[ Ay~ hey ladies | Ay~ hey babies | Ay~ everybody ]

Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen a koreai kaja. Még sosem ettem... azt hiszem. Talán ilyen instant koreai levest vettem a Tescoban, bár az sem hiszem, hogy koreai volt. Bevallom őszintén, kinézetre egyáltalán nem szimpatizáltem velük. Láttam több doramát, showt, képet, melyek(b)en koreai ételekkel találkozhattam így látásra, de számomra egyik sem jött be. Úgy voltam viszont vele, hogy még ha nem is néz ki jól, attól még finom lehet. Reménykedtem egy ideig, hogy biztos finom... ám amikor meghallottam a Pinocchio című doramában a béllevest, lefordultam a székemről. Nem ítélkezel előre, Cassie, nem! Nálunk is van a pacal, amit sugárban tudnék kihányni (bocsesz), viszont finom ételeink is vannak. Kizárt, hogy ott ne így legyen. A híres, szent és sérthetetlen kimchit is szerettem volna kipróbálni. Ha valaki nem tudná, a kimchi olyan étel Koreában, hogy szinte még a fagyihoz is azt eszik. Szentebb, mint isten és nagyobb sztár, mint... nos, mint G-Dragon, I guess. Kíváncsi voltam már nagyon rá, csak eddig nem tudtam, hol egyek igazi koreai kaját. Úgy voltam vele, hogy majd évek múlva talán ha eljutok Dél-Koreába, ott lesz rá lehetőségem, de elég kilátástalannak tűnt a helyzet. Csak van Budapesten is egy koreai étterem! - reménykedtem. Van hát! Szerdán böngészgettem a Facebookot - úgy látszik néha jó valamire - és rátaláltam egy hirdetésre. Egy koreai étterem hirdetése volt. Megnéztem a helyszínt, meg mindent és eldöntöttem, hogy el kell látogatnom oda amilyen hamar csak tudok. Írtam Chibinek, hogy eljönne-e velem azon a napon, vagy esetleg másnap, de azt válaszolta, hogy nincs pénze, szóval megkérdeztem Hachit. Ő azért volt "csak" a második, mert Szlovákiában él és legutóbb is balhé volt azzal, hogy az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy jöjjön el velem valahova. Most viszont írtam neki és meg is beszéltük a dolgot. Csütörtökön reggel ugyan még volt dolga, de lebeszéltük, hogy amint végez, ír nekem, hogy melyik vonattal jön és elmegyünk kajálni egyet a koreai étterembe, a K pointba.

Csütörtök reggel elég korán ébredtem fel magamhoz képest. Úgy 7-8 körül, amiről a nap folyamán meg is állapítottam, hogy ha nem állítottuk volna át az órát 6-kor keltem volna... és ez durva. Mostanában elég korán fenn vagyok, bár mondjuk nem tudom ez minek köszönhető. Biztos annak, hogy nincs suli. Jövőhéten pedig szörnyen fáradt leszek. Ráadásul mi megyünk reggel, ami kissé kiábrándító... de... tudjátok mi a durva? Nekünk már csak ez az egy hónap van a suliból. Az április van már csak. 29-én vége a sulinak, aztán május 10-e után valamikor meg jönnek a vizsgák. Ijesztő! Főleg a szóbeli... meg a gyorsírás része az egésznek. Nem tudom hogyan fog átmenni az osztály, de valami csak lesz. Most viszont még ráérek egy picit pihenni ezen a héten. Miután felkeltem, kávézgattam, szokásosan morcos voltam, de azért anyum kibírta és elhívott engem az Auchanba magával. Addig ráértem, amíg arra vártam, hogy Hachi végezzen a terítéssel, vagy mivel. Mármint nem az volt az elfoglaltsága, hogy otthon terítgetett, hanem valami étteremben kellett dolgoznia. Leginkább az Update bolt miatt mentünk oda, mert anyum fogyózik. Én is, csak én inkább nem eszek még ilyet se. Igyekszem alig enni. Vettünk ott pár dolgot, én azért kaptam egy pizzás csigát későbbre. Utána bementünk egy ruhaboltba, ami meglepett. Anyum kérdezte meg, hogy bemenjünk-e. Kérdeztem tőle, hogy miért, szeretne nekem venni valamit? Erre azt válaszolta, hogy ha úgy gondolom, hogy valami nélkül nem tudok élni, akkor megveszi. Furcsa volt, mert nagyon régóta nem voltam ruhaboltban nézelődni, főleg nem magamnak. Yes!, vagy mi a neve az üzletnek és kicsit furcsálltam, hogy mindenből csak egy méret van, de szerencsére én pont az a méretű emberke vagyok, ami beleillik ebbe, sőt még az ázsiai átlagméretbe is. Szerencsém van. Felpróbáltam egy ruhát, ami szerintem nem állt nekem jól, de anyum szerint jó volt. Végül megegyeztünk, hogy ha nem érzem jól magam benne, akkor nem érdemes megvenni, viszont vett nekem anyum egy felsőt. Piros-fekete kockás mintája van, hosszított és meg lehet kötni a derekánál. Régebben szeretettem volna egy ilyet, de azóta nem is gondolkoztam rajta, hogy szerezzek. Most is, ha anyum nem erősködik, akkor nem hiszem, hogy "kérem". Mondta, hogy ezt megveszi nekem, mert nagyon jó és jól áll nekem. Ráadásul még az aznapi ruháimhoz is passzolt. Egy piros nadrág volt rajtam, egy fekete haspóló és egy piros-fehér BIGBANG-es pulcsi, a cipőm pedig fekete volt. Egészen jól felöltöztem, büszke is voltam magamra. Igazából én úgy vagyok vele, hogy a tél nem a divatozás időszaka, így akkor nem nagyon szoktam odafigyelni, hogy milyen ruhát veszek fel. Legalábbis nem ennyire, na. Ilyenkor, amikor jó idő van, pont itt az ideje, hogy divatozzanak az emberek... bár... van egy mondásom, ami nagyon is igaz: A ribancok sose fáznak. Oh, ha érdekel a felső, akkor képért kattints IDE. Muszáj voltam kivágni magam a háttérben lévő kupi miatt. Bocsika. Hihi~

Azt hittem, hogy anyumnak kell majd kidobnia a nyugatinál, mert Hachi hamar végez, de még elég sokáig vártam itthon. Addig egész nap két joghurtot ettem, mert végülis úgy beszéltük meg, hogy kajálni megyünk... de szerintem egyébként sem ettem volna sokkal többet egész nap. Viszont elég éhes voltam és szerettem volna már indulni. Én úgy tevreztem, hogy ebéd lesz belőle, de majdnem vacsi lett... inkább uzsi. A 13:51-es vonattal jött Esztergomból. 15:10-re ért a nyugatiba, én pedig nagyjából 10 perccel utána. Az úton végig BIGBANG videókat néztem és zenét hallgattam. Találkozás után sétáltunk kicsit a 78-as troliig, azzal a Bethlen Gábor térig mentünk, eggyel a végállomás előtt szálltunk. Pont a megállóval szemben helyezkedik el az étterem, aminek a teljes neve K point restaurant & café. Ha jól tudom, akkor a KPOP nevű büfé "továbbfejlesztése". Tudjátok, az, ami még a keleti aluljárójában volt. Vagy még meg van? Nem tudom, nem szoktam arra járni. Ezt olvastam is, hogy abból alakult, illetve a nap folyamán láttam, hogy a nőn egy KPOP feliratú kötény díszeleg, ezért 99%-ig biztosra is vettem a dolgot. Nem mintha annyira érdekelne. Maga az étteremre voltam kíváncsi. A KPOP büfé egy kisebb csalódás volt még számomra, de teljesen új lappal tekintettem erre az étteremre. Kíváncsi voltam mivel lephetnek meg. Emellett nagyon szerettem volna már koreai kaját enni egyszer az életben legalább... most először. Nem tudom miért voltam ilyen béna, de nem tudtam kinyitni az ajtót, szerencsére a koreai nő azonnal odasietett és bentről kinyitotta nekünk. Azonnal egy nagy mosollyal és egy annyeonghaseyoval köszöntött. Abban a pillanatban megvett magának a... nos, az étterem még nem, csak az a nő. Annyira aranyos volt végig, hogy legszívesebben megölelgettem volna távozáskor, de nem igazán volt rá alkalmam. Meghajoltunk mi is és az ő nyelvén visszaköszöntünk neki. Le is ültünk, majd megkaptuk az étlapokat. Kicsit leesett az állunk. Mi a legolcsóbb ételt választottuk 2800 forintért. Volt ott polip rizzsel 12 ezer forintért. El sem hittük, amit látunk. Gondoltam, hogy nem olcsó hely, de sejtésem sem volt róla, hogy ennyire nem olcsó hely. *LOL* A Facebookon láttam az étlap egy részét, ahol ki is néztem magamnak ezt az ételt. Mind a ketten ugyanazt kértük, kimchi bokkeumbapot, azaz kimchis rizst. Most ugrik a majom a vízbe... na lássuk milyen az a híres-neves kimchi - így voltam vele végig, míg az ételt vártuk. Az étlapon az volt, hogy enyhén csípős és csak egy darab pirospaprika-jelzés volt az ételnél. Nos, én tisztában vagyok, hogy az ázsiaiaknál mit tesz az az "enyhén csípős". Nagyjából olyan "csak kicsit sz*rsz be tőle". Azt néztük az étel után, hogy vajon milyen lehet az, ahol három jelzés is van. Én nem rajongok annyira a csípős kajákért, de van olyan, amiben megeszem, például a KFC Longerjében kifejezetten ízlik.

Először kihozta nekünk, még rendelés előtt az evőeszközöket, aztán inni Hachi gyömbért kért - jó kis szénsavasat a csípős mellé -, én pedig bubimentes vizet. Miután rendeltünk, először hozott négy kis tálat amikből háromban különféle savanyúság volt... legalábbis olyasmi. Amellé pedig egy fekete edényt, amiben volt a kimchi. Ezután elsétált a nő, mi pedig Hachival kukán ott ültünk. Fogalmunk sem volt, hogy mi jön még, hogy hozni fog-e még rizst, vagy, hogy esetleg a kimchi aljára van bezsúfolva. Olyan nyugiban elsétált, hogy nem tudtuk, hozni fog-e még rizst, vagy el is feledkezett rólunk. Odahívtuk egy kis gondolkozás után és megkérdeztük, hogy most mi van. Annyira feltűnő volt, hogy először eszünk koreai ételt. Hachi még a pálcikát se tudta megfogni. Alapvetően megy neki, de ez lapos volt és fémből készült. Más volt mint azok a fa evőpálcikák. Nekem sikerült azért. A koreai nő is már nagyon hülyének nézhetett minket, de végig mosolygott, meg imádnivaló módon nevetett a bénázásunkon. Mondta, hogy ezután hozza majd külön a rizst mind a kettőnknek, mi pedig megnyugodtunk. Amikor kihozott mindent, elkezdtünk enni. A rizs első ránézésre úgy nézett ki, mint a rizses hús, aztán áttanulmányozva is egészen hasonlított rá csak kevés hússal, sok rizzsel, zöldséggel és... kicsit csípősen. Az igazából egészen finom volt, főleg mellé a tojás, ami szerintem tükörtojás volt, biztos valami extrával. A rizs, azaz a kimchi bokkeumbap egészen jó volt, meg néhány kis tálas savanyúság is. Aztán jöjjön a lényeg... a kimchi. Mi a véleményem a kimchiről? Oké, felkészültem, a világ összes koreaija és elvakult Korea-fanja meg fog ölni, de két falatot bírtam belőle enni. KILL ME!... de nekem akkor sem ízlik. Csípős, savanyú, meg olyan rossz szerintem na. Ízlések és koreaiak. A rizst azért megettük mind a ketten, mert az fincsi volt, meg még egy kis tálban volt valami fehér bigyusz, amiről nem tudtuk, hogy micsoda, de lehet jobb is volt, mert így nem volt olyan rossz íze. A kimchit ott hagytuk, de legalább több maradt nekik. Jó, nem hiszem, hogy megették utána, de ki tudja... lehet, hogy amennyire szent dolog, nem dobják ki. Amíg ott ettünk, volt egy pár is, akik SHINee dalokat kértek és mivel a nő YouTuberől tette be, sorban ment a többi is. Amikor a Lucifer jött, azt énekeltem is halkan, meg a Ring Ding Dongot, meg a Dream Girlt, meg mindegyiket, amelyiket ismertem és tetszett.

Evés után elkezdtünk számolgatni, hogy mennyit fogunk fizetni. Mivel nálam egy tízezres volt, így Hachi odaadta az övét nekem és egybe fizettünk mindent. Akkor viszont még nem jött el a fizetés pillanata, mert egész végig azon gondolkoztam, hogy igyak-e sojut. Mindig meg szerettem volna kóstolni és úgy voltam vele, hogy ez egy megfelelő alkalom rá, azonban 3000 forint volt és nem is olyan nagy üvegben adták. Kb akkora volt, mint egy üveges sör. Végül csak amellett döntöttem, hogy veszek, mert ha már ott voltam, akkor miért ne? Ki tudja mikor lesz rá legközelebb megint alkalmam, szóval kértem. Ki is hozta nekünk, azután pedig kérdeztem tőle, hogy megmutassam-e a személyimet. Igennel felelt és odaadtam neki. Megnézte, hogy mikor születtem, aztán arra benyögött egy olyat, aminél azt hittem megzabálom desszertnek, olyan édes volt. Azt mondta, hogy "hú, ilyen régi vagy?" Régi vagyok. Awww~ Valószínűleg szarkasztikus volt, de így még jobban jött ki az egész. Hachit meggyőztem, hogy igyon velem. Öntöttem mind a kettőnknek, aztán meg is kóstoltuk. Ízlett. Illetve, nem volt túl sok íze, de nem volt olyan erős, mint amire számítottam. Hachi ahhoz képest eléggé fintorgott és alig bírta. 17,5%-os, ami egyáltalán nem durva. Ő két pohárral ivott csak, én viszont többel. Nem mondom, hogy berúgtam, de kicsit jobban éreztem magam utána azért. Például, képzeljétek... jött egy szőke csaj, aki egyáltalán nem volt odavaló. Sokkal jobb lenne, ha csak koreaiak dolgoznának, de még el is fogadtam volna, ha nem lett volna a modorával gond. Illetve egészen pontosan két lány jött dolgozni, akik felszolgálók voltak. A koreai nőt odahívtuk magunkhoz és kértünk tőle BIGBANG-et. Annyira imádnivaló volt ahogy a koreai kiejtésével kimondta, hogy "BIGBANG". Egész nap tudnám azt hallgatni... Jiyongtól pedig pláne. (Biztos, hogy megkérném, hogy meséljen nekem egy esti mesét koreaiul. Nem érdekelne, hogy nem értem, imádnám anélkül is.) Na és miután az a nő betette a Bang Bang Bang-et, a szőke r*banc megszólalt, hogy "aj, ne már", olyan tipikus flegmán. Jó hangosan le is hülye p*csáztam és végig gonosz tekintettel méregettem. Persze miután vége lett a dalnak, azonnal elkapcsolta, hogy nehogy a következőre menjen. Úgy felháborodtam. Tudtommal mi voltunk a vendégek, mi a f*sznak nyúlkál bele? Majdnem szépen elmondtam neki a véleményem, de ehelyett kapott még egy hülye p*csát. A legviccesebb az volt, amikor ezzel a szép jelzővel illettem ezt a csajt és a másik odajött hozzánk, hogy szóltunk-e. Tök normálisan jött oda, mert tényleg azt hitte, hogy akarunk valamit. Erre így megrázom a fejem és mondom neki: "ja nem, a hülye p*csa nem neked szólt". Hachi úgy elkezdett nevetni, nagyon aranyos volt. Az ivás közben a nőtől kaptunk még ajándékként valami desszert-félét is! Annyira elvarázsolt vele, olyan jól esett. Nem édes, hanem sós volt és inkább a tojásrántottára emlékeztetett. Kissé ízetlen volt, de maga a gesztus annyira jól esett, hogy muszáj voltam enni belőle, amennyit tudtam.

Legvégül odahívtuk magunkhoz az aranyos koreai nőt. Legszívesebben neki is elpanaszoltam volna, hogy milyen idióta az a csaj, de inkább nem szóltam semmit. Helyette fizettünk. Tudjátok mennyit hagytunk ott összesen? 9500 forintot, amiből 200 forint borravaló... és hozzátenném, hogy tényleg a legolcsóbb ételt ettük ott. Jó, azt be kell vallani, hogy laktató, de biztosan nem fogok gyakran oda járni. Annyira nem is ízlett az étel, hogy feltétlenül visszavágyjak oda és elég drága is. Annál olcsóbb már csak a sima rizs volt 1000 forintért. A sojut nem ittam ott meg és mivel nem fért be a táskámba, kézben vittem haza és azóta is van még. Az étterem után visszamentünk a nyugatiba, ittunk egy-egy bubisteát a Westendben és egy jót beszélgettünk, amíg volt időnk. Megbeszéltük, hogy majd ha egyszer kimegyek Dél-Koreába, ha találok egy mekit, biztos, hogy amellé költözöm. Csak egy valamit ettem, de maga az ízvilága a koreai ételeknek nekem nem hiszem, hogy bármikor a kedvencem lesz. Azzal is hülyéskedtünk, hogy ha a szerelmem szülei meghívnának enni magukhoz, valószínűleg jó nagy sz*rban lennék. Áh, egy idő után kénytelen lennék megszokni, bár őszintén szólva én sosem terveztem, hogy majd odaköltözöm, de érte természetesen megtenném. Mondtam is Hachinak még az étteremben, hogy érte képes lennék megenni az egész edény kimchit, az összes csípős cuccal együtt. Ez így van, érte olyan dolgokra is képes lennék, amire senki és semmi másért nem.

Értékelésem: Összességében nem volt rossz. A koreai nő nagyon édes volt, az az idióta szőke rontott az összképen. A hely tényleg drága és annyira nem puccos ahhoz képest. Az étel azok számára mindenképpen finom, akik szeretik a koreai konyhát. Akik nem, azok nyilván nem járnak ilyen éttermekbe. Akik pedig még nem ettek, úgy gondolom egyszer megéri kipróbálni. Ha szerencséje van az embernek, nincs ott a szőke, vagy ha mégis, a borravalót nem hiszem, hogy megérdemelné. A koreai nő azonban mellé még az ölelést is megkaphatja. 10-ből 8-at adnék, de az is csak a zavaró tényező miatt és mert nekem nem lett a kedvencem a koreai ízvilág, illetve egy kicsit még fel lehetett volna dobni a helyet valahogyan.

Megjegyzés: Tudom, április elseje van, bolondok napja, ám amit ebben a bejegyzésben leírtam, minden igaz. Gondoltam szólok.

Még egy dolog, mielőtt elkattintanátok innen. Néha benézhettek a Reklámkönyvbe és hirdethettek, vagy ellátogathattok az ott található oldalakra. Most is ajánlanék nektek kettőt.

Milyen volt életem első Mondoconja? Milyen tapasztalataim voltak az eseménnyel kapcsolatban? Lássuk. Bevallom egészen pozitívan csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy majd ennyire élvezni fogom. Lehet, hogy ezt az egész annak köszönhető, hogy már úgy álltam hozzá, hogy nem igazán élvezem a társaságot. Nem szeretem ha K-popperek vesznek körül, mert nem vagyok oda értük, de a nap végére mégiscsak pozitívan csalódtam. Végére? Nem is... igazság szerint az egész kellemes volt. Lassan indult be, de élvezetes napot zárhattam le. El is mesélem nektek tehát a Mondocont az én szemszögemből. Életem első Mondoconját.

2016-os Tavaszi Mondocon \ április 26. \ szombat \ Day 1

Reggel 6 - fél 7 körül már fenn voltam. Jó, mondjuk aludtam volna még szívesen, de az ébresztőmet beállítottam, hogy mégse aludjak el. Még ráértem volna npihenni kicsit, de én olyan vagyok, hogy szeretek az indulás előtt legalább egy órával felkelni. Nem tudom mikor kezdődött pontosan ez a szokásom. Talán amikor másik útvonalon kezdtem suliba járni, ugyanis azóta nekem kell a bushoz igazodnom, mert ritkán jár. Szerintem azóta vagyok ilyen, amit egy igen jó szokásnak fogok fel. Azóta igazából nem is nagyon késtem még sehonnan. Suliból se, pedig itt még a késéseket sem írják, de én mégis időben beérek. Van időm olyankor kicsit felébredni az íróasztalomnál mélázgatva az élet nagy dolgain. Most sem tettem másképp. Megittam egy kávét, aztán fel is öltöztem. Kisminkeltem magam, amely fogalma nálam kimerül a BB krémnél és szemhéjtusnál. Egy kicsit még készülődtem, énekelgettem, táncolgattam. Oh és a hajamat kibontottam, ugyanis előző este megmostam és összefontam, hogy másnap hullámos legyen. Igencsak meglepett, hogy az is volt. Ráadásul a nap végéig egészen jól megmaradt a tartása... hajlakk segítségével azért. A ruhám... milyen volt? Persze az nagyon fontos jelen esetben. Egy fekete cicanaciban voltam, ami annyira nem nagy szám, de pont előző nap jött meg a hosszú nyuszis felsőm, ami nagyon megtetszett és úgyis a nyakunkon volt a húsvét, szóval felvettem és rá pedig a G-Dragonos dzsekimet. A nap folyamán többször meg is kérdeztem a lányokat, hogy "látszik, hogy GD-s?", erre: "igen", majd én: "a francba". x3 Sapka gyanánt a Bad Boy-osra esett a választásom, maszkokból a maciszájasat választottam, cipőnek pedig egy magasabb sarkút vettem fel, amit a nap végére természetesen meg is bántam. Időben elindultam, aztán oda is értem a nyugatiba, ahol megbeszéltük a találkozót Hachival. Már ott várt, amikor felértem az aluljáróból a vonatkohoz. Azonnal kiszúrtam a BIGBANG-es felsőjét, a G-Dragonos sapkáját és persze a vörös haját. Még gyorsan váltottunk pénzt, ugyanis ő Szlovákiából jött, euro volt nála. Először 6-os villamossal mentünk a Blaháig. Vicces volt, hogy mennyire nem akart hozzáérni semmihez. Bevallom, nem szeretem ha valaki ennyire "finnyás". Igen, sok ember megfogdossa a közlekedési járműveken lévő dolgokat, de most mi baja lesz az embernek? Na nem baj, nevettem rajta. Amikor leszálltunk, a 37A-ra szálltunk át. Egy rendőrnőt kérdeztem meg, hogy merre találom, aki útbaigazított minket és hozzá is tette, hogy merre van a zebra és azt használjuk. Oké, nem szándékoztam átrohanni a kocsik között. Az a villamosút még viccesebb volt. Egy részeg ember beült oda ahova mi, csak a másik oldalon lévő ülésre és egyszer csak leesett onnan és a földön térdelt. Elég közel volt hozzánk, én csak néztem ki az ablakon, Hachi viszont felvetette az ötletet, hogy üljünk el. Így is tettünk, aztán mondtam neki, hogy ha Budapesten élne, már hozzászokott volna ehhez. LOL. Miután leszálltunk, sétáltunk egy kicsit, aztán megérkeztünk a bejárathoz. Elszívtam egy szálat, aztán beálltunk a sorba.

Eleinte eléggé furcsán éreztem magam, mert mindenhol cosplayest láttam, meg például sok kpoppert. Nem tudom miért, de kicsit feszélyezve éreztem magam. Olyan furcsa volt nekem az egész helyzet, hogy ennyi ember és mindegyik olyan különlegesen, nem hétköznapian nézett ki, ráadásul, hogy a szinte az összeset leüthettem volna a szerelmem miatt. Ami még nagyon feltűnt, hogy a kpopperek közül, hogy szinte az összes BTS-es volt, amire inkább nem is mondok semmit, mert megbánom. Majd a vasárnapi napon úgyis fogok eleget "panaszkodni" velük kapcsolatban. Az egész nap folyamán rajtunk kívül nagyjából 2 BIGBANG-es sapkás embert láttunk, ezt viszont annyira nem is bántuk, mert az ilyen jó érzéssel tölt el. Például a BTS rajongók el is néznek egymás mellett, hogy oké, még egy, de nekünk felemelő érzés amikor látunk még egy BIGBANG-es embert. Rendesen fellelkesülve borulunk egymás nyakába. Nagyjából ez is történt délután, de ne ugorjunk ennyire előre. Amikor Hachival bejutottunk, nagyjából 11 óra múlt pár perccel. Nem kellett olyan sokáig sorban állni, mert szerencsére előre megvettem a jegyeket. Először elkezdtük nézni a programfüzetet, amiről kép is készült. Az egész nap alatt úgy tűnik ez az egy kép készült rólunk, legalábbis eddig többet nem találtunk. Nem is biztos, hogy annyira bánjuk, mert ez az egy annyira nem lett vészes, de ki tudja milyenre sikerült volna a többi. Aztán lehet, hogy elveszve a világhálón fenn van még pár, csak mi nem tudunk róla és mások nevetnek azokon. Mi azon szórakoztunk, hogy úgy nézünk ki a képen, mint a turisták. Úgy is éreztem magam a Mondocon elején. Nem tudtam mi hol van, illetve hol vagyok, illetve, hogy milyen programok vannak, illetve, hogy mi történik velem abban a szent pillanatban... Oké, azért ennyire csak nem voltam eltévedve, de egy ideig össze-vissza járkáltunk kint, míg belejöttünk a dolgokba és sikerült betájolnunk, hogy mit merre találunk.

Három épületben voltak programlehetőségek. Először a D épület felé vettük az irányt. Kisebb kóválygás után bementünk. Tanácstalanul álltunk ott, néztünk ki a fejünkből és közben beszélgettünk, hogy merre kéne mennünk. A Just Dance-re szerettünk volna nevezni, azért is kezdtük ezzel az egészet. Egy kicsit még álltunk ott, majd Hachi megszólal, hogy "Supernatural", mire én, azonnal felkaptam a fejem, hogy "HOL?", aztán megfordultam és ott volt egy Supernaturalos pult. Odasétálva először egy Sam-es rajzot pillantottam meg. Nagyon tetszett, amit azonnal a pult mögött álló lány tudtára is adtam, aki rajzolta. Tényleg gyönyörű rajz volt. Ezután rájöttem egy kis segítséggel, hogy ő Samnek öltözött be, a barátnője pedig Deannek, amikor kicsit arrébb sétáltam, akkor meg Castielt pillantottam meg. Talán ez az egész vezetett rá arra, hogy elkezdett tetszeni és érdekelni az egész esemény és kíváncsi lettem mit tartogat még. Supernaturalra nem is számítottam, de megtörtént az első pozitív csalódás azon a napon. Tovább indultunk. Annyi mindent láttunk ott, hogy fel sem tudom sorolni. Némelyikről nem is tustam, hogy mi az. Volt ott ilyen... japán kert? Gondolom az akart lenni. Le lehetett ülni, enni, teázni, ázsiai játékokkal játszani. Érdekes volt, de ott nem időztünk el. Volt a Gamer-szektor. Először nem értettem, hogy miért jön el valaki ide azért, hogy itt is csak játsszon, de végül anyum világosított fel, hogy lehet valakinek otthon nincs meg az a játék és szeretne vele játszani. Igaz. Engem az a rész sem vonzott annyira. Egy előadást is tartottak valamilyen játékról, de azt se figyeltük. Azután láttuk meg a Just Dance-t. Beálltunk az akkor még kicsi "tömegbe", akik a táncosokat nézték. Éppen egy táncost hívtak. Mi is szerettük volna nevezni, de nem tudtuk hol kell. Megkérdeztem a mellettünk álló srácot, aki azt mondta, hogy már nem lehet, mert betelt a létszám. Kicsit hülyeségnek tartottam, mert elvileg 1 óráig lehetett folyamatosan nevezni és mi még benne voltunk az időben, de sajnos korlátozott volt a hely. Nagyon szeretem egyébként azt a játékot, szóval amikor csak esélyem van rá, játszom, most viszont továbbálltunk, mert jobb dolgunk is volt, mint hogy nézzünk másokat táncolni. Több táncgép is volt ott, így megálltunk egynél. Éppen táncoltak a Ring Ding Dong-ra. Persze nem a koreográfiáját, hiszen ez az a nyilas játék volt... amikor megfelelő időben rá kell lépni a megfelelő gombra. Ott állt mellettünk egy anyuka és a kislánya is, majd amikor az előző két ember befejezte, odafordultam az anyukához és megkérdeztem, hogy nem gond-e, hogy ha mi letáncolunk most egyet, mert a srác pont a Fantastic Baby-t tette be. Beleegyezett ő és a lánya is. A kislányhoz mosolyogva hajoltam le és kedvesen megköszöntem neki, ami lehet tőlem nagy dolog, de az a gyerek aranyos volt. Egy nehezebb szerkezetet választottunk, mert itt nem lehetett középen állni, ugyanis az is gomb volt. A gond ott kezdődött, hogy az első gombig nem is ért el a lábam. A másik gond az volt, hogy nehéz volt ez a "pálya", a harmadik pedig,h ogy le kellett vennem a cipőm, így vagy 20-szor beütöttem közben a lábam. Miután végeztünk vele, fogtam a fejem, hogy hogyan lehettem én ilyen béna, de utána örömmel állapítottam meg,h ogy nem is feltétlenül az én hibám. Nem tudom melyikünknek lett több pontja, de azt hiszem Hachinak. Ezután a kislány és az anyukája következett, akik a Heartbreakerre táncoltak. Éppen beszélgettünk Hachival, amikor elindult a zene és egy pillanatra lefagytam. Egyébként azt figyeltem meg, hogy ha beszélek és Jiyong szóbajön valamilyen formában, akkor elfelejtem a mondanivalómat és csak hosszas pufferelés után tudom csak összeszedni magam és folytatni ahonnan elakadtam. Fogalmam sincs miért van ez, de nagyon idegesítő. A zenére viszont azután táncoltam... mármint én ott lenn a táncát.

Úgy gondoltuk, hogy ideje elindulni a karaoke-terem felé. Kisétáltunk a D épületből és elindultunk a K felé. Út közben megöleltem pár Free Hug-os embert. Ez a dolog meg is határozta a napomat ezután. Az első FH-s egy csávó volt, akit szinte egészen le is támadtam. Pont mentünk volna el, amikor pont a fejemben volt a Free Hug-os táblája, mondom oké, kihívás elfogadva, aztán megöleltem. Egyébként leginkább srácokhoz mentem oda, ha tudtam, ezt pedig Hachi szóvá is tette. Meg is magyazáztam neki: "1: nem vagyok leszbikus, 2: a csávók MINDIG normálisabbak". A leszbikusos dolgot természetesen nem negatív értelemben mondtam és nem is gondolom úgy, hogy ha egy lányt megölel egy másik, akkor azok, csak ha választanom kell a csávókhoz megyek oda leginkább, már csak azért is, mert ahogy a második pontban említettem, az élet legtöbb területén normálisabbak. Amikor az egyik srácot megöleltem, váltottunk is pár szót egymással, aztán odaszóltam Hachinak, hogy "na látod, hogy a csávók mindig normálisabbak", mire ő válaszolt, hogy bóknak veszi, erre én: "nyugodtan, az volt". A srácok nem pletykásak, nem hisztiznek annyit és persze nem r*bancok... xD Stb.~ Egész nap egyébként olyat is játszottunk, hogy megmondtuk egymásnak kinek melyik Free Hug-os embert kell megölelnie. Annyi embert öleltem meg aznap, hogy szerintem még az életemben összesen annyit soha. Jó volt, én nagyon élveztem. Olykor tényleg annyira felszabadító és kellemes érzés tud lenni egy ölelés.

A karaoke-teremben ültünk egy ideig és hallgattunk másokat. Hachit közben győzködtem, hogy jöjjön fel velem és énekeljünk együtt. Hátul megnéztem, hogy mik vannak és a BIGBANG-től csak a Fantastic Baby volt, amit furcsálltam is. A legtöbb ilyen animés, japán dal volt, amik közül egyet sem ismertem. Nem is tetszettek. Végül egy ideje már benn ültünk, beszélgettem SMS-ben Minaruval közben, hogy ha megjön, akkor énekeljünk együtt. Benne volt, ezért gondoltuk megvárjuk. Nem is írtuk fel magunkat ezért. Egyszer azonban jött egy csaj, aki elénekeltem a Fantastic Babyt. Végigtáncoltam, de annyira felcseszett, hogy elénekelte, hogy utáne el is mentünk onnan. Én lenn elszívtam egy cigit, aztán kinn sétálgatni kezdtünk. Beszélgettünk, közben játszottuk a Free Hug-os játékunkat, majd egyszer megláttam valakinél egy bubisteát. Tudtam, hogy lesz! Hachi már volt Mondoconon, de azt mondta, hogy eddig még nem látott. Szerintem csak azért, mert akkor még nem ismerte és nem figyelt fel rá, de most mindenképpen volt. Eldöntöttem, hogy muszáj venni, de előbb elmentünk nézelődni és vásárolni. Persze nagy volt a sor és a tömeg ott is, de csak sikerült elérni oda, ahova szerettünk volna. Először Hachi vett egy Mondot magának. Azt az egyet, ami még nekem is megvan a BIGBANG cikk miatt. Persze ő sem más miatt vásárolta meg. Ezután a kpopos cuccokat céloztuk meg. Egy ideig ott tolakodtunk, míg Hachi el tudta dönteni, hogy mit vegyen. Vett még ott egy BIGBANG-es kulcstartót, meg egy olyan koreai édességet... Pocky-t, vagy mit. Amikor ott végeztünk, azonnal "futottunk" a bubisteához. Az is a D épületben volt, amiben az volt a rossz, hogy nem volt konkrét sor. Nem tudtuk hova álunk, de végül egész hamar mi következtünk. Persze Bubu volt, amit nagyon nem szeretek, mert vízízű. Most sem volt ez máshogy, de ha csak az van, az ember nem tud válogatni. Ott láttuk meg viszont, amikor a sorban álltunk, az első BIGBANG sapis srácot.

Miután kinn megittuk, eldöntöttük, hogy sushizni is szeretnénk ha már itt vagyunk. Két helyen volt. Az egyik a D épületben a bubisteás mellett, ami nagyon nem volt szimpatikus, így felmentünk a K épület második emeletére, ahol a karaoke-terem is volt. Azelőtt volt egy sushizó. Elég sokáig álltunk sorban. Az volt a legviccesebb, amikor egy kislánynál volt egy plüsssárkány, majd Hachival elkezdünk szórakozni, hogy elvesszük tőle és majd sírni fog. Természetesen az anyja állt előttünk a sorban. Mi amikor erre rájöttünk, hátrafordulva: "pff, ki volt ez? chh, undorító emberek... ilyenen szórakozni... pff". Amikor sorra kerültünk volna, persze elfogyott a hozzávaló, így més várnunk kellett elég sokat ott egyhelyben állva. Legalább elbeszélgettünk és jókat nevettünk együtt. Például Hachi mondta, hogy "fúj, pénz szagú lett a kezem", én meg erre: "mi az hogy fúj? a pénznek csodás illata van, szagold". xD Gondolom ezután nem tűnök valami szimpatikusnak, de én mindig azt mondom, amit jónak érzek és másik véleménye úgysincs hatással rám. Mondtam is utána szarkesztikusan, hogy egyébként Jiyongot is azért szeretem ám, a pénzéért, ugyanis egy közelebbi pénzes pasit nem találtam nagyobb p*ccsel. (...na ez de k*csög volt, Cassie...) A sushit kivittük az egyik kinti padra, ahol megettük, majd teli hassal indultunk útnak ismét. Az evés közben láttunk sok mindent elhaladni arrafelé. Például egy óriási miniont, egy japán hölgyet, pár Kakashit, meg ilyeneket. Ekkor már nagyjából fél 4 lehetett. Egyszer csak a nagy beszélgetásünk közben odajön hozzánk valaki. Először meglepődtem, hirtelen fel sem ismertem Minarut. Egészen addig figyeltem többször is, hogy hol lehet, vagy, hogy itt van-e már, de pont amikor elterelődött a figyelmem, akkor jelent meg. Kellemes volt vele találkozni. Ez volt az első találkozásunk, de mégis, úgy viselkedtünk egymássel végig mintha már ezer éve ismernénk egymást és többször is találkoztunk volna. Sőt, még Hachival is elvoltak. Hárman annyira jól elvoltunk, mintha már jó barátnők lennénk. Pedig ők ketten még ezelőtt nem is beszélgettek egymással soha, ráadásul Hachi nem egy könnyen megnyíló típus. Örülök, hogy Minaruval kijöttek! Ő még négy emberrel volt, akit be is mutatott nekünk. Beszélgettünk egy keveset, aztán el is indultunk a karaoke felé, mert úgy volt, hogy éneklünk együtt, még akkor is ha már elénekelték azt a dalt. Amikor felértünk, hárman maradtunk. Hachi, Minaru és én. A többiek lenn maradtak és alig lehetett őket felcsalogatni. Minaru hívta őket, de alig akartak feljönni, foylton csak azt mondták, hogy majd jönnek. Mi Hachial nem értettük, hogy nem baj ha nem akarnak jönni, csak akkor mondják. Mi mindenesetre felírtuk magunkat a lapra. Ezután megkérdeztük először is, hogy előttünk énekli-e valaki. Erre a nő azt mondta, hogy csak egy lány énekelte, más nem. Másrészt az érdekelt minket, hogy mennyi idő múlva kerülünk sorra. Bő 1 óra. Bő 1 óra?! Addig hárman leültünk és elkezdtük hallgatni az embereket. El sem hittük, hogy erre vállalkoztunk. Hachi elkezdte hallgatni fejhallgatón a Fantastic Babyt, majd Minaruval az én telómon hallgattuk, hogy mindenképpen belénk rögzüljön. Ekkor azonban akik Minaruval voltak, közölték vele, hogy mennek, ő pedig kikísérte őket, így mi ketten is lementünk utána. Éppen akkor, amikor Minaru már jött vissza, azonban mindenképp úgy döntöttünk, hogy kimegyünk. Kicsit elbátortalanodtunk és abban sem voltunk biztosak, hogy szeretnénk visszamenni és kiállni mindenki elé. Mennyire örülök, hogy akkor kimentünk, ugyanis ott álltunk és játszotuk a Free Hug-os játékunkat, amikor megláttam egy lányt olyan táblával. Utólag tudtam csak meg, hogy a Tokyo Ghoulból Kanekinek öltözött be. Akkor nem tudtam, mert nem ismerem az animét, de mégis azonnal megtetszett az arca, hogy olyan félelmetes volt. Azonnal odarohantam hozzá és megöleltem. Volt vele egy srác is, akin BIGBANG-es sapka volt. Rögtön egymásra is találtunk öten. Annyira jól elbeszélgettünk az első perctől kezdve. Persze a BIGBANG-ről volt szó. A Bang Bang Bang-et be is tette telóról a lány - akit egyébként Chibinek hívnak - és arra táncoltunk, meg énekeltünk ott. Azután Chibi egyre szimpibb és szimpibb lett. Például szereti a B.A.P-t, a kedvenc K-popos bandája, aztán a the GazettE-ért is odavan, ráadásul az X Japanért is... végül megláttam a pulcsiját, ami Asking Alexandriás volt. El sem hittem, amit látok. Ő K-popos, meg J-rockos leginkább, én meg ugyebár mindenevő vagyok zenei téren. Emellett a srác rappel, akárcsak én, odavan a reapzenéért és a popzenéért, ahogy a K-popért is, ugyebár. Pont mind a kettő illik egy-egy oldalamhoz. Szuper! Jó érzés volt megismerni őket. A Facebookjainkat is megadtuk nekik, hogy be tudjanak jelölni.

Még két lány valahogy hozzánk csapódott. Annyira közvetlen volt mindeki mindenkivel, hogy nem tudtam eldönteni, hogy kik találkoztak most először és kik ismerik egymást régóta. Egy ideig ott kinn a K épület előtt elvoltunk, jókat beszélgettünk, aztán a többiek csak rávettek, hogy menjünk vissza karaokézni. Legalábbis engem igen és én pedig Hachit, meg Minarut. Örültem neki, hogy Daisuke azt mondta ő is benne van a karaokéban, azaz feljön velünk. Azért volt jó, mert végig csak az én hangomat lehetett volna hallani, ha ő nincs fenn. Még mindig várnunk kellett kicsit. Egyszer csak mondják, hogy a BIGBANG-től a Fantastic Baby jön. Mi nagyban felállunk, elindulunk, erre látjuk, hogy két lány felsétál a színpadra. Egymásra néztünk, hogy most mi a f*sz is van. Persze, hogy mint mindig, most is én voltam a reklamálós a csapatból, azaz mindenkinek a szócsöve. Csak, hogy még jobban megutáljanak az arckifejezéseim után, ki is mentem és megkérdeztem, hogy most mi van, mert nekünk azt mondták, hogy más nincs. Ott tolakodtam kicsit, mert össze-vissza dumált mindenki és megnéztem a lapot. Előttünk kb. hárommal írták fel magukat. Én olyan ideges lettem... de nem csak én, hanem mindannyian. Amikor ezek a lányok kimentek, mindenki tapsolt, hogy "Ezaz, BIGBANG", de mivel már egyszer hallották, a mi esetünkben nem így volt. Egyértelmű, hogy akkor már unták. Nem tudta volna mondani, hogy előttünk majd jönnek. Persze elénekelték, aztán utána jöttünk mi és már senki nem volt annyira lelkes. Mondtam is, hogy én így nem megyek ki, de végül felálltam és felsétáltunk. Daisuke ment előre, aztán én, majd Hachi és végül Minaru. Annyira jó volt a színpadon állni. Egyáltalán nem is figyeltem senkire a székekben ültek, de még a szöveget sem néztek, csak fejből énekeltem, mert az is összezavart. Nagyon jól éreztem magam. Mindannyian ügyesek voltunk. Nem is a hangra ment ki az egész, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Az megvolt! Daesung részeit persze nem mertem bevállalni, de a raprészeket imádtam! A dal végén néztem csak az emberekre és akkor vettem észre, hogy Chibi telefonjával videózott a két lány, akiket most ismertünk meg. Még oda is mutattam nevetve. (A Cassieteddy menüpontba valószínűleg felteszem majd a videót.) Miután a dalnak vége lett, még egy kicsit beszélgettünk, aztán lementünk, cigizgettünk, tovább hülyéskedtünk ott páran. Eközben szépen lassan be is sötétedett. Végül újra hárman maradtunka lányokkal, aztán elmentünk még egyet vásárolni. Én vettem 3 db Pocky-t: egy citromos, narancsosat, egy oreosat és egy vegyeset. Eddig csak a citromos, narancsos fogyott el, de az nagyon finom volt. Vettem még egy VIP-s fülbevalót és egy BIGBANG-es franciakártyát. Sok dolog volt, ami tetszett, de mindegyiknél rájöttem, hogy csak porfogó lenne. Egy BIGBANG-es fejhallgatót szerettem volna, de sajnos az nem volt. Ezután még a D épületben táncoltunk egyet, beszélgettünk, én ettem egy szendvicset, aztán Minaru szülei voltak olyan rendesek, hogy eldobtak a legközelebbi metrómegállóig. Hachival a Deákon elköszöntünk egymástól. Egy kis rohanással éppen elérte a vonatját, én pedig a saját fájóslábú tempómban hazautaztam.

2016-os Tavaszi Mondocon \ április 27. \ vasárnap \ Day 2

Vasárnap nyugiban felkeltem, elkezdtem írni a blogomat, gépezgettem, aztán látom, hogy Facebookon bejelölt Chibi és Daisuke. Chibi azonnal rám is írt, hogy kinn vagyok-e a conon. Válaszoltam neki, hogy nem, erre elkezdte mondani, hogy akkor menjek ki, mert ő egyedül van. Bevallom, nem kellett sokat győznödni, mert egyébként is szerettem volna kimenni vasárnap is, csak nem tudtam kivel. Hachi nem ért rá és igazából más sem. Na meg más vagy nem jött volna el és / vagy nem volt jegye, stb. Egyedül pedig nem szerettem volna ott kóvályogni, mint gólyaf*s a levegőben. Egy kicsit azért gondolkoztam rajta, mert aznap pihenni szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy miért ne? Egyszer az életben jöjjön már valami spontán dolog, amit nem terveztem meg előre. Jól fog jönni az ilyen nekem is. El is kezdtem öltözni, aztán délután 3 óra körül elindultam. 217-essel mentem, aztán onnan sétáltam... többet, mint szombaton, közben elszívtam az utolsó szál cigarettámat. Amikor beértem, hirtelen alig ismertem fel Chibit az arcfestése nélkül, bár a piros kontaktlencséje még mindig megvolt. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mit csináljunk, míg végül elindultunk a karaoke-terem felé, mert ott volt a vetítés 16-tól 18-ig. Pont akkor értünk be, amikor elsötétült minden, szóval bemásztunk az egyik helyre és onnan néztük a klipeket. K-pop és J-rock volt főként. Közben végig beszélgettünk és egy csomó zenéről megállapítottuk együtt, hogy mennyire jók. Volt például a Daddy PSY-tól, amit ott énekeltünk, volt a B.A.P-től a Feel So Good, amire egyébként reakcióvideót is csináltam, úgyhogy azt is megtekinthetitek majd. Volt Babymetal, Faky... ééééés... képzeljétek, ültem nagyban, egyszer csak megszólal a FEMM-től a PoW!... Hallanotok és látnotok kellett volna engem, ahogy arra felugrottam. "Ááá! FEMM!" - ott kiabáltam és végig énekeltem. Annyira meglepődtem, de úgy örültem neki. Én voltam kb az egyetlen, aki ennyire lelkes volt közben és végig énekelte a szöveget, majd a végén kiabálva tapsolt. Nagyon boldog voltam, amikor az ment. Hátra is néztek, mire én: "nem érdekel, nézzetek!"... és énekeltem tovább.

Ezután jött a "legkellemesebb" része az egésznek. Nem szeretnék sokat elidőzni ezzel a résszel, ugyanis kissé lehúzná a bejegyzés hangulatát a sok hülye. A vetítés alatt mögöttünk ült pár BTS fan, akiket alapjáraton ki nem állhatok. Kb az összeset, pár kivétellel. Annyira gyerekesek és még a bandát is képesek volták velem "megutáltatni". Oké, nem utálom 100%-ig, de szeretni se tudom őket. Meglátom és a szemeimet fogatom. Bocsi, nem leszek népszerű, de ez van. Abban nem is mennék bele, hogy szerintem nincs bennük semmi különleges, mert most nem is a bandáról van szó, hanem a hülye rajongókról. A legvégén volt BTS, de addig azok a hülyék végig, minden egyes előadót leszóltak, hogy mennyire gáz ez, meg az, meg, hogy ez nem BTS, akkor ez sz*r. Undorító és szögletes ez a gondolkodásmód. Szánalmas. Én, persze, örültem volna, hogy BIGBANG-et is adnak, de elsősorban azért ültem be, mert jó új bandákkal megismerkedni, új zenéket hallani, kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek, stb. Amikor meguntam ezt a viselkedést, odaszóltam, hogy "nem csak a BTS van a világon". Szószerint ezt mondtam. Egy egyszerű kijelentéset tettem, de úgy fogták fel, mintha vérig sértettem volna a "tökéletes oppáikat", vagy valami rosszat mondtam volna rájuk. Erre ők így: "a BTS a legjobb, a BTS életem", flegmán. Mondom neki: "igen, a tiéd". Nem értem ezen mit kell annyira felhúzni a vizet. Ők viselkedtem szánalmasan, erre ha nem azt mondom, hogy a BTS sz*rta a spanyol viaszt, akkor kinek képzelem magam. Okay. Utána végig nagyoskodtak, mi meg Chibivel sz*rtunk a fejükre. xD Majd mondtuk, hogy a végén talán elbeszélgethetünk, de elhúztak onnan. Jaj, amikor Chibi kijelentette, hogy őt nagyon nehéz felidegesíteni, azonnal rákérdeztem a horoszkópjára és egyáltalán nem lepődtem meg, amikor azt felelte, hogy Mérleg.

Később vette bubisteát, majd megint összefutottunk a kedves kis fanokkal, akiknek csókot is kültem. Szerencsére még ezek a hülyék sem tudták tönkretenni számomra az első Mondoconom élményét. A bejárattól nem olyan messze megálltunk kicsit, mert összefutottunk megint azzal a sráccal, akivel a bubisteásnál. Beszélgettünk, aztán az egyik csávónál volt egy plüss alien, amit muszáj volt szóvá tennem, hogy mennyire tetszik. Az Instagramomra fel is tettem erről egy KÉPET. Nagyon tetszett az a kis plüss, szinte el is loptam. A gazdája pedig nagyon durván olyan volt, mint aki be van szívva. Beszélgettünk négyen kicsit a zenékről, meg mindenféle hülyeségről. Egy idő után már csak hallgattam őket, mert az a sok "okosság" már az én mércémet is túlszárnyalta. Hazafelé Chibivel és az egyik haverjával mentünk. Séta közben metált hallgattunk. Többek között the GazettE-t is.

Összességében nagyon élveztem életem első Mondoconját. Sosem gondoltam volna, hogy majd ennyire tetszeni fog. Nem gondolom úgy, hogy az cosplayes embereken kívül láttam, vagy tapasztaltam volna ott bármiféle extra dolgot, mégis annyira jó hangulata volt az egésznek. Tényleg olyanok vannak ott, akik valamit tekintve - játékot, sorozatot, vagy zenét -, egymásra tudnak találni és gátlások nélkül, többnyire barátságosan viszonyulni egymáshoz. Én pozitívan csalódtam az egész eseményben. Láttam ott sok Kakashit (vagy lehetm hogy egyes sokszor, ki tudja?), Narutokat, két Castielt, egy L-t a halállistával, egy óriás szobalány minion is volt és érdekesebbnél érdekesebb cosplayesek. Nem vagyok animerajongó, így legtöbbször nem tudtam, hogy ki miből van, de mégis olyan különlegesen néztek ki. Jó volt tapasztalni mennyire kreatívak tudnak lenni az emberek. Már el is döntöttem, hogy ha minden összejön, akkor valószínűleg az őszi Mondoconon én is cosplayezni fogok. Az még mellékes, hogy ki / mi leszek, nem akarom előre lelőni a poént, de biztosítlak titeket, hogy ha összejön, akkor időben fog róla mindenki értesülni. Köszönöm a szervezőknek, hogy összehozták és köszönöm mindenkinek aki közvetlen és kedves volt ebben a két napban! Felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb.

. Minaru beszámolója a Mondoconról .

Drága cseréim, cassieteddyjeim, látogatóim, szépen elmúlt a húsvét, míg én itt sunyiskodtam. Gondoltam kedveskedek nektek pár aranyos képpel. El is kezdtem, de azután dolgom akadt és sehogy se sikerült befejeznem. Csak pár embernek van így meg az ajándéka, azt viszont nem szeretném odaadni, mert bunkóságnak tartom, hogy valakinek adok, valakinek nem. Ezért így utólag is kérlek titeket, hogy elégedjetek meg egy jókívánsággal. A sulihoz kívánok kitartást, ugyanis van ahol már elkezdődött. Nekem szerencsére a héten még nem kell mennem, de akinek igen, remélem az sem búslakodik, hanem mosolyog a jó időre való tekintettel és arra gondol, hogy nemsokára úgyis nyár. Puszi mindenkinek!

Szervusztok macifalatok! Beszélnünk kell egy nagyon fontos dologról. Na jó, csak szimplán beszéljünk egy kicsit a... hetemről? Mondjuk. Nem volt olyan érdekes, iskolában voltam három napot és végre elkezdődött a tavaszi szünet! Olyan gyorsan elfog rohanni, ebben biztos vagyok, aztán jön az április, majd a vizsga, és ha azt a próbát majd sikeresen állom ki, akkor fogalmam sincs mi jön utána. Már megint ugyanabban a helyzetben vagyok, mint 2 éve, amikor leérettségiztem. Félek, hogy mi jön és, hogy nem érek majd el semmit. Én állandóan aggódom a jövőm miatt. Annyira ismeretlen és ijesztő. Szeretném sokra vinni, sokat tanulni és utazni, ez viszont sajnos nem megy olyan könnyen. Nem öröklök milliárdokat és nincsenek nagy befolyással bíró rokonaim, azonban ha sokat dolgozok érte, elérhetem, amit kitűztem magam elé. Nem is az a legnagyobb vágyam, hogy gazdag legyek, én csak szeretnék úgy élni, hogy ne kelljen aggódnom a jövőm miatt. A másik ami még fontos nekem, hogy nem fogok a férjemen élősködni, már ha lesz. Nem tudnék olyan házba költözni, ami csak az övé és ő tartja fenn, akármennyire is gazdag legyen. Ha már egy háztartásban élünk, hozzá kell járulnom mindenhez. Alapvetően sajnos lusta ember vagyok és sokszor szeretem ha a s*ggem alá tolják a dolgokat, de van egy határ, ami után már a büszkeségemről van szó. Ahogy például az sem fekszik nekem, hogy egy randin a fiú fizessen. Mindenki a saját részét fizeti. Miért kéne bárkinek is azt fizetnie, amit én fogyasztok el? Kinézem magamból, hogy ha valaki nagyon ragaszkodna hozzá, hogy fizetni akar, akkor egy üveg vizet kérnék az egész randin. Én így, vagy úgy, de mindig elérem azt, amit szeretnék. A vizet még fizetheti nekem... a csapvizet. Nem szeretek semmilyen formában adós lenni, még ha nem várja el senki, hogy visszafizessem. Megesett már, hogy mindig így álltam valakihez. Mindig kifizettem a saját részemet, ha esetleg meghívtak, visszafizettem, vagy visszahívtam őt / őket, majd végül mégis megkaptam, hogy mennyi mindent tettek értem, én meg egy hálátlan f*sz vagyok. Rendben. Az vagyok. Hálátlan. Ezentúl senki nem fog nekem fizetni semmit. Vagy ha igen, akkor visszahívom ugyanannyiért, vagy drágábban, illetve kifizetem. Múltkor Miának fizettem 130 forintot, mert nekem adta a croissantját. Mennyi minden szól a pénzről, sajnos. Kissé elszomorító, hogy ez iránytja a világot. Ha nincs pénzed, akkor egy senki vagy. Lehet, hogy az egyén ezt tagadja, hogy így gondolná, de a társadalom ranglétrájának akkor is az alján van és tűrje csendben, ahogy a szájába sz*rnak. Nem azért fogok sokat küzdeni, hogy mások szájába sz*rjak, hanem, hogy az enyémbe ne próbáljon senki. Visszakanyarodva kicsit a nyárra... mármint arra, hogy ha elvégzem az OKJ-t, mit kezdek majd magammal... ha minden jól megy kimegyek Angliába. Anyumnak az egyik barátnője ott dolgozik - és már megint a protekció menyilvánulása, mert máshogy nem érvényesülhetsz ebben a világban - és beszélték, hogy én is mehetnék. Még nem tudom pontosan mit csinálnék ott, hol laknék, hol dolgoznék, de lehet, hogy nem árt az embernek, ha kicsit belepottyan a mély vízbe. Nem éltem még egyedül soha. Nem főztem még soha egyedül. Még csak nem is nagyon vásároltam be. El vagyok itthon lustulva és kényeztetve ilyen értelemben. Ez tök jó, de ha nem szakadok el innen kicsit, akkor túlságosan tunyacsáp leszek. Jó, gondolom ez a hirtelen Anglia így nagy lépés... inkább ugrás lenne, de miért ne? Ha van rá lehetőségem, akkor szeretném ott sz*rrá szedni magam. Persze, ott sincsen kolbászból a kerítés, de az egyik volt osztálytársam például kinn volt. Alig tudott angolul, mégis tök jól megvolt és csomagolt, pakolt, aztán annyit keresett, amennyit itt egy év alatt se azzal a munkával. Igen, a másik az angol nyelv. Nekem megy és az tetszik annyira ebben, hogy így sokkal jobban el tudom majd sajátítani a nyelvet, ha native speakerek között tengetem majd napjaimat. Még egy előnye pedig, hogy talán voltam már Angliában, de mégis egy újabb utazási lehetőség, amelyet én sosem utasítanék el. Gondoljatok bele milyen menő lenne, ha odaköltöznék és onnan írkálnám a napjaimat. Ugyanolyanok lennének a bejegyzések, de számomra mégis egy új fejezet nyílna. A blogot természetesen folytatnám, legalább azzal is magyaroznék, hogy ne kopjon el annyira. Én remélem, hogy összejön majd minden és jó lesz nekem ott. Nem terveztem életem végéig ott maradni, de egy darabig szívesen éldegélnék ott. Tisztában vagyok azzal is, hogy nagyon honvágyam lenne és lehet, hogy sokkal jobban magamba zuhannék, de az csak mégegy próbatétel lenne. Fel kell nőnöm és élnem az életem! Élni is fogom és Jiyonggal majd úgy fogok találkozni, hogy az első pillanattól kezdve büszkén merjek a szemeibe nézni. Addig fogok küzdeni, amíg méltó nem leszek hozzá. Igen, tisztában vagyok vele, hogy igazából nem egy sznob, de én nem is azért gondolom így. Egyszerűen csak nem hiszem,h ogy elég jó vagyok hozzá különféle értelemben. Nem mernék elmenni vele sehova, mert fizetni se tudnék... ott még egy vizet sem. Na meg ezek szerint a sors is úgy gondolja, hogy fejlődnöm kell még sokféle szempontból. Például személyiségileg sem ártana, még ha ő ilyen bunkón és hülyén is szeretne engem...

Szeretne... még akkor is, ha én egy idióta vagyok... egy átlagos valaki... vagy egy senki inkább...? Ahh... tudjátok, vannak olyan pillanatok, amikor minden amire vágyom csak az, hogy írhassak valami hülyeséget Jiyongnak... mint pl... EZ A KÉP (kattints ide)... Igen, és én képes vagyok ilyeneket gondolkozni és ezen nevetni magamban. Az minden, amire vágyom, hogy beszélgessünk mint egy átlagos pár, akár telefonon, vagy üzenetben. Vagy mondjuk itt egy másik cukiság:

Jiyong: My d*ck is hard
Cassie: to find

BURNNNNNNNNNNN... Bocsika. xD Ez amúgy nem saját. Még WeHeartIten láttam egy ilyen képet és Beccával azonnal elkezdtünk nevetni rajta. Még meg is állapítottuk, hogy ez mintha egy köztünk lévő beszélgetés lenne. Nem, egyébként nem lennék ennyire köcsög. Biztos hogy nem szórakoznék ezzel, mert nyilván nem tetszene neki és még talán be is vágná a durcit. Így viszont azért viccesen hangzik, na. Csak beszélgessünk már... AISH!!! T_T

Mi történt ezen a héten? Hétfőn végigküzdöttük a gyorsírásokat a lányokkal, aztán kedden mivel csak Lia jött rajtam kívül suliba négyőnk közül, ketten hülyéskedtünk egész nap. Oh! Kedd! Most jutott eszembe, hogy reggel történt is valami, amit el akartam mesélni nektek. Elektronikus nyomtatványokkal kezdtünk, amire sajnos már az egész osztály jár. Ebből baj is lett. Pontosabban már megint a hely volt a probléma tárgya. Mondtam már, hogy mennyire irigylem azokat, akiknek ez a legnagyobb gondjuk? Nagyon! Az volt a lényeg, hogy én leültem oda, ahol már hetek óta ültünk Beccával egyébként, aztán mivel most jött iskolába a boszorkány, rögtön ki is tört a vita. Jó, talán nem csak miatta, mert van az osztályban egy másik csaj, aki tipikusan olyan, hogy mindenki bírja, pedig elég... öhm... érdekes dolgokat csinál. Meséltem is már erről az egyik bejegyzésemben. Az előbbre jutásért csinál pár dolgot, például, de oké, az ő dolga. Emellett nem is egy kedves teremtés. Amíg nem volt suliban, olyan nyugalom volt. Élveztem. Most kedden viszont beültem oda, ami elvileg az "Ő HELYÜK". Szerintem az iskola tulajdona, de ez persze csak az én véleményem. Ott ültem és hallgattam a zenét, aztán odajön a boszorkány, hogy "Cassie, elülnél a helyünkről?", de azzal a tipikus flegma, undorító hangsúllyal. Először nem igazán fókuszáltam rá, egy pillanatra el is gondolkoztam, hogy válaszra méltassam-e, aztán lassan és unottan kihúztam a fülemből a fülhallgatót és ránéztem. Nagyjából fél percig néztem őt egy szó nélkül, ő pedig nézett vissza rám, aztán megszólalt, hogy "hmm?!", mire én nyugodt stílusban: "légyszives, vagy valami? arra várok". Fú, látszott a fején, hogy úgy elöntötte a sz*r az agyát. Elég vicces látvány volt. Utána még nyökögött valamit, hogy ők mindig ott ülnek, amire olyasmit mondtam, hogy egy jó ideig nem voltak és mi is itt szoktunk ülni, emellett nincs ráírva a nevük a helyre... vagy lehet, hogy ezt már magamban jegyeztem meg, a többire annyira nem emlékszem, mert telefonoztam tovább, mikot ő továbbált. Mondanom sem kell, hogy nem ültem el onnan. Még ha szépen kérte volna, átgondolom, talán el is ültem volna, de nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát. Érdekes, mennyi mindent el lehet érni szép szóval, ha szépen kéred. Ha bunkó vagy, akkor ne is várj másféle bánásmódot. Még kultúrált is voltam. Szeretem nyugodtan lerendezni a dolgokat.

Ezután az a veszekedések napja lett. Legalábbis nekem úgy tűnt fel. Nem tudom pontosan felsorolni az összeset, de végig olyan hangulat uralkodott az osztályban. Ha valami miatt örólök, hogy elmegyek innen, az az osztály, akik bunkónak titulálnak anélkül, hogy ismernének, aztán mosolyognak a pofámba. Édibédik. Ez viszont nem csak az én esetemben van így. Egymást beszélik ki. Mindenki mindenkit, aztán cukiznak egymással. Meg, hogy én lenézek mindenkit. Nos, ezek után természetesen. Azelőtt nem tettem mindenkivel. A veszekedések egyike az volt, hogy gyorsíráson szokás szerint provokálta a tanárnő Liát, amiből jogosan elege lett és vissza is szólt neki. Mondta neki, hogy ő cseszteti állandóan, meg minden, aztán még azután a másik órán hozzá is tette, hogy szálljon le a felhők közül és, hogy mit képzel magáról. Köcsög vén p*csa... bár bocs. Még Liának volt lelkiismeretfurdalása, hogy megmondta neki a magáét teljesen jogosan.

Szerdán a suliban nem történt semmi extra. Angolon dogát írtunk, ami szintén egyes lett... szerintem... de már nem is érdekel, csak hadd húzzak el innen, ebből a suliból. Várom is, meg nem is, hogy végre elmenjek. Na de suli után viszont maradtunk egy kicsit Beccával és kitöltöttük a melós kérdőíveket és a gyalogosforgalomszámlálás papírt is. Az utóbbival tököltünk ott egy ideig, aztán 14 óra 45 perc körül néztem fel, hogy nekem indulnom kéne, mert Hachival megbeszéltük, hogy 15:10-kor találkozunk a Nyugati pályaudvaron, hogy odaadjam neki a cuccokat, amik megjöttek. Az övéi közül eddig a BIGBANG-es felső és a G-Dragonos sapka érkezett meg. Mivel együtt megyünk a Mondoconra, azt szerette volna felvenni, ezért megbeszéltük, hogy odaadom neki szerdán. Már nem igazán lett volna időm, hogy leadjuk a papírokat a diákszövetkezetnek, aztán elmenjek a nyugatiba is, ezért megbeszéltem Hachival, hogy a Kálvin táren a metróaluljáróban találkozunk. Oda is mentünk Beccával. Beszélgettünk egy kicsit, majd amikor megérkezett, elindultunk a szövetkezetbe. Milyen vicces dolog is a véletlen, pont ott volt az a csávó, akivel a szerződés, meg a helyszínek miatt össze is kaptam. Kérdőre vont minket, hogy hol voltunk vasárnap, mert kerestek minket, meg hívtak is. A lekezelő stílusa miatt annyira ideges lettem, hogy elkezdtem piszkálni a karkötőmet és azt mondogattam megemnak, hogy ne b*sszam le ott. Annyira felidegesített, hogy minden erőmmel azon voltam, hogy lenyugodjak és ne húzzak be neki. Közben Becca ügyesen kidumálta a helyzetet. Ezután elvitték a papírokat, de én nem adtam le a jelenlétit, amely a fizetés miatt kell. Mondták, hogy vigyem be, de nem érdekel. Igazából egy napot dolgoztunk, ami abból állt, hogy nem írtak be a suliban hiányzónak és ahelyett a Budai várban sétálgattunk Beccával. Ezért nem várok el fizetést, se a két napért, amit nem dolgoztam le. Nem fogom bevinni a jelenlétit és ezzel a diákszövetkezettel végeztem is. Úgysem sokáig vagyok már diák. Addig hívogassanak csak, úgysem veszem fel. Becca mondta, hogy lehet, hogy még így ia kifizetik. Erre azt válaszoltam, hogy nyugodtan, ha már ennyire hülyék. Ezután Hachival benéztünk a K-pop boltba, aztán visszamentünk a nyugatihoz, ahol megittunk egy-egy bubisteát és kajáltünk egyet. Eközben jókat beszélgettünk. Jó volt találkozni vele.

Holnap együtt megyünk tehát a Mondoconra. Nem tudom mikor leszünk ott, de valószínűleg hamar érkezünk. Oké, ez így relatív. Mi nem fogunk reggel 6-tól ott várni. Van aki képes rá, gondolom. 11-körül fogunk odaérni. Én még nem tudom pontosan, hogy mit veszek fel, de lehet, hogy a G-Dragonos dzsekimet csak, hogy azért éreztessem már a dolgokat. xD Jó na... >< Hachi viszont fekete BIGBANG-es felsőben és G-Dragonos sapkában lesz, szóval ha őt felismeritek, mellette az a 163 centis "törpe" én vagyok. xD Habár... lehet, hogy magasabb leszek, mert felveszek egy magassarkút csakhogy mindenképp pofára essek. x3 Ha esetleg ti is ott lesztek és megláttok, rohanjatok oda megölelni! Ha utáltok, akkor is. xD Remélem sokatokkal találkozhatok majd a holnapi Mondoconon. Ha mégsem lesztek ott, azt sajnálom. Mindenesetre, mindenkinek kellemes tavaszi szünetet és jó pihenést!

Nya sziasztok!! Jó régóta nem jelentkeztem, igaz? Mondanám, hogy sajnálom, de nem mondom. Igazából nekem is rossz érzés feljönni az oldalra és látni, hogy nincs friss bejegyzés. Nem tölt el jó érzéssel, ha nincs semmi frissítés, de nem fogok sajnálkozni azért, mert elfoglalt voltam és nem jutott időm írni. Illetve időm talán lett volna, hiszen mindenre lehet időt fordítani, amire szeretnél, de nagyon fáradt voltam. Ezzel együtt azt se felejtsd el, hogy ha valaki szeretne időt fordítani rád, akkor megtalálja a módot, ha pedig nem, kifogásokat fog találni. Nem egy vidám dolog, de nagy igazság, sajnos. Ez mindenhol így van. Ha valakinek igazán fontos vagy, nem fog feladni téged. Én pont ezért nem adom fel Jiyongot, mert... ő az, aki igazán fontos nekem. Jaj... emlékszem régen mennyire oda, meg vissza voltam a barátaimmal, hogy mennyire szeretem őket. Akkor ez úgy is volt, de az én naiv énem képes volt azt hinni, hogy majd bármelyiknek is annyira fontos lehetek, mint amennyire ők voltak nekem. Nem mártírkodok, de az az igazság, hogy akármennyire is bunkó személyiség vagyok, azárt bármit képes vagyok megtenni, aki fontos nekem. Azonban állandóan azt tapasztaltam, hogy ez nem kölcsönös. Akkor nem is zavart, mert kutya módjára rohangáltam utánuk, de ráeszméltem, hogy nem értem miért is váltottam át kutyára, amikor az én személyiségem egy macska... mondhatnám úgy is, hogy a patrónusom is egy cica, meg minden más. A macska is tud hűséges lenni, de az ő bizalmát nem olyan egyszerű kiérdemelni. Pont ilyen vagyok most. A szokásos buszutamon el is gondolkoztam még a minap - azt hiszem szerdán -, hogy ez ugyan rossz tulajdonság, de annyira nem vagyok alkalmazkodóképes. Az életben ez egy nagy hátrány, mert a munkahelyen, meg mindenféle közösségben szükség van arra, hogy az ember tudjon alkalmazkodni. Ez em feltétlenül azt jelenti, hogy meg kell alázkodni, én mégis úgy fogom fel. Nekem nem megy, sajnos.

Meló, azaz sétálgatás a Budai várban

Hétfőn és kedden ugye nem volt suli a nemzeti ünnepünk miatt. Azon a két napon nem igazán csináltam semmit. Igyekeztem kipihenni előre a hetet. Csak szerdán volt sulink... legalábbis Beccának és nekem. Volt ugye ügyvitelünk, amin nem igazán csináltunk semmit. Annyira rossz érzés, hogy nem tudok aludni a suliban, pedig mindig olyan álmos vagyok ilyenkor. Nekem nem nagyon megy, mivel annyira nem tudok kényelmesen ledőlni a padra. Mást viszont nem igazán tudok csinálni. Talán rejtvényt fejteni, de már az is unalmas. Minden unalmas. Egy megszomorodott nyanyának érzem magam. Az is vagyok... csak kívülről nem látszik a "nyanya" része a dolognak. Ezután etika volt, amin a tanár arról beszélt, hogy meg kell találnunk a célunkat az életben és azért küzdeni. Végig egyetértettem vele és aprókat bólogattam, hogy ez pontosan így van. Nekem megvan a célom, ami egy személy, de az ugyanúgy lehet cél, mint akármi más. Ezután angolunk jött, amin kiosztották az előző órán írt dolgozatokat. Azt mondtam rá, hogy nem lesz ötös, de egyes sem. Lol... hát... egyes lett. Kicsit nevetséges volt, mert mondta a tanár, hogy nem jó ha mással helyettesítjük a szavakat, azokat ugyanúgy kell tudni, ahogy le vannak írva. Bocsika, én nem fogok magolni. Szerinte egy angolul alig tudó ember jobban megérti a hold-ot, mint a wait-et... de oké. Jaj, de irritáló az a tanár. Tanárnak legalábbis szörnyű. Mindegy, van egy egyesem, ez van. Sírni nem fogok, mert pont nem érdekel. Ez is csak azt bizonyítja, amit mindigis tudtam, hogy a jegyek nem tükrözik a tudást. A tanár ezután bejelentette, hogy elmarad az óra, viszont mi maradtunk Beccával egy ideig, mert 5-re mennünk kellett a munkával kapcsolatos oktatásra. Pont akkor hívta fel őt a nő, hogy 6-tól 7-ig lesz, szóval eldöntöttük, hogy hazamegyünk előtte. Itthon voltam 2 órát, aztán indultam vissza. Én ott voltam időben, de megvártam őt, ezért 10 perces késéssel értünk be. Ott volt egy kis kavarodás, mert eredetileg úgy beszéltük meg, úgy szólt a szerződésünk, hogy Beccával egy helyre megyünk, a Batthyány térre. Nos, hívták az embereket és mindenkinek adtak egy kis füzetkét, amire rá volt írva a helyszín, hogy hova menjen. Az elsők között szólították Beccát, de én már azt hittem, hogy rólam el is feledkeztek, mert csak a legvégén mondták a nevem. Ő a Batthyány teret kapta, én viszont a Nemzeti Galériát. Hangot is adtam a nemtetszésemnek. Mondtam a csávónak, hogy a szerződésemben nem ez állt, meg nem ez volt megbeszélve. Együtt jelentkeztem a barátnőmmel a térre. A csávó "vissza is vágott", hogy vele nem írtam semmilyen szerződést. Mondom: "veled nem, de a szövetkezettel igen". Ezután végül mind a ketten a Galériához kerültünk, ami angolnyelvű volt. Ott angolul kellett közvéleménykutatást végezni. Végül beleegyeztem, mert legalább együtt voltunk, de akkor sem ez volt megbeszélve. Szerintem utána még nekik állt feljebb, hogy én ezt szóvátettem, tök jogosan. Végül mégis jól sült el az a nap. Egész nap a Budai várban sétáltunk sé beszélgettünk. Tök jó volt! Élveztem azt a napot. Az idő is szuper volt és végig elhülyéskedtünk ott ketten 13-tól 17-ig.

03.18. - Péntek - Az utolsó zabálás

Végül úgy alakult, hogy pénteken nem mentem be dolgozni. 2 óra lett volna, de én akkor is szerettem volna elmenni. Igazság szerint kissé felb*szták az agyam. Névszerint Becca. A lényeg, hogy reggel, amikor pont időben fenn volt, hogy elinduljon, írt, hogy ő nem megy, mert felesleges és, hogy nem tudott aludni, stb. Nem is tudom hol kezdjem. Írtam neki, hogy persze, akkor álljak ott egyedül, mint egy hülye. Erre mondta, hogy amúgy is egyedül álltam volna, mert nem egy oldalon voltunk, meg minden... meg hogy én nem mentem volna át az ő oldalára. Most tényleg rám fogta? Nagyon tudom utálni, ha valaki felelőtlen. Ha egyszer elvállal valaki valamit, akkor teljesítse már. Az iskolával kapcsolatban is. Sokszor hallom, hogy az osztálytársaim is panaszkodnak, hogy rosszul vannak, meg sokszor hiányoznak. Van, ami érthető, de attól még mert én nem panaszkodom, nem azt jelenti, hogy sose vagyok rosszul... és csak azért mert ők hisztiznek, megkapják a lehetőséget, hogy pihenjenek, meg ilyenek. Komolyan ennyire sokat lehet elérni hisztivel? Oh, mindegy, most nem erről volt szó. Nagyon irritálónak tartom, ha valakinek nincs szinte semmi felelősségtudata, illetve ha nem tisztességes. Nem azt mondom, hogy én 100%-ig az vagyok, de azt sem mondtam soha, hogy magamat szeretem. Egy bizonyos szint után viszont engem is zavar. Most azért nem menni el dolgozni, mert "úgyse látják". Rendben. Az b*szott fel a legjobban, hogy ő rángatott bele az egészbe, ő hívott el és akkor még ő hagy faképnél ilyen helyzetben. Persze, hogy ezek után cseszek majd bemenni... viszont nem is várom el érte a fizetést. Pénteken tehát fostam ezen után az egészre, elegem volt, így visszafeküdtem. Nagyon nagy bűntudatom volt és szégyenérzetem, hogy nem mentem el dolgozni, de vannak ilyen szégyenteljes döntések az életben... és csak nekem ég le a pofámról a bőr emiatt? Miután felkeltem, egész nap csak zabáltam, mert ideges voltam a másnap rám váró nyelvvizsga miatt. A legrosszabb az egészben az volt, hogy egyedül kellett átvészelnem. Ez zavart a legjobban. Ha még hívhattam volna valakit, hogy velem legyen, nem féltem volna annyira. Hachit megkértem, hogy jöjjön el velem, de nem tette. Mondtam neki, hogy ilyenkor lenne a legnagyobb szükségem egy barátra és nem máskor, de ez is csak megerősített abban, hogy nincs barátom. Ismételten beigazolódott, hogy az ember csak önmagára számíthat az életben. Ha valaki azt hiszi, hogy van önzetlen ember, aki mellette lesz mindig, az nagyot téved. Illetve a családon kívül nincs ilyen. Anyumnak dolgoznia kellett, ezért nem tudott jönni.

03.19. - Szombat - Szóbeli angol nyelvvizsga

Eljött a szombat. Reggel 8 után egy kicsivel felkeltem. Olyan furcsán éreztem magam. Ideges voltam, de valamiért mégsem látszódott meg rajtam annyira. Nem éreztem annyira, hogy szétáradna bennem a "félelem". Persze, bennem volt az a kellemetlen, nyomasztó érzés, hogy éppen vizsgázni készülök, de közben úgy voltam vele, hogy egyedül leszek, nem lesz ott velem senki, nem támaszkodhatok senkire, muszáj, hogy magam boldoguljak. Inkább erre koncentráltam, felnőttesebbnek is éreztem magam, hogy senki nem volt a s*ggemben... ez azonban nem azt jelenti, hogy jó volt egyedül menni. Felöltöztem szépen, kisminkeltem magam, összefontam a hajam és küldtem Jiyongnak egy üzenetet, hogy b*ssza meg amiért ilyenkor nincs velem. Mennyivel könnyebb és jobb érzés lett volna elindulni, ha akkor egy annyit ír nekem, hogy "fighting"... arra azonban várhattam volna egy életet... vagy nem csak egyet. Aznap úgy délután 4 óráig nem ettem semmit, csak szőlőcukrot. Mást nem tudtam leeröltetni a torkomon. Vizet is alig ittam, de állandóan pisilnem kellett. Nem is értem ezt. Ha ideges vagyok, akkor mindig pisilnem kell, még ha egy napja nem is ittam, akkor is. A Ferenciek teréig mentem 3-as metróval, onnan pedig busszal tovább. Persze először rossz oldalon jöttem fel az aluljáróból. Néztem a menetrendet, meg a busz irányát és furcsa volt nekem, hogy átmegy a hídon. Tudtam, hogy nem Budán van a hely, ezért leesett, hogy rossz oldalon vagyok. Átsiettem a másikra, aztán felszálltam a buszra. Leszállva arról, besétáltam a suliba és nagyon meglepett, amit ott láttam. Jiyong fogadott egy csokor rózsával. LOL... na az aztán tényleg meglepne. Khm... komolyra fordítva a szót, meglepett, hogy sokan voltak. Azt hittem alig leszünk, hiszen szombat is volt és nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan vizsgáznak egyszerre. Amikor az előző helyre mentem szóbelizni, alig voltak annál a teremnél, de itt mindenhol hemzsegtek az emberek. Igazából ez érthető, nem is tudom miért gondoltam, hogy kevesen lesznek. Bele se gondoltam, hogy egyszerre mennyien vizsgázhatnak. Szerintem az előző helyen azért nem tűnt fel annyira, mert kisebbek voltak a folyosók és máshogy volt megszervezve az egész. Na meg itt most egyedül voltam. Volt időm ezen töprengeni, ahogy minden máson is. 11:40-kor kezdődött a vizsga, de már 20 perccel előtte ott voltam, ahogy azt megírták. Úgy mentem oda, hogy nem tudtam semmiről, hogy hogyan fog lezajlani a vizsga. Amikor hívtak, bementem és leültem egy padra. Akkor tudtam csak meg, hogy a listening, azaz a hallott szövegértés az első. Nem lett olyan vészes szerintem, de nem akarom elszólni, mert az előző vizsgámon is mindenre azt mondtam, hogy jól sikerült, mégis megbuktattak a szóbeli részen. Ezért most nem fogom azt mondani, hogy jó lett, csak nekem tetszettek a feladatok. Először kicsit nehezen ment a koncentrálás valamiért, de aztán sikerült belerázódnom. Ez a hallott szövegértés sokkal jobb volt, mint az előző. Jóval értelmesebb és több esélye volt az embernek jó választ adni. Miután azzal végeztem, megnéztem, hogy mikor lesz a szóbelim. 13:40-kor kezdődött, ami azt jelentette, hogy 1 órát vártam ott. Kimentem cigizni, aztán benn ültem és zenéthallgatva sudokut fejtettem. Nehezen ment, mert nem tudtam 100%-ig arra koncentrálni. 13:25-kor odamentem a teremhez, aztán 40-kor szólítottak. 8-an voltunk benn a teremben. Kicsit furcsálltam is a helyzetet, mert azt hittem, hogy már kezdődik is az elbeszélgetés, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Fogalmam sem volt róla, hogy mi fog még következni. Annyira nem értettem semmit. Én csak megcsináltam, amire utasítottak, de nem tudtam, hogy mit és miért csinálok. A teremben 8-ból 7 fiú volt és én, ezért is bírtam annyira, mikor a csávó behívott minket, aztán tudta, hogy kik vannak benn, de megkérdezte, hogy én ki vagyok. Mondom: öhm... Gabriella... kizárásos alapon. Az volt az első feladat, hogy 5 perc alatt írni kellett egy mesét a képekről. Mindenkinek másféle volt. Nem tudtam befejezni annyi idő alatt, mert sok gondolatom volt, de nem volt időm leírni. Szóltak, hogy vége, így befejeztem az írást és kíváncsian vártam, hogy mi jön ezután. Fogalmam sem volt a vizsga felépítéséről. Ezután a vizsgapartneremet és engem az egyik teremhez vezetett a srác. Egy fiúval voltam, akivel útközben elbeszélgettem. Neki mondtam, hogy semmit nem tudok. Ő tisztában volt mindennel. Kérdezte, hogy izgulok-e. Nem tudom már pontosan mit válaszoltam, de szerintem azt, hogy igen, egy kicsit azért izgulok. Amikor elértünk a teremhez, én léptem be először egy "good afternoon"-nal. Ezután leültünk a férfi elé, aki kérdezgetett minket. Kicsit arrébb pedig egy nő ült, aki jegyzetelte a dolgokat. Ezt sem akarom elszólni, de szimpatikusnak tűntek. Középkorúak voltak mind a ketten és általánosságban pokerfaceszel néztek ránk, de néha-néha elmosolyodtak. Az elején kérdéseket tett fel a férfi. Először a fiútól, aztán tőlem. Tőlem azt kérdezte, hogy szeretek-e vásárolni. Bírom az ilyen kérdéseket. Mindig ilyeneket kapok, csak mert lány vagyok. Mondtam, hogy nem igazán járok plázákba, meg ilyen helyekre, mert nem vagyok egy lányos lány, de vannak dolgok, amiket szívesen vásárolok, aztán kérdezett az internetes vásárlásról és mondtam, hogy azt már inkább. Ezután el kellett mesélni az általunk írt mesét. Annyira idegesítő, hogy a vázlatomban olyan szép, nyelvtanilag helyes mondatokat írtam, de ott valahogy nem tudtam kinyögni egyiket se. A vázlatra pedig nem nagyon lehetett ránézni. Annyira zavaró, hogy utólag mindig olyan szép mondatokat tudok mondani, vagy akár előtte, de amikor éles helyzetben vagyok, semmi nem jut eszembe. Ezután rövid szituációk voltak. Meg is lepődtem, hogy csak 2-2 reakció jutott mind a két félnek. Például az egyik az volt, hogy láttam, hogy sírt és meg kellett kérdeznem, hogy miért, aztán válaszolt rá valamit, majd arra én is, végül ő lezárta. Nem volt olyan rossz. Tetszett az egész vizsgában, hogy sokszínű volt és nem olyan monoton, hogy akkor most csak úgy beszélj a nagy semmiről. A vizsga legutolsó feladata az volt, hogy a technológiai fejlődésekről kellett beszélnünk a vizsgapartneremmel és 4 szempontot megemlíteni amiben megváltozott az élet emiatt az utóbbi 100 évben. Szerintem egész jól megoldottuk. Az volt a legjobb, hogy nem nyomtuk el egymást. Én kezdtem, de szépen beszélgettünk róla és nem harcoltunk azért, hogy most ki beszéljen. Amikor végeztünk, annyira megkönnyebbültem. Kisétáltunk a teremből, aztán mondtam a srácnak, hogy "ez szörnyű volt". Azt válaszolta, hogy szerinte annyira nem volt szörnyű, mert mind a ketten jók voltunk. Végülis igaza van. Nagyjából egy szinten voltunk és ügyesek voltunk. Kicsit még beszélgettünk, aztán megkérdeztem, hogy merre megy, de ő még megvárta a haverját. Szerencsére hamar jött, ezért hozzájuk csapódtam és végig beszélgettünk így hárman egészen a buszig. Nagyon jól elhülyéskedtünk, igazán jófejek voltak. Ők a buszról leszálltak a Keletinél, én pedig mentem tovább a Ferenciek teréig, ott anyum felhívott és beszélgettünk egy keveset.

 + Elkezdtem nézni a Lie To Me című koreai drámát. Eleinte kicsit unalmas volt, aztán jött az érdekesebb része és most megint kicsit uncsi. Igazából nem rossz. Yoon Eun Hye fantasztikus, mint mindig. Ezen kívül a Coffee Prince-ben láttam csak, de az ott nyújtott alakításával azonnal belopta magát a szívembe. Egy kicsit idegesít úgy az összes doramában, hogy a fiúk mennyi mindent megtesznek a lányokért benne. Jó, nyilván ezért sorozat és nem a való élet, de néhol azért nevetséges, hogy ennyire papucsot játszanak benne a csávók. Néhol irritáló, de nem baj, mondván, hogy a büdös életben nem találsz ilyen srácot, úgyhogy nézzed ezt és itt éld ki az ilyesfajta vágyaidat. To be honest, nekem nem is kéne egy papucs-boyfriend.

 + Képzeljétek... most március 26-án veszek majd részt életem első Mondoconján. Nem tudom milyen lesz. Igazából annyira nem is elengedhetetlen része az életemnek, mert sosem láttam értelmét. Vagyonokat fizetni konkrétan a semmiért. Oké, talán vannak jó cuccok, de kinek van kedve arra is költeni ezek után? Jó, biztos van olyan, de engem sosem vonzott igazán ez az egész. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy életemben egyszer azért elmegyek, hátha megváltozik az eseményről alkotott véleményem. Szombaton biztos megyek, a vasárnapban még nem vagyok biztos.

 + Éppen egy dizájnon dolgozok már... egy ideje, csak sehogy nem akar kirajzolódni. Ha sikerülne úgy megvalósítani, hogy a fejemben elképzeltem, annak nagyon tudnék örülni, mert úgy szép. A másik ok pedig, hogy eddig nem váltottam az Ninaa versenye. Ugyebár pontozi kell egymást és egy csomóan elkezdték már. Nem akarom most lecserélni, ha egyszer megírták erről az egészről a véleményüket. Most, hogy túl vagyok ezen a héten is, belehúzok a dologba, mert nekem is uncsi már ez kicsit.

Te + Én + Vallás = Te? Mi van? Hááát én nem is értem hogy érted, de... na jó, tudom, csak itt rohadtul hülyén mutatod, kedves idióta. Mivel ez a mozdulatsor a Bad Boy-ban van, azt akarja jelenteni, hogy "you, me, bed, ****job"... vagy valamilyen "job" ott lent na. xD Bocsi, az utolsót nem akartam kiírni. Az ártatlan lelkű, vagy angolul nem beszélő egyéneknek talán nem világos, de az nem is baj akkor, hogy nem mondtam el. Nem én akarom összepiszkolni a tiszta, ártatlan fantáziájukat. Annyit azért hozzáteszek, hogy direkt tettem oda 7 csillagot, mert 7 betűs angol szó itt a lényeg. Én erre biztosan úgy reagálnék, ahogy itt kezdtem. Tuti játszanám az értetlent, aztán amikor elmagyarázná mi a helyzet, vagy bevallanám, hogy értem, akkor egy jót nevetnék, hogy "miiiiit csináljak én azzal? várj, az egészet ott kezdjük, hogy neked van olyanod? omg" - aztán megjátszva, hogy sokként ért a dolog, kisétálnék a szobából. Nem várnám meg míg visszavág, mert asszem túlságosan félnék mit reagálna rá. xD Jó, azért ennyire szemét nem vagyok. Csak itt mondok ilyeneket és ezt sem gondolom... nos de, elég komolyan gondolom, de szóbakerült már ez a dolog ééés foooosok bele, hogy mekkora, milyen széles, merre hajlik, milyen árnyalatú, beszél-e... Őőőőőő... nem lenne olyan gáz, ha legalább a fele társaság nem értené, hogy most miről beszélek... lol

Ha már itt tartunk, akkor szeretnék egy pár dolgot már megemlíteni, ha nem bánjátok... persze csak ha nem bánjátok. Just kidding, this is my blog so I don't give a single f*ck about it, sorry. Úgy értem az nem érdekel, hogy valakit zavar-e, hogy miről írok. Arról írok, amiről szeretnék és ez már régebben is bebizonyosodott. Sok utálatot is kaptam pár véleménynyilvánításom miatt, de nem hatott meg annyira, hogy válaszra méltassam őket. Több olyan is volt, amit el sem olvastam, de azért köszike az igyekezetet és, hogy rám áldozod az "értékes" idődet. Biztos nagyon megérheti neked. :3 Jó, egyelőre még nem kaptam semmilyen héjtmesszidzset, de ki tudja mikor jön el annak is az ideje? Majd gondolom amikor jobban belelendülök a blogolásba, ugyanis eddig eléggé úgy érzem, hogy kopott ez a készségem. Nem ártana felfrissíteni. Nos, amiről épp szó volt, az Mushu. OMG de rég használtam ezt a megnevezést. Várjatok, most kicsit kinevetem magam. *hatásszünet* Okay, I'm back. Nem tudom kinek mennyire világos, de ezt a nevet már levédettem, copyright-os, meg minden. xD Mármint a Mulan után, nyilván... csak itt most egy egészen más, kicsit jelentéktelenebb értelme van. Omg, nem bírom. xD

B*tch, you better get away...

Naaa! Elkezdem végre és elmesélem azt, amire már páran talán kíváncsiak voltatok... hogy mégis mit gondolok pár dologról. A lényeg, hogy van az a p*csa, akit nem nevezünk nevén. (Hányingerem lesz ha csak rágondolok is. Kellemes így írnom is róla. Fúj.) Az a fura, hogy zárás előtt még egyáltalán nem nyilvánítottam ki az ilyesfajta véleményeimet erről a teltkeblű nőről. Igyekeztem nem leszólni senkit és megtartani a "békességet", azonban én még ígyis kaptam az utálatot minden kis sz*rért. Nem érdekel most már. Arról írok itt, amiről akarok, ez az én világom. Utálom, pont. Ez nem is kérdéses szerintem. Jiyong miatt? Részben nyilván miatta, de most akkor mesélek egy kicsit. Hívjuk "Kakinak", mert úgy gondolom ez egy igencsak találó jelző és csupán a magánhangzókat kell kicsit variálni benne. Gyerekes, vagy sem, ez van, ha nem tetszik, menj sírni a sarokba egy bögre kakaóval. Először még kedveltem, sőt odavoltam érte. Úgy kezdődött az egész, hogy még megnéztem egy oldalon Jiyong volt p*csáit. Bocsi, de egyiket se bírom azok közül, akiket kiírt. Két csajt írt ki, először is Soheet. Ő soha nem volt szimpatikus. Annyira nagyképű, öntelt, tenyérbemászó feje van, kiráz tőle a hideg. Ő már ott elásta magát nálam, de mellette megláttam Kakit. Bevallom, a szimpátia kialakulásában az is közrejátszott, hogy Mérleg és egy nappal az enyém előtt van a születésnapja. Ezután egy csomó ideig bírtam és képzeljétek, a gépemen a "G-Dragon" mappámban még mindig megvannak a közös képeik, amiket akkor mentettem le. Ne kérdezzétek, hogy miért nem töröltem még ki, mert én sem tudom. Sokszor úgy vagyok vele, hogy ha hirtelen és többszor szembesülök a kegyetlen valósággal, talán könnyebben megy majd az elfogadása. Persze van azért amikor kicsit elkedvetlenít csak rápillantani. A régi képek vannak meg, nem ezek az újak, amikor abban a rózsaszín szarban van az idióta k*rvája. ^^ Egyszer - ez nagyon szánalmas és nevetséges, de - volt valamilyen cikk, hogy Kaki nála van, a lakásában, meg ilyenek és erre én: "milyen aranyosak, hogy a szakítás után is ilyen jó barátok". Szakadok ezen akárhányszor visszagondolok rá. Ha visszamehetnék az időben, odasétálnék magamhoz és *bitchslap bitchslap bitchslap*. Naivitásom határtalan volt még akkor... ami asszem még a rózsaszín ködös időszakban volt, ezért foghatom arra. Ezután egyre inkább kezdett elhalványulni a köd és kezdtem rájönni az igazságra... mármint kezdtem ráeszmélni, hogy mennyire sz*r helyzetben is vagyok és akkor indult el a határtalan szenvedésem. Kezdett egyre unszimpatikusabb lenni az a r*banc, akit igen, joggal nevezek így, nem csak a személyes hisztim miatt. Amikor láttam, hogy egy anti Korea klub tagja, még akkor is igyekeztem kimagyarázni és visszafojtani az utálatomat, szintúgy amikor láttam róla pár nem éppen szűzies képet. Ekkor még mindig kedveltem, ám egyszer eljött az a bizonyos pont. Az még jóval azelőtt volt, hogy elárasztottak mindent a róluk szóló közös cikkek. Az mellékes kitől - mert nem fogok ráuszítani egy csomó idiótát -, de az egyik barátnőmtől megtudtam, hogy pár olyan dolgot mondott Jiyongról, ami szerintem nagy szemétség. Mivel ezek a dolgok nem sok helyen jelentek meg, csak pár oldal ír róla, ezért sokan nem tudják. Nyilvánvalóan nem kapták fel ezt a hírt, mert tök... hehe... TÖK személyes és azért is, mert undorító dolog ezt tenni. Szerintem teljesen mindegy, hogy szakítottál valakivel, egykor megbízott benned és elmondott, megmutatott neked rengeteg mindent. Gusztustalan dolog a szakítás után bármivel is visszaélni. Éppen mivel nem terjedt még el ez a dolog, nem én szeretnék az lenni, aki továbbadja, szóval sorry, de nem mondom el miről van szó. Bár hozzáteszem, nem olyan nehéz rájönni. Viszont, hogy ne tűnjön már annyira a p*csára kiélezettnek ez a dolog, arra is kitérnék egy picit, hogy a "nagy haverjai" a másik fele ennek a történetnek. Hányok tőlük is. Barátnak egyáltalán nem, de még havernak is alig nevezhetőek azok, akik beleviszik mindenbe. Fantasztikus társaság az egész, aminek nyilván a r*banc is tagja. Jiyong az egyetlen, aki ér ott valamit emberileg, de már őt is túlzottan "megfertőzték"... és itt nem azon van a hangsúly, hogy egy-két buli nem fér bele... többről van szó, sajnos. Felőlem az összes mehet a pokolba, én csak Jiyongot akarom "kimenteni".

Eredetileg 9 órám lett volna. Furcsa, de nem tűnt olyan soknak a tegnapi 11 után. Lehetséges, hogy azért, mert az utolsó kettőről elengedett minket a tanárnő. Reggel 8-ra mentem suliba. Elektronikus nyomtatványkezeléssel kezdtük a napot, ami gyakorlatilag inkább csak szabad foglalkozás volt. 5 perc volt az órán, amikor Becca és én beszkenneltünk egy részt a Metropolból és ez volt egész órán a feladat. Beszéltünk még a képformátumokról is, mint például a JPG, GIF, vagy PNG. Na akkor figyeltem, az érdekelt. Végülis amikor nem figyeltem sem volt semmi amiről lemaradtam, mert tényleg nem csináltunk semmi érdekeset. Ez amúgy az az órám, ami háromhetente van és 6-an voltunk ebben a csoportban. Tetszett ez a kis létszám! Szolgáltatás marketingen Becca aludt, én pedig néztem ki a fejemből és mindenfélével elfoglaltam magam. Többek között beszélgettem az egyik lánnyal Messengeren és leírtam egy kis füzetbe, hogy melyik cuccom mikor fog megjönni, amiket Ebayről rendeltem. 18 dolgot vettem és 50 ezret költöttem. Nem merek belépni az Ebankba, mert még meglátom azt a szembetűnő csökkenést. Viszont ha úgy vesszük, ez nem olyan sok és én mindig úgy csinálom, hogy mentegetek le dolgokat a kosaramba, addig nyűjtöm a pénzt és amikor összegyűlt elég mind a kettőből, megveszem. Szerintem így jobban megéri. Hachinak is rendeltem pár cuccot mert ő nem tud. Lejjebb majd még írok a rendeléseimről bővebben. A három gyorsírás... nos, gyorsírással telt. Szöveget írtunk, diktált a tanárnő, én meg elszörnyűlködtem, hogy hogy fogok átmenni a vizsgán. Oké, annyira rossz nem lett, de itt még nem diktált gyorsan, ráadásul a vizsgán ez az alapja az egésznek. Diktálnak majd normál tempóban egy szöveget, azt le kell írni gyorsírással, azután pedig be kell gépelni, megformázni, stb. Ha a gyorsírás nem megy, bukja az ember az egészet. Ettől félek. Szerencsére a tanárnő az utolsó kettőt nem tartotta meg, ezért hamarabb hazaindulhattam.

Ma egész nap nagyon rossz kedvem volt és konkrétan nem tudtam, hogy miért. Lehet csak szimplán bal lábbal keltem fel, de kedvetlen voltam. Gondolom nem mondok újat azzal, ha elárulom, hogy csak arra vágytam, hogy Jiyonggal lehessek. Senki más nem érdekelt. Kicsit sz*rul esett az is, hogy többször szóltam Beccához, vagy mitattam neki valamit, de kb meg se hallott. Végül fel is adtam, gondoltam akkor inkább nem mutatok semmit, úgyse érdekli. Lehet volt velem valami baja, nem tudom. A fejem is fájni kezdett gyorsírás előtt, de az egész hamar elmúlt szerencsére. Jó lenne, ha a rossz kedv, a szomorúság, vagy a depresszió is ilyen könnyen eltűnne. Elég csendes voltam és most nehezebben ment, hogy elrejtsem mekkora egy érzelmi roncs vagyok... mostanában ez sajnos így van. Én úgy vagyok vele, hogy talán nincs a legjobb természetem, de ilyenkor derül ki, hogy ki van igazán melletted. Erről jut eszembe, az egyik lány, akivel mostanában sokat beszélgetünk, Mia nagyon aranyos és ő kérdezte meg tőlem, hogy mi a bajom és miért vagyok ilyen. Szeretett volna felvidítani és ez nagyon jól esett. Érdeklődött a szerelmem felől is, mire válaszoltam neki, hogy nagyon bonyolult ez az egész.

 + Elkészítettem az "Órarendem" menüpontot, így most már egy kicsivel pontosabban le tudtok nyomozni. Hétfőn 11 órám van, illetve későn érek haza, szóval azokon a napokon nem nagyon lesznek bejegyzések. Remélem megértitek...

 + Nemsokára elkészítem a "Kézírásom" menüpontot is, ha már így feljött és volt olyan aki kíváncsi volt rá.

Tegnap miután hazaértem a mekizás után, rendeltem pár cuccot Ebayről magamnak és Hachinak is. Van egy macis telefontok, amire már régóta kivetettem a hálómat. Rilakkumás és teljesen olyan, mint egy plüssmaci, csak van hely benne a telefonomnak. Egyedi, az biztos. Már egy ideje ott porosodott a kosaramban, így épp itt volt az ideje, hogy megrendeljem, ám nem tudom hogy sikerült, de amikor megrendeltem a cuccokat, csak 17-et rendelt meg. Azt csak úgy hobbiból kihagyta, azonban azt már nagyon szerettem volna, így külön rendeltem meg utólag még aznap. Karórákat is már régóta szerettem volna venni és egész jó... nem is, fantasztikus árban találtam párat. 4 darabot rendeltem, szóval el leszek látva. Egy darabig nem kell majd más. Az egyik cicás, amiről még a Facebookon láttam hírdetést és azalapján rá is kerestem Ebayen. Szerencsémre találtam. Egy legginget és egy harisnyát is kiválaszottam, mert már azok is rám fértek. Mármint fizikailag is, de most úgy értem, hogy nem bővelkedem bennük. Jaaj és az a nyuszis felső, ami már szinte szoknya... vagy nem is tudom. Odavagyok érte. Kíváncsi leszek, hogy fog-e annyira jól állni nekem, hogy utcán is hordjam, vagy végül csak pizsi lesz. Nya~ nagyjából az "alap" dolgokból ennyi is. A többi már inkább Kpopos. Ha megjönnek, ezeket is majd felteszem a "K-popos cuccaim" menüpontban, ha az életben még rá tudom szánni magam, hogy összeszedjem őket, lefotózzam és feltegyem. Gondolom ez eléggé érdekli az olvasóimat, szóval előbb-utóbb elkészítem. Először a Hachinak rendelt felsőre és két sapkára térnék ki. A felső BIGBANG-es, természetesen. Olyan, mint amilyen nekem van, azzal a különbséggel, hogy míg az enyém piros, az övé fekete. Ezen kívül rendelt kés sapkát. Az egyik... nos... G-Dragonos, ami elég furcsán hat. Én mondtam neki, hogy nyugodtan viselje a társaságomban is, engem nem zavar. Majd én is csináltatok egy sapkát, amire az ő szerelme neve lesz írva és azt hordom. xD Neem~ csak vicceltem, tényleg nem zavar, csak kicsit furcsa, mert ő az egyetlen barátnőm, akinek Jiyong a kedvenc BIGBANG tagja. Mivel van barátja és tudom, hogy milyen személyiség, így el is fogadom. Rá nem vagyok féltékeny. A másik sapka BIGBANG-es, ami világít a sötétben. Nagyon menő! Abból én is rendeltem egyet... és így rá is térhetünk a saját cuccaimra. Az egyik egy felső, ami részben EXO-s. Lehet, hogy ez meglep titeket, mert én nem éppen vagyok oda az EXO-ért, azonban van egy tagja, Chen, akit naaaagyon szeretek, szóval egy zöld Chenes felső gondoltam nem fog megártani. Felsőből még rendeltem egy olyan kék dínósat, ami még Jiyongon volt valamelyik videóban. Asszem amikor a One Of A Kind jelent meg és azt mutatták be. Olyat már régóta szerettem volna, mert nagyon tetszett. ^^ Jaaaaj és a kedvencem, ami a number one számomra... egy HBA felső, ami után már szintén áhitozom egy ideje. Például Taeyangon volt még olyan egyszer. Nagyon tetszik és muszáj voltam venni belőle egyet akármennyibe is került. (Mondjuk ahhoz képest nem volt olyan drága.) Ezek közül a felsők közül mind a kettő L-es. Szeretem ha egy pulcsi kicsit nagyobb. Emellett van két sapka. Az előzőektől eltérően, ezek nem baseball sapkák. Az egyik Giyongchys, amit még mindig viccesnek találok, de tetszik, a másik pedig szintén egy olyan fekete, ami még rajta volt. Majd a képen látjátok. ^^ Végül, de nem utolsósorban pedig egy karkötő, ami szintén Jiyongon volt és rá van írva, hogy "Namaste". Gondolom láttátok már. A blogom Facebook oldalán az egyik bejegyzés linkjéhez is azt a képet tettem be. Nekem nagyon megtetszett és gondoltam rendelek is egyet.

Jelentkeztem egy versenyre, ami eléggé szokatlan tőlem. Remélem Ninaa megtisztelve érzi magát, mert szerintem ez az első (és utolsó) verseny, amire jelentkezem a blogommal. Azért nem szoktam, mert nem érdekel, hogy ilyen értelemben mi a véleménye az oldalamról másoknak. Csak az olvasóim érdekelnek és nincs szükségem semmilyen nyereményre, díjra, oklevélre, vagy ilyesmire. Egyébként sem vagyok oda az ilyenekért, de ide most csak Ninaa miatt jelentkeztem, mert ő indítja és gondoltam akkor már jelentkezem. Máséra nem hiszem, hogy fogok, hacsak nem áll közel hozzám, de próbálkozni lehet meghívásokkal... csak ne érjen váratlanul ha nem fog érdekelni a verseny. A versengés egyébként sem az én asztalom semmilyen formában. Szeretek ellenni mindenkivel és csendben, hátulról, feltűnés nélkül uralkodni mások felett. Erről függetlenül ha ti is kedvet kaptatok egy három fordulós kis "játékhoz" (mert szerintem ez aranyosabb megnevezés), jelentkezzetek Ninaa versenyére! Kattints a jobb oldali képre.

Talán ez a bejegyzés kicsit negatív hangvételű lett, de én sem játszhatom a boldogat mindig. Nekem is vannak ilyen napjaim... de még mennyi... illetve úgy lenne pontos, hogy alig van másmilyen. Nem vagyok boldog ember na. Ez van. Mostanában egyre nehezebben kezelem az ürességet, ami bennem tátong, de csak túlélem, ha eddig sikerült. Nem most fog legyőzni! Továbbra is küzdeni fogok érte.

Nektek további kellemes hetet! Puszi!