[ Ay~ hey ladies | Ay~ hey babies | Ay~ everybody ]

Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen a koreai kaja. Még sosem ettem... azt hiszem. Talán ilyen instant koreai levest vettem a Tescoban, bár az sem hiszem, hogy koreai volt. Bevallom őszintén, kinézetre egyáltalán nem szimpatizáltem velük. Láttam több doramát, showt, képet, melyek(b)en koreai ételekkel találkozhattam így látásra, de számomra egyik sem jött be. Úgy voltam viszont vele, hogy még ha nem is néz ki jól, attól még finom lehet. Reménykedtem egy ideig, hogy biztos finom... ám amikor meghallottam a Pinocchio című doramában a béllevest, lefordultam a székemről. Nem ítélkezel előre, Cassie, nem! Nálunk is van a pacal, amit sugárban tudnék kihányni (bocsesz), viszont finom ételeink is vannak. Kizárt, hogy ott ne így legyen. A híres, szent és sérthetetlen kimchit is szerettem volna kipróbálni. Ha valaki nem tudná, a kimchi olyan étel Koreában, hogy szinte még a fagyihoz is azt eszik. Szentebb, mint isten és nagyobb sztár, mint... nos, mint G-Dragon, I guess. Kíváncsi voltam már nagyon rá, csak eddig nem tudtam, hol egyek igazi koreai kaját. Úgy voltam vele, hogy majd évek múlva talán ha eljutok Dél-Koreába, ott lesz rá lehetőségem, de elég kilátástalannak tűnt a helyzet. Csak van Budapesten is egy koreai étterem! - reménykedtem. Van hát! Szerdán böngészgettem a Facebookot - úgy látszik néha jó valamire - és rátaláltam egy hirdetésre. Egy koreai étterem hirdetése volt. Megnéztem a helyszínt, meg mindent és eldöntöttem, hogy el kell látogatnom oda amilyen hamar csak tudok. Írtam Chibinek, hogy eljönne-e velem azon a napon, vagy esetleg másnap, de azt válaszolta, hogy nincs pénze, szóval megkérdeztem Hachit. Ő azért volt "csak" a második, mert Szlovákiában él és legutóbb is balhé volt azzal, hogy az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy jöjjön el velem valahova. Most viszont írtam neki és meg is beszéltük a dolgot. Csütörtökön reggel ugyan még volt dolga, de lebeszéltük, hogy amint végez, ír nekem, hogy melyik vonattal jön és elmegyünk kajálni egyet a koreai étterembe, a K pointba.

Csütörtök reggel elég korán ébredtem fel magamhoz képest. Úgy 7-8 körül, amiről a nap folyamán meg is állapítottam, hogy ha nem állítottuk volna át az órát 6-kor keltem volna... és ez durva. Mostanában elég korán fenn vagyok, bár mondjuk nem tudom ez minek köszönhető. Biztos annak, hogy nincs suli. Jövőhéten pedig szörnyen fáradt leszek. Ráadásul mi megyünk reggel, ami kissé kiábrándító... de... tudjátok mi a durva? Nekünk már csak ez az egy hónap van a suliból. Az április van már csak. 29-én vége a sulinak, aztán május 10-e után valamikor meg jönnek a vizsgák. Ijesztő! Főleg a szóbeli... meg a gyorsírás része az egésznek. Nem tudom hogyan fog átmenni az osztály, de valami csak lesz. Most viszont még ráérek egy picit pihenni ezen a héten. Miután felkeltem, kávézgattam, szokásosan morcos voltam, de azért anyum kibírta és elhívott engem az Auchanba magával. Addig ráértem, amíg arra vártam, hogy Hachi végezzen a terítéssel, vagy mivel. Mármint nem az volt az elfoglaltsága, hogy otthon terítgetett, hanem valami étteremben kellett dolgoznia. Leginkább az Update bolt miatt mentünk oda, mert anyum fogyózik. Én is, csak én inkább nem eszek még ilyet se. Igyekszem alig enni. Vettünk ott pár dolgot, én azért kaptam egy pizzás csigát későbbre. Utána bementünk egy ruhaboltba, ami meglepett. Anyum kérdezte meg, hogy bemenjünk-e. Kérdeztem tőle, hogy miért, szeretne nekem venni valamit? Erre azt válaszolta, hogy ha úgy gondolom, hogy valami nélkül nem tudok élni, akkor megveszi. Furcsa volt, mert nagyon régóta nem voltam ruhaboltban nézelődni, főleg nem magamnak. Yes!, vagy mi a neve az üzletnek és kicsit furcsálltam, hogy mindenből csak egy méret van, de szerencsére én pont az a méretű emberke vagyok, ami beleillik ebbe, sőt még az ázsiai átlagméretbe is. Szerencsém van. Felpróbáltam egy ruhát, ami szerintem nem állt nekem jól, de anyum szerint jó volt. Végül megegyeztünk, hogy ha nem érzem jól magam benne, akkor nem érdemes megvenni, viszont vett nekem anyum egy felsőt. Piros-fekete kockás mintája van, hosszított és meg lehet kötni a derekánál. Régebben szeretettem volna egy ilyet, de azóta nem is gondolkoztam rajta, hogy szerezzek. Most is, ha anyum nem erősködik, akkor nem hiszem, hogy "kérem". Mondta, hogy ezt megveszi nekem, mert nagyon jó és jól áll nekem. Ráadásul még az aznapi ruháimhoz is passzolt. Egy piros nadrág volt rajtam, egy fekete haspóló és egy piros-fehér BIGBANG-es pulcsi, a cipőm pedig fekete volt. Egészen jól felöltöztem, büszke is voltam magamra. Igazából én úgy vagyok vele, hogy a tél nem a divatozás időszaka, így akkor nem nagyon szoktam odafigyelni, hogy milyen ruhát veszek fel. Legalábbis nem ennyire, na. Ilyenkor, amikor jó idő van, pont itt az ideje, hogy divatozzanak az emberek... bár... van egy mondásom, ami nagyon is igaz: A ribancok sose fáznak. Oh, ha érdekel a felső, akkor képért kattints IDE. Muszáj voltam kivágni magam a háttérben lévő kupi miatt. Bocsika. Hihi~

Azt hittem, hogy anyumnak kell majd kidobnia a nyugatinál, mert Hachi hamar végez, de még elég sokáig vártam itthon. Addig egész nap két joghurtot ettem, mert végülis úgy beszéltük meg, hogy kajálni megyünk... de szerintem egyébként sem ettem volna sokkal többet egész nap. Viszont elég éhes voltam és szerettem volna már indulni. Én úgy tevreztem, hogy ebéd lesz belőle, de majdnem vacsi lett... inkább uzsi. A 13:51-es vonattal jött Esztergomból. 15:10-re ért a nyugatiba, én pedig nagyjából 10 perccel utána. Az úton végig BIGBANG videókat néztem és zenét hallgattam. Találkozás után sétáltunk kicsit a 78-as troliig, azzal a Bethlen Gábor térig mentünk, eggyel a végállomás előtt szálltunk. Pont a megállóval szemben helyezkedik el az étterem, aminek a teljes neve K point restaurant & café. Ha jól tudom, akkor a KPOP nevű büfé "továbbfejlesztése". Tudjátok, az, ami még a keleti aluljárójában volt. Vagy még meg van? Nem tudom, nem szoktam arra járni. Ezt olvastam is, hogy abból alakult, illetve a nap folyamán láttam, hogy a nőn egy KPOP feliratú kötény díszeleg, ezért 99%-ig biztosra is vettem a dolgot. Nem mintha annyira érdekelne. Maga az étteremre voltam kíváncsi. A KPOP büfé egy kisebb csalódás volt még számomra, de teljesen új lappal tekintettem erre az étteremre. Kíváncsi voltam mivel lephetnek meg. Emellett nagyon szerettem volna már koreai kaját enni egyszer az életben legalább... most először. Nem tudom miért voltam ilyen béna, de nem tudtam kinyitni az ajtót, szerencsére a koreai nő azonnal odasietett és bentről kinyitotta nekünk. Azonnal egy nagy mosollyal és egy annyeonghaseyoval köszöntött. Abban a pillanatban megvett magának a... nos, az étterem még nem, csak az a nő. Annyira aranyos volt végig, hogy legszívesebben megölelgettem volna távozáskor, de nem igazán volt rá alkalmam. Meghajoltunk mi is és az ő nyelvén visszaköszöntünk neki. Le is ültünk, majd megkaptuk az étlapokat. Kicsit leesett az állunk. Mi a legolcsóbb ételt választottuk 2800 forintért. Volt ott polip rizzsel 12 ezer forintért. El sem hittük, amit látunk. Gondoltam, hogy nem olcsó hely, de sejtésem sem volt róla, hogy ennyire nem olcsó hely. *LOL* A Facebookon láttam az étlap egy részét, ahol ki is néztem magamnak ezt az ételt. Mind a ketten ugyanazt kértük, kimchi bokkeumbapot, azaz kimchis rizst. Most ugrik a majom a vízbe... na lássuk milyen az a híres-neves kimchi - így voltam vele végig, míg az ételt vártuk. Az étlapon az volt, hogy enyhén csípős és csak egy darab pirospaprika-jelzés volt az ételnél. Nos, én tisztában vagyok, hogy az ázsiaiaknál mit tesz az az "enyhén csípős". Nagyjából olyan "csak kicsit sz*rsz be tőle". Azt néztük az étel után, hogy vajon milyen lehet az, ahol három jelzés is van. Én nem rajongok annyira a csípős kajákért, de van olyan, amiben megeszem, például a KFC Longerjében kifejezetten ízlik.

Először kihozta nekünk, még rendelés előtt az evőeszközöket, aztán inni Hachi gyömbért kért - jó kis szénsavasat a csípős mellé -, én pedig bubimentes vizet. Miután rendeltünk, először hozott négy kis tálat amikből háromban különféle savanyúság volt... legalábbis olyasmi. Amellé pedig egy fekete edényt, amiben volt a kimchi. Ezután elsétált a nő, mi pedig Hachival kukán ott ültünk. Fogalmunk sem volt, hogy mi jön még, hogy hozni fog-e még rizst, vagy, hogy esetleg a kimchi aljára van bezsúfolva. Olyan nyugiban elsétált, hogy nem tudtuk, hozni fog-e még rizst, vagy el is feledkezett rólunk. Odahívtuk egy kis gondolkozás után és megkérdeztük, hogy most mi van. Annyira feltűnő volt, hogy először eszünk koreai ételt. Hachi még a pálcikát se tudta megfogni. Alapvetően megy neki, de ez lapos volt és fémből készült. Más volt mint azok a fa evőpálcikák. Nekem sikerült azért. A koreai nő is már nagyon hülyének nézhetett minket, de végig mosolygott, meg imádnivaló módon nevetett a bénázásunkon. Mondta, hogy ezután hozza majd külön a rizst mind a kettőnknek, mi pedig megnyugodtunk. Amikor kihozott mindent, elkezdtünk enni. A rizs első ránézésre úgy nézett ki, mint a rizses hús, aztán áttanulmányozva is egészen hasonlított rá csak kevés hússal, sok rizzsel, zöldséggel és... kicsit csípősen. Az igazából egészen finom volt, főleg mellé a tojás, ami szerintem tükörtojás volt, biztos valami extrával. A rizs, azaz a kimchi bokkeumbap egészen jó volt, meg néhány kis tálas savanyúság is. Aztán jöjjön a lényeg... a kimchi. Mi a véleményem a kimchiről? Oké, felkészültem, a világ összes koreaija és elvakult Korea-fanja meg fog ölni, de két falatot bírtam belőle enni. KILL ME!... de nekem akkor sem ízlik. Csípős, savanyú, meg olyan rossz szerintem na. Ízlések és koreaiak. A rizst azért megettük mind a ketten, mert az fincsi volt, meg még egy kis tálban volt valami fehér bigyusz, amiről nem tudtuk, hogy micsoda, de lehet jobb is volt, mert így nem volt olyan rossz íze. A kimchit ott hagytuk, de legalább több maradt nekik. Jó, nem hiszem, hogy megették utána, de ki tudja... lehet, hogy amennyire szent dolog, nem dobják ki. Amíg ott ettünk, volt egy pár is, akik SHINee dalokat kértek és mivel a nő YouTuberől tette be, sorban ment a többi is. Amikor a Lucifer jött, azt énekeltem is halkan, meg a Ring Ding Dongot, meg a Dream Girlt, meg mindegyiket, amelyiket ismertem és tetszett.

Evés után elkezdtünk számolgatni, hogy mennyit fogunk fizetni. Mivel nálam egy tízezres volt, így Hachi odaadta az övét nekem és egybe fizettünk mindent. Akkor viszont még nem jött el a fizetés pillanata, mert egész végig azon gondolkoztam, hogy igyak-e sojut. Mindig meg szerettem volna kóstolni és úgy voltam vele, hogy ez egy megfelelő alkalom rá, azonban 3000 forint volt és nem is olyan nagy üvegben adták. Kb akkora volt, mint egy üveges sör. Végül csak amellett döntöttem, hogy veszek, mert ha már ott voltam, akkor miért ne? Ki tudja mikor lesz rá legközelebb megint alkalmam, szóval kértem. Ki is hozta nekünk, azután pedig kérdeztem tőle, hogy megmutassam-e a személyimet. Igennel felelt és odaadtam neki. Megnézte, hogy mikor születtem, aztán arra benyögött egy olyat, aminél azt hittem megzabálom desszertnek, olyan édes volt. Azt mondta, hogy "hú, ilyen régi vagy?" Régi vagyok. Awww~ Valószínűleg szarkasztikus volt, de így még jobban jött ki az egész. Hachit meggyőztem, hogy igyon velem. Öntöttem mind a kettőnknek, aztán meg is kóstoltuk. Ízlett. Illetve, nem volt túl sok íze, de nem volt olyan erős, mint amire számítottam. Hachi ahhoz képest eléggé fintorgott és alig bírta. 17,5%-os, ami egyáltalán nem durva. Ő két pohárral ivott csak, én viszont többel. Nem mondom, hogy berúgtam, de kicsit jobban éreztem magam utána azért. Például, képzeljétek... jött egy szőke csaj, aki egyáltalán nem volt odavaló. Sokkal jobb lenne, ha csak koreaiak dolgoznának, de még el is fogadtam volna, ha nem lett volna a modorával gond. Illetve egészen pontosan két lány jött dolgozni, akik felszolgálók voltak. A koreai nőt odahívtuk magunkhoz és kértünk tőle BIGBANG-et. Annyira imádnivaló volt ahogy a koreai kiejtésével kimondta, hogy "BIGBANG". Egész nap tudnám azt hallgatni... Jiyongtól pedig pláne. (Biztos, hogy megkérném, hogy meséljen nekem egy esti mesét koreaiul. Nem érdekelne, hogy nem értem, imádnám anélkül is.) Na és miután az a nő betette a Bang Bang Bang-et, a szőke r*banc megszólalt, hogy "aj, ne már", olyan tipikus flegmán. Jó hangosan le is hülye p*csáztam és végig gonosz tekintettel méregettem. Persze miután vége lett a dalnak, azonnal elkapcsolta, hogy nehogy a következőre menjen. Úgy felháborodtam. Tudtommal mi voltunk a vendégek, mi a f*sznak nyúlkál bele? Majdnem szépen elmondtam neki a véleményem, de ehelyett kapott még egy hülye p*csát. A legviccesebb az volt, amikor ezzel a szép jelzővel illettem ezt a csajt és a másik odajött hozzánk, hogy szóltunk-e. Tök normálisan jött oda, mert tényleg azt hitte, hogy akarunk valamit. Erre így megrázom a fejem és mondom neki: "ja nem, a hülye p*csa nem neked szólt". Hachi úgy elkezdett nevetni, nagyon aranyos volt. Az ivás közben a nőtől kaptunk még ajándékként valami desszert-félét is! Annyira elvarázsolt vele, olyan jól esett. Nem édes, hanem sós volt és inkább a tojásrántottára emlékeztetett. Kissé ízetlen volt, de maga a gesztus annyira jól esett, hogy muszáj voltam enni belőle, amennyit tudtam.

Legvégül odahívtuk magunkhoz az aranyos koreai nőt. Legszívesebben neki is elpanaszoltam volna, hogy milyen idióta az a csaj, de inkább nem szóltam semmit. Helyette fizettünk. Tudjátok mennyit hagytunk ott összesen? 9500 forintot, amiből 200 forint borravaló... és hozzátenném, hogy tényleg a legolcsóbb ételt ettük ott. Jó, azt be kell vallani, hogy laktató, de biztosan nem fogok gyakran oda járni. Annyira nem is ízlett az étel, hogy feltétlenül visszavágyjak oda és elég drága is. Annál olcsóbb már csak a sima rizs volt 1000 forintért. A sojut nem ittam ott meg és mivel nem fért be a táskámba, kézben vittem haza és azóta is van még. Az étterem után visszamentünk a nyugatiba, ittunk egy-egy bubisteát a Westendben és egy jót beszélgettünk, amíg volt időnk. Megbeszéltük, hogy majd ha egyszer kimegyek Dél-Koreába, ha találok egy mekit, biztos, hogy amellé költözöm. Csak egy valamit ettem, de maga az ízvilága a koreai ételeknek nekem nem hiszem, hogy bármikor a kedvencem lesz. Azzal is hülyéskedtünk, hogy ha a szerelmem szülei meghívnának enni magukhoz, valószínűleg jó nagy sz*rban lennék. Áh, egy idő után kénytelen lennék megszokni, bár őszintén szólva én sosem terveztem, hogy majd odaköltözöm, de érte természetesen megtenném. Mondtam is Hachinak még az étteremben, hogy érte képes lennék megenni az egész edény kimchit, az összes csípős cuccal együtt. Ez így van, érte olyan dolgokra is képes lennék, amire senki és semmi másért nem.

Értékelésem: Összességében nem volt rossz. A koreai nő nagyon édes volt, az az idióta szőke rontott az összképen. A hely tényleg drága és annyira nem puccos ahhoz képest. Az étel azok számára mindenképpen finom, akik szeretik a koreai konyhát. Akik nem, azok nyilván nem járnak ilyen éttermekbe. Akik pedig még nem ettek, úgy gondolom egyszer megéri kipróbálni. Ha szerencséje van az embernek, nincs ott a szőke, vagy ha mégis, a borravalót nem hiszem, hogy megérdemelné. A koreai nő azonban mellé még az ölelést is megkaphatja. 10-ből 8-at adnék, de az is csak a zavaró tényező miatt és mert nekem nem lett a kedvencem a koreai ízvilág, illetve egy kicsit még fel lehetett volna dobni a helyet valahogyan.

Megjegyzés: Tudom, április elseje van, bolondok napja, ám amit ebben a bejegyzésben leírtam, minden igaz. Gondoltam szólok.

Még egy dolog, mielőtt elkattintanátok innen. Néha benézhettek a Reklámkönyvbe és hirdethettek, vagy ellátogathattok az ott található oldalakra. Most is ajánlanék nektek kettőt.