Annyeong everyone! Hogy vagytoook? Én még mindig elég sz*rul, de semmi gond, még mindig magasan tartom a fejem. Rajtam nem fogja meglátni senki, hogy nem vagyok jól. Itt a blogomon sem szeretnék panaszkodni, mert úgy érzem pár emberre hatással vagyok. Többeteknek segíthettem már és nem szeretném hogy itt is azt kelljen látnotok, hogy bloggernimnek milyen keserűségesen borzadályos élete van. Mesélnivalóm viszont van egy pár, úgyhogy inkább térjünk rá arra ahelyett, hogy panaszkodni kezdenék. Mosolyogni fogok rátok, hátha átveszitek ezt a szokást ti is. Ren pedig még mindig perfect, oh my f*cking gooood... ahhh.

Ultimate bias. Ezt a jelzőt eddig senkire nem használtam. Nem is nagyon éltem vele, számomra a bias szó is kicsit furcsa volt. Van egy olyan "betegségem" - vagy minek nevezzem -, hogy én sokszor a felkapott dolgok ellen vagyok. Nem mindig, mert vannak olyan alkalmak, amikor elismerem olyankor is, hogy jó valami, de legtöbbször nagyon zavar, hogy mások ezzel szemben nem kapnak elég figyelmet. Ez most lehet egy banda is, de akár valamilyen öltözködési stílus, eszme, bármi, ami éppen "trendi" és "menő". Például a "bias" szó is számomra olyan volt, mint mondjuk a "swag", "yolo" és társai. Nem voltam oda érte, de most, hogy mégis találtam egy olyan idolt, akit első helyre sorolhatok ilyen szempontból, kénytelen voltam megbarátkozni ezzel a kifejezéssel. A BIGBANG ugye számomra több idoloknál. Rájuk nem igazán tudok ilyen szemmel tekinteni, úgyhogy még Seungrit, vagy Daesungot sem tudom ilyen szempontból kiemelni, pedig ők a kedvenc előadóim. Az ultimate biasom azonban nem más lett, mint... *dobpergés*... Choi Hyunggeun. Húúú~ gondolom ezzel most nem mondtam senkinek semmit... na jó, talán 1-2 embernek. Ő Suhyun a SNUPER-ből, akit mostanában nagyon megkedveltem. Iszonyúan fontos lett számomra, mint idol és mint ember. Egy szerethető, zabálnivaló kis drágaság. Minden alkalommal elmosolyodok és vele nevetek, amikor nevetni látom, vagy akár hallom azt az idióta kacajt. Nagyon szeretném, hogy a SNUPER végre megkapja a jól megérdemelt hírnevet. Én biztosan segítek, ahogy csak tudok. Ők képesek voltak elérni nálam, hogy megint rajongjak valakiért. Szeretem ezt a 6 bolondot és legfőképp Suhyunt, a csapat vokalistáját és legidősebb tagját, az ultimate biasomat. Suhyun állandóan mosolyog és az a mottója, hogy "Először mindig másokra gondolj". Egy igazi imádnivaló ember, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. Főleg Woosunggal. Egyszerűen odavagyok a barátságukért. Annyira össhangban vannak mindig, hogy le sem tagadhatnák, hogy mind a ketten Mérlegek. Szuperül kijönnek és állandóan mindent egyszerre mondanak. Imádom őket együtt, na. Valamint a drága leader, Taewoong is egyre jobban bias-wreckerkedik itt nekem.

A fenti srácok mellett pedig egy új bandát kedveltem meg, ez pedig nem más, mint a NU'EST. Többször hallottam már felőlük, de eddig nagyjából 3 dalukat hallottam. Nem tudom miért, de ezelőtt nem figyeltem fel rájuk annyira, pedig most újrahallgatva a dalaikat, nagyon hülye voltam! A Face című dalt mindig is imádtam, de eddig valamiért elveszett a feledés homályában. Most megint hallgatgattam a Face-t és a többit. Rájöttem, hogy mekkora hülye voltam egészen eddig, hogy nem merültem el a világukban jobban. Sebaj, ami késik nem múlik. Azt viszont meg kell említenem, hogy a Pledis egy óriási barom állat, amiért nem szentelt rájuk elég figyelmet. Ha egy kicsivel jobban promotálta volna őket, biztos, hogy már a legnagyobb K-pop bandák között lennének, ugyanis a NU'EST nem egy olyan csapat, ami nem lenne erre kiváló "alapanyag". 100%-os dalok, 100%-os MV-k, 100%-os tagok, 100%-os csapatmunka, 100%-os minden. El sem hiszem, hogy ezt hagyták így elúszni. Nem kis potenciál van bennük, de a Pledis elég hülye volt ahhoz, hogy ne tudja ezt kihasználni. A Seventeen debütálásával pedig ez a helyzet csak rosszabbodott. Azért remélem még lesz lehetőségük bizonyítani, bár ez tényleg semmiben nem rajtuk múlik, hanem a hülye cégen. Annak kéne összekapnia magát. Számomra még ennek ellenére sincs semmi akadálya, hogy megkedveljem őket. A napokban showkat is néztem velük és valami eszméletlen, hogy mennyire édes az összes tag. Amikor kísértetházban voltak, egyszerűen imádtam Ren reakcióit... meg amikor Baekhoval a hullámvasúton kellett kirúzsozniuk egymást. Fantasztikus volt! Jót szórakoztam, az biztos. A kedvenceim, azaz biasaim, ugyebár, Ren és Aron. Egyelőre legalábbis, mert nagyon nehéz még döntenem. Mindegyik srác levett a lábamról.

Nem tudom hányan vettétek észre, de egy ideje nem elérhető a Facebook, Twitter és Instagram oldalam. Csak gondoltam bejelentem, hogy ne érjen meglepetésként senkit. Azt hiszem jobb, ha egy időre legalábbis elzárom magamtól a közösségi média néhány formáját. Egy kicsit furcsa úgy ébredni, hogy nincsenek onnan értesítéseim, meg furcsa az is, hogy nem írok ki, vagy posztolok semmit, de egyáltalán nem rossz. Egy kicsit szerintem néha mindenkinek szüksége lenne szünetekre. Természetesen ahogy látjátok nem vagyok 100%-osan elzárva tőle, hiszen a blogom is hozzátartozhat akár, de mégis valamivel kellemesebb anélkül a szenny nélkül tengetni a napjaimat, ami sokszor ott fogad. Legszívesebben a személyes Facebookomat is felfüggeszteném, de ha azon a felületen tudnak elérni az ismerőseim a leginkább, szóval az üzenetek miatt hagyom csak, de erősen gondolkozok annak a felfüggesztésén is. Ha valaki szeretne velem kapcsolatba lépni, akkor itt megteheti. Akár a chatben, a vendégkönyvben, írhat e-mailt is, vagy akár a többi az elérhetőségeimen, amiket az oldalmodulban megtaláltok. Az a baj, hogy nagyon sok olyan dolgot nézek a médián keresztül amit nem kéne és ezzel magamnak okozok állandóan nagyobb és nagyobb fájdalmakat. Mazochista vagyok, gondolom. Mégis most úgy döntöttem, hogy jót fog tenni egy kis pihenés ezek nélkül. A Facebook pedig sajnos még mindig ott van, szóval tájékozódni mindig fogok, csak azt nem használom igazán. Felnézek esetleg ha írnak, vagy jön egy-egy értesítésem, néha-néha fellesek, de ennyi. Jobb lesz nekem így. Még nem tudom meddig (19-e előttig biztos nem). Majd kiderül.

Addig is, amíg nem a közösségi médián lógok, van időm doramát nézni. Többé-kevésbé befejeztem a Goodbye Dear Wife-ot, ami nekem nagyon nem tetszett. A karakterek benne vagy gonoszak voltak, vagy unalmasak. Az egésznek a története is az volt. Nem igazán kötött le. Nem szép dolog ugyan és nem is szoktam ilyet csinálni, de már nem bírtam nézni, szóval beletekergettem az utolsó részbe, hogy mégis megtudjam mi lesz a vége. Ezután pedig végre elkezdhettem egy újat. Először a Pastát akartam elkezdeni, de ahogy láttam az nincs magyar felirattal, szinkronnal viszont igen. Úgy valahogy most nem volt kedvem elkezdeni, meg én doramát az eredeti hangján szeretem élvezni. Egyszer majd azt is megnézem, de most mégis egy másikat választottam. Azt a doramát, aminek a SNUPER énekli a betétdalát - igazából kettő ilyen van, de tegnap az Oh My Venust kezdtem el nézni. Mennyivel másabb, jobb! Még csak a második résznél tartok, de eddig tetszik! So Jisub tökély minden szempontból, már a Master's Sunban imádtam (bár ott jobb volt a haja). Shin Minah nagyon tehetséges színésznő! Igazán összeillenek ketten, még úgy is, hogy a női főszereplő "kövér"... bár ez számomra még mindig érthetetlen. Kicsit gondolom Betty a csúnyalányos beütése lesz a dolognak, ugyanis lefogy, meg minden, de szerintem így is szép, nem értem mi ez a nagy hűhó körülötte. Persze a lényeg, hogy meg legyen elégedve magával. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számomra és előre sajnálom, hogy csak 16 részes. Eddig nem okozott csalódást, már most leköt.

Kivel találkozom a Block B koncerten? Gondolom a legtöbbetekkel igen. Mondjuk még abban sem vagyok biztos, hogy én megyek. Nagyon szeretnék, de pénz kérdése is, ugye, a másik pedig a munka. Akkor már 100%, hogy dolgozni fogok és ott nem úgy megy, hogy csak úgy bármikor bármerre. Azért remélem tudok majd menni, mert eddig még nem jött olyan K-pop banda Budapestre, akikért oda is voltam. A Block B-nek sem vagyok a legnagyobb rajongója, de szeretem a srácokat, mert eszméletlen nagy formák és tehetségek, a dalaik pedig egytől-egyig zseniálisak. Örülök, hogy megtisztelik majd októberben a jelenlétükkel kis országunkat. Szuper szülinapi ajándék lesz! Amikor megtudtam, hogy jönnek, sikítottam... annyira édesen mondták a Budapestet... ráadásul a második helyen, London után. Köszönettel tartozom azoknak, akik részt vettek a MyMusicTaste-s kampányban, én ugyanis végig szkeptikusan álltam a dologhoz. Én is csatlakoztam már valamikor, de nem nagyon figyeltem erre oda. Minden kpopper nevében, köszönöm azoknak, akik küzdöttek ezért! Ha hiszel benne, akkor küzdesz érte és akkor el is éred, hiszen semmi sem lehetetlen. Hehe.

Először is...
Még sok-sok boldog születésnapot a mamámnak! ♥ { 0809 }
Hétfőn anyummal elmentünk vásárolgatni. Vettünk tortát és ajándékot a mamámnak, aztán este megünnepeltük a születésnapját hárman. Pezsgőztünk és beszélgettünk.

Az oktatások végeztével az orvost kellett már csak letudnom. Tegnap, azaz 8. hó 9-én, kedden 10-re kellett mennem... tök jól jött így össze~ hehe. Reggel csináltam kávét! Bizooony! Ha ezt Lilith és Elisha olvasná, szerintem tuti szakadnának, mert tisztában vannak vele, mennyire ügyesen csinálom. Persze szarkasztikusan ügyesen. xD Viszont hétfőn, amikor ajándékot vettünk a mamámnak, vettünk egy új kávéfőzőt is, amivel már nekem is megy a kávékészítés. Kicsit vízízű lett, mert kevesebb kávét tettem bele, de a mai nagyon jó sikerült. Egy kis beszélgetés után elindultunk. Anyum elvitt kocsival, aztán meg is várt a rendelő várótermében. A doktornő nagyon kedves és szimpatikus volt. Leginkább csak kérdezgetett, hogy volt-e műtétem, ilyen-olyan betegségem, vagy esetleg van-e. Ilyen volt a nagyrésze, miközben el is beszélgettünk. Más nem volt ott, szóval nem tartottam fel senkit. Megmérte a vérnyomásom, pulzusom, aztán látásvizsgálat következett. Két papírt kaptam, aztán végeztem is. Arra figyeltem fel, hogy szinte végig nemmel feleltem. Nekem tényleg semmi komolyabb bajom nem volt soha. Oké, azon kívül, hogy majdnem megfulladtam kiskoromban az orrmandulám miatt, meg azon kívül, hogy allergiás vagyok, nem nagyon vannak komolyabb betegségeim. Legalábbis nem tudok róluk. Ezután anyummal beültünk a KFC-be, ahol szokásos módon ittunk egy-egy Mojitót, majd hazajöttünk. Itthon elég sz*ul éreztem magam, sokat sírtam és akkor döntöttem el, hogy nem fog ártani ha egy ideig nem leszek elérhető pár helyen... pontosabban én nem érek el különféle tartalmakat. Délután viszont hívtak a cégtől. Megbeszéltem a nővel, hogy mik a további teendőim, ugyanis pont végeztem az orvosnál is, szóval már csak az volt hátra, hogy felkeressem őt, de megelőzött. Kérdezte, hogy mikor tudnék bemenni, hogy megírjuk a szerződést és megbeszélünk mindent. Mivel a szerződés után már rögtön munkába kell állni, én pedig még szeretném kiélvezni legalább ezt a nyarat, ugyanis több ilyen már nem lesz, abban állapodtunk meg, hogy augusztus 26-án, pénteken megyek be 9 órára. Elvileg 11-kor végzek majd. Nem tudom mi fog 2 óráig tartani, de annyit tudok, hogy megbeszélés lesz, szerződéskötés, valamint kapok egy kártyát és azt is el kell intézni. Végül úgy lett megbeszélve a dolog, hogy habár 26-án meglesz minden, de szeptember 1-jén állok majd munkába. Izgulok és kicsit félek, de ez természetes. Egyelőre igyekszem kiélvezni ezt a pár hetet, ugyanis míg az iskolások sírnak, hogy mindjárt jön a suli - jaj de rossz lehet -, nekem több nyári szünetem nem lesz az életben.

Erre a hétre meg is vannak a terveim, ha már a nyári szünetről és annak kihasználásáról van szó. Kihasználása? Haha, persze. Ránézek a teendőim listájára az oldalmodulban és annyira szépen "pipátlan" az egész. xD Semmit nem csináltam, csak itthon ültem egész szünetben, de nem panaszkodom, ugyanis ezután nem biztos, hogy tudok majd ennyit "semmit csinálni". (Jaj de Hungarian volt ez a mondat.) Ezen a héten anyum szabadságon van, én meg kihasználom ezt, hogy végre elmenjünk valahova. Hétfőn együtt vásároltunk, kedden elvitt a dokihoz és együtt KFC-ztünk, ma pedig moziba fogunk menni este 18:15-re. Az "Amikor kialszik a fény" című horrot fogjuk megnézni. Elvileg jó film, én jókat hallottam róla. Pont a napokban akartam megnézni neten, ugyanis nem gondoltam, hogy lesz rá alkalmam moziban, de mivel mindegyik csak kamerás minőségben volt fent, ugy nem volt kedvem hozzá. Örülök, hogy nem tettem, mert ma este együtt fogjuk megnézni anyummal és ez tök szuper! Régen voltunk már együtt moziban, pedig kiskoromban sokat jártunk együtt a Lurdyba mozizni. Most is oda megyünk. Holnap leutazunk Dunaújvárosba, mert a mamám már régóta kérleli anyumat, hogy vigye le. Most eljött ez a pillanat is. Sokat voltam már ott is, mert a mamámnak az a szülővárosa... vagy faluja, mert akkor még falu volt, és Dunapentele, majd Sztálinváros, végül megkapta a mostani nevét. Sokat nyaraltam lent gyerekkoromban a mamám testvérénél. Sajnos pár éve elhúnyt, pedig csodálatos ember volt, csak a halál nem eszerint válogat. Holnap elmegyünk ott a temetőbe és még gondolom máshova is, de ha esetleg nem, nekem az is megfelel. Szeretek utazgatni és élvezni fogom, hogy kimozdulok végre itthonról. Pénteken pedig lehet, hogy elmegyünk a Maciparkba... vagyis a Veresegyházi Medveotthonba, szintén anyummal. Ez még nem 100%, de én nagyon szeretném ha összejönne, ami gondolom egyik olvasómat sem lepi meg. Imádom a medvéket és szerintem már többször voltam ott, de hogy tudnám megunni a drágáimat? Sehogy!

Erre a hétre ezek a terveim, a továbbiakban pedig valószínűleg leginkább itthon leszek és egy életre kipihenem magam, hogy aztán elkezdődhessen a felnőtt életem és minden azzal járó negatívum és... pozitívum, ha van. További kellemes nyári szünetet és nyarat kívánok! Remélem nektek szuperül és izgalmasan telt az eddigi része, vagy legalább egy jót tudtatok pihenni! Legyetek kellően rosszak, de mégis a legjobbak, ahogy mindig! Kiseu~!

Mielőtt elkezdenétek olvasni a 10 napos kihívást, muszáj meglesnetek ezt a videót. Az A.KOR Ahn Jiyoungja, azaz a csapat leadere nyűgözött le mindenkit az I Can See Your Voice-ban. Annyira csodálatos hangja van, hogy még a hideg is kirázott miközben hallgattam. Megérdemli a figyelmet, mert nem mindennapi tehetség! Nem véletlenül hangoztatom állandóan, hogy a tehetség nem hívnévtől függ!

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?) - 3. nap (Szeret / Nem szeret lista) - 4. nap (Kedvenc idézet) - 5. nap (Gondolatok életről és halálról)

6. Kedvenc emlék?
Nagyon sok van, nem tudnék egyet kiemelni. A legjobbak azok, amikor még minden rendben volt. A 12. oszály körüli időszak volt a legjobb az eddigi életemben a sok fájdalom ellenére is, mert akármekkora fájdalmat okoz Ő, boldogságot is, ráadásul akkor voltak mellettem igazán az emberek. Akkor mindenkivel jóban voltam és sok-sok szuper emlékre tettem szert a barátaimmal. Most hirtelen az jut eszembe, amikor a 19. születésnapom alkalmával elmentünk a Horror Hotelbe és ott a Fürész témájú szobából kellett kijutnunk. Akkor lehettem talán a legboldogabb, ahogy körülvettek a számomra legfontosabb emberek (minusone). Akkor senkinek nem volt más fontosabb, minthogy az én születésnapomon megjelenjen és velem ünnepeljen. Ugyanez a 18. születésnapom, a limuzinozás a szeretteimmel, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel. Amikor lenn voltunk a Balatonon Yuna dongsaenggel, aztán Sabine dongsaenggel. A sok megunhatatlan, véget nem érő beszélgetés Mimivel. A Mayvilles szerepjátékozások, az emberek akiket ott megismertem: Jayna, Hachi. Az a sok ottalvás Elishánál, amikor rendeltük a pizzákat, órákat tököltünk mire kiválasztottunk egy horrorfilmet, de végül úgyis végigbeszélgettük az egészet. Az együtt ivások, amikor egyszer nála voltunk és véletlenül hozzám rendeltük a pizzát. Az a csodás emlék, amikor Lilithtel elmentünk a Cat Caféba, aztán a nyár közepén eleredt az eső, mi pedig elmondhatatlanul élveztük. A Deákon még be is ugrottunk abba a lábáztató medencébe, holott nem szabadott. Amikor Lilith itt aludt, napokat, heteket töltött itt, amikor állandóan egymást szívattuk a másik szerelmével. A bubisteázások. A banda Katievel, Lisával és Karennel, amikor 4-en elválaszthatatlanok voltunk. Mindannyian különbözőek, de mégis a legjobbak voltunk együtt. A környezetgyakorlat órák a bolondos osztályfőnökünkkel. Amikor Katie kisminkelt, Lisa meghallgatott, Karennel a Starbucksos hagyomány. Ahogy mindegyikük támogatott és mellettem állt, ahogy csak tudott. Amikor anyummal Győrben egy 4 csillagos hotelban tölthettünk el pár napot és együtt fel is ültünk egy hullámvasútra. Az olvasóim, amikor írnak nekem és megköszönik, hogy segítek nekik, az külön mindegyik egy jó emlék. Sorolhatnám még tovább mennyi embernek vagyok hálás, hogy megszépítették az eddigi életemet, de sosem érnék a végére. Ha bármelyik volt barátnőm azt hiszi én ezeket elfelejtettem, nagyot téved. Ha bármelyikük azt hiszi haragszom rájuk és őket okolom, nagyot tévednek. Még mindig a legnagyobb értékként örzöm ezeket az emlékeket a szívemben, és ez így is marad örökre. Köszönök nekik mindent!

Gosh, I miss you so much. Oké, ez most egy hirtelen "kirohanás"... vagy inkább megjegyzés volt. Ma felnéztem az Instagramjára és minden alkalommal, amikor megteszem, rájövök, hogy nem kellett volna. Nem járok fel olyan sokat, hogy egy kicsit - ha márhogy nem nagyon megy -, legalább így kíméljem a szívemet, vagy a lelkemet. Nem is túlságosan érdekel, hogy mit tesz ki, mert úgyis mindennel felidegesít. Így vagy úgy, de neki mindig sikerül. Nem is az ő hibája, hanem az enyém. Kényszeresen haragszom már meg rá mindenért, keresem az okokat, hogy haragudjak rá, utáljam, pedig... nem is tudom kire haragszom. Talán magamra, vagy igazából erre az egész szituációra. Utálom ezt a helyzetet, ezt pedig rá vetítem és mindenért beszólok neki, ugyanis az ő hibája, hogy ilyen vak. (Na látjátok? Már megint.) Ma igazából nem tett ki "semmi érdekeset", csak egy csapat... gyönyörű embert. A cicájáról tett fel képet, ezzel együtt a lakásából való kilátásról. Hát, meg kell hagyni, hogy nem egy csúnya helyen tengeti napjait... bár nem is gondoltam, hogy esetleg igen. Oh és pont így képzeltem el a lakását... legalábbis, hogy egy luxus emeletesház egyik felső emeletén lakik. Mégis, ami a leginkább elgondolkoztatott ennél a képnél, hogy annyira szeretnék cicázni, ott nála. Basszus, mindig elfelejtem a macskája nevét. Tudom, hogy 3 betű és van benne Y vagy I, ezért mindig Yumát akarok mondani, de az Kendall Schmidt (de rég írtam már le ezt a nevet, durva) cuki cocája. Ayu... talán. *utánanéz* *2 perc múlva* IYE! Az! Hogy lehet ilyen hülye nevet adni egy macskának... vagy bárminek? (Az Iye egyáltalán?) Ah... who cares...? Engem aztán nem érdekel. Kapja be. Mármint Jiyong... és nem a macskáját. Mondjuk... a... *eskü 5 perc gondolkozás után*... plüss Darth Vaderemet. Ja! Szemétláda.

Ma is volt órám 10-től 13-ig az autósiskolában. Fél 9 körül felkeltem. Tök jó, hogy ilyen közel van. Maximum 5 perc séta és már bent is vagyok. Ezért érkezem meg minden alkalommal 9:55-re. Ma végeztünk a vezetéselmélettel és elkezdtük a KRESZ-t. Eddig tetszett az egész. Most sincs vele bajom, csak már kezdem érezni a dolog magólós részét. Az eddigiek egyértelműek voltak. A KRESZ is az nagyvonalakban, de azt tényleg tudni kell oda-vissza, minden egyes hülye alpontjával együtt. A mai órán sikerült figyelni, viszont az is biztos, hogy nem megyek többet rövidnadrágban, amíg nem fogyok többet a combomból, ugyanis nem szeretem mutogatni. A nadrágom pedig úgy döntött, hogy mindig felcsúszik kicsit, ami rohadtul zavart. Oh és ezen az órán csak 3szor kordult meg a hasam, ami új rekord. Pedig ettem is reggel 3 minipogit, szóval nem értem. Nem szoktam sokkal többet enni reggel. Ez alkalommal "házit" is kaptunk. Mondta a tanár, hogy nagyon sokáig tartana, míg mindent átnyálaznánk, szóval magunknak kell ezeket megtanulnunk otthon és utánanézni. Kaptunk pár fogalmat, de kicsit gyorsan száguldott át a fogalmak felsorolásán, szóval fogalmam sincs az összesről, de nem baj, úgyis átnézem majd mindet. Múltkor anyummal is beszélgettünk többek között a táblákról, meg már olvasgattam is ezeket. Amikor a tanár emlegette például a megállni tilos, várakozni tilos, elsőbbségadás kötelező táblákat, meg a többit, olyan büszke voltam magamra, hogy én már azt tudom melyik melyik és hogyan néznek ki. Nem olyannagy dolog másoknak, de engem örömmel tölt el minden kisebb sikerélmény. Meg amikor kérdezett, én mindig tudtam a választ, csak - ahogy az állandóan lenni szokott - sosem volt merszem hangosan válaszolni. Az órán 13 előtt kb negyed órával befejeztük, mert orvosi vizsgálat következett. Kint kellett várni, míg mindenki be nem ment egyesével és meg nem vizsgálta-e a doki, hogy alkalmas-e a vezetésre. Én nagyjából az utolsó voltam. Nem is siettem. Úgy voltam vele, hogy menjenek csak előre, én úgyis itt lakom 5 percre, nem sietek sehova. Csak mondjuk nem lett volna rossz, ha nem a tűző Napon kellett volna várakozni. Néha úgy elszédültem, de végül nem lett semmi bajom. Nagyjából fél órát vártam és az utolsók között jutottam be. Az orvos tök jófej volt. Köszöntünk egymásnak, aztán váltottunk pár szót, majd jött egy vizsgálat, amiért 7200 forintot fizettem ki. Először szemteszt volt. Ábrákat mutatott ugye, amiken számok és betűk voltak, nekem meg ki kellett olvasni, aztán megnézte a szívverésem, a szemembe világított, a torkomat is megleste - azt nem tudom miért, akkor már ne legyek mandulagyuszis se, biztos. Ja meg volt egy olyan, hogy a szemébe kellett néznem és mondanom, hogy melyik kezét mozgatja oldalt és, hogy hányat mutat összesen. Olyan gyors és hirtelen volt az egész, mutatta a számot, amire aztán rávágtam, hogy "nyolc" (mi más?)... magamban meg megállapítottam, hogy a matekkal van gond, nem a látásommal. Mondjuk ezt mindig is tudtam. Azután messziről ugye fel kellett olvasni a betűket, azt amire éppen mutatott - ezt a vizsgálatot nyilván mindenki ismeri. Egyszer rontottam ott, mert összekevertem az O-t és a C-t a jobb szememmel. Az tudom, hogy rosszabb egy kicsit. Plusz az elején a képesnél is pont ezt a hét betűt kevertem össze. Ettől függetlenül megkaptam az alkalmasságit 10 évre, azaz a maximum időre. Nagyon örültem neki.

Itthon nem maradt el a bőgés sem. Ezúttal a volt nevelőapum miatt, aki megint rám írt. Ilyenkor mindig sírok. Nem tudom pontosan miért sírtam, egyszerűen csak annyira hiányzik. Már azt sem tudom pontosan mióta nem az életünk része, de több éve. Egyszer régebben is rám írt, aztán most megint. Annyira el tud szomorítani ez a dolog. Amikor ma itt sírtam, mégis egy dologra vágytam csak. Hogy ott legyen velem a szerelmem. Csak öleljen át szorosan, míg én sírok. Mindent megoldott volna.

Azt hiszem már említettem, hogy egy ideig nem megyek sehova, hanem itt szerzek melót. Biztos, hogy nem fogok mindig itt maradni, de eleinte - ha már van lehetőségem - itt állok munkába. Protekció. Igen. Elgondolkodtató és szánalmas, hogy ma már semmire nem megy az ember anélkül. Bevallom, én is annak köszönhetően vagyok előnyös helyzetben. Habár anyum nem annyira nagyon befolyásos ember, mégis ismer párat és jóban is van velük. Van a cégnél, ahol dolgozik, egy üzletkötő, akinél "dolgoztam" nyári gyakorlaton még az OKJ-s gyakorlat miatt. A dolgoztam azért van idézőjelben, mert csak papíron voltam benn, illetve azért vola hogy bementem és beszélgettem ezzel a sráccal, akit nevezzünk Petenek. Anyum szólt neki, hogy ha tud egy jó melót, akkor szóljon. Nagyon rendes volt, mert utána is nézett rögtön és szólt anyumnak, akivel ma beszélgettem erről. Van egy lehetőség a Celebi cégnél. Nem tudom ismeritek-e. Pontosan még én se tudom, hogy mi lesz a feladatom, de a reptéren fogok dolgozni. Először lesz egy három hónapos betanítás, gyakorlat - ahol már pénzt is kapunk -, majd elvileg azért egészen jól fogok keresni. Nem illik leírni mennyit, szóval nem is fogom. Nagyon szeretném ha összejönne, bár az igazat megvallva nincs hozzá sok kedvem, mégis megragadok mindent, amivel foglalkozhatok. Muszáj dolgozni és eleinte biztosan nem lesz könnyű, de később így-vagy úgy biztosan kifizetődik. Arról nem is beszélve, hogy ez egy jó ugródeszka lehet. Dolgozhatok majd bármelyik reptéren, utazhatok, stb. Kell hozzá angol tudás, ami szerencsére nekem van és érettségi. Több nem nagyon. Na látjátok, mindenhez angol kell, (szinte) semmi más. Ezért ha tehetitek, leginkább az angolra feküdjetek rá. A többi már annyira nem lényeges. Higgyétek el, minden cég azt kéri elsősorban. Most küldenem kell holnapig egy magyar és egy angol önéletrajzot. Nem lelkesedtem ezért sem, mert sosem volt nagy vágyam megírni, de ha kell, akkor kell. Ezután Pete beszélni fog a céggel és lassan kezdődhet is a tanfolyam. Én abban élvezek előnyt, hogy állásinterjúra, beszélgetésre nem kell mennem. Egy önéletrajzzal fel vagyok véve, ha minden igaz. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Nem kiabálok el előre semmit. Nem nagy álmom ott dolgozni, de mit tehet az ember? Dolgozok, mert kell a pénz a megélhetéshez.

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?)

3. Szeret / Nem szeret lista
Igyekszem kicsit tömören megfogalmazni ezt a listát, mert nagyon sok dolog van mind a két részről. Nem feltétlenül sorrendben írtam, csak ahogy eszembe jutottak éppen! (Kivéve az elsőt a "szeret" résznél.)

Szeret:
*Him* / "us" / Lee Seunghyun / Kang Daesung / BIGBANG / állatok (főleg cica, maci, valamint: elefánt, malac, kígyó, csiga, szép rovarok...) / zene / internet / blogom / olvasóim / Supernatural / szeretteim / kedves, közvetlen emberek / állatszerető emberek / ha kitartanak mellettem a hibáim ellenére / humor / humorérzék / South Park / csillagászat / tudományok / vidámparkok / hullámvasutak / chips / Fűrész / horrorok / ijesztő, félelmetes dolgok / misztikus, rejtélyes dolgok / intelligencia / Felix Kjellberg / K-pop / hűvös, pulcsis idő / medencézés / zöldségek (főleg a krumpli) / vízivás / nyelvek tanulása / koreai, angol, svéd, olasz, magyar nyelv (stb.) / rapperek / rap dalok / tánc / írás / horoszkóp / világutazás / pénz (ha van) / eszmei értékek / kedvenceim / figyelmesség / találékonyság / kreativitás / nyitottság / illedelmesség / utálóim / rajzfilmek / új dolgok megismerése / más kultúrák megismerése / pszichológia / sárga / műveltség / helyesírás / kávé / egyéniség / egyediség / rockerek / férfiasság (nem főnévként xD) / természetesség / pulcsik / cipők / nadrágok / művészetek (nem a két kör egy vonal típusúakra gondolok) / szép festmények, rajzok / könyvek / mangák / változatosság / szeretet / ölelés / kalandok / szert tenni új ismeretekre ... stb.

Nem szeret:
állatkínzás / emberek túnyomó része / túlzott előítélet / hangoskodás / feltűnősködés / rasszizmus / gyilkosság / utálkozás / tiszteletlenség / tisztességtelenség / fiatalabb generáció / CL / káká = kaki = that b*tch (kinek hogy tetszik) / ha valaki (könnyen) feladja / tehetetlenség / depresszió / lelki fájdalom / kétszínűség / s*ggnyalás / hazugság / homofóbia / bármilyen negatív megkülönböztetés / cigaretta / cigiszag / modellek / zaklatás / butaság / tirpákság / lustaság / hisztéria / ha valakinek nincs egyénisége / közönségesség / észjátszás / mártírkodás / a nagy rajok / r*bancok / divat / trendek / bunkóság / unalom / körömrágás / monotonitás / háború / egyházak / kormány / lopás / csalás / ha valaki nagyon nem tud viselkedni részegen / drogok / betegségek / ha valaki utálja a macskákat ... stb.