Eljött a blogom ötödik születésnapja, aminek alkalmából összedobtam egy dizájnt és új zenelejétszót is feltettem. Ma láttam neki, amikor 10-kor felkeltem és kb. délután 2-ig csináltam... látszik is rajta, de szerettem volna a blogom ötödik születésnapját így is megünnepelni, hogy egy új kinézettel látom el. Egészen eddig nem volt ihletem, aztán reggel gondoltam ebből a képből összedobok egy dizájt. A zenék közül egy mini ajánló jelleggel kiemelném a kedvenceimet.

After School - Bang
BIGBANG - With U
Big Time Rush - 24/Seven
Dal Shabet - Someone Like U
Demi Lovato - Heart Attack
EXID - Only One
FEMM - Countdown
GFRIEND - Me Gustas Tu
Kisum - No Jam
Miley Cyrus - Obsessed (imádom a szövegét... annyira igaz...)
Orange Caramel - Abing Abing
SISTAR - I Like That
SNUPER - Yes Or No

Nem szeretném sokáig húzni ezt az egészet, mert már úgyis mindent elmondtam. A videóban is megemlítettem mennyire hálás vagyok nektek ezért az öt évért. Folytassuk egymás támogatását és minden rendben lesz ezután is. A videóért kattintsatok az alábbi képre. Nem akartam beágyazni a videót, mert már ott a videóból kiragadott kép miatt lelőttem volna a "poént"... a gyönyörű rajzomat... >_>

Hát ez is eljött... 1 nap múlva itt van a blogom 5. születésnapja. 5 éve ilyenkor még nem is sejtettem, hogy egy napra rá mibe kezdek bele. Egy olyan dologba, ami szinte teljesen megváltoztatja az életemet. Akkor még sejtésem sem volt, hogy egy egyszerű regisztráció mekkora hatással lesz rám a továbbiakban. Már volt egy blogom akkor is, de egyáltalán nem éreztem magaménak. Ott valamiért nem tudtam mit írni. Ezért mondom mindig, hogy a blog címét is tökéletesen meg kell választani, ugyanis ha nem érzed magadénak, nem is jutsz vele semmire. Ha jól emlékszem, akkor már fogalmazódott a fejemben a blognév és, hogy egy új oldalt nyissak, de egy kicsit talán féltem is. Féltem, hogy hiába kezdek neki, nem lesz értelme, vagy esetleg hamar abbahagyom, mert nem lesz elég elszántságom, motivációm. Hiszen ha kétszer nem jött össze, miért jönne össze harmadszorra? Szerencsére mégis összejött, hiszen 3 a magyar igazság, na meg az én szerencseszámom... és most 5 évre rá, itt vagyok... veletek. Olyan emberek vesznek körül, olvasnak, akiket valamennyire még érdekel is minden kis bolond bejegyzésem, hülyeségem, hisztim, gondolatom, netán történetem. Eleinte nem így volt. Itt sem olvastak sokan, amit meg is értek, hiszen akkor nem írtam túl sok érdekességről, de folyamatosan fejlődtem és fogalmam sincs hogyan, vagy minek köszönhető, de egyre népszerűbb lett a blogom, amíg el nem jutottam ide. Még mindig van hova fejlődnöm, minden szempontból, de ez így van rendjén. Én mindig azt mondom, hogy hiába nagy dolog elsőnek lenni valamiben, nekem nem célom, hiszen onnan már csak lefelé vezet az út. Ez a "első helyezett" dolog is relatív, hiszen fejlődni mindig kell és mindig lehet. Sosem szabad megállni. Remélem ebben segítetek majd engem ezután is. A legnagyobb hálám mindig is a cassieteddyket fogja üldözni. Köszönöm, hogy vagytok nekem!

Most pedig a nagy hálákodás után, jöjjenek az "ajándékok", melyeket ti kaptok, az "én" születésnapom alkalmából. (héééééé)

Történetek

Egy kis magyarázat, mielőtt nekiláttok az olvasásnak. Elég jófej voltam, mert azokat a történeteket választottam ki nagyrészt, amiket a többség leginkább kedvelt. Választhattam volna egy pársorosat is, de én ezek mellett döntöttem. A Yeong-wonhi saranghalkke címűt is elég sokan kedvelték, de két-, vagy többrészes történetet most nem szerettem volna betenni. Akkor már 6 lett volna az 5-ből, vagy ha csak az első részét teszem be, az nem túl fair dolog... illetve ha 2 pontot elhasználok rá... akkor meg 4 és megintcsak nem igazságos. Nem ilyen sorrendben publikáltam őket még annó. Itt most időrendi sorrendben vannak, ugyanis szinte az összes történetem kapcsolódik egymáshoz, csupán "one shotok" formájában írom le az egész "történetünket". Aki régebben is olvasott, az nagyrészt tisztában van a dolgokkal, aki nem, annak elárulom, hogy nagyjából az a lényeg, hogy összejöttünk, szakítottunk, összejöttünk, szakítottunk és most megy a dráma, hiszti, szenvedés, mert ha minden okés, az unalmas. Ezek közük csak a 3-as és 4-es számúban vagyunk együtt éppen. Oh és "Miyoko" az a lány akar lenni, igen, csak mivel a történetek szempontjából nem pozitív szereplő, valamint nem szeretem említgetni a valódi nevén, jobbnak láttam álnevet adni neki. Ezekben személyesen nem szerepel, csak említés formájában (csak az utolsóban). Azt hiszem mindent tisztáztam. Ha van még kérdésetek, akkor tegyétek fel kommentben. Jó olvasást! (Tudom, azt mondtam, csak estétől lehet majd őket olvasni, de én ilyen cuki vagyok.)

01. Take care of me
02. Happy birthday, Cassie!
03. Blackout
04. Just a peaceful, lovely and cute moment (Jiyong POV)
05. I'm gonna find you

Állapot:
 - Csak bejelentkezve elérhető - frissítve: 2016.07.04. 20:48
 - Elérhető - 2016.07.02. - 2016.07.04.

Videó(k) - Rajz

Léééégyszi, ne szörnyülködjetek el annyira. Mármint a fejemre pillantva. Tudom, hogy szörnyű, de nem tehetek róla, hogy ezt kaptam, na. Nem mindenkinek lehet esztétikus feje... de ha már egyszer bevállaltam. A sztorik után a másik (állandó) ajándékom ez a videó, melyben rajzoltam nektek. Két részes lesz, plusz lehet, hogy egy harmadik, "bónusz" rész is jár majd hozzá. Ebben nem sok minden történik, azt leszámítva, hogy rajzolok és végig szörnyülködök, hogy mit "alkottam". A második videóban pedig a rajz elemezgetése lesz. Azért gondoltam, hogy ezt is feltöltöm, hogy lássátok, azért nekem is meg van a véleményem az isten adta tehetségtelenségemről... és egy kis betekintés, hogy milyen szintű művet várjatok.

Az... a... szájtartás... XDD

Üdvözlök minden teddyt és látogatót!

Annyira fáradt vagyok mostanság és annyira nincs erőm semmihez. Tényleg elveszi minden erőmet ez a hülye meleg. Viszont most úgy döntöttem, összehozok valami kis bejegyzést, mert engem zavar, hogy semmi friss nincs az oldalon egy ideje. Ha képes lennék rá, naponta akár több bejegyzés is lenne. Annak én is örülnék, de sajnos most pláne nincs erőm. Egyrészt meleg van, másrészt valószínű, hogy azért vagyok ilyen fáradt, mert járok az autósiskolába. Igaz, hogy csak három óra, de reggel 10-től, ami azért olyan megterhelő, mert hozzászoktam, hogy nagyjából akkor kelek. Milyen könnyen meg lehet szokni a jó dolgot, aztán meg rázódjon vissza az ember a koránkeléshez például. Kicsit kellemetlen, de szerencsére hétvégén nincs óra, szóval most pihenhetek egy kicsit.

Nya de... túl vagyok három elméleti órán az autósiskolában. Hogy mit gondolok róla és hogy érzem magam? A legmeghatározóbb érzés, ami most bennem van ezzel kapcsolatban, hogy annyira messzinek és elérhetetlennek tűnik az egész. Oké, hogy eddig nagyjából mindent értek, egyértelmű, meg minden, de egyszerűen annyira félelmetes. Úgy érzem, hogy annyira zavaros most az egész. Minden zavaros. Nem is tudom pontosan mi, de a dolgok most nagyon össze-visszaságnak tűnnek a fejemben, még ha egy adott dolgot értek is. Így hirtelen, három nap alatt annyi információt nyomtak bele a fejembe, amit elég nehezen fogok megemészteni és kibogozni a szálakat. Az első órán, szerdán vezetéselmélet volt, ami nagyjából arról szólt, hogy hogyan vezess az úton, az autó felszerelései, autó-ember kapcsolata, műszerek, stb. Csütörtökön műszaki óra volt, azaz részletesen szétszedtük az autót. Oké, nem szó szerint, de átvettük, hogy mi hogyan működik, miből áll, stb. Ezen a két órán más-más tanár volt velünk. Mind a kettő férfi volt és tök normálisak. A mai órán fizikáztunk. Mármint olyan értelemben, hogy például részletesen vettük a kocsi és a föld találkozását, surlódás, kanyarodási szög, meg ilyesmi. Az volt ezzel a baj, hogy figyeltem volna, de a hasam úgy döntött, hogy spontán korgásokat produkál, ami a nagy csendben rohadtul ciki volt, így végig arra koncentráltam, hogy ne legyen hangos, hogy vissza tudjam fogni a hangosságát, vagy magát a korgást. Egyébként értettem a dolgokat. Oké, azért átnéznem át kell még, meg nyilván nem árt, de alapvetően nincs vele gondom. A fizikát valamiért mindig szerettem, pedig egyáltalán nem vagyok reál beállítottságú, azaz nekem ezek a matekos dolgok sosem mentek. A fizika mégis közel állt hozzám valamiért, pedig még csak a tanáraim sem játszottak közre ebben. Emlékszem, általánosban a hetedik félévtől volt talán fizikánk, de én már alid vártam, pedig még óránk sem volt. A tanárt nem szerettem, mert nagyon szivatós volt. El tudjátok képzelni milyen egy dobókockás feleltetési rendszer? Majd be szartunk az összes óráján. Egyszer, amikor még jó barátnő voltam még vállaltam is, hogy kimegyek felelni egy akkori barátnőm helyett. Ma már elgondolkoznék rajta, de magamat ismerve ugyanúgy megtenném, amilyen hülye vagyok. Na igen, tehát nagyon ijesztő még mindig ez a világ, amibe három napja belecsöppentem, de lassan csak kitisztulnak a dolgok. Eddig még a KRESZ-t nem vettük, de az lesz ám a jó mulatság, előre látom. Oh és a koreai tanfolyam... tegnapelőtt hívott a nő, hogy most július 4-én indul és, hogy jó lenne, ha arra mennék, mert augusztusban nem 100%, hogy indul, ugyanis a koreaira például nincs annyi jelentkező, mint például egy németre, franciára, spanyolra, stb. A minimum létszámnak pedig nyilván meg kell lennie. Mondtam, hogy nekem az nem jó, mert pont autósiskolába járok és a kettő ütközne. Nagyon ajánlotta, hogy mégis menjek, ha szeretném, mert az augusztusi nem biztos és esetleg az autósiskolával is megbeszélhetném, hogy járjak délutánira. Elgondolkoztam ezen és mondtam, hogy visszahívom. Ma visszahívtam, mert sikerült döntésre jutnom. Nem megyek most júliusban. Azt hiszem sokkal jobb lesz ez így. Most egyébként is olyan zavaros ez az egész, szeretnék csak erre koncentrálni és ezzel nyugiban végezni. Hozzátettem, hogy ha indul augusztusban, akkor feltétlenül írjon fel engem oda, de most ezt kihagyom. Egyértelműen jó döntést hoztam, akármennyire is szeretnék koreait tanulni. Mindennek megvan a maga ideje és nem kell siettetni. Ha esetleg augusztusban meg nem indul, jelentkezem egy másik nyelviskolába és probléma megoldva. Most csak a jogosítványomra fogok koncentrálni. A KRESZ vizsgára és az egészségügyre. A vezetés, azaz a gyakorlati oktatás pedig megy a koreai tanulása mellett is. A vicces, hogy még a személygépjármű, azaz "B" kategóriás jogsim sincs meg, de már tudom, hogy amint az meglesz és még a koreai tanfolyamnak is vége, elkezdem az "A" kategóriás jogsi megszerzését is, azaz elkezdek motorozni tanulni. Nagyon régóta szerettem volna már és a terveim még mindig meg vannak. Szépen lassan valóra váltom az összeset. Szépen... lassan... AZ ÖSSZESET.

Mivel ma elkezdődött a hétvége (fura, hogy ilyenre gondolok nyáron) anyummal elmentünk cipőt venni, ami elég érdekes mutatvány volt. A Deichmmanba mentünk be először. Abba, ami Vecsésen van. Vettünk is két cipőt. Tök jók. Mind a kettő ilyen bebújós, nyári cipő. Az egyik barna, a másik fekete és mind a kettő 36-os, ami olyan fura. Nem is értem. Eddig azt hittem, hogy határozottan 37-es a lábam, de már több cipőből is a 36-os volt jó, sportcipőből pedig a 38-as. Elég érdekes dolog számomra, de biztos pont a kettő között van a lábméretem és így váltakozik a fazon, vagy valami miatt. Volt egy harmadik cipő is, az fehér, de abból meg érdekes módon a 37-es volt jó, viszont az nem volt abban az üzletben. Onnan tudom, hogy a 37-es, mert volt más színűben is ugyanolyan és abból 7-es, csak nekem a fehér kellett belőle. Megnézte a csaj nekünk, hogy hol van abból a méretből, szóval anyummal átmentünk a Soroksári Auchanban lévőbe, ahol végül felpróbáltam abból egy heteset és végül mégis a 6-os illett a lábamra. Jól van, elmentünk a Kőbányán lévőbe, amit éppen felújítottak, de közben mivel a közelben voltunk, beugrottam a Family Centerben az egyik díszállatoshoz, ahol vettem Wangnak végre fagyasztott egeret. Remélem a mamám nem fog szívrohamot kapni, amikor benéz a hűtőbe és megpillantja a 10 db becsomagolt fagyasztott egeret. Gyorsan hazahoztuk, hogy a nagy melegben ne olvadjon el, aztán visszamentünk Vecsésre, ahol megvettük azt, amit eredetileg kinéztem. Igen, elvoltunk, de arra tökéletes volt, hogy közben végre nézegethessem a táblákat és arról beszélgessünk. Hasznos dolog volt, akárhogy is nézzük. Azután ettem egyet a KFC-ben, és ittunk egy-egy Mojitót.

Kellemes nap volt, csak kicsit hiányoltam a SNUPER-t, ugyanis ma nem kaptunk képet semelyikükről sem. DE... mióta megírtam a legutóbbi bejegyzést, három teaser fotó jelent meg: Sangil, Woosung és Sangho képe. Az eddigiek annyira jók! Az utolsó, azaz Sebin fotója majd 4-én (azaz itteni idő szerint 3-án 17:00-kor jelenik meg). Az mennyire durva lesz szegény gyenge szívemnek. Már egyre nehezebb várakozni. Valamint a SNUPER-rel kapcsolatban azt is szerettem volna elmondani, hogy lassan megnyit a fanoldal is, csak egyelőre legyünk túl a blogom születésnapján, aztán még egy kis szerkesztgetés után az az oldal is nyitásra készen áll majd. A honlapot a snuperhungary.gp címen érhetitek majd el a megfelelő - esetlegesen előre meghirdetett - időpontban.

LuLának és RiRinek, azaz a két manneQUEENnek pár napja 2 új dala jelent meg. Az én véleményem szerint nem elég FEMM-esek a dalok. Valamiért nem olyan művésziek, vagy nem illenek hozzájuk annyira az eddigi dalaikhoz / klipjeikhez képest. Szerintem ők kicsit jobbra is képesek. Ettől függetlenül, ha magában nézzük a két dalt, fantasztikusak! Nekem főleg a Neon Twilight tetszik (bár annak is kicsit furcsának tartom a refrénjét, legalábbis a "yeah yeah yeah yeah" dolgot), de nem befolyásolok senkit. Döntsétek el ti magatok, hogy nektek melyik jön be jobban.

[ június 24. - június 28. ] Szavazás lezárva! - Diamondteddy 5th Bday

Június 24-én indítottam egy szavazást, hogy szerintetek jó ötlet lenne-e ha pár régebbi történetemet megosztanám az olvasóimmal / látogatóimmal a blogom ötödik születésnapja alkalmából. Illetve ha valakinek volt valami jó ötlete, azt megoszthatta velem. Kaptam egy pár választ és jó ötletet, de egy különösen tetszett. (Van tippem, hogy kitől jöhetett, de nem vagyok benne 100%-ig biztos.) A lényege az volt az egésznek, hogy igazából jó ötlet a sztorimegosztás is, valamint rajzolhatnék valami kreatívat, ami illik a blogomhoz. Megjegyzésként az is ott volt, hogy nem baj ha pálcikaemberek lesznek... ennek örülök, mert több, mint valószínű, hogy olyan szintű lesz a rajz. Egyáltalán nem vagyok egy művész, de igyekszem valamit összekaparni és egy videóban bemutatni, hogy mégis mi, merre és miért. Ez nem biztos még, de valószínű. Valamint még egy tippet kaptam, méghozzá egy sztorival kapcsolatban. Az alapja egy fogadás lenne, amin kicsit meglepődtem, mert egy ilyesmit még régebben el is kezdtem, hogy fogadtunk, csak aztán szüneteltettem egy kis ideig. Ez az ötlet viszont nagyon aranyos volt és megtetszett. Szerintem megírom szépen lassan egy két részes történetben. Az már biztos, hogy ez a blog születésnapjára nem lesz készen, de ami késik, nem múlik. Oh és amit ez a (feltehetően) lány írt, az annyira meghatott, hogy amikor aznap éjfél körül olvastam az ágyban, eléggé megkönnyeztem a dolgot. Annyira jó érzés tapasztalni, hogy van még aki így vélekedik rólam és pár kedves szóval képes teljesen feldobni a kedvem. Köszönöm szépen!

Végeredmény:
 - 5 db általam választott sztori megosztása, amely olvasható lesz július 2-a estéjétől július 4 délutánjáig
 - 1 db rajz, a bloggal kapcsolatban, melyet videóban megmutatok (nem 100%)
 - valamint egy új történet publikálása hamarosan a regisztráltaknak (még nem tudok pontos dátumot mondani)

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?)

2. Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?
Fú, na... ez egy olyan dolog, amit nagyon jól és nagyon pontosan meg kell fogalmazni, mert mindannyian ismerjük szerintem a dzsinneket és azt, hogy mennyire kitolnak ez emberrel, ha nem pontosan fogalmazol. Ha tényleg kívánhatnék, akkor előtte tényleg mindent a legpontosabban fogalmaznék meg, de itt most egy kicsit lazábbra veszem a dolgokat.

1. Hadd legyen lehetőségünk megismerni egymást Kwon Jiyonggal (= G-Dragonnal, a dél-koreai előadóval, nem a többi Kwon Jiyong egyikével) - és igazából nekem ennyi elég is lenne, a többi eldőlne kettőnk között magától, soha nem kívánnám, hogy szeressen belém, hiszen az már mágia, erőltetett, nem természetes, nem igaz érzelem
2. Szeretnék egy olyan munkát, ami jól fizet, gazdaggá tesz és nagyon szeretem csinálni, de legyen mellette kellő mennyiségű szabadidőm is
3. Szeretném ha adódna lehetőségem utazgatni a Föld körül ameddig és amikor csak jól esik azzal az emberrel, akit a legjobban szeretek
4. Szeretném ha - az előbb említett - Jiyongnak boldog élete lenne és minden álmát valóra válthatná (akárhogy is alakulna a kettőnk viszonya)
5. Szeretném ha véget érne az állatkínzás örökre - húst ugyan ennünk kell, az rendben van, de végezzék azokat is humánusan és ne kelljen egy állatnak se szenvednie soha többé

Itt az önzőbbik felem győzedelmeskedett, de még annyi kívánságom lenne, mint például, hogy a jó emberek ne szenvedjenek. Mondanám, hogy a jó emberekkel csak jó dolgok történjenek, de az sem biztos, hogy pozitív kimenetelű lenne, hiszen nem véletlenül történnek a rossz dolgok is. Ha valakivel csak jó dolog történik, lehet, hogy teljesen megváltozik és már nem érdemli a jót többé. Továbbá szeretném, ha a jó embereknek valóra válnának az álmaik, ha véget érne a sok igazságtalanság, kivételezés a világon, vagy ne legyenek gonosz emberek, csak tudjátok, az már utópia lenne. Az pedig nem létezhet, csak egy fogalom. Sajnos mindig lesznek rossz napok, mindig lesz éhezés, szomjúság, igazságtalanság, gonoszság és a többi. Akármennyire kellemetlenül is érintenek minket ezek, egy dolgot nem felejthetünk el:

Rosszra mindig szükség van, hogy észrevegyük a jót.

Kellemes hétvégét!
(Mert van akinek számít, hogy az van-e épp.)

Hey ladies! Hey babies! Hey everybody!
I am a good bad boy girl!

Mi újsáááág? Tudjátok mire gondoltam így hosszú idő után? Nem? A címből még nem derült ki? Sebaj, elárulom. Meg fogok osztani veletek újabb történeteket, amiket ugyan nagy szenvedések árán, de sikerült megírnom. Régen csak úgy ontottam magamból a hülyeségeket... öhm... akarom mondani a történeteimet, de mára már annyira megszomorodtam és belefáradtam mindenbe, hogy nem megy az sem. Legalábbis nem olyan tempóban, mint akkor még, amikor "minden szuper volt"... legalábbis ennél biztos szuperebb. Mivel ezen a hétvégén nem leszek elérhető, gondoltam legyen egy kis elfoglaltságotok addig is. Jó, mostanában biztos megszoktátok, hogy nem gyakran van bejegyzés. Furcsa, mert azt ember azt gondolná, hogy olyan elfoglalt egy blogger suli közben, hogy nem tud írni és amikor eljön a nyári szünet, hozza a friss és ropogós bejegyzéseket mindennap. Ez azonban nagyon nem így van. Legalábbis a saját nevemben beszélek, miközben ezt állítom, de pont fordítva. Amikor egy blogger iskolába jár, tud miről írni, mert történnek a dolgok, de a nyári szünet hogy telik...? Felkel az ember, nem csinál semmit egész nap, aztán lefekszik aludni, majd újra és újra és újra. Oké, annyira nem unalmas az életem azért, de mostanában nem sok említésre méltó esemény történik velem. Leginkább Elishával találkozok, amit nagyon szeretek, de hiába írom le a mi poénjainkat, nem hiszem, hogy másoknak az akkora élmény lesz, mint nekünk. Persze azért igyekszem és megosztok veletek mindent, amit jónak látok... már ha éppen van ihletem és képes vagyok leírni. Mától vasárnapig nem leszek blogközelben - legalábbis bejegyzés nem lesz -, mert Elishánál alszom és megyünk a kollégáival szombaton a Veszprémi állatkertbe. Kíváncsi vagyok! Biztosan nagyon édesek lesznek az állatok! Várom már, csak tuti, hogy ropogósra sülünk majd a kis kirándulás közben...

Tegnap (is) találkoztam Elishával és elbeszélgettünk. Mivel melója volt, csak utána tudtunk találkozni. Ja és én tiszta K-popos voltam... azaz EXO-s és BIGBANG-es. EXO Chen-es felső - amit már látthattatok a videóban - és BIGBANG-es táska, amit Mimitől kaptam. Csak pár órára találkoztunk, mert melóból jött és fáradt volt, de mivel nekem kellett vennem egeret a kígyómnak, Wangnak, gondoltam összefuthatnánk, ha már mind a kettőnket ugyanarra viszi a sors. LOL. Képzeljétek... mielőtt elindultam arra gondoltam, hogy nem lesz fagyasztott egér, még fel is háborodtam, hogy tök gáz lenne, ha nem lenne. Eddig mindig volt, minden alkalommal, amikor mentem, de most nem. Ezelőtt pedig egyszer sem gondoltam ilyenre. Annyira durva. Komolyan bevonzottam, vagy megéreztem előre. Sok ilyen történt már velem és olyan furcsa érzés tapasztalni. (Bezzeg Jiyongot az istenért sem tudom bevonzani.) Az eladó csaj mondta, hogy csak élő van. Azonnal rávágtam, hogy "jaj, nem, az nem kell, köszi". Már többször mondtam, de én előt biztosan nem adok neki. Undorodom tőle, mikor azt mondják, hogy "de ez a természet rendje". A f*szt. Az a természet rendje, hogy egy kis helyre bezárjuk védtelenül azt az állatot, konkrétan a halálával zárjuk össze? A természetben legalább el tud futni, védekezni, menekülni. Ha ott elkapja az egeret, az tényleg a természet rendje. Ez nem. A fagyasztott egérke pedig már úgyis halott, szegénykém.

Csak egy röpke említés erejéig gondoltam közlöm, hogy nemsokára itt van a blogom 5. születésnapja, ami tök durva szerintem. Arra az eseményre szeretnék egy új dizájnt alkotni, de még sehol nem tartok vele. Továbbá úgy gondoltam, hogy azon a napon - azaz július 3-án - úgy ünnepelnénk, hogy pár órára publikussá teszem a régi történeteimet - vagy csak párat -, ha szeretnétek. Nya~ szavazzatok, ha jó ötletnek tartjátok. (Kattints a képre, ha külön lapon szeretnéd megnyitni a szavazást.)

Szeretném felmérni, hogy hányan tartjátok ezt jó ötletnek, vagy ki szeretne valami mást. Ha ötletetek van, akkor azt osszátok meg velem a felmérésnél az "egyéb" után. A szavazást 2016. június 28-án, kedden 20:00-kor zárom le, szóval igyekezzetek, ha szavazni szeretnétek. Előre szólok azért, hogy más ötletem most nem nagyon van, szóval ha a másodikat választod, akkor még gondolkozom, de ha nem jutok semmire marad az eredeti terv. Én választom majd ki, hogy mely történeteket teszem publikussá aznap, de a második kérdésnél javaslatokat elfogadok, ha ismerted őket és konkrétan tudod melyiket szeretnéd aznap elolvasni. Körül is írhatod, ha a címére nem emlékszel.

Na és a mostani történetek... remélem senki nem gondolta, hogy majd megosztom mindenkivel. Nem véletlenül alkottam meg a Cassieteddy menüpontot. Az újranyitás ezzel is járt. Abban a menüpontban osztok meg minden ilyen a privátabb tartalmat a regisztráltakkal, ahogy például a régebbi bejegyzéseimet is. Az összes eddigi történetem ott van fent és most egy (pár) újat is publikálok azoknak akik kiérdemelték. Oh, ezzel kapcsolatban annyit megjegyeznék, hogy felesleges próbálkozni. Ha nem írsz e-mailt, nem fogadom el a regisztrációdat. Nem egy ember próbálkozott be. Vagy csak szimplán nem voltak képesek elolvasni a szabályokat. Ennek pedig nem az a célja, hogy az egekig magasztalj, hanem hogy írj egy pár soros szöveget, amiben leírod miért regisztráltál és miért szeretnéd ha elfogadnám azt, illetve miért bízhatok meg benned. Eddig még senkit nem utasítottam el, akik ezeknek a feltételeknek eleget tettek. Whatever, lépjünk túl ezen és lássuk a történetet. Azért egy kis ízelítőt kaptok. Előreláthatólag 3 sztori lesz a közeljövőben, de még nem biztos. Természetesen oneshot az összes, de kapcsolódnak az régebbi történetekhez, ahogy eddig mindig. Az egyik két vagy három részesnek ígérkezik. Az első, amit publikálok, az hát... nem mondanám 18-asnak, de 16-osnak sem, szóval kapott egy előkelő 17-es karikát. xD Eksön szempontjából nem durvább egyik eddiginél sem, csak kicsit furcsa dolgok történnek benne, ami nem biztos, hogy mindenki lelkivilágának jót tesz majd. Az én lelkemnek sem tett túl jót, csupán ezzel is szerettem volna szemléltetni, hogy mennyi mindent tennék meg ezért a kis p*csért. Mármint nem konkrétan azért a testrészért, hanem magáért a személyért na. Ha arra mennék, nyilván nem Jiyongot választottam volna. A történetet még nem osztottam meg. Mint azt említettem, éppen azért csináltam így a dolgokat, hogy a hétvégén se sírjon senki - vagyis a regisztráltak -, hogy nem lesz meg a Cassie-adag. Aki elfelejtette volna, vagy még nem értesült a regisztrálásról, mert később vált az olvasómmá, de úgy gondolja, hogy megérdemi a hozzáférést a privát menüponthoz, az kattintson ide (Kattitson - az izlandiak egy új játékosa. Áh, nem bírom. XD) és a szabályok elolvasása / értelmezése után, hajrá. A laptopom nálam lesz a hétvégén, szóval el tudom fogadni a regisztrációkat, ha úgy adódik. A bejegyzést beállítottam úgy, hogy 25-én, szombaton, azaz holnap 16:00-kor jelenik meg a történetek menüpontban.

Azon gondolkoztam el, hogy talán nekem is el kéne mennem bulizni. Ha már itt vagyok akkor miért ne? De... egyedül? Sétálgattam közben ide-oda az óriási ablaknál.
 - Nagyon bunkóság lenne, ha megkérném Yeongsoot, hogy hadd tartsak velük? - kezdtem kommunikálni magammal hangosan is. Egy kis töprengés után arra jutottam, hogy megkérem és minél hamarabb belevetem magam a dologba, hogy ne legyen időm meggondolni magam.

 - Nem. Ne, ne... nem! - közben megráztam a fejem és szinte belekapaszkodtam a még ott álló taxiba. - Nem! Ide nem megyek be.
Miju nem értette a helyzetet, hogy mi bajom van. Odalépett mellém és rátette a kezét a vállamra.
 - Mi a baj? - kérdezte kedvesen, kuncogva.
 - Miju! - kapaszkodtam a karjába kétségbeesett tekintettel. - Ne vigyél be ide! - könyörögtem neki.

 - Talán te nem ismered GD oppát, de ő egy világsztár - lesajnáló hangon szólt hozzám.
 - A legcukibb.
 - És a legszexibb.
Megtépjelek, r*banc? - estem neki a fejemben, de jobbnak láttam inkább csak egy nevetéssel lereagálni a helyzetet.
 - Minek vagytok még itt? Nem keresitek meg GD oppát? Vagy kit... - vontam meg a vállam is inkább kortyoltam egyet az italomból.
 - Igaz. Nem is értem minek álltunk szóba ezzel.
 - Örülhetnél ha GD egyáltalán rád nézne, p*csa - bökte oda a másik mielőtt még elmentek.
Ahogy eddig, ugyanúgy előre bámulva iszogattam az italom és nem reagáltam rá semmit.
 - Én fordítva látom a helyzetet - állapítottam meg halkan, aztán lehúztam a maradék italomat is.

Felsóhajtottam, aztán egy kis hezitálás után levettem a maszkomat.
 - Cassieee! - húzódott mosolyra a szája, de egyben látszott rajta a döbbenet.
 - Jiyooong! - játszottam el én is ugyanazt a lelkesedést, aztán hirtelen visszaváltottam komolyra. - Idióta - ütöttem homlokon.
Felszisszent és azonnal dörzsölni kezdte azt.
 - Hé, homlokbajnok! Mit művelsz itt?
 - Ezt én is kérdezhetném - mutatott felém a mutatóujjával.
 - Jó, ez... olyan hülyén jött ki.
 - Úristen! Te itt dolgozol? - esett le az álla szinte szószerint. - Mondhattad volna. Többet járnék ide - kezdett nevetni, aztán eldőlt a kanapén.
Ezúttal vállon ütöttem.
 - Dehogy dolgozom itt! Ennyire nem viselt meg a hiányod azért...

 - Nem szeret senki - motyogta.
Megráztam a fejem és értetlenül rápillantottam.
 - Kit nem szeret senki?
 - Engem - mutatott közben magára.
 - Ez hülyeség. Egy csomóan szeretnek. Többmillióan.
Megrázta a fejét.
 - De nem szeret senki.
Pontosan tudom hogy értette, még ha nem is fejezte ki magát túl érthetően ilyen állapotban.
 - Mindenki egyedül hagy. Senki nincs velem, amikor szükségem van valakire. Nincs senkim. Egyedül vagyok.
 - Ja. Senki nincs melletted, amikor szükséged van valakire és mindenki egyedül hagy. Mindenki... - felálltam a földről. - Mindegy. Megszoktam, hogy senki vagyok.

Elindultunk hazafelé. Átöleltem Jiyong derekát, hogy ezzel tartsam. Eléggé rám is támaszkodott. Elindultunk felém, ami elég messze volt még.
Már vagy negyed órája sétáltunk.
 - Szerinted a csillagok miért világítanak? - tette fel a kérdést séta közben.
Elkezdhettem volna magyarázni neki ennek a tudományos hátterét, de nem hiszem, hogy sok haszna lett volna, így mást választ adtam.
 - Neked világítanak... hogy ne legyél egyedül.
 - Szeretem a csillagokat - mosolyodott el, emiatt pedig én sem bírtam ki, hogy ne húzzam mosolyra a szám.
 - Én is szeretem a csillagokat.

 - Nem is álmodtam? Mármint tényleg... - mutatott a ruhára hitetlenkedve, aztán rám. - Te tényleg...?
 - Na jó Kwon Jiyong, elkussolsz és ezt soha a büdös életben nem hozzuk fel többé.
 - Na és miért nem? - kezdett el kuncogni.
 - Azért nem mert levágom a dragon balljaidat és megetetem veled.
 - Jó, jó - emelte fel a kezeit megadóan, de még mindig nevetve. - De... miért csináltad?
 - Mert gondoltam jó kaland lesz, amit egy nap büszkén mesélek el az unokáimnak - válaszoltam szarkasztikusan és felálltam a kanapéról a szemeimet forgatva.

Végezetül kaptok tőlem egy videót / dalt, amire az utóbbi időben nagyon rákaptam. Most jött csak ki és gondolom sokatok hallotta már, de hátha valaki még nem. Vagy aki igen, az is meghallgathatja ám még sokszor. Zseniális lett! A SISTAR ezúttal sem okozott csalódást. Kicsit más a stílusa, mint mondjuk a Shake It-nek, vagy a Touch My Body-nak, de van olyan fantasztikus maga a dal, a klip, meg a tánc is. Hyorin hangjáért élek (2:11-nél mindig kiráz a hideg *-*), Dasom drágámnak pedig végre több része van. Imádom az egészet, na!

Hello baebaes! Mizúúújs? Mint már azt említettem az előző bejegyzésemben, kedden találkoztam Elishával, viszont akkor még az azelőtti múltban voltam, szóval nem tudtam előre milyen lesz. Hú, ez olyan értelmes lett. Azt akartam kihozni ebből, hogy most nagyvonalakban elmesélem, milyen volt a talcsink. Mint minden hétköznap, Elisha kedden is dolgozott, ezért csak melója után tudtunk találkozni. Egészen addig abban a hitben voltam, hogy szerdán megyünk, amíg meg nem láttam, hogy reggel írt. Félálomban a telefonomat nézegettem, aztán látva, hogy mennyit írt, rögtön kinyíltak a szemeim. Elkezdtünk beszélni. Elnézte a dolgokat kicsit és csak azon a napon volt benn a tetkósa kb. 6-ig, én pedig még megígértem neki, hogy elkísérem. Úgysincs mostanában semmi dolgom azon kívül, hogy lassan elsétálok az autósiskolához és jelentkezem az egyik induló tanfolyamra, amiről e-mailben értesítettek. Megírtam tehát gyorsan még a kihívást kedden, aztán elkezdtem készülődni és elindultam. Szerencsére jó idő volt, szóval felvehettem a B.A.P-s haspólómat, ami nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de erről majd később mesélek. A Kökiben találkoztunk, aztán onnan metróztunk a Deákra, ahol átszálltunk a 2-esre, onnan pedig a Blaháig utaztunk. Akkor már nagyon fájt a lábam és a nap hátralévő részét végigszenvedtem. Nem értem, mert ez a cipőm egy kicsit magasított és telitalpú és többször volt rajtam. Eddig még soha nem törte ki a lábam. Ennyire még egyik sem. Most úgy néz ki a sarkam, mintha valami drótokkal bélelt cipőben járkáltam volna egész nap. Mondjuk egy idő után úgy is éreztem, de én szépen végigszenvedtem benne a napot. Persze a tetkósig is elég sokat kellett sétálni. Mikor odaértem és azt mondták, hogy üljünk le, megváltásnak éreztem. Beszéltünk a nővel. Először Elisha, mert az egyik tetkóját még szeretné bővíteni, majd én jöttem. Beszéltem vele a BIGBANG-es tetóválással kapcsolatban, hogy egy feliratot szeretnék, aztán megadott egy honlapcímet, hogy nézegessem ott a betűtípusokat. Azóta is azt csinálom és van még több ezer oldal, de nem baj, végig fogom nyálazni. Időm mint a tenger jelenleg. Plusz az e-mail címét is megadta és majd Facebookon is bejelölöm. Először még megpróbálom pontosítani a terveimet és utána írok neki. A Mérlegeset is megemlítettem, hogy jó lenne, ha azt is megalkotná nekem, mert az interneten semmi használhatót nem találtam. A gyémántmackós tervemet is mondtam, hogy egy macit szeretnék gyémánttal. Arra mondta, hogy az tök jó és örültem, hogy nagyjából el tudta képzelni mire gondolok és meg tudja majd rajzolni nekem. Nagyon szimpatikus volt a nő és nagyon szép is! Aish! >< Szerintem egy kis ázsiai beütése is van. Ügyes, jófej és szép, ráadásul a tetkói is szuperek. Remélem minden rendben lesz az enyéimmel is. Egyelőre amiket az elsősorban fogok megcsináltatni az a Mérleges, a gyémántmackós, a BIGBANG-es és a Jiyongos. Miután végeztünk, elindultunk vissza a Kökibe. A lábam már nem csak szétszakadt, de gyönyörűen is nézett ki. Visszaérve először bementünk a Claire'sbe nézelődni egy kicsit, majd a Bijou Brigittebe szintén átgaloppoztunk. Vagyis csak ő, én átvonszoltam magam. Nézzetek hülyének, de egy hűséggyűrűt kerestem. Találni nem találtam, de mindenképpen fogok venni. Nagyon szépeket találtam, de szinte az összes nagy volt az ujjamra. Amelyik éppen jó volt, az pedig nem tetszett. A hűséggyűrű számomra egy jelkép lenne... nem arra, hogy sosem lesz senkim, mert örökké rá fogok várni. Ennyire nem vagyok hülye, én is tudom, hogy sosem fog összejönni. Azt jelképezi nálam, hogy mindig is szeretni fogom és egy nagyon fontos személy - a legfontosabb - lesz az életemben... akárcsak a tetoválás róla, amely ugyanezzel a jelképpel bír majd. Ezután Elisha vett egy jegeskávét, én pedig egy mojitot. Az volt a vicces, hogy én az eladócsajjal tök jól elbeszélgettem. Mondta, hogy fiatalos vagyok, erre válaszoltam, hogy ő is az. Mondta rá, hogy hát igen, ez van ha valaki nem piál állandóan, nem szolizik, nem drogozik, nem járkál el állandóan bulikba, meg ilyesmi. Mélyen egyetértettem vele és váltottunk még pár szót, aztán amikor elindultunk Elishával a tetóteraszra, mesélte, hogy ismeri a csajt és pont azt csinálja, aminek az ellentétével példálozott. Nos igen, kicsit meglepődtem, de attól függetlenül még abban a pillanatban szimpi volt és hát... who am I to judge her? Na amikor kiértünk, leültünk, cigizgettünk, beszélgettünk és a tetkómat tervezgettük. Persze megint sikerült magam leégetni azzal, hogy leszbikusnak tituláltam magam. Kérek mindenkit, hogy senki ne vegye sértésnek, aki a saját neméhez vonzódik, mert nekem semmi bajom nincs ezzel, sőt támogatok mindenkit, because LOVE IS LOVE... de ettől függetlenül én nem vagyok az. A barátnőim gyakran neveznek / neveztek leszbikusnak - de ezt én is ugyanúgy csinálom -, mert egy nem éppen férfias csávóba vagyok ugyebár szerelmes. Többször hülyéskedtünk már ezzel, amikor arra jártak. Most éppenséggel egy fiú és egy lány ment arra, amikor mondtam, hogy "ja, leszbikus vagyok", aztán elmentek, én meg így "nem, amúgy nem is", majd gyorsan meggondoltam magam és így: "vagy tudod mit? de, az vagyok, tök mindegy, úgyse lenne köze hozzá senkinek ha az lennék". Ahhoz se nagyon van köze senkinek, hogy kit szeretek, de mégis állandóan belepofáznak, szóval egy bizonyos értelemben egy cipőben járok a homoszexuális emberekkel. Ezután, ha már úgyis arról volt szó, hogy az idióták mindenbe belepofáznak, éppen mentünk visszafelé, aztán pár ott dolgozó megjegyzést tett... vagy arra ahogyan jártam a cipőben (ugyanis majd besz*rtam a fájdalomtól), vagy a ruhámra. Nem tudom melyik ihlette meg őket, de nem tudták visszafogni magukat. Mondani nem mondtak először semmi konkrétat, csak egy "úristent", amire én megálltam - természetesen nem néztem rájuk, nehogy már én nézzek a pórnépre - csak megkérdeztem Elishától, hogy ez nekem szólt-e. Ő azt mondta, hogy valószínűleg igen, szóval csak libbentettem egyet felsőmön, ami a haspólóm felett volt és testtartásommal jeleztem, hogy ha már úgyis mögöttem vannak, tökéletes pozícióban vannak ahhoz, hogy kinyalják a s*ggemet. Az egyik odaszólt, hogy jól odatettem magam, mondom: mert nekem van mit odatenni. Asszem azt mondta rá, hogy naiv vagyok, de lássuk be... ha az alakomról van szó, akkor nem igazán van mit szégyelnem. Mármint ahogy fel voltam öltözve, az jó volt az alakomhoz, a hasam lapos volt, a hátsófelemmel és a combommal nem vagyok megelégedve, de egy fekete hosszúnadrág volt rajtam, ami rásimult és a pozitív oldát hangsúlyozta ki annak. Legalább tudom mi áll jól nekem, még ha nem is vagyok tökéletesen megelégedve magammal. Megkeseredett Tescos dolgozók. Elég vicces. Mindig annak a legnagyobb a szája, akinél a legkevesebb van. Legyen az ész, pénz, jókedv, bármi. Az utálkozás egyik legfőbb oka a féltékenység és a ostobaság. Hupsz. Volt köztük már nyanyábbkorú is. Az mégis mit gondol magáról, őszintén? A másik pedig, hogy miért jó ez? Sosem értettem. Mondjuk lehet, hogy van egy csaj, akinek nem tetszik az öltözködése, mert szerintem az k*rvás, vagy mit tudom én... megállapítom magamban, oké, de akkor sem kezdek beszólogatni neki. Mi közöm és jogom van hozzá? Semmi. Az egész embert attól még nem ítélem el, ha maga a viselkedése nem közönséges. Én is... az év 364 napján úgy elrejtem mindenemet, hogy az Isten sem tudja megállapítani milyen alakom van. Egy ilyen alkalom van egy év alatt, akkor is erről ítélnek meg. Érdekes. Gondolkoztam rajta, hogy benyögjem mosolyogva, hogy remélem jó a Tescoban dolgozni, vagy hogy nagyon feltűnően féltékenyek, vagy, hogy csak megtépjem-e kicsikét, de lépve párat elég gyorsan elterelte a figyelmemet a lábamban lévő fájdalom és onnantól még feltűnőbben sz*rtam a fejükre. Ezután még sétáltunk kicsit... a buszig, ahol elváltak útjaink. Lassan hazasántikáltam, itthon pedig megválva a cipőimtől... hát egy kicsit felszabadító volt, de nem mondom, hogy nem fájt utána is. Még mindig fáj és gyönyörűségesen néz ki az egész sarkam, tényleg.

Na ki szereti itt a gyerekeket? Tegye fel a kezét! Oké, akkor ti elmehettek és a maradék senki nyugodtan olvassa tovább. Ha van olyan, aki nem rajong értük, akkor bocsika, nem állt szándékomban lesenkizni, csak feltehetően nem nagyon van a közelben olyan ember. Rajtam kívül. Oké, ha úgy vesszük, ez is elég erős kifejezés, hogy utálom őket. A nagy részüket nagyon ki nem állhatom. Sokszor ez a szülőnek róható fel, ugyanis a gyereket nem árt ám néha-néha nevelgetni is, nem csak kitörölni a kakis popsiját. Habár nem értek a gyerekekhez és nem is vagyok oda értük, jópár szülőnél tudom, hogy jobb lennék. Szigorú lennék, de igazságtalan. LOL. Just kidding, szigorú, de igazságos szülő leszek(?). Ájfont nem fog kapni 10 évesen és nem fogom neki engedni, hogy olyan legyen, mint a mai kölkök és tinik többsége. Nem fogom engedni, hogy a társadalom fertője magával rántsa... csak egy bizonyos mértékig, amíg az egészséges. Piercigje nem lehet, csak az orrában - feltéve ha lány lesz -, máshol undorító... oké, most megint túloztam. A köldökben is jó, ha valakinek van hozzá alakja. Azonban a Monroe piercing, vagy mi az... meg a szemöldögpiercing a két halálom. Amikor meglátom, pont úgy nézek ki (csúnyább verzióban), mint Nana, hogy... "mégis... miért"? Na, de most ezen még nem nagyon kell gondolkoznom, mert ha nem tőle lesz gyerekem, akkor nem lesz gyerekem. Igen, ezt megaszondtam ám. Vagy ki tudja hogyan alakul az életem, viszont ha lesz hozzá stabil hátterem - és elég energiám -, biztosan örökbefogadok majd egy gyereket. Egészen addig... utálkozom, ha meglátok egyet. Nya, de ezzel a kis bevezetővel igazából arra akartam kilyukadni, hogy ma itt voltak a rokonok. Az unokabátyám, az unokanővérem és a nagynéném. Eddig oké... na de nem ilyen könnyű ám az élet. Az unokanővéremnek, Sarahnak van egy fia, Stevie, aki önmagában tényleg egy tündéri gyerek - még ha ma sikerült is felcsesznie. A pokolfajzatok viszont az unokabátyám gyermekei, egy lány meg egy fiú van. Ma annyira kiidegeltek. Nem tudom miért lehetett ez, talán az idő miatt, talán a vértengerem miatt, vagy egyszerűen csak ki nem állhatom őket. Ma különösen nem ment az, hogy eljátsszam, minden oké. Néha szoktam mosolyogni, jópofizni, de ma nem így volt. Éppen egy projecten dolgoztam, amikor kocsicsapódást hallottam. Tudtam, hogy tuti nem az anyám, mert még nem volt annyi idő. Ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy kínkeserves órák elé nézek. Azonnal ráírtam Elishára, akivel sikerült egy elég vicces helyzetet generálnunk. Írtam neki, hogy "hé, figyu, csinálj már úgy mintha nagyon nagy szükséged lenne rám és muszáj lenne itt maradnom veled". Mondanom sem kell, hogy nem volt kedvem kimenni a rokonokhoz, de hála az égnek (sarcasm) a gyerekek bejöttek magukról is. Először csak az unokabátyám gyerekei, aztán végül Stevie is. Az elején még tényleg igyekeztem... nagyából 5 percig, de egyszerűen mindennel kiidegeltek. Elishával közben azt játszottuk, hogy eltört a lába és muszáj ott maradnom vele és tartanom benne a lelket, amíg az anyukája haza nem ér és el nem viszi az SZTK-ba. Közben rejtett beszélgetéseket folytattunk, mint például:

Elisha: Egyebkent emlekszem azokra a viragokra, tudod azokra a szepekre amik a szomszedban voltak... OTT VANNAK MEG?
Cassie: PERSZE...
Elisha: Szivesen kernek. REMELEM hamar nyilnak, mert olyan nyarias viragok... Bar az eso lehet tonkretenne oket... fuuu viszont HAMAROSAN megjelenik az az uj horror a moziban, elmehetnenk arra is. lehet anyuek is ELMENNEK ra, bar nem hiszem hogy a baratjat ra tudna venni xD

... ééés ehhez hasonlókat. xD A gyerekek viszont. Ah... na, nem is tudom mivel kezdjem. ELőször is az, hogy állandóan bejárkáltak ide. Ki-be rohangáltak, mintha átjáróház lenne, üvöltöztek és persze engem is nyaggattak. Sokszor próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de olyankor rájukvetettem egy műmosolyt, ami nem tudom nekik mennyire esett le. Szegény macskát is nyúzták, azonban okos volt és elszaladt, majd azzal az erővel el is bújt. Azután engem nyúztak, hogy hol a macska. 100-szor mondtam nekik, hogy elszaladt és nem tudom. Jaj, aztán a kiscsaj... egy kicsit felcseszett azzal, hogy az ékszerállványomat elkezdte cseszegetni. Illetve az azon lévő ékszereket. Akkor lett elegem igazán. Oda is szóltam, hogy "ne vedd le", meg igyekezve találni egy kifogást "le fot dőlni az egész"! Elég erélyesen. Lehet velem van a gond, de én megtanítanám azért a gyerekeimet, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ne szedegesse már le a cuccaimat. Egyszer még mikor kisebb voltam, akkor is anyum egyik régi barátnője meglátogatott minket és persze hozta a gyerekeit. Nem voltam sokkal idősebb náluk, de már akkor sem bírtam. Voltak mindenféle apró játékokból álló gyűjteményeim, amiket nagy becsben őriztem, erre ők elkezdik össze-vissza pakolgatni, meg a szájukba venni. Az anyjuk persze nem szól rá, én pedig akkor abban a korban voltam, hogy előbb bőgöm el magam ezért, minthogy szóljak érte. Volt olyan is ma, mikor bejöttek - persze mindannyian az én nyakamon lógtak - és mondták, hogy itt fognak játszani, meg minden. Hát mondom k*rvajó lesz. Egyszer volt, hogy csak a kis Stevie jött be egyedül. Na az a gyerek magában egy kis édibogyesz. Hozott négy autót, amiket mutatott nekem - nem mintha nem az enyém lett volna kiskoromban és nem tudtam volna hogy milyenek -, de azért ott mutogatta, én pedig beszálltam a játékba. Megkérdeztem, hogy melyik tetszik neki a legjobban, meg kaptam is tőle a négyből kettőt, a sárgát és a kéket. Ezután kiment és egy kicsivel később úgy jött vissza, mintha kicserélték volna... ugyanis a két sátánkával volt. Remélem, hogy a jövőben nem nagyon lesznek rá negatív hatással és elég erős személyisége lesz ahhoz, hogy ne tudják még jobban lehúzni. Ugyanis az a két gyerek elég rosszul nevelt. Nem akarok gonosz lenni, nem is ítélkezem a szülők felett, de ez tény... és nem csak én mondom. Amikor hárman jöttek be, Stevie megint hozott autókat, amiket letett az asztalomra, aztán valamit beszélgettek ott és csak annyit vettem ki az egészből, hogy "csiga", meg, hogy "hozom". Azonnal felkaptam a fejem, utánakiabálva, hogy "mit hozol?" Nos igen. Én nagyon szeretem a csigákat, tényleg... de b*sszus, ne hozza már be ide és tegye az asztalomra. Na itt cseszett fel azzal, hogy odasétálva megfogtam a csigákat és mondtam neki, hogy vigye ki, erre ő nemmel felelt. Na jól van, ki is mentem, nem érdekeltek már úgy a rokonok sem igazán, sőt eddig sem ők zavartak. Kivittem az udvarra - a gyerekek követtek - és letettem a csigákat. Ezután kicsit kinn maradtam és beszélgettem a felnőttekkel. A kérdés persze azonnal feljött az unokabátyámtól, hogy "mikor lesz lagzi?" Hát mondom, majd ha újranősülsz. ... Oké, ezt csak a fejemben mondtam, de ezek a kérdések már, komolyan. Ezután, 10 percre rá a nagynéném: "mikor lesz esküvő?" NE MÁR! Mondtam is nekik, hogy nem vagyok egy házasságpárti, szóval ezt úgy ahogy jött, el is felejthetik, hogy ha az én "esküvőm" a téma. Még egy kicsit kinn voltam, aztán már eléggé zavart, hogy a gyerekek bent, én pedig kint, ezért bementem, hogy lássam mit csinálnak. Régen gyűjtöttem a LPS állatkákat (a régebbieket, amik még jól is néztek ki)... tudjátok, amelyek ilyen mágnesesek és mozog a fejük. Na, abból nagyon sok van nekem valahol és az egyiket az asztalomon tartom. Egy pocok, vagy micsoda. A kislány éppen fogdosta, meg az asztalomra nyúlkáltak, amikor beértem. Nem mondtam semmit, de nem voltam túl boldog abban a pillanatban. A lány megkérdezte, hogy mi az, aztán, hogy hazaviheti-e. Azt válaszoltam, hogy "ne haragudj, de ezt nem". Nem gondolom, hogy irigy vagyok. Sok dolgot vittek már el innen, de ezeket nem szeretém odaadni senkinek, csak majd a saját gyerekeimnek. Nem sokkal ezután kimentek, aztán elindultak haza. Szerintem amúgy a rokonok is észrevették rajtam, hogy nem nagyon bírom ezt idegekkel. Annyira nem zavar a dolog. Most az egyszer nem voltam hajlandó jó képet vágni ahhoz, hogy rajtam lógnak akaratom ellenére. Egy ilyenen most túl vagyunk, úgyhogy egy ideig talán nyugalom lesz. Legalábbis nagyon remélem. Az egyik gyerek, nevezetesen Stevie eldobott egy ilyen nedves zsebkendőt csak úgy, amikor kint voltunk már és köszöntünk el egymástól. Igen, én vettem fel pofahúzással együtt... ezután a másik is követte a példáját... de azért a szülei nem szóltak rájuk. Végül azt vettem észre, hogy amikor az autóban ültek, tisztes távolságból aranyosak voltak. Aranyosan mosolyogtak, integettek, csak a közelembe nem szükséges jönniük.

Oh, még egy érdekesség... ez kicsit talán undi lesz egyeseknek, de tudjátok, hogy a kutyanyál elvileg fájdalomcsillapító, meg gyógyító, meg mindenféle jóságos hatással bír. Nos... miután elmentek a rokonok, kicsit leültem az udvarra. A kutyusom odasétált és spontán - nem úgy ahogy puszit szokott adni -, rendesen elkezdte nyalogatni a sarkamon lévő elég csúnya sebet. Én csak néztem, hogy ez mit csinál, de annyira édes volt. Ki is tisztította és esküszöm, nem is fájt már utána annyira. Mondjuk, a másikkal is megcsinálhatta volna még azért.

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból
13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?
14. nap: A BIGBANG tag, akivel járnál és / vagy összeházasodnál
15. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
16. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
17. nap: A BIGBANG dal, ami sokat jelent számodra / hozzádszól
18. nap: Kedvenc BIGBANG tagod és a kedvenc képed róla
19. nap: Egy interjú / dal / MV / stb, aminek köszönhetően megszeretted a biasodat
20. nap: Kedvenc G-Dragon által szerzett dalod
21. nap: Kedvenc fancamed
22. nap: Kedvenc BIGBANG szóló dal
23. nap: Kedvenc BIGBANG dal / MV / stb. együttműködésed

24. nap: Akármi, amit szeretnél
Kreatív készítő strikes again! Akármi? Bármi? Oké, akkor tessék, itt van mindenkinek egy videó, ami az egyik személyes kedvencem. Meg plusz két videó: ONE, TWO.

25. nap: Kedvenc jeleneted a BIGBANG TV-ből
Nincs. Igazából szerintem meg sem néztem, legalábbis nem végig. Volt egyáltalán rendes BIGBANG TV? Én csak 2NE1 TV-ről tudtam, aminek volt külön BIGBANG TV-s, meg GD TV-s része. Vagy valami ilyesmi, de a Youtubeon nézegetve azért van elég videó ezzel kapcsolatban. Ezek szerint volt külön is, de nem hiszem, hogy nagyon sok részes lett volna. Láttam részleteket, de nem egyben és nem sorban. Nincsen kedvencem. Az egész imádnivaló. Akkor még annyira tényleg önmagukért voltak szerethetők a srácok. Nem azok a megcsinált idolok voltak. A régi szép idők.