You guys there... yes... you... my cassieteddys~ Hello! Mi újság? Megvagytok még? Látogattok még azért...? Egy jó ideje nem jelentkeztem és ennek több oka is van. First: nem vagyok jól lelkileg, second: nem vagyok jól testileg, third: szinte átaludtam ezt a hetet, fourth: nem volt ihletem... ééés nagyjától azt hiszem ennyi is. Adok egy kis magyarázatot is, aki rászorul. Lelkileg, mint tudjátok, soha nem vagyok túl jól. Én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a szerelmem még mindig szereti azt a p*csát, de annyira rossz sokszor tapasztalni. Sokszor gondolkozom el és néha eszembe jut Jiyong egy-egy dalszövege és ezt most tényleg nem gonoszságból, de el sem tudom képzelni, hogy hogy írhatott róla ilyen dolgokat. Nem érdemli meg, ez nyilvánvaló. A szerelem azonban vak, ezt mindenki tudja, szerintem. Az a r*banc nem érdemel ennyire kedves és mélyreható, szerelemmel teli szavakat... tőle. Komolyan el szoktam merengeni azon, hogy egy ilyen értékes ember, mint Jiyong hogyan szerethetett bele valakibe, aki ennyire nem érdemli meg. Erre megint csak az a válasz, amit fent is említettem. Elkezdtem beszélgetni az USA-ban élő barátnőmmel, aki egy tündér és tényleg mindig foglalkozik velem, még ha századszorra is hallja ugyanazt a hisztit. Most mondta nekem, hogy el kéne fogadnom a valóságot és talán úgy könnyebben túl lennék rajta. Igaza van. El kéne fogadnom. Viszont én abba már beletörődtem, hogy nem leszünk együtt, de akkor sem tudom őt feladni, mert ő életem szerelme, b*sszameg. Ha nem is leszünk együtt, akkor is beszélni fogok vele, ugyanis nem halhat meg egyikőnk sem anélkül, hogy ő ne szerezne tudomást a létezésemről és ne kedvelne meg... és tudjátok éppen ez az, ami miatt úgy gondolom, hogy a legjobbak lennénk együtt... mert ha már elkezdek vele beszélgetni, az biztos, hogy összehaverkodunk és azután kizárt, hogy ne legyen belőle több is. Aish! Whatever... >< Testileg... nos... a második és a harmadik eléggé összefügg. Egész héten szédültem és fájt a fejem. Még mindig fáj, de már annyira nem vészes. Ettől függetlenül voltam suliban, azután pedig hazaérve szinte azonnal lefeküdtem aludni. Most viszont van időm és ihletem is, tehát elmesélem nagyvonalakban a hetem történéseit. Are you ready? Let's start!

Hétfő // február 28.

Ez a nap elég jól telt. 11 órám volt, de attól függetlenül mégis elég gyorsan elszaladt. Ez annak köszönhető, hogy jól éreztem magam egész nap. Elég ritka nap az ilyen, de mindenki benn volt négyőnk közül. Én vagyok közülünk az egyetlen, aki mindig rendesen bejár és szinte egyáltalán nem hiányzik. Jó, van azért, hogy lógok, de nem olyan sűrűn, mint ők. Havonta egyszer ha előfordul és az is csak angol, mert azok nekem unalmasak. Ezen a napon viszont Becca, Mia és Lia is benn volt. Reggel azt hittem Becca nem jön, mert még mondta, hogy ezen a hétfőn dokihoz megy. Írtam is neki, de mint kiderült mégis jön. Volt még egy diáknap a suliban és azt megnyerte az osztályunk. Aki benn volt azon a napon, annak az a nyereménye, hogy az évben kivehetnek egy szabadnapot. Amikor azt mondta Becca, hogy dokihoz megy, akkor úgy értette, hogy csak akkor ha aznapra veszik ki azt a szabadnapot. Nos, én akkor nem voltam benn, szóval én ígyis-úgyis bemegyek majd, ahogy mindig. Azért is volt olyan jó nap ez a hétfő, mert alig voltak benn. Akkor volt az a tiltakozás, hogy sokan nem mentek be iskolába tüntetésképpen a tanárok jogai miatt... viszont én biztos vagyok benne, hogy nem azért nem jöttek, csak ezúttal foghatták arra. Engem egyáltalán nem zavart, sőt olyan jó kis nyugis nap volt, hogy senki nem b*szogatott senkit. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az osztályban van egy p*csa, akit mindenki szeret, mi pedig Beccával így: "WHY". Komolyan... annyira undorító személyisége és stílusa van, de mindenki bírja. Van ilyen. Kb ő az egyetlen, akit tényleg rühellek. Emlékszem, hogy Valentin nap utáni hétfőn bementünk és reggel az asztalra dőlve pihentem, mert nagyon fáradt voltam az éjszakai bőgés miatt, aztán a tanár megjegyezte, hogy "biztos nem aludtam az este", mire az a csaj: "hajjaj Cassie, mit csináltál az éjszaka?" Nem hiszem, hogy beszólásnak szánta, de egyáltalán nem reagáltam rá semmit. Olyan nyugodtsággal engedtem el a fülem mellett, hogy az hihetetlen... és az a vicces, hogy mindenkivel így vagyok. Ezért nem is szólnak be nekem. A hátam mögött mondják csak, hogy milyen bunkó, meg egyéb cukiság vagyok. Sebaj, ők foglalkoznak velem, nem fordítva. Általában bemegyek az osztályba, túlélem ott a napot, nem foglalkozom senkivel, aztán hazajövök. 28-án viszont egészen jól szórakoztam. Volt először 4 dokumentációkezelés, aztán 5 gyorsírás, amit végighülyéskedtünk négyen. Olyan képeket és mini videókat csináltunk. Egyet fel is tettem Instagramra, de a többi jó helyen van a telefonomban, illetve a gépemen. Nagyon vészesek lettek, de pont azért olyan szuperek. Élveztem azt az 5 órát. Végre gyorsan eltelt. Ezután túléltünk 2 adózási ismereteket. Nem sokkal utánam ért haza anyum. Egy kicsit gépeztem, 9GAG-eztem, zenét hallgattam, aztán mentem is aludni. Az az éjszaka nagyon rossz volt. Annyira igyekeztem visszatartani a könnyeimet, hogy szó szerint majdnem megfulladtam, de végül sokat sírtam és nagy nehezen sikerült bealudnom. Akkor döntöttem el, hogy túlteszem magam rajta... valahogy.

Kedd // február 29.

Nem volt első két órám, mert az csak kéthetente van, ezért szerencsére nem 8-ra kellett mennem. A keddi nap nem volt a legjobb. Előző este is nagyon rosszul aludtam... de nem is csak azzal volt a gond. Egyszerűen nem vagyok jól még mindig. Szükségem lett volna aznap valakire, aki mellettem van és elfeledteti velem a gondjaimat, de semelyikük nem jött be. Elgondolkoztam, hogy ugyebár először Jennyékkel voltam és mivel ők hátrahagytak, vagy hagytam hátra őket - nézőpont kérdése -, egyedül voltam egy ideig. Nem nagyon beszélgettem senkivel a suliban. Nem is zavart. Olyan szépen hozzászoktam, hogy bemegyek, megcsinálom, amit megkell, aztán hazajövök és itthon meg elvagyok. Most, hogy "belépett az életembe" Becca, megváltoztak a dolgok. Eddig nem vártam el senkitől, hogy közelítsen felém, vagy legyen mellettem. Most, hogy vele jóban lettünk, kicsit megint kezdem azt érezni, hogy függök valakitől és ezt nem szeretem. Az az igazság, hogy nagyon rossz természetem van és mivel a közelmúltban sok barátom hagyott el - egyetlen szó nélkül -, úgy gondolom, hogy előbb-utóbb mindegyik elfog, ezért ezt ki is mutatom. Egyik "barátommal" sem vagyok túl kedves... azok közül, akik még hajlandóak szóba állni velem. Szerintem az életben az ember csakis magára számíthat, szóval eszerint is élek. Viszont én képes vagyok személyekhez nagyon kötődni, ez a gond velem. Nagyon gonosz tudok lenni ha akarok, de belül mégis arra van szükségem, hogy valaki tényleg odafigyeljem rám és foglalkozzon velem... hogy a legkissebb jelből is észrevegye, hogy nem vagyok jól. Belegondolva, a filmekben és mesékben is mindig az a gonosz, akinek a legtöbb szeretetre lenne szüksége. (To be continued on Thursday...) Az első óránkon, marketingen egyedül voltam, pedig lett volna egy közös project munkánk is. Az a szerencsém, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem készítették el. Végigszenvedtem az egész napot. Utána volt gyorsírás. Egyszer az órán odajött hozzám és elkezdi: "miattad nem tud figyelni az órán Becca, azért szeretném, ha előre ülne. jó, hogy te tudod, de zavarod őt a tanulásban". Nem pontosan így mondta, de ez volt a lényeg. Úgy kikerekedtek a szemeim és néztem előre. Nem mondtam erre semmi különöset, csak helyeseltem és bólogattam végig. Nem fogok vele vitatkozni, de azért kicsit meglepett. B*sszus, nem vagyok a főnöke. Ha annyira zavarja a jelenlétem, akkor vagy elül, vagy rám szól, hogy kussoljak, mert figyelni szeretne. Ezután a mi csoportunknak lett volna dokumentációkészítés, de a tanárnő rendes volt - aki amúgy ugyanaz, aki a gyorsírást is tanítja - és elengedett minket. Itthon persze magamra maradtam és kicsit rosszul érintett pár dolog. Nagyon haragudtam Jiyongra és eldöntöttem, hogy a következő fiúval össze fogok jönni, akit szimpatikusnak találok és esetleg nyit felém olyan értelemben. Elég hamar bealudtam, ami nem meglepő. Elég kimerült voltam és nem voltam túl jól sem.

Szerda // március 1.

Huh... szerda. Az előző naphoz képest egészen jól telt a szerda. Vicces volt, én élveztem. 8-ra kellett menni, de nem volt olyan vészes. Egészen könnyen felkeltem, pedig még álmosnak éreztem magam. Itthon nem tudtam kávézni reggel, viszont amint beértem vettem egy hosszúkávét az automatában. A lányokkal való chatbeszélgetésben megtudtam, hogy az első órákra egyikük sem fog bejönni, így azt végigtelefonoztam. Úgy voltam vele, hogy utána már nem is jönnek, azonban etikára Mia és Lia mégis betoppant, ami meglepett. Etikán most egy elég érdekes feladatot csináltunk. Amikor kimondja a "játék" szót, már feláll a szőr a hátamon. Nagyon nem szeretek etikán mindenféle játékokba belefolyni. Az pedig pláne nem tetszik, ha "csapatépítő" jellegű. Itt nem kell építeni semmit. Erre mondtam csak azt még az órán, hogy "szarból nem lehet várat építeni". Ettől függetlenül egészen élveztem a játékot... oké, az túlzás, de részt vettem benne. Azt mondta a tanár, hogy ebben kiderül, hogy kinek milyen a személyisége, stb. Nos számomra kiderült valami magamról: én tudok irányítani ha akarok, csak legtöbbször lesz*rom az emberek fejét. Határozott is tudok lenni, de annyira nem foglalkoztat a dolog. Leginkább megvagyok én magamban. A tanár is mondta az óra végén, mikor odamentem a jelenléti ívet aláírni, hogy én is irányítottam a játékot. Az volt a feladat, hogy be volt kötve a szemünk. Még szemmaszkokat is hozott. Némelyik elég undorító volt, mert előtte is volt másokon és maradt rajtuk vakolat. Én mivel nem sminkelem magam, ezzel nem kellett foglalkoznom. Amikor már mindenkinek be volt kötve a szeme, kaptunk papírformákat. Az volt a lényege, hogy együtt ki kellett találni, hogy a tanárnál milyen forma van és, hogy az milyen színű. Egyedül azt tudtuk, hogy nekünk milyen színű forma volt a kezünkben. Az enyém lila volt. Azt ügyesen kiderítettük, hogy kinek milyen színű. Az már az elején megvolt, hogy a tanáré kék, nekem köszönhetően, mert én vetettem fel azt az ötletet, hogy valószínűleg minden színből ugyanannyi van, ezért számoljuk meg, hogy melyik színből mennyi van és amelyikből a legkevesebb, az lesz az övé. Be is vált. Ezután a formákkal volt egy kis gondunk. Azok is csoportosítva voltak. Az én formámat nagyon nehéz volt körülírni, de a lényeg, hogy azt is megoldottuk. Egészen ügyesen rájöttünk a megoldásra. Ezután angol jött... "kivételesen" nem lógtam el. Át kellett sétálni a másik épületbe. Közben rágyújtottam. Amikor odaértem, akkor vettem észre, hogy ott van Becca is. Meglepett, mert azt hittem nem jön be. Örülök, hogy mégis így döntött, mert vicces angolóra volt. Az első másfél óra persze azzal telt el, hogy a 2in1 képzésről volt szó. Magyarul végigdumáltuk azt a 1,5 órácskát, ahogy az lenni szokott. Szerencsére nem voltunk olyan sokan, összesen 6-an. Ezután kaptunk egy Call Center-es szöveget, amit meghallgattunk, ezután át kellett írni a feladat szerint. Mi Beccával azt a felkészülési időt végighülyéskedtük, persze angolul. Angolul beszélve elpoénkodtuk az egész feladatot, de amikor fel kellett olvasnunk a megoldásunkat, akkor szuperül ment... persze azért ott sem bírtuk ki, hogy ne nevessünk. Úton hazafelé, képzeljétek, ráírtam az első szerelmemre, Jackre. Akik régebb óta olvasnak, kicsivel többet is tudhatnak már róla, de most a lényeg, hogy Jacknek hívom a blogomon, és hogy még nagyjából 13 éves koromban szerettem bele, amikor drogozott. Csak egy annyit írtam, hogy "szóval... mikor jössz Bp-re...?", aztán csak vártam a választ. Mikor hazaértem, akkor válaszolt. Azt írta, hogy "csütörtökön, miért?". Nos... jócskán meglepett. Igazából én poénból írtam, hogy mikor jön, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg jön ide... viszont elkezdtünk beszélgetni és elég sok minden kiderült, ami számomra eddig kérdéses volt. Most egyetemen tanul, amivel meglepett, és ezt neki is írtam, hogy 6 éve még nem hittem volna, hogy idáig jut. Bevallotta, hogy ő sem, mire én írtam, hogy örülök neki, hogy jól van. Megbeszéltük, hogy valamikor találkozunk és akkor majd elmesél mindent, ami engem annyira érdekel... hogy hogyan lábalt ki mindenből, hogy alakult az élete és, hogy mik történtek vele. Jó fej volt végig. Írtam neki, hogy "ha én nem zaklatlak, akkor úgysem fogunk találkozni, ami végülis jogos, mert én vagyok kíváncsi rád és nem fordítva", erre azt válaszolta, hogy ez hülyeség, mert ő is kíváncsi. Nos, azt nem mondta mire, bármire kíváncsi lehet... lol... lehetséges, hogy rám gondolt, de nyilván csak jóindulatból írta. xD (Mérleg, mint én, btw.) Igazából én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy nem kell, hogy öribarik legyünk, nem is szeretném. Egyszerűen csak találkozni szeretnék vele egyszer, hogy meséljen, választ adjon a kérdéseimre, amik érdekeltek már régóta, amik bennem lezáratlanul maradtak, és utána felőlem a büdös életben nem kell többet kommunikálnunk.

Csütörtök // március 2.

Szerdán délután lefeküdtem 4 körül és csütörtökön nagyjából 9-ig aludtam. 15 órát aludtam, de még mindig nem voltam valami jól. Fájt a fejem, de szerencsére ráértem felkelni akkor, amikor akartam. 9-kor még mindig nem éreztem kipihentnek magam, de már visszaaludni sem tudtam. Suli előtt gépeztem kicsit, mert 13-ra kellett mennem. Bejelentkeztem egy magándokihoz. Nem, nem egy pszichológushoz, pedig az sem ártana. Ajánlották már nagyon sokan, vizsgálatokon is, hogy kéne járnom, de még nem sikerült eljutnom odáig. Nem tudom kihez menjek, nincs is rá pénzem és nem hiszem, hogy meg tudnék nyílni. Sőt, biztos, hogy nem. Még a barátaim előtt sem tudtam soha. Szerintem ha én elmennék egy pszichológushoz - akaratlanul, de -, képes lennék elérni, hogy felmondjon. Nagyon nehéz eset vagyok ha az érzelmeimről kell beszélni. Maximum részegen menne. Na, szóval bőrgyógyászhoz jelentkeztem be és azonnal hívtak is telefonon. 29-ére kaptam időpontot, ami b*sszus szinte egy hónap... de asszem még jól is jártam, hogy csak ennyit kell rá várnom. Délután 1-re bementem suliba. Amikor beértem, rögtön belecsöppentem a dolog közepébe... a tanár közölte, hogy akkor ez az órai munka jegyre megy. Mondom: "milyen szépen tetszett kifejezni, hogy dolgozatot írunk". Egy óra alatt készen lettem a dolgozattal, aztán Beccával elindultunk hazafelé. Itthon gépeztem kicsit és már megint nagyon sz*rul voltam. Hanának köszönhetem, hogy segített. Annyira nem becsüli meg magát, pedig nekem mindig nagyon sokat segít. Annyira hálás vagyok azért, amit a keddi nap leírásában már megemlítettem... ő szinte mindig tudja, hogy mikor vagyok rosszul, pedig nem írom meg senkinek. Most is így történt, ezért rám írt és tartotta bennem a lelket. Itt is nagyon köszönöm neki, hogy egy ilyen csodálatos ember és törődik velem!

Emlékeztető: SZAVAZÁS_01 (nincs határidő) ; SZAVAZÁS_02 (március 10-ig)

Bejelentés: Regisztráltam a Wattpadra. [Kattints ide, ha érdekel.] Anne oldalán láttam ezt az oldalt, szóval shout out neki. Egyébként ahogy ott is leírtam a bemutatkozásomban, fogalmam sincs, hogy miért csatlakoztam, ugyanis a sztorijaim nem publikusak, másokét pedig nem szokásom olvasni... de... miért ne? Egy felhasználóval több. Ha akartok regisztrálhattok, vagy ha már az megvan, bekövethettek, de nem igazán tudom még mit kezdjek ott magammal.

(Lol, tiszta SM-gif-es lett ez a bejegyzés.) Még nem volt alkalmam üdvözölni a tavaszt, szóval ezzel a két videóval gondoltam meg is teszem. Bár azt be kell vallanom, hogy bizonyos értelemben annyira nem örülök neki. Allergiás vagyok és szerintem mindenki tudja, hogy mivel jár egy ilyennek a tavasz beköszönte. Nos igen, jó sok hapcival, orrfolyással, orrfújással, szemviszketéssel, könnyezéssel, rossz közérzettel, fáradtsággal, stb. Ilyesmi egy allergiás élete... és ez mind egyszerre. De sebaj... itt van a tavasz és ennek örülni kell. Mindig érdekes szerintem ha egy új évszakba lépünk... még akkor is ha már szinte nincsenek is külön évszakok, annyira tönkretettük a bolygónkat. Én a jobb időnek most örülök. Nekem a pulcsis időjárás a kedvencem. Beszélgettünk egyszer Miával erről. Ő nagyon fázós, nekem viszont már a 25 fok is melegnek számít. Egyébként a jó időnek most azért fogok örülni, mert ugyebár rendeltem egy csomó cuccot, amikről itt írtam. Ezek közül megérkezett már három. Majd a közeljövőben írok a cuccokról, ha már a többi is itt lesz. Addig is... most elköszönök. Kellemes hétvégét nektek és legyetek a legjobbak, as always~! Pusszantás!