Nya sziasztok!! Jó régóta nem jelentkeztem, igaz? Mondanám, hogy sajnálom, de nem mondom. Igazából nekem is rossz érzés feljönni az oldalra és látni, hogy nincs friss bejegyzés. Nem tölt el jó érzéssel, ha nincs semmi frissítés, de nem fogok sajnálkozni azért, mert elfoglalt voltam és nem jutott időm írni. Illetve időm talán lett volna, hiszen mindenre lehet időt fordítani, amire szeretnél, de nagyon fáradt voltam. Ezzel együtt azt se felejtsd el, hogy ha valaki szeretne időt fordítani rád, akkor megtalálja a módot, ha pedig nem, kifogásokat fog találni. Nem egy vidám dolog, de nagy igazság, sajnos. Ez mindenhol így van. Ha valakinek igazán fontos vagy, nem fog feladni téged. Én pont ezért nem adom fel Jiyongot, mert... ő az, aki igazán fontos nekem. Jaj... emlékszem régen mennyire oda, meg vissza voltam a barátaimmal, hogy mennyire szeretem őket. Akkor ez úgy is volt, de az én naiv énem képes volt azt hinni, hogy majd bármelyiknek is annyira fontos lehetek, mint amennyire ők voltak nekem. Nem mártírkodok, de az az igazság, hogy akármennyire is bunkó személyiség vagyok, azárt bármit képes vagyok megtenni, aki fontos nekem. Azonban állandóan azt tapasztaltam, hogy ez nem kölcsönös. Akkor nem is zavart, mert kutya módjára rohangáltam utánuk, de ráeszméltem, hogy nem értem miért is váltottam át kutyára, amikor az én személyiségem egy macska... mondhatnám úgy is, hogy a patrónusom is egy cica, meg minden más. A macska is tud hűséges lenni, de az ő bizalmát nem olyan egyszerű kiérdemelni. Pont ilyen vagyok most. A szokásos buszutamon el is gondolkoztam még a minap - azt hiszem szerdán -, hogy ez ugyan rossz tulajdonság, de annyira nem vagyok alkalmazkodóképes. Az életben ez egy nagy hátrány, mert a munkahelyen, meg mindenféle közösségben szükség van arra, hogy az ember tudjon alkalmazkodni. Ez em feltétlenül azt jelenti, hogy meg kell alázkodni, én mégis úgy fogom fel. Nekem nem megy, sajnos.

Meló, azaz sétálgatás a Budai várban

Hétfőn és kedden ugye nem volt suli a nemzeti ünnepünk miatt. Azon a két napon nem igazán csináltam semmit. Igyekeztem kipihenni előre a hetet. Csak szerdán volt sulink... legalábbis Beccának és nekem. Volt ugye ügyvitelünk, amin nem igazán csináltunk semmit. Annyira rossz érzés, hogy nem tudok aludni a suliban, pedig mindig olyan álmos vagyok ilyenkor. Nekem nem nagyon megy, mivel annyira nem tudok kényelmesen ledőlni a padra. Mást viszont nem igazán tudok csinálni. Talán rejtvényt fejteni, de már az is unalmas. Minden unalmas. Egy megszomorodott nyanyának érzem magam. Az is vagyok... csak kívülről nem látszik a "nyanya" része a dolognak. Ezután etika volt, amin a tanár arról beszélt, hogy meg kell találnunk a célunkat az életben és azért küzdeni. Végig egyetértettem vele és aprókat bólogattam, hogy ez pontosan így van. Nekem megvan a célom, ami egy személy, de az ugyanúgy lehet cél, mint akármi más. Ezután angolunk jött, amin kiosztották az előző órán írt dolgozatokat. Azt mondtam rá, hogy nem lesz ötös, de egyes sem. Lol... hát... egyes lett. Kicsit nevetséges volt, mert mondta a tanár, hogy nem jó ha mással helyettesítjük a szavakat, azokat ugyanúgy kell tudni, ahogy le vannak írva. Bocsika, én nem fogok magolni. Szerinte egy angolul alig tudó ember jobban megérti a hold-ot, mint a wait-et... de oké. Jaj, de irritáló az a tanár. Tanárnak legalábbis szörnyű. Mindegy, van egy egyesem, ez van. Sírni nem fogok, mert pont nem érdekel. Ez is csak azt bizonyítja, amit mindigis tudtam, hogy a jegyek nem tükrözik a tudást. A tanár ezután bejelentette, hogy elmarad az óra, viszont mi maradtunk Beccával egy ideig, mert 5-re mennünk kellett a munkával kapcsolatos oktatásra. Pont akkor hívta fel őt a nő, hogy 6-tól 7-ig lesz, szóval eldöntöttük, hogy hazamegyünk előtte. Itthon voltam 2 órát, aztán indultam vissza. Én ott voltam időben, de megvártam őt, ezért 10 perces késéssel értünk be. Ott volt egy kis kavarodás, mert eredetileg úgy beszéltük meg, úgy szólt a szerződésünk, hogy Beccával egy helyre megyünk, a Batthyány térre. Nos, hívták az embereket és mindenkinek adtak egy kis füzetkét, amire rá volt írva a helyszín, hogy hova menjen. Az elsők között szólították Beccát, de én már azt hittem, hogy rólam el is feledkeztek, mert csak a legvégén mondták a nevem. Ő a Batthyány teret kapta, én viszont a Nemzeti Galériát. Hangot is adtam a nemtetszésemnek. Mondtam a csávónak, hogy a szerződésemben nem ez állt, meg nem ez volt megbeszélve. Együtt jelentkeztem a barátnőmmel a térre. A csávó "vissza is vágott", hogy vele nem írtam semmilyen szerződést. Mondom: "veled nem, de a szövetkezettel igen". Ezután végül mind a ketten a Galériához kerültünk, ami angolnyelvű volt. Ott angolul kellett közvéleménykutatást végezni. Végül beleegyeztem, mert legalább együtt voltunk, de akkor sem ez volt megbeszélve. Szerintem utána még nekik állt feljebb, hogy én ezt szóvátettem, tök jogosan. Végül mégis jól sült el az a nap. Egész nap a Budai várban sétáltunk sé beszélgettünk. Tök jó volt! Élveztem azt a napot. Az idő is szuper volt és végig elhülyéskedtünk ott ketten 13-tól 17-ig.

03.18. - Péntek - Az utolsó zabálás

Végül úgy alakult, hogy pénteken nem mentem be dolgozni. 2 óra lett volna, de én akkor is szerettem volna elmenni. Igazság szerint kissé felb*szták az agyam. Névszerint Becca. A lényeg, hogy reggel, amikor pont időben fenn volt, hogy elinduljon, írt, hogy ő nem megy, mert felesleges és, hogy nem tudott aludni, stb. Nem is tudom hol kezdjem. Írtam neki, hogy persze, akkor álljak ott egyedül, mint egy hülye. Erre mondta, hogy amúgy is egyedül álltam volna, mert nem egy oldalon voltunk, meg minden... meg hogy én nem mentem volna át az ő oldalára. Most tényleg rám fogta? Nagyon tudom utálni, ha valaki felelőtlen. Ha egyszer elvállal valaki valamit, akkor teljesítse már. Az iskolával kapcsolatban is. Sokszor hallom, hogy az osztálytársaim is panaszkodnak, hogy rosszul vannak, meg sokszor hiányoznak. Van, ami érthető, de attól még mert én nem panaszkodom, nem azt jelenti, hogy sose vagyok rosszul... és csak azért mert ők hisztiznek, megkapják a lehetőséget, hogy pihenjenek, meg ilyenek. Komolyan ennyire sokat lehet elérni hisztivel? Oh, mindegy, most nem erről volt szó. Nagyon irritálónak tartom, ha valakinek nincs szinte semmi felelősségtudata, illetve ha nem tisztességes. Nem azt mondom, hogy én 100%-ig az vagyok, de azt sem mondtam soha, hogy magamat szeretem. Egy bizonyos szint után viszont engem is zavar. Most azért nem menni el dolgozni, mert "úgyse látják". Rendben. Az b*szott fel a legjobban, hogy ő rángatott bele az egészbe, ő hívott el és akkor még ő hagy faképnél ilyen helyzetben. Persze, hogy ezek után cseszek majd bemenni... viszont nem is várom el érte a fizetést. Pénteken tehát fostam ezen után az egészre, elegem volt, így visszafeküdtem. Nagyon nagy bűntudatom volt és szégyenérzetem, hogy nem mentem el dolgozni, de vannak ilyen szégyenteljes döntések az életben... és csak nekem ég le a pofámról a bőr emiatt? Miután felkeltem, egész nap csak zabáltam, mert ideges voltam a másnap rám váró nyelvvizsga miatt. A legrosszabb az egészben az volt, hogy egyedül kellett átvészelnem. Ez zavart a legjobban. Ha még hívhattam volna valakit, hogy velem legyen, nem féltem volna annyira. Hachit megkértem, hogy jöjjön el velem, de nem tette. Mondtam neki, hogy ilyenkor lenne a legnagyobb szükségem egy barátra és nem máskor, de ez is csak megerősített abban, hogy nincs barátom. Ismételten beigazolódott, hogy az ember csak önmagára számíthat az életben. Ha valaki azt hiszi, hogy van önzetlen ember, aki mellette lesz mindig, az nagyot téved. Illetve a családon kívül nincs ilyen. Anyumnak dolgoznia kellett, ezért nem tudott jönni.

03.19. - Szombat - Szóbeli angol nyelvvizsga

Eljött a szombat. Reggel 8 után egy kicsivel felkeltem. Olyan furcsán éreztem magam. Ideges voltam, de valamiért mégsem látszódott meg rajtam annyira. Nem éreztem annyira, hogy szétáradna bennem a "félelem". Persze, bennem volt az a kellemetlen, nyomasztó érzés, hogy éppen vizsgázni készülök, de közben úgy voltam vele, hogy egyedül leszek, nem lesz ott velem senki, nem támaszkodhatok senkire, muszáj, hogy magam boldoguljak. Inkább erre koncentráltam, felnőttesebbnek is éreztem magam, hogy senki nem volt a s*ggemben... ez azonban nem azt jelenti, hogy jó volt egyedül menni. Felöltöztem szépen, kisminkeltem magam, összefontam a hajam és küldtem Jiyongnak egy üzenetet, hogy b*ssza meg amiért ilyenkor nincs velem. Mennyivel könnyebb és jobb érzés lett volna elindulni, ha akkor egy annyit ír nekem, hogy "fighting"... arra azonban várhattam volna egy életet... vagy nem csak egyet. Aznap úgy délután 4 óráig nem ettem semmit, csak szőlőcukrot. Mást nem tudtam leeröltetni a torkomon. Vizet is alig ittam, de állandóan pisilnem kellett. Nem is értem ezt. Ha ideges vagyok, akkor mindig pisilnem kell, még ha egy napja nem is ittam, akkor is. A Ferenciek teréig mentem 3-as metróval, onnan pedig busszal tovább. Persze először rossz oldalon jöttem fel az aluljáróból. Néztem a menetrendet, meg a busz irányát és furcsa volt nekem, hogy átmegy a hídon. Tudtam, hogy nem Budán van a hely, ezért leesett, hogy rossz oldalon vagyok. Átsiettem a másikra, aztán felszálltam a buszra. Leszállva arról, besétáltam a suliba és nagyon meglepett, amit ott láttam. Jiyong fogadott egy csokor rózsával. LOL... na az aztán tényleg meglepne. Khm... komolyra fordítva a szót, meglepett, hogy sokan voltak. Azt hittem alig leszünk, hiszen szombat is volt és nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan vizsgáznak egyszerre. Amikor az előző helyre mentem szóbelizni, alig voltak annál a teremnél, de itt mindenhol hemzsegtek az emberek. Igazából ez érthető, nem is tudom miért gondoltam, hogy kevesen lesznek. Bele se gondoltam, hogy egyszerre mennyien vizsgázhatnak. Szerintem az előző helyen azért nem tűnt fel annyira, mert kisebbek voltak a folyosók és máshogy volt megszervezve az egész. Na meg itt most egyedül voltam. Volt időm ezen töprengeni, ahogy minden máson is. 11:40-kor kezdődött a vizsga, de már 20 perccel előtte ott voltam, ahogy azt megírták. Úgy mentem oda, hogy nem tudtam semmiről, hogy hogyan fog lezajlani a vizsga. Amikor hívtak, bementem és leültem egy padra. Akkor tudtam csak meg, hogy a listening, azaz a hallott szövegértés az első. Nem lett olyan vészes szerintem, de nem akarom elszólni, mert az előző vizsgámon is mindenre azt mondtam, hogy jól sikerült, mégis megbuktattak a szóbeli részen. Ezért most nem fogom azt mondani, hogy jó lett, csak nekem tetszettek a feladatok. Először kicsit nehezen ment a koncentrálás valamiért, de aztán sikerült belerázódnom. Ez a hallott szövegértés sokkal jobb volt, mint az előző. Jóval értelmesebb és több esélye volt az embernek jó választ adni. Miután azzal végeztem, megnéztem, hogy mikor lesz a szóbelim. 13:40-kor kezdődött, ami azt jelentette, hogy 1 órát vártam ott. Kimentem cigizni, aztán benn ültem és zenéthallgatva sudokut fejtettem. Nehezen ment, mert nem tudtam 100%-ig arra koncentrálni. 13:25-kor odamentem a teremhez, aztán 40-kor szólítottak. 8-an voltunk benn a teremben. Kicsit furcsálltam is a helyzetet, mert azt hittem, hogy már kezdődik is az elbeszélgetés, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Fogalmam sem volt róla, hogy mi fog még következni. Annyira nem értettem semmit. Én csak megcsináltam, amire utasítottak, de nem tudtam, hogy mit és miért csinálok. A teremben 8-ból 7 fiú volt és én, ezért is bírtam annyira, mikor a csávó behívott minket, aztán tudta, hogy kik vannak benn, de megkérdezte, hogy én ki vagyok. Mondom: öhm... Gabriella... kizárásos alapon. Az volt az első feladat, hogy 5 perc alatt írni kellett egy mesét a képekről. Mindenkinek másféle volt. Nem tudtam befejezni annyi idő alatt, mert sok gondolatom volt, de nem volt időm leírni. Szóltak, hogy vége, így befejeztem az írást és kíváncsian vártam, hogy mi jön ezután. Fogalmam sem volt a vizsga felépítéséről. Ezután a vizsgapartneremet és engem az egyik teremhez vezetett a srác. Egy fiúval voltam, akivel útközben elbeszélgettem. Neki mondtam, hogy semmit nem tudok. Ő tisztában volt mindennel. Kérdezte, hogy izgulok-e. Nem tudom már pontosan mit válaszoltam, de szerintem azt, hogy igen, egy kicsit azért izgulok. Amikor elértünk a teremhez, én léptem be először egy "good afternoon"-nal. Ezután leültünk a férfi elé, aki kérdezgetett minket. Kicsit arrébb pedig egy nő ült, aki jegyzetelte a dolgokat. Ezt sem akarom elszólni, de szimpatikusnak tűntek. Középkorúak voltak mind a ketten és általánosságban pokerfaceszel néztek ránk, de néha-néha elmosolyodtak. Az elején kérdéseket tett fel a férfi. Először a fiútól, aztán tőlem. Tőlem azt kérdezte, hogy szeretek-e vásárolni. Bírom az ilyen kérdéseket. Mindig ilyeneket kapok, csak mert lány vagyok. Mondtam, hogy nem igazán járok plázákba, meg ilyen helyekre, mert nem vagyok egy lányos lány, de vannak dolgok, amiket szívesen vásárolok, aztán kérdezett az internetes vásárlásról és mondtam, hogy azt már inkább. Ezután el kellett mesélni az általunk írt mesét. Annyira idegesítő, hogy a vázlatomban olyan szép, nyelvtanilag helyes mondatokat írtam, de ott valahogy nem tudtam kinyögni egyiket se. A vázlatra pedig nem nagyon lehetett ránézni. Annyira zavaró, hogy utólag mindig olyan szép mondatokat tudok mondani, vagy akár előtte, de amikor éles helyzetben vagyok, semmi nem jut eszembe. Ezután rövid szituációk voltak. Meg is lepődtem, hogy csak 2-2 reakció jutott mind a két félnek. Például az egyik az volt, hogy láttam, hogy sírt és meg kellett kérdeznem, hogy miért, aztán válaszolt rá valamit, majd arra én is, végül ő lezárta. Nem volt olyan rossz. Tetszett az egész vizsgában, hogy sokszínű volt és nem olyan monoton, hogy akkor most csak úgy beszélj a nagy semmiről. A vizsga legutolsó feladata az volt, hogy a technológiai fejlődésekről kellett beszélnünk a vizsgapartneremmel és 4 szempontot megemlíteni amiben megváltozott az élet emiatt az utóbbi 100 évben. Szerintem egész jól megoldottuk. Az volt a legjobb, hogy nem nyomtuk el egymást. Én kezdtem, de szépen beszélgettünk róla és nem harcoltunk azért, hogy most ki beszéljen. Amikor végeztünk, annyira megkönnyebbültem. Kisétáltunk a teremből, aztán mondtam a srácnak, hogy "ez szörnyű volt". Azt válaszolta, hogy szerinte annyira nem volt szörnyű, mert mind a ketten jók voltunk. Végülis igaza van. Nagyjából egy szinten voltunk és ügyesek voltunk. Kicsit még beszélgettünk, aztán megkérdeztem, hogy merre megy, de ő még megvárta a haverját. Szerencsére hamar jött, ezért hozzájuk csapódtam és végig beszélgettünk így hárman egészen a buszig. Nagyon jól elhülyéskedtünk, igazán jófejek voltak. Ők a buszról leszálltak a Keletinél, én pedig mentem tovább a Ferenciek teréig, ott anyum felhívott és beszélgettünk egy keveset.

 + Elkezdtem nézni a Lie To Me című koreai drámát. Eleinte kicsit unalmas volt, aztán jött az érdekesebb része és most megint kicsit uncsi. Igazából nem rossz. Yoon Eun Hye fantasztikus, mint mindig. Ezen kívül a Coffee Prince-ben láttam csak, de az ott nyújtott alakításával azonnal belopta magát a szívembe. Egy kicsit idegesít úgy az összes doramában, hogy a fiúk mennyi mindent megtesznek a lányokért benne. Jó, nyilván ezért sorozat és nem a való élet, de néhol azért nevetséges, hogy ennyire papucsot játszanak benne a csávók. Néhol irritáló, de nem baj, mondván, hogy a büdös életben nem találsz ilyen srácot, úgyhogy nézzed ezt és itt éld ki az ilyesfajta vágyaidat. To be honest, nekem nem is kéne egy papucs-boyfriend.

 + Képzeljétek... most március 26-án veszek majd részt életem első Mondoconján. Nem tudom milyen lesz. Igazából annyira nem is elengedhetetlen része az életemnek, mert sosem láttam értelmét. Vagyonokat fizetni konkrétan a semmiért. Oké, talán vannak jó cuccok, de kinek van kedve arra is költeni ezek után? Jó, biztos van olyan, de engem sosem vonzott igazán ez az egész. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy életemben egyszer azért elmegyek, hátha megváltozik az eseményről alkotott véleményem. Szombaton biztos megyek, a vasárnapban még nem vagyok biztos.

 + Éppen egy dizájnon dolgozok már... egy ideje, csak sehogy nem akar kirajzolódni. Ha sikerülne úgy megvalósítani, hogy a fejemben elképzeltem, annak nagyon tudnék örülni, mert úgy szép. A másik ok pedig, hogy eddig nem váltottam az Ninaa versenye. Ugyebár pontozi kell egymást és egy csomóan elkezdték már. Nem akarom most lecserélni, ha egyszer megírták erről az egészről a véleményüket. Most, hogy túl vagyok ezen a héten is, belehúzok a dologba, mert nekem is uncsi már ez kicsit.

Jaj, TEDDYJEIM... help... a napokban annyira előjött az allergiám. Oké, nem mintha tudnátok segíteni, nyilván nem azért írtam. Egyszerűen csak gondoltam közlöm veletek, mennyire szarul érzem magam. Egy előző bejegyzésemben megemlítettem a tavasz beköszöntét és azt, hogy ezzel együtt jár egy allergiásnak a folyamatos szenvedés. Mondjuk az nem olyan biztos, hogy folyamatos. Nekem jobb esetben és szerencsére a legtöbbször olyan, hogy egy-egy napon random előjön, de akkor nagyon rossz. Akinek nincs allergiája, annak ez elképzelhetetlen és el sem lehet magyarázni, hogy mennyire rossz. Annyira kellemetlen, hogy egy influenzának jobban örülnék még akkor is ha az tovább tart. A másik az, hogy allergiára hivatkozva otthon se lehet maradni, pedig van olyan rossz, mint egy betegség... ha nem rosszabb. Nekem az az egyik hátránya az egésznek, hogy annyi mindenre vagyok allargiás, hogy fogalmam sincs éppen mi miatt jött ki. Ételre szerencsére nem, de az ilyen pollen, por, mindenféle növény kiváltja belőlem ezeket a reagciókat. Egy valamiben azért reménykedek: hogy elmúlik idővel. Az allergia ugyanis olyan, hogy bármikor előjöhet, de akármikor el is múlhat. Idegesítő egy dolog. Örülnék ha vége lenne. Eddig csak szerda óta szenvedek tőle és már annyira nem érzem, de félek, hogy bármikor újra előbukkan. Ez így is éppen elég ahhoz, hogy úgy érezzem, legszívesebben a falba verném a fejem 0-24-ben.

Szuper 4 napos hétvégét kívánok minden olvasómnak és látogatómnak! Ne felejtsetek el megemlékezni valamilyen formában a hőseinkről a forradalom évfodulójának idején! Pihenjétek ki magatokat a tavaszi szünetre! Hehe~

Lazítós hetem volt... oh yeah! Aludhattam... nos egy picivel tovább... ami igazából elég sokat számít, ha belegondolok. Jó érzés úgy lefeküdni előző este, hogy tudom, nem 5-kor kell kelnem, hogy beérjek 8-ra, hanem csak 11:30-ra kellett mennem. Mondjuk mindig is úgy voltam vele, hogy inkább bemegyek előbb, csak végezhessek hamarabb, de nem panaszkodom. Mostanában annyira fáradt vagyok állandóan, amit nem is értek. Folyton csak alszom és pihenek. Sosem érzem azt, hogy kipihent lennék, pedig hétfőn reggel amikor felkeltem, még a szükséges 8 óra alvás is megvolt. Ha a lányokkal el tudok hülyéskedni a suliban, akkor az feldob és akkor ezt el is felejtem, de amint hazaérek, rögtön álmosnak érzem magam. Nem tudom ez mitől lehet, mert aludni sosem szerettem. Mindig úgy voltam vele, hogy csak időpocsékolás. Lehet, hogy a szevrezetem pont ezért igényli most annyira... vagy csak mert nem vagyok boldog és amikor alszom, mindenkinek sokkal jobb. Ez a hetem egyébként jól telt. Vicces volt mind a három nap, amit ott töltöttem. Leginkább a hétfő és a kedd. Az első napon Becca nem jött suliba, de Liával és Miával éppen eléggé elszórakoztunk. Persze ez nem azt jelentette, hogy nem hiányzott. Hiányzik ha nincs suliban és ez k*rvára zavar engem. Nem kellenek nekem már barátok! Nem akarok függeni senkitől. Gyorsíráson volt egy kisebb botrány.

Az órán csapatokban kellett dolgozni. Én előreültem egy paddal, mert úgy jött ki. Nem Liáékkal voltam, hanem Jennyvel, Caseyvel és még három lánnyal. Nekünk az volt a feladatunk, hogy a 4-től a 8. leckéig ki kellett gyűjteni a rövidítéseket, illetve elmondani, hogy miről szól és írni 6 példamondatot. A tanárnő engem jelölt ki főnöknek... méghozzá ezekkel a szavakkal: "Gabika legyen a főnök". WHAT THE F*CK? WHY? Gabika? WHY? SRSLY?! Ennek elmondom az okát, hogy így hív. Van kát másik Gabriella is az osztályban rajtam kívül. Az egyiket elkezdte Gabikának hívni és most, hogy megjegyezte, hogy az én nevem micsoda, rendszerint engem is ezzel a becenévvel illet. De ne má'!!! Cassie, vagy még talán Gabriella. A többi tiltott! Pedig még arra is emlékszem, hogy neki is elmagyaráztam miért vagyok Cassie... mint ahogy az összes tanárnak egyesével. Kicsit sem volt unalmas. Örülök, hogy már nem lesz új tanárunk... de ha lenne se érdekelne most már. Úgyse tudják megjegyezni a Cassiet... pedig szinte az összesnek elmondtam még a sztoriját is, mert azonnal jött a kérdés, hogy "hogyan jött a Cassie?" Anyámból jött b*sszus.

Miután kijelölt lídörnek, megbeszéltük a dolgokat és megalkottuk a mondatokat is gyorsírással... nem akarok egoista lenni, de nagyrészt nekem köszönhető. Én mondtam kreatív mondatokat és nekem köszönhetően tudták azt leírni. Asszem jogosan lettem én a leader. Volt egy ilyesmi mondatunk: "Petra bátran tekercsel a Mátrában." Erre a tanárnő mondta, hogy milyen hülye, értelmetlen mondatokat írtunk. Mondom: attól még mert a tanárnő nem érti, értelmes. Ezután kimentem a táblához és elmagyaráztam, hogy ezek a leckék miről szólnak, majd felírtam két mondatot a sajátjaink közül, aztán folytattok az órát... vagy a szünetet. A legtöbbször alig tudjuk megkülönböztetni, hogy mikor van szünet és óra. Én olyan vagyok, hogy ha kiadja a feladatot, megcsinálom, de azt amit kell csinálni 5 tanóra helyett 1 tanórában is simán le lehetne adni.

A kis cicaharc...

A botrány végül abból adódott, hogy nagyjából elmondta az órai munkára adott jegyeket. Van az oszályban összesen két fiú és abból az egyikkel olyan szinten kivételezik. Mondta, hogy csak neki ad ötöst, mindenki másé 4-es vagy rosszabb. Na ezen kiakadtak az emberek, teljesen jogosan. Ez a kivételezés olyan szintű, hogy neki nem kell dolgozni órán, mert "ő úgyis tudja", neki semmit nem kell csinálnia, szinte még a dogát sem kell megírnia. Ha ő mond valamit egy kicsit másképp, az jó, mert "egyedi rövidítés", de ha mi mondunk ugyanúgy valamit, akkor nem tudjuk az anyagot. Nagyon gáz. A legviccesebb az egészben pedig az, hogy észre sem veszi magáról a nyanya, hogy kivételezik. Mondtuk is neki, de ő tagadja. Nagyon furcsa egyébként az egész nő. Aki nem ismeri, annak nem is lehet jól megfogalmazni, hogy miért. Mintha skizofrén lenne, vagy nem is tudom. Vannak ritka pillanatai, amikor az az aranyos nénike, de rendszerint ennek hamar vége, mert elgurul a gyógyszere és akkor egészen megváltozik. Annyira szenilis, or what. Például az óráján nevetünk és akkor már rögtön magára veszi, hogy biztosan rajta nevetünk. Senkit nem érdekel kb az sem hogy ott áll a teremben és akkor majf biztosan rajta fogunk nevetni. Állandóan azt mondja, hogy rajta nevetünk és akkor szó szerint besértődik és flegmázni kezd. Na meg hogy a telefonról nézzük az anyagot. Ja... hogy tudnánk onnan lesni, mikor a Googlen sincs fenn erről semmi. Sehol nincs fenn erről semmi. Gyorsírásról beszélünk, könyörgöm. Az őskorban használták! Az a nő olyan naiv még ráadásul... meg ha szeretnéd meggyőzni, akkor a legkisebb dologban sem lehet, mert minden úgy van, ahogy ő mondja. Szinte fel sem fogja, hogy mit mondasz neki, csak hajtogatja amit ő lát jónak. Ha mondjuk neki, hogy nem rajta nevetünk, azt sem hiszi el. Mellé pedig mártírkodik is sokszor, hogy ő mit meg nem tesz értünk. Okay, én azt értékelem, hogy sokszor jó jegyet ad. Legtöbbször ezért is kussolok. Én hozzá se szólok már, csak ha nagyon muszáj. Úgy vagyok vele, hogy hülyékkel nem állok le veszekedni. Például mond valaki egy észérvet és rácáfol, hogy az nem úgy van. A másik pedig, hogy ha kérdezünk tőle valamit, akkor vagy az a válasz rá, hogy ezt már vettük és tudni kéne, vagy nem arra válaszol amit kérdeztünk, hanem elkezdi előröl mondogatni a betűket. Nagyon fárasztóak az órái... leginkább emiatt. Igaz, hogy semmit nem veszünk órán kb, de ezzel képes lefárasztani. Amikor mondta, hogy én hátráltatom Beccát, akkor is jobbnak láttam csendben bólogatni és nem válaszoltam rá semmit.

Na és most órán a kis mintadiák kapott csak ötöst, az osztálytársaknak meg ez nem tetszett. Jogos volt a felháborodásuk, egyetértettem velük, de semmi értelme nem lett volna beleszólnom, így inkább csendben maradtam. Akkor szembesítették azzal, hogy milyen szinten kivételezget azzal a sráccal. Tényleg a legviccesebb az egészben nem is az, hogy ezt mondtuk neki, hanem az osztálytársam valahogy így fogalmazott, utánozta a tanárnőt: "XYka nem kell hogy dolgozzon órán"... és ezen akadt ki, hogy XYka... a "ka" becézésen, hogy ő nem szólította még így soha. HELP! Aztán mondtuk is neki, hogy de nem azon volt a hangsúly, erre ő: "de"... hát oké. Hülyékkel nem éri meg leállni vitatkozni, már bocs. Én négyest kaptam egyébként, amit elfogadtam. Ez volt a tanárnő döntése, ellenkezni nem fogok és felesleges is volna, pedig megérdemeltem volna az ötöst. Én azon "akadtam" ki, hogy az órai munkát a tudás szerint osztályozta. Ez hülyeség. Oké, hogy az a srác jó ebből, ezt nem is tagadom, senki nem tagadja, megérdemli, de az órai munkára adott jegyet éppen azért találták ki, hogy ha valakinek esetleg nem megy olyan jól a tananyag, de látja a tanár, hogy azért szorgalmas és igyekszik, azt tudja értékelni. Szerintem sokan vagyunk így, akik szorgalmasak, de egy emberen kívül senki nem kapott ötöst.

Hogy tudtam eddig Snapchat nélkül élni?

Ezután két adózási ismeretek volt... elvileg. Mármint volt, csak én SEMMIT nem jegyeztem meg az órából. Az sem tűnt fel egy ideig, hogy a tanár bejött és elkezdődött az óra. Liával és Miával egész órán hülyéskedtünk. Én hátrafordultam hozzájuk és egész órán egy telefonos alkalmazással szórakoztunk, ami nem más, mint a Snapchat. Oké, az alcímben már ígyis lelőttem a poént... de amit szeretnék itt megemlíteni, hogy odavagyok ezért az alkalmazásért. Hétfőn nekem még nem volt letöltve, így csak Lia telóján hülyéskedtünk ezzel. Annyi hülye képet csináltunk és végig szakadtunk. Van abban ugye face swap, ami kicseréli két ember fejét. Vagy rajzét, állatét... nos és mindent, amit felismer. Nekem valamelyik nap ezután a poszteren lévő Seungri és Jiyong lábával cserélte ki a fejemet. Nem tudom azt hogyan csinálta, de nagyon nagy. Emellett vannak mindenféle más hülyeségek és effektek. Nyuszi, kutyus, zombi, stb. Egy dolog van benne, amit nem tudom, hogy most negatív, vagy pozitív dolog. Némelyik effekt állandóan megvan, de vannak olyanok, amik mindennap változnak. Némelyik eltánik, ahelyett meg jön új minden egyes nap. Ez abból a szempontból rossz, vagy nem mindig tudod kiélvezni mondjuk azt, ami neked tetszik, de a változatosság nagyon is bejön. Mindig van valami új és ez tök jó. Néha mondjuk visszajönnek régiek is és ez a legjobb! Az órán kicseréltük a fejünket egymással, Mr. Beannel, Miley Cyrusszal, én egy rajzzal is, ami Lia kedvence lett... még a hívóképemnek is beállította, így mondtam, hogy majd ha rossz napja lesz felhívom. Oh és én Jiyonggal is, amiről Instagramra is feltettem egy képet. Hazaérve én is letöltöttem ezt a programot és anyummal is jókat nevettünk rajta.

Kedden már jött suliba Becca és nagyjából ugyanannyit csináltunk mint hétfőn. Snapchateztünk egész nap. Sajnos 8-ra kellett menni az egész osztálynak, amit előző nap este tudtunk meg, ahogy az lenni szokott ebben a suliban. De egyébként nagyon jó suli, ha szeretitek a szervezetlenséget és az átb*szást. Love The Way You Lie, right? lol... Eddig ez olyan óra volt, amin három csoportra voltunk osztva és úgy ellett bejárni. Nagyon jó volt... most viszont mindenkinek benn kellett lennie, mert elkezdtünk tanulni az iktatást. Beccával is beszéltük, hogy nem értjük miért kell ezt tanítani. Ott van a program. Oké, hogy egyszer elmagyaráz dolgokat a tanár, az jól jön, de annyira nem olyan nagy cucc, hogy ezt így be kelljen gyakorolni. Jó, igaz, hogy a gyakorlás sosem árt, de lusta vagyok, hé...! Szívesebben jönnék be később. Mi azért végiggépeztük az órát. Megcsináltuk, amit kellett. Juj... és... van ugye az iktatóprogram. Oda olyan felhasználónévvel léptünk be, hogy "tanulo" és kaptunk mögé egy számot. Nagyon néztem ott, hogy mi lesz és pont úgy jött ki a tanárnőnek a számolás, hogy én lettem a nyolcadik. Én feltűnően örültem neki, így a tanárnő is észrevette és mosolyogva visszakérdezett, hogy ezt szerettem-e volna. Bólogattam rá mosolyogva.

A suliban azután végig a Snapchattel hülyéskedtünk így négyen. Marketingen elő kellett adnunk azt a feladatot, amit még megkaptuk. Nos, azt Mia készítette el még az azelőtti napon, hétfő este. Becca és én mentünk ki előadni. Pontosítva: Becca beszélt a megtöbbet, én pedig néha-néha hozzátettem valamit. Fogalmunk sem volt, hogy miről beszélünk. Az volt a feladat, hogy egy közeli cukrászdát kellett ugye megfigyelni több szempontból. Egyrészt környezeti szempontból, mint vendégek, másrészt, hogy mennyire felel meg az ott dolgozóknak az a munkahelyi környezet. Nem mentünk el oda. Végig találomra válaszoltunk a tanárnő kérdéseire. Jó, azért voltunk előtte, így sok mindent láttunk, de benn nem jártunk. Ettől függetlenül négyest kaptunk rá, ami tök jó! Miután előadtuk amit elő kellett, folytattuk a hülyéskedést, amelyből olyan képek születtek megint. Azon a napon a Lia vs Smeagol volt a kedvencem.

Gyorsíráson már rögtön úgy jött be a tanárnő, hogy nem fogja elfelejteni, amit tegnap történt és ezután magázni fog minket, szóval viselkedjünk ahhoz mérten. Okay... Amikor ezeket mondta, nekem fogalmam sem volt, hogy mi olyan történt tegnap, ami miatt ennyire bedurcizott. Jó, persze az a kis "botrány"... de azért nem gondoltam volna, hogy így felkapja majd a vizet rajta. Annyira nem volt vészes, véleményem szerint. Szünetben meg is tárgyaltuk a női mosdoban Liával és Beccával a hétfőn történteket. Az órák után pedig végeztünk hamar, mert nekünk nem volt utána dokumentációkészítés.

Zsúfolt hét elé nézek...

Beccával megbeszéltük, hogy elmegyünk a Fürgediák szövetkezethez, mert ő talált egy munkát és, hogy arra mehetnénk együtt is. Én nem olyan régen, emiatt regisztráltam ahhoz a szövetkezethez. Elindultunk. Én nem tudtam, hogy hol van, így vakon követtem. Végül addig kóvályogtunk, míg feltűnt, hogy a Kálvin tér közelében vagyunk, méghozzá az Erkel utcában,a hol a "K-pop bolt" is. Azelőtt fogalmam sem volt róla, hogy ott van, de végül abban az utcában meg is találtuk a helyet. Belépve rögtön feltűnt a hely felszereltsége, amit plusz pontnak tudtam be. Egy fiatal, szimpatikus lány segített nekünk. Diktált időpontokat, hogy mikor mi lesz, hol és hogy fogunk dolgozni. Én el is vesztem a sok szó között, így Beccára támaszkodtam, aki írta. Én még nem végeztem teljesen a regisztrációmmal, ezért oda kellett mennem egy géphez befejezni. Ki kellett tölteni pár dolgot, amin először csodálkoztam. Például a magasságomat és a súlyomat. Abban mondjuk logikus, hogy egy 30 kg-os emberre nem sóznak megterhelő melót, de az a szempont is igaz volt, amit Becca hozott fel... a kinézet... néhol sajnos fontos. Volt olyan rész, hogy mihez értek még. Úgy voltam vele, hogy akkor már beírom a gyorsírást, basszus... nehogy már a semmiért tanuljam, legalább ennyi haszna legyen, ha több nem lesz a vizsga után. Miután végeztem vele, odamentem a nőhöz, aki aktiválta a regisztrációmat, ahhoz viszont kellett a TB kártyám száma, ami fogalmam sincs hol van. Anyumnak azonban van egy képe róla, amin megvan a szám, így írtam is neki. Amíg vártam, hogy küldje a képet, leültünk Beccával és megbeszéltük, hogy mi hogy lesz. Jövőhét szerdán lesz egy kis oktatás a melóval kapcsolatban. Eddig még azt sem tudom teljesen pontosan, hogy mit kell majd csinálnom. Egy angol kikérdezés viszont lesz vagy szerdán, vagy csütörtökön, arra nem emlékszem tisztán. A jövő hetem ennek köszönhetően elég zsúfolt is lesz. Hétfőn és kedden kipihenem magam, aztán szerdán, csütörtökön és pénteken meló, szombaton szóbeli nyelvvizsga, vasárnap meló.

Miután mindent elintéztünk, elmentünk a nyugatihoz és ott mekiztünk egyet. Éppen amikor betömtem magamba a sajtburgeremet, anyum megírja, hogy vett nekem Longert. Hát, mondom, köszike azért.~ Így is bűntudatom volt, hogy mennyit ettem már megint. Itthon mivel ahhoz képest elég későn értem haza, lefeküdtem. Mondjuk ha délre értem volna haza is tuti bealszok, ahogyan mostanában szinte állandóan.

Ügyviteli ismeretekkel kezdtünk azzal a nővel, akiről szintén meséltem már, hogy először milyen hárpia volt. A legelső órán nem voltam benn, de mindenki azt mondta, hogy mennyire gonosz. Utána viszont mintha teljesen megváltozott volna. Mások is ezt mondták. Mondjuk megvan a maga stílusa, de egyébként kedves és jófej. Nagyon aranyos, hogy mennyire nem ért az elektronikai dolgokhoz, azaz a számítógéphez és a telefonhoz. Az órán én végig bámultam ki a fejemből és telefonoztam. Nem igazán maradt meg semmi abból, amit a nő mondott. A meghívókat vettük, azt viszont tudom. Az óra végén a megadott szempontok alapján meg kellett fogalmazni egyet a füzetbe, betartva az eddig tanultakat is. Tehát a címzettet, meg mindent fel kellett írni. Én arra kaptam egy 4/5-öt. Örültem neki nagyon, mert így már három jegyem van, szóval nem nagyon kell aggódnom a továbbiakat illetően. Viszont... nem értettem, hogy miért nem lett ötös. Mivel csak gyorsan nézte meg, ugyanis véget ért az óra, nem akartam rákérdezni, meg egyébként sem szerettem volna hálátlannak tűnni, szóval inkább befogtam és elfogadtam a döntését. Mondjuk nem is kötekedni szerettem volna, csak kíváncsi lettem volna az indoklásra.

Etikán olyan feladat volt, amiben szerencsére nem igazán kellett részt vennem, csak oda kellett figyelni. Négy emberre volt szükség. A két fiú volt benne, mint vádlott és ügyvéd, plusz még két csaj ugyanebben a szerepben, akiket ki nem állhatok. Legalábbis az egyiket nagyon nem. A lényege röviden annyi volt, hogy először meghallgatta a fiúkat a tanár, aki azt mondta, hogy kiraboltak egy bankot, ő meg a tettestársa, aki kinn volt akkor a folyosón... és kérdezte hol van elrejtve a pénz, fegyver, stb. Ha az egyikük vall, akkor aki nem vall börtönbe kerül 10 évre, míg a másik csak 1 évet kap, ha egyikük sem vall, akkor távozhatnak, ha mind a kettő vall, akkor 5-5 évet kap mind a kettő... ők viszont nem tudták, hogy a másik mit tett. Valahogy így volt - annyira nem figyeltem oda. A fiú végül nem vallott, míg az a p*csa igen. Nagyon szép dolog volt tőle, de Miával már az elején megbeszéltük, hogy ez lesz. Nem vártunk mást. Ja igen, négyünk közül csak mi ketten voltunk benn suliban, de ő is elment az óra után, mert nem ugyanabban az angol csoportban vagyunk.

A sok hülye ember...

Ezután átsétáltam a másik épületbe, ahol három angol volt. Jaj, de nem szeretem az angol órákat. Már sokszor leírtam, így nem fogom megint ecsetelni, de nagyon rossz, na. Szódolgozatot írtunk az előző három feladat szavaiból. Becca a chatbeszélgetésünkbe elküldte a harmadiknak a szavait, ami aranyos dolog volt tőle. Egy kivételével mindenhova írtam valamit. Ötös nem lesz, de azért egyes sem. Egy kakikavaró osztálytársammal kellett dolgoznom az órán. Becca és én arra mindig jók vagyunk angolórán, hogy segítsünk, de amúgy meg le vagyunk sz*rva. Vicces. Na sebaj. Megoldottam vele a feladatot. Nagyon rossz volt egyébként vele dolgozni, mert végig vihogott a többiekkel és nem tudtam haladni vele. Én írtam a saját részemet... és többnyire az övét is, mert párban kellett eljátszani egy telefonos beszélgetést, ahogy minden órán.

Kifelé menet nem köszöntem a hülye portásnéninek. Jó, igazából gondolom valami recepciós, vagy nem tudom micsoda, de az a lényeg, hogy amikor jöttem be az épületbe, akkor megnyomtam a gombot, amely jelez neki... ő szintén megnyom ott egy gombot, amely kinyitja az ajtót. Van hozzá chipes kártya is, de minden diáknak egyébként is felesleges elkérni egyet. Na szóval annak a nyanyának, aki tipikusan az a nem-tudja-elfogadni-a-korát-nyanya az a feladata, hogy ott ül és megnyom egy hülye gombot, ami kinyitja az ajtót. Én épp jöttem és meg mertem nyomni a bejáratnál lévőt kétszer, ezért nagyon berágott és elkezdett nekem pofázni. Pontosabban nekem és még kát fiúnak akik jöttek, hogy ő nem portás (a f*szt nem) és, hogy ő nem fogja nyitogatni az ajtót. LOL... Reakcióm? "Maga ezt a szörnyen megterhelő munkát kapta, melyhez ez is hozzátartozik. Sajnos az iskolánkban nem áll rendelkezésre annyi kártya, amely elegendő lenne az összes diáknak, de ha lenne is, nem tudom mennyi időm lenne elkérni egyet, amikor 11:30-kor végzek ott és 11:30-kor kezdődik az órám itt. Szóval ha már ott ül, az a minimum, hogy befogja a pofáját és lenyom egy rohadt gombot. Higgye el, én sem azért járok ide, hogy önnel szórakozzak, sajnos itt van órám." - ezt akartam mondani neki, de ahogy észrevettem, mostanában nagyon megfontolt vagyok minden szempontból. Régen még simán beolvastam volna neki, de át kellett gondolnom, hogy tulajdonképpen ebben a helyzetben felettem áll. Ha ő nem nyitja ki nekem az ajtót - ugyan nem sírnék, hogy nem jutok be angolra, de akkor sem tudnék bemenni. Ha összeveszek vele, egyértelműen én jövök ki a helyzetből vesztesen, ezért csak összeszorítottam a számat, hogy ne válaszoljak rá semmit és hallgattam az okos nénit, majd szemforgatva mentem a dolgomra.

Csütörtökön nem volt sulim, ezért sokáig aludtam és nem csináltam semmit igazából. Ihletem sem nagyon volt, pedig szerettem volna összehozni egy bejegyzést. Fáradt voltam és tényleg szinte semmit nem csináltam egész nap. Mamámmal beszélgettem egy kicsit, aztán PewDiePie videókat néztem. Mostanában egyre többet csinálom azt. Emellett igyekszem már valami új dizájt is hozni. Ötletem már nagyrászt megvan, csak a megvalósításhoz vagyok lusta, mert nagyon sok dolgot kéne összehozni egyben. Viszont ha sikerül, akkor egész jól néz majd ki a dizájn.

Pénteken anyummal voltam egész nap. Persze elég rosszul indult a reggel. Úgy volt, hogy elkísér az SZTK-ba a bőrgyógyászatra. Megbeszéltük, hogy akkor lemondom az időpontot, amit 29-ére megbeszéltem egy másik orvossal és elmegyünk most (még jó, hogy nem tettem). Ehhez azonban kellett volna a TB kártyám. Ez kedden is gondot okozott. Sajnos fogalmam sincs, hogy hol van. Átkutattam nálam mindent, de nem lett meg, ami miatt ideges lettem. Nagyon szerettem volna minél hamarabb elintézni amit kell, de így nem tudtam. Már szinte sírógörcsöm volt. Tudom, hogy eltettem egy biztos helyre, csak az aztán olyan biztos, hogy még én sem tudom hol van. Anyum felajánlotta, hogy menjek el vele az Auchanba bevásárolni, de én előbb ezt akartam letudni és nem akartam feladni. Végül leültem az íróasztalomhoz és odajött. Mondta, hogy "fel a fejjel, nem mindig alakulhat minden úgy ahogy eltervezzük", erre én elkezdtem könnyezni és azt válaszoltam, hogy "soha semmi". Hát igen... eléggé úgy is gondoltam és elég sok mindenbe belegondoltam akkor, hogy semmi nem úgy alakul soha ahogy én szeretném. Főleg nem egy dolog, amire a legjobban vágyom. Ezután felöltöztem. Egy kicsit jobb kedvem lett, mert a BIGBANG-es mezemet vettem fel, ami teljesen eredeti, a YG-tól rendeltem. Nagyon szeretem és vigyázok rá. Elmentünk vásárolni. Vettük chipset... ami nagy bűn nálam, de hát most egy ideig nem lesz nyitva semmi... muszáj volt... öhm... 3 csomaggal venni. lol...~ Végre vettünk szemhéjtust is, mert a legutóbbit nagyon tönkretettem. Olyan ideges voltam, hogy nem jön belőle soha normálisan és nem tudom rendesen kihúzni a szemeimet, hogy széttörtem az egészet francba. Nos, a dührohamaim elkerülésén még kicsit dolgoznom kell, de ahogy a szerdai napnál is leírtam, kezdem úgy érezni, hogy egyre érettebb leszek. Már nem szólok vissza senkinek meggondolatlanul. Persze ez azzal is jár, hogy komolyabb lettem és nem érdekelnek az emberek. Már leginkább sehogyan. Barátokra sem támaszokodom annyira kétségbeesetten, mint egykor. A bevásárlás után meghívott kajcsizni... rántott lazacot ettem fűszeres krumplival és hagymakarikákkal, csak hogy még jobban megutáljam magam amiért megint rengeteget zabálok. Sebaj... nyárra meglesz az a 44 kg... menni fog!

Sziasztok! Nem jelentkeztem egy ideje több okból kifolyólag. Leginkább az, hogy nem érzem jól magam és nagyon sokat alszom. Emellett nincs erőm, se ihletem megírni egy bejegyzést. Most viszont gondoltam, hogy legyen már valami friss, mutatok nektek két személyiségtesztet, amit ugyan én már kitöltöttem, de szerintem ez nem akadályoz meg senkit, hogy ugyanúgy válaszoljon a kérdésekre. A teszt megoldásait a bővebbenre kattintva nézheted meg!

Mielőtt azonban belekezdenék, lenne egy kis elintéznivalóm. Méghozzá ennek a szavazásnak a lezárása. Március 11-e van, ami azt jelenti, hogy lezártam a legutóbbi szavazást. A kérdés az volt, hogy melyik K-pop MV-re csináljak reakció videót. Kíváncsi voltam, hogy ti melyiket szeretnétek a legjobban, amellett persze, hogy én magam is kinéztem párat. Az eredmény tehát a következő lett: a Ladies' Code Galaxy című combackje lett az első, a nyomában szorosan a B.A.P Feel So Goodja, továbbá NU'EST - Overcome és SS301 - Pain. Úgy tettem fel nektek ezt a kérdést, hogy ti melyiket szeretnétek a legjobban, viszont hozzátettem, hogy van olyan, amit magamtól is szeretnék véleményezni egy videóban, szóval végül úgy döntöttem, hogy valószínűleg ezek közül többre is csinálok videót. A Ladies' Code - Galaxy az biztos, hiszen ti így döntöttetek. A többi pedig, amikkel még szemezek: Feel So Good, Pain, L.C.S., Whoo, You're The Best. Majd eldől, hogy lesz-e több, egyelőre csak egyet ígérek meg. Nem tudom mikorra sikerül összehoznom, mert ez a hónapom eléggé zsúfolt, de sietek vele.

Az első teszt négy kérdésből áll, melyek ERRŐL az oldalról származnak. (Mielőtt kitöltöd a tesztet, ne kattints ide, mert itt feltűnőbben vannak feltűntetve a megoldások, mint nálam.) Megjegyzés (nem saját): Azt tanácsolom, mielőtt neki látsz, hogy NE gondolkozz sokat, írj le mindent ami elsőként ugrik be!

1. Sorold fel kedvenc állatod 3 tulajdonságát! (lehet több is)
Nos, ez az állat nem más mint a cica. Nagyon sok mindent szeretek bennük, de ha ki kell emelni párat, akkor szeretem bennük, hogy önállóak és függetlenek. Nehezen bíznak meg bárkiben is, de ha már egyszer megszeretett, akkor szerencsés ember vagy, hiszen egy olyan barátra leltél, aki boldoggá tesz. Kis "bunkó" állat, akit akkor simizhetsz, amikor engedi, különben letépi a fejed, de nagyon állhatatos, ügyes és intelligens, attól még mert nem ugrál az ember kedve szerint (ami mellesleg még egy olyan tulajdonság, amit szeretek bennük). Ó és persze irtó szórakoztatóak tudnak lenni! Sok mindenben hasonlítanak rám.

2. Sorold fel kedvenc színed 3 tulajdonságát (miért szereted?)
Ez a szín a citromsárga. Hmm... nem olyan könnyű ezt így megfogalmazni. Mondhatnám azt, hogy azért szeretem, mert olyan vidám szín, de hát én nem vagyok egy vidám ember. Végülis lehet, hogy pont azért vagyok oda érte. Nem tudom miért, de nekem olyan különlegesnek hat az a szín. Inspirál és felvidít. Mindenben szeretem a sárgát.

3. Mi a kedvenc vízformád? (pl. hópihe, folyó, tenger stb.) Írd le ennek 3 tulajdonságát (miért pont azt a vízformát választottad?)
Vízformám? Omg! Hogy lehet ilyeneket kérdezni? Nem szoktam ezeken gondolkozni. A tavakat szeretem és a hópihét... de akkor legyen a tó. Talán azért inkább a tavat preferálom, mintsem a folyót, mert az utóbbitól félek kicsit. A tó nyugodtabb és barátságosabb. Jó, leszámítva a Gyilkos-tavat, de na, értitek. Mondjuk szerintem még az is érdekes. Erről a szóról nekem eszembe jut a Balaton, ami a mi "nagy" büszkeségünk. A tavakon szoktak úszni a kiskacsák is, meg mindenféle állatkák. Engem kellemes érzéssel tölt el, ha ezekre gondolok. Olyan jó hangulatom lesz tőle. Szívesen nézném egy tóparton a Naplementét Jiyonggal. Romantikus és aranyos pillanat lenne.

4. Képzeld el, hogy egy bezárt szobában vagy, aminek nincs ajtaja, ablaka, nincs berendezése, és nem tudod, hogy meddig kell ott maradnod. Milyen érzéseket vált ki belőled? Írjál 3 példát!
Először is egy kérdés: ha nincs se ajtaja, se ablaka, hogyan jutok be? Mindegy... szóval, koncentrálunk az eredeti kérdésre. B*sszus... milyen érzéseket váltana ki belőlem? Nyilván szorongást, félelmet, kétségbeesést. Szerintem 3 nap után már beleőrülnék a bezártságba, ha nem előbb. Ez mondjuk attól is függ, hogy egyedül vagyok-e.

A második teszt egyetlen nagyon könnyű kérdésből áll: Te hogy szorítod ökölbe a kezed? Nem tudom, hogy ez mennyire megbízható, vagy mennyire igaz, hogy ez a dolog képes elárulni ezeket a személyiségünkről, de attól még érdekességként eladható. Nos, veled mi a helyzet? (Forrás!) Az enyém a "B" kéz és nagy igazság, amit leír rólam ezalapján.

Azt hiszem végre elérkezett az idő és sikerült nagyjából összeszednem a blogokkal és blogolással kapcsolatos tanácsaimat, illetve tapasztalataimat. Kérték már tőlem, hogy írjak egy bejegyzést erről, ezért most igyekeztem minél hasznosabb dolgokkal előállni nektek a blogokat illetően. Előtte viszont egy kis "önfényezés".

Why am I the blogger queen?

Hogy miért is tartom magam queennek? First of all, nem tartom magam jobbnak senkinél. Illetve, néhány embernél azért igen, de ez most mellékes. Az idiótáknál, akik csak utálkozni tudnak egyértelműen jobb vagyok, most viszont nem erről szeretnék beszélni. Azt hiszem éppen itt az ideje, hogy elmagyarázzam mire fel gondolom azt, hogy "queen" vagyok. Nézhettek emiatt nagyképűnek, de szerintem ez szimplán őszinteség és reális gondolkozás. Leszögezném, hogy ezzel egy blogot sem szeretnék degradálni, vagy lekicsinyleni, mert az enyémnél vannak jobbak. Nem gondolom azt, hogy az én blogom a legjobb. Továbbá azt sem hiszem, hogy az enyém lenne a legnépszerűbb. Mint kinézetben, mint tartalmilag vannak jobbak az enyémnél - én így gondolom. Szerintem nem is a legválasztékosabb a fogalmazásom, a bejegyzéseim pedig sokszor unalmasak - legalábbis az én véleményem szerint - és vannak alkalmak, amikor nincs naponta friss. Ettől függetlenül tehát miért is vélekedek így magamról? A válasz egyszerű: azért, mert vannak olyanok, akiknek írhatok. Ez kicsit talán hülyén hangzott, de hadd magyarázzam el. Egy blognak ez a lényege, a blogger "vágya", hogy meghallgassák őt, odafigyeljenek rá. Ha nem ezt szeretné, akkor naplót is vezethetne, nem szükséges foglalni a helyet a listán. Még ha nem is annyira aktívak az olvasóim, tehát nem sokszor mutatják ki nekem, hogy itt vannak, mégis úgy érzem, hogy érdemes éjszakákon át virrasztani, hogy összehozzak egy jó bejegyzést. Szoktam ilyet csinálni. Volt, hogy egész nap nem ettem, mert egy bejegyzésen dolgoztam folyamatosan. Elég feltűnő szerintem, hogy számomra ez az egész már nem csak egy "blog", hanem sokkal többet jelent. Már rég túlnőtt egy blogon ez az egész. Tetoválást is szeretnék majd csináltatni, amely erre emlékeztet majd örökké. Azért vagyok tehát "blogger queen", mert van olyan, aki visszajár a blogomra, akinek segíthetek, akit inspirálhatok és ezért tényleg megéri ezzel foglalkozni folyamatosan, pihenés nélkül. Ezt tartom igazán fontosnak. Hirdetéssel akármennyi látogatód lehet, de azokat meg is kell ám tartani... és én itt a valódi olvasókra gondolok. Ezért van az, hogy engem elsősorban nem az érdekel, hogy mennyien látogatnak. Én egyedül azzal foglalkozok, hogy ezekből a látogatókból mennyi az olvasóm, ugyanis a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Kis Pista, az 55 éves favágó is idetévedhet a blogomra, tehát ő már látogató, ám aligha hiszem, hogy felkeltené az érdeklődését egy 20 éves szerelmes lány mindennapjairól szóló oldal és olvasómmá válna. Nem tagadom, mindig jó érzés, amikor sokan járnak az oldalamon, hiszen legalább többen látják az oldalt, amiért nap, mint nap megdolgozok, ugyanis amikor nem hozok frisst, akkor is mindig ügyködöm a blogomon valamit. Hirdetni sem szoktam magam. Ha mégis megteszem, akkor az azért van, mert szeretném ha sokan rátalálnának erre a kis "világra" hogy nekik is segíthessek. Egy valamit azért kiemelnék ezzel kapcsolatban: február 3-án nyitott ki újra a blogom, nagyjából öt napra rá pedig már az első helyen volt a portállistán. Egyszer hirdettem magam, hogy visszatértem, de azután többször nem és szerintem ez fantasztikus. Ahogyan az is, hogy hirtetés nélkül vagyok jelenleg dobogós helyen a blogok között. Szeretném megköszönni az olvasóimnak, hogy lehetővé teszik számomra, hogy átérezzem a blogolás élményét és, hogy van akiért megéri írni, illetve nevezhetem magam blogger queennek! Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy idáig fejlődtem, hogy ezt mondhatom magamról. Remélem ti sem gondoljátok másképp, cassieteddyk.

What makes a blog good and enjoyable? (Advices)

Mitől jó egy blog? Ez elég sok mindentől függhet. Ugyebár mások vagyunk. Mindenkinek megvan a saját személyisége és ezt figyelembe kell venni. Ezzel összefügg az is, hogy nem mindenki "született blogger". Nem való mindenkinek a blogolás. Néhány ember szerint talán nem olyan nagy dolog egy blog vezetése és "bárki képes rá"... ez azonban egyáltalán nem így van. Az sem elég ehhez, ha jól fogalmazol. Szerintem én annyira nem fogalmazok nagyszabásúan, ám mégis népszerű a blogom. Ez azért van, mert hiába választékos valaki beszéde, ha nem beszél érdekes dolgokról, semmit sem számít. Nyilvánvalóan sokat számít, hogy helyesen írjon és beszéljen a blogger. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de a sok rövidítés és a helyesírási hiba engem idegesít. Nem azt mondom, hogy olykor nem csúszhat be pár, mert a profiknál is előfordul, de szerintem ez a legalapabb dolog az egészben. Ha már blogoláson gondolkozol, legalább helyesen írj és beszélj az anyanyelveden. Felesleges a túlzott bonyolítás a mondatokat illetően. Nem kell "jogszabályi szinten" fogalmazni. Ez csúnyán fog hangzani, de a lényeg, hogy a köznép megértse amiről prédikálsz. Hiába vágsz fel a vokabuláris szinteddel, ha az olvasó nem érti meg amit mondani akarsz, gyorsan "elijeszheti". Egy blogger emellett legyen érdekes. Ez is elég furán hat, de ha unalmas maga a blogger, nyilván a blogja sem tartogat majd különösebb élményeket az olvasó számára. Sokan gondolják úgy, hogy unalmas az életük. Lehet, hogy így is van. Talán te monotonnak éled meg, de gondolj bele, más nem ugyanazt az életet éli, amit te, lehet, hogy neki unalmasabb és / vagy szívesen olvasna a tiédről. Az enyém sem különösebben érdekes, viszont ez az, amit már említettem: egy bloggernek tudnia kell hogyan írjon az unalmas életéről egy élvezhető bejegyzést. Ez az, amit szerintem megtanulni nem lehet, legalábbis nem egy könnyen. A jó blogger tudja hogyan fogja meg a "hallgatóságot". Amellett, hogy a napjait, a tapasztalatait és a gondolatait megosztja az olvasókkal, egyéb extrákkal is szolgálhat. Például nem egy rossz dolog, ha bejegyzés-sorozatoba kezd. Én zeneajánlós bejegyzés-sorozatot indítottam, de ez bármilyen lehet. A blogger fantáziájára van bízva minden, hogy ő mit szeret és mit szeretne megosztani a nagyérdeművel. Gondolom másokkal is megesett, hogy nem volt ihletük, akkor pont jól jönnek a tesztek, melyekre csak válaszolgatni kell. Én ezeket szoktam "bevetni", de ahogy már említettem, egy igazán tehetséges blogger tudni fogja, hogy mit kezdjen ilyenkor és mivel fogja meg a látogatókat, hogy olvasóvá váljanak. A kinézet is fontos, ám szerintem egyedül az számít, hogy esztétikus legyen az oldal. Nem kell nagyszabású dizájnokkal bombázni a népet. Az már nem is igazán illik egy bloghoz. Leginkább a rajongói oldalak ismérve a lób*szó fejléc és társaik. Persze, ez is személyfüggő, hogy ki mit szeret, vagy kinek mi tetszik. Ez csupán az én véleményem volt. Ahogy a való életben is, a blogodnál sem a kinézettel próbáld megfogni a másikat, hanem a tartalommal. Az egyébként is olyan, hogy megállapítja valaki, hogy oké, szép az oldal, de ha üres és nincs "belül" semmi, akkor nem fog visszajárni sem. Ne legyen tele a blogod rövid, semmitmondó bejegyzésekkel, mint például, hogy most elmész otthonról, vagy izgatott vagy hányas lett a dolgozatod. Erre kitalálták a Twittert. Ott van 140 karaktered, mely bőven elég ahhoz, hogy megoszd ezeket. Egy blogbejegyzés legyen tartalmas és kellően terjedelmes. Sokszor kaptam már meg, hogy milyen hosszúak a bejegyzéseim. Igen, ez így van, mert akkor van értelme az egésznek, ha szépen kidolgozom azokat. Bár ez mint mindenhol, itt is helytálló, hogy a minőség fontosabb, mint a mennyiség, az én posztjaim mindig hosszúra sikerülnek. Nem szándékosan, csupán legtöbbször árad belőlem a sok mondanivaló. Ezzel is szerettem volna szemléltetni, hogy fontos az elszántság, az, hogy legyen időd a blogodra. Szánj rá időt és fektess bele energiát, hogy minőségi munkát adj ki a kezeidből. Tedd személyesebbé a kapcsolatot az olvasóiddal! Talán először még nincs olyan sok, vagy egyáltalán nincs. Ez a másik, ne várd el, hogy azonnal tolongjanak nálad az olvasók, mert ez nem így megy. Eleinte csak írj kedvtelésből, majd később folytasd ugyanezt, csak akkor már annak a tudatában, hogy van is kinek írni a bejegyzéseket. Ha egyszer szereztél magadnak olvasókat, akkor ne hagyd őket cserben. Nem azt mondom, hogy ennek szenteld az életed, hisz egyszer mindennek vége és nyilván van élete a bloggereknek is, de abban a tudatban vezess blogot, hogy tudod, szeretik is amit írsz. Végezetül megemlíteném a legfontosabbat: szeresd és élvezd, amit csinálsz! Vannak olyanok, akik pár helyen látják mennyire jó dolog blogot vezetni, mert sokan érdeklődnek iránta. Ez amolyan fellángolás. Neki is kezdenek egynek, de kínszenvedésként élik meg, mert csupán figyelemre vágynak, de nem élvezik az írást. Csak akkor lehetsz sikeres a blogolásban (is), ha szereted csinálni és nem a figyelemért, vagy elismerésért írsz. Az életben minden téren igaz, hogy csak abban lehetsz igazán sikeres, amit élvezettel csinálsz.

My short advices for bloggers

Ismerd az anyanyelvedet! - Nem hiszem, hogy ez különösebb magyarázatra szorul. Ha már belekezdesz egy blogba, az a minimum, hogy tudj helyesen írni és ne használj túl sok szlenget. (Egy idő után) idegesítő tud lenni a "vok, nemtom" és társaik.

Fogalmazz egyszerűen, érthetően! - Példás dolog, ha mindenféle kacifántos szót ismersz, de tudnod kell, hogy ezzel a tudással nem mindenki rendelkezik. Nyilván nem túl szórakoztató egy olyan bejegyzést olvasni, aminek az ember a felét sem érti.

Fejezzen ki téged a blogod címe! - Nem hinnétek, pedig mégis nagyon sokat számít, hogy mi a blogod url címe, ezért jól válaszd meg. A lényeg, hogy érezd magadénak. Én például már biztosan nem tudnék más oldalon blogolni.

Légy kreatív! - Sokszor megesik egy bloggernél is, hogy nincs ihlete, vagy éppen annyi ideje. Ez normális, mi is emberek vagyunk. Azonban nem árt, ha ilyen alkalmakra is felkészülsz és mindenféle érdekességekkel várod a látogatókat.

Legyél érdekes! - Talán furcsa tanács, de nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt sem. Nem kell, hogy a legizgalmasabb legyen az életed, de legalább érdekes gondolatokkal rendelkezz és tudd "tálalni" is azokat.

Legyen véleményed! - Én sok utálót szereztem azzal, hogy kinyilvánítottam a véleményemet, de ha egyszer már kicsit jobban megismernek, ez hozzátartozik a dologhoz. Fontos, hogy a bloggernek legyen egy kialakult világnézete és ne legyen az a "nekem minden mindegy" típus.

Légy sokoldalú! - Izgalmas egy olyan ember blogját olvasni, aki sokoldalú, így mindig meglepi az olvasót valami újdonsággal. Aki sokoldalú, az alapjáraton érdekes személyiség, ez nincs máshogy akkor sem, ha blogot vezet.

Légy egyedi, ne másokról vegyél példát! - A blogod téged fejez ki, nem mást. Minden ember különböző és éppen ezt kell szemléltetned. Elsősorban arról írj, ami téged érdekel, amit te találsz fontosnak. Azért egy hasznos tanács: ne vidd túlzásba az áradozást és egyebeket, mert sokszor taszító tud lenni. Nem mindenki lehet oda egy dologért annyira, amennyire te.

Légy udvarias és közvetlen! - Semmiképp nem hátrány, sőt ez egy nagyon fontos tulajdonsága a bloggernek. Nem hiszem, hogy az emberek szívesen látogatnak valakit, aki bunkó, vagy undok. Legyél kedves és barátságos más bloggerekkel. Nem rossz dolog, ha bekerülsz egy társaságba.

Ne foglalkozz a rosszakarókkal! - Miért kéne bocsánatot kérned azért aki vagy? A blogon kifejezed magadat. Ez így van jól. Ne érdekeljenek a rossz szándékkal megírt kommentek téged, vagy a blogodat illetően. Továbbra is tedd azt, ami neked jó. Senkinek nincs beleszólása az életedbe.

Fektess bele időt és energiát! - Lehetsz elfoglalt ember, de ha már nekikezdesz egy ilyen oldalnak, szánj is rá elegendő időt. Nem kell 0-24-ben a gép előtt ülni, de ha nem foglalkozol vele eleget, nyilván nem olyan fontos, akkor pedig nincs értelme az egésznek.

Legyen esztétikus a blogod kinézete! - Nem tanácsolnám az óriási, csicsás dizájnokat. Sokkal kellemesebb hatást tudsz elérni egy kevésbé feltűnő, visszafogott, de mégis ízléses kinézettel. A lényeg, hogy ez is valahogyan téged fejezzen ki. A bejegyésekben alkalmazz kiemeléseket, de ne vidd túlzásba!

Légy türelmes! - Ahogy az életben semmi, az olvasók sem fognak egyből az öledbe pottyanni. Én 2009-ben kezdtem a blogolást és körülbelül 4 évembe tellett, míg eljutottam odáig, hogy olvasókat szereztem.

Szólítsd meg az olvasóidat! - Kommunikálj velük. Akár kezdd köszönéssel a bejegyzést, vagy zárd le azzal. Még ha nem is fognak válaszolni, hidd el, jobban bele tudják élni magukat az olvasásba, ha úgy érzik személyesen nekik írsz.

Figyelj oda az olvasóidra! - Ha már eljutottál odáig, hogy vannak olvasóid, akkor fontos figyelmet fordítani rájuk. Akár szavazásokkal, vagy felmérésekkel tudd meg, hogy mire kíváncsiak, ugyanis innentől már nem csak rólad szól ez az egész.

Szeresd, amit csinálsz! - Ez a legfontosabb tanács. Csak akkor érhetsz el valamit, ha szereted is azt csinálni. Érezd azt reggelente, hogy szívesen ülnél le a blogod elé és kezdenél neki egy bejegyzésnek. Szeresd a blogod! A blogod TE vagy.

Tudom, elég sok dolgot összegyűjtöttem. Nem szerettem volna parancsolgatni, vagy irányítgatni bárkit is, én csupán igyekeztem hasznos tanáccsal ellátni azokat, akik szeretnének blogot indítani, vagy már vezetnek, de elakadtak. Remélem tudtam nektek segíteni. Örömmel várom a hozzászólásokat ezzel kapcsolatban. Ha van még kérdésed, azt itt nyugodtan felteheted kommentben, vagy EZEN AZ OLDALON. Illetve szívesen várom az egyéb kérdéseiteket is az Ask.fm-en, ugyanis nagyon jó unaloműző válaszolni rájuk. Örömmel teszem. Ne feledd, fontos, hogy jól érezd magad a bőrödben és boldog legyél! Mindig erre törekedj! Ha egyedül nem is megy, én mindig itt vagyok, hogy segítsek! Kellemes hetet kívánok nektek! Nemsokára tavaszi szünet! Kitartás!

You guys there... yes... you... my cassieteddys~ Hello! Mi újság? Megvagytok még? Látogattok még azért...? Egy jó ideje nem jelentkeztem és ennek több oka is van. First: nem vagyok jól lelkileg, second: nem vagyok jól testileg, third: szinte átaludtam ezt a hetet, fourth: nem volt ihletem... ééés nagyjától azt hiszem ennyi is. Adok egy kis magyarázatot is, aki rászorul. Lelkileg, mint tudjátok, soha nem vagyok túl jól. Én tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a szerelmem még mindig szereti azt a p*csát, de annyira rossz sokszor tapasztalni. Sokszor gondolkozom el és néha eszembe jut Jiyong egy-egy dalszövege és ezt most tényleg nem gonoszságból, de el sem tudom képzelni, hogy hogy írhatott róla ilyen dolgokat. Nem érdemli meg, ez nyilvánvaló. A szerelem azonban vak, ezt mindenki tudja, szerintem. Az a r*banc nem érdemel ennyire kedves és mélyreható, szerelemmel teli szavakat... tőle. Komolyan el szoktam merengeni azon, hogy egy ilyen értékes ember, mint Jiyong hogyan szerethetett bele valakibe, aki ennyire nem érdemli meg. Erre megint csak az a válasz, amit fent is említettem. Elkezdtem beszélgetni az USA-ban élő barátnőmmel, aki egy tündér és tényleg mindig foglalkozik velem, még ha századszorra is hallja ugyanazt a hisztit. Most mondta nekem, hogy el kéne fogadnom a valóságot és talán úgy könnyebben túl lennék rajta. Igaza van. El kéne fogadnom. Viszont én abba már beletörődtem, hogy nem leszünk együtt, de akkor sem tudom őt feladni, mert ő életem szerelme, b*sszameg. Ha nem is leszünk együtt, akkor is beszélni fogok vele, ugyanis nem halhat meg egyikőnk sem anélkül, hogy ő ne szerezne tudomást a létezésemről és ne kedvelne meg... és tudjátok éppen ez az, ami miatt úgy gondolom, hogy a legjobbak lennénk együtt... mert ha már elkezdek vele beszélgetni, az biztos, hogy összehaverkodunk és azután kizárt, hogy ne legyen belőle több is. Aish! Whatever... >< Testileg... nos... a második és a harmadik eléggé összefügg. Egész héten szédültem és fájt a fejem. Még mindig fáj, de már annyira nem vészes. Ettől függetlenül voltam suliban, azután pedig hazaérve szinte azonnal lefeküdtem aludni. Most viszont van időm és ihletem is, tehát elmesélem nagyvonalakban a hetem történéseit. Are you ready? Let's start!

Hétfő // február 28.

Ez a nap elég jól telt. 11 órám volt, de attól függetlenül mégis elég gyorsan elszaladt. Ez annak köszönhető, hogy jól éreztem magam egész nap. Elég ritka nap az ilyen, de mindenki benn volt négyőnk közül. Én vagyok közülünk az egyetlen, aki mindig rendesen bejár és szinte egyáltalán nem hiányzik. Jó, van azért, hogy lógok, de nem olyan sűrűn, mint ők. Havonta egyszer ha előfordul és az is csak angol, mert azok nekem unalmasak. Ezen a napon viszont Becca, Mia és Lia is benn volt. Reggel azt hittem Becca nem jön, mert még mondta, hogy ezen a hétfőn dokihoz megy. Írtam is neki, de mint kiderült mégis jön. Volt még egy diáknap a suliban és azt megnyerte az osztályunk. Aki benn volt azon a napon, annak az a nyereménye, hogy az évben kivehetnek egy szabadnapot. Amikor azt mondta Becca, hogy dokihoz megy, akkor úgy értette, hogy csak akkor ha aznapra veszik ki azt a szabadnapot. Nos, én akkor nem voltam benn, szóval én ígyis-úgyis bemegyek majd, ahogy mindig. Azért is volt olyan jó nap ez a hétfő, mert alig voltak benn. Akkor volt az a tiltakozás, hogy sokan nem mentek be iskolába tüntetésképpen a tanárok jogai miatt... viszont én biztos vagyok benne, hogy nem azért nem jöttek, csak ezúttal foghatták arra. Engem egyáltalán nem zavart, sőt olyan jó kis nyugis nap volt, hogy senki nem b*szogatott senkit. Ez leginkább annak köszönhető, hogy az osztályban van egy p*csa, akit mindenki szeret, mi pedig Beccával így: "WHY". Komolyan... annyira undorító személyisége és stílusa van, de mindenki bírja. Van ilyen. Kb ő az egyetlen, akit tényleg rühellek. Emlékszem, hogy Valentin nap utáni hétfőn bementünk és reggel az asztalra dőlve pihentem, mert nagyon fáradt voltam az éjszakai bőgés miatt, aztán a tanár megjegyezte, hogy "biztos nem aludtam az este", mire az a csaj: "hajjaj Cassie, mit csináltál az éjszaka?" Nem hiszem, hogy beszólásnak szánta, de egyáltalán nem reagáltam rá semmit. Olyan nyugodtsággal engedtem el a fülem mellett, hogy az hihetetlen... és az a vicces, hogy mindenkivel így vagyok. Ezért nem is szólnak be nekem. A hátam mögött mondják csak, hogy milyen bunkó, meg egyéb cukiság vagyok. Sebaj, ők foglalkoznak velem, nem fordítva. Általában bemegyek az osztályba, túlélem ott a napot, nem foglalkozom senkivel, aztán hazajövök. 28-án viszont egészen jól szórakoztam. Volt először 4 dokumentációkezelés, aztán 5 gyorsírás, amit végighülyéskedtünk négyen. Olyan képeket és mini videókat csináltunk. Egyet fel is tettem Instagramra, de a többi jó helyen van a telefonomban, illetve a gépemen. Nagyon vészesek lettek, de pont azért olyan szuperek. Élveztem azt az 5 órát. Végre gyorsan eltelt. Ezután túléltünk 2 adózási ismereteket. Nem sokkal utánam ért haza anyum. Egy kicsit gépeztem, 9GAG-eztem, zenét hallgattam, aztán mentem is aludni. Az az éjszaka nagyon rossz volt. Annyira igyekeztem visszatartani a könnyeimet, hogy szó szerint majdnem megfulladtam, de végül sokat sírtam és nagy nehezen sikerült bealudnom. Akkor döntöttem el, hogy túlteszem magam rajta... valahogy.

Kedd // február 29.

Nem volt első két órám, mert az csak kéthetente van, ezért szerencsére nem 8-ra kellett mennem. A keddi nap nem volt a legjobb. Előző este is nagyon rosszul aludtam... de nem is csak azzal volt a gond. Egyszerűen nem vagyok jól még mindig. Szükségem lett volna aznap valakire, aki mellettem van és elfeledteti velem a gondjaimat, de semelyikük nem jött be. Elgondolkoztam, hogy ugyebár először Jennyékkel voltam és mivel ők hátrahagytak, vagy hagytam hátra őket - nézőpont kérdése -, egyedül voltam egy ideig. Nem nagyon beszélgettem senkivel a suliban. Nem is zavart. Olyan szépen hozzászoktam, hogy bemegyek, megcsinálom, amit megkell, aztán hazajövök és itthon meg elvagyok. Most, hogy "belépett az életembe" Becca, megváltoztak a dolgok. Eddig nem vártam el senkitől, hogy közelítsen felém, vagy legyen mellettem. Most, hogy vele jóban lettünk, kicsit megint kezdem azt érezni, hogy függök valakitől és ezt nem szeretem. Az az igazság, hogy nagyon rossz természetem van és mivel a közelmúltban sok barátom hagyott el - egyetlen szó nélkül -, úgy gondolom, hogy előbb-utóbb mindegyik elfog, ezért ezt ki is mutatom. Egyik "barátommal" sem vagyok túl kedves... azok közül, akik még hajlandóak szóba állni velem. Szerintem az életben az ember csakis magára számíthat, szóval eszerint is élek. Viszont én képes vagyok személyekhez nagyon kötődni, ez a gond velem. Nagyon gonosz tudok lenni ha akarok, de belül mégis arra van szükségem, hogy valaki tényleg odafigyeljem rám és foglalkozzon velem... hogy a legkissebb jelből is észrevegye, hogy nem vagyok jól. Belegondolva, a filmekben és mesékben is mindig az a gonosz, akinek a legtöbb szeretetre lenne szüksége. (To be continued on Thursday...) Az első óránkon, marketingen egyedül voltam, pedig lett volna egy közös project munkánk is. Az a szerencsém, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik nem készítették el. Végigszenvedtem az egész napot. Utána volt gyorsírás. Egyszer az órán odajött hozzám és elkezdi: "miattad nem tud figyelni az órán Becca, azért szeretném, ha előre ülne. jó, hogy te tudod, de zavarod őt a tanulásban". Nem pontosan így mondta, de ez volt a lényeg. Úgy kikerekedtek a szemeim és néztem előre. Nem mondtam erre semmi különöset, csak helyeseltem és bólogattam végig. Nem fogok vele vitatkozni, de azért kicsit meglepett. B*sszus, nem vagyok a főnöke. Ha annyira zavarja a jelenlétem, akkor vagy elül, vagy rám szól, hogy kussoljak, mert figyelni szeretne. Ezután a mi csoportunknak lett volna dokumentációkészítés, de a tanárnő rendes volt - aki amúgy ugyanaz, aki a gyorsírást is tanítja - és elengedett minket. Itthon persze magamra maradtam és kicsit rosszul érintett pár dolog. Nagyon haragudtam Jiyongra és eldöntöttem, hogy a következő fiúval össze fogok jönni, akit szimpatikusnak találok és esetleg nyit felém olyan értelemben. Elég hamar bealudtam, ami nem meglepő. Elég kimerült voltam és nem voltam túl jól sem.

Szerda // március 1.

Huh... szerda. Az előző naphoz képest egészen jól telt a szerda. Vicces volt, én élveztem. 8-ra kellett menni, de nem volt olyan vészes. Egészen könnyen felkeltem, pedig még álmosnak éreztem magam. Itthon nem tudtam kávézni reggel, viszont amint beértem vettem egy hosszúkávét az automatában. A lányokkal való chatbeszélgetésben megtudtam, hogy az első órákra egyikük sem fog bejönni, így azt végigtelefonoztam. Úgy voltam vele, hogy utána már nem is jönnek, azonban etikára Mia és Lia mégis betoppant, ami meglepett. Etikán most egy elég érdekes feladatot csináltunk. Amikor kimondja a "játék" szót, már feláll a szőr a hátamon. Nagyon nem szeretek etikán mindenféle játékokba belefolyni. Az pedig pláne nem tetszik, ha "csapatépítő" jellegű. Itt nem kell építeni semmit. Erre mondtam csak azt még az órán, hogy "szarból nem lehet várat építeni". Ettől függetlenül egészen élveztem a játékot... oké, az túlzás, de részt vettem benne. Azt mondta a tanár, hogy ebben kiderül, hogy kinek milyen a személyisége, stb. Nos számomra kiderült valami magamról: én tudok irányítani ha akarok, csak legtöbbször lesz*rom az emberek fejét. Határozott is tudok lenni, de annyira nem foglalkoztat a dolog. Leginkább megvagyok én magamban. A tanár is mondta az óra végén, mikor odamentem a jelenléti ívet aláírni, hogy én is irányítottam a játékot. Az volt a feladat, hogy be volt kötve a szemünk. Még szemmaszkokat is hozott. Némelyik elég undorító volt, mert előtte is volt másokon és maradt rajtuk vakolat. Én mivel nem sminkelem magam, ezzel nem kellett foglalkoznom. Amikor már mindenkinek be volt kötve a szeme, kaptunk papírformákat. Az volt a lényege, hogy együtt ki kellett találni, hogy a tanárnál milyen forma van és, hogy az milyen színű. Egyedül azt tudtuk, hogy nekünk milyen színű forma volt a kezünkben. Az enyém lila volt. Azt ügyesen kiderítettük, hogy kinek milyen színű. Az már az elején megvolt, hogy a tanáré kék, nekem köszönhetően, mert én vetettem fel azt az ötletet, hogy valószínűleg minden színből ugyanannyi van, ezért számoljuk meg, hogy melyik színből mennyi van és amelyikből a legkevesebb, az lesz az övé. Be is vált. Ezután a formákkal volt egy kis gondunk. Azok is csoportosítva voltak. Az én formámat nagyon nehéz volt körülírni, de a lényeg, hogy azt is megoldottuk. Egészen ügyesen rájöttünk a megoldásra. Ezután angol jött... "kivételesen" nem lógtam el. Át kellett sétálni a másik épületbe. Közben rágyújtottam. Amikor odaértem, akkor vettem észre, hogy ott van Becca is. Meglepett, mert azt hittem nem jön be. Örülök, hogy mégis így döntött, mert vicces angolóra volt. Az első másfél óra persze azzal telt el, hogy a 2in1 képzésről volt szó. Magyarul végigdumáltuk azt a 1,5 órácskát, ahogy az lenni szokott. Szerencsére nem voltunk olyan sokan, összesen 6-an. Ezután kaptunk egy Call Center-es szöveget, amit meghallgattunk, ezután át kellett írni a feladat szerint. Mi Beccával azt a felkészülési időt végighülyéskedtük, persze angolul. Angolul beszélve elpoénkodtuk az egész feladatot, de amikor fel kellett olvasnunk a megoldásunkat, akkor szuperül ment... persze azért ott sem bírtuk ki, hogy ne nevessünk. Úton hazafelé, képzeljétek, ráírtam az első szerelmemre, Jackre. Akik régebb óta olvasnak, kicsivel többet is tudhatnak már róla, de most a lényeg, hogy Jacknek hívom a blogomon, és hogy még nagyjából 13 éves koromban szerettem bele, amikor drogozott. Csak egy annyit írtam, hogy "szóval... mikor jössz Bp-re...?", aztán csak vártam a választ. Mikor hazaértem, akkor válaszolt. Azt írta, hogy "csütörtökön, miért?". Nos... jócskán meglepett. Igazából én poénból írtam, hogy mikor jön, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg jön ide... viszont elkezdtünk beszélgetni és elég sok minden kiderült, ami számomra eddig kérdéses volt. Most egyetemen tanul, amivel meglepett, és ezt neki is írtam, hogy 6 éve még nem hittem volna, hogy idáig jut. Bevallotta, hogy ő sem, mire én írtam, hogy örülök neki, hogy jól van. Megbeszéltük, hogy valamikor találkozunk és akkor majd elmesél mindent, ami engem annyira érdekel... hogy hogyan lábalt ki mindenből, hogy alakult az élete és, hogy mik történtek vele. Jó fej volt végig. Írtam neki, hogy "ha én nem zaklatlak, akkor úgysem fogunk találkozni, ami végülis jogos, mert én vagyok kíváncsi rád és nem fordítva", erre azt válaszolta, hogy ez hülyeség, mert ő is kíváncsi. Nos, azt nem mondta mire, bármire kíváncsi lehet... lol... lehetséges, hogy rám gondolt, de nyilván csak jóindulatból írta. xD (Mérleg, mint én, btw.) Igazából én úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy nem kell, hogy öribarik legyünk, nem is szeretném. Egyszerűen csak találkozni szeretnék vele egyszer, hogy meséljen, választ adjon a kérdéseimre, amik érdekeltek már régóta, amik bennem lezáratlanul maradtak, és utána felőlem a büdös életben nem kell többet kommunikálnunk.

Csütörtök // március 2.

Szerdán délután lefeküdtem 4 körül és csütörtökön nagyjából 9-ig aludtam. 15 órát aludtam, de még mindig nem voltam valami jól. Fájt a fejem, de szerencsére ráértem felkelni akkor, amikor akartam. 9-kor még mindig nem éreztem kipihentnek magam, de már visszaaludni sem tudtam. Suli előtt gépeztem kicsit, mert 13-ra kellett mennem. Bejelentkeztem egy magándokihoz. Nem, nem egy pszichológushoz, pedig az sem ártana. Ajánlották már nagyon sokan, vizsgálatokon is, hogy kéne járnom, de még nem sikerült eljutnom odáig. Nem tudom kihez menjek, nincs is rá pénzem és nem hiszem, hogy meg tudnék nyílni. Sőt, biztos, hogy nem. Még a barátaim előtt sem tudtam soha. Szerintem ha én elmennék egy pszichológushoz - akaratlanul, de -, képes lennék elérni, hogy felmondjon. Nagyon nehéz eset vagyok ha az érzelmeimről kell beszélni. Maximum részegen menne. Na, szóval bőrgyógyászhoz jelentkeztem be és azonnal hívtak is telefonon. 29-ére kaptam időpontot, ami b*sszus szinte egy hónap... de asszem még jól is jártam, hogy csak ennyit kell rá várnom. Délután 1-re bementem suliba. Amikor beértem, rögtön belecsöppentem a dolog közepébe... a tanár közölte, hogy akkor ez az órai munka jegyre megy. Mondom: "milyen szépen tetszett kifejezni, hogy dolgozatot írunk". Egy óra alatt készen lettem a dolgozattal, aztán Beccával elindultunk hazafelé. Itthon gépeztem kicsit és már megint nagyon sz*rul voltam. Hanának köszönhetem, hogy segített. Annyira nem becsüli meg magát, pedig nekem mindig nagyon sokat segít. Annyira hálás vagyok azért, amit a keddi nap leírásában már megemlítettem... ő szinte mindig tudja, hogy mikor vagyok rosszul, pedig nem írom meg senkinek. Most is így történt, ezért rám írt és tartotta bennem a lelket. Itt is nagyon köszönöm neki, hogy egy ilyen csodálatos ember és törődik velem!

Emlékeztető: SZAVAZÁS_01 (nincs határidő) ; SZAVAZÁS_02 (március 10-ig)

Bejelentés: Regisztráltam a Wattpadra. [Kattints ide, ha érdekel.] Anne oldalán láttam ezt az oldalt, szóval shout out neki. Egyébként ahogy ott is leírtam a bemutatkozásomban, fogalmam sincs, hogy miért csatlakoztam, ugyanis a sztorijaim nem publikusak, másokét pedig nem szokásom olvasni... de... miért ne? Egy felhasználóval több. Ha akartok regisztrálhattok, vagy ha már az megvan, bekövethettek, de nem igazán tudom még mit kezdjek ott magammal.

(Lol, tiszta SM-gif-es lett ez a bejegyzés.) Még nem volt alkalmam üdvözölni a tavaszt, szóval ezzel a két videóval gondoltam meg is teszem. Bár azt be kell vallanom, hogy bizonyos értelemben annyira nem örülök neki. Allergiás vagyok és szerintem mindenki tudja, hogy mivel jár egy ilyennek a tavasz beköszönte. Nos igen, jó sok hapcival, orrfolyással, orrfújással, szemviszketéssel, könnyezéssel, rossz közérzettel, fáradtsággal, stb. Ilyesmi egy allergiás élete... és ez mind egyszerre. De sebaj... itt van a tavasz és ennek örülni kell. Mindig érdekes szerintem ha egy új évszakba lépünk... még akkor is ha már szinte nincsenek is külön évszakok, annyira tönkretettük a bolygónkat. Én a jobb időnek most örülök. Nekem a pulcsis időjárás a kedvencem. Beszélgettünk egyszer Miával erről. Ő nagyon fázós, nekem viszont már a 25 fok is melegnek számít. Egyébként a jó időnek most azért fogok örülni, mert ugyebár rendeltem egy csomó cuccot, amikről itt írtam. Ezek közül megérkezett már három. Majd a közeljövőben írok a cuccokról, ha már a többi is itt lesz. Addig is... most elköszönök. Kellemes hétvégét nektek és legyetek a legjobbak, as always~! Pusszantás!