Az... a... szájtartás... XDD

Üdvözlök minden teddyt és látogatót!

Annyira fáradt vagyok mostanság és annyira nincs erőm semmihez. Tényleg elveszi minden erőmet ez a hülye meleg. Viszont most úgy döntöttem, összehozok valami kis bejegyzést, mert engem zavar, hogy semmi friss nincs az oldalon egy ideje. Ha képes lennék rá, naponta akár több bejegyzés is lenne. Annak én is örülnék, de sajnos most pláne nincs erőm. Egyrészt meleg van, másrészt valószínű, hogy azért vagyok ilyen fáradt, mert járok az autósiskolába. Igaz, hogy csak három óra, de reggel 10-től, ami azért olyan megterhelő, mert hozzászoktam, hogy nagyjából akkor kelek. Milyen könnyen meg lehet szokni a jó dolgot, aztán meg rázódjon vissza az ember a koránkeléshez például. Kicsit kellemetlen, de szerencsére hétvégén nincs óra, szóval most pihenhetek egy kicsit.

Nya de... túl vagyok három elméleti órán az autósiskolában. Hogy mit gondolok róla és hogy érzem magam? A legmeghatározóbb érzés, ami most bennem van ezzel kapcsolatban, hogy annyira messzinek és elérhetetlennek tűnik az egész. Oké, hogy eddig nagyjából mindent értek, egyértelmű, meg minden, de egyszerűen annyira félelmetes. Úgy érzem, hogy annyira zavaros most az egész. Minden zavaros. Nem is tudom pontosan mi, de a dolgok most nagyon össze-visszaságnak tűnnek a fejemben, még ha egy adott dolgot értek is. Így hirtelen, három nap alatt annyi információt nyomtak bele a fejembe, amit elég nehezen fogok megemészteni és kibogozni a szálakat. Az első órán, szerdán vezetéselmélet volt, ami nagyjából arról szólt, hogy hogyan vezess az úton, az autó felszerelései, autó-ember kapcsolata, műszerek, stb. Csütörtökön műszaki óra volt, azaz részletesen szétszedtük az autót. Oké, nem szó szerint, de átvettük, hogy mi hogyan működik, miből áll, stb. Ezen a két órán más-más tanár volt velünk. Mind a kettő férfi volt és tök normálisak. A mai órán fizikáztunk. Mármint olyan értelemben, hogy például részletesen vettük a kocsi és a föld találkozását, surlódás, kanyarodási szög, meg ilyesmi. Az volt ezzel a baj, hogy figyeltem volna, de a hasam úgy döntött, hogy spontán korgásokat produkál, ami a nagy csendben rohadtul ciki volt, így végig arra koncentráltam, hogy ne legyen hangos, hogy vissza tudjam fogni a hangosságát, vagy magát a korgást. Egyébként értettem a dolgokat. Oké, azért átnéznem át kell még, meg nyilván nem árt, de alapvetően nincs vele gondom. A fizikát valamiért mindig szerettem, pedig egyáltalán nem vagyok reál beállítottságú, azaz nekem ezek a matekos dolgok sosem mentek. A fizika mégis közel állt hozzám valamiért, pedig még csak a tanáraim sem játszottak közre ebben. Emlékszem, általánosban a hetedik félévtől volt talán fizikánk, de én már alid vártam, pedig még óránk sem volt. A tanárt nem szerettem, mert nagyon szivatós volt. El tudjátok képzelni milyen egy dobókockás feleltetési rendszer? Majd be szartunk az összes óráján. Egyszer, amikor még jó barátnő voltam még vállaltam is, hogy kimegyek felelni egy akkori barátnőm helyett. Ma már elgondolkoznék rajta, de magamat ismerve ugyanúgy megtenném, amilyen hülye vagyok. Na igen, tehát nagyon ijesztő még mindig ez a világ, amibe három napja belecsöppentem, de lassan csak kitisztulnak a dolgok. Eddig még a KRESZ-t nem vettük, de az lesz ám a jó mulatság, előre látom. Oh és a koreai tanfolyam... tegnapelőtt hívott a nő, hogy most július 4-én indul és, hogy jó lenne, ha arra mennék, mert augusztusban nem 100%, hogy indul, ugyanis a koreaira például nincs annyi jelentkező, mint például egy németre, franciára, spanyolra, stb. A minimum létszámnak pedig nyilván meg kell lennie. Mondtam, hogy nekem az nem jó, mert pont autósiskolába járok és a kettő ütközne. Nagyon ajánlotta, hogy mégis menjek, ha szeretném, mert az augusztusi nem biztos és esetleg az autósiskolával is megbeszélhetném, hogy járjak délutánira. Elgondolkoztam ezen és mondtam, hogy visszahívom. Ma visszahívtam, mert sikerült döntésre jutnom. Nem megyek most júliusban. Azt hiszem sokkal jobb lesz ez így. Most egyébként is olyan zavaros ez az egész, szeretnék csak erre koncentrálni és ezzel nyugiban végezni. Hozzátettem, hogy ha indul augusztusban, akkor feltétlenül írjon fel engem oda, de most ezt kihagyom. Egyértelműen jó döntést hoztam, akármennyire is szeretnék koreait tanulni. Mindennek megvan a maga ideje és nem kell siettetni. Ha esetleg augusztusban meg nem indul, jelentkezem egy másik nyelviskolába és probléma megoldva. Most csak a jogosítványomra fogok koncentrálni. A KRESZ vizsgára és az egészségügyre. A vezetés, azaz a gyakorlati oktatás pedig megy a koreai tanulása mellett is. A vicces, hogy még a személygépjármű, azaz "B" kategóriás jogsim sincs meg, de már tudom, hogy amint az meglesz és még a koreai tanfolyamnak is vége, elkezdem az "A" kategóriás jogsi megszerzését is, azaz elkezdek motorozni tanulni. Nagyon régóta szerettem volna már és a terveim még mindig meg vannak. Szépen lassan valóra váltom az összeset. Szépen... lassan... AZ ÖSSZESET.

Mivel ma elkezdődött a hétvége (fura, hogy ilyenre gondolok nyáron) anyummal elmentünk cipőt venni, ami elég érdekes mutatvány volt. A Deichmmanba mentünk be először. Abba, ami Vecsésen van. Vettünk is két cipőt. Tök jók. Mind a kettő ilyen bebújós, nyári cipő. Az egyik barna, a másik fekete és mind a kettő 36-os, ami olyan fura. Nem is értem. Eddig azt hittem, hogy határozottan 37-es a lábam, de már több cipőből is a 36-os volt jó, sportcipőből pedig a 38-as. Elég érdekes dolog számomra, de biztos pont a kettő között van a lábméretem és így váltakozik a fazon, vagy valami miatt. Volt egy harmadik cipő is, az fehér, de abból meg érdekes módon a 37-es volt jó, viszont az nem volt abban az üzletben. Onnan tudom, hogy a 37-es, mert volt más színűben is ugyanolyan és abból 7-es, csak nekem a fehér kellett belőle. Megnézte a csaj nekünk, hogy hol van abból a méretből, szóval anyummal átmentünk a Soroksári Auchanban lévőbe, ahol végül felpróbáltam abból egy heteset és végül mégis a 6-os illett a lábamra. Jól van, elmentünk a Kőbányán lévőbe, amit éppen felújítottak, de közben mivel a közelben voltunk, beugrottam a Family Centerben az egyik díszállatoshoz, ahol vettem Wangnak végre fagyasztott egeret. Remélem a mamám nem fog szívrohamot kapni, amikor benéz a hűtőbe és megpillantja a 10 db becsomagolt fagyasztott egeret. Gyorsan hazahoztuk, hogy a nagy melegben ne olvadjon el, aztán visszamentünk Vecsésre, ahol megvettük azt, amit eredetileg kinéztem. Igen, elvoltunk, de arra tökéletes volt, hogy közben végre nézegethessem a táblákat és arról beszélgessünk. Hasznos dolog volt, akárhogy is nézzük. Azután ettem egyet a KFC-ben, és ittunk egy-egy Mojitót.

Kellemes nap volt, csak kicsit hiányoltam a SNUPER-t, ugyanis ma nem kaptunk képet semelyikükről sem. DE... mióta megírtam a legutóbbi bejegyzést, három teaser fotó jelent meg: Sangil, Woosung és Sangho képe. Az eddigiek annyira jók! Az utolsó, azaz Sebin fotója majd 4-én (azaz itteni idő szerint 3-án 17:00-kor jelenik meg). Az mennyire durva lesz szegény gyenge szívemnek. Már egyre nehezebb várakozni. Valamint a SNUPER-rel kapcsolatban azt is szerettem volna elmondani, hogy lassan megnyit a fanoldal is, csak egyelőre legyünk túl a blogom születésnapján, aztán még egy kis szerkesztgetés után az az oldal is nyitásra készen áll majd. A honlapot a snuperhungary.gp címen érhetitek majd el a megfelelő - esetlegesen előre meghirdetett - időpontban.

LuLának és RiRinek, azaz a két manneQUEENnek pár napja 2 új dala jelent meg. Az én véleményem szerint nem elég FEMM-esek a dalok. Valamiért nem olyan művésziek, vagy nem illenek hozzájuk annyira az eddigi dalaikhoz / klipjeikhez képest. Szerintem ők kicsit jobbra is képesek. Ettől függetlenül, ha magában nézzük a két dalt, fantasztikusak! Nekem főleg a Neon Twilight tetszik (bár annak is kicsit furcsának tartom a refrénjét, legalábbis a "yeah yeah yeah yeah" dolgot), de nem befolyásolok senkit. Döntsétek el ti magatok, hogy nektek melyik jön be jobban.

[ június 24. - június 28. ] Szavazás lezárva! - Diamondteddy 5th Bday

Június 24-én indítottam egy szavazást, hogy szerintetek jó ötlet lenne-e ha pár régebbi történetemet megosztanám az olvasóimmal / látogatóimmal a blogom ötödik születésnapja alkalmából. Illetve ha valakinek volt valami jó ötlete, azt megoszthatta velem. Kaptam egy pár választ és jó ötletet, de egy különösen tetszett. (Van tippem, hogy kitől jöhetett, de nem vagyok benne 100%-ig biztos.) A lényege az volt az egésznek, hogy igazából jó ötlet a sztorimegosztás is, valamint rajzolhatnék valami kreatívat, ami illik a blogomhoz. Megjegyzésként az is ott volt, hogy nem baj ha pálcikaemberek lesznek... ennek örülök, mert több, mint valószínű, hogy olyan szintű lesz a rajz. Egyáltalán nem vagyok egy művész, de igyekszem valamit összekaparni és egy videóban bemutatni, hogy mégis mi, merre és miért. Ez nem biztos még, de valószínű. Valamint még egy tippet kaptam, méghozzá egy sztorival kapcsolatban. Az alapja egy fogadás lenne, amin kicsit meglepődtem, mert egy ilyesmit még régebben el is kezdtem, hogy fogadtunk, csak aztán szüneteltettem egy kis ideig. Ez az ötlet viszont nagyon aranyos volt és megtetszett. Szerintem megírom szépen lassan egy két részes történetben. Az már biztos, hogy ez a blog születésnapjára nem lesz készen, de ami késik, nem múlik. Oh és amit ez a (feltehetően) lány írt, az annyira meghatott, hogy amikor aznap éjfél körül olvastam az ágyban, eléggé megkönnyeztem a dolgot. Annyira jó érzés tapasztalni, hogy van még aki így vélekedik rólam és pár kedves szóval képes teljesen feldobni a kedvem. Köszönöm szépen!

Végeredmény:
 - 5 db általam választott sztori megosztása, amely olvasható lesz július 2-a estéjétől július 4 délutánjáig
 - 1 db rajz, a bloggal kapcsolatban, melyet videóban megmutatok (nem 100%)
 - valamint egy új történet publikálása hamarosan a regisztráltaknak (még nem tudok pontos dátumot mondani)

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?)

2. Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?
Fú, na... ez egy olyan dolog, amit nagyon jól és nagyon pontosan meg kell fogalmazni, mert mindannyian ismerjük szerintem a dzsinneket és azt, hogy mennyire kitolnak ez emberrel, ha nem pontosan fogalmazol. Ha tényleg kívánhatnék, akkor előtte tényleg mindent a legpontosabban fogalmaznék meg, de itt most egy kicsit lazábbra veszem a dolgokat.

1. Hadd legyen lehetőségünk megismerni egymást Kwon Jiyonggal (= G-Dragonnal, a dél-koreai előadóval, nem a többi Kwon Jiyong egyikével) - és igazából nekem ennyi elég is lenne, a többi eldőlne kettőnk között magától, soha nem kívánnám, hogy szeressen belém, hiszen az már mágia, erőltetett, nem természetes, nem igaz érzelem
2. Szeretnék egy olyan munkát, ami jól fizet, gazdaggá tesz és nagyon szeretem csinálni, de legyen mellette kellő mennyiségű szabadidőm is
3. Szeretném ha adódna lehetőségem utazgatni a Föld körül ameddig és amikor csak jól esik azzal az emberrel, akit a legjobban szeretek
4. Szeretném ha - az előbb említett - Jiyongnak boldog élete lenne és minden álmát valóra válthatná (akárhogy is alakulna a kettőnk viszonya)
5. Szeretném ha véget érne az állatkínzás örökre - húst ugyan ennünk kell, az rendben van, de végezzék azokat is humánusan és ne kelljen egy állatnak se szenvednie soha többé

Itt az önzőbbik felem győzedelmeskedett, de még annyi kívánságom lenne, mint például, hogy a jó emberek ne szenvedjenek. Mondanám, hogy a jó emberekkel csak jó dolgok történjenek, de az sem biztos, hogy pozitív kimenetelű lenne, hiszen nem véletlenül történnek a rossz dolgok is. Ha valakivel csak jó dolog történik, lehet, hogy teljesen megváltozik és már nem érdemli a jót többé. Továbbá szeretném, ha a jó embereknek valóra válnának az álmaik, ha véget érne a sok igazságtalanság, kivételezés a világon, vagy ne legyenek gonosz emberek, csak tudjátok, az már utópia lenne. Az pedig nem létezhet, csak egy fogalom. Sajnos mindig lesznek rossz napok, mindig lesz éhezés, szomjúság, igazságtalanság, gonoszság és a többi. Akármennyire kellemetlenül is érintenek minket ezek, egy dolgot nem felejthetünk el:

Rosszra mindig szükség van, hogy észrevegyük a jót.

Kellemes hétvégét!
(Mert van akinek számít, hogy az van-e épp.)

(Jól van, jól van, figyelj inkább biztonságos a vezetésre, mintsem ilyen hülyeségekre...)

~ Hey teddies! Wassuuup? ~ Hétfő van... holnap meg kedd... és szerdán, azaz 29-én kezdődik az elméleti oktatásom az autósiskolában. Kicsit izgulok, pedig nem hiszem, hogy akkora szám lesz. 10-kor kezdődik majd és háromórás lesz. Ami a pozitívum az egészben, hogy tök közel van az egész. Nagyjából 5 perc séta és ott is vagyok a helyszínen. Nem véletlenül oda jelentkeztem. A hátránya a dolognak, hogy közel van minden és mindenki, ezért nem lesz egyszerű dolog a dohányzás a szünetekben. Igen, 20 éves vagyok, de még nem tudja anyum, hogy cigizek. Legalábbis még szemtől szembe nem vallottam be neki, de szerintem ez amolyan nyílt titok, ugyanis írtam már neki például, hogy elszívok egy szálat, meg volt hogy látott is cigizni. Nem beszéltünk még róla, de szerintem tudja, csak próbál tudomást sem venni róla. Mondta még, hogy ha cigiznék, nem tiltaná meg, hiszen ha akarok valamit, akkor titokban úgyis megteszem. Tisztában van vele, hogy a tiltás csak hazugságot szül. Próbálok leszokni. Vagyis, félig próbálkozom. Egy részem szeretné abbahagyni, a másik viszont nem. Bonyolult. Na majd megoldom, nem egy nagy cucc. Amitől félek, hogy nem leszek képes megtanulni a táblákat, szabályokat, meg mindent. Én ugyanis nagyon nem vagyok képes a magolásra. A legnagyobb hülyeség. Azt pedig tudni kell szóról szóra. Majd meglátjuk mi lesz, előbb-utóbb csak átmegyek és szépen lassan meglesz az a jogsi. Az biztos, hogy nem elsőre, de nyolcadik próbálkozásra talán. Annyira furcsa belegondolni, hogy én vezetek. Többször álmodtam már ezt, és mindig rettegtem, hogy nekimegyek valaminek, vagy nem jól csinálok valamit. Volt amikor megesett az is, de sokszor ügyesen helyt álltam, pedig jogsim sem volt az álmomban. Bevallom, félelemmel tölt el a gondolat, hogy én vezessek és, hogy én irányítom azt a nagy szerkezetet, aminek a becses neve "autó". Egyszerűen elképzelhetetlen számomra. Vagy nagyon béna leszek, vagy nagyon ügyes. Elvileg örökletes, hogy ki milyen sofőr. Én két taxis lánya vagyok... na... azért csak átadtak valamit nekem a tudásukból. Amitől konkrétan f*sok, az az, hogy ismerem magam, tudom mennyire határozatlan vagyok és az nagy hátrány az utakon. Össze kell szednem magam, ha szeretnék vezetni. Ha szeretném megtapasztalni azt a fantasztikus érzést félelem nélkül.

Tudjátok mi jutott eszembe? Hogy még fel sem töltöttem a reakció videót, amit a Ladies' Code "Galaxy" című MV-jéről készítettem. Nagyon senki nem panaszkodott rá, hogy szeretné már látni, most viszont ennyi idő után nem tudom, hogy érdekelne-e még titeket. Rendesen elfelejtettem, mert a videó is elmerült valahol a többi között. Ha szeretnétek még látni, akkor megkeresem és feltöltöm, csak kérlek titeket, akkor kommentben írjatok a bejegyzéshez, hogy még kíváncsiak vagytok-e rá. Amellett egyébként még két MV-ről is készítettem egy reakció videót, amiket szintén felteszek akkor, ha van rá kereslet. Ez mind úgy jutott eszembe, hogy eldöntöttem, a SNUPER comebackjéről, a Compass-ről készítek majd egyet. Előre szólok, hogy lehetséges, hogy úgy láttok majd, ahogy még nem nagyon tettétek, mert értük tényleg nagyon odavagyok, szóval ha sikítok, vagy végigvihogom az egészet, ne lepődjetek meg. Ha már a SNUPER-nél tartunk, elkezdtem egy fanoldalt készíteni róluk, de annyira nincs ihletem a dizájnhoz, hogy az hihetetlen. Már rendesen idegesít, hogy nem tudok mit összehozni. Például szeretnék egy fejlécet készíteni, de egyetlen tagnak mindig ülnie, vagy guggolnia kell, hogy még véletlenül se férjen bele a képbe a feje. Szeretném megnyitni az oldalt még a comeback előtt, de nem biztos, hogy sok kerül rá. Szerintem az új képekből hozok majd össze egy dizit... valahogy. Ó és Hana segít az oldalban, azaz társszerkesztők leszünk, szóval végre ő is visszatér majd a G-Polgárok közé, ha már az előző oldalát sajnos "bezárta". Hanának egyébként Sebin és Woosung a kedvence, míg nekem Sebin, Suhyun és Woosung. Elég jól szót értünk. Jaaaj! Ma is megjelent egy teaser kép, méghozzá az én Suhyunomé. Talán az övét vártam a legjobban, hiszen ő az egyik kedvencem, aki egyre csak tör előre azon a bizonyos bias listámon. Imádom a bolondságát és ahogy kinéz ezen a képen, az hihetetlen. Nem is értem, hogy hogyan lehet valaki ennyire tökéletes. Ide vagy ide kattintva megnézhetitek a képet ti is. Ennél is ugyanúgy visszaszámláltunk Hanával és izgatottan vártuk a kép megjelenését, aztán amikor megláttuk, mind a ketten elkezdtünk haldokolni a sok tökéletességtől. A Facebook oldalamon minden nap meg fogom osztani ezeket a képeket és írni hozzá 10 tényt minden egyes fiúról. Eddig Taewoong és Suhyun van meg, de szépen lassan, ahogy mindennap sorban kapjuk a képeket, megismerhetitek a többi tagot is.

Gyorsan megemlíteném az EB-t, hiszen azt sem hagyhatom ki, ha már ennyire odavoltam érte. Sosem rajongtam a fociért. Amikor megtudtam, hogy kijtutottunk az EB-re, úgy voltam vele, hogy egyszeri szerencse volt az egész, de aztán végül bebizonyították nekem, hogy igenis van helyük ott. Amint megtudtam, hogy 2-0-ra győztünk Ausztria ellen, rögtön felfigyeltem rájuk és minden egyes meccs alkalmával értük dobogott a szívem. Már az nagy szó, hogy 44 év után idáig eljutottunk, de még a nyolcaddöntőbe is csoportelsőként kerültünk be. Ott sajnos kiestünk, de számomra akkor is ők a győztesek. Ezután sem leszek egy nagy drukker, de mindig támogatni fogom a válogatottat, ha kijutunk ezután is. Gratulálok a magyar válogatottnak! Ők a legjobbak nekünk, ők a győztesek és ezen semmi nem fog változtatni!

Jelentkeztem koreai tanfolyamra! Ma végre rászántam magam, hogy még egy teendőmnek nekilássak. Jelentkeztem és elvileg majd hamarosan felkeresnek és egyeztetünk. Ahogy néztem, én valószínűleg az augusztus 1-jén induló csoportban leszek. Legszívesebben már most elkezdeném júliusban, de 4-én kezdődik és pont üti egymást az autósiskolával. Mind a kettő reggel lesz. A koreai tanfolyam 9-től, az autósiskola pedig 10-től. Nem is baj, hogy nem csinálom egyszerre mind a kettőt. Júliusban igyekszem megcsinálni a kreszt és az egészségügyet, aztán jöhet a koreai, meg a vezetés. Végülis a koreai is csak 3 óra egy napból, a többi órában szabad vagyok és tudok vezetni. Nem hiszem, hogy gondot fog okozni. A tanfolyam egyébként - ha úgy lesz, ahogy írták - augusztus elsején indul és minden hétközben három óra lesz 9-től 12:15-ig. Kiszámoltam, hogy mivel összesen 40 óra lesz, augusztus 18-ig tart (ja...). Ez most csak egy kezdő tanfolyam, de tervezem, hogy tovább is megyek majd, ha ezzel megvagyok. 40.640 forintba kerül. Láttam máshol olcsóbban, 35 ezerért, de ott csak kb 25 óra volt, szóval ez jobban megéri így. Ah, már kíváncsi vagyok mik várnak rám. Olyan jó lesz azzal foglalkozni, amit szeretek. A rövidtávú terveim között ott van a koreai tanulása, a jogsi megszerzése, melyeknek hamarosan neki is kezdhetek. Ezek mellett a kung-funak is neki fogok kezdeni, ha úgy érzem majd jónak és épp lesz pénzem rá, valamint a tetoválásaim is meglesznek szépen lassan. Viszont ha már a tervekről van szó és arról, hogy miket szeretnék csinálni a közeljövőben, a munkára is ki kell térnem, mert sajnos azt sehogy nem lehet elkerülni. Ezt a sajnost most nem úgy mondom, hogy egy lusta dög vagyok. Az vagyok, oké, de nem azért nem szeretnék dolgozni, mert egy munkakerülő ember vagyok, hanem mert én tanulni szeretnék és utazgatni... csak az életben senki nem kérdezi, hogy mit szeretnél. Küzdened kell, ha azt szeretnéd csinálni, amire vágysz. Oh és a munka, igen, nos, úgy döntöttem, hogy egy ideig nem megyek sehova. Maradok itten és jelentkezni fogok a reptéren valamilyen munkára. Azért pont oda, mert a családban többen dolgoztak ott és ma már minden protekcióval működik. Gondolom nem rögtön, de akár stewardess is lehetek, szóval jobban nem is kezdhetném a világutazást. Az unokatesóm ajánlott egy munkát és majd beszélek vele erről. Nem hiszem, hogy végig ott maradok majd, mert nem az az álmom, de kezdetnek tökéletes lesz és addig véghezvihetek mindent az én kis "teendőim listájáról". Aztán utána vár rám például az Egyesült Államok, mert én mindenképp oda szeretnék menni. Fogok is!

10 napos kihívás (vagy valami olyasmi)

Ezt a kihívásszerűséget Raug blogján találtam. Szépen el is kértem tőle. Ő fordította le, majd egyben töltötte ki mind a 10 napot. Én szépen lassan fogom ezt megtenni. Ha kihagyok egy napot, itt nem fogok felzárkózni, hanem szépen a saját tempómban írom majd, amikor éppen tudok bejegyzést hozni. Na lássuk.

1. Min gondolkodsz ebben a pillanatban?
Most épp azon, hogy mennyire szeretem a FEMM-et és külön mind a két lányt is. Emily, azaz RiRi egy igazi sokoldalú tehetség. Egy csomó küzdősporthoz ért, emellett tehetséges színésznő, régebben modellkedett, aztán egy metál bandának a tagja volt, most pedig a FEMM-ben énekel. Ráadásul egy nagyon édes lány. El is gondolkoztam hogy lehet valaki ennyire sokoldalú, menő és érdekes személyiség. LuLa pedig az én személyes kedvencem. Biztos vagyok benne, hogy ő is ennyire fantasztikus, csak róla nagyon kevés infót lehet találni a neten, ami kissé elszomorít. Tudom, hogy régen szólóénekes volt, de ennél többet nem nagyon. Ettől függetlenül megfogott és odavagyok érte. Oh és most ami még belevésődött a fejembe, hogy rament fogok enni. (Ha már ilyen japános hangulatban vagyok.) Kaptok egy dalt is a FEMM-től így a végén, ami egyébként RiRi kedvenc FEMM dala. (RiRi a fekete ruhás, LuLa a kék ruhás.)

(Hát nem cukik, így hárman? :3 Nagyon nem vagyok egy iKON fan, de na~ ez azért édi~)

Hello-bello kessziteddik!

Hogy vagytok? Remélem minden olvasóm szuperül van és senki nem lett rosszul ebben a fülledt időben. Én jelenleg szétsülök, annyira meleg van. Nem is értem ki az, aki ezt az időt kedveli. Van olyan? Szörnyű! Sosem bírtam jól a meleget és ez nem változott. A nagy melegben viszont ha mást nem is tudsz csinálni, legalább gondolkozhatsz és ha erőd van, akkor ki is adhatod magadból. Én jelenleg a YG új lánybandáját várom nagyon és gondolkozom rajta, hogy nyissak-e egy fanoldalt nekik. Még nem tudom milyenek lesznek, de - mivel azt mondták, hogy nem hasonlítanak majd a 2NE1-ra - szerintem olyan "menőn szexi" koncepciót kapnak. Ha megfognak majd, akkor én úgy érzem, hogy Jisoo (aki a fenti gifen is van) lesz a kedvencem. Emellett a SNUPER comebackje miatt vagyok feltüzelve egy ideje - ha épp nem a nagy hőség teszi. Na, de elmesélem nektek a pénteki és szombati napomat, beszélek az imént megemlített, általam nagyra becsült hattagú fiúbandáról és az elkövetkező visszatérésükről, valamint a bejegyzés végén egy kis teszt is vár rátok.

Állatkertről / Barátságról röviden

Nem szeretnék sokáig erről beszélni, mert nem volt egy kellemes nap a szombat. Pénteken találkoztam Elishával. Eljött velem beiratkozni az autósiskolába, szóval jövőhét szerdától újra suliba fogok járni egy hétig. Azért csak egy hetes, mert ez egy délelőtti intenzív képzés, ami azt jelenti, hogy az órarendem a következő: szerda, csütörtök, péntek, hétfő, kedd, szerda, csütörtök 10:00-13:00 óráig. Azután pedig majd jelentkeznem kell vizsgára amikor nekem jó, amikor úgy érzem, hogy felkészültem. Ez az elméleti rész és tök őszintén szólva nem igazán értem, hogy mi a további menetrend, mert mondta a nő, hogy majd az elmélet közben lesz orvosi vizsgálat, meg minden. Kicsit ködös az egész, de majd jön, aminek jönnie kell és szépen lassan kitisztulnak a dolgok. Azután elmentünk a Kökibe, mert egeret szerettem volna venni a kígyómnak, de ma sem volt. Kicsit ideges vagyok, ugyanis a csaj se tudta megmondani mikor lesz. Ha nem lesz fagyasztott, biztos, hogy éhenhal a kígyóm. Jó, nyilván megoldom valahogy, mert Cassie mindent megold, de nem lesz egyszerű. Ezután bevásároltunk a Tescoban, hogy az állatkertre meg tudjuk csinálni a szendvicseket. Átmentünk hozzá, mert az közelebb volt és nagyon fülledt lett az idő. Írtam anyumnak és hazafelé a munkából felvett minket, aztán én bepakoltam, majd vissza is vitt anyum hozzájuk. Ott aludtam pénteken. Este persze megnéztünk egy horrorfilmet - megint angolul -, ami szörnyű volt. Mármint nem az angol, hanem a film. Kissé amatőr volt. Ezután néztük a tévét egy kicsit, majd bealudtunk. Fél 6-kor keltünk, amikor már tök világos volt. Emlékszem, felkeltem 4-kor, aztán olyan világos volt, hogy azt hittem elaludtunk, szóval megnéztem az órát, de szerencsémre még vissza tudtam feküdni egy másfél órára. Amikor felkeltünk, összekészültünk gyorsan, aztán elindultunk a Sportkastélyhoz, ahonnan indult a buszunk. 8-kor indultunk el onnan is, majd még pár helyen megálltunk, hogy felvegyük a többieket. Volt vagy 3 órás az út. Az odaúton persze kissé irritált két gyerek. Mikor megérkeztünk, bementünk és elkezdtünk sétálgatni. Mi ketten voltunk először Elishával. Nagyon melegünk volt, főleg annyit sétálgatni volt nehéz. A lényege az egésznek, amin szeretnék túlesni - mert nem szeretek negatív dolgokról beszélni -, hogy rosszul lettem. Legalábbis nagyon melegem volt eleinte, aztán néha meg is fájdult a fejem. Inkább lüktetett egy ideig, aztán Elishával össze is kaptunk, majd előre siettem. Azután amikor újra összegyűlt a csapat, ott eléggé elkezdett lüktetni a fejem és mindig belenyilallt, emellett gyengének éreztem magam. Elisha mamája imádnivaló volt, mert sokat segített és végig odafigyelt rám, valamint az anyukája is, meg pár munkatársa. Nagyon hálás voltam és vagyok nekik! Később jobb is lett, de egy ideig szörnyű volt, ami azonban a legjobban meglepett, hogy talán összekaptunk Elishával, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sz*rik majd a fejemre. Egyszer nem volt képes megkérdezni később például, hogy jobban vagyok-e, vagy valami. Elment ide-oda és amikor elindultunk vissza a buszhoz oda se jött hozzám. Egyszer sem jött oda, aztán a buszon el is ült mellőlem. Foghatja arra, hogy úgy kényelmesebb volt vagy bármi, de ha nem kaptunk volna össze, ez nem számított volna, tuti ott marad. Az előző alkalommal is én írtam rá, ezzel újra elkezdtünk beszélgetni és azelőtt is, amikor összevesztünk, én vettem neki születésnapjára egy "Friends Forever" feliratú nyakláncot. Meguntam, hogy én rohangálok, meg egyébként is, nem az, hogy nem rohangál utánam, de rendesen egyedül is hagy. Az ilyenért nagyon meg tudok haragudni, ha valaki testileg és lelkileg is magamra hagy. Világ életemben én rohangáltam a barátaim után egyébként is. Nem csoda, hogy idáig jutottam, hogy meguntam a helyzetet és már egy sincs, ráadásul egy kiállhatatlan ember lettem. Én vagyok az undok, az lehet, de az viszont biztos, hogy nem véletlenül váltam ilyenné. Ellenkező esetben azért én nem csináltam volna ezt, biztos nem hagytam volna magára. Mit tudom én, amikor megálltunk a busszal visszafelé, legalább annyit odavetett volna, hogy kimegyek-e cigizni. Végig az volt a fejemben, hogy adok neki esélyt végig, ami az volt, hogy egy jó szót is szóljon hozzám, foglalkozzon velem, de elbaltázta az összeset. Ilyenkor annyira kinyílik a szemem sok mindennel kapcsolatban. Rájöttem, hogy nem nekem való már a "barátosdi". Egyszerűen nem vagyok képes fenntartani egy barátságot és már nem is vágyom rá. Belefáradtam, elegem van, nem kell barát. Újra megpróbáltam ezt a dolgot, mikor kibékültem Elishával, de már akkor is úgy éreztem, hogy ez volt az utolsó esély, hogy képes vagyok-e még a barátkozásra. Hát, mint kiderült, nem. Az állatok aranyosak voltak egyébként. Macit sajnos nem láttam, de a tigrisnél és az oroszlánnál leragadtam, mert gyönyörűek voltak. Még szemeztem is velük. A kígyók is különösen tetszettek, valamint a pingvineket szemléltem sokáig, mert oldalról lehetett benézni a víz alá, ahogy úszkáltak. Édes az összes állat, na. A legcsodásabbak!

A Swingek iránytűje - Compass

Mindjárt SNUPER comeback! Aaaah! Annyira izgatott vagyok már. A SNUPER az egyik kedvenc fiúbandám a háromból és ez lesz az első comebackjük, amit együtt tölthetek majd velük. A fancafe-s oldalukra kikerült egy kép, amely bemutatja a "menetrendet" egészen a comebackig, azaz július 12-ig. Nagyon sajnálom, hogy csak egy single album lesz, mert annyira örülnék már egy teljesnek, de nem leszek telhetetlen, már a gondolatért odavagyok, hogy visszatérnek a srácaim. Nemrég hivatalossá vált a fanclub nevünk, ami nem más, mint a Swing. S, mint Snuper és Wing, mint szárny ugyebár. Szerintem kreatív és aranyos. Örülök, hogy már hivatalosan is kijelenthetem, hogy Swing vagyok. Oh yeah! Na és visszatérve a menetrendre, lássuk mivel is fognak megörvendeztetni minket a fiúk. Muszáj kiírnom legalább magamnak, emlékeztetőként, hogy véletlenül se felejtsem el melyik nap mit kapunk.

június 27. - Kép: Taewoong
június 28. - Kép: Suhyun
június 29. - Kép: Sangil
június 30. - Kép: Woosung
július 1. - Kép: Sangho
július 4. - Kép: Sebin
július 5. - Videó: SNUPER fotózás
július 7. - MV teaser
július 10. - Titkos napirend
július 11. - V-APP LIVE Visszaszámlálás
július 12. - Comeback: COMPASS

Aish! Most ez így leírva még jobb. Alig várom! Taewoong képe már megjelent itteni idő szerint ma 17-kor, amit a hivatalos Facebookon, vagy a Fancafe-n meg lehet tekinteni. Annyira tetszik a kép! Mondjuk Hanával azért reménykedtünk, hogy nem csak egy kép lesz, hanem egy fotósorozat, de sajnos csak egy-egy képet kapunk majd minden tagról. Sebaj, több, mint a semmi. Legalább egy kicsit enyhíti a szenvedést, melyet a várakozás okoz. Délután 5 előtt Hanával beszélgettünk Facebookon és rendesn visszaszámláltunk és izgatottak voltunk, mintha már a comebacket kapnánk. Sajnos még nem, de mikor a kép megjelent, nagyon örültünk neki. Én amit eddig leszűrtem, hogy valami vidám, nyárias, matrózos koncepciójú comeback lesz. Vagy kalózós, vagy kincskeresős. Valami ilyesmi, ugyanis maga a Compass, azaz "iránytű" cím, a menetrend képe, valamit Taweoong képe is erre enged következtetni. Fú, annyira izgatott vagyok már. Biztos imádni fogom!

Egy valamit muszáj vagyok belátni. A cégük kicsit béna az időzítésekben. Nem is, nagyon béna az időzítésekben. A debütálásukat a legrosszabb időpontra tették, amikor egy csomó banda visszatért. Nyilván akkor nem ők lesznek a legnagyobb szám. Szerintem a debütálást akkor kell intézni, amikor egy kicsit csendesebb a K-pop világ. A másik pedig, hogy most van a BIGBANG-nek a 10. évfordulója, amikor megjelenik egy videó, vagy nem tudom mi... és most kezdik a comebacket is promotálni. Kicsit halaszthatták volna. Már csak attól félek, hogy a YG új lánycsapata pont akkor debütál majd, amikor a SNUPER visszatér. Nagyon remélem, hogy nem így lesz, továbbá, hogy ez alkalommal kicsit jobban megismerik őket és nagyot fog ütni a SNUPER comebackje!

Na és jöjjön akkor a bias tag. Számomra mindig is nehézséget okozott a döntéshozatal. Ez ennél a szituációnál sincsen másképp. Sosem tudtam konkrét bias listát összeállítani. Nekem régebben csak a BIGBANG volt minden értelemben és igaz, hogy ez részben még mindig így van, hiszen nekem ők az elsők, de nem biasként, vagy idolként tekintek rájuk elsősorban. Az embert látom bennük, nem a robotot, akik a cégeknek engedelmeskednek és nonstop gyártják a dalokat / MV-ket. Véleményem szerint, sajnos ez egy nagy gond a K-pop világában, hogy legtöbben csak kirakati bábuként létják az idolokat. Vagyis... nem csak a K-popnál van így, igazából. Nincs olyan sok kedvencem és aki van az is inkább a lányok közül, de azért most igyekszem összeállítani egy normális listát. Nem mondom, hogy túl változatos lesz, vagy, hogy 100%-ig pontos, de remélem megelégszetek ezzel is. Ezt a kis "tesztet" Aristól kértem el, szóval minden jog őt illeti meg. Köszönöm! ^w^ (A számokat is hagytam ugyanúgy, ahogy nála volt.)

Jelölj meg 10 biast!
01. Seungri (BIGBANG)
02. Daesung (BIGBANG)
03. Kemy (A.KOR)
04. Sebin (SNUPER)
05. Suhyun (SNUPER)
06. Hyunjoong (SS501)
07. Youngjae (B.A.P)
08. Eunji (9MUSES)
09. Lizzy (AS / OC)
10. Dasom (SISTAR)
(Raina, Nana, Hyorin, Taemin, Minho, Hyungsik, Daehyun, Hyungjun, Jungmin, Woosung, Zico, Minzy, Jessica, LE, Kisum...)

{5;7} Ki lenne a legjobb barátod? (Suhyun - Youngjae)
Ebből a kettőből egyértelműen Suhyun. Ezt onnan tudom, hogy a horoszkópukat nézem és a személyiségüket, már amennyit látni engednek belőle. Youngjae Vízőntő, akiket igazából bírok, mert hasonlóan gondolkozunk és látjuk a dolgokat, viszont van egy gond velük az én szemszögemből. Nem tudok huzamosabb ideig a barátjuk lenni, ugyanis van egy rossz szokásom, méghozzá, hogy szeretek irányítani. A Vízöntőknek pedig elég határozott a személyiségük ahhoz, hogy pont nem lehet őket. Ezért minden Vízöntővel igazából egy idő után megromlott a kapcsolatom, mert egyikőnk sem hagyja magát soha. Suhyun Mérleg, akárcsak én. Igaz, hogy nem minden Mérleggel jövök ki - általában fele-fele arányban -, de Suhyun elég idióta (a legjobb értelemben) ahhoz, hogy jóban legyünk. Lássuk be, Youngjae ezzel szemben túl okos / okoskodó hozzám.

{3;9} Kinek van jobb hangja? (Kemy - Lizzy)
Véleményem szerint Lizzynek. Habár Kemy az ultimate női biasom (ah, nem annyira szeretek ilyen kifejezésekkel élni, de ha már választani kell, akkor ő az), mégis szerintem Lizzy régebb óta van a szakmában, ez az egyik előnye, ugyanis több ideje volt képezni magát és a hangját. A másik ok pedig, hogy Kemy inkább rapper. Énekelni is szokott olykor, de nem az a jellemző. Neki még nem annyira tiszta a hangja, mint Lizzynek.

{2;6} Ki a viccesebb? (Daesung - Hyunjoong)
Mind a kettő imádnivaló személyiséggel rendelkezik, amelyhez természetesen hozzájárul a humorérzék is. Ha választani kell, akkor Daesungot mondom. Ő egy kicsit fiatalabb és talán még nem olyan érett, mint Hyunjoong. Valamiért Hyunjoong - habár tudom, hogy ő is vicces - kicsit komolyabbnak hat. Már a seregben van, ráadásul történtek körülötte negatív dolgok (melyeket magasról lekakilok és azoktól függetlenül ugyanúgy szeretem őt). Daesung pedig arról híres ugye, hogy állandóan mosolyog, nevet. Természetes, hogy ez marad meg az emberben.

{8;10} Kivel dolgoznál szívesebben? (Eunji - Dasom)
Eunjivel. Dasomot is nagyon kedvelem és tehetséges, de mivel én rappelni szeretek inkább, úgy gondolom, hogy Eunji stílusa jobban passzolna az enyémhez és egy nagyon szuper rapdalt tudnánk összehozni együtt. Ha együtt adnánk ki egy számot, azt úgy tudom elképzeni, mint ez a dal. Imádnám!

{1;4} Ki a jobb táncos? (Seungri - Sebin)
Seungrinak van egy tánciskolája és - a közhiedelemmel ellentétben - ő a BIGBANG főtáncosa. Azt hiszem ezzel eleget is beszéltem erről a témáról. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Sebin nem jó táncos!

{2;9} Kinek szebb a mosolya? (Daesung - Lizzy)
Ne haragudj Lizzy, neked is nagyon szép a mosolyod, de itt nem kérdés, hogy ki a győztes. Daesung mosolya az egyik kedvencem.

{4;5} Az utolsó conceptjükben melyikük stílusa tetszett jobban? (Sebin - Suhyun)
LOL, még jól is jött ki, hiszen egy bandában vannak. A legutóbbi koncepciójuk, a Platonic Love. Suhyunt választom, ugyanis szerintem nagyon jól állt neki az a világos haj (is) és az egész koncepció.

{1;8} Kivel ragadnál ott egy lakatlan szigeten? (Seungri - Eunji)
Egyértelműen Seungrival. Jó, amilyen perverz, be kell vallom, hogy picit félnék, de igazából vicces lenne. Az biztos, hogy egy pillanatig nem unatkoznék mellette. Így is bármikor képes felvidítani, hát még ott mennyire élvezném, hogy együtt vagyunk.

{3;6} Melyikük tetszik jobban (kinézetre)? (Kemy - Hyunjoong)
Kicsit furcsa így összehasonlítani egy lányt és egy fiút. Kemy is szép, de én mégis Hyunjoongot választanám.

{7;10} Melyikük első benyomása az erősebb? (Youngjae - Dasom)
Számomra Youngjae első benyomása volt az erősebb. Amikor megismertem a SISTAR-t, először Bora lett a kedvencem, aztán szépen lassan egyre közelebb került hozzám Dasom, mígnem ő vált a kedvenc tagommá. Youngjae viszont rögtön megragadta a tekintetemet és nem volt kérdéses soha, hogy a B.A.P-ből ki a biasom. Én általában a rappereket kedvelem a legjobban és Youngjae nem az, de mégis ő lett a kedvencem. Ez elég erős első benyomás azért.

{4;9} Melyik stílusa tetszik jobban? (Sebin - Lizzy)
Sebin stílusát nagyon kedvelem. Annyira nem szoktam figyelni egyikükét sem, de így visszagondolva Sebin ruháit nagyjából azért vissza tudom idézni. Viszont ha arról van szó, hogy melyikükét viselném, akkor ebben a körben Lizzy a győztes.

{1;6} Melyikük bandáját szereted jobban? (Seungri - Hyunjoong)
Azaz BIGBANG vagy SS501. Legszívesebben rávágnám, hogy BIGBANG, de kicsit bonyolultabb ennél a helyzet. Mind a két banda kicsit több számomra csupán egy bandánál. A SS501 egy olyan csapat, akiket mérhetetlenül tisztelek és odavagyok értük együtt és külön mindegyik tagért. A BIGBANG-nél kicsit más a helyzet. Őket is tisztelem, mindannyiukat, de egy kicsit úgy érzem, hogy megváltoztak az idő múlásával és páran elszálltak a felhők közé. A válaszom erre a kérdésre mégis a BIGBANG, hiszen már kismillószor említettem, hogy ők az elsők számomra, hiszen senki és semmi nem tökéletes, de ha szeretsz valakit / valamit akkor elfogadod a hibáit.

{5;8} Melyikükön lepődnél meg jobban, ha sírni látnád? (Suhyun - Eunji)
Hááát... az igazság az, hogy mind a kettő Mérleg, azaz elég érzelmesek, de talán Suhyunon jobban meglepődnék. Egyrészt, mert a lányok többet sírnak, másrészt, mert Suhyun annyira vidám személyiségnek tűnik, aki állandóan hülyéskedik és nevet.

{3;10} Ki van előrébb a bias listádon? (Kemy - Dasom)
Ez hülye kérdés vagy hülye kérdés? Na vajon melyik van előrébb? A hármas vagy a tizes?

{2;7} Kivel mennél szívesebben egy kísértetjárta házba? (Daesung - Youngjae)
Egy pillanatig nem kell törnöm a fejem ahhoz, hogy rávágjam: Daesung! Aki látta ezeket, az tudja miért. Annyit szórakoznék rajta. Tuti, hogy azt csinálná, mint Lee Hyorinál, hogy majd megvéd, aztán végül nekem kéne őt pátyolgatni. Annyira édes lenne! Jó sokat nevetnék, az tuti.

Annyeonghaseyo! Hogy vagytok? Jól? Az tök jó... Mi? Hogy én? Hát... május 12-e van igaz? Aigoo! Holnap OKJ vizsgázni fogok, tehát nem mondhatnám, hogy annyira nyugodt lelkiállapotban ülök itt és írom ezt a kis bejegyzést. Mondjuk holnap a vizsgának az írásbeli része lesz, ami azt jelenti, hogy levelet kell majd írni, fogalmazni, begépelni, iktatni, meg ilyesmi. Ez a része annyira nem vészes, viszont már szerintem említettem, hogy a gyorsírás részétől félek. Ebben a menüpontban láthattok egy képet a gyorsírásról. Az a lényege, hogy beszédtempóban lehessen jegyzetelni szó szerint, amit valaki mond. Ez biztos szép és jó, de azzal kezdeném, hogy az egész országban nagyjából csak egy gyorsíróra van szükség, aki a parlamentben csücsül és írja a sok hülyeséget, amit a politikusok kiejtenek a pofájukon. Több gyorsíróra nem igazán van szükség, így nem is tanítják sehol máshol, csak a mi iskolánkban, természetesen. Ez ráadásul nem egy olyan dolog, amit egy év alatt el lehet sajátítani. Azzal se számolt senki, hogy semmit nem segít ha hétfőn betesznek 9 gyorsírás órát, ugyanis egy ember nem tud ennyi ideig egy monoton dologra koncentrálni végig. Ezekből kiindulva tehát félek tőle. Oké, hogy 5-ös dolgozatokat írtam, meg tisztában vagyok a betűkkel, a kapcsolásokkal, a vastagításokkal és egyebekkel, de nem fogom tudni beszédtempóban leírni őket. Emlékeztek rá, hogy meséltem milyen morci a gyorsírástanár és hogy mennyire összekaptunk mindig? Mármint ő és az osztály. Én általában nem szóltam bele, mert nem láttam értelmét. Ettől függetlenül rám is pikkelt és mindig megjegyzett valamit. Nos... az utolsó óra végén elkezdi, hogy hát csalódott bennem és többet nézett ki belőlem. Jó, azt bevallom, hogy hatással volt rám, hogy elkezdtem a lányokkal hülyéskedni. Azelőtt azért figyeltem, de mivel rájuk pikkelt, egyszer csak elkezdett rám is és elegem lett belőle, azért adtam okot rá, hogy csalódott legyen. Az utolsó órán tehát miután ezeket mondta, én válaszoltam rá valamit - már nem emlékszem mit -, aztán mondtam, hogy megbeszélhetjük a dolgot, de nem az osztály előtt. Azért nem akartam mindenki előtt, mert egy rakás roszindulatú, kétszínű köcsöggel voltam körülvéve 2 évig. Az óra után tehát négyszemközt beszélgettünk. Mondta, hogy ő neki rosszul esett, hogy csalódnia kellett, meg hogy belőlem többet nézett ki ugye. Azt is hozzátette, hogy rossz hatással volt, hogy elkezdtem barátkozni a lányokkal. Mondtam, hogy sajnálom és, hogy az lehetséges, ugyanis tudom magamról, hogy hajlamos vagyok sajnos ilyenre. Végül tisztáztunk mindent és nagyon örültem neki, hogy nem haraggal váltunk el. Egy kő esett le a szívemről és mondta is, hogy a vizsgán elvárja, hogy jól teljesítsek, mondom: én is magamtól. Végül megöleltük egymást és egy puszit is kaptam tőle. Annyira sírógörcsöm volt az egész beszélgetés alatt. Nem is tudom miért, de felszabadító volt inkább, mint szomorú. Mármint az érzés, mert végül nem sírtam. Mondtam, hogy nem sírok mások előtt. Liával beszéltem utána és mondta, hogy ő is tisztázta a helyzetet vele ugyanígy és szintén hasonlóan érzett, ahogy én. Mivel így váltunk el, remélem segít majd egy kicsit legalább azzal, hogy lassít a tempón, ugyanis csak ő lesz benn, meg mi. Ő fogja javítani is. Egyébként tuti fog (I hope so, at least). Ettől a résztől félek tehát, meg azért mégiscsak egy vizsga és félek, hogy valamit elrontok. De... vegyük végig. Az iktatás gyakorlati része annyira nem nehéz, gépelni tudok, elég jó tempóban, levelet tudok fogalmazni és formázni is, tudom a formai követelményeket és a tartalmi elemeket. Megbukni csak nem fogok. Elvileg eddig még nem nagyon buktak meg ezen a vizsgán, sőt mindenki 4-es, 5-ös lett. Én pedig csak nem vagyok annyira rossz, hogy a legrosszabbul teljesítsek és ne sikerüljön átmennem. Még akkor sem, ha péntek 13-a lesz. Én egyébként sem félek a péntek 13-tól. A péntek az egyik kedvenc napom, a 13 az egyik kedvenc számom, miért kéne félnem? Babonás ennyire azért nem vagyok. Mint mindig, a legjobban akkor is a szóbelitől félek. Az 18-án lesz... Youngbae születésnapján. Legalább a tudat, hogy egy szép napon vizsgázok, kicsit segít majd... ugye? Youngbae majd messziről, tudatalatt küldi nekem a sok-sok csít. A tételek nagy része egész jól megy, szóval csak meg lesz az is, ráadásul elvileg az írásbeli sokkal többet számít és a szóbelin már átrugdosnak. Mindig azt mondta minden tanár, hogy az írásbelire fektessük inkább a hangsúlyt, azt ne rontsuk el. Nya... csak megnyugtattam így magam valahogy. Majd 17-én leszek nagyon bekakilva, figyeljétek meg.

 { Még régebben írtam egy cicáról, akit szerettem volna befogadni, aztán anyum végül engedélyt is adott, hogy befogadjuk, ha legközelebb látom. Nem messze tőlünk láttam mindig, de persze Murphy szabályai szerint, miután anyum ezt mondta, nem láttam többet. Kicsit azért elszomorít, mert nem tudom mi történt vele. Nagyon remélem, hogy egy aranyos ember befogadta és nagyon jó helye van a drágának. }

De mi is történt velem ma? 10 körül felkeltem, ahogy az lenni szokott. Bekapcsoltam a gépet, mert ezen vannak fenn a tételek. Elkezdtem tanulni őket. Közben kávéztam és a 19. tételt olvasgattam, ami a bankokról szól. Azzal végeztem is, aztán elkezdem az utolsót, azaz a huszadikat. Közben tartottam egy kis szünetet és visszaírtam Liának. Hamar válaszolt is és kérdezte, hogy bemegyek-e a gyakorlásra. Abban a pillanatban jutott eszembe, hogy "basszus, tényleg, ma gyakorlás van". Mármint... nem kötelező, de szerettem volna bemenni. 12 előtt egy kicsivel volt akkor és 13-kor kezdődött. Gyorsan felöltöztem, aztán anyum odajön, hogy "de nincs mára bérleted". A JÓ BÜDÖS ******* MÁR! Igen... tegnap anyummal elmentünk a nyelvvizsgámat átvenni az első kerületbe, ahol közöltél velünk, hogy kedden lehet érte jönni. 17-én, a szóbelim előtt egy nappal be kell tehát mennem érte. Viszont ha már úton voltunk, beugrottunk a mekibe fagyizni. Vicces volt, mert kikértük a fagyit, aztán hátrapillantottam és egy gyereksereg tartott a meki felé. Én azonnal "nane"-ztem egyet, majd a pénztáros csaj is ugyanígy reagált. Végül nem voltak olyan vészesek, egészen rendesen elvoltak, nem zajongtak. Hazafelé vettem egy bérletet 13-ától, hogy már előtte úgyse megyek sehova. Hát... nagyon okos voltam. Anyum ma is tök rendes volt, mert eldobott a sulimhoz. Ott találkoztunk Liával. Négyőnk közül csak mi ketten jöttünk be. Az iktatást gyakoroltuk. Egészen jól ment nekem, meg is lepődtem. Mármint tudtam, hogy nem megy annyira rosszul, de nem hittem, hogy ennyire jó lesz a feladat. Egyet csináltunk meg, aztán Lia mondta, hogy neki nem megy a körlevél, ezért elmagyaráztam neki és csináltunk is egyet-egyet. Végül ugye a gyorsírás... nos... a lényeg, hogy van 4 jegyzőkönyv részlet és azokat gyakoroltuk szinte végig, mert az egyik lesz a vizsgában. Mivel mindenkinek az első ment a legjobban, ezért mondta a gyorsírás tanár, hogy majd ő javasolja, hogy legyen az. Oké, nos... ezt nem tette meg és most tudtuk meg. Szerencsére ezen a gyakorláson ma az igazgatóhelyettessel voltunk, aki azonnal el is ment szólni, hogy az legyen. Nagyon rendes volt tőle. Eredetileg a másodikat írtuk volna, de meg lett beszélve, hogy az első legyen, aminek mindenki nagyon örült. A bejegyzés után megyek is gyakorolni azt a szöveget. (Az az a szöveg egyébként ami a kézírásom menüpontban is van.) Miután végeztünk, elindultunk haza. Vettem egy jegyet a Bikáson, aztán a Határ úton is, viszont erre a két jegyre összesen 850 Ft-ot költöttem, mert a g*cis automata - amit utálok egyébként is - nem adta vissza az aprót, csak az 500 forintot az ezresből. Ráadásul a villamoson voltak ellenőrök, de nem értek el hozzám. Bezzeg ha nem lett volna jegyem, biztosan odataláltak volna, ahogy Murphy bácsi meg is mondta. Az eső persze esett, de valamiért nem éreztem, hogy lehangolna. Miután a villamosról leszálltam és sétáltam haza, táncikáltam is a zenére nagy vidáman, amit éppen hallgattam.

Múltkor végeztem a Liebster Award kitöltésével. Az utolsóhoz Anney írt egy kommentet, amiben feltett nekem pár kérdést. Örömmel válaszolok rájuk.

1. Voltak olyan tanáraid iskolás éveid alatt, akik folyton leszóltak, vagy bunkón viselkedtek veled? Hogy kezelted?
Igen, volt. Fiatalabb koromban elég rossz gyerek voltam, gyakran feleseltem vissza és nem éppen a megfelelő hangnemben beszéltem a tanárokkal. Ezért volt, hogy megérdemeltem a kapott büntetést. Mára már ilyen szempontból benőtt a fejem lágya és nem húzom ki a gyúfát egyiknél sem, legalábbis kevésbé. Az OKJ-s éveim alatt csak egy tanárral volt összetűzésünk, de vele sem volt olyan komoly. Pont ezt írtam le a bejegyzés elején. Középiskolában még kb az első évben az angoltanárommal vesztem össze egyszer, és még a magyartanárral állandóan. Ő nagyon utált engem. Így utólag meg is értem, de nem lehet csak rám hárítani ezt, mert nem tudott fegyelmezni, szóval az osztályból szinte senki nem vette komolyan. Meg is lepett az érettségin, amikor megdicsért. Azalatt a négy év alatt tehát ha egy tanár leszólt, az jogos volt. Az osztályfőnököm volt olyan, hogy mindig beszólogatott, csak az inkább viccből volt és ugyanúgy visszaszóltam neki én is poénból... vagyis... a legtöbbször poén volt az egész. Amikor úgy jártam, hogy egy tanár kifejezetten pikkelt rám különösebb indok nélkül, az általános hatodik körül volt. Tesi és matektanár volt. Elishát és engem nagyon utált. Eleinte senki nem hitt nekem, mikor mondtam mennyire pikkel rám, de később anyum is tapasztalta. Matekon mutatkozott meg leginkább, hogy mennyire komolyan gondolja az egészet. Állandóan egyes dolgozatokat írtam és bukásra álltam. Elkezdtem magántanárhoz járni, aki szintén mondta mindig, hogy nem vagyok azért olyan hülye, hogy egyeseket írjak. Tény, hogy nem megy jól a matek, de ennyire azért nem vagyok vészes. Miután jártam a tanárhoz, jobban is teljesítettem, azonban abban a pillanatban, amikor írtam nála egy ötös dolgozatot, kihívott felelni. Egyszer a tesiöltözőben leesett egy csempe a falról és azonnal az igazgatóhoz küldött, hogy az én hibám volt. Az igazgatóhoz járás akkor úgymond a hobbink volt Elishával. Minden kis sz*rért odaküldött minket. Egyszer nem öltöztünk át tesire és elküldött minket, az igazgató meg: "mit csináltatok már megint?" ... "hát, nem öltöztünk át" ... "aj, hagyjatok már, menjetek vissza órára". Volt, hogy el is beszélgetett velünk, de már ő is észrevette. Amikor a csempét ki kellett fizetnie anyumnak, ő is bement az igazgatóhoz (aki egyébként régi jó barátja volt), de akkor is csak nevettek és jól elbeszélgettek. Nekem úgymond szerencsém volt ilyen szempontból. Végül kirúgták. Gondolom azért kérdezed ezt, mert veled is előfordul ez. Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, ne félj szólni valakinek, ofőnek, igazgatónak, szülőnek. Komolyan beszélgess el velük róla, hogy miért érzed igazságtalannak a helyzetet.

2. Jobban szeretsz egyedül lenni otthon, mint másokkal társaságban?
Mivel nincs társaság, akikkel elmehetnék bárhova is, így igen.

3. Ha sok barátságodnak lett már vége, érzed úgy, hogy ezek miattad történtek?
Persze. Sosem állítottam, hogy ezek nem az én hibáim voltak. Némelyik nem feltétlenül, de a legtöbb igen. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy megismerkedéskor én mindenkit figyelmeztetek, hogy nem ajánlott túlzottan közel kerülni hozzám, mert nem vagyok egy kedves ember. A másik pedig, hogy számomra azért olyan könnyű végetvetni egy ismeretségnek, mert én mindig ügyelek rá, hogy ne kerüljek közel senkihez. A legjobban mindig az tud megbántani, akit szeretsz. Így nem tud fájdalmat okozni senki (más). Ez nem jó dolog. Nem kívánom senkinek, hogy így gondolkozzon. Engem az juttatott idáig, hogy eleinte ok és magyarázat nélkül, illetve könnyűszerrel hagytak el az emberek és bántottak meg. Onnantól rájöttem, hogy nem is érdemes senkit közel engednem magamhoz. Okolhatnak érte engem ők is akár, de azok tettek ilyenné akik egykor hajtogatták nekem mennyire fontos vagyok nekik. (Másrészt Jiyong, de ebbe most nem mennék bele.) Udvarias és illedelmes vagyok alapvetően, de távolságtartó.

4. Milyen témájú oldalt vezetnél most szívesen, ha lenne rá időd?
Először is jó lenne már az A.KOR-os fanoldalammal felzárkózni. Másrészt egy SNUPER-es fanoldalon kezdtem gondolkozni.

5. Az ismerőseid ismerik a blogod?
Igen. Elisha, Lilith, Mimi, Katie, Lisa, Becca, Hana, Hachi. Ők mind ismerik. Hirtelen ők jutottak eszembe. Én nem beszélek senkiről a háta mögött és nem is titkolom a blogom. Igaz, hogy nem szeretném ha sok ember rábukkanna, de ha megtörténik, akkor is vállalom mindenért a felelősséget.

6. Hiányzik valami a múltból?
Az a pillanat, amikor "mindenkivel" jóban voltam és tényleg volt egy jó kis társaságunk. "A banda" volt az egyik legjobb dolog az életemben. Emellett még ha nem is tartott olyan sokáig, Mayville is borzasztóan hiányzik. Imádtam az oldalt és, hogy elfeledtette velem a gondjaimat. Sosem fogom megbocsátani a szerkesztőjének, hogy törölte. Nem értem kit zavart az ott. Legalább az emlékek ott lettek volna, de fáj, hogy már azok sincsenek.

május 13. - Írásbeli vizsga | május 18. - Szóbeli vizsga

This is how we do... naja. This is how Cassie passes her exams inkább. Holnap tehát 10-kor kezdődik az egész írásbeli része, ami 90 perces lesz. 11:30-ig fog tartani, aztán 12-től jön egy 150 perces "gyakorlati B" rész, majd egy 15 perces szünet után 14:45-től a "gyakorlati C" rész jön és 15:15-kor végzek. Ha úgy vesszük akkor előbb végzek, mint amikor még rendes tanításra jártam és 17-ig benn ültem. Túl fogom élni! Kívánjatok sok sikert!

Hello~! Az a nagy büdös helyzet, hogy eléggé félve írom most ezt a bejegyzést. A laptopom olyan kis cukibogyó, hogy úgy döntött váratlan pillanatokban meghal. Oké, nem vagyok ennyire hülye, én is tudom, hogy vírus okozza... főleg, hogy állandóan kék halált hal, csak a folyamat úgy zajlik le általában, hogy bekapcsolom, nagyjából 15 percig működik, aztán úgy dönt, hogy lefagy az egész rendszer és semmit nem lehet vele kezdeni. Ki kell kapcsolni a gombbal, aztán vissza. Ezt már vagy százszor biztos eljátszottam. Eddig voltam olyan szerencsés, hogy semmilyen adatom nem veszett el, amit köszönök is az égnek, mert ilyenkor ugyebár fennáll az adatvesztés veszélye. Tegnapelőtt, szerdán úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek az egésznek. (Lol~ 5 percenként mentek.) Megkértem anyumat, hogy csütörtökön vigyen el a Tescoba.~~ Haha~ erről most eszembe jutott az utolsó etika óránk, amin mondta a tanár az osztálynak, hogy lehet,hogy majd összefutunk az Auchanban valamikor. Mondom: nem hiszem, mert én a Tescoba járok~ Nagyjából így búcsúztunk. x3 ~ Csütörtökön el is mentünk suli után, hogy vegyek pendriveot. Kiszámoltam még, hogy mekkorát kéne vennem... 261,2 GB van a gépemen összesen. Elgondolkoztam, hogy vegyek-e akkor minimum két darab 126-osat, de a neten néztem és egy darab abból 10 ezer Ft. Hát mondom, jó lesz ez, de nincs választásom. A Tescoban megnéztük, a legnagyobb 64 GB-os volt, aztán egy kisebb ottani boltban is csak annyi GB-os volt. Továbbmentünk a mellette lévő MediaMarktba. Ott azzal kezdtem a "pályafutásom", hogy az iPhone-okat átállítottam koreaira. Csak azt sajnálom, hogy nem fogom látni, amikor megpróbálják visszaállítani. Oké, annyira nem nehéz ha a kis ikonokat nézzük, de a fejekre kíváncsi lennék. Lehet kínaira kellett volna, azt még én se tudnám megfejteni. Megtaláltuk a pendriveokat, aztán kissé meg is lepődtünk... 20 ezer Ft volt a 126 GB-os... meg, képzeljétek, volt 50 ezer Ft-ért is 126 GB-os pendive... nem tudom mit gondolnak ilyenkor. Viccesek nagyon. Még a 10 ezer is sok volt nekem, erre 20 ezer... OTTOKE?!~ Anyum mellette kiszúrta az 1 TB-os hordozható merevlemezt~ 25 ezerért. Nem is értettem a logikát, de inkább nem firtattuk sokáig. Egyértelműen vettem egyet. Még nem dolgoztam vele, de nézegettem és annyira azért értek a gépekhez, hogy ezt megoldjam... USB-vel csatlakoztatom őket és annyi az egész... nem lehet nagy feladat. Miután fizettem és minden garanciás dolgot elintéztem, anyummal kinn sétáltunk a kocsi felé, erre elkezdi, hogy "olyan büszke vagyok rád, el is érzékenyültem", aztán könnyezni kezdett, én pedig nevetni és kérdeztem, hogy miért, mi történt~? Azt válaszolta, hogy nagyjából csak most tudatosult benne, hogy felnőttem és már nem az a kislány vagyok, aki helyett intézkedni kell. Nagyon aranyos volt~! Hozzátette, hogy nem fog félteni a nagyvilágban sem, mert tudja, hogy feltalálom magam. Tetszett neki az is, amikor a merevlemezt nézegetve mondtam, hogy "megoldom, mert nincs olyan, amit én ne oldanék meg". Ezt én sokszot mondom és így is van! Továbbá támogat abban, hogy utazgassak amennyit csak tudok... sőt... ő mondta nekem, hogy menjek Dallasba. Hupsz, spoilereztem. Gyorsan befejezem a gépem történetét: itthon minden rendben ment~ áttettem rá mindent és legközelebb ha lesz lehetőségem, akkor elviszem egy szakemberhez, hogy húzza újra az egészet.

Az iskolának vége számomra. Tegnap volt az utolsó napunk. Május 13-án és 18-án jön az OKJ vizsga. Ez a második oka annak, hogy nem írtam bejegyzést egy ideje. Zsúfoltak voltak mostanában a napjaim és a gépem sem működött megfelelően. Legalábbis... nem mindig állt le, de nem mertem belekezdeni egy bejegyzésbe, mert ha megírom és akkor fagy le minden... szerintem ugrok is kifelé a (földszinti) ablakomon. A napokban viszont befejeztem a Lie To Me című doramát, ami nem vált a kedvencemmé, de annyira rossz sem volt. Kicsit sokat szenvedtek benne, de végülis melyikben nem...? Yoon Eun Hye nem okozott csalódást, ismét bebizonyította, hogy tehetséges színésznő és van miért szeretni. Elkezdtem a Goodbye Dear Wife című doramát, mert az jött ezután. Szerepel benne 3 színész az előzőből. Eddig nem jön be annyira. A pasi egyáltalán nem szimpatikus, bár lehet, hogy csak a karaktere miatt, mert az egyenesen taszít. Oké, hogy hisztis a felesége, de ha már van neki olyanja, akkor nem keresgéled az első szerelmedet és megcsalósdit játszol vele. Undorító. Mindegy~ azért folytatom, hátha még változik a véleményem, illetve ha nem fog megtetszeni, akkor is befejezem, mert ha már elkezdtem, nem hagyom félbe. Ugyanígy voltam a You're Beautifullal. Azon is sikerült végigrágnom magam - igen, eltaláltad, nekem nem tetszett, de hála neki, megismerkedtem pár olyan emberrel, akik fontossá váltak nekem.

2 év OKJ (5. fejezet)

Na és a suli... igen... elvégre arról kezdtem beszélni. Újfent eltelt 2 év. Hogyan emlékszem vissza erre az OKJ-s képzésre? Negyed részt jó volt, a további háromnegyed részét pedig nem akarom sokat felemlegetni. Mik voltak emlékezetesek? Szeptember 1-jén volt évnyitó, de én szeptember 3-án iratkoztam be. Az interneten láttam meg a hírdetést, aztán azonnal jelentkeztem is. AMikor felhívtuk őket, azt mondták, hogy még van egy szabad hely. Anyummal azonnal beültünk az autóba és odasiettünk. Furcsamód ott már azt mondták, hogy még 26 hely van. Ez az "összeszedettség" 2 év alatt sem fejlődött sehova. Bent azonnal megírtam a szövegértést, ami csak formalitás volt, semmi több. Felvettek. 1-jén volt az évnyitó. Arról sikeresen lemaradtam, de másnap, 4-én már jönni is kellett egy informatikai felmérésre. Emlékszem, akkor volt, hogy az egyik lábamon a nagy lábujjamról leszakadt a köröm és fájt, mint az állat. Undi, de ez van. A sulim a Kelenföld előtti megállónál helyezkedik el. Mivel én azt az utasítást kaptam, a felmérés napján a Kelenföldig mentem, de egyáltalán nem volt ismerős a hely és késésben is voltam, pedig időben elindultam. Na~ fájós lábbal, a lehető leggyörsabban, alig kapva levegőt elkezdtem sétálni... lesétáltam 1 megállót úgy, hogy egészre kellett ott lenni, de én 57-kor még Kelenföldön voltam~ és... beértem pont időben. Természetesen be kellett lépni az "e-tananyagra", ahova nekem nem sikerült akárhogy próbáltam. A telefonszámmal kellett, de engem sehogy nem engedett be. Mehettem fel az irodába, ahol rögtön megkaptam, hogy "mert biztos a jelentkezési lapon rossz számot adtam meg", de ahogy végül kiderült nem én voltam a béna, hanem ők. A feladat akkor az volt a felmérésen, hogy egy Wordben "minél több extrával" készíteni egy 1-2 oldalas dokumentumot bármiről. Igen... én a BIGBANG-ről írtam. Táblázatban külön a tagokról, úgy általánosságban mindenről és még képet is vágtam hozzá. 100%-os lett. (Még mindig megvan~ :3) Mivel később kezdtem el, nem volt rá annyi időm, de az volt a szerencsém, hogy a Staritys profilomon akkor éppen írtam róluk és azt csak bemásoltam oda és pár helyen formálisabbra írtam át.

Az első tanítási napon ismerkedtem meg Jennyvel. Mi ketten voltunk benn legkorábban. Leültünk a teremnél és váltottunk pár szót. Nagyjából annyit, hogy "te is irodai asszisztens vagy?" "igen"... viszont... ne kérdezzétek honnan tudtam, de éreztem rajta, hogy K-popot hallgat. Amikor benn a teremben, az osztálynak és az ofpnek be kellett mutatnozni, én kezdtem, de amikor ő jött, mondta, hogy az ELTE dél-koreai szakára szeretne menni. (Igen, még mindig tudom, hogy nem ez a hivatalos megnevezése.) Ott jóban is lettünk, de szerintem legtöbbször felületes volt az egész. Volt olyan nap, október elején, amikor megjelentek Jiyongról, meg arról a p*csáról a közös képek... akkor Jenny még nem tudta, hogy szeretem és megemlítette a suliban. Elegem lett és úgy voltam vele, hogy már teljesen mindegy minden. Megmutattam neki a blogomat. Ő akkor végigolvasta az akkori 100 oldalnyi bejegyzésemet. Nagyon édes volt tőle! A sztorik közül a Happy New Year volt a kedvence~ ^^ Elfogadta, hogy szeretem őt, amit én nagyra értékeltem. Mikor még nem tudta, volt olya pillanat, amikor meséltem neki, hogy szeretek valakit, erre poénból visszakérdezett, hogy "de nem G-Dragont ugye?", én meg magamban így: "oh f*ck, maradj természetes, ne áruld el magad, de ne hazudj", kívül pedig a legkevésbé természetes módon így "miiiiiiiii?~ hehehe"... Az első év végén jártunk együtt táncolni is egészen sokáig minden pénteken. Élveztem! Együtt megtanultuk a Miss You (Tiny-G) és a Tell Me (Wonder Girls) táncát... ja és arról még videót is tettem fel, ahogy a Good Boy-t "táncoljuk"... azaz végighülyéskedjük~ és persze nem önként! Egy olvasóm kérte, hogy tegyem fel.

Jóban lettünk még Caseyvel, aki szintén kpopper és Ashleyvel. Egy ideig 4-en voltunk egy ideig és tök jól teltek a napok. Én voltam a csapatban a maknae~ ^^ Együtt csináltuk 4-en például azt a PPT-t, amikor Kínát, Japánt, Vietnamot és Koreát kellett bemutatni. Felosztottuk az országokat és szerencsére én kaptam Koreát. Szépen tudtam róla beszélni, ami mondjuk nem csoda. 5-öst kaptunk.

Vége lett az első tanévnek. Szakmai gyakorlatra kellett menni a nyáron. Igen, nos, ezt sokan letudták egy papírral. Én is. Eleintem úgy volt, hogy tényleg kell majd mennem, de végül pont volt valami kisebb balhé a cégnél, ráadásul melót sem tudtak adni, ezért nem kellett dolgoznom nyáron. Tapasztalatszerzésnek nem lett volna rossz, ezt aláírom, de nyilván senki nem vágyik arra, hogy nyáron, amikor van szabadideje az embernek, be kelljen menni napi X órában dolgozni. A fizetést ettől függetlenül megkaptam, szóval igencsak szerencsém volt.

Elkezdődött a második tanév. Nagyjából fél évig "szenvedtem" a lányokkal... és ez nem ellenük szól. Valamiért eltávolodtunk egymástól. Nem mondom, hogy ez miattuk van, hiszen az éremnek mindig két oldala van, de kezdtem úgy érezni, hogy teljesen lesz*rják a fejem. Semmi hangom nem volt köztük. Szinte mondtam valamit és meg se hallották, állandóan hátrahagytak, megbeszélték, hogy együtt mennek be a suliba, csak engem hagytak ki, stb. Egy idő után úgy voltam vele, hogy nehogy már rohangáljak utánuk. Elszakadtam tőlük teljesen önként. Nem mentem velük sehova, inkább egyedül voltam és akkor kezdődött az a korszakom, amikor igazán senkivel nem voltam a suliban. Ez nagyjából akkor volt, amikor újra megnyitottam a blogomat, január-február körül. Nem érdekelt senki az osztályból. Leginkább akkor váltam ennyire rideggé, mert az, hogy ők ennyire elhanyagoltak engem segített abban is rájönnöm, hogy nincs mellettem igazán senki és az életben csak magamra számíthatok. Senki nem fog segíteni, ha neki nem érdeke. Az ember önző lény, akár elfogadjátok, akár nem, ez az igazság. Én felvállalom, hogy önző vagyok, én mindig felvállalom a hibáimat. Igazán már senki nincs, aki fontos nekem az életben, a családomon - és rajta - kívül, de ez szerintem normális. Így működik az élet. Vicces, hogy tinikorban mennyire elhidegül az ember a családjától, állandóan ellenkezik és azt hiszi, hogy a barátok a MINDEN. Nem tagadom, én is átestem ezen az időszakon, ahogy mindenki más is. Lehet, hogy van aki éppen ebben van, de el kell, hogy keserítsem. Ez az egész úgy működik, hogy babakorodban nyilván rá vagy utalva a családra, gyermekként kezded felfedezni a nagyvilágot, tiniként a barátok lesznek a minden, a családot pedig szinte idegennek érzed, ez elég sokáig eltarthat, de aztán - ez változó, hogy kivel mikor történik meg, de - eljön a nagy szerelem. Az első szerelem... nos, ez is mindenkinél más... van aki az első szerelmével éli le az életét, de a legtöbben nem így járnak. Jön a szívtörés, amikor a barátok vannak melletted~ végül felnő az ember és rájön, hogy a család az, aki igazán számít. Talál valakit, akivel leélheti az életét, majd az a család lesz a legelső. Nem mondom, hogy emellett nem lehetnek barátok, de be kell látni, hogy idővel mindenki családot alapít és nem a barátság marad az elsőszámú... Okay, okay... a kis filozofálásom után visszatérve a témára... én ott tartok, amikor a családom és a szerelmem a minden és senki más nem olyan fontos nekem. Vannak páran, akikkel jóban vagyok és elbeszélgetünk, de nem érzem úgy, hogy lenne barátom, ami tulajdonképpen egyáltalán nem is zavar. Van, aki barátomnek hívja magát és ez természetesen jól esik, de én már nem merek ezzel a jelzővel illetni senkit. Ettől függetlenül a suliban jóban lettem három lánnyal még így a második év végén. Sajnálom, hogy erre csak most került sor. Beccával beszélgetni keztünk, aztán mellém ült és egészen jóban lettünk, azután elkezdtünk beszélgetni Miával és Liával is, akik mögöttünk ültek. Nem tudom, hogy eddig miért nem történt ez meg, de egyre többet kommunikáltunk, aztán végül mi lettünk a "4 csicska". xD Oké... ez... hosszú sztori... asszem. A lényeg, hogy a gyorsírás tanár elkezdett ránk pikkelni és végül azon kezdtünk szórakozni, hogy mi vagyunk a 4 csicska, akik úgyis megbuknak, nem tudnak semmi jót csinálni, az osztályban is azok vagyunk, stb.

Persze ez nem minden. Több dolog is történt ezalatt a 2 év alatt. Tanultam kommunikációt, ügyviteli ismereteket, etikát, beszédtechnikát, jogi ismereteket, marketinget, gépírást, gyorsírást, angolt, adatbáziskezelést, dokumentációkezelést, jegyzőkönyvkészítést és még további tantárgyakat... öhm... na jó, kijavítom... ezeket tanították elvileg. Sajnos nem volt olyan megfelelő az oktatás, mint amilyennek kellett volna lennie. 20 tételünk van a szóbelire, ami nem tűnik soknak, de a legtöbbről sajnos szó sem esett 2 év alatt. Nem szeretnék rossz szájízzel elválni a sulitól, így nem mondok semmi negatívat, de lehetett volna sokkal jobb... több szempontból is. Mindenesetre ezalatt az idő alatt eléggé nagy változásokon mentem keresztül. Sikerült ráeszmélnem pár dologra, Jiyongot pedig még mindig szeretem. Hasznos volt ez a képzés, leginkább mert megtanított arra, hogy önállóbb legyek az életben.

Életem eddigi fejezetei...

Tudjátok milyen vagyok. Most, hogy vége van még egy fejezetnek az életemben, kicsit újra bepánikoltam. Sajnos félek a jövőmtől, hogy nem tartogat számomra jó dolgokat... ez viszont csak rajtam áll. A lehetőség mindig adott, csak élnem kell vele. Eddig mindig sikerült elérnem, amit szerettem volna. Most pedig jön a 6. fejezet...

Prológus: Születés
1. fejezet: Az ismeretlen megismerése
2. fejezet: A jellem torzulása
3. fejezet: Megfelelési kényszar (igen, direkt "a")
4. fejezet: Rózsaszín > Lila > Kék
5. fejezet: Egy teljesen új ember
6. fejezet: ?
...
Epilógus: Halál

Mindegyik fejezetben változtam. Mindegyikben fejlődtem és egyre több minden bontakozott ki, sok fontos ismeretet sajátítottam el. Lehetne ezt az ötöt is tovább boncolgatni, de szerintem így a legjobb. Az első fejezetben még nem tudtam semmit erről a világról és nem is értettem semmit... mondhatni az volt a kisbabakor, amikor rá voltam utalva a családomra, illetve még a gyermekkorom kezdetét is idesorolnám. A második fejezet ott kezdődött, amikor iskolába mentem, azaz nagyjából 6 éves koromtól tarthatott 11-ig. Itt alakult ki a jellemem. Az, amivel már születtem és amilyennek neveltek, az első fejezetben volt megtalálható... itt... a második fejezet leginkább arról szól, hogy az iskolában ért külső hatások által milyenné váltam. Eleinte még nem voltak gondok, napközi, játékok az udvaron, majd egyre inkább kezdtek elnyomni. Az olvasóim többször tudatták már velem, hogy bántják őket. Ez velem is megtörtént. Ebben a fejezetben még inkább csak változom és egyre inkább csökken az önbizalmam, egyre többet bántanak mások. A harmadik fejezetben esik meg a legtöbbször, hogy kirekesztenek és leszólnak. Emiatt is akartam megfelelni mindig. Szerintem ezzel mindneki így van ebben az időszakban. Szeretne megfelelni másoknak, menő lenni az iskolában, illetve társaságokban. Ebben a fejezetben érkezik az életembe az első szerelmem, aminek szintén nem lett jó vége. Itt volt, hogy majdnem megvertek, illetve meg is fojtogattak, én mégis meg akartam felelni a társaságnak. Ide tartozik még a középiskola első két éve is, ami szintén arról az idióta megfelelésről szólt. A negyedik fejezet lényegében azzal kezdődik, hogy megismerem a K-popot és beleszeretek Jiyongba. A "rózsaszín" jelentése itt a rózsaszín köd, amikor minden szép volt, majd egyre lilább lesz, végül a búskomorság és a depresszió, azaz a "blue" veszi át a helyét. Nagyjából 19 éves koromig tartott ez a fejezet. Rövid volt, ám mégis az egyik legmeghatározóbb, hiszen kihat a továbbiakra is. Az ötödik lényegében amikor teljesen megváltoztam, ezzel együtt egy egocentrikus emberré váltam. Az egocentrikust nem úgy értem, hogy imádom magamat, meg ilyesmi. Itt azt jelenti, hogy ráeszméltem milyen is az igazi világ. Sok embert elveszítettem és ezzel együtt rideggé és rossz emberré váltam. Ennek a fejezetnek úgy érzem akkor lesz vége, amikor leteszem az OKJ vizsgát.

Jön az hatodik fejezet... Még nem tudom mit tartogat számomra. Nem is tudom meg addig amíg vége nem lesz. Találgatások? Vannak. Nézzük csak...

Ha minden igaz, miután elvégeztem az OKJ-t, kiköltözöm Dallasba minimum 3 évre. Miért pont Dallas? Miért pont 3 év? Hogy fog ez megtörténni? Felmerültek bennetek ezek a kérdések? Ha nem, az sem baj, mert megválaszolom a sajátjaimat. Múltkor ültünk kinn anyummal az udvaron és szóba került, hogy a vizsga után megyek ki Angliába. Eredetileg ez volt a terv, azonban megváltozott. Anyum szóba hozta, hogy a főnöke - aki jó barátja - felajánlotta neki, azaz pontosabban nekem, hogy menjek ki Dallasba dolgozni, ugyanis ott most van munkalehetőség egy szállodában. Az ő fiai is kint vannak és én is mehetek, ha szeretnék. Hát hogy a jó francba ne szeretnék? Azonnal belementem, ám ez felvetett pár dolgot, amin elgondolkoztam. Minimum 3 évre megyek ki, mert ez egy rendes munka lenne. Konkrétan még nem tudom mikor megyek és, hogy mit fogok csinálni, de aki rendelkezik angol tudással, annak nagyobb az esélye, hogy jobb melót kapjon. A repülőjegy csak oda 300 ezer forint, ami nem egy kis összeg, viszont ha kimegyek, ez szépen megtérül majd. Ha ha ott maradok 3 évig, milliós összegeket kereshetek. Ezzel viszont az a gond, hogy nem szeretném beleélni magam, mert nagyon úgy tűnik, hogy össze fog jönni, de ismerem az én szerencsémet. Nagyon szeretnék kinn lenni. Tudom, hogy az USA sem egy leányálom, ott is dolgozni kell rendesen és, hogy nehéz lesz, főleg az elején a honvágy, az egyedüllét, de le fogom küzdeni az akadályokat és ezt mondta nekem anyum is. Remélem minden összejön majd és mehetek, ugyanis nagyon szeretek utazgatni és világot járni. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Továbbá ha már nem ott szeretnék dolgozni, akkor mehetek Franciaországba is, ahova szintén hívott anyum egyik barátnője, vagy Angliába is, amit eredetileg terveztem. Egyelőre nagyon szép kilátások vannak a jövőmre nézve, ám ez nem elég. El is kell érni őket és küzdeni.

Elköszönésképp hadd ejtsek pár szót egy bandáról, akiket nagyon megkedveltem. Ez a banda a SNUPER. Egy fotósorozatnak köszönhetően ismertem meg az egyik tagot, Sebint. Ezen a fotón Minjuval van, szóval először miatta tetszettek annyira a képek. Ezután viszont úgy gondoltam, hogy akkor már miért ne nézzek utána annak a srácnak is akivel készült ez a fotósorozata? Rátaláltam a bandára és először a Shall We Dance debütáló dalukat hallgattam meg, illetve klipet néztem meg. Elsőre szimpatikussá váltak. Annyira édesek mint a hatan. Elsőre a kis cukifiúknak tűnnek, pedig habár tényleg édesek, amúgy bolondok is és egyáltalán nem nyáladzanak. Megnéztem jópár interjút és showt tőlük, ami segített még jobban megkedvelnem őket. Annyira nehéz kiemelni bárkit is, de hozzám mégiscsak Sebin áll a legközelebb, emellett Suhyun és még ketten, akiket nem szeretnék kiemelni, mert végül mindegyiküket megemlíteném. A Platonic Love című daluk szerintem még jobb is lett, mint az előző, pedig az sem volt rossz. Én nagyon nehezen kedvelem meg igazán a bandákat. Elég sokkal szimpatizálok, mert tehetségesek és jó dalaik vannak, de megszeretni nem megy nekem olyan könnyen. A SNUPER-nek sikerült belevésnie magát a szívembe. Már Hana is megkedvelte őket, aminek tökre örültem. Tegnap Facebookon beszélgettünk miközben "együtt" néztük tőlük az egyik V-appos adást YouTube-on angol felirattal. Sajnos nem olyan ismertek és attól félek, hogy ha ez így folytatódik, akkor feloszlanak. Borzasztóan rosszul esne nekem. Azt kívánom, hogy ne adják fel és legyenek nagyon sikeresek! Megérdemlik!

Starity: Taewoong | Suhyun | Woosung | Sangil | Sangho | Sebin ~