안녕하세요 캐시테디스! / Sziasztok cassieteddyk!

Hogy vagytok manapság? Remélem, hogy a mindennapi bíztatásom nélkül is jól telnek a napjaitok! Hú... igazából eléggé eseménydús lett az életem és mesélnem lenne mit, csak pont emiatt nincs időm lekörmölni ide nektek. Mindig a megoldáson gondolkozom, hogy hogyan tudnám így tartani veletek a kapcsolatot és beszámolni minden hülyeségről, ami velem történik és egyben lépést tartani minden mással is. Még mindig a megoldáson töröm a fejem. Ha van valami jó ötletetek, szívesen meghallgatok bármilyen tippet. Tényleg örülnék neki, ha gyakrabban tudnék írni. El sem tudjátok képzelni, mennyire hiányzik ez a világ... az én blogom, az én 3 darab drága olvasóm. Hehehe~ csak viccelek, tudom azért, hogy többen felnéztek ide és én ezt nagyon értékelem is. Remélem azért még mindig nem feledkeztetek meg rólam 100%-osan és miközben olvassátok et a bejegyzést, mosolyogtok. Cheeeese! Jajjj.. erről jut eszembe... képzeljétek, most frissített valamit a telefonom, az androidot, ugye~ és most beállítottam, hogy hangvezérlésre is csináljon képet. Elég ha azt mondom, hogy "shoot", vagy "cheese", vagy épp "record video" és fotózni, videózni kezd. Naaagyon menő! Szeretem az én telefonom. Ráadásul most a frissítés után olyan designos és ízléses lett az egész kinézete. Nem mintha eddig nem lett volna az. Drága Samsung Galaxy S6 - ingyen reklám.

ᴅᴇsɪɢɴ. sɴuᴘᴇʀ. }} Oh.. ha már a designnál tartunk.. még nem is beszéltem a jelenlegi kinézetről, ami az oldalt díszíti. Nos, nem lett egy nagy szám, de ha esetleg nektek tetszik, annak nagyon örülök. Eléggé kifogásszagú lesz, amit most írok, de komolyan volt olyan, hogy a dizájn miatt nem tudtam írni. Az a gond, hogy a dizi nálam segít abban, hogy megjöjjön az ihlet és le is tudjam firkálni nektek. Ha egyáltalán nem vagyok megelégedve a dizájnnal, vagy már úgymond "kimerítettem" az összes ihletet a jelenleginél, akkor nem fog menni. Ezért kellenek újak. Viszont a dizihez is idő kell. Gondoltam rá, hogy a Facebookon posztolgathatnék, de akkoriban azért töröltem le, mert belájkoltak, aztán ki és meguntam, hogy ezzel szórakoznak. Inkább hagytam az egészet, le van sz*rva. Ahhh whatever. A jelenlegi kinézetre még visszatérve... Jo Sangho ékeskedik rajta... miközben épp egy telefonfülkében kamutelefonál. Az It's Raining klipjéből van kivágva a pikcsör, ami gondolom nem szolgál túl nagy meglepetéssel az esőcseppes üveg láttán. Még egy ingyen reklám: annnnyira jó az a klip és dal! Ha még valaki nem hallotta, akkor muszáj sort kerítenie rá! Nagyon ajánlom mindenkinek, bár én egyébként is imádom a csapatot. A Snuper a kedvenc csapatom - ha még nem mondtam volna kismilliószor - és az egyik tagja, névszerint Choi Hyunggeun, azaz Suhyun az én "ultimate biasom". Iiiiiimádom! Bár erről az előző bejegyzésemben is írtam, mert - úristen, mikor volt az... - a születésnapján felköszöntöttem, október elsején. Sangho, aki a dizin van, pedig a második kedvencem, a harmadik pedig Woosung, akivel egyébként imádom együtt Suhyunt. Ők hárman vannak az baloldalt látható gifen. Ők egyébként sokat is hülyéskednek együtt. / Ma fave trio / Bár ez most olyan hülyén jött ki, mert nincs olyan tagja a Snupernek, akit ne szeretnék. Utolsót még választani se tudok. Annyira fantasztikus az egész csapatban, hogy mind a hatan olyan összetartóak, hogy mindenki mindenkivel tökéletesen kijön. Nem tudnék olyan párost mondani, akik ne lennének jóban. Például amikor a csapat nem annyira rég Japánban promotálta magát, Sangho nem tudott menni. Elvileg a vízumával volt gond. De a srácok közben annyira édesek voltak, hogy az hihetetlen! Egy pillanat nem telt el anélkül, hogy ne lett volna valamelyiküknél egy kis tábla "Sangho" felirattal, vagy a képével. Ilyen számomra egy igazi csapat. Sosem feledkeznek meg egymásról és mindig kiállnak a másik mellett. Jó érzés látnom, hogy ennyire közel állnak egymáshoz és szeretik egymást!

Őőő, blablabla, izé, aaaaahhhh... most szedjem össze mi történt velem október óta? Úristen, már más évet is írunk. Durva. Ne haragudjatok fogalmam sincs, hogy sorrendben mik történtek, de minden fontosra megpróbálok kitérni a mese közben. Valamint... egy kis tesztet is kitöltök a bejegyzés végén, mert az a minimum. Szerintem talán a munkával kéne kezdenem. Hol is fejeztem be? Ott, amikor még csak a meló elején voltam, igaz? Húú... azóta már nyakig vagyok benne. Nyakig vagyok mindenben. A lósz*rban is. Na jó, abban még csak derékig, de ha így folytatom, lassan még jobban elmerülök benne. Hogy minek a metaforája a lókaksi? Gondolkozzatok kicsit. Bárminek lehet, ha jobban belegondolunk. Számomra annyit tesz, hogy egyre zűrösebbé válik az életem. Sokkal több minden történik velem, mint azt eddig sejteni mertem volna... így 21 évesen "végre". Nem mondom, hogy egy koreai srác lett az egyik legjobb barátom, akit már semmilyen körülmények között nem szeretnék elengedni... ja, de, ez tényleg így van. Akkor... lássuk, mi nem történt meg. Nem húztam még be senkinek, pedig voltam már a határán annak is. Ja igen, Jiyongot még mindig szeretem, még akkor is ha keresek magamnak valakit, aki segít őt elfelejteni. Eddig nem jártam valami nagy sikerrel. Találni találtam srácokat, akikkel összehaverkodtam, de nem érzek egyik iránt se semmit. Annyira béna vagyok a "kiheverésében", hogy már a közös életünk miatt dolgozom. LOL, ezt inkább felejtsétek el. Mániákusabbnak hangzik, mint ahogy a fejemben elhangzott (és nem is igaz). Jelenleg arra gyűjtök pénzt, azért dolgozok, hogy legyen pénzem találkozni vele. Az azutánin már nem kell törnöm a fejem, majd úgyis összejövünk és eltart életem végéig. (Hogy én mennyire imádom a megbotránkoztatni az embereket. xD) Már olyan régen kaptam utálkozó üzetetet egyébként is. Épp itt az ideje. x3 Jelenleg nem olyan nagy ügy, de ha történne valami és tegyük fel összeismerkednék Jiyonggal, ez lenne az első amit kiragadnának a mondandómból, amit az előbb mondtam arról, hogy mi lesz ha összejövünk. Mindig a negatív dolgokat fogják észrevenni az emberek, még ha nem is igaz. Éppen ezért mondom az olvasóimnak, hogy ne törődjenek azokkal, akik nem ismerik őket, mert úgyis mindenki csak a rosszat veszi észre abban, akivel nem szimpatizál. Van egy fantasztikus mondás: if they don't know you personally, don't take it personally. Jegyezzétek meg és csak azokra a személyekre fókuszáljatok, akik szeretnek titeket. Ha ők mondanak valami negatívat rólatok, azt se vegyétek a szívetekre. Beszéljétek meg és próbáljátok megérteni a másik nézőpontját. A vitáknak ez a megoldása. Megéri az egód miatt elveszíteni egy számodra fontos embert? Na ugye, hogy nem. (Mondom ezt én... hahaha... Mindenesetre, ti ne essetek bele azokba a hibákba, mint én.)

ᴍuɴκᴀ. }} Let's start. Még mindig a reptéren dolgozom, ugyanúgy, ahogy eddig. Szeptember elején kezdtem ott dolgozni, szóval most vagyok 7 hónapos. Milyen gyorsan eltelt, hiheteten. El sem hiszem mennyire száguldanak az évek 20 felett, majd ti is megtapasztaljátok egyszer - vagy már tapasztaljátok is, I don't know. Annyira furcsa volt, amikor először mondták nekem, hogy segítsek egy új munkatársnak. Én? Én, aki még mindig újnak érzi magát. Valamiért még mindig nem vagyok magabiztos... de ahogy ismerem magam, soha nem is leszek. Ez nem feltétlenül baj, hiszen amíg él az ember, addig tanul, fejlődik. Nem szabad szégyenkezni, ha nem tudunk valamit. Senki nem úgy születik, hogy mindent tud. Van a munkahelyen pár ember, akikkel jól összeismerkedtünk és vannak olyanok, akikkel jól el tudok beszélgetni, valamint akikkel nem nagyon kommunikálok, bajom viszont nincs senkivel. Őszinte leszek: különösebben nem foglalkozom velük, mindenkivel rendes vagyok. Jaj... viszont van egy srác... ah istenem. Tényleg nem utálom, meg semmi, el tudunk beszélgetni, de azt hiszi, hogy mindent jobban tud és mindenről kioktat mindenkit és beleszól a dolgokba. Kezdjük ott, hogy beszéltünk Janenel a K-popról. Janeről nem tudom beszéltem-e már. A munkatársam, aki szintén szereti a K-popot és tök jól összebarátkoztunk. Jelenleg szabin van, kapja be. Szóval társalogtunk, aztán beleszól a csávó, hogy voltam-e már Koreában. Mondom nem. Erre elkezdi, hogy ha elmegyek majd, akkor úgyis megutálom a K-popot, mert mindenhonnan az szól. Oké, most is mindenhonnan az szól nekem. És nem lehet neki azt mondani, hogy az nem úgy van. Egyszer együtt zártuk az egyik British Airways járatot, ami annyit tesz, hogy megvárjuk az indulás előtti 30 percet és akkor lehet elhagyni a pultot. Na és akkor megtudtam, hogy egy koreai csaj iránt érez valamit. Elvileg - mert még ő sem tudja pontosan. De nem ez a lényeg, hanem hogy szóba jött, hogy a koreaiak márhogy számolják, hogy hány évesek. Mondtam neki, hogy egyet már pluszban hozzáadnak az európaihoz, valamint január elsején is mindenki egy évvel idősebb lesz. Erre ő: nem, az nem úgy, van, ez a lány akkor is csak egy évvel idősebb, meg hogy csak egyet adnak hozzá. I was like O.K, én nem állok le ezen vitatkozni, okos enged, szamár szenved alapon, elengedtem a dolgot. Úgyse fogja elhinni, mert ő "mindent jobban tud". Néha tud idegesíteni, de mindegy is, ennyi bőven elég volt róla. Egy új sráccal is elég jól összehaverkodtunk, plusz egy másik nekem adta a túrórudiját az egyik nap. Többnyire jófejek... bár nem találkoztam még olyannal, aki kifejezetten ne lett volna szimpatikus. Pl ez a srác, aki múltkor megajándékozott a túrórudijával, eleinte kissé nárcisztikusnak tűnt nekem. Oké, még mindig nem zártam ki ezt az opciót, de attól függetlenül rendes volt tőle. Azt is felajánlotta, hogy elvisz egy darabig hazafelé, mert már későn végeztünk egy járat késése miatt. Rendes volt tőle, de a taxit választottam, az ugyanis egyenesen hazavisz és ingyen van este 11 után - a cég fizeti.

κoʀᴇᴀɴ. }} Aztán... meséltem azt is még, hogy elkezdtem tanulni koreaiul. Nos, még összebarátkoztam a koreai tanárommal, aztán lehet nem kellett volna, mert ő is csatlakozott azokhoz a személyekhez, akik kisétáltak az életemből. Nagyon könnyű engem elhagyni egyébként. Szerintem lehetne ebből szervezni egy olimpiai sportágat, mert sok a versenyző és erős a mezőny. Na és emiatt, meg azért mert amúgy is elfoglalt lett a munkája miatt - a tanulmányom megszakadt. Most magamtól próbálok ráállni, csak azért kell nekem tanár a magyarázás mellett, mert az ad egyfajta motivációt is. Volt még egy másik tanár is, akit találtam a neten, szóval lehet felveszem vele a kapcsolatot. Nem tudok mást tenni. Ha már Tamsin nem ír vissza, akkor tényleg kénytelen vagyok.

ᴍʏ κ-ᴅʀᴀᴍᴀ. }} A koreai nyelv gyakorlása miatt letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra. Mármint egy ismerkedős alkalmazást. Regisztráltam is rá. Az volt a célom vele, hogy koreai chatpartnereket szerezzek és így is használjam a nyelvet, valamint ők is segítsenek egy bizonyos értelemben. Jó sok hülye van ott is, bár ezt szerintem mondanom sem kell. Viszont alig látom őket, szerencsére. Ez abból adódik, hogy nagyon sokan írnak és nagyképűen hangzik, de kb 5 másodpercenként egy ember és nem tudok mindenkinek visszaírni. Kissé zavar, mert így azt a lehetőséget is elhalaszthatom, hogy a normális emberekkel társalogjak. Mindenesetre megismertem jó pár koreai emberkét. Innen kezdődtek a bonyodalmak. Pontosabban onnan, hogy megismertem Woohant. Oh maaan, azt sem tudom hol kezdjem. Még január végefelé kezdtem el beszélgetni vele. Wow... mennyi idő telt el azóta... és mennyi minden történt. Btw, a Woohan is olyan álnév, mint mindegyik ismerősömnél. Twitteren egyébként csak "WH"-ként szoktam emlegetni. Aki követ ott és látta már pár tweetemet, az biztos tájékozott már pár ügyben vele kapcsolatosan. Well... rögtön tök jól el tudtunk beszélgetni, az első perctől kezdve. Felvettük egymást kakaotalkon. Azóta nem telik el egy olyan nap se, hogy ne beszéljünk. Ez eddig a kellemes, cuki része a dolognak. Olyan hirtelen megismertük egymást. Már egy hónap után jó barátok lettünk. Már akkor majdnem annyit tudott rólam, mint a többi barátom, ugyanis állandóan tartalmas témákról esett szó, valamint regényeket írogattunk egymásnak. Nem is húzom az időt. I feel like I'm in a k-drama. Szerelmes belém és tudja, hogy én mást szeretek. A horoszkópja Kos, tudjátok, nekem ez fontos. Mind a ketten makacs személyiségek vagyunk. Antiszociális típus - akárcsak én. Nagyon fontos személlyé vált ő az életemben. Először nagyon jó barátomnak tartottam, de mára már a legjobbnak. Hiába van messze tőlem, sokat jelent nekem... viszont sokszor megharagszom rá, vagy ő rám, vannak nézeteltéréseink. Szoktunk vitatkozni, de ez normális ha valakivel sokat kommunikálsz. Elvileg azzal veszekszel a legtöbbet, akit a legjobban kedvelsz. Ez logikus, hiszen azzal beszélsz sokat, akit kedvelsz, így több esély van vitázni is. Vannak olyan dolgai, amiket kicsit nehéz megértenem, de elfogadom. Magyarország eddig nem vonzotta különösképpen, viszont amikor elkezdtünk beszélgetni, épp szünete volt a suliban, de elkezdett dolgozni egy könyvtárban. Azért kezdett dolgozni, hogy pénzt gyűjtsön egy utazásra ide... miattam. Jelenleg sulizik, edzeni jár és egészen éjfélig dolgozik is egy edzőteremben. Még mindig azért dolgozik, hogy ide tudjon jönni. Vett egy magyar tankönyvet is, amire mondtam is, hogy rossz döntésnek tartom. Egy angollal sokkal többre ment volna. A magyar az egyik legnehezebb nyelv, valamint elkezdeni tanulni egy nyelvet... miattam? Meg fogja bánni - ezt vele is közöltem. Amikor meséltem neki, hogy szerelmes vagyok egy koreai srácba, még mondta is, hogy segít majd vele találkozni, ha egyszer ellátogatok Koreába. Háááát mondom, inkább hagyjuk, nem lesz az olyan könnyű dolog. Nehéz erről beszélnem vele, mert nem tudom hogyan kezelné, hogy jaj hát amúgy Kwon Jiyong, G-Dragon az a személy. Nem hiszem, hogy megértené, de majd eldől augusztusban. Akkor ugyanis ideutazik. Megígérte, hogy ez év augusztusában jön és itt tölt pár napot. Megmutatom neki majd Budapestet, valamint mivel szeretné látni a Balatont, egyik nap Tihanyba elvonatozunk. Meséltem neki, hogy Magyarország egy viszonylag - Koreához képest legalábbis mindenképpen - szegény ország és, hogy itt nem lehet túl sokat keresni. Erre azonnal képes lett volna pénzt küldeni. HÜLYE VAGY? - ez volt a reakcióm azonnal. Koreai nasit viszont küldött - ami el is fogyott azóta. Csoda, hogy elfogyott... nem is egyedül pusztítottam el... nagyon sokat küldött. Akkora doboz volt teletömve nasival, hogy alig bírtam el, megfogni is alig lehetett. Hihetetlen ez a gyerek, mert miután mondtam, hogy ne küldjön több kaját, az volt a kérdése, hogy akkor mi mást akarok, "esetleg cipőt?"... I was like~ I. WANT. NOTHING. A születésnapja egyébként a napokban volt, március 28-án (3 évvel idősebb nálam) és én is küldtem neki egy csomagot magyar nasikkal, valamint egy szép díszes tollal, sőt még egy 10, 20 és 50 forintost is küldtem neki, hogy lássa milyen, továbbá egy kis cuki levelet írtam. Jaj... a postán az a nő, akinek átadtam a csomagot. Kissé felcseszett. Nem csak a hülyesége miatt, de az is vót neki~ megkérdezte, hogy Észak-, vagy Dél-Koreába szeretném-e küldeni, valamint miután mondtam, hogy "délre, légyszike. nem igazán szeretném hogy északon megtudják a címem és levadásszanak, köszcsi"~ lol... A további kérdései pl: "a koreai demokratikus köztársaság?" Őőőőőő~ nem. Viszont még a hülyeségét is elnéztem volna, ha a hülye nyanya nem teszi hozzá nagyon poénosnak gondolva magát, hogy hehe, igen, két Korea van, nem is érti miért nem válnak eggyé, pedig egy is elég lenne, sőt sok is. He-He-He-He.. én így magamban: *ne mondj rá semmit, nála van a csomag, az ő kezében van, tőle függ a sorsa, csak mosolyogj, a ku-, CASSIE, csak mosolyogj* Anyámmal néztünk is és megbeszéltük, hogy ez nem normális. Mármint oké, egy tirpák, ez le van tudva, de hogy annyira agyhalott is legyen, hogy ezt egy olyan előtt mondja, aki NYILVÁNVALÓAN egy koreai embernek küld egy csomagot, akit kedvel. Ez volt 21-én és Woohan még mindig nem kapta meg a csomagot. Még mindig Magyarországon rohad - ami annyira rohadtul idegessé tesz. Magyar ügyintézés, gratulálok. Illetve "remélem" mégis északra küldte a gyökér.

Woohanra visszatérve... múltkor volt egy nagyobb veszekedésünk, amikor majdnem befejeztük a beszélgetést. Úgy éreztem, majd' megszakad a szívem. Bőgtem is rendesen. Ez mind pedig nagyon zavar, mert csak azok tudnak bántani, akik fontosak számomra és pont ezért félek megkedvelni bárkit. Nem élném túl ha megint elhagyna valaki. Már nem. Már túl sokszor történt meg. Woohan pedig a legjobb barátommá vált, bár már nem tudom ő mit érez pontosan, annyi dolgot mondott a veszekedés alatt. Azt, hogy nem tud szeretni egy olyan embert, aki mindig megkérdőjelezi. Mondtam is neki ezerszer, hogy ne szeressen. Végül addig fajúlt a vita, hogy azt mondta "időt akar, hogy átgondolja a dolgokat és ne beszéljünk". Eskü úgy nézett ki az egész, mint egy szakítás. Emiatt kissé furán is éreztem magam, de közben bőgtem. Végül mondtam neki, hogy velem így ne játsszon, engem el fog veszíteni, ha ezt csinálja. Nem megyek bele abba, hogy összetör lelkileg, majd megint elkezdünk beszélgetni és újra eljátssza ezt és újra összetör. Nem. Akkor legyen vége egyszer s mindenkorra, így legalább csak egyszer kell átélnem. El is köszöntem tőle végleg, majd pár órával később felhívott. Ott már nagyon késő volt, így ment is aludni, de kérdezte, hogy másnap délben tudunk-e beszélni, meg tudjuk-e beszélni. Persze a telefonálás közben is sírásban törtem ki. Közölte velem, hogy nem akar elveszíteni és hogy meló közben kiment a mosdóba és ő is sírt. Ah, de megoldódott utána a dolog, csak most sokkal tartózkodóbbnak tűnik, szóval fogalmam sincs mit érez. Kicsit azért még mindig kellemetlenül érint az egész dolog, mert egy olyan dolgot tett, amit emésztenem kell. Olyan ember vagyok, aki mindig megbocsát, de... nem tudom elfelejteni, amit tett és a tüske attól még szúrja a szívem. Túl sok tüske szúrja már így is.

Ezen az alkalmazáson egyébként több emberrel megismerkedtem. Például Jinhyunnal. Ő fiatalabb nálam 4 évvel, de mégis érettebb a koránál. Mesélte, hogy szeretett volna egy éttermet nyitni Magyarországon. Mondtam neki, hogy nem éri meg, de persze azt csinál amit szeretne. Én mindenképpen örülnék neki, ha idejönne és itt dolgozna, vagy épp tanulna. Tervezi, hogy Dániába megy tanulni és azzal is közelebb lesz. Akárcsak én, ő is szeretne utazgatni és bizonytalan a jövőjével kapcsolatosan, szóval megértjük egymást. Továbbá Jaeho és Changho is nagyon jó haverjaim lettek. Mindegyikükkel értelmes beszélgetéseket tudok folytatni, amellett nagyon jófejek. Félreértés ne essék, koreai lánnyal is beszélgettem, de valamiért nem jöttem ki velük túlságosan. Számomra egyébként is - általánosságban - túl felületesek a koreai lányok. Jajjj, a reptéren még össze is vesztem egy nővel valamelyik nap.

ᴛwɪᴛᴛᴇʀ. }} Mivel nem nagyon volt időm eddig bejegyzést írni, twitteren veséztem ki egy-egy eseményt. Azt azonban nem biztos, hogy mindenki látta - bár, tessék bekövetni twitteren, ha érdekelnek a hülye dolgaim. Ott ugyanis egyszerűbben tudok nektek mesélni. Emellett ott bármikor el tudtok érni. Naaa tehát~ vegyünk sorra pár tweetet. és elemezzük ki. Valószínűleg visszafelé fogok haladni időrendben. [ no.1 ] Nem nagy cucc, de a napokban motorversenyt néztem vééégre. Annyira régen láttam már, pedig nagyon szeretem és egy nap én is motorozni fogok. Rajta van a bakancslistámon. [ no.2 | no.3 | no.4 | no.5 | no.6 | no.7 | no.8 | no.9 | no.10 | no.11 | no.12 | no.13 | no.14 ]

1. Mi szerettél volna lenni gyermekként? Fúú~ mi nem? Nagyon sok minden értekelt gyerekként és még mindig sok dolog érdekel, csak sajnos már kiveszett belőlem minden lelkesedés. Kutya szerettem volna lenni egyszer. LOL. Karrierek közül pedig ügyvéd, csillagász, színésznő, énekesnő, állatorvos, régész.
2. Melyik Jóbarátok karakterrel tudsz a legjobban azonosulni? Phoebe. Hehe~ komolyabb szemmel vizsgálva a dolgot, viszont inkább Rachellel.
3. Szereted a neved? Miért? Szeretem, csak a becenevét utálom, mert ugyanaz, mint a Gábornak.
4. Rendetlen, vagy rendmániás ember vagy? Mindkettő és egyik sem. A kettő közé sorolnám magam. Néha rámjön, hogy rendet tegyek és olyankor tök jó "új" dolgokat találni, amikről már el is feledkezdtem. Viszont kicsit kellemetlen nekem, mert allergiás vagyok a porra és hasonló dolgokra, szóval csak valamilyen maszkban megy. Az íróasztalom viszont 99%-ban kupis.
5. Milyen magas vagy? 163 cm, ami számomra tökéletes.
6. Milyen magas voltál 10 évesen? Honnan a jó fran- na várj... szerintem 140 cm körül lehettem~ inkább alatta, mert mindig nagyon alacsonynak számítottam. 11 évesen mentem Disneylandbe, ahol nem engedtek fel egy hullámvasútra, mert nem voltam meg 140 cm.
7. Mi számodra a bűnös élvezet? Leginkább semmi. Se bűn, se élvezet nincs az életemben. x'3
8. Jelenleg mire gyűjtesz? Dél-Koreára... és nagyon jól megy, mert szinte egyáltalán nem költök semennyit. Már jó sok pénz összegyűlt.
9. Mennyi Pringles-t tudsz egyszerre megenni? Nem szoktam Pringles-t enni.
10. Tea vagy kávé? Both, de mostanában inkább kávé.
11. Extrovertált vagy introvertált vagy? Abszolút introvertált. Nem is szeretem az embereket.
12. Minek öltözöl idén Halloweenkor? Cassienek. Hatásos lesz a jelmezem.
13. Édes vagy sós? Sós! Nem rajongom az édes dolgokért.
14. Kedvenc közösségi oldalad? Twitter és Weheartit.
15. Ki az utolsó ember, akit megcsókoltál? Jaj, fogalmam sincs. Szerintem még az a helyes csávó Görögországban.
16. Mi a kedvenc reggelid? Talán a cereal~ de amúgy mikor mi...
17. Mikor van a születésnapod? 6 hónap és 14 nap múlva. Juj de rosszul esett leírni.
18. Mikor kezdted a blogolást? 2009-ben.
19. Mi a véleményed a Kardashian családról? Sz*rok én rájuk.
20. Hogyan írnád le a stílusod? Deponmafkinmood "DOMFM" - saját márka, levédetve.
21. Milyen színű a hajad? Maciként~ milyen színű lenne? És nem panda, nem jeges.
22. Milyen színű zoknit viselsz? Olyan~ nincsrajtamzokni árnyalatút.
23. Mi az álomkarriered? Nincsen má' sajnos. Annyira céltalan az életem. Tiszta szánalmas. Egyébként csillagász lennék naaagyon szívesen, csak a matektudásom jóindulattal 0,00001%-os. Viszont még ügyész szívesen lennék, de a jogszabályok magolása nem az én műfajom. Rapper lennék a legszívesebben.
24. Kutya vagy macska? A macska a kedvenc állatom.
25. Mi tesz furcsává? Minden. Nagyon cringy vagyok.
26. Híres álompasi? Hehehehehehehehehehehehe. Ezt ki nem tudja, most seriously...?
27. Véleményed a cigiről? Fúj, le kéne szoknom 100%-ig. De azé' néha jó.
28. Szeretnél gyereket? Mennyit? Hááááát ez még mindig nem tisztázódott le a fejemben teljesen, de én egyet szeretnék CSAK tőle, mástól nem. Emellett egyet örökbe szeretnék fogadni.
29. 3 kedvenc férfi név? Milyen nyelven? Jiyong, Ádám, Attila.
30. 3 kedvenc női név? Gaeul, Hannah. Harmadik most nem jut eszembe.
31. Kedvenc növény? Rózsa.
32. Kedvenc művészeti ág? Előadóművészet, zene.
33. Mekkora a cipőméreted? Elég bizonytalan, mert mindig más méretű cipő kell, de átlagosan 36, 37, esetleg 38.
34. Pénz vagy ész? Nekem pénzem legyen, a pasinak esze.
35. Melyik szín áll neked a legjobban? Kék? I have no idea.
36. Melyik furcsa fázison estél át fiatalabb korodban? Emo. Jó, hagyjatok. Ha '90-es gyermekek vagytok, valszeg ti is átestetek rajta.
37. Kedvenc sampon és kondicionáló márka? Legyen alkalmas a hajtisztításra. Édesmindegy milyen feliratot nyomnak rá.
38. Kedvenc pizza feltétek? Szalámi, SOK kukorica, sajt, sonka.
39. Vélemény a veganizmusról? NEM VAGYOK VEGÁN. Gondoltam közlöm. Lol. A természet rendje, hogy a gyengébb marad alul. Amíg egészséges, jó, természetes körülmények között élnek az állatok, addig nincs ellenemre, hogy megesszük öket. Akár tetszik, akár nem, az ember is a természethez tartozik, ugyanúgy kifejlődtünk mi, csak több dologra vagyunk képesek használni az agyunkat. Ha egy medve megeszi az embert, ez van, a medve erősebb és a természet rendje, hogy mi maradtunk alul. Nem kéne ezért egy állatot se bántani. Pár állat sajnos gyengébb nálunk. Ha "boldogan él", akkor TÖBBNYIRE rendben van a dolog részemről. Ezt úgy mondom, hogy a malac az egyik kedvenc állatom. Én az állatkínzást ítélem el, de hihetetlen módon. Nagyon hivatalos voltam most. Ha kicsit szubjektívebb akarok lenni, azt mondom, hogy nyugodtan haljanak ki az emberek és az állatok éljenek tovább boldogan. A hülye vegánoknak üzenném: a növény is élőlény. Ők meghalhatnak azért, hogy te megzabáld? Jájj micsoda egyenjogúság van itten.~ Én sem szeretem túlságosan amúgy a húst és nem érzem jó magam az állatok miatt. Nem eszek sokat és válogatós vagyok, de nem fogok leszólni senkit, aki sok húst eszik.
40. Örök-kedvenc könyved? Confessions, A lány hét névvel.
41. Kedvenc színész? Hyun Bin, Tobin Bell, Jared Padalecki, Jensen Ackles.
42. Kedvenc színésznő? Sigourney Weaver, Ha Jiwon, Milla Jovovich.
43. Kedvenc desszert? Nem igazán van. Nem vagyok édesség-fan.
44. Kedvenc étel? Krumpli, bárhogy. Zöldségek.
45. Utolsó üzenet, amit küldtél? Woohannak írtam, hogy maradjon otthon és pihenjen végre.
46. Utolsó ember, akit hívtál? Woohan.
47. Melyik a kedvenc üzleted? Nincs.
48. Kedvenc modell? Oh, hát kettő van. Kiko és Nana. Hogyan is tudnék választani közülük? XDDDD
49. Melyik nyelvet szeretnéd megtanulni? Koreai, olasz, svéd, orosz, cseh. Egyelőre ezek vannak tervbe véve.
50. Melyik a kedvenc sminkmárkád? Húúúú nem is tudok választani, olyan sok sminkmárkát használok. *sarcasm vót* De legyen a Catrice, mert van egy nagyon jó vízálló szemhéjtusuk.

Saját fordítás! | Forrás: Tumblr

Most gondolkozom hogyan zárjam le a mondandómat. Valószínűleg maradok a szokásos jókívánságaimnál és bölcsebbnél bölcsebb tanácsaimnál. Be happy, don't give up, stay strong, stb. Lol. Naaa, jóóó~ most őszintén... naaagyon remélem, hogy hamarosan tudok írni még bejegyzést, mert higgyétek el, borzasztóan hiányzik a blogom és az összes olvasóm. Fogalmam sincs a látogatottságomról, nem néztem már mióta megírtam a legutóbbi bejegyzésemet 2016. októberében. Nem is érdekel. Én azt remélem, hogy akik őszintén, tényleg az én cassieteddyjeim, azok kitartanak mellettem. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy én mindig itt leszek, amíg van egyetlen ember is, akinek megéri írni és akinek segíthetek. Talán nem tudok gyakran írni, de itt vagyok. A legjobbakat kívánom minden hű olvasómnak! Remélem hosszú kihagyás után legalább élvezetes volt olvasni az én drámázásomat, meg baromságaimat. Amint tudok, írok nektek! Addig is elértek twitteren, illetve egyéb elérhetőségeimen. Bai bai! *sends lots of kisses*

Hozzászólások (1)

Az... a... szájtartás... XDD

Üdvözlök minden teddyt és látogatót!

Annyira fáradt vagyok mostanság és annyira nincs erőm semmihez. Tényleg elveszi minden erőmet ez a hülye meleg. Viszont most úgy döntöttem, összehozok valami kis bejegyzést, mert engem zavar, hogy semmi friss nincs az oldalon egy ideje. Ha képes lennék rá, naponta akár több bejegyzés is lenne. Annak én is örülnék, de sajnos most pláne nincs erőm. Egyrészt meleg van, másrészt valószínű, hogy azért vagyok ilyen fáradt, mert járok az autósiskolába. Igaz, hogy csak három óra, de reggel 10-től, ami azért olyan megterhelő, mert hozzászoktam, hogy nagyjából akkor kelek. Milyen könnyen meg lehet szokni a jó dolgot, aztán meg rázódjon vissza az ember a koránkeléshez például. Kicsit kellemetlen, de szerencsére hétvégén nincs óra, szóval most pihenhetek egy kicsit.

Nya de... túl vagyok három elméleti órán az autósiskolában. Hogy mit gondolok róla és hogy érzem magam? A legmeghatározóbb érzés, ami most bennem van ezzel kapcsolatban, hogy annyira messzinek és elérhetetlennek tűnik az egész. Oké, hogy eddig nagyjából mindent értek, egyértelmű, meg minden, de egyszerűen annyira félelmetes. Úgy érzem, hogy annyira zavaros most az egész. Minden zavaros. Nem is tudom pontosan mi, de a dolgok most nagyon össze-visszaságnak tűnnek a fejemben, még ha egy adott dolgot értek is. Így hirtelen, három nap alatt annyi információt nyomtak bele a fejembe, amit elég nehezen fogok megemészteni és kibogozni a szálakat. Az első órán, szerdán vezetéselmélet volt, ami nagyjából arról szólt, hogy hogyan vezess az úton, az autó felszerelései, autó-ember kapcsolata, műszerek, stb. Csütörtökön műszaki óra volt, azaz részletesen szétszedtük az autót. Oké, nem szó szerint, de átvettük, hogy mi hogyan működik, miből áll, stb. Ezen a két órán más-más tanár volt velünk. Mind a kettő férfi volt és tök normálisak. A mai órán fizikáztunk. Mármint olyan értelemben, hogy például részletesen vettük a kocsi és a föld találkozását, surlódás, kanyarodási szög, meg ilyesmi. Az volt ezzel a baj, hogy figyeltem volna, de a hasam úgy döntött, hogy spontán korgásokat produkál, ami a nagy csendben rohadtul ciki volt, így végig arra koncentráltam, hogy ne legyen hangos, hogy vissza tudjam fogni a hangosságát, vagy magát a korgást. Egyébként értettem a dolgokat. Oké, azért átnéznem át kell még, meg nyilván nem árt, de alapvetően nincs vele gondom. A fizikát valamiért mindig szerettem, pedig egyáltalán nem vagyok reál beállítottságú, azaz nekem ezek a matekos dolgok sosem mentek. A fizika mégis közel állt hozzám valamiért, pedig még csak a tanáraim sem játszottak közre ebben. Emlékszem, általánosban a hetedik félévtől volt talán fizikánk, de én már alid vártam, pedig még óránk sem volt. A tanárt nem szerettem, mert nagyon szivatós volt. El tudjátok képzelni milyen egy dobókockás feleltetési rendszer? Majd be szartunk az összes óráján. Egyszer, amikor még jó barátnő voltam még vállaltam is, hogy kimegyek felelni egy akkori barátnőm helyett. Ma már elgondolkoznék rajta, de magamat ismerve ugyanúgy megtenném, amilyen hülye vagyok. Na igen, tehát nagyon ijesztő még mindig ez a világ, amibe három napja belecsöppentem, de lassan csak kitisztulnak a dolgok. Eddig még a KRESZ-t nem vettük, de az lesz ám a jó mulatság, előre látom. Oh és a koreai tanfolyam... tegnapelőtt hívott a nő, hogy most július 4-én indul és, hogy jó lenne, ha arra mennék, mert augusztusban nem 100%, hogy indul, ugyanis a koreaira például nincs annyi jelentkező, mint például egy németre, franciára, spanyolra, stb. A minimum létszámnak pedig nyilván meg kell lennie. Mondtam, hogy nekem az nem jó, mert pont autósiskolába járok és a kettő ütközne. Nagyon ajánlotta, hogy mégis menjek, ha szeretném, mert az augusztusi nem biztos és esetleg az autósiskolával is megbeszélhetném, hogy járjak délutánira. Elgondolkoztam ezen és mondtam, hogy visszahívom. Ma visszahívtam, mert sikerült döntésre jutnom. Nem megyek most júliusban. Azt hiszem sokkal jobb lesz ez így. Most egyébként is olyan zavaros ez az egész, szeretnék csak erre koncentrálni és ezzel nyugiban végezni. Hozzátettem, hogy ha indul augusztusban, akkor feltétlenül írjon fel engem oda, de most ezt kihagyom. Egyértelműen jó döntést hoztam, akármennyire is szeretnék koreait tanulni. Mindennek megvan a maga ideje és nem kell siettetni. Ha esetleg augusztusban meg nem indul, jelentkezem egy másik nyelviskolába és probléma megoldva. Most csak a jogosítványomra fogok koncentrálni. A KRESZ vizsgára és az egészségügyre. A vezetés, azaz a gyakorlati oktatás pedig megy a koreai tanulása mellett is. A vicces, hogy még a személygépjármű, azaz "B" kategóriás jogsim sincs meg, de már tudom, hogy amint az meglesz és még a koreai tanfolyamnak is vége, elkezdem az "A" kategóriás jogsi megszerzését is, azaz elkezdek motorozni tanulni. Nagyon régóta szerettem volna már és a terveim még mindig meg vannak. Szépen lassan valóra váltom az összeset. Szépen... lassan... AZ ÖSSZESET.

Mivel ma elkezdődött a hétvége (fura, hogy ilyenre gondolok nyáron) anyummal elmentünk cipőt venni, ami elég érdekes mutatvány volt. A Deichmmanba mentünk be először. Abba, ami Vecsésen van. Vettünk is két cipőt. Tök jók. Mind a kettő ilyen bebújós, nyári cipő. Az egyik barna, a másik fekete és mind a kettő 36-os, ami olyan fura. Nem is értem. Eddig azt hittem, hogy határozottan 37-es a lábam, de már több cipőből is a 36-os volt jó, sportcipőből pedig a 38-as. Elég érdekes dolog számomra, de biztos pont a kettő között van a lábméretem és így váltakozik a fazon, vagy valami miatt. Volt egy harmadik cipő is, az fehér, de abból meg érdekes módon a 37-es volt jó, viszont az nem volt abban az üzletben. Onnan tudom, hogy a 37-es, mert volt más színűben is ugyanolyan és abból 7-es, csak nekem a fehér kellett belőle. Megnézte a csaj nekünk, hogy hol van abból a méretből, szóval anyummal átmentünk a Soroksári Auchanban lévőbe, ahol végül felpróbáltam abból egy heteset és végül mégis a 6-os illett a lábamra. Jól van, elmentünk a Kőbányán lévőbe, amit éppen felújítottak, de közben mivel a közelben voltunk, beugrottam a Family Centerben az egyik díszállatoshoz, ahol vettem Wangnak végre fagyasztott egeret. Remélem a mamám nem fog szívrohamot kapni, amikor benéz a hűtőbe és megpillantja a 10 db becsomagolt fagyasztott egeret. Gyorsan hazahoztuk, hogy a nagy melegben ne olvadjon el, aztán visszamentünk Vecsésre, ahol megvettük azt, amit eredetileg kinéztem. Igen, elvoltunk, de arra tökéletes volt, hogy közben végre nézegethessem a táblákat és arról beszélgessünk. Hasznos dolog volt, akárhogy is nézzük. Azután ettem egyet a KFC-ben, és ittunk egy-egy Mojitót.

Kellemes nap volt, csak kicsit hiányoltam a SNUPER-t, ugyanis ma nem kaptunk képet semelyikükről sem. DE... mióta megírtam a legutóbbi bejegyzést, három teaser fotó jelent meg: Sangil, Woosung és Sangho képe. Az eddigiek annyira jók! Az utolsó, azaz Sebin fotója majd 4-én (azaz itteni idő szerint 3-án 17:00-kor jelenik meg). Az mennyire durva lesz szegény gyenge szívemnek. Már egyre nehezebb várakozni. Valamint a SNUPER-rel kapcsolatban azt is szerettem volna elmondani, hogy lassan megnyit a fanoldal is, csak egyelőre legyünk túl a blogom születésnapján, aztán még egy kis szerkesztgetés után az az oldal is nyitásra készen áll majd. A honlapot a snuperhungary.gp címen érhetitek majd el a megfelelő - esetlegesen előre meghirdetett - időpontban.

LuLának és RiRinek, azaz a két manneQUEENnek pár napja 2 új dala jelent meg. Az én véleményem szerint nem elég FEMM-esek a dalok. Valamiért nem olyan művésziek, vagy nem illenek hozzájuk annyira az eddigi dalaikhoz / klipjeikhez képest. Szerintem ők kicsit jobbra is képesek. Ettől függetlenül, ha magában nézzük a két dalt, fantasztikusak! Nekem főleg a Neon Twilight tetszik (bár annak is kicsit furcsának tartom a refrénjét, legalábbis a "yeah yeah yeah yeah" dolgot), de nem befolyásolok senkit. Döntsétek el ti magatok, hogy nektek melyik jön be jobban.

[ június 24. - június 28. ] Szavazás lezárva! - Diamondteddy 5th Bday

Június 24-én indítottam egy szavazást, hogy szerintetek jó ötlet lenne-e ha pár régebbi történetemet megosztanám az olvasóimmal / látogatóimmal a blogom ötödik születésnapja alkalmából. Illetve ha valakinek volt valami jó ötlete, azt megoszthatta velem. Kaptam egy pár választ és jó ötletet, de egy különösen tetszett. (Van tippem, hogy kitől jöhetett, de nem vagyok benne 100%-ig biztos.) A lényege az volt az egésznek, hogy igazából jó ötlet a sztorimegosztás is, valamint rajzolhatnék valami kreatívat, ami illik a blogomhoz. Megjegyzésként az is ott volt, hogy nem baj ha pálcikaemberek lesznek... ennek örülök, mert több, mint valószínű, hogy olyan szintű lesz a rajz. Egyáltalán nem vagyok egy művész, de igyekszem valamit összekaparni és egy videóban bemutatni, hogy mégis mi, merre és miért. Ez nem biztos még, de valószínű. Valamint még egy tippet kaptam, méghozzá egy sztorival kapcsolatban. Az alapja egy fogadás lenne, amin kicsit meglepődtem, mert egy ilyesmit még régebben el is kezdtem, hogy fogadtunk, csak aztán szüneteltettem egy kis ideig. Ez az ötlet viszont nagyon aranyos volt és megtetszett. Szerintem megírom szépen lassan egy két részes történetben. Az már biztos, hogy ez a blog születésnapjára nem lesz készen, de ami késik, nem múlik. Oh és amit ez a (feltehetően) lány írt, az annyira meghatott, hogy amikor aznap éjfél körül olvastam az ágyban, eléggé megkönnyeztem a dolgot. Annyira jó érzés tapasztalni, hogy van még aki így vélekedik rólam és pár kedves szóval képes teljesen feldobni a kedvem. Köszönöm szépen!

Végeredmény:
 - 5 db általam választott sztori megosztása, amely olvasható lesz július 2-a estéjétől július 4 délutánjáig
 - 1 db rajz, a bloggal kapcsolatban, melyet videóban megmutatok (nem 100%)
 - valamint egy új történet publikálása hamarosan a regisztráltaknak (még nem tudok pontos dátumot mondani)

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?)

2. Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?
Fú, na... ez egy olyan dolog, amit nagyon jól és nagyon pontosan meg kell fogalmazni, mert mindannyian ismerjük szerintem a dzsinneket és azt, hogy mennyire kitolnak ez emberrel, ha nem pontosan fogalmazol. Ha tényleg kívánhatnék, akkor előtte tényleg mindent a legpontosabban fogalmaznék meg, de itt most egy kicsit lazábbra veszem a dolgokat.

1. Hadd legyen lehetőségünk megismerni egymást Kwon Jiyonggal (= G-Dragonnal, a dél-koreai előadóval, nem a többi Kwon Jiyong egyikével) - és igazából nekem ennyi elég is lenne, a többi eldőlne kettőnk között magától, soha nem kívánnám, hogy szeressen belém, hiszen az már mágia, erőltetett, nem természetes, nem igaz érzelem
2. Szeretnék egy olyan munkát, ami jól fizet, gazdaggá tesz és nagyon szeretem csinálni, de legyen mellette kellő mennyiségű szabadidőm is
3. Szeretném ha adódna lehetőségem utazgatni a Föld körül ameddig és amikor csak jól esik azzal az emberrel, akit a legjobban szeretek
4. Szeretném ha - az előbb említett - Jiyongnak boldog élete lenne és minden álmát valóra válthatná (akárhogy is alakulna a kettőnk viszonya)
5. Szeretném ha véget érne az állatkínzás örökre - húst ugyan ennünk kell, az rendben van, de végezzék azokat is humánusan és ne kelljen egy állatnak se szenvednie soha többé

Itt az önzőbbik felem győzedelmeskedett, de még annyi kívánságom lenne, mint például, hogy a jó emberek ne szenvedjenek. Mondanám, hogy a jó emberekkel csak jó dolgok történjenek, de az sem biztos, hogy pozitív kimenetelű lenne, hiszen nem véletlenül történnek a rossz dolgok is. Ha valakivel csak jó dolog történik, lehet, hogy teljesen megváltozik és már nem érdemli a jót többé. Továbbá szeretném, ha a jó embereknek valóra válnának az álmaik, ha véget érne a sok igazságtalanság, kivételezés a világon, vagy ne legyenek gonosz emberek, csak tudjátok, az már utópia lenne. Az pedig nem létezhet, csak egy fogalom. Sajnos mindig lesznek rossz napok, mindig lesz éhezés, szomjúság, igazságtalanság, gonoszság és a többi. Akármennyire kellemetlenül is érintenek minket ezek, egy dolgot nem felejthetünk el:

Rosszra mindig szükség van, hogy észrevegyük a jót.

Kellemes hétvégét!
(Mert van akinek számít, hogy az van-e épp.)

Hozzászólások (1)

Hello baebae! Miiiiiiiiiiiiiiiizu mackóóóó? Képzeljétek el! Ma egy nagyon fontos naphoz érkeztünk a történelemben... mármint az én történelmemben. xD Jó, oké, annyira nem is fontos nap, de elég nagy jelentősséggel bír, ami reggel történt. Hmm... na jó, az is csak az olvasóimnak, akik regisztráltak és meg tudják tekinteni a Cassieteddy menüpontot. LOL... na látjátok, így kell hatásvadász címet készíteni, aztán szépen finomítani a dolgokon. Ez itt most kissé feltűnően hülyeség, de könnyen ki tudnám dumálni belőle magam... ahogy azt éppen most is teszem. :D Számomra viszont tényleg elég nagy dolog történt velem reggel miközben a buszon utaztam. Tudjátok mióta nem jutott már eszembe semmilyen történet "alapanyag"? Nagyon régen kezdtem már új sztoriba, azaz régen szállt már meg az ihlet. Az igazat megvallva félek is egy dologtól, amit itt és most nem fogok elmondani, mert ha még van olyan aki esetleg normálisnak néz, azok is azt fogják rám mondani, hogy egy elmebeteg vagyok. Az mondjuk nem igazán tud foglalkoztatni, hogy mit gondolnak rólam, de ez a téma most egyébként sem ide való. Nem akarok róla beszélni, mert kivételesen nincs olyan szörnyű kedvem. Nem szeretném elcseszni. Reggel tehát... nagyon reggel, azaz 7 körül a buszon gondolkoztam, ahogy azt szoktam. Már említettem, de nagyon szeretem azt a 20 perces utat a busszal, mert általában amikor elindulok még sötét van, éppen világosodik és el tudok veszni a "táj" bámulásában és alámerülhetek a gondolataim tengében. Mondjuk az óraátállítás után már világosban fogok utazni... bár... nem is tudom az mikor van. Nekem április végéig tart a suli és utána jönnek a vizsgák. Aprilisban már nyári idószámítás van nem? (Ez most értelmes volt? Whatever, who cares... it's just a blog where people want to read interesting posts that make sence... LOL... come on Cassie, you can do it... I guess...) Ok, now I don't even know what I'm talking about. Oh yes! A buszon tehát elmerengtem, mint mindig... Jiyongra gondoltam, mint mindig... elmosolyodtam rá gondolva, mint mindig (HA! Csak hogy legyen még egy szóismétlés... xD Omg! Van olyan aki képes ezen a hülye bekezdésen átrágni magát? Van olyan aki nem x-elt még ki? ㅋㅋㅋ) ... ésésés hosszú idő után megszállt az ihlet és van ötletem egy új történethez! Na ki örül? Max az a pár ember örülhet, aki regisztrált, mert a többiek nem fogják látni. Ha pedig valaki nem örül neki... LOL (ennyit fűztem hozzá PewDiePieos stílusban). Még nem biztos, hogy meg fogom írni, vagy hogy egyáltalán nekilátok, de ha jön az ötlet és meg tudom fogalmazni azokat a pillantokat, melyek a fejemben gyönyörűen kirajzolódtak, akkor természetesen egy idő után elolvashatja minden reagisztrált tag, azaz cassieteddy. A lényege, hogy együtt vagyunk benne, 2016-ban játszódik éééééés... aranyos. xD

Miről is kéne írnom? Fogalmam sincs, ne haragudjatok. Egyszerűen csak szerettem volna írni egy posztot, mert amikor itt hagytam a blogomat a zárás előtt több, mint 100 oldalnyi bejegyzésem volt, azaz több, mint 500. Most olyan üres az oldalnak ez a része. Oké, a cassieteddy menüpontban meg lehet nézni a régi bejegyzéseket is, de a látogatók csak ennyit látnak belőle. Egy idő után biztosan sok lesz, hiszen mint azt most is tapasztaltátok, sokat tudok ám pofázni még a jóóó nagy semmiről is. Viszont ha már az unalom felé kanyarodtunk el, írok a mai napomról (ami amúgy nem is volt olyan vészesen unalmas... csak egyszer aludtam be majdnem). 11 órám volt. T_T Nos, egész ügyesen túl éltem, azt kell, hogy mondjam. Nem tudom miért, de egészen tűrhetőnek tűnt. Az egész napot Becca társaságában töltöttem és szinte végignevettük. Persze, ahogy arra számítottam, az ivás elmaradt. Gondoltam, hogy ez lesz és köztudott, hogy nekem mindig igazam van. Mivel az egyik osztálytársam ma nem jött suliba, akivel még lebeszéltük, elvileg jövő héten hétfőn ejtjük meg, ugyanis akkor is marad a 11 óra... ezentúl így lesz. Pontosabban nem egészen. Megbeszéljük, hogy legyen A-B hét, azaz dokumentációkezelés csak kéthetente lenne, szóval ilyenkor nem lenne hétfőn első 3 óránk... 8 óra... egy kicsivel azért jobban hangzik. Juj... ma kicsit kiakadtam. Pont az a fent említett óránk volt, amikor megbeszéltük a tanárnővel a dolgokat. Ez eddig oké, de már nagyon unok egy-két dolgot. Például múlthét csütörtökön megbeszéltük az angoltanárnővel, hogy a haladó csoportnak nem kell majd bejárnia órára. Ezt azért ajánlotta fel, mert azon az órán a haladók és a kezdők együtt vannak, így pedig nagyon nehéz bármit is tanítania. Erről meséltem is, hogy az év végén lesz majd egy vizsga és így tudjuk le. Ott ebbe mindenki belement... erre most a sz*rkavaró brigád elkezdett megint intézkedni, hogy fordítva legyen és nekünk kelljen bejárni, a másik csoportnak pedig ne. Azt hittem szétverek valakit. Ott miért nem tudtak erre gondolni? Most össze-vissza kérdezget mindenkit, meg kavar mindent az egyik csaj - aki tagadom, hogy Mérleg... na jó nem, mert nem rajongok a Mérlegekért még ha az is vagyok. Az az egy biztos, hogy én nem fogok bejárni, ha már megbeszéltük. Egyébként is pont Becca és én vagyunk, akik a mind a két csoport felett állnak. Csak elfogadja, ha én azt mondom, hogy "kösz nem".

Aish! Nem bírom ezt az osztályt. Pláne amiket megtudtam róluk. Alapjáraton nem érdekelnek, mert mindenki elszámol majd a saját lelkiismeretével, mindenkinek ez a saját magánügye, de pár dolgot egyszerűen nem vagyok képes felfogni... úgy szimplán emberileg. Alapvető morális problémákkal küszködnek "drága" osztálytársaim. Ti képesek lennétek egyszerre több fiúval járni? Vagy csak azért együtt lenni valakivel, hogy kihasználhasd? Esetleg a protekció érdekében lefeküdni valakivel? Ezek komolyan csak engem akasztanak ki?! Erről eszembe is jutott valami, ha már ilyen kis asszociációs játékot játszok itten magamban. Nos... képzeljétek... egyszer letöltöttem egy chatet a telefonomra... még a Galaxy S3-ra. Az mellékes, hogy melyik volt. Sokan zaklattak amikor még használtam. Azóta már nincs az új telómon. Nincs rá szükségem. Egyszer rám írt egy pasi. Már meg sem lepődtem a "hi baby" és a cifrább megszólításokon, köszönéseken. Ő is így tett. Mivel hozzá voltam szokva, elkezdtem vele beszélgetni. Persze mindegyikkel úgy bántam, ahogy azt megérdemelték. Pl. engem ne zaklasson már a kielégületlenségével, mert nem érdekel. Az a férfi tehát gazdag is volt és sok helyen járt már. Többek között a képei alapján tudom, hogy igazat mondott. Ezután elkezdte mesélni nekem, hogy ő felnőtt filmekkel foglalkozik és, hogy nemsokára Budapesten lesz. Szeretné, ha benne lennék egy ilyenben. A lényeg, hogy fel akarta venni, ahogy mi ketten *khmkhm*. Alapjáraton csak néztem amikor megláttam mit írt, de utána gondoltam egy kicsit belemegyek a játékba, talán még el is érhetek nála valamit. Azt előre leszögezem, hogy eszem ágában nem volt vele lefeküdni és belemenni ebbe az egészbe, amiért amúgy pénzt is adott volna (ami még jobban felháborított, hogy egy ekkora k*rvának néz). Azt válaszoltam neki, hogy rendben, ha segít valamiben... méghozzá, hogy hozzon össze egy találkozót Jiyonggal. Utánánanézett és azt mondta erre, hogy rendben, de előbb a videó. Ott kezdtem könnyezni a röhögéstől és elküldtem a p*csába egy "ne nézz már ekkora hülyének" üzivel. Ezzel arra szerettem volna rávilágítani, hogy habár Jiyong a legnagyobb vágyam, de erre nem lennék képes soha. Pláne, hogy össze se hozta volna a találkozót, de igyekezett azért hülyére venni. Ha viszont megtette volna se mennék bele ilyenbe. Most komolyan... nem tudnék azzal a tudattal élni hátralévő életemben, hogy rólam készült egy ilyen videó, vagy, hogy eladtam magam ilyen könnyen. Nekem többet számít a becsületem ennél. A másik pedig, hogy Jiyong sem lett volna rám büszke... habár... a r*bancát elnézve nem biztos, hogy annyira meghatotta volna a dolog.

Ma egyébként - mint már említettem - végig Beccával hülyéskedtünk. Azt hittem, hogy végigalszom és szenvedem a napot, de ehelyett egy csomót nevettünk és egész könnyen túléltük. Dokumentációkezelés után / közben elmentünk a boltba és vettünk kaját a napra. Az 5 gyorsíráson egy jegyzőkönyv részletet írtunk le... azaz megint annyit vettünk 5 órában, amit le lehetett volna tudni egyben is. Ezután vettünk egy-egy energiaitalt a büfében, aztán adózási ismereteken szinte végig akasztófáztunk és eléggé hangosan nevettünk. Biztos, hogy zavartuk az órát, de annyira vicces volt akkor minden, hogy nem figyeltünk oda. Lehet tényleg hatott az energiaital, mert felpörögtünk tőle. Jó, még gyorsíráson is néztünk videókat, amiken joggal szakadtunk. Miután végeztünk, még ott maradtunk kicsit beszélgetni, aztán ő elment egy találkozóra, én pedig hazaindultam.

Azt hittem vészesebb lesz ez a 11 óra, de végül túlestünk rajta, sőt még ott is maradtuk kicsit beszélgetni. Biztosan nem volt elég a suliból és szerettük volna még egy kicsit kiélvezni az ott töltött perceket. Lol, persze. Holnap Becca nem jön suliba, viszont én végig aludni fogok. Szerencsére úgy alakult, hogy csak 2 szolgáltatásmarketingem és 3 gyorsírásom lesz... éééés 9:45-re megyek. Hmm... mivel akkor már nem jár az a busz, muszáj villamossal és metrókkal elmennem a suliba, de túlélem. Olyankor kicsit jobb, mert a reggel 6-7 órához képest nincsenek olyan sokan. Juj~ anyum vett nekem rotringhegyet, mert megkértem rá és mellé még két rotringot is kaptam. Szépek! :3 Remélem nem haragszotok, hogy ez ilyen kis uncsi, rövidke bejegyzés lett, de ahhoz képest, hogy a suliban elvoltam, hazaérve mégis kicsit bepunnyadtam és nem igazán volt időm egy terjedelmesebb posztot írni... viszont mindenképp szerettem volna valamivel megköszönni ezt:

Már tegnap megdőlt a napi látogatottsági rekord 190 fővel, de most még ezt is túlszárnyaltátok. Ez rendben van, hisz blogger queen vagyok ugyebár, de, hogy a nyitást követő pár napon belül már eddig jutottunk együtt, az elképesztő. Elképesztőek vagytok. Hamarosan a portállistán a blogok között az első is leszek, ha így megy tovább. Köszönöm tehát~! Szerintem nem tudom jobban kimutatni a hálámat, mint hogy folyamatosan gyártom nektek az olvasnivalót. Továbbra is számíthattok rám ebben és minden másban is! Így búcsúzóul kaptok is egy videót tőlem (az én drágáimról) és egy mini bejelentést. Nemsokára elindul egy bejegyzéssorozatom, melyben dalokat fogok ajánlani nektek. ^w^ Jó ötlet? Tetszik? Ha igen, akkor örömmel fogom linkelgetni az általam olyannyira imádott dalokat mindenféle műfajban.

Puszi! Szuperjó keddet! Vigyázzatok magatokra!

Mit szólsz hozzá?

नमस्ते { Namastē }

"Szia" nepáliul ♥

Kessziteddiz!!! Mondtam már nektek valaha, hogy ti vagytok a legcukibbak? Igen, tudom, mondtam már, de most megint meg kell említenem, hogy mennyire sokat jelent nekem amit tesztek értem. Eddig lassan két napja vagyok nyitva csak, de... máris érzem a szereteteket. Nagyon jól esik és hálás vagyok érte! Szeretném viszonozni, szóval remélem a bejegyzéseimmel sikerülni fog valamennyire. Igyekszem gyakran írni és minél jobban éreztetni veletek, hogy csodálatosak vagytok. Kérlek higgyétek el! Most adok is egy házit. Sétáljatok oda a tükörhöz, nézzetek bele és mondjátok: "egy fantasztikus ember vagyok, erős, értelmes és gyönyörű. egy olyan ember, aki nem adja fel, ezért minden kitűzött célját eléri az életben". Do it! Now! *vár, hogy visszaérj* ... Most és amikor csak alkalmad nyílik, tedd meg a kedvemért. Tényleg köszönöm, hogy olvastok. Képzeljétek, tegnap 102 volt a napi látogatottságom. Ma úgy 40-re tippeltem volna hazaérve a suliból, de meglestem és akkor volt 95. Jócskán meglepődtem. Azóta pedig már 160-ra is felugrott. Durva! Thank you visitors! Arra a kemény két bejegyzésemre kapott lájkokat is nagyon sokra értékelem, hiszen ha már nem vagytok beszédesek, legalább az elárulja, hogy van pár ember, akik kedvéért érdemes az írással "fáradoznom". Az eddigi regisztrálóknak üzenem, hogy mindenkiét elfogadom, csak még egy-két változtatást szeretnék végrehajtani a cassieteddy menüpontban. Amint készen van, beengedlek titeket, hogy szabadon törjetek, zúzzatok. Addig kérlek titeket, várjatok türelemmel, továbbá várom, hogy bővüljön a macihadsereg. (Jaj, ez de cukin hangzott.) Amit ezzel az egésszel szerettem volna mondani, az az, hogy becsüljétek meg magatokat. Lehet bele sem gondoltok, hogy egy embernek mekkora örömet okozhattok. Nekem mindegyikőtök fontos és szeretném ha ti is így vélekednétek erről. Sokszor bele sem gondol az ember, hogy a kedvességnek mekkora ereje van. Give love to be happy.

Nehezemre esett ma is felkelni, pedig 10:30-ra mentem. Jó, abba beletartozik az is, hogy nekem egy óra az út a suliba. Gyakorlatilag el is késtem... ami nem a felkelés miatt volt, hanem mert még tegnap megkért Becca, hogy vegyem fel neki videóra ahogy a kígyóm betömi az egeret. Lol... tegnap megvettem ugye és egész éjszakára benn felejtettem Mickeyt a táskámban. Reggel esett le, hogy ott van. Szerencsére másfél órával előbb keltem, ezért kiolvasztottam. Míg olvadt, anyummal kávéztunk és beszélgettünk. Azután megetettem Wangot. Majdnem 19 perces videó kerekedett ki abból, hogy kajál. Olyan lassan tömi be, de én végig vettem és már majd' lerohadt a kezem. Anyummal ott bámultuk közben és beszélgettünk. Miután megvolt a videó, késve elindultam suliba, majd akkor derült ki, hogy Becca nem is jön aznap. Remek vót~! Még az úton - habár késésben voltam, azért - megálltam egyet kutyázni. :P Benn kiderült, hogy még előbb is érkeztem, mint a tanárnő, szóval nem volt gáz. Az órán megbeszéltük - mert angol volt -, hogy nem kell bejárnunk. Eredetileg 2 csoport van, kezdő és haladó. Azt mondta, hogy a haladóknak nem kell bejárniuk órára, viszont év végén, mivel ez egy szaktantárgy, írnunk kell angol önéletrajzot, motivációs levelet és majd eljátszunk egy állásinterjút - ez az utóbbi lesz a felelés. Már így előre ijesztőnek tűnik. Kíváncsi vagyok milyen lesz akkor, amikor a tényleges számonkérésre kerül a sor.

Ezután volt egy lyukasóránk, amin leginkább két osztálytársammal beszélgettem és hülyéskedtem. Szóba került Wang kajoltatása. Az egyik lány mondta, hogy nem akarja látni, a másikat eleinte érdekelte, aztán a videó sasolása közben meggondolta magát, majd végül az egyik fiú osztálytársammal néztem végig és beszélgettünk róla. Amikor végre elkezdődött az adatbáziskezelés gyakorlat című óránk, leginkább Exceleztünk, de hasznos volt. Oh! Most esett le, hogy azt mondta a tanár, hogy aki megcsinál egy feladatot holnap reggelig jól, az kap egy ötöst. Omg! Asszem sokáig fenn leszek ma is... >o< Holnap legalább nem lesz sulim.. helyette viszoooooooont megyek Szlovákiába és találkozom Hachival. Elvileg 10:20-kor indul a vonatom a nyugatiból, de egy kis idő lesz az út, plusz biztos, hogy ha már ott vagyok, nem indulok el bubistea nélkül. Az ott tartózkodásom még nem tudom, hogy milyen lesz, vagy mit fogunk csinálni, de kíváncsi vagyok. Ha csak beszélgetünk, már jó nekem. Azután pedig majd azt is elmondhatom magamról, hogy Szlovákiában is voltam és bővül az általam látogatott országok listája. *w* Még ebben nem vagyok biztos, de úgy tervezem, hogy holnap ha sétálgatunk, csinálok nektek videót. (A francba, akkor meg előbb is kell kelnem, hogy kisminkeljem magam... Anélkül pláne nem ajánlott rám nézni. xP) Viszont, többen írták, hogy szívesen látnának videókat. Önként vállaltátok be a kínzást! :D Nem tudom mikor jelentkezem legközelebb... vagyis jobban fogalmazva, nem vagyok biztos benne, hogy holnap a találkozó és a hazautazás után még lesz erőm összehozni valamit, de a hétvégén számíthattok rám, ha minden jól megy.

Omg omg omg omg omg omg omg~! My hero! I can't waiiiiit to see this!!! *o* ♥

Mivel ez a bejegyzés elég rövid lenne - csak gondoltam muszáj megosztanom veletek, hogy mennyit jelent a támogatásotok -, ma is megcsinálok egy tesztet. Kénytelen vagyok valamivel kitölteni a helyet, hogy ne legyen annyira üres... ráadásul szeretem is csinálni, ti pedig úgy tűnik, hogy kedvelitek. A felmérésben is többen szót ejtettetek erről, szóval örömmel fordítgatok és válaszolgatok. Legalább az angolt is gyakorlom. Legyen szép hétvégétek és ne feledjétek, amit ezen bejegyzésem elején írtam nektek! Ölelés minden cassieteddynek!

Ha lenne 10000 dollárod most, mit tennél vele?
Vennék magamnak 20 csomag chipset. (Nyilván annyi pénzzel el tudnám érni. Azon lennék.)

Mikor ittál utoljára alkoholt?
Múlthét vasárnap... de jövőhét hétfőn is fogok. 11 órám lesz, szóval 2 osztálytársammal már el is terveztük, hogy előtte bepiálunk. Ha összejön, várhatjátok a sztorit. xP

Tört már el csontod?
Yepp, a bal karom és valamelyik lábujjam.

Milyen parfümöt használsz?
Nem tudom, mert még Jennytől kaptam szülinapomra és nem az eredeti felirat van rajta. Lecserélte és helyette teleBIGBANGezte. *w* De amúgy tök jó illata van és zöld. Valami B-s a neve, asszem. Ha látnám, tudnám.

Érdeklődsz az írás iránt valamely formában?
Bezony. Szükséges erre bővebben válaszolnom?

Bemutatnád a szüleidnek azt a személyt, akit utoljára megcsókoltál?
Nem hiszem, maximum azért, hogy megtapasztaljam milyen külön show lenne, ahogy társalogni próbálnának "angolul". De amúgy nyilván nem mutatnék be a szüleimnek egy szórakozóhelyen felszedett csávót.

Létezik fiú-lány barátság anélkül, hogy elkezdenének érezni valamit egymás iránt?
Szerintem igen. Nekem vannak fiú haverjaim. Jó, nem barátaim, csak haverjaim, de én egyikre se tudnék máshogyan tekinteni. Számomra ott van az a bizonyos one & only.

Képes lennél összejönni az exeddel újra?
Arra se emlékszem ki volt, de persze, hogyne... :D (It was sarcastic, I hope everyone got it.)

Van a barátaid között olyan, aki szűz?
Nagyon remélem. Egyébként meg majd biztosan meg fogom osztani mindenkivel, hogy melyik barátom szűz és melyik nem. Ez lenni nagyon gúd question, tényleg...

Kivel mentél el enni legutóbb?
Hachival gyrosoztunk még múlthét pénteken.

Az exed egy totális idióta?
Nem, nem az, csak Oroszlán.

Hogy néz ki a póló, amit viselsz?
BIGBANG-es. Rajta vannak a fiúk még a Fantastic Babys korszakból.

Honnan szerezted?
Vettem bótbó.

Ki a legviccesebb ember, akit ismersz?
Az, hogy ki milyen vicces nagyon relatív. Engem Seungri bármikor képes megnevettetni, csak őt nem úgy ismerem. A közelemben... hát... én... és ezt most vicc nélkül, sorry.

Ki volt az utolsó ember, akivel tegnap este beszéltél mielőtt elmentél aludni?
Hachi.

Szeretsz ölelkezni?
Szeretek. :3 (I mean szeretnék.)

Eszedbe jut a szex háromnál több alkalommal egy nap?
Nem. Pont háromszor jut eszembe minden nap.

Barát / barátnő, vagy barátság extákkal?
My one and only love.

Mikor ettél utoljára pizzát?
Nem tudom. Seriously. Nem emlékszem, annyira régen ettem már... de nem is hiányolom különösebben.

Úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezted?
Nem teljesen.

Az utolsó ember az ellenkező nemből, akivel beszélgettél egyedülálló?
Gondolom...

Amit ma viseltél, felvetted már valamilyen különleges alkalomra?
Nem.

Mit ettél utoljára?
Muffint! *-*

Valahol az otthonodon kívül töltöd ki ezt a felmérést?
Nem.

Mi történne, ha gyereked születne attól az embertől, akit utoljára megcsókoltál?
K*rvára meglepődnék mekkora profi, hogy csókkal megtermékenyített. xD

Nem utálod, amikor a telefonod meghal egy beszélgetés közepén?
De...

Ha tudnád, hogy a megfelelő emberrel vagy együtt, hozzámennél feleségül még ma?
Nem hiszem, hogy 2 óra alatt le tudnánk bonyolítani, szóval nem. :D

15000 dollártért képes lennél meztelenül rohangálni az utcán?
A szerelmem előtt nem lennék képes meztelenül rohangálni. Egyet tippelhetsz.

Kitagadnának a szüleid, ha teherbe esnél?
Ja... mondta is anyum, hogy nehogy unokákat merjek szülni neki, különben még elver a fakanállal.

Mész koncertre vagy fesztiválra most nyáron?
Előre még nem terveztem el így semmit, de nem hiszem. Nem vagyok oda a hányásban alvásért, vagy a heti egyszeri tisztálkodásért. A koncertet még nem tudom... ki tudja hogy alakul. (Nem, úgyse jön ide egyik csapat se...)

Fiatalabb vagy, mint 18?
Most miért kell kiakasztani??? TT_TT

Túlsúlyos vagy?
Most miért kell kiakasztani??? TT_TT (lol)

Mi volt az utolsó dolog, amiért nagyon lelkesedtél?
Szerintem amikor visszajelölt Facebookon Lee Hyeonseo. Akkor nagyon lelkes voltam.

Van elképzelésed, hogy hogyan fogod elnevezni a gyermeke(i)det?
Van. Kwon Jiyong, Kwon Gaeul, Kwon Jinah.

Mikor szexeltél utoljára?
Amikor megírtad ezeket az idióta kérdéseket... és nagyon jó volt... ellenben a kérdéseiddel.

Gondolj vissza a legmeghatározóbb kapcsolatodra. A te hibád volt, hogy véget ért?
A legmeghatározóbb kapcsolatom? *sikít a nevetéstől* Melyikre a rengeteg közül? Jaj, nem tudok választani.

Mi a kedvenc színed?
Citromsárga, kék(, lila, zöld, rózsaszín). Nagyjából ebben a sorrendben.

Mikor aludtál utoljára együtt valakivel az ellenkező nemből? Ki volt az?
Ki írja ezeket? Megnézhetem, amikor egy pornósztár tölti ki? I don't think it's your business, man. ... De amúgy tegnap a cicámmal. ^w^

Leggyakrabban az ágyban csókolózol?
Igen. A macskámmal.

Látott valaki meztelenül az elmúlt 6 hónapban?
A szellemek és a háziállataim mindenképpen. Sajnálom is őket.

Hogyan definiálnád a jelenlegi kapcsolati állapotodat?
Jackpot. Mármint ez most nem a definíció volt... csupán a kérdéshez fűzött megjegyzésem. Hadd vezesselek el titeket egy kalandos utazásra, melyben bemutatom. Nos, ha elindultok a "lol" úton, majd jobbra fordulva a "it will never happen" főút és a "stop dreaming b*tch" utca sarkán megtaláljátok a "you'll die waiting for him" épületet. Ott lakom 40 cicával.

Saját fordítás!
Forrás: Tumblr

Hozzászólások (2)

Üdvözlök az oldalon minden látogatót!

Annyeoooooooooooooooooong!

Hát ez is elérkezett. Cassie (végre) visszatért... és E/3-ban beszél magáról. Ne aggódjatok, nem folytatom ezt a stílust. Érdekes lenne. Akkora sztár MÉG nem vagyok. hihi~ Oké, nem is leszek, meg nem is akarok az lenni... Mármint lennék sztár, de "valami más" jobban lennék. Whatever. Na nézzük... azt hiszem pár dologgal tartozom nektek. Legelőször az olvasóimnak tartozom köszönettel, akik mindezidáig kitartottak szerény személyem mellett és szimplán, hogy kedvelnek, olvasnak, de a legfontosabb, hogy erőt adnak nekem. Továbbá a látogatóknak köszönöm szépen, hogy növelik az oldal látogatottságát, ezáltal még több emberhez juthat el az üzenetem. Végül és teljesen utolsósorban az utálóimnak szeretnék köszönetet mondani, mert akár furcsa, akár nem, ösztönöznek, mert... [Sometimes I feel like giving up... then I remember I have a lof of motherf*ckers to prove wrong.] Ennek ellenére pont lesz*rom a véleményüket. Paradoxon van itten, kérem. Na jó, ahogy látom előre megvan a Grammy-díjas köszönőbeszédem. (≧▽≦) Leginkább a cassieteddyjeimnek vagyok hálás! Please continue supporting me!

Ez azonban nem minden, amivel tartoztam. Nagyjából fél évig nem voltam itt... várjunk *számol* ... ja, majdnem 6 hónapig. Ebből kifolyólag tartozom nektek pár sztorival. Nem, most nem egy általam írt, kitalált történetre gondolok. Szerintem olyat már nemigen fogok írni, de meglátjuk mi lesz. Igazából ezalatt a majdnem 6 hónap alatt annyira elszoktam a bejegyzésírástól, hogy nem könnyű visszarázódni. Kérlek, nézzétek majd el nekem, ha bénázom.

Köszönöm mindenkinek aki kitöltötte ezt a kérdőívet! Sokat segítettetek vele! Leginkább abban, hogy mit szeretnétek az oldalon látni. Igyekszem a kedvetekre tenni!

A velem történtek...

Nya~ az a truth, hogy nem tudom mit meséljek, vagy hogy azt miképpen tegyem, mert nagyon hosszúra nyúlna. Szerintem majd folyamatosan mesélek a történésekről a későbbi bejegyzésekben, ahogyan eszembe jutnak. Pár fontos dolgot, azért megemlítek most. Kezdeném a sulival. "Hamar essünk túl a kényelmetlen témákon" címszóval. Bár nem mintha jók lennének, ugyanis mostanában inkább a kellemetlen dolgok ütik fel a fejüket az életemben.

Több ember is kisétált az életemből az elmúlt időkben. Nem akartam írni erről, de egy idő után úgyis fel fog tűnni mindenkinek, hogy Lilith már nem a barátnőm. Elég komplikált történet ez az egész, de nem is kívánok róla hosszasan témázgatni. Így történt. Csak azt tudom rá mondani, hogy ez van, ez az élet. Továbbléptünk mind a ketten. Ő is, én is. Nem tud nagyon meghatni, ahogy mostanában semmi. Az iskolával kapcsolatban akartam elmesélni azt is hogy volt egy "bandaszerűségünk". Nos, már nincs. Illetve van, csak én nem vagyok a része. Ők sz*rnak a fejemre, én is az övékre. Annyira érzéketlenné váltam mostanra, hogy senki nem tud érdekelni. Egy legjobb barátnőm van, barátból pedig 3-4. Az ból mostanában sokat beszélgetünk Beccával, aki egy nagyon aranyos lány. Sosem voltunk rosszban, de mostanában egyre többet lógunk együtt. Ő azon kevés emberek közé tartozik, akik megpróbálkoznak megismerni, nem rögtön lebunkózni. Ettől függetlenül továbbra is mindenkivel eltársalgok, ha hozzám szólnak, de elvagyok én magamban is. Túlságosan is sz*rok a külvilágra. Sokkal jobban sz*rok az egész körülöttem lévő világra annál, hogy bármi is érdekeljen, vagy zavarjon. Elvégzem a feladataimat, amelyeket el kell, beszélgetek a barátaimmal, olvasgatok, zenét hallgatok, ábrándozok és továbbra is reménykedek, hogy az álmom majd beteljesül... plusz küzdök is érte, hogy így legyen.

Nyelvvizsgázni is voltam, amelynek az írásbeli része sikerült. Nem gondolom úgy, hogy annyira rossz lettem volna a szóbelin, de elég feltűnően nem szimpatizált velem a két nyanya. Az a vicces, hogy az osztályban van olyan, aki egy értelmes mondatot nem tud összerakni angolul, de nekik megvan a szóbelijük. Kicsit meglepett a dolog és azóta már az angoltudásomban sem vagyok biztos. A jó dolog viszont az, hogy már ez sem érdekel.

A legnagyobb művészlelkek mindig kicsit kilógnak a sorból. Nos... én be sem állok a sorba.

A zárás alatt szerepjátékoztam is egy helyen, amit nagyon élveztem. Jó volt a társaság, egész nap alig vártam, hogy felmehessek és ott kicsit elfeledhessem a gondjaimat. Számomra sokat jelentett az oldal. Eléf feltűnően többet is, mint az eredeti készítőjének. Végül aztán bezárt az oldal, így az is abbamaradt. Ennek az oldalnak köszönhetően azonban megismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon jó barátnőmmé vált. Kedves és képes eltűrni engem, innen már nyert ügye van. Aki engem elvisel, az egy hős, szerintem. Hachinak hívják és igazán szeretek vele beszélgetni. Szlovákiában él és múlt hét pénteken találkoztunk először. Ha minden igaz, akkor most pénteken pedig én megyek hozzá Szlovákiába. Ott még sosem voltam és már várom! Számomra mindig felemelő érzés átlépni egy országhatárt. Erről az ismeretségről mesélek majd a későbbiekben többet, ahogyan minden másról is.

Wait for it, my cassieteddys...

Változások az oldalon...

Mint látjátok, kicsit megújult az oldal felépítése, amit nem véletlen elhatározásból készítettem el így. Kezdjük most a dizájnnal és a külsőségekkel... az újranyitáskor természetesen a BIGBANG díszíti az oldalamat, hiszen - mint azt már tudjátok - nagyon sokat jelent nekem minden egyes tag. Külön-külön is, de amikor együtt vannak mind az öten, az elmondhatatlanul jó érzéssel tölt el. Ezért is gondoltam, hogy a dizájnon persze együtt fognak szerepelni. Sokat szenvedtem vele, hogy hogy nézzen ki az oldal nyitáskor. Egy dolgot tudtam: a BIGBANG-nek kell rajta díszelegnie. Ezen kívül azonban semmilyen elképzelésem nem volt. Sokat próbáltam ki, mire végül ez lett a nyerő. Persze nem vagyok vele 100%-ig megelégedve, ahogy egyik dizimmel sem... de jobban tetszik, mint a többi variáció. Ez is kicsit sötét lett, de szerintem nem olyan szomorú a hangulata... emellett, ne aggódjatok, a következő valószínűnek tartom, hogy világos és színpompás lesz. A fejlécre írtam egy kis köszöntőszöveget, ami leginkább az új látogatóknak szól, hiszen a cassieteddyjeim már tisztában vannak az oldalon zajló dolgokkal és minden népbutítással, illetve propagandával. LOL

Ha már ilyen szépen eljutottam az olvasóimhoz, kezdjünk bele a menüpontok kivesézésébe. Mint látjátok, már nincs olyan sok információ kinn az oldalon, mint eddig volt. Egy valamire biztosan rájöttem: az emberi gonoszság határtalan. Persze az utálkozásnak több oka van, amelyet most nem fogok elemezni (inkább azt is majd egy későbbi bejegyzésben fejtem ki). Az utálkozók azonban mind meg fogják találni a lehetőséget, hogy belekössenek valamibe. Ugyan már "késő bánat" eltitkolni az emberek elől a bármit is, éppen ezért nem is ez a célom. Ezentúl is nyugodtan kifejtheti a véleményét mindenki, aki feljön az oldalamra, azt én el is fogadom majd, viszont vannak dolgok, amiket jobbnak láttam csak olyanokkal megosztani, akikben bízhatok és akik kedvelnek engem. A blogomon ezután is megosztom az olvasókkal minden véleményemet, velem történt eseményt és egyebet. Lesznek kihívások, tesztek, minden ami eddig volt és új tartalmak. Az "ékkövekkel" kapcsolatban... részemről még mindig fennáll a csere mindenkivel, szóval ha ezt ti is így gondoljátok, jelezzétek a chatben. Szerintem én mindenkinek írtam időközben, egyszerűen csak írkáljátok tele az új chatemet nyugodtan!

A Napjaim, a Rólam és a Kedvenceim menüpontokat továbbra is látogathatja mindenki regisztráció nélkül. A Cassieteddy menüpont viszont egy teljesen új dolog az olvasóim számára. Erről majd a menüpontban is olvashattok, de itt is leírom mi a lényege. Csak az olvasóimnak hoztam létre azt a menüpontot. Egy kicsit interaktívabbnak szántam, de az sem baj, ha valaki nem akar majd megnyilvánulni, mert tudom, hogy sokaktól nem elvárható. Ezzel nem is lesz gond abban a menüpontban, bár nyugodtan beszélhettek majd egymással is... és mint mindig, én is ott leszek nektek. A legfontosabb tehát az, hogy minden személyesebb tartalom oda került. Csak a cassieteddyjeimmel szeretném azokat megosztani, mert úgy gondolom, hogy senki másnak nincs hozzá köze. Ott található ezentúl az összes régi bejegyzésem és történetem, amit valaha írtam. Ha esetleg új sztorik publikálására kerül sor, azt is csak ott lehet majd elolvasni. A szerelmemről is írok ott és minden vele kapcsolatos dologról. Ezeket mind csak regisztációval lehet majd megtekinteni. Az azonban nem lesz olyan egyszerű, de túl bonyolultnak sem tartom. Egyszerűen csak ki kell töltened a regisztrációs lapot, azután pedig megtenni a második lépést: e-mailben írnod kell egy rövid, pár mondatos indoklást, hogy miért szeretnél hozzáférni a menüponthoz, továbbá, hogy miért gondolod, hogy megbízhatok benned. Nem egy csöpögős szerelmeslevelet várok el, de egy korrent indoklás érdekelne. Anélkül, ha nem küldöd el, nem fogadom el a regiszrációdat. Szerintem ha az olvasóm vagy, akkor egyáltalán nem nagy dolog megtenni ezt a két lépést.

A szerelmemről ezentúl is írni fogok, mert akármennyire is szeretném, nem tudom kizárni az életemből. Elengedhetetlen része a mindennapjaimnak, hiszen egy nap csak egyszer gondolok rá, de akkor folyamatosan - that means 24/7. Mindenhez kötődik már. Túlságosan az életem része, hogy megpróbáljam mellőzni. Nyilván mindenki tisztában van vele, hogy ki ő, mégsem gondolom, hogy az iránta érzett szerelmemhez bármi köze, illetve beleszólása lenne bárkinek is. Írok róla, mert ez a blogom, ahol az érzelmeimről írok, ő pedig az életem értelme... logikus összefüggés, ugye? Ugye. A negatív véleményeket pedig ezután is ugyanolyan előszeretettel fogom lesz*rni, ahogy eddig tettem.

Nem szaporítanám tovább a szót. Remélem ezután is ugyanúgy támogatjuk majd egymást. A legjobbakat kívánom mindenkinek! (Akár közhely, akár nem...) NEVER GIVE UP! (Cuz if you do, I'll go there at night and kill your favourite pillow. (Don't question me!) ... LOL) ... Actually, if you give up, you give your happiness up. I'm always here. Grab my hand and let me be your guide. We will survive everything as long as we are together.

Mit szólsz hozzá?