Ánnyonghászéjó! (kiejtés csillagosötös) Az elmúlt két napban Elishával voltam és minden tök szuper volt. Na... mesélek, mert már olyan régen tettem. Január óta nem beszéltünk, ami nagyon furcsa volt. Többször megemlítettem ugye, hogy minden barátom elhagyott, vagy idővel el fog hagyni. Ebbe őt is beleértettem, mert igazából nem vesztünk össze egyáltalán. Csak beszéltünk, aztán egyszer csak megállt ez a folyamat. Mind a ketten azt hittük, hogy a másik neheztel rá. Mint kiderült, egyikünknek sem volt semmi baja a másikkal, de mégis így alakult. Ő kitett dolgokat Facebookra, sok minden történt vele, például műtétje is volt és én olyankor nem voltam mellette, emiatt meg nagyon rosszul éreztem magam és azt hittem haragszik rám. Jogos is lett volna. Szerettem volna bemenni hozzá a kórházba, de nem tudtam mikor megy, mert nem beszéltünk. Ő azért hitte, hogy haragszom rá, mert például Twitteren még megosztottam egy olyat, hogy "a 7 évnél régebbi barátságok valószínűleg egy életen át tartanak" és ahhoz írtam, hogy "lol". Nos azt úgy is gondoltam, rá IS értettem, de nem azért mert nehezteltem rá, hanem mert úgy éreztem, hogy rám unt ő is és már elege van belőlem, csak úgy kisétált az életemből. Nem ő lett volna az egyetlen. Az egész életem során 2 olyan barátnőm volt / van, akikre nem tudok igazán haragudni és még hiányoznak / hiányoznának is. Igen, az egyik Elisha. Pár dolog megváltozott mind a kettőnknél míg nem beszéltünk, de a legtöbb dolog változatlan. A kettőnk kapcsolatát illetően viszont szerintem egyáltalán semmi nem változott. Igazából sosem változik, mert többször történt már olyan velünk, hogy összekaptunk és egy ideig nem beszéltünk, de végül mindig visszatalálunk egymáshoz és ugyanúgy folytatjuk a beszélgetést, mintha nem mi sem történt volna. Nem hiszem, hogy össze tudnánk úgy veszni, hogy ne béküljünk ki végül. Most pedig még csak össze sem vesztünk. Fogalmunk sem volt miért nem beszéltünk, de végül én írtam rá, mert régi képeket nézegettem és elküldtem neki azt a gyönyörűséges képet Jiyongról, amin együtt szórakoztunk. Szóval... most az egyszer... kicsit fáj kimondanom, de köszönöm Jiyong.

Szombaton a szokásos helyen, szokásos időben találkoztunk. Ahogy vártam, semmi nem változott. Elmentünk a Kökibe, ahol először iettunk egy jegeskávét, eszegettünk, aztán egy kis sétálgatás, beszélgetés után bevállaltunk egy-egy mojitót is fehér rummal. A csaj öntötte és hát egy kicsit meglendült a keze, aminek köszönhetően az enyémbe jó sok rum került. Éreztem is az ízét, de nem rontotta el az italt, nagyon finom volt. Kint ültünk, besélgettünk és közben cigizgettünk is. Jó volt újra megbeszélni vele a dolgokat, esetleg az élet fontos dolgait, hülyéskedni és persze együtt utálkozni. Nem kell ám az utolsót annyira mellre szívni, nyilván nem mindenkivel kapcsolatosan, csak mondjuk aki olyan nadrágot vesz fel, hogy kinn van belőle az egész s*gge, meg ilyesmi. Ott ülve hívtak egy mentőt is az egyik hajléktalanhoz, aki már sz*rrá itta magát szinte. Ott csodálkoztunk, hogy minek hívták a mentőt, bezzeg ha valakinek tényleg szüksége van rá. Ezzel foglalkoznak, aztán mások meg haljanak csak meg. Nem, nem érzem, hogy szívtelen lennék. Nekem semmi bajom a hajléktalanokkal, többnek segítettem már és segítek is, de ha valaki nem árt neked, akkor semmi okod, hogy csak úgy elküldd a p*csába ténylegesen. Csak azért mert részeg vagy és így alakult az életed, nem jogosít fel arra, hogy ártatlanokkal szemétkedj. Nem tudom az ilyeneket sajnálni. Történt már olyan - akkor is Elishával voltam -, hogy egy hajléktalan leült hozzánk, cigit is adtunk neki, meg mindent és rendesen elbeszélgettünk, mert egy értelmes ember volt és voltak tervei és igyekezett így is küzdeni tovább egy szép élet reményében. Nem egyszerű dolog, de nagyon szimpatikus volt. Még a sültkrumplinkat is odaadtuk neki, ami megmaradt, mert kinn ültünk a mekiben akkor. Jó, ez olyan hülyén hangzik, mintha egy kutyának adtuk volna a megmaradt kaját, de akkor már megettük a többit na. Volt olyan is - szintén Elishával -, hogy felültünk a villamosra és még csak rá se néztünk a hajléktalanra, aki egy hozzánk közeli ülésben ült, de elkezdett minket szidni igen szép jelzőkkel megspékelve, mert, hogy nők vagyunk és "a nők tették tönkre az életét" és mindegyik milyen undorító, stbstb. Nem b*zdmeg, te voltál egy idióta f*sz, hogy hagytad, hogy kihasználjanak. Nagyon egyszerű mindent másra fogni. Nem mondom, hogy nincs ilyen nő... oh dehogynincs, nagyon sok ilyen van, de akkor sem az összes ilyen és akkor sem foghatja másra, amit ő b*szott el... vagy akkor fogja azokra, akik csinálták. Nekünk mi közünk van hozzá? Úgy gondolom mi szöges ellentétei vagyok annak, amit felsorolt, de persze, mondd csak a magadét gyökér. Persze leszálltunk, aztán felszálltunk a következőre. Nem volt kedvünk azt hallgatni egész úton. Most is nagyjából azt csinálhatta a csávó, csak nem velünk. A mentő persze elvitte, csak nem tudjuk hova és minek. Annyira nem is érdekes, igazából. Remélem azért jóra fordul még az élete. Ezután még egy kicsit sétálgattunk, aztán eldöntöttük, hogy átmegyek hozzá és a szokásos program lesz... horrorfilmet nézünk. Persze előtte a Tescoba beugrottunk és vettünk pár nasit. Amikor átértünk hozzá, a tesója szobájában - mert csak ott van gép - letöltöttünk pár filmet, játszottunk pár horrorjátékkal és videókat néztünk. Pár videót meglestünk Bturbotól, akit én csak most ismertem meg, de egészen jófej, ha több horrorjátékkal játszik majd, akkor lehet még nézni is fogom a videóit.

Rátettük a filmeket pendrivera, de még mielőtt elkezdtünk volna filmezni, lementünk a konyhába. Még a szobájában szóba jöttek a fanfictionök, mert megláttam egyet Facebookon, aztán végül megegyeztünk, hogy felolvasok egyet. Természetesen BIGBANG-eset és 18-asat. Kíváncsiak voltunk, hogy mit tudnak kihozni belőle 12 évesen. Szerintem elég nevetséges dolog, mert maga a dolog természetes dolog, de egy az, hogy annyi idősen még maximum a pornóból szerez valamennyi ismeretet, ami látszik is a történeten. Másrészt hogy képes ilyet leírni? Gondolom ezzel egyedül vagyok, mert sokan olvasnak ilyet, de nekem / nekünk rendesen kellemetlen olvasni, hogy ezt így leírják, mert az még más, ha egy könyvben van két kitalált szereplő. Az még oké szerintem, de gondoljatok már bele milyen lenne ezt a valós szereplőnek visszaolvasni. Na ez egy elég nyomós indok arra, hogy ne akarjak híres lenni, bár lányokkal nem nagyon van ilyen, inkább fiúkkal. Először rákerestem és yaoit adott ki, oké bye. Aztán több ilyen történetet is. Az egyiket kiválasztottam és felolvastam. A sztori végénél már a szobában voltunk és egyszerűen nem tudtam befejezni, így Elisha tette. Ott szakadtunk a történeten és parodizáltuk a dolgokat. Természetesen nem fogom leírni, hogy melyik történetről van szó, mert nem szeretnék senkivel gonosz lenni. Így innen üzenem annak, aki írta - bár nem tudja senki kiről van szó, de hátha magukra veszik egyesek -, hogy nem szerettem volna tiszteletlen lenni vele. Nincs vele személy szerint semmi bajom, sem a fantáziájával, sem az írásmódjával, csak magukkal a fanfictionökkel. Ha szereti, csinálja csak, én ugyan nem szólok bele.

Nekiláttunk a filmezésnek. Azt hiszem hat filmet szedtünk le, de abból ötöt "néztünk meg", bár volt ami csak ment, de annyira nem figyeltünk oda rá. Végül eldöntöttük, hogy ott alszom nála, mert mire lejöttek a filmek és elkezdtük nézni, este 8 is elmúlt. Írtam anyumnak, hogy nem megyek haza és ezzel elintéztem a dolgot. Az Antisocial című filmmel kezdtük. Azt még egész normálisan néztük, az még magyar szinkronos is volt legalább. Nem volt olyan rossz, csak kissé fura és annyira nem merültünk bele. Nem a legjobb film, de nem volt vészes... és félelmetes sem igazán. Ezután a The Forest következett, ami németül jött le, de mi így is megnéztük, hogy egy szót nem értettünk belőle. Legalább jót szórakoztunk ezen a "szép" nyelven. A filmet nagyjából ki tudtuk következtetni, de elég hülyeség volt. Egy félelmetes rész volt benne, az egyik japcsi szellemcsajnak a feje. A Japánban lévő öngyilkosok erdejéről szólt egyébként a film. Pont egy ugyanolyat láttunk még együtt, ami kevésbé lett népszerű, mert nem játszott benne egy GoT-os csaj, de szerintem valamivel jobb volt. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert németül volt és nem mindent értettünk, de ebben nem volt túl sok izgi rész.

10-ra volt beállítva az ébresztője. Amikor megszólalt, azonnal felkaptam a fejem. Elisha ott volt mellettem és szinte kétségbeesetten odaszólt nekem, hogy "állítsd leee", pedig az ő közelében volt a telefon, csak mesélte, hogy annyira elzsibbadt a karja, hogy alig tudta leállítani, de végül sikerült neki. Beszélgettünk kicsit, aztán elkezdtük nézni a Ház a kísértethegyen című filmet, amit még Ninaa ajánlott nekem. És tényleg benne van Marilyn Mansonnak az egy dala. Tök jó! A film annyira nem fogott meg. Szerintem kicsit értelmetlen volt és semmi ijesztőt, vagy nyugtalanítót nem véltem felfedezni benne. Közbe egyszer leállítottuk és lementünk kávézni, meg "reggelizni". Ezután befejeztük és neki kezdtünk egy másiknak, de akkor még nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Hát gyerekek... vagyis cassieteddyk... szerintem - a Birdemic mellett - a világ egyik legrosszabb horrorfilmjét láttam. Ráadásul aranyos vagyok, amikor használom arra a f*stengerre a "horror" és a "film" jelzőket...

A címe The Hospital (2013), csak hogy még véletlenül se próbáljátok megnézni. Amikor azt mondom, hogy rossz, nem úgy értem, hogy "ah, rossz, nem tetszett", hanem, hogy tényleg... tényleg a világ legnagyobb f*szsága, aminél megkérdőjelezem, hogy mégis mi vezeti rá az embereket, hogy ilyenre pocsékolják a pénzüket és, hogy miért és hogyan születhetnek ennyire tehetségtelen és idióta emberek a világra - mind színészileg, rendezésileg, forgatókönyvíróként, hangosítóként, videószerkesztőként, pornórendezőként... - akik erről tudomást sem véve mégis azt csinálják, amihez nem értenek. Szeretitek a horrorfilmeket? Igen? Oké, akkor ne nézzétek meg, mert az minden volt, csak horrorfilm nem. Még pornónak se ment el. A pornónak legalább van valami célja, de ennek nem hogy lényege nem volt, az még hagyján, de a "színészek" a legalulról összeselejtezett valakik voltak és még mindig nem ez volt a legdurvább az egészben. Az a minimum, hogy ennek az alacsony költségvetésű (forintban a zsebpénzem több, mint amennyit erre rászántak) filmnek a 75%-ában nem "csak" szexeltek, hanem nőket erőszakoltak. Önmagában is undorító az egész, de ha valaki szeretne egy... megismétlem: EGY ilyet beletenni a filmjébe, azt is meg lehet oldani kulturáltan. Mutatták az összesnek a mellét, mert más ugyan nincs ebben a förmedvényben, ami miatt az ember megnézné, p*nák is voltak benne. Szószerint vegyétek ezt most: egy kivételével a filmben megjelenő ÖSSZES nőt megerőszakolták és az összeset mutatták. A "szellemek" a filmben olyanok voltak, amiket én is összehozok... nem hogy Sony Vegassal, de még Windows Movie Makerrel is, vagy egy telefonos alkalmazással. A gyilkolászós jelenetek... hát halljátok... legtöbbször az a számítógépes vér csodás volt, legalább nevettem egy jót. Viszont volt egy jelenet, amin úgy besírtam, hogy azt el nem hiszitek. A csávó rohan a folyosón, ahova ki van feszítve valami damil, ami pont levágja a fejét... de... de az a fejlevágás. Én ekkorát még nem nevettem horrorfilmen. Oké, ez nem is nevezhető annak, de na. Konkrétan úgy nézett ki, mint amikor lecuppan arról a gagyi minőségű Barbie baba nyakáról a feje és szépen elpattog onnan. A szereplők egyszerűen undorítóak és mérhetetlenül hülyék voltak egytől-egyig. Azok az alakítások már magában szenvedéssé tették a dolgokat, de még ha csak annyi lett volna, azt mondom oké, mert elnevetgélek rajta. Mindig újabb és újabb szereplők tűntek fel a semmiből, akik sehogyan nem kötődtek az előzőekhez, csak hogy legyen még kit megerőszakolni és megölni. Ennek a sz*rnak se eleje se vége nem volt. Már az első fél órában úgy tűnt, mintha 2 órája néznéd. Már azért néztük, mert kíváncsiak voltunk, hogy mi jöhet még, de persze kreativitás sem volt benne semmi. Monoton hobbi-erőszakolás. Szinkronizálva - totálisan érthető okoból kifolyólag - nem volt, szóval angolul néztük. A "rape" és az "oh no, please don't do this" kifejezéseket még ennyit nem hallottam soha. Semmilyen beállítás nem volt, ugyanis egy filmnél még azt is meg kell tervezni, hogy ki hol álljon, hányat lépjen, merre, stb. Itt 6-an vonultak egyszerre a folyosón és össze-vissza beszélgettek. Elemezgetném, hogy a szereplők is mennyire tucatok voltak, de felesleges azzal vesződni amikor még a világítást is valószínűleg elemlámpával oldották meg. A kameraállás siralmas volt, szemben a szereplővel, congrats. Össze-vissza erőszakoltak, kínoztak, gyilkolásztak mindenkit bármiféle "szabály" nélkül, a csöcsöket direkt mutatták, egy csávónak lerepült a feje, a szellemek valami telefonos appal összeszedett valamik, akik amúgy végül mint kiderült rendesek és segítettek a lányokon, a hanghatások pedig valószínűleg ha beírod Youtubeba, hogy "kislány nevetés", az első videóról van leszedve. Ennyire amatőr, gusztustalan és lényegtelen filmet még a büdös életben nem láttam. Egy gyors pontozással a tízből adnék rá minusz végtelent. Köszike a figyelmet.

Végül a Robertet néztük meg... németül, mert az is úgy jött le. Illetve az túlzás, hogy néztük. Leginkább a jó sokat hülyéskedtünk leginkább a Snapchattel. Olyan képek születtek, hogy azok már tényleg díjat érdemelnének. Olyat játszottunk, hogy letöltöttünk képeket sztárokról a telefonunkba, amit a Snapchat ugye a fejünkre tett és ki kellett találni, hogy melyik sztárt tette a másik a fejére. Szórakoztató volt ez a kis új általunk kitalált játék. Ezután elindultam haza. Elisha elkísért egy darabig. Egészen korán hazaértem ahhoz képest, hogy azt hittem még nyáron is sötétben fogok hazaérni onnan. Ilyenkor utálok itthon lenni, miután Elishánál voltam. Vagyis sosem szeretek itthon lenni, mert nem érzem ezt a helyet az otthonomnak. Az otthon nem egy hely, hanem egy személy, vagy személyek. Számomra itt nincsenek olyen emberek, akik megértenének és Elishánál sokkal szívesebben vagyok pont emiatt. Ilyenkor mindig annyira hirtelen és nagy erővel zuhanok vissza a valóságba és egyedül maradok a gondolataimmal. Ezért is szeretnék annyira elmenni innen. Akármi is lesz, én megyek Amerikába, most erre vágyom a legjobban. Itt biztos nem maradok. Szeretnék hátrahagyni mindent és nekivágni a saját kalandomnak, hátha egy nap sikerül elérnem az én "otthonom".

A kihívással kapcsolatban... most 2 napig nem tudtam folytatni, de jön a 13. nap, azaz ami a szombati lett volna és a holnapi nap megírom a soron következő három napot. Azok úgyis hasonlítanak egymásra, szóval gondoltam egy bejegyzésben válaszolok rájuk, ezzel pedig fel is zárkózom. Szerdán jön majd a 17. nap, csütörtökön a 18. nap, és így tovább.

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból

13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?

Öhm... Min Hyorin esetleg...? Oké, ez a kihívás nyilván régebbi, amikor még nem voltak együtt, vagy legalábbis nem tudták, hogy együtt vannak. Akkor is Min Hyorin a válaszom. Amíg Taeyang boldog vele, addig semmi gond, minden szuper... és öhm pont ezért ő a válaszom. Nem fogok valaki olyat mondani, akivel "jól nézne ki". Kit érdekel, hogy ki kivel néz ki jól és ki szerint ki kihez illik? Az a lényeg, hogy szeressék és boldoggá tegyék egymást.