Ahhh... itt, ahol én lakom, Budapest egyik külső kerületében... az éjszaka kellős közepén, háromnegyed 6-kor arra kellett kelnem, hogy mindjárt rám szakad az egész ház. Akkora vihar volt, hogy szerintem még ilyet nem is tapasztaltam húsz év alatt. Legalábbis abból, amit láttam, a szél fújta a fák lombjait, az eső csak úgy zuhogott, az egekben pedig mintha háború dúlt volna. Biztos harcoltak az angyalok. Ha az Supernatural világát nézzük, simán elképzelhető, hogy a sok hülye hataloméhes, önző és sznob angyal csapott össze egymással. Te jó éj, hogy mennyire szeretem azt a sorozatot! Elvileg sok dolog - ha nem minden - igaz abbak a sorozatban, tehát a való életből vett szörnyek, szövegek, jelek, meg minden ilyesmi van benne, ami miatt még jobban imádom. Megrendíthetetlenül hiszek ebben a természetfeletti világban és a Supernatural adja vissza a legélethűbben. Nem véletlenül. Az este... azaz "reggel", ami nekem még éjszaka volt, ezen épp nem gondolkoztam, de azon igen, hogy vajon mikor dől rám a ház, vagy legalább a tető. A kutyám persze félt, így be is bújt az ágyam alá, aztán felhívtam az ágyamra és ott simogattam egy ideig... félálomban. Nem igazán voltam tudatában annak, hogy mit csinálok. Éppen csak annyira ébredtem fel, hogy rohadtul zavarjon a hang, amit az ég adott ki... másnéven a mennydörgés. Fú, egyik alkalommal annyira hangos volt, hogy még én is felugrottam. Nem csoda, hogy képtelen voltam visszaaludni. Az órára pillantva, már 6 is elmúlt és az volt a fejemben, hogy b*sszus, mekkora mázlim van, hogy nem járok már suliba, ugyanis lassan indulnom kellett volna... és ilyen apokalipszisban ki mert volna nekivágni az útnak...? Megnéztem a telómon pár értesítést, amit éjjel kaptam, aztán bevettem az allergiagyógyszerem, mert teljesen úgy voltam vele, hogy ma ilyen korán kezdődik el a napom, de végül míg telózgattam egy keveset, arra eszméltem el, hogy elcsendesedett minden és a vihar elhaladt. Na akkor sikerült visszaaludnom, úgy fél 7-től egészen fél 12-ig. Most is vihar van épp és már a tököm ki van vele, hogy őszinte legyek...

Ma van május 24-e, ami azt jelenti, hogy egy cukiságnak születésnapja van. Na kinek? Lássuk...~ 22 éve ezen a napon megszületett Japánban (neked megbocsátom) egy cuki félig japán (oké... elnézem), félig koreai kisbaba. Az idő múlásával semmit nem veszített aranyosságából, sőt egyre édesebb lett és persze tehetségesebb. Több filmben és sorozatban szerepelt gyermekszínészként, majd rapperként debütált 2015. november 17-én, méghozzá emellett a csapat leadere is lett. (Puszi nektek, ha kitaláltátok/tudtátok ki ő.) Boldog születésnapot Yoo Taewoong! Köszönöm neked, hogy ilyen fantasztikusan vezeted az egyik kedvenc csapatomat, a SNUPER-t, hogy ennyire bolondos vagy, de ha kell, akkor rendet parancsolsz. Habár ezt sokan még nem tudják, de egy remek ember is vagy, nem csak rapperként tűnsz ki a tömegből. Legyen szuper... akarom mondani, snuper napod, Taewoong! Mindig mosolyogj és sose változz meg! 생일 축하합니다! 화이팅!

30 napos BIGBANG kihívás

1. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél

2. nap: Kedvenc BIGBANG dalod

Ez elég vicces kérdés, mert szerintem nem túl sok VIP tud erre konkrét és határozott választ adni. Én sem. Nagyon sok dalt szeretek tőlük. Illetve úgy helyes, ha azt mondom, hogy mindegyik dalukat szeretem, mert tényleg nincs olyan, ami szerintem ne sikerült volna jól. Azért ha már ez a kérdés, akkor megpróbálok kiemelni párat. Például a Pabo, azaz angol címén Fool nagyon megfogott már a legelső hallgatásra. A Make Love-ot is megemlíteném, mert szerintem egy csodálatos (angol) szöveggel rendelkező szám. Az Ego-t is nagyon szeret(t)em (egy időben), mert mindig nevettem a "she killed my ego" szövegén, ugyanis úgy éreztem mintha rólam írta volna Jiyong, csak sajnos egy "esemény" után már nem tudtam úgy tekinteni rá, hogy rólam szól... ahogy az egyik dalukra sem, mert tudom kiről szól az összes és ez kissé elrontotta azokat. Manapság ezért hallgatok inkább csak olyan BIGBANG számokat, melyek nem a szerelemről szólnak. A Gara Gara Go!! is olyan dal, ami azonnal, már kb. az első 5 másodpercében a szívemhez nőtt a vidám dallama miatt. A Tonight-ban a kedvenc részem Taeyangé, azaz a refrén. Olyan szuper! Legelőször, amikor még nem értettem ezekhez a dolgokhoz annyira, japánul volt letöltve és úgy jegyeztem meg a szöveget, majd az MV-jét megnézve furcsa volt nekem, de már totálisan a koreait tudom és szeretem. Vicces, hogy a Haru Haru is ide tartozik, mégsem hallgatom meg, csak maximum félévente egyszer (nem véletlenül). (Egyszer anyummal együtt bőgtünk rajta. lol) Aztán a Dirty Cash még az az időszak volt, amikor Jiyong tényleg rappelt és nem csak picsogott össze-vissza. Imádom! ... A Cafe annyira jól sikerült! Tökéletesen illik egy kávézó hangulatához. Olyan kellemes és nyugis, élvezet hallgatni a fiúk lágy hangját, TOP lassú rapjét a mély hangjával és Daesung high-noteját. (Jiyong nyávogásán pedig jót lehet nevetni, főleg a végén. Sorry.) Továbbá: Love Dust, Forever With U, My Heaven (koreaiul), Stay, How Gee, Lollipop, Beautiful Hangover, Still Alive, Binggle Binggle, What Is Right, With U, Koe Wo Kikasete, Sunset Glow... és az összes többi. Nos, lesz mit hallgatnotok. Szívesen. ^w^

Milyen volt életem első Mondoconja? Milyen tapasztalataim voltak az eseménnyel kapcsolatban? Lássuk. Bevallom egészen pozitívan csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy majd ennyire élvezni fogom. Lehet, hogy ezt az egész annak köszönhető, hogy már úgy álltam hozzá, hogy nem igazán élvezem a társaságot. Nem szeretem ha K-popperek vesznek körül, mert nem vagyok oda értük, de a nap végére mégiscsak pozitívan csalódtam. Végére? Nem is... igazság szerint az egész kellemes volt. Lassan indult be, de élvezetes napot zárhattam le. El is mesélem nektek tehát a Mondocont az én szemszögemből. Életem első Mondoconját.

2016-os Tavaszi Mondocon \ április 26. \ szombat \ Day 1

Reggel 6 - fél 7 körül már fenn voltam. Jó, mondjuk aludtam volna még szívesen, de az ébresztőmet beállítottam, hogy mégse aludjak el. Még ráértem volna npihenni kicsit, de én olyan vagyok, hogy szeretek az indulás előtt legalább egy órával felkelni. Nem tudom mikor kezdődött pontosan ez a szokásom. Talán amikor másik útvonalon kezdtem suliba járni, ugyanis azóta nekem kell a bushoz igazodnom, mert ritkán jár. Szerintem azóta vagyok ilyen, amit egy igen jó szokásnak fogok fel. Azóta igazából nem is nagyon késtem még sehonnan. Suliból se, pedig itt még a késéseket sem írják, de én mégis időben beérek. Van időm olyankor kicsit felébredni az íróasztalomnál mélázgatva az élet nagy dolgain. Most sem tettem másképp. Megittam egy kávét, aztán fel is öltöztem. Kisminkeltem magam, amely fogalma nálam kimerül a BB krémnél és szemhéjtusnál. Egy kicsit még készülődtem, énekelgettem, táncolgattam. Oh és a hajamat kibontottam, ugyanis előző este megmostam és összefontam, hogy másnap hullámos legyen. Igencsak meglepett, hogy az is volt. Ráadásul a nap végéig egészen jól megmaradt a tartása... hajlakk segítségével azért. A ruhám... milyen volt? Persze az nagyon fontos jelen esetben. Egy fekete cicanaciban voltam, ami annyira nem nagy szám, de pont előző nap jött meg a hosszú nyuszis felsőm, ami nagyon megtetszett és úgyis a nyakunkon volt a húsvét, szóval felvettem és rá pedig a G-Dragonos dzsekimet. A nap folyamán többször meg is kérdeztem a lányokat, hogy "látszik, hogy GD-s?", erre: "igen", majd én: "a francba". x3 Sapka gyanánt a Bad Boy-osra esett a választásom, maszkokból a maciszájasat választottam, cipőnek pedig egy magasabb sarkút vettem fel, amit a nap végére természetesen meg is bántam. Időben elindultam, aztán oda is értem a nyugatiba, ahol megbeszéltük a találkozót Hachival. Már ott várt, amikor felértem az aluljáróból a vonatkohoz. Azonnal kiszúrtam a BIGBANG-es felsőjét, a G-Dragonos sapkáját és persze a vörös haját. Még gyorsan váltottunk pénzt, ugyanis ő Szlovákiából jött, euro volt nála. Először 6-os villamossal mentünk a Blaháig. Vicces volt, hogy mennyire nem akart hozzáérni semmihez. Bevallom, nem szeretem ha valaki ennyire "finnyás". Igen, sok ember megfogdossa a közlekedési járműveken lévő dolgokat, de most mi baja lesz az embernek? Na nem baj, nevettem rajta. Amikor leszálltunk, a 37A-ra szálltunk át. Egy rendőrnőt kérdeztem meg, hogy merre találom, aki útbaigazított minket és hozzá is tette, hogy merre van a zebra és azt használjuk. Oké, nem szándékoztam átrohanni a kocsik között. Az a villamosút még viccesebb volt. Egy részeg ember beült oda ahova mi, csak a másik oldalon lévő ülésre és egyszer csak leesett onnan és a földön térdelt. Elég közel volt hozzánk, én csak néztem ki az ablakon, Hachi viszont felvetette az ötletet, hogy üljünk el. Így is tettünk, aztán mondtam neki, hogy ha Budapesten élne, már hozzászokott volna ehhez. LOL. Miután leszálltunk, sétáltunk egy kicsit, aztán megérkeztünk a bejárathoz. Elszívtam egy szálat, aztán beálltunk a sorba.

Eleinte eléggé furcsán éreztem magam, mert mindenhol cosplayest láttam, meg például sok kpoppert. Nem tudom miért, de kicsit feszélyezve éreztem magam. Olyan furcsa volt nekem az egész helyzet, hogy ennyi ember és mindegyik olyan különlegesen, nem hétköznapian nézett ki, ráadásul, hogy a szinte az összeset leüthettem volna a szerelmem miatt. Ami még nagyon feltűnt, hogy a kpopperek közül, hogy szinte az összes BTS-es volt, amire inkább nem is mondok semmit, mert megbánom. Majd a vasárnapi napon úgyis fogok eleget "panaszkodni" velük kapcsolatban. Az egész nap folyamán rajtunk kívül nagyjából 2 BIGBANG-es sapkás embert láttunk, ezt viszont annyira nem is bántuk, mert az ilyen jó érzéssel tölt el. Például a BTS rajongók el is néznek egymás mellett, hogy oké, még egy, de nekünk felemelő érzés amikor látunk még egy BIGBANG-es embert. Rendesen fellelkesülve borulunk egymás nyakába. Nagyjából ez is történt délután, de ne ugorjunk ennyire előre. Amikor Hachival bejutottunk, nagyjából 11 óra múlt pár perccel. Nem kellett olyan sokáig sorban állni, mert szerencsére előre megvettem a jegyeket. Először elkezdtük nézni a programfüzetet, amiről kép is készült. Az egész nap alatt úgy tűnik ez az egy kép készült rólunk, legalábbis eddig többet nem találtunk. Nem is biztos, hogy annyira bánjuk, mert ez az egy annyira nem lett vészes, de ki tudja milyenre sikerült volna a többi. Aztán lehet, hogy elveszve a világhálón fenn van még pár, csak mi nem tudunk róla és mások nevetnek azokon. Mi azon szórakoztunk, hogy úgy nézünk ki a képen, mint a turisták. Úgy is éreztem magam a Mondocon elején. Nem tudtam mi hol van, illetve hol vagyok, illetve, hogy milyen programok vannak, illetve, hogy mi történik velem abban a szent pillanatban... Oké, azért ennyire csak nem voltam eltévedve, de egy ideig össze-vissza járkáltunk kint, míg belejöttünk a dolgokba és sikerült betájolnunk, hogy mit merre találunk.

Három épületben voltak programlehetőségek. Először a D épület felé vettük az irányt. Kisebb kóválygás után bementünk. Tanácstalanul álltunk ott, néztünk ki a fejünkből és közben beszélgettünk, hogy merre kéne mennünk. A Just Dance-re szerettünk volna nevezni, azért is kezdtük ezzel az egészet. Egy kicsit még álltunk ott, majd Hachi megszólal, hogy "Supernatural", mire én, azonnal felkaptam a fejem, hogy "HOL?", aztán megfordultam és ott volt egy Supernaturalos pult. Odasétálva először egy Sam-es rajzot pillantottam meg. Nagyon tetszett, amit azonnal a pult mögött álló lány tudtára is adtam, aki rajzolta. Tényleg gyönyörű rajz volt. Ezután rájöttem egy kis segítséggel, hogy ő Samnek öltözött be, a barátnője pedig Deannek, amikor kicsit arrébb sétáltam, akkor meg Castielt pillantottam meg. Talán ez az egész vezetett rá arra, hogy elkezdett tetszeni és érdekelni az egész esemény és kíváncsi lettem mit tartogat még. Supernaturalra nem is számítottam, de megtörtént az első pozitív csalódás azon a napon. Tovább indultunk. Annyi mindent láttunk ott, hogy fel sem tudom sorolni. Némelyikről nem is tustam, hogy mi az. Volt ott ilyen... japán kert? Gondolom az akart lenni. Le lehetett ülni, enni, teázni, ázsiai játékokkal játszani. Érdekes volt, de ott nem időztünk el. Volt a Gamer-szektor. Először nem értettem, hogy miért jön el valaki ide azért, hogy itt is csak játsszon, de végül anyum világosított fel, hogy lehet valakinek otthon nincs meg az a játék és szeretne vele játszani. Igaz. Engem az a rész sem vonzott annyira. Egy előadást is tartottak valamilyen játékról, de azt se figyeltük. Azután láttuk meg a Just Dance-t. Beálltunk az akkor még kicsi "tömegbe", akik a táncosokat nézték. Éppen egy táncost hívtak. Mi is szerettük volna nevezni, de nem tudtuk hol kell. Megkérdeztem a mellettünk álló srácot, aki azt mondta, hogy már nem lehet, mert betelt a létszám. Kicsit hülyeségnek tartottam, mert elvileg 1 óráig lehetett folyamatosan nevezni és mi még benne voltunk az időben, de sajnos korlátozott volt a hely. Nagyon szeretem egyébként azt a játékot, szóval amikor csak esélyem van rá, játszom, most viszont továbbálltunk, mert jobb dolgunk is volt, mint hogy nézzünk másokat táncolni. Több táncgép is volt ott, így megálltunk egynél. Éppen táncoltak a Ring Ding Dong-ra. Persze nem a koreográfiáját, hiszen ez az a nyilas játék volt... amikor megfelelő időben rá kell lépni a megfelelő gombra. Ott állt mellettünk egy anyuka és a kislánya is, majd amikor az előző két ember befejezte, odafordultam az anyukához és megkérdeztem, hogy nem gond-e, hogy ha mi letáncolunk most egyet, mert a srác pont a Fantastic Baby-t tette be. Beleegyezett ő és a lánya is. A kislányhoz mosolyogva hajoltam le és kedvesen megköszöntem neki, ami lehet tőlem nagy dolog, de az a gyerek aranyos volt. Egy nehezebb szerkezetet választottunk, mert itt nem lehetett középen állni, ugyanis az is gomb volt. A gond ott kezdődött, hogy az első gombig nem is ért el a lábam. A másik gond az volt, hogy nehéz volt ez a "pálya", a harmadik pedig,h ogy le kellett vennem a cipőm, így vagy 20-szor beütöttem közben a lábam. Miután végeztünk vele, fogtam a fejem, hogy hogyan lehettem én ilyen béna, de utána örömmel állapítottam meg,h ogy nem is feltétlenül az én hibám. Nem tudom melyikünknek lett több pontja, de azt hiszem Hachinak. Ezután a kislány és az anyukája következett, akik a Heartbreakerre táncoltak. Éppen beszélgettünk Hachival, amikor elindult a zene és egy pillanatra lefagytam. Egyébként azt figyeltem meg, hogy ha beszélek és Jiyong szóbajön valamilyen formában, akkor elfelejtem a mondanivalómat és csak hosszas pufferelés után tudom csak összeszedni magam és folytatni ahonnan elakadtam. Fogalmam sincs miért van ez, de nagyon idegesítő. A zenére viszont azután táncoltam... mármint én ott lenn a táncát.

Úgy gondoltuk, hogy ideje elindulni a karaoke-terem felé. Kisétáltunk a D épületből és elindultunk a K felé. Út közben megöleltem pár Free Hug-os embert. Ez a dolog meg is határozta a napomat ezután. Az első FH-s egy csávó volt, akit szinte egészen le is támadtam. Pont mentünk volna el, amikor pont a fejemben volt a Free Hug-os táblája, mondom oké, kihívás elfogadva, aztán megöleltem. Egyébként leginkább srácokhoz mentem oda, ha tudtam, ezt pedig Hachi szóvá is tette. Meg is magyazáztam neki: "1: nem vagyok leszbikus, 2: a csávók MINDIG normálisabbak". A leszbikusos dolgot természetesen nem negatív értelemben mondtam és nem is gondolom úgy, hogy ha egy lányt megölel egy másik, akkor azok, csak ha választanom kell a csávókhoz megyek oda leginkább, már csak azért is, mert ahogy a második pontban említettem, az élet legtöbb területén normálisabbak. Amikor az egyik srácot megöleltem, váltottunk is pár szót egymással, aztán odaszóltam Hachinak, hogy "na látod, hogy a csávók mindig normálisabbak", mire ő válaszolt, hogy bóknak veszi, erre én: "nyugodtan, az volt". A srácok nem pletykásak, nem hisztiznek annyit és persze nem r*bancok... xD Stb.~ Egész nap egyébként olyat is játszottunk, hogy megmondtuk egymásnak kinek melyik Free Hug-os embert kell megölelnie. Annyi embert öleltem meg aznap, hogy szerintem még az életemben összesen annyit soha. Jó volt, én nagyon élveztem. Olykor tényleg annyira felszabadító és kellemes érzés tud lenni egy ölelés.

A karaoke-teremben ültünk egy ideig és hallgattunk másokat. Hachit közben győzködtem, hogy jöjjön fel velem és énekeljünk együtt. Hátul megnéztem, hogy mik vannak és a BIGBANG-től csak a Fantastic Baby volt, amit furcsálltam is. A legtöbb ilyen animés, japán dal volt, amik közül egyet sem ismertem. Nem is tetszettek. Végül egy ideje már benn ültünk, beszélgettem SMS-ben Minaruval közben, hogy ha megjön, akkor énekeljünk együtt. Benne volt, ezért gondoltuk megvárjuk. Nem is írtuk fel magunkat ezért. Egyszer azonban jött egy csaj, aki elénekeltem a Fantastic Babyt. Végigtáncoltam, de annyira felcseszett, hogy elénekelte, hogy utáne el is mentünk onnan. Én lenn elszívtam egy cigit, aztán kinn sétálgatni kezdtünk. Beszélgettünk, közben játszottuk a Free Hug-os játékunkat, majd egyszer megláttam valakinél egy bubisteát. Tudtam, hogy lesz! Hachi már volt Mondoconon, de azt mondta, hogy eddig még nem látott. Szerintem csak azért, mert akkor még nem ismerte és nem figyelt fel rá, de most mindenképpen volt. Eldöntöttem, hogy muszáj venni, de előbb elmentünk nézelődni és vásárolni. Persze nagy volt a sor és a tömeg ott is, de csak sikerült elérni oda, ahova szerettünk volna. Először Hachi vett egy Mondot magának. Azt az egyet, ami még nekem is megvan a BIGBANG cikk miatt. Persze ő sem más miatt vásárolta meg. Ezután a kpopos cuccokat céloztuk meg. Egy ideig ott tolakodtunk, míg Hachi el tudta dönteni, hogy mit vegyen. Vett még ott egy BIGBANG-es kulcstartót, meg egy olyan koreai édességet... Pocky-t, vagy mit. Amikor ott végeztünk, azonnal "futottunk" a bubisteához. Az is a D épületben volt, amiben az volt a rossz, hogy nem volt konkrét sor. Nem tudtuk hova álunk, de végül egész hamar mi következtünk. Persze Bubu volt, amit nagyon nem szeretek, mert vízízű. Most sem volt ez máshogy, de ha csak az van, az ember nem tud válogatni. Ott láttuk meg viszont, amikor a sorban álltunk, az első BIGBANG sapis srácot.

Miután kinn megittuk, eldöntöttük, hogy sushizni is szeretnénk ha már itt vagyunk. Két helyen volt. Az egyik a D épületben a bubisteás mellett, ami nagyon nem volt szimpatikus, így felmentünk a K épület második emeletére, ahol a karaoke-terem is volt. Azelőtt volt egy sushizó. Elég sokáig álltunk sorban. Az volt a legviccesebb, amikor egy kislánynál volt egy plüsssárkány, majd Hachival elkezdünk szórakozni, hogy elvesszük tőle és majd sírni fog. Természetesen az anyja állt előttünk a sorban. Mi amikor erre rájöttünk, hátrafordulva: "pff, ki volt ez? chh, undorító emberek... ilyenen szórakozni... pff". Amikor sorra kerültünk volna, persze elfogyott a hozzávaló, így més várnunk kellett elég sokat ott egyhelyben állva. Legalább elbeszélgettünk és jókat nevettünk együtt. Például Hachi mondta, hogy "fúj, pénz szagú lett a kezem", én meg erre: "mi az hogy fúj? a pénznek csodás illata van, szagold". xD Gondolom ezután nem tűnök valami szimpatikusnak, de én mindig azt mondom, amit jónak érzek és másik véleménye úgysincs hatással rám. Mondtam is utána szarkesztikusan, hogy egyébként Jiyongot is azért szeretem ám, a pénzéért, ugyanis egy közelebbi pénzes pasit nem találtam nagyobb p*ccsel. (...na ez de k*csög volt, Cassie...) A sushit kivittük az egyik kinti padra, ahol megettük, majd teli hassal indultunk útnak ismét. Az evés közben láttunk sok mindent elhaladni arrafelé. Például egy óriási miniont, egy japán hölgyet, pár Kakashit, meg ilyeneket. Ekkor már nagyjából fél 4 lehetett. Egyszer csak a nagy beszélgetásünk közben odajön hozzánk valaki. Először meglepődtem, hirtelen fel sem ismertem Minarut. Egészen addig figyeltem többször is, hogy hol lehet, vagy, hogy itt van-e már, de pont amikor elterelődött a figyelmem, akkor jelent meg. Kellemes volt vele találkozni. Ez volt az első találkozásunk, de mégis, úgy viselkedtünk egymássel végig mintha már ezer éve ismernénk egymást és többször is találkoztunk volna. Sőt, még Hachival is elvoltak. Hárman annyira jól elvoltunk, mintha már jó barátnők lennénk. Pedig ők ketten még ezelőtt nem is beszélgettek egymással soha, ráadásul Hachi nem egy könnyen megnyíló típus. Örülök, hogy Minaruval kijöttek! Ő még négy emberrel volt, akit be is mutatott nekünk. Beszélgettünk egy keveset, aztán el is indultunk a karaoke felé, mert úgy volt, hogy éneklünk együtt, még akkor is ha már elénekelték azt a dalt. Amikor felértünk, hárman maradtunk. Hachi, Minaru és én. A többiek lenn maradtak és alig lehetett őket felcsalogatni. Minaru hívta őket, de alig akartak feljönni, foylton csak azt mondták, hogy majd jönnek. Mi Hachial nem értettük, hogy nem baj ha nem akarnak jönni, csak akkor mondják. Mi mindenesetre felírtuk magunkat a lapra. Ezután megkérdeztük először is, hogy előttünk énekli-e valaki. Erre a nő azt mondta, hogy csak egy lány énekelte, más nem. Másrészt az érdekelt minket, hogy mennyi idő múlva kerülünk sorra. Bő 1 óra. Bő 1 óra?! Addig hárman leültünk és elkezdtük hallgatni az embereket. El sem hittük, hogy erre vállalkoztunk. Hachi elkezdte hallgatni fejhallgatón a Fantastic Babyt, majd Minaruval az én telómon hallgattuk, hogy mindenképpen belénk rögzüljön. Ekkor azonban akik Minaruval voltak, közölték vele, hogy mennek, ő pedig kikísérte őket, így mi ketten is lementünk utána. Éppen akkor, amikor Minaru már jött vissza, azonban mindenképp úgy döntöttünk, hogy kimegyünk. Kicsit elbátortalanodtunk és abban sem voltunk biztosak, hogy szeretnénk visszamenni és kiállni mindenki elé. Mennyire örülök, hogy akkor kimentünk, ugyanis ott álltunk és játszotuk a Free Hug-os játékunkat, amikor megláttam egy lányt olyan táblával. Utólag tudtam csak meg, hogy a Tokyo Ghoulból Kanekinek öltözött be. Akkor nem tudtam, mert nem ismerem az animét, de mégis azonnal megtetszett az arca, hogy olyan félelmetes volt. Azonnal odarohantam hozzá és megöleltem. Volt vele egy srác is, akin BIGBANG-es sapka volt. Rögtön egymásra is találtunk öten. Annyira jól elbeszélgettünk az első perctől kezdve. Persze a BIGBANG-ről volt szó. A Bang Bang Bang-et be is tette telóról a lány - akit egyébként Chibinek hívnak - és arra táncoltunk, meg énekeltünk ott. Azután Chibi egyre szimpibb és szimpibb lett. Például szereti a B.A.P-t, a kedvenc K-popos bandája, aztán a the GazettE-ért is odavan, ráadásul az X Japanért is... végül megláttam a pulcsiját, ami Asking Alexandriás volt. El sem hittem, amit látok. Ő K-popos, meg J-rockos leginkább, én meg ugyebár mindenevő vagyok zenei téren. Emellett a srác rappel, akárcsak én, odavan a reapzenéért és a popzenéért, ahogy a K-popért is, ugyebár. Pont mind a kettő illik egy-egy oldalamhoz. Szuper! Jó érzés volt megismerni őket. A Facebookjainkat is megadtuk nekik, hogy be tudjanak jelölni.

Még két lány valahogy hozzánk csapódott. Annyira közvetlen volt mindeki mindenkivel, hogy nem tudtam eldönteni, hogy kik találkoztak most először és kik ismerik egymást régóta. Egy ideig ott kinn a K épület előtt elvoltunk, jókat beszélgettünk, aztán a többiek csak rávettek, hogy menjünk vissza karaokézni. Legalábbis engem igen és én pedig Hachit, meg Minarut. Örültem neki, hogy Daisuke azt mondta ő is benne van a karaokéban, azaz feljön velünk. Azért volt jó, mert végig csak az én hangomat lehetett volna hallani, ha ő nincs fenn. Még mindig várnunk kellett kicsit. Egyszer csak mondják, hogy a BIGBANG-től a Fantastic Baby jön. Mi nagyban felállunk, elindulunk, erre látjuk, hogy két lány felsétál a színpadra. Egymásra néztünk, hogy most mi a f*sz is van. Persze, hogy mint mindig, most is én voltam a reklamálós a csapatból, azaz mindenkinek a szócsöve. Csak, hogy még jobban megutáljanak az arckifejezéseim után, ki is mentem és megkérdeztem, hogy most mi van, mert nekünk azt mondták, hogy más nincs. Ott tolakodtam kicsit, mert össze-vissza dumált mindenki és megnéztem a lapot. Előttünk kb. hárommal írták fel magukat. Én olyan ideges lettem... de nem csak én, hanem mindannyian. Amikor ezek a lányok kimentek, mindenki tapsolt, hogy "Ezaz, BIGBANG", de mivel már egyszer hallották, a mi esetünkben nem így volt. Egyértelmű, hogy akkor már unták. Nem tudta volna mondani, hogy előttünk majd jönnek. Persze elénekelték, aztán utána jöttünk mi és már senki nem volt annyira lelkes. Mondtam is, hogy én így nem megyek ki, de végül felálltam és felsétáltunk. Daisuke ment előre, aztán én, majd Hachi és végül Minaru. Annyira jó volt a színpadon állni. Egyáltalán nem is figyeltem senkire a székekben ültek, de még a szöveget sem néztek, csak fejből énekeltem, mert az is összezavart. Nagyon jól éreztem magam. Mindannyian ügyesek voltunk. Nem is a hangra ment ki az egész, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Az megvolt! Daesung részeit persze nem mertem bevállalni, de a raprészeket imádtam! A dal végén néztem csak az emberekre és akkor vettem észre, hogy Chibi telefonjával videózott a két lány, akiket most ismertünk meg. Még oda is mutattam nevetve. (A Cassieteddy menüpontba valószínűleg felteszem majd a videót.) Miután a dalnak vége lett, még egy kicsit beszélgettünk, aztán lementünk, cigizgettünk, tovább hülyéskedtünk ott páran. Eközben szépen lassan be is sötétedett. Végül újra hárman maradtunka lányokkal, aztán elmentünk még egyet vásárolni. Én vettem 3 db Pocky-t: egy citromos, narancsosat, egy oreosat és egy vegyeset. Eddig csak a citromos, narancsos fogyott el, de az nagyon finom volt. Vettem még egy VIP-s fülbevalót és egy BIGBANG-es franciakártyát. Sok dolog volt, ami tetszett, de mindegyiknél rájöttem, hogy csak porfogó lenne. Egy BIGBANG-es fejhallgatót szerettem volna, de sajnos az nem volt. Ezután még a D épületben táncoltunk egyet, beszélgettünk, én ettem egy szendvicset, aztán Minaru szülei voltak olyan rendesek, hogy eldobtak a legközelebbi metrómegállóig. Hachival a Deákon elköszöntünk egymástól. Egy kis rohanással éppen elérte a vonatját, én pedig a saját fájóslábú tempómban hazautaztam.

2016-os Tavaszi Mondocon \ április 27. \ vasárnap \ Day 2

Vasárnap nyugiban felkeltem, elkezdtem írni a blogomat, gépezgettem, aztán látom, hogy Facebookon bejelölt Chibi és Daisuke. Chibi azonnal rám is írt, hogy kinn vagyok-e a conon. Válaszoltam neki, hogy nem, erre elkezdte mondani, hogy akkor menjek ki, mert ő egyedül van. Bevallom, nem kellett sokat győznödni, mert egyébként is szerettem volna kimenni vasárnap is, csak nem tudtam kivel. Hachi nem ért rá és igazából más sem. Na meg más vagy nem jött volna el és / vagy nem volt jegye, stb. Egyedül pedig nem szerettem volna ott kóvályogni, mint gólyaf*s a levegőben. Egy kicsit azért gondolkoztam rajta, mert aznap pihenni szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy miért ne? Egyszer az életben jöjjön már valami spontán dolog, amit nem terveztem meg előre. Jól fog jönni az ilyen nekem is. El is kezdtem öltözni, aztán délután 3 óra körül elindultam. 217-essel mentem, aztán onnan sétáltam... többet, mint szombaton, közben elszívtam az utolsó szál cigarettámat. Amikor beértem, hirtelen alig ismertem fel Chibit az arcfestése nélkül, bár a piros kontaktlencséje még mindig megvolt. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mit csináljunk, míg végül elindultunk a karaoke-terem felé, mert ott volt a vetítés 16-tól 18-ig. Pont akkor értünk be, amikor elsötétült minden, szóval bemásztunk az egyik helyre és onnan néztük a klipeket. K-pop és J-rock volt főként. Közben végig beszélgettünk és egy csomó zenéről megállapítottuk együtt, hogy mennyire jók. Volt például a Daddy PSY-tól, amit ott énekeltünk, volt a B.A.P-től a Feel So Good, amire egyébként reakcióvideót is csináltam, úgyhogy azt is megtekinthetitek majd. Volt Babymetal, Faky... ééééés... képzeljétek, ültem nagyban, egyszer csak megszólal a FEMM-től a PoW!... Hallanotok és látnotok kellett volna engem, ahogy arra felugrottam. "Ááá! FEMM!" - ott kiabáltam és végig énekeltem. Annyira meglepődtem, de úgy örültem neki. Én voltam kb az egyetlen, aki ennyire lelkes volt közben és végig énekelte a szöveget, majd a végén kiabálva tapsolt. Nagyon boldog voltam, amikor az ment. Hátra is néztek, mire én: "nem érdekel, nézzetek!"... és énekeltem tovább.

Ezután jött a "legkellemesebb" része az egésznek. Nem szeretnék sokat elidőzni ezzel a résszel, ugyanis kissé lehúzná a bejegyzés hangulatát a sok hülye. A vetítés alatt mögöttünk ült pár BTS fan, akiket alapjáraton ki nem állhatok. Kb az összeset, pár kivétellel. Annyira gyerekesek és még a bandát is képesek volták velem "megutáltatni". Oké, nem utálom 100%-ig, de szeretni se tudom őket. Meglátom és a szemeimet fogatom. Bocsi, nem leszek népszerű, de ez van. Abban nem is mennék bele, hogy szerintem nincs bennük semmi különleges, mert most nem is a bandáról van szó, hanem a hülye rajongókról. A legvégén volt BTS, de addig azok a hülyék végig, minden egyes előadót leszóltak, hogy mennyire gáz ez, meg az, meg, hogy ez nem BTS, akkor ez sz*r. Undorító és szögletes ez a gondolkodásmód. Szánalmas. Én, persze, örültem volna, hogy BIGBANG-et is adnak, de elsősorban azért ültem be, mert jó új bandákkal megismerkedni, új zenéket hallani, kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek, stb. Amikor meguntam ezt a viselkedést, odaszóltam, hogy "nem csak a BTS van a világon". Szószerint ezt mondtam. Egy egyszerű kijelentéset tettem, de úgy fogták fel, mintha vérig sértettem volna a "tökéletes oppáikat", vagy valami rosszat mondtam volna rájuk. Erre ők így: "a BTS a legjobb, a BTS életem", flegmán. Mondom neki: "igen, a tiéd". Nem értem ezen mit kell annyira felhúzni a vizet. Ők viselkedtem szánalmasan, erre ha nem azt mondom, hogy a BTS sz*rta a spanyol viaszt, akkor kinek képzelem magam. Okay. Utána végig nagyoskodtak, mi meg Chibivel sz*rtunk a fejükre. xD Majd mondtuk, hogy a végén talán elbeszélgethetünk, de elhúztak onnan. Jaj, amikor Chibi kijelentette, hogy őt nagyon nehéz felidegesíteni, azonnal rákérdeztem a horoszkópjára és egyáltalán nem lepődtem meg, amikor azt felelte, hogy Mérleg.

Később vette bubisteát, majd megint összefutottunk a kedves kis fanokkal, akiknek csókot is kültem. Szerencsére még ezek a hülyék sem tudták tönkretenni számomra az első Mondoconom élményét. A bejárattól nem olyan messze megálltunk kicsit, mert összefutottunk megint azzal a sráccal, akivel a bubisteásnál. Beszélgettünk, aztán az egyik csávónál volt egy plüss alien, amit muszáj volt szóvá tennem, hogy mennyire tetszik. Az Instagramomra fel is tettem erről egy KÉPET. Nagyon tetszett az a kis plüss, szinte el is loptam. A gazdája pedig nagyon durván olyan volt, mint aki be van szívva. Beszélgettünk négyen kicsit a zenékről, meg mindenféle hülyeségről. Egy idő után már csak hallgattam őket, mert az a sok "okosság" már az én mércémet is túlszárnyalta. Hazafelé Chibivel és az egyik haverjával mentünk. Séta közben metált hallgattunk. Többek között the GazettE-t is.

Összességében nagyon élveztem életem első Mondoconját. Sosem gondoltam volna, hogy majd ennyire tetszeni fog. Nem gondolom úgy, hogy az cosplayes embereken kívül láttam, vagy tapasztaltam volna ott bármiféle extra dolgot, mégis annyira jó hangulata volt az egésznek. Tényleg olyanok vannak ott, akik valamit tekintve - játékot, sorozatot, vagy zenét -, egymásra tudnak találni és gátlások nélkül, többnyire barátságosan viszonyulni egymáshoz. Én pozitívan csalódtam az egész eseményben. Láttam ott sok Kakashit (vagy lehetm hogy egyes sokszor, ki tudja?), Narutokat, két Castielt, egy L-t a halállistával, egy óriás szobalány minion is volt és érdekesebbnél érdekesebb cosplayesek. Nem vagyok animerajongó, így legtöbbször nem tudtam, hogy ki miből van, de mégis olyan különlegesen néztek ki. Jó volt tapasztalni mennyire kreatívak tudnak lenni az emberek. Már el is döntöttem, hogy ha minden összejön, akkor valószínűleg az őszi Mondoconon én is cosplayezni fogok. Az még mellékes, hogy ki / mi leszek, nem akarom előre lelőni a poént, de biztosítlak titeket, hogy ha összejön, akkor időben fog róla mindenki értesülni. Köszönöm a szervezőknek, hogy összehozták és köszönöm mindenkinek aki közvetlen és kedves volt ebben a két napban! Felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb.

. Minaru beszámolója a Mondoconról .

Drága cseréim, cassieteddyjeim, látogatóim, szépen elmúlt a húsvét, míg én itt sunyiskodtam. Gondoltam kedveskedek nektek pár aranyos képpel. El is kezdtem, de azután dolgom akadt és sehogy se sikerült befejeznem. Csak pár embernek van így meg az ajándéka, azt viszont nem szeretném odaadni, mert bunkóságnak tartom, hogy valakinek adok, valakinek nem. Ezért így utólag is kérlek titeket, hogy elégedjetek meg egy jókívánsággal. A sulihoz kívánok kitartást, ugyanis van ahol már elkezdődött. Nekem szerencsére a héten még nem kell mennem, de akinek igen, remélem az sem búslakodik, hanem mosolyog a jó időre való tekintettel és arra gondol, hogy nemsokára úgyis nyár. Puszi mindenkinek!