Július közepén megismerkedtem egy sráccal. A neve Taesun - vagyis csak az a neve amit itt használok, na. Interpals-on kezdtünk el beszélgetni, egyébként. Nem sok emberrel beszélgetek ott, de felkeltette a figyelmem azzal, hogy írta Budapestre jön nemsokára. El is kezdtünk társalogni kakaotalkon. A születésnapja augusztus 16-án van - na, mondom egy Oroszlán... remek lesz. Eddig azonban egészen tűrhetően alakult minden. Így van ez a Mérleg-Oroszlán párosokkal. Eleinte minden szuper, hosszútávon jönnek csak ki a konfliktusok. Az első nap, amikor beszélgettünk, beközölte, hogy lehet, hogy megszakad a kapcsolatunk és nem beszélünk majd egy idő után. Ok, igazából már ott a cseszdmeg kategóriába soroltam, ha így kezdi az ismerkedést. Egy ideig aztán nem is kommunikáltunk - nagyjából egy hétig.

2017. július 26-án volt azon a héten az egyetlen szabadnapom. Egy szerdai nap. Átlagosan indult, bár a fejemben azért benne volt, hogy Taesun azt mondta aznap jön Budapestre. Nagyjából délutánig átlagos is volt, majd a semmiből rám írt, hogy hogy vagyok. Váltottunk pár szót, aztán megbeszéltük hogy 7-kor találkozunk az egyik metrómegállónál. Okay... nem izgultam túl a dolgot, elkezdtem gondolkozni mit vegyek fel. Felvettem egy egyberuhát, aztán megkérdeztem tőle, hogy ő miben jön. Na azon én úgy kiakadtam. Küldött egy képet magáról pólóban, egy pizsamanadrágnak kinéző dologban és egy papucsban. Tipikus koreai pasis öltözet volt. Én egy tök szép ruhában akartam menni, ő meg egy ilyennel riogat. Elküldtem én akkor mindenhova magamban. Írtam is neki, hogy fantasztikusan néz ki, mehetek-e én is a pizsimben. Erre közli, hogy bármiben megyek, jól fogok kinézni. Sh*tf*ck, ne mondjon már ilyeneket. Sh*tf*ck... elég sokszor használom mostanában ezt a kifejezést - ne kérdezzétek honnan jött. xD Naaa és... elindultam, persze késésben, 5 átöltözés után maradtam az elsőnél, ahogy ez lenni szokott. Írtam neki, hogy ne siesse el az elindulást, mert 15 percet késni fogok. Ami furcsa, hogy bennem volt az az érzés, hogy egy olyan emberrel találkozom, akit még nem is ismerek, se semmi, de valamiért nem is izgultam úgy igazán.

Amint megérkeztem, szerintem gyönyörűen elmentem mellette, pedig nem volt sok ember az aluljáróban - sok koreai pedig pláne nem. Egy fél fejjel volt magasabb nálam és rögtön megállapította, hogy milyen vékony vagyok. Typical - felületesség. Én rögtön megállapítottam, hogy az tényleg egy pizsamanadrág - jó amúgy not srsly. Viszont nagyon cuki macskák voltak a nadrágon, amit mellesleg az anyukájától kapott. Onnantól kezdve nem cseszegettem vele (olyan sokat). Eleinte kicsit awkwardnak éreztem, hogy most hogyan is menjünk, simán egymás mellett, egymásba karolva, kézenfogva, vagy most mi van... és hogy igazából most mit is művelünk. Az első 5 perc volt kicsit kínos, amíg megtaláltuk az éttermet, ahova beültünk. Onnantól... nem is tudom, mintha már évek óta ismernénk egymást, úgy viselkedtünk. Az éttermet egyébként csak ajánlani tudom. Bridges Food Bar a neve - és ezzel el is árultam merrefelé jártunk. Nagyon jó volt az étel, aranyos volt a személyzet... jaaaa és annyira kreatív volt, hogy az asztalon volt egy lap, aminek a közepe üres volt, oda lehetett rajzolni, a szélén pedig minták voltak. Lehetett rajzolni és színezni. Az első, amit kreáltunk... egy... répa volt. Vagyis én répát csináltam belőle. Elkezdtünk beszélgetni egy zöldségről... valami koreai zöldség - elkezdte lerajzolni, de teljesen úgy nézett ki, mint egy répa, szóval alkottam mellé egy nyuszit is és hivatalosan carrot-ot csináltam belőle. Annyi hülyeséget összefirkáltunk egyébként. Lerajzolt engem, meg magát. Én csináltam egy cicát, aminek sörényt rajzolt, így oroszlán lett belőle. Írkáltunk koreaiul, én tanítottam pár egyszerű magyar szót. Jaj meg a plafonon láttam valami nagy fekete bogarat. Mondom neki: nagyon remélem, hogy az nem pók, vagy sikítva rohanok haza. Megnézte és egy óriási légy volt, amit le is rajzolt. Mellesleg neki pláne pozitívum lehetett, hogy alkothatott, ugyanis dizájnokat tervez cégeknek, ilyen logókat, meg mindent. Ez a munkája, de közben Németországban tanul. Mesélte, hogy augusztusban Jeju szigeten fog dolgozni - a legjobb barátja egyébként a főnöke. Szeptembertől pedig elkezdődik a tanév Németországban. (Ez lesz az utolsó éve.) Ebből adódóan tehát gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy beszél németül is az angol mellett. Menő. Megbeszéltük, hogy szeptemberben megint jön Budapestre.

Volt olyan, amikor csak mi ketten voltunk az étteremnek azon részében. Tök jó volt. Ő egyébként gulyáslevest evett. Tipikus. Hehe. Minden koreai, illetve más külföldiek számára is az az első, amit ki szeretnének próbálni. Szeretik egyébként a magyar kajákat. Ez is ízlett neki. Én citromos csirkeragu levest ettem. Naaaaagyon finom volt! A gulyásleveshez még kenyeret is hoztak, az is szuper volt. Persze megkóstolruk egymásét is. Kérdezte, hogy én milyennek látom a levest. Mondtam, hogy finom, de a mamám jobbat csinál. Jajjjj volt egy olyan aranyos pillanat, amin olyan jót nevettem. Megettük a leveseket - az enyémet is ő fejezte be. A kenyérből maradt egy kicsi és amikor a pincérnő megfogta, hogy elviszi a tányérokat, azonnal megállította és lekapta róla a kenyeret. Annyira aranyos volt, jót derültem rajta. Mindent elpusztított. Ah~ az ajándékok. Nem nagy dolgok, de - nem is az a lényeg... Kaptam tőle egy német csokit és egy koreai körömdísz szettet. Már mikor beközölte, hogy készült nekem valamivel, I was like: nope. nope. nope... de végül elfogadtam (és azóta már meg is ettem a csokit. hehe). Később ittunk meggyes pálinkát. Azt hittem, hogy majd neki fog betenni, de rajtam jobban kifogott. Jó, csak 40%-os volt, de utálom a pálinkát. Mindenesetre sikerült leküzdenem. Utána ittunk egy kevés vörösbort. Részeg ugyan nem voltam, de a fejembe szállt a pia. Tudtam, hogy többet akar vacsinál. A vacsi közben is ahogy nézett rám, mintha valami istennő lennék, vagy nem tudom. Simogatta a kezemet is. Mielőtt elindultam, mondtam neki, hogy másnap hajnali 5-re megyek dolgozni. Azt válaszolta rá, hogy ó, akkor tényleg csak egy vacsora lesz. Az hát!

Fizettünk... vagyis ő fizetett a kártyájával, én pedig a számlán kiszámoltam, hogy mennyit zabáltam, piáltam én és kifizettem neki készpénzben. Rám senki nem fogja költeni a pénzét! Persze mondta, hogy ő fizet, de nem engedtem. Ha szét kell verjem, akkor is kifizetem a saját részemet. Szerencsére nem kellett szétvernem érte. Beleegyezett.

Kaja után elindultunk sétálni. Eleinte még talán furcsa volt kézenfogva sétálni, de az este további részében volt, hogy én kutattam a keze után. Nem volt meleg az idő, esett is mielőtt találkozunk. Volt rajtam egy dzseki, rajta viszont csak egy póló, mert nem hozott semmi hosszúujjút az útra. Forgattam is a szemeimet, hogy hogy lehetett ilyen hülye. Kérdeztem is tőle, hogy odaadjam-e neki a dzsekimet. Persze poénnak szántam, nem hiszem, hogy jól festett volna rajta. Túlságosan büszke nő vagyok ahhoz, hogy engem kis elesett lánykaként lehessen kezelni. Sőt... igazi gentlelady vagyok. Lol. Leértünk a Dunapartig, aztán ott sétálgattunk tovább. Imádom Budapestet. Annyira gyönyörű volt minden kivilágítva. Mindig is szerettem volna a szerelmemmel sétálgatni a Dunaparton, és még mindig az a vágyam, hogy ez összejöjjön. Taesunnal is élveztem, mert jó társaság volt. Jókat beszélgettünk és - amint azt már említettem is - annyira úgy viselkedtünk egymással, mintha már régebb óta ismernénk egymást. Azért a tipikus koreai pasi jellemzők aranyosak voltak. Például, mikor egy pocsolya elől elhúzott, mert juj vizes ne legyen a VÍZÁLLÓ CIPŐM. Az egyik padot le is törölte a pólójával. Az alkotásunkat egyébként eltette és mondta, hogy majd kiteszi Szöulban, az otthonában. Eléggé álmos voltam egész este, szóval volt, hogy csak a vállára döntve a fejem bámultam a Dunát. Ó igen... jópárszor megcsókoltuk egymást, ráadásul az este további részében, amikor tudtuk megöleltük egymást. Valamint kezdett hideg lenni, nagyon hideg volt a karja, így igyekeztem belekarolni és minél jobban melegíteni. A kezünket összekulcsoltuk és a pizsamanadrágjának zsebébe tettük, miközben odabújtam a karjához. Trixynek amikor meséltem, kérdezte, hogy változtak-e az érzéseim. Semmi nem változott. Tudok különbséget tenni szerelem és vonzalom között. Felé tartva a 6-oson nagyon sok volt az ellenőr, szóval inkább úgy döntöttem, szálljunk le. Nem szerettem volna, ha megbüntetik, ezért sétáltunk egy megállót, közben vettünk jegyet - amit fel se használt, de sebaj, nyugodtabb voltam. Mivel én voltam hazai terepen, így azt gondoltam nem gáz, ha én kísérem haza. Mondta, hogy nem kell, de nem érdekelt. Mire megérkeztünk már 27-e volt. Kicsit necces volt a dolog az 5 órás kezdéssel, de én mindent kézben tartottam. Ittunk a szobájában egy keveset, aztán amikor jelzett a telefonom, kikísért a buszmegállóba. Már anyum is írt, hogy haza fogok-e érni, mire jön a taxi, de én tökéletesen kiszámoltam mindent. Tudtam mikor megy az utolsó busz, amivel időben hazaérek. Megbeszéltük Taesunnal, hogy 27-én 10 óra körül kijön a reptérre és ott is találkozunk. Segítek neki ott és legalább lesz még egy kis időnk együtt.

A busszal 4 óra 20-ra értem haza, a taxi pedig 4:40-re érkezett meg. Pont volt annyi időm, hogy összeszedjem magam. Alvásból 0 volt, de nem is számítottam többre. A taxiban ülve, bámultam ki az ablakon és arra gondoltam milyen jó lesz megint találkozni pár óra múlva. Emiatt könnyebben is ment a munka, még ha minden egyes órában volt valami gond. A British késett 1 órát, az Elalt pedig egész jól túléltem és hála az égnek ennyi volt aznap a meló. 10:30-ig dolgoztam. Amikor végeztem, írt is, hogy megérkezett, mire én átsiettem a B oldalra. Azonnal a karjaiba ugrottam. Visszasétáltunk az A-ra, ahol beültünk a kávézóba, miután átvedlettem civilbe. Volt ott egy aranyos jelenet. Méghozzá az, hogy mutatott a szívószállal valami koreai dolgot és így mondja: "Korean style". Egy középkorú koreai nő mellettünk azonnal odakapta a fejét: "huh? Korean style??" - azzal váltottak pár szót koreaiul. Nagyon aranyosak voltak, hogy így "egymásra találtak". Sok minden szóbajött akkor, mint úgy végig azalatt a nagyjából egy nap alatt, amit együtt töltöttünk. Kint dohányoztam egyet, majd lementünk a Sparba, ahol vettem neki Túró Rudit és Sportcsokit. A Túró Rudit azóta meg is ette és nagyon ízlett neki, ami furcsa, mert a külföldieknek inkább fura benyomást kelt a túró a csokiban. Egy kicsit még ültünk, én a vállára dőlve aludtam nagyjából 10-15 percet. Persze csak ilyen mini alvásnak minősült, de kellemes volt. Ezután felmentünk az induló szintre és míg vártunk a check-in pultokra, nézegettem a koreai alkalmazásomat a telefonomon és volt egy olyan kérdés, hogy "melyik tantárgyból vagy a legjobb?". Feltettem neki ezt a kérdést, erre azt válaszolja, hogy "I love you". Ahaaaa... a koreai pasik I love you-inak semennyire nem hiszek. Mondom neki: this is not the right answer, mire egy sorry volt a válasz. De volt egy olyan jelenet is, míg lent ültünk, hogy állandóan megjegyezte milyen helyesek a pasik. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért a pasikat jegyzi meg és, hogy meleg-e, hogy miért nem a csajokat nézi. Aszongya: mert te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam. Well... látnotok kellett volna azt a megvető és kétkedő pillantást, amivel hosszú másodperceken keresztül bámultam. Arra is sorryzott egyet. Nálam nem működnek az ilyenek, szóval én is sorry. Mindenesetre nagyon kedvelem a hülyét. Gyorsan becsekkolták, amikor kinyitott a checkin. Megnéztem az útlevelét és annnnyira jól nézett ki ott a képen. Ott ájulgattam és mondtam, hogy mennyire jó. Olyan jól esett, hogy igazából bármelyik cuccához szabadon értem hozzá és nem zavarta, ha mondjuk kivettem a kezéből az útlevelét, hogy megnézzem, vagy elvettem a bankkártyáját, stb. Ő átment az utasbiztonságin... és igazából én is, csak én a személyzetin, azzal bent egy kicsit keresgéltem, mert nagy volt a tömeg. Kicsit zavart, hogy nem találtam meg rögtön, de aztán meglett. Fent még evett egy szendvicset, aztán addig bámultuk egymást, míg majdnem lekéste a gépét. Nem tudtam mit mondjak. Azt akartam mondani, hogy maradjon, de én aztán nem leszek ilyen. Úgyis hülyén jött volna ki a dolog. Hogy maradt volna? Kievbe repült egyébként ahol pár napig tartózkodott, azóta már Koreában van. Miután átmentünk az útlevélellenőrzésen, odasiettünk a kapuhoz. Azonnal megölelt, én meg gyorsan megkérdeztem a személyzettől, hogy ő-e az utolsó, mert már lassan közeledett a kapu zárása. Mondták, hogy nem, még nyugodtan ölelgethetjük egymást. Sz*r érzés volt a búcsú, de az mindig sz*r. We kissed each other one more time és lesétált a csőben a géphez. Egy kicsit még ott voltam, majd tök kedvetlenné váltam. A munkatársaimmal a reptér előtt cigiztem még, aztán hazamentem, amint láttam a Flightradar-on, hogy felszállt a gép.

Azóta is beszélgetünk, bár azt mondta még először, hogy lehet megszakad a kapcsolatunk. Ki tudja meddig leszünk jóban. Senkiben nem bízok, hogy kitart majd mellettem. Szerintem egyszer mindenki el fog hagyni. Ő is, de ez így van rendjén az én életemben, úgy látszik. Amikor Kievben volt, vett nekem csokit, bár nem tudom hogy szándékozik majd eljuttatni hozzám épségben. Ja meg a bőröndjén volt olyan... hmm... nem tudom mi a neve, de az a medve, vagy egér amin mindenféle minta szokott lenni és Koreában nagyon népszerű. Mondtam neki, hogy szeretnék olyat. Majd kifizetem, csak szerezzen nekem. Tegnap vásárolgatott és küldött képet olyanokról, kiválasztottam egyet és ma megszerzi nekem... én pedig úgyis kifizetem, akármennyire is mondta, hogy nem szeretné. Jaj azt pedig nem is mondtam, hogy mutatott az anyukájáról képeket. Nagyon bájos anyukája van - közöltem is vele, mire úgy reagált, hogy csak azért mondom ezt, mert nem láttam smink nélkül. LOL. Az anyukája azonban nem csak külsőleg bájos, de nagyon kedves is. Tegnap küldtem pár képet, amit csináltunk és megmutatta neki. Ő is nevetett rajtuk és amikor üdvözöltem, azt mondta nekem, hogy küldi nekem a sütit. Persze nem szó szerint, csak akkor is jól esett, és a legjobb értelemben fura is, hogy egy koreai anyuka így áll egy külföldi lányhoz, aki jóban van a fiával. Taesunnal arról is szó esett, hogy megyek hozzá Németországba és aludhatok nála, valamint főz majd nekem - szerencsére nagyon szeret főzni. Mostanában pedig azon gondolkozom, hogy mit vegyek neki, ugyanis nemsokára itt a születésnapja. Remélem sokszor találkozunk még és minden tervünket sikerül kivitelezni.