Jaj, TEDDYJEIM... help... a napokban annyira előjött az allergiám. Oké, nem mintha tudnátok segíteni, nyilván nem azért írtam. Egyszerűen csak gondoltam közlöm veletek, mennyire szarul érzem magam. Egy előző bejegyzésemben megemlítettem a tavasz beköszöntét és azt, hogy ezzel együtt jár egy allergiásnak a folyamatos szenvedés. Mondjuk az nem olyan biztos, hogy folyamatos. Nekem jobb esetben és szerencsére a legtöbbször olyan, hogy egy-egy napon random előjön, de akkor nagyon rossz. Akinek nincs allergiája, annak ez elképzelhetetlen és el sem lehet magyarázni, hogy mennyire rossz. Annyira kellemetlen, hogy egy influenzának jobban örülnék még akkor is ha az tovább tart. A másik az, hogy allergiára hivatkozva otthon se lehet maradni, pedig van olyan rossz, mint egy betegség... ha nem rosszabb. Nekem az az egyik hátránya az egésznek, hogy annyi mindenre vagyok allargiás, hogy fogalmam sincs éppen mi miatt jött ki. Ételre szerencsére nem, de az ilyen pollen, por, mindenféle növény kiváltja belőlem ezeket a reagciókat. Egy valamiben azért reménykedek: hogy elmúlik idővel. Az allergia ugyanis olyan, hogy bármikor előjöhet, de akármikor el is múlhat. Idegesítő egy dolog. Örülnék ha vége lenne. Eddig csak szerda óta szenvedek tőle és már annyira nem érzem, de félek, hogy bármikor újra előbukkan. Ez így is éppen elég ahhoz, hogy úgy érezzem, legszívesebben a falba verném a fejem 0-24-ben.

Szuper 4 napos hétvégét kívánok minden olvasómnak és látogatómnak! Ne felejtsetek el megemlékezni valamilyen formában a hőseinkről a forradalom évfodulójának idején! Pihenjétek ki magatokat a tavaszi szünetre! Hehe~

Lazítós hetem volt... oh yeah! Aludhattam... nos egy picivel tovább... ami igazából elég sokat számít, ha belegondolok. Jó érzés úgy lefeküdni előző este, hogy tudom, nem 5-kor kell kelnem, hogy beérjek 8-ra, hanem csak 11:30-ra kellett mennem. Mondjuk mindig is úgy voltam vele, hogy inkább bemegyek előbb, csak végezhessek hamarabb, de nem panaszkodom. Mostanában annyira fáradt vagyok állandóan, amit nem is értek. Folyton csak alszom és pihenek. Sosem érzem azt, hogy kipihent lennék, pedig hétfőn reggel amikor felkeltem, még a szükséges 8 óra alvás is megvolt. Ha a lányokkal el tudok hülyéskedni a suliban, akkor az feldob és akkor ezt el is felejtem, de amint hazaérek, rögtön álmosnak érzem magam. Nem tudom ez mitől lehet, mert aludni sosem szerettem. Mindig úgy voltam vele, hogy csak időpocsékolás. Lehet, hogy a szevrezetem pont ezért igényli most annyira... vagy csak mert nem vagyok boldog és amikor alszom, mindenkinek sokkal jobb. Ez a hetem egyébként jól telt. Vicces volt mind a három nap, amit ott töltöttem. Leginkább a hétfő és a kedd. Az első napon Becca nem jött suliba, de Liával és Miával éppen eléggé elszórakoztunk. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem hiányzott. Hiányzik ha nincs suliban és ez k*rvára zavar engem. Nem kellenek nekem már barátok! Nem akarok függeni senkitől. Gyorsíráson volt egy kisebb botrány.

Az órán csapatokban kellett dolgozni. Én előreültem egy paddal, mert úgy jött ki. Nem Liáékkal voltam, hanem Jennyvel, Caseyvel és még három lánnyal. Nekünk az volt a feladatunk, hogy a 4-től a 8. leckéig ki kellett gyűjteni a rövidítéseket, illetve elmondani, hogy miről szól és írni 6 példamondatot. A tanárnő engem jelölt ki főnöknek... méghozzá ezekkel a szavakkal: "Gabika legyen a főnök". WHAT THE F*CK? WHY? Gabika? WHY? SRSLY?! Ennek elmondom az okát, hogy így hív. Van kát másik Gabriella is az osztályban rajtam kívül. Az egyiket elkezdte Gabikának hívni és most, hogy megjegyezte, hogy az én nevem micsoda, rendszerint engem is ezzel a becenévvel illet. De ne má'!!! Cassie, vagy még talán Gabriella. A többi tiltott! Pedig még arra is emlékszem, hogy neki is elmagyaráztam miért vagyok Cassie... mint ahogy az összes tanárnak egyesével. Kicsit sem volt unalmas. Örülök, hogy már nem lesz új tanárunk... de ha lenne se érdekelne most már. Úgyse tudják megjegyezni a Cassiet... pedig szinte az összesnek elmondtam még a sztoriját is, mert azonnal jött a kérdés, hogy "hogyan jött a Cassie?" Anyámból jött b*sszus.

Miután kijelölt lídörnek, megbeszéltük a dolgokat és megalkottuk a mondatokat is gyorsírással... nem akarok egoista lenni, de nagyrészt nekem köszönhető. Én mondtam kreatív mondatokat és nekem köszönhetően tudták azt leírni. Asszem jogosan lettem én a leader. Volt egy ilyesmi mondatunk: "Petra bátran tekercsel a Mátrában." Erre a tanárnő mondta, hogy milyen hülye, értelmetlen mondatokat írtunk. Mondom: attól még mert a tanárnő nem érti, értelmes. Ezután kimentem a táblához és elmagyaráztam, hogy ezek a leckék miről szólnak, majd felírtam két mondatot a sajátjaink közül, aztán folytattok az órát... vagy a szünetet. A legtöbbször alig tudjuk megkülönböztetni, hogy mikor van szünet és óra. Én olyan vagyok, hogy ha kiadja a feladatot, megcsinálom, de azt amit kell csinálni 5 tanóra helyett 1 tanórában is simán le lehetne adni.

A kis cicaharc...

A botrány végül abból adódott, hogy nagyjából elmondta az órai munkára adott jegyeket. Van az oszályban összesen két fiú és abból az egyikkel olyan szinten kivételezik. Mondta, hogy csak neki ad ötöst, mindenki másé 4-es vagy rosszabb. Na ezen kiakadtak az emberek, teljesen jogosan. Ez a kivételezés olyan szintű, hogy neki nem kell dolgozni órán, mert "ő úgyis tudja", neki semmit nem kell csinálnia, szinte még a dogát sem kell megírnia. Ha ő mond valamit egy kicsit másképp, az jó, mert "egyedi rövidítés", de ha mi mondunk ugyanúgy valamit, akkor nem tudjuk az anyagot. Nagyon gáz. A legviccesebb az egészben pedig az, hogy észre sem veszi magáról a nyanya, hogy kivételezik. Mondtuk is neki, de ő tagadja. Nagyon furcsa egyébként az egész nő. Aki nem ismeri, annak nem is lehet jól megfogalmazni, hogy miért. Mintha skizofrén lenne, vagy nem is tudom. Vannak ritka pillanatai, amikor az az aranyos nénike, de rendszerint ennek hamar vége, mert elgurul a gyógyszere és akkor egészen megváltozik. Annyira szenilis, or what. Például az óráján nevetünk és akkor már rögtön magára veszi, hogy biztosan rajta nevetünk. Senkit nem érdekel kb az sem hogy ott áll a teremben és akkor majf biztosan rajta fogunk nevetni. Állandóan azt mondja, hogy rajta nevetünk és akkor szó szerint besértődik és flegmázni kezd. Na meg hogy a telefonról nézzük az anyagot. Ja... hogy tudnánk onnan lesni, mikor a Googlen sincs fenn erről semmi. Sehol nincs fenn erről semmi. Gyorsírásról beszélünk, könyörgöm. Az őskorban használták! Az a nő olyan naiv még ráadásul... meg ha szeretnéd meggyőzni, akkor a legkisebb dologban sem lehet, mert minden úgy van, ahogy ő mondja. Szinte fel sem fogja, hogy mit mondasz neki, csak hajtogatja amit ő lát jónak. Ha mondjuk neki, hogy nem rajta nevetünk, azt sem hiszi el. Mellé pedig mártírkodik is sokszor, hogy ő mit meg nem tesz értünk. Okay, én azt értékelem, hogy sokszor jó jegyet ad. Legtöbbször ezért is kussolok. Én hozzá se szólok már, csak ha nagyon muszáj. Úgy vagyok vele, hogy hülyékkel nem állok le veszekedni. Például mond valaki egy észérvet és rácáfol, hogy az nem úgy van. A másik pedig, hogy ha kérdezünk tőle valamit, akkor vagy az a válasz rá, hogy ezt már vettük és tudni kéne, vagy nem arra válaszol amit kérdeztünk, hanem elkezdi előröl mondogatni a betűket. Nagyon fárasztóak az órái... leginkább emiatt. Igaz, hogy semmit nem veszünk órán kb, de ezzel képes lefárasztani. Amikor mondta, hogy én hátráltatom Beccát, akkor is jobbnak láttam csendben bólogatni és nem válaszoltam rá semmit.

Na és most órán a kis mintadiák kapott csak ötöst, az osztálytársaknak meg ez nem tetszett. Jogos volt a felháborodásuk, egyetértettem velük, de semmi értelme nem lett volna beleszólnom, így inkább csendben maradtam. Akkor szembesítették azzal, hogy milyen szinten kivételezget azzal a sráccal. Tényleg a legviccesebb az egészben nem is az, hogy ezt mondtuk neki, hanem az osztálytársam valahogy így fogalmazott, utánozta a tanárnőt: "XYka nem kell hogy dolgozzon órán"... és ezen akadt ki, hogy XYka... a "ka" becézésen, hogy ő nem szólította még így soha. HELP! Aztán mondtuk is neki, hogy de nem azon volt a hangsúly, erre ő: "de"... hát oké. Hülyékkel nem éri meg leállni vitatkozni, már bocs. Én négyest kaptam egyébként, amit elfogadtam. Ez volt a tanárnő döntése, ellenkezni nem fogok és felesleges is volna, pedig megérdemeltem volna az ötöst. Én azon "akadtam" ki, hogy az órai munkát a tudás szerint osztályozta. Ez hülyeség. Oké, hogy az a srác jó ebből, ezt nem is tagadom, senki nem tagadja, megérdemli, de az órai munkára adott jegyet éppen azért találták ki, hogy ha valakinek esetleg nem megy olyan jól a tananyag, de látja a tanár, hogy azért szorgalmas és igyekszik, azt tudja értékelni. Szerintem sokan vagyunk így, akik szorgalmasak, de egy emberen kívül senki nem kapott ötöst.

Hogy tudtam eddig Snapchat nélkül élni?

Ezután két adózási ismeretek volt... elvileg. Mármint volt, csak én SEMMIT nem jegyeztem meg az órából. Az sem tűnt fel egy ideig, hogy a tanár bejött és elkezdődött az óra. Liával és Miával egész órán hülyéskedtünk. Én hátrafordultam hozzájuk és egész órán egy telefonos alkalmazással szórakoztunk, ami nem más, mint a Snapchat. Oké, az alcímben már ígyis lelőttem a poént... de amit szeretnék itt megemlíteni, hogy odavagyok ezért az alkalmazásért. Hétfőn nekem még nem volt letöltve, így csak Lia telóján hülyéskedtünk ezzel. Annyi hülye képet csináltunk és végig szakadtunk. Van abban ugye face swap, ami kicseréli két ember fejét. Vagy rajzét, állatét... nos és mindent, amit felismer. Nekem valamelyik nap ezután a poszteren lévő Seungri és Jiyong lábával cserélte ki a fejemet. Nem tudom azt hogyan csinálta, de nagyon nagy. Emellett vannak mindenféle más hülyeségek és effektek. Nyuszi, kutyus, zombi, stb. Egy dolog van benne, amit nem tudom, hogy most negatív, vagy pozitív dolog. Némelyik effekt állandóan megvan, de vannak olyanok, amik mindennap változnak. Némelyik eltánik, ahelyett meg jön új minden egyes nap. Ez abból a szempontból rossz, vagy nem mindig tudod kiélvezni mondjuk azt, ami neked tetszik, de a változatosság nagyon is bejön. Mindig van valami új és ez tök jó. Néha mondjuk visszajönnek régiek is és ez a legjobb! Az órán kicseréltük a fejünket egymással, Mr. Beannel, Miley Cyrusszal, én egy rajzzal is, ami Lia kedvence lett... még a hívóképemnek is beállította, így mondtam, hogy majd ha rossz napja lesz felhívom. Oh és én Jiyonggal is, amiről Instagramra is feltettem egy képet. Hazaérve én is letöltöttem ezt a programot és anyummal is jókat nevettünk rajta.

Kedden már jött suliba Becca és nagyjából ugyanannyit csináltunk mint hétfőn. Snapchateztünk egész nap. Sajnos 8-ra kellett menni az egész osztálynak, amit előző nap este tudtunk meg, ahogy az lenni szokott ebben a suliban. De egyébként nagyon jó suli, ha szeretitek a szervezetlenséget és az átb*szást. Love The Way You Lie, right? lol... Eddig ez olyan óra volt, amin három csoportra voltunk osztva és úgy ellett bejárni. Nagyon jó volt... most viszont mindenkinek benn kellett lennie, mert elkezdtünk tanulni az iktatást. Beccával is beszéltük, hogy nem értjük miért kell ezt tanítani. Ott van a program. Oké, hogy egyszer elmagyaráz dolgokat a tanár, az jól jön, de annyira nem olyan nagy cucc, hogy ezt így be kelljen gyakorolni. Jó, igaz, hogy a gyakorlás sosem árt, de lusta vagyok, hé...! Szívesebben jönnék be később. Mi azért végiggépeztük az órát. Megcsináltuk, amit kellett. Juj... és... van ugye az iktatóprogram. Oda olyan felhasználónévvel léptünk be, hogy "tanulo" és kaptunk mögé egy számot. Nagyon néztem ott, hogy mi lesz és pont úgy jött ki a tanárnőnek a számolás, hogy én lettem a nyolcadik. Én feltűnően örültem neki, így a tanárnő is észrevette és mosolyogva visszakérdezett, hogy ezt szerettem-e volna. Bólogattam rá mosolyogva.

A suliban azután végig a Snapchattel hülyéskedtünk így négyen. Marketingen elő kellett adnunk azt a feladatot, amit még megkaptuk. Nos, azt Mia készítette el még az azelőtti napon, hétfő este. Becca és én mentünk ki előadni. Pontosítva: Becca beszélt a megtöbbet, én pedig néha-néha hozzátettem valamit. Fogalmunk sem volt, hogy miről beszélünk. Az volt a feladat, hogy egy közeli cukrászdát kellett ugye megfigyelni több szempontból. Egyrészt környezeti szempontból, mint vendégek, másrészt, hogy mennyire felel meg az ott dolgozóknak az a munkahelyi környezet. Nem mentünk el oda. Végig találomra válaszoltunk a tanárnő kérdéseire. Jó, azért voltunk előtte, így sok mindent láttunk, de benn nem jártunk. Ettől függetlenül négyest kaptunk rá, ami tök jó! Miután előadtuk amit elő kellett, folytattuk a hülyéskedést, amelyből olyan képek születtek megint. Azon a napon a Lia vs Smeagol volt a kedvencem.

Gyorsíráson már rögtön úgy jött be a tanárnő, hogy nem fogja elfelejteni, amit tegnap történt és ezután magázni fog minket, szóval viselkedjünk ahhoz mérten. Okay... Amikor ezeket mondta, nekem fogalmam sem volt, hogy mi olyan történt tegnap, ami miatt ennyire bedurcizott. Jó, persze az a kis "botrány"... de azért nem gondoltam volna, hogy így felkapja majd a vizet rajta. Annyira nem volt vészes, véleményem szerint. Szünetben meg is tárgyaltuk a női mosdoban Liával és Beccával a hétfőn történteket. Az órák után pedig végeztünk hamar, mert nekünk nem volt utána dokumentációkészítés.

Zsúfolt hét elé nézek...

Beccával megbeszéltük, hogy elmegyünk a Fürgediák szövetkezethez, mert ő talált egy munkát és, hogy arra mehetnénk együtt is. Én nem olyan régen, emiatt regisztráltam ahhoz a szövetkezethez. Elindultunk. Én nem tudtam, hogy hol van, így vakon követtem. Végül addig kóvályogtunk, míg feltűnt, hogy a Kálvin tér közelében vagyunk, méghozzá az Erkel utcában,a hol a "K-pop bolt" is. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy ott van, de végül abban az utcában meg is találtuk a helyet. Belépve rögtön feltűnt a hely felszereltsége, amit plusz pontnak tudtam be. Egy fiatal, szimpatikus lány segített nekünk. Diktált időpontokat, hogy mikor mi lesz, hol és hogy fogunk dolgozni. Én el is vesztem a sok szó között, így Beccára támaszkodtam, aki írta. Én még nem végeztem teljesen a regisztrációmmal, ezért oda kellett mennem egy géphez befejezni. Ki kellett tölteni pár dolgot, amin először csodálkoztam. Például a magasságomat és a súlyomat. Abban mondjuk logikus, hogy egy 30 kg-os emberre nem sóznak megterhelő melót, de az a szempont is igaz volt, amit Becca hozott fel... a kinézet... néhol sajnos fontos. Volt olyan rész, hogy mihez értek még. Úgy voltam vele, hogy akkor már beírom a gyorsírást, basszus... nehogy már a semmiért tanuljam, legalább ennyi haszna legyen, ha több nem lesz a vizsga után. Miután végeztem vele, odamentem a nőhöz, aki aktiválta a regisztrációmat, ahhoz viszont kellett a TB kártyám száma, ami fogalmam sincs hol van. Anyumnak azonban van egy képe róla, amin megvan a szám, így írtam is neki. Amíg vártam, hogy küldje a képet, leültünk Beccával és megbeszéltük, hogy mi hogy lesz. Jövőhét szerdán lesz egy kis oktatás a melóval kapcsolatban. Eddig még azt sem tudom teljesen pontosan, hogy mit kell majd csinálnom. Egy angol kikérdezés viszont lesz vagy szerdán, vagy csütörtökön, arra nem emlékszem tisztán. A jövő hetem ennek köszönhetően elég zsúfolt is lesz. Hétfőn és kedden kipihenem magam, aztán szerdán, csütörtökön és pénteken meló, szombaton szóbeli nyelvvizsga, vasárnap meló.

Miután mindent elintéztünk, elmentünk a nyugatihoz és ott mekiztünk egyet. Éppen amikor betömtem magamba a sajtburgeremet, anyum megírja, hogy vett nekem Longert. Hát, mondom, köszike azért.~ Így is bűntudatom volt, hogy mennyit ettem már megint. Itthon mivel ahhoz képest elég későn értem haza, lefeküdtem. Mondjuk ha délre értem volna haza is tuti bealszok, ahogyan mostanában szinte állandóan.

Ügyviteli ismeretekkel kezdtünk azzal a nővel, akiről szintén meséltem már, hogy először milyen hárpia volt. A legelső órán nem voltam benn, de mindenki azt mondta, hogy mennyire gonosz. Utána viszont mintha teljesen megváltozott volna. Mások is ezt mondták. Mondjuk megvan a maga stílusa, de egyébként kedves és jófej. Nagyon aranyos, hogy mennyire nem ért az elektronikai dolgokhoz, azaz a számítógéphez és a telefonhoz. Az órán én végig bámultam ki a fejemből és telefonoztam. Nem igazán maradt meg semmi abból, amit a nő mondott. A meghívókat vettük, azt viszont tudom. Az óra végén a megadott szempontok alapján meg kellett fogalmazni egyet a füzetbe, betartva az eddig tanultakat is. Tehát a címzettet, meg mindent fel kellett írni. Én arra kaptam egy 4/5-öt. Örültem neki nagyon, mert így már három jegyem van, szóval nem nagyon kell aggódnom a továbbiakat illetően. Viszont... nem értettem, hogy miért nem lett ötös. Mivel csak gyorsan nézte meg, ugyanis véget ért az óra, nem akartam rákérdezni, meg egyébként sem szerettem volna hálátlannak tűnni, szóval inkább befogtam és elfogadtam a döntését. Mondjuk nem is kötekedni szerettem volna, csak kíváncsi lettem volna az indoklásra.

Etikán olyan feladat volt, amiben szerencsére nem igazán kellett részt vennem, csak oda kellett figyelni. Négy emberre volt szükség. A két fiú volt benne, mint vádlott és ügyvéd, plusz még két csaj ugyanebben a szerepben, akiket ki nem állhatok. Legalábbis az egyiket nagyon nem. A lényege röviden annyi volt, hogy először meghallgatta a fiúkat a tanár, aki azt mondta, hogy kiraboltak egy bankot, ő meg a tettestársa, aki kinn volt akkor a folyosón... és kérdezte hol van elrejtve a pénz, fegyver, stb. Ha az egyikük vall, akkor aki nem vall börtönbe kerül 10 évre, míg a másik csak 1 évet kap, ha egyikük sem vall, akkor távozhatnak, ha mind a kettő vall, akkor 5-5 évet kap mind a kettő... ők viszont nem tudták, hogy a másik mit tett. Valahogy így volt - annyira nem figyeltem oda. A fiú végül nem vallott, míg az a p*csa igen. Nagyon szép dolog volt tőle, de Miával már az elején megbeszéltük, hogy ez lesz. Nem vártunk mást. Ja igen, négyünk közül csak mi ketten voltunk benn suliban, de ő is elment az óra után, mert nem ugyanabban az angol csoportban vagyunk.

A sok hülye ember...

Ezután átsétáltam a másik épületbe, ahol három angol volt. Jaj, de nem szeretem az angol órákat. Már sokszor leírtam, így nem fogom megint ecsetelni, de nagyon rossz, na. Szódolgozatot írtunk az előző három feladat szavaiból. Becca a chatbeszélgetésünkbe elküldte a harmadiknak a szavait, ami aranyos dolog volt tőle. Egy kivételével mindenhova írtam valamit. Ötös nem lesz, de azért egyes sem. Egy kakikavaró osztálytársammal kellett dolgoznom az órán. Becca és én arra mindig jók vagyunk angolórán, hogy segítsünk, de amúgy meg le vagyunk sz*rva. Vicces. Na sebaj. Megoldottam vele a feladatot. Nagyon rossz volt egyébként vele dolgozni, mert végig vihogott a többiekkel és nem tudtam haladni vele. Én írtam a saját részemet... és többnyire az övét is, mert párban kellett eljátszani egy telefonos beszélgetést, ahogy minden órán.

Kifelé menet nem köszöntem a hülye portásnéninek. Jó, igazából gondolom valami recepciós, vagy nem tudom micsoda, de az a lényeg, hogy amikor jöttem be az épületbe, akkor megnyomtam a gombot, amely jelez neki... ő szintén megnyom ott egy gombot, amely kinyitja az ajtót. Van hozzá chipes kártya is, de minden diáknak egyébként is felesleges elkérni egyet. Na szóval annak a nyanyának, aki tipikusan az a nem-tudja-elfogadni-a-korát-nyanya az a feladata, hogy ott ül és megnyom egy hülye gombot, ami kinyitja az ajtót. Én épp jöttem és meg mertem nyomni a bejáratnál lévőt kétszer, ezért nagyon berágott és elkezdett nekem pofázni. Pontosabban nekem és még kát fiúnak akik jöttek, hogy ő nem portás (a f*szt nem) és, hogy ő nem fogja nyitogatni az ajtót. LOL... Reakcióm? "Maga ezt a szörnyen megterhelő munkát kapta, melyhez ez is hozzátartozik. Sajnos az iskolánkban nem áll rendelkezésre annyi kártya, amely elegendő lenne az összes diáknak, de ha lenne is, nem tudom mennyi időm lenne elkérni egyet, amikor 11:30-kor végzek ott és 11:30-kor kezdődik az órám itt. Szóval ha már ott ül, az a minimum, hogy befogja a pofáját és lenyom egy rohadt gombot. Higgye el, én sem azért járok ide, hogy önnel szórakozzak, sajnos itt van órám." - ezt akartam mondani neki, de ahogy észrevettem, mostanában nagyon megfontolt vagyok minden szempontból. Régen még simán beolvastam volna neki, de át kellett gondolnom, hogy tulajdonképpen ebben a helyzetben felettem áll. Ha ő nem nyitja ki nekem az ajtót - ugyan nem sírnék, hogy nem jutok be angolra, de akkor sem tudnék bemenni. Ha összeveszek vele, egyértelműen én jövök ki a helyzetből vesztesen, ezért csak összeszorítottam a számat, hogy ne válaszoljak rá semmit és hallgattam az okos nénit, majd szemforgatva mentem a dolgomra.

Csütörtökön nem volt sulim, ezért sokáig aludtam és nem csináltam semmit igazából. Ihletem sem nagyon volt, pedig szerettem volna összehozni egy bejegyzést. Fáradt voltam és tényleg szinte semmit nem csináltam egész nap. Mamámmal beszélgettem egy kicsit, aztán PewDiePie videókat néztem. Mostanában egyre többet csinálom azt. Emellett igyekszem már valami új dizájt is hozni. Ötletem már nagyrászt megvan, csak a megvalósításhoz vagyok lusta, mert nagyon sok dolgot kéne összehozni egyben. Viszont ha sikerül, akkor egész jól néz majd ki a dizájn.

Pénteken anyummal voltam egész nap. Persze elég rosszul indult a reggel. Úgy volt, hogy elkísér az SZTK-ba a bőrgyógyászatra. Megbeszéltük, hogy akkor lemondom az időpontot, amit 29-ére megbeszéltem egy másik orvossal és elmegyünk most (még jó, hogy nem tettem). Ehhez azonban kellett volna a TB kártyám. Ez kedden is gondot okozott. Sajnos fogalmam sincs, hogy hol van. Átkutattam nálam mindent, de nem lett meg, ami miatt ideges lettem. Nagyon szerettem volna minél hamarabb elintézni amit kell, de így nem tudtam. Már szinte sírógörcsöm volt. Tudom, hogy eltettem egy biztos helyre, csak az aztán olyan biztos, hogy még én sem tudom hol van. Anyum felajánlotta, hogy menjek el vele az Auchanba bevásárolni, de én előbb ezt akartam letudni és nem akartam feladni. Végül leültem az íróasztalomhoz és odajött. Mondta, hogy "fel a fejjel, nem mindig alakulhat minden úgy ahogy eltervezzük", erre én elkezdtem könnyezni és azt válaszoltam, hogy "soha semmi". Hát igen... eléggé úgy is gondoltam és elég sok mindenbe belegondoltam akkor, hogy semmi nem úgy alakul soha ahogy én szeretném. Főleg nem egy dolog, amire a legjobban vágyom. Ezután felöltöztem. Egy kicsit jobb kedvem lett, mert a BIGBANG-es mezemet vettem fel, ami teljesen eredeti, a YG-tól rendeltem. Nagyon szeretem és vigyázok rá. Elmentünk vásárolni. Vettük chipset... ami nagy bűn nálam, de hát most egy ideig nem lesz nyitva semmi... muszáj volt... öhm... 3 csomaggal venni. lol...~ Végre vettünk szemhéjtust is, mert a legutóbbit nagyon tönkretettem. Olyan ideges voltam, hogy nem jön belőle soha normálisan és nem tudom rendesen kihúzni a szemeimet, hogy széttörtem az egészet francba. Nos, a dührohamaim elkerülésén még kicsit dolgoznom kell, de ahogy a szerdai napnál is leírtam, kezdem úgy érezni, hogy egyre érettebb leszek. Már nem szólok vissza senkinek meggondolatlanul. Persze ez azzal is jár, hogy komolyabb lettem és nem érdekelnek az emberek. Már leginkább sehogyan. Barátokra sem támaszokodom annyira kétségbeesetten, mint egykor. A bevásárlás után meghívott kajcsizni... rántott lazacot ettem fűszeres krumplival és hagymakarikákkal, csak hogy még jobban megutáljam magam amiért megint rengeteget zabálok. Sebaj... nyárra meglesz az a 44 kg... menni fog!