Üdvözlök az oldalon minden látogatót!

Annyeoooooooooooooooooong!

Hát ez is elérkezett. Cassie (végre) visszatért... és E/3-ban beszél magáról. Ne aggódjatok, nem folytatom ezt a stílust. Érdekes lenne. Akkora sztár MÉG nem vagyok. hihi~ Oké, nem is leszek, meg nem is akarok az lenni... Mármint lennék sztár, de "valami más" jobban lennék. Whatever. Na nézzük... azt hiszem pár dologgal tartozom nektek. Legelőször az olvasóimnak tartozom köszönettel, akik mindezidáig kitartottak szerény személyem mellett és szimplán, hogy kedvelnek, olvasnak, de a legfontosabb, hogy erőt adnak nekem. Továbbá a látogatóknak köszönöm szépen, hogy növelik az oldal látogatottságát, ezáltal még több emberhez juthat el az üzenetem. Végül és teljesen utolsósorban az utálóimnak szeretnék köszönetet mondani, mert akár furcsa, akár nem, ösztönöznek, mert... [Sometimes I feel like giving up... then I remember I have a lof of motherf*ckers to prove wrong.] Ennek ellenére pont lesz*rom a véleményüket. Paradoxon van itten, kérem. Na jó, ahogy látom előre megvan a Grammy-díjas köszönőbeszédem. (≧▽≦) Leginkább a cassieteddyjeimnek vagyok hálás! Please continue supporting me!

Ez azonban nem minden, amivel tartoztam. Nagyjából fél évig nem voltam itt... várjunk *számol* ... ja, majdnem 6 hónapig. Ebből kifolyólag tartozom nektek pár sztorival. Nem, most nem egy általam írt, kitalált történetre gondolok. Szerintem olyat már nemigen fogok írni, de meglátjuk mi lesz. Igazából ezalatt a majdnem 6 hónap alatt annyira elszoktam a bejegyzésírástól, hogy nem könnyű visszarázódni. Kérlek, nézzétek majd el nekem, ha bénázom.

Köszönöm mindenkinek aki kitöltötte ezt a kérdőívet! Sokat segítettetek vele! Leginkább abban, hogy mit szeretnétek az oldalon látni. Igyekszem a kedvetekre tenni!

A velem történtek...

Nya~ az a truth, hogy nem tudom mit meséljek, vagy hogy azt miképpen tegyem, mert nagyon hosszúra nyúlna. Szerintem majd folyamatosan mesélek a történésekről a későbbi bejegyzésekben, ahogyan eszembe jutnak. Pár fontos dolgot, azért megemlítek most. Kezdeném a sulival. "Hamar essünk túl a kényelmetlen témákon" címszóval. Bár nem mintha jók lennének, ugyanis mostanában inkább a kellemetlen dolgok ütik fel a fejüket az életemben.

Több ember is kisétált az életemből az elmúlt időkben. Nem akartam írni erről, de egy idő után úgyis fel fog tűnni mindenkinek, hogy Lilith már nem a barátnőm. Elég komplikált történet ez az egész, de nem is kívánok róla hosszasan témázgatni. Így történt. Csak azt tudom rá mondani, hogy ez van, ez az élet. Továbbléptünk mind a ketten. Ő is, én is. Nem tud nagyon meghatni, ahogy mostanában semmi. Az iskolával kapcsolatban akartam elmesélni azt is hogy volt egy "bandaszerűségünk". Nos, már nincs. Illetve van, csak én nem vagyok a része. Ők sz*rnak a fejemre, én is az övékre. Annyira érzéketlenné váltam mostanra, hogy senki nem tud érdekelni. Egy legjobb barátnőm van, barátból pedig 3-4. Az ból mostanában sokat beszélgetünk Beccával, aki egy nagyon aranyos lány. Sosem voltunk rosszban, de mostanában egyre többet lógunk együtt. Ő azon kevés emberek közé tartozik, akik megpróbálkoznak megismerni, nem rögtön lebunkózni. Ettől függetlenül továbbra is mindenkivel eltársalgok, ha hozzám szólnak, de elvagyok én magamban is. Túlságosan is sz*rok a külvilágra. Sokkal jobban sz*rok az egész körülöttem lévő világra annál, hogy bármi is érdekeljen, vagy zavarjon. Elvégzem a feladataimat, amelyeket el kell, beszélgetek a barátaimmal, olvasgatok, zenét hallgatok, ábrándozok és továbbra is reménykedek, hogy az álmom majd beteljesül... plusz küzdök is érte, hogy így legyen.

Nyelvvizsgázni is voltam, amelynek az írásbeli része sikerült. Nem gondolom úgy, hogy annyira rossz lettem volna a szóbelin, de elég feltűnően nem szimpatizált velem a két nyanya. Az a vicces, hogy az osztályban van olyan, aki egy értelmes mondatot nem tud összerakni angolul, de nekik megvan a szóbelijük. Kicsit meglepett a dolog és azóta már az angoltudásomban sem vagyok biztos. A jó dolog viszont az, hogy már ez sem érdekel.

A legnagyobb művészlelkek mindig kicsit kilógnak a sorból. Nos... én be sem állok a sorba.

A zárás alatt szerepjátékoztam is egy helyen, amit nagyon élveztem. Jó volt a társaság, egész nap alig vártam, hogy felmehessek és ott kicsit elfeledhessem a gondjaimat. Számomra sokat jelentett az oldal. Eléf feltűnően többet is, mint az eredeti készítőjének. Végül aztán bezárt az oldal, így az is abbamaradt. Ennek az oldalnak köszönhetően azonban megismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon jó barátnőmmé vált. Kedves és képes eltűrni engem, innen már nyert ügye van. Aki engem elvisel, az egy hős, szerintem. Hachinak hívják és igazán szeretek vele beszélgetni. Szlovákiában él és múlt hét pénteken találkoztunk először. Ha minden igaz, akkor most pénteken pedig én megyek hozzá Szlovákiába. Ott még sosem voltam és már várom! Számomra mindig felemelő érzés átlépni egy országhatárt. Erről az ismeretségről mesélek majd a későbbiekben többet, ahogyan minden másról is.

Wait for it, my cassieteddys...

Változások az oldalon...

Mint látjátok, kicsit megújult az oldal felépítése, amit nem véletlen elhatározásból készítettem el így. Kezdjük most a dizájnnal és a külsőségekkel... az újranyitáskor természetesen a BIGBANG díszíti az oldalamat, hiszen - mint azt már tudjátok - nagyon sokat jelent nekem minden egyes tag. Külön-külön is, de amikor együtt vannak mind az öten, az elmondhatatlanul jó érzéssel tölt el. Ezért is gondoltam, hogy a dizájnon persze együtt fognak szerepelni. Sokat szenvedtem vele, hogy hogy nézzen ki az oldal nyitáskor. Egy dolgot tudtam: a BIGBANG-nek kell rajta díszelegnie. Ezen kívül azonban semmilyen elképzelésem nem volt. Sokat próbáltam ki, mire végül ez lett a nyerő. Persze nem vagyok vele 100%-ig megelégedve, ahogy egyik dizimmel sem... de jobban tetszik, mint a többi variáció. Ez is kicsit sötét lett, de szerintem nem olyan szomorú a hangulata... emellett, ne aggódjatok, a következő valószínűnek tartom, hogy világos és színpompás lesz. A fejlécre írtam egy kis köszöntőszöveget, ami leginkább az új látogatóknak szól, hiszen a cassieteddyjeim már tisztában vannak az oldalon zajló dolgokkal és minden népbutítással, illetve propagandával. LOL

Ha már ilyen szépen eljutottam az olvasóimhoz, kezdjünk bele a menüpontok kivesézésébe. Mint látjátok, már nincs olyan sok információ kinn az oldalon, mint eddig volt. Egy valamire biztosan rájöttem: az emberi gonoszság határtalan. Persze az utálkozásnak több oka van, amelyet most nem fogok elemezni (inkább azt is majd egy későbbi bejegyzésben fejtem ki). Az utálkozók azonban mind meg fogják találni a lehetőséget, hogy belekössenek valamibe. Ugyan már "késő bánat" eltitkolni az emberek elől a bármit is, éppen ezért nem is ez a célom. Ezentúl is nyugodtan kifejtheti a véleményét mindenki, aki feljön az oldalamra, azt én el is fogadom majd, viszont vannak dolgok, amiket jobbnak láttam csak olyanokkal megosztani, akikben bízhatok és akik kedvelnek engem. A blogomon ezután is megosztom az olvasókkal minden véleményemet, velem történt eseményt és egyebet. Lesznek kihívások, tesztek, minden ami eddig volt és új tartalmak. Az "ékkövekkel" kapcsolatban... részemről még mindig fennáll a csere mindenkivel, szóval ha ezt ti is így gondoljátok, jelezzétek a chatben. Szerintem én mindenkinek írtam időközben, egyszerűen csak írkáljátok tele az új chatemet nyugodtan!

A Napjaim, a Rólam és a Kedvenceim menüpontokat továbbra is látogathatja mindenki regisztráció nélkül. A Cassieteddy menüpont viszont egy teljesen új dolog az olvasóim számára. Erről majd a menüpontban is olvashattok, de itt is leírom mi a lényege. Csak az olvasóimnak hoztam létre azt a menüpontot. Egy kicsit interaktívabbnak szántam, de az sem baj, ha valaki nem akar majd megnyilvánulni, mert tudom, hogy sokaktól nem elvárható. Ezzel nem is lesz gond abban a menüpontban, bár nyugodtan beszélhettek majd egymással is... és mint mindig, én is ott leszek nektek. A legfontosabb tehát az, hogy minden személyesebb tartalom oda került. Csak a cassieteddyjeimmel szeretném azokat megosztani, mert úgy gondolom, hogy senki másnak nincs hozzá köze. Ott található ezentúl az összes régi bejegyzésem és történetem, amit valaha írtam. Ha esetleg új sztorik publikálására kerül sor, azt is csak ott lehet majd elolvasni. A szerelmemről is írok ott és minden vele kapcsolatos dologról. Ezeket mind csak regisztációval lehet majd megtekinteni. Az azonban nem lesz olyan egyszerű, de túl bonyolultnak sem tartom. Egyszerűen csak ki kell töltened a regisztrációs lapot, azután pedig megtenni a második lépést: e-mailben írnod kell egy rövid, pár mondatos indoklást, hogy miért szeretnél hozzáférni a menüponthoz, továbbá, hogy miért gondolod, hogy megbízhatok benned. Nem egy csöpögős szerelmeslevelet várok el, de egy korrent indoklás érdekelne. Anélkül, ha nem küldöd el, nem fogadom el a regiszrációdat. Szerintem ha az olvasóm vagy, akkor egyáltalán nem nagy dolog megtenni ezt a két lépést.

A szerelmemről ezentúl is írni fogok, mert akármennyire is szeretném, nem tudom kizárni az életemből. Elengedhetetlen része a mindennapjaimnak, hiszen egy nap csak egyszer gondolok rá, de akkor folyamatosan - that means 24/7. Mindenhez kötődik már. Túlságosan az életem része, hogy megpróbáljam mellőzni. Nyilván mindenki tisztában van vele, hogy ki ő, mégsem gondolom, hogy az iránta érzett szerelmemhez bármi köze, illetve beleszólása lenne bárkinek is. Írok róla, mert ez a blogom, ahol az érzelmeimről írok, ő pedig az életem értelme... logikus összefüggés, ugye? Ugye. A negatív véleményeket pedig ezután is ugyanolyan előszeretettel fogom lesz*rni, ahogy eddig tettem.

Nem szaporítanám tovább a szót. Remélem ezután is ugyanúgy támogatjuk majd egymást. A legjobbakat kívánom mindenkinek! (Akár közhely, akár nem...) NEVER GIVE UP! (Cuz if you do, I'll go there at night and kill your favourite pillow. (Don't question me!) ... LOL) ... Actually, if you give up, you give your happiness up. I'm always here. Grab my hand and let me be your guide. We will survive everything as long as we are together.