| Part one (Ninaa) | Part two (Kira) |

Megint itt vagyok egy díjjal... oh, nem is... kettővel~! Unjátok? Nem baj. Be kell érni ezzel, mert ha ez nincs, akkor semmilyen bejegyzés sincs. Mint mondtam, nem éppen érdekes és eseménydús az életem, ezért nem is nagyon van miről beszámolnom. Tegnap megcsináltam a garnélákat anyum segítségével és szerintem jó lett. Nekem ízlik, az a lényeg. Bezabáltam belőle, amikor kész lett, de maradt még, így ma is azt fogok enni valószínűleg. Kicsit igazából hányingerem van és szédülök... jaaaj és begörcsölt a bal oldalam... nagyon kaksi. >< Egyébként a legutolsón kívül szerintem ezek tünetei annak, hogy ma még nem ettem semmit, mert egész nap a bejegyzést írtam. Egyedül kávét ittam reggel. Oh, végülis ez így nem igaz, mert éjjeli 3 körül feküdtem le aludni, egészen addig Hachival beszélgettem. Közben pedig megzabáltam egy zacskó chipset, ami egy óriási bűn, de... ááááj dooont gííív ö fákk~ ^^ Mármint... szeretem a chipset és ami boldoggá teszi az embert, az sosem lehet rossz dolog. Jelenleg éppen az Astroboy-t hallgatom a FEMM-től. Azt néztem, hogy ekkora szám lenne a "Galaxy" a Ladies' Code-tól? Mármint nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű lesz. Én a B.A.P-re fogadtam volna, de persze még változhatnak a dolgok március 10-ig. Ezen kívül elgondolkoztam azon, hogy úgy látszik meguntak engem az emberek. Még a pillanat heve miatt, hogy visszatértem, érdekes voltam, de ez megváltozott. Legalábbis a bejegyzéseimre kapott lájkokat elnézve.

Arra gondoltam, hogy itt válaszolok azoknak az embereknek, akiket megjelöltem ezeknél a díjaknál és már ki is töltötték szépen. Azért döntöttem így, mert többeteknél láttam, hogy nincs kommentre lehetőség, emellett szeretném ha szépen meg lenne egy helyen. Már nem tudom ki milyen sorrendben töltötte ki, de most úgy megyek sorba, ahogy még megjelöltem a személyeket. (3 people haven't answered yet.)

Hana: Nagyon aranyos vagy, hogy mindenkin segítenél, aki megérdemli, ezzel én is így vagyok. Jó lenne legalább egy napra isteneset játszani és segíteni annak, aki megérdemli. Juj~ az a svájci kis falu nekem is bejön! Milyen jó lenne együtt sétálgatni ott, bár az az igazság, hogy veled egy szimpla találkozó is felér a Jiyong utáni hajszával, így nem tervezgetek még ilyen nagy dolgokat. Mondjuk a te korodban még ne is akarj gyereket vállalni, de várom már azokat az időket, amikor a keresztanyjuk leszek a cukkereknek... mert ugye én leszek? UGYE?! Már Facebookon ugyan rácsodálkoztam, de elismerésem azért a 10 kilóért! Nekem csak 5-öt sikerült a nyár végén lefogynom. Örülök, hogy egészségesebb vagy! Nagyon tetszik ez az 5 tulajdonságod, legközelebb legalább 20-at kell felsorolnod a 100 közül. A cicásra nem mondok semmit, mert elbőgöm magam, ha tovább kell foglalkoznom vele. A félelmedet átérzem. Azt viszont elmondhatom, hogy szerintem sok ember fog rád emlékezni, hiszen a te szorgalmaddal és eszeddel sokra viszed még! Még fiatal vagy ezen gondolkozni, előtted az élet! Az pedig a másik, hogy két ilyen csodálatos szülővel, mint én és Ji... nos... egy ilyen csodálatos szülővel, mint én, hatalmas tettekre vagy hivatott, drága jányom! xD

Minaru: Tetszett, ahogy rávágtad, hogy az állatokon segítenél leginkább. Nekem is mindig ez a reakcióm erre a kérdésre. Számomra ők a legjobbak és ők érdemlik meg legjobban, hogy segítsek rajtuk. Na, a Libri... én is nagyon sokat vagyok ott. Imádok ott nézelődni és átkutatni az egész üzletet. Miután meg ott dolgoztam, megfigyelhettem más szemszögből is a dolgokat és jó lenne, ha több olyan ember lenne, mint mi, akik szeretnek elmerülni a könyvek között, nézelődni kicsit és nem rögtön odarohanni az eladóhoz elvárva, hogy kívülről fújja az összes könyv helyét. Imádtam a "keresek egy könyvet, de nem tudom se az íróját se a címét" vevőket... lol... Hidd el, az ilyen vigasztalások felérnek egy hőstettel, hiszen valakinek igenis megmentheted vele az egész világát. Ne becsüld alá magad és a képességeidet! Képzeld, szerintem is különleges vagy és a megbízhatóság csodálatos tulajdonság! A bloggal kapcsolatban egyetértek veled. Szerintem a szerkesztő személyisége igencsak fontos. Az az ami igazán egyedivé és élvezhetővé tud varázsolni egy blogot. Nem a dizájn, vagy a hírdetések tömkelege. Seungriiiiiiiiiiiiii~ Tudod, eléggé meglepsz mindig azzal, hogy tényleg ennyire odavagy érte. Sosem gondoltam volna, de nagyon jó érzéssel tölt el. Ha unatkozol, akkor pedig nyugodtan írj nekem. Ja és a dorama is elég nyálas tud lenni, ha már itt tartunk... :P

Sunny: Nekem is pont ez a tervem, hogy minden kóborállatot (köztük a kóborelefántokat is) befogadjak. Az egyik célom az életben, hogy nyithassak egy állatmenhelyet, ahol tényleg jó dolga lesz minden állatkának. Corkban vannak azok a színpompás házak igaz? Az olyan szép! Megértem, hogy legszívesebben odasietnél. Szerintem is tök ideális 28 évesen a családalapítás, remélem nekem is sikerül addigra eljutnom arra pontra, hogy meglegyen a férjem, jó munkám és a gyerekem éppen a pocimban növekszik. Szerintem ez éppen elég jó cselekedet! Nem kell, hogy megváltsd a világot, ha már valakinek tudsz segíteni valamiben, arra mindig büszke lehetsz! Emellett ahogy olvastam elég sok közös van bennünk. Legalábbis azok közül a tulajdonságok közül amit leírtál 4 rám is igaz. Bögréd? Ez tök aranyos. Nekem egy csomó van és imádom őket... főleg a BIGBANG-eseket. :3 Szerintem azzal nincs baj, ha valaki szomorkodik a blogján. Én is eléggé sok depressziós bejegyzést írtam azért mostanában. Az viszont igaz, hogy ha csak olyanok a posztok, akkor tényleg nem kellemes olvasni. Ez annyira durva, hogy a lepkéktől félsz. Nem elítélendő, mert mindenkiben lehetnek ilyen kiskori traumával kialakult félelmek, csak számomra furcsa, bár gondolom ezt a reakciót gyakran megkapod. Ja és Aileet én is szeretem! Gyönyörű hangja van! Zongorázni pedig én is annyira szeretnék megtanulni éééés a mesenézéssel semmi gond nincs~ vannak olyanok amikből soha nem lehet kinőni!

SimJang: Megleptél a válaszoddal miszerint Budapestre szeretnél eljutni. Az tény, hogy van egy pörgős hangulata a belvárosnak, de maga a történelmi épületek és a hídak is gyönyörűek. Mondanám, hogy szívesen körbevezetnélek egyszer a városban, de annyira nem vagyok jó ötlet lenne. Inkább csak szimplán találkozhatnánk egyszer és akkor megmutatnám a bubisteást, azaz a város legfontosabb helyét. xD Azt öröm tapasztalni, hogy téged sem szippantott be az iPhone-mánia. Én mindenképpen drukkolok a házassághoz! Férj-jelölt van már? Az tényleg szimpatikus dolog, hogy segítőkész vagy. A tulajdonságaidat illetően pedig jól lerövidítetted a válaszokat, de mindenesetre én nagyon örülök annak, hogy vidám természeted van és a türelem nagy előny az életben, ugyanis mindenre várni kell, semmi nem megy könnyen. Az feltűmt, hogy mindennap időt fordítasz az oldalra, amit én nagyon értékelek és csodálok. Szerintem nagyon jó szerkesztő vagy és tetszik, hogy komolyan veszed a "dolgod" ezzel kapcsolatban. Nálad mindig megtalálom a legfrissebb híreket! Komolyan a BIGBANG-el ismerkedtél meg először? Ezt eddig nem is tudtam. Most örülök a fejemnek, hogy megtudtam, a BIGBANG is kedvenced a ZE:A mellett. Milyen menő, hogy van egy ikertesód! Én régen mindig szerettem volna, de sajnos bele kellett törődnöm, hogy késő bánat. lol

Kira: Budapestre nyugodtan eljöhetnél szerintem. Én itt vagyok, szóval a jó társaság mindenképp meglenne. A nyüzsgés mondjuk Las Vegasra is jellemző, de megértelek. Nem rossz ötlet oda elhurcolni a mázlistákat. Én is leginkább interneten keresztül vásárolok, aminek mondjuk van pár hátránya, de szimpatikusabb, mint az emberek között tolakodni. Képzeld, valószínűleg pont az lesz, amit leírtál. Régen én is így voltam vele, hogy nem szeretnék házasodni és gyerekeket sem, aztán megjelent egy személy, aki megváltoztatta az egész felfogásomat ezzel kapcsolatban (is). Szerintem arra nem lehet alapozni, hogy az öcséd milyen. Remélem egyszer neked is összejön majd és boldoggá tesznek a gyerekeid és a férjed. Ha adományozol, sosem számít, hogy mennyit. A lényeg, hogy segítettél, mert minden kis segítség számít. Legyél büszkébb arra, hogy ezt tetted és ne arra gondolj, hogy nem volt olyan sok. A "sok" is relatív, remélem tudod. Kissé elszomorít, hogy még 5 jó tulajdonságodat sem tudtad felhozni, ugyanis biztos vagyok benne, hogy legalább 10-szer annyi van, mint amennyit sikerült összekaparnod. Én tudok ötöt mondani úgy, hogy alig ismerlek. Na látod... már az pozitív, hogy mindennap (gondolom rendeltetésszerűen) használod a fésűdet és a fogkeféd. Ápolt és higiénikus ember vagy. Hidd el, nem lekicsinylendő dolog. Még egy pozitívum: fontosnak tartod, hogy mindenki önmagát adja és elfogadod hogy mindenki más. A mai világban nem sok ember képes erre. A hidasat pedig furcsa, de átérzem. Ugyanígy vagyok ezzel. Félek a hidakon. U.I: ha kíváncsi vagy bármelyik jó tulajdonságodra, keress meg bátran. :D

Ninaa: Hawaii-ra én is szívesen elutaznék egyszer. Én olvastam már róla olyat, hogy nem is olyan nagy szám, de egy nyaralás erejéig biztosan csodálatos. Egyetértek! Én is a kínai áruházakat részesítem előnyben. Nagyon sok cuccom onnan van. Jól is néznek ki és ugyanúgy hordható, mint bármelyik márkás sz*r. Hah, ez nálam is ideális. Továbblépni bátor dolog! Én is sokszor megtettem már és büszke vagyok rád, hogy neked is sikerült. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni és vannak olyanok, akik nem érdemlik meg még azt sem,h ogy megpróbált erőltetni a dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy minden jól fog alakulni! Igen, igen, tudom, hogy milyen átok az, ha az ember könnyen megbocsát. Rengetegen bántottak már meg, de tudom, hogy bármikor képes lennék újabb és újabb esélyeket adni. Jó sok paradoxon lelhető fel benned, de éppen ez az egyik ok, ami különlegessé tesz. Sokoldalú vagy! Nos, ezt a blogkérdést jól lerövidítetted, de végülis igazad van. Elég furcsa lenne egy tulajdonos nélküli blog. xD Kíváncsi vagyok arra a bejegyzésre, mert szerintem sokban együtt is fogok érezni veled.

Kiértékelés: Mik a tapasztalataim? A tények érdekesek voltak mindannyiótokról és öröm volt kicsit jobban megismerni titeket, megtudni pár érdekességet rólatok. Az első kérdésnél mindenki az állatokat emelte ki, ami számomra nagyon szimpatikus, mert szerintem aki az állatokat szereti, rossz ember nem lehet. Ők azok az élőlények, akik megérdemlik az önzetlen segítséget és szeretetet. Sok érdekes helyszínt olvastam, bár azért sok helyen számítottam arra a bizonyos helyre Szöulra, vagy Dél-Koreára. Ezzel kapcsolatban azt azért szeretném megemlíteni, hogy néhányatoknál vagy fölrdrajz, vagy fogalomzavar lépett fel amikor rákérdeztem a "városra", de nem gond~ aranyos volt mindegyik. A családalapítással kapcsolatban... vicces volt, hogy sokan "megijedtetek" ettől a kérdéstől. Azt eddig is tudtam, hogy ilyen szempontból érettebb vagyok a korombelieknél. Nem nagyon cáfoltatok rá. Komolyan szinte csak én állnék rá készen? Oké, persze, hozzá kell tenni, hogy sokatoknál idősebb vagyok, de ha már együtt lennék vele én mindenre kész lennék, az a durva. Jó, ez sok mindentől függ, de én akkor is képes lennék már várni a gólyát is. Volt két kérdés, amit leginkább azért tettem fel, hogy egy kicsit elgondolkozzatok azon, hogy milyen jó emberek vagytok és igenis becsüljétek meg magatokat. Sajnos nem mindenki volt rá képes, pedig én egytől-egyig fantasztikusnak tartalak titeket és jó lenne ha ti is észrevennétek, hogy azok vagytok. Összességében igazán érdekes volt olvasni a válaszaitokat. Köszönöm, hogy szántatok rá időt és kitöltöttétek! A többiektől pedig várom továbbra is... ÉS~ az olvasóim válaszaira is kíváncsi lennék. Ti is gondolkozzatok el legalább két fontos kérdésen: Mi jót tettél a közelmúltban, amire büszke vagy? & Melyik az az öt tulajdonságod, amit szeretsz magadban?

Ezután a kis értékelés után is akad még dolgom. Két drágaság megjelölt engem ugyanerre a díjra, amit ki is töltök most nektek. Köszönöm szépen Hana és SimJang, hogy gondoltatok rám! A bővebbenre kattintva elolvashatóak két cukiság kérdéseire adott válaszaim...

Hello béjbiz! (I'm Taeyang in this gif when I see chips. LOL) Nektek hogy telnek a napjaitok? Az enyémek többnyire elég uncsik. Bevallom, sosem értettem, amikor az olvasóim mondták, hogy nekem olyan érdekesek a napjaim, velem történnek izgalmas dolgok és milyen jó emiatt olvasni a bejegyzéseimet. Szerintem teljesen unalmas és átlagos dolgokról írok, szóval tényleg fogalmam sincs, hogy mit találnak ebben érdekesnek. Persze én azon vagyok, hogy minél jobban feldobjam a posztjaimat, de sz*rból sajnos elég nehéz várat építeni. Régen még történt is velem valami, de mára már üresek a bejegyzéseim, a napjaim és én is. Azt vettem észre magamon, hogy régen vizsgálgattam azért a körülöttem lévő világot és elgondolkoztam mindenfélén. Mindig eszemben volt, hogy na majd ezt, meg ezt leírom egy bejegyzésben. Ez sajnos elmúlt. Már gondolataim sincsenek. Állandóan üres a fejem. Oké, a haterek ezt eddig is tudták... meg én is, de tényleg nem gondolkozok el semmin. Egyedül azon, hogy "Jiyong így, Jiyong úgy..." Nonstop ez megy a fejemben és mivel senkit nem érdekel, se itt se sehol nem igazán adom ki magamból ezeket. Elég nehéz másra gondolni, ha az ember szerelmes és beteljesületlen is. Ha beteljesülne, akkor nem kéne azon törnöm a fejem, hogy mikor mit csinálnánk, ezért tudnék másra is koncentrálni... most sajnos csak a fájdalomra vagyok képes fókuszálni... I mean legfőképp érezni. Átlagos vagyok. Egy átlagos 20 éves lány, aki leérettségizett és idén fog vizsgázni az OKJ-n. Vannak háziállataim, hosszú barna hajam van, néha lógok a suliból és néha sírok. Egy átlagos depressziós 20 éves lány. Komolyan én szeretnék segíteni másnak, amikor én is segítségre szorulok? Kicsit ironikus helyzet. Úgy vagyok vele, hogy ha én nem vagyok boldog, legalább igyekszem másokat azzá tenni. Azokat, akik megérdemlik. Ha tudok valakinek segíteni, az engem is jó érzéssel tölt el. Ezért is szeretem a pozitív visszajelzéseket. Néha úgy érzem magam, mint Hannah Montana. Nappal egy átlagos lány vagyok, de éjszaka - illetve amikor itthon vagyok és megszáll az ihlet - egy blogger aki még inspirál is másokat. Erre az egyre legalább büszke vagyok. Nemigen van számomra jobb érzés, mint amikor elkészülök egy bejegyzéssel és publikálom.

Hétfőn nem történt semmi, majd ugyanez megismétlődött kedden is, továbbá szerdán annál inkább megtörtént ez a semmi, csütörtök pedig izgalmatlanságokban (igen, tudom, hogy ez nem egy szó) dús nap volt... és itt vagyunk most. Péntek van. Na jó, komolyra fordítva a szót... igyekszem azért valamit összehozni erről a hétről. Szerencsére ez a lazítós hetem volt, amikor nincs olyan sok órám. Hétfőn például nem volt első négy órám, azaz dokumentációkezelés. Kedden is csak 11:30-ra kellett mennem, ahogy hétfőn is. Meséltem már arról a projectről, amit négyen csinálunk... amiatt nem kellett bemenni kedden marketingre, viszont ha jól tudom a jövőhétre meg kellene csinálni... nem ártana nekiállni, asszem. Szerdán 8-ra mentem és aznap pedig pont 11:30-kor végeztem. Lett volna még angolom, de úgy döntöttem, hogy én nem ülök benn feleslegesen 3 órát. Nem szeretem az angolokat, mert nem tanulunk semmit. Általában végigbeszélgetik az osztálytársak a tanárral az órát, ráadásul mégcsak nem is angolul. Ha pedig nem lesz 2in1 képzés, pláne nincs értelme bemenni. Még mindig ezen csámcsognak, hogy legyen olcsóbb, csak az a truth, hogy semmi értelme ezen törni magukat, úgysem lesz meg a minimális létszám. Egy csomó embernek - köztük velem - még mindig nincs meg a nyelvvizsgája, pedig májusra kell... viszont az a különbség, hogy bennük a potenciál se nagyon van meg hozzá. Csütörtökön, azaz tegnap egész nap itthon voltam, mert nem volt órám. Azon rágódtam, hogy meg kéne írni valami bejegyzést, de ahhoz annyira nem jött az ihlet. Olyan szomorú, borongós nap volt, hogy az az egész napomra kiterjedt. Nem volt jó kedvem, azonban képzeljétek, elkezdtem írni egy történetet hosszú idő után először. Furcsa volt és tudom, hogy meg fogom bánni, hogy egyáltalán nekikezdtem. Nem tudom még, hogy mi lesz a sorsa, de elég sokáig jutottam vele, nemsokára be is fejezem. Valószínűleg ha megcsináltam a történetes menüpontot, akkor a regisztráltak elolvashatják.~ Ma 11-kor keltem, ami miatt mérges voltam magamra, mert jóval előbb akartam. Megkávéztam és most ezt a bejegyzést írom. Igyekszem hamar végezni vele, mert utána megyek és megcsinálom a garnélát. Húúúú, már itt nevetek. Kíváncsi vagyok mit fogok kihozni belőle. Szerintem ma koplalni fog a család... de önként vállalták be az éhezést, szóval nincs bűntudatom.

Féltékenység (ill. egyéb kategóriák)

Igen, féltékeny vagyok. Hmm ilyenkor jogosan merül fel bennem és gondolom másokban is a kérdés, hogy mégis hogyan és mire fel. Well... én Jiyong előtt sosem voltam féltékeny típus. Az első szerelmem egy hvcs (helyi vagány csávó) volt, tehát sok lány odavolt érte és persze nem mondom, hogy kellemes érzéssel töltött el, de mégsem éreztem, hogy annyira féltékeny lennék. Ráadásul ezután az akkori egyik legjobb barátnőm összejött a szerelmemmel... igen, bizony, ezt csinálta a kis cukibogár... ^^ és persze rohadtul kellemetlenül érintett, de ami a durva, hogy annyira nem is viselt meg. Jó, akkor talán úgy éreztem, hogy igen, de visszatekintve az még nem volt semmi ehhez képest. Oké, azért van különbség egy hvcs és egy vvcs (világ vagány csávója) között, de a szerelemben szerintem ezek nem így számítanak. Olykor rosszul esett, amikor eszembe jutott, hogy a legjobb barátnőm vele van, de mégis inkább a lány hátbatámadása sújtott le igazán. Ezután a fiú eltűnt a környékről és mindenhonnan, majd évek múltán, most 2015-ben a szülinapomon rám írt. Beszéltünk pár sort. Jól esett kicsit kommunikálni vele és azt tapasztalni, hogy egészen jól eléldegél és nincs semmi baja. Aggódtam érte (leginkább mert drogozott). Tudjátok, ha valakit nagyon szerettél egyszer, akkor talán az érzés elmúlik, de azután mindig törődni fogsz vele. Én legalábbis biztosan ilyen vagyok. Én ha valakit igazán a szívembe zártam egyszer, soha nem fog onnan elmenekülni, még ha az életemből ki is lép. Jiyongot úgy belezártam a szívembe, hogy még az életemből sem fogom elengedni soha, ha egyszer sikerül a részévé válnia. *evil laugh*

Na és rá is térek végre az alcímre, illetve arra, hogy miért is merült fel bennem ez a téma. Ahogy kezdtem, talán sokatok hülyének néz, mert nem érti, hogy én nekem mire fel van jogom féltékenykedni Jiyonggal kapcsolatban, de nem érdekel ki mit gondol erről. Szerintem azért "van jogom" hozzá, mert tudom, hogy nálam jobban senki nem szereti... mármint ilyen tekintetben. Nekem ő az életem szerelme és tudom, hogy ilyen szemmel vizsgálva a helyzetet, senki más nem tudja űberelni az én érzéseimet iránta. Bocsika, ha ez neked túl offenzív tartalom, talán nem kéne a blogomat olvasnod ilyen zártkörű gondolkodásmóddal. Vannak Jiyong rajongói, azzal nincs is baj, akik a normális kategóriába tartoznak. Egy ideig tényleg, még aranyos is és biztos, hogy ha együtt lennék Jiyonggal, még beszélnék is velük, mert szimpatikusak. Nyilván aki nem szeretne engem, azzal nem beszélnék. Nem foglalkoznék velük és nem is haragudnék rájuk egy cseppet sem. Mondjuk talán írnék nekik normálisan, hogy "nem értem miért gondolod így", vagy "én azért nem utállak téged, amíg Jiyongot támogatod", stb. Ők Jiyong rajongói és nem kötelesek engem szeretni. (LOL, úgy beszélek, mintha kajak együtt lennénk.) Tehát rájuk nem is lennék féltékeny és nem is vagyok. Az őrültebb rajongókról is szeretnék szót ejteni. Van az a 18 évesnél nem idősebb (de általában még 15-nél sem) kategória, akik arról írogatnak, hogy milyen pózokban és hogyan szeretnék ha megd*gná őket. Nem csak Jiyong, hanem mások idolok is. Erre nem tudok még csak féltékeny se lenni. Ilyenkor komolyan lehetetlenség számomra eldönteni, hogy nevessek-e, mert egyrészt k*rvára nevetséges, másrészt szánalmas. Szerintem mindenki átérzi ezt, amikor ilyet lát. Abban a korban még a méhecskénél és a virágoknál kéne tartani, nem a kámaszútránál, b*sszus. ._. De még ha az is a legnagyobb élvezete, hogy éjszakánként "jól érzi magát", legalább ne ossza meg senkivel a fejében lejátszódó, idolokkal lefolytatott perverzióit. Tartsa meg magának. Bocsika, hogy már megint kicsit 18-as a téma, de én 20 éves és tényleg szerelmes létemre nem csinálok ilyeneket. Még ha csinálnék sem írnám le.

Nem is tudom konkrétan, hogy most milyen viselkedésre vagyok féltékeny, de nagyon tudom utálni, amikor már úgy áradoznak róla, hogy túlzásba viszik és amikor "szerelmem", meg egyéb jelzőkkel illetik. Én a szerelmem jelzőt nem tudom csak úgy mindenkire ráaggatni. Fogalmam sincs, hogy ők ezt mennyire komolyan gondolják, de az biztos, hogy zavaró tényező(k). Vannak dolgok, amikkel néha ki tudnak akasztani az ilyen p*csák. Ezekre a dolgokra személyesen szerintem képes lennék ugrani. Van Facebookon is olyan, akinek legszívesebben betonfalba verdesném a fejét... és leginkább a magyar fanokról tapasztalom ezt. Jó, máshol nem is nagyon szoktam figyelni, Facebookon meg többször megakad az ilyeneken a szemem. Like, nope, b*tch... Most kicsit gondoljatok bele... idézzük fel kicsit az amerikai tinifilmeket. Tegyük fel, hogy Jiyong egy teljesen átlagos srác és mondjuk egy suliba járok vele, de nem szoktunk beszélgetni, mégis szerelmes vagyok belé. (Ez egyébként tök ugyanaz, mint ami nálam van, csak az a különbség, hogy Jiyong híres és nincs a közelemben, de persze az én érzelmeim elítélendők... no mindegy...) Aztán a suliban egy csomó csaj odavan érte, mert nagyon kis menőgyerek. Így már sokkal másabb a sztori, nemde? Ha a való életben is így lenne, akkor senkinek nem lenne semmi problémája azzal, hogy én szeretem őt. Ebben a helyzetben viszont senki nem hiszi el, mert... nos én nem tudom pontosan miért, de abban biztos, hogy a féltékenység számukra is nagyban közrejátszik, hogy utálnak engem és nem hisznek nekem. A különbség csak az, hogy én tényleg úgy szeretem Jiyongot, mint az embert és abba az emberbe vagyok szerelmes.

Reakció videó

Nem olyan régen megjelent már új MV, amit még mindig nem néztem meg. Azt terveztem, hogy csinálok rájuk egy reaction videót. Mit gondoltok? Szavazásra is bocsátom, hogy melyiket szeretnétek legjobban látni. Én arra gondoltam, hogy arra csinálok ilyen videót, amelyikre én szeretnék, de ha még pluszban megszavazzátok valamelyiket, akkor arra biztosan lesz. Aztán ki tudja, lehet a nagy részükre alkotok valamit ezek közül. Gondolkoztam, hogy lehessen-e többre szavazni, de gonosz voltam és inkább azt választottam, hogy csak egyet lehessen megjelölni. Az életben tudni kell dönteni (mondom én, oké). Hajrá! (Olyanokat soroltam fel, amiket még nem láttam. Volt amit direkt ezért nem lestem még meg.) A legtöbb szavazatot kapó videó nyer, 2016. március 10-én zárom le a szavazást!

Emellett kérlek ne feledkezzetek meg erről a szavazásról sem, ugyanis még mindig érdekel, hogy közületek hányan látták már "gyönyörűséges" fejemet. Ja és veletek is jó lenne találkozni! *-* Egyébként van valami - nem, nem egy találkozó, mert arra senki nem jönne el - amit már tervezek egy ideje... majd egyszer azt is bejelentem az egyik bejegyzésemben, vagy valamilyen formában, akár Facebookon. Look forward to it~!

Végezetül jöjjön egy kis teszt. Teljen mindenkinek szuperül a hétvégéje! Puszi! (A tesztért kattints a bővebbenre.)

Sziasztok! Bizony, megint megkaptam ezt a díjat, aminek örülök, mert ugyebár én örömömet lelem az ilyen kis tesztekben. Szeretek kérdésekre felelni... és akár egozmusnak tűnik, akár nem, leginkább magamról... viszont azt is csak itt. Személyesen nem szeretek magamról beszélni, itt a blogom viszont ezért van nekem, hogy többek között a saját gondjaimról és mindennapjaimról írjak. Az látogatóimat pedig jobb esetben ez még érdekli is. Ha szimpatikusnak találnak, akkor esetleg olvasni is elkezdenek. Remélem sokatoknál lejátszódott már ez a folyamat... bár azért annyira nem hiszem, hogy sokan kíváncsiak rám. Mindig így vagyok vele és tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok akkora szám, de néha körbenézek és rájövök, hogy azért engem elég sokan támogatnak. Vagy nem? Nem számít, jól esik a pozitív visszajelzés. Köszönöm mindenkinek, aki aktívan támogat és mellettem van, nem csak "melegedni" jár ide. Kirának pedig ezt a díjat köszönöm szépen! Én megjelöltem őt, ő pedig visszajelölt. Tack! (Köszönöm svédül.) Ha nem gond, nem írnám ki újra a szabályokat és egyebeket. Ha érdekel, kattints ide és olvasd el az előző bejegyzésnél. Nem írok új kérdéseket és eredetileg nem akartam megjelölni senkit. Hogy miért? Mert egy olyan érzésem van, hogy azzal egy végtelen körforgás indul el... márpedig a természet rendje, hogy egyszer mindennek vége kell, hogy legyen. A másik ok pedig, hogy csak pár embert akartam kihívni erre. A többiek még nem nyalták be magukat eléggé nálam. lol... Just kidding, időközben feltűnt két személy. Az egyik Sae, akiről tudom, hogy nem gyakran lesz bejegyzése, de így legalább eggyel több oka lesz írni. A másik személy A. Megjelölöm őket ugyanazokkal a kérdésekkel, amiket az előző bejegyzésemben leírtam. Éééés most még 11 tényt írok magamról, mert belőlem ugyebár soha nem elég.

  random tény: a svédeknél van egy "kávészünet" nevű kis szokás, ami náluk a "fika" megnevezést kapta. (sorry)

Kérdések

01. Mi vett rá a blogolásra?
Már nem igazán emlékszem. 2009-ben kezdtem el blogolni. Akkoriban még csak szórakozásból irogattam a blogspoton. Mindig szerettem volna naplót vezetni, hogy majd egyszer vissza tudjam olvasni. Sokszor próbálkoztam vele, de az annyira nem kötött le. Ötletem sincs miért. Talán jobban szeretem, ha meghallják a hangomat és van kinek beszélnem, nem csak a levegőbe írok. 2009-ben csináltam az első blogomat, aztán áttértem G-Portálra. Azután sem ezt azt oldalamat alkottam még meg. A Diamondteddy.gp csak 2011 nyarán született meg és ezzel meg is találtam önmagamat. Először nem sok olvasóm volt, sőt szinte senkit nem érdekelték az írásaim, de mégis kitartottam, mert szerettem ezt csinálni és szerintem valamilyen értelemben ez ki is fizetődött. Amikor rájöttem, hogy ezzel még sok embernek segíthetek is, vagy motivációt nyújthatok, akkor még jobban belehúztam, mert észrevettem, hogy itt már nem csak én vagyok a lényeg. Most a visszatérésem alkalmával a cassieteddyjeim vettek rá újra a blogolásra.

02. Ha csak egy személyt lehetne választani, ki lenne az a családodból? Ki áll hozzád legközelebb?
Anyum. Apámat nem ismerem és így a közeli családból ő az egyetlen, akivel a legtöbbet vagyok.

03. Melyiket részesíted előnyben, energiaital vagy kávé?
Nehéz választanom, mert... fú, most megkívántam az energiaitalt, de az nincs itthon, szóval lehet kávézni fogok. (Igen, ilyenkor. Nálam nem használ semmit. Múltkor olyan jót aludtam kávé után.) Szóval azért olyan nehéz választanom, mert úgy kezdem a reggeleket általában, hogy megiszom egy-két pohár kávét. Egyet itthon, aztán lehetséges, hogy veszek az automatából a suliban. Ha viszont nem kávét veszek, akkor energiaitalt iszom a suliban egész nap. Képes lennék azon élni, mert nagyon szeretem az ízét mind a kettőnek, csak sajnos nem valami egészségesek nagyobb adagban. Víz, kávé, energiaital, tea - szinte csak ezeket iszom.

04. Ha egy napig büntetlenül azt tehetnél, amit szeretnél, mit tennél?
Hú, ez egy jó kérdés. Elgondolkodtató. Egy csomó választási lehetőségem lenne, de magamat ismerve tuti kirabolnék egy gazdag köcsögöt, akit kicsit sem sajnálnék, hogy ezáltal sok pénzem legyen, amiből eljuthatok Jiyonghoz. Emellett azért ruhákat, meg jó cuccokat is lopnék. Nem csak magamnak. Robin Hoodosat játszanék kicsit. Ezután fegyvert szegeznék a kedves miniszt... oké, ezt nem írom le, mert valaki rátalál, aztán pártellenségnek nyilvánítanak és - jobb esetben - lecsuknak. (Lassan megint itt tartunk, igen.) Egyébként nem azért tenném azt, hogy lelőjem, csak egy csomó jogszabályt vezettetnék be és töröltetnék el általa.

05. Hiszel a lélekvándorlásban?
Igen, hiszek. Én mindig is abban hittem, nem a mennyországban vagy a pokolban. Annak nem látom túl sok értelmét, bocsi.

06. Sportolsz valamit? Ha igen, mit? Ha nem, miért?
Sajnos nem. Már ha az itthoni szobabiciklizés nem számít annak. Régen táncoltam... még jó régen és nagyon szerettem. Nem felvágni szeretnék, de én voltam a csapat legjobbja és állandóan elöl álltam, hogy a tanár mellett engem is tudjanak figyelni, ha nem tudnak valamit. Vezető voltam és mindenkinek segítettem. Többször fel is léptünk. Ezután a tanárom elment és igazából az ő lelkén szárad, hogy nem táncolok már. Amiatt még kiléptem és azóta nem is sikerült új helyet találom. Most nem tudom hova menjek, pedig nagyon szeretnék újra táncolni járni. Ha már sportról van szó, akkor kung fuzni is nagyon szeretnék, de azzal is úgy vagyok, hogy fogalmam sincs hol kezdjek neki. Egyébként más sport nem igazán érdekel.

07. Milyen műfajú bandákat kedvelsz?
Mindenfélét. A legtöbb banda, amit hallgatok és szeretek k-pop stílusú, de egyébként tényleg mindenfélét.

08. Mennyi könyvet olvastál életedben?
Nem tudom. Nem számoltam még, de nagyjából 10-15-öt. Régebben voltam az a nagy olvasós. Mostanában sajnos már nem nagyon van se hangulatom, se időm hozzá.

09. Fogadjunk, hogy neked is van/vannak plüssállataid. Mik azok?
Naná, hogy vannak. Omg. Soroljam fel? Nagyon sok van. Egy óriásmalaccal és Jiyongmacival alszom. Emellett van sok plüssmacim, van pár plüsscicám is, aztán... róka, tehén, répa, eper, brokkoli, borsó, nyuszi, zsiráf, kutyus, stb.

10. Milyen gyűjteményed van?
Már nem gyűjtöm egyiket sem, de a gyűjteményeim még megvannak: öngyújtók, LPS állatkák és bizsuk. Egyedül a bögréket szerzem be még előszeretettel, de azt sem direkt ebből a szándékból. Egyszerűen csak szeretem a bögréket.

11. Nézz körül a szobádban (ha épp ott vagy, ha nem akkor menj be :D) Írd le az első dolgot, ami eszedbejut róla.
Sz*r. Utálok itt lenni, ez nem az otthonom. Az otthon nem egy hely, hanem egy érzés, amely inkább személyekhez köthető. Nem akarok már itt lenni. Elegem van. Vele szeretnék lenni.

11 tény rólam

 ▪ Egyszer elvittem suliba a távirányítónkat véletlenül.
 ▪ Azt tervezem miután letettem az OKJ vizsgát, hogy egy ideig kimegyek Angliába dolgozni. (Van is ott ismerősöm. Remélem összejön.)
 ▪ Szeretem a régebbi zenéket. A Grease és a Hair dalaiért odavagyok.
 ▪ Egy műpóktól is képes vagyok sírva fakadni. Attól is félek.
 ▪ Jól bírom a fájdalmat. (Fizikailag.)
 ▪ Még régen volt, hogy anyum, nevelőapum és én elmentünk csak úgy autóval ide-oda. Például egyszer Ópusztaszerre. Nagyon hiányoznak azok az idők és szeretnék újra átélni ilyeneket, ezúttal Jiyonggal.
 ▪ Egyedül az állatokhoz vagyok képes feltétel nélkül kedvesen hozzáállni. Ez nem újdonság, mert minden állatot szeretek, de nagyon csípem a malacokat (nem csak a törpemalacokat) és az elefántokat. Mind a kettő okos és érzelmes.
 ▪ Imádom a vidámparkokat. (Legfőképp a durva hullámvasutakat.)
 ▪ Kiskoromban azt hittem, hogy a tévéből látnak engem az emberek.
 ▪ Továbbá azt, hogy minden nemzet külön bolygón él.
 ▪ Nem igazán vagyok oda a gyümölcsökért, viszont a zöldségeket imádom.

Sziasztok! Éjszaka közepe van... holnap... azaz ma pedig 8-ra megyek suliba, ami azt jelenti, hogy 5-kor kelek, de én mégis fenn vagyok még. Jó, mondjuk este 10 körül keltem fel. Aludtam a délután nagyjából 4 órát. Még szerettem volna megmosni a hajam, de nem érdekel. Rájöttem, hogy már csak holnap van sulim ezen a héten, szóval úgymond felesleges. Hétvégén úgysem fog látni senki, szóval akár le is rohadhat a fejemről. Ha pedig mégis alaklulna egy program, lesz időm ezzel foglalkozni akkor. Igazából nem tudom mennyire érződik, de nagyon sz*rul vagyok. Leginkább lelkileg, de kezdem érezni, hogy már a testemre is átterjed. Gyenge és fáradt vagyok. Ott vannak a suliban Beccáék és tök rendesek mind a hárman. Most egy projectbe bele is kezdtünk négyen. Mármint... asszem marketingből az a feladat, hogy az osztályban 4-5 fős csapatokat kell alkotni és mindegyik csapat kap egy közeli helyet, amit "meg kell vizsgálni". Este van, fáradt vagyok, nem tudok fogalmazni. Nem érdekel. A lényeg, hogy mi a sulihoz közeli cukrászdát kaptuk. Ott kell majd állnunk, mint négy idióta és megfigyelni a környezetet... meg ilyen marketing szempontból. Most emiatt a feladat miatt van egy egy chatbeszélgetésünk. Kedvesek mind a hárman és igazából ők most az egyetlenek, akikkel beszélgetek. Fogalmam sincs mi történt a barátaimmal, de én már úgy vagyok vele, amit ki is írtam a Twitteremre, hogy senki ne merje a barátomnak nevezni magát, mert fejbe b*szom. Nem érzem, hogy lenne barátom, vagy bárki mellettem állna. Ez alapvetően nem is érdekel, csupán nevetségesnek tartom, hogy mennyire könnyen otthagynak a "nagy barátaim" a nehéz pillanataimban. Nem véletlenül válaszolom a barátaimnak mindig, amikor írják, hogy "rám számíthatsz", hogy "majd meglátjuk". Naná. Mindenkire számíthatok a jobb pillanataimban. Ezt nem kétlem. Igen, nyugodtan vegyétek magatokra. Mindegyik barátom aki annyira érdeklődik irántam.

Ma anyummal is összevesztem. Annyira hülyeség az egész, de mi nem tudunk nem összeveszni. Nem mondom, hogy csak az ő hibája, de ez az egész abból ered, hogy nem ismer és ami a legviccesebb, hogy nem is próbál megismerni. Nem akar. Össze sem tudom számolni az alkalmakat, amikor hozzá beszéltem, ő pedig a telefonját nyomkodta, mosolygott, valakivel beszélgetett, én pedig csak visszakérdeztem, hogy "hallod?", erre ő vagy egy kis szünet után "igen, miért ne hallanám?", vagy felháborodik, hogy visszakérdezek. Szerintem még azt sem tudná megmondani, hogy ki a kedvenc BIGBANG tagom. Biztosan rávágná, hogy Jiyong, mert róla szoktam beszélni. Sírtam is már előtte miatta, de azt sem hiszem, hogy komolyan vette. Nem ő az egyetlen... de mégis csak az anyámról van szó, akinek támogatnia kéne. Ezután az lenne, hogy elkezdene "mentegetőzni", hogy ő nem tudja ezeket a neveket és persze, mint mindig, neki állna feljebb. A BIGBANG tagok neveit ha nem emlegetem állandóan, akkor akármi legyek, komolyan. Csak azért nem tudja a neveiket, mert egy cseppet sem érdekli miről pofázok. Az már csoda, ha annyit válaszol, hogy "hmm" vagy "aha". Úgyis én lennék az, aki "nem mondok el neki semmit". Nos, először is de, elmondok neki dolgokat, csak sz*rik rá, másodszor pedig ha valamit nem mondok el neki, az nem véletlen. Nem bízom benne, ami hiába szomorú, ez van. Nem úgy nem bízom benne, hogy majd pletykál, vagy valami, csupán nem érzem úgy, hogy el akarok neki mondani bármit is. Minek tegyem, ha meg sem hallja?

Ma hazajöttem. Igen, puffogtam, mert nem volt jó kedvem... persze annak az okát sem tudja. Nem tűnik fel neki, hogy depresziós a saját lánya. Csak "hisztis" vagyok. Állandóan csak hisztizem, meg bunkó vagyok, de az nem tűnik fel neki, hogy nem vagyok boldog. Nem tagadom, tényleg hisztis személyiségem van... ez tény... de nem csak erről van szó. Az sem tűnt fel neki soha, amikor megvágtam magam, de még az sem amikor rózsaszín volt a hajam vége és ez a legnevetségesebb szerintem. Szóval igen... ma "hisztiztem". Igazából csak nem jópofiztam és nem mosolyogtam, de azt bunkóságnak tudta be. Egyetlen rossz szót sem szóltam hozzá. Alapjáraton nem beszélek sokat és nem vagyok a mosolygós fajta, de ezzel ugyebár nincs tisztában. Elmentem edzeni miután hazaértem, aztán mikor végeztem, megmelegítette a kaját. Ránéztem és: "tegnap este mondtam, hogy edzés után egy óráig nem eszem". Mit mondott erre? Azt hogy "negyed órát mondtál". Elkeserítő és egyben nevetséges, már-már szánalmas, hogy ennyire nem figyel oda arra, amit mondok. Tudom, hogy egy órát mondtam és arra is emlékszem, hogy a tőle megszokott módon nem éppen rám terelődött a figyelme. Ezután nem ettem egy ideig, a kaja is kihült már és volt itthon pizzás csiga, meg csokis muffin, elkezdtem azt enni. Természetesen lecseszett még azért is, hogy miért azt eszem. Hadd döntsem már el, hogy mit akarok enni. Ezt neki is mondtam. Nem, még ezért is lecseszést kapok. Mindenért lecsesz. Csodálkozom, hogy azért nem, hogy mondjuk ülni merek.

Egy valamin nem csodálkozom: persze, hogy más sem marad meg mellettem, ha a saját anyámat sem érdeklem és még neki sem vagyok elég jó.

Így a végére: szeretem anyumat, de sajnos helytálló amit itt leírtam.

A nap hátralévő részét átaludtam. Úgy döntöttem inkább alszom. Azért nem tud leszidni senki, azt csak nem csinálom olyan rosszul... még akkor sem ha szuszogok. Átöltöztem pizsamába, azaz felvettem egy polót és nem érdekelt semmi. Lefeküdtem aludni. Egy keveset sírtam, de ezúttal éppen Jiyong volt az akire gondolva lenyugodtam. Elképzeltem, hogy mellettem fekszik és átölel. Biztos, hogy ebben az esetben ezt tenné. A hátamat is simogatná, mert tudná, hogy mennyire szeretem, aztán úgy aludnék el a karjaiban. Most sem képzeltem el másként. Csak az az egy gond van ezzel, hogy igazából nem történik meg és nem is fog. Attól függetlenül úgy aludtam el, hogy azt mondtam magamnak, "csak várnom kell még és megtörténik". Félálomban elhittem a saját hazugságomat. Felkelve is Jiyong jutott eszembe először és ugyanúgy mellette keltem fel, ahogy elaludtam. Az a legérdekesebb, hogy még ha ő tesz boldogtalanná, ő az aki segíteni tud. Minden rosszat elsöpör az útból. Több, mint 8000 kilóméterre van tőlem, a létezésemről sem tud, de mégis ő az, aki boldogságot csempész az életembe, aki éltet.

Csak Jiyong legyen nekem, senki másra nincs szükségem.

Let's get the party started! Ez itt a Songs For You bejegyzés-sorozatom második része. Most is random összeválogattam nektek pár dalt, szám szerint 6-ot és azt pár mondatban jellemzem. Remélem tetszeni fog. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal tudok nektek újat mutatni.

▶ Demi Lovato - Neon Lights [ Play ]

Let's talk about Demi Lovato first. Nem akarom sokáig húzni, de imádom ezt a nőt! Régebben még lányt mondtam volna, de az évek sokán gyönyörű nővé érett. Büszke vagyok rá. Sosem volt vele bajom, de a rajongójává csak azután váltam miután megjelent a "Heart Attack" című dala, amely a mai napig a kedvencem tőle. A dalai sem nyerték el annyira a tetszésemet régebben, de már minden értelemben odavagyok Demiért. Kedves és erős. Örülök neki, hogy boldog. A "Neon Lights" című dalát először egy remixben hallottam. Ott tetszett meg legelőször. Nagyon jól megcsinálták. Azután hallgattam csak meg az eredetit és az is rögtön az egyik kedvencemmé vált. Ezért is ajánlom nektek annyira. Jó, kis pörgős, fülbemászó dal, a klipje szerintem nagyon látványos és Queen Demi hangja is fantasztikus. Imádom benne a haját is! Fighting, my queen! You are amazing!

▶ B.o.B - Airplanes ft. Hayley Williams [ Play ]

Ezt a dalt szerintem mindannyian ismeritek. Nem egy mai darab, de biztos vagyok benne, hogy akik kicsit idősebbek... úgy értem már például nem 15 év alattiak, azok hallhatták régen a rádióban, a Viván, vagy bármelyik zenecsatornán. Régen hallgattam rádiót és ilyen adókat is néztem. Még persze akkor, amikor érdekeltek az ilyen zenék. Jó, most is vannak olyanok, amiket meghallgatok azon közül, mert ugyabár mindenféle zenei stílust szeretek, de alapvetően nem vagyok oda azokért, amik a rádióban mennek. Nem tudom miért, de unalmasnak találom őket kissé. Múltkor viszont amikor a Mekiben ültünk Beccával, ez ment és akkor ugrott be újra, hogy mennyire szerettem ezt a számot. Bocsika, hogy ezt kell mondjam, de a Paramore dalok nekem nem jöttek be soha. Mindenki odavolt / odavan értük, de valamiért nekem nem tetszenek a számaik. Hayleynek azonban nagyon szép hangja van, ez nem vitás. Ez a dal pedig a rappel és énekkel együtt szuperül sikerült.

▶ GI - DoliGo DoliGo [ Play ]

Erről a dalról nagyon sokan azt írják, hogy mennyire rossz. Nekem nagyon tetszett már akkor, amikor először hallottam. Jó, a klipje nekem sem a kedvencem... az kicsit érdekesre sikerült, viszont maga a tánca tetszik és szeretném is majd megtanulni. Azért nem tetszik olyan sok embernek, mert a GI eredetileg egy fiús stílusú, azaz egy "tomboy" csapat volt, aztán most teljes tagcsere következett be a bandában, ezzel együtt a koncepció is 180 fokos fordulatot vett. Ez inkább szexisebb lett, míg a többi, az előző klipek és dalok sokkal fiúsabbak. Én eddig nem ismertem őket, de ez a daluk nekem bejön, akárki akármit is mondjon. Nagyon tetszik benne az első raprész. Szerintem jó bulis és fülbemászó lett. Az MV sem lett pár részen kívül olyan vészes. Én aranyosnak és tehetségesnek tartom ezeket a lányokat. Sok sikert kívánok nekik a továbbiakban. Remélem lesz egy nagy áttörésük és nagyobb hírnévre tehetnek szert. Engem megfogtak, én odafigyelek majd rájuk. Érdemes megnézni emellett a táncverziót is! Szintén figyelmetekbe ajánlom, ha netán nektek is tetszene a dal.

▶ FEMM - Wannabe [ Play ]

Én mondtam, hogy a FEMM-ről többször is fogtok még itt hallani... illetve olvasni. Nagyon szeretem a zenéiket! Ez a klip elvileg a "táncverzió" de én talán inkább dalszöveges verziónak hívnám. Az eredeti klipnek még ennyi értelme sincsen, hogy így fogalmazzak. Ide kattintva azt is megnézhetitek, de én ezt a verziót sokkal jobban szeretem. Az a kis "táncocska" is bejön és valamiért nagyon tetszik a különlegessége az egész videónak. A lányok nagyon aranyosak, mint mindig. Kár, hogy szegény Riri drágámat egy r*banchoz hasonlítják állandóan. (Nem csak ebben a klipben.) A dal szövege elég egyszerű, mert sokszor ismétlődik ugyanaz a rész, de mégis sokatmondó és pont ez teszi remekművé, melyet élvezet hallgatni. Legalábbis én valamilyen szinten átérzem a szöveget. Oké, eddig igyekeztem kicsit benn tartani, de most muszáj kiadnom magamból: IMÁDOM ŐKET! Tehetségesek, édesek és szépek. Alig várom, hogy még több daluk megjelenjen. Nagyon jó lenne egyszer találkozni velük, de nem leszek telhetetlen, nekem az is megfelel, ha a távolból támogathatom és csodálhatom őket.

▶ Purfles - A Bad Thing [ Play ]

Nekem ez a trió eddig még soha nem okozott csalódást. Jó, eddig három daluk jelent meg, de mindegyiket imádtam. Már a debütálásukkor megvettek maguknak. Azonnal megkedveltem mindegyiküket (de főként Geonheet). Ezután várni kellett rájuk egy kicsit és megjelent a "A Bad Thing" című daluk, ami kicsit lassabb lett, mint amivel debütáltak, de mégis tetszett. Nem mondom, hogy a kedvencem lett tőlük, de mint mondtam egy rossz daluk sincsen, szerintem. A tánca, illetve klipje sokak szerint "túl szexi", de számomra inkább művészi és elgondolkodtató, persze ehhez hozzájárul a dalszöveg is. Nagyon tetszik a kettő együtt, de külön a dalt is imádom. Nyilván sehol sem csúnyák, muszáj megemlítenem, hogy annyira jól néznek ki ebben az MV-ben. Egy valamit kifogásolnék: Geonheenek nagyon kevés része van, bár szt hiszem itt még egy szavam sem lehet a "Bad Girl" című daluk után, ahol van nagyjából 6 sora. Számomra Wooyoung kicsit túl sok, ő valamiért távolabb áll tőlem, de szépnek szép hangja van, azt meg kell hagyni. Ettől függetlenül Geonhee is tehetséges, ráadásul ő a vezér, mégsem énekel túl sokat. Ez remélem a jövőben változni fog. Sok sikert kívánok nekik. Én biztosan támogatni fogom őket!

▶ Clover - A Guy Who I Know [ Play ]

Ezt a dalt az egyik bejegyzésemben már megemlítettem, de úgy gondolom megérdemli, hogy az ajánlóban is szerepeljen. Egy időben volt, hogy szinte állandóan ezt hallgattam. Vannak ilyen időszakaim, hogy rákapok egy dalra és akkor mindig az szól nálam, de utána sem unom meg. Legalábbis ezzel nem az történt. Magának a klipnek nagyon tetszik a westernes témája. Nem vagyok oda az olyan filmekért, de ott nagyon kreatívan és viccesen lett megoldva az egész. Ezelőtt nem hallottam a Cloverről, de meghallgattam az eddigi dalaikat és mindegyik eszméletlenül jó. Legalábbis nekem elnyerték a tetszésemet. Sajnos már nem aktívak, leszámítva Gilmet, azaz a lányt, ha valaki nem tudná. Nagyon tehetségesnek tartom mind a három tagot. A két fiú fantasztikusan rappel, Gilme hangja pedig elragadó és különleges. Nem csak a rappeléshez, de az énekléshez is ért. A bandától talán ez a kedvenc dalom. Minden van benne, ami nekem bejön. Örülnék tőlük egy comebacknek, az biztos.

Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Neked melyik tetszik a legjobban?
Melyik a kedvenced?
Van olyan dal köztük amit eddig nem ismertél?
Van olyan előadó köztük akit eddig nem ismertél?
Írd meg kommentben!