Sziasztok!

Ma három dolgot hoztam. Szeretnék beszélni egy kicsit Dallasról és kitöltök egy tesztet, illetve egy igaz-hamis "játékot", de először is kezdjük Jessica comebackjével. Alig várom már! Emlékszem, hogy amikor megszerettem a Girls' Generationt, az a Mr.Mr-nek volt köszöhető. Azelőtt egy dalt sem hallottam tőlük, vagy ha igen, akkor nem tudtam, hogy az ő daluk. Azelőtt igazából azt sem tudtam, hogy hány tagja van és, hogy kik azok. Ha láttam is valahol Yoona nevét, nem tudtam, hogy ő az SNSD tagja. A Mr.Mr. után egyre jobban megkedveltem őket. Először abban a dalban Taeyeon hangja tűnt fel és ő lett a legszimpatikusabb (mondanom sem kell, hogy már annyira nem szimpatizálok vele ugye?), aztán Tiffany, majd később Seohyun és Sooyoung váltak a kedvenceimmé a bandából. Ez elég sokáig ment így. Igazából az SNSD sosem volt a legnagyobb kedvencem, így nem figyeltem oda rájuk napi szinten. Még a BIGBANG-re se figyelek oda napi szinten, szóval a náluk "kevésbé kedvelt" bandáimra sem, ez egyértelmű. Ezután jött a hír, hogy Jessica kilép. Durvának tartottam, mert ez a banda nekem mindig olyan "stabil" volt, de hát ők is emberből vannak, szóval egyértelmű, hogy dönthetnek így. Nem hatott meg annyira a hír, viszont láttam cikkeket, hogy miért lépett ki. Később olyan videókra és cikkekre bukkantam, amik arról szólnak, hogy a többi SNSD-s lány kiközösítette Jessicát. Nem tudom mennyi igaz ebből, nem akarom megvádolni a többieket, de pár videón határozottan látszik mennyire magára hagyják állandóan. Nem tudom ennek az okát, így nem ítélkezek a többiek felett, de én úgy gondolom, hogy a kiközösítés egyáltalán nem megoldás semmire. Bármi is volt a probléma forrása, meg lehetett volna beszélni, illetve ha nem kedvelték annyira, akkor sem old meg semmit ha gyerekes módon "láthatatlan" számukra. Amikor látok ilyen videókat, nagyon rosszul érzem magam Jessica miatt, rendesen sírógörcs tör rám. Sajnálom őt, mert szerintem ha valakit egyedül hagy egy társaság, borzasztó érzés tud lenni. Mint amikor az osztályból is kiközösítenek valakit. Muszáj olyan emberek között lenni, akik nem kedvelnek és a hátad mögött elítélnek. Tényleg, nem ismerem mind a két fél sztoriját, de akkor sem fair dolog 8-an egy ellen lenni. Biztos, hogy nem mindig volt így, de az utóbbi időben tényleg eléggé úgy tűnt, mintha nem kedvelnék. Én viszont egyre jobban megkedveltem Jessicát és örülök, hogy kilépett. Látszik is rajta, hogy sokkal jobban érzi magát a bőrében és nincs elnyomva. Ugyanez a helyzet Minzyvel. Őt ilyen szinten talán nem közösítették ki, de vele is ez történt. A különbség az, hogy őt a legtöbb rajongó és a cég is, viszont a 2NE1-os lányok szerintem nem direkt csinálták, egyszerűen csak halk személyiség volt a legtöbbször és "nem vették észre". Tudom milyen ez. Én is halk vagyok általában és nem beszélek sokat. Van amikor az én hangomat sem hallják meg az emberek. Mind a két lányt megszerettem és támogatom! Sokkal jobb lesz nekik így, ebben biztos vagyok. Örülök, hogy Minzy is talált egy céget. Az ő comebackjét és alig várom már! Már mióta várok arra, hogy ő is debütáljon szólóban! Biztos, hogy szuper lesz a visszatérése! Szóval lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de én Minzyt és Jessicát jóval előbbre helyeztem, mint a volt bandáikat. Szeretem mind a két lányt és fighting nekik!

Tegnap előtt este azt álmodtam, hogy elindultam Dallasba, viszont kitérőt kellett előtte tennem. Elvileg kell is majd. Anyum mondta, hogy elvileg Londonban kell átszállnom majd a Dallasba tartó gépre. Ezzel még nem is lenne gond, de 10 órát kell majd Londonban várnom. 1-2 óra oké lenne, addig elgépezgetnék, vagy talán sétálgatnék, de mit fogok ott csinálni 10 órán keresztül egyedül? Valamit ki kéne találnom, mert voltam már olyan szituációban, hogy 10 órán keresztül szinte végig egyhelyben kellett ülnöm, amikor egy filmben voltam statiszta. A végén már annyira ideges voltam, hogy valamiért hozzám szóltak és nem tetszett, ezért be is szóltam nekik. Nem bírom a semmittevést. Az álmomban viszont Olaszországba mentem először és nem csak 10 óráig voltam ott. Volt is ott szállásom. Arra emlékszem, hogy már ott nagyon rosszul éreztem magam. Egyedül voltam és nagyon hiányoltam anyumat. Tudom, hogy igazából is ez lesz majd. Eleinte biztosan nagyon nehéz lesz, de nem fogom feladni. Az álmomban ezután felmentem lifttel a szobámba, ami szinten teljesen üres volt, sötétbarna, viszont sok cica volt ott és ők annyira boldoggá tettek. Azon kezdtem gondolkozni, hogy dolgoznom kell, hogy tudjak nekik enni adni és ne legyen bajuk. Onnantól volt célom ott, de még mindig egyedül éreztem magam. Ezután még sok minden történt az álomban, például majdnem letartóztattak, mert megvertem egy csajt, aki beszólt, viszont megjelent anyum és annyira biztonságban éreztem magam. Nem tudom, hogy ez gyerekesen hat-e, de mégiscsak 20 évig éltem vele és most nemcsak, hogy elköltözöm, de egy teljesen másik kontinensen is leszek. Kicsit ijesztő, de mégis izgalmasnak találom ezt az új kalandot, ami rám vár. Sajnos, vagy nem sajnos, az az igazság, hogy semmi és senki nem tart vissza, hogy elmenjek. Remélem minden össze fog jönni, ugyanis elég sok dolog kell hozzá. Az útlevél az a minimum és a legkisebb része az egésznek. Egy csomó hülyeséget el kell intézni az államnál is, hogy kint dolgozhassak... és személyesen magamnak is adtam pár elintéznivalót az út előtt. I'll fly with Jessica and Kemy.

Teendők Dallas előtt
 ■ Beszerezni pár új ruhát
 ■ Levágatni a hajam nagyjából a vállamig
 ■ Elengedni Jiyongot (6125483156-jára is)
 ■ Megtanulni vezetni (?) - nem hiszem, hogy addig össze fog jönni
 ■ Elmenni szemészetre
 ■ Elbúcsúzni Parlitól (HIMYM reference~ LOL) - ezt ne vegyétek komolyan
 ■ Lefogyni 44 kg-ra - még mindig 49 vagyok, nem jutottam sehova T_T
 ■ Tetoválást csináltatni