Fú~ már nagyon régen írtam igazi szülinapi köszöntéses bejegyzést, de úgy érzem ez egy olyan alkalom, amikor nem hagyhatom ki. Meg kell említenem az én angyalomnak a születésnapját. (Valószínűleg a nagy részét már százszor elmondtam a mostani mondanivalómnak, de nem számít.) Naaa~ kitaláltátok kinek a születésnapja van ma, október elsején? ...

Édesem! Drága Choi Hyunggeun! Nagyon messze élsz tőlem és még csak angolul sem tudsz eléggé, hogy bármikor megértsd majd azt, amikor kifejezem az érzéseimet irántad. Ez az egyik oka, hogy tanulok koreaiul. Te nagyon sok mindennek vagy az oka az életemben. Pont annak is, hogy még élek és tudok tovább küzdeni. Valószínűleg fogalmad sincs róla, hogy ekkora hatással van valakire a puszta létezésed, pedig így van. Egy nap biztosan eléd fogok állni és elmondani neked ezt egy nagy, végtelenbe nyúló ölelés mellett. El fogom mondani neked a gyönyörű koreai nyelven azt, amit most még csak magyarul írok itt le. Egy mosolyod megér annyit, hogy felkeljek és elkezdjem a napot. A hangodat amikor meghallom, olyan kifejezhetetlen kellemes, jó érzés költözik a szívembe, amit már nagyon rég nem éreztem. Ez az érzés eloszlatja az összes rosszat, a kételyt, a fájdalmat és minden negatívumot. Az, ha rád nézek és meglátlak mosolyogni, ha meghallom azt a bolondos, egyedi és utánozhatatlan nevetésed, amit ezer közül is felismerek, elég erőt ad, hogy elhiggyem, bírom még. Te segítesz abban, hogy kibírjam, hogy tovább másszak. Mintha fentről nyújtanád nekem a kezed és húznál magaddal. Hogy is hálálhatnám meg mindezt? Ha tehetném, az egész világot megadnám neked, mert megérdemled. Nagyon fontos vagy nekem és elképzelhetetlen lenne nélküled az életem. Ha nem láthatnálak legalább képen minden nap, ha nem hallhatnám a hangod, nem tudom hogyan viselném a mindennapokat. Napról napra elkapsz, amikor zuhanok. Egy csodálatos ember vagy, aki mások boldogságát tartja szemelőtt. (Bár... tessék megszeretni a galambokat! xP) Én csak azt szeretném, hogy mindig egészséges és boldog legyél. Soha ne hagyd abba a nevetést! Legyél mindig ennyire fantasztikus, amilyen most vagy! Teljes szívemből kívánom, hogy legyél te és a SNUPER nagyon sikeres! Érd el minden kitűzött célodat és váltsd valóra az álmodat! Nagyon szeretlek és boldog születésnapot kívánok neked! Egy óóóriási ölelést küldök innen, csak neked! Addig is, oszd be, amíg nem találkozunk! ♥

Hááááát sziasztok teddik! Hiányoztam? Tudom, egy ideje nem írtam és ez engem idegesít baromira, de fáradt vagyok és zajlik az élet. Dolgozom és nem tudom mikor és hogy írjak. Ennyi idő után eléggé nehéz újra visszarázódni a mesélésbe, ráadásul azt sem tudom mit lenne érdemes leírni, vagy hol kezdjem az egészet. Most aztán tényleg van mit mesélnem. *gondolkozik* Na de hol is kezdődött az egész, és mégis miket kell elmesélnem? Elkezdtem dolgozni, összeismerkedtem új emberekkel, sok ember unszimpatikus is lett emellett, hivatalosan magántanárnál tanulom a koreai nyelvet, a tanárommal is egész jól kijövünk, lett egy új cicánk, stb. Vágjunk hát bele a történetekbe. Igyekszem érthetően összefoglalni a fontosabb dolgokat és a lehető legpontosabban visszaemlékezni rájuk. Mindenki kééész?

[ Szeptember 5. ] Délelőtt 10-re mentem vissza a D portához. Mivel az első alkalommal voltam olyan fantasztikusan ügyes és pont az érettségimet, a legfontosabb iratomat hagytam otthon. Aznap pont esett az eső, de őszintén szólva, megkönnyebbülés volt számomra a nagy meleg után. Vettünk a nyáron egy szuper esőkabátot anyummal, szóval már semmi nem állhatja utamat az esőben sem. A nő lemásolta az érettségimet, aztán elküldött a polaroidba. Mondanom sem kell, hogy rögtön a SNUPER jutott róla eszembe. "Gyengébbek" kedvéért, a SNUPER-nek van egy ilyen című dala, amit nem mellesleg imádok is. Itt pedig azt a helyet jelentette, ahol a kártyámat elkészítik, valamint képet is készítenek hozzá. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy senki nem szólt nekem, hogy most ez lesz, mert akkor nyilván alakítok is a fejemen, de így ez lett életem legrosszabb igazolványképe. Kíváncsi vagyok fogja-e bármi űberelni ezt a csodás képet. Tök morci volt ott a nő, még csak meg se mutatta volna, hogy jó lesz-e. Még csak a kamerát se láttam, nagyon rossz volt. Olyan óriási lámpák világítottak az arcomba, hogy komolyan nem láttam semmit... és akkor még azt mondja a nő, hogy nézzek a kamerába. Mondom: oké, de hol a kamera? Amikor elkészült az a fantasztikus fotó, már csak arra vártam, hogy az egész kártya meglegyen. Ameddig ott ültem, végig orosz pasik voltak ott. Például amikor megkérdeztem a csávót, hogy leülhetek-e mellé a kanapéra, akkor tudtam csak meg, hogy orosz és nem értett semmit, de azért beleegyezett a dologba. Szeretem amúgy azt a nyelvet. Rajta van ám a megtanulandó nyelvek listámon, eléggé elöl. A végefelé megjelent egy lány. Akkor találkoztam először Lorival. Az első kommunikációnk annyi volt, hogy megkérdezte mit kell vinni a pulthoz, amikor hívják, én pedig mondtam neki, hogy a személyit és a lapot, amit az irodában kapott. Akkor végeztem is a polaroidban és visszaindultam. Egyébként tök messze volt ez a két épület egymástól, így amikor a polaroid felé tartottam, szokásomhoz híven kételkedni is kezdtem magamban, hogy jól csinálom a dolgokat, azaz jó felé tartok, de végül csak eltaláltam oda. Miután visszamentem az irodába, megkötöttük a szerződéseket és a nő megmutatta hogyan kell használni a kártyát, azaz hogyan kell becsekkolni, valamint ki. Legvégül pedig azt árulta el kit keressek másnap, akkor már a repülőtéren, a terminálon, egészen pontosan az 2A terminálon.

[ Szeptember 6. ] Kedden 12-re kellett mennem és az ottani fejest kellett keresnem, azaz a managert. Előző nap leírtam a nő nevét, mert a névmemóriám olyan mint a egy aranyhal memóriája. Persze azt a kis lapot, amin minden fontos információ rajta volt, én kipakoltam a táskámból véletlenül. Amikor megérkeztem a terminálra, akkor hívtam fel anyumat, hogy a papírkupac között keresse már meg azt a kis sárga cetlit és árulja el, hogy kit kell keresnem. Szerencsére összejött minden és anyum is meg tudta mondani. Egy kis gyomorgörccsel azért, de elindultam és megálltam az irodája előtt, mert az ajtó nem volt nyitva. Pár perccel később Lori is megérkezett és el is kezdtünk beszélgetni amíg arra vártunk, hogy megérkezzen a manager. Azt már rögtön az elején kiderítettem, hogy Nyilas. Amikor megérkezett a nő, pár infót elmondott, aztán adtak nekünk feladatot. Oké, túloztam. Az egész napunk abból állt, hogy egész végig a check-in pultokban álltunk a check-inesek mögött és néztük mit csinálnak. Akkor annyira érthetetlennek tűnt minden. Teljesen össze voltam zavarodva, minden új volt. Ilyenkor még minden olyan furcsa. Minden kezdet nehéz ugyebár. Az ember azt se tudja hol van, mit csináljon. Nagyjából 18-ig ezzel voltunk elfoglalva. Közben beszélgettünk, ismerkedtünk és kimentünk cigizni. Nagyjából ebből állt a nap. Nézegettem a cimkéket és igyekeztem a programot is, de arról tényleg semmi gőzöm nem volt. Én British Airways check-ines leszek és majd október 4-én indul a képzés. Addig fogalmam sem volt mihez kezdjek ott, de végül csak alakultak a dolgok ebben az egy hónapban. Eleinte tényleg nagyon rossz volt, hogy nem volt dolgom. Este, amikor hazaértem, úgy döntöttem a munka mellett, amit nagyon nem fogok várni, kell valami, aminek örülhetek a hétköznapokban és örömmel csinálom majd. Ideje elkezdeni tanulni ténylegesen a koreai nyelvet! Be is írtam a Google-be, hogy koreai nyelvtanárok és kiadott egy lányt, Tamsint, akinek még azon az estén írtam egy SMS-t, hogy mikor tudnánk megbeszélni a részleteket. Nem sokkal később válaszolt is, hogy reggel lenne neki jó, vagy este. El is döntöttem, hogy másnap reggel felhívom.

[ Szeptember 7-9. ] 7-én reggel fel is hívtam Tamsint, hogy egyeztessünk a koreai órákkal kapcsolatban. Muszáj voltam magántanárt találni, mert csak az tud alkalmazkodni az én hülye folyton változó beosztásomhoz. Ezt tartottam szemelőtt akkor is, amikor mondta, hogy 3ezer lenne az egész. Belementem természetesen, számomra nem is volt kérdés. Szeretnék megtanulni koreaiul bármi áron és most ha a pénz az akadálya, soha nem fogok megtanulni. Felvettük egymást KakaoTalkon és ott folytattuk a beszélgetést. Ami a poén az egészben, hogy azonnal tök közvetlenül, napi szinten kezdtünk beszélgetni (이야기하다! HA! Fejből! xD). Tehát már az első pillanattól jól megvoltunk egymással. (Kos, egyébként~ a koreai párja pedig Mérleg. ^^) Az számomra nagyon szimpatikus volt, hogy nem kpopper és nem azért tanult meg ilyen szinten koreaiul. Végre valaki, akit nem csak azért érdekel ez a nyelv, meg az egész ország. Megbeszéltük, hogy szombaton (10-én) találkozunk 13-kor, amikor még nem tanulunk csak megbeszélünk pár dolgot és elvagyunk.
Szerdától egy 3 napos képzésen vettem részt. Az volt az alapképzés, amit mindenki elvégez, aki ott dolgozik. 10 órakor kezdődött és elvileg 17-ig tartott volna, de egyik nap sem tartott addig, mert rendes volt nagyon, aki tartotta. Egy lead-agent tartotta, aki egyébként a terminálon is mindig bent van a lead irodában. A PowerPointos diákat is szerencsére megkaptuk előre kinyomtatva. Mily' ironikus, hogy mindenki augusztus 25-én nyomtatottat kapott, én viszont egy 18-án nyomtatottat. Hah, whatever. Lorival egy képzésen voltunk, valamint még csoporttársak voltunk ott egy lánnyal, akivel akkor még ott nem beszélgettünk, de a munkahelyen végül egész jól megtaláltuk a közös hangot. Mi Lorival leghátul ültünk és egészen jól megvoltunk végig, úgy tűnt a lead-agent is bírja a fejünket, mert végig kérdezgettünk (normális kérdéseket), érdeklődtünk és felfogtuk a dolgokat, amiket mondott. 3 napon keresztül ment ez. Nagyon élveztem, az az igazság. Úgy éreztem magam, mintha megint iskolás lennék, ami annyira hiányzik. Ráadásul az "osztálytársak" is mind jófejek voltak. Aki iskolás, az el se tudja ezt képzelni, de én elég ijesztő dologként éltem meg a munkába állást. Igazi kikapcsolódásként szolgált ez a tréning, de még a vizsga is.

[ Szeptember 10. ] 8-ra kellett mennem és 12-ig dolgoztam. Elég sokat voltam először a pihenőben. Az egyik lead-agent beosztott egy nőhöz, aki cseszett szólni, hogy elindul, én pedig új voltam nagyon, ilyenkor ki az, akiből sugárzik a magabiztosság? Ha van is ilyen, az biztos, hogy nem én vagyok. Egy ideig ültem ott, aztán végül megkérdeztem valaki mást, hogy merre menjek és végül elmentem egy lánnyal ismét egy check-in pultba és ott nézelődtem. A pihenőben egyébként, amíg vártam, szemben ült velem egy srác, Chris. Ő volt az első, aki megszólított. Megkérdezte, hogy új vagyok-e és váltottunk pár szót. Nagyon jól esett, hogy végre valaki nem nézett levegőnek. A check-in pultos figyelgetésem után részt vettem életem első beszállításán. Az az, amikor ugye ellenőrizzük az utasok beszállókártyájáit, útiokmányait és felengedjük a gépre őket. Annel voltam azon a beszállításon és egy férfival. Ann aranyos volt végig és azután a beszállítás után együtt sétálgattunk kicsit a terminálon, megmutatott pár dolgot, hogy mi hol van, végül letelt mind a kettőnk munkaideje, így együtt mentünk el a Kökibe, ahol beszélgettünk és sétálgattunk. Elmentem vele a postára és éppen cipőt nézett, amikor írt nekem Tamsin, hogy ő ott van, ahova megbeszéltük a találkozót. Mármint a Kökin belül, nyilván. Odasiettem, aztán a találkozónk igazából olyan sikeres volt, mint a beszélgetéseink, tehát szerencsére élőben is ugyanúgy tudtunk beszélgetni. Először elmentünk a KFC-be. Én ott ettem egy keveset. Azután kint a tetőteraszon ültünk le egy padra és beszélgettünk az ABC-ről is. Tesztelte, hogy mennyire tudom. Sikeresen "levizsgáztam" szóban. Kint iszogattuk a kávénkat, amit még bent vettünk és közben cigiztünk és beszélgettünk. Persze, előjött az a téma is, amiről nem szeretek annyira beszélni új ismerősöknek: a szerelmem. Megállapodtunk, hogy én elmesélem neki, de csak részegen, tehát majd egyszer együtt fogunk inni. Húú... előre látom milyen szép lesz az. Azután még sétálgattunk egy keveset, aztán betérve ott a kínai boltba, vettünk peperot. Egyet meg is kajoltunk, majd álltunk egy keveset a mozgólépcsőknél és jót beszélgettünk. Mesélt róla, hogy milyen volt, amikor Koreában tanult, mesélt a barátjáról is, hogy hogyan jöttek össze, stb. Én is meséltem ezt-azt, tehát jól telt el az a pár óra, amit együtt töltöttünk.

[ Szeptember 11-14. ] 11-én szabadnapom volt, szóval végig tanultam. Szerencsére a vizsga utáni napon is, azaz 13-án is tudtam kicsit pihenni. 12-én viszont ugyanúgy a D portán, ahol a tréning is volt, lezajlott egy 3 órás vizsga 10-től. 3 részből állt. Az első rész elején lehetett használni minden anyagot, amit az órákon megkaptunk, jegyzeteltünk. Azután az első rész nagyobb részéhez már nem lehetett semmit használni. Az volt a leghosszabb az egészben, minden benne volt. A második rész a vízumokkal volt kapcsolatos, meg az utazási okmányokkal, amihez egy napot szintén lehetett használni. A harmadik pedig a rendvédelmi rész volt a repülőtéren, aminél ugyanúgy volt egy anyag, ugyanis szerencsére senki nem várta el tőlünk, hogy az összes jogszabályt bemagoljuk. Az utolsónál csak az volt a rossz, hogy leszakadt a kezem, mire mindent kimásoltam.
14-én már dolgoztam 8-tól 12-ig. Cindyvel beszéltem egy keveset a nap elején, aki szintén csoporttársam volt a tréningen és ő is új még itt. Ezután voltam kicsit a check-in pultban, majd 2 beszállításom volt, amin csinálhattam is valamit. Végre én is beszállítottam és nem csak álltam ott. Sokkal jobb, ha gyakorol az ember, úgy lehet igazán tanulni.

Miért van az, hogy engem mindig jobban érdekel mi van másokkal? Miért csak én figyelek oda mi van másokkal? Olyan nehéz csak úgy írni nekem? Amikor nincs szüksége senkinek semmire... miért nem tudnak megkeresni? Tudjátok, általában igyekszem erőt adni másoknak, de miért olyan nehéz belegondolni, hogy néha nekem is szükségem van erre? Néha az emberek természetesnek veszik, hogy én erős vagyok és csak azért vagyok ott, hogy segítsek. Nem. Én sem vagyok mindig erős csak azért mert nem kürtölöm világgá, hogy épp rosszul vagyok. Egy kis figyelemre lenne szükségem a "barátaimtől", akiket én nem nevezek annak, de ők mégis azt mondták a annak tartanak engem. Valamint mindenkitől, aki elvileg törődik velem. Elegem van, de ebből nem egy szomorú, depressziós bejegyzést akartam kihozni... aminek persze az lesz a vége, hogy megint nem veszik komolyan, amit az előbb írtam és megint csak én leszek aki másokat támogat. Ez a dolgom, mi? Nem ez a dolgom, csak jól érzem magam ha segíthetek. Azért megesik, hogy nekem is szükségem van a támogatásra. Örülnék, ha egyszerűen csak nem hagynának figyelmen kívül és legalább odafigyelnének már arra ha én írok, de még arra is alig. Nekem elég lenne egy egyszerű beszélgetés is, de míg én "mindig elérhető vagyok" és fordítok rájuk időt ha írnak, mindig csak akkor beszélgetünk, ha nekik jó. Van egy jó mondás miszerint: "Nem mindegy, hogy valaki a szabadidejében beszél veled, vagy szabadidőt csinál azért, hogy beszélhessen veled." Érzéketlen embernek tartom magam, ilyenkor mégis elgondolkozom, hogy akkor miért is foglalkozom ezekkel a dolgokkal.

Tegnap szerettem volna publikálni valamit, hogy a tanév első napján ösztönözzelek titeket, de nem ment. El sem tudjátok képzelni, mennyire rosszul éreztem magam... most testileg. Ez az egész ott kezdődött, hogy már 2 napja nem ettem semmit. Nem tehetek róla, de bűntudatom van, ha eszem. Ezt eredetileg nem akartam megosztani veletek, nehogy legyen véletlenül valaki, aki szintén jó ötletnek tartja. Nem az, de egyszer már "túléltem" úgy 5 napot, hogy akkor sem ettem semmit. Nem értem, hogy most ez akkor miért tett be 2 nap után. Talán nem csak annak tudható be. Úgy kezdődött a tegnapi napom, hogy reggel fél 5-kor felkeltem egy hülye szúnyog miatt. Egy ideig fent voltam, még arra is gondoltam, hogy biztos azért nem tudok aludni, mert szolidalitok a diákok miatt. Anyum elment valahova reggel, én pedig felkeltem. Mivel hideg volt, felvettem egy pulcsit. Lementem a konyhába és gondoltam, csinálok egy kávét. Szétszedtem a kávéfőzöt, hogy elmossam, már bele is öntöttem a vizet, de akkor hirtelen úgy éreztem muszáj leülnöm. Hirtelen minden elsötétült, aztán ahogy azt mondják, csillagokat láttam. Tényleg szinte nem is tudtam irányítani a testem, gyorsan - mivel nem láttam semmit - tapogatózva a zacskóból egy diós csigát, és haraptam belőle egyet, mert nekem is az jutott eszembe, hogy lehet az evéshiány okozza ezt. Mintha az az egy falat megoldana bármit is. A konyhában a székre rogytam és az asztalra dőltem. Ezután valahogy gondoltam jót tesz majd egy kis friss levegő, ezért valahogy kitámolyogtam az udvarra és ugyanúgy összeestem, de szerencsére még volt annyi erőm, hogy egy székre. Ott feküdtem egy ideig, az asztalnál és próbáltam összeszedni magam, de nem ment. Mégis arra gondoltam, hogy erősnek kell lennem, pedig mindenem fájt, egyben mégis olyan gyenge voltam, hogy mozogni is alig tudtam. Amikor úgy láttam, van elég erőm, feltápászkodtam, bevittem azt a diós csigát, amiből ettem egy falatot (se). Végül felbotorkáltam az ágyamhoz és ledőltem rá ahogy csak értem egyszerre majd meg sültem és borzasztóan fáztam. Aludthattam egy keveset, aztán amikor felkeltem, úgy fájt a medencémnek a bal oldala. Nem tudom pontosan miért, de néha enyhült, aztán megint beleszúrt és így folytatódott. Rosszabb volt, mint egy menstruációs görcs, esküszöm egy szülést tudnék így elképzelni, ezzel a fájdalommal. Nem szoktam fájdalom miatt sírni, de emiatt sikerült. Egyszerűen nem akart elműlni, ráadásul hányingerem is volt. Kétszer hánytam azon a reggelen, bár fogalmam sincs, hogy mit, mert a gyomromban nem volt semmi. Már bocs, hogy undorító vagyok, de mart is, mint az állat. Ezek között aludtam még egyszer, szenvedtem és esküszöm annyira rosszul voltam, olyan gyenge voltam, hogy még 3 lépést sem tudtam megtenni a fájdalomcsillapítóig. Amikor elég erőt vettem magamon, bevettem egy egész Algopyrint és visszafeküdtem az ágyba. Nem tudom hogyan, de valahogy sikerült elaludnom. Emlékszem, hogy többször gondoltam *rá* és amikor elaludtam, akkor is ő járt a fejemben. Miután felkeltem, továbbra is pihentem, lementem a konyhába és nagyjából 15 év után kakaót ittam. Valamiért megkívántam és úgy éreztem az jót tesz. Ezután anyum lejött és együtt ettünk egy keveset, közben beszélgettünk. Vagyis én elég keveset ettem, de legalább valami volt a gyomromban. Reméltem, hogy jobb lesz tőle. A nap folyamán Totally Spiest néztem a tévén és aludtam, majd felébredve a fejem fájt borzasztóan. Este megint kakaóztam, aztán bevettem egy fél Algopyrint megint és valahogy sikerült elaludnom. Egész nap nem tudtam semmit csinálni. Ma reggel is gyengének érzem magam és kicsit mintha a fejfájásom is a kezdő fázisban lenne, de azért jobb, mint tegnap.

Mostanában annyira igyekszem kiverni a fejemből és a SNUPER-nek, főleg Suhyunnak köszönhetően sikerül is, de ezzel legtöbbször csak azt érem el, hogy amikor megint belébotlok, még nagyobb erővel csap pofán az érzelem, a szerelem, amely hozzá köt. Ettől függetlenül a srácok tényleg segítenek és továbbra is hálás vagyok nekik.

Tegnapelőtt anyummal is sikerült összevesznem, tegnap viszont megoldódott a dolog, mégis szeretnék kitérni rá. Ami azt illeti, én nem teljesen nevezném összeveszésnek, csak ő ideges lett, amit elég gázosnak tartottam. Hogy miért? Az egyik múltkori bejegyzésemben említettem, hogy amikor mentem a szerzőségkötés miatt a céghez, voltam olyan ügyes és nem vittem az érettségimet. Anélkül viszont nem tudnak bejelenteni, ugyanis az a minimum, ami kell egy normális munka elvégzéséhez. Emiatt megbeszéltem a nővel, aki az ügyemet intézte, hogy szeptember 5-én, hétfőn megyek vissza és viszem az érettségimet. Erről a megbeszélésről anyum nem tudott semmit. Aznap szóba hozta, hogy másnap akkor megyek-e, ugyanis eredetileg úgy lett volna, hogy 1-jén kezdek. Mondtam, hogy nem, amire el is borult az agya. Megkérdezte, hogy megtaláltam-e az érettségim. Mondtam, hogy kerestem, de még nem. Nem mondtam semmi mást. Nem tud róla, hogy még van időm megtalálni az érettségim, valamint, hogy mindent lerendeztem, de rögtön támadt, nekem pedig érthető okokból nem volt kedvem vele beszélgetést folytatni. Azonnal idegesen hozzám vágta nagyjából, hogy gratulál, amiért itthon ülök majd és tévézek és hogy van-e elképzelésem, hogy mire akarom vinni, hogy mit akarok elérni egyáltalán. Illetve, hogy szégyent hozok rá. Mondom magamban: az szép, ilyenkor látszik ki mit gondol igazából. Én nem mondtam semmit, csak hallgattam és ahogy szokásom, nem figyeltem oda a szavakra. Ebből látszik mennyire hamar és előre is ítél az ember. Hogy mennyire könnyű támadni ahelyett, hogy megérteni próbálnánk a másikat, vagy azt, hogy mi is húzódhat a háttérben. Anyumnak azért sem válaszolok soha ha "veszekedünk", mert nem tudok jól kijönni belőle. Teljesen mindegy, mindig talál valamit, amiben még hibás vagyok, amiben úgyis neki van igaza. Feleslegesnek tartottam elkezdeni visszabeszélni és megértetni magam vele, mert úgyis csak én jöttem volna ki rosszul a dologból. Egyébként is már 20 éves vagyok, szóval intézkedhetek a tudta nélkül. Nem kell rögtön hülyének nézni, aki csak úgy eldob magától egy állást. Azt mondtam elsején nem megyek, nem azt, hogy egyáltalán nem. Mindig mondja, hogy viselkedjek felnőttként, de így kezel. Tegnap végül meglett az érettségim, szóval minden megoldódott és el is mondtam neki, hogy mi a helyzet, meg, hogy mit beszéltünk, de amikor elborul az agya, nem érdemes hozzászólni.

Az előző bejegyzésemben kitöltöttem ezt a kihívást, csak ott teljesen kiment a fejemből a szabályok második pontja és mivel már reagáltam két bloggerre akkor, nem szerettem volna kitörölni. Most, ha így is rendben van a dolog, Kira egyik bejegyzésére is sort kerítek, aki kihívott. Joesonghamnida, Kira!

Szabályok: Ha kihívnak téged, akkor vagy elfogadod vagy nem. Ha elfogadod akkor a következőket kell tenned:

1. Válassz egy bloggert és tőle egy bejegyzést, amire reagálnod kell. Nincs megszabva, hogy hány mondatot írsz. Ezt mindenki eldöntheti.
2. Aki kihívott téged, tőle is válassz egy bejegyzést és reagálj rá.
3. Végül, hogy ne szakadjon meg a sor taggelj további bloggereket.
4. Akinek a bejegyzésére reagáltál, dobd meg egy kommenttel, hogy értesüljön róla.

Kira - #80 Weak or Strong

Mivel az utóbbi bejegyzéseidre nem nagyon tudok reagálni, maximum annyit, hogy én is szeretem azokat a dalokat, egy régebbit elevenítettem fel, bár nem tudom mennyire aktuális már. ~ Blogot vezetni természetesen nem egyszerű és természetes, hogy a bloggerek is elfoglaltak, de szerintem ez így jó. Az a jó, ha egy bloggernek van mit csinálnia, amit persze aztán ha időhöz jut le is tud írni az olvasóinak. Az olvasók pedig boldogan olvassák kikapcsolóságként. Ez egy tök jó körforgás. ^^ Anyudnak jobbulást, bár nem tudom azóta hogy van, remélem sokat pihen. Te pedig nagyon aranyos vagy, hogy így odafigyelsz mindenre a ház körül. Persze, gondolom kénytelen vagy, de mégis benned van a felelősségérzet. Az új családtaghoz gratulálok! :3 Az nem gond, ha kicsit rivalizálnak, el kell dönteniük ki lesz a falkavezér. Aigoo! Én pont most megyek majd dolgozni, erre ilyet kell olvasnom. Tökre félek tőle, hogy majd nem jövök ki az emberekkel és a melóhelyen ugye muszáj lesz együtt dolgozni. Örülök neki, hogy azért vannak jófej munkatársak is. Persze, ez emberfüggő. Azért ijesztő, hogy én leszek az új, aki bekerül egy már összeszokott társaságba és nem ismer senkit. A fanfiction olvasáshoz sok sikert! Pontosabban ahhoz, hogy jókat találj! :D Ha már "weak or strong" a cím, akkor stay strong!

Elkezdődött a suli. Kinek milyenek voltak az első napok? Még nem vészes, igaz? Ne legyetek kétségbe esve, ez és a következő hét még csak nagyrészben arról fog szólni, hogy visszaszokjatok a korán kelésra, semmi extra nem fog történni. Nevetve túlélitek. Nem lesz nagy szám. Ezzel kapcsolatban, múltkor beszéltem anyummal a munkáról és mondtam, hogy nekem komolyan nem lenne semmi bajom, ha olyan lenne a meló, hogy felkelek, amikor akarok, aztán szépen bemegyek a munkába. Tetszene. A legrosszabb nekem az egészben, hogy abban a tudatban kell lefeküdnöm este, hogy másnap korán kell kelnem. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, éppen ezért, együtt túlesünk rajta. Minden diáknak sok-sok sikert kívánok az idei tanévhez! Biztos vagyok benne, hogy ügyesek lesztek és egy csomó ötöst szereztek majd. Az én olvasóim mind okosak, ez nem is kétséges. Mondjuk hozzátenném, hogy a tudást és az okosságot nem lehet jegyekkel értékelni. Az iskola leginkább a türelemről szól, hogy mennyire képes valaki leülni tanulni, de attól még mert valakinek nincsenek jó jegyei, nem azt jelenti, hogy hülye vagy egyáltalán nem okos. Lehet, hogy a legokosabb embernek van a legtöbb egyese. Persze, gondolom magasak az elvárások és fontosak a jó jegyek mindenféle szempontból, ezt csak azért mondom, hogy ha esetleg rossz értékeléseket kapnátok, ne szomorkodjatok! Egyáltalán nem vagytok buták! Mint azt már mondtam, én itt vagyok és hiszek bennetek! Innen mindig érezhetitek majd a támogatást! A fenti B.A.P dalt csak nektek küldöm, ezzel együtt pedig az erőt is! Gondoljatok erre suliba menet! You got the power! Fighting!

Annyeong everyone! Hogy vagytoook? Én még mindig elég sz*rul, de semmi gond, még mindig magasan tartom a fejem. Rajtam nem fogja meglátni senki, hogy nem vagyok jól. Itt a blogomon sem szeretnék panaszkodni, mert úgy érzem pár emberre hatással vagyok. Többeteknek segíthettem már és nem szeretném hogy itt is azt kelljen látnotok, hogy bloggernimnek milyen keserűségesen borzadályos élete van. Mesélnivalóm viszont van egy pár, úgyhogy inkább térjünk rá arra ahelyett, hogy panaszkodni kezdenék. Mosolyogni fogok rátok, hátha átveszitek ezt a szokást ti is. Ren pedig még mindig perfect, oh my f*cking gooood... ahhh.

Ultimate bias. Ezt a jelzőt eddig senkire nem használtam. Nem is nagyon éltem vele, számomra a bias szó is kicsit furcsa volt. Van egy olyan "betegségem" - vagy minek nevezzem -, hogy én sokszor a felkapott dolgok ellen vagyok. Nem mindig, mert vannak olyan alkalmak, amikor elismerem olyankor is, hogy jó valami, de legtöbbször nagyon zavar, hogy mások ezzel szemben nem kapnak elég figyelmet. Ez most lehet egy banda is, de akár valamilyen öltözködési stílus, eszme, bármi, ami éppen "trendi" és "menő". Például a "bias" szó is számomra olyan volt, mint mondjuk a "swag", "yolo" és társai. Nem voltam oda érte, de most, hogy mégis találtam egy olyan idolt, akit első helyre sorolhatok ilyen szempontból, kénytelen voltam megbarátkozni ezzel a kifejezéssel. A BIGBANG ugye számomra több idoloknál. Rájuk nem igazán tudok ilyen szemmel tekinteni, úgyhogy még Seungrit, vagy Daesungot sem tudom ilyen szempontból kiemelni, pedig ők a kedvenc előadóim. Az ultimate biasom azonban nem más lett, mint... *dobpergés*... Choi Hyunggeun. Húúú~ gondolom ezzel most nem mondtam senkinek semmit... na jó, talán 1-2 embernek. Ő Suhyun a SNUPER-ből, akit mostanában nagyon megkedveltem. Iszonyúan fontos lett számomra, mint idol és mint ember. Egy szerethető, zabálnivaló kis drágaság. Minden alkalommal elmosolyodok és vele nevetek, amikor nevetni látom, vagy akár hallom azt az idióta kacajt. Nagyon szeretném, hogy a SNUPER végre megkapja a jól megérdemelt hírnevet. Én biztosan segítek, ahogy csak tudok. Ők képesek voltak elérni nálam, hogy megint rajongjak valakiért. Szeretem ezt a 6 bolondot és legfőképp Suhyunt, a csapat vokalistáját és legidősebb tagját, az ultimate biasomat. Suhyun állandóan mosolyog és az a mottója, hogy "Először mindig másokra gondolj". Egy igazi imádnivaló ember, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. Főleg Woosunggal. Egyszerűen odavagyok a barátságukért. Annyira össhangban vannak mindig, hogy le sem tagadhatnák, hogy mind a ketten Mérlegek. Szuperül kijönnek és állandóan mindent egyszerre mondanak. Imádom őket együtt, na. Valamint a drága leader, Taewoong is egyre jobban bias-wreckerkedik itt nekem.

A fenti srácok mellett pedig egy új bandát kedveltem meg, ez pedig nem más, mint a NU'EST. Többször hallottam már felőlük, de eddig nagyjából 3 dalukat hallottam. Nem tudom miért, de ezelőtt nem figyeltem fel rájuk annyira, pedig most újrahallgatva a dalaikat, nagyon hülye voltam! A Face című dalt mindig is imádtam, de eddig valamiért elveszett a feledés homályában. Most megint hallgatgattam a Face-t és a többit. Rájöttem, hogy mekkora hülye voltam egészen eddig, hogy nem merültem el a világukban jobban. Sebaj, ami késik nem múlik. Azt viszont meg kell említenem, hogy a Pledis egy óriási barom állat, amiért nem szentelt rájuk elég figyelmet. Ha egy kicsivel jobban promotálta volna őket, biztos, hogy már a legnagyobb K-pop bandák között lennének, ugyanis a NU'EST nem egy olyan csapat, ami nem lenne erre kiváló "alapanyag". 100%-os dalok, 100%-os MV-k, 100%-os tagok, 100%-os csapatmunka, 100%-os minden. El sem hiszem, hogy ezt hagyták így elúszni. Nem kis potenciál van bennük, de a Pledis elég hülye volt ahhoz, hogy ne tudja ezt kihasználni. A Seventeen debütálásával pedig ez a helyzet csak rosszabbodott. Azért remélem még lesz lehetőségük bizonyítani, bár ez tényleg semmiben nem rajtuk múlik, hanem a hülye cégen. Annak kéne összekapnia magát. Számomra még ennek ellenére sincs semmi akadálya, hogy megkedveljem őket. A napokban showkat is néztem velük és valami eszméletlen, hogy mennyire édes az összes tag. Amikor kísértetházban voltak, egyszerűen imádtam Ren reakcióit... meg amikor Baekhoval a hullámvasúton kellett kirúzsozniuk egymást. Fantasztikus volt! Jót szórakoztam, az biztos. A kedvenceim, azaz biasaim, ugyebár, Ren és Aron. Egyelőre legalábbis, mert nagyon nehéz még döntenem. Mindegyik srác levett a lábamról.

Nem tudom hányan vettétek észre, de egy ideje nem elérhető a Facebook, Twitter és Instagram oldalam. Csak gondoltam bejelentem, hogy ne érjen meglepetésként senkit. Azt hiszem jobb, ha egy időre legalábbis elzárom magamtól a közösségi média néhány formáját. Egy kicsit furcsa úgy ébredni, hogy nincsenek onnan értesítéseim, meg furcsa az is, hogy nem írok ki, vagy posztolok semmit, de egyáltalán nem rossz. Egy kicsit szerintem néha mindenkinek szüksége lenne szünetekre. Természetesen ahogy látjátok nem vagyok 100%-osan elzárva tőle, hiszen a blogom is hozzátartozhat akár, de mégis valamivel kellemesebb anélkül a szenny nélkül tengetni a napjaimat, ami sokszor ott fogad. Legszívesebben a személyes Facebookomat is felfüggeszteném, de ha azon a felületen tudnak elérni az ismerőseim a leginkább, szóval az üzenetek miatt hagyom csak, de erősen gondolkozok annak a felfüggesztésén is. Ha valaki szeretne velem kapcsolatba lépni, akkor itt megteheti. Akár a chatben, a vendégkönyvben, írhat e-mailt is, vagy akár a többi az elérhetőségeimen, amiket az oldalmodulban megtaláltok. Az a baj, hogy nagyon sok olyan dolgot nézek a médián keresztül amit nem kéne és ezzel magamnak okozok állandóan nagyobb és nagyobb fájdalmakat. Mazochista vagyok, gondolom. Mégis most úgy döntöttem, hogy jót fog tenni egy kis pihenés ezek nélkül. A Facebook pedig sajnos még mindig ott van, szóval tájékozódni mindig fogok, csak azt nem használom igazán. Felnézek esetleg ha írnak, vagy jön egy-egy értesítésem, néha-néha fellesek, de ennyi. Jobb lesz nekem így. Még nem tudom meddig (19-e előttig biztos nem). Majd kiderül.

Addig is, amíg nem a közösségi médián lógok, van időm doramát nézni. Többé-kevésbé befejeztem a Goodbye Dear Wife-ot, ami nekem nagyon nem tetszett. A karakterek benne vagy gonoszak voltak, vagy unalmasak. Az egésznek a története is az volt. Nem igazán kötött le. Nem szép dolog ugyan és nem is szoktam ilyet csinálni, de már nem bírtam nézni, szóval beletekergettem az utolsó részbe, hogy mégis megtudjam mi lesz a vége. Ezután pedig végre elkezdhettem egy újat. Először a Pastát akartam elkezdeni, de ahogy láttam az nincs magyar felirattal, szinkronnal viszont igen. Úgy valahogy most nem volt kedvem elkezdeni, meg én doramát az eredeti hangján szeretem élvezni. Egyszer majd azt is megnézem, de most mégis egy másikat választottam. Azt a doramát, aminek a SNUPER énekli a betétdalát - igazából kettő ilyen van, de tegnap az Oh My Venust kezdtem el nézni. Mennyivel másabb, jobb! Még csak a második résznél tartok, de eddig tetszik! So Jisub tökély minden szempontból, már a Master's Sunban imádtam (bár ott jobb volt a haja). Shin Minah nagyon tehetséges színésznő! Igazán összeillenek ketten, még úgy is, hogy a női főszereplő "kövér"... bár ez számomra még mindig érthetetlen. Kicsit gondolom Betty a csúnyalányos beütése lesz a dolognak, ugyanis lefogy, meg minden, de szerintem így is szép, nem értem mi ez a nagy hűhó körülötte. Persze a lényeg, hogy meg legyen elégedve magával. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számomra és előre sajnálom, hogy csak 16 részes. Eddig nem okozott csalódást, már most leköt.

Kivel találkozom a Block B koncerten? Gondolom a legtöbbetekkel igen. Mondjuk még abban sem vagyok biztos, hogy én megyek. Nagyon szeretnék, de pénz kérdése is, ugye, a másik pedig a munka. Akkor már 100%, hogy dolgozni fogok és ott nem úgy megy, hogy csak úgy bármikor bármerre. Azért remélem tudok majd menni, mert eddig még nem jött olyan K-pop banda Budapestre, akikért oda is voltam. A Block B-nek sem vagyok a legnagyobb rajongója, de szeretem a srácokat, mert eszméletlen nagy formák és tehetségek, a dalaik pedig egytől-egyig zseniálisak. Örülök, hogy megtisztelik majd októberben a jelenlétükkel kis országunkat. Szuper szülinapi ajándék lesz! Amikor megtudtam, hogy jönnek, sikítottam... annyira édesen mondták a Budapestet... ráadásul a második helyen, London után. Köszönettel tartozom azoknak, akik részt vettek a MyMusicTaste-s kampányban, én ugyanis végig szkeptikusan álltam a dologhoz. Én is csatlakoztam már valamikor, de nem nagyon figyeltem erre oda. Minden kpopper nevében, köszönöm azoknak, akik küzdöttek ezért! Ha hiszel benne, akkor küzdesz érte és akkor el is éred, hiszen semmi sem lehetetlen. Hehe.

Először is...
Még sok-sok boldog születésnapot a mamámnak! ♥ { 0809 }
Hétfőn anyummal elmentünk vásárolgatni. Vettünk tortát és ajándékot a mamámnak, aztán este megünnepeltük a születésnapját hárman. Pezsgőztünk és beszélgettünk.

Az oktatások végeztével az orvost kellett már csak letudnom. Tegnap, azaz 8. hó 9-én, kedden 10-re kellett mennem... tök jól jött így össze~ hehe. Reggel csináltam kávét! Bizooony! Ha ezt Lilith és Elisha olvasná, szerintem tuti szakadnának, mert tisztában vannak vele, mennyire ügyesen csinálom. Persze szarkasztikusan ügyesen. xD Viszont hétfőn, amikor ajándékot vettünk a mamámnak, vettünk egy új kávéfőzőt is, amivel már nekem is megy a kávékészítés. Kicsit vízízű lett, mert kevesebb kávét tettem bele, de a mai nagyon jó sikerült. Egy kis beszélgetés után elindultunk. Anyum elvitt kocsival, aztán meg is várt a rendelő várótermében. A doktornő nagyon kedves és szimpatikus volt. Leginkább csak kérdezgetett, hogy volt-e műtétem, ilyen-olyan betegségem, vagy esetleg van-e. Ilyen volt a nagyrésze, miközben el is beszélgettünk. Más nem volt ott, szóval nem tartottam fel senkit. Megmérte a vérnyomásom, pulzusom, aztán látásvizsgálat következett. Két papírt kaptam, aztán végeztem is. Arra figyeltem fel, hogy szinte végig nemmel feleltem. Nekem tényleg semmi komolyabb bajom nem volt soha. Oké, azon kívül, hogy majdnem megfulladtam kiskoromban az orrmandulám miatt, meg azon kívül, hogy allergiás vagyok, nem nagyon vannak komolyabb betegségeim. Legalábbis nem tudok róluk. Ezután anyummal beültünk a KFC-be, ahol szokásos módon ittunk egy-egy Mojitót, majd hazajöttünk. Itthon elég sz*ul éreztem magam, sokat sírtam és akkor döntöttem el, hogy nem fog ártani ha egy ideig nem leszek elérhető pár helyen... pontosabban én nem érek el különféle tartalmakat. Délután viszont hívtak a cégtől. Megbeszéltem a nővel, hogy mik a további teendőim, ugyanis pont végeztem az orvosnál is, szóval már csak az volt hátra, hogy felkeressem őt, de megelőzött. Kérdezte, hogy mikor tudnék bemenni, hogy megírjuk a szerződést és megbeszélünk mindent. Mivel a szerződés után már rögtön munkába kell állni, én pedig még szeretném kiélvezni legalább ezt a nyarat, ugyanis több ilyen már nem lesz, abban állapodtunk meg, hogy augusztus 26-án, pénteken megyek be 9 órára. Elvileg 11-kor végzek majd. Nem tudom mi fog 2 óráig tartani, de annyit tudok, hogy megbeszélés lesz, szerződéskötés, valamint kapok egy kártyát és azt is el kell intézni. Végül úgy lett megbeszélve a dolog, hogy habár 26-án meglesz minden, de szeptember 1-jén állok majd munkába. Izgulok és kicsit félek, de ez természetes. Egyelőre igyekszem kiélvezni ezt a pár hetet, ugyanis míg az iskolások sírnak, hogy mindjárt jön a suli - jaj de rossz lehet -, nekem több nyári szünetem nem lesz az életben.

Erre a hétre meg is vannak a terveim, ha már a nyári szünetről és annak kihasználásáról van szó. Kihasználása? Haha, persze. Ránézek a teendőim listájára az oldalmodulban és annyira szépen "pipátlan" az egész. xD Semmit nem csináltam, csak itthon ültem egész szünetben, de nem panaszkodom, ugyanis ezután nem biztos, hogy tudok majd ennyit "semmit csinálni". (Jaj de Hungarian volt ez a mondat.) Ezen a héten anyum szabadságon van, én meg kihasználom ezt, hogy végre elmenjünk valahova. Hétfőn együtt vásároltunk, kedden elvitt a dokihoz és együtt KFC-ztünk, ma pedig moziba fogunk menni este 18:15-re. Az "Amikor kialszik a fény" című horrot fogjuk megnézni. Elvileg jó film, én jókat hallottam róla. Pont a napokban akartam megnézni neten, ugyanis nem gondoltam, hogy lesz rá alkalmam moziban, de mivel mindegyik csak kamerás minőségben volt fent, ugy nem volt kedvem hozzá. Örülök, hogy nem tettem, mert ma este együtt fogjuk megnézni anyummal és ez tök szuper! Régen voltunk már együtt moziban, pedig kiskoromban sokat jártunk együtt a Lurdyba mozizni. Most is oda megyünk. Holnap leutazunk Dunaújvárosba, mert a mamám már régóta kérleli anyumat, hogy vigye le. Most eljött ez a pillanat is. Sokat voltam már ott is, mert a mamámnak az a szülővárosa... vagy faluja, mert akkor még falu volt, és Dunapentele, majd Sztálinváros, végül megkapta a mostani nevét. Sokat nyaraltam lent gyerekkoromban a mamám testvérénél. Sajnos pár éve elhúnyt, pedig csodálatos ember volt, csak a halál nem eszerint válogat. Holnap elmegyünk ott a temetőbe és még gondolom máshova is, de ha esetleg nem, nekem az is megfelel. Szeretek utazgatni és élvezni fogom, hogy kimozdulok végre itthonról. Pénteken pedig lehet, hogy elmegyünk a Maciparkba... vagyis a Veresegyházi Medveotthonba, szintén anyummal. Ez még nem 100%, de én nagyon szeretném ha összejönne, ami gondolom egyik olvasómat sem lepi meg. Imádom a medvéket és szerintem már többször voltam ott, de hogy tudnám megunni a drágáimat? Sehogy!

Erre a hétre ezek a terveim, a továbbiakban pedig valószínűleg leginkább itthon leszek és egy életre kipihenem magam, hogy aztán elkezdődhessen a felnőtt életem és minden azzal járó negatívum és... pozitívum, ha van. További kellemes nyári szünetet és nyarat kívánok! Remélem nektek szuperül és izgalmasan telt az eddigi része, vagy legalább egy jót tudtatok pihenni! Legyetek kellően rosszak, de mégis a legjobbak, ahogy mindig! Kiseu~!

Mielőtt elkezdenétek olvasni a 10 napos kihívást, muszáj meglesnetek ezt a videót. Az A.KOR Ahn Jiyoungja, azaz a csapat leadere nyűgözött le mindenkit az I Can See Your Voice-ban. Annyira csodálatos hangja van, hogy még a hideg is kirázott miközben hallgattam. Megérdemli a figyelmet, mert nem mindennapi tehetség! Nem véletlenül hangoztatom állandóan, hogy a tehetség nem hívnévtől függ!

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?) - 3. nap (Szeret / Nem szeret lista) - 4. nap (Kedvenc idézet) - 5. nap (Gondolatok életről és halálról)

6. Kedvenc emlék?
Nagyon sok van, nem tudnék egyet kiemelni. A legjobbak azok, amikor még minden rendben volt. A 12. oszály körüli időszak volt a legjobb az eddigi életemben a sok fájdalom ellenére is, mert akármekkora fájdalmat okoz Ő, boldogságot is, ráadásul akkor voltak mellettem igazán az emberek. Akkor mindenkivel jóban voltam és sok-sok szuper emlékre tettem szert a barátaimmal. Most hirtelen az jut eszembe, amikor a 19. születésnapom alkalmával elmentünk a Horror Hotelbe és ott a Fürész témájú szobából kellett kijutnunk. Akkor lehettem talán a legboldogabb, ahogy körülvettek a számomra legfontosabb emberek (minusone). Akkor senkinek nem volt más fontosabb, minthogy az én születésnapomon megjelenjen és velem ünnepeljen. Ugyanez a 18. születésnapom, a limuzinozás a szeretteimmel, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel. Amikor lenn voltunk a Balatonon Yuna dongsaenggel, aztán Sabine dongsaenggel. A sok megunhatatlan, véget nem érő beszélgetés Mimivel. A Mayvilles szerepjátékozások, az emberek akiket ott megismertem: Jayna, Hachi. Az a sok ottalvás Elishánál, amikor rendeltük a pizzákat, órákat tököltünk mire kiválasztottunk egy horrorfilmet, de végül úgyis végigbeszélgettük az egészet. Az együtt ivások, amikor egyszer nála voltunk és véletlenül hozzám rendeltük a pizzát. Az a csodás emlék, amikor Lilithtel elmentünk a Cat Caféba, aztán a nyár közepén eleredt az eső, mi pedig elmondhatatlanul élveztük. A Deákon még be is ugrottunk abba a lábáztató medencébe, holott nem szabadott. Amikor Lilith itt aludt, napokat, heteket töltött itt, amikor állandóan egymást szívattuk a másik szerelmével. A bubisteázások. A banda Katievel, Lisával és Karennel, amikor 4-en elválaszthatatlanok voltunk. Mindannyian különbözőek, de mégis a legjobbak voltunk együtt. A környezetgyakorlat órák a bolondos osztályfőnökünkkel. Amikor Katie kisminkelt, Lisa meghallgatott, Karennel a Starbucksos hagyomány. Ahogy mindegyikük támogatott és mellettem állt, ahogy csak tudott. Amikor anyummal Győrben egy 4 csillagos hotelban tölthettünk el pár napot és együtt fel is ültünk egy hullámvasútra. Az olvasóim, amikor írnak nekem és megköszönik, hogy segítek nekik, az külön mindegyik egy jó emlék. Sorolhatnám még tovább mennyi embernek vagyok hálás, hogy megszépítették az eddigi életemet, de sosem érnék a végére. Ha bármelyik volt barátnőm azt hiszi én ezeket elfelejtettem, nagyot téved. Ha bármelyikük azt hiszi haragszom rájuk és őket okolom, nagyot tévednek. Még mindig a legnagyobb értékként örzöm ezeket az emlékeket a szívemben, és ez így is marad örökre. Köszönök nekik mindent!

Előzetesek: 2-3 új bejegyzés-sorozatot készülök indítani. Az egyik MV / videoklip véleményezős lesz - különféle szempontok alapján -, a másik pedig egy toplistás. Mindenféle témában összeállítok majd toplisákat, amilyen sorrendben én igaznak érzem. Igyekszem majd nem elfogult lenni, kommenteket pedig szívesen fogadok majd, hiszen nem feltétlenül érthet velem egyet mindenki. Mind a kettőhöz szükségem lesz rátok. Az MV-véleményezőshöz a leginkább, mert annak csak akkor lesznek részei, ha ti ajánlotok videót / dalt. Egyelőre ezek még csak ilyen mini bejelentések. Tudni fogjátok, amikor elkezdem. A harmadik inkább vlogos jellegű lenne. Egy felületen - ahol csak én látom a őket előre - feltehettek nekem kérdéseket és válaszolni fogok rájuk. Minden olyan kérdést megválaszolok majd, ami normális határok között mozog, illetve egy dologról kifejtem a véleményem. Ez a másik ami nélkületek, a ti közreműködésetek nélkül nem fog menni. Örülnék neki, ha visszajeleznétek, hogy jó ötletnek tartjátok-e ezeket a leendő bejegyzés-sorozatokat és, hogy segítenétek-e bennük! /// Valamint tervezek egy kis visszatekintős bejegyzést, amiben pár eseményt elevenítek fel a múltamból röviden. Tesztes bejegyzés pedig előreláthatólag még sok lesz a közeljövőben.

Szervusztok macik! Nagyjából 2 napja Minaru meghívott engem egy 100 kérdésből álló tesztre Twitteren, viszont én nem ott szerettem volna kitölteni. Egy ilyet jobbnak látok a blogomon végigvezetni, főleg, hogy amennyit én néha beszélni tudok, egy tweetbe sokszor valószínűleg bele se férne. Most az oktatások után már nem nagyon tudok miről mesélni, mert az életem olyan unalmas mint egy amcsi romantikus film... csak az enyémben még romantika sincs. Holnap kérek időpontot a dokitól, hogy az orvosi alkalmasságim is meglegyen, aztán a nő aki ma hívott, mondta, hogy a kártyámat is el kell intézni, amivel beléphetek. Saját chipes, meg ilyen menő kártyám lesz. Húú, tök cool leszek. xD Csak kár, hogy a melóra emlékeztet majd. Kíváncsi leszek hogyan fognak zajlani a továbbiak és, hogy megállom-e majd a helyem. Most viszont jöjjön a teszt, mert mindjárt szétunjátok itten magatokat. A fenti címet én adtam neki, nem az az eredeti. (Nem tudom mi az eredeti.)

1. A szekrényajtód nyitva van, vagy csukva, mikor alszol? Csukva. Persze, majd kiengedem a szörnyeket, mi?
2. Elviszed a samponos dobozt a hotelekből? Amennyit én járok hotelekbe, esélyem sincs rá. xD Azért volt már olyan, hogy az egyik 4 csillagosból elhoztam, ja.
3. Alváskor begyűröd a takarót, vagy nem? Naná, hogy be. Még kisebb koromban alakult ki ez a szokásom, mert féltem, hogy valami bemászik alá és elkapja a lábamat. Volt, hogy úgy begyűrtem magam alá a takarót, hogy csak a fejem látszódott ki minimálisan. Olyan voltam, mint egy múmia, vagy mintha egy kényszerzubbony lett volna rajtam. Már ezt annyira nem veszem komolyan, de még mindig úgy esik jól. Nyáron pedig szinte teljesen átölelem a takarót, kézzel-lábbal (és Jiyongnak szólítom - LOL ezt le vegyétek komolyan, ha lehet). Takaró (főleg vastag takaró) nélkül nem tudok aludni, akármilyen meleg is legyen.
4. Loptál már utcatáblát? Én még nem, de ismertem olyat, aki igen. Gyökér.
5. Szeretsz post it-eket használni? Nem a hobbim, vagy ilyesmi, de ha van, írok rá, ja. Csak általában nincs itthon és annyira nem is igénylem.
6. Szoktál kivágni kuponokat, amiket aztán soha nem használsz? Nem használok kuponokat és nem is érdekelnek.
7. Inkább egy nagy medve, vagy egy méhraj támadjon meg? Ah... az én drága családom úgyse bántana engem. A mackókat választom.
8. Vannak szeplőid? Vannak, de csak nyáron, a melegben jönnek ki igazán. Máskor nem nagyon látszanak.
9. Mindig mosolyogsz a képeken? Nem. Igyekszem, de nem szeretem a mosolyomat.
10. Melyik emberi viselkedés bosszant leginkább? Hú, na hol kezdjem? Leginkább talán a feltűnősködés, meg a közönségesség. Valamint az erőszakosság.
11. Szoktad számolni a lépéseidet, ha sétálsz? Nem. Megteszi helyettem a telefonos alkalmazás. A telefonomban van ilyen eredetileg és ha egy bizonyos lépésszámon túl teljesítek, akkor még gratulál is. Nagyon cuki.
12. Pisiltél már erdőben? Igen. Sőt, egyszer részegen egy szúrós bokorban is.
13. Kakiltál már erdőben? Nem, még nem trágyáztam az erdőben.
14. Szoktál táncolni annak ellenére, hogy nem szól zene? Persze. Énekelek én magamnak. Minek ide zene? Pff.
15. Rágcsálod a tollaid és ceruzáid? Nem.
16. Hány személlyel aludtál együtt a héten? Fú, legalább nyolccal. Minek néz ez a teszt? ...
17. Mekkora az ágyad? Picike. Hosszában és szélességben is éppen hogy elférek rajta. Egy nálam magasabb ember már nem tudom hogy aludna benne. Ketten meg pláne nem férnek el benne... végülis de, ha az egyik összepréselődik. xD
18. Mi a "hét dala"? Ez.
19. Elfogadható, ha a fiúk rózsaszínt hordanak? Naná. Miért ne lenne az? Nekem mindig tetszett a fiúkon a rózsaszín. Utálom mikor hisztiznek, hogy ők nem veszik fel, mert az olyan csajos, blablabla. (A középsulis ballagáskor pont ez volt, mert mi szerettük volna azt a színt választani.) Egy igazi férfi rózsaszínben is férfi marad. Nem attól lesz valaki kevésbé férfias, mert rózsaszínt hord, hanem mert a fejében egy idióta kisgyerek még. Én kifejezetten bírom, ha egy férfi "bevállalja". Nem a kinézete teszi a férfit, hanem a jelleme.
20. Nézel még rajzfilmeket? Természetesen!
21. Melyik a legkevésbé kedvenc filmed? Nem is mondom inkább, mert valaki még utánanézne és traumát okozna neki egy életre. Írtam már róla.
22. Hol ásnád el a rejtett kincsed? Nagyon kis sunyi kérdés. Aha, majd elmondom...
23. Mit iszol ebéd mellé? Vizet. Szinte mindenhez vizet iszom.
24. Mibe mártogatod a csirkefalatokat? Majonézbe vagy ketchupba.
25. Mi a kedvenc ételed? Rakott csülök, krumpli. Nem igazán van konkrét kedvencem. A zöldségeket szeretem a legjobban, főleg párolva. A húsért és gyümölcsökért nem igazán vagyok oda, persze kivétel akad.
26. Filmek, amiket újra és újra megnézel, és még mindig szereted? Természetesen a Fűrész összes része, valamint a többi minőségi horrorfilm.
27. Legutóbbi ember, akit megpusziltál / megpuszilt téged / megcsókoltál / megcsókolt? Nem emlékszem pontosan, de szerintem anyum volt. Nem vagyok oda a puszilkodásért. Leszámítva, ha az vele történik.
28. Voltál valaha cserkész? Nem, pedig szerettem volna az lenni.
29. Sztriptízelnél valaha, vagy pózolnál meztelenül egy magazinnak? Az utóbbit biztos, hogy nem. Az előbbire nem mondom, hogy nem és azt sem, hogy igen. Azt viszont 100%-ra tudom, hogy a nagyérdeműnek soha.
30. Mikor írtál utoljára levelet papírra? Tavaly november körül.
31. Tudsz olajat cserélni autóban? Nem.
32. Büntettek már meg gyorshajtásért? Nem.
33. Fogyott már el a benzined? Nem.
34. Milyen a kedvenc szendvicsed? A választani kell, akkor sonkás, paprikás, teljes kiörlésű kenyérben / zsemlében.
35. Legjobb dolog reggelire? Nem szoktam reggelizni, de az almát mondanám. Elvileg jobb reggelire, mint a kávé.
36. Általában mikor mész aludni? Amikor álmosnak érzem magam. Elég változó mostanában. Leginkább éjfél előtt szoktam.
37. Lusta vagy? Nagyon.
38. Gyerekként minek öltöztél be Halloween-re? Csak egy ilyenre emlékszem. Boszorkány voltam.
39. Mi a kínai horoszkópod? Malacka.
40. Hány nyelven beszélsz? 2 és néhány nyelvből ismerek szavakat. Wow.
41. Fel vagy iratkozva valamilyen magazinra? Nope.
42. Melyik jobb: legó vagy lincoln logs? A legót nagyon szeretem. Régen sok volt és mindenfélét építgettem.
43. Makacs vagy? Eléggé.
44. Ki a jobb: Leno vagy Letterman? Nem igazán foglalkozom velük. Nem ismerem milyenek.
45. Szoktál nézni szappanoperát? Csak koreai drámát, de azt sem annyira gyakran. Néha nagyon rákapok, aztán egy ideig szüneteltetem. Most a Goodbye Dear Wife-ot kezdtem el a főszereplő színésznő miatt, de annyira unszimpatikus benne a főszereplő csávó, annyira undorító a személyisége, hogy nem is értem hogyan tehettek be ilyet egy doramába. Nem az a tipikus szemét főszereplő csávó, aki csak bunkó, de igazából érző szíve van... ez tényleg egy szemét paraszt. Ráadásul még csak nem is helyes... plusz a "reménytelen szerelmes" férfi annyira édes és jól is néz ki. Én viszont amit elkezdtem, azt be is fejezem, szóval valahogy végig kell szenvednem. Azután biztos képes leszek folytatni a doramák nézését.
46. Félsz a magasban? Igen, de leginkább csak akkor, ha úgy érzem bármikor kicsúszhat a lábam amóm a talaj. Vagy látom magam alat, hogy milyen magasan vagyok. Olyankor rendesen halálfélelmem van. Nem egyszer fuldokoltam már emiatt a félelem miatt.
47. Énekelsz az autóban? Naná. Mindenhol kornyikálok én ahol csak tudok.
48. Énekelsz a zuhany alatt? Ott is!
49. Táncolsz az autóban? Azt is!
50. Használtál már fegyvert? Ah, még nem, de nagy vágyam, hogy lőhessek. Szeretnék járni ilyen pályára és megtanulni a fegyverhasználatot, valamint a lövést.

51. Mikor készített rólad fényképész legutóbb portrét? Hú, hát már évekkel ezelőtt a színészsulihoz kellett és az volt az utolsó alkalom is. Durva lenne most azokat visszanézni. Egy csomót változam. Leginkább abban, hogy jó sokat fogytam.
52. Szerinted a musical-ek csöpögősek? Nem. Miért lennének azok? A musical egy olyan műfaj, amiben énekelnek a színdarab közben... ennek höl van köze ahhoz, hogy milyen történetet írnak meg? Lehet az is, de attól még mert énekelnek egy produkcióban, nem feltétlenül csöpögős is. A Grease például hol csöpögős már?
53. A karácsony stresszes? Az. Nekem az, de leginkább azért, mert olyankor a szeretetről szól minden és arról, hogy a szeretteinkkel töltsük az ünnepet, én pedig nem lehetek azzal, akivel szeretnék olyankor (is). Engem ez szokott kiakasztani. Mióta ez a helyzet, minden karácsonykor bőgtem egyet.
54. Ettél már pirogit? Nem. Eddig nem is hallottam róla, de most így utánanézve, megkóstolnám, szívesen.
55. Kedvenc gyümölcsös pite? Nem szeretem a gyümölcsös sütiket. Meg úgy nagyon semmilyen sütit sem.
56. Foglalkozások, amiket gyerekként szerettél volna csinálni? Régész, asztronauta, csillagász, ügyvéd, állatorvos, pszichológus.
57. Hiszel a szellemekben? 100%-osan. Nekem semmilyen idióta nem "bizonyítja be", hogy nincsenek.
58. Éreztél már deja-vu-t? Persze. Ki nem?
59. Szedsz vitamint naponta? Azt nem, de allergiagyógyszert igen...
60. Hordasz papucsot? Igen. Egy tök semleges, kék, elég fiús papucs, de annyira kényelmes! Anyumtól nyúltam.
61. Hordasz fürdőköpenyt? Nem.
62. Mit viselsz az ágyban? Ez az adott hőmérséklettől függ. Leginkább pólót.
63. Első koncerted? No Thanx koncert, amire az egyik akkori barátnőmet kísértem el.
64. Walmart, Target vagy Kmart? Magyarországon egyik sincs, de legyen a Walmart, mert arról hallottam már és láttam képeket, hogy miket tudnak ott alkotni az emberek.
65. Nike vagy Adidas? Teljesen mindegy. Amelyik márkából egy nekem jobban tetsző ruhadarabot találok, de Adidas cuccom szerintem több van. Azaz abból van 1. xD
66. Cheetos vagy Fritos? Az utóbbit nem ismerem, de képeket nézve róla, egészen jónak tűnik. A Cheetost nem szeretem.
67. Mogyoró vagy napraforgómag? Szotyi! A mogyit nem szeretem, esetleg csak ha nincs megpucolva.
68. Hallottál már a Tres Bien bandáról? Nem. A Google-ön is rákeresve se ad ki róluk semmit.
69. Vettél már táncórákat? Igen. A régi szép időkben professönöl denször voltam.
70. Elképzelted már, milyen szakmája lesz a jövőbeli férjednek? Asztalos...
71. Fel tudod csavarni a nyelved? Nem.
72. Nyertél már betűzési versenyt? Nem, mert Mo-n nem menő az ilyen. Az angol nyelvben az, ahol nem úgy írjuk a szavakat, ahogy kiejtjük. A magyar nyelvben azért nem lenne akkora kihívás a dolog. Legalábbis a legtöbb embernek csak nem.
73. Sírtál már örömödben? Persze. Én mindenért sírok.
74. Van bakelitlemezed? Nincs. Felesleges lenne. CD-im is alig vannak. Nem gyűjtöm az ilyeneket.
75. Van lemezlejátszód? Valahol van.
76. Égetsz rendszeresen füstölőket? Nem.
77. Voltál már szerelmes? Ja.
78. Kinek a koncertjét szeretnéd látni? Bevallom, nem rajongok a koncertekért. Alapvetően nem kapok jól levegőt, aztán ott a sok ember között, akik össze-vissza tolonganak, még "jobb" lenne a helyzet. Vagy ha ezzel nem is lenne gond, akkor sem vagyok oda az ilyen zsúfoltságért. Jó, ha az egyik kedvencem jönne, akkor biztosan elmennék rá. Legfőképp a SNUPER-nek örülnék, a FEMM-nek, valamint a van egy banda, aminek a koncertjére nagy vágyam elmenni, ez pedig a the GazettE. Mióta láttam egy koncertfelvételt a Inside Beast című dalukról, eldöntöttem, hogy ha addig élek is, én egyszer eljutok egy koncertjükre.
79. Legutóbbi koncert, amin voltál? Valami metálkoncert volt. Fogalmam sincs már milyen banda játszott, sőt szerintem akkor se tudtam, amikor ott voltam. Szerintem az utolsó az még évekkel ezelőtt volt a Rocktogonon Elishával.
80. Forró tea vagy hideg tea? Nyilván ez is az időtől függ. Télen nem igazán kívánom a hideget, nyáron pedig a meleget. Ha választani kell, akkor viszont a meleg teát jobban szeretem. A hidegről rögtön ezekre a Nesteás telecukrozott, tartósítószerezett löttyökre gondolok.
81. Tea vagy kávé? Tea. Mostanában a kávéból is kezd elegem lenni, bár azt többet iszom, mint teát.
82. Sugar cookie vagy snickerdoodles? Fogalmam sincs mik ezek, vagyis, hogy mi a különbség. Ha lehet, akkor egyik se. Nem rajongok a sütikért.
83. Jól tudsz úszni? A "jól" az túlzás, de nem fulladok meg.
84. Vissza tudod tartani a lélegzeted az orrod befogása nélkül? Bizony, én vagyok ennyire tehetséges.
85. Türelmes vagy? Igen. 4 év alatt elég jól megtanultam türelmesnek lenni.
86. DJ vagy zenekar egy esküvőn? A férjem a csapatával. Lol. Egyébként tök mindegy. Azt döntse el a pár és mivel én nem leszek ilyen helyzetben, nekem semmi közöm hozzá.
87. Nyertél már versenyt? Igen.
88. Volt már plasztikai műtéted? Nem, pedig nem ártana.
89. Melyik a jobb: fekete vagy zöld olívabogyó? Eeeeewwww. Egyik se, ha lehet.
90. Tudsz kötni vagy horgolni? Nem. Én egy tojásrántottát nem tudok csinálni, nemhogy kötni, meg horgolni. Egy életképtelen hülye vagyok... ami azért nem zavar, magammal nem foglalkozom annyira, hogy főzzek csak magamnak, meg ilyenek. Előre látom, meg tudom, hogy ha valaha is egyedül élek majd, biztos, hogy alig fogok enni. Egyedül a családom miatt lennék házias.
91. Legjobb szoba egy kandallónak? Wut? ... Hát... a nappali... már ha ez a kérdés lényege.
92. Szeretnél megházasodni? Nyet.
93. Ha már házas vagy, mióta? Nemsokára jön az ezüstlakodalom a macskámmal. :3
94. Ki tetszett a középiskolában? Oli egy rövid ideig. Aki a kezdetektől olvas (biztos vagyok benne, hogy nincs ilyen), az tuthatja ki ő. Utána jött Jiyong, ami már nem csak "tetszés" volt akkor sem.
95. Hisztizel, amikor nem kapsz meg valamit? Én mindig hisztizek.
96. Vannak gyerekeid? Voltak olyan emberek az életemben, akik segítettek felkészülni az anyaságra azzal, hogy úgy kellett figyelnem és foglalkoznom velük, mint a gyerekekkel, de én egyébként nem nagyon hinném, hogy vérszerinti van. xD Jelenleg csak Hana. x3
97. Szeretnél gyerekeket? Hát... elgondolkoztam az utóbbi időkben és igen, szeretnék. Ha lehetőségem adódik rá, akkor egyet örökbe is fogadok majd.
98. Mi a kedvenc színed? Citromsárga, kék. (Ja és hadd üzenjem már egyeseknek, hogy a FEHÉR és a FEKETE még mindig NEM SZÍNEK.)
99. Hiányolsz most valakit? Pff, ugyan. Kit hiányolnék én?
100. Kiket tag-elsz, hogy megcsinálják a kérdéssort? Aris, Black Violin, Joy, Kira, Laura, Limonadee, Nicolhime, Ninaa, Sophie, Vic, illetve mindenki aki ki szeretné tölteni. Most épp ilyen kedvemben voltam, hogy szinte minden aktív blogos cserémet meghívtam rá, akivel azért váltottunk már pár szót és esetleg olykor-olykor benéznek hozzám. (Abc sorrendben, ha minden igaz. xD)

Sziasztok! Egy olyan jó kis fontos, jelentős bejegyzést terveztem, aminek tényleg van értelme is, de annyira nem tudok haladni most olyan dolgokkal, amikkel kapcsolatban gondolkozni kell. Teljesen le vagyok terhelve lelkileg. Nem vagyok a legjobb passzban mostanában sem lelkileg, sem testileg. Nem tudom mi van velem. Biztos csak a szokásos mélypont. Bár, ami azt illeti ez most kicsit többnek tűnik. Egy jó ideig sikerült kizárni a negatív gondolatokat, de megint utat törtek maguknak. Megint megtudtam pár új infót és a régiek is újra a fejembe égették magukat. Nem vagyok a toppon, na, de amíg öngyilkos nem leszek, senki nem veszi majd komolyan úgy sem, tehát nincs értelme a számat tépni. Sebaj, mosolygok amíg tehetem. Eddig is a mosoly mögé rejtettem mindent, ezután sem lesz másképp. Most elmesélem az oktatásokat és anyum névnapját nagy vonalakban... valamint a bejegyzés végén egy jól megszokott kis teszt is vár rátok. Mindenki kész? [...] Hangosabban! [...] Hoooooooooo~

Oktatások. Felvettek a reptéri check-in-es melóra... ám az élet nem olyan egyszerű, hogy rögtön kezdhessek is. Végig kellett csinálnom 3 oktatást, ezekből vizsgát kellett tennem... valamint az orvosi papírok elintézése még mindig várat magára. Az első oktatásom július 22-én, pénteken volt. 7 órát vett igénybe az egész, 2 féle oktatással és pár szünettel együtt. Amikor megláttam a hét órát, azt hittem dobok egy hátast, pedig a suliban sokkal többet is kibírtam már... például 11-et. Gondolom ennyire elszoktam tőle, hogy ilyen sok órán üljek. 10-re kellett menni, de persze sikerült elkésnem. Olyan durva, mert mindig amikor késésben vagyok, az ájulás határán vagyok állandóan, hogy mennyit fogok késni, de végül mivel gyorsan sétálok, általában maximum 10 percet szoktam. A Google térkép szerint nagyjából fél óra az út oda, ezért én elindultam 9:20 körül, de mégis késtem 10 percet. Annyira nem akart jönni egyik busz sem. Mondjuk amikor leszáll az ember a 200E-ről, utána elég sokat kell befelé sétálnia, plusz a portán is várni kell rá, hogy kapjunk a belépéshez szükséges kártyát. 10 perc késéssel végül megérkeztem. Szerencsém volt abból a szempontból, hogy az oktató pont nem volt benn a teremben, amikor megérkeztem, így megkérdeztem a már bent ülő emberektől, hogy jó helyen járok-e, majd a pozitív megerősítést követően lecsüccsentem a második sor legkülső székére. Ezután megérkezett a férfi is, aki az oktatást vezette le. Szimpatikus volt. A veszélyforrásokról szólt az egész előadás, hogy mire kell odafigyelni, mik történhetnek. Voltak képek, hogy miket szedtek már el a reptéren emberektől és volt köztük bizony bomba is. Nagyon kis bíztató a dolog. Én azonban nem félek. Minden munka veszélyes bizonyos értelemben és az ember nem élheti le rettegve az életét. Az első nagyjából 3 órás volt összesen, aztán az utolsó 15 percben közli a tanár, hogy megírjuk most a vizsgát belőle. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Meg is lepődtem. Abból az anyagból, amit órán vettünk, írtunk is azonnal. Oké, voltak ott olyanok, akik már rég ott dolgoztak, mert ugye ilyen oktatáson majd újra és újra részt kell vennem nekem is, ha ott dolgozok majd. Ezeket a szabályokat változtatják is, meg egyébként sem árt soha újravenni őket. Kíváncsi leszek milyen lesz maga a munka és sikerül-e majd levetkőzni magamról a megfelelési kényszert, ami egy bizonyos szinten még mindig megvan, sajnos. Emellett sikerül-e valamennyire megnyílnom, ugyanis azt vettem észre, hogy az emberek rögtön bunkónak és beképzeltnek hisznek, valamit azt gondolják, hogy lenézem őket, csak mert nem beszélek sokat, valamint nem nyílok meg nekik. Nem tudom milyen hülye felfogás ez, de sajnos így gondolják az emberek, aztán utána már adok is rá okot. Így megy ez. Ez viszont már nem az iskola, itt komolyabb lesz minden. Már csak olyan szempontból is, amiket elmondtak, hogy mennyi mindenért felelünk ott és milyen következményei lehetnek egy kisebb hibának is. Bevallom, megijesztett, de mindent el fogok követni azért, hogy minél jobban végezzem a munkámat! A teszt, amit akkor írtunk azonban egyáltalán nem volt komoly. A jegyzetet lehetett használni, a telefont is, valamint a férfi elmondta a válaszokat is dióhéjban. Rendes volt nagyon. Ő is tudta, hogy nem ezen kéne, hogy múljanak a dolgok. Akik már ott dolgoztak, nyilván sokszor hallották, de az újak még nem. Ezért is segített. Az óra elejefelé egyébként ki is szúrt magnak, mert én annyira bátran tartottam vele a szemkontaktust, míg ő beszélt. Meg is lepődtem egyrészt magamon, hogy képes voltam szemkontaktust tartani, másrészt a kérdésén. Nem volt egy nehéz kérdés, csak olyan hirtelen és vártatlanul jött, hogy 1-2 másodpercig szótlanul ültem, majd válaszoltam a kérdésére, hogy milyen munkakörben fogok dolgozni. Mondtam is neki, hogy hirtelen jött a kérdése, aztán mosolyogtunk rajta egyet. Azután egy kisebb szünet következett, végül egy új oktató sétált be. A második részén az oktatásnak a tűzvédelmi, balesetvédelmi dolgokat vettük át. Őszintén szólva, a második rész sokkal gyorsabban telt el és érdekesebb volt egy fokkal. A második oktató is szimpatikus volt és jófej. Nem értek ezekhez annyira, de valamiféle arab neve volt és a beszédén, meg az akcentusán is hallatszódott, hogy nem teljesen magyar, de kinézetre nem volt sötétebb bőrű. Talán az arcán látszódott kicsit. Kedves volt és mindig mondta, hogy mit kell írni, mi lesz benne az óra végén lévő dolgozatban / vizsgában, mert abból is írtunk. Fotózni is lehetett telefonnal a diákat. Én is fotóztam kétszer a táblákat, például a veszélyeket jelző táblákat, az utasítást adókat, stb. Nem hiszem, hogy nem tudtam volna fejből, de ha már lehetett használni a telefont is, akkor miért ne egyszerűsítsem meg a saját helyzetemet? Az egyik szünetben pont a veszélyt jelzőtáblákon hagyta a vetítőt. Mondtam, hogy sokáig néztem én ezeket még a környezetvédelmis szakon. Beszéltünk róla pár szót. Megkérdezte, hogy mit végeztem utána, valamint még beszéltünk egy-két dologról. Nagyon szimpatikus lett és örülnék neki, hogy ha ő lenne a felügyelő mellettem a próbaidőszakom alatt... bár nem hiszem, hogy az ő feladatai közé tartozna az ilyen. Mikor megírtam a vizsgalapot, odaadtam az oktatónak és mondtam, hogy hááát nem tudom milyen lett. Átlapozta, aztán bátorítóan és kedvesen, mosolyogva bólintott egyet, miszerint sikerült és ügyes...en "puskáztam". Egyébként én azt sem mondanám, mert néhány tábla pontos meghatározását néztem a telefonomból, azon kívül mindent a fejemből írtam. Aznap még el kellett volna mennem orvosi beutalóért, de a cipőm megint kitörte a lábamat és csak arra koncentráltam, hogy érjek haza, teljesen kiment a fejemből.

A második oktatás elméletileg 5 és fél órás volt, de hamarabb végeztünk, mégis hosszabbnak tűnt, mint az előző 7 óra egyben. Július 27-én, szerdán is 10-re kellett menni. Direkt előbb indultam el, szóval nem voltam késésben. Nem is késtem el. Mivel első alkalommal elfelejtettem orvosi beutalót kérni, aznap azt is elintéztem, aztán beültem az egyik hátsósorban lévő székbe. Egy fiatal nő tartotta az oktatást. Biztos vagyok benne, hogy még nem volt 30 éves. Akkor nem volt kivetítő és kevesebben is voltunk jóval. Kaptunk egy kis füzetecskét, amiben minden benne volt. A csomagolásokról volt szó, vagyis hogy a veszélyes anyagokat hogyan csomagoljuk, valamit hogyan szállítjuk, milyen feltételekkel, milyen gépeken. A veszélyes anyagokat milyen jelzésekkel kell ellátni, stb. Szerencsére hamarabb végeztünk, mint ami ki volt írva. Nagyjából 2-kor már haza is indultam a vizsga megírása után. Azt hittem arra is, hogy nagyon rosszul sikerült, de ott ki is javította a nő és csak 5 hibám lett. Ezzel le is tudtam az oktatásokat és a hirtelen jött "vizsgákat" is, melyekhez a jegyzeteket lehetett használni. Miylen jó is lett volna, ha mindenhol így lett volna eddig is. Azt hiszem könnyebb lett volna az élet. :D Most el kell intéznem az orvost, aztán írni egy e-mailt annak a nőnek, aki interjúztatott is, hogy végeztem és mik a további teendőim.

Névnap. Anyumnak a napokban volt a névnapja, ezért aznap összeültünk és beszélgettünk. Mondtam neki, hogy az én ajándékom az, hogy elmegyünk aznap vásárolni és bármit választhat 20ezer forintig... mert nagyjából annyim volt készpénzben. El is mentünk először a Tescoba vásárolni, ugyanis másnap terveztük, hogy grillezünk. Bevásároltunk, ráadásul a könyveket is megnéztük. Ott megláttuk a színezőket és az egyikre az volt írva, hogy stresszoldó színező, rögtön mondta, hogy ilyet vesz nekem. Végül nem olyat vettünk, de választottunk kettőt. Az egyikben szép figurák vannak és állatok, a másik pedig csak cicás, ami egy cicabolondnak, mint én, ideális. Miután bevásároltunk, hazavittük a cuccokat, majd elindultuk Vecsésre a KFC-be, ahol meghívtam egy Mojitora. Ott mindig jókat szoktunk beszélgetni és ez akkor sem volt másképp, de legfőképp mégis csak ültünk szótlanul és bámultunki ki a fejünkből. Egyszer csak elindult Pharrelltől a Happy, én meg ott énekelgettem. Megjegyeztem, hogy "aki ezt énekli, az Jiyong példaképe", mire anyum azt válaszolta, hogy tudja, mert már mondtam és mutattam is. Meglepett vele. Oké, asszem megállapíthattam, hogy többet beszélek Jiyongról, mint amennyire nekem az feltűnik. Ciki. Miután megittuk a Mojitokat, bementünk az ottani Tescoba is. Az előzőben anyum kinézett magának egy medencét, amit egészen kedvező áron meg lehetett venni, de addig húztuk, míg fizettünk, aztán végül ott nem vettük meg. Mondtam, hogy azt kapja névnapjára, ezért ott a vecsési Tescoban meg is vettem neki. Este pedig a legjobb barátnőjével elmentek egy koncertre.

Másnap reggel ugyan dolgoznia kellett menni, de szerencsére csak délig volt bent. Egész délelőtt színeztem és ez egy új hobbimmá vált. Nagyon élvezem és tényleg megnyugtat. Minden a kreativitásomra van bízva és olyan színű lesz, amilyennek elképzelem. Már előre látom, hogy lesz egy rózsaszín macskám. Hehe. Amikor anyum hazaért, megcsinálta a kaját. A készítést én végigaludtam, mert nagyon korán keltem aznap, úgy 5-6 körül. Mostanában nagyon rosszul alszom. Fel-fel kelek éjjelenként és nehezen alszom el, mégis korán ébredek fel. Nem tudom miért van ez, de talán köze lehet hozzá a nem éppen pozitív lelkiállapotom is. Mostanában rendszeresen álmodom Jiyonggal és mindegyik megvisel, még ha nem is történnek benne nagyobb dolgok. Délután azonban legalább tudtam aludni 1 órát, majd amikor felkeltem, ettünk, koccintottunk anyumra, aztán folytattuk a napot, ahogy eddig.

A napokban Black Violin meghívott egy ilyen kisebb tages, kitöltős, izére... hmm... nem is értem hogyan lettem én blogger ilyen "fejlett" kommunikációs- és fogalmazókészséggel. xD Szóval egy ilyen általam csak tesztként emlegetett kitöltősdire. 11... bocsánat, 10+1 kérdés van, amit örömmel választolgatok. Lehetne jóval több is, ugyanis pont ilyeneket terveztem most. Ideálisak az ilyenek ihlethiány közepette. A következő bejegyzésemben egy 100 kérdéses teszt lesz, valószínűleg. Most pedig Black Violinnak szeretném megköszönni a meghívást! Lássunk neki...

01. Van háziállatod? Van hát. Állatok nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Ebben a menüpontban olvashattok a drágáimról.
02. Nevezz meg három dolgot, ami a közeledben van épp! Színes ceruzák, egy üveg soju és egy Mike Wazowski plüss.
03. Milyen most az időjárás? Vihar van. Zuhog az eső, villámlik, dörög az ég.
04. Mikor kelsz fel reggel? Mostanában elég korán. Nem tudok jól aludni.
05. Mi az a film, amit utoljára láttál? Feketék fehéren. Tegnap ment a tévében és anyummal megnéztük.
06. Mi a csengőhangod? Michi Go, de teljesen mindegy, mert 24/7 le vagyok némítva (azt hiszem az a tipikus "minek van telefonja" ember vagyok - nem mintha annyian hívnának)
07. Voltál már külföldön? Igen, szerencsére. Angilában, Skóciában, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Görögországban, valamint még pár helyen átutazóként. Az egyik életcélom, hogy minél több helyre eljussak, szóval még megyek is sok-sok helyre majd.
08. Hol szoktál élelmiszert vásárolni? Én egyedül nem nagyon vásárolgatok így, de mivel a Penny van hozzánk közel, oda szoktunk menni anyumékkal, valamint Tesco, néha Auchan. De egyébként ami éppen útba esik, ha épp megkívánok valamit.
09. Hány testvéred van? 5 + 9 - 14 = nincs... csak féltestvéreim vannak, akiket nem ismerek.
10. Asztali géped vagy laptopod van? Egy gyönyörű Asus laptopom. Mondjuk már nem ártana neki egy tisztítás.
+1. Fested a hajad? Nem. Egyszer volt melíros, valamint később egy alkalommal szinezőt használtam, de ennyi. Nem szeretném már fiatalon tönkretenni a hajam. Jó ez így nekem.

I wanna love you ~ That’s it baby, but where are you? ~ Oh I was listening to a song then I cried so hard ~ Cried endlessly ‘cause it sounded like my story ~ I had a drink and then I cried so hard ~ Because I remembered the past, oh baby ~ I was eating then I cried so hard ~ Because I thought of you, I couldn’t swallow ~ Because I thought of you, I couldn’t sleep ~ I’m crying because...

#SAVESTELLAR - Kérek mindenkit, hogy egy pillanatra szakadjatok le az oppáitokról és adjatok egy esélyt a lányoknak. Talán ez az utolsó esélyük, hogy megismerjék őket még többen, különben még az is lehet, hogy feloszlanak. Nem nagy dolog megnézni és megosztani ezt a videót. Hátha megfog majd valakit. Én nem vagyok a rajongójuk (még(?)), de van pár daluk, mint például ez, ami igazán megtetszett. Bevallom, a Vibrato című dalukkal, vagyis inkább a klipjükkel nálam kicsit kiverték a biztosítékot, de az csak egy comeback volt a többi mellett. Tehetségesek és nagyon remélem, hogy nem kell majd feloszlania a bandának és, hogy ezután nem szexualitással akarják majd eladni őket. Jobbat és sok szeretetet érdemelnének!