Annyeonghaseyo! Hogy vagytok? Jól? Az tök jó... Mi? Hogy én? Hát... május 12-e van igaz? Aigoo! Holnap OKJ vizsgázni fogok, tehát nem mondhatnám, hogy annyira nyugodt lelkiállapotban ülök itt és írom ezt a kis bejegyzést. Mondjuk holnap a vizsgának az írásbeli része lesz, ami azt jelenti, hogy levelet kell majd írni, fogalmazni, begépelni, iktatni, meg ilyesmi. Ez a része annyira nem vészes, viszont már szerintem említettem, hogy a gyorsírás részétől félek. Ebben a menüpontban láthattok egy képet a gyorsírásról. Az a lényege, hogy beszédtempóban lehessen jegyzetelni szó szerint, amit valaki mond. Ez biztos szép és jó, de azzal kezdeném, hogy az egész országban nagyjából csak egy gyorsíróra van szükség, aki a parlamentben csücsül és írja a sok hülyeséget, amit a politikusok kiejtenek a pofájukon. Több gyorsíróra nem igazán van szükség, így nem is tanítják sehol máshol, csak a mi iskolánkban, természetesen. Ez ráadásul nem egy olyan dolog, amit egy év alatt el lehet sajátítani. Azzal se számolt senki, hogy semmit nem segít ha hétfőn betesznek 9 gyorsírás órát, ugyanis egy ember nem tud ennyi ideig egy monoton dologra koncentrálni végig. Ezekből kiindulva tehát félek tőle. Oké, hogy 5-ös dolgozatokat írtam, meg tisztában vagyok a betűkkel, a kapcsolásokkal, a vastagításokkal és egyebekkel, de nem fogom tudni beszédtempóban leírni őket. Emlékeztek rá, hogy meséltem milyen morci a gyorsírástanár és hogy mennyire összekaptunk mindig? Mármint ő és az osztály. Én általában nem szóltam bele, mert nem láttam értelmét. Ettől függetlenül rám is pikkelt és mindig megjegyzett valamit. Nos... az utolsó óra végén elkezdi, hogy hát csalódott bennem és többet nézett ki belőlem. Jó, azt bevallom, hogy hatással volt rám, hogy elkezdtem a lányokkal hülyéskedni. Azelőtt azért figyeltem, de mivel rájuk pikkelt, egyszer csak elkezdett rám is és elegem lett belőle, azért adtam okot rá, hogy csalódott legyen. Az utolsó órán tehát miután ezeket mondta, én válaszoltam rá valamit - már nem emlékszem mit -, aztán mondtam, hogy megbeszélhetjük a dolgot, de nem az osztály előtt. Azért nem akartam mindenki előtt, mert egy rakás roszindulatú, kétszínű köcsöggel voltam körülvéve 2 évig. Az óra után tehát négyszemközt beszélgettünk. Mondta, hogy ő neki rosszul esett, hogy csalódnia kellett, meg hogy belőlem többet nézett ki ugye. Azt is hozzátette, hogy rossz hatással volt, hogy elkezdtem barátkozni a lányokkal. Mondtam, hogy sajnálom és, hogy az lehetséges, ugyanis tudom magamról, hogy hajlamos vagyok sajnos ilyenre. Végül tisztáztunk mindent és nagyon örültem neki, hogy nem haraggal váltunk el. Egy kő esett le a szívemről és mondta is, hogy a vizsgán elvárja, hogy jól teljesítsek, mondom: én is magamtól. Végül megöleltük egymást és egy puszit is kaptam tőle. Annyira sírógörcsöm volt az egész beszélgetés alatt. Nem is tudom miért, de felszabadító volt inkább, mint szomorú. Mármint az érzés, mert végül nem sírtam. Mondtam, hogy nem sírok mások előtt. Liával beszéltem utána és mondta, hogy ő is tisztázta a helyzetet vele ugyanígy és szintén hasonlóan érzett, ahogy én. Mivel így váltunk el, remélem segít majd egy kicsit legalább azzal, hogy lassít a tempón, ugyanis csak ő lesz benn, meg mi. Ő fogja javítani is. Egyébként tuti fog (I hope so, at least). Ettől a résztől félek tehát, meg azért mégiscsak egy vizsga és félek, hogy valamit elrontok. De... vegyük végig. Az iktatás gyakorlati része annyira nem nehéz, gépelni tudok, elég jó tempóban, levelet tudok fogalmazni és formázni is, tudom a formai követelményeket és a tartalmi elemeket. Megbukni csak nem fogok. Elvileg eddig még nem nagyon buktak meg ezen a vizsgán, sőt mindenki 4-es, 5-ös lett. Én pedig csak nem vagyok annyira rossz, hogy a legrosszabbul teljesítsek és ne sikerüljön átmennem. Még akkor sem, ha péntek 13-a lesz. Én egyébként sem félek a péntek 13-tól. A péntek az egyik kedvenc napom, a 13 az egyik kedvenc számom, miért kéne félnem? Babonás ennyire azért nem vagyok. Mint mindig, a legjobban akkor is a szóbelitől félek. Az 18-án lesz... Youngbae születésnapján. Legalább a tudat, hogy egy szép napon vizsgázok, kicsit segít majd... ugye? Youngbae majd messziről, tudatalatt küldi nekem a sok-sok csít. A tételek nagy része egész jól megy, szóval csak meg lesz az is, ráadásul elvileg az írásbeli sokkal többet számít és a szóbelin már átrugdosnak. Mindig azt mondta minden tanár, hogy az írásbelire fektessük inkább a hangsúlyt, azt ne rontsuk el. Nya... csak megnyugtattam így magam valahogy. Majd 17-én leszek nagyon bekakilva, figyeljétek meg.

 { Még régebben írtam egy cicáról, akit szerettem volna befogadni, aztán anyum végül engedélyt is adott, hogy befogadjuk, ha legközelebb látom. Nem messze tőlünk láttam mindig, de persze Murphy szabályai szerint, miután anyum ezt mondta, nem láttam többet. Kicsit azért elszomorít, mert nem tudom mi történt vele. Nagyon remélem, hogy egy aranyos ember befogadta és nagyon jó helye van a drágának. }

De mi is történt velem ma? 10 körül felkeltem, ahogy az lenni szokott. Bekapcsoltam a gépet, mert ezen vannak fenn a tételek. Elkezdtem tanulni őket. Közben kávéztam és a 19. tételt olvasgattam, ami a bankokról szól. Azzal végeztem is, aztán elkezdem az utolsót, azaz a huszadikat. Közben tartottam egy kis szünetet és visszaírtam Liának. Hamar válaszolt is és kérdezte, hogy bemegyek-e a gyakorlásra. Abban a pillanatban jutott eszembe, hogy "basszus, tényleg, ma gyakorlás van". Mármint... nem kötelező, de szerettem volna bemenni. 12 előtt egy kicsivel volt akkor és 13-kor kezdődött. Gyorsan felöltöztem, aztán anyum odajön, hogy "de nincs mára bérleted". A JÓ BÜDÖS ******* MÁR! Igen... tegnap anyummal elmentünk a nyelvvizsgámat átvenni az első kerületbe, ahol közöltél velünk, hogy kedden lehet érte jönni. 17-én, a szóbelim előtt egy nappal be kell tehát mennem érte. Viszont ha már úton voltunk, beugrottunk a mekibe fagyizni. Vicces volt, mert kikértük a fagyit, aztán hátrapillantottam és egy gyereksereg tartott a meki felé. Én azonnal "nane"-ztem egyet, majd a pénztáros csaj is ugyanígy reagált. Végül nem voltak olyan vészesek, egészen rendesen elvoltak, nem zajongtak. Hazafelé vettem egy bérletet 13-ától, hogy már előtte úgyse megyek sehova. Hát... nagyon okos voltam. Anyum ma is tök rendes volt, mert eldobott a sulimhoz. Ott találkoztunk Liával. Négyőnk közül csak mi ketten jöttünk be. Az iktatást gyakoroltuk. Egészen jól ment nekem, meg is lepődtem. Mármint tudtam, hogy nem megy annyira rosszul, de nem hittem, hogy ennyire jó lesz a feladat. Egyet csináltunk meg, aztán Lia mondta, hogy neki nem megy a körlevél, ezért elmagyaráztam neki és csináltunk is egyet-egyet. Végül ugye a gyorsírás... nos... a lényeg, hogy van 4 jegyzőkönyv részlet és azokat gyakoroltuk szinte végig, mert az egyik lesz a vizsgában. Mivel mindenkinek az első ment a legjobban, ezért mondta a gyorsírás tanár, hogy majd ő javasolja, hogy legyen az. Oké, nos... ezt nem tette meg és most tudtuk meg. Szerencsére ezen a gyakorláson ma az igazgatóhelyettessel voltunk, aki azonnal el is ment szólni, hogy az legyen. Nagyon rendes volt tőle. Eredetileg a másodikat írtuk volna, de meg lett beszélve, hogy az első legyen, aminek mindenki nagyon örült. A bejegyzés után megyek is gyakorolni azt a szöveget. (Az az a szöveg egyébként ami a kézírásom menüpontban is van.) Miután végeztünk, elindultunk haza. Vettem egy jegyet a Bikáson, aztán a Határ úton is, viszont erre a két jegyre összesen 850 Ft-ot költöttem, mert a g*cis automata - amit utálok egyébként is - nem adta vissza az aprót, csak az 500 forintot az ezresből. Ráadásul a villamoson voltak ellenőrök, de nem értek el hozzám. Bezzeg ha nem lett volna jegyem, biztosan odataláltak volna, ahogy Murphy bácsi meg is mondta. Az eső persze esett, de valamiért nem éreztem, hogy lehangolna. Miután a villamosról leszálltam és sétáltam haza, táncikáltam is a zenére nagy vidáman, amit éppen hallgattam.

Múltkor végeztem a Liebster Award kitöltésével. Az utolsóhoz Anney írt egy kommentet, amiben feltett nekem pár kérdést. Örömmel válaszolok rájuk.

1. Voltak olyan tanáraid iskolás éveid alatt, akik folyton leszóltak, vagy bunkón viselkedtek veled? Hogy kezelted?
Igen, volt. Fiatalabb koromban elég rossz gyerek voltam, gyakran feleseltem vissza és nem éppen a megfelelő hangnemben beszéltem a tanárokkal. Ezért volt, hogy megérdemeltem a kapott büntetést. Mára már ilyen szempontból benőtt a fejem lágya és nem húzom ki a gyúfát egyiknél sem, legalábbis kevésbé. Az OKJ-s éveim alatt csak egy tanárral volt összetűzésünk, de vele sem volt olyan komoly. Pont ezt írtam le a bejegyzés elején. Középiskolában még kb az első évben az angoltanárommal vesztem össze egyszer, és még a magyartanárral állandóan. Ő nagyon utált engem. Így utólag meg is értem, de nem lehet csak rám hárítani ezt, mert nem tudott fegyelmezni, szóval az osztályból szinte senki nem vette komolyan. Meg is lepett az érettségin, amikor megdicsért. Azalatt a négy év alatt tehát ha egy tanár leszólt, az jogos volt. Az osztályfőnököm volt olyan, hogy mindig beszólogatott, csak az inkább viccből volt és ugyanúgy visszaszóltam neki én is poénból... vagyis... a legtöbbször poén volt az egész. Amikor úgy jártam, hogy egy tanár kifejezetten pikkelt rám különösebb indok nélkül, az általános hatodik körül volt. Tesi és matektanár volt. Elishát és engem nagyon utált. Eleinte senki nem hitt nekem, mikor mondtam mennyire pikkel rám, de később anyum is tapasztalta. Matekon mutatkozott meg leginkább, hogy mennyire komolyan gondolja az egészet. Állandóan egyes dolgozatokat írtam és bukásra álltam. Elkezdtem magántanárhoz járni, aki szintén mondta mindig, hogy nem vagyok azért olyan hülye, hogy egyeseket írjak. Tény, hogy nem megy jól a matek, de ennyire azért nem vagyok vészes. Miután jártam a tanárhoz, jobban is teljesítettem, azonban abban a pillanatban, amikor írtam nála egy ötös dolgozatot, kihívott felelni. Egyszer a tesiöltözőben leesett egy csempe a falról és azonnal az igazgatóhoz küldött, hogy az én hibám volt. Az igazgatóhoz járás akkor úgymond a hobbink volt Elishával. Minden kis sz*rért odaküldött minket. Egyszer nem öltöztünk át tesire és elküldött minket, az igazgató meg: "mit csináltatok már megint?" ... "hát, nem öltöztünk át" ... "aj, hagyjatok már, menjetek vissza órára". Volt, hogy el is beszélgetett velünk, de már ő is észrevette. Amikor a csempét ki kellett fizetnie anyumnak, ő is bement az igazgatóhoz (aki egyébként régi jó barátja volt), de akkor is csak nevettek és jól elbeszélgettek. Nekem úgymond szerencsém volt ilyen szempontból. Végül kirúgták. Gondolom azért kérdezed ezt, mert veled is előfordul ez. Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, ne félj szólni valakinek, ofőnek, igazgatónak, szülőnek. Komolyan beszélgess el velük róla, hogy miért érzed igazságtalannak a helyzetet.

2. Jobban szeretsz egyedül lenni otthon, mint másokkal társaságban?
Mivel nincs társaság, akikkel elmehetnék bárhova is, így igen.

3. Ha sok barátságodnak lett már vége, érzed úgy, hogy ezek miattad történtek?
Persze. Sosem állítottam, hogy ezek nem az én hibáim voltak. Némelyik nem feltétlenül, de a legtöbb igen. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy megismerkedéskor én mindenkit figyelmeztetek, hogy nem ajánlott túlzottan közel kerülni hozzám, mert nem vagyok egy kedves ember. A másik pedig, hogy számomra azért olyan könnyű végetvetni egy ismeretségnek, mert én mindig ügyelek rá, hogy ne kerüljek közel senkihez. A legjobban mindig az tud megbántani, akit szeretsz. Így nem tud fájdalmat okozni senki (más). Ez nem jó dolog. Nem kívánom senkinek, hogy így gondolkozzon. Engem az juttatott idáig, hogy eleinte ok és magyarázat nélkül, illetve könnyűszerrel hagytak el az emberek és bántottak meg. Onnantól rájöttem, hogy nem is érdemes senkit közel engednem magamhoz. Okolhatnak érte engem ők is akár, de azok tettek ilyenné akik egykor hajtogatták nekem mennyire fontos vagyok nekik. (Másrészt Jiyong, de ebbe most nem mennék bele.) Udvarias és illedelmes vagyok alapvetően, de távolságtartó.

4. Milyen témájú oldalt vezetnél most szívesen, ha lenne rá időd?
Először is jó lenne már az A.KOR-os fanoldalammal felzárkózni. Másrészt egy SNUPER-es fanoldalon kezdtem gondolkozni.

5. Az ismerőseid ismerik a blogod?
Igen. Elisha, Lilith, Mimi, Katie, Lisa, Becca, Hana, Hachi. Ők mind ismerik. Hirtelen ők jutottak eszembe. Én nem beszélek senkiről a háta mögött és nem is titkolom a blogom. Igaz, hogy nem szeretném ha sok ember rábukkanna, de ha megtörténik, akkor is vállalom mindenért a felelősséget.

6. Hiányzik valami a múltból?
Az a pillanat, amikor "mindenkivel" jóban voltam és tényleg volt egy jó kis társaságunk. "A banda" volt az egyik legjobb dolog az életemben. Emellett még ha nem is tartott olyan sokáig, Mayville is borzasztóan hiányzik. Imádtam az oldalt és, hogy elfeledtette velem a gondjaimat. Sosem fogom megbocsátani a szerkesztőjének, hogy törölte. Nem értem kit zavart az ott. Legalább az emlékek ott lettek volna, de fáj, hogy már azok sincsenek.

május 13. - Írásbeli vizsga | május 18. - Szóbeli vizsga

This is how we do... naja. This is how Cassie passes her exams inkább. Holnap tehát 10-kor kezdődik az egész írásbeli része, ami 90 perces lesz. 11:30-ig fog tartani, aztán 12-től jön egy 150 perces "gyakorlati B" rész, majd egy 15 perces szünet után 14:45-től a "gyakorlati C" rész jön és 15:15-kor végzek. Ha úgy vesszük akkor előbb végzek, mint amikor még rendes tanításra jártam és 17-ig benn ültem. Túl fogom élni! Kívánjatok sok sikert!

Sziasztok!

Ma három dolgot hoztam. Szeretnék beszélni egy kicsit Dallasról és kitöltök egy tesztet, illetve egy igaz-hamis "játékot", de először is kezdjük Jessica comebackjével. Alig várom már! Emlékszem, hogy amikor megszerettem a Girls' Generationt, az a Mr.Mr-nek volt köszöhető. Azelőtt egy dalt sem hallottam tőlük, vagy ha igen, akkor nem tudtam, hogy az ő daluk. Azelőtt igazából azt sem tudtam, hogy hány tagja van és, hogy kik azok. Ha láttam is valahol Yoona nevét, nem tudtam, hogy ő az SNSD tagja. A Mr.Mr. után egyre jobban megkedveltem őket. Először abban a dalban Taeyeon hangja tűnt fel és ő lett a legszimpatikusabb (mondanom sem kell, hogy már annyira nem szimpatizálok vele ugye?), aztán Tiffany, majd később Seohyun és Sooyoung váltak a kedvenceimmé a bandából. Ez elég sokáig ment így. Igazából az SNSD sosem volt a legnagyobb kedvencem, így nem figyeltem oda rájuk napi szinten. Még a BIGBANG-re se figyelek oda napi szinten, szóval a náluk "kevésbé kedvelt" bandáimra sem, ez egyértelmű. Ezután jött a hír, hogy Jessica kilép. Durvának tartottam, mert ez a banda nekem mindig olyan "stabil" volt, de hát ők is emberből vannak, szóval egyértelmű, hogy dönthetnek így. Nem hatott meg annyira a hír, viszont láttam cikkeket, hogy miért lépett ki. Később olyan videókra és cikkekre bukkantam, amik arról szólnak, hogy a többi SNSD-s lány kiközösítette Jessicát. Nem tudom mennyi igaz ebből, nem akarom megvádolni a többieket, de pár videón határozottan látszik mennyire magára hagyják állandóan. Nem tudom ennek az okát, így nem ítélkezek a többiek felett, de én úgy gondolom, hogy a kiközösítés egyáltalán nem megoldás semmire. Bármi is volt a probléma forrása, meg lehetett volna beszélni, illetve ha nem kedvelték annyira, akkor sem old meg semmit ha gyerekes módon "láthatatlan" számukra. Amikor látok ilyen videókat, nagyon rosszul érzem magam Jessica miatt, rendesen sírógörcs tör rám. Sajnálom őt, mert szerintem ha valakit egyedül hagy egy társaság, borzasztó érzés tud lenni. Mint amikor az osztályból is kiközösítenek valakit. Muszáj olyan emberek között lenni, akik nem kedvelnek és a hátad mögött elítélnek. Tényleg, nem ismerem mind a két fél sztoriját, de akkor sem fair dolog 8-an egy ellen lenni. Biztos, hogy nem mindig volt így, de az utóbbi időben tényleg eléggé úgy tűnt, mintha nem kedvelnék. Én viszont egyre jobban megkedveltem Jessicát és örülök, hogy kilépett. Látszik is rajta, hogy sokkal jobban érzi magát a bőrében és nincs elnyomva. Ugyanez a helyzet Minzyvel. Őt ilyen szinten talán nem közösítették ki, de vele is ez történt. A különbség az, hogy őt a legtöbb rajongó és a cég is, viszont a 2NE1-os lányok szerintem nem direkt csinálták, egyszerűen csak halk személyiség volt a legtöbbször és "nem vették észre". Tudom milyen ez. Én is halk vagyok általában és nem beszélek sokat. Van amikor az én hangomat sem hallják meg az emberek. Mind a két lányt megszerettem és támogatom! Sokkal jobb lesz nekik így, ebben biztos vagyok. Örülök, hogy Minzy is talált egy céget. Az ő comebackjét és alig várom már! Már mióta várok arra, hogy ő is debütáljon szólóban! Biztos, hogy szuper lesz a visszatérése! Szóval lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de én Minzyt és Jessicát jóval előbbre helyeztem, mint a volt bandáikat. Szeretem mind a két lányt és fighting nekik!

Tegnap előtt este azt álmodtam, hogy elindultam Dallasba, viszont kitérőt kellett előtte tennem. Elvileg kell is majd. Anyum mondta, hogy elvileg Londonban kell átszállnom majd a Dallasba tartó gépre. Ezzel még nem is lenne gond, de 10 órát kell majd Londonban várnom. 1-2 óra oké lenne, addig elgépezgetnék, vagy talán sétálgatnék, de mit fogok ott csinálni 10 órán keresztül egyedül? Valamit ki kéne találnom, mert voltam már olyan szituációban, hogy 10 órán keresztül szinte végig egyhelyben kellett ülnöm, amikor egy filmben voltam statiszta. A végén már annyira ideges voltam, hogy valamiért hozzám szóltak és nem tetszett, ezért be is szóltam nekik. Nem bírom a semmittevést. Az álmomban viszont Olaszországba mentem először és nem csak 10 óráig voltam ott. Volt is ott szállásom. Arra emlékszem, hogy már ott nagyon rosszul éreztem magam. Egyedül voltam és nagyon hiányoltam anyumat. Tudom, hogy igazából is ez lesz majd. Eleinte biztosan nagyon nehéz lesz, de nem fogom feladni. Az álmomban ezután felmentem lifttel a szobámba, ami szinten teljesen üres volt, sötétbarna, viszont sok cica volt ott és ők annyira boldoggá tettek. Azon kezdtem gondolkozni, hogy dolgoznom kell, hogy tudjak nekik enni adni és ne legyen bajuk. Onnantól volt célom ott, de még mindig egyedül éreztem magam. Ezután még sok minden történt az álomban, például majdnem letartóztattak, mert megvertem egy csajt, aki beszólt, viszont megjelent anyum és annyira biztonságban éreztem magam. Nem tudom, hogy ez gyerekesen hat-e, de mégiscsak 20 évig éltem vele és most nemcsak, hogy elköltözöm, de egy teljesen másik kontinensen is leszek. Kicsit ijesztő, de mégis izgalmasnak találom ezt az új kalandot, ami rám vár. Sajnos, vagy nem sajnos, az az igazság, hogy semmi és senki nem tart vissza, hogy elmenjek. Remélem minden össze fog jönni, ugyanis elég sok dolog kell hozzá. Az útlevél az a minimum és a legkisebb része az egésznek. Egy csomó hülyeséget el kell intézni az államnál is, hogy kint dolgozhassak... és személyesen magamnak is adtam pár elintéznivalót az út előtt. I'll fly with Jessica and Kemy.

Teendők Dallas előtt
 ■ Beszerezni pár új ruhát
 ■ Levágatni a hajam nagyjából a vállamig
 ■ Elengedni Jiyongot (6125483156-jára is)
 ■ Megtanulni vezetni (?) - nem hiszem, hogy addig össze fog jönni
 ■ Elmenni szemészetre
 ■ Elbúcsúzni Parlitól (HIMYM reference~ LOL) - ezt ne vegyétek komolyan
 ■ Lefogyni 44 kg-ra - még mindig 49 vagyok, nem jutottam sehova T_T
 ■ Tetoválást csináltatni

Sziasztok! Emlékeztek még a Liebster Awardra? Egy pár hónapja végigsöpört a mi közösségünkön is. Azóta elhaladt innen, de nekem még mindig van kettő, amivel tartozom. Az egyikre Sae hívott ki, a másikra pedig JiMin. Mivel Sae előbb jelölt, az övét előbb - azaz most - fogom kitölteni és ez most egy kicsit másabb is lesz, mint a többi.

Liebster Award - ötödik verzió - kicsit másképp

Ezúttal köszönöm szépen Saenek a jelölést! Köszönöm mindannyiótoknak, akiknek megéri írnom és blogot vezetnem. Tényeket most nem írok magamról, mert így is annyi mindent megtudhattatok rólam, hogy gondolom ezt is unjátok. By the way, a szabályzatban eredetileg 11 kérdés szerepel, de Sae mikor kérdezgette, hogy visszajelöljön-e erre, egy ideig húztuk ezt a témát, aztán mondom: "oké, de akkor 18 kérdést tegyél fel"... ^^ Emberes és érdekes kérdések születtek, amiket videóban is megválaszoltam, ugyanis így beszéltük meg ezt is. Ha lehet ne nézzétek a hülye fejem, sőt a hülye hangomat se hallgassátok. Tudjátok mit? Ne nézzétek meg a videót. xD A kérdések és bővebb válaszok írásban megtalálhatóak a bővebbenre kattintva. Még február vége, március eleje körül hívott ki erre és a szóbeli nyelvvizsgám is március 19-én volt, szóval azon már - értelemszerűen - túl vagyok. A videót március 14-én csináltam. Ne haragudj, hogy eddig kellett várnod rá, de ami késik, nem múlik.

[ Első díj . Második díj . Harmadik és Negyedik díj ]

안녕 캐시테디!~ Omo! ... Sangil & Sebin annyira édesek~ Woosung meg ott a háttérben lefagyott~ *w* Öhm... mivel mostanában nem csinálok túl sok mindent, mesélnivalóm sem akad olyan sok. Azt tudnám talán elmondani, hogy mennyire szeretem a SNUPER-t, ugyanis a napjaim mostanában olyanok, hogy felkelek 10 előtt. 10-re állítom mindig az ébresztőt, de valahogy pár perccel előtte mindig felkelek. Magamhoz térek kicsit, megtanulok 2 tételt délig, aztán utána végig SNUPER videókat nézek, vagy képeket, vagy a zenéiket hallgatom. Nagyon megszerettem őket. Múltkor mondtam anyumnak, hogy ha lenne egy szavazás, ahol jelölt lenne a BIGBANG és a SNUPER is, akkor az utóbbira szavaznék. Csodálkozva rám nézett, aztán mondom: "... mert a BIGBANG-nek úgyse lenne szüksége a szavazatomra". Régóta nem kedveltem meg egy bandát sem, ők viszont nagyon különlegesek lettek a számomra. Ezekben a napokban minden amit csinálok az az, hogy SNUPER fellépéseket bámulok és már vagy 100000000-szer (talán még kevés is a nulla a végén) hallottam a dalaikat, meg láttam a fellépéseiket, de nem zavar az engem. Sajnos még mivel fiatalka a csapat, nincs olyan sok daluk, de alig várom már a következőt. Nemrég volt ráadásul Sangil születésnapja. (Ő az aki a fenti gifen a puszit kapja, aztán elhajol, hogy "WTF are you doing bro", csak az már nincs rajta...) Szerintem a bandából ő a legnépszerűbb. A további sorrendet még nehéz megállapítani, mert nincs olyan sok rajongójuk, hogy azok őrülten viselkedjenek. Múltkor... pont Sangil születésnapján, május elsején amikor felkeltem, felmentem spontán a V app-ra és láttam, hogy élőben voltak az egyik műsorban, én pedig nem néztem. El is sírtam magam majdnem, hogy mekkora marha vagyok, pedig küldhettem volna nekik a buzdító üzeneteimet és a szívecskéket. Most ugyan szívecskéből nincs ott hiány, ugyanis ha már voltam ennyire gyök kettő és kihagytam az adást, gondoltam utólag elárasztom őket. Nos... még ugye nem egy nagy banda, így 5 ezer körüli szív volt, ám egyedül feltornáztam 13 ezer fölé. A végére már úgy fájt az ujjam, de megérte, mert legalább valamennyire köszöntetet mondtam mindenért. Egész nap azt nyomogattam. Egyébként nagyon édesek voltak. Az Arirang V app oldalán volt velük interjú még április 29-én. Ha valakit érdekel, megnézheti ott, vagy IDE (1. rész) és IDE (2. rész) kattintva. Én ajánlom. Oh igeeen... mit is akartam még... nos... pont ebben van, hogy megkérdezik őket, hogy ki a példaképük. Taewoong Cho Jungseokot, Sangho és Sangil Taemint mondta a SHINee-ból, Sebin Junsut, Woosung Leeteukot és Heechult a Super Juniorból... és... az én Suhyunom pedig G-Dragont. Ja. Nem mondom, hogy emiatt kevésbé szeretem, csak attól félek, hogy majd ha ránézek még róla is ő fog eszembe jutni. Nem lenne túl jó, ugyanis a SNUPER számomra a mentőöv a szerelem tengerében~ lol. Sikerült elfeledtetniük velem a sok rosszat, szóval nem lenne most kellemes, ha még róla is ő jutna eszembe, de - lekopogom - eddig még nem gondtam rá Suhyun miatt, szóval semmi gáz, megvagyok. Megis mutatom nektek 2 kedvenc fellépésemet tőlük. Ami becsülendő, hogy szinte egyáltalán nem is használnak playbacket. A fanchantok az elsőnél... annyira jól esnek nekem, olyan kellemes hallani~ még ha néha csak annyit is tudok kivenni belőle, hogy "asdfsghdj ... sgdasdjf ... kltzseabuwe ... Jang Sebin ... asgfkaeiu". Azt tudom, hogy a neveiket mondják, meg, hogy szeretlek és ilyenek. A végén azonban annyit értek belőle, hogy milyen sorrendben mondják őket~ Yoo Taewoong, Choi Hyunggeun, Shim Sangil, Choi Sunghyuk, Jo Sangho, Jang Sebin, SNUPER. ♥

Az alábbi V appos szereplésüket néztük együtt Hanával. Annyira édesek benne. Egy kicsit jobban meg lehet ismerni őket, ha megnézi valaki... és persze ha tud angolul valamennyire azért. Hana kicsit előrébb járt, mint én és írta, hogy Woosung eltört egy széket~ amikor elértem oda, szakadtam rajta, hogy mennyire édes, ahogy fogja a szék lábát. Azelőtt pedig, amikor kaját vesznek a rajongóknak, meg karkötőt... imádnivalóak! Az egyik kedvenc részem 5:20 után, amikor 4 tag nagyban válogat, hogy mit egyenek, aztán egyszer csak hallani, hogy "Shim Sangil", aztán hirtelen átvált "Jang Sebin"-re, a kamera odamutat és az idióta nagyban bíztatja a tömeget, hogy a nevét kántálják, aztán Sangil megint átveszi a vezetést és ellöki onnan Sebint~ majd büszkén felnevet. Suhyun aztán amikor azt a kaját kapja, amit szeretne~ az a "kamsahamnida", ahogy mondja~!! Nagyon édesek! Meg a végén, amikor Woosung és Suhyun egy jelenetet játszanak el és Woosung a barátnő... meg úgy mindenki egymás barátnője. xD Jaj és még annyi édesebbnél édesebb jelenet van benne. Persze ez annak élvezetes, aki szimpatizál velük, illetve szereti őket. Én nem akarok erőszakos lenni, de szerintem megérné odafigyelni rájuk. Tehetségesek és zabálnivalóak. Jó, lehet, hogy valaki szerint nyálasak (amit én nem mondanék...), meg fiúbanda, a legtöbbek pedig azért nem fognak rájuk odafigyelni, mert nem egy SM, YG (stb) csapat. Én személy szerint kissé szánalmasnak tartom, hogy a hülye fangirlök a céget nézik elsősorban és nem az előadót. "YG-s csapat? még nem hallottam egy dalt se tőlük, még egy daluk se jelent meg, még nem is debütáltak, de rajongok értük". Oké, nem mondom, hogy rosszak azok, de nem csak a nagy cégeknél vannak tehetségek. Sőt... nagyon sok tehetséges csapat van - fiúk, lányok egyaránt -, akik sajnos pont emiatt nem kapnak lehetőséget. A nem nagy cégnél debütáló csapatokban mindig van valami rossz, mindig utánoznak valakit, de ha mondjuk egy SM-es csapat csinálná ugyanazt, akkor "MENŐ ÉS EGYEDI". Én mindig próbálok a kevésbé ismertekre fókuszálni és megismerni őket, esélyt adni nekik. A SNUPER-nek sikerült még ráadásul meg is szerettetnie magát velem, ami elég nagy szó. Előre figyelmeztetnék mindenkit, hogy valószínűleg többször szó lesz ezentúl a blogomon a SNUPER-ről, szóval akit zavar, az még időben eltávozhat innen. (Ha érdekel a K-pop Song Game 20 ezredik verziója a blogomon, kattints a bővebbenre a videó alatt.)

De~ de... megint ugyanaz a fos ömlik mindenkinek a szájából, illetve "agyából". Erre szoktam azt mondani, hogy "wow~ a s*gged biztos féltékeny a szádra a sok sz*r miatt, ami kifolyik rajta". Olyan édesek az emberek, hogy még mindig próbálkoznak. Vagy inkább "már megint"? The same old story again. Nincs olyan sok kedvem megint ezzel foglalkozni, de azért a véleményemet elmondanám. Vagyis nem is a véleményemet, hanem sokkal inkább a tényeket amelyek tudatában mindenki befoghatja a büdös pofáját. Elegem van belőle, hogy én vagyok az udvarias és igyekszem kulturált módon lerendezni. Most az egyszer nincs kedvem a tőlem megszokott módon, illedelmes választ adni. Azt fogom leírni, ami először az eszembe jut bármiféle szépítés nélkül, szép kis csillagokkal. Túl sok az idióta manapság. A zárás pont ezért volt még, mert túl sok ilyen gyűlölködő nyomorék írt nekem, akiknek olyan szánalmas és unalmas életük van, hogy feltétlenül bele kell szólniuk az enyémbe. Újból azonban nem fog előfordulni, hogy ezek miatt még csak szünetet is tartsak. Már egyszer megemlítettem, hogy én azt teljesen megértem, hogy az ő vécén lehúznivaló életük helyett inkább az enyémmel foglalkoznak. Egyértelmű, hogy én érdekesebb személy vagyok az összesnél, de ettől függetlenül akkor illik megszólalni, ha a Queen, azaz én kérdezek bárkit is. Nem emlékszem, hogy kikértem volna bárki véleményét arról, hogy mit csinálok rosszul, illetve jóst sem fogadtam fel, hogy elárulja a jövőmet. Továbbá, hogy a magukat nagyon bölcsnek titulált tirpák gyökerek tudassák velem, hogy ÉN mit érzek. Mert ugyebár mások mindig jobban fogják tudni, hogy mit érzel, mit szeretsz és mit szeretnél tenni az életedben. Ez mindigis így lesz, szokjon hozzá mindenki. Mások mindig jobban fognak tudni rólad mindent, mint te magad. Így megy ez. x3

Kezdjük ott az egészet, hogy én szeretem Jiyongot. Te nem hiszed el. Oké. Nem érdekel, hogy nem hiszitek el. Nem célom bizonygatni senkinek semmit. A te magánügyed, ha nem hiszel nekem. A véleményedet ezzel kapcsolatban nem kértem. Le is sz*rom, hogy te mennyire nézel hülyének. Csak nyugodtan. Ezt attól függetlenül megtarthatod magadnak. Senki az én világon nem kért rá, hogy kommentáld az én életemet és cselekedeteimet. Nem kell az oldalamra feljérnod, ha nem tetszik. Tudom azt is, hogy miért teszitek mégis. Annyira szánnivaló sz*rkupac az egész életetek, hogy meg vagytok szomorodva és ezt feltétlenül ki kell tölteni máson. Jelen esetben rajtam. Pont ezeket hívja az angol nyelv "bully"-nek, amit én mérhetetlenül elítélek. Tehát ha hülyének nézel és nem hiszel nekem, oké. Ez a véleményed, de tartsd meg magadnak, méghozzá a végbeledben. Még csak ne is síkosítsd, hogy kellemesen fájdalmas legyen, amikor feldugod magadnak. Jiyong pedig dél-koreai, ahogy nagyjából az összes sztár ezen az oldalon. Az a saját szegénységi bizonyítványod, hogy lekínaizod őket, így nem is haragszom érte. Magadat minősíted, cukibogaram. Meg azt, hogy te európai vagy, azaz egyértelműen német.

Mint már említettem, nem fogadtam fel jóst, hogy jövendöljön nekem. Azt hiszitek én nem vagyok vele tisztában, hogy soha nem leszünk együtt? Mindig ez a legviccesebb része az egésznek. Az ilyen utálkozók mindig azt hiszik, hogy én egy álomvilágban élek és azt hiszem, hogy csodás jövőnk lesz Jiyonggal. Nem. Fogjátok már fel végre, hogy én TUDOM, TISZTÁBAN VAGYOK VELE, SIKERÜLT FELFOGNOM, hogy soha nem leszünk együtt. Soha nem is mondtam komolyan, hogy majd együtt leszünk. A Tesco mellé pedig ne költözzön, mert az messze van tőlünk. Inkább ide a kis ABC mellé, ami 3 percre van. xD Attól függetlenül viszont, hogy nem leszünk együtt, én szeretem őt. Igen, az igaz szerelem már olyan ritka magapság, mint 15 éves iPhone nélkül. Ettől függetlenül én feltételek nélkül szeretem őt. (Nem hiszed el, oké, most nem ez a lényeg.) Kitartok mellette egy életen át. Nem mondom, hogy nem lesz pasim, vagy majd nem állapodok meg valaki mellett, mert az életemet attól még valahogy folytatnom kell, de a szívemben örökké ő lesz. Azt senki nem látja, hogy mi van a szívemben, csak, hogy 1000szer leírtam már. Egy napot nem bírnátok ki ezzel az érzéssel, amit én már lassan 4 éve átélek.

Jobb, ha megjegyzitek, hogy ez itt még mindig az én oldalam, szóval hiába jöttök ide utálkozni. Itt biztosan nem nyerhettek. Nektek lenne jobb, ha erről leszoknátok és inkább ti nőnétek fel. Szerintetek feltétel nélkül szeretni gyerekes dolog, de más oldalára járni és kioktatni, meg beszólogatni neki, nagyon érett jellemre vall. Bizony. xD Sebaj, ez is csak azt mutatja, hogy gond van az agyatokkal. Egyébként tudom, hogy egy sleppből vagytok. Szerepjáték... hmm... oké, bevallom tőlem sem áll távol a dolog, de én inkább a saját életemen dolgozok és nem kitalált karaktereken. Hupsz~ ez megint csak az én igazamat támasztja alá, azaz, hogy olyan siralmas az életetek, hogy egy másikban éltek inkább. T_T (Más rpgsek nem kell, hogy magukra vegyék.) Remélem nem baj, ha nem sajnállak titeket. Az én életem követhetitek nyugodtan a blogomon keresztül, ha elkussoltok. Felőlem nyugodtan növelhetitek a látogatottságomat és segíthettek népszerűsíteni a blogomat. Viszont ha nem vagytok képesek megtartani magatoknak a hülyeségeiteket, takarodjatok innen. Ha szeretnétek, a szemembe is mondhatjátok. Én nem leszek olyan szánalmas, mint ti. Felőlem lehettek élőben is nagyemberek. Kijelölök majd egy időpontot és helyet, amikor találkozok az egyik haverommal, ugyanis miattatok nem fogok feleslegesen elindulni otthonról. (Valószínűleg május végefelé, mert addig nem érek rá pitiáner dolgokkal foglalkozni.) Aztán ha benne vagytok, élőben is meghallgatom és lesz*rom a véleményeiteket, ha gondoljátok.

Az pedig nagyon vicces, hogy próbáltok lebeszélni róla. Azon rendesen a hasamat fogom a nevetéstől. Drágáim... please. xD A barátaimra nem hallgatok. A saját anyámra nem hallgatok. Mond valamit és direkt csak azért is csinálom. Miből gondoljátok tehát, hogy pont a ti szavaitokra adok majd? Még ha meg is viselne ez a sok baromság, akkor se mondanék le róla. Kwon Jiyong a szerelmem, Kwon Jiyong az életem. Nem fogom feladni őt soha, pláne nem ilyen szánalmas kis senkik miatt. Ezzel én cseszek rá, ez az én életem, amibe nincs joga beleszólni senkinek.

A panaszkönyvbe ezentúl csak regisztráltak írhatnak, ugyanis rájöttem, hogy a cassieteddyjeim az egyetlenek, akiknek van joguk is panaszkodni. Ha másoknak valami problémája van, engedély megadva, hogy elhúzzon a jó retkes k*rva p*csába. Mehetnek a falhoz. Ezentúl törlök minden ezzel kapcsolatos "panaszt", mert nagyon unalmasak vagytok és nincs szükség a spamjeitekre. Bye-bye.

Mileytól küldeném nektek a Robotot. Ha nem érted, sz*r ügy, nézz utána. ;3
You mistake the game for being smart. Stop trying to live my life for me.

U.I.: Az egyetlenek, akiktől bocsánatot kérek a stílusért, azok a cassieteddyjeim. Ne haragudjatok, hogy ezt kellett olvasnotok, de túl sok a hülye eme kicsiny bolygón. Szép napot nektek!