You guys there... yes... you... my cassieteddys~ Hello! Mi újság? Megvagytok még? Látogattok még azért...? Egy jó ideje nem jelentkeztem és ennek több oka is van. First: nem vagyok jól lelkileg, second: nem vagyok jól testileg, third: szinte átaludtam ezt a hetet, fourth: nem volt ihletem... ééés nagyjától azt hiszem ennyi is. Adok egy kis magyarázatot is, aki rászorul. Lelkileg, mint tudjátok, soha nem vagyok túl jól. Én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a szerelmem még mindig szereti azt a p*csát, de annyira rossz sokszor tapasztalni. Sokszor gondolkozom el és néha eszembe jut Jiyong egy-egy dalszövege és ezt most tényleg nem gonoszságból, de el sem tudom képzelni, hogy hogy írhatott róla ilyen dolgokat. Nem érdemli meg, ez nyilvánvaló. A szerelem azonban vak, ezt mindenki tudja, szerintem. Az a r*banc nem érdemel ennyire kedves és mélyreható, szerelemmel teli szavakat... tőle. Komolyan el szoktam merengeni azon, hogy egy ilyen értékes ember, mint Jiyong hogyan szerethetett bele valakibe, aki ennyire nem érdemli meg. Erre megint csak az a válasz, amit fent is említettem. Elkezdtem beszélgetni az USA-ban élő barátnőmmel, aki egy tündér és tényleg mindig foglalkozik velem, még ha századszorra is hallja ugyanazt a hisztit. Most mondta nekem, hogy el kéne fogadnom a valóságot és talán úgy könnyebben túl lennék rajta. Igaza van. El kéne fogadnom. Viszont én abba már beletörődtem, hogy nem leszünk együtt, de akkor sem tudom őt feladni, mert ő életem szerelme, b*sszameg. Ha nem is leszünk együtt, akkor is beszélni fogok vele, ugyanis nem halhat meg egyikőnk sem anélkül, hogy ő ne szerezne tudomást a létezésemről és ne kedvelne meg... és tudjátok éppen ez az, ami miatt úgy gondolom, hogy a legjobbak lennénk együtt... mert ha már elkezdek vele beszélgetni, az biztos, hogy összehaverkodunk és azután kizárt, hogy ne legyen belőle több is. Aish! Whatever... >< Testileg... nos... a második és a harmadik eléggé összefügg. Egész héten szédültem és fájt a fejem. Még mindig fáj, de már annyira nem vészes. Ettől függetlenül voltam suliban, azután pedig hazaérve szinte azonnal lefeküdtem aludni. Most viszont van időm és ihletem is, tehát elmesélem nagyvonalakban a hetem történéseit. Are you ready? Let's start!

Hétfő // február 28.

Ez a nap elég jól telt. 11 órám volt, de attól függetlenül mégis elég gyorsan elszaladt. Ez annak köszönhető, hogy jól éreztem magam egész nap. Elég ritka nap az ilyen, de mindenki benn volt négyőnk közül. Én vagyok közülünk az egyetlen, aki mindig rendesen bejár és szinte egyáltalán nem hiányzik. Jó, van azért, hogy lógok, de nem olyan sűrűn, mint ők. Havonta egyszer ha előfordul és az is csak angol, mert azok nekem unalmasak. Ezen a napon viszont Becca, Mia és Lia is benn volt. Reggel azt hittem Becca nem jön, mert még mondta, hogy ezen a hétfőn dokihoz megy. Írtam is neki, de mint kiderült mégis jön. Volt még egy diáknap a suliban és azt megnyerte az osztályunk. Aki benn volt azon a napon, annak az a nyereménye, hogy az évben kivehetnek egy szabadnapot. Amikor azt mondta Becca, hogy dokihoz megy, akkor úgy értette, hogy csak akkor ha aznapra veszik ki azt a szabadnapot. Nos, én akkor nem voltam benn, szóval én ígyis-úgyis bemegyek majd, ahogy mindig. Azért is volt olyan jó nap ez a hétfő, mert alig voltak benn. Akkor volt az a tiltakozás, hogy sokan nem mentek be iskolába tüntetésképpen a tanárok jogai miatt... viszont én biztos vagyok benne, hogy nem azért nem jöttek, csak ezúttal foghatták arra. Engem egyáltalán nem zavart, sőt olyan jó kis nyugis nap volt, hogy senki nem b*szogatott senkit. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az osztályban van egy p*csa, akit mindenki szeret, mi pedig Beccával így: "WHY". Komolyan... annyira undorító személyisége és stílusa van, de mindenki bírja. Van ilyen. Kb ő az egyetlen, akit tényleg rühellek. Emlékszem, hogy Valentin nap utáni hétfőn bementünk és reggel az asztalra dőlve pihentem, mert nagyon fáradt voltam az éjszakai bőgés miatt, aztán a tanár megjegyezte, hogy "biztos nem aludtam az este", mire az a csaj: "hajjaj Cassie, mit csináltál az éjszaka?" Nem hiszem, hogy beszólásnak szánta, de egyáltalán nem reagáltam rá semmit. Olyan nyugodtsággal engedtem el a fülem mellett, hogy az hihetetlen... és az a vicces, hogy mindenkivel így vagyok. Ezért nem is szólnak be nekem. A hátam mögött mondják csak, hogy milyen bunkó, meg egyéb cukiság vagyok. Sebaj, ők foglalkoznak velem, nem fordítva. Általában bemegyek az osztályba, túlélem ott a napot, nem foglalkozom senkivel, aztán hazajövök. 28-án viszont egészen jól szórakoztam. Volt először 4 dokumentációkezelés, aztán 5 gyorsírás, amit végighülyéskedtünk négyen. Olyan képeket és mini videókat csináltunk. Egyet fel is tettem Instagramra, de a többi jó helyen van a telefonomban, illetve a gépemen. Nagyon vészesek lettek, de pont azért olyan szuperek. Élveztem azt az 5 órát. Végre gyorsan eltelt. Ezután túléltünk 2 adózási ismereteket. Nem sokkal utánam ért haza anyum. Egy kicsit gépeztem, 9GAG-eztem, zenét hallgattam, aztán mentem is aludni. Az az éjszaka nagyon rossz volt. Annyira igyekeztem visszatartani a könnyeimet, hogy szó szerint majdnem megfulladtam, de végül sokat sírtam és nagy nehezen sikerült bealudnom. Akkor döntöttem el, hogy túlteszem magam rajta... valahogy.

Kedd // február 29.

Nem volt első két órám, mert az csak kéthetente van, ezért szerencsére nem 8-ra kellett mennem. A keddi nap nem volt a legjobb. Előző este is nagyon rosszul aludtam... de nem is csak azzal volt a gond. Egyszerűen nem vagyok jól még mindig. Szükségem lett volna aznap valakire, aki mellettem van és elfeledteti velem a gondjaimat, de semelyikük nem jött be. Elgondolkoztam, hogy ugyebár először Jennyékkel voltam és mivel ők hátrahagytak, vagy hagytam hátra őket - nézőpont kérdése -, egyedül voltam egy ideig. Nem nagyon beszélgettem senkivel a suliban. Nem is zavart. Olyan szépen hozzászoktam, hogy bemegyek, megcsinálom, amit megkell, aztán hazajövök és itthon meg elvagyok. Most, hogy "belépett az életembe" Becca, megváltoztak a dolgok. Eddig nem vártam el senkitől, hogy közelítsen felém, vagy legyen mellettem. Most, hogy vele jóban lettünk, kicsit megint kezdem azt érezni, hogy függök valakitől és ezt nem szeretem. Az az igazság, hogy nagyon rossz természetem van és mivel a közelmúltban sok barátom hagyott el - egyetlen szó nélkül -, úgy gondolom, hogy előbb-utóbb mindegyik elfog, ezért ezt ki is mutatom. Egyik "barátommal" sem vagyok túl kedves... azok közül, akik még hajlandóak szóba állni velem. Szerintem az életben az ember csakis magára számíthat, szóval eszerint is élek. Viszont én képes vagyok személyekhez nagyon kötődni, ez a gond velem. Nagyon gonosz tudok lenni ha akarok, de belül mégis arra van szükségem, hogy valaki tényleg odafigyeljem rám és foglalkozzon velem... hogy a legkissebb jelből is észrevegye, hogy nem vagyok jól. Belegondolva, a filmekben és mesékben is mindig az a gonosz, akinek a legtöbb szeretetre lenne szüksége. (To be continued on Thursday...) Az első óránkon, marketingen egyedül voltam, pedig lett volna egy közös project munkánk is. Az a szerencsém, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem készítették el. Végigszenvedtem az egész napot. Utána volt gyorsírás. Egyszer az órán odajött hozzám és elkezdi: "miattad nem tud figyelni az órán Becca, azért szeretném, ha előre ülne. jó, hogy te tudod, de zavarod őt a tanulásban". Nem pontosan így mondta, de ez volt a lényeg. Úgy kikerekedtek a szemeim és néztem előre. Nem mondtam erre semmi különöset, csak helyeseltem és bólogattam végig. Nem fogok vele vitatkozni, de azért kicsit meglepett. B*sszus, nem vagyok a főnöke. Ha annyira zavarja a jelenlétem, akkor vagy elül, vagy rám szól, hogy kussoljak, mert figyelni szeretne. Ezután a mi csoportunknak lett volna dokumentációkészítés, de a tanárnő rendes volt - aki amúgy ugyanaz, aki a gyorsírást is tanítja - és elengedett minket. Itthon persze magamra maradtam és kicsit rosszul érintett pár dolog. Nagyon haragudtam Jiyongra és eldöntöttem, hogy a következő fiúval össze fogok jönni, akit szimpatikusnak találok és esetleg nyit felém olyan értelemben. Elég hamar bealudtam, ami nem meglepő. Elég kimerült voltam és nem voltam túl jól sem.

Szerda // március 1.

Huh... szerda. Az előző naphoz képest egészen jól telt a szerda. Vicces volt, én élveztem. 8-ra kellett menni, de nem volt olyan vészes. Egészen könnyen felkeltem, pedig még álmosnak éreztem magam. Itthon nem tudtam kávézni reggel, viszont amint beértem vettem egy hosszúkávét az automatában. A lányokkal való chatbeszélgetésben megtudtam, hogy az első órákra egyikük sem fog bejönni, így azt végigtelefonoztam. Úgy voltam vele, hogy utána már nem is jönnek, azonban etikára Mia és Lia mégis betoppant, ami meglepett. Etikán most egy elég érdekes feladatot csináltunk. Amikor kimondja a "játék" szót, már feláll a szőr a hátamon. Nagyon nem szeretek etikán mindenféle játékokba belefolyni. Az pedig pláne nem tetszik, ha "csapatépítő" jellegű. Itt nem kell építeni semmit. Erre mondtam csak azt még az órán, hogy "szarból nem lehet várat építeni". Ettől függetlenül egészen élveztem a játékot... oké, az túlzás, de részt vettem benne. Azt mondta a tanár, hogy ebben kiderül, hogy kinek milyen a személyisége, stb. Nos számomra kiderült valami magamról: én tudok irányítani ha akarok, csak legtöbbször lesz*rom az emberek fejét. Határozott is tudok lenni, de annyira nem foglalkoztat a dolog. Leginkább megvagyok én magamban. A tanár is mondta az óra végén, mikor odamentem a jelenléti ívet aláírni, hogy én is irányítottam a játékot. Az volt a feladat, hogy be volt kötve a szemünk. Még szemmaszkokat is hozott. Némelyik elég undorító volt, mert előtte is volt másokon és maradt rajtuk vakolat. Én mivel nem sminkelem magam, ezzel nem kellett foglalkoznom. Amikor már mindenkinek be volt kötve a szeme, kaptunk papírformákat. Az volt a lényege, hogy együtt ki kellett találni, hogy a tanárnál milyen forma van és, hogy az milyen színű. Egyedül azt tudtuk, hogy nekünk milyen színű forma volt a kezünkben. Az enyém lila volt. Azt ügyesen kiderítettük, hogy kinek milyen színű. Az már az elején megvolt, hogy a tanáré kék, nekem köszönhetően, mert én vetettem fel azt az ötletet, hogy valószínűleg minden színből ugyanannyi van, ezért számoljuk meg, hogy melyik színből mennyi van és amelyikből a legkevesebb, az lesz az övé. Be is vált. Ezután a formákkal volt egy kis gondunk. Azok is csoportosítva voltak. Az én formámat nagyon nehéz volt körülírni, de a lényeg, hogy azt is megoldottuk. Egészen ügyesen rájöttünk a megoldásra. Ezután angol jött... "kivételesen" nem lógtam el. Át kellett sétálni a másik épületbe. Közben rágyújtottam. Amikor odaértem, akkor vettem észre, hogy ott van Becca is. Meglepett, mert azt hittem nem jön be. Örülök, hogy mégis így döntött, mert vicces angolóra volt. Az első másfél óra persze azzal telt el, hogy a 2in1 képzésről volt szó. Magyarul végigdumáltuk azt a 1,5 órácskát, ahogy az lenni szokott. Szerencsére nem voltunk olyan sokan, összesen 6-an. Ezután kaptunk egy Call Center-es szöveget, amit meghallgattunk, ezután át kellett írni a feladat szerint. Mi Beccával azt a felkészülési időt végighülyéskedtük, persze angolul. Angolul beszélve elpoénkodtuk az egész feladatot, de amikor fel kellett olvasnunk a megoldásunkat, akkor szuperül ment... persze azért ott sem bírtuk ki, hogy ne nevessünk. Úton hazafelé, képzeljétek, ráírtam az első szerelmemre, Jackre. Akik régebb óta olvasnak, kicsivel többet is tudhatnak már róla, de most a lényeg, hogy Jacknek hívom a blogomon, és hogy még nagyjából 13 éves koromban szerettem bele, amikor drogozott. Csak egy annyit írtam, hogy "szóval... mikor jössz Bp-re...?", aztán csak vártam a választ. Mikor hazaértem, akkor válaszolt. Azt írta, hogy "csütörtökön, miért?". Nos... jócskán meglepett. Igazából én poénból írtam, hogy mikor jön, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg jön ide... viszont elkezdtünk beszélgetni és elég sok minden kiderült, ami számomra eddig kérdéses volt. Most egyetemen tanul, amivel meglepett, és ezt neki is írtam, hogy 6 éve még nem hittem volna, hogy idáig jut. Bevallotta, hogy ő sem, mire én írtam, hogy örülök neki, hogy jól van. Megbeszéltük, hogy valamikor találkozunk és akkor majd elmesél mindent, ami engem annyira érdekel... hogy hogyan lábalt ki mindenből, hogy alakult az élete és, hogy mik történtek vele. Jó fej volt végig. Írtam neki, hogy "ha én nem zaklatlak, akkor úgysem fogunk találkozni, ami végülis jogos, mert én vagyok kíváncsi rád és nem fordítva", erre azt válaszolta, hogy ez hülyeség, mert ő is kíváncsi. Nos, azt nem mondta mire, bármire kíváncsi lehet... lol... lehetséges, hogy rám gondolt, de nyilván csak jóindulatból írta. xD (Mérleg, mint én, btw.) Igazából én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy nem kell, hogy öribarik legyünk, nem is szeretném. Egyszerűen csak találkozni szeretnék vele egyszer, hogy meséljen, választ adjon a kérdéseimre, amik érdekeltek már régóta, amik bennem lezáratlanul maradtak, és utána felőlem a büdös életben nem kell többet kommunikálnunk.

Csütörtök // március 2.

Szerdán délután lefeküdtem 4 körül és csütörtökön nagyjából 9-ig aludtam. 15 órát aludtam, de még mindig nem voltam valami jól. Fájt a fejem, de szerencsére ráértem felkelni akkor, amikor akartam. 9-kor még mindig nem éreztem kipihentnek magam, de már visszaaludni sem tudtam. Suli előtt gépeztem kicsit, mert 13-ra kellett mennem. Bejelentkeztem egy magándokihoz. Nem, nem egy pszichológushoz, pedig az sem ártana. Ajánlották már nagyon sokan, vizsgálatokon is, hogy kéne járnom, de még nem sikerült eljutnom odáig. Nem tudom kihez menjek, nincs is rá pénzem és nem hiszem, hogy meg tudnék nyílni. Sőt, biztos, hogy nem. Még a barátaim előtt sem tudtam soha. Szerintem ha én elmennék egy pszichológushoz - akaratlanul, de -, képes lennék elérni, hogy felmondjon. Nagyon nehéz eset vagyok ha az érzelmeimről kell beszélni. Maximum részegen menne. Na, szóval bőrgyógyászhoz jelentkeztem be és azonnal hívtak is telefonon. 29-ére kaptam időpontot, ami b*sszus szinte egy hónap... de asszem még jól is jártam, hogy csak ennyit kell rá várnom. Délután 1-re bementem suliba. Amikor beértem, rögtön belecsöppentem a dolog közepébe... a tanár közölte, hogy akkor ez az órai munka jegyre megy. Mondom: "milyen szépen tetszett kifejezni, hogy dolgozatot írunk". Egy óra alatt készen lettem a dolgozattal, aztán Beccával elindultunk hazafelé. Itthon gépeztem kicsit és már megint nagyon sz*rul voltam. Hanának köszönhetem, hogy segített. Annyira nem becsüli meg magát, pedig nekem mindig nagyon sokat segít. Annyira hálás vagyok azért, amit a keddi nap leírásában már megemlítettem... ő szinte mindig tudja, hogy mikor vagyok rosszul, pedig nem írom meg senkinek. Most is így történt, ezért rám írt és tartotta bennem a lelket. Itt is nagyon köszönöm neki, hogy egy ilyen csodálatos ember és törődik velem!

Emlékeztető: SZAVAZÁS_01 (nincs határidő) ; SZAVAZÁS_02 (március 10-ig)

Bejelentés: Regisztráltam a Wattpadra. [Kattints ide, ha érdekel.] Anne oldalán láttam ezt az oldalt, szóval shout out neki. Egyébként ahogy ott is leírtam a bemutatkozásomban, fogalmam sincs, hogy miért csatlakoztam, ugyanis a sztorijaim nem publikusak, másokét pedig nem szokásom olvasni... de... miért ne? Egy felhasználóval több. Ha akartok regisztrálhattok, vagy ha már az megvan, bekövethettek, de nem igazán tudom még mit kezdjek ott magammal.

(Lol, tiszta SM-gif-es lett ez a bejegyzés.) Még nem volt alkalmam üdvözölni a tavaszt, szóval ezzel a két videóval gondoltam meg is teszem. Bár azt be kell vallanom, hogy bizonyos értelemben annyira nem örülök neki. Allergiás vagyok és szerintem mindenki tudja, hogy mivel jár egy ilyennek a tavasz beköszönte. Nos igen, jó sok hapcival, orrfolyással, orrfújással, szemviszketéssel, könnyezéssel, rossz közérzettel, fáradtsággal, stb. Ilyesmi egy allergiás élete... és ez mind egyszerre. De sebaj... itt van a tavasz és ennek örülni kell. Mindig érdekes szerintem ha egy új évszakba lépünk... még akkor is ha már szinte nincsenek is külön évszakok, annyira tönkretettük a bolygónkat. Én a jobb időnek most örülök. Nekem a pulcsis időjárás a kedvencem. Beszélgettünk egyszer Miával erről. Ő nagyon fázós, nekem viszont már a 25 fok is melegnek számít. Egyébként a jó időnek most azért fogok örülni, mert ugyebár rendeltem egy csomó cuccot, amikről itt írtam. Ezek közül megérkezett már három. Majd a közeljövőben írok a cuccokról, ha már a többi is itt lesz. Addig is... most elköszönök. Kellemes hétvégét nektek és legyetek a legjobbak, as always~! Pusszantás!

Sziasztok! Éjszaka közepe van... holnap... azaz ma pedig 8-ra megyek suliba, ami azt jelenti, hogy 5-kor kelek, de én mégis fenn vagyok még. Jó, mondjuk este 10 körül keltem fel. Aludtam a délután nagyjából 4 órát. Még szerettem volna megmosni a hajam, de nem érdekel. Rájöttem, hogy már csak holnap van sulim ezen a héten, szóval úgymond felesleges. Hétvégén úgysem fog látni senki, szóval akár le is rohadhat a fejemről. Ha pedig mégis alaklulna egy program, lesz időm ezzel foglalkozni akkor. Igazából nem tudom mennyire érződik, de nagyon sz*rul vagyok. Leginkább lelkileg, de kezdem érezni, hogy már a testemre is átterjed. Gyenge és fáradt vagyok. Ott vannak a suliban Beccáék és tök rendesek mind a hárman. Most egy projectbe bele is kezdtünk négyen. Mármint... asszem marketingből az a feladat, hogy az osztályban 4-5 fős csapatokat kell alkotni és mindegyik csapat kap egy közeli helyet, amit "meg kell vizsgálni". Este van, fáradt vagyok, nem tudok fogalmazni. Nem érdekel. A lényeg, hogy mi a sulihoz közeli cukrászdát kaptuk. Ott kell majd állnunk, mint négy idióta és megfigyelni a környezetet... meg ilyen marketing szempontból. Most emiatt a feladat miatt van egy egy chatbeszélgetésünk. Kedvesek mind a hárman és igazából ők most az egyetlenek, akikkel beszélgetek. Fogalmam sincs mi történt a barátaimmal, de én már úgy vagyok vele, amit ki is írtam a Twitteremre, hogy senki ne merje a barátomnak nevezni magát, mert fejbe b*szom. Nem érzem, hogy lenne barátom, vagy bárki mellettem állna. Ez alapvetően nem is érdekel, csupán nevetségesnek tartom, hogy mennyire könnyen otthagynak a "nagy barátaim" a nehéz pillanataimban. Nem véletlenül válaszolom a barátaimnak mindig, amikor írják, hogy "rám számíthatsz", hogy "majd meglátjuk". Naná. Mindenkire számíthatok a jobb pillanataimban. Ezt nem kétlem. Igen, nyugodtan vegyétek magatokra. Mindegyik barátom aki annyira érdeklődik irántam.

Ma anyummal is összevesztem. Annyira hülyeség az egész, de mi nem tudunk nem összeveszni. Nem mondom, hogy csak az ő hibája, de ez az egész abból ered, hogy nem ismer és ami a legviccesebb, hogy nem is próbál megismerni. Nem akar. Össze sem tudom számolni az alkalmakat, amikor hozzá beszéltem, ő pedig a telefonját nyomkodta, mosolygott, valakivel beszélgetett, én pedig csak visszakérdeztem, hogy "hallod?", erre ő vagy egy kis szünet után "igen, miért ne hallanám?", vagy felháborodik, hogy visszakérdezek. Szerintem még azt sem tudná megmondani, hogy ki a kedvenc BIGBANG tagom. Biztosan rávágná, hogy Jiyong, mert róla szoktam beszélni. Sírtam is már előtte miatta, de azt sem hiszem, hogy komolyan vette. Nem ő az egyetlen... de mégis csak az anyámról van szó, akinek támogatnia kéne. Ezután az lenne, hogy elkezdene "mentegetőzni", hogy ő nem tudja ezeket a neveket és persze, mint mindig, neki állna feljebb. A BIGBANG tagok neveit ha nem emlegetem állandóan, akkor akármi legyek, komolyan. Csak azért nem tudja a neveiket, mert egy cseppet sem érdekli miről pofázok. Az már csoda, ha annyit válaszol, hogy "hmm" vagy "aha". Úgyis én lennék az, aki "nem mondok el neki semmit". Nos, először is de, elmondok neki dolgokat, csak sz*rik rá, másodszor pedig ha valamit nem mondok el neki, az nem véletlen. Nem bízom benne, ami hiába szomorú, ez van. Nem úgy nem bízom benne, hogy majd pletykál, vagy valami, csupán nem érzem úgy, hogy el akarok neki mondani bármit is. Minek tegyem, ha meg sem hallja?

Ma hazajöttem. Igen, puffogtam, mert nem volt jó kedvem... persze annak az okát sem tudja. Nem tűnik fel neki, hogy depresziós a saját lánya. Csak "hisztis" vagyok. Állandóan csak hisztizem, meg bunkó vagyok, de az nem tűnik fel neki, hogy nem vagyok boldog. Nem tagadom, tényleg hisztis személyiségem van... ez tény... de nem csak erről van szó. Az sem tűnt fel neki soha, amikor megvágtam magam, de még az sem amikor rózsaszín volt a hajam vége és ez a legnevetségesebb szerintem. Szóval igen... ma "hisztiztem". Igazából csak nem jópofiztam és nem mosolyogtam, de azt bunkóságnak tudta be. Egyetlen rossz szót sem szóltam hozzá. Alapjáraton nem beszélek sokat és nem vagyok a mosolygós fajta, de ezzel ugyebár nincs tisztában. Elmentem edzeni miután hazaértem, aztán mikor végeztem, megmelegítette a kaját. Ránéztem és: "tegnap este mondtam, hogy edzés után egy óráig nem eszem". Mit mondott erre? Azt hogy "negyed órát mondtál". Elkeserítő és egyben nevetséges, már-már szánalmas, hogy ennyire nem figyel oda arra, amit mondok. Tudom, hogy egy órát mondtam és arra is emlékszem, hogy a tőle megszokott módon nem éppen rám terelődött a figyelme. Ezután nem ettem egy ideig, a kaja is kihült már és volt itthon pizzás csiga, meg csokis muffin, elkezdtem azt enni. Természetesen lecseszett még azért is, hogy miért azt eszem. Hadd döntsem már el, hogy mit akarok enni. Ezt neki is mondtam. Nem, még ezért is lecseszést kapok. Mindenért lecsesz. Csodálkozom, hogy azért nem, hogy mondjuk ülni merek.

Egy valamin nem csodálkozom: persze, hogy más sem marad meg mellettem, ha a saját anyámat sem érdeklem és még neki sem vagyok elég jó.

Így a végére: szeretem anyumat, de sajnos helytálló amit itt leírtam.

A nap hátralévő részét átaludtam. Úgy döntöttem inkább alszom. Azért nem tud leszidni senki, azt csak nem csinálom olyan rosszul... még akkor sem ha szuszogok. Átöltöztem pizsamába, azaz felvettem egy polót és nem érdekelt semmi. Lefeküdtem aludni. Egy keveset sírtam, de ezúttal éppen Jiyong volt az akire gondolva lenyugodtam. Elképzeltem, hogy mellettem fekszik és átölel. Biztos, hogy ebben az esetben ezt tenné. A hátamat is simogatná, mert tudná, hogy mennyire szeretem, aztán úgy aludnék el a karjaiban. Most sem képzeltem el másként. Csak az az egy gond van ezzel, hogy igazából nem történik meg és nem is fog. Attól függetlenül úgy aludtam el, hogy azt mondtam magamnak, "csak várnom kell még és megtörténik". Félálomban elhittem a saját hazugságomat. Felkelve is Jiyong jutott eszembe először és ugyanúgy mellette keltem fel, ahogy elaludtam. Az a legérdekesebb, hogy még ha ő tesz boldogtalanná, ő az aki segíteni tud. Minden rosszat elsöpör az útból. Több, mint 8000 kilóméterre van tőlem, a létezésemről sem tud, de mégis ő az, aki boldogságot csempész az életembe, aki éltet.

Csak Jiyong legyen nekem, senki másra nincs szükségem.

Te + Én + Vallás = Te? Mi van? Hááát én nem is értem hogy érted, de... na jó, tudom, csak itt rohadtul hülyén mutatod, kedves idióta. Mivel ez a mozdulatsor a Bad Boy-ban van, azt akarja jelenteni, hogy "you, me, bed, ****job"... vagy valamilyen "job" ott lent na. xD Bocsi, az utolsót nem akartam kiírni. Az ártatlan lelkű, vagy angolul nem beszélő egyéneknek talán nem világos, de az nem is baj akkor, hogy nem mondtam el. Nem én akarom összepiszkolni a tiszta, ártatlan fantáziájukat. Annyit azért hozzáteszek, hogy direkt tettem oda 7 csillagot, mert 7 betűs angol szó itt a lényeg. Én erre biztosan úgy reagálnék, ahogy itt kezdtem. Tuti játszanám az értetlent, aztán amikor elmagyarázná mi a helyzet, vagy bevallanám, hogy értem, akkor egy jót nevetnék, hogy "miiiiit csináljak én azzal? várj, az egészet ott kezdjük, hogy neked van olyanod? omg" - aztán megjátszva, hogy sokként ért a dolog, kisétálnék a szobából. Nem várnám meg míg visszavág, mert asszem túlságosan félnék mit reagálna rá. xD Jó, azért ennyire szemét nem vagyok. Csak itt mondok ilyeneket és ezt sem gondolom... nos de, elég komolyan gondolom, de szóbakerült már ez a dolog ééés foooosok bele, hogy mekkora, milyen széles, merre hajlik, milyen árnyalatú, beszél-e... Őőőőőő... nem lenne olyan gáz, ha legalább a fele társaság nem értené, hogy most miről beszélek... lol

Ha már itt tartunk, akkor szeretnék egy pár dolgot már megemlíteni, ha nem bánjátok... persze csak ha nem bánjátok. Just kidding, this is my blog so I don't give a single f*ck about it, sorry. Úgy értem az nem érdekel, hogy valakit zavar-e, hogy miről írok. Arról írok, amiről szeretnék és ez már régebben is bebizonyosodott. Sok utálatot is kaptam pár véleménynyilvánításom miatt, de nem hatott meg annyira, hogy válaszra méltassam őket. Több olyan is volt, amit el sem olvastam, de azért köszike az igyekezetet és, hogy rám áldozod az "értékes" idődet. Biztos nagyon megérheti neked. :3 Jó, egyelőre még nem kaptam semmilyen héjtmesszidzset, de ki tudja mikor jön el annak is az ideje? Majd gondolom amikor jobban belelendülök a blogolásba, ugyanis eddig eléggé úgy érzem, hogy kopott ez a készségem. Nem ártana felfrissíteni. Nos, amiről épp szó volt, az Mushu. OMG de rég használtam ezt a megnevezést. Várjatok, most kicsit kinevetem magam. *hatásszünet* Okay, I'm back. Nem tudom kinek mennyire világos, de ezt a nevet már levédettem, copyright-os, meg minden. xD Mármint a Mulan után, nyilván... csak itt most egy egészen más, kicsit jelentéktelenebb értelme van. Omg, nem bírom. xD

B*tch, you better get away...

Naaa! Elkezdem végre és elmesélem azt, amire már páran talán kíváncsiak voltatok... hogy mégis mit gondolok pár dologról. A lényeg, hogy van az a p*csa, akit nem nevezünk nevén. (Hányingerem lesz ha csak rágondolok is. Kellemes így írnom is róla. Fúj.) Az a fura, hogy zárás előtt még egyáltalán nem nyilvánítottam ki az ilyesfajta véleményeimet erről a teltkeblű nőről. Igyekeztem nem leszólni senkit és megtartani a "békességet", azonban én még ígyis kaptam az utálatot minden kis sz*rért. Nem érdekel most már. Arról írok itt, amiről akarok, ez az én világom. Utálom, pont. Ez nem is kérdéses szerintem. Jiyong miatt? Részben nyilván miatta, de most akkor mesélek egy kicsit. Hívjuk "Kakinak", mert úgy gondolom ez egy igencsak találó jelző és csupán a magánhangzókat kell kicsit variálni benne. Gyerekes, vagy sem, ez van, ha nem tetszik, menj sírni a sarokba egy bögre kakaóval. Először még kedveltem, sőt odavoltam érte. Úgy kezdődött az egész, hogy még megnéztem egy oldalon Jiyong volt p*csáit. Bocsi, de egyiket se bírom azok közül, akiket kiírt. Két csajt írt ki, először is Soheet. Ő soha nem volt szimpatikus. Annyira nagyképű, öntelt, tenyérbemászó feje van, kiráz tőle a hideg. Ő már ott elásta magát nálam, de mellette megláttam Kakit. Bevallom, a szimpátia kialakulásában az is közrejátszott, hogy Mérleg és egy nappal az enyém előtt van a születésnapja. Ezután egy csomó ideig bírtam és képzeljétek, a gépemen a "G-Dragon" mappámban még mindig megvannak a közös képeik, amiket akkor mentettem le. Ne kérdezzétek, hogy miért nem töröltem még ki, mert én sem tudom. Sokszor úgy vagyok vele, hogy ha hirtelen és többszor szembesülök a kegyetlen valósággal, talán könnyebben megy majd az elfogadása. Persze van azért amikor kicsit elkedvetlenít csak rápillantani. A régi képek vannak meg, nem ezek az újak, amikor abban a rózsaszín szarban van az idióta k*rvája. ^^ Egyszer - ez nagyon szánalmas és nevetséges, de - volt valamilyen cikk, hogy Kaki nála van, a lakásában, meg ilyenek és erre én: "milyen aranyosak, hogy a szakítás után is ilyen jó barátok". Szakadok ezen akárhányszor visszagondolok rá. Ha visszamehetnék az időben, odasétálnék magamhoz és *bitchslap bitchslap bitchslap*. Naivitásom határtalan volt még akkor... ami asszem még a rózsaszín ködös időszakban volt, ezért foghatom arra. Ezután egyre inkább kezdett elhalványulni a köd és kezdtem rájönni az igazságra... mármint kezdtem ráeszmélni, hogy mennyire sz*r helyzetben is vagyok és akkor indult el a határtalan szenvedésem. Kezdett egyre unszimpatikusabb lenni az a r*banc, akit igen, joggal nevezek így, nem csak a személyes hisztim miatt. Amikor láttam, hogy egy anti Korea klub tagja, még akkor is igyekeztem kimagyarázni és visszafojtani az utálatomat, szintúgy amikor láttam róla pár nem éppen szűzies képet. Ekkor még mindig kedveltem, ám egyszer eljött az a bizonyos pont. Az még jóval azelőtt volt, hogy elárasztottak mindent a róluk szóló közös cikkek. Az mellékes kitől - mert nem fogok ráuszítani egy csomó idiótát -, de az egyik barátnőmtől megtudtam, hogy pár olyan dolgot mondott Jiyongról, ami szerintem nagy szemétség. Mivel ezek a dolgok nem sok helyen jelentek meg, csak pár oldal ír róla, ezért sokan nem tudják. Nyilvánvalóan nem kapták fel ezt a hírt, mert tök... hehe... TÖK személyes és azért is, mert undorító dolog ezt tenni. Szerintem teljesen mindegy, hogy szakítottál valakivel, egykor megbízott benned és elmondott, megmutatott neked rengeteg mindent. Gusztustalan dolog a szakítás után bármivel is visszaélni. Éppen mivel nem terjedt még el ez a dolog, nem én szeretnék az lenni, aki továbbadja, szóval sorry, de nem mondom el miről van szó. Bár hozzáteszem, nem olyan nehéz rájönni. Viszont, hogy ne tűnjön már annyira a p*csára kiélezettnek ez a dolog, arra is kitérnék egy picit, hogy a "nagy haverjai" a másik fele ennek a történetnek. Hányok tőlük is. Barátnak egyáltalán nem, de még havernak is alig nevezhetőek azok, akik beleviszik mindenbe. Fantasztikus társaság az egész, aminek nyilván a r*banc is tagja. Jiyong az egyetlen, aki ér ott valamit emberileg, de már őt is túlzottan "megfertőzték"... és itt nem azon van a hangsúly, hogy egy-két buli nem fér bele... többről van szó, sajnos. Felőlem az összes mehet a pokolba, én csak Jiyongot akarom "kimenteni".

Eredetileg 9 órám lett volna. Furcsa, de nem tűnt olyan soknak a tegnapi 11 után. Lehetséges, hogy azért, mert az utolsó kettőről elengedett minket a tanárnő. Reggel 8-ra mentem suliba. Elektronikus nyomtatványkezeléssel kezdtük a napot, ami gyakorlatilag inkább csak szabad foglalkozás volt. 5 perc volt az órán, amikor Becca és én beszkenneltünk egy részt a Metropolból és ez volt egész órán a feladat. Beszéltünk még a képformátumokról is, mint például a JPG, GIF, vagy PNG. Na akkor figyeltem, az érdekelt. Végülis amikor nem figyeltem sem volt semmi amiről lemaradtam, mert tényleg nem csináltunk semmi érdekeset. Ez amúgy az az órám, ami háromhetente van és 6-an voltunk ebben a csoportban. Tetszett ez a kis létszám! Szolgáltatás marketingen Becca aludt, én pedig néztem ki a fejemből és mindenfélével elfoglaltam magam. Többek között beszélgettem az egyik lánnyal Messengeren és leírtam egy kis füzetbe, hogy melyik cuccom mikor fog megjönni, amiket Ebayről rendeltem. 18 dolgot vettem és 50 ezret költöttem. Nem merek belépni az Ebankba, mert még meglátom azt a szembetűnő csökkenést. Viszont ha úgy vesszük, ez nem olyan sok és én mindig úgy csinálom, hogy mentegetek le dolgokat a kosaramba, addig nyűjtöm a pénzt és amikor összegyűlt elég mind a kettőből, megveszem. Szerintem így jobban megéri. Hachinak is rendeltem pár cuccot mert ő nem tud. Lejjebb majd még írok a rendeléseimről bővebben. A három gyorsírás... nos, gyorsírással telt. Szöveget írtunk, diktált a tanárnő, én meg elszörnyűlködtem, hogy hogy fogok átmenni a vizsgán. Oké, annyira rossz nem lett, de itt még nem diktált gyorsan, ráadásul a vizsgán ez az alapja az egésznek. Diktálnak majd normál tempóban egy szöveget, azt le kell írni gyorsírással, azután pedig be kell gépelni, megformázni, stb. Ha a gyorsírás nem megy, bukja az ember az egészet. Ettől félek. Szerencsére a tanárnő az utolsó kettőt nem tartotta meg, ezért hamarabb hazaindulhattam.

Ma egész nap nagyon rossz kedvem volt és konkrétan nem tudtam, hogy miért. Lehet csak szimplán bal lábbal keltem fel, de kedvetlen voltam. Gondolom nem mondok újat azzal, ha elárulom, hogy csak arra vágytam, hogy Jiyonggal lehessek. Senki más nem érdekelt. Kicsit sz*rul esett az is, hogy többször szóltam Beccához, vagy mitattam neki valamit, de kb meg se hallott. Végül fel is adtam, gondoltam akkor inkább nem mutatok semmit, úgyse érdekli. Lehet volt velem valami baja, nem tudom. A fejem is fájni kezdett gyorsírás előtt, de az egész hamar elmúlt szerencsére. Jó lenne, ha a rossz kedv, a szomorúság, vagy a depresszió is ilyen könnyen eltűnne. Elég csendes voltam és most nehezebben ment, hogy elrejtsem mekkora egy érzelmi roncs vagyok... mostanában ez sajnos így van. Én úgy vagyok vele, hogy talán nincs a legjobb természetem, de ilyenkor derül ki, hogy ki van igazán melletted. Erről jut eszembe, az egyik lány, akivel mostanában sokat beszélgetünk, Mia nagyon aranyos és ő kérdezte meg tőlem, hogy mi a bajom és miért vagyok ilyen. Szeretett volna felvidítani és ez nagyon jól esett. Érdeklődött a szerelmem felől is, mire válaszoltam neki, hogy nagyon bonyolult ez az egész.

 + Elkészítettem az "Órarendem" menüpontot, így most már egy kicsivel pontosabban le tudtok nyomozni. Hétfőn 11 órám van, illetve későn érek haza, szóval azokon a napokon nem nagyon lesznek bejegyzések. Remélem megértitek...

 + Nemsokára elkészítem a "Kézírásom" menüpontot is, ha már így feljött és volt olyan aki kíváncsi volt rá.

Tegnap miután hazaértem a mekizás után, rendeltem pár cuccot Ebayről magamnak és Hachinak is. Van egy macis telefontok, amire már régóta kivetettem a hálómat. Rilakkumás és teljesen olyan, mint egy plüssmaci, csak van hely benne a telefonomnak. Egyedi, az biztos. Már egy ideje ott porosodott a kosaramban, így épp itt volt az ideje, hogy megrendeljem, ám nem tudom hogy sikerült, de amikor megrendeltem a cuccokat, csak 17-et rendelt meg. Azt csak úgy hobbiból kihagyta, azonban azt már nagyon szerettem volna, így külön rendeltem meg utólag még aznap. Karórákat is már régóta szerettem volna venni és egész jó... nem is, fantasztikus árban találtam párat. 4 darabot rendeltem, szóval el leszek látva. Egy darabig nem kell majd más. Az egyik cicás, amiről még a Facebookon láttam hírdetést és azalapján rá is kerestem Ebayen. Szerencsémre találtam. Egy legginget és egy harisnyát is kiválaszottam, mert már azok is rám fértek. Mármint fizikailag is, de most úgy értem, hogy nem bővelkedem bennük. Jaaj és az a nyuszis felső, ami már szinte szoknya... vagy nem is tudom. Odavagyok érte. Kíváncsi leszek, hogy fog-e annyira jól állni nekem, hogy utcán is hordjam, vagy végül csak pizsi lesz. Nya~ nagyjából az "alap" dolgokból ennyi is. A többi már inkább Kpopos. Ha megjönnek, ezeket is majd felteszem a "K-popos cuccaim" menüpontban, ha az életben még rá tudom szánni magam, hogy összeszedjem őket, lefotózzam és feltegyem. Gondolom ez eléggé érdekli az olvasóimat, szóval előbb-utóbb elkészítem. Először a Hachinak rendelt felsőre és két sapkára térnék ki. A felső BIGBANG-es, természetesen. Olyan, mint amilyen nekem van, azzal a különbséggel, hogy míg az enyém piros, az övé fekete. Ezen kívül rendelt kés sapkát. Az egyik... nos... G-Dragonos, ami elég furcsán hat. Én mondtam neki, hogy nyugodtan viselje a társaságomban is, engem nem zavar. Majd én is csináltatok egy sapkát, amire az ő szerelme neve lesz írva és azt hordom. xD Neem~ csak vicceltem, tényleg nem zavar, csak kicsit furcsa, mert ő az egyetlen barátnőm, akinek Jiyong a kedvenc BIGBANG tagja. Mivel van barátja és tudom, hogy milyen személyiség, így el is fogadom. Rá nem vagyok féltékeny. A másik sapka BIGBANG-es, ami világít a sötétben. Nagyon menő! Abból én is rendeltem egyet... és így rá is térhetünk a saját cuccaimra. Az egyik egy felső, ami részben EXO-s. Lehet, hogy ez meglep titeket, mert én nem éppen vagyok oda az EXO-ért, azonban van egy tagja, Chen, akit naaaagyon szeretek, szóval egy zöld Chenes felső gondoltam nem fog megártani. Felsőből még rendeltem egy olyan kék dínósat, ami még Jiyongon volt valamelyik videóban. Asszem amikor a One Of A Kind jelent meg és azt mutatták be. Olyat már régóta szerettem volna, mert nagyon tetszett. ^^ Jaaaaj és a kedvencem, ami a number one számomra... egy HBA felső, ami után már szintén áhitozom egy ideje. Például Taeyangon volt még olyan egyszer. Nagyon tetszik és muszáj voltam venni belőle egyet akármennyibe is került. (Mondjuk ahhoz képest nem volt olyan drága.) Ezek közül a felsők közül mind a kettő L-es. Szeretem ha egy pulcsi kicsit nagyobb. Emellett van két sapka. Az előzőektől eltérően, ezek nem baseball sapkák. Az egyik Giyongchys, amit még mindig viccesnek találok, de tetszik, a másik pedig szintén egy olyan fekete, ami még rajta volt. Majd a képen látjátok. ^^ Végül, de nem utolsósorban pedig egy karkötő, ami szintén Jiyongon volt és rá van írva, hogy "Namaste". Gondolom láttátok már. A blogom Facebook oldalán az egyik bejegyzés linkjéhez is azt a képet tettem be. Nekem nagyon megtetszett és gondoltam rendelek is egyet.

Jelentkeztem egy versenyre, ami eléggé szokatlan tőlem. Remélem Ninaa megtisztelve érzi magát, mert szerintem ez az első (és utolsó) verseny, amire jelentkezem a blogommal. Azért nem szoktam, mert nem érdekel, hogy ilyen értelemben mi a véleménye az oldalamról másoknak. Csak az olvasóim érdekelnek és nincs szükségem semmilyen nyereményre, díjra, oklevélre, vagy ilyesmire. Egyébként sem vagyok oda az ilyenekért, de ide most csak Ninaa miatt jelentkeztem, mert ő indítja és gondoltam akkor már jelentkezem. Máséra nem hiszem, hogy fogok, hacsak nem áll közel hozzám, de próbálkozni lehet meghívásokkal... csak ne érjen váratlanul ha nem fog érdekelni a verseny. A versengés egyébként sem az én asztalom semmilyen formában. Szeretek ellenni mindenkivel és csendben, hátulról, feltűnés nélkül uralkodni mások felett. Erről függetlenül ha ti is kedvet kaptatok egy három fordulós kis "játékhoz" (mert szerintem ez aranyosabb megnevezés), jelentkezzetek Ninaa versenyére! Kattints a jobb oldali képre.

Talán ez a bejegyzés kicsit negatív hangvételű lett, de én sem játszhatom a boldogat mindig. Nekem is vannak ilyen napjaim... de még mennyi... illetve úgy lenne pontos, hogy alig van másmilyen. Nem vagyok boldog ember na. Ez van. Mostanában egyre nehezebben kezelem az ürességet, ami bennem tátong, de csak túlélem, ha eddig sikerült. Nem most fog legyőzni! Továbbra is küzdeni fogok érte.

Nektek további kellemes hetet! Puszi!

Mint ahogy azt már mindenki nagyon jól tudja, Cassie odavan a rapért. Naaaaagyon. Tegnap például egész nap két dal ment a fülemben. Az egyik a Feedback volt (videó fent). Már régóta ismerem ezt a dalt és azt kell mondjam, szerelem volt első hallásra. Nem biztos, hogy mindenkinek tetszik, mert eléggé rappes. Például anyum sincs oda annyira a rappért, de asszem ez még tetszett is neki. Vagy csak kénytelen volt azt mondani, hogy ne bántson meg, amilyen nagy lelkesedéssel, beleéléssel hallgattam és rappeltem velük. xD Igen... úgy 95%-ban tudom a szövegét is és annyira örülök ennek. Azt az 5%-ot pedig még mindig tanulom és a tökélyre fogom fejleszteni. Eleinte mondjuk nagyon nem tetszett benne Bora. Mármint ott van ez a három rapper, akik véleményem szerint nagyon jók. Nem érdekel ki mit mond erről, ebben a dalban mind a hármuk szuper... aztán ezután megjelenik Bora a nyafogós "rapjével". Ne értsétek félre, kedvelem Borát, egyszerűen csak nem tartom túl jó rappernek. Szóval nem éppen jött be, de utána egészen hozzászoktam az ő hangjához is. Jaaaj és I.M! Mivel az a majom, azaz Adoonga nem más, mint I.M a Monsta X-ből (gif). Nem ismerem azt a bandát... mármint hallottam már róluk, de nem vagyok a rajongójuk... az a hang viszont... OMG! Annyira tetszik az a mély hangja... és oké, hogy ránézek TOP-ra, neki is mély hangja van, de ő tök férfias is mellé. Ott van I.M és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy belőle jön ki ez a hang. Nagyon ügyes! *-* De... de seriously, te elhinnéd, hogy ő rappel így? Számomra furcsa, de egyértelműen jó értelemben.~ A másik dal, amit tegnap olyan sokat hallgattam, az a Sse Sse Sse, amit Minaru blogján ismertem meg. Szintén rap és ugyanúgy az Unpretty Rapstar résztvevői adják elő. Csak ha jól tudom, akkor a Feedbacket az első évad, a Sse Sse Sse-t pedig a második évad szereplői rappelik el. Nekem mondjuk a Feedback kicsit jobban tetszik. Lehet, hogy azért, mert ahhoz szoktam már hozzá... de nem is... az egy kicsit azért dallamosabb és jobban a rappek benne szerintem, változatosabb. A második kicsit túl unalmas nekem, viszont ami megfogott benne, az Ahn Soo Min volt, a lány aki kezdi a rappet. Háááááát nekem nagyon megtetszett ahogy itt rappel, szóval utána is néztem és szerintem tehetséges! Olyan kis aranyos és mégis kemény. Egészen megkedveltem. Ebben a dalban pedig az ő része a kedvencem, sajnálom, hogy az elején van pont és utána már nem is hallhatom. A másik ok pedig, amiért annyira megtetszett, az Gilme, azaz pont a második lány, a szőke. Azt hiszem már nem aktívak, de mindenkinek ajánlom a Clover nevezetű bandát, amely két fiúból és egy lányból áll. Annak volt a tagja. Például ezt a dalt hallgassátok meg. Egy időben nagyon rá voltam kattanva, de még mindig odavagyok érte. Gilme nem csak fantasztikusan rappel, de az énektudása is figyelemre méltó. Én nem nézem az UPRS-t, mert nem vagyok oda az ilyen "egymás megalázása" dolgokért, viszont láttam pár részletet belőle és nem csalódtam a "kedvenceimben". Ja és igen, tudom, hogy Yezi a Fiestar tagja, de nem annyira érdekel. Nem rossz, de ebbena klipben idegesít az a nagy keménykedése. Mármint nekem olyan műnek hatnak a mozdulatai, az arckifejezése és az, hogy túl menőnek próbál mutatkozni, de ehelyett épp az ellenkezőjét éri el vele.

Csütörtök van. Elvileg lenne sulim, vagy lehet hogy nem, már senki nem tudja. Említettem, hogy szervezkednek össze-vissza és a tanár mondta, hogy menjen be erre az órára mindenki, hogy akkor megbeszéljük a dolgokat, hogy ki fog bejárni és ki nem. Nem is értem egyébként, hogy hogyan gondolhatták ezt az egész szervezkedést. Minek? Miért nem tudták a tanárnak mondani? Arra fogják, hogy azért járjon be a jobb csoport, mert ők tanulni is szeretnének valamit. B*tch please... csak azért akarsz bejárni, mert mondta a tanár, hogy akik az órára nem járnak, majd év végén külön vizsgázni fognak. Szánalmas. Na meg én beleegyeztem a tanárnál, hogy akkor nem megyek be órákra... akkor ne intézkedjenek felettem is, mert azt k*rvára nem bírom. Azért nem akadtam csak ki jobban, mert én majd a tanárral egyeztetek és lesz*rom a fejüket, ahogy mindig. Most ugye be kéne menni, de mivel a tanárral meg lett beszélve, hogy nem járunk be, programot szerveztem magamnak. Hát bocs, de ezután már nem fogom lemondani, hogy beutazzak a város másik végébe 2 óráért. Ami még nagyon vicces, az az, hogy a főszervezkedő-kisasszony írta tegnap az osztálybeszélgetésbe, hogy ő most nem megy be, de ha szavazni kell, akkor járjunk be. Beccával basszus ugyanaz jutott az eszünkbe. Ő a nagy "járjunk be angolra", de már az elő órára nem megy be. Nevetséges, as f*ck. No, nem is számít csinálják, ami nekik jó, én majd úgyis azt intézem, hogy nekem legyen jó.

Tegnap Beccával elmentünk bubisteázni miután túléltük a napot. Persze most nem volt olyan vészes. 8-ra kellett menni és a morci tanárnénivel voltunk, akik nagyon harap a késésekre. Furcsa, de nem volt most olyan vészes. Jaaaj... hozott két utazási prospektust. Az egyik ilyen európai helyszínekből állt, de volt egy olyan, ami inkább ázsiai, meg amerikai helyeket foglalt magába. Többek között benne volt New York, Peking, Shanghai, Tokió... és a végén volt egy tartalomjegyzék. Mi azon Beccával kiakadtunk... mármint nevetés formájában. Ott volt a Kínai nagy fal helyett simán, hogy "Kínai nagy falat". Amikor azt megláttuk, vagy 10 percen keresztül szakadtunk... és köztudott, hogy akkor minden viccesebb, amikor nem szabad nevetni. Még a Facebookra is kitette ezt a képet. Fogalmam sincs hogy sikerült oda ezt írni, de nagyon jól jött ki, az biztos.

Etikáról ugye hallhattatok már pár dolgot itt a blogomon. Ezen az órán először megnéztünk egy videót angolul, magyar felirattal, ami az empátiáról szólt. Nem igazán figyeltem. Nem érdekelt annyira, de utána kiejtette a száján a "játék" szót, és felkaptam a fejem. Nem örömömben... éppen ellenkezőleg. Ki nem állhatom, ha etikán játszunk ilyen hülye játékokat. Mondjuk ez nem volt olyan vészes, csak lépkedni kellett előre. A lényege az volt, hogy kaptnk egy-egy cetlit és mindegyiken más tulajdonságok voltak és más-más rasszba tartozó, társadalmi helyzetben lévő emberek. Például volt olyan, hogy 25 éves bevándorló, vagy 24 éves egyetemista lány, vagy olyanok, akiknek a háttere biztos, illetve kevésbé biztos. Bele kellett élnünk magunkat a szerepbe és felolvasott 22 állítást. Előre kellett lépni, ha valaki úgy gondolta, hogy igaz a szerepére. Én nagyjából középtájt maradtam, mert én azt kaptam, hogy 22 éves leszbikus nő vagyok. Az egyik p*csa mikor osztogatták a lapokat ott hisztizett, hogy hát ebbe nem tudja beleélni magát, meg minden, aztán a tanár átpasszolta nekem, ő meg újat kapott. Persze ha másnak lett volna gondja, akkor törődjön bele, de mivel azzal a csajjal olyan feltűnően flörtölnek állandóan, így neki megtette. Lehetséges, hogy tudatalatt, de nagyon szembetűnő, amit művelnek. Teszem hozzá: a tanárnak felesége és gyereke van... és etikatanár. xD A játék végén ott kellett maradni, ahol vagy és mindenkinek el kellett mondania, hogy "ő mi" és, hogy miért van ott ahol. Voltak olyanok, akik ugyanolyat kaptak és egy lány, aki szintén ott állt középtájt, ahol én, ugyanezt kapta. Ő előbb mondta el, aztán következtem én. Elárultam, hogy mi vagyok, aztán a tanár benyögi nagy viccesen, hogy "miért nem találtatok egymásra". Erre én olyan flegmán, bunkón és lekezelően néztem rá, hogy olyat a világ még nem látott, aztán így szarkasztikusan: "ha ha ha". Persze a másik lánynál sem maradtak el ezek a nagy poénok, ám az osztálytársakat sem kellett félteni, mert olyan olyan szerep, hogy kerekesszékes (asszem kb) 25 éves férfi. Azon is poénkodtak és mivel az osztály nagy üdvöskéje tette, mindenki nevetett. Persze arra is ugyanolyan lekezelően reagáltam. Tényleg k*rva vicces ezekkel szórakozni. Amikor nálam jártunk és a tanár megkérdezte, hogy milyen volt ebben a szerepben, azt válaszoltam, hogy kicsit kellemetlenül ért ahogy belegondoltam pár állításba, mert a társadalom nem teljesen fogadja el őket, viszont szerintem ugyanolyan emberek. Én nem teszek különbséget senki között azalapján, hogy kit szeret és aki meg ezt teszi, az szánalmas. Azon az órán megtudtam - ha esetleg még nem tudtam volna -, hogy nagyon sok empátia szorult belém. Jó, ezzel eddig is tisztában voltam. Én mindig együtt tudok érezni másokkal. Ezért is van, hogy jó hallgatóság vagyok és egész jó tanácsokat tudok adni. Nem szeretném ha az emberek szomorúak lennének. Kíváncsi vagyok, hogy ezután az óra után hányan feltételezték rólam, hogy leszbikus vagyok, mert kiálltam mellettük. Ugyanis csak akkor állhatsz ki mellettük, ha te is az vagy... xD (Undorító emberi logika.)

Ezután még jött egy angol, amin nagyon meglepődtem. Az a durva, hogy már megint elfelejtettem. Majdnem le sem írtam. Előző héten éppen nem volt megtartva, mert a tanárnőnek valamit el kellett intéznie, de most volt. Egész nap nézegettem az órarendet és láttam, hogy még van etika után 3 óránk, de annyira nem koncentráltam oda, mintha ott se lenne. Amikor rájöttem kisétálva a suliból, hogy még nem a bubistea jön, hanem az angol, nagyon csalódott voltam. Átsétáltunk a másik épületbe, aztán a terembe beérve a tanárnő elújságolta, hogy az iskolánkat pár undorító, számító ember vezeti. Ezt nem így mondta, csak én fogalmaztam át. Még tavaly év elején meghírdették nekünk a 2in1 képzést, azaz a kettő az egyben képzést, melynek az a lényege, hogy kijárjuk ezt a két évet, aztán egy 6 hetes továbbképzésre kezdünk el járni angol nyelven, tehát 2 szakmánk lesz, mire teljesen végzünk. Egy általános irodai asszisztens és egy angol nyelvű irodai asszisztens. Emlékszem még arra is, hogy először nem akartam arra jelentkezni, vagyis úgy nem foglalkoztatott a dolog, de aztán amikor beíratkoztam, szeptember 3-án még ajánlotta is nekem az ügyintéző nő. Ezért tehát miután megírtam a szövegértést, benn maradtam egy mini felvételi beszélgetésre az angoltanárunkkal. Ott vártunk kinn anyummal, aztán végül meghallgatott és "bejutottam". Még a csoportok is azalapján voltak kettéosztva, hogy kik a haladó angolosok, akik szeretnének továbbmenni, és kik nem. Én ezért voltam az A1-ben. Ami a legviccesebb az egészben, hogy a jelentkezésnél nem kellett még azzal kapcsolatos szerződést kitölteni, mert azt mondták, hogy ráér majd a második év végén, amikor elkezdjük. Most pedig mit mondott az igazgatóp*csa az angoltanárunknak? Azt, hogy ilyen képzés nincs, nézze csak meg a szerződésünket, hogy az is csak általános irodai asszisztens szakra szól. Viszont maradhatunk még egy évet esti suliban itt miután végeztünk. Annyira fel tud dühíteni. Persze ez így jobban megéri a sulinak, ha maradunk még egy évet. Nem számít persze, hogy közben átb*sznak. Ki fogunk állni az igazunkért! Már az órán elkeztük gyűjteni a bizonyízékokat, hogy nekünk bizony ilyeneket ígértek és ne nézzenek már hülyének. Felháborító... legszívesebben a pofájába dönteném az asztalát az igazgatónak.

Angol után elmentünk Beccával bubisteátni. Igazából csak én ittam, ő pedig csak mekizett. Végül benéztünk a H&M-be, mert megkért rá, hogy menjek be vele. Annyira fura nekem oda betenni a lábam. Nem az én világom. Körbenézek és oké, hogy néha meglátok pár jó cuccot, de felesleges lenne érte kiadnom mondjuk 10ezret, amikor máshol olcsóbban is hozzájuthatok ugyanolyan jó ruhához. Nekem a márka semmit nem számít. Jaj és amikor ott végeztünk, a Westendben az egyik ülésen ott smárolt egy pár. Elmentem mellettük és: "are you f*cking kidding me?" Rám is néztek utána... hála az égnek, sikerült leállítanom őket még mielőtt mást is látnia kellett volna ártatlan lelkemnek. Jó, nem ártatlan az... én csak ezt utálom. Miért kell ezt művelni mindenki előtt? Otthon azt csinálnak amit akarnak, de nyilvános helyen moderálják már magukat. Fúúúúj de utálom a tiniket.

Ma 13:00-kor indulok a Nyugatiba, mert megyek le Szlovákiába. A vonatom 14:20-kor indul és elvileg 15:46-ra leszek lenn Esztergomban. Most tutira veszek bubisteát! Muszáj! :D Múlt héten már megbeszéltük, hogy lemegyek, amikor arról volt szó, hogy lesz sushi, mert ott valamelyik üzletben "ázsiai hetek" vannak. Hachi persze idáig halasztotta a vásárlást. Gondoltam, hogy ez lesz, mert jó emberismerő vagyok. Ezért is megyek később és majd együtt csináljuk meg. Nem tudom, hogy itt írtam-e már, de neki mondtam, hogy nem szeretek főzni, sütni, se semmit a konyhában. Mindegy, majd beszállok, mert végülis ha már felzabálom a sushit, az a fair, ha besegítek az elkészítésében. Na és most sietek is készülődni. Péntekig, vagy magunkat és az utazási szokásaimat ismerve, lehetséges, hogy legkésőbb szombatig ott leszek. Szombat este pedig elvileg megyek el Beccával piálgatni. Valamikor jelentkezem. Kérlek, addig se feledkezzetek meg rólam! Legyen nagyon szép hétvégétek! ♥ (Végül itt egy teszt nektek kicsit kiegészítve...)

A szemeim a legszebbek rajtam; sokan dicsérik. [A hajam az.]
Egész szép a kézírásom.
Szeretem a Coca-Colát.
Szeretem a Pepsit.
Szeretem a Dr Peppert.
Mintás az alsóneműm. [Fehér... >_>]
Elvettem valaki szűzességét. [Nem tudok róla. xD]
Voltál fodrásznál a múlt hónapban. [Évek óta nem voltam.]
Utálom ha azt írják nekem hogy "lol". [Szerintem vicces, én bírom.]
Énekeltem már közönség előtt.
Hiányzik valaki a másik nemből.
Múlt éjjel egyedül aludtam.
Csókoltam már meg Peternek nevű személyt.
Fogtam már James nevű személy kezét.
Szeretek ölelkezni.
Valakiben / valamiben csalódtam ma.
Viselek valamit a kedvenc színemben.
Van Facebookom.
Van Twitterem.
Sosem volt MySpacem vagy Bebom. [Bebom tényleg nem volt.]
Több, mint 200 ismerősöm van Facebookon.
Több blogom is van Tumblrön.
Szoktak emberek Tumblörről bejelölni Facebookon vagy követni Twitteren.
A személyes blogomnak több, mint 500 követője van. [Jó lenne.]
Ma állítgattam az iPodom. [Nincs iPodom és nem is köll.]

Saját fordítás!
Forrás: Tumblr

Hello baebae! Miiiiiiiiiiiiiiiizu mackóóóó? Képzeljétek el! Ma egy nagyon fontos naphoz érkeztünk a történelemben... mármint az én történelmemben. xD Jó, oké, annyira nem is fontos nap, de elég nagy jelentősséggel bír, ami reggel történt. Hmm... na jó, az is csak az olvasóimnak, akik regisztráltak és meg tudják tekinteni a Cassieteddy menüpontot. LOL... na látjátok, így kell hatásvadász címet készíteni, aztán szépen finomítani a dolgokon. Ez itt most kissé feltűnően hülyeség, de könnyen ki tudnám dumálni belőle magam... ahogy azt éppen most is teszem. :D Számomra viszont tényleg elég nagy dolog történt velem reggel miközben a buszon utaztam. Tudjátok mióta nem jutott már eszembe semmilyen történet "alapanyag"? Nagyon régen kezdtem már új sztoriba, azaz régen szállt már meg az ihlet. Az igazat megvallva félek is egy dologtól, amit itt és most nem fogok elmondani, mert ha még van olyan aki esetleg normálisnak néz, azok is azt fogják rám mondani, hogy egy elmebeteg vagyok. Az mondjuk nem igazán tud foglalkoztatni, hogy mit gondolnak rólam, de ez a téma most egyébként sem ide való. Nem akarok róla beszélni, mert kivételesen nincs olyan szörnyű kedvem. Nem szeretném elcseszni. Reggel tehát... nagyon reggel, azaz 7 körül a buszon gondolkoztam, ahogy azt szoktam. Már említettem, de nagyon szeretem azt a 20 perces utat a busszal, mert általában amikor elindulok még sötét van, éppen világosodik és el tudok veszni a "táj" bámulásában és alámerülhetek a gondolataim tengében. Mondjuk az óraátállítás után már világosban fogok utazni... bár... nem is tudom az mikor van. Nekem április végéig tart a suli és utána jönnek a vizsgák. Aprilisban már nyári idószámítás van nem? (Ez most értelmes volt? Whatever, who cares... it's just a blog where people want to read interesting posts that make sence... LOL... come on Cassie, you can do it... I guess...) Ok, now I don't even know what I'm talking about. Oh yes! A buszon tehát elmerengtem, mint mindig... Jiyongra gondoltam, mint mindig... elmosolyodtam rá gondolva, mint mindig (HA! Csak hogy legyen még egy szóismétlés... xD Omg! Van olyan aki képes ezen a hülye bekezdésen átrágni magát? Van olyan aki nem x-elt még ki? ㅋㅋㅋ) ... ésésés hosszú idő után megszállt az ihlet és van ötletem egy új történethez! Na ki örül? Max az a pár ember örülhet, aki regisztrált, mert a többiek nem fogják látni. Ha pedig valaki nem örül neki... LOL (ennyit fűztem hozzá PewDiePieos stílusban). Még nem biztos, hogy meg fogom írni, vagy hogy egyáltalán nekilátok, de ha jön az ötlet és meg tudom fogalmazni azokat a pillantokat, melyek a fejemben gyönyörűen kirajzolódtak, akkor természetesen egy idő után elolvashatja minden reagisztrált tag, azaz cassieteddy. A lényege, hogy együtt vagyunk benne, 2016-ban játszódik éééééés... aranyos. xD

Miről is kéne írnom? Fogalmam sincs, ne haragudjatok. Egyszerűen csak szerettem volna írni egy posztot, mert amikor itt hagytam a blogomat a zárás előtt több, mint 100 oldalnyi bejegyzésem volt, azaz több, mint 500. Most olyan üres az oldalnak ez a része. Oké, a cassieteddy menüpontban meg lehet nézni a régi bejegyzéseket is, de a látogatók csak ennyit látnak belőle. Egy idő után biztosan sok lesz, hiszen mint azt most is tapasztaltátok, sokat tudok ám pofázni még a jóóó nagy semmiről is. Viszont ha már az unalom felé kanyarodtunk el, írok a mai napomról (ami amúgy nem is volt olyan vészesen unalmas... csak egyszer aludtam be majdnem). 11 órám volt. T_T Nos, egész ügyesen túl éltem, azt kell, hogy mondjam. Nem tudom miért, de egészen tűrhetőnek tűnt. Az egész napot Becca társaságában töltöttem és szinte végignevettük. Persze, ahogy arra számítottam, az ivás elmaradt. Gondoltam, hogy ez lesz és köztudott, hogy nekem mindig igazam van. Mivel az egyik osztálytársam ma nem jött suliba, akivel még lebeszéltük, elvileg jövő héten hétfőn ejtjük meg, ugyanis akkor is marad a 11 óra... ezentúl így lesz. Pontosabban nem egészen. Megbeszéljük, hogy legyen A-B hét, azaz dokumentációkezelés csak kéthetente lenne, szóval ilyenkor nem lenne hétfőn első 3 óránk... 8 óra... egy kicsivel azért jobban hangzik. Juj... ma kicsit kiakadtam. Pont az a fent említett óránk volt, amikor megbeszéltük a tanárnővel a dolgokat. Ez eddig oké, de már nagyon unok egy-két dolgot. Például múlthét csütörtökön megbeszéltük az angoltanárnővel, hogy a haladó csoportnak nem kell majd bejárnia órára. Ezt azért ajánlotta fel, mert azon az órán a haladók és a kezdők együtt vannak, így pedig nagyon nehéz bármit is tanítania. Erről meséltem is, hogy az év végén lesz majd egy vizsga és így tudjuk le. Ott ebbe mindenki belement... erre most a sz*rkavaró brigád elkezdett megint intézkedni, hogy fordítva legyen és nekünk kelljen bejárni, a másik csoportnak pedig ne. Azt hittem szétverek valakit. Ott miért nem tudtak erre gondolni? Most össze-vissza kérdezget mindenkit, meg kavar mindent az egyik csaj - aki tagadom, hogy Mérleg... na jó nem, mert nem rajongok a Mérlegekért még ha az is vagyok. Az az egy biztos, hogy én nem fogok bejárni, ha már megbeszéltük. Egyébként is pont Becca és én vagyunk, akik a mind a két csoport felett állnak. Csak elfogadja, ha én azt mondom, hogy "kösz nem".

Aish! Nem bírom ezt az osztályt. Pláne amiket megtudtam róluk. Alapjáraton nem érdekelnek, mert mindenki elszámol majd a saját lelkiismeretével, mindenkinek ez a saját magánügye, de pár dolgot egyszerűen nem vagyok képes felfogni... úgy szimplán emberileg. Alapvető morális problémákkal küszködnek "drága" osztálytársaim. Ti képesek lennétek egyszerre több fiúval járni? Vagy csak azért együtt lenni valakivel, hogy kihasználhasd? Esetleg a protekció érdekében lefeküdni valakivel? Ezek komolyan csak engem akasztanak ki?! Erről eszembe is jutott valami, ha már ilyen kis asszociációs játékot játszok itten magamban. Nos... képzeljétek... egyszer letöltöttem egy chatet a telefonomra... még a Galaxy S3-ra. Az mellékes, hogy melyik volt. Sokan zaklattak amikor még használtam. Azóta már nincs az új telómon. Nincs rá szükségem. Egyszer rám írt egy pasi. Már meg sem lepődtem a "hi baby" és a cifrább megszólításokon, köszönéseken. Ő is így tett. Mivel hozzá voltam szokva, elkezdtem vele beszélgetni. Persze mindegyikkel úgy bántam, ahogy azt megérdemelték. Pl. engem ne zaklasson már a kielégületlenségével, mert nem érdekel. Az a férfi tehát gazdag is volt és sok helyen járt már. Többek között a képei alapján tudom, hogy igazat mondott. Ezután elkezdte mesélni nekem, hogy ő felnőtt filmekkel foglalkozik és, hogy nemsokára Budapesten lesz. Szeretné, ha benne lennék egy ilyenben. A lényeg, hogy fel akarta venni, ahogy mi ketten *khmkhm*. Alapjáraton csak néztem amikor megláttam mit írt, de utána gondoltam egy kicsit belemegyek a játékba, talán még el is érhetek nála valamit. Azt előre leszögezem, hogy eszem ágában nem volt vele lefeküdni és belemenni ebbe az egészbe, amiért amúgy pénzt is adott volna (ami még jobban felháborított, hogy egy ekkora k*rvának néz). Azt válaszoltam neki, hogy rendben, ha segít valamiben... méghozzá, hogy hozzon össze egy találkozót Jiyonggal. Utánánanézett és azt mondta erre, hogy rendben, de előbb a videó. Ott kezdtem könnyezni a röhögéstől és elküldtem a p*csába egy "ne nézz már ekkora hülyének" üzivel. Ezzel arra szerettem volna rávilágítani, hogy habár Jiyong a legnagyobb vágyam, de erre nem lennék képes soha. Pláne, hogy össze se hozta volna a találkozót, de igyekezett azért hülyére venni. Ha viszont megtette volna se mennék bele ilyenbe. Most komolyan... nem tudnék azzal a tudattal élni hátralévő életemben, hogy rólam készült egy ilyen videó, vagy, hogy eladtam magam ilyen könnyen. Nekem többet számít a becsületem ennél. A másik pedig, hogy Jiyong sem lett volna rám büszke... habár... a r*bancát elnézve nem biztos, hogy annyira meghatotta volna a dolog.

Ma egyébként - mint már említettem - végig Beccával hülyéskedtünk. Azt hittem, hogy végigalszom és szenvedem a napot, de ehelyett egy csomót nevettünk és egész könnyen túléltük. Dokumentációkezelés után / közben elmentünk a boltba és vettünk kaját a napra. Az 5 gyorsíráson egy jegyzőkönyv részletet írtunk le... azaz megint annyit vettünk 5 órában, amit le lehetett volna tudni egyben is. Ezután vettünk egy-egy energiaitalt a büfében, aztán adózási ismereteken szinte végig akasztófáztunk és eléggé hangosan nevettünk. Biztos, hogy zavartuk az órát, de annyira vicces volt akkor minden, hogy nem figyeltünk oda. Lehet tényleg hatott az energiaital, mert felpörögtünk tőle. Jó, még gyorsíráson is néztünk videókat, amiken joggal szakadtunk. Miután végeztünk, még ott maradtunk kicsit beszélgetni, aztán ő elment egy találkozóra, én pedig hazaindultam.

Azt hittem vészesebb lesz ez a 11 óra, de végül túlestünk rajta, sőt még ott is maradtuk kicsit beszélgetni. Biztosan nem volt elég a suliból és szerettük volna még egy kicsit kiélvezni az ott töltött perceket. Lol, persze. Holnap Becca nem jön suliba, viszont én végig aludni fogok. Szerencsére úgy alakult, hogy csak 2 szolgáltatásmarketingem és 3 gyorsírásom lesz... éééés 9:45-re megyek. Hmm... mivel akkor már nem jár az a busz, muszáj villamossal és metrókkal elmennem a suliba, de túlélem. Olyankor kicsit jobb, mert a reggel 6-7 órához képest nincsenek olyan sokan. Juj~ anyum vett nekem rotringhegyet, mert megkértem rá és mellé még két rotringot is kaptam. Szépek! :3 Remélem nem haragszotok, hogy ez ilyen kis uncsi, rövidke bejegyzés lett, de ahhoz képest, hogy a suliban elvoltam, hazaérve mégis kicsit bepunnyadtam és nem igazán volt időm egy terjedelmesebb posztot írni... viszont mindenképp szerettem volna valamivel megköszönni ezt:

Már tegnap megdőlt a napi látogatottsági rekord 190 fővel, de most még ezt is túlszárnyaltátok. Ez rendben van, hisz blogger queen vagyok ugyebár, de, hogy a nyitást követő pár napon belül már eddig jutottunk együtt, az elképesztő. Elképesztőek vagytok. Hamarosan a portállistán a blogok között az első is leszek, ha így megy tovább. Köszönöm tehát~! Szerintem nem tudom jobban kimutatni a hálámat, mint hogy folyamatosan gyártom nektek az olvasnivalót. Továbbra is számíthattok rám ebben és minden másban is! Így búcsúzóul kaptok is egy videót tőlem (az én drágáimról) és egy mini bejelentést. Nemsokára elindul egy bejegyzéssorozatom, melyben dalokat fogok ajánlani nektek. ^w^ Jó ötlet? Tetszik? Ha igen, akkor örömmel fogom linkelgetni az általam olyannyira imádott dalokat mindenféle műfajban.

Puszi! Szuperjó keddet! Vigyázzatok magatokra!