(Hát nem cukik, így hárman? :3 Nagyon nem vagyok egy iKON fan, de na~ ez azért édi~)

Hello-bello kessziteddik!

Hogy vagytok? Remélem minden olvasóm szuperül van és senki nem lett rosszul ebben a fülledt időben. Én jelenleg szétsülök, annyira meleg van. Nem is értem ki az, aki ezt az időt kedveli. Van olyan? Szörnyű! Sosem bírtam jól a meleget és ez nem változott. A nagy melegben viszont ha mást nem is tudsz csinálni, legalább gondolkozhatsz és ha erőd van, akkor ki is adhatod magadból. Én jelenleg a YG új lánybandáját várom nagyon és gondolkozom rajta, hogy nyissak-e egy fanoldalt nekik. Még nem tudom milyenek lesznek, de - mivel azt mondták, hogy nem hasonlítanak majd a 2NE1-ra - szerintem olyan "menőn szexi" koncepciót kapnak. Ha megfognak majd, akkor én úgy érzem, hogy Jisoo (aki a fenti gifen is van) lesz a kedvencem. Emellett a SNUPER comebackje miatt vagyok feltüzelve egy ideje - ha épp nem a nagy hőség teszi. Na, de elmesélem nektek a pénteki és szombati napomat, beszélek az imént megemlített, általam nagyra becsült hattagú fiúbandáról és az elkövetkező visszatérésükről, valamint a bejegyzés végén egy kis teszt is vár rátok.

Állatkertről / Barátságról röviden

Nem szeretnék sokáig erről beszélni, mert nem volt egy kellemes nap a szombat. Pénteken találkoztam Elishával. Eljött velem beiratkozni az autósiskolába, szóval jövőhét szerdától újra suliba fogok járni egy hétig. Azért csak egy hetes, mert ez egy délelőtti intenzív képzés, ami azt jelenti, hogy az órarendem a következő: szerda, csütörtök, péntek, hétfő, kedd, szerda, csütörtök 10:00-13:00 óráig. Azután pedig majd jelentkeznem kell vizsgára amikor nekem jó, amikor úgy érzem, hogy felkészültem. Ez az elméleti rész és tök őszintén szólva nem igazán értem, hogy mi a további menetrend, mert mondta a nő, hogy majd az elmélet közben lesz orvosi vizsgálat, meg minden. Kicsit ködös az egész, de majd jön, aminek jönnie kell és szépen lassan kitisztulnak a dolgok. Azután elmentünk a Kökibe, mert egeret szerettem volna venni a kígyómnak, de ma sem volt. Kicsit ideges vagyok, ugyanis a csaj se tudta megmondani mikor lesz. Ha nem lesz fagyasztott, biztos, hogy éhenhal a kígyóm. Jó, nyilván megoldom valahogy, mert Cassie mindent megold, de nem lesz egyszerű. Ezután bevásároltunk a Tescoban, hogy az állatkertre meg tudjuk csinálni a szendvicseket. Átmentünk hozzá, mert az közelebb volt és nagyon fülledt lett az idő. Írtam anyumnak és hazafelé a munkából felvett minket, aztán én bepakoltam, majd vissza is vitt anyum hozzájuk. Ott aludtam pénteken. Este persze megnéztünk egy horrorfilmet - megint angolul -, ami szörnyű volt. Mármint nem az angol, hanem a film. Kissé amatőr volt. Ezután néztük a tévét egy kicsit, majd bealudtunk. Fél 6-kor keltünk, amikor már tök világos volt. Emlékszem, felkeltem 4-kor, aztán olyan világos volt, hogy azt hittem elaludtunk, szóval megnéztem az órát, de szerencsémre még vissza tudtam feküdni egy másfél órára. Amikor felkeltünk, összekészültünk gyorsan, aztán elindultunk a Sportkastélyhoz, ahonnan indult a buszunk. 8-kor indultunk el onnan is, majd még pár helyen megálltunk, hogy felvegyük a többieket. Volt vagy 3 órás az út. Az odaúton persze kissé irritált két gyerek. Mikor megérkeztünk, bementünk és elkezdtünk sétálgatni. Mi ketten voltunk először Elishával. Nagyon melegünk volt, főleg annyit sétálgatni volt nehéz. A lényege az egésznek, amin szeretnék túlesni - mert nem szeretek negatív dolgokról beszélni -, hogy rosszul lettem. Legalábbis nagyon melegem volt eleinte, aztán néha meg is fájdult a fejem. Inkább lüktetett egy ideig, aztán Elishával össze is kaptunk, majd előre siettem. Azután amikor újra összegyűlt a csapat, ott eléggé elkezdett lüktetni a fejem és mindig belenyilallt, emellett gyengének éreztem magam. Elisha mamája imádnivaló volt, mert sokat segített és végig odafigyelt rám, valamint az anyukája is, meg pár munkatársa. Nagyon hálás voltam és vagyok nekik! Később jobb is lett, de egy ideig szörnyű volt, ami azonban a legjobban meglepett, hogy talán összekaptunk Elishával, de nem gondoltam volna, hogy ennyire sz*rik majd a fejemre. Egyszer nem volt képes megkérdezni később például, hogy jobban vagyok-e, vagy valami. Elment ide-oda és amikor elindultunk vissza a buszhoz oda se jött hozzám. Egyszer sem jött oda, aztán a buszon el is ült mellőlem. Foghatja arra, hogy úgy kényelmesebb volt vagy bármi, de ha nem kaptunk volna össze, ez nem számított volna, tuti ott marad. Az előző alkalommal is én írtam rá, ezzel újra elkezdtünk beszélgetni és azelőtt is, amikor összevesztünk, én vettem neki születésnapjára egy "Friends Forever" feliratú nyakláncot. Meguntam, hogy én rohangálok, meg egyébként is, nem az, hogy nem rohangál utánam, de rendesen egyedül is hagy. Az ilyenért nagyon meg tudok haragudni, ha valaki testileg és lelkileg is magamra hagy. Világ életemben én rohangáltam a barátaim után egyébként is. Nem csoda, hogy idáig jutottam, hogy meguntam a helyzetet és már egy sincs, ráadásul egy kiállhatatlan ember lettem. Én vagyok az undok, az lehet, de az viszont biztos, hogy nem véletlenül váltam ilyenné. Ellenkező esetben azért én nem csináltam volna ezt, biztos nem hagytam volna magára. Mit tudom én, amikor megálltunk a busszal visszafelé, legalább annyit odavetett volna, hogy kimegyek-e cigizni. Végig az volt a fejemben, hogy adok neki esélyt végig, ami az volt, hogy egy jó szót is szóljon hozzám, foglalkozzon velem, de elbaltázta az összeset. Ilyenkor annyira kinyílik a szemem sok mindennel kapcsolatban. Rájöttem, hogy nem nekem való már a "barátosdi". Egyszerűen nem vagyok képes fenntartani egy barátságot és már nem is vágyom rá. Belefáradtam, elegem van, nem kell barát. Újra megpróbáltam ezt a dolgot, mikor kibékültem Elishával, de már akkor is úgy éreztem, hogy ez volt az utolsó esély, hogy képes vagyok-e még a barátkozásra. Hát, mint kiderült, nem. Az állatok aranyosak voltak egyébként. Macit sajnos nem láttam, de a tigrisnél és az oroszlánnál leragadtam, mert gyönyörűek voltak. Még szemeztem is velük. A kígyók is különösen tetszettek, valamint a pingvineket szemléltem sokáig, mert oldalról lehetett benézni a víz alá, ahogy úszkáltak. Édes az összes állat, na. A legcsodásabbak!

A Swingek iránytűje - Compass

Mindjárt SNUPER comeback! Aaaah! Annyira izgatott vagyok már. A SNUPER az egyik kedvenc fiúbandám a háromból és ez lesz az első comebackjük, amit együtt tölthetek majd velük. A fancafe-s oldalukra kikerült egy kép, amely bemutatja a "menetrendet" egészen a comebackig, azaz július 12-ig. Nagyon sajnálom, hogy csak egy single album lesz, mert annyira örülnék már egy teljesnek, de nem leszek telhetetlen, már a gondolatért odavagyok, hogy visszatérnek a srácaim. Nemrég hivatalossá vált a fanclub nevünk, ami nem más, mint a Swing. S, mint Snuper és Wing, mint szárny ugyebár. Szerintem kreatív és aranyos. Örülök, hogy már hivatalosan is kijelenthetem, hogy Swing vagyok. Oh yeah! Na és visszatérve a menetrendre, lássuk mivel is fognak megörvendeztetni minket a fiúk. Muszáj kiírnom legalább magamnak, emlékeztetőként, hogy véletlenül se felejtsem el melyik nap mit kapunk.

június 27. - Kép: Taewoong
június 28. - Kép: Suhyun
június 29. - Kép: Sangil
június 30. - Kép: Woosung
július 1. - Kép: Sangho
július 4. - Kép: Sebin
július 5. - Videó: SNUPER fotózás
július 7. - MV teaser
július 10. - Titkos napirend
július 11. - V-APP LIVE Visszaszámlálás
július 12. - Comeback: COMPASS

Aish! Most ez így leírva még jobb. Alig várom! Taewoong képe már megjelent itteni idő szerint ma 17-kor, amit a hivatalos Facebookon, vagy a Fancafe-n meg lehet tekinteni. Annyira tetszik a kép! Mondjuk Hanával azért reménykedtünk, hogy nem csak egy kép lesz, hanem egy fotósorozat, de sajnos csak egy-egy képet kapunk majd minden tagról. Sebaj, több, mint a semmi. Legalább egy kicsit enyhíti a szenvedést, melyet a várakozás okoz. Délután 5 előtt Hanával beszélgettünk Facebookon és rendesn visszaszámláltunk és izgatottak voltunk, mintha már a comebacket kapnánk. Sajnos még nem, de mikor a kép megjelent, nagyon örültünk neki. Én amit eddig leszűrtem, hogy valami vidám, nyárias, matrózos koncepciójú comeback lesz. Vagy kalózós, vagy kincskeresős. Valami ilyesmi, ugyanis maga a Compass, azaz "iránytű" cím, a menetrend képe, valamit Taweoong képe is erre enged következtetni. Fú, annyira izgatott vagyok már. Biztos imádni fogom!

Egy valamit muszáj vagyok belátni. A cégük kicsit béna az időzítésekben. Nem is, nagyon béna az időzítésekben. A debütálásukat a legrosszabb időpontra tették, amikor egy csomó banda visszatért. Nyilván akkor nem ők lesznek a legnagyobb szám. Szerintem a debütálást akkor kell intézni, amikor egy kicsit csendesebb a K-pop világ. A másik pedig, hogy most van a BIGBANG-nek a 10. évfordulója, amikor megjelenik egy videó, vagy nem tudom mi... és most kezdik a comebacket is promotálni. Kicsit halaszthatták volna. Már csak attól félek, hogy a YG új lánycsapata pont akkor debütál majd, amikor a SNUPER visszatér. Nagyon remélem, hogy nem így lesz, továbbá, hogy ez alkalommal kicsit jobban megismerik őket és nagyot fog ütni a SNUPER comebackje!

Na és jöjjön akkor a bias tag. Számomra mindig is nehézséget okozott a döntéshozatal. Ez ennél a szituációnál sincsen másképp. Sosem tudtam konkrét bias listát összeállítani. Nekem régebben csak a BIGBANG volt minden értelemben és igaz, hogy ez részben még mindig így van, hiszen nekem ők az elsők, de nem biasként, vagy idolként tekintek rájuk elsősorban. Az embert látom bennük, nem a robotot, akik a cégeknek engedelmeskednek és nonstop gyártják a dalokat / MV-ket. Véleményem szerint, sajnos ez egy nagy gond a K-pop világában, hogy legtöbben csak kirakati bábuként létják az idolokat. Vagyis... nem csak a K-popnál van így, igazából. Nincs olyan sok kedvencem és aki van az is inkább a lányok közül, de azért most igyekszem összeállítani egy normális listát. Nem mondom, hogy túl változatos lesz, vagy, hogy 100%-ig pontos, de remélem megelégszetek ezzel is. Ezt a kis "tesztet" Aristól kértem el, szóval minden jog őt illeti meg. Köszönöm! ^w^ (A számokat is hagytam ugyanúgy, ahogy nála volt.)

Jelölj meg 10 biast!
01. Seungri (BIGBANG)
02. Daesung (BIGBANG)
03. Kemy (A.KOR)
04. Sebin (SNUPER)
05. Suhyun (SNUPER)
06. Hyunjoong (SS501)
07. Youngjae (B.A.P)
08. Eunji (9MUSES)
09. Lizzy (AS / OC)
10. Dasom (SISTAR)
(Raina, Nana, Hyorin, Taemin, Minho, Hyungsik, Daehyun, Hyungjun, Jungmin, Woosung, Zico, Minzy, Jessica, LE, Kisum...)

{5;7} Ki lenne a legjobb barátod? (Suhyun - Youngjae)
Ebből a kettőből egyértelműen Suhyun. Ezt onnan tudom, hogy a horoszkópukat nézem és a személyiségüket, már amennyit látni engednek belőle. Youngjae Vízőntő, akiket igazából bírok, mert hasonlóan gondolkozunk és látjuk a dolgokat, viszont van egy gond velük az én szemszögemből. Nem tudok huzamosabb ideig a barátjuk lenni, ugyanis van egy rossz szokásom, méghozzá, hogy szeretek irányítani. A Vízöntőknek pedig elég határozott a személyiségük ahhoz, hogy pont nem lehet őket. Ezért minden Vízöntővel igazából egy idő után megromlott a kapcsolatom, mert egyikőnk sem hagyja magát soha. Suhyun Mérleg, akárcsak én. Igaz, hogy nem minden Mérleggel jövök ki - általában fele-fele arányban -, de Suhyun elég idióta (a legjobb értelemben) ahhoz, hogy jóban legyünk. Lássuk be, Youngjae ezzel szemben túl okos / okoskodó hozzám.

{3;9} Kinek van jobb hangja? (Kemy - Lizzy)
Véleményem szerint Lizzynek. Habár Kemy az ultimate női biasom (ah, nem annyira szeretek ilyen kifejezésekkel élni, de ha már választani kell, akkor ő az), mégis szerintem Lizzy régebb óta van a szakmában, ez az egyik előnye, ugyanis több ideje volt képezni magát és a hangját. A másik ok pedig, hogy Kemy inkább rapper. Énekelni is szokott olykor, de nem az a jellemző. Neki még nem annyira tiszta a hangja, mint Lizzynek.

{2;6} Ki a viccesebb? (Daesung - Hyunjoong)
Mind a kettő imádnivaló személyiséggel rendelkezik, amelyhez természetesen hozzájárul a humorérzék is. Ha választani kell, akkor Daesungot mondom. Ő egy kicsit fiatalabb és talán még nem olyan érett, mint Hyunjoong. Valamiért Hyunjoong - habár tudom, hogy ő is vicces - kicsit komolyabbnak hat. Már a seregben van, ráadásul történtek körülötte negatív dolgok (melyeket magasról lekakilok és azoktól függetlenül ugyanúgy szeretem őt). Daesung pedig arról híres ugye, hogy állandóan mosolyog, nevet. Természetes, hogy ez marad meg az emberben.

{8;10} Kivel dolgoznál szívesebben? (Eunji - Dasom)
Eunjivel. Dasomot is nagyon kedvelem és tehetséges, de mivel én rappelni szeretek inkább, úgy gondolom, hogy Eunji stílusa jobban passzolna az enyémhez és egy nagyon szuper rapdalt tudnánk összehozni együtt. Ha együtt adnánk ki egy számot, azt úgy tudom elképzeni, mint ez a dal. Imádnám!

{1;4} Ki a jobb táncos? (Seungri - Sebin)
Seungrinak van egy tánciskolája és - a közhiedelemmel ellentétben - ő a BIGBANG főtáncosa. Azt hiszem ezzel eleget is beszéltem erről a témáról. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Sebin nem jó táncos!

{2;9} Kinek szebb a mosolya? (Daesung - Lizzy)
Ne haragudj Lizzy, neked is nagyon szép a mosolyod, de itt nem kérdés, hogy ki a győztes. Daesung mosolya az egyik kedvencem.

{4;5} Az utolsó conceptjükben melyikük stílusa tetszett jobban? (Sebin - Suhyun)
LOL, még jól is jött ki, hiszen egy bandában vannak. A legutóbbi koncepciójuk, a Platonic Love. Suhyunt választom, ugyanis szerintem nagyon jól állt neki az a világos haj (is) és az egész koncepció.

{1;8} Kivel ragadnál ott egy lakatlan szigeten? (Seungri - Eunji)
Egyértelműen Seungrival. Jó, amilyen perverz, be kell vallom, hogy picit félnék, de igazából vicces lenne. Az biztos, hogy egy pillanatig nem unatkoznék mellette. Így is bármikor képes felvidítani, hát még ott mennyire élvezném, hogy együtt vagyunk.

{3;6} Melyikük tetszik jobban (kinézetre)? (Kemy - Hyunjoong)
Kicsit furcsa így összehasonlítani egy lányt és egy fiút. Kemy is szép, de én mégis Hyunjoongot választanám.

{7;10} Melyikük első benyomása az erősebb? (Youngjae - Dasom)
Számomra Youngjae első benyomása volt az erősebb. Amikor megismertem a SISTAR-t, először Bora lett a kedvencem, aztán szépen lassan egyre közelebb került hozzám Dasom, mígnem ő vált a kedvenc tagommá. Youngjae viszont rögtön megragadta a tekintetemet és nem volt kérdéses soha, hogy a B.A.P-ből ki a biasom. Én általában a rappereket kedvelem a legjobban és Youngjae nem az, de mégis ő lett a kedvencem. Ez elég erős első benyomás azért.

{4;9} Melyik stílusa tetszik jobban? (Sebin - Lizzy)
Sebin stílusát nagyon kedvelem. Annyira nem szoktam figyelni egyikükét sem, de így visszagondolva Sebin ruháit nagyjából azért vissza tudom idézni. Viszont ha arról van szó, hogy melyikükét viselném, akkor ebben a körben Lizzy a győztes.

{1;6} Melyikük bandáját szereted jobban? (Seungri - Hyunjoong)
Azaz BIGBANG vagy SS501. Legszívesebben rávágnám, hogy BIGBANG, de kicsit bonyolultabb ennél a helyzet. Mind a két banda kicsit több számomra csupán egy bandánál. A SS501 egy olyan csapat, akiket mérhetetlenül tisztelek és odavagyok értük együtt és külön mindegyik tagért. A BIGBANG-nél kicsit más a helyzet. Őket is tisztelem, mindannyiukat, de egy kicsit úgy érzem, hogy megváltoztak az idő múlásával és páran elszálltak a felhők közé. A válaszom erre a kérdésre mégis a BIGBANG, hiszen már kismillószor említettem, hogy ők az elsők számomra, hiszen senki és semmi nem tökéletes, de ha szeretsz valakit / valamit akkor elfogadod a hibáit.

{5;8} Melyikükön lepődnél meg jobban, ha sírni látnád? (Suhyun - Eunji)
Hááát... az igazság az, hogy mind a kettő Mérleg, azaz elég érzelmesek, de talán Suhyunon jobban meglepődnék. Egyrészt, mert a lányok többet sírnak, másrészt, mert Suhyun annyira vidám személyiségnek tűnik, aki állandóan hülyéskedik és nevet.

{3;10} Ki van előrébb a bias listádon? (Kemy - Dasom)
Ez hülye kérdés vagy hülye kérdés? Na vajon melyik van előrébb? A hármas vagy a tizes?

{2;7} Kivel mennél szívesebben egy kísértetjárta házba? (Daesung - Youngjae)
Egy pillanatig nem kell törnöm a fejem ahhoz, hogy rávágjam: Daesung! Aki látta ezeket, az tudja miért. Annyit szórakoznék rajta. Tuti, hogy azt csinálná, mint Lee Hyorinál, hogy majd megvéd, aztán végül nekem kéne őt pátyolgatni. Annyira édes lenne! Jó sokat nevetnék, az tuti.

Hey ladies! Hey babies! Hey everybody!
I am a good bad boy girl!

Mi újsáááág? Tudjátok mire gondoltam így hosszú idő után? Nem? A címből még nem derült ki? Sebaj, elárulom. Meg fogok osztani veletek újabb történeteket, amiket ugyan nagy szenvedések árán, de sikerült megírnom. Régen csak úgy ontottam magamból a hülyeségeket... öhm... akarom mondani a történeteimet, de mára már annyira megszomorodtam és belefáradtam mindenbe, hogy nem megy az sem. Legalábbis nem olyan tempóban, mint akkor még, amikor "minden szuper volt"... legalábbis ennél biztos szuperebb. Mivel ezen a hétvégén nem leszek elérhető, gondoltam legyen egy kis elfoglaltságotok addig is. Jó, mostanában biztos megszoktátok, hogy nem gyakran van bejegyzés. Furcsa, mert azt ember azt gondolná, hogy olyan elfoglalt egy blogger suli közben, hogy nem tud írni és amikor eljön a nyári szünet, hozza a friss és ropogós bejegyzéseket mindennap. Ez azonban nagyon nem így van. Legalábbis a saját nevemben beszélek, miközben ezt állítom, de pont fordítva. Amikor egy blogger iskolába jár, tud miről írni, mert történnek a dolgok, de a nyári szünet hogy telik...? Felkel az ember, nem csinál semmit egész nap, aztán lefekszik aludni, majd újra és újra és újra. Oké, annyira nem unalmas az életem azért, de mostanában nem sok említésre méltó esemény történik velem. Leginkább Elishával találkozok, amit nagyon szeretek, de hiába írom le a mi poénjainkat, nem hiszem, hogy másoknak az akkora élmény lesz, mint nekünk. Persze azért igyekszem és megosztok veletek mindent, amit jónak látok... már ha éppen van ihletem és képes vagyok leírni. Mától vasárnapig nem leszek blogközelben - legalábbis bejegyzés nem lesz -, mert Elishánál alszom és megyünk a kollégáival szombaton a Veszprémi állatkertbe. Kíváncsi vagyok! Biztosan nagyon édesek lesznek az állatok! Várom már, csak tuti, hogy ropogósra sülünk majd a kis kirándulás közben...

Tegnap (is) találkoztam Elishával és elbeszélgettünk. Mivel melója volt, csak utána tudtunk találkozni. Ja és én tiszta K-popos voltam... azaz EXO-s és BIGBANG-es. EXO Chen-es felső - amit már látthattatok a videóban - és BIGBANG-es táska, amit Mimitől kaptam. Csak pár órára találkoztunk, mert melóból jött és fáradt volt, de mivel nekem kellett vennem egeret a kígyómnak, Wangnak, gondoltam összefuthatnánk, ha már mind a kettőnket ugyanarra viszi a sors. LOL. Képzeljétek... mielőtt elindultam arra gondoltam, hogy nem lesz fagyasztott egér, még fel is háborodtam, hogy tök gáz lenne, ha nem lenne. Eddig mindig volt, minden alkalommal, amikor mentem, de most nem. Ezelőtt pedig egyszer sem gondoltam ilyenre. Annyira durva. Komolyan bevonzottam, vagy megéreztem előre. Sok ilyen történt már velem és olyan furcsa érzés tapasztalni. (Bezzeg Jiyongot az istenért sem tudom bevonzani.) Az eladó csaj mondta, hogy csak élő van. Azonnal rávágtam, hogy "jaj, nem, az nem kell, köszi". Már többször mondtam, de én előt biztosan nem adok neki. Undorodom tőle, mikor azt mondják, hogy "de ez a természet rendje". A f*szt. Az a természet rendje, hogy egy kis helyre bezárjuk védtelenül azt az állatot, konkrétan a halálával zárjuk össze? A természetben legalább el tud futni, védekezni, menekülni. Ha ott elkapja az egeret, az tényleg a természet rendje. Ez nem. A fagyasztott egérke pedig már úgyis halott, szegénykém.

Csak egy röpke említés erejéig gondoltam közlöm, hogy nemsokára itt van a blogom 5. születésnapja, ami tök durva szerintem. Arra az eseményre szeretnék egy új dizájnt alkotni, de még sehol nem tartok vele. Továbbá úgy gondoltam, hogy azon a napon - azaz július 3-án - úgy ünnepelnénk, hogy pár órára publikussá teszem a régi történeteimet - vagy csak párat -, ha szeretnétek. Nya~ szavazzatok, ha jó ötletnek tartjátok. (Kattints a képre, ha külön lapon szeretnéd megnyitni a szavazást.)

Szeretném felmérni, hogy hányan tartjátok ezt jó ötletnek, vagy ki szeretne valami mást. Ha ötletetek van, akkor azt osszátok meg velem a felmérésnél az "egyéb" után. A szavazást 2016. június 28-án, kedden 20:00-kor zárom le, szóval igyekezzetek, ha szavazni szeretnétek. Előre szólok azért, hogy más ötletem most nem nagyon van, szóval ha a másodikat választod, akkor még gondolkozom, de ha nem jutok semmire marad az eredeti terv. Én választom majd ki, hogy mely történeteket teszem publikussá aznap, de a második kérdésnél javaslatokat elfogadok, ha ismerted őket és konkrétan tudod melyiket szeretnéd aznap elolvasni. Körül is írhatod, ha a címére nem emlékszel.

Na és a mostani történetek... remélem senki nem gondolta, hogy majd megosztom mindenkivel. Nem véletlenül alkottam meg a Cassieteddy menüpontot. Az újranyitás ezzel is járt. Abban a menüpontban osztok meg minden ilyen a privátabb tartalmat a regisztráltakkal, ahogy például a régebbi bejegyzéseimet is. Az összes eddigi történetem ott van fent és most egy (pár) újat is publikálok azoknak akik kiérdemelték. Oh, ezzel kapcsolatban annyit megjegyeznék, hogy felesleges próbálkozni. Ha nem írsz e-mailt, nem fogadom el a regisztrációdat. Nem egy ember próbálkozott be. Vagy csak szimplán nem voltak képesek elolvasni a szabályokat. Ennek pedig nem az a célja, hogy az egekig magasztalj, hanem hogy írj egy pár soros szöveget, amiben leírod miért regisztráltál és miért szeretnéd ha elfogadnám azt, illetve miért bízhatok meg benned. Eddig még senkit nem utasítottam el, akik ezeknek a feltételeknek eleget tettek. Whatever, lépjünk túl ezen és lássuk a történetet. Azért egy kis ízelítőt kaptok. Előreláthatólag 3 sztori lesz a közeljövőben, de még nem biztos. Természetesen oneshot az összes, de kapcsolódnak az régebbi történetekhez, ahogy eddig mindig. Az egyik két vagy három részesnek ígérkezik. Az első, amit publikálok, az hát... nem mondanám 18-asnak, de 16-osnak sem, szóval kapott egy előkelő 17-es karikát. xD Eksön szempontjából nem durvább egyik eddiginél sem, csak kicsit furcsa dolgok történnek benne, ami nem biztos, hogy mindenki lelkivilágának jót tesz majd. Az én lelkemnek sem tett túl jót, csupán ezzel is szerettem volna szemléltetni, hogy mennyi mindent tennék meg ezért a kis p*csért. Mármint nem konkrétan azért a testrészért, hanem magáért a személyért na. Ha arra mennék, nyilván nem Jiyongot választottam volna. A történetet még nem osztottam meg. Mint azt említettem, éppen azért csináltam így a dolgokat, hogy a hétvégén se sírjon senki - vagyis a regisztráltak -, hogy nem lesz meg a Cassie-adag. Aki elfelejtette volna, vagy még nem értesült a regisztrálásról, mert később vált az olvasómmá, de úgy gondolja, hogy megérdemi a hozzáférést a privát menüponthoz, az kattintson ide (Kattitson - az izlandiak egy új játékosa. Áh, nem bírom. XD) és a szabályok elolvasása / értelmezése után, hajrá. A laptopom nálam lesz a hétvégén, szóval el tudom fogadni a regisztrációkat, ha úgy adódik. A bejegyzést beállítottam úgy, hogy 25-én, szombaton, azaz holnap 16:00-kor jelenik meg a történetek menüpontban.

Azon gondolkoztam el, hogy talán nekem is el kéne mennem bulizni. Ha már itt vagyok akkor miért ne? De... egyedül? Sétálgattam közben ide-oda az óriási ablaknál.
 - Nagyon bunkóság lenne, ha megkérném Yeongsoot, hogy hadd tartsak velük? - kezdtem kommunikálni magammal hangosan is. Egy kis töprengés után arra jutottam, hogy megkérem és minél hamarabb belevetem magam a dologba, hogy ne legyen időm meggondolni magam.

 - Nem. Ne, ne... nem! - közben megráztam a fejem és szinte belekapaszkodtam a még ott álló taxiba. - Nem! Ide nem megyek be.
Miju nem értette a helyzetet, hogy mi bajom van. Odalépett mellém és rátette a kezét a vállamra.
 - Mi a baj? - kérdezte kedvesen, kuncogva.
 - Miju! - kapaszkodtam a karjába kétségbeesett tekintettel. - Ne vigyél be ide! - könyörögtem neki.

 - Talán te nem ismered GD oppát, de ő egy világsztár - lesajnáló hangon szólt hozzám.
 - A legcukibb.
 - És a legszexibb.
Megtépjelek, r*banc? - estem neki a fejemben, de jobbnak láttam inkább csak egy nevetéssel lereagálni a helyzetet.
 - Minek vagytok még itt? Nem keresitek meg GD oppát? Vagy kit... - vontam meg a vállam is inkább kortyoltam egyet az italomból.
 - Igaz. Nem is értem minek álltunk szóba ezzel.
 - Örülhetnél ha GD egyáltalán rád nézne, p*csa - bökte oda a másik mielőtt még elmentek.
Ahogy eddig, ugyanúgy előre bámulva iszogattam az italom és nem reagáltam rá semmit.
 - Én fordítva látom a helyzetet - állapítottam meg halkan, aztán lehúztam a maradék italomat is.

Felsóhajtottam, aztán egy kis hezitálás után levettem a maszkomat.
 - Cassieee! - húzódott mosolyra a szája, de egyben látszott rajta a döbbenet.
 - Jiyooong! - játszottam el én is ugyanazt a lelkesedést, aztán hirtelen visszaváltottam komolyra. - Idióta - ütöttem homlokon.
Felszisszent és azonnal dörzsölni kezdte azt.
 - Hé, homlokbajnok! Mit művelsz itt?
 - Ezt én is kérdezhetném - mutatott felém a mutatóujjával.
 - Jó, ez... olyan hülyén jött ki.
 - Úristen! Te itt dolgozol? - esett le az álla szinte szószerint. - Mondhattad volna. Többet járnék ide - kezdett nevetni, aztán eldőlt a kanapén.
Ezúttal vállon ütöttem.
 - Dehogy dolgozom itt! Ennyire nem viselt meg a hiányod azért...

 - Nem szeret senki - motyogta.
Megráztam a fejem és értetlenül rápillantottam.
 - Kit nem szeret senki?
 - Engem - mutatott közben magára.
 - Ez hülyeség. Egy csomóan szeretnek. Többmillióan.
Megrázta a fejét.
 - De nem szeret senki.
Pontosan tudom hogy értette, még ha nem is fejezte ki magát túl érthetően ilyen állapotban.
 - Mindenki egyedül hagy. Senki nincs velem, amikor szükségem van valakire. Nincs senkim. Egyedül vagyok.
 - Ja. Senki nincs melletted, amikor szükséged van valakire és mindenki egyedül hagy. Mindenki... - felálltam a földről. - Mindegy. Megszoktam, hogy senki vagyok.

Elindultunk hazafelé. Átöleltem Jiyong derekát, hogy ezzel tartsam. Eléggé rám is támaszkodott. Elindultunk felém, ami elég messze volt még.
Már vagy negyed órája sétáltunk.
 - Szerinted a csillagok miért világítanak? - tette fel a kérdést séta közben.
Elkezdhettem volna magyarázni neki ennek a tudományos hátterét, de nem hiszem, hogy sok haszna lett volna, így mást választ adtam.
 - Neked világítanak... hogy ne legyél egyedül.
 - Szeretem a csillagokat - mosolyodott el, emiatt pedig én sem bírtam ki, hogy ne húzzam mosolyra a szám.
 - Én is szeretem a csillagokat.

 - Nem is álmodtam? Mármint tényleg... - mutatott a ruhára hitetlenkedve, aztán rám. - Te tényleg...?
 - Na jó Kwon Jiyong, elkussolsz és ezt soha a büdös életben nem hozzuk fel többé.
 - Na és miért nem? - kezdett el kuncogni.
 - Azért nem mert levágom a dragon balljaidat és megetetem veled.
 - Jó, jó - emelte fel a kezeit megadóan, de még mindig nevetve. - De... miért csináltad?
 - Mert gondoltam jó kaland lesz, amit egy nap büszkén mesélek el az unokáimnak - válaszoltam szarkasztikusan és felálltam a kanapéról a szemeimet forgatva.

Végezetül kaptok tőlem egy videót / dalt, amire az utóbbi időben nagyon rákaptam. Most jött csak ki és gondolom sokatok hallotta már, de hátha valaki még nem. Vagy aki igen, az is meghallgathatja ám még sokszor. Zseniális lett! A SISTAR ezúttal sem okozott csalódást. Kicsit más a stílusa, mint mondjuk a Shake It-nek, vagy a Touch My Body-nak, de van olyan fantasztikus maga a dal, a klip, meg a tánc is. Hyorin hangjáért élek (2:11-nél mindig kiráz a hideg *-*), Dasom drágámnak pedig végre több része van. Imádom az egészet, na!

Sziasztok! Most csak ezt a cukiságot szerettem volna megosztani veletek. Kattints ide a teljes videóért. Imádnivalóak. Ahogy Jiyong az elején magyaráz, ott az az akcentus... azután Youngbae, majd Seungri. Jiyong úgy javítja ki, mintha ő annyira perfect angolos lenne. (A kis Seunghyun egyébként is sokat fejlődött angol-ügyileg. Büszke vagyok rá.) Sebaj, aranyos jelenet született azért ebből. Nagyon szeretem kettőjük barátságát még mindig. Örülök, hogy Seungri nem hallgatott Jiyongra és végül önmagát adta... ahogy mindig. xD I adore him! Olyan jó látni, hogy így együtt nevetnek mindannyian és, hogy ennyire bolondok. These guys will always be my number one. ❤️‍

Most pedig indulok Elishával bubisteázni, aztán nála alszom, holnap azonban jövök. Addig is elértek az SNS csatornáimon. ^^ Kellemes hétvégét mindenkinek!

Hello baebaes! Mizúúújs? Mint már azt említettem az előző bejegyzésemben, kedden találkoztam Elishával, viszont akkor még az azelőtti múltban voltam, szóval nem tudtam előre milyen lesz. Hú, ez olyan értelmes lett. Azt akartam kihozni ebből, hogy most nagyvonalakban elmesélem, milyen volt a talcsink. Mint minden hétköznap, Elisha kedden is dolgozott, ezért csak melója után tudtunk találkozni. Egészen addig abban a hitben voltam, hogy szerdán megyünk, amíg meg nem láttam, hogy reggel írt. Félálomban a telefonomat nézegettem, aztán látva, hogy mennyit írt, rögtön kinyíltak a szemeim. Elkezdtünk beszélni. Elnézte a dolgokat kicsit és csak azon a napon volt benn a tetkósa kb. 6-ig, én pedig még megígértem neki, hogy elkísérem. Úgysincs mostanában semmi dolgom azon kívül, hogy lassan elsétálok az autósiskolához és jelentkezem az egyik induló tanfolyamra, amiről e-mailben értesítettek. Megírtam tehát gyorsan még a kihívást kedden, aztán elkezdtem készülődni és elindultam. Szerencsére jó idő volt, szóval felvehettem a B.A.P-s haspólómat, ami nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de erről majd később mesélek. A Kökiben találkoztunk, aztán onnan metróztunk a Deákra, ahol átszálltunk a 2-esre, onnan pedig a Blaháig utaztunk. Akkor már nagyon fájt a lábam és a nap hátralévő részét végigszenvedtem. Nem értem, mert ez a cipőm egy kicsit magasított és telitalpú és többször volt rajtam. Eddig még soha nem törte ki a lábam. Ennyire még egyik sem. Most úgy néz ki a sarkam, mintha valami drótokkal bélelt cipőben járkáltam volna egész nap. Mondjuk egy idő után úgy is éreztem, de én szépen végigszenvedtem benne a napot. Persze a tetkósig is elég sokat kellett sétálni. Mikor odaértem és azt mondták, hogy üljünk le, megváltásnak éreztem. Beszéltünk a nővel. Először Elisha, mert az egyik tetkóját még szeretné bővíteni, majd én jöttem. Beszéltem vele a BIGBANG-es tetóválással kapcsolatban, hogy egy feliratot szeretnék, aztán megadott egy honlapcímet, hogy nézegessem ott a betűtípusokat. Azóta is azt csinálom és van még több ezer oldal, de nem baj, végig fogom nyálazni. Időm mint a tenger jelenleg. Plusz az e-mail címét is megadta és majd Facebookon is bejelölöm. Először még megpróbálom pontosítani a terveimet és utána írok neki. A Mérlegeset is megemlítettem, hogy jó lenne, ha azt is megalkotná nekem, mert az interneten semmi használhatót nem találtam. A gyémántmackós tervemet is mondtam, hogy egy macit szeretnék gyémánttal. Arra mondta, hogy az tök jó és örültem, hogy nagyjából el tudta képzelni mire gondolok és meg tudja majd rajzolni nekem. Nagyon szimpatikus volt a nő és nagyon szép is! Aish! >< Szerintem egy kis ázsiai beütése is van. Ügyes, jófej és szép, ráadásul a tetkói is szuperek. Remélem minden rendben lesz az enyéimmel is. Egyelőre amiket az elsősorban fogok megcsináltatni az a Mérleges, a gyémántmackós, a BIGBANG-es és a Jiyongos. Miután végeztünk, elindultunk vissza a Kökibe. A lábam már nem csak szétszakadt, de gyönyörűen is nézett ki. Visszaérve először bementünk a Claire'sbe nézelődni egy kicsit, majd a Bijou Brigittebe szintén átgaloppoztunk. Vagyis csak ő, én átvonszoltam magam. Nézzetek hülyének, de egy hűséggyűrűt kerestem. Találni nem találtam, de mindenképpen fogok venni. Nagyon szépeket találtam, de szinte az összes nagy volt az ujjamra. Amelyik éppen jó volt, az pedig nem tetszett. A hűséggyűrű számomra egy jelkép lenne... nem arra, hogy sosem lesz senkim, mert örökké rá fogok várni. Ennyire nem vagyok hülye, én is tudom, hogy sosem fog összejönni. Azt jelképezi nálam, hogy mindig is szeretni fogom és egy nagyon fontos személy - a legfontosabb - lesz az életemben... akárcsak a tetoválás róla, amely ugyanezzel a jelképpel bír majd. Ezután Elisha vett egy jegeskávét, én pedig egy mojitot. Az volt a vicces, hogy én az eladócsajjal tök jól elbeszélgettem. Mondta, hogy fiatalos vagyok, erre válaszoltam, hogy ő is az. Mondta rá, hogy hát igen, ez van ha valaki nem piál állandóan, nem szolizik, nem drogozik, nem járkál el állandóan bulikba, meg ilyesmi. Mélyen egyetértettem vele és váltottunk még pár szót, aztán amikor elindultunk Elishával a tetóteraszra, mesélte, hogy ismeri a csajt és pont azt csinálja, aminek az ellentétével példálozott. Nos igen, kicsit meglepődtem, de attól függetlenül még abban a pillanatban szimpi volt és hát... who am I to judge her? Na amikor kiértünk, leültünk, cigizgettünk, beszélgettünk és a tetkómat tervezgettük. Persze megint sikerült magam leégetni azzal, hogy leszbikusnak tituláltam magam. Kérek mindenkit, hogy senki ne vegye sértésnek, aki a saját neméhez vonzódik, mert nekem semmi bajom nincs ezzel, sőt támogatok mindenkit, because LOVE IS LOVE... de ettől függetlenül én nem vagyok az. A barátnőim gyakran neveznek / neveztek leszbikusnak - de ezt én is ugyanúgy csinálom -, mert egy nem éppen férfias csávóba vagyok ugyebár szerelmes. Többször hülyéskedtünk már ezzel, amikor arra jártak. Most éppenséggel egy fiú és egy lány ment arra, amikor mondtam, hogy "ja, leszbikus vagyok", aztán elmentek, én meg így "nem, amúgy nem is", majd gyorsan meggondoltam magam és így: "vagy tudod mit? de, az vagyok, tök mindegy, úgyse lenne köze hozzá senkinek ha az lennék". Ahhoz se nagyon van köze senkinek, hogy kit szeretek, de mégis állandóan belepofáznak, szóval egy bizonyos értelemben egy cipőben járok a homoszexuális emberekkel. Ezután, ha már úgyis arról volt szó, hogy az idióták mindenbe belepofáznak, éppen mentünk visszafelé, aztán pár ott dolgozó megjegyzést tett... vagy arra ahogyan jártam a cipőben (ugyanis majd besz*rtam a fájdalomtól), vagy a ruhámra. Nem tudom melyik ihlette meg őket, de nem tudták visszafogni magukat. Mondani nem mondtak először semmi konkrétat, csak egy "úristent", amire én megálltam - természetesen nem néztem rájuk, nehogy már én nézzek a pórnépre - csak megkérdeztem Elishától, hogy ez nekem szólt-e. Ő azt mondta, hogy valószínűleg igen, szóval csak libbentettem egyet felsőmön, ami a haspólóm felett volt és testtartásommal jeleztem, hogy ha már úgyis mögöttem vannak, tökéletes pozícióban vannak ahhoz, hogy kinyalják a s*ggemet. Az egyik odaszólt, hogy jól odatettem magam, mondom: mert nekem van mit odatenni. Asszem azt mondta rá, hogy naiv vagyok, de lássuk be... ha az alakomról van szó, akkor nem igazán van mit szégyelnem. Mármint ahogy fel voltam öltözve, az jó volt az alakomhoz, a hasam lapos volt, a hátsófelemmel és a combommal nem vagyok megelégedve, de egy fekete hosszúnadrág volt rajtam, ami rásimult és a pozitív oldát hangsúlyozta ki annak. Legalább tudom mi áll jól nekem, még ha nem is vagyok tökéletesen megelégedve magammal. Megkeseredett Tescos dolgozók. Elég vicces. Mindig annak a legnagyobb a szája, akinél a legkevesebb van. Legyen az ész, pénz, jókedv, bármi. Az utálkozás egyik legfőbb oka a féltékenység és a ostobaság. Hupsz. Volt köztük már nyanyábbkorú is. Az mégis mit gondol magáról, őszintén? A másik pedig, hogy miért jó ez? Sosem értettem. Mondjuk lehet, hogy van egy csaj, akinek nem tetszik az öltözködése, mert szerintem az k*rvás, vagy mit tudom én... megállapítom magamban, oké, de akkor sem kezdek beszólogatni neki. Mi közöm és jogom van hozzá? Semmi. Az egész embert attól még nem ítélem el, ha maga a viselkedése nem közönséges. Én is... az év 364 napján úgy elrejtem mindenemet, hogy az Isten sem tudja megállapítani milyen alakom van. Egy ilyen alkalom van egy év alatt, akkor is erről ítélnek meg. Érdekes. Gondolkoztam rajta, hogy benyögjem mosolyogva, hogy remélem jó a Tescoban dolgozni, vagy hogy nagyon feltűnően féltékenyek, vagy, hogy csak megtépjem-e kicsikét, de lépve párat elég gyorsan elterelte a figyelmemet a lábamban lévő fájdalom és onnantól még feltűnőbben sz*rtam a fejükre. Ezután még sétáltunk kicsit... a buszig, ahol elváltak útjaink. Lassan hazasántikáltam, itthon pedig megválva a cipőimtől... hát egy kicsit felszabadító volt, de nem mondom, hogy nem fájt utána is. Még mindig fáj és gyönyörűségesen néz ki az egész sarkam, tényleg.

Na ki szereti itt a gyerekeket? Tegye fel a kezét! Oké, akkor ti elmehettek és a maradék senki nyugodtan olvassa tovább. Ha van olyan, aki nem rajong értük, akkor bocsika, nem állt szándékomban lesenkizni, csak feltehetően nem nagyon van a közelben olyan ember. Rajtam kívül. Oké, ha úgy vesszük, ez is elég erős kifejezés, hogy utálom őket. A nagy részüket nagyon ki nem állhatom. Sokszor ez a szülőnek róható fel, ugyanis a gyereket nem árt ám néha-néha nevelgetni is, nem csak kitörölni a kakis popsiját. Habár nem értek a gyerekekhez és nem is vagyok oda értük, jópár szülőnél tudom, hogy jobb lennék. Szigorú lennék, de igazságtalan. LOL. Just kidding, szigorú, de igazságos szülő leszek(?). Ájfont nem fog kapni 10 évesen és nem fogom neki engedni, hogy olyan legyen, mint a mai kölkök és tinik többsége. Nem fogom engedni, hogy a társadalom fertője magával rántsa... csak egy bizonyos mértékig, amíg az egészséges. Piercigje nem lehet, csak az orrában - feltéve ha lány lesz -, máshol undorító... oké, most megint túloztam. A köldökben is jó, ha valakinek van hozzá alakja. Azonban a Monroe piercing, vagy mi az... meg a szemöldögpiercing a két halálom. Amikor meglátom, pont úgy nézek ki (csúnyább verzióban), mint Nana, hogy... "mégis... miért"? Na, de most ezen még nem nagyon kell gondolkoznom, mert ha nem tőle lesz gyerekem, akkor nem lesz gyerekem. Igen, ezt megaszondtam ám. Vagy ki tudja hogyan alakul az életem, viszont ha lesz hozzá stabil hátterem - és elég energiám -, biztosan örökbefogadok majd egy gyereket. Egészen addig... utálkozom, ha meglátok egyet. Nya, de ezzel a kis bevezetővel igazából arra akartam kilyukadni, hogy ma itt voltak a rokonok. Az unokabátyám, az unokanővérem és a nagynéném. Eddig oké... na de nem ilyen könnyű ám az élet. Az unokanővéremnek, Sarahnak van egy fia, Stevie, aki önmagában tényleg egy tündéri gyerek - még ha ma sikerült is felcsesznie. A pokolfajzatok viszont az unokabátyám gyermekei, egy lány meg egy fiú van. Ma annyira kiidegeltek. Nem tudom miért lehetett ez, talán az idő miatt, talán a vértengerem miatt, vagy egyszerűen csak ki nem állhatom őket. Ma különösen nem ment az, hogy eljátsszam, minden oké. Néha szoktam mosolyogni, jópofizni, de ma nem így volt. Éppen egy projecten dolgoztam, amikor kocsicsapódást hallottam. Tudtam, hogy tuti nem az anyám, mert még nem volt annyi idő. Ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy kínkeserves órák elé nézek. Azonnal ráírtam Elishára, akivel sikerült egy elég vicces helyzetet generálnunk. Írtam neki, hogy "hé, figyu, csinálj már úgy mintha nagyon nagy szükséged lenne rám és muszáj lenne itt maradnom veled". Mondanom sem kell, hogy nem volt kedvem kimenni a rokonokhoz, de hála az égnek (sarcasm) a gyerekek bejöttek magukról is. Először csak az unokabátyám gyerekei, aztán végül Stevie is. Az elején még tényleg igyekeztem... nagyából 5 percig, de egyszerűen mindennel kiidegeltek. Elishával közben azt játszottuk, hogy eltört a lába és muszáj ott maradnom vele és tartanom benne a lelket, amíg az anyukája haza nem ér és el nem viszi az SZTK-ba. Közben rejtett beszélgetéseket folytattunk, mint például:

Elisha: Egyebkent emlekszem azokra a viragokra, tudod azokra a szepekre amik a szomszedban voltak... OTT VANNAK MEG?
Cassie: PERSZE...
Elisha: Szivesen kernek. REMELEM hamar nyilnak, mert olyan nyarias viragok... Bar az eso lehet tonkretenne oket... fuuu viszont HAMAROSAN megjelenik az az uj horror a moziban, elmehetnenk arra is. lehet anyuek is ELMENNEK ra, bar nem hiszem hogy a baratjat ra tudna venni xD

... ééés ehhez hasonlókat. xD A gyerekek viszont. Ah... na, nem is tudom mivel kezdjem. ELőször is az, hogy állandóan bejárkáltak ide. Ki-be rohangáltak, mintha átjáróház lenne, üvöltöztek és persze engem is nyaggattak. Sokszor próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de olyankor rájukvetettem egy műmosolyt, ami nem tudom nekik mennyire esett le. Szegény macskát is nyúzták, azonban okos volt és elszaladt, majd azzal az erővel el is bújt. Azután engem nyúztak, hogy hol a macska. 100-szor mondtam nekik, hogy elszaladt és nem tudom. Jaj, aztán a kiscsaj... egy kicsit felcseszett azzal, hogy az ékszerállványomat elkezdte cseszegetni. Illetve az azon lévő ékszereket. Akkor lett elegem igazán. Oda is szóltam, hogy "ne vedd le", meg igyekezve találni egy kifogást "le fot dőlni az egész"! Elég erélyesen. Lehet velem van a gond, de én megtanítanám azért a gyerekeimet, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ne szedegesse már le a cuccaimat. Egyszer még mikor kisebb voltam, akkor is anyum egyik régi barátnője meglátogatott minket és persze hozta a gyerekeit. Nem voltam sokkal idősebb náluk, de már akkor sem bírtam. Voltak mindenféle apró játékokból álló gyűjteményeim, amiket nagy becsben őriztem, erre ők elkezdik össze-vissza pakolgatni, meg a szájukba venni. Az anyjuk persze nem szól rá, én pedig akkor abban a korban voltam, hogy előbb bőgöm el magam ezért, minthogy szóljak érte. Volt olyan is ma, mikor bejöttek - persze mindannyian az én nyakamon lógtak - és mondták, hogy itt fognak játszani, meg minden. Hát mondom k*rvajó lesz. Egyszer volt, hogy csak a kis Stevie jött be egyedül. Na az a gyerek magában egy kis édibogyesz. Hozott négy autót, amiket mutatott nekem - nem mintha nem az enyém lett volna kiskoromban és nem tudtam volna hogy milyenek -, de azért ott mutogatta, én pedig beszálltam a játékba. Megkérdeztem, hogy melyik tetszik neki a legjobban, meg kaptam is tőle a négyből kettőt, a sárgát és a kéket. Ezután kiment és egy kicsivel később úgy jött vissza, mintha kicserélték volna... ugyanis a két sátánkával volt. Remélem, hogy a jövőben nem nagyon lesznek rá negatív hatással és elég erős személyisége lesz ahhoz, hogy ne tudják még jobban lehúzni. Ugyanis az a két gyerek elég rosszul nevelt. Nem akarok gonosz lenni, nem is ítélkezem a szülők felett, de ez tény... és nem csak én mondom. Amikor hárman jöttek be, Stevie megint hozott autókat, amiket letett az asztalomra, aztán valamit beszélgettek ott és csak annyit vettem ki az egészből, hogy "csiga", meg, hogy "hozom". Azonnal felkaptam a fejem, utánakiabálva, hogy "mit hozol?" Nos igen. Én nagyon szeretem a csigákat, tényleg... de b*sszus, ne hozza már be ide és tegye az asztalomra. Na itt cseszett fel azzal, hogy odasétálva megfogtam a csigákat és mondtam neki, hogy vigye ki, erre ő nemmel felelt. Na jól van, ki is mentem, nem érdekeltek már úgy a rokonok sem igazán, sőt eddig sem ők zavartak. Kivittem az udvarra - a gyerekek követtek - és letettem a csigákat. Ezután kicsit kinn maradtam és beszélgettem a felnőttekkel. A kérdés persze azonnal feljött az unokabátyámtól, hogy "mikor lesz lagzi?" Hát mondom, majd ha újranősülsz. ... Oké, ezt csak a fejemben mondtam, de ezek a kérdések már, komolyan. Ezután, 10 percre rá a nagynéném: "mikor lesz esküvő?" NE MÁR! Mondtam is nekik, hogy nem vagyok egy házasságpárti, szóval ezt úgy ahogy jött, el is felejthetik, hogy ha az én "esküvőm" a téma. Még egy kicsit kinn voltam, aztán már eléggé zavart, hogy a gyerekek bent, én pedig kint, ezért bementem, hogy lássam mit csinálnak. Régen gyűjtöttem a LPS állatkákat (a régebbieket, amik még jól is néztek ki)... tudjátok, amelyek ilyen mágnesesek és mozog a fejük. Na, abból nagyon sok van nekem valahol és az egyiket az asztalomon tartom. Egy pocok, vagy micsoda. A kislány éppen fogdosta, meg az asztalomra nyúlkáltak, amikor beértem. Nem mondtam semmit, de nem voltam túl boldog abban a pillanatban. A lány megkérdezte, hogy mi az, aztán, hogy hazaviheti-e. Azt válaszoltam, hogy "ne haragudj, de ezt nem". Nem gondolom, hogy irigy vagyok. Sok dolgot vittek már el innen, de ezeket nem szeretém odaadni senkinek, csak majd a saját gyerekeimnek. Nem sokkal ezután kimentek, aztán elindultak haza. Szerintem amúgy a rokonok is észrevették rajtam, hogy nem nagyon bírom ezt idegekkel. Annyira nem zavar a dolog. Most az egyszer nem voltam hajlandó jó képet vágni ahhoz, hogy rajtam lógnak akaratom ellenére. Egy ilyenen most túl vagyunk, úgyhogy egy ideig talán nyugalom lesz. Legalábbis nagyon remélem. Az egyik gyerek, nevezetesen Stevie eldobott egy ilyen nedves zsebkendőt csak úgy, amikor kint voltunk már és köszöntünk el egymástól. Igen, én vettem fel pofahúzással együtt... ezután a másik is követte a példáját... de azért a szülei nem szóltak rájuk. Végül azt vettem észre, hogy amikor az autóban ültek, tisztes távolságból aranyosak voltak. Aranyosan mosolyogtak, integettek, csak a közelembe nem szükséges jönniük.

Oh, még egy érdekesség... ez kicsit talán undi lesz egyeseknek, de tudjátok, hogy a kutyanyál elvileg fájdalomcsillapító, meg gyógyító, meg mindenféle jóságos hatással bír. Nos... miután elmentek a rokonok, kicsit leültem az udvarra. A kutyusom odasétált és spontán - nem úgy ahogy puszit szokott adni -, rendesen elkezdte nyalogatni a sarkamon lévő elég csúnya sebet. Én csak néztem, hogy ez mit csinál, de annyira édes volt. Ki is tisztította és esküszöm, nem is fájt már utána annyira. Mondjuk, a másikkal is megcsinálhatta volna még azért.

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból
13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?
14. nap: A BIGBANG tag, akivel járnál és / vagy összeházasodnál
15. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
16. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
17. nap: A BIGBANG dal, ami sokat jelent számodra / hozzádszól
18. nap: Kedvenc BIGBANG tagod és a kedvenc képed róla
19. nap: Egy interjú / dal / MV / stb, aminek köszönhetően megszeretted a biasodat
20. nap: Kedvenc G-Dragon által szerzett dalod
21. nap: Kedvenc fancamed
22. nap: Kedvenc BIGBANG szóló dal
23. nap: Kedvenc BIGBANG dal / MV / stb. együttműködésed

24. nap: Akármi, amit szeretnél
Kreatív készítő strikes again! Akármi? Bármi? Oké, akkor tessék, itt van mindenkinek egy videó, ami az egyik személyes kedvencem. Meg plusz két videó: ONE, TWO.

25. nap: Kedvenc jeleneted a BIGBANG TV-ből
Nincs. Igazából szerintem meg sem néztem, legalábbis nem végig. Volt egyáltalán rendes BIGBANG TV? Én csak 2NE1 TV-ről tudtam, aminek volt külön BIGBANG TV-s, meg GD TV-s része. Vagy valami ilyesmi, de a Youtubeon nézegetve azért van elég videó ezzel kapcsolatban. Ezek szerint volt külön is, de nem hiszem, hogy nagyon sok részes lett volna. Láttam részleteket, de nem egyben és nem sorban. Nincsen kedvencem. Az egész imádnivaló. Akkor még annyira tényleg önmagukért voltak szerethetők a srácok. Nem azok a megcsinált idolok voltak. A régi szép idők.

Sziasztok fiúk, lányok! Nos, leginkább lányok... gondolom. Remélem mindenki jól van. Mostanában elég lassúnak és fáradtnak érzem magam. Főleg most ebben a pillanatban, de ettől függetlenül mégis össze-vissza írkálok itt nektek. Egy nagy punnyadás vagyok. Bizony, jól írtam. Már jópár napja ilyen top 10-es, 5-ös, stb videókat bambulok, de nagyon élvezem. A legtöbb elég félelmetes. Például egyik este - mert mikor máskor... - egy olyat néztem, hogy top 5 felvett ördögűzés, meg ilyesmi. Újfent képes voltam azonban megállapítani, hogy a szellemektől és démonoktól nem félek, de egyébként hiszek bennük. Nem kísértem a sorsomat, nem járkálok elhagyatott helyekre, nem idézgetem őket "poénból", nem vagyok még mélyen hívő ember sem, ugyanis a démonok őket szeretik szerintem a leginkább betámadni. Már bocsi, ha ezzel bef*sattam valakit, nem állt szándékomban. Én azt viszont nemigen hiszem el, amikor azt mondják, hogy valakit Lucifer szállt meg. Ő elvileg az alvilág vezetője, valahogy nem hiszem, hogy ez lenne a legnagyobb hobbija... bár ki tudja, lehet egyszer-egyszer ő is elmegy egyet kikapcsolódni. OMG, de morbid vagyok. Sátánistázzatok csak le - ami bár nem vagyok -, de én bírom Lucifert és nem hiszem, hogy ő egy piros, szarvas kis gonosz ördögöcske, aki gonoszan nevetgél bele az éjszakába. Lucifer volt Isten leggyönyörűbb angyala és a kedvence is. Ne hülyítsetek már azzal a teóriával, hogy tényleg így néz ki és annyira ízléstelen. Ebből a szempontból is a leginkább hihető tényleg a Supernaturalban megfestett Lucifer. Laza, gonosz, de nem az a szemétkedő "ördög". I mean... he is so classy. LOL. Na meg... a Supernaturalból még óriási kedvencem a Halál is... és persze Gabriel. Na szóval ilyen tök szkéri videókat sasolok manapság és tényleg a leggonoszabb és legfélelmetesebb teremtmény az ember, nem a természetfeletti lények.

Ma fél kettőig aludtam és nem igazán tudom miért, de nagyon fáradt voltam. Jó, úgy éjjeli 2 óra körül feküdtem le, de azért így is elég sokáig lustálkodtam. Fúú... olyan lassan megy ennek a bejegyzésnek a megírása is. Köszönöm Ninaa az érdeklődést, megvagyok, csak ahogy az előbb említettem, elég furán vagyok mostanság. Szerintem a hülye időnek is köze van hozzá. Annyira nincs erőm még a gombokat se nyomogatni. Ma leginkább Elishával beszélgettem. Eldöntöttük, hogy augusztusban lemegyünk együtt a Balcsira pár napra. Ő már dolgozik, de van olyan rendes és 18-a környékén kivesz pár nap szabit, hogy le tudjunk menni és akkor már ott rúgjunk be. Én ugyanis biztos be fogok. Már évek óra "hagyomány" nálam augusztus 17-én, 18-án beb*szni, máshogy ugyanis nem nagyon tudom elviselni azt az eseményt. Volt már, hogy Lilithtel voltam - azt hiszem pont tavaly. Az mondjuk vicces volt, már amire emlékszem belőle, viszont voltam már Sabinével is. Az kicsit gázosabb volt. Az 2014-ben volt és túl jól emlékszem rá sajnos. Idén kellemes és hangulatos lesz a Balatonparton lerészegedni. Elishával ezen a héten szerdán találkozunk majd. Elsősorban azért, mert odaadom neki a pénzt a buszra, ugyanis jövőhét szombaton megyünk a Veszprémi állatkertbe. Náluk ez ilyen céges csapatépítő program, de külsősök is mehetnek, ezért Elisha elhívott engem. Oh és másrészt azért találkozunk, mert elmegy a tetkósához, hogy kifizesse az egész összeget, ahova elkísérem és beszélek én is a nővel az én terveimmel kapcsolatban. Plusz jelentkeztem egy autósiskolába is. Most arra várok, hogy felvegyék velem a kapcsolatot, aztán nekiláthassak a dolognak.

Ismételten azért feküdtem le ilyen későn, mert Allysonnal, a chilei barátnőmmel beszélgettem. Végre össze tudtuk hangolni az időzónáinkat. Ilyenkor persze az az összehangolás olyan, hogy én 3-kor megyek el aludni, mert ott akkor van nappal, illetve délután. Volt egy műtéte, szóval ezen a héten nem megy suliba, aminek köszönhetően remélem több időnk lesz beszélgetni. Még múlthét hétfőn kezdtük el a hangfelvételes beszélgetést, a rendszeres rogatást, meg egy kicsit jobban megnyíltunk egymásnak. Ma már nagyon jóban vagyunk és mondta is, hogy jó barátjának tekint engem. Én - mint kb soha - még mindig nem mertem viszonozni azt az állítást, de ha már megnyílok valaki felé és elmondok neki dolgokat, biztos lehet benne, hogy kedvelem. Néha ugye hangüzeneteket is szoktunk egymásnak küldeni, amiben persze angolul beszélgetünk, úgyanúgy mint írásban. Volt szó az anyanyelveinkről is. Az övé ugye a spanyol. Bemutatkoztunk mind a ketten a saját anyanyelvünkon. Neki nagyobb szám volt a magyar, mert még sosem hallotta és tényleg tetszett neki. Mondta, hogy mennyire egy erős nyelv, aztán amikor mondtam neki, arra is ráeszmélt, hogy igen... mi vagyunk a Mulanban a csúnyabácsik. Ja és beszéltem spanyolul neki, mert mondtam, hogy egy mondatot majd elmondok, ami annyi, hogy "mi nombre es Cassie"... húú, de jól megjegyeztem ezt a mondatot... tök menő! Azt mondta, hogy tök jól ejtettem ki. Szerintem csak kedves akart lenni, bár mondjuk az akcentusokhoz mindig volt érzékem... vagy mihez. Szóval általában jól ejtem a külföldi szavakat. Bár ő még nem beszélt magyarul, de egyszer biztos ráveszem. Kíváncsi leszek rá. Biztosan nagyon aranyos lesz a kiejtése!

Mozizás és versenyfutás a jegyért

"Oké. Ki vitte el az utolsó jegyeket? Leütöm!" - ez elég sokszor hangzott el aznap. A péntekem úgy kezdődött, hogy felkelés után egy kicsit ébredeztem, majd kinn az udvaron anyummal elég sokat beszélgettünk. Olvastam fel neki japán legendákat, majd együtt megállapítottuk, hogy elég betegek és horrorisztikusan kreatívak. Ezután edzettem egy fél órát, azaz szobabicikliztem, majd pancsiztam és hajat mostam... meg pl. leborotváltam a lábam, de ez nem tudom mennyire hasznos és érdekfeszítő infó. Amikor kijöttem a kádból, írta Elisha, hogy elindult már, mert ő addig dolgozott, egy kicsit otthon összeszedte magát és már el is indult a találkahelyünkre. Én pedig még sehol sem tartottam. Igyekeztem gyorsan összeszedni magam, aztán elindultam. Addig persze meg is ebédelt a kínaiban és miután megérkeztem, vettem magamnak cigit, majd elindultunk a Westendbe. Naja... nem tetszett az ötlet, hogy pénteken a Westendbe megyünk mozizni... viszont ez nem csak rajtunk múlott, mert négyen beszéltük meg a dolgot. Elisha apukájának a barátnője és az ő lánya is jött, akikkel ott találkoztunk. Úton odafelé beszélgettünk és a Snapchaten szakadtunk a metrón, ami miatt szerintem eléggé néztek is, de nem figyeltem. Jó, nem voltunk hangosak, de mégis látszott azért, hogy jó kedvünk van. A mellettünk álló csávó is nevetett azokon a képeken, amik készültek. Mikor odaértünk, először a Mekiben vettünk egy-egy karamellás jegeskávét. Én nagyon szeretem, szóval ajánlom mindenkinek. Miközben iszogattuk, felmentünk a tetőteraszra, ahol már vártak ránk. Ez most nem rasszizmus lesz részemről, de azért megemlíteném, hogy nem teljesen magyarok. Remélem nem kell tovább ragoznom. Elisha apukájának barátnőjével már találkoztam, amikor szilveszterkor a házukban voltunk. Nincs róla semmilyen negatív benyomásom. Szimpatikus és le lehet folytatni vele egy értelmes beszélgetést. A lánya... nem mondom, hogy volt vele bajom, de olykor kicsit feszegette a határaimat a viselkedésével. Először volt velük a padon egy tipikus "menőgyerek" is, akiről már nem mondhattam el, hogy szimpatikus volt. Undorító, sokkal inkább. Na ő az a fajtája ennek a népcsoportnak, akit tényleg megvetek. Néztünk Elishával, hogy ugye nem jön ő is, de végül hamar elhúzott, hála az égnek. Beszélgettünk kinn egy kicsit, aztán bementünk, hogy megvegyük a jegyet, de igazából pont az történt, amire számítottunk. A Démonok között 2-t akartuk megnézni 19:30-kor. Nagyjából fél órával előtte bementünk, hogy megvegyünk, de már le volt foglalva és meg volt véve szinte az összes hely. Azt mondta a csajszi - aki elég bunkó volt -, hogy jöjjünk vissza 15-kor és akkor felszabadulnak azok a foglalások, amiket még nem vettek át. Addig lementünk, ők vettek energiaitalt a DM-ben, mi pedig Monjitót rummal. Annyira jó volt a múltkor, hogy most se hagyhattuk ki. Azután is kimentünk rágyújtani, aztán amikor visszamentünk, már pár perccel elmúlt 19:15, ezért alig maradtak helyek. Akkor már egy másik lánynál voltunk, aki tök rendes volt. Még azelőtt visszamentünk egyszer az előző csajhoz kérdezni valamit, aki elég bunkó volt, szóval úgy döntöttünk, inkább hagyjuk és máshoz megyünk. Az újabb lány segítőkész volt és jófej. Megmutatta, hogy hol vannak jegyek, de pont úgy volt, hogy 2-2 hely elég messze egymástól. Sajnos amíg tököltünk, hogy jó-e úgy, pont elvitték. Nagyon kelendőek voltak, mert ugyebár ez a film most jött ki és elég nagy szám. Elég idegesek mlettünk és jöttek azok a "kit kell leütni" mondatok és társaik. Én mondjuk eléggé nyugodt voltam a kislányhoz képest, aki kissé... hát nem tagadta meg hovatartozását... már bocsi. Volt két lehetőségünk, várunk még egy órát és pontban odamegyünk 20:15-kor megvenni a jegyeket - bár erre nem volt garancia, vagy feladjuk a mozizást. Én semmiképpen nem akartam feladni, mert már eljöttem idáig és ezért... kíváncsi votlam a filmre is. Ráadásul még sosem néztem moziban horrort és nagyon szerettem volna már. Elisha is velem volt, viszont ők ketten azért gondolkoztak el rajta, mert vonattal kellett volna hazamenniük és nem biztos, hogy elérték volna. A gond az volt, hogy 20:18-kor indult a vonatuk és 20:15-re kellett visszamenni, szóval 3 perc alatt nem értek volna le a Westend legvégéből a vonatokig, ráadásul az egyik utolsó vágányok egyikéhez. Én azonban - mert ki más, ugyebár - voltam olyan okos, hogy kitaláljam, ők maradjanak lenn addig, aztán mi majd letelefonálunk nekik, hogy van-e hely. Ha nincs, akkor mehetnek, ha van, akkor meg feljönnek, mert a film maga 20:30-kor kezdődött. Lementünk, megvették a jegyet, aztán mi ketten visszajöttünk sietősen, mert már eléggé kellett pisikélnem. Elisha addig ott várt, majd egy kics dumálás után, szinte 20:10-kor ott vártunk, hogy teljen az idő és rohanhassunk. Nem volt teljesen szabályszerű, de beálltunk a sarokba a csaj közelébe és ott vártuk, hogy teljen el az a pár perc. Óra 15-kor azonnal ott termettünk és gyorsan kiválasztottuk a helyet. Szerencsére volt egy tök jó hely, ami nagyjából középen volt. Ha valaki a helyére ismer, akkor bocsika, hogy elvettük tőle, de nem mi írjuk a szabályokat. A 8. sorban foglaltunk pár helyet. Lett volna még az előzőnél is az elsősorban pár, de onnan borzasztó nézni. Nem is értem oda miért terveznek helyeket. Rögtön a közepéről kéne kezdeni, mert nagyon rossz úgy nézni a filmet, hogy kitörik a nyakad. Pár srác is látszólag a helyért küzdött, mert ők is ott álltak, de szerencsére gyorsabbak voltunk, ezért sikerült megvennünk azokat. Felhívtuk őket, aztán feljöttek. Vettünk popcornt, Elisha nachost, aztán bementünk a terem elé. Habár elvileg félkor kellett volna kezdődnie a filmnek, vagy negyed órát legalább vártunk, hogy bemehessünk. Oh és miért? Mert a sok kultúrálatlan büdös paraszt szemetel és/vagy bent hagyja a szemetét, ezért sokág tartott a takarítás. A film után is egyébként amikor mentünk kifelé, minden tele volt szeméttel. Undorítóak az emberek... a sok kis csíra, természetesen, akikkel a film közben is meggyűlt a bajunk. Mikor sikerült bejutnunk, leültünk a helyünkre és vártuk, hogy elkezdődjön a film. Egy ideig még özönlöttek be az emberek. A kis csírák mögöttünk... jaaaj hát az zseniális volt. Egy pár leült mögénk, aztán jöttek a nagymenő csecsemők... vagyis gyermekek. Elkezdtek problémázni, hogy hát de ők lefoglalták az egész 10. sort. Igen, a 10. sort... ami mögöttünk, azaz a 8. sor után volt... szerintük. Mondtam nekik, hogy mi ülünk a nyolcadik sorban, de nem jutott el az agyukig az sem. Úristen, nem is értem miért sz*rnak ilyeneket a világra. Mondtam, hogy előbb ki kéne járni az általánost és megtanulni 10-ig elszámolni és utána jönni ilyen filmekre. Beültek oda, de végig ott hisztiztek, aztán végül jött egy ugyanolyan agyszinten lévő, valamivel kisebb létszámú csapat, akiknek oda szólt a jegyük. Nahát, akkor esett le a gyökereknek, hogy nem jó sorban ülnek. Wow! Beültek végül az újak oda, de nem mondhatni hogy sokkal kellemesebb volt. Végig... and when I say it, I mean it... végig pofáztak és nevettek. Volt a filmben egy kisfiú, aki dadogott, na azt úgy kinevették, természetesen. Ott majdnem hátrabasztam egyet. Kívánom, hogy valami sokk hatására legyenek ők is olyanok! Lelkiismeretfurdalás nélkül, tiszta szívből kívánom. Karma, please. Szerencsémre, mellém balra két srác ült be, akik idősebbek voltak és jó fejek. Például, van a filmben egy rész, amikor a csávó lefesti a démont, aztán a csaj odamegy és meglátja. Na... az a rész... fantasztikus volt. Ott benyögtem a férfi szemszögéből, hogy "lefestettem anyádat". A mellettem ülő srác először odanézett, aztán úgy elkezdett nevetni, majd én is elkezdtem szakadni, az ő mellette ülő csávó először nem értette, hogy miről van szó, majd a nevetés mellett valahogy elmagyarázta neki, hogy min nevet. Persze akkor már Elisha is szakadt, bár először ő sem értette és úgyanúgy küzdve a nevetéssel elmagyaráztam neki a helyzetet. Nem ismertük egymást, de ott négyen igyekezve visszafogni magunkat, szakadtunk a nevetéstől. Lassan azért sikerült abbahagyni. A film maga nagyon tetszett. Akkor még nem láttam az első részét, de másnap arra is sort kerítettem. Szerintem sokkal jobb lett a második. Pörgősebb és izgalmasabb. Több a történés is benne, meg az ijesztő jelenet. Az első horrorfilm, amit moziban láttam tehát a Démonok között 2 volt és nem csalódtam! Ráadásul igaz történet alapján íródott és a film végén még meg is mutatják az igazi hangfelvételt, amit készítettek. Spoilerezni nem fogok, akit érdekel a film, az ezen a linken, vagy moziban megnézheti.

Mikor vége lett a filmnek, mi Elishával még megvártuk a felvételt, de a többiek nem tudták, mert olyan hosszúra nyúlt, hogy majdnem lekésték az utolsó vonatot is. Végül elindultunk előszöt egy vécét keresni, de a földszintrűl visszamentünk a mozinál lévő vécéhez, ugyanis csak ott volt már lehetőség rá. Minden más le volt zárva. Furcsa volt így este 11-kor még ott lenni a Westendben. A biztonságiőr még kicsit be is paráztatott, ugyanis volt egy kis horrorfilmes gyilkos beütése. Akkor meg is szállt az ihlet, hogy írni kéne egy ilyen horrorfilmet, vagy legalább történetet és ötleteim is vannak. Megnéztük mikor indul az utolsó metró. Pont jól jött ki, mert még elértük, ráadásul 7 perc átszállási időnk is volt a buszra, ezért simán eljutottunk Elishához. Egy kicsit még hülyéskedtünk, aztán elaludtunk. Szombaton 11-ig aludtunk, majd a telómat rácsatlakoztatva a tévére, videókat néztünk Youtube-on. Leginkább félelmeteseket, olyanokat amilyeneket mostanában sokat bámulok. Úgy volt, hogy nem maradok sokáig, mert mennek ünnepelni, de végül az elmaradt és elkezdett zuhogni is az eső, ezért megkértem anyumat, hogy ugorjon be értem a munkából hazafelé este 6-kor.

A 30 napos BIGBANG kihívás pótlásával holnap jövök.

10-én, azaz a mozizás napján volt az évzáróm és bizonyítványosztásom is, azonban nem mentem el rá. Direkt nem mentem, ugyanis írták egy e-mailben, hogy csak akkor vehetők át a bizonyítványok, ha leadjuk a diákigazolványunkat. Már bocs, de én ezt nem tartom fair dolognak. Majd a nyár végén valamikor átveszem a bizimet, ugyanis tanultuk, hogy azt nem lehet se selejtezni, se kidobni, sbt, meglesz az addig. Biztos hisztiznek majd, de nehogy nekik álljon majd feljebb. Megvettem azt a hülye diákigazolványt a saját pénzemből, amit még 2016 októberéig használhatok, így tehát jogom is van hozzá, nekik pedig nincs ahhoz, hogy ettől megfosszanak. Bocsika, de nincs kedvem 3000 helyett 10ezres bérleteket vásárolgatni, amíg nem kötelező. Arról nem is beszélve, hogy olyan szép ez a diákom! Nagyon szépen írtam alá, mi az, hogy beszedik? Eddig még egyiket sem szedték be soha. Hülyék.

Gondolom lassan mindenkinek elkezdődik a nyári szünet. Úgy tudom, a legtöbb helyen szerdán. Ezt a pár napot azonban már féllábon is kibírja mindenki. Fantasztikus, sok-sok élményben és pihenésben gazdag nyári szünetet kívánok minden olvasómnak! Puszi!