30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból
13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?
14. nap: A BIGBANG tag, akivel járnál és / vagy összeházasodnál
15. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
16. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
17. nap: A BIGBANG dal, ami sokat jelent számodra / hozzádszól
18. nap: Kedvenc BIGBANG tagod és a kedvenc képed róla
19. nap: Egy interjú / dal / MV / stb, aminek köszönhetően megszeretted a biasodat
20. nap: Kedvenc G-Dragon által szerzett dalod
21. nap: Kedvenc fancamed
22. nap: Kedvenc BIGBANG szóló dal
23. nap: Kedvenc BIGBANG dal / MV / stb. együttműködésed
24. nap: Akármi, amit szeretnél
25. nap: Kedvenc jeleneted a BIGBANG TV-ből

26. nap: Kedvenc BIGBANG fellépésed
Nagyon sok jó fellépésük van és mindegyiknél fantasztikusan szerepeltek, de amikor ezt olvastam, hirtelen két fellépés ugrott be, úgyhogy azokat be is teszem nektek. Az egyik egy Love Dust-os fellépés. Annál már rögtön megfogtak azon a fanchantok, azaz a rajongók buzdítása. Annyira édesek, hogy elindul a zene és ott mondják a neveiket. Jól esik így hallani. A fiúk meg pedig kitettek magukért, mint mindig. Szuper a kameramozgás, a díszlet, a megvilágítás, minden. Édesek! A második meg egy Fantastic Baby-s. Ott színpadi jelenlétük az, ami annyira magával ragadott.

27. nap: Kedvenc vicces képed
Van egy pár ilyen. Azok a legjobbak, amikor együtt hülyülnek és megmutatják, hogy milyenek is valójában, kívül-belül.

28. nap: Kedvenc BIGBANG koncepciód
A régebbiek voltak a kedvenceim, amikor annyira nem voltak még kicicomázva. Talán a Koe Wo Kikasete-s koncepció az egyik kedvencem, meg a Beautiful Hangover, Lollipop, de a Blue-s és a Monsteres sem rossz.

29. nap: Az álom együttműködésed (BIGBANG feat. ?)
Régen az After School volt a kedvenc lánybandám és annyira szerettem volna ha ők készítettek volna egy dalt együtt. Hála egy tehetséges lánynak, tudom milyen lett volna, ha megvalósul, ugyanis csinált egy mashup-ot a Fantastic Baby-ből és a Bang-ből. Az nagy kedvencem lett és máig szeretem. Most viszont annyira örülnék ha a BIGBANG az A.KOR-ral készítene egy közös dalt, csak én igazán akkor örültem volna neki, ha mind a 10 tag benne van. Viszont egy GD&TOP feat. A.KOR Black biztos, hogy epic lenne! Ha lenne hozzá tehetségem, szívesen csinálnék egy mashupot. Jelenleg van egy a We Like 2 Party-ból és a How We Do-ból. Nekem ez is tetszik! Még így is szuperek együtt 7-en.

30. nap: Miért vagy VIP?
Mert a kisnyúl szőrös és nem borotválkozik. Nyilván mert szeretem őket, azért. Már számtalanszor leírtam, hogy mennyit jelentenek nekem és, hogy hogyan tekintek rájuk. Nem feltétlenül mondnám, hogy a rajongójuk vagyok, csupán nagyon fontosak nekem és nagyon szeretem mind az öt bolondot.

Köszönöm, hogy végigkísértetek ezen a kihíváson és örömmel fogadtátok. Nem mindig sikerült egyesével hoznom a napokat - főleg itt a végén -, de már az elején tudtam, hogy így lesz. Nem mindig van ám a fejemben ihlet... van amikor csak hangyák háborúja dúl ott bent és azzal elég nehéz bármit megírnom. Pár dolgot változtattam a kihíváson, mert véleményem szerint volt pár hülyeség benne, de nagyjából mindegyikre sikerült választ adnom. Mindent összevetve, nem volt rossz és már az megszépítette, hogy a fiúkkal foglalkoztam közben. Nyugodtan vihetitek, ha gondoljátok. Örülnék ha kiírnátok a forrást. Én Tumblr-ön találtam meg először angolul, majd a felétől Facebookon rátaláltam magyarul, de nem teljesen azt használtam. Kattints a bővebbenre, ha az angol és a facebookos magyar verzió érdekel. Ha az enyémet szeretnéd vinni - amit feljebb megtalálsz, csak össze kell szedned egybe -, akkor írd meg, hogy tőlem van. Köszönöm. Ezután is hozok majd még különféle teszteket, valamint igyekszem összekapni magam és írni - bár a semmiről, ami mostanában körülvesz, elég nehéz. Még egyszer szép nyarat mindenkinek! Pussz!

Hello baebaes! Mizúúújs? Mint már azt említettem az előző bejegyzésemben, kedden találkoztam Elishával, viszont akkor még az azelőtti múltban voltam, szóval nem tudtam előre milyen lesz. Hú, ez olyan értelmes lett. Azt akartam kihozni ebből, hogy most nagyvonalakban elmesélem, milyen volt a talcsink. Mint minden hétköznap, Elisha kedden is dolgozott, ezért csak melója után tudtunk találkozni. Egészen addig abban a hitben voltam, hogy szerdán megyünk, amíg meg nem láttam, hogy reggel írt. Félálomban a telefonomat nézegettem, aztán látva, hogy mennyit írt, rögtön kinyíltak a szemeim. Elkezdtünk beszélni. Elnézte a dolgokat kicsit és csak azon a napon volt benn a tetkósa kb. 6-ig, én pedig még megígértem neki, hogy elkísérem. Úgysincs mostanában semmi dolgom azon kívül, hogy lassan elsétálok az autósiskolához és jelentkezem az egyik induló tanfolyamra, amiről e-mailben értesítettek. Megírtam tehát gyorsan még a kihívást kedden, aztán elkezdtem készülődni és elindultam. Szerencsére jó idő volt, szóval felvehettem a B.A.P-s haspólómat, ami nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de erről majd később mesélek. A Kökiben találkoztunk, aztán onnan metróztunk a Deákra, ahol átszálltunk a 2-esre, onnan pedig a Blaháig utaztunk. Akkor már nagyon fájt a lábam és a nap hátralévő részét végigszenvedtem. Nem értem, mert ez a cipőm egy kicsit magasított és telitalpú és többször volt rajtam. Eddig még soha nem törte ki a lábam. Ennyire még egyik sem. Most úgy néz ki a sarkam, mintha valami drótokkal bélelt cipőben járkáltam volna egész nap. Mondjuk egy idő után úgy is éreztem, de én szépen végigszenvedtem benne a napot. Persze a tetkósig is elég sokat kellett sétálni. Mikor odaértem és azt mondták, hogy üljünk le, megváltásnak éreztem. Beszéltünk a nővel. Először Elisha, mert az egyik tetkóját még szeretné bővíteni, majd én jöttem. Beszéltem vele a BIGBANG-es tetóválással kapcsolatban, hogy egy feliratot szeretnék, aztán megadott egy honlapcímet, hogy nézegessem ott a betűtípusokat. Azóta is azt csinálom és van még több ezer oldal, de nem baj, végig fogom nyálazni. Időm mint a tenger jelenleg. Plusz az e-mail címét is megadta és majd Facebookon is bejelölöm. Először még megpróbálom pontosítani a terveimet és utána írok neki. A Mérlegeset is megemlítettem, hogy jó lenne, ha azt is megalkotná nekem, mert az interneten semmi használhatót nem találtam. A gyémántmackós tervemet is mondtam, hogy egy macit szeretnék gyémánttal. Arra mondta, hogy az tök jó és örültem, hogy nagyjából el tudta képzelni mire gondolok és meg tudja majd rajzolni nekem. Nagyon szimpatikus volt a nő és nagyon szép is! Aish! >< Szerintem egy kis ázsiai beütése is van. Ügyes, jófej és szép, ráadásul a tetkói is szuperek. Remélem minden rendben lesz az enyéimmel is. Egyelőre amiket az elsősorban fogok megcsináltatni az a Mérleges, a gyémántmackós, a BIGBANG-es és a Jiyongos. Miután végeztünk, elindultunk vissza a Kökibe. A lábam már nem csak szétszakadt, de gyönyörűen is nézett ki. Visszaérve először bementünk a Claire'sbe nézelődni egy kicsit, majd a Bijou Brigittebe szintén átgaloppoztunk. Vagyis csak ő, én átvonszoltam magam. Nézzetek hülyének, de egy hűséggyűrűt kerestem. Találni nem találtam, de mindenképpen fogok venni. Nagyon szépeket találtam, de szinte az összes nagy volt az ujjamra. Amelyik éppen jó volt, az pedig nem tetszett. A hűséggyűrű számomra egy jelkép lenne... nem arra, hogy sosem lesz senkim, mert örökké rá fogok várni. Ennyire nem vagyok hülye, én is tudom, hogy sosem fog összejönni. Azt jelképezi nálam, hogy mindig is szeretni fogom és egy nagyon fontos személy - a legfontosabb - lesz az életemben... akárcsak a tetoválás róla, amely ugyanezzel a jelképpel bír majd. Ezután Elisha vett egy jegeskávét, én pedig egy mojitot. Az volt a vicces, hogy én az eladócsajjal tök jól elbeszélgettem. Mondta, hogy fiatalos vagyok, erre válaszoltam, hogy ő is az. Mondta rá, hogy hát igen, ez van ha valaki nem piál állandóan, nem szolizik, nem drogozik, nem járkál el állandóan bulikba, meg ilyesmi. Mélyen egyetértettem vele és váltottunk még pár szót, aztán amikor elindultunk Elishával a tetóteraszra, mesélte, hogy ismeri a csajt és pont azt csinálja, aminek az ellentétével példálozott. Nos igen, kicsit meglepődtem, de attól függetlenül még abban a pillanatban szimpi volt és hát... who am I to judge her? Na amikor kiértünk, leültünk, cigizgettünk, beszélgettünk és a tetkómat tervezgettük. Persze megint sikerült magam leégetni azzal, hogy leszbikusnak tituláltam magam. Kérek mindenkit, hogy senki ne vegye sértésnek, aki a saját neméhez vonzódik, mert nekem semmi bajom nincs ezzel, sőt támogatok mindenkit, because LOVE IS LOVE... de ettől függetlenül én nem vagyok az. A barátnőim gyakran neveznek / neveztek leszbikusnak - de ezt én is ugyanúgy csinálom -, mert egy nem éppen férfias csávóba vagyok ugyebár szerelmes. Többször hülyéskedtünk már ezzel, amikor arra jártak. Most éppenséggel egy fiú és egy lány ment arra, amikor mondtam, hogy "ja, leszbikus vagyok", aztán elmentek, én meg így "nem, amúgy nem is", majd gyorsan meggondoltam magam és így: "vagy tudod mit? de, az vagyok, tök mindegy, úgyse lenne köze hozzá senkinek ha az lennék". Ahhoz se nagyon van köze senkinek, hogy kit szeretek, de mégis állandóan belepofáznak, szóval egy bizonyos értelemben egy cipőben járok a homoszexuális emberekkel. Ezután, ha már úgyis arról volt szó, hogy az idióták mindenbe belepofáznak, éppen mentünk visszafelé, aztán pár ott dolgozó megjegyzést tett... vagy arra ahogyan jártam a cipőben (ugyanis majd besz*rtam a fájdalomtól), vagy a ruhámra. Nem tudom melyik ihlette meg őket, de nem tudták visszafogni magukat. Mondani nem mondtak először semmi konkrétat, csak egy "úristent", amire én megálltam - természetesen nem néztem rájuk, nehogy már én nézzek a pórnépre - csak megkérdeztem Elishától, hogy ez nekem szólt-e. Ő azt mondta, hogy valószínűleg igen, szóval csak libbentettem egyet felsőmön, ami a haspólóm felett volt és testtartásommal jeleztem, hogy ha már úgyis mögöttem vannak, tökéletes pozícióban vannak ahhoz, hogy kinyalják a s*ggemet. Az egyik odaszólt, hogy jól odatettem magam, mondom: mert nekem van mit odatenni. Asszem azt mondta rá, hogy naiv vagyok, de lássuk be... ha az alakomról van szó, akkor nem igazán van mit szégyelnem. Mármint ahogy fel voltam öltözve, az jó volt az alakomhoz, a hasam lapos volt, a hátsófelemmel és a combommal nem vagyok megelégedve, de egy fekete hosszúnadrág volt rajtam, ami rásimult és a pozitív oldát hangsúlyozta ki annak. Legalább tudom mi áll jól nekem, még ha nem is vagyok tökéletesen megelégedve magammal. Megkeseredett Tescos dolgozók. Elég vicces. Mindig annak a legnagyobb a szája, akinél a legkevesebb van. Legyen az ész, pénz, jókedv, bármi. Az utálkozás egyik legfőbb oka a féltékenység és a ostobaság. Hupsz. Volt köztük már nyanyábbkorú is. Az mégis mit gondol magáról, őszintén? A másik pedig, hogy miért jó ez? Sosem értettem. Mondjuk lehet, hogy van egy csaj, akinek nem tetszik az öltözködése, mert szerintem az k*rvás, vagy mit tudom én... megállapítom magamban, oké, de akkor sem kezdek beszólogatni neki. Mi közöm és jogom van hozzá? Semmi. Az egész embert attól még nem ítélem el, ha maga a viselkedése nem közönséges. Én is... az év 364 napján úgy elrejtem mindenemet, hogy az Isten sem tudja megállapítani milyen alakom van. Egy ilyen alkalom van egy év alatt, akkor is erről ítélnek meg. Érdekes. Gondolkoztam rajta, hogy benyögjem mosolyogva, hogy remélem jó a Tescoban dolgozni, vagy hogy nagyon feltűnően féltékenyek, vagy, hogy csak megtépjem-e kicsikét, de lépve párat elég gyorsan elterelte a figyelmemet a lábamban lévő fájdalom és onnantól még feltűnőbben sz*rtam a fejükre. Ezután még sétáltunk kicsit... a buszig, ahol elváltak útjaink. Lassan hazasántikáltam, itthon pedig megválva a cipőimtől... hát egy kicsit felszabadító volt, de nem mondom, hogy nem fájt utána is. Még mindig fáj és gyönyörűségesen néz ki az egész sarkam, tényleg.

Na ki szereti itt a gyerekeket? Tegye fel a kezét! Oké, akkor ti elmehettek és a maradék senki nyugodtan olvassa tovább. Ha van olyan, aki nem rajong értük, akkor bocsika, nem állt szándékomban lesenkizni, csak feltehetően nem nagyon van a közelben olyan ember. Rajtam kívül. Oké, ha úgy vesszük, ez is elég erős kifejezés, hogy utálom őket. A nagy részüket nagyon ki nem állhatom. Sokszor ez a szülőnek róható fel, ugyanis a gyereket nem árt ám néha-néha nevelgetni is, nem csak kitörölni a kakis popsiját. Habár nem értek a gyerekekhez és nem is vagyok oda értük, jópár szülőnél tudom, hogy jobb lennék. Szigorú lennék, de igazságtalan. LOL. Just kidding, szigorú, de igazságos szülő leszek(?). Ájfont nem fog kapni 10 évesen és nem fogom neki engedni, hogy olyan legyen, mint a mai kölkök és tinik többsége. Nem fogom engedni, hogy a társadalom fertője magával rántsa... csak egy bizonyos mértékig, amíg az egészséges. Piercigje nem lehet, csak az orrában - feltéve ha lány lesz -, máshol undorító... oké, most megint túloztam. A köldökben is jó, ha valakinek van hozzá alakja. Azonban a Monroe piercing, vagy mi az... meg a szemöldögpiercing a két halálom. Amikor meglátom, pont úgy nézek ki (csúnyább verzióban), mint Nana, hogy... "mégis... miért"? Na, de most ezen még nem nagyon kell gondolkoznom, mert ha nem tőle lesz gyerekem, akkor nem lesz gyerekem. Igen, ezt megaszondtam ám. Vagy ki tudja hogyan alakul az életem, viszont ha lesz hozzá stabil hátterem - és elég energiám -, biztosan örökbefogadok majd egy gyereket. Egészen addig... utálkozom, ha meglátok egyet. Nya, de ezzel a kis bevezetővel igazából arra akartam kilyukadni, hogy ma itt voltak a rokonok. Az unokabátyám, az unokanővérem és a nagynéném. Eddig oké... na de nem ilyen könnyű ám az élet. Az unokanővéremnek, Sarahnak van egy fia, Stevie, aki önmagában tényleg egy tündéri gyerek - még ha ma sikerült is felcsesznie. A pokolfajzatok viszont az unokabátyám gyermekei, egy lány meg egy fiú van. Ma annyira kiidegeltek. Nem tudom miért lehetett ez, talán az idő miatt, talán a vértengerem miatt, vagy egyszerűen csak ki nem állhatom őket. Ma különösen nem ment az, hogy eljátsszam, minden oké. Néha szoktam mosolyogni, jópofizni, de ma nem így volt. Éppen egy projecten dolgoztam, amikor kocsicsapódást hallottam. Tudtam, hogy tuti nem az anyám, mert még nem volt annyi idő. Ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy kínkeserves órák elé nézek. Azonnal ráírtam Elishára, akivel sikerült egy elég vicces helyzetet generálnunk. Írtam neki, hogy "hé, figyu, csinálj már úgy mintha nagyon nagy szükséged lenne rám és muszáj lenne itt maradnom veled". Mondanom sem kell, hogy nem volt kedvem kimenni a rokonokhoz, de hála az égnek (sarcasm) a gyerekek bejöttek magukról is. Először csak az unokabátyám gyerekei, aztán végül Stevie is. Az elején még tényleg igyekeztem... nagyából 5 percig, de egyszerűen mindennel kiidegeltek. Elishával közben azt játszottuk, hogy eltört a lába és muszáj ott maradnom vele és tartanom benne a lelket, amíg az anyukája haza nem ér és el nem viszi az SZTK-ba. Közben rejtett beszélgetéseket folytattunk, mint például:

Elisha: Egyebkent emlekszem azokra a viragokra, tudod azokra a szepekre amik a szomszedban voltak... OTT VANNAK MEG?
Cassie: PERSZE...
Elisha: Szivesen kernek. REMELEM hamar nyilnak, mert olyan nyarias viragok... Bar az eso lehet tonkretenne oket... fuuu viszont HAMAROSAN megjelenik az az uj horror a moziban, elmehetnenk arra is. lehet anyuek is ELMENNEK ra, bar nem hiszem hogy a baratjat ra tudna venni xD

... ééés ehhez hasonlókat. xD A gyerekek viszont. Ah... na, nem is tudom mivel kezdjem. ELőször is az, hogy állandóan bejárkáltak ide. Ki-be rohangáltak, mintha átjáróház lenne, üvöltöztek és persze engem is nyaggattak. Sokszor próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de olyankor rájukvetettem egy műmosolyt, ami nem tudom nekik mennyire esett le. Szegény macskát is nyúzták, azonban okos volt és elszaladt, majd azzal az erővel el is bújt. Azután engem nyúztak, hogy hol a macska. 100-szor mondtam nekik, hogy elszaladt és nem tudom. Jaj, aztán a kiscsaj... egy kicsit felcseszett azzal, hogy az ékszerállványomat elkezdte cseszegetni. Illetve az azon lévő ékszereket. Akkor lett elegem igazán. Oda is szóltam, hogy "ne vedd le", meg igyekezve találni egy kifogást "le fot dőlni az egész"! Elég erélyesen. Lehet velem van a gond, de én megtanítanám azért a gyerekeimet, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ne szedegesse már le a cuccaimat. Egyszer még mikor kisebb voltam, akkor is anyum egyik régi barátnője meglátogatott minket és persze hozta a gyerekeit. Nem voltam sokkal idősebb náluk, de már akkor sem bírtam. Voltak mindenféle apró játékokból álló gyűjteményeim, amiket nagy becsben őriztem, erre ők elkezdik össze-vissza pakolgatni, meg a szájukba venni. Az anyjuk persze nem szól rá, én pedig akkor abban a korban voltam, hogy előbb bőgöm el magam ezért, minthogy szóljak érte. Volt olyan is ma, mikor bejöttek - persze mindannyian az én nyakamon lógtak - és mondták, hogy itt fognak játszani, meg minden. Hát mondom k*rvajó lesz. Egyszer volt, hogy csak a kis Stevie jött be egyedül. Na az a gyerek magában egy kis édibogyesz. Hozott négy autót, amiket mutatott nekem - nem mintha nem az enyém lett volna kiskoromban és nem tudtam volna hogy milyenek -, de azért ott mutogatta, én pedig beszálltam a játékba. Megkérdeztem, hogy melyik tetszik neki a legjobban, meg kaptam is tőle a négyből kettőt, a sárgát és a kéket. Ezután kiment és egy kicsivel később úgy jött vissza, mintha kicserélték volna... ugyanis a két sátánkával volt. Remélem, hogy a jövőben nem nagyon lesznek rá negatív hatással és elég erős személyisége lesz ahhoz, hogy ne tudják még jobban lehúzni. Ugyanis az a két gyerek elég rosszul nevelt. Nem akarok gonosz lenni, nem is ítélkezem a szülők felett, de ez tény... és nem csak én mondom. Amikor hárman jöttek be, Stevie megint hozott autókat, amiket letett az asztalomra, aztán valamit beszélgettek ott és csak annyit vettem ki az egészből, hogy "csiga", meg, hogy "hozom". Azonnal felkaptam a fejem, utánakiabálva, hogy "mit hozol?" Nos igen. Én nagyon szeretem a csigákat, tényleg... de b*sszus, ne hozza már be ide és tegye az asztalomra. Na itt cseszett fel azzal, hogy odasétálva megfogtam a csigákat és mondtam neki, hogy vigye ki, erre ő nemmel felelt. Na jól van, ki is mentem, nem érdekeltek már úgy a rokonok sem igazán, sőt eddig sem ők zavartak. Kivittem az udvarra - a gyerekek követtek - és letettem a csigákat. Ezután kicsit kinn maradtam és beszélgettem a felnőttekkel. A kérdés persze azonnal feljött az unokabátyámtól, hogy "mikor lesz lagzi?" Hát mondom, majd ha újranősülsz. ... Oké, ezt csak a fejemben mondtam, de ezek a kérdések már, komolyan. Ezután, 10 percre rá a nagynéném: "mikor lesz esküvő?" NE MÁR! Mondtam is nekik, hogy nem vagyok egy házasságpárti, szóval ezt úgy ahogy jött, el is felejthetik, hogy ha az én "esküvőm" a téma. Még egy kicsit kinn voltam, aztán már eléggé zavart, hogy a gyerekek bent, én pedig kint, ezért bementem, hogy lássam mit csinálnak. Régen gyűjtöttem a LPS állatkákat (a régebbieket, amik még jól is néztek ki)... tudjátok, amelyek ilyen mágnesesek és mozog a fejük. Na, abból nagyon sok van nekem valahol és az egyiket az asztalomon tartom. Egy pocok, vagy micsoda. A kislány éppen fogdosta, meg az asztalomra nyúlkáltak, amikor beértem. Nem mondtam semmit, de nem voltam túl boldog abban a pillanatban. A lány megkérdezte, hogy mi az, aztán, hogy hazaviheti-e. Azt válaszoltam, hogy "ne haragudj, de ezt nem". Nem gondolom, hogy irigy vagyok. Sok dolgot vittek már el innen, de ezeket nem szeretém odaadni senkinek, csak majd a saját gyerekeimnek. Nem sokkal ezután kimentek, aztán elindultak haza. Szerintem amúgy a rokonok is észrevették rajtam, hogy nem nagyon bírom ezt idegekkel. Annyira nem zavar a dolog. Most az egyszer nem voltam hajlandó jó képet vágni ahhoz, hogy rajtam lógnak akaratom ellenére. Egy ilyenen most túl vagyunk, úgyhogy egy ideig talán nyugalom lesz. Legalábbis nagyon remélem. Az egyik gyerek, nevezetesen Stevie eldobott egy ilyen nedves zsebkendőt csak úgy, amikor kint voltunk már és köszöntünk el egymástól. Igen, én vettem fel pofahúzással együtt... ezután a másik is követte a példáját... de azért a szülei nem szóltak rájuk. Végül azt vettem észre, hogy amikor az autóban ültek, tisztes távolságból aranyosak voltak. Aranyosan mosolyogtak, integettek, csak a közelembe nem szükséges jönniük.

Oh, még egy érdekesség... ez kicsit talán undi lesz egyeseknek, de tudjátok, hogy a kutyanyál elvileg fájdalomcsillapító, meg gyógyító, meg mindenféle jóságos hatással bír. Nos... miután elmentek a rokonok, kicsit leültem az udvarra. A kutyusom odasétált és spontán - nem úgy ahogy puszit szokott adni -, rendesen elkezdte nyalogatni a sarkamon lévő elég csúnya sebet. Én csak néztem, hogy ez mit csinál, de annyira édes volt. Ki is tisztította és esküszöm, nem is fájt már utána annyira. Mondjuk, a másikkal is megcsinálhatta volna még azért.

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból
13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?
14. nap: A BIGBANG tag, akivel járnál és / vagy összeházasodnál
15. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
16. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
17. nap: A BIGBANG dal, ami sokat jelent számodra / hozzádszól
18. nap: Kedvenc BIGBANG tagod és a kedvenc képed róla
19. nap: Egy interjú / dal / MV / stb, aminek köszönhetően megszeretted a biasodat
20. nap: Kedvenc G-Dragon által szerzett dalod
21. nap: Kedvenc fancamed
22. nap: Kedvenc BIGBANG szóló dal
23. nap: Kedvenc BIGBANG dal / MV / stb. együttműködésed

24. nap: Akármi, amit szeretnél
Kreatív készítő strikes again! Akármi? Bármi? Oké, akkor tessék, itt van mindenkinek egy videó, ami az egyik személyes kedvencem. Meg plusz két videó: ONE, TWO.

25. nap: Kedvenc jeleneted a BIGBANG TV-ből
Nincs. Igazából szerintem meg sem néztem, legalábbis nem végig. Volt egyáltalán rendes BIGBANG TV? Én csak 2NE1 TV-ről tudtam, aminek volt külön BIGBANG TV-s, meg GD TV-s része. Vagy valami ilyesmi, de a Youtubeon nézegetve azért van elég videó ezzel kapcsolatban. Ezek szerint volt külön is, de nem hiszem, hogy nagyon sok részes lett volna. Láttam részleteket, de nem egyben és nem sorban. Nincsen kedvencem. Az egész imádnivaló. Akkor még annyira tényleg önmagukért voltak szerethetők a srácok. Nem azok a megcsinált idolok voltak. A régi szép idők.

Hiii~! A tegnapi bejegyzésemben írtam, hogy szerdán megyünk Elishával a tetkósához. Változtak azóta a tervek kicsit, mert elnézte az időpontot. Kiderült, hogy a csajszinak csak kedden, azaz ma jó, ezért ma megyünk és lassan indulok is. Előtte mindenképpen szerettem volna pubikálni ezt. Az extra bejegyzés pedig akkor úgy látszik holnapra, vagy valamikor máskorra marad. Szép napot mindenkinek!

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból
13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?
14. nap: A BIGBANG tag, akivel járnál és / vagy összeházasodnál
15. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
16. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére

17. nap: A BIGBANG dal, ami sokat jelent számodra / hozzádszól
Mindegyik ilyen. Legalábbis egy ideig mindegyik ilyen volt, hiszen úgy éreztem, mintha tényleg rólam énekeltek volna, annyira magamra ismertem olykor a dalszövegekben. Ez már nem nagyon van így, de még mindig sokat jelentenek számomra a BIGBANG dalok, mert jók és persze az előadójuk miatt is. Legyen a Make Love, az tényleg sokat jelent nekem és elég közel áll a szívemhez. Plusz a Pabo-t is ide sorolom mellékesen. Imádom mind a kettőt! Nagy kedvenceim.

18. nap: Kedvenc BIGBANG tagod és a kedvenc képed róla
Ha már választani kell kedvenc tagot, akkor Seungrit mondom és kedvenc képem pedig nem nagyon van róla. Bááár... emlékszem, amikor ezt és ezt a képeket megláttam, nagyon megtetszettek abban a pillanatban. Ezt még imádom. Olyan édes volt ott azzal a pandával... meg az összes imádnivaló, amikor pandázik. Hmm... a kedvenceim azonban egyértelműen ezek: 01 . 02 . 03 . 04 . 05, és társaik. These are the main reasons I love him SO MUCH.

19. nap: Egy interjú / dal / MV / stb, aminek köszönhetően megszeretted a biasodat
Nagyon sokáig nem volt "biasom" a bandából és még mindig nem nevezném annak. A BIGBANG-et nem teljesen vagyok képes a kedvenceim közé sorolni, mert többet jelentenek annál. Ezért nem szeretem "kedvencemnek" sem hívni őket. Viszont akkor már Seungri áll hozzám a legközelebb talán és azért szerettem meg ennyire, mert felfigyeltem rá mennyire egy imádnivaló ember. Az egyik jellemzője, hogy nagyon barátságos. Komolyan. Biztos vagyok benne, hogy a te kedvenc idoloddal is - bárki legyen - jóban van, vagy képes leállni beszélgetni vele. Közvetlen és szerethető. Egy igazi bolond a legjobb értelemben. Bármikor képes felvidítani az embert és ő egy olyan személy, akit nem lehet utálni, vagy nem tisztelni. A legnagyobbak egyike, mégis az összes rookieval elkezd barátkozni. Ezt pedig nem csak én mondom. Egy kedves, vidám, bolondos, tehetséges ember. Felnézek rá és a vágyaim közé tartozik, hogy nekem is legyen szerencsém összebarátkozni vele, ugyanis tudom, hogy azzal egy csodálatos barátot nyernék.

20. nap: Kedvenc G-Dragon által szerzett dalod
Nem szolgálok túl sok új tartalommal, de nem baj. A Make Love, de az összeset szeretem, mert Jiyong egy nagyon tehetséges zeneszerző / dalszövegíró. A This Love is fantasztikus lett, hamar megszerettem. Aki nem tudná, nagyon kevés kivétellel, az összes BIGBANG dalt Jiyong írta, szóval elég egyértelműen ért a dologhoz.

21. nap: Kedvenc fancamed
Nincsen ilyenem, nagyon sajnálom.

22. nap: Kedvenc BIGBANG szóló dal
Oké, hát ez elég nyilvánvaló. A Heartbreaker a kedvenc dalom már lassan 4 éve és az az egyik tag, nevezetesen... G-Dragon szóló dala, szóval azt hiszem ezzel le van tudva a dolog.

23. nap: Kedvenc BIGBANG dal / MV / stb. együttműködésed
Annyira sok szerintem nem volt, csak persze a 2NE1-nal. A Lollipopot szeretem, mert nagyon jó dal lett és annak köszönhetően ismertem meg a fiúkat, de kedvencemnek egy másikat említenék, ami nem egy külön dal. Amikor az egyik karácsonykor megtaláltam a felvételt, nagyon boldog voltam, azonban sajnáltam, hogy rossz a minősége miatt alig kivehetőek az emberek, mert akkor csak úgy találtam rá. Most viszont boldoggá tett, hogy szuper minőségben is meg van! Ez a fellépés még akkor volt, amikor a BIGBANG elég kis fiatal csapat volt és karácsony alkalmából több csapat és egy idol együtt énekelt, a Super Junior albandája, a K.R.Y, ha jól tudom, Se7en és két olyan banda is, akik nagyon fontosak nekem. A BIGBANG és a SS501 miatt a szívembe zártam ezt a kis eseményt. A SS501 már akkor nagy népszerűségnek örvendett és a BIGBANG a kis rookie csapatként fellépett velük. Annyira megható számomra! Olyan borzasztóan édesek! Jól esik látnom, hogy itt még a BIGBANG is olyan átlagosan nézett ki, akkor még csak a tehetségük emelte ki őket a tömegből. (Daesung mennyire imádnivaló máááár!) Drágáim. Ez a fellépés minden értelemben epic. SS501, SuJu, BIGBANG, azaz a legnagyobbak egy színpadon, plusz Se7en, aki ugyebár szintén nagy szólóénekes volt akkor. Kattints ide a videóért!

15. nap: BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
Lee Seunghyun, azaz Seungri drágám. Ez egyértelmű. Sokszor hangoztatom is, hogy mennyire fontos nekem és, hogy még ilyen messziről is ő a legjobb fiúbarátom. Bármikor képes felvidítani és biztos vagyok benne, hogy élőben is így lenne. Imádom őt!

16. nap: BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
T.O.P, azaz Choi Seunghyun. Rendben, helyesnek tartom (ki nem?), az egy dolog, de számomra ő valamiért mindig is olyan volt, mintha a védelmező fogadott bátyám lenne.

Ánnyonghászéjó! (kiejtés csillagosötös) Az elmúlt két napban Elishával voltam és minden tök szuper volt. Na... mesélek, mert már olyan régen tettem. Január óta nem beszéltünk, ami nagyon furcsa volt. Többször megemlítettem ugye, hogy minden barátom elhagyott, vagy idővel el fog hagyni. Ebbe őt is beleértettem, mert igazából nem vesztünk össze egyáltalán. Csak beszéltünk, aztán egyszer csak megállt ez a folyamat. Mind a ketten azt hittük, hogy a másik neheztel rá. Mint kiderült, egyikünknek sem volt semmi baja a másikkal, de mégis így alakult. Ő kitett dolgokat Facebookra, sok minden történt vele, például műtétje is volt és én olyankor nem voltam mellette, emiatt meg nagyon rosszul éreztem magam és azt hittem haragszik rám. Jogos is lett volna. Szerettem volna bemenni hozzá a kórházba, de nem tudtam mikor megy, mert nem beszéltünk. Ő azért hitte, hogy haragszom rá, mert például Twitteren még megosztottam egy olyat, hogy "a 7 évnél régebbi barátságok valószínűleg egy életen át tartanak" és ahhoz írtam, hogy "lol". Nos azt úgy is gondoltam, rá IS értettem, de nem azért mert nehezteltem rá, hanem mert úgy éreztem, hogy rám unt ő is és már elege van belőlem, csak úgy kisétált az életemből. Nem ő lett volna az egyetlen. Az egész életem során 2 olyan barátnőm volt / van, akikre nem tudok igazán haragudni és még hiányoznak / hiányoznának is. Igen, az egyik Elisha. Pár dolog megváltozott mind a kettőnknél míg nem beszéltünk, de a legtöbb dolog változatlan. A kettőnk kapcsolatát illetően viszont szerintem egyáltalán semmi nem változott. Igazából sosem változik, mert többször történt már olyan velünk, hogy összekaptunk és egy ideig nem beszéltünk, de végül mindig visszatalálunk egymáshoz és ugyanúgy folytatjuk a beszélgetést, mintha nem mi sem történt volna. Nem hiszem, hogy össze tudnánk úgy veszni, hogy ne béküljünk ki végül. Most pedig még csak össze sem vesztünk. Fogalmunk sem volt miért nem beszéltünk, de végül én írtam rá, mert régi képeket nézegettem és elküldtem neki azt a gyönyörűséges képet Jiyongról, amin együtt szórakoztunk. Szóval... most az egyszer... kicsit fáj kimondanom, de köszönöm Jiyong.

Szombaton a szokásos helyen, szokásos időben találkoztunk. Ahogy vártam, semmi nem változott. Elmentünk a Kökibe, ahol először iettunk egy jegeskávét, eszegettünk, aztán egy kis sétálgatás, beszélgetés után bevállaltunk egy-egy mojitót is fehér rummal. A csaj öntötte és hát egy kicsit meglendült a keze, aminek köszönhetően az enyémbe jó sok rum került. Éreztem is az ízét, de nem rontotta el az italt, nagyon finom volt. Kint ültünk, besélgettünk és közben cigizgettünk is. Jó volt újra megbeszélni vele a dolgokat, esetleg az élet fontos dolgait, hülyéskedni és persze együtt utálkozni. Nem kell ám az utolsót annyira mellre szívni, nyilván nem mindenkivel kapcsolatosan, csak mondjuk aki olyan nadrágot vesz fel, hogy kinn van belőle az egész s*gge, meg ilyesmi. Ott ülve hívtak egy mentőt is az egyik hajléktalanhoz, aki már sz*rrá itta magát szinte. Ott csodálkoztunk, hogy minek hívták a mentőt, bezzeg ha valakinek tényleg szüksége van rá. Ezzel foglalkoznak, aztán mások meg haljanak csak meg. Nem, nem érzem, hogy szívtelen lennék. Nekem semmi bajom a hajléktalanokkal, többnek segítettem már és segítek is, de ha valaki nem árt neked, akkor semmi okod, hogy csak úgy elküldd a p*csába ténylegesen. Csak azért mert részeg vagy és így alakult az életed, nem jogosít fel arra, hogy ártatlanokkal szemétkedj. Nem tudom az ilyeneket sajnálni. Történt már olyan - akkor is Elishával voltam -, hogy egy hajléktalan leült hozzánk, cigit is adtunk neki, meg mindent és rendesen elbeszélgettünk, mert egy értelmes ember volt és voltak tervei és igyekezett így is küzdeni tovább egy szép élet reményében. Nem egyszerű dolog, de nagyon szimpatikus volt. Még a sültkrumplinkat is odaadtuk neki, ami megmaradt, mert kinn ültünk a mekiben akkor. Jó, ez olyan hülyén hangzik, mintha egy kutyának adtuk volna a megmaradt kaját, de akkor már megettük a többit na. Volt olyan is - szintén Elishával -, hogy felültünk a villamosra és még csak rá se néztünk a hajléktalanra, aki egy hozzánk közeli ülésben ült, de elkezdett minket szidni igen szép jelzőkkel megspékelve, mert, hogy nők vagyunk és "a nők tették tönkre az életét" és mindegyik milyen undorító, stbstb. Nem b*zdmeg, te voltál egy idióta f*sz, hogy hagytad, hogy kihasználjanak. Nagyon egyszerű mindent másra fogni. Nem mondom, hogy nincs ilyen nő... oh dehogynincs, nagyon sok ilyen van, de akkor sem az összes ilyen és akkor sem foghatja másra, amit ő b*szott el... vagy akkor fogja azokra, akik csinálták. Nekünk mi közünk van hozzá? Úgy gondolom mi szöges ellentétei vagyok annak, amit felsorolt, de persze, mondd csak a magadét gyökér. Persze leszálltunk, aztán felszálltunk a következőre. Nem volt kedvünk azt hallgatni egész úton. Most is nagyjából azt csinálhatta a csávó, csak nem velünk. A mentő persze elvitte, csak nem tudjuk hova és minek. Annyira nem is érdekes, igazából. Remélem azért jóra fordul még az élete. Ezután még egy kicsit sétálgattunk, aztán eldöntöttük, hogy átmegyek hozzá és a szokásos program lesz... horrorfilmet nézünk. Persze előtte a Tescoba beugrottunk és vettünk pár nasit. Amikor átértünk hozzá, a tesója szobájában - mert csak ott van gép - letöltöttünk pár filmet, játszottunk pár horrorjátékkal és videókat néztünk. Pár videót meglestünk Bturbotól, akit én csak most ismertem meg, de egészen jófej, ha több horrorjátékkal játszik majd, akkor lehet még nézni is fogom a videóit.

Rátettük a filmeket pendrivera, de még mielőtt elkezdtünk volna filmezni, lementünk a konyhába. Még a szobájában szóba jöttek a fanfictionök, mert megláttam egyet Facebookon, aztán végül megegyeztünk, hogy felolvasok egyet. Természetesen BIGBANG-eset és 18-asat. Kíváncsiak voltunk, hogy mit tudnak kihozni belőle 12 évesen. Szerintem elég nevetséges dolog, mert maga a dolog természetes dolog, de egy az, hogy annyi idősen még maximum a pornóból szerez valamennyi ismeretet, ami látszik is a történeten. Másrészt hogy képes ilyet leírni? Gondolom ezzel egyedül vagyok, mert sokan olvasnak ilyet, de nekem / nekünk rendesen kellemetlen olvasni, hogy ezt így leírják, mert az még más, ha egy könyvben van két kitalált szereplő. Az még oké szerintem, de gondoljatok már bele milyen lenne ezt a valós szereplőnek visszaolvasni. Na ez egy elég nyomós indok arra, hogy ne akarjak híres lenni, bár lányokkal nem nagyon van ilyen, inkább fiúkkal. Először rákerestem és yaoit adott ki, oké bye. Aztán több ilyen történetet is. Az egyiket kiválasztottam és felolvastam. A sztori végénél már a szobában voltunk és egyszerűen nem tudtam befejezni, így Elisha tette. Ott szakadtunk a történeten és parodizáltuk a dolgokat. Természetesen nem fogom leírni, hogy melyik történetről van szó, mert nem szeretnék senkivel gonosz lenni. Így innen üzenem annak, aki írta - bár nem tudja senki kiről van szó, de hátha magukra veszik egyesek -, hogy nem szerettem volna tiszteletlen lenni vele. Nincs vele személy szerint semmi bajom, sem a fantáziájával, sem az írásmódjával, csak magukkal a fanfictionökkel. Ha szereti, csinálja csak, én ugyan nem szólok bele.

Nekiláttunk a filmezésnek. Azt hiszem hat filmet szedtünk le, de abból ötöt "néztünk meg", bár volt ami csak ment, de annyira nem figyeltünk oda rá. Végül eldöntöttük, hogy ott alszom nála, mert mire lejöttek a filmek és elkezdtük nézni, este 8 is elmúlt. Írtam anyumnak, hogy nem megyek haza és ezzel elintéztem a dolgot. Az Antisocial című filmmel kezdtük. Azt még egész normálisan néztük, az még magyar szinkronos is volt legalább. Nem volt olyan rossz, csak kissé fura és annyira nem merültünk bele. Nem a legjobb film, de nem volt vészes... és félelmetes sem igazán. Ezután a The Forest következett, ami németül jött le, de mi így is megnéztük, hogy egy szót nem értettünk belőle. Legalább jót szórakoztunk ezen a "szép" nyelven. A filmet nagyjából ki tudtuk következtetni, de elég hülyeség volt. Egy félelmetes rész volt benne, az egyik japcsi szellemcsajnak a feje. A Japánban lévő öngyilkosok erdejéről szólt egyébként a film. Pont egy ugyanolyat láttunk még együtt, ami kevésbé lett népszerű, mert nem játszott benne egy GoT-os csaj, de szerintem valamivel jobb volt. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert németül volt és nem mindent értettünk, de ebben nem volt túl sok izgi rész.

10-ra volt beállítva az ébresztője. Amikor megszólalt, azonnal felkaptam a fejem. Elisha ott volt mellettem és szinte kétségbeesetten odaszólt nekem, hogy "állítsd leee", pedig az ő közelében volt a telefon, csak mesélte, hogy annyira elzsibbadt a karja, hogy alig tudta leállítani, de végül sikerült neki. Beszélgettünk kicsit, aztán elkezdtük nézni a Ház a kísértethegyen című filmet, amit még Ninaa ajánlott nekem. És tényleg benne van Marilyn Mansonnak az egy dala. Tök jó! A film annyira nem fogott meg. Szerintem kicsit értelmetlen volt és semmi ijesztőt, vagy nyugtalanítót nem véltem felfedezni benne. Közbe egyszer leállítottuk és lementünk kávézni, meg "reggelizni". Ezután befejeztük és neki kezdtünk egy másiknak, de akkor még nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Hát gyerekek... vagyis cassieteddyk... szerintem - a Birdemic mellett - a világ egyik legrosszabb horrorfilmjét láttam. Ráadásul aranyos vagyok, amikor használom arra a f*stengerre a "horror" és a "film" jelzőket...

A címe The Hospital (2013), csak hogy még véletlenül se próbáljátok megnézni. Amikor azt mondom, hogy rossz, nem úgy értem, hogy "ah, rossz, nem tetszett", hanem, hogy tényleg... tényleg a világ legnagyobb f*szsága, aminél megkérdőjelezem, hogy mégis mi vezeti rá az embereket, hogy ilyenre pocsékolják a pénzüket és, hogy miért és hogyan születhetnek ennyire tehetségtelen és idióta emberek a világra - mind színészileg, rendezésileg, forgatókönyvíróként, hangosítóként, videószerkesztőként, pornórendezőként... - akik erről tudomást sem véve mégis azt csinálják, amihez nem értenek. Szeretitek a horrorfilmeket? Igen? Oké, akkor ne nézzétek meg, mert az minden volt, csak horrorfilm nem. Még pornónak se ment el. A pornónak legalább van valami célja, de ennek nem hogy lényege nem volt, az még hagyján, de a "színészek" a legalulról összeselejtezett valakik voltak és még mindig nem ez volt a legdurvább az egészben. Az a minimum, hogy ennek az alacsony költségvetésű (forintban a zsebpénzem több, mint amennyit erre rászántak) filmnek a 75%-ában nem "csak" szexeltek, hanem nőket erőszakoltak. Önmagában is undorító az egész, de ha valaki szeretne egy... megismétlem: EGY ilyet beletenni a filmjébe, azt is meg lehet oldani kulturáltan. Mutatták az összesnek a mellét, mert más ugyan nincs ebben a förmedvényben, ami miatt az ember megnézné, p*nák is voltak benne. Szószerint vegyétek ezt most: egy kivételével a filmben megjelenő ÖSSZES nőt megerőszakolták és az összeset mutatták. A "szellemek" a filmben olyanok voltak, amiket én is összehozok... nem hogy Sony Vegassal, de még Windows Movie Makerrel is, vagy egy telefonos alkalmazással. A gyilkolászós jelenetek... hát halljátok... legtöbbször az a számítógépes vér csodás volt, legalább nevettem egy jót. Viszont volt egy jelenet, amin úgy besírtam, hogy azt el nem hiszitek. A csávó rohan a folyosón, ahova ki van feszítve valami damil, ami pont levágja a fejét... de... de az a fejlevágás. Én ekkorát még nem nevettem horrorfilmen. Oké, ez nem is nevezhető annak, de na. Konkrétan úgy nézett ki, mint amikor lecuppan arról a gagyi minőségű Barbie baba nyakáról a feje és szépen elpattog onnan. A szereplők egyszerűen undorítóak és mérhetetlenül hülyék voltak egytől-egyig. Azok az alakítások már magában szenvedéssé tették a dolgokat, de még ha csak annyi lett volna, azt mondom oké, mert elnevetgélek rajta. Mindig újabb és újabb szereplők tűntek fel a semmiből, akik sehogyan nem kötődtek az előzőekhez, csak hogy legyen még kit megerőszakolni és megölni. Ennek a sz*rnak se eleje se vége nem volt. Már az első fél órában úgy tűnt, mintha 2 órája néznéd. Már azért néztük, mert kíváncsiak voltunk, hogy mi jöhet még, de persze kreativitás sem volt benne semmi. Monoton hobbi-erőszakolás. Szinkronizálva - totálisan érthető okoból kifolyólag - nem volt, szóval angolul néztük. A "rape" és az "oh no, please don't do this" kifejezéseket még ennyit nem hallottam soha. Semmilyen beállítás nem volt, ugyanis egy filmnél még azt is meg kell tervezni, hogy ki hol álljon, hányat lépjen, merre, stb. Itt 6-an vonultak egyszerre a folyosón és össze-vissza beszélgettek. Elemezgetném, hogy a szereplők is mennyire tucatok voltak, de felesleges azzal vesződni amikor még a világítást is valószínűleg elemlámpával oldották meg. A kameraállás siralmas volt, szemben a szereplővel, congrats. Össze-vissza erőszakoltak, kínoztak, gyilkolásztak mindenkit bármiféle "szabály" nélkül, a csöcsöket direkt mutatták, egy csávónak lerepült a feje, a szellemek valami telefonos appal összeszedett valamik, akik amúgy végül mint kiderült rendesek és segítettek a lányokon, a hanghatások pedig valószínűleg ha beírod Youtubeba, hogy "kislány nevetés", az első videóról van leszedve. Ennyire amatőr, gusztustalan és lényegtelen filmet még a büdös életben nem láttam. Egy gyors pontozással a tízből adnék rá minusz végtelent. Köszike a figyelmet.

Végül a Robertet néztük meg... németül, mert az is úgy jött le. Illetve az túlzás, hogy néztük. Leginkább a jó sokat hülyéskedtünk leginkább a Snapchattel. Olyan képek születtek, hogy azok már tényleg díjat érdemelnének. Olyat játszottunk, hogy letöltöttünk képeket sztárokról a telefonunkba, amit a Snapchat ugye a fejünkre tett és ki kellett találni, hogy melyik sztárt tette a másik a fejére. Szórakoztató volt ez a kis új általunk kitalált játék. Ezután elindultam haza. Elisha elkísért egy darabig. Egészen korán hazaértem ahhoz képest, hogy azt hittem még nyáron is sötétben fogok hazaérni onnan. Ilyenkor utálok itthon lenni, miután Elishánál voltam. Vagyis sosem szeretek itthon lenni, mert nem érzem ezt a helyet az otthonomnak. Az otthon nem egy hely, hanem egy személy, vagy személyek. Számomra itt nincsenek olyen emberek, akik megértenének és Elishánál sokkal szívesebben vagyok pont emiatt. Ilyenkor mindig annyira hirtelen és nagy erővel zuhanok vissza a valóságba és egyedül maradok a gondolataimmal. Ezért is szeretnék annyira elmenni innen. Akármi is lesz, én megyek Amerikába, most erre vágyom a legjobban. Itt biztos nem maradok. Szeretnék hátrahagyni mindent és nekivágni a saját kalandomnak, hátha egy nap sikerül elérnem az én "otthonom".

A kihívással kapcsolatban... most 2 napig nem tudtam folytatni, de jön a 13. nap, azaz ami a szombati lett volna és a holnapi nap megírom a soron következő három napot. Azok úgyis hasonlítanak egymásra, szóval gondoltam egy bejegyzésben válaszolok rájuk, ezzel pedig fel is zárkózom. Szerdán jön majd a 17. nap, csütörtökön a 18. nap, és így tovább.

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból

13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?

Öhm... Min Hyorin esetleg...? Oké, ez a kihívás nyilván régebbi, amikor még nem voltak együtt, vagy legalábbis nem tudták, hogy együtt vannak. Akkor is Min Hyorin a válaszom. Amíg Taeyang boldog vele, addig semmi gond, minden szuper... és öhm pont ezért ő a válaszom. Nem fogok valaki olyat mondani, akivel "jól nézne ki". Kit érdekel, hogy ki kivel néz ki jól és ki szerint ki kihez illik? Az a lényeg, hogy szeressék és boldoggá tegyék egymást.