Annyeonghaseyo! Hogy vagytok? Jól? Az tök jó... Mi? Hogy én? Hát... május 12-e van igaz? Aigoo! Holnap OKJ vizsgázni fogok, tehát nem mondhatnám, hogy annyira nyugodt lelkiállapotban ülök itt és írom ezt a kis bejegyzést. Mondjuk holnap a vizsgának az írásbeli része lesz, ami azt jelenti, hogy levelet kell majd írni, fogalmazni, begépelni, iktatni, meg ilyesmi. Ez a része annyira nem vészes, viszont már szerintem említettem, hogy a gyorsírás részétől félek. Ebben a menüpontban láthattok egy képet a gyorsírásról. Az a lényege, hogy beszédtempóban lehessen jegyzetelni szó szerint, amit valaki mond. Ez biztos szép és jó, de azzal kezdeném, hogy az egész országban nagyjából csak egy gyorsíróra van szükség, aki a parlamentben csücsül és írja a sok hülyeséget, amit a politikusok kiejtenek a pofájukon. Több gyorsíróra nem igazán van szükség, így nem is tanítják sehol máshol, csak a mi iskolánkban, természetesen. Ez ráadásul nem egy olyan dolog, amit egy év alatt el lehet sajátítani. Azzal se számolt senki, hogy semmit nem segít ha hétfőn betesznek 9 gyorsírás órát, ugyanis egy ember nem tud ennyi ideig egy monoton dologra koncentrálni végig. Ezekből kiindulva tehát félek tőle. Oké, hogy 5-ös dolgozatokat írtam, meg tisztában vagyok a betűkkel, a kapcsolásokkal, a vastagításokkal és egyebekkel, de nem fogom tudni beszédtempóban leírni őket. Emlékeztek rá, hogy meséltem milyen morci a gyorsírástanár és hogy mennyire összekaptunk mindig? Mármint ő és az osztály. Én általában nem szóltam bele, mert nem láttam értelmét. Ettől függetlenül rám is pikkelt és mindig megjegyzett valamit. Nos... az utolsó óra végén elkezdi, hogy hát csalódott bennem és többet nézett ki belőlem. Jó, azt bevallom, hogy hatással volt rám, hogy elkezdtem a lányokkal hülyéskedni. Azelőtt azért figyeltem, de mivel rájuk pikkelt, egyszer csak elkezdett rám is és elegem lett belőle, azért adtam okot rá, hogy csalódott legyen. Az utolsó órán tehát miután ezeket mondta, én válaszoltam rá valamit - már nem emlékszem mit -, aztán mondtam, hogy megbeszélhetjük a dolgot, de nem az osztály előtt. Azért nem akartam mindenki előtt, mert egy rakás roszindulatú, kétszínű köcsöggel voltam körülvéve 2 évig. Az óra után tehát négyszemközt beszélgettünk. Mondta, hogy ő neki rosszul esett, hogy csalódnia kellett, meg hogy belőlem többet nézett ki ugye. Azt is hozzátette, hogy rossz hatással volt, hogy elkezdtem barátkozni a lányokkal. Mondtam, hogy sajnálom és, hogy az lehetséges, ugyanis tudom magamról, hogy hajlamos vagyok sajnos ilyenre. Végül tisztáztunk mindent és nagyon örültem neki, hogy nem haraggal váltunk el. Egy kő esett le a szívemről és mondta is, hogy a vizsgán elvárja, hogy jól teljesítsek, mondom: én is magamtól. Végül megöleltük egymást és egy puszit is kaptam tőle. Annyira sírógörcsöm volt az egész beszélgetés alatt. Nem is tudom miért, de felszabadító volt inkább, mint szomorú. Mármint az érzés, mert végül nem sírtam. Mondtam, hogy nem sírok mások előtt. Liával beszéltem utána és mondta, hogy ő is tisztázta a helyzetet vele ugyanígy és szintén hasonlóan érzett, ahogy én. Mivel így váltunk el, remélem segít majd egy kicsit legalább azzal, hogy lassít a tempón, ugyanis csak ő lesz benn, meg mi. Ő fogja javítani is. Egyébként tuti fog (I hope so, at least). Ettől a résztől félek tehát, meg azért mégiscsak egy vizsga és félek, hogy valamit elrontok. De... vegyük végig. Az iktatás gyakorlati része annyira nem nehéz, gépelni tudok, elég jó tempóban, levelet tudok fogalmazni és formázni is, tudom a formai követelményeket és a tartalmi elemeket. Megbukni csak nem fogok. Elvileg eddig még nem nagyon buktak meg ezen a vizsgán, sőt mindenki 4-es, 5-ös lett. Én pedig csak nem vagyok annyira rossz, hogy a legrosszabbul teljesítsek és ne sikerüljön átmennem. Még akkor sem, ha péntek 13-a lesz. Én egyébként sem félek a péntek 13-tól. A péntek az egyik kedvenc napom, a 13 az egyik kedvenc számom, miért kéne félnem? Babonás ennyire azért nem vagyok. Mint mindig, a legjobban akkor is a szóbelitől félek. Az 18-án lesz... Youngbae születésnapján. Legalább a tudat, hogy egy szép napon vizsgázok, kicsit segít majd... ugye? Youngbae majd messziről, tudatalatt küldi nekem a sok-sok csít. A tételek nagy része egész jól megy, szóval csak meg lesz az is, ráadásul elvileg az írásbeli sokkal többet számít és a szóbelin már átrugdosnak. Mindig azt mondta minden tanár, hogy az írásbelire fektessük inkább a hangsúlyt, azt ne rontsuk el. Nya... csak megnyugtattam így magam valahogy. Majd 17-én leszek nagyon bekakilva, figyeljétek meg.

 { Még régebben írtam egy cicáról, akit szerettem volna befogadni, aztán anyum végül engedélyt is adott, hogy befogadjuk, ha legközelebb látom. Nem messze tőlünk láttam mindig, de persze Murphy szabályai szerint, miután anyum ezt mondta, nem láttam többet. Kicsit azért elszomorít, mert nem tudom mi történt vele. Nagyon remélem, hogy egy aranyos ember befogadta és nagyon jó helye van a drágának. }

De mi is történt velem ma? 10 körül felkeltem, ahogy az lenni szokott. Bekapcsoltam a gépet, mert ezen vannak fenn a tételek. Elkezdtem tanulni őket. Közben kávéztam és a 19. tételt olvasgattam, ami a bankokról szól. Azzal végeztem is, aztán elkezdem az utolsót, azaz a huszadikat. Közben tartottam egy kis szünetet és visszaírtam Liának. Hamar válaszolt is és kérdezte, hogy bemegyek-e a gyakorlásra. Abban a pillanatban jutott eszembe, hogy "basszus, tényleg, ma gyakorlás van". Mármint... nem kötelező, de szerettem volna bemenni. 12 előtt egy kicsivel volt akkor és 13-kor kezdődött. Gyorsan felöltöztem, aztán anyum odajön, hogy "de nincs mára bérleted". A JÓ BÜDÖS ******* MÁR! Igen... tegnap anyummal elmentünk a nyelvvizsgámat átvenni az első kerületbe, ahol közöltél velünk, hogy kedden lehet érte jönni. 17-én, a szóbelim előtt egy nappal be kell tehát mennem érte. Viszont ha már úton voltunk, beugrottunk a mekibe fagyizni. Vicces volt, mert kikértük a fagyit, aztán hátrapillantottam és egy gyereksereg tartott a meki felé. Én azonnal "nane"-ztem egyet, majd a pénztáros csaj is ugyanígy reagált. Végül nem voltak olyan vészesek, egészen rendesen elvoltak, nem zajongtak. Hazafelé vettem egy bérletet 13-ától, hogy már előtte úgyse megyek sehova. Hát... nagyon okos voltam. Anyum ma is tök rendes volt, mert eldobott a sulimhoz. Ott találkoztunk Liával. Négyőnk közül csak mi ketten jöttünk be. Az iktatást gyakoroltuk. Egészen jól ment nekem, meg is lepődtem. Mármint tudtam, hogy nem megy annyira rosszul, de nem hittem, hogy ennyire jó lesz a feladat. Egyet csináltunk meg, aztán Lia mondta, hogy neki nem megy a körlevél, ezért elmagyaráztam neki és csináltunk is egyet-egyet. Végül ugye a gyorsírás... nos... a lényeg, hogy van 4 jegyzőkönyv részlet és azokat gyakoroltuk szinte végig, mert az egyik lesz a vizsgában. Mivel mindenkinek az első ment a legjobban, ezért mondta a gyorsírás tanár, hogy majd ő javasolja, hogy legyen az. Oké, nos... ezt nem tette meg és most tudtuk meg. Szerencsére ezen a gyakorláson ma az igazgatóhelyettessel voltunk, aki azonnal el is ment szólni, hogy az legyen. Nagyon rendes volt tőle. Eredetileg a másodikat írtuk volna, de meg lett beszélve, hogy az első legyen, aminek mindenki nagyon örült. A bejegyzés után megyek is gyakorolni azt a szöveget. (Az az a szöveg egyébként ami a kézírásom menüpontban is van.) Miután végeztünk, elindultunk haza. Vettem egy jegyet a Bikáson, aztán a Határ úton is, viszont erre a két jegyre összesen 850 Ft-ot költöttem, mert a g*cis automata - amit utálok egyébként is - nem adta vissza az aprót, csak az 500 forintot az ezresből. Ráadásul a villamoson voltak ellenőrök, de nem értek el hozzám. Bezzeg ha nem lett volna jegyem, biztosan odataláltak volna, ahogy Murphy bácsi meg is mondta. Az eső persze esett, de valamiért nem éreztem, hogy lehangolna. Miután a villamosról leszálltam és sétáltam haza, táncikáltam is a zenére nagy vidáman, amit éppen hallgattam.

Múltkor végeztem a Liebster Award kitöltésével. Az utolsóhoz Anney írt egy kommentet, amiben feltett nekem pár kérdést. Örömmel válaszolok rájuk.

1. Voltak olyan tanáraid iskolás éveid alatt, akik folyton leszóltak, vagy bunkón viselkedtek veled? Hogy kezelted?
Igen, volt. Fiatalabb koromban elég rossz gyerek voltam, gyakran feleseltem vissza és nem éppen a megfelelő hangnemben beszéltem a tanárokkal. Ezért volt, hogy megérdemeltem a kapott büntetést. Mára már ilyen szempontból benőtt a fejem lágya és nem húzom ki a gyúfát egyiknél sem, legalábbis kevésbé. Az OKJ-s éveim alatt csak egy tanárral volt összetűzésünk, de vele sem volt olyan komoly. Pont ezt írtam le a bejegyzés elején. Középiskolában még kb az első évben az angoltanárommal vesztem össze egyszer, és még a magyartanárral állandóan. Ő nagyon utált engem. Így utólag meg is értem, de nem lehet csak rám hárítani ezt, mert nem tudott fegyelmezni, szóval az osztályból szinte senki nem vette komolyan. Meg is lepett az érettségin, amikor megdicsért. Azalatt a négy év alatt tehát ha egy tanár leszólt, az jogos volt. Az osztályfőnököm volt olyan, hogy mindig beszólogatott, csak az inkább viccből volt és ugyanúgy visszaszóltam neki én is poénból... vagyis... a legtöbbször poén volt az egész. Amikor úgy jártam, hogy egy tanár kifejezetten pikkelt rám különösebb indok nélkül, az általános hatodik körül volt. Tesi és matektanár volt. Elishát és engem nagyon utált. Eleinte senki nem hitt nekem, mikor mondtam mennyire pikkel rám, de később anyum is tapasztalta. Matekon mutatkozott meg leginkább, hogy mennyire komolyan gondolja az egészet. Állandóan egyes dolgozatokat írtam és bukásra álltam. Elkezdtem magántanárhoz járni, aki szintén mondta mindig, hogy nem vagyok azért olyan hülye, hogy egyeseket írjak. Tény, hogy nem megy jól a matek, de ennyire azért nem vagyok vészes. Miután jártam a tanárhoz, jobban is teljesítettem, azonban abban a pillanatban, amikor írtam nála egy ötös dolgozatot, kihívott felelni. Egyszer a tesiöltözőben leesett egy csempe a falról és azonnal az igazgatóhoz küldött, hogy az én hibám volt. Az igazgatóhoz járás akkor úgymond a hobbink volt Elishával. Minden kis sz*rért odaküldött minket. Egyszer nem öltöztünk át tesire és elküldött minket, az igazgató meg: "mit csináltatok már megint?" ... "hát, nem öltöztünk át" ... "aj, hagyjatok már, menjetek vissza órára". Volt, hogy el is beszélgetett velünk, de már ő is észrevette. Amikor a csempét ki kellett fizetnie anyumnak, ő is bement az igazgatóhoz (aki egyébként régi jó barátja volt), de akkor is csak nevettek és jól elbeszélgettek. Nekem úgymond szerencsém volt ilyen szempontból. Végül kirúgták. Gondolom azért kérdezed ezt, mert veled is előfordul ez. Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, ne félj szólni valakinek, ofőnek, igazgatónak, szülőnek. Komolyan beszélgess el velük róla, hogy miért érzed igazságtalannak a helyzetet.

2. Jobban szeretsz egyedül lenni otthon, mint másokkal társaságban?
Mivel nincs társaság, akikkel elmehetnék bárhova is, így igen.

3. Ha sok barátságodnak lett már vége, érzed úgy, hogy ezek miattad történtek?
Persze. Sosem állítottam, hogy ezek nem az én hibáim voltak. Némelyik nem feltétlenül, de a legtöbb igen. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy megismerkedéskor én mindenkit figyelmeztetek, hogy nem ajánlott túlzottan közel kerülni hozzám, mert nem vagyok egy kedves ember. A másik pedig, hogy számomra azért olyan könnyű végetvetni egy ismeretségnek, mert én mindig ügyelek rá, hogy ne kerüljek közel senkihez. A legjobban mindig az tud megbántani, akit szeretsz. Így nem tud fájdalmat okozni senki (más). Ez nem jó dolog. Nem kívánom senkinek, hogy így gondolkozzon. Engem az juttatott idáig, hogy eleinte ok és magyarázat nélkül, illetve könnyűszerrel hagytak el az emberek és bántottak meg. Onnantól rájöttem, hogy nem is érdemes senkit közel engednem magamhoz. Okolhatnak érte engem ők is akár, de azok tettek ilyenné akik egykor hajtogatták nekem mennyire fontos vagyok nekik. (Másrészt Jiyong, de ebbe most nem mennék bele.) Udvarias és illedelmes vagyok alapvetően, de távolságtartó.

4. Milyen témájú oldalt vezetnél most szívesen, ha lenne rá időd?
Először is jó lenne már az A.KOR-os fanoldalammal felzárkózni. Másrészt egy SNUPER-es fanoldalon kezdtem gondolkozni.

5. Az ismerőseid ismerik a blogod?
Igen. Elisha, Lilith, Mimi, Katie, Lisa, Becca, Hana, Hachi. Ők mind ismerik. Hirtelen ők jutottak eszembe. Én nem beszélek senkiről a háta mögött és nem is titkolom a blogom. Igaz, hogy nem szeretném ha sok ember rábukkanna, de ha megtörténik, akkor is vállalom mindenért a felelősséget.

6. Hiányzik valami a múltból?
Az a pillanat, amikor "mindenkivel" jóban voltam és tényleg volt egy jó kis társaságunk. "A banda" volt az egyik legjobb dolog az életemben. Emellett még ha nem is tartott olyan sokáig, Mayville is borzasztóan hiányzik. Imádtam az oldalt és, hogy elfeledtette velem a gondjaimat. Sosem fogom megbocsátani a szerkesztőjének, hogy törölte. Nem értem kit zavart az ott. Legalább az emlékek ott lettek volna, de fáj, hogy már azok sincsenek.

május 13. - Írásbeli vizsga | május 18. - Szóbeli vizsga

This is how we do... naja. This is how Cassie passes her exams inkább. Holnap tehát 10-kor kezdődik az egész írásbeli része, ami 90 perces lesz. 11:30-ig fog tartani, aztán 12-től jön egy 150 perces "gyakorlati B" rész, majd egy 15 perces szünet után 14:45-től a "gyakorlati C" rész jön és 15:15-kor végzek. Ha úgy vesszük akkor előbb végzek, mint amikor még rendes tanításra jártam és 17-ig benn ültem. Túl fogom élni! Kívánjatok sok sikert!