Hello baebaes! Mizúúújs? Mint már azt említettem az előző bejegyzésemben, kedden találkoztam Elishával, viszont akkor még az azelőtti múltban voltam, szóval nem tudtam előre milyen lesz. Hú, ez olyan értelmes lett. Azt akartam kihozni ebből, hogy most nagyvonalakban elmesélem, milyen volt a talcsink. Mint minden hétköznap, Elisha kedden is dolgozott, ezért csak melója után tudtunk találkozni. Egészen addig abban a hitben voltam, hogy szerdán megyünk, amíg meg nem láttam, hogy reggel írt. Félálomban a telefonomat nézegettem, aztán látva, hogy mennyit írt, rögtön kinyíltak a szemeim. Elkezdtünk beszélni. Elnézte a dolgokat kicsit és csak azon a napon volt benn a tetkósa kb. 6-ig, én pedig még megígértem neki, hogy elkísérem. Úgysincs mostanában semmi dolgom azon kívül, hogy lassan elsétálok az autósiskolához és jelentkezem az egyik induló tanfolyamra, amiről e-mailben értesítettek. Megírtam tehát gyorsan még a kihívást kedden, aztán elkezdtem készülődni és elindultam. Szerencsére jó idő volt, szóval felvehettem a B.A.P-s haspólómat, ami nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de erről majd később mesélek. A Kökiben találkoztunk, aztán onnan metróztunk a Deákra, ahol átszálltunk a 2-esre, onnan pedig a Blaháig utaztunk. Akkor már nagyon fájt a lábam és a nap hátralévő részét végigszenvedtem. Nem értem, mert ez a cipőm egy kicsit magasított és telitalpú és többször volt rajtam. Eddig még soha nem törte ki a lábam. Ennyire még egyik sem. Most úgy néz ki a sarkam, mintha valami drótokkal bélelt cipőben járkáltam volna egész nap. Mondjuk egy idő után úgy is éreztem, de én szépen végigszenvedtem benne a napot. Persze a tetkósig is elég sokat kellett sétálni. Mikor odaértem és azt mondták, hogy üljünk le, megváltásnak éreztem. Beszéltünk a nővel. Először Elisha, mert az egyik tetkóját még szeretné bővíteni, majd én jöttem. Beszéltem vele a BIGBANG-es tetóválással kapcsolatban, hogy egy feliratot szeretnék, aztán megadott egy honlapcímet, hogy nézegessem ott a betűtípusokat. Azóta is azt csinálom és van még több ezer oldal, de nem baj, végig fogom nyálazni. Időm mint a tenger jelenleg. Plusz az e-mail címét is megadta és majd Facebookon is bejelölöm. Először még megpróbálom pontosítani a terveimet és utána írok neki. A Mérlegeset is megemlítettem, hogy jó lenne, ha azt is megalkotná nekem, mert az interneten semmi használhatót nem találtam. A gyémántmackós tervemet is mondtam, hogy egy macit szeretnék gyémánttal. Arra mondta, hogy az tök jó és örültem, hogy nagyjából el tudta képzelni mire gondolok és meg tudja majd rajzolni nekem. Nagyon szimpatikus volt a nő és nagyon szép is! Aish! >< Szerintem egy kis ázsiai beütése is van. Ügyes, jófej és szép, ráadásul a tetkói is szuperek. Remélem minden rendben lesz az enyéimmel is. Egyelőre amiket az elsősorban fogok megcsináltatni az a Mérleges, a gyémántmackós, a BIGBANG-es és a Jiyongos. Miután végeztünk, elindultunk vissza a Kökibe. A lábam már nem csak szétszakadt, de gyönyörűen is nézett ki. Visszaérve először bementünk a Claire'sbe nézelődni egy kicsit, majd a Bijou Brigittebe szintén átgaloppoztunk. Vagyis csak ő, én átvonszoltam magam. Nézzetek hülyének, de egy hűséggyűrűt kerestem. Találni nem találtam, de mindenképpen fogok venni. Nagyon szépeket találtam, de szinte az összes nagy volt az ujjamra. Amelyik éppen jó volt, az pedig nem tetszett. A hűséggyűrű számomra egy jelkép lenne... nem arra, hogy sosem lesz senkim, mert örökké rá fogok várni. Ennyire nem vagyok hülye, én is tudom, hogy sosem fog összejönni. Azt jelképezi nálam, hogy mindig is szeretni fogom és egy nagyon fontos személy - a legfontosabb - lesz az életemben... akárcsak a tetoválás róla, amely ugyanezzel a jelképpel bír majd. Ezután Elisha vett egy jegeskávét, én pedig egy mojitot. Az volt a vicces, hogy én az eladócsajjal tök jól elbeszélgettem. Mondta, hogy fiatalos vagyok, erre válaszoltam, hogy ő is az. Mondta rá, hogy hát igen, ez van ha valaki nem piál állandóan, nem szolizik, nem drogozik, nem járkál el állandóan bulikba, meg ilyesmi. Mélyen egyetértettem vele és váltottunk még pár szót, aztán amikor elindultunk Elishával a tetóteraszra, mesélte, hogy ismeri a csajt és pont azt csinálja, aminek az ellentétével példálozott. Nos igen, kicsit meglepődtem, de attól függetlenül még abban a pillanatban szimpi volt és hát... who am I to judge her? Na amikor kiértünk, leültünk, cigizgettünk, beszélgettünk és a tetkómat tervezgettük. Persze megint sikerült magam leégetni azzal, hogy leszbikusnak tituláltam magam. Kérek mindenkit, hogy senki ne vegye sértésnek, aki a saját neméhez vonzódik, mert nekem semmi bajom nincs ezzel, sőt támogatok mindenkit, because LOVE IS LOVE... de ettől függetlenül én nem vagyok az. A barátnőim gyakran neveznek / neveztek leszbikusnak - de ezt én is ugyanúgy csinálom -, mert egy nem éppen férfias csávóba vagyok ugyebár szerelmes. Többször hülyéskedtünk már ezzel, amikor arra jártak. Most éppenséggel egy fiú és egy lány ment arra, amikor mondtam, hogy "ja, leszbikus vagyok", aztán elmentek, én meg így "nem, amúgy nem is", majd gyorsan meggondoltam magam és így: "vagy tudod mit? de, az vagyok, tök mindegy, úgyse lenne köze hozzá senkinek ha az lennék". Ahhoz se nagyon van köze senkinek, hogy kit szeretek, de mégis állandóan belepofáznak, szóval egy bizonyos értelemben egy cipőben járok a homoszexuális emberekkel. Ezután, ha már úgyis arról volt szó, hogy az idióták mindenbe belepofáznak, éppen mentünk visszafelé, aztán pár ott dolgozó megjegyzést tett... vagy arra ahogyan jártam a cipőben (ugyanis majd besz*rtam a fájdalomtól), vagy a ruhámra. Nem tudom melyik ihlette meg őket, de nem tudták visszafogni magukat. Mondani nem mondtak először semmi konkrétat, csak egy "úristent", amire én megálltam - természetesen nem néztem rájuk, nehogy már én nézzek a pórnépre - csak megkérdeztem Elishától, hogy ez nekem szólt-e. Ő azt mondta, hogy valószínűleg igen, szóval csak libbentettem egyet felsőmön, ami a haspólóm felett volt és testtartásommal jeleztem, hogy ha már úgyis mögöttem vannak, tökéletes pozícióban vannak ahhoz, hogy kinyalják a s*ggemet. Az egyik odaszólt, hogy jól odatettem magam, mondom: mert nekem van mit odatenni. Asszem azt mondta rá, hogy naiv vagyok, de lássuk be... ha az alakomról van szó, akkor nem igazán van mit szégyelnem. Mármint ahogy fel voltam öltözve, az jó volt az alakomhoz, a hasam lapos volt, a hátsófelemmel és a combommal nem vagyok megelégedve, de egy fekete hosszúnadrág volt rajtam, ami rásimult és a pozitív oldát hangsúlyozta ki annak. Legalább tudom mi áll jól nekem, még ha nem is vagyok tökéletesen megelégedve magammal. Megkeseredett Tescos dolgozók. Elég vicces. Mindig annak a legnagyobb a szája, akinél a legkevesebb van. Legyen az ész, pénz, jókedv, bármi. Az utálkozás egyik legfőbb oka a féltékenység és a ostobaság. Hupsz. Volt köztük már nyanyábbkorú is. Az mégis mit gondol magáról, őszintén? A másik pedig, hogy miért jó ez? Sosem értettem. Mondjuk lehet, hogy van egy csaj, akinek nem tetszik az öltözködése, mert szerintem az k*rvás, vagy mit tudom én... megállapítom magamban, oké, de akkor sem kezdek beszólogatni neki. Mi közöm és jogom van hozzá? Semmi. Az egész embert attól még nem ítélem el, ha maga a viselkedése nem közönséges. Én is... az év 364 napján úgy elrejtem mindenemet, hogy az Isten sem tudja megállapítani milyen alakom van. Egy ilyen alkalom van egy év alatt, akkor is erről ítélnek meg. Érdekes. Gondolkoztam rajta, hogy benyögjem mosolyogva, hogy remélem jó a Tescoban dolgozni, vagy hogy nagyon feltűnően féltékenyek, vagy, hogy csak megtépjem-e kicsikét, de lépve párat elég gyorsan elterelte a figyelmemet a lábamban lévő fájdalom és onnantól még feltűnőbben sz*rtam a fejükre. Ezután még sétáltunk kicsit... a buszig, ahol elváltak útjaink. Lassan hazasántikáltam, itthon pedig megválva a cipőimtől... hát egy kicsit felszabadító volt, de nem mondom, hogy nem fájt utána is. Még mindig fáj és gyönyörűségesen néz ki az egész sarkam, tényleg.

Na ki szereti itt a gyerekeket? Tegye fel a kezét! Oké, akkor ti elmehettek és a maradék senki nyugodtan olvassa tovább. Ha van olyan, aki nem rajong értük, akkor bocsika, nem állt szándékomban lesenkizni, csak feltehetően nem nagyon van a közelben olyan ember. Rajtam kívül. Oké, ha úgy vesszük, ez is elég erős kifejezés, hogy utálom őket. A nagy részüket nagyon ki nem állhatom. Sokszor ez a szülőnek róható fel, ugyanis a gyereket nem árt ám néha-néha nevelgetni is, nem csak kitörölni a kakis popsiját. Habár nem értek a gyerekekhez és nem is vagyok oda értük, jópár szülőnél tudom, hogy jobb lennék. Szigorú lennék, de igazságtalan. LOL. Just kidding, szigorú, de igazságos szülő leszek(?). Ájfont nem fog kapni 10 évesen és nem fogom neki engedni, hogy olyan legyen, mint a mai kölkök és tinik többsége. Nem fogom engedni, hogy a társadalom fertője magával rántsa... csak egy bizonyos mértékig, amíg az egészséges. Piercigje nem lehet, csak az orrában - feltéve ha lány lesz -, máshol undorító... oké, most megint túloztam. A köldökben is jó, ha valakinek van hozzá alakja. Azonban a Monroe piercing, vagy mi az... meg a szemöldögpiercing a két halálom. Amikor meglátom, pont úgy nézek ki (csúnyább verzióban), mint Nana, hogy... "mégis... miért"? Na, de most ezen még nem nagyon kell gondolkoznom, mert ha nem tőle lesz gyerekem, akkor nem lesz gyerekem. Igen, ezt megaszondtam ám. Vagy ki tudja hogyan alakul az életem, viszont ha lesz hozzá stabil hátterem - és elég energiám -, biztosan örökbefogadok majd egy gyereket. Egészen addig... utálkozom, ha meglátok egyet. Nya, de ezzel a kis bevezetővel igazából arra akartam kilyukadni, hogy ma itt voltak a rokonok. Az unokabátyám, az unokanővérem és a nagynéném. Eddig oké... na de nem ilyen könnyű ám az élet. Az unokanővéremnek, Sarahnak van egy fia, Stevie, aki önmagában tényleg egy tündéri gyerek - még ha ma sikerült is felcsesznie. A pokolfajzatok viszont az unokabátyám gyermekei, egy lány meg egy fiú van. Ma annyira kiidegeltek. Nem tudom miért lehetett ez, talán az idő miatt, talán a vértengerem miatt, vagy egyszerűen csak ki nem állhatom őket. Ma különösen nem ment az, hogy eljátsszam, minden oké. Néha szoktam mosolyogni, jópofizni, de ma nem így volt. Éppen egy projecten dolgoztam, amikor kocsicsapódást hallottam. Tudtam, hogy tuti nem az anyám, mert még nem volt annyi idő. Ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy kínkeserves órák elé nézek. Azonnal ráírtam Elishára, akivel sikerült egy elég vicces helyzetet generálnunk. Írtam neki, hogy "hé, figyu, csinálj már úgy mintha nagyon nagy szükséged lenne rám és muszáj lenne itt maradnom veled". Mondanom sem kell, hogy nem volt kedvem kimenni a rokonokhoz, de hála az égnek (sarcasm) a gyerekek bejöttek magukról is. Először csak az unokabátyám gyerekei, aztán végül Stevie is. Az elején még tényleg igyekeztem... nagyából 5 percig, de egyszerűen mindennel kiidegeltek. Elishával közben azt játszottuk, hogy eltört a lába és muszáj ott maradnom vele és tartanom benne a lelket, amíg az anyukája haza nem ér és el nem viszi az SZTK-ba. Közben rejtett beszélgetéseket folytattunk, mint például:

Elisha: Egyebkent emlekszem azokra a viragokra, tudod azokra a szepekre amik a szomszedban voltak... OTT VANNAK MEG?
Cassie: PERSZE...
Elisha: Szivesen kernek. REMELEM hamar nyilnak, mert olyan nyarias viragok... Bar az eso lehet tonkretenne oket... fuuu viszont HAMAROSAN megjelenik az az uj horror a moziban, elmehetnenk arra is. lehet anyuek is ELMENNEK ra, bar nem hiszem hogy a baratjat ra tudna venni xD

... ééés ehhez hasonlókat. xD A gyerekek viszont. Ah... na, nem is tudom mivel kezdjem. ELőször is az, hogy állandóan bejárkáltak ide. Ki-be rohangáltak, mintha átjáróház lenne, üvöltöztek és persze engem is nyaggattak. Sokszor próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de olyankor rájukvetettem egy műmosolyt, ami nem tudom nekik mennyire esett le. Szegény macskát is nyúzták, azonban okos volt és elszaladt, majd azzal az erővel el is bújt. Azután engem nyúztak, hogy hol a macska. 100-szor mondtam nekik, hogy elszaladt és nem tudom. Jaj, aztán a kiscsaj... egy kicsit felcseszett azzal, hogy az ékszerállványomat elkezdte cseszegetni. Illetve az azon lévő ékszereket. Akkor lett elegem igazán. Oda is szóltam, hogy "ne vedd le", meg igyekezve találni egy kifogást "le fot dőlni az egész"! Elég erélyesen. Lehet velem van a gond, de én megtanítanám azért a gyerekeimet, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ne szedegesse már le a cuccaimat. Egyszer még mikor kisebb voltam, akkor is anyum egyik régi barátnője meglátogatott minket és persze hozta a gyerekeit. Nem voltam sokkal idősebb náluk, de már akkor sem bírtam. Voltak mindenféle apró játékokból álló gyűjteményeim, amiket nagy becsben őriztem, erre ők elkezdik össze-vissza pakolgatni, meg a szájukba venni. Az anyjuk persze nem szól rá, én pedig akkor abban a korban voltam, hogy előbb bőgöm el magam ezért, minthogy szóljak érte. Volt olyan is ma, mikor bejöttek - persze mindannyian az én nyakamon lógtak - és mondták, hogy itt fognak játszani, meg minden. Hát mondom k*rvajó lesz. Egyszer volt, hogy csak a kis Stevie jött be egyedül. Na az a gyerek magában egy kis édibogyesz. Hozott négy autót, amiket mutatott nekem - nem mintha nem az enyém lett volna kiskoromban és nem tudtam volna hogy milyenek -, de azért ott mutogatta, én pedig beszálltam a játékba. Megkérdeztem, hogy melyik tetszik neki a legjobban, meg kaptam is tőle a négyből kettőt, a sárgát és a kéket. Ezután kiment és egy kicsivel később úgy jött vissza, mintha kicserélték volna... ugyanis a két sátánkával volt. Remélem, hogy a jövőben nem nagyon lesznek rá negatív hatással és elég erős személyisége lesz ahhoz, hogy ne tudják még jobban lehúzni. Ugyanis az a két gyerek elég rosszul nevelt. Nem akarok gonosz lenni, nem is ítélkezem a szülők felett, de ez tény... és nem csak én mondom. Amikor hárman jöttek be, Stevie megint hozott autókat, amiket letett az asztalomra, aztán valamit beszélgettek ott és csak annyit vettem ki az egészből, hogy "csiga", meg, hogy "hozom". Azonnal felkaptam a fejem, utánakiabálva, hogy "mit hozol?" Nos igen. Én nagyon szeretem a csigákat, tényleg... de b*sszus, ne hozza már be ide és tegye az asztalomra. Na itt cseszett fel azzal, hogy odasétálva megfogtam a csigákat és mondtam neki, hogy vigye ki, erre ő nemmel felelt. Na jól van, ki is mentem, nem érdekeltek már úgy a rokonok sem igazán, sőt eddig sem ők zavartak. Kivittem az udvarra - a gyerekek követtek - és letettem a csigákat. Ezután kicsit kinn maradtam és beszélgettem a felnőttekkel. A kérdés persze azonnal feljött az unokabátyámtól, hogy "mikor lesz lagzi?" Hát mondom, majd ha újranősülsz. ... Oké, ezt csak a fejemben mondtam, de ezek a kérdések már, komolyan. Ezután, 10 percre rá a nagynéném: "mikor lesz esküvő?" NE MÁR! Mondtam is nekik, hogy nem vagyok egy házasságpárti, szóval ezt úgy ahogy jött, el is felejthetik, hogy ha az én "esküvőm" a téma. Még egy kicsit kinn voltam, aztán már eléggé zavart, hogy a gyerekek bent, én pedig kint, ezért bementem, hogy lássam mit csinálnak. Régen gyűjtöttem a LPS állatkákat (a régebbieket, amik még jól is néztek ki)... tudjátok, amelyek ilyen mágnesesek és mozog a fejük. Na, abból nagyon sok van nekem valahol és az egyiket az asztalomon tartom. Egy pocok, vagy micsoda. A kislány éppen fogdosta, meg az asztalomra nyúlkáltak, amikor beértem. Nem mondtam semmit, de nem voltam túl boldog abban a pillanatban. A lány megkérdezte, hogy mi az, aztán, hogy hazaviheti-e. Azt válaszoltam, hogy "ne haragudj, de ezt nem". Nem gondolom, hogy irigy vagyok. Sok dolgot vittek már el innen, de ezeket nem szeretém odaadni senkinek, csak majd a saját gyerekeimnek. Nem sokkal ezután kimentek, aztán elindultak haza. Szerintem amúgy a rokonok is észrevették rajtam, hogy nem nagyon bírom ezt idegekkel. Annyira nem zavar a dolog. Most az egyszer nem voltam hajlandó jó képet vágni ahhoz, hogy rajtam lógnak akaratom ellenére. Egy ilyenen most túl vagyunk, úgyhogy egy ideig talán nyugalom lesz. Legalábbis nagyon remélem. Az egyik gyerek, nevezetesen Stevie eldobott egy ilyen nedves zsebkendőt csak úgy, amikor kint voltunk már és köszöntünk el egymástól. Igen, én vettem fel pofahúzással együtt... ezután a másik is követte a példáját... de azért a szülei nem szóltak rájuk. Végül azt vettem észre, hogy amikor az autóban ültek, tisztes távolságból aranyosak voltak. Aranyosan mosolyogtak, integettek, csak a közelembe nem szükséges jönniük.

Oh, még egy érdekesség... ez kicsit talán undi lesz egyeseknek, de tudjátok, hogy a kutyanyál elvileg fájdalomcsillapító, meg gyógyító, meg mindenféle jóságos hatással bír. Nos... miután elmentek a rokonok, kicsit leültem az udvarra. A kutyusom odasétált és spontán - nem úgy ahogy puszit szokott adni -, rendesen elkezdte nyalogatni a sarkamon lévő elég csúnya sebet. Én csak néztem, hogy ez mit csinál, de annyira édes volt. Ki is tisztította és esküszöm, nem is fájt már utána annyira. Mondjuk, a másikkal is megcsinálhatta volna még azért.

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból
13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?
14. nap: A BIGBANG tag, akivel járnál és / vagy összeházasodnál
15. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
16. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
17. nap: A BIGBANG dal, ami sokat jelent számodra / hozzádszól
18. nap: Kedvenc BIGBANG tagod és a kedvenc képed róla
19. nap: Egy interjú / dal / MV / stb, aminek köszönhetően megszeretted a biasodat
20. nap: Kedvenc G-Dragon által szerzett dalod
21. nap: Kedvenc fancamed
22. nap: Kedvenc BIGBANG szóló dal
23. nap: Kedvenc BIGBANG dal / MV / stb. együttműködésed

24. nap: Akármi, amit szeretnél
Kreatív készítő strikes again! Akármi? Bármi? Oké, akkor tessék, itt van mindenkinek egy videó, ami az egyik személyes kedvencem. Meg plusz két videó: ONE, TWO.

25. nap: Kedvenc jeleneted a BIGBANG TV-ből
Nincs. Igazából szerintem meg sem néztem, legalábbis nem végig. Volt egyáltalán rendes BIGBANG TV? Én csak 2NE1 TV-ről tudtam, aminek volt külön BIGBANG TV-s, meg GD TV-s része. Vagy valami ilyesmi, de a Youtubeon nézegetve azért van elég videó ezzel kapcsolatban. Ezek szerint volt külön is, de nem hiszem, hogy nagyon sok részes lett volna. Láttam részleteket, de nem egyben és nem sorban. Nincsen kedvencem. Az egész imádnivaló. Akkor még annyira tényleg önmagukért voltak szerethetők a srácok. Nem azok a megcsinált idolok voltak. A régi szép idők.