Hello my babybear!

You know what? Kissé nehéz visszarázódni ebbe a blogolásdiba. Eddig is tisztában voltam vele, hogy minden kezdet nehéz, de ezek szerint az "újrakezdet" is. Mondjuk valószínűleg most azért olyan nehéz írnom és megfogalmaznom a fejemben a gondolataimat, mert tegnap... nem, az más ma volt. Szóval ma hajnali 2 körül feküdtem le és nem sokkal utána bealudtam. Emlékszem, hogy egy Spongyabob részt megnéztem még a Comedy Centralon, aztán jött egy újabb... na azon bealudtam. Úgy megmaradt az a kómás bámulásom, amikor nézek a tévé felé, fogalmam sincs mi folyik benne, csak, hogy eszes Patrik és Spongyabob a kamerával hülyéskednek, míg Tunyacsáp próbál egy normális adást levezetni. A két hülye mellett azonban egyértelműen nem ment neki. Én egyébként bírom Tunyacsápot, ami nem véletlen, hiszen hasonlítunk. Ugyanolyan élettel és vidámsággal teli élőlények vagyunk. Lol... ez a bejegyzés most úgy hangzik, mintha egy Spongyabob rajongói oldalon járnátok. Áh, annyira azért nem vagyok oda érte, hogy oldalt is nyissak róla. Éppen most kezdtem bele ebbe is újra... pláne leterhelne. Az A.KOR-os fanoldalamat is szerkeszthetném, de nincs róluk semmi hír mostanában. Egy részem szomorú emiatt, de a lusta és fáradt oldalam annyira nem bánja. Na jó, azért de... hiszen az A.KOR - még mindig - a kedvenc lánycsapatom és nagyon jó lenne már ha visszatérnének. Elvileg most arra készülnek! Izgatott vagyok már, hogy milyen remekművet adnak ki ezúttal a kezükből. A Spongyuszra visszatérve egy kicsit...

Szerintetek nagyon vészes? ... Szerintem igen. Véleményem szerint kissé kóros ez a Spongyabob fétis. xP Jó, persze semmi gáz azzal ha szereti, de ennyi Spongyabobot egy helyen. Ha ezzel lennék körülvéve, akkor... nos örülnék, mert az ő cuccai és mert a sárga a kedvenc színem, de szinte már félnék. Nem is tudom, hogy nekem miből van ilyan "gyűjteményem". Hmm... semmiből, I guess. Ezzel egyébként csak az az egy gondom van, hogy szépen lassan mindent elront nekem. Most Spongyát is sikerült. Már arról is ő jut eszembe, ha a véletlen folytán eddig nem így lett volna.

Ma 5:30 körül keltem. Igen, jól számolod... nagyjából 3 órát aludtam... és tudjátok, van egy olyan érzésem, hogy most is annyit fogok. Amikor felkeltem, olyan határozottan elterveztem, hogy elmegyek suliba... beülök arra a 4 - nagyon hasznos, érdekes, fontos - órára, hazajövök, megnyitom a blogom kapuit, aztán bedőlök az ágyba. Ahogy lenni szokott: az ember tervez, aztán végül úgysem úgy alakulnak a dolgok. Jó, ezt most ne vegyétek úgy, hogy mindenre igaz. A tervek és az álmok két külön fogalom. Az előbbinél önként vagyok hülye és nem megyek el pihenni, amikor már a billentyűket is alig látom. Mondjuk nincs is szükségem rá, hogy lássam, mert vagyok olyan pro, hogy anélkül írjak, hogy azt bambulom.

 + Tudtad, hogy azért írtam a bemutatkozásomba, hogy "magyarországi Budapest", mert van az Egyesült Államokban is egy Budapest nevű település? Nem? Na akkor most megtudtad. Már megérte feljönni a blogomra. Tessék, itt a bizonyíték... és ugyebár köztudott, hogy ami a Wikipedián fenn van, az 100%-ig igaz. lel ... (Utánanéztem és igaz.)

Reggel amikor felkeltem, annyira nem tudtam kinyitni a szemeimet, hogy nem is láttam semmit. Mondjuk még sötét is volt. Eleinte csak tapogatóztam, de gyorsan felöltöztem. Anyum csinált nekem kávét, aztán elindultam 6:30-kor, hogy elérjem a 6:45-ös buszt. Még ott is félig álomban utaztam. Szeretek azon az útvonalon menni. Igaz, hogy előbb kell indulnom, kitérő és hosszabb az út... DE ha azzal megyek akkor megúszom a reggeli heringpartit a 3-as metrón és mivel az út nagy részét a buszon ülésem teszi ki, ezért szimpatikus. Olyankor csak zenét hallgatok, nézek ki az ablakon és mindenfélén gondolkozom. Az a baj viszont, hogy ez a busz csak 9-ig jár, szóval ha utána van órám, akkor muszáj a jól megszokott villamost és metrókat választanom.

Ma 4 órám volt, de nagyjából semmi értelme nem volt bemenni. Júúúúúj~ képzeljétek... Cassie tegnap tudta meg, hogy hétfőnként 11 órája lesz. Mennyi? *lottó reklám reference* ... Szóval ja... ráadásul egy csomó gyorsírás, aztán 3 adózási ismeretek. Szeretni fogom... 17-kor végzek, ami azt jelenti, hogy 18 után érek majd haza. Anyummal együtt kb... csak ő még előbb is. Jó, emiatt pénteken egy ideig nem lesz óránk, csak nem egészen vagyok biztos benne, hogy megéri. Visszatérve a mára... volt 3 ügyviteli ismeretek. Én mivel előző órán nem voltam, most találkoztam először azzal a nővel. Kiakasztott. Ebben a suliban még sosem feleltünk, ez meg feleltetni akar minket. Nagyon fogom utálni... illetve már most utálom. Annyira fura az a nő és úgy kezel minket mintha a dedóban lennénk. Mi Beccával mindenesetre végigaludtuk az órát. Nem szoktam órán aludni, de annyira álmos voltam, hogy ha nem lett volna olyan kényelmetlen a pad, tényleg beszunyálok. Ezután volt egy etika, amin szintén kiakasztott a tanár. Eleinte nagyjából kedveltem, meg szimpatikus volt, de szerintem kissé nevetséges már az a képmutató boldogsága, meg "jóindulata". Egyre flegmább és lekezelőbb. Egyre jobban elveszíti a hitelességét etika tanárként. Egyébként is mindig a "legszentebb" emberek a legromlottabbak. Órák után... 11:15-kor végeztünk és megbeszéltem Beccával, hogy elkísérem a nyugatiba, de akkor jöjjön be velem fagyasztott egeret venni, hisz a kígyómnak is kell valamit kajálnia. Így is tettünk, aztán vonattal elmentünk egy darabig, majd leszállva ő a barátjához indult tovább, én pedig busszal haza.

 + A szünet alatt kiolvastam A lány hét névvel című könyvet Lee Hyeonseotól. Gondolom minden K-popper, vagy Korea-rajongó hallott már róla. Ez a lány a saját igaz történetét írja le arról, hogy hogyan szökött el Észak-Koreából. Megdöbbentő, de egyben lebilincselő mű lett! Imádtam! Olyan dolgokat tudtam meg, amelyek egyszerre felháborítottak és ámulatba ejtettek. Mindenkinek csak ajánlani tudom, még akkor is ha nem hallgat valaki K-popot, ez nem attól függ. Izgalmas és eseménydús. Nagyon szépen le van írva minden. Ezzel kapcsolatban pedig azt szerettem volna elmesélni, hogy ezt a lányt még bejelöltem Facebookon és vissza is jelölt, ami akkora örömmel töltött el. Írtam neki egy üzenetet elárulva neki, hogy mennyire csodálom, hogy így talpon maradt azután a sok szörnyűség után, amit egy átlagember el sem tudna képzelni. Vissza ugyan nem írt, de látta, aminek szintén úgy örültem, hogy a szám a fülig ért meglátva. Persze azok után amik történtek vele, kicsit félek, hogy valami rosszat írtam, de remélem, hogy épp ellenkezőleg, meghatottam és érzi, hogy mellette vagyok. Nagyon boldog életet kívánok neki, mert ha valaki, ő aztán megérdemli!

 + Tegnap is volt egy órántelefonozós-óránk. Na azon persze videóztam és nézegettem mindenfélét. Például a BIGBANG-től showkat. Az egyikbe belenéztem. Valami főzősműsor volt és újabban felvehetett show lehetett. Asszem emlékszem is, mikor feltettek erről a fiúk képeket Instagramra. Szóval igen... Taeyang és Jiyong volt benne és csak egy részlet volt a videóban... na de én azon úgy felidegesítettem magam. Az órán el is kezdtem sírni. Nem tudom már hogy volt, de beszélgettek Jiyonggal a műsorvezetők. Látszott, hogy alapból nincs túl fényes kedvében... azaz a szemein megint látszódtak dolgok, igen. (Tapasztalat.) Nem akarom meggyanúsítani, de az is biztos, hogy nagyjából annyit sír, mint én. A lényeg, hogy még ott mondják neki, hogy énekelje az "If You"-t. OKAY. Meg is tette a hülyéje. Mondjuk inkább jól tette, hogy hamar túlesett rajta, mert még képesek lettek volna azzal zaklatni. Igazság szerint nem is értem, hogy miért sajnálom annyira... de... sz*r érzés nekem na.

Régen olvastátok utoljára a bejegyzéseimet igaz? Már tudhatjátok, hogy nekem szokásom teszteket kitölteni, meg mindenféle kihívásokat végigcsinálni. Amikor elkezdtem, még 2015-ben... emlékszem úgy kezdtem az évet, hogy ez lesz a "kihívások éve". Valamennyire be is jött, csak egyben a zárás éve is lett végül. Nem számít már, mert újra itt vagyok és úgy tapasztaltam, hogy nektek is tetszenek ezek a tesztek, ezért most is kitöltök egy rövidebbet. Illetve ez csak arról szól, hogy ki kell emelni, ami igaz rám, de remélem most kezdetnek ez is megfelel. ^^ Gyorsan itt el is köszönnék, hiszen holnap 10:30-tól még suli van nekem. Remélem mindenki szuperül van! Feküdjetek le időben! ...

több, mint két cicád van
azzal élsz, akivel most együtt jársz
allergiás vagy valamilyen ételre
szeretsz videójátékokkal játszani
szeretsz vocaloidot hallgatni
a superwholock fandomhoz tartozol
szeretsz képeken szerepelni
szeretsz képeket csinálni
művésznek tartod magad
több, mint négy elmentett url-ed van
kiolvastad az egész Harry Potter sorozatot
a legújabb iPhone-od van
szeretsz kempingezni
holnap iskolába kell menned
jelenleg hétvége van
napos az idő odakint
esik az eső odakint
unatkozol
otaku vagy
kihúzták a bölcsességfogadat
van / volt fogszabályzód
hordasz szemüveget / kontaktlencsét
találkoztál már valakivel élőben, akit online ismertél meg
behívtál ma valakit
dolgoznod kéne valamin
laptopot használsz
asztali számítógépet használsz
ma megöleltél valakit
tudsz vezetni
a kedvenc színed a piros
a kedvenc színed a lila
a kedvenc színed a zöld
az Egyesült Államokban vagy éppen
ismersz valakit, aki Ázsiában él
van szerepjátékos karaktered
szeretsz emberek előtt énekelni
könnyen zavarba jössz
voltál már részeg
voltál már másnapos
az idősebb testvére(i)ddel élsz
a fiatalabb testvére(i)ddel élsz
megcsókoltál valakit a múlt héten
befejeztél egy könyvet az elmúlt három napban
befejeztél egy sorozatot az elmúlt három napban
nem abban az országban vagy most, amelyben születtél
több, mint két nyelvet beszélsz
nyertél már giveawayen tumblrön
egy barátoddal vagy most
még mindig a pizsamádban vagy

Saját fordítás!
Forrás: Tumblr

Üdvözlök az oldalon minden látogatót!

Annyeoooooooooooooooooong!

Hát ez is elérkezett. Cassie (végre) visszatért... és E/3-ban beszél magáról. Ne aggódjatok, nem folytatom ezt a stílust. Érdekes lenne. Akkora sztár MÉG nem vagyok. hihi~ Oké, nem is leszek, meg nem is akarok az lenni... Mármint lennék sztár, de "valami más" jobban lennék. Whatever. Na nézzük... azt hiszem pár dologgal tartozom nektek. Legelőször az olvasóimnak tartozom köszönettel, akik mindezidáig kitartottak szerény személyem mellett és szimplán, hogy kedvelnek, olvasnak, de a legfontosabb, hogy erőt adnak nekem. Továbbá a látogatóknak köszönöm szépen, hogy növelik az oldal látogatottságát, ezáltal még több emberhez juthat el az üzenetem. Végül és teljesen utolsósorban az utálóimnak szeretnék köszönetet mondani, mert akár furcsa, akár nem, ösztönöznek, mert... [Sometimes I feel like giving up... then I remember I have a lof of motherf*ckers to prove wrong.] Ennek ellenére pont lesz*rom a véleményüket. Paradoxon van itten, kérem. Na jó, ahogy látom előre megvan a Grammy-díjas köszönőbeszédem. (≧▽≦) Leginkább a cassieteddyjeimnek vagyok hálás! Please continue supporting me!

Ez azonban nem minden, amivel tartoztam. Nagyjából fél évig nem voltam itt... várjunk *számol* ... ja, majdnem 6 hónapig. Ebből kifolyólag tartozom nektek pár sztorival. Nem, most nem egy általam írt, kitalált történetre gondolok. Szerintem olyat már nemigen fogok írni, de meglátjuk mi lesz. Igazából ezalatt a majdnem 6 hónap alatt annyira elszoktam a bejegyzésírástól, hogy nem könnyű visszarázódni. Kérlek, nézzétek majd el nekem, ha bénázom.

Köszönöm mindenkinek aki kitöltötte ezt a kérdőívet! Sokat segítettetek vele! Leginkább abban, hogy mit szeretnétek az oldalon látni. Igyekszem a kedvetekre tenni!

A velem történtek...

Nya~ az a truth, hogy nem tudom mit meséljek, vagy hogy azt miképpen tegyem, mert nagyon hosszúra nyúlna. Szerintem majd folyamatosan mesélek a történésekről a későbbi bejegyzésekben, ahogyan eszembe jutnak. Pár fontos dolgot, azért megemlítek most. Kezdeném a sulival. "Hamar essünk túl a kényelmetlen témákon" címszóval. Bár nem mintha jók lennének, ugyanis mostanában inkább a kellemetlen dolgok ütik fel a fejüket az életemben.

Több ember is kisétált az életemből az elmúlt időkben. Nem akartam írni erről, de egy idő után úgyis fel fog tűnni mindenkinek, hogy Lilith már nem a barátnőm. Elég komplikált történet ez az egész, de nem is kívánok róla hosszasan témázgatni. Így történt. Csak azt tudom rá mondani, hogy ez van, ez az élet. Továbbléptünk mind a ketten. Ő is, én is. Nem tud nagyon meghatni, ahogy mostanában semmi. Az iskolával kapcsolatban akartam elmesélni azt is hogy volt egy "bandaszerűségünk". Nos, már nincs. Illetve van, csak én nem vagyok a része. Ők sz*rnak a fejemre, én is az övékre. Annyira érzéketlenné váltam mostanra, hogy senki nem tud érdekelni. Egy legjobb barátnőm van, barátból pedig 3-4. Az ból mostanában sokat beszélgetünk Beccával, aki egy nagyon aranyos lány. Sosem voltunk rosszban, de mostanában egyre többet lógunk együtt. Ő azon kevés emberek közé tartozik, akik megpróbálkoznak megismerni, nem rögtön lebunkózni. Ettől függetlenül továbbra is mindenkivel eltársalgok, ha hozzám szólnak, de elvagyok én magamban is. Túlságosan is sz*rok a külvilágra. Sokkal jobban sz*rok az egész körülöttem lévő világra annál, hogy bármi is érdekeljen, vagy zavarjon. Elvégzem a feladataimat, amelyeket el kell, beszélgetek a barátaimmal, olvasgatok, zenét hallgatok, ábrándozok és továbbra is reménykedek, hogy az álmom majd beteljesül... plusz küzdök is érte, hogy így legyen.

Nyelvvizsgázni is voltam, amelynek az írásbeli része sikerült. Nem gondolom úgy, hogy annyira rossz lettem volna a szóbelin, de elég feltűnően nem szimpatizált velem a két nyanya. Az a vicces, hogy az osztályban van olyan, aki egy értelmes mondatot nem tud összerakni angolul, de nekik megvan a szóbelijük. Kicsit meglepett a dolog és azóta már az angoltudásomban sem vagyok biztos. A jó dolog viszont az, hogy már ez sem érdekel.

A legnagyobb művészlelkek mindig kicsit kilógnak a sorból. Nos... én be sem állok a sorba.

A zárás alatt szerepjátékoztam is egy helyen, amit nagyon élveztem. Jó volt a társaság, egész nap alig vártam, hogy felmehessek és ott kicsit elfeledhessem a gondjaimat. Számomra sokat jelentett az oldal. Eléf feltűnően többet is, mint az eredeti készítőjének. Végül aztán bezárt az oldal, így az is abbamaradt. Ennek az oldalnak köszönhetően azonban megismerkedtem egy lánnyal, aki nagyon jó barátnőmmé vált. Kedves és képes eltűrni engem, innen már nyert ügye van. Aki engem elvisel, az egy hős, szerintem. Hachinak hívják és igazán szeretek vele beszélgetni. Szlovákiában él és múlt hét pénteken találkoztunk először. Ha minden igaz, akkor most pénteken pedig én megyek hozzá Szlovákiába. Ott még sosem voltam és már várom! Számomra mindig felemelő érzés átlépni egy országhatárt. Erről az ismeretségről mesélek majd a későbbiekben többet, ahogyan minden másról is.

Wait for it, my cassieteddys...

Változások az oldalon...

Mint látjátok, kicsit megújult az oldal felépítése, amit nem véletlen elhatározásból készítettem el így. Kezdjük most a dizájnnal és a külsőségekkel... az újranyitáskor természetesen a BIGBANG díszíti az oldalamat, hiszen - mint azt már tudjátok - nagyon sokat jelent nekem minden egyes tag. Külön-külön is, de amikor együtt vannak mind az öten, az elmondhatatlanul jó érzéssel tölt el. Ezért is gondoltam, hogy a dizájnon persze együtt fognak szerepelni. Sokat szenvedtem vele, hogy hogy nézzen ki az oldal nyitáskor. Egy dolgot tudtam: a BIGBANG-nek kell rajta díszelegnie. Ezen kívül azonban semmilyen elképzelésem nem volt. Sokat próbáltam ki, mire végül ez lett a nyerő. Persze nem vagyok vele 100%-ig megelégedve, ahogy egyik dizimmel sem... de jobban tetszik, mint a többi variáció. Ez is kicsit sötét lett, de szerintem nem olyan szomorú a hangulata... emellett, ne aggódjatok, a következő valószínűnek tartom, hogy világos és színpompás lesz. A fejlécre írtam egy kis köszöntőszöveget, ami leginkább az új látogatóknak szól, hiszen a cassieteddyjeim már tisztában vannak az oldalon zajló dolgokkal és minden népbutítással, illetve propagandával. LOL

Ha már ilyen szépen eljutottam az olvasóimhoz, kezdjünk bele a menüpontok kivesézésébe. Mint látjátok, már nincs olyan sok információ kinn az oldalon, mint eddig volt. Egy valamire biztosan rájöttem: az emberi gonoszság határtalan. Persze az utálkozásnak több oka van, amelyet most nem fogok elemezni (inkább azt is majd egy későbbi bejegyzésben fejtem ki). Az utálkozók azonban mind meg fogják találni a lehetőséget, hogy belekössenek valamibe. Ugyan már "késő bánat" eltitkolni az emberek elől a bármit is, éppen ezért nem is ez a célom. Ezentúl is nyugodtan kifejtheti a véleményét mindenki, aki feljön az oldalamra, azt én el is fogadom majd, viszont vannak dolgok, amiket jobbnak láttam csak olyanokkal megosztani, akikben bízhatok és akik kedvelnek engem. A blogomon ezután is megosztom az olvasókkal minden véleményemet, velem történt eseményt és egyebet. Lesznek kihívások, tesztek, minden ami eddig volt és új tartalmak. Az "ékkövekkel" kapcsolatban... részemről még mindig fennáll a csere mindenkivel, szóval ha ezt ti is így gondoljátok, jelezzétek a chatben. Szerintem én mindenkinek írtam időközben, egyszerűen csak írkáljátok tele az új chatemet nyugodtan!

A Napjaim, a Rólam és a Kedvenceim menüpontokat továbbra is látogathatja mindenki regisztráció nélkül. A Cassieteddy menüpont viszont egy teljesen új dolog az olvasóim számára. Erről majd a menüpontban is olvashattok, de itt is leírom mi a lényege. Csak az olvasóimnak hoztam létre azt a menüpontot. Egy kicsit interaktívabbnak szántam, de az sem baj, ha valaki nem akar majd megnyilvánulni, mert tudom, hogy sokaktól nem elvárható. Ezzel nem is lesz gond abban a menüpontban, bár nyugodtan beszélhettek majd egymással is... és mint mindig, én is ott leszek nektek. A legfontosabb tehát az, hogy minden személyesebb tartalom oda került. Csak a cassieteddyjeimmel szeretném azokat megosztani, mert úgy gondolom, hogy senki másnak nincs hozzá köze. Ott található ezentúl az összes régi bejegyzésem és történetem, amit valaha írtam. Ha esetleg új sztorik publikálására kerül sor, azt is csak ott lehet majd elolvasni. A szerelmemről is írok ott és minden vele kapcsolatos dologról. Ezeket mind csak regisztációval lehet majd megtekinteni. Az azonban nem lesz olyan egyszerű, de túl bonyolultnak sem tartom. Egyszerűen csak ki kell töltened a regisztrációs lapot, azután pedig megtenni a második lépést: e-mailben írnod kell egy rövid, pár mondatos indoklást, hogy miért szeretnél hozzáférni a menüponthoz, továbbá, hogy miért gondolod, hogy megbízhatok benned. Nem egy csöpögős szerelmeslevelet várok el, de egy korrent indoklás érdekelne. Anélkül, ha nem küldöd el, nem fogadom el a regiszrációdat. Szerintem ha az olvasóm vagy, akkor egyáltalán nem nagy dolog megtenni ezt a két lépést.

A szerelmemről ezentúl is írni fogok, mert akármennyire is szeretném, nem tudom kizárni az életemből. Elengedhetetlen része a mindennapjaimnak, hiszen egy nap csak egyszer gondolok rá, de akkor folyamatosan - that means 24/7. Mindenhez kötődik már. Túlságosan az életem része, hogy megpróbáljam mellőzni. Nyilván mindenki tisztában van vele, hogy ki ő, mégsem gondolom, hogy az iránta érzett szerelmemhez bármi köze, illetve beleszólása lenne bárkinek is. Írok róla, mert ez a blogom, ahol az érzelmeimről írok, ő pedig az életem értelme... logikus összefüggés, ugye? Ugye. A negatív véleményeket pedig ezután is ugyanolyan előszeretettel fogom lesz*rni, ahogy eddig tettem.

Nem szaporítanám tovább a szót. Remélem ezután is ugyanúgy támogatjuk majd egymást. A legjobbakat kívánom mindenkinek! (Akár közhely, akár nem...) NEVER GIVE UP! (Cuz if you do, I'll go there at night and kill your favourite pillow. (Don't question me!) ... LOL) ... Actually, if you give up, you give your happiness up. I'm always here. Grab my hand and let me be your guide. We will survive everything as long as we are together.