Mi újság veletek? Olvastok még? Vagy... olvastok már? Itt vagyok ám, csak kicsit elfoglalt voltam ezekben a napokban. Tudjátok, hogy ha szüksége van rám valakinek, írhat nyugodtan. Ha ide nem írok, akkor valószínűleg ihlethiányban szenvedek, vagy elfoglalt vagyok. Ez a két lehetőság áll fenn. Na meg egy bejegyzést igazából nem olyan egyszerű összehozni. Egy színvonalas és tartalmas bejegyzés nem 5 perc alatt készül el. Mivel én inkább a minőség, mintsem a mennyiség híve vagyok, nem fogok 3 mondatos, kinézetre is csúnya írásokat posztolgatni. Remélem megértitek. ^^ Jaj, erről a minőség dologról eszembe jutott, hogy még szerdán volt etikánk és már említettem, hogy mennyire nem szívlelem a "tanárbácsit". Régen ugye jófejnek tartottam, de azóta sokat változott. Szerintem azért, mert annyira próbálja magával is elhitetni, hogy milyen boldog, de közben minden problémáját másokon vezeti le, hogy magában meg igyekezzen kiegyensúlyozott lenni és ne egyedül kelljen megküzdenie mindennel. Nem érzek sajnálatot. Az a gáz, hogy egy nagy szentnek állítja be magát, közben pedig hallottam róla egy-két dolgot, amely nem épp kéne, hogy valljon egy etikatanárra. Most félévkor azt csinálta, hogy pár lánynak, köztük Beccának is "nem megfeleltet" adott. Azt mondta, hogy csináljanak meg egy beadandót. Persze az ügyintézés sem volt olyan gördülékeny, mint amilyennek kellett volna lennie. Az egy osztálytársam beadta azt a hülyeséget. Elvileg magáról kellett írnia, meg olyan hülye kérdésekre válaszolnia, hogy szerinte fontos-e az etika, mint tantárgy. Ez tipikusan egy "nyalj be tövig és átengedlek" kérdés. A lényeg, hogy másfél oldalt kellett írnia, de egy kicsivel kevesebb lett, így nem fogadta el, aztán szerdán még odament hozzá és elkezdte lökni az álszent, idióta rizsáját, amit úgy gondoltam nem hagyok szó nélkül. Azt hiszem meg is szólaltam, de az arcomról már látta, hogy valamiben nem éppen értek vele egyet. "nem a mennyiség, hanem a minőség ami számít, nem...?" - kérdeztem tőle nyugodt és halk hangszínnel, aztán ő erre tisztán kivehetően ideges lett, de igyekezett elfolytani azt. A leereszkedő stílusával azt válaszolta, hogy ha valaki ilyen helyzetben van, akkor mind a kettő. Erre én rácsodálkozó, egyben szánakozó tekintettel, halkan és nyugodtan: "jól van, ne harapd le a fejem". (Lehet tegezni.) Nem is értem. Utálom a szerdákat, mert csak olyan óránk van, amit utálok, olyan tanárokkal, akiket utálok. Vagyis az pontosabb, hogy a tanárok utáltatták meg velem a tantárgyakat. Alapvetően utálom az etikaórákat. Valószínű, hogy majd az osztállyal fogok megosztani mindent, ami a szívemet nyomja, amikor még a barátaimnak is alig mesélek el valamit. Még egy múltkori órán - mondjuk ott rendes volt a tanár - azt csináltuk, hogy voltak előre megírt kérdések és egy borítékból kellett őket kihúzni. Körbe kellett ülni, kb mint idióta terápiás órán és úgy kellett megválaszolni azt a kérdést, amit kihúztál... persze magaddal kapcsolatban. Két kör volt. Az elsőn még viszonylag szerencsém volt. Ott azt húztam, hogy mi a legnagyob félelmem. Azt mondtam hogy a bohócok... pedig egyáltalán nem azok. Mármint, jó, nem szívlelem őket, de nem fogom megosztani senkivel, hogy mi a legnagyobb félelmem, mert amilyen gonoszak az emberek, direkt ellened fordítják. Igazából a pókoktól rettegek, ha ilyesmiről van szó. Viszont ott megkérdezte a tanár, hogy milyen olyan félelmeim vannak, amik inkább lelki dolgok, hogy nem szeretnéd ha megtörténne. Igazából az a legnagyobb félelmem, hogy soha nem lehetek együtt Jiyonggal. Ott azt mondtam erre, hogy félek,h ogy amit elterveztem, az nem válik majd be és úgy alapvetően a jövőmtől. Nem hazudtam. Örültem, hogy letudtuk, aztán rájöttem, hogy van még egy "forduló", ami kicsit kellemetlenül érintett. Azt a kérdést húztam, hogy "Voltál már szerelmes?" és persze mesélnem kellett volna róla. Kissé nevetségesnek tartottam a helyzetet. Reménykedtem benne, hogy nem várja el, hogy erről itt beszéljek. Amint megláttam a kérdést, olyan sírógörcs kezdett kerülgetni, hát még mikor válaszolnom kellett. Igyekeztem minél kevésbé remegő hangon felolvasni a kérdést és kimondani, hogy "igen, voltam és passzolnék". Ott rendes volt és megértően bólintott.

INFO: Minaru re-opened her blog!

Két napot Szlovákiában töltöttem. Eredetileg egynek indult, de végül így alakult. Még szerencse, hogy nem vettem oda-vissza jegyet. Gondolkoztam rajta, de végül inkább csak egy egy útra szóló mellett döntöttem. Ezért mondom mindig, hogy az ember tervez, aztán a sors majd eldönti, hogy mit akar kezdeni az életeddel. Kicsit igazságtalan, de ez van. Megszülettél, szóval vállald a következményeit! xP

Péntek { 02.05. }

Reggel 7 körül keltem fel, mert beállítottam ébresztőt. Nagyjából egy óráig készülődtem és közben zenét hallgattam. Kivételesen kisminkeltem magam, mert volt hozzá kedvem, pedig amúgy nem szoktam. Nagyon ritka... nagyjából kéthavonta egyszer ha előfordul. Sokan mondják, hogy meztelenül érzik magukat anélkül, én viszont pont hogy sminkkel érzem furán magam. Nagyából 8:45-kor elindultam a nyugatiba. Amikor megérkeztem, rögtön megvettem a jegyet a 10:20-as vonatra Esztergomba. Megbeszéltük, hogy addig elmegyek és utána jönnek értem kocsival. Mielőtt felszálltam volna, elindultam egy kisebb túrára a Westendbe, de rájöttem, hogy a bubisteás 10-kor nyit ki és én akkor már nem szeretnék ott lenni. Biztosabbnak láttam, ha inkább a vonatra várok, ezért visszamentem és amikor beállt, leültem egy helyre. Egész úton a Nappal szenvedtem. Annyira idegesítő volt. Nem is értettem a helyzetet. Esztergom ugye északnyugatra van Budapesttől, délelőtt volt, ami azt jelenti, hogy még keleten van a Nap, szóval ha a vonat jobb oldalában ülsz, akkor süti ki a szemed. Én emiatt balra ültem, de ez a rohadék ellentmondva a tényeknek velem cseszekedett. Függöny természetesen nem volt. Az út több, mint 1 órás volt, de végül eljutottam végállomástól végállomásig. Nem tudom, lehet, hogy a levegőváltozás miatt, de olyan hideg volt ott. Oké, hogy minél fejjebb mész a Földön, annál hidegebb van, de annyira messze azért nem voltam Pesttől. Nem Norvégiáig utaztam.

Párkányban voltam. Ott lakik Hachi a barátjával és az anyósával. Illetve két helyen lakik. Megbeszéltük, hogy a Párkányban lévő otthona a "főhadiszállás" és a másik otthona, Zselízen, ahol a családjával él a "bázis". xP Legelőször elmentünk kocsmába, ahol nagyjából 10-15 percig lehettünk. Megkóstoltam a kofolát. Nem volt olyan rossz, de maximum 2-3 kortyot tudnék belőle meginni. Nem szeretem a "ragacsos", meg szénsavas löttyöket. Ezután felmentünk a lakásra, ahol Hachival egy darabig beszélgettünk és kutyáztunk. Van egy yorkijuk, aki tiszta őrült, de nekem nagyjából sikerült lenyugtatnom. Moneynak hívják és ennek egy külön története is van. ^^ Később, amikor Patrick (akinek az volt a kívánsága, hogy "felvidéki szépszál férfiegyedként" legyen megemlítve) megérkezett, elmentünk hárman kínaizni. Elég érdekes kajálás volt. Végigröhögtünk az egészet. Élveztem, ahogyan a kávézást is. Onnantól ketten maradtunk Hachival és sétálgattunk a városban. Legalábbis a sétálóúton. El is kezdtem videózni, mert mondtam nektek, hogy valószínűleg fogok. Nincs olyan sok minden benne. Leginkább az Esztergomi Bazilika, ami igazából magyar, de mégis látni a Párkányból amikor a Dunaparton vagy. Nagyon szép volt! Ott beszélgettünk míg besötétedett. Észrevettünk egy cicát a távolból. Először nem tudtuk, hogy milyen állat, de amikor megláttam, hogy cica, szinte odarohantam és végig dögönyöztem. Annyira szép volt! A videóban is láttátok. Komolyan... elmegyek Szlovákiába és mit videózok? Magamat, a magyarországi Esztergomi Bazilikát és egy macskát. Szlovák látványosságok! xD Beszélni is beszéltünk, de olyan sok hülyeségről, hogy felesleges lett volna beletenni, így inkább csak zene megy alatta. Na meg hallhatjátok a hangomat is amikor cicázok. Igen, kissé macskab*zi vagyok. :3 Hachit nem kedvelte annyira. Én ott röhögtem rajta és mondtam, hogy ő olyan a macskákkal, mint én a gyerekekkel. Nagyon látszik, hogy nem ért hozzájuk, de nem is gond, amíg nem gonosz velük.

A közelben van egy teaház, ahova bementünk. Legalább 5 órán keresztül ott ültünk. Nagyon hangulatos volt az egész. Szerintem a csávó, akitől kértük a teákat, valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt lehetett, de jófej volt. Elbeszélgettünk és hülyéskedtünk. El is kérte a személyimet, majd meglepetten állapította meg, hogy magyar vagyok. Mármint, hogy Magyarországról jöttem, mert egyébként ott szinte mindenki magyarul beszélt és sok helyen magyar nyelven is voltak feliratok. Mondjuk pár szót magamtól is kitaláltam, mint pl a rendőrséget, azaz a "polícia" feliratot teljesen egyedül fejtettem meg. xD Benn leültünk a sarokba babzsákokra. Tök jó volt, mert egy ilyen selyemfüggöny takart is minkat az egyik oldalról. Egy kicsit vártunk, aztán a srác kihozta nekünk a teákat, aztán a vizipipát. Először köveset szívtunk, alma ízesítésűt. Nagyon jó volt! Meg is beszéltük, hogy visszamegyünk legközelebb is... azaz most amikor megyek, jövőhéten. A teákat mér nem annyira tudom, mert olyan extra ízek voltak. Hachi először cseresznyevirágosat ivott, én meg valami zöld teát. Cukor nélkül kaptuk, én viszont emlékeztem, hogy még a mekiben eltettem egy csomag barnacukrot a kávéhoz, amit aztán nem használtam fel. Hachi tett is bele. Én először nem, de aztán amikor akartam, megfogtam és persze pont fejjel lefelé, így szinte az egész az asztalra ömlött. Nem látta senki, de mi úgy elkezdtünk rajta szakadni. Még azt hihették, hogy tényleg beszívtunk. Nézegettük a társasjátékokat. Volt ki nevet a végén, amit én nagyon szeretek... ráadásul magyarul, pont olyan változatban, ami nekem van itthon. Játszottunk is egy kört, amit sikerült megnyernem. Én voltam a sárgával, ő pedig a "kékekkel". Ezt azért tettem idézőjelbe, mert mivel félhomály volt, azt hittem kivettem az összes kéket, de ehelyett három kék volt és egy zöld. Azt hittem az egyikről, hogy az zöld. Pont az nem volt zöld, amit annak hittem, de kiderült, hogy csak igazam volt és az egyik az. A legviccesebb az egészben, hogy még akkor sem vettük észre a "meccs" elején, hogy az egyik zöld, amikor vakuval csináltunk képet. Na ezenis sikerült úgy nevetünk, hogy még inkább elhitettük az emberekkel, hogy nem vagyunk teljesen józan állapotban. Közben teázgattunk, pipázgattunk és beszélgettünk. Én ott úgy bepunnyadtam, hogy többször rádőltem a vállára, vagy a falnak és becsuktam a szemeimet. Ettől függetlenül szerintem nagyon jól telt. Kb 18-tól voltunk ott 23-ig... a hely pedig 22-kor "bezárt"... legalábbis az volt kiírva, de azt figyeltük, hogy még este 10 után is jönnek az emberek. Sőt, nagyjából akkor kezdett csak felélénkülni a teaház. Amikor végeztünk az első körrel, újra választottunk teát és akkor már dohánnyal szívtuk a vizipipát. Dinnyéssel. Mind a kettőnk azonnal leragadt annál. Másodszorra nem tudom Hachi milyen teát választott, de én valami fahéjasat. Azután Unozni keztünk. Az első kört én nyertem, a másodikat pedig ő. Azután annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy hagytuk is. Mindenféle szóba jött. Én nagyon örülök neki, hogy Hachinak sikerült megnyílnia előttem, mert mondta, hogy nem gyakran van ilyen és az első találkozásunk elején tényleg hallgatag volt. Kellemes érzés, hogy már megbízik bennem annyira, hogy elmeséljen (gondolom) mindent. Mivel sokáig elhúzódott ez az egész és mondtam is, hogy nincs kedvem hazamenni ilyenkor már, megbeszéltük, hogy ott alszom. Este 11-körül megittuk a teát és elindultunk hozzájuk. Az út is kellemes volt, mert egy olyan emberrel voltam, akit sikerült megkedvelnem. ^^ Úgy vagyok vele, hogy nem számít mit csinálok, a lényeg, hogy kivel. Ezután náluk még kajáltunk, aztán amikor Patrick is megérkezett, boroskóláztunk, amit én végül felkelés után ittam csak meg.

Szombat { 02.06. }

Ezen a napon igazából nem történt semmilyen említésre méltó dolog. Felkeltünk úgy 12 felé. A "felvidéki szépszál férfiegyed" (LOL) már előbb felkelt. Elvileg 6-kor, de mivel én aludtam, így nem figyeltem. Illetve félig fenn voltam, mert minden alkalommal, amikor Hachit keltegette, felkeltem rá, de mivel nem kergetett a tatár, így visszaaludtam. 12-kor végül csak felkeltünk mind a ketten. Egész nap kómás voltam, amit nem értek. Mondjuk Hachi írta még később, hogy valószínűleg azért, mert tegnap nagyon fáradt voltam egész nap és ezért nem sikerült kialudnom magam még akkor sem, ha megvolt a 8 óra... mert ugyebár egy felnőttnek minimum annyi alvás szükségeltetik. "Reggel" átöltöztem, aztán kb végig kutyáztam a kávézás után. Kávézni és cigizni kimentünk a lépcsőházba Patrickkal, aztán ott beszélgettünk. Jól esett végig, hogy marasztalt és látszott rajta, hogy őszintén is gondolja, hogy jöjjek máskor is. Már tervezgette, hogy mit fogunk megnézni... ja meg, hogy szerez nekem egy szlovák csávót is. Én vállat vontam, mert végülis nem hiszem hogy sok vizet zavar majd ha szlovákul pofázik végig. Semmit nem fogok érteni belőle. Mondjuk kicsit rosszul érezném magam, hogy feleslegesen lenne ott, mert nem hiszem, hogy vele foglalkoznék. Ráadásul nekem az úgy nem szimpatikus, hogy simán ki tudnak beszélni és én nem értem. Ebben mondjuk nem vagyok benne.

Azt Hachival megbeszéltük, hogy jövőhéten is megyek pénteken... vagy lehet, hogy csütörtökön. Attól függ, hogy bemegy-e pénteken. Ugyanis nekem nincs suli aznap és ha csütörtökön délután mennék, akkor pénteken is ott lehetnék végig. Nem lenne rossz. ^^ Egy kicsit még beszélgettünk, aztán az FSZF (nincs kedvem kiírni, bocsi)... nos meglátva Jiyong új Instagram videóját beszólt rá valamit, amiben mondjuk volt igazság, mert tényleg buzis, hogy ki van sminkelve (teszem hozzá nem ő sminkeli magát...), meg egyáltalán nem férfias, de a stílus amivel tette, nem éppen nyerte el a tetszésemet. Én úgy vagyok vele, hogy nem kell szeretni azt amit / akit a másik, de az alapvető tiszteletet meg kell adni... mindig. Utána ment ki a spájz-erkélyre cigizni és hívott is engem, de nem éppen volt kedvem hozzá. Véleményem szerint nem is az zavarta, hogy nem mentem ki, hanem, hogy valami nem úgy alakult ahogy ő akarta. (Nem? ^^) Azt mondta, hogy ezt megjegyezte. Nos... én is! Viszont szerintem mind a kettőnk túl tette magát rajta. Én egyelőre biztosan, ha nem lesz még több ilyen. Az a "gond" velem, hogy engem szinte semmi nem érdekel, de Jiyongra ugrok, mint egy jól betanított pitbull. Ha valakit bírok, akkor egy ideig még elnézem, de ha tényleg olyan pontot ér, akkor nem tudok eltekinteni mellette. Legtöbbször mondjuk nem mutatom ki, hogy ő a gyengém, mert ezt fel is használják ellenem, inkább csak magamban rendezem le. Ez is érdekes mondjuk, mert itt sem zavar minden. Ha azt mondja valaki, hogy nem férfias, akkor azzal egyet is értek, mert igaz, de nagyon sokat számít, hogy hogyan szól be, vagy mit mond. Ha valami olyan kijelentést tesz valaki, ami nem igaz, akkor az tényleg fel tud cseszni. Ha pedig szimplán nekem próbálnak beszólni, hogy "sosem lesztek együtt", azon tényleg nevetek, ugyanis tökéletesen tisztában vagyok vele bicsiz, attól még szeretem. Vagy, hogy "nem lehetek belé szerelmes"? Nevetés második fokozata.

A 14:12-es vonattal haza is mentem. Rendesek voltak, mert kivittek Esztergomba. A kocsiban elköszöntem Patricktól, Hachi viszont bekísért. Vettem jegyet, aztán elindultunk a vonat felé. Épp felszálltam, amikor Patrick még utánun jött és odaadott egy cigisdobozt benne egy szál cigivel és mondta, hogy gyűjtsem benne a hajszálaimat. Komolyan azt fogom tenni és jövőhéten odaadom neki. Nem tudom milyen mánia ez, de komolyan elteszi a hajszálakat a zsebébe. xD Elköszöntem tőlük, aztán leültem az ablakhoz. Amikor elindultunk, átültem máshova, mert meguntam, hogy a szemembe süt a Nap. Végig a vonat falának dőlve ültem. Néha helyezkedtem, de ment a zene és kb nyitott szemmel aludtam. Annyira furán éreztem magam. Kimerült voltam és kedvetlen. Olyan letört, de mégis az a nyugodt szomorúság. Nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. Minden vágyam az volt, hogy a vonatút végén, amikor megérkezek a nyugatiba, ott várjon rám a pályaudvaron, a karjaiba zárjon és azt mondja: "hiányoztál, pedig csak két napra mentél el"... aztán ott álltam volna az ölelésében legalább tíz percen keresztül egyetlen szó nélkül.

Jiyonggal álmodtam! Jóóó... ez nem olyan nagy hír, mert sokszor szoktam. Elvileg azzal álmodsz sokat, aki hiányzik. Ja, lehet benne valami. Ha emlékszem az álmomra, akkor Jiyong tuti benne van. Most igazából csak a végére emlékszem nagyjából tisztán, de az tök érdekes volt. Mármint... nem olyan nagy dolog, de a lényeg, hogy egyedül utaztam valamilyen távolsági busszal és volt nálam pár holmi. Hátul lepakoltam az egyik székre és lementem a buszról, mert épp megálltunk pihenni. Amikor felmentem, egy koreai srác ült a cuccaim mellett. Helyes volt. Pár szintén koreai lánnyal beszélgetett, én pedig odamentem hozzá és megfogva a cuccaimat, bocsánatot kértem, hogy odapakoltam, nem tudtam hogy ők ülnek ott. A srác mosolygott. Előrébb ültem és az úton egy csomószor hátra fordultam és egymásra mosolyogtunk a fiúval. Beszélgetni is kezdtünk. Amikor megálltunk megint, én ementem mosdóba, aztán amikor kijöttem, kiderült, hogy a srác akivel beszélgettem az úton, Youngbae volt. Az megmaradt, hogy volt egy kis fülke, aminek kinyitottam az ajtaját és mondtam Youngbaenek, hogy jöjjön be. Nem tudom miért. O_o Azt viszont tudom, hogy így mondtam: "gyere be. nem azért, csak gyere". Azután, hogy kimentem onnan, megláttam őket és nagy mosolyra húzódott a szám. Először tudom, hogy Seungrit üdvözöltem, aztán TOP-t, majd Daesunghoz mentem oda. A végén Seungri, Youngbae és TOP elmentek onnan kicsit arrébb és Daesunggal meg Jiyonggal beszélgettünk. Pontosabban Daesung hülyéskedett, mi pedig Jiyonggal nevettünk rajta. Egyik alkalommal - mint a romi filmekben - pont egymásra néztünk és tök közel volt az arcunk. Egymás szemeibe néztünk, aztán - meg is lepődtem, hogy - így az első találkozás alkalmával meg is csókoltuk egymást. Ezután tök vicces volt, hogy Jiyongnak alig volt haja, mármint kopaszodott, pedig ugyanennyi idős volt, mint most. xD Felül már nem volt haja, aztán így az álom végén mondtam, hogy nem érdekel, ha kopasz, én így is szeretem. xD Éééééés felkeltem. kb 10-kor.

Holnap 11 órám lesz... kérlek szurkoljatok, hogy sikeresen túléljem. (Ha minden igaz, előtte mondjuk piálunk. Kíváncsi leszek.) Kellemes hetet kívánok mindenkinek! Vigyázzatok magatokra!