𝕹𝖆𝖕𝖏𝖆𝖎𝖒      .      𝕮𝖆𝖘𝖘𝖎𝖊      .      𝕺𝖑𝖉𝖆𝖑

Fogadd szívélyes üdvözletemet a blogomon, mely immáron 13 éve - több-kevesebb kihagyással, de - üzemel.
A nevem Cassie. Huszonéves magyar lány vagyok. Október 16-án születtem. Mérleg vagyok, Rák aszcendenssel. Budapesten élek. Három évig a repülőtéren dolgoztam, három évig a Samsungnál, jelenleg pedig egy másik koreai cégnél vagyok tolmács. Szeretek nyelveket tanulni, az anyanyelvem mellett beszélek angolul, koreaiul és jelenleg tanulok oroszul (bár még csak írni tudok és emellett pár szót). A következő cél a svéd, és az olasz. Kedvenc országom Olaszország, városom pedig London. Vonz a koreai kultúra és nyelv. Készülök újra kiköltözni a barátommal, akivel már több, mint egy éve kapcsolatban vagyok. Oda és vissza vagyok a cicákért, továbbá szeretem a kreatív dolgokat; írást, zenét, művészeteket, táncot. 2012 óra hallgatok K-popot, és habár mára már a varázsa nincs meg számomra, pár dal így is megtetszik. A kedvenc csapatom 12 éve töretlenül a BIGBANG, melynek mindig is öt tagja lesz. A hősöm PewDiePie, a királynőm Lady Gaga, valamint nálam akik még említésre méltók: Stray Kids és NCT Mark.
Légy üdvözölve a világomban! Nézz körül bátran és gyere máskor is! >> Szabályzat

 
Terveim

+ 2021, Korea: ☐Jeonju ☐visszamenni Busanba ☐találkozni Hwangunnal ☐találkozni Hyojinnel és a lányaival
+ activities: ☐elkezdeni vezetni tanulni ☐megszerezni a jogosítványt ☐elmenni szemészetre ☐befejezni a nyelviskolát Koreában
+ utazgatás: ☐elvinni anyumat a Niagarához ☐elmenni anyummal New Yorkba ☐Miami ☐Chile
+ szabadidő: ☐megnézni a Chilling Romance-t ☐sorozatokat nézni (tovább)
+ könyveket kiolvasni: ☐Ha maradnék ☐Fehér farkas ☐Légy erős ☐Confessions ☐Vádirat

 
Cserék

Hamarosan mindenkinél személyre szabott képek újra!

https://i.ibb.co/KWT7NWs/haengbokhae-gp-sunny.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttps://i.ibb.co/rkD9n1x/marziabisognin-gp-klau.pnghttps://i.ibb.co/JybDMTv/supernaturalwebsite-gp-kittinikiesther.pnghttps://i.ibb.co/FHMV8Vs/chaerin-gp-ditt.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttps://i.ibb.co/DprCRC3/terrarista-gp-tomacee.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.png
http://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.png
http://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttp://i1376.photobucket.com/albums/ah9/diamondcassie/Blog%20partners/iuhij_zpsgtgkuqpb.pnghttps://i.ibb.co/zsF7GV0/littleme-gp-katie.png
https://i.ibb.co/7bmx7Z8/abetharc-bs-abeth.pnghttps://i.ibb.co/9GPkfHG/piros-arany-bs-anna.pnghttps://i.ibb.co/qgT0Mfd/sdfj.pnghttps://i.ibb.co/CzFNY9j/se56.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.png
https://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.pnghttps://i.ibb.co/WGW4X8R/base.png

Lore♥ // Ayasha // Viki // Oliv // Missy // Kim Lee // Sasukyo // ViPa // Niel // you // you // you // you // you ...

. Csereszabályzat .

 
Információk

Nyitás: 2011.07.03. / Dizájn: #11 (css-alap credit: ninaa) / Host: G-Portál / Online:


Elérhetőségeim

email: cassiedavinci@gmail.com / kakaotalk: diamondcassie / skype: cassiestar3 / twitter / instagram / weheartit / tumblr / askfm / starity / youtube


Nyelv / Language

If you're not Hungarian, select another language.
(Not perfect but maybe better. Open it in a new tab.)

https://i.ibb.co/tc7txRw/eng.pnghttps://i.ibb.co/2yQKnqd/kor.pnghttps://i.ibb.co/L5tnThH/ita.pnghttps://i.ibb.co/Y2tbGxL/chn.pnghttps://i.ibb.co/5K4xd1m/ger.pnghttps://i.ibb.co/x7T2rxc/jpn.png

 

My modern fairytale

Tough days / Kihívás / Fighting

2016.09.02. 13:27, Cassie

Miért van az, hogy engem mindig jobban érdekel mi van másokkal? Miért csak én figyelek oda mi van másokkal? Olyan nehéz csak úgy írni nekem? Amikor nincs szüksége senkinek semmire... miért nem tudnak megkeresni? Tudjátok, általában igyekszem erőt adni másoknak, de miért olyan nehéz belegondolni, hogy néha nekem is szükségem van erre? Néha az emberek természetesnek veszik, hogy én erős vagyok és csak azért vagyok ott, hogy segítsek. Nem. Én sem vagyok mindig erős csak azért mert nem kürtölöm világgá, hogy épp rosszul vagyok. Egy kis figyelemre lenne szükségem a "barátaimtől", akiket én nem nevezek annak, de ők mégis azt mondták a annak tartanak engem. Valamint mindenkitől, aki elvileg törődik velem. Elegem van, de ebből nem egy szomorú, depressziós bejegyzést akartam kihozni... aminek persze az lesz a vége, hogy megint nem veszik komolyan, amit az előbb írtam és megint csak én leszek aki másokat támogat. Ez a dolgom, mi? Nem ez a dolgom, csak jól érzem magam ha segíthetek. Azért megesik, hogy nekem is szükségem van a támogatásra. Örülnék, ha egyszerűen csak nem hagynának figyelmen kívül és legalább odafigyelnének már arra ha én írok, de még arra is alig. Nekem elég lenne egy egyszerű beszélgetés is, de míg én "mindig elérhető vagyok" és fordítok rájuk időt ha írnak, mindig csak akkor beszélgetünk, ha nekik jó. Van egy jó mondás miszerint: "Nem mindegy, hogy valaki a szabadidejében beszél veled, vagy szabadidőt csinál azért, hogy beszélhessen veled." Érzéketlen embernek tartom magam, ilyenkor mégis elgondolkozom, hogy akkor miért is foglalkozom ezekkel a dolgokkal.

https://66.media.tumblr.com/25c8c67706c1b6408f5de49ef89139ba/tumblr_ocss6cQiBa1s4eyujo2_540.gif

Tegnap szerettem volna publikálni valamit, hogy a tanév első napján ösztönözzelek titeket, de nem ment. El sem tudjátok képzelni, mennyire rosszul éreztem magam... most testileg. Ez az egész ott kezdődött, hogy már 2 napja nem ettem semmit. Nem tehetek róla, de bűntudatom van, ha eszem. Ezt eredetileg nem akartam megosztani veletek, nehogy legyen véletlenül valaki, aki szintén jó ötletnek tartja. Nem az, de egyszer már "túléltem" úgy 5 napot, hogy akkor sem ettem semmit. Nem értem, hogy most ez akkor miért tett be 2 nap után. Talán nem csak annak tudható be. Úgy kezdődött a tegnapi napom, hogy reggel fél 5-kor felkeltem egy hülye szúnyog miatt. Egy ideig fent voltam, még arra is gondoltam, hogy biztos azért nem tudok aludni, mert szolidalitok a diákok miatt. Anyum elment valahova reggel, én pedig felkeltem. Mivel hideg volt, felvettem egy pulcsit. Lementem a konyhába és gondoltam, csinálok egy kávét. Szétszedtem a kávéfőzöt, hogy elmossam, már bele is öntöttem a vizet, de akkor hirtelen úgy éreztem muszáj leülnöm. Hirtelen minden elsötétült, aztán ahogy azt mondják, csillagokat láttam. Tényleg szinte nem is tudtam irányítani a testem, gyorsan - mivel nem láttam semmit - tapogatózva a zacskóból egy diós csigát, és haraptam belőle egyet, mert nekem is az jutott eszembe, hogy lehet az evéshiány okozza ezt. Mintha az az egy falat megoldana bármit is. A konyhában a székre rogytam és az asztalra dőltem. Ezután valahogy gondoltam jót tesz majd egy kis friss levegő, ezért valahogy kitámolyogtam az udvarra és ugyanúgy összeestem, de szerencsére még volt annyi erőm, hogy egy székre. Ott feküdtem egy ideig, az asztalnál és próbáltam összeszedni magam, de nem ment. Mégis arra gondoltam, hogy erősnek kell lennem, pedig mindenem fájt, egyben mégis olyan gyenge voltam, hogy mozogni is alig tudtam. Amikor úgy láttam, van elég erőm, feltápászkodtam, bevittem azt a diós csigát, amiből ettem egy falatot (se). Végül felbotorkáltam az ágyamhoz és ledőltem rá ahogy csak értem egyszerre majd meg sültem és borzasztóan fáztam. Aludthattam egy keveset, aztán amikor felkeltem, úgy fájt a medencémnek a bal oldala. Nem tudom pontosan miért, de néha enyhült, aztán megint beleszúrt és így folytatódott. Rosszabb volt, mint egy menstruációs görcs, esküszöm egy szülést tudnék így elképzelni, ezzel a fájdalommal. Nem szoktam fájdalom miatt sírni, de emiatt sikerült. Egyszerűen nem akart elműlni, ráadásul hányingerem is volt. Kétszer hánytam azon a reggelen, bár fogalmam sincs, hogy mit, mert a gyomromban nem volt semmi. Már bocs, hogy undorító vagyok, de mart is, mint az állat. Ezek között aludtam még egyszer, szenvedtem és esküszöm annyira rosszul voltam, olyan gyenge voltam, hogy még 3 lépést sem tudtam megtenni a fájdalomcsillapítóig. Amikor elég erőt vettem magamon, bevettem egy egész Algopyrint és visszafeküdtem az ágyba. Nem tudom hogyan, de valahogy sikerült elaludnom. Emlékszem, hogy többször gondoltam *rá* és amikor elaludtam, akkor is ő járt a fejemben. Miután felkeltem, továbbra is pihentem, lementem a konyhába és nagyjából 15 év után kakaót ittam. Valamiért megkívántam és úgy éreztem az jót tesz. Ezután anyum lejött és együtt ettünk egy keveset, közben beszélgettünk. Vagyis én elég keveset ettem, de legalább valami volt a gyomromban. Reméltem, hogy jobb lesz tőle. A nap folyamán Totally Spiest néztem a tévén és aludtam, majd felébredve a fejem fájt borzasztóan. Este megint kakaóztam, aztán bevettem egy fél Algopyrint megint és valahogy sikerült elaludnom. Egész nap nem tudtam semmit csinálni. Ma reggel is gyengének érzem magam és kicsit mintha a fejfájásom is a kezdő fázisban lenne, de azért jobb, mint tegnap.

https://66.media.tumblr.com/125236a965f9391cd1901975575fee81/tumblr_ocss6cQiBa1s4eyujo1_540.gif

Mostanában annyira igyekszem kiverni a fejemből és a SNUPER-nek, főleg Suhyunnak köszönhetően sikerül is, de ezzel legtöbbször csak azt érem el, hogy amikor megint belébotlok, még nagyobb erővel csap pofán az érzelem, a szerelem, amely hozzá köt. Ettől függetlenül a srácok tényleg segítenek és továbbra is hálás vagyok nekik.

Tegnapelőtt anyummal is sikerült összevesznem, tegnap viszont megoldódott a dolog, mégis szeretnék kitérni rá. Ami azt illeti, én nem teljesen nevezném összeveszésnek, csak ő ideges lett, amit elég gázosnak tartottam. Hogy miért? Az egyik múltkori bejegyzésemben említettem, hogy amikor mentem a szerzőségkötés miatt a céghez, voltam olyan ügyes és nem vittem az érettségimet. Anélkül viszont nem tudnak bejelenteni, ugyanis az a minimum, ami kell egy normális munka elvégzéséhez. Emiatt megbeszéltem a nővel, aki az ügyemet intézte, hogy szeptember 5-én, hétfőn megyek vissza és viszem az érettségimet. Erről a megbeszélésről anyum nem tudott semmit. Aznap szóba hozta, hogy másnap akkor megyek-e, ugyanis eredetileg úgy lett volna, hogy 1-jén kezdek. Mondtam, hogy nem, amire el is borult az agya. Megkérdezte, hogy megtaláltam-e az érettségim. Mondtam, hogy kerestem, de még nem. Nem mondtam semmi mást. Nem tud róla, hogy még van időm megtalálni az érettségim, valamint, hogy mindent lerendeztem, de rögtön támadt, nekem pedig érthető okokból nem volt kedvem vele beszélgetést folytatni. Azonnal idegesen hozzám vágta nagyjából, hogy gratulál, amiért itthon ülök majd és tévézek és hogy van-e elképzelésem, hogy mire akarom vinni, hogy mit akarok elérni egyáltalán. Illetve, hogy szégyent hozok rá. Mondom magamban: az szép, ilyenkor látszik ki mit gondol igazából. Én nem mondtam semmit, csak hallgattam és ahogy szokásom, nem figyeltem oda a szavakra. Ebből látszik mennyire hamar és előre is ítél az ember. Hogy mennyire könnyű támadni ahelyett, hogy megérteni próbálnánk a másikat, vagy azt, hogy mi is húzódhat a háttérben. Anyumnak azért sem válaszolok soha ha "veszekedünk", mert nem tudok jól kijönni belőle. Teljesen mindegy, mindig talál valamit, amiben még hibás vagyok, amiben úgyis neki van igaza. Feleslegesnek tartottam elkezdeni visszabeszélni és megértetni magam vele, mert úgyis csak én jöttem volna ki rosszul a dologból. Egyébként is már 20 éves vagyok, szóval intézkedhetek a tudta nélkül. Nem kell rögtön hülyének nézni, aki csak úgy eldob magától egy állást. Azt mondtam elsején nem megyek, nem azt, hogy egyáltalán nem. Mindig mondja, hogy viselkedjek felnőttként, de így kezel. Tegnap végül meglett az érettségim, szóval minden megoldódott és el is mondtam neki, hogy mi a helyzet, meg, hogy mit beszéltünk, de amikor elborul az agya, nem érdemes hozzászólni.

https://67.media.tumblr.com/a6fbb9867c3e01e3d2e7dae0ead4f837/tumblr_ocss6cQiBa1s4eyujo3_540.gif

Az előző bejegyzésemben kitöltöttem ezt a kihívást, csak ott teljesen kiment a fejemből a szabályok második pontja és mivel már reagáltam két bloggerre akkor, nem szerettem volna kitörölni. Most, ha így is rendben van a dolog, Kira egyik bejegyzésére is sort kerítek, aki kihívott. Joesonghamnida, Kira!

Szabályok: Ha kihívnak téged, akkor vagy elfogadod vagy nem. Ha elfogadod akkor a következőket kell tenned:

  1. Válassz egy bloggert és tőle egy bejegyzést, amire reagálnod kell. Nincs megszabva, hogy hány mondatot írsz. Ezt mindenki eldöntheti.
  2. Aki kihívott téged, tőle is válassz egy bejegyzést és reagálj rá.
  3. Végül, hogy ne szakadjon meg a sor taggelj további bloggereket.
  4. Akinek a bejegyzésére reagáltál, dobd meg egy kommenttel, hogy értesüljön róla.

Kira - #80 Weak or Strong

http://kephost.com/images/2016/09/02/e5070e067692d5fd83405305e26b3491.pngMivel az utóbbi bejegyzéseidre nem nagyon tudok reagálni, maximum annyit, hogy én is szeretem azokat a dalokat, egy régebbit elevenítettem fel, bár nem tudom mennyire aktuális már. ~ Blogot vezetni természetesen nem egyszerű és természetes, hogy a bloggerek is elfoglaltak, de szerintem ez így jó. Az a jó, ha egy bloggernek van mit csinálnia, amit persze aztán ha időhöz jut le is tud írni az olvasóinak. Az olvasók pedig boldogan olvassák kikapcsolóságként. Ez egy tök jó körforgás. ^^ Anyudnak jobbulást, bár nem tudom azóta hogy van, remélem sokat pihen. Te pedig nagyon aranyos vagy, hogy így odafigyelsz mindenre a ház körül. Persze, gondolom kénytelen vagy, de mégis benned van a felelősségérzet. Az új családtaghoz gratulálok! :3 Az nem gond, ha kicsit rivalizálnak, el kell dönteniük ki lesz a falkavezér. Aigoo! Én pont most megyek majd dolgozni, erre ilyet kell olvasnom. Tökre félek tőle, hogy majd nem jövök ki az emberekkel és a melóhelyen ugye muszáj lesz együtt dolgozni. Örülök neki, hogy azért vannak jófej munkatársak is. Persze, ez emberfüggő. Azért ijesztő, hogy én leszek az új, aki bekerül egy már összeszokott társaságba és nem ismer senkit. A fanfiction olvasáshoz sok sikert! Pontosabban ahhoz, hogy jókat találj! :D Ha már "weak or strong" a cím, akkor stay strong!

Elkezdődött a suli. Kinek milyenek voltak az első napok? Még nem vészes, igaz? Ne legyetek kétségbe esve, ez és a következő hét még csak nagyrészben arról fog szólni, hogy visszaszokjatok a korán kelésra, semmi extra nem fog történni. Nevetve túlélitek. Nem lesz nagy szám. Ezzel kapcsolatban, múltkor beszéltem anyummal a munkáról és mondtam, hogy nekem komolyan nem lenne semmi bajom, ha olyan lenne a meló, hogy felkelek, amikor akarok, aztán szépen bemegyek a munkába. Tetszene. A legrosszabb nekem az egészben, hogy abban a tudatban kell lefeküdnöm este, hogy másnap korán kell kelnem. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, éppen ezért, együtt túlesünk rajta. Minden diáknak sok-sok sikert kívánok az idei tanévhez! Biztos vagyok benne, hogy ügyesek lesztek és egy csomó ötöst szereztek majd. Az én olvasóim mind okosak, ez nem is kétséges. Mondjuk hozzátenném, hogy a tudást és az okosságot nem lehet jegyekkel értékelni. http://66.media.tumblr.com/9c254346a71330de56ba3a51a2de5303/tumblr_o6gmabHctM1ul2k3ro4_400.gifAz iskola leginkább a türelemről szól, hogy mennyire képes valaki leülni tanulni, de attól még mert valakinek nincsenek jó jegyei, nem azt jelenti, hogy hülye vagy egyáltalán nem okos. Lehet, hogy a legokosabb embernek van a legtöbb egyese. Persze, gondolom magasak az elvárások és fontosak a jó jegyek mindenféle szempontból, ezt csak azért mondom, hogy ha esetleg rossz értékeléseket kapnátok, ne szomorkodjatok! Egyáltalán nem vagytok buták! Mint azt már mondtam, én itt vagyok és hiszek bennetek! Innen mindig érezhetitek majd a támogatást! A fenti B.A.P dalt csak nektek küldöm, ezzel együtt pedig az erőt is! Gondoljatok erre suliba menet! You got the power! Fighting!

Blogger Kihívás by Kira & uhm~ things&stuff

2016.08.30. 16:42, Cassie

https://67.media.tumblr.com/3ebe20ea1e787908cb077c8f6527a3a3/tumblr_o9kcsayeeK1uwe37jo1_400.gifHoneys! Mézesmacik! Heyyy! Öhm... igen... a macik szeretik a mézet na, és amikor eszik akkor mézes-mázas kesszimacik. Oké, befogom. Ti szeretitek a mézet? Én nagyon... ami egyáltalán nem meglepő tőlem... egy medvétől. Még a gyémántból lévő macik is rajonganak a mézért... meg a chipsért. Bocsika, most eléggé "ami a szívemen, az a számon" pillanatom van... vagyis ami megfogalmazódik a fejemben, azt le is írom. Néha nem rossz dolog, ha egy kis spontán szöveget olvashattok, ami csak szimplán a bolondos hangulata miatt megmosolyogtat és felvidít titeket. El is gondolkozom gyorsan, hogy mi érdekelhet így gyorsan most titeket. Most a nagy Blackpink mániában írok egy keveset róluk, hogy én is menő legyek (lel, jk). Elég köztudott, hogy engem sosem lehetett nagy YG stannek nevezni. Sőt... egy bandáért sem vagyok oda attől a cégtól a BIGBANG szívemben betöltött első helyét leszámítva. Nem szeretnék most belemenni, hogy miért nem szeretem azt a céget, vagy abba, hogy én nem figyelem a cégeket ha az előadókról van szó és, hogy miért gondolom, hogy aki cég szerint ítél az hülye. Már írtam a debütálásukról és, hogy nekem annyira nem nyerte el akkor a tetszésem, de képzeljétek... a Boombayah-t megszerettem. A Whistle-ben még mindig Rosé része az egyetlen elviselhető részlet. A kedvenceimről is írtam, nem? Jisoo és Rosé. Rögtön ők váltak a legszimpatikusabbá számomra és a többiekkel annyira nem foglalkoztam, de megjelent valamilyen videó róluk az egyik show backstagében, ahol mindenki jófej volt. Előre látom itt a dolgokat, hogy a jövőben melyik lány sorsa hogyan fog alakulni a nagy YG-nak és a fanoknak köszönhetően, de inkább nem írok róla. Most nincs kedvem megbotránkoztatni senkit. xD Beszélek kicsit a többi kedvencemről is, akiket mostanában hallgatok. Kezdjük Kantoval. KANTO...! Emberek! Ébredjetek már fel! Az az ember akkora tehetséggel van megáldva, hogy aki nem szeret bele azonnal a rapjébe, süket, vak, hülye, idióta... öhm~ sorry (or not). Látszik is, hogy az emberek hülyék, ugyanis alulértékelt... nem kicsit! A TROY nevű bandának a (volt(?)) tagja. Nem tudom aktívak még, de az a banda a másik, amiről ugyanezen a véleményen vagyok. Annyira zseniálisak! Összetörik a szívem, ha veszni hagyják őket. Nem is értem miért nem kapták fel őket. SHINHWA~ eeegen~ az első generációs idolok, akik még mindig aktívak. Első generációs K-pop idolok? Csak jó lehet! Az első és második generáció tökéletes volt, aztán nagyjából a harmadik feléig tűrhető... véleményem szerint. Kivételek akadnak, mint mindenhol. Az egyik példa arra, hogy jobbak mentek régen a dolgok... maga a SHINHWA. Mióta is aktívak? 18 éve. How long have they been slaying everyone? For 18 years. (Bocsi, magyarul nem lehetett ennyire jól szemléltetni.) Jó dalaik vannak, tehetségesek és még mindig aktívak, jóval 30 fölött. Képesek voltak haladni a korral, úgy, hogy mégsem veszítették el a varázsukat. Nagyon tisztelem őket, ahogyan az összes 1-2. generationos idolt. Régen a K-pop minőséget adott a nagyérdeműnek, nem mennyiséget.

Most ennyi lett volna a rövidke banda-ajánlóm. Térjünk is ki a blogom kinézetére. Az a gond, hogy annyira szeretnék végre feltenni egy új kinézetet. Már napok óta ezzel szenvedek és csak erre tudok gondolni, ezért bejegyzést sem nagyon tudtam összehozni. Most azért megembereltem magam kicsit. Legalább valami friss legyen és utána jöhet az ihletgyűjtés. Én csak úgy tudok új kinézetet létrehozni, ha rámjön. Ha például reggel úgy kelek, hogy van is ihletem, vagy hirtelen beugrik valami. Ha csak úgy elkezdek gondolkozni, mit is kéne összehozni, nem megy. Tegnap összehoztam egy fejlcet, ami egészen jó és aranyos is lett, de valami mégsem elég jó benne. Túl "egyszerű", vagy nem tudom. Nem éreztem úgy, hogy illik a blogomhoz. Nem az a célom, hogy csicsásak, vagy nagyszabásúak legyenek a dizájnjaim, csak valamiben kreatív és különleges. Ezt kéne tehát elérnem.

https://33.media.tumblr.com/f4639fa241fb9249779f311c5edb3855/tumblr_inline_nt3jzvggRc1qbbgrb_500.gif

Eljött az ideje, hogy megcsináljam a kihívást, amire Kira hívott ki, valamint ő indított el. 2 cuki blogger bejegyzésére fogok reagálni. Remélem nem zavar titeket, hogy csináltam egy képernyőfotót a blogotokról. Ha igen, akkor jelezzétek. ^^ Szerk.: Eredetileg a kihívó és egy másik blogger bejegyzésére kell reagálni. Mivel a szabály második pontja kiment a fejemből, Kira egyik bejegyzésére az én következő bejegyzésemben fogok reagálni, ha nem baj.~

Szabályok: Ha kihívnak téged, akkor vagy elfogadod vagy nem. Ha elfogadod akkor a következőket kell tenned:

  1. Válassz egy bloggert és tőle egy bejegyzést, amire reagálnod kell. Nincs megszabva, hogy hány mondatot írsz. Ezt mindenki eldöntheti.
  2. Aki kihívott téged, tőle is válassz egy bejegyzést és reagálj rá.
  3. Végül, hogy ne szakadjon meg a sor taggelj további bloggereket.
  4. Akinek a bejegyzésére reagáltál, dobd meg egy kommenttel, hogy értesüljön róla.

Jenna - #sűrű napok

http://kephost.com/images/2016/08/30/a7a724fa5d0e7f270883508b1c2685ea.png

Már ugyan írtam neked, de ne mondd, hogy semmi nem fog összejönni. Hidd el, hogy össze fog jönni, ha nagyon szeretnéd. Vannak ilyen napok, amikor az ember úgy érzi, hogy tényleg minden és mindenki ellene esküszik. Tudom, mert én is gyakran átélem. Néha úgy érzem, mintha az egész világ az ellenségem lenne, de ezek is mindig elmúlnak. Lehet mondani, hogy a jó sem tart örökké. Nem hát, de akkor a rossz sem. A panaszkodás pedig nem gond szerintem. Sosem volt az egy blogon. Az embernek azért van blogja - többek között -, hogy megossza az érzéseit. Ha valakiben ezek az érzelmek, gondolatok gyűlnek fel, a blog ott van. Ha valaki emiatt szól le bárkit is, tirpák f*sz, már bocs. Abból az egy szempontból negatív, hogy az olvasóid aggódni fognak. A te "világodban" azonban azt csinálsz, amit te szeretnél. Nemrég gratuláltál nekem a fordításomhoz. Eljött az én időm gratulálni a te fordításaidhoz. Ez a legjobb módja az angol, illetve más idegen nyelvek tanulásának. Az, ha valaki a hétköznapokban használja. Persze, az órákon, könyvekből is lehet tanulni, de ott inkább csak a felszínes dolgokat sajátítja el az ember. Ha napi szinten használod a hétköznapokban, azzal nagyon sokat lehet fejlődni. Ha még nincs, akkor nem rossz dolog külföldi barátokat is szerezni. Esetleg ha van Twittered, ott is lehet angolul írni. Másrészt ez az angolozás legalább elvonja a figyelmed a sok hülyeségről, amire nem is érdemes odafigyelni. Persze ezeket gondolom mind tudtad és nem szolgáltam túl sok új, érdekes infóval számodra, de gondoltam írok neked, hogy tudd, én innen támogatlak. Ha legközelebb nem sikerül valami, vond le a tanulságot és vágj bele újra! Nagyon drukkolok neked!

Rosé - Ask yourself about yourself - 25 kérdéses TAG

http://kephost.com/images/2016/08/30/b9fff7c5259ab1cb386ea72136afddc5.png

Nagyon érdekesek az ilyen tag-ek. Szeretem őket olvasni és töltögetni is. Ezzel jobban meg lehet ismerni egy bloggert akár egy bejegyzés alatt. Ha nem gond, egyszer majd "ellopom" ezt is. Svájccal és Dél-Koreával egyetértek~ én is nagyon szívesen elmennék ezekre a helyekre. Az unokatesóm egy ideig Svájcban dolgozott, nagyon szerencsés! Divattervező! De jó! Én is gondolkoztam ezen sokáig, de ahhoz minimális szinten azért rajzolni is tudni kell, az pedig nem megy valami jól. Az mondjuk érdekelne, hogy már miért nem szeretnél az lenni. Biztosan jól menne és én tuti viselném a ruháidat! Abból amit a blogodról eddig leszűrtem, kifinomult stílusú ruhákat terveznél. Ajánlom egyébként a polyvore című oldalt, ha még nem ismerted eddig. A zene az én boldogságom egyik forrása is! :3 A támogató személyiséged pedig csodálatra méltó. Egyedül az igazán erős emberek képesek másokat bíztatni, míg a leggyengébbek csak lehúzni és zaklatni tudnak másokat. Minden embernek van problémája és aki emellett még segít is, az csak jó ember lehet. Ne változz meg. Nyálas, meg minden, de a szeretet ereje akkor is nagyobb mindennél. A tanulmányaidhoz előre sok sikert kívánok! Értelmes vagy, biztosan menni fog. Ahhh! Nem mondooood? Én is a sárgáját szeretem a tojásnak! Lol~ ez egy nagyon izgi infó volt rólam, tudom. xD 22. kérdésednél már biztosra megállapítottam, hogy csodálatos vagy és soha ne higgy senkinek, aki az ellenkezőjét állítja! +24 - Same here! 25 - Nagyon helyes! Igyekszem mindenkit erre bíztatni. Örülök, hogy neked sikerül.

Kihívottaim: Jenna, Rosé - nem tudom eddig kit hívtak meg rá, szóval ha már reagáltam rátok, tovább is passzolom nektek~

http://67.media.tumblr.com/de2d7438c2e04422ec1c129aea03a34e/tumblr_o3ppdtZFHD1ul2k3ro1_500.gif

Egy nap van hátra... meg egy kicsi. Ezt pedig nem azért emlegetem fel mindig ilyen gonosz módon, mert szadista vagyok és élvezem kínozni az olvasóimat, akik törődnek velem. Oké, még ha sokszor vagyok gonosz is az emberekkel, jelenleg nem ez a célom. Először is szeretném ha tudnátok, hogy szerencsések vagytok, hogy még iskolába jártok. Lehet, hogy nem mindig olyan fantasztikus, főleg a sok gyerekes és szánalmas osztálytárs miatt. Mint mindig, megint csak azt tudom erre mondani, hogy ne érdekeljen ki mit mond, jó? Azzal "vágtok vissza" a legjobban, ha elengeditek a negatív dolgokat magatok mellett. Az ilyen rohadékoknak az a célja, hogy mérgesek, szomorúak legyetek, azaz, hogy érdekeljen titeket. Ha nem figyeltek oda, nem tudnak ártani. Egyébként sem tud az ártani nektek, aki nem ismer. Kit érdekel, hogy a sok hülye mit gondol? Az a lényeg, hogy a szeretteitek mit gondolnak. Az energiáitokat mindig a jó emberekre fordítsátok, ők megérdemlik. Feleslegesen ne fárasszátok magatokat az idegeskedéssel. Az életben semmire ne fognak menni az undorító személyiségükkel, sem az ottani népszerűségükkel. Na, most, hogy ezt tisztáztuk, az a másik, hogy tényleg örüljetek neki, hogy még tanulhattok. Az embernek addig kell képeznie magát és tanulnia, amíg csak képes rá. A tudás az egyik legnagyobb érték. Másfelől azért "kínozlak" titeket akaratlanul is a sulis témával, hogy felkészüljetek rá. Fogjátok fel úgy, hogy ez egy új kezdet. Valami új, fantasztikus dolog kezdete. Annyi mindent ki lehet még hozni belőle és törekedjetek erre. Alkossatok valamit, amire én innen is büszke lehetek, aztán nyugodtan osszátok meg velem. Hiszek bennetek! Jó maradék-pihit! Bye-bye!

The Last Weeks Of My Freedom // 10nk (6. nap)

2016.08.10. 16:36, Cassie

https://45.media.tumblr.com/98e76fefe70f9821153f4c6ae02d0fe8/tumblr_nplh8qMqcZ1sksx84o1_500.gif

Annyeong everyone! Hogy vagytoook? Én még mindig elég sz*rul, de semmi gond, még mindig magasan tartom a fejem. Rajtam nem fogja meglátni senki, hogy nem vagyok jól. Itt a blogomon sem szeretnék panaszkodni, mert úgy érzem pár emberre hatással vagyok. Többeteknek segíthettem már és nem szeretném hogy itt is azt kelljen látnotok, hogy bloggernimnek milyen keserűségesen borzadályos élete van. Mesélnivalóm viszont van egy pár, úgyhogy inkább térjünk rá arra ahelyett, hogy panaszkodni kezdenék. Mosolyogni fogok rátok, hátha átveszitek ezt a szokást ti is. Ren pedig még mindig perfect, oh my f*cking gooood... ahhh.

Ultimate bias. Ezt a jelzőt eddig senkire nem használtam. Nem is nagyon éltem vele, számomra a bias szó is kicsit furcsa volt. Van egy olyan "betegségem" - vagy minek nevezzem -, hogy én sokszor a felkapott dolgok ellen vagyok. Nem mindig, mert vannak olyan alkalmak, amikor elismerem olyankor is, hogy jó valami, de legtöbbször nagyon zavar, hogy mások ezzel szemben nem kapnak elég figyelmet. http://66.media.tumblr.com/dd2942fca6cf7bd4c7dc4257a8817ae9/tumblr_ob7fysRsex1rghadoo9_r2_250.gifEz most lehet egy banda is, de akár valamilyen öltözködési stílus, eszme, bármi, ami éppen "trendi" és "menő". Például a "bias" szó is számomra olyan volt, mint mondjuk a "swag", "yolo" és társai. Nem voltam oda érte, de most, hogy mégis találtam egy olyan idolt, akit első helyre sorolhatok ilyen szempontból, kénytelen voltam megbarátkozni ezzel a kifejezéssel. A BIGBANG ugye számomra több idoloknál. Rájuk nem igazán tudok ilyen szemmel tekinteni, úgyhogy még Seungrit, vagy Daesungot sem tudom ilyen szempontból kiemelni, pedig ők a kedvenc előadóim. Az ultimate biasom azonban nem más lett, mint... *dobpergés*... Choi Hyunggeun. Húúú~ gondolom ezzel most nem mondtam senkinek semmit... na jó, talán 1-2 embernek. Ő Suhyun a SNUPER-ből, akit mostanában nagyon megkedveltem. Iszonyúan fontos lett számomra, mint idol és mint ember. Egy szerethető, zabálnivaló kis drágaság. Minden alkalommal elmosolyodok és vele nevetek, amikor nevetni látom, vagy akár hallom azt az idióta kacajt. http://images6.fanpop.com/image/photos/39300000/-Snuper-kpop-39344192-250-141.gifNagyon szeretném, hogy a SNUPER végre megkapja a jól megérdemelt hírnevet. Én biztosan segítek, ahogy csak tudok. Ők képesek voltak elérni nálam, hogy megint rajongjak valakiért. Szeretem ezt a 6 bolondot és legfőképp Suhyunt, a csapat vokalistáját és legidősebb tagját, az ultimate biasomat. Suhyun állandóan mosolyog és az a mottója, hogy "Először mindig másokra gondolj". Egy igazi imádnivaló ember, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. Főleg Woosunggal. Egyszerűen odavagyok a barátságukért. Annyira össhangban vannak mindig, hogy le sem tagadhatnák, hogy mind a ketten Mérlegek. Szuperül kijönnek és állandóan mindent egyszerre mondanak. Imádom őket együtt, na. Valamint a drága leader, Taewoong is egyre jobban bias-wreckerkedik itt nekem.

A fenti srácok mellett pedig egy új bandát kedveltem meg, ez pedig nem más, mint a NU'EST. Többször hallottam már felőlük, de eddig nagyjából 3 dalukat hallottam. Nem tudom miért, de ezelőtt nem figyeltem fel rájuk annyira, pedig most újrahallgatva a dalaikat, nagyon hülye voltam! A Face című dalt mindig is imádtam, de eddig valamiért elveszett a feledés homályában. Most megint hallgatgattam a Face-t és a többit. Rájöttem, hogy mekkora hülye voltam egészen eddig, hogy nem merültem el a világukban jobban. Sebaj, ami késik nem múlik. Azt viszont meg kell említenem, hogy a Pledis egy óriási barom állat, amiért nem szentelt rájuk elég figyelmet. Ha egy kicsivel jobban promotálta volna őket, biztos, hogy már a legnagyobb K-pop bandák között lennének, ugyanis a NU'EST nem egy olyan csapat, ami nem lenne erre kiváló "alapanyag". 100%-os dalok, 100%-os MV-k, 100%-os tagok, 100%-os csapatmunka, 100%-os minden. El sem hiszem, hogy ezt hagyták így elúszni. Nem kis potenciál van bennük, de a Pledis elég hülye volt ahhoz, hogy ne tudja ezt kihasználni. A Seventeen debütálásával pedig ez a helyzet csak rosszabbodott. Azért remélem még lesz lehetőségük bizonyítani, bár ez tényleg semmiben nem rajtuk múlik, hanem a hülye cégen. Annak kéne összekapnia magát. Számomra még ennek ellenére sincs semmi akadálya, hogy megkedveljem őket. A napokban showkat is néztem velük és valami eszméletlen, hogy mennyire édes az összes tag. Amikor kísértetházban voltak, egyszerűen imádtam Ren reakcióit... meg amikor Baekhoval a hullámvasúton kellett kirúzsozniuk egymást. Fantasztikus volt! Jót szórakoztam, az biztos. A kedvenceim, azaz biasaim, ugyebár, Ren és Aron. Egyelőre legalábbis, mert nagyon nehéz még döntenem. Mindegyik srác levett a lábamról.

https://33.media.tumblr.com/be44658e042b58f764a3f0f92ae5a71f/tumblr_nqadrs1sCl1ryhfvco1_540.gif

Nem tudom hányan vettétek észre, de egy ideje nem elérhető a Facebook, Twitter és Instagram oldalam. Csak gondoltam bejelentem, hogy ne érjen meglepetésként senkit. Azt hiszem jobb, ha egy időre legalábbis elzárom magamtól a közösségi média néhány formáját. Egy kicsit furcsa úgy ébredni, hogy nincsenek onnan értesítéseim, meg furcsa az is, hogy nem írok ki, vagy posztolok semmit, de egyáltalán nem rossz. Egy kicsit szerintem néha mindenkinek szüksége lenne szünetekre. Természetesen ahogy látjátok nem vagyok 100%-osan elzárva tőle, hiszen a blogom is hozzátartozhat akár, de mégis valamivel kellemesebb anélkül a szenny nélkül tengetni a napjaimat, ami sokszor ott fogad. Legszívesebben a személyes Facebookomat is felfüggeszteném, de ha azon a felületen tudnak elérni az ismerőseim a leginkább, szóval az üzenetek miatt hagyom csak, de erősen gondolkozok annak a felfüggesztésén is. Ha valaki szeretne velem kapcsolatba lépni, akkor itt megteheti. Akár a chatben, a vendégkönyvben, írhat e-mailt is, vagy akár a többi az elérhetőségeimen, amiket az oldalmodulban megtaláltok. Az a baj, hogy nagyon sok olyan dolgot nézek a médián keresztül amit nem kéne és ezzel magamnak okozok állandóan nagyobb és nagyobb fájdalmakat. Mazochista vagyok, gondolom. Mégis most úgy döntöttem, hogy jót fog tenni egy kis pihenés ezek nélkül. A Facebook pedig sajnos még mindig ott van, szóval tájékozódni mindig fogok, csak azt nem használom igazán. Felnézek esetleg ha írnak, vagy jön egy-egy értesítésem, néha-néha fellesek, de ennyi. Jobb lesz nekem így. Még nem tudom meddig (19-e előttig biztos nem). Majd kiderül.

https://67.media.tumblr.com/78640e3599b5408edb2f2b631381b841/tumblr_nzfbxeKvHt1ql0375o1_400.gifAddig is, amíg nem a közösségi médián lógok, van időm doramát nézni. Többé-kevésbé befejeztem a Goodbye Dear Wife-ot, ami nekem nagyon nem tetszett. A karakterek benne vagy gonoszak voltak, vagy unalmasak. Az egésznek a története is az volt. Nem igazán kötött le. Nem szép dolog ugyan és nem is szoktam ilyet csinálni, de már nem bírtam nézni, szóval beletekergettem az utolsó részbe, hogy mégis megtudjam mi lesz a vége. Ezután pedig végre elkezdhettem egy újat. Először a Pastát akartam elkezdeni, de ahogy láttam az nincs magyar felirattal, szinkronnal viszont igen. Úgy valahogy most nem volt kedvem elkezdeni, meg én doramát az eredeti hangján szeretem élvezni. Egyszer majd azt is megnézem, de most mégis egy másikat választottam. Azt a doramát, aminek a SNUPER énekli a betétdalát - igazából kettő ilyen van, de tegnap az Oh My Venust kezdtem el nézni. Mennyivel másabb, jobb! Még csak a második résznél tartok, de eddig tetszik! So Jisub tökély minden szempontból, már a Master's Sunban imádtam (bár ott jobb volt a haja). Shin Minah nagyon tehetséges színésznő! Igazán összeillenek ketten, még úgy is, hogy a női főszereplő "kövér"... bár ez számomra még mindig érthetetlen. Kicsit gondolom Betty a csúnyalányos beütése lesz a dolognak, ugyanis lefogy, meg minden, de szerintem így is szép, nem értem mi ez a nagy hűhó körülötte. Persze a lényeg, hogy meg legyen elégedve magával. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számomra és előre sajnálom, hogy csak 16 részes. Eddig nem okozott csalódást, már most leköt.

Kivel találkozom a Block B koncerten? Gondolom a legtöbbetekkel igen. Mondjuk még abban sem vagyok biztos, hogy én megyek. Nagyon szeretnék, de pénz kérdése is, ugye, a másik pedig a munka. Akkor már 100%, hogy dolgozni fogok és ott nem úgy megy, hogy csak úgy bármikor bármerre. Azért remélem tudok majd menni, mert eddig még nem jött olyan K-pop banda Budapestre, akikért oda is voltam. A Block B-nek sem vagyok a legnagyobb rajongója, de szeretem a srácokat, mert eszméletlen nagy formák és tehetségek, a dalaik pedig egytől-egyig zseniálisak. Örülök, hogy megtisztelik majd októberben a jelenlétükkel kis országunkat. Szuper szülinapi ajándék lesz! Amikor megtudtam, hogy jönnek, sikítottam... annyira édesen mondták a Budapestet... ráadásul a második helyen, London után. Köszönettel tartozom azoknak, akik részt vettek a MyMusicTaste-s kampányban, én ugyanis végig szkeptikusan álltam a dologhoz. Én is csatlakoztam már valamikor, de nem nagyon figyeltem erre oda. Minden kpopper nevében, köszönöm azoknak, akik küzdöttek ezért! Ha hiszel benne, akkor küzdesz érte és akkor el is éred, hiszen semmi sem lehetetlen. Hehe.

http://25.media.tumblr.com/tumblr_maqq3z9vy81qkiilno2_r1_500.gif

Először is...
Még sok-sok boldog születésnapot a mamámnak! ♥ { 0809 }
Hétfőn anyummal elmentünk vásárolgatni. Vettünk tortát és ajándékot a mamámnak, aztán este megünnepeltük a születésnapját hárman. Pezsgőztünk és beszélgettünk.

Az oktatások végeztével az orvost kellett már csak letudnom. Tegnap, azaz 8. hó 9-én, kedden 10-re kellett mennem... tök jól jött így össze~ hehe. Reggel csináltam kávét! Bizooony! Ha ezt Lilith és Elisha olvasná, szerintem tuti szakadnának, mert tisztában vannak vele, mennyire ügyesen csinálom. Persze szarkasztikusan ügyesen. xD Viszont hétfőn, amikor ajándékot vettünk a mamámnak, vettünk egy új kávéfőzőt is, amivel már nekem is megy a kávékészítés. Kicsit vízízű lett, mert kevesebb kávét tettem bele, de a mai nagyon jó sikerült. Egy kis beszélgetés után elindultunk. Anyum elvitt kocsival, aztán meg is várt a rendelő várótermében. A doktornő nagyon kedves és szimpatikus volt. Leginkább csak kérdezgetett, hogy volt-e műtétem, ilyen-olyan betegségem, vagy esetleg van-e. Ilyen volt a nagyrésze, miközben el is beszélgettünk. Más nem volt ott, szóval nem tartottam fel senkit. Megmérte a vérnyomásom, pulzusom, aztán látásvizsgálat következett. Két papírt kaptam, aztán végeztem is. Arra figyeltem fel, hogy szinte végig nemmel feleltem. Nekem tényleg semmi komolyabb bajom nem volt soha. Oké, azon kívül, hogy majdnem megfulladtam kiskoromban az orrmandulám miatt, meg azon kívül, hogy allergiás vagyok, nem nagyon vannak komolyabb betegségeim. Legalábbis nem tudok róluk. Ezután anyummal beültünk a KFC-be, ahol szokásos módon ittunk egy-egy Mojitót, majd hazajöttünk. Itthon elég sz*ul éreztem magam, sokat sírtam és akkor döntöttem el, hogy nem fog ártani ha egy ideig nem leszek elérhető pár helyen... pontosabban én nem érek el különféle tartalmakat. Délután viszont hívtak a cégtől. Megbeszéltem a nővel, hogy mik a további teendőim, ugyanis pont végeztem az orvosnál is, szóval már csak az volt hátra, hogy felkeressem őt, de megelőzött. http://data.whicdn.com/images/253562716/large.gifKérdezte, hogy mikor tudnék bemenni, hogy megírjuk a szerződést és megbeszélünk mindent. Mivel a szerződés után már rögtön munkába kell állni, én pedig még szeretném kiélvezni legalább ezt a nyarat, ugyanis több ilyen már nem lesz, abban állapodtunk meg, hogy augusztus 26-án, pénteken megyek be 9 órára. Elvileg 11-kor végzek majd. Nem tudom mi fog 2 óráig tartani, de annyit tudok, hogy megbeszélés lesz, szerződéskötés, valamint kapok egy kártyát és azt is el kell intézni. Végül úgy lett megbeszélve a dolog, hogy habár 26-án meglesz minden, de szeptember 1-jén állok majd munkába. Izgulok és kicsit félek, de ez természetes. Egyelőre igyekszem kiélvezni ezt a pár hetet, ugyanis míg az iskolások sírnak, hogy mindjárt jön a suli - jaj de rossz lehet -, nekem több nyári szünetem nem lesz az életben.

Erre a hétre meg is vannak a terveim, ha már a nyári szünetről és annak kihasználásáról van szó. Kihasználása? Haha, persze. Ránézek a teendőim listájára az oldalmodulban és annyira szépen "pipátlan" az egész. xD Semmit nem csináltam, csak itthon ültem egész szünetben, de nem panaszkodom, ugyanis ezután nem biztos, hogy tudok majd ennyit "semmit csinálni". (Jaj de Hungarian volt ez a mondat.) Ezen a héten anyum szabadságon van, én meg kihasználom ezt, hogy végre elmenjünk valahova. Hétfőn együtt vásároltunk, kedden elvitt a dokihoz és együtt KFC-ztünk, ma pedig moziba fogunk menni este 18:15-re. Az "Amikor kialszik a fény" című horrot fogjuk megnézni. Elvileg jó film, én jókat hallottam róla. Pont a napokban akartam megnézni neten, ugyanis nem gondoltam, hogy lesz rá alkalmam moziban, de mivel mindegyik csak kamerás minőségben volt fent, ugy nem volt kedvem hozzá. Örülök, hogy nem tettem, mert ma este együtt fogjuk megnézni anyummal és ez tök szuper! Régen voltunk már együtt moziban, pedig kiskoromban sokat jártunk együtt a Lurdyba mozizni. Most is oda megyünk. Holnap leutazunk Dunaújvárosba, mert a mamám már régóta kérleli anyumat, hogy vigye le. Most eljött ez a pillanat is. Sokat voltam már ott is, mert a mamámnak az a szülővárosa... vagy faluja, mert akkor még falu volt, és Dunapentele, majd Sztálinváros, végül megkapta a mostani nevét. Sokat nyaraltam lent gyerekkoromban a mamám testvérénél. Sajnos pár éve elhúnyt, pedig csodálatos ember volt, csak a halál nem eszerint válogat. Holnap elmegyünk ott a temetőbe és még gondolom máshova is, de ha esetleg nem, nekem az is megfelel. Szeretek utazgatni és élvezni fogom, hogy kimozdulok végre itthonról. Pénteken pedig lehet, hogy elmegyünk a Maciparkba... vagyis a Veresegyházi Medveotthonba, szintén anyummal. Ez még nem 100%, de én nagyon szeretném ha összejönne, ami gondolom egyik olvasómat sem lepi meg. Imádom a medvéket és szerintem már többször voltam ott, de hogy tudnám megunni a drágáimat? Sehogy!

Erre a hétre ezek a terveim, a továbbiakban pedig valószínűleg leginkább itthon leszek és egy életre kipihenem magam, hogy aztán elkezdődhessen a felnőtt életem és minden azzal járó negatívum és... pozitívum, ha van. További kellemes nyári szünetet és nyarat kívánok! Remélem nektek szuperül és izgalmasan telt az eddigi része, vagy legalább egy jót tudtatok pihenni! Legyetek kellően rosszak, de mégis a legjobbak, ahogy mindig! Kiseu~!


Mielőtt elkezdenétek olvasni a 10 napos kihívást, muszáj meglesnetek ezt a videót. Az A.KOR Ahn Jiyoungja, azaz a csapat leadere nyűgözött le mindenkit az I Can See Your Voice-ban. Annyira csodálatos hangja van, hogy még a hideg is kirázott miközben hallgattam. Megérdemli a figyelmet, mert nem mindennapi tehetség! Nem véletlenül hangoztatom állandóan, hogy a tehetség nem hívnévtől függ!

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?) - 3. nap (Szeret / Nem szeret lista) - 4. nap (Kedvenc idézet) - 5. nap (Gondolatok életről és halálról)

6. Kedvenc emlék?
Nagyon sok van, nem tudnék egyet kiemelni. A legjobbak azok, amikor még minden rendben volt. A 12. oszály körüli időszak volt a legjobb az eddigi életemben a sok fájdalom ellenére is, mert akármekkora fájdalmat okoz Ő, boldogságot is, ráadásul akkor voltak mellettem igazán az emberek. Akkor mindenkivel jóban voltam és sok-sok szuper emlékre tettem szert a barátaimmal. Most hirtelen az jut eszembe, amikor a 19. születésnapom alkalmával elmentünk a Horror Hotelbe és ott a Fürész témájú szobából kellett kijutnunk. Akkor lehettem talán a legboldogabb, ahogy körülvettek a számomra legfontosabb emberek (minusone). Akkor senkinek nem volt más fontosabb, minthogy az én születésnapomon megjelenjen és velem ünnepeljen. Ugyanez a 18. születésnapom, a limuzinozás a szeretteimmel, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel. Amikor lenn voltunk a Balatonon Yuna dongsaenggel, aztán Sabine dongsaenggel. A sok megunhatatlan, véget nem érő beszélgetés Mimivel. A Mayvilles szerepjátékozások, az emberek akiket ott megismertem: Jayna, Hachi. Az a sok ottalvás Elishánál, amikor rendeltük a pizzákat, órákat tököltünk mire kiválasztottunk egy horrorfilmet, de végül úgyis végigbeszélgettük az egészet. Az együtt ivások, amikor egyszer nála voltunk és véletlenül hozzám rendeltük a pizzát. Az a csodás emlék, amikor Lilithtel elmentünk a Cat Caféba, aztán a nyár közepén eleredt az eső, mi pedig elmondhatatlanul élveztük. A Deákon még be is ugrottunk abba a lábáztató medencébe, holott nem szabadott. Amikor Lilith itt aludt, napokat, heteket töltött itt, amikor állandóan egymást szívattuk a másik szerelmével. A bubisteázások. A banda Katievel, Lisával és Karennel, amikor 4-en elválaszthatatlanok voltunk. Mindannyian különbözőek, de mégis a legjobbak voltunk együtt. A környezetgyakorlat órák a bolondos osztályfőnökünkkel. Amikor Katie kisminkelt, Lisa meghallgatott, Karennel a Starbucksos hagyomány. Ahogy mindegyikük támogatott és mellettem állt, ahogy csak tudott. Amikor anyummal Győrben egy 4 csillagos hotelban tölthettünk el pár napot és együtt fel is ültünk egy hullámvasútra. Az olvasóim, amikor írnak nekem és megköszönik, hogy segítek nekik, az külön mindegyik egy jó emlék. Sorolhatnám még tovább mennyi embernek vagyok hálás, hogy megszépítették az eddigi életemet, de sosem érnék a végére. Ha bármelyik volt barátnőm azt hiszi én ezeket elfelejtettem, nagyot téved. Ha bármelyikük azt hiszi haragszom rájuk és őket okolom, nagyot tévednek. Még mindig a legnagyobb értékként örzöm ezeket az emlékeket a szívemben, és ez így is marad örökre. Köszönök nekik mindent!

My first job interview // 10 napos kihívás (4. nap)

2016.07.09. 14:50, Cassie

http://data.whicdn.com/images/168779294/large.gif

Annyeong kaesitediseu! Felnőtt nő vagyok! ... Legalábbis Pete szerint. LOL. Jót nevettem, amikor írta. (Bár írt utána viccesebbet is.) Egyáltalán nem tartom magam annak. 20 éves vagyok, de mégsem állok még készen az élet nagyobb megpróbáltatásaira, mint például a munka. Ezekben a napokban kellett ráeszmélnem, hogy már igenis neki kell kezdenem a melónak és nem húzhatom tovább. A saját talpamra kell állnom és saját pénzt keresni. Már nem diákmelókról van szó, kisebb hostesskedésekről, hanem rendes munkáról, ami bizony kötelező, ha nem szeretnél az utcán élni. Mondjuk az nevetséges, hogy ebben az országban kidolgozod a beledet és úgy is csak éppen hogy csak megélsz. Egy normális helyen ha normális tempóban dolgozol, tök jól megélsz és még félre is tudsz tenni, hogy esetleg az életet is élvezni tudd kicsit. Nem azt mondom, hogy máshol kolbászból van a kerítés (bár az nekem nem jönne be annyira), de tény és való, hogy Magyarország nem arról híres, hogy mennyire jó az élet más nemzetekéhez képest. Sajnos itt meg kell ragadni minden lehetőséget és nem szabad feladni. Könnyen beszélek, tudom. Viszont még mindig nem biztos, hogy megkaptam az állást attól függetlenül, hogy előnyöm van.

Szerdán miután végeztem az autósiskolával, hazasétáltam és úgy volt, hogy elmegyünk anyummal a bizonyítványomért. Megkértem, hogy dobjon el, de 14-kor volt vége az ügyfélfogadásnak, 1 óra alatt pedig nem értünk volna oda. Mivel már felöltöztünk, mire rájöttem, hogy mi a helyzet, elmentünk fagyizni a mekibe. Na, az érdekes volt. A vecsésibe mentünk, ahol éppen diákok voltak. Gondolom most nagyon menő ez a diákmunka, mert mindegyik pultnál azok voltak. Nem is értettem a dolgot, Szerintem azért kellett volna egy tapasztalt dolgozót is betenni. Nem baj az, ha valaki kezdő, de bunkó ne legyen. Miután kivártuk a sort, két csajnál rendeltünk, akik látszólag nem lelkesedtek a munkájukért. Na de kérem szépen, először is, vendég vagyok, akivel nem szabad bunkózni, pláne ha semmi rosszat nem csinált. Nem én tehetek róla, hogy a nyári szünetét ott kell töltenie, ne rajtam töltse ki. Én ettem még egy csibeburgert is, meg sültkrumplit... aztán amikor mondtam, hogy juicet kérek hozzá, úgy nézett, mintha kínaiul beszéltem volna. Arról nem is beszélve, hogy olyan unottan, meg flegmán beszélt, hogy bazki nagyon érett már az a pofon. Nagyon igyekeztem visszafogni magam. Mondtam, hogy még egy epres, meg egy karamellás gurus fagyit. A másik megszólal: alul-felül öntettel? Mondom: gurus. Elég jártas vagyok már a Meki világában ahhoz, hogy tudjam, a sima fagyi alul-felül öntetes, nem a gurus. Aztán anyu figyelmeztetett, hogy kérjek szószt is hozzá - mármint nem a fagyihoz xD - mert azt mindig elfelejtem és mondta nekem, hogy majonézt kérek-e, aztán eszembe jutott és mivel a csibeburgerben alapból van majonéz, inkább ketchupot kértem, szóval azt mondtam neki. Erre megszólal egy olyan flegmatikus hangon, hogy "most akkor majonéz vagy ketchup...?" Egy egész tubus majonéz, b*zdmeg, amit egyenesen feldugok a seggedbe, kis r*banc. Nehogy már így beszéljen egy vásárlóval, pláne ha azok idősebbek is. Nem tudom mit képzelt magáról, de az biztos, hogy ha legközelebb megyek - már alig várom - és ott lesznek, direkt hozzájuk állok be és ha ilyen stílusban szólal meg, a hajánál fogva rángatom ki a pultból és húzom végig az Üllőin - Vecséstől a belvárosig. Mivel a másik csaj meg a fagyinkat csinálta, turmix lett belőle.

Miután megkajáltunk, elindultunk haza. Pete írt Viberen, hogy másnap, azaz 7-én 15:00-ra a Repülőtér D Portájához kell mennem... állásinterjúra. Mondom: WTF?! Teljesen le voltam sokkolva. Nem úgy volt, hogy nem kell állásinterjúra mennem? Egészen addig abban a hitben éltem, hogy megkímélhetem magam attól a feszültségtől. Anyum azt mondta, hogy nem kell, de nem is tudom mit vártam. Nem hiszek már senki szavának. Vissza is írtam neki, hogy én úgy tudtam nem kell mennem és, hogy k*rvajó, hogy egy nappal előtte kell megtudnom, ugyanis semmit nem tudtam készülni. Mi úgy tanultuk az OKJ-n, még egy vizsgatétel is volt, hogy hogy kell egy állásinterjúra felkészülni. Utána kell nézni többek között a cégnek, megbeszélni magaddal, hogy hogyan adod el magad, ugyanis az állásinterjúnak pont ez a lényege, hogy ügyesen üzletelj, az áru és a kereskedő pedig te vagy. Írta, hogy nem kell felkészülni, meg ilyenek, de én nem egészen így láttam a helyzetet. Akkor mégis mi a protekció az egészben, ha minden ugyanúgy zajlik, mint mindenki másnál? Öhm, semmi? Nem panaszkodok, mert amúgy is rosszul éreztem magam, hogy megkülöböztetett helyzetben vagyok, nem szeretem az ilyet... de akkor is. Ne mondjanak már dolgokat, amik nem úgy vannak. Ezután tényleg nem fogok semmit elhinni senkinek - annyira se, mint eddig.

[07/07] Másnap túl voltam az autósiskolában az utolsó órán. Írtunk óra végén egy tesztet, ami egészen jól sikerült! Annyira nem szuperjól, mert 15 hibapontom lett az 55 kérdésből, de szerintem még így az utolsó órán, egy hét után nem vészes. Főleg, hogy aznap, óra után vettem meg a könyvet és akkor kezdtem el tanulni részletesen. Jövőhét pénteken fogok elsétálni az irodához és vizsgaidőpontot kérni. Így is valószínűleg majd augusztus közepére kapok. Legalább lesz egy kis motiváció, hogy meddig kell megtanulnom a KRESZ-t. A kereszteződések a halálom! Szerintem ott fogok elvérezni minden alkalommal. Amikor hazajöttem, még volt egy órám indulásig, de olyan ideges voltam. Nem a félelem miatt, hanem a mérges értelemben ideges. Mindent csapkodtam és dobáltam. Ja, vannak ilyen pillanataim. Nem gyakran, sőt, naaagyon ritkán, mert a dühömet / szomorúságomat általában elfojtom magamban - ami tudom nem jó, de ilyen vagyok. Viszont aznap egyedül voltam és igazából semmiben nem okoztam kárt szerencsére. Kivételesen még magamban sem. Annyira ideges voltam, mindenkire, de szerencsére bejött a cicám és jobb lett minden.

http://24.media.tumblr.com/tumblr_mb46jjUhIs1qasjf9o1_500.gif

Job interview

Az úton persze rosszbuszra szálltam. Vagyis csak félig rossz buszra, mert amikor felszálltam, rájöttem, hogy az a busz nem áll meg abban a megállóban, ahova mennék, de nem pánik oltam be és kezdtem visszafelé rohanni. Tettem egy kisebb kerülőt, de végül át tudtam szállni a 200E buszra, amit még az utolsó pillanatban elértem 14:32-kor. Amikor leszálltam, már rohadtul fájt a lábam. Nem tudom mi ez, lehet elátkozták a cipőimet, de mostanában mindegyik cipőm kitöri a sarkam. Vagy lehet csak mindegyik újnak számít, mert nem nagyon hordom őket. Elsétáltam a zebráig a fájós lábammal, aztán eskü vagy 10 percig álltam a zebránál. Azt hittem már elromlott a lámpa, vagy valami. Még csak át sem futhattam - nem mintha azon a forgalmas úton azt terveztem volna -, mert pont előttem állt egy rendőrautó, benne természetesen rendőrökkel. Azt hittem el fogok késni a lámpának köszönhetően, de végül pont beértem 15:00-ra. Először a portán kértem valamilyen kártyár, hogy be tudjak menni. Persze rossz kapun akartam bemenni, de mint később megtudtam, nem voltam ezzel egyedül. Miután bejutottam, fájdalmas lépések közepette, de büszkén sétáltam el a cég épületéig. Nem tudom miért hittem azt, hogy csak én leszek és csak engem várnak, de amikor megérkeztem, már négyen voltak ott és feltehetően az állásinterjúra vártak. Egy darabig ott álltam és írtam Petenek, hogy jó helyen vagyok-e. Szerencsére megnyugtatott és még írta is, hogy ügyes leszek. Háááát jóóó, ha te mondod. Nem ismer még annyira, hogy tudja milyen vagyok, ha izgulok. Teljesen össze-vissza beszélek és nem hogy angolul, de még magyarul sem találom a szavakat. Talán koreaiul kellene olyankor beszélnem. Úgyse értik ha csak szavakat pakolok egymás mellé. xD Még ha megtehetném. Egy ideig álltam, aztán jött egy másik nő, aki elég közvetlen és beszédes volt, végül hellyen kínált, mert pont annyi volt, ahányan vártunk ott. Eleinte nem nagyon szóltam bele a beszélgetésbe - ahogy az lenni szokott. Sosem nyílok meg könnyen, vagy beszélek sokat ilyenkor. Az beszédes nő viszont kissé idegesített a nagyképűségével, hogy oh ő az angol részt várja a legjobban, mert kint élt Angliában egy csomó ideig és amikor an inetrjúról kijött, akkor is azt mondta, hogy olyan folyékonyan beszélt angolul, hogy néha keverte is az angolt a magyarral és, hogy az interjúztatónak fel sem tűnt, hogy angolul beszél, olyan jó volt, stbstb. Nekem ezekkel 100%-ig sikerült lerombolni az önbizalmamat az angol tudásomat illetően, ami meg is látszott a teljesítményemen. Nem mindegy, hogy az ember milyen tudatban sétál be, hogy magabiztos a tudását illetően, vagy fogalma sincs még az igeidőkről sem. Amit észrevettem magamon már pár hónapja, vagy éve, hogy az igeidőkkel nincs gond, meg magával az angollal, csak mivel nem gyakorlom annyit, így a szókincsem kopott meg nagy mértékben, valamint szóban nem nagyon tudok megnyilvánulni - bár azt magyarul sem igazán. Írásban szeretem sokat kommunikálni emberekkel angolul is... nagyon... de szóban egyszerűen sosem jut eszembe mit kéne mondanom. A stressz ugye, hogy ott nem lehet javítani ha már egyszer kimondtad és az spontán dolog. A felelések is ezért voltak a legundorítóbbak számomra mindig. A társaságban egyébként, ahogy megérkeztem feltűnt, hogy én vagyok a legfiatalabb. Nagyjából 10 évvel voltak nálam idősebbek... többé-kevésbé. Mint később kiderült, az egyik csaj szintén 20 éves és tanult és blablabla. Ki nem néztem volna belőle, hogy 20. Simán adtam volna még hozzá 5 évet. Csak hallgattam őket egy ideig. Nekik már mennyi tapasztalatuk volt, sokat utazgattak - ami nekem nagy álmom - több állásinterjún voltak, több helyen dolgoztak már és olyan furcsa volt ilyen helyre beülni. Én meg ott tényleg még ha szerettem volna sem tudtam volna beleszólni a témába, mert nincsenek ilyen tapasztalataim. Az interjúztatók, egy fiatal nő - akivel elvileg Pete beszélt velem kapcsolatban - és egy férfi behívtak először mindenkit, ismertették a cég dolgait, a munkakört, stb. Nagyrészt már tisztában voltam vele. Amikor megemlítették a taxit, az a rész volt, ami abszolút ismerős volt számomra. A lényege, hogy vannak olyan esetek, amikor akkor kezdődik a munka, amikor még nem jár BKV, ilyenkor ingyen taxit biztosít a cég, ugyanez visszafelé is. Amikor gyakornok voltam anyumnál, bent a taxiközpontban, emlékszem, hogy ott ezzel foglalkoztak, hogy megszervezzék a taxi útvonalát, hogy kiket vesz fel, kiket tesz ki. Tudtam már hogyan megy ez. Oh és Pete... nos ő a taxis cégnél az üzletkötő, azaz mindenféle partnereket szervál ugye. Ez a cég is egy partner, szerződésben állnak, szóval így tudott nekem segíteni.

Miután elmondtak mindent, ki kellett mennünk és egyesével, tetszőleges sorrendben mehettünk be. Én voltam a negyedik és mire eljutottunk odáig, két nővel maradtam ott, akik szimpatikusak voltak. Először az egyikkel kezdtem el beszélgetni, amikor még négyen voltunk kinn, aztán bement a 20 éves csaj és utána én - szintén 20 éves csaj. Az a durva, hogy az interjúból alig maradt meg bármi, olyan szinten más tudatállapotban voltam. Nem is aludtam ki magam, ideges voltam és jól le is rombolták az angollal kapcsolatos önértékelésemet. Úgy mentem be oda, mintha én lennék a világ leghülyébb, legunalmasabb embere, aki a legalkalmatlanabb az állásra. Ezért mondtam, hogy nem mindegy milyen gondolatokkal állít be az ember. Mondta Pete is, hogy gondoljak arre, hogy én előnnyel indulok. Oké, de az az előny semmit nem ér, ha nincs meg hozzá semmi más. Leültem és tényleg, mintha minden kiesett volna, olyan érzés volt, mintha részeg lennék. http://25.media.tumblr.com/tumblr_mb5ctbqiwW1rtagb6o2_250.gifCsak teszem, amit teszek, de nem tudom, hogy mit és miért. Először azt kérdezték, hogy miért jelentkeztem a munkára. Na igen, az a baj velem, hogy annyira nem tudok hazudni még ilyenkor is. Mindig, automatikusan őszinte vagyok. Mindenki azt mondja, hogy ilyen szituációkban, mint pl állásinterjúk, vizsgák, nem kell teljesen őszintének lenni, ők úgyse tudják az igazat. Arról kell beszélni, amiről tudsz. Nekem ez sajnos nem megy. Gyakorolnom kéne még a hazudozást. Amikor ezt kérdezte, én rávágtam, hogy hát kezdetnek jó lesz - good job, Cassie. Azután azért kicsit javítottam, hogy közel is van, meg szeretnék olyan munkát végezni, ahol mindig van mit csinálni és nem telik unalmasan egy perc sem... tehát őszinte voltam megint. Az unalom a legrosszabb! Olyankor telik a leglassabban az idő. Ezután ha már egy reptérrel foglalkozó cégről van szó, kérdezték, hogy repültem-e már. Mondtam, hogy személyszállítón még nem, de ilyen magángépen igen. Rendes volt a férfi, kíváncsiskodott és én meg szívesen meséltem róla. Na és el is érkeztünk a legrosszabb részhez, az angolhoz. Nem tudom miért féltem tőle, nekem mindig is jól ment, de most valamiért sokkal nagyobb volt rajtam a nyomás, mint bármikor máskor. A nyelvvizsgán nehezebbeket kérdeztek, ott mégis sokkal jobb voltam. Először a legutóbbi utazásomról kérdezett, hogy hova mentem és, hogy milyen volt. Görögország volt és arról meséltem dióhéjban. Megkérdezte, hogy mit csináltunk ott, amie mondtam, hogy jóformán semmit. Pihentünk, a parton voltunk, sétáltunk, zabáltunk. Az esti piálásokat inkább nem tettem hozzá... és azt sem azért, mert nem akartam, hanem mert nem jutott eszembe, hogyan fejezhezném ki magam. Közben nézegette az önéletrajzomat, ezért mivel abban azt írtam, hogy szeretek olvasni, meg írni, megkérdezte mit olvastam utoljára és meséljek róla. A lány 7 névvel című könyvet, amiről nagyvonalakban meséltem, de az sem jutott eszembe, hogy mi történt már benne. Nem tudtam elmondani, hogy mennyit szenvedett, hogy mik történtek, mert olyan szinten hangyák háborúja dúlt a fejemben, hogy azt elképzelni nem lehet. Gondoltam is magamban, hogy he ezután felvesznek, akkor az tényleg csoda lesz, mert, hogy ezen még a protekció sem segít, az biztos. Végül egy rövid szöveget kellett lefordítanom angolról magyarra. Őszintén elmondom, fogalmam sincs még most sem, hogy miről szólt. Valami repülőteres kuponokkal kapcsolatos szabályok voltak. Annyira szenvedtem, ugyanis megtörtént velem, ami mindig megtörténik. Tudom a szót angolul, tudom mit jelent, de nem tudom átfordítani magyarra. Nem találom a megfelelő kifejezést rá. Pont ez esett meg velem. Amikor azzal végeztem, minden kitörlődött az agyamból, ha esetleg maradt is benne valami és az egyetlen, amit ki tudtam nyögni, hogy "mehetek?" Még nem mehettem, mert elmondta, hogy milyen fizetést fogok kapni, de tök feleslegesnek találtam, mert én már itt elástam az egész reményt, lehetőséget. Azután végre szabadultam és kint beszélgettem azzal a nővel, akivel előtte is. Ő nagyon izgult, és ugyanezt ettem észre magamon, pedig általáben mindig magabizosan sétálok be az ilyen vizsgákra, de erre nem sikerült. Talán mert állásinterjú volt? Nem tudom.

A nővel egyébként nagyon jól elbeszélgettünk és mivel ki kellett tölteni egy lapot, amin a születési dátum is volt, láttam, hogy Halak. Megjegyeztem magamban, hogy most akkor kijövök a Halakkal vagy nem? Mivel én egy ideig azt tapasztaltam, hogy nem, de volt már ellenpélda rá - lehet, hogy csak rossz élmény, mert egy Halak "legjobb barátnőm" jött össze az első szerelmemmel. Valamint amit megint sikerült az agyamba vésnem, hogy a nálam több évvel idősebbekkel sokkal jobban szót értek, mint a velem egykorúakkal, vagy fiatalabbakkal. Néha tudok gyerekes lenni, de alapvetően jóval érettebb vagyok a koromnál. Ezután bement ő és kijött a másik nő - aki Szűz volt és -, akivel szintén jól elbeszélgettem. Jó volt hallani, amiket meséltek. Az "Halak nő" mesélte, hogy élt Írországban, Amerikában. A másik nő két országon kívül mindenhol volt már Európában. Leginkább Franciaországról mesélt, mert sokat volt ott egy akkori pasija miatt és egyetértett velem, hogy elég egy "érdekes viselkedésű" és mentalitású nemzet. Nagyon sok helyen volt már ugyebár, mint például Róma - ahova nagyon szeretnék eljutni végre. Továbbá alapszinten beszél több nyelvet. Csak ámultam rajtuk és nagyon irigyeltem őket. Megvártuk egymást így hárman, szóval mikor mindenki végzett, elindultunk. Közben is jót beszélgettünk és nevettünk. Persze végig nagyon fájt a lábam, így elég hosszadalmas utam volt hazáig. A reményt persze már akkor feladtam, amikor kijöttem az interjúról, és biztos vagyok benne, hogy nem kaptam meg, de legalább megismerhettem kér fantasztikus embert és meghallgathattam a tapasztalataikat, valamint legalább az első állásinterjúmon túl vagyok, ezután igyekszem jobban teljesíteni. Itthon Pete írt, hogy hogyan sikerült. Bevallottam, hogy szörnyen és mondták, hogy majd egy héten belül tudatják velem az eredményt e-mailben. Váltottunk pár szót, aztán mondta, hogy majd odatelefonál, hogy mi újság. Erre azt válaszoltam, hogy lehet nem kéne, mert a tudatlanság néha áldás. Ezután azt írta, hogy aranyos vagyok meg minden, de ő a profi ebben, hiszen a s*ggnyalás a munkája. Emellett hozzátette, hogy nagyon bírja anyumat, ezért a szívén viseli a sorsom... és ha megkapom a munkát, akkor csak csakis az én érdemem. LOL! Erre úgy felnevettem, küldtem is neki szép sírós, nevetős emojikat. Mondom: "ja, az én érdemem, mert az anyám lánya vagyok".

Mostanában itthon vagyok és leginkább a V appon lógok, ugyanis a SNUPER-nek végre van már V appos csatornája. Egész nap a szíveket nyomogatom és a Swingekkel beszélgetek, akik tök aranyosak! Egyre jobban és jobban megszeretem a SNUPER-t - már ha lehet ennél jobban - és ami a fura, hogy rájöttem milyen az, amikor tényleg rajongsz egy K-pop bandáért. Talán régen még tudtam valamennyire, de most újra érzem. Ezzel együtt arra is rájöttem, hogy a BIGBANG-ért tényleg nem rajongok. Őket szeretem a legjobban, ők az elsők, ez nem vitás, de nem vagyok a rajongójuk, egyáltalán. Őket tisztelem és nagyon fontosak számomra, de másféleképp, nem idolokként.

Hamarosan kinyit a SNUPER fanoldalunk! Jelenleg dolgozunk vele, de igyekszünk a július 12-i comaback előtt megnyitni az oldal kapuit. Addig valószínűleg nem nagyon lesz bejegyzés itt, csak ha valami extra történik, vagy ha nagyon lesz ihletem. Pár napig kell majd csak mellőznötök. Azt pedig már megszokhattátok. SNS-eken, e-mailen még mindig vagyok, ha valaki szeretne írni. Mivel még van dolgunk, van mit szerkeszteni, szeretnék én is 100%-ig arra koncentrálni. Nemsokára találkozunk ott is. Július 10-11-e környékén muszáj leszünk megnyitni az oldalt, szóval próbálgassátok nyugodtan EZT {snuperhungary.gp} a linket.

https://45.media.tumblr.com/5a17bca4321fe2bfc9807a4410fd6f45/tumblr_mufodud4pu1reqqm9o1_500.gif

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?) - 3. nap (Szeret / Nem szeret lista)

4. Kedvenc idézet
Ha hiszel benne, semmi sem lehetetlen!

IYE // 10 napos kihívás (3. nap)

2016.07.04. 20:53, Cassie

https://49.media.tumblr.com/e3df39af51fbd66fa80848c6cc0de33e/tumblr_o3kyuyyW3f1tr1ilzo1_500.gif

Gosh, I miss you so much. Oké, ez most egy hirtelen "kirohanás"... vagy inkább megjegyzés volt. Ma felnéztem az Instagramjára és minden alkalommal, amikor megteszem, rájövök, hogy nem kellett volna. Nem járok fel olyan sokat, hogy egy kicsit - ha márhogy nem nagyon megy -, legalább így kíméljem a szívemet, vagy a lelkemet. Nem is túlságosan érdekel, hogy mit tesz ki, mert úgyis mindennel felidegesít. Így vagy úgy, de neki mindig sikerül. Nem is az ő hibája, hanem az enyém. Kényszeresen haragszom már meg rá mindenért, keresem az okokat, hogy haragudjak rá, utáljam, pedig... nem is tudom kire haragszom. Talán magamra, vagy igazából erre az egész szituációra. Utálom ezt a helyzetet, ezt pedig rá vetítem és mindenért beszólok neki, ugyanis az ő hibája, hogy ilyen vak. (Na látjátok? Már megint.) Ma igazából nem tett ki "semmi érdekeset", csak egy csapat... gyönyörű embert. A cicájáról tett fel képet, ezzel együtt a lakásából való kilátásról. Hát, meg kell hagyni, hogy nem egy csúnya helyen tengeti napjait... bár nem is gondoltam, hogy esetleg igen. Oh és pont így képzeltem el a lakását... legalábbis, hogy egy luxus emeletesház egyik felső emeletén lakik. Mégis, ami a leginkább elgondolkoztatott ennél a képnél, hogy annyira szeretnék cicázni, ott nála. Basszus, mindig elfelejtem a macskája nevét. Tudom, hogy 3 betű és van benne Y vagy I, ezért mindig Yumát akarok mondani, de az Kendall Schmidt (de rég írtam már le ezt a nevet, durva) cuki cocája. Ayu... talán. *utánanéz* *2 perc múlva* IYE! Az! Hogy lehet ilyen hülye nevet adni egy macskának... vagy bárminek? (Az Iye egyáltalán?) Ah... who cares...? Engem aztán nem érdekel. Kapja be. Mármint Jiyong... és nem a macskáját. Mondjuk... a... *eskü 5 perc gondolkozás után*... plüss Darth Vaderemet. Ja! Szemétláda.

http://pa1.narvii.com/5968/913f4dcd1adec418452302e7a5494a1c571d1d51_hq.gif

Ma is volt órám 10-től 13-ig az autósiskolában. Fél 9 körül felkeltem. Tök jó, hogy ilyen közel van. Maximum 5 perc séta és már bent is vagyok. Ezért érkezem meg minden alkalommal 9:55-re. Ma végeztünk a vezetéselmélettel és elkezdtük a KRESZ-t. Eddig tetszett az egész. Most sincs vele bajom, csak már kezdem érezni a dolog magólós részét. Az eddigiek egyértelműek voltak. A KRESZ is az nagyvonalakban, de azt tényleg tudni kell oda-vissza, minden egyes hülye alpontjával együtt. A mai órán sikerült figyelni, viszont az is biztos, hogy nem megyek többet rövidnadrágban, amíg nem fogyok többet a combomból, ugyanis nem szeretem mutogatni. A nadrágom pedig úgy döntött, hogy mindig felcsúszik kicsit, ami rohadtul zavart. Oh és ezen az órán csak 3szor kordult meg a hasam, ami új rekord. Pedig ettem is reggel 3 minipogit, szóval nem értem. Nem szoktam sokkal többet enni reggel. Ez alkalommal "házit" is kaptunk. Mondta a tanár, hogy nagyon sokáig tartana, míg mindent átnyálaznánk, szóval magunknak kell ezeket megtanulnunk otthon és utánanézni. Kaptunk pár fogalmat, de kicsit gyorsan száguldott át a fogalmak felsorolásán, szóval fogalmam sincs az összesről, de nem baj, úgyis átnézem majd mindet. Múltkor anyummal is beszélgettünk többek között a táblákról, meg már olvasgattam is ezeket. Amikor a tanár emlegette például a megállni tilos, várakozni tilos, elsőbbségadás kötelező táblákat, meg a többit, olyan büszke voltam magamra, hogy én már azt tudom melyik melyik és hogyan néznek ki. Nem olyannagy dolog másoknak, de engem örömmel tölt el minden kisebb sikerélmény. Meg amikor kérdezett, én mindig tudtam a választ, csak - ahogy az állandóan lenni szokott - sosem volt merszem hangosan válaszolni. Az órán 13 előtt kb negyed órával befejeztük, mert orvosi vizsgálat következett. Kint kellett várni, míg mindenki be nem ment egyesével és meg nem vizsgálta-e a doki, hogy alkalmas-e a vezetésre. Én nagyjából az utolsó voltam. Nem is siettem. Úgy voltam vele, hogy menjenek csak előre, én úgyis itt lakom 5 percre, nem sietek sehova. Csak mondjuk nem lett volna rossz, ha nem a tűző Napon kellett volna várakozni. Néha úgy elszédültem, de végül nem lett semmi bajom. Nagyjából fél órát vártam és az utolsók között jutottam be. Az orvos tök jófej volt. Köszöntünk egymásnak, aztán váltottunk pár szót, majd jött egy vizsgálat, amiért 7200 forintot fizettem ki. Először szemteszt volt. Ábrákat mutatott ugye, amiken számok és betűk voltak, nekem meg ki kellett olvasni, aztán megnézte a szívverésem, a szemembe világított, a torkomat is megleste - azt nem tudom miért, akkor már ne legyek mandulagyuszis se, biztos. Ja meg volt egy olyan, hogy a szemébe kellett néznem és mondanom, hogy melyik kezét mozgatja oldalt és, hogy hányat mutat összesen. Olyan gyors és hirtelen volt az egész, mutatta a számot, amire aztán rávágtam, hogy "nyolc" (mi más?)... magamban meg megállapítottam, hogy a matekkal van gond, nem a látásommal. Mondjuk ezt mindig is tudtam. Azután messziről ugye fel kellett olvasni a betűket, azt amire éppen mutatott - ezt a vizsgálatot nyilván mindenki ismeri. Egyszer rontottam ott, mert összekevertem az O-t és a C-t a jobb szememmel. Az tudom, hogy rosszabb egy kicsit. Plusz az elején a képesnél is pont ezt a hét betűt kevertem össze. Ettől függetlenül megkaptam az alkalmasságit 10 évre, azaz a maximum időre. Nagyon örültem neki.

Itthon nem maradt el a bőgés sem. Ezúttal a volt nevelőapum miatt, aki megint rám írt. Ilyenkor mindig sírok. Nem tudom pontosan miért sírtam, egyszerűen csak annyira hiányzik. Már azt sem tudom pontosan mióta nem az életünk része, de több éve. Egyszer régebben is rám írt, aztán most megint. Annyira el tud szomorítani ez a dolog. Amikor ma itt sírtam, mégis egy dologra vágytam csak. Hogy ott legyen velem a szerelmem. Csak öleljen át szorosan, míg én sírok. Mindent megoldott volna.

Azt hiszem már említettem, hogy egy ideig nem megyek sehova, hanem itt szerzek melót. Biztos, hogy nem fogok mindig itt maradni, de eleinte - ha már van lehetőségem - itt állok munkába. Protekció. Igen. Elgondolkodtató és szánalmas, hogy ma már semmire nem megy az ember anélkül. Bevallom, én is annak köszönhetően vagyok előnyös helyzetben. Habár anyum nem annyira nagyon befolyásos ember, mégis ismer párat és jóban is van velük. Van a cégnél, ahol dolgozik, egy üzletkötő, akinél "dolgoztam" nyári gyakorlaton még az OKJ-s gyakorlat miatt. A dolgoztam azért van idézőjelben, mert csak papíron voltam benn, illetve azért vola hogy bementem és beszélgettem ezzel a sráccal, akit nevezzünk Petenek. Anyum szólt neki, hogy ha tud egy jó melót, akkor szóljon. Nagyon rendes volt, mert utána is nézett rögtön és szólt anyumnak, akivel ma beszélgettem erről. Van egy lehetőség a Celebi cégnél. Nem tudom ismeritek-e. Pontosan még én se tudom, hogy mi lesz a feladatom, de a reptéren fogok dolgozni. Először lesz egy három hónapos betanítás, gyakorlat - ahol már pénzt is kapunk -, majd elvileg azért egészen jól fogok keresni. Nem illik leírni mennyit, szóval nem is fogom. Nagyon szeretném ha összejönne, bár az igazat megvallva nincs hozzá sok kedvem, mégis megragadok mindent, amivel foglalkozhatok. Muszáj dolgozni és eleinte biztosan nem lesz könnyű, de később így-vagy úgy biztosan kifizetődik. Arról nem is beszélve, hogy ez egy jó ugródeszka lehet. Dolgozhatok majd bármelyik reptéren, utazhatok, stb. Kell hozzá angol tudás, ami szerencsére nekem van és érettségi. Több nem nagyon. Na látjátok, mindenhez angol kell, (szinte) semmi más. Ezért ha tehetitek, leginkább az angolra feküdjetek rá. A többi már annyira nem lényeges. Higgyétek el, minden cég azt kéri elsősorban. Most küldenem kell holnapig egy magyar és egy angol önéletrajzot. Nem lelkesedtem ezért sem, mert sosem volt nagy vágyam megírni, de ha kell, akkor kell. Ezután Pete beszélni fog a céggel és lassan kezdődhet is a tanfolyam. Én abban élvezek előnyt, hogy állásinterjúra, beszélgetésre nem kell mennem. Egy önéletrajzzal fel vagyok véve, ha minden igaz. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Nem kiabálok el előre semmit. Nem nagy álmom ott dolgozni, de mit tehet az ember? Dolgozok, mert kell a pénz a megélhetéshez.

https://67.media.tumblr.com/ff4545e71d525ce515deb25e704e8fce/tumblr_nl1uhxOjGy1qcwyi2o1_500.gif

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?)

3. Szeret / Nem szeret lista
Igyekszem kicsit tömören megfogalmazni ezt a listát, mert nagyon sok dolog van mind a két részről. Nem feltétlenül sorrendben írtam, csak ahogy eszembe jutottak éppen! (Kivéve az elsőt a "szeret" résznél.)

Szeret:
*Him* / "us" / Lee Seunghyun / Kang Daesung / BIGBANG / állatok (főleg cica, maci, valamint: elefánt, malac, kígyó, csiga, szép rovarok...) / zene / internet / blogom / olvasóim / Supernatural / szeretteim / kedves, közvetlen emberek / állatszerető emberek / ha kitartanak mellettem a hibáim ellenére / humor / humorérzék / South Park / csillagászat / tudományok / vidámparkok / hullámvasutak / chips / Fűrész / horrorok / ijesztő, félelmetes dolgok / misztikus, rejtélyes dolgok / intelligencia / Felix Kjellberg / K-pop / hűvös, pulcsis idő / medencézés / zöldségek (főleg a krumpli) / vízivás / nyelvek tanulása / koreai, angol, svéd, olasz, magyar nyelv (stb.) / rapperek / rap dalok / tánc / írás / horoszkóp / világutazás / pénz (ha van) / eszmei értékek / kedvenceim / figyelmesség / találékonyság / kreativitás / nyitottság / illedelmesség / utálóim / rajzfilmek / új dolgok megismerése / más kultúrák megismerése / pszichológia / sárga / műveltség / helyesírás / kávé / egyéniség / egyediség / rockerek / férfiasság (nem főnévként xD) / természetesség / pulcsik / cipők / nadrágok / művészetek (nem a két kör egy vonal típusúakra gondolok) / szép festmények, rajzok / könyvek / mangák / változatosság / szeretet / ölelés / kalandok / szert tenni új ismeretekre ... stb.

Nem szeret:
állatkínzás / emberek túnyomó része / túlzott előítélet / hangoskodás / feltűnősködés / rasszizmus / gyilkosság / utálkozás / tiszteletlenség / tisztességtelenség / fiatalabb generáció / CL / káká = kaki = that b*tch (kinek hogy tetszik) / ha valaki (könnyen) feladja / tehetetlenség / depresszió / lelki fájdalom / kétszínűség / s*ggnyalás / hazugság / homofóbia / bármilyen negatív megkülönböztetés / cigaretta / cigiszag / modellek / zaklatás / butaság / tirpákság / lustaság / hisztéria / ha valakinek nincs egyénisége / közönségesség / észjátszás / mártírkodás / a nagy rajok / r*bancok / divat / trendek / bunkóság / unalom / körömrágás / monotonitás / háború / egyházak / kormány / lopás / csalás / ha valaki nagyon nem tud viselkedni részegen / drogok / betegségek / ha valaki utálja a macskákat ... stb.

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre