Aigoo! Látjátok ezt?! JR az övének nevezett és azt szeretné, hogy köszönjetek nekem!~ Remélem azért nem szomrítottalak el titeket ezzel a sulis képpel. Bizony, hamarosan itt van. Gyorsan elment ez a nyár is, mi? Még nincs veszve semmi. Ebben a pár napban is nyugodtan mehettek strandra és megcsinálhatjátok azokat a dolgokat, amiket a nyárra terveztetek, de nem jött össze. Sok ilyen van, igaz? Valószínűleg mindenkinek igen. Nekem is, amint láthatjátok az oldalmodulban. Semmi... aish... tényleg semmi nincs kipipálva. A ti listátok is hasonló, ha nem tévedek... ha ti nem vagytok olyan lusták, mint én. Nem baj az, ha igen. Nem ez volt az utolsó nyár... és nem csak a nyár a megvalósítások évszaka. Jön az ősz, és? Nincs veszve semmi. Én személy szerint nagyon szeretem az őszt és irritál is, ha valaki hisztizik miatta. Az elmúlás évszaka? A nagy ló... lovat, aha. Mi is múlik el pontosan? Semmi. Pihenni megy a fáradt természet. Ez neki is kijár... de nem azt jelenti, hogy elmúlik, aigoo. Úgy látszik ez az "elmúlás évszaka" szállóige mindenkiben mély nyomot hagyott az irodalomkönyvekből és a sok költő tollából. Attól még mert ők költők, nem feltétlenül kell a szavaikat visszhangként emlegetni. Lehetnek saját gondolataink. A művészetnek, költészetnek ez a lényege. Nem múlik el semmi. Nem csak a suli jellemzi az őszt és nem csak a fák leveleinek hullása, nem csak a hideg és nem csak a rossz idő. Számomra az ősz a színeket jelképezi, a sokszínűséget és a szépséget. Jaj, jön a suli ősszel... oh~ merre sírjak? Később nem csak ősszel jön a munka, nyáron is, bizony. Belegondolva az én helyzetembe, nekem a nyarak lesznek a legnehezebbek, ugyanis a reptéren fogok dolgozni, ami azt jelenti, hogy a nyári időszak kikészítő lesz. A sok nyaraló ember, valamint télen a telelő emberkék. Azt hiszem, számomra a tavasz és az ősz a megkönnyebbülés évszakai lesznek. Ráadásul ősszel még kevesebb pókkal is találkozom, kevesebb a szúnyog. Nem mindig csak szenvedni kell, nem árt a dolgokban meglátni a szépet és a jót. Vicces, hogy ezt pont én mondom, aki egyáltalán nem boldog, sőt sokszor pesszimista vagyok... de valahogy mégis igyekszem mindig a jót látni mindenben. Általában negatív dolgokat mondok, belül mégis a pozitívat várom, vagy... olykor fordítva. Mindennek a pozitív oldalát kell nézni. Múltkor anyummal kb. 20 percet álltunk a vasúti átjárónál és háromszor is meg kellett állnunk. Olyan hülyén van ott megoldva a dolog, hogy 2 autó átment, sorompó, újabb 2 autó, sorompó, újabb sorompó, aztán utána tudtunk átmenni. Anyum ott idegeskedett, pedig nem siettünk sehova, haza tartottunk. Mondtam neki, hogy legalább árnyékban vagyunk és légkondis kocsiban. Amikor előrébb jutottunk, már nem voltunk árnyékban sem, de épp K-popot hallgattunk a telefonomon, ezért mondtam, hogy legalább jó a zene és nem sietünk sehova. Jó, annyira anyum sem idegeskedett, de nevetséges volt a helyzet. Jót szórakoztunk rajta. Néha nehezebb a helyzet. Néha nehezebb a jót megtalálni, de mindenben van jó, így van egyensúly a világban. Amíg van miért köszönetet mondani, sosem szomorkodhatunk. A boldogságnak mindig van forrása, csak meg kell találni kinek mi az. Főleg az olvasóim nem adhatják fel, mert ők érdemlik a legjobbat. Sokat köszönhetek ám nektek. Fontosak vagytok nekem. Mind a hármótok. LOL. Let's move on.

 + INFO: Elkezdtem V appon lefordítgatni a SNUPER videókat. Eddig három kész is van és szép lassan a többivel is elkészülök. Élvezem, mert 1: szeretem a fiúkat, 2: segíthetek másoknak, 3: gyakorolhatom az angolt. Tök jó érzés az is, hogy mivel miután leforítottad, a V app csapata átnézi nagyjából és ők odaírták a Self Cam videókhoz, hogy "Fansubs by Cassie". Kellemes, hogy valahogy odafigyelnek a munkámra. A fordítgatást Self Camokkal fogom kezdeni, aztán jönnek az élő adások. Még kezdő vagyok feliratozás terén és néha kicsit nehéz értelmesen megfogalmazni magyarul, amiket mondanak, de azért remélem élvezhető és tudok segíteni az angulul kevésbé tudó, magyar Swingeknek! [ V Live Open, Self Cam 3. évad: 1. rész, 6. rész ]

Tegnap volt a munkahelyi megbeszélés. Azaz nem is éppen megbeszélés, hanem egyszerűen csak szerződésközés, ügyintézés. Nem éppen úgy ment, ahogy azt vártam. Azt gondoltam, hogy a nő majd tájékoztat pár dologról azért a munkával kapcsolatban. Kérdeztem volna én, csak előtte még egy kavarodás történt, aminek köszönhetően újra változtak a dolgok. Az elejéről kezdve a sztorit, kb. 1-2 órakor aludtam el, egészen addig álmatlanul forgolódtam. A szerelem miatt, oh... LOL, nem... amiatt a tipikus indok miatt nem tudtam aludni, hogy a szervezetem hozzászokott az éjjeli módhoz. Gondolom ezen majdnem mindenki átesik a nyáron. Éjszakákat virraszt át, aztán amikor elkezdődik a korán kelés időszaka, az szenvedéssel jár. A gáz az volt a dologban, hogy 6:30-ra volt állítva az órám. Végülis felkeltem miután legalább 10-szer nyomtam az ébresztőt szundi módba. Oh, és az egy elengedhetetlen információ, hogy Suhyun hangjára keltem, ami segített. Az egyik műsorban, amikor szerepeltek a fiúk, mindegyikük külön mondott valami cuki szöveget ébresztő gyanánt. Persze Suhyun lelkesen, hangosan, szinte kiabálja, hogy "IREONA" ("ébredj fel") többször is, ami annyira imádnivaló. Még jó, hogy energiával feltöltve indul a napom neki köszönhetően. Mondjuk az idegesít, hogy a többiek belenevetnek és csatlakoznak. Nem azért, mert nem szeretem őket, de ha már ez Suhyun "ébresztője", akkor legyen csak az övé, ha a többiek is beleénekelnek, akkor az már inkább SNUPER. Sebaj, ez a hang mindenhogy imádnivaló. Mire magamhoz tértem, fél órám maradt összekészülni. Megijedtem, mert csak akkor tudatosult bennem, hogy 8-kor indulnom kell. Gyorsan felöltöztem, kávéztam, aztán elindultam. Bérletem sem volt, szóval út közben megálltam venni. Akkor még egész jó idő volt reggel, nem volt meleg, szóval nem volt vészes a buszra várni. Visszafelé volt szenvedés. Szerencsére 9-re megérkeztem. Amikor bementem, mondtam a nőnek, hogy miért jöttem, aztán adott egy csomó papírt, hogy az iroda előtti asztalnál üljek le és töltsem ki. Én azt hittem, hogy ott az irodában kell és majd megbeszéljük a dolgokat, de tévedtem. Kitöltöttem a lapokat. Egy csomó hülyeség volt köztük és némelyik annyira hivatalosnak hatott. Az is volt. Ez már egy munkahely. Szinte minden cselekedetemnek következménye van. Annak is, hogy mikor megyek ki vécére. Miközben töltöttem, kijött, hogy elvigye a bizonyítványaimat és lefénymásolja. Valami azonban nem volt nálam, méghozzá a legfontosabb: az érettségim. Úristen, annyira lesüllyedtem, hogy ennyire hülye vagyok, hogy komolyan azt nem hozom el, ami a legfontosabb. Az az egy kell manapság egy munkához... és anélkül bejelenteni se tud. Remek. Ekkora idióta is csak én lehetek. Kérdezte, hogy aznap vissza tudom-e vinni. Felhíavtam anyumat, hátha tud valamit, de nem tudott, így biztos voltam benne, hogy aznap nem tudom visszavinni, mert fogalmam sincs merre van. Miután kitöltöttem a papírokat, megbeszéltük, hogy mivel ők szabadságon vannak a következő héten, csak szeptember 5-én tudom vinni. Először is, esküszöm mindig szabadságon vannak. Legutóbb, mikor oktatásra mentem is szabadságon voltak. Jó egy meló, elfogadnám. Pláne, hogy az irodában ülnek egész nap a gép előtt és amikor bementem is zenét hallgattak. Álommeló lenne nekem, ha már a zene is megengedett. Senki nem innen kezdi azért... csak aki naaagyon befolyásos anyuci-apucival rendelkezik. Emiatt tehát a munkába állásom is tolódni fog. Valószínűleg 6-án már kezdek. Persze majd több kérdést is felteszek neki, amiket nem biztos, hogy tud, de én még annyira se. Kicsit ijesztő azért, hogy bemegyek első nap, konkrétan fogalmam sincs mit kell majd csinálnom és hogyan... vagy hogy hova megyek egyáltalán. Azért persze örülök annak is, hogy pihenhetek még egy hetet. Ha elkezdek melózni, tuti nem fogok már ennyit enni, mint most, szóval ezen a héten még hízok 1-2 kilót. Hazafelé, mint mondtam nagyon melegem volt és egy csomót vártam a buszra, de legalább a zene ott volt nekem. Szerencsémre pont hazaértem a SNUPER élő közvetítésére is, szóval mindenki boldog volt. Főleg én, hogy láthatom a srácaimat. A közvetítés közben egyébként pont a kedvenc NU'EST tagom, Aron is jelentkezett ugyanúgy a V appon, ezért telefonról ment a SNUPER, gépről pedig kb. 20 percben Aron. Legalább Aront értettem is. xD

Mozi [ 8/10 ] Dunaújváros [ 8/11 ] Macipark [ 8/12 ] Tévé [ 8/13 ]

Volt egy hét még augusztus elején, amikor anyum itthon volt. Azon a héten sok kedves élményben volt részem és végre kimozdultam itthonról. 10-én, kedden együtt mentünk el moziba. Itthon ültünk, aztán kitaláltunk, hogy nem is lenne rossz, ha elmennénk. Azonnal lefoglaltam a jegyet az "Amikor kialszik a fény" című horrorfilmre. Itthon elvoltunk, aztán miután elkészültünk nekiindultunk az útnak kocsival. Persze akkor kezdett el szakadni, ami azt jelentette, hogy még lassabb volt a forgalom. A jegyet fél órával a film előtt átt kell venni, azaz 17:45-kor át kellett volna vennünk, de akkor még az autóban ültünk. Amikor megérkeztünk, anyum engem kitett a Lurdy bejáratánál, beszaladtam a magassarkúmban, hogy ne vigyék el előlünk a jegyeket, pontosabban megmaradjon a helyünk. Amikor felértem, elég ideges voltam, mert nagy volt a sor. Annyira hülyeség, hogy a jegyeket és a kaját ugyanott kell megvenni. Emiatt halad mindig olyan lassan a sor. Végül, mikor én következtem, a csaj azt mondta, hogy már törlődtek a foglalások, de megvannak még azok a helyek. Meg is vettem két jegyet a legutolsó sorba. Amint anyum megérkezett, vettünk popcornt és teát, aztán egy kis várakozás után beültünk a terembe. A filmet nagyon élveztem. A mini-spoilerrel annyit elárulok, hogy én akkor ugrottam egyet, amikor a kissrácot behúzza az ágy alá, de amúgy annyira nem volt vészes. Valószínűleg azért, mert én már annyi horrorfilmet láttam, hogy mindig tudom mik történhetnek, amelyeket nagy eséllyel el is találok. A mellettem ülő srác akkorákat ugrott. Aranyos volt. xD Másnap 8 körül keltem, aztán pár óra múlva elindultunk Dunaújvárosba (én a BIGBANG-es dzsekimben). A mamám ott született és nőtt fel. Szeretett volna lemenni még a temetőbe a szüleihez, valamint az egyetlen olyan testvéréhez, akit szerettünk. A többi mind... hát... én nem ítélkezek, de nem a legjobb a kapcsolatuk. Annál a testvérnél, aki már pár éve elhúnyt, sokat nyaraltam és nagyon szerettem én is. Nagyjából egy órát utaztunk, aztán amikor megérkeztünk, én rögtön "találtam" egy cicát. (<<kép) Annyira édes volt! Olyan szelíd és, amikor felvettem, meg simogattam egy darabig, követni is kezdett. Annyira haza szerettem volna hozni, csak ez sajnos nem feltétlenül rajtam múlik és úgy tűnt, hogy nincs ott rossz helye. Általában így a temetőknél adnak enni a cicáknak, a hozzánk közelinél is ez a helyzet. A mostani cicám, Lucifer onnan van. Annyira rossz érzés volt, de végül sikerült elválni a cicustól. Rendbe tettük a sírokat, aztán Dunaújvárosban kocsikáztunk kicsit. Ugyanúgy 1 óra volt az út vissza, majd rendeltünk sushit, amit természetesen egyedül én faltam fel. Még jó, hogy rajtam kívül senki nem szereti a családban. Csütörtökön, azaz 12-én anyummal a Veresegyházi Medveotthonba látogattunk el. (kép>>) Az odaút vicces, fárasztó, hosszú és zavaros volt. A GPS be akart minket rángatni az erdő közepére. Szinte oda se találtunk. Már meg is kellett egyszer állnunk, hogy vécézzek...~ nem szívesen, de megtettem egy pihenőnél. Végül nagy nehezen - el sem hittük -, de odataláltunk. Nem tudom meddig voltunk ott, de elsétálgattunk egy darabig. Beszélgettünk, nézegettük a macikat. Annyira édesek voltak! A medvék mindig aranyosak és ok nélkül biztosan nem bántanak senkit. Akár meg is ölelnék egyet. Olyan jó lenne! Lehetett őket etetni mézzel... csak mézzel... erre a sok hülye ott etette őket almával, meg keksszel, meg mindennel. Sok gyökér! Alma még oké, de keksz? Persze, azt a tartósítószeres sz*rt add neki. Mérgezd csak magad, de az állatokat ne. Anyum hála az égnek rá is szólt egyre, aki kekszet akart neki adni. Voltak a macikon kívül mósomedvék is, nyuszik, farkasok, stb. Amikor a rénszarvas mellett sétáltunk el anyummal, jött egy okos nő a férjével, meg a gyerekeivel. Voltak kis rénszarvasok is, amire mondta a gyerekeinek, hogy "kecske". Anyummal visszatartottuk a röhögést, amíg el nem sétáltunk onnan. Kecske? Komolyan? De még ha nem lett volna kiírva 100-as méretű betűkkel, hogy "rénszarvas". Valamint amikor jöttek, ugyanaz a nő: "milyen érdekes állatok". Jaaa~ nem lát a gyerek minden karácsonyi filmben rénszarvast. Miután végigjártuk a parkot, beültünk enni, ami elég nagy szenvedés volt az elején. Sok volt a hangos, hülye gyerek. Már bocs, de azok voltak és a szüleik sem voltak képesek rájuk szólni. Egyre sz*rabb szülők vannak, akik egy "nem"-et nem mernek odanyögni a gyereknek, pedig ha mindent megenged neki többet árt, mint használ. Sokáig tartott, míg készen lett az étel, de naaagyon finom volt! Hazafelé beugrottunk a Tescoba és vettünk pár dolgot. Többek között egy (eső)kabátot nekem. Végül, szombaton rávettem anyumat, hogy elmenjünk és vegyünk egy új tévét. Egy ideje már voltak jó csatornáink, szóval jól is jött egy új tévé. Mióta megvettük az új tévét, mindig YouTube videókat bambulok rajta. Legtöbbször SNUPER-t és mostanában NU'EST-et, de persze minden más K-pop klipet is, vagy akár showkat. Jó döntés volt megvenni, hasznos számomra.

 + Találkozó Ninával [ 8/19 ] 19-én, pénteken Ninaa Budapesten volt, ezért az életben először sikerült találkoznunk. Ott volt a barátja is. Jól éreztem magam és a bejegyzéséből leszűrve ő is. Megmutatta a PokémonGo-t, amit - vessetek meg -, de nem találtam akkora számnak. Szóba jöttek a zenék, meg úgy minden és Jiyong születésnapját - amit addig olyan szépen figyelmen kívül hagytam - is megemlítette. Thank you! xD A WestEndben ittunk bubisteát. Oh, mennyire hiányzott már! Emellett sétálgattunk, beszélgettünk és még ha nem is csináltunk olyan sok mindent, jól megvoltunk. Még képet is sikerült csinálni a gyönyörű aluljáróban, amit láthattok Ninaa blogján, ha felteszi. :D Jó volt tapasztalni, hogy ez ismét egy olyan internetes ismeretség, ami való életben is működik. Ezért vágok pofán mindenkit, aki azt mondja, hogy az interneten történő ismerkedés nem valós. Én eddig minden netes barátnőmmel a való életben is ugyanúgy kijöttem, mint írásban. Sőt, egyeseknek - köztük nekem is - az interneten könnyebb ismerkedni.

Hamarosan megcsinálom a kihívást, amit Kira indított el és amire aranyos módon meg is hívott, valamint egy újabb bias tag-et is hozok. Addig is élvezzétek ki a maradék nyári szünetet és semmi búslakodás, szomorkodás! Lehet, a következő tanév lesz a legjobb az életetekben, nem tudhatjátok. Bármi megtörténhet. Bármi. Kitartás! Mondanám, hogy ne adjátok fel, de van egy amolyan láncreakció, hogy~ ha valamit igazán szeretnél, kitartasz, ha valamit igazán szeretnél, nem tudod elengedni, akármilyen nehéz, küzdesz érte és el is éred. Kellemes pihit és maradék hétvégét mindenkinek! Továbbra is legyetek kedvesek mindenkihez! (But I know you will, you guys are the best!) Kiseu cassieteddys! ♥

Annyeong everyone! Hogy vagytoook? Én még mindig elég sz*rul, de semmi gond, még mindig magasan tartom a fejem. Rajtam nem fogja meglátni senki, hogy nem vagyok jól. Itt a blogomon sem szeretnék panaszkodni, mert úgy érzem pár emberre hatással vagyok. Többeteknek segíthettem már és nem szeretném hogy itt is azt kelljen látnotok, hogy bloggernimnek milyen keserűségesen borzadályos élete van. Mesélnivalóm viszont van egy pár, úgyhogy inkább térjünk rá arra ahelyett, hogy panaszkodni kezdenék. Mosolyogni fogok rátok, hátha átveszitek ezt a szokást ti is. Ren pedig még mindig perfect, oh my f*cking gooood... ahhh.

Ultimate bias. Ezt a jelzőt eddig senkire nem használtam. Nem is nagyon éltem vele, számomra a bias szó is kicsit furcsa volt. Van egy olyan "betegségem" - vagy minek nevezzem -, hogy én sokszor a felkapott dolgok ellen vagyok. Nem mindig, mert vannak olyan alkalmak, amikor elismerem olyankor is, hogy jó valami, de legtöbbször nagyon zavar, hogy mások ezzel szemben nem kapnak elég figyelmet. Ez most lehet egy banda is, de akár valamilyen öltözködési stílus, eszme, bármi, ami éppen "trendi" és "menő". Például a "bias" szó is számomra olyan volt, mint mondjuk a "swag", "yolo" és társai. Nem voltam oda érte, de most, hogy mégis találtam egy olyan idolt, akit első helyre sorolhatok ilyen szempontból, kénytelen voltam megbarátkozni ezzel a kifejezéssel. A BIGBANG ugye számomra több idoloknál. Rájuk nem igazán tudok ilyen szemmel tekinteni, úgyhogy még Seungrit, vagy Daesungot sem tudom ilyen szempontból kiemelni, pedig ők a kedvenc előadóim. Az ultimate biasom azonban nem más lett, mint... *dobpergés*... Choi Hyunggeun. Húúú~ gondolom ezzel most nem mondtam senkinek semmit... na jó, talán 1-2 embernek. Ő Suhyun a SNUPER-ből, akit mostanában nagyon megkedveltem. Iszonyúan fontos lett számomra, mint idol és mint ember. Egy szerethető, zabálnivaló kis drágaság. Minden alkalommal elmosolyodok és vele nevetek, amikor nevetni látom, vagy akár hallom azt az idióta kacajt. Nagyon szeretném, hogy a SNUPER végre megkapja a jól megérdemelt hírnevet. Én biztosan segítek, ahogy csak tudok. Ők képesek voltak elérni nálam, hogy megint rajongjak valakiért. Szeretem ezt a 6 bolondot és legfőképp Suhyunt, a csapat vokalistáját és legidősebb tagját, az ultimate biasomat. Suhyun állandóan mosolyog és az a mottója, hogy "Először mindig másokra gondolj". Egy igazi imádnivaló ember, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. Főleg Woosunggal. Egyszerűen odavagyok a barátságukért. Annyira össhangban vannak mindig, hogy le sem tagadhatnák, hogy mind a ketten Mérlegek. Szuperül kijönnek és állandóan mindent egyszerre mondanak. Imádom őket együtt, na. Valamint a drága leader, Taewoong is egyre jobban bias-wreckerkedik itt nekem.

A fenti srácok mellett pedig egy új bandát kedveltem meg, ez pedig nem más, mint a NU'EST. Többször hallottam már felőlük, de eddig nagyjából 3 dalukat hallottam. Nem tudom miért, de ezelőtt nem figyeltem fel rájuk annyira, pedig most újrahallgatva a dalaikat, nagyon hülye voltam! A Face című dalt mindig is imádtam, de eddig valamiért elveszett a feledés homályában. Most megint hallgatgattam a Face-t és a többit. Rájöttem, hogy mekkora hülye voltam egészen eddig, hogy nem merültem el a világukban jobban. Sebaj, ami késik nem múlik. Azt viszont meg kell említenem, hogy a Pledis egy óriási barom állat, amiért nem szentelt rájuk elég figyelmet. Ha egy kicsivel jobban promotálta volna őket, biztos, hogy már a legnagyobb K-pop bandák között lennének, ugyanis a NU'EST nem egy olyan csapat, ami nem lenne erre kiváló "alapanyag". 100%-os dalok, 100%-os MV-k, 100%-os tagok, 100%-os csapatmunka, 100%-os minden. El sem hiszem, hogy ezt hagyták így elúszni. Nem kis potenciál van bennük, de a Pledis elég hülye volt ahhoz, hogy ne tudja ezt kihasználni. A Seventeen debütálásával pedig ez a helyzet csak rosszabbodott. Azért remélem még lesz lehetőségük bizonyítani, bár ez tényleg semmiben nem rajtuk múlik, hanem a hülye cégen. Annak kéne összekapnia magát. Számomra még ennek ellenére sincs semmi akadálya, hogy megkedveljem őket. A napokban showkat is néztem velük és valami eszméletlen, hogy mennyire édes az összes tag. Amikor kísértetházban voltak, egyszerűen imádtam Ren reakcióit... meg amikor Baekhoval a hullámvasúton kellett kirúzsozniuk egymást. Fantasztikus volt! Jót szórakoztam, az biztos. A kedvenceim, azaz biasaim, ugyebár, Ren és Aron. Egyelőre legalábbis, mert nagyon nehéz még döntenem. Mindegyik srác levett a lábamról.

Nem tudom hányan vettétek észre, de egy ideje nem elérhető a Facebook, Twitter és Instagram oldalam. Csak gondoltam bejelentem, hogy ne érjen meglepetésként senkit. Azt hiszem jobb, ha egy időre legalábbis elzárom magamtól a közösségi média néhány formáját. Egy kicsit furcsa úgy ébredni, hogy nincsenek onnan értesítéseim, meg furcsa az is, hogy nem írok ki, vagy posztolok semmit, de egyáltalán nem rossz. Egy kicsit szerintem néha mindenkinek szüksége lenne szünetekre. Természetesen ahogy látjátok nem vagyok 100%-osan elzárva tőle, hiszen a blogom is hozzátartozhat akár, de mégis valamivel kellemesebb anélkül a szenny nélkül tengetni a napjaimat, ami sokszor ott fogad. Legszívesebben a személyes Facebookomat is felfüggeszteném, de ha azon a felületen tudnak elérni az ismerőseim a leginkább, szóval az üzenetek miatt hagyom csak, de erősen gondolkozok annak a felfüggesztésén is. Ha valaki szeretne velem kapcsolatba lépni, akkor itt megteheti. Akár a chatben, a vendégkönyvben, írhat e-mailt is, vagy akár a többi az elérhetőségeimen, amiket az oldalmodulban megtaláltok. Az a baj, hogy nagyon sok olyan dolgot nézek a médián keresztül amit nem kéne és ezzel magamnak okozok állandóan nagyobb és nagyobb fájdalmakat. Mazochista vagyok, gondolom. Mégis most úgy döntöttem, hogy jót fog tenni egy kis pihenés ezek nélkül. A Facebook pedig sajnos még mindig ott van, szóval tájékozódni mindig fogok, csak azt nem használom igazán. Felnézek esetleg ha írnak, vagy jön egy-egy értesítésem, néha-néha fellesek, de ennyi. Jobb lesz nekem így. Még nem tudom meddig (19-e előttig biztos nem). Majd kiderül.

Addig is, amíg nem a közösségi médián lógok, van időm doramát nézni. Többé-kevésbé befejeztem a Goodbye Dear Wife-ot, ami nekem nagyon nem tetszett. A karakterek benne vagy gonoszak voltak, vagy unalmasak. Az egésznek a története is az volt. Nem igazán kötött le. Nem szép dolog ugyan és nem is szoktam ilyet csinálni, de már nem bírtam nézni, szóval beletekergettem az utolsó részbe, hogy mégis megtudjam mi lesz a vége. Ezután pedig végre elkezdhettem egy újat. Először a Pastát akartam elkezdeni, de ahogy láttam az nincs magyar felirattal, szinkronnal viszont igen. Úgy valahogy most nem volt kedvem elkezdeni, meg én doramát az eredeti hangján szeretem élvezni. Egyszer majd azt is megnézem, de most mégis egy másikat választottam. Azt a doramát, aminek a SNUPER énekli a betétdalát - igazából kettő ilyen van, de tegnap az Oh My Venust kezdtem el nézni. Mennyivel másabb, jobb! Még csak a második résznél tartok, de eddig tetszik! So Jisub tökély minden szempontból, már a Master's Sunban imádtam (bár ott jobb volt a haja). Shin Minah nagyon tehetséges színésznő! Igazán összeillenek ketten, még úgy is, hogy a női főszereplő "kövér"... bár ez számomra még mindig érthetetlen. Kicsit gondolom Betty a csúnyalányos beütése lesz a dolognak, ugyanis lefogy, meg minden, de szerintem így is szép, nem értem mi ez a nagy hűhó körülötte. Persze a lényeg, hogy meg legyen elégedve magával. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számomra és előre sajnálom, hogy csak 16 részes. Eddig nem okozott csalódást, már most leköt.

Kivel találkozom a Block B koncerten? Gondolom a legtöbbetekkel igen. Mondjuk még abban sem vagyok biztos, hogy én megyek. Nagyon szeretnék, de pénz kérdése is, ugye, a másik pedig a munka. Akkor már 100%, hogy dolgozni fogok és ott nem úgy megy, hogy csak úgy bármikor bármerre. Azért remélem tudok majd menni, mert eddig még nem jött olyan K-pop banda Budapestre, akikért oda is voltam. A Block B-nek sem vagyok a legnagyobb rajongója, de szeretem a srácokat, mert eszméletlen nagy formák és tehetségek, a dalaik pedig egytől-egyig zseniálisak. Örülök, hogy megtisztelik majd októberben a jelenlétükkel kis országunkat. Szuper szülinapi ajándék lesz! Amikor megtudtam, hogy jönnek, sikítottam... annyira édesen mondták a Budapestet... ráadásul a második helyen, London után. Köszönettel tartozom azoknak, akik részt vettek a MyMusicTaste-s kampányban, én ugyanis végig szkeptikusan álltam a dologhoz. Én is csatlakoztam már valamikor, de nem nagyon figyeltem erre oda. Minden kpopper nevében, köszönöm azoknak, akik küzdöttek ezért! Ha hiszel benne, akkor küzdesz érte és akkor el is éred, hiszen semmi sem lehetetlen. Hehe.

Először is...
Még sok-sok boldog születésnapot a mamámnak! ♥ { 0809 }
Hétfőn anyummal elmentünk vásárolgatni. Vettünk tortát és ajándékot a mamámnak, aztán este megünnepeltük a születésnapját hárman. Pezsgőztünk és beszélgettünk.

Az oktatások végeztével az orvost kellett már csak letudnom. Tegnap, azaz 8. hó 9-én, kedden 10-re kellett mennem... tök jól jött így össze~ hehe. Reggel csináltam kávét! Bizooony! Ha ezt Lilith és Elisha olvasná, szerintem tuti szakadnának, mert tisztában vannak vele, mennyire ügyesen csinálom. Persze szarkasztikusan ügyesen. xD Viszont hétfőn, amikor ajándékot vettünk a mamámnak, vettünk egy új kávéfőzőt is, amivel már nekem is megy a kávékészítés. Kicsit vízízű lett, mert kevesebb kávét tettem bele, de a mai nagyon jó sikerült. Egy kis beszélgetés után elindultunk. Anyum elvitt kocsival, aztán meg is várt a rendelő várótermében. A doktornő nagyon kedves és szimpatikus volt. Leginkább csak kérdezgetett, hogy volt-e műtétem, ilyen-olyan betegségem, vagy esetleg van-e. Ilyen volt a nagyrésze, miközben el is beszélgettünk. Más nem volt ott, szóval nem tartottam fel senkit. Megmérte a vérnyomásom, pulzusom, aztán látásvizsgálat következett. Két papírt kaptam, aztán végeztem is. Arra figyeltem fel, hogy szinte végig nemmel feleltem. Nekem tényleg semmi komolyabb bajom nem volt soha. Oké, azon kívül, hogy majdnem megfulladtam kiskoromban az orrmandulám miatt, meg azon kívül, hogy allergiás vagyok, nem nagyon vannak komolyabb betegségeim. Legalábbis nem tudok róluk. Ezután anyummal beültünk a KFC-be, ahol szokásos módon ittunk egy-egy Mojitót, majd hazajöttünk. Itthon elég sz*ul éreztem magam, sokat sírtam és akkor döntöttem el, hogy nem fog ártani ha egy ideig nem leszek elérhető pár helyen... pontosabban én nem érek el különféle tartalmakat. Délután viszont hívtak a cégtől. Megbeszéltem a nővel, hogy mik a további teendőim, ugyanis pont végeztem az orvosnál is, szóval már csak az volt hátra, hogy felkeressem őt, de megelőzött. Kérdezte, hogy mikor tudnék bemenni, hogy megírjuk a szerződést és megbeszélünk mindent. Mivel a szerződés után már rögtön munkába kell állni, én pedig még szeretném kiélvezni legalább ezt a nyarat, ugyanis több ilyen már nem lesz, abban állapodtunk meg, hogy augusztus 26-án, pénteken megyek be 9 órára. Elvileg 11-kor végzek majd. Nem tudom mi fog 2 óráig tartani, de annyit tudok, hogy megbeszélés lesz, szerződéskötés, valamint kapok egy kártyát és azt is el kell intézni. Végül úgy lett megbeszélve a dolog, hogy habár 26-án meglesz minden, de szeptember 1-jén állok majd munkába. Izgulok és kicsit félek, de ez természetes. Egyelőre igyekszem kiélvezni ezt a pár hetet, ugyanis míg az iskolások sírnak, hogy mindjárt jön a suli - jaj de rossz lehet -, nekem több nyári szünetem nem lesz az életben.

Erre a hétre meg is vannak a terveim, ha már a nyári szünetről és annak kihasználásáról van szó. Kihasználása? Haha, persze. Ránézek a teendőim listájára az oldalmodulban és annyira szépen "pipátlan" az egész. xD Semmit nem csináltam, csak itthon ültem egész szünetben, de nem panaszkodom, ugyanis ezután nem biztos, hogy tudok majd ennyit "semmit csinálni". (Jaj de Hungarian volt ez a mondat.) Ezen a héten anyum szabadságon van, én meg kihasználom ezt, hogy végre elmenjünk valahova. Hétfőn együtt vásároltunk, kedden elvitt a dokihoz és együtt KFC-ztünk, ma pedig moziba fogunk menni este 18:15-re. Az "Amikor kialszik a fény" című horrot fogjuk megnézni. Elvileg jó film, én jókat hallottam róla. Pont a napokban akartam megnézni neten, ugyanis nem gondoltam, hogy lesz rá alkalmam moziban, de mivel mindegyik csak kamerás minőségben volt fent, ugy nem volt kedvem hozzá. Örülök, hogy nem tettem, mert ma este együtt fogjuk megnézni anyummal és ez tök szuper! Régen voltunk már együtt moziban, pedig kiskoromban sokat jártunk együtt a Lurdyba mozizni. Most is oda megyünk. Holnap leutazunk Dunaújvárosba, mert a mamám már régóta kérleli anyumat, hogy vigye le. Most eljött ez a pillanat is. Sokat voltam már ott is, mert a mamámnak az a szülővárosa... vagy faluja, mert akkor még falu volt, és Dunapentele, majd Sztálinváros, végül megkapta a mostani nevét. Sokat nyaraltam lent gyerekkoromban a mamám testvérénél. Sajnos pár éve elhúnyt, pedig csodálatos ember volt, csak a halál nem eszerint válogat. Holnap elmegyünk ott a temetőbe és még gondolom máshova is, de ha esetleg nem, nekem az is megfelel. Szeretek utazgatni és élvezni fogom, hogy kimozdulok végre itthonról. Pénteken pedig lehet, hogy elmegyünk a Maciparkba... vagyis a Veresegyházi Medveotthonba, szintén anyummal. Ez még nem 100%, de én nagyon szeretném ha összejönne, ami gondolom egyik olvasómat sem lepi meg. Imádom a medvéket és szerintem már többször voltam ott, de hogy tudnám megunni a drágáimat? Sehogy!

Erre a hétre ezek a terveim, a továbbiakban pedig valószínűleg leginkább itthon leszek és egy életre kipihenem magam, hogy aztán elkezdődhessen a felnőtt életem és minden azzal járó negatívum és... pozitívum, ha van. További kellemes nyári szünetet és nyarat kívánok! Remélem nektek szuperül és izgalmasan telt az eddigi része, vagy legalább egy jót tudtatok pihenni! Legyetek kellően rosszak, de mégis a legjobbak, ahogy mindig! Kiseu~!

Mielőtt elkezdenétek olvasni a 10 napos kihívást, muszáj meglesnetek ezt a videót. Az A.KOR Ahn Jiyoungja, azaz a csapat leadere nyűgözött le mindenkit az I Can See Your Voice-ban. Annyira csodálatos hangja van, hogy még a hideg is kirázott miközben hallgattam. Megérdemli a figyelmet, mert nem mindennapi tehetség! Nem véletlenül hangoztatom állandóan, hogy a tehetség nem hívnévtől függ!

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?) - 3. nap (Szeret / Nem szeret lista) - 4. nap (Kedvenc idézet) - 5. nap (Gondolatok életről és halálról)

6. Kedvenc emlék?
Nagyon sok van, nem tudnék egyet kiemelni. A legjobbak azok, amikor még minden rendben volt. A 12. oszály körüli időszak volt a legjobb az eddigi életemben a sok fájdalom ellenére is, mert akármekkora fájdalmat okoz Ő, boldogságot is, ráadásul akkor voltak mellettem igazán az emberek. Akkor mindenkivel jóban voltam és sok-sok szuper emlékre tettem szert a barátaimmal. Most hirtelen az jut eszembe, amikor a 19. születésnapom alkalmával elmentünk a Horror Hotelbe és ott a Fürész témájú szobából kellett kijutnunk. Akkor lehettem talán a legboldogabb, ahogy körülvettek a számomra legfontosabb emberek (minusone). Akkor senkinek nem volt más fontosabb, minthogy az én születésnapomon megjelenjen és velem ünnepeljen. Ugyanez a 18. születésnapom, a limuzinozás a szeretteimmel, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel. Amikor lenn voltunk a Balatonon Yuna dongsaenggel, aztán Sabine dongsaenggel. A sok megunhatatlan, véget nem érő beszélgetés Mimivel. A Mayvilles szerepjátékozások, az emberek akiket ott megismertem: Jayna, Hachi. Az a sok ottalvás Elishánál, amikor rendeltük a pizzákat, órákat tököltünk mire kiválasztottunk egy horrorfilmet, de végül úgyis végigbeszélgettük az egészet. Az együtt ivások, amikor egyszer nála voltunk és véletlenül hozzám rendeltük a pizzát. Az a csodás emlék, amikor Lilithtel elmentünk a Cat Caféba, aztán a nyár közepén eleredt az eső, mi pedig elmondhatatlanul élveztük. A Deákon még be is ugrottunk abba a lábáztató medencébe, holott nem szabadott. Amikor Lilith itt aludt, napokat, heteket töltött itt, amikor állandóan egymást szívattuk a másik szerelmével. A bubisteázások. A banda Katievel, Lisával és Karennel, amikor 4-en elválaszthatatlanok voltunk. Mindannyian különbözőek, de mégis a legjobbak voltunk együtt. A környezetgyakorlat órák a bolondos osztályfőnökünkkel. Amikor Katie kisminkelt, Lisa meghallgatott, Karennel a Starbucksos hagyomány. Ahogy mindegyikük támogatott és mellettem állt, ahogy csak tudott. Amikor anyummal Győrben egy 4 csillagos hotelban tölthettünk el pár napot és együtt fel is ültünk egy hullámvasútra. Az olvasóim, amikor írnak nekem és megköszönik, hogy segítek nekik, az külön mindegyik egy jó emlék. Sorolhatnám még tovább mennyi embernek vagyok hálás, hogy megszépítették az eddigi életemet, de sosem érnék a végére. Ha bármelyik volt barátnőm azt hiszi én ezeket elfelejtettem, nagyot téved. Ha bármelyikük azt hiszi haragszom rájuk és őket okolom, nagyot tévednek. Még mindig a legnagyobb értékként örzöm ezeket az emlékeket a szívemben, és ez így is marad örökre. Köszönök nekik mindent!

Sziasztok fiúk, lányok! Nos, leginkább lányok... gondolom. Remélem mindenki jól van. Mostanában elég lassúnak és fáradtnak érzem magam. Főleg most ebben a pillanatban, de ettől függetlenül mégis össze-vissza írkálok itt nektek. Egy nagy punnyadás vagyok. Bizony, jól írtam. Már jópár napja ilyen top 10-es, 5-ös, stb videókat bambulok, de nagyon élvezem. A legtöbb elég félelmetes. Például egyik este - mert mikor máskor... - egy olyat néztem, hogy top 5 felvett ördögűzés, meg ilyesmi. Újfent képes voltam azonban megállapítani, hogy a szellemektől és démonoktól nem félek, de egyébként hiszek bennük. Nem kísértem a sorsomat, nem járkálok elhagyatott helyekre, nem idézgetem őket "poénból", nem vagyok még mélyen hívő ember sem, ugyanis a démonok őket szeretik szerintem a leginkább betámadni. Már bocsi, ha ezzel bef*sattam valakit, nem állt szándékomban. Én azt viszont nemigen hiszem el, amikor azt mondják, hogy valakit Lucifer szállt meg. Ő elvileg az alvilág vezetője, valahogy nem hiszem, hogy ez lenne a legnagyobb hobbija... bár ki tudja, lehet egyszer-egyszer ő is elmegy egyet kikapcsolódni. OMG, de morbid vagyok. Sátánistázzatok csak le - ami bár nem vagyok -, de én bírom Lucifert és nem hiszem, hogy ő egy piros, szarvas kis gonosz ördögöcske, aki gonoszan nevetgél bele az éjszakába. Lucifer volt Isten leggyönyörűbb angyala és a kedvence is. Ne hülyítsetek már azzal a teóriával, hogy tényleg így néz ki és annyira ízléstelen. Ebből a szempontból is a leginkább hihető tényleg a Supernaturalban megfestett Lucifer. Laza, gonosz, de nem az a szemétkedő "ördög". I mean... he is so classy. LOL. Na meg... a Supernaturalból még óriási kedvencem a Halál is... és persze Gabriel. Na szóval ilyen tök szkéri videókat sasolok manapság és tényleg a leggonoszabb és legfélelmetesebb teremtmény az ember, nem a természetfeletti lények.

Ma fél kettőig aludtam és nem igazán tudom miért, de nagyon fáradt voltam. Jó, úgy éjjeli 2 óra körül feküdtem le, de azért így is elég sokáig lustálkodtam. Fúú... olyan lassan megy ennek a bejegyzésnek a megírása is. Köszönöm Ninaa az érdeklődést, megvagyok, csak ahogy az előbb említettem, elég furán vagyok mostanság. Szerintem a hülye időnek is köze van hozzá. Annyira nincs erőm még a gombokat se nyomogatni. Ma leginkább Elishával beszélgettem. Eldöntöttük, hogy augusztusban lemegyünk együtt a Balcsira pár napra. Ő már dolgozik, de van olyan rendes és 18-a környékén kivesz pár nap szabit, hogy le tudjunk menni és akkor már ott rúgjunk be. Én ugyanis biztos be fogok. Már évek óra "hagyomány" nálam augusztus 17-én, 18-án beb*szni, máshogy ugyanis nem nagyon tudom elviselni azt az eseményt. Volt már, hogy Lilithtel voltam - azt hiszem pont tavaly. Az mondjuk vicces volt, már amire emlékszem belőle, viszont voltam már Sabinével is. Az kicsit gázosabb volt. Az 2014-ben volt és túl jól emlékszem rá sajnos. Idén kellemes és hangulatos lesz a Balatonparton lerészegedni. Elishával ezen a héten szerdán találkozunk majd. Elsősorban azért, mert odaadom neki a pénzt a buszra, ugyanis jövőhét szombaton megyünk a Veszprémi állatkertbe. Náluk ez ilyen céges csapatépítő program, de külsősök is mehetnek, ezért Elisha elhívott engem. Oh és másrészt azért találkozunk, mert elmegy a tetkósához, hogy kifizesse az egész összeget, ahova elkísérem és beszélek én is a nővel az én terveimmel kapcsolatban. Plusz jelentkeztem egy autósiskolába is. Most arra várok, hogy felvegyék velem a kapcsolatot, aztán nekiláthassak a dolognak.

Ismételten azért feküdtem le ilyen későn, mert Allysonnal, a chilei barátnőmmel beszélgettem. Végre össze tudtuk hangolni az időzónáinkat. Ilyenkor persze az az összehangolás olyan, hogy én 3-kor megyek el aludni, mert ott akkor van nappal, illetve délután. Volt egy műtéte, szóval ezen a héten nem megy suliba, aminek köszönhetően remélem több időnk lesz beszélgetni. Még múlthét hétfőn kezdtük el a hangfelvételes beszélgetést, a rendszeres rogatást, meg egy kicsit jobban megnyíltunk egymásnak. Ma már nagyon jóban vagyunk és mondta is, hogy jó barátjának tekint engem. Én - mint kb soha - még mindig nem mertem viszonozni azt az állítást, de ha már megnyílok valaki felé és elmondok neki dolgokat, biztos lehet benne, hogy kedvelem. Néha ugye hangüzeneteket is szoktunk egymásnak küldeni, amiben persze angolul beszélgetünk, úgyanúgy mint írásban. Volt szó az anyanyelveinkről is. Az övé ugye a spanyol. Bemutatkoztunk mind a ketten a saját anyanyelvünkon. Neki nagyobb szám volt a magyar, mert még sosem hallotta és tényleg tetszett neki. Mondta, hogy mennyire egy erős nyelv, aztán amikor mondtam neki, arra is ráeszmélt, hogy igen... mi vagyunk a Mulanban a csúnyabácsik. Ja és beszéltem spanyolul neki, mert mondtam, hogy egy mondatot majd elmondok, ami annyi, hogy "mi nombre es Cassie"... húú, de jól megjegyeztem ezt a mondatot... tök menő! Azt mondta, hogy tök jól ejtettem ki. Szerintem csak kedves akart lenni, bár mondjuk az akcentusokhoz mindig volt érzékem... vagy mihez. Szóval általában jól ejtem a külföldi szavakat. Bár ő még nem beszélt magyarul, de egyszer biztos ráveszem. Kíváncsi leszek rá. Biztosan nagyon aranyos lesz a kiejtése!

Mozizás és versenyfutás a jegyért

"Oké. Ki vitte el az utolsó jegyeket? Leütöm!" - ez elég sokszor hangzott el aznap. A péntekem úgy kezdődött, hogy felkelés után egy kicsit ébredeztem, majd kinn az udvaron anyummal elég sokat beszélgettünk. Olvastam fel neki japán legendákat, majd együtt megállapítottuk, hogy elég betegek és horrorisztikusan kreatívak. Ezután edzettem egy fél órát, azaz szobabicikliztem, majd pancsiztam és hajat mostam... meg pl. leborotváltam a lábam, de ez nem tudom mennyire hasznos és érdekfeszítő infó. Amikor kijöttem a kádból, írta Elisha, hogy elindult már, mert ő addig dolgozott, egy kicsit otthon összeszedte magát és már el is indult a találkahelyünkre. Én pedig még sehol sem tartottam. Igyekeztem gyorsan összeszedni magam, aztán elindultam. Addig persze meg is ebédelt a kínaiban és miután megérkeztem, vettem magamnak cigit, majd elindultunk a Westendbe. Naja... nem tetszett az ötlet, hogy pénteken a Westendbe megyünk mozizni... viszont ez nem csak rajtunk múlott, mert négyen beszéltük meg a dolgot. Elisha apukájának a barátnője és az ő lánya is jött, akikkel ott találkoztunk. Úton odafelé beszélgettünk és a Snapchaten szakadtunk a metrón, ami miatt szerintem eléggé néztek is, de nem figyeltem. Jó, nem voltunk hangosak, de mégis látszott azért, hogy jó kedvünk van. A mellettünk álló csávó is nevetett azokon a képeken, amik készültek. Mikor odaértünk, először a Mekiben vettünk egy-egy karamellás jegeskávét. Én nagyon szeretem, szóval ajánlom mindenkinek. Miközben iszogattuk, felmentünk a tetőteraszra, ahol már vártak ránk. Ez most nem rasszizmus lesz részemről, de azért megemlíteném, hogy nem teljesen magyarok. Remélem nem kell tovább ragoznom. Elisha apukájának barátnőjével már találkoztam, amikor szilveszterkor a házukban voltunk. Nincs róla semmilyen negatív benyomásom. Szimpatikus és le lehet folytatni vele egy értelmes beszélgetést. A lánya... nem mondom, hogy volt vele bajom, de olykor kicsit feszegette a határaimat a viselkedésével. Először volt velük a padon egy tipikus "menőgyerek" is, akiről már nem mondhattam el, hogy szimpatikus volt. Undorító, sokkal inkább. Na ő az a fajtája ennek a népcsoportnak, akit tényleg megvetek. Néztünk Elishával, hogy ugye nem jön ő is, de végül hamar elhúzott, hála az égnek. Beszélgettünk kinn egy kicsit, aztán bementünk, hogy megvegyük a jegyet, de igazából pont az történt, amire számítottunk. A Démonok között 2-t akartuk megnézni 19:30-kor. Nagyjából fél órával előtte bementünk, hogy megvegyünk, de már le volt foglalva és meg volt véve szinte az összes hely. Azt mondta a csajszi - aki elég bunkó volt -, hogy jöjjünk vissza 15-kor és akkor felszabadulnak azok a foglalások, amiket még nem vettek át. Addig lementünk, ők vettek energiaitalt a DM-ben, mi pedig Monjitót rummal. Annyira jó volt a múltkor, hogy most se hagyhattuk ki. Azután is kimentünk rágyújtani, aztán amikor visszamentünk, már pár perccel elmúlt 19:15, ezért alig maradtak helyek. Akkor már egy másik lánynál voltunk, aki tök rendes volt. Még azelőtt visszamentünk egyszer az előző csajhoz kérdezni valamit, aki elég bunkó volt, szóval úgy döntöttünk, inkább hagyjuk és máshoz megyünk. Az újabb lány segítőkész volt és jófej. Megmutatta, hogy hol vannak jegyek, de pont úgy volt, hogy 2-2 hely elég messze egymástól. Sajnos amíg tököltünk, hogy jó-e úgy, pont elvitték. Nagyon kelendőek voltak, mert ugyebár ez a film most jött ki és elég nagy szám. Elég idegesek mlettünk és jöttek azok a "kit kell leütni" mondatok és társaik. Én mondjuk eléggé nyugodt voltam a kislányhoz képest, aki kissé... hát nem tagadta meg hovatartozását... már bocsi. Volt két lehetőségünk, várunk még egy órát és pontban odamegyünk 20:15-kor megvenni a jegyeket - bár erre nem volt garancia, vagy feladjuk a mozizást. Én semmiképpen nem akartam feladni, mert már eljöttem idáig és ezért... kíváncsi votlam a filmre is. Ráadásul még sosem néztem moziban horrort és nagyon szerettem volna már. Elisha is velem volt, viszont ők ketten azért gondolkoztak el rajta, mert vonattal kellett volna hazamenniük és nem biztos, hogy elérték volna. A gond az volt, hogy 20:18-kor indult a vonatuk és 20:15-re kellett visszamenni, szóval 3 perc alatt nem értek volna le a Westend legvégéből a vonatokig, ráadásul az egyik utolsó vágányok egyikéhez. Én azonban - mert ki más, ugyebár - voltam olyan okos, hogy kitaláljam, ők maradjanak lenn addig, aztán mi majd letelefonálunk nekik, hogy van-e hely. Ha nincs, akkor mehetnek, ha van, akkor meg feljönnek, mert a film maga 20:30-kor kezdődött. Lementünk, megvették a jegyet, aztán mi ketten visszajöttünk sietősen, mert már eléggé kellett pisikélnem. Elisha addig ott várt, majd egy kics dumálás után, szinte 20:10-kor ott vártunk, hogy teljen az idő és rohanhassunk. Nem volt teljesen szabályszerű, de beálltunk a sarokba a csaj közelébe és ott vártuk, hogy teljen el az a pár perc. Óra 15-kor azonnal ott termettünk és gyorsan kiválasztottuk a helyet. Szerencsére volt egy tök jó hely, ami nagyjából középen volt. Ha valaki a helyére ismer, akkor bocsika, hogy elvettük tőle, de nem mi írjuk a szabályokat. A 8. sorban foglaltunk pár helyet. Lett volna még az előzőnél is az elsősorban pár, de onnan borzasztó nézni. Nem is értem oda miért terveznek helyeket. Rögtön a közepéről kéne kezdeni, mert nagyon rossz úgy nézni a filmet, hogy kitörik a nyakad. Pár srác is látszólag a helyért küzdött, mert ők is ott álltak, de szerencsére gyorsabbak voltunk, ezért sikerült megvennünk azokat. Felhívtuk őket, aztán feljöttek. Vettünk popcornt, Elisha nachost, aztán bementünk a terem elé. Habár elvileg félkor kellett volna kezdődnie a filmnek, vagy negyed órát legalább vártunk, hogy bemehessünk. Oh és miért? Mert a sok kultúrálatlan büdös paraszt szemetel és/vagy bent hagyja a szemetét, ezért sokág tartott a takarítás. A film után is egyébként amikor mentünk kifelé, minden tele volt szeméttel. Undorítóak az emberek... a sok kis csíra, természetesen, akikkel a film közben is meggyűlt a bajunk. Mikor sikerült bejutnunk, leültünk a helyünkre és vártuk, hogy elkezdődjön a film. Egy ideig még özönlöttek be az emberek. A kis csírák mögöttünk... jaaaj hát az zseniális volt. Egy pár leült mögénk, aztán jöttek a nagymenő csecsemők... vagyis gyermekek. Elkezdtek problémázni, hogy hát de ők lefoglalták az egész 10. sort. Igen, a 10. sort... ami mögöttünk, azaz a 8. sor után volt... szerintük. Mondtam nekik, hogy mi ülünk a nyolcadik sorban, de nem jutott el az agyukig az sem. Úristen, nem is értem miért sz*rnak ilyeneket a világra. Mondtam, hogy előbb ki kéne járni az általánost és megtanulni 10-ig elszámolni és utána jönni ilyen filmekre. Beültek oda, de végig ott hisztiztek, aztán végül jött egy ugyanolyan agyszinten lévő, valamivel kisebb létszámú csapat, akiknek oda szólt a jegyük. Nahát, akkor esett le a gyökereknek, hogy nem jó sorban ülnek. Wow! Beültek végül az újak oda, de nem mondhatni hogy sokkal kellemesebb volt. Végig... and when I say it, I mean it... végig pofáztak és nevettek. Volt a filmben egy kisfiú, aki dadogott, na azt úgy kinevették, természetesen. Ott majdnem hátrabasztam egyet. Kívánom, hogy valami sokk hatására legyenek ők is olyanok! Lelkiismeretfurdalás nélkül, tiszta szívből kívánom. Karma, please. Szerencsémre, mellém balra két srác ült be, akik idősebbek voltak és jó fejek. Például, van a filmben egy rész, amikor a csávó lefesti a démont, aztán a csaj odamegy és meglátja. Na... az a rész... fantasztikus volt. Ott benyögtem a férfi szemszögéből, hogy "lefestettem anyádat". A mellettem ülő srác először odanézett, aztán úgy elkezdett nevetni, majd én is elkezdtem szakadni, az ő mellette ülő csávó először nem értette, hogy miről van szó, majd a nevetés mellett valahogy elmagyarázta neki, hogy min nevet. Persze akkor már Elisha is szakadt, bár először ő sem értette és úgyanúgy küzdve a nevetéssel elmagyaráztam neki a helyzetet. Nem ismertük egymást, de ott négyen igyekezve visszafogni magunkat, szakadtunk a nevetéstől. Lassan azért sikerült abbahagyni. A film maga nagyon tetszett. Akkor még nem láttam az első részét, de másnap arra is sort kerítettem. Szerintem sokkal jobb lett a második. Pörgősebb és izgalmasabb. Több a történés is benne, meg az ijesztő jelenet. Az első horrorfilm, amit moziban láttam tehát a Démonok között 2 volt és nem csalódtam! Ráadásul igaz történet alapján íródott és a film végén még meg is mutatják az igazi hangfelvételt, amit készítettek. Spoilerezni nem fogok, akit érdekel a film, az ezen a linken, vagy moziban megnézheti.

Mikor vége lett a filmnek, mi Elishával még megvártuk a felvételt, de a többiek nem tudták, mert olyan hosszúra nyúlt, hogy majdnem lekésték az utolsó vonatot is. Végül elindultunk előszöt egy vécét keresni, de a földszintrűl visszamentünk a mozinál lévő vécéhez, ugyanis csak ott volt már lehetőség rá. Minden más le volt zárva. Furcsa volt így este 11-kor még ott lenni a Westendben. A biztonságiőr még kicsit be is paráztatott, ugyanis volt egy kis horrorfilmes gyilkos beütése. Akkor meg is szállt az ihlet, hogy írni kéne egy ilyen horrorfilmet, vagy legalább történetet és ötleteim is vannak. Megnéztük mikor indul az utolsó metró. Pont jól jött ki, mert még elértük, ráadásul 7 perc átszállási időnk is volt a buszra, ezért simán eljutottunk Elishához. Egy kicsit még hülyéskedtünk, aztán elaludtunk. Szombaton 11-ig aludtunk, majd a telómat rácsatlakoztatva a tévére, videókat néztünk Youtube-on. Leginkább félelmeteseket, olyanokat amilyeneket mostanában sokat bámulok. Úgy volt, hogy nem maradok sokáig, mert mennek ünnepelni, de végül az elmaradt és elkezdett zuhogni is az eső, ezért megkértem anyumat, hogy ugorjon be értem a munkából hazafelé este 6-kor.

A 30 napos BIGBANG kihívás pótlásával holnap jövök.

10-én, azaz a mozizás napján volt az évzáróm és bizonyítványosztásom is, azonban nem mentem el rá. Direkt nem mentem, ugyanis írták egy e-mailben, hogy csak akkor vehetők át a bizonyítványok, ha leadjuk a diákigazolványunkat. Már bocs, de én ezt nem tartom fair dolognak. Majd a nyár végén valamikor átveszem a bizimet, ugyanis tanultuk, hogy azt nem lehet se selejtezni, se kidobni, sbt, meglesz az addig. Biztos hisztiznek majd, de nehogy nekik álljon majd feljebb. Megvettem azt a hülye diákigazolványt a saját pénzemből, amit még 2016 októberéig használhatok, így tehát jogom is van hozzá, nekik pedig nincs ahhoz, hogy ettől megfosszanak. Bocsika, de nincs kedvem 3000 helyett 10ezres bérleteket vásárolgatni, amíg nem kötelező. Arról nem is beszélve, hogy olyan szép ez a diákom! Nagyon szépen írtam alá, mi az, hogy beszedik? Eddig még egyiket sem szedték be soha. Hülyék.

Gondolom lassan mindenkinek elkezdődik a nyári szünet. Úgy tudom, a legtöbb helyen szerdán. Ezt a pár napot azonban már féllábon is kibírja mindenki. Fantasztikus, sok-sok élményben és pihenésben gazdag nyári szünetet kívánok minden olvasómnak! Puszi!