Fogadd szívélyes üdvözletemet a blogomon, mely immáron 13 éve - több-kevesebb kihagyással, de - üzemel.
A nevem Cassie. Huszonéves magyar lány vagyok. Október 16-án születtem. Mérleg vagyok, Rák aszcendenssel. Budapesten élek. Három évig a repülőtéren dolgoztam, három évig a Samsungnál, jelenleg pedig egy másik koreai cégnél vagyok tolmács. Szeretek nyelveket tanulni, az anyanyelvem mellett beszélek angolul, koreaiul és jelenleg tanulok oroszul (bár még csak írni tudok és emellett pár szót). A következő cél a svéd, és az olasz. Kedvenc országom Olaszország, városom pedig London. Vonz a koreai kultúra és nyelv. Készülök újra kiköltözni a barátommal, akivel már több, mint egy éve kapcsolatban vagyok. Oda és vissza vagyok a cicákért, továbbá szeretem a kreatív dolgokat; írást, zenét, művészeteket, táncot. 2012 óra hallgatok K-popot, és habár mára már a varázsa nincs meg számomra, pár dal így is megtetszik. A kedvenc csapatom 12 éve töretlenül a BIGBANG, melynek mindig is öt tagja lesz. A hősöm PewDiePie, a királynőm Lady Gaga, valamint nálam akik még említésre méltók: Stray Kids és NCT Mark.
Légy üdvözölve a világomban! Nézz körül bátran és gyere máskor is! >> Szabályzat
Terveim
+2021, Korea: ☐Jeonju ☐visszamenni Busanba ☐találkozni Hwangunnal ☐találkozni Hyojinnel és a lányaival +activities: ☐elkezdeni vezetni tanulni ☐megszerezni a jogosítványt ☐elmenni szemészetre ☐befejezni a nyelviskolát Koreában +utazgatás: ☐elvinni anyumat a Niagarához ☐elmenni anyummal New Yorkba ☐Miami ☐Chile +szabadidő: ☐megnézni a Chilling Romance-t ☐sorozatokat nézni (tovább) +könyveket kiolvasni: ☐Ha maradnék ☐Fehér farkas ☐Légy erős ☐Confessions ☐Vádirat
Cserék
Hamarosan mindenkinél személyre szabott képek újra!
Sziasztok! Egy olyan jó kis fontos, jelentős bejegyzést terveztem, aminek tényleg van értelme is, de annyira nem tudok haladni most olyan dolgokkal, amikkel kapcsolatban gondolkozni kell. Teljesen le vagyok terhelve lelkileg. Nem vagyok a legjobb passzban mostanában sem lelkileg, sem testileg. Nem tudom mi van velem. Biztos csak a szokásos mélypont. Bár, ami azt illeti ez most kicsit többnek tűnik. Egy jó ideig sikerült kizárni a negatív gondolatokat, de megint utat törtek maguknak. Megint megtudtam pár új infót és a régiek is újra a fejembe égették magukat. Nem vagyok a toppon, na, de amíg öngyilkos nem leszek, senki nem veszi majd komolyan úgy sem, tehát nincs értelme a számat tépni. Sebaj, mosolygok amíg tehetem. Eddig is a mosoly mögé rejtettem mindent, ezután sem lesz másképp. Most elmesélem az oktatásokat és anyum névnapját nagy vonalakban... valamint a bejegyzés végén egy jól megszokott kis teszt is vár rátok. Mindenki kész? [...] Hangosabban! [...] Hoooooooooo~
Oktatások. Felvettek a reptéri check-in-es melóra... ám az élet nem olyan egyszerű, hogy rögtön kezdhessek is. Végig kellett csinálnom 3 oktatást, ezekből vizsgát kellett tennem... valamint az orvosi papírok elintézése még mindig várat magára. Az első oktatásom július 22-én, pénteken volt. 7 órát vett igénybe az egész, 2 féle oktatással és pár szünettel együtt. Amikor megláttam a hét órát, azt hittem dobok egy hátast, pedig a suliban sokkal többet is kibírtam már... például 11-et. Gondolom ennyire elszoktam tőle, hogy ilyen sok órán üljek. 10-re kellett menni, de persze sikerült elkésnem. Olyan durva, mert mindig amikor késésben vagyok, az ájulás határán vagyok állandóan, hogy mennyit fogok késni, de végül mivel gyorsan sétálok, általában maximum 10 percet szoktam. A Google térkép szerint nagyjából fél óra az út oda, ezért én elindultam 9:20 körül, de mégis késtem 10 percet. Annyira nem akart jönni egyik busz sem. Mondjuk amikor leszáll az ember a 200E-ről, utána elég sokat kell befelé sétálnia, plusz a portán is várni kell rá, hogy kapjunk a belépéshez szükséges kártyát. 10 perc késéssel végül megérkeztem. Szerencsém volt abból a szempontból, hogy az oktató pont nem volt benn a teremben, amikor megérkeztem, így megkérdeztem a már bent ülő emberektől, hogy jó helyen járok-e, majd a pozitív megerősítést követően lecsüccsentem a második sor legkülső székére. Ezután megérkezett a férfi is, aki az oktatást vezette le. Szimpatikus volt. A veszélyforrásokról szólt az egész előadás, hogy mire kell odafigyelni, mik történhetnek. Voltak képek, hogy miket szedtek már el a reptéren emberektől és volt köztük bizony bomba is. Nagyon kis bíztató a dolog. Én azonban nem félek. Minden munka veszélyes bizonyos értelemben és az ember nem élheti le rettegve az életét. Az első nagyjából 3 órás volt összesen, aztán az utolsó 15 percben közli a tanár, hogy megírjuk most a vizsgát belőle. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Meg is lepődtem. Abból az anyagból, amit órán vettünk, írtunk is azonnal. Oké, voltak ott olyanok, akik már rég ott dolgoztak, mert ugye ilyen oktatáson majd újra és újra részt kell vennem nekem is, ha ott dolgozok majd. Ezeket a szabályokat változtatják is, meg egyébként sem árt soha újravenni őket. Kíváncsi leszek milyen lesz maga a munka és sikerül-e majd levetkőzni magamról a megfelelési kényszert, ami egy bizonyos szinten még mindig megvan, sajnos. Emellett sikerül-e valamennyire megnyílnom, ugyanis azt vettem észre, hogy az emberek rögtön bunkónak és beképzeltnek hisznek, valamit azt gondolják, hogy lenézem őket, csak mert nem beszélek sokat, valamint nem nyílok meg nekik. Nem tudom milyen hülye felfogás ez, de sajnos így gondolják az emberek, aztán utána már adok is rá okot. Így megy ez. Ez viszont már nem az iskola, itt komolyabb lesz minden. Már csak olyan szempontból is, amiket elmondtak, hogy mennyi mindenért felelünk ott és milyen következményei lehetnek egy kisebb hibának is. Bevallom, megijesztett, de mindent el fogok követni azért, hogy minél jobban végezzem a munkámat! A teszt, amit akkor írtunk azonban egyáltalán nem volt komoly. A jegyzetet lehetett használni, a telefont is, valamint a férfi elmondta a válaszokat is dióhéjban. Rendes volt nagyon. Ő is tudta, hogy nem ezen kéne, hogy múljanak a dolgok. Akik már ott dolgoztak, nyilván sokszor hallották, de az újak még nem. Ezért is segített. Az óra elejefelé egyébként ki is szúrt magnak, mert én annyira bátran tartottam vele a szemkontaktust, míg ő beszélt. Meg is lepődtem egyrészt magamon, hogy képes voltam szemkontaktust tartani, másrészt a kérdésén. Nem volt egy nehéz kérdés, csak olyan hirtelen és vártatlanul jött, hogy 1-2 másodpercig szótlanul ültem, majd válaszoltam a kérdésére, hogy milyen munkakörben fogok dolgozni. Mondtam is neki, hogy hirtelen jött a kérdése, aztán mosolyogtunk rajta egyet. Azután egy kisebb szünet következett, végül egy új oktató sétált be. A második részén az oktatásnak a tűzvédelmi, balesetvédelmi dolgokat vettük át. Őszintén szólva, a második rész sokkal gyorsabban telt el és érdekesebb volt egy fokkal. A második oktató is szimpatikus volt és jófej. Nem értek ezekhez annyira, de valamiféle arab neve volt és a beszédén, meg az akcentusán is hallatszódott, hogy nem teljesen magyar, de kinézetre nem volt sötétebb bőrű. Talán az arcán látszódott kicsit. Kedves volt és mindig mondta, hogy mit kell írni, mi lesz benne az óra végén lévő dolgozatban / vizsgában, mert abból is írtunk. Fotózni is lehetett telefonnal a diákat. Én is fotóztam kétszer a táblákat, például a veszélyeket jelző táblákat, az utasítást adókat, stb. Nem hiszem, hogy nem tudtam volna fejből, de ha már lehetett használni a telefont is, akkor miért ne egyszerűsítsem meg a saját helyzetemet? Az egyik szünetben pont a veszélyt jelzőtáblákon hagyta a vetítőt. Mondtam, hogy sokáig néztem én ezeket még a környezetvédelmis szakon. Beszéltünk róla pár szót. Megkérdezte, hogy mit végeztem utána, valamint még beszéltünk egy-két dologról. Nagyon szimpatikus lett és örülnék neki, hogy ha ő lenne a felügyelő mellettem a próbaidőszakom alatt... bár nem hiszem, hogy az ő feladatai közé tartozna az ilyen. Mikor megírtam a vizsgalapot, odaadtam az oktatónak és mondtam, hogy hááát nem tudom milyen lett. Átlapozta, aztán bátorítóan és kedvesen, mosolyogva bólintott egyet, miszerint sikerült és ügyes...en "puskáztam". Egyébként én azt sem mondanám, mert néhány tábla pontos meghatározását néztem a telefonomból, azon kívül mindent a fejemből írtam. Aznap még el kellett volna mennem orvosi beutalóért, de a cipőm megint kitörte a lábamat és csak arra koncentráltam, hogy érjek haza, teljesen kiment a fejemből.
A második oktatás elméletileg 5 és fél órás volt, de hamarabb végeztünk, mégis hosszabbnak tűnt, mint az előző 7 óra egyben. Július 27-én, szerdán is 10-re kellett menni. Direkt előbb indultam el, szóval nem voltam késésben. Nem is késtem el. Mivel első alkalommal elfelejtettem orvosi beutalót kérni, aznap azt is elintéztem, aztán beültem az egyik hátsósorban lévő székbe. Egy fiatal nő tartotta az oktatást. Biztos vagyok benne, hogy még nem volt 30 éves. Akkor nem volt kivetítő és kevesebben is voltunk jóval. Kaptunk egy kis füzetecskét, amiben minden benne volt. A csomagolásokról volt szó, vagyis hogy a veszélyes anyagokat hogyan csomagoljuk, valamit hogyan szállítjuk, milyen feltételekkel, milyen gépeken. A veszélyes anyagokat milyen jelzésekkel kell ellátni, stb. Szerencsére hamarabb végeztünk, mint ami ki volt írva. Nagyjából 2-kor már haza is indultam a vizsga megírása után. Azt hittem arra is, hogy nagyon rosszul sikerült, de ott ki is javította a nő és csak 5 hibám lett. Ezzel le is tudtam az oktatásokat és a hirtelen jött "vizsgákat" is, melyekhez a jegyzeteket lehetett használni. Miylen jó is lett volna, ha mindenhol így lett volna eddig is. Azt hiszem könnyebb lett volna az élet. :D Most el kell intéznem az orvost, aztán írni egy e-mailt annak a nőnek, aki interjúztatott is, hogy végeztem és mik a további teendőim.
Névnap. Anyumnak a napokban volt a névnapja, ezért aznap összeültünk és beszélgettünk. Mondtam neki, hogy az én ajándékom az, hogy elmegyünk aznap vásárolni és bármit választhat 20ezer forintig... mert nagyjából annyim volt készpénzben. El is mentünk először a Tescoba vásárolni, ugyanis másnap terveztük, hogy grillezünk. Bevásároltunk, ráadásul a könyveket is megnéztük. Ott megláttuk a színezőket és az egyikre az volt írva, hogy stresszoldó színező, rögtön mondta, hogy ilyet vesz nekem. Végül nem olyat vettünk, de választottunk kettőt. Az egyikben szép figurák vannak és állatok, a másik pedig csak cicás, ami egy cicabolondnak, mint én, ideális. Miután bevásároltunk, hazavittük a cuccokat, majd elindultuk Vecsésre a KFC-be, ahol meghívtam egy Mojitora. Ott mindig jókat szoktunk beszélgetni és ez akkor sem volt másképp, de legfőképp mégis csak ültünk szótlanul és bámultunki ki a fejünkből. Egyszer csak elindult Pharrelltől a Happy, én meg ott énekelgettem. Megjegyeztem, hogy "aki ezt énekli, az Jiyong példaképe", mire anyum azt válaszolta, hogy tudja, mert már mondtam és mutattam is. Meglepett vele. Oké, asszem megállapíthattam, hogy többet beszélek Jiyongról, mint amennyire nekem az feltűnik. Ciki. Miután megittuk a Mojitokat, bementünk az ottani Tescoba is. Az előzőben anyum kinézett magának egy medencét, amit egészen kedvező áron meg lehetett venni, de addig húztuk, míg fizettünk, aztán végül ott nem vettük meg. Mondtam, hogy azt kapja névnapjára, ezért ott a vecsési Tescoban meg is vettem neki. Este pedig a legjobb barátnőjével elmentek egy koncertre.
Másnap reggel ugyan dolgoznia kellett menni, de szerencsére csak délig volt bent. Egész délelőtt színeztem és ez egy új hobbimmá vált. Nagyon élvezem és tényleg megnyugtat. Minden a kreativitásomra van bízva és olyan színű lesz, amilyennek elképzelem. Már előre látom, hogy lesz egy rózsaszín macskám. Hehe. Amikor anyum hazaért, megcsinálta a kaját. A készítést én végigaludtam, mert nagyon korán keltem aznap, úgy 5-6 körül. Mostanában nagyon rosszul alszom. Fel-fel kelek éjjelenként és nehezen alszom el, mégis korán ébredek fel. Nem tudom miért van ez, de talán köze lehet hozzá a nem éppen pozitív lelkiállapotom is. Mostanában rendszeresen álmodom Jiyonggal és mindegyik megvisel, még ha nem is történnek benne nagyobb dolgok. Délután azonban legalább tudtam aludni 1 órát, majd amikor felkeltem, ettünk, koccintottunk anyumra, aztán folytattuk a napot, ahogy eddig.
A napokban Black Violin meghívott egy ilyen kisebb tages, kitöltős, izére... hmm... nem is értem hogyan lettem én blogger ilyen "fejlett" kommunikációs- és fogalmazókészséggel. xD Szóval egy ilyen általam csak tesztként emlegetett kitöltősdire. 11... bocsánat, 10+1 kérdés van, amit örömmel választolgatok. Lehetne jóval több is, ugyanis pont ilyeneket terveztem most. Ideálisak az ilyenek ihlethiány közepette. A következő bejegyzésemben egy 100 kérdéses teszt lesz, valószínűleg. Most pedig Black Violinnak szeretném megköszönni a meghívást! Lássunk neki...
01. Van háziállatod? Van hát. Állatok nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Ebben a menüpontban olvashattok a drágáimról. 02. Nevezz meg három dolgot, ami a közeledben van épp! Színes ceruzák, egy üveg soju és egy Mike Wazowski plüss. 03. Milyen most az időjárás? Vihar van. Zuhog az eső, villámlik, dörög az ég. 04. Mikor kelsz fel reggel? Mostanában elég korán. Nem tudok jól aludni. 05. Mi az a film, amit utoljára láttál? Feketék fehéren. Tegnap ment a tévében és anyummal megnéztük. 06. Mi a csengőhangod? Michi Go, de teljesen mindegy, mert 24/7 le vagyok némítva (azt hiszem az a tipikus "minek van telefonja" ember vagyok - nem mintha annyian hívnának) 07. Voltál már külföldön? Igen, szerencsére. Angilában, Skóciában, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Görögországban, valamint még pár helyen átutazóként. Az egyik életcélom, hogy minél több helyre eljussak, szóval még megyek is sok-sok helyre majd. 08. Hol szoktál élelmiszert vásárolni? Én egyedül nem nagyon vásárolgatok így, de mivel a Penny van hozzánk közel, oda szoktunk menni anyumékkal, valamint Tesco, néha Auchan. De egyébként ami éppen útba esik, ha épp megkívánok valamit. 09. Hány testvéred van? 5 + 9 - 14 = nincs... csak féltestvéreim vannak, akiket nem ismerek. 10. Asztali géped vagy laptopod van? Egy gyönyörű Asus laptopom. Mondjuk már nem ártana neki egy tisztítás. +1. Fested a hajad? Nem. Egyszer volt melíros, valamint később egy alkalommal szinezőt használtam, de ennyi. Nem szeretném már fiatalon tönkretenni a hajam. Jó ez így nekem.
I wanna love you ~ That’s it baby, but where are you? ~ Oh I was listening to a song then I cried so hard ~ Cried endlessly ‘cause it sounded like my story ~ I had a drink and then I cried so hard ~ Because I remembered the past, oh baby ~ I was eating then I cried so hard ~ Because I thought of you, I couldn’t swallow ~ Because I thought of you, I couldn’t sleep ~ I’m crying because...
#SAVESTELLAR - Kérek mindenkit, hogy egy pillanatra szakadjatok le az oppáitokról és adjatok egy esélyt a lányoknak. Talán ez az utolsó esélyük, hogy megismerjék őket még többen, különben még az is lehet, hogy feloszlanak. Nem nagy dolog megnézni és megosztani ezt a videót. Hátha megfog majd valakit. Én nem vagyok a rajongójuk (még(?)), de van pár daluk, mint például ez, ami igazán megtetszett. Bevallom, a Vibrato című dalukkal, vagyis inkább a klipjükkel nálam kicsit kiverték a biztosítékot, de az csak egy comeback volt a többi mellett. Tehetségesek és nagyon remélem, hogy nem kell majd feloszlania a bandának és, hogy ezután nem szexualitással akarják majd eladni őket. Jobbat és sok szeretetet érdemelnének!
Sziasztok! Ez a zeneajánlós bejegyzés-sorozatom első része, aminek Songs For You címet adtam. A cimkék között is ott lesz a rövidítése, a SFY, szóval ha arra kattintotok, bármikor megtalálhatjátok majd az eddigi ajánlatokat. Ha ez tetszeni fog nektek, akkor lesz belőle több is. Sorrend nincs a dalok között, csupán olyan zenéket teszek be itt nektek, amiket én nagyon szeretek és úgy gondolom megérdemlik, hogy megemlítsem őket legalább egy bejegyzésrészlet erejéig. Leginkább K-popra számítsatok, de mindenféle stílusú zene lesz benne, amiket én hallgatok. Mivel engem (és igazából minden embert) leginkább az érzelmeim vezérelnek, nem mindenhol leszek tárgyilagos.
Még a zárás alatt ismertem meg ezeket a lányokat, de azonnal megszerettem őket. Először a Pow! című dalukat hallottam. Eleinte furcsálltam, de végül mégis hallgattam, mert különlegesnek találtam és belopta magát a szívembe. Ezután rájöttem, hogy a többi daluk is ugyanolyan zseniális, vagy esetleg még jobb is. Nagyjáből az összes alkotásukért odavagyok, de most nem akarom itt felsorolni őket, majd szépen sorjában beteszem még pár dalukat, amiket nagyon kedvelek. Ez az Astroboy az egyik kedvencem, amit az ügynökeikkel énekelnek. A duó alapvető koncepciója az, hogy ők ketten manökenek, ezért van robot mozgásuk. Az egyikük, RiRi félig amerikai, félig japán, a másik lány, LuLa pedig japán származású. Mind a ketten tökéletesen beszélnek angolul és ezen a nyelven is énekelnek, szóval aki nincs oda a "csingcsang" hallgatásáért, de nem veti meg az elektro zenét sem, annak ajánlom! Meg úgy mindenkinek, mert dallamos és fülbemészó dalaik vannak ezeknek a tündéreknek, emellett teljesen egyedinek mondható az összes klipjük, illetve koreográfiájuk is.
A Super Juniorral sosem volt bajom, viszont rajongójuk sem voltam eddig soha. Valamiért nem tetszettek a dalaik. Egyet sikerült megkedvelnem még régebben, a Mr Simple-t. Habár nem voltam oda a munkásságukért, azért azt mindig is elismertem, hogy jók és a BIGBANG méltó ellenfeleinek tartottam őket. Mármint, ez még mindig így van. Nem olyan régen szonban megkedveltem őket. Még mindig nem mondom magam ELF-nek, azaz SuJu rajongónak, mert még szinte semmit nem tudok róluk. Pár tag nevével tisztában vagyok és kedvelem is őket, azonban számomra idő kell egy csapat megismeréséhez. A BIGBANG-en és az A.KOR-on kívül nincs olyan banda, amiről mindent tudok, illetve nagyon sokat. A Mamacita sem tetszett annyira régen, de már le is töltöttem és rengeteget hallgatom. A kedvencem benne persze az a - sajnos - rövidke raprész, azaz Eunhyuk része és Shindong 2 értelmetlen mondata. Erről nem ő tehet, de a "shut your tongue" elég érdekesen hangzik. Csapd be a nyelved! Nem is ez a lényeg, maga a dal nagyon tetszik és bár nem hiszem, hogy ezzel a kpoppereknek újat fogok ajánlani, azért meg lehet hallgatni újra, illetve ha van olyan, aki még nem ismerné, akkor hajrá!
Bang Bang Bang! (Hajrá Cassie, menni fog elfogultság nélkül írni róluk pár sort.) Úúúúúristen! BIGBANG!! Na ők a legjobbak! A királyok! Az istenek! (A francba... xD) Most, nem olyan régen érték el a 100 millió megtekintést, ezért is gondoltam, hogy a dalajánló bejegyzés-sorozatomba most őket is beteszem, bár ez is olyan dal, amit szerintem minden kpopper ismer. Ha pedig egy olyan ember olvas, aki nem jártas ebben a világban, akkor nagyon ajánlom neki ezt a dalt, a klipet és az egész BIGBANG-et. Először furcsa volt nekem ez a dal, de egész hamar hozzászoktam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nonstop ezt hallgatom és már a szövegét is kívülről fújom. Szerintem a BIGBANG mindig meg tudja lepni a tömeget az egyediségével és ez itt is feltűnik. Engem Daesung része fogott meg leginkább. Mindig azt csinálom, hogy azt full hangerőn hallgatom és állandóan visszatekerem. Annyira gyönyörű a hangja! Akárki akármit mond, ő a legjobb énekes a BIGBANG-ben. Felesleges igazából regényeket írni a dalról, mert ha meghallgatja valaki, tudni fogja mi olyan nagyszerű benne. Gratulálok a 100 millió megtekintéshez! Megérdemlitek!
Stellar? Bevallom őszintén, amikor megjelent a Vibrato című daluk / klipjük, nagyon nagy ellenszenvet váltottak ki belőlem. Mindenki odavolt érte, de nekem valamiért annyira nem jött be az a sok vagina-szimbólum... már bocs az éles megfogalmazásért. Maga a szexuális töltete nem nyerte el a tetszésemet. Emellett van két tag, akik valamiért nem túl szimpatikusak. Még mindig nem lett nagyon kedvencem, de amikor megjelent a Sting című daluk, és azt meghallgattam, pozitívan csalódtam. Ugyan csak ez az egy comebackjük fogott meg eddig igazán, de láttam élő fellépést is és egyáltalán nem tehetségtelenek. Kedvesnek tűnnek. Ebben a dalban is biztos van valamilyen utalás, mert a klipből nekem úgy szűírődik le, de nem érdekel, mert jónak tartom annak ellenére is. A Vibrato egyszerűen csak túl sok volt nekem. Ez egy kicsit nyugisabb és lazább dal, de mégis fülbemászó. Ezzel is volt olyan időszakom, hogy állandóan hallgattam. Ajánlom mindenkinek!
Őket is mindenki ismeri, oké. Ebben nem hiszem, hogy sok új dallal fogok nektek szolgálni, de nem is feltétlenül az lenne itt a lényeg. Inkább, hogy én bemutatom nektek azokat a számokat / előadókat, amiket / akiket hallgatok és szeretek. A Dumb Dumb-ot sokáig nem hallgattam meg, amikor megjelent, de egyszer rászántam magam és majdnem azonnal megtetszett. Erről csak gyorsan ejtenék szót, hogy én nem látom értelmét Yerinek a bandában és nem is szimpatizálok vele túlságosan. Aranyos, tehetséges, meg minden, de nagyon felesleges volt betenni még egy tagot. Nem kell oda. Nem tudom tagnak tekinteni. Számomra sajnos mindig 4 tagú lesz a Red Velvet. Úgy szerettem meg őket még a Happiness dalukkal, amiről bejegyzést is írtam régen és kissé elment a kedvem "tőlük" amikor 5-en lettek. Seulgi attól még mindig az én gyönyörűségem. Ezzel együtt jelent mega ze slő albumuk, amit le is töltöttem és a Dumb Dumb mellett ajánlom a Don't U Wait No More című dalukat, mert szintén nagyon jó.
Úgy örülök, hogy visszatértek a nyuszijaim! Jó, nem most, de azért egy elég nagy és zűrös kihagyás után boldog vagyok, hogy végül minden rendbejött és továbbra is gyárthatják nekünk a szuperebbnél szuperebb dalaikat. Nagyon kár lenne értük, az biztos. A Young, Wild & Free-t nem tartom a legjobb daluknak, viszont szegény ember egy falat kenyérnek is örül. Hú, de bölcs vagyok. (xD) Arra akartam ezzel kilyukadni, hogy habár mondjuk az Angel című daluk szerintem sokkal jobban sikerült, mivel ennyi ideig kellett őket nélkülözni, így természetesen tetszik. Nem mondom, hogy amúgy nem tetszene, de lehet, hogy nem lennék érte oda ennyire. Maga a klip nagyon szuper lett, tényleg visszatükrözi, amiről énekelnek és a végén borzasztó édesek, amikor együtt hülyéskednek. Nem vagyok yaoi rajongó, szerintem kicsit gáz már néha, de DaeJae-ért oda meg vissza vagyok. Nem is épp "yaoi értelemben", még ha barátként is, imádom a köztük lévő kapcsolatot. Annyira édesek együtt. Youngjae a legnagyobb kedvencem, a drágaságom, meg mindenem, de a második a képzeletbeli listámon Daehyun és a csodás hangja. Amikor ebben a dalban együtt énekelnek, ott szinte összeesek. Nézzétek csak meg a fellépéseket! Úgy nagyjából a dal háromnegyedénél én mindig sikítozok a cukiságtól, amit DaeJae produkál. Himchan, Jongup, Yongguk, Zelo~ ti is perfectek vagytok! Fiatalok, vadak és szabadok! A legjobbak mind a hatan! I know we better together! (Kicsit Engrish, de sebaj.)
A Big Time Rush-t már nagyon régóta szeretem. A K-pop előtt ők voltak a kedvenc fiúcsapatom. Lilith mutatta még jó régen. A kedvenc tagom azonnal James lett és ez így ment elég sokáig. Annyira durva, hogy Carlosnak már felesége is van. Hogy elment az idő, néha félelmetes belegondolni. Én még mindig nagyon szeretném, ha visszatérnének, mert jelenleg mindegyikük a saját dolgára koncenrtál, de nagyon tudnék örülni egy új Big Time Rush albumnak. Ez a dal, a Til i Forget About You mindig is nagyon közel állt a szívemhez... bár nem tudom melyik nem, mert egy olyan daluk sincs, ami nem tetszik. Szerintem a BTR többször fel fog tűnni ebben a bejegyzés-sorozatban, mert van még mit mutatnom tőlük. A klipje nagyon édes és az üzenete is. Néha engedd el és önfeledten érezd jól magad. Ennek a dalnak egyetlen óriási hibája van, méghozzá, hogy Jamesnek nincsen benne szólója.
Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Neked melyik tetszik a legjobban? Melyik a kedvenced?
Van olyan dal köztük amit eddig nem ismertél? Van olyan előadó köztük akit eddig nem ismertél?
Írd meg kommentben!