Fú... hát történt velem egy s más, amíg nem írtam nektek. *lecsekkolja mikori az utolsó bejegyzés* Well... 3 hónap telt el azóta, mialatt főként dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam. Mondhatni elég frusztrált vagyok mostanában. Megint kissé a régihez hasonló letargikus állapotomat élem meg. Több szempontból kifolyólag is. Például ugyebár az a k*csög meló, felettesek és utasok. A napokban például az egyik barátnőmnek, Janenek szólt be az egyik utas. Valamit meg kellett beszélnie a check-in pultban ülő kollégával és odajön az utas, aki ugye be szeretett volna csekkolni. Elkezdi: "who's the client here?" Ezt én nem hallottam, de mikor mesélte, rávágtam, hogy "who decides if you are travelling or not?" Annyira kár, hogy nem tudtam ezt a költői kérdést az utasnak is feltenni. Nagyon sokat képzel magáról egy-kettő... és a truth az, hogy eléggé meguntam, hogy mosolyogjak a bunkóságukon. Múltkor jön a nő oda, akiből semmi tisztelet nem áradt. Ugyan nem ennyi volt az egész sztori, de közi, hogy már 20 perce ott vár a csoportjával. Ezt nagyon "bírom". Mire számítanak az emberek? Őszintén. Kijönnek a reptérre és semennyit nem kell majd várnijuk? El vannak kényelmesedve és bunkósodva. Mondtam neki, hogy "jó, lesz az több is" és elfordultam tőle, mert míg ő ott hisztizett, más szeretett volna kérdezni valamit. Végül addig jutottunk ezzel, hogy a nevemet is elkérte, hogy panaszt tegyen a Lufthansánál. Mondom magamban: ott aztán tehet, kár hogy nem a Lufthansának dolgozom. Fel is ajánlottam neki, hogy szemben van a panaszkönyv, el lehet kérni. Ez mind azért volt, mert elállta a helyem, ahol nekem kellett volna lennem, ezért ő szólt az utasnak, hogy mehet, majd odaszólt nekem, hogy végzem is a munkámat, vagy csak ott állok. Mondom: ahogy látom maga elvégzi, szóval elálldogálok én itt. Na hagyjuk is. Mellesleg a reptéri panaszkönyvek jobbak, mint a vicckönyvek. Azokon szoktak a jegyisek röhögni. Olyanokat tudnak produkálni az utasok, hogy azon csak nevetni lehet.

Áprilisi események... na... Iberia tanfolyamon voltam. Az ugyebár egy légitársaság és azt a programot tanították ott, amiben csekkoljuk a járatot. Nem titok: utálom. Kezdjük ott, hogy spanyol és én a spanyolok 99%-ával nem akarok kontaktusba kerülni. Fel vannak háborodva, hogy TE ott Magyarországon nem beszélsz spanyolul. Egykutya a francia nép is. Az orosz meg csak szimplán jön és ontja neked az orosz szöveget. Na de visszatérve a spanyolokra. Csekkoltam egy párszor azóta az Iberiát és ezek komolyan meg vanak győződve róla, hogy értem amit akarnak. Még kaptunk is szószedetet spanyolul, hogy megértsük amit akarnak. NEM! Már csak azért sem vagyok hajlandó megtanulni semmit spanyolul. Komolyan ott magyaráznak nekem, én meg határozottam bólogatok rá, hogy "okay" és elégedetten nyugtázzák, hogy én tudom mit akarnak. Nem is érdekel, úgysem lesznek hajlandóak megeröltetni magukat, hogy angolul kinyögjenek egy szót is, én sem fogom megeröltetni magam miattuk. Az is kellemes, mikor az összes nevüket be kell próbálgatni a rendszerben, mert nem tudni melyiket használták jegyvásárláskor - a Gomezt, a Lopezt, vagy a Perezt és hogy a 20 ugyanolyan nevű utasból éppen a jót választom-e ki. 22-én viszont le tudtam menni Székesfehérvárra és találkozhattam Minaruval. Azt hiszem a hónapom fénypontja az volt.

A májusom úgy telt, hogy az elején és a végén is szabit kaptam. A végére én kértem pár napot, viszont az elején ők küldtek kényszerszabira. Valószínűleg azért volt, hogy gyorsan kihasználjam minden szabimat és ne kelljen többet adniuk. Undorító, de nem is várok többet. Ebben a hónapban tehát leginkább itthon pihiztem és amikor kellett, dolgoztam. 29-én pedig... képzeljétek... nagyjából 5 év után fodrászhoz mentem és vágattam a hajamból. Pár barátom látta már milyen lett. Nem lett annyira rövid, csak már nagyon csúnya és töredezett volt, így kénytelen voltam vágatni belőle. Mindent a fodrászra bíztam. Ismerem már évek óta, szóval rá merem bízni a hajamat. Be is lett színezve "fekete cseresznyére". Nagyon szép színe volt. Még mindig szép, csak már kopott belőle. Bevallom, így sokkal egyszerűbb bánni a hajammal, nem akkora szenvedés, mint az előtte volt. Ja és itt egy kép az új hajamról. XD

Június. Most lett vége. 11-én megint lementem Székesfehérvárra és találkoztam Minaruval... aztán semmi nagyobb dolog nem történt velem. Vagy mégis? Nem, még nem történt meg, de akkor is nagy híreim vannak, amiket júniusban tudtam elintézni, így neki is látok a mesélésnek. A Twitteren, akik követnek, biztos tudják, vagy csak részben. Itt viszont nekilátok és részletesen kifejtem minden pontját. ... Nagyon szeretem az Egyesült Királyságot! (Arról nem beszélve, hogy ott többnyire tisztelettudó emberek élnek.)

London ♦ coming soon ♦ július 7-9

Még soha nem repültem. Most nemsokára fogok. Annyira furcsa lesz. Biztos félni fogok először... vagy ha nem is félni, csak izgulni. Már most izgulok! Ez viszont jó értelemben vett idegesség. Várom már 6-át. Igen, 6-át, mert akkor kezdődik a mi kis kalandunk, túránk, városnézésünk, programunk. Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem beszélgetni Trixy. Mellékes, hogy hogyan ismertem meg (egyébként az internetről - mint mindenkit. lol). Először nem voltak annyira tartalmasak a beszélgetések, legalábbis én úgy érzem, viszont mára már eléggé jóban lettünk. Ahogy azt mindig mondom: könnyen szerzek barátokat, csak megtartani nem tudom őket. Remélem most végre sikerül. Valamikor május végefelé, vagy június elején megláttam egy képet... talán Facebookon. Sok SNUPER-es dolgot követek, így nem volt nehéz rábukkannom. Egy plakát volt, egy K-pop / koreai fesztivál plakátja... Londonban. Nagyjából hasonló kaliberű lehet, mint itt egy Mondocon. Lesznek nappali programok, mint például tánc-, küzdősportbemutatók, ételkóstolás, mindenféle koreai tradicionális dologra sor kerül na. Ez a nappali program, azt hiszem 11 órától - ez ingyenes. Estefelé pedig 4 K-pop csapat fog fellépni, amire a jegy fejenként volt 30 font. Nagyjából 10ezer forint. Egyáltalán nem találom soknak. A négy csapat, ami fellép: HIGHLIGHT (Trixy ultimate csapata, volt Beast, ugye), EXID, KNK, valamint az én kedvenc csapatom, a SNUPER. Azonnal eldöntöttem, hogy erre megyek! A kedvenc városomban lesz a ledvenc csapatom koncertje. Elküldtem Trixynek ezt és természetesen ő is nagyon örült a hírnek. Eredtileg Minarut is meghívtam, de nem engedték el. Sajnos nem volt könnyű dolgom kiharcolni az egészet, de mégis mindent elintéztem szépen. Az első volt a szabadnap, hiszen azon a szemét munkán múlik minden. Június elején kértem szabadságot erre a pár napra. Mindig előző hónap 15-én derül ki a következő hónap beosztása, de persze most nem voltak képesek megírni időben, így 16-án lett meg, amikor nem dolgoztam. Legalább 3 munkatársamat zaklattam, hogy ha van ideje nézze meg, hogy megkaptam-e a szabit. Nagyon féltem, hogy elfognak a jegyek, míg én a beosztásra várok és nem tudom megvenni. Persze, mikor meglett a beosztás, kiderült, hogy nem kaptam meg. Miért kaptam volna? Annyira mérges lettem. Mióta itt dolgozom, egyetlen nyomorult kérésem sem volt a cégtől, ellenben én minden kis sz*rt megcsinálok nekik, még a szabadnapomon is dolgoztam, ráadásul. 17-én behívtak dolgozni és persze rohadt ideges voltam. Vettem el 3 cserelapot és sikerült megbeszélnem már előző nap 3 kollégámmal, hogy cseréljen velem. Csak az sem biztos, ugyebár és nem olyan egyszerű cserélni, mert ugye nem mindenki ugyanazt a légitársaságot csekkolja. 18-án amikor bementem, megláttam, hogy jóváhagyták a cseréket. Azonnal megvettem a jegyeket telefonon, miközben úton voltunk British-t csekkolni pár kollégámmal. El is küldtem Trixynek azonnal. Annyira megörült neki, már csak a repülőjegyek és a szállás hiányzott, de az jobban ráért, mint a jegyek. Egész nap boldog és izgatott voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz lehetőségem látni a SNUPER-t, hogy majd erre járnak valaha. Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Hazaérve megvettem a repülőjegyeket London Stanstedbe. Jó lesz, mert az Ryanair, ami a mi járatunk. Remélem olyan fog beszállítani minket, akivel jóban vagyok. Vissza Wizzairrel jövünk London Lutonból... amit kissé nehéz volt megszerezni. Egy ideig úgy volt, hogy nem is jövünk vissza. Persze ez csak vicc, de aznap nem engedte, hogy megvegyem a jegyeket. Nem fogadta el a kártyámat. Megpróbálkozam vele másnap és sikerrel jártam. Minden összejött, csak egy valamivel volt gond. Trixy nem budapesti, ezért messzebbről kéne felérnie nagyjából 4 órára Pestre, de az nem olyan egyszerű, mert nem jár úgy vonata. Ezért már 6-án este találkozunk Ferihegyen és nálunk alszik. Nagyon korán elindulunk másnap és 6:30-kor felszáll a repülő... ha minden rendben megy és nem késik órákat a járat. Nem véletlenül vettem egy nappal előbbre jegyet. Tudom hogy mennek a dolgok, pláne egy fapados járat esetén. Nagyjából 2 és fél óra alatt ott vagyunk. Elfoglaljuk a szállást, ami szintén egy fantasztikus helyen van, közel az Olympia stadionhoz, ahol lesz a rendezvény. A szálláshoz kaptunk egy olyan lehetőséget, hogy egy QR kódot használva ingyen megnézhetjük London pár nevezetességét. Teljesen ingyen van. Első nap így várost fogunk nézni, 8-án nem hiszem, hogy egész nap bent leszünk a fesztiválon, szerintem csak benézünk... vagy... ki tudja. Este viszont jöhetnek a koncertek! Már alig várom. Tanulgatom is a fanchantokat a SNUPER dalaihoz, hogy tudják, támogatom őket. Úgy fogom kiabálni a dalokat... szerintem mindenkit idegesíteni fog, de nem érdekel. Tervezek egy táblát is vinni, amin rajta lenne, hogy Magyarországról is támogatjuk őket. 9-én pedig jövünk haza. Belegondolni is rossz, hogy vége lesz, így erről nem is beszélek sokat. 17:20-kor száll fel a gépünk visszafelé.

Birmingham ♦ coming soon ♦ szeptember 22-24

I'm totally speechless. Nem tudom mit mondjak, tényleg. Elkezdem a mesélést, de annyira sokk hatása alatt vagyok még mindig. A gyomrom görcsben van és ez az érzés nem akar szünni. Trixynek köszönhetem, hogy tudok róla. Valószínűleg ti is tudtok róla már, hogy Jiyong 5 európai városba jön koncertezni. Éppen anyummal mentünk el cipőt venni nekem, amikor Trixy küldött egy képet erről, hogy úristen, látnom kell. A kocsiban ülve, már ott le voltam sokkolva és annyi minden járt az agyamban. Menjek, vagy ne? A koncert nem érdekel alapvetően, de minden lehetőséget meg kell ragadnom, nem? Már akkor tudtam, hogy ha megyek, akkor a legnagyobb VIP csomagot veszem. Nem tagadom, szép összeget sikerült összeszednem mióta dolgozom... és egyrészt azért, hogy elmenjek Koreába, de... nem az az elsődleges. Végig azért gyűjtöttem, hogy így, vagy úgy lehessen lehetőségem találkozni vele. Ezt anyumnak is elmondtam és mosolyogva azt válaszolta, hogy akkor ne is gondolkozzak ezen, menjek és találkozzak vele! A jegyvásárlás nagyon macerás volt. Először kiderült, hogy a VIP jegyekben nincs találkozási lehetőség vele, így eldöntöttem, hogy nem megyek, azonnal újra összetört bennem minden remény. Még a boltba is utálok egyedül menni, de miatta egy másik országba repültem volna el egyedül. Volna... hmm... végül eldöntöttem egy napra rá, hogy nem érdekel engem, én megyek és így vagy úgy, de legalább lehetőség adódik. Több, mintha itthon ülök tétlenül. Először Berlinre gondoltam, mert az van a legközelebb és az a legolcsóbb, de megtudtam, hogy az a stadion a legnagyobb, így még jobban elvesznék benne. London mellett maradtam. Július 28-án már egy oldalon lehetett elővétellel jegyeket venni... itteni idő szerint 11 órától. A gond az volt vele, hogy én akkor dolgoztam és épp akkor kellett volna mennem csekkolni. Aznap telefonon, mikor megnyílt a vásárlás, rá is mentem, de valahogy sehogy nem volt jó. Sehol nem írta ki, hogy VIP jegyekről van szó, nekem azonban mindenféleképp az kellett. Végül aznap nem vettem semmit. Másnap, 29-én még a laptopomat is bevittem a munkahelyemre. 10:40-kor már ott ültem a pihenőben a laptoppal az ölemben. Nagy szerencsémre Melissa is tudja a British rendszert és 11-kor épp nem volt dolga. Megbeszéltük, hogy ő elkezdi a csekkolást és amikor én végeztem ezzel, leváltom. Megbeszéltük a járatfelelőssel is. Szerencsére egy olyan lány volt az, akit nagyoooon kedvelek. 11-kor megnyílt a vásárlás és azok voltak életem leghosszabb percei és másodpercei. Legalább háromnegyed órát töltöttem el azzal, hogy meg tudjam venni a jegyeket. Nem engedte sehogyan. Pont 11 óra 00 perckor nyitottam meg, de már a londonira nem írt ki semmit. Rákattintottam, hogy Londonba szeretnék és Gold VIP jegyet, de nem talált egyezést. Közben folyamatosan, amikor újra és újra próbáltam ki kellett tölteni azokat a hülye "nem vagyok robot" szarságokat. Olyan ideges voltam, hogy azt leírni se tudom. Fel is adtam teljesen. Végül gondoltam teszek egy próbát és ugyanígy megpróbálkoztam Birminghamnél. Végre volt találat! Mindent kitöltöttem, végigmentem mindenen, de a legvégén... nem fogadta el a kártyámat. Megpróbáltam többször, de nem sikerült és már mennem kellett csekkolni, ugyanis Melissának 12-kor lejárt a munkaideje. Csak addig tudott beülni helyettem. Teljesen reménytvesztve futottam csekkolni, aztán pár utast felvettem és mivel nekem kellett maradnom zárni a járatot. A telefonom is majdnem lemerült, de tovább próbálkoztunk Trixyvel, ugyanis ő segített nekem végig. Otthonról a gépén próbálkozott. Minden kártyaadatomat megadtam neki, amit nem szabadna pedig, de ez olyan dolog, amiért mindent megteszek. Nem véletlenül mondják, hogy aki szerelmes, az megbolondul. Bízom Trixyben, az a másik dolog. Ő is már annyira izgult és annyira próbálkozott. Amikor tudtunk, telefonon is beszéltünk. Neki sem engedte, ráadásul egyszer el is ment az áram náluk. Nehéz volt az az időszak számomra. Amikor végeztem és visszasétáltam a pihenőbe, azért megpróbáltam még egyszer. Már csak Birminghamre koncentráltam. Újbóli próbálkozás alkalmával sem engedte. Nagyon gyanús volt már nekem egy valami... már a Wizzaires jegyvásárláskor is. Már régen csináltattam ezt a számlát, de úgy rémlett, hogy megadtunk egy napi limitet, ami felett nem költhetek - mintha 100ezer forint lett volna. Beléptem az ebankomba és az volt. Nem is számítottam rá, hogy ott majd át tudom állítani, de sikerült és azokkal, már sokkal nagyobb bizalommal megpróbáltam. Újra végigmentem a folyamaton. Sikerült! Amikor kiírta, hogy sikeresen megvettem a jegyet, nagyjából 5 percig ugyanúgy ültem a kanapén és bámultam magam elé teljesen üres fejjel, üres tekintettel, később 45 percen keresztül az asztalnál folytattam ugyanezt. Megírtam Trixynek, hogy sikerült, de írni is alig tudtam, így röviden közöltem vele. Olyan megfogalmazhatatlanul hálás voltam és vagyok neki. Mindig segíteni próbál, jó érzés, hogy ennyire foglalkozik velem valaki és odafigyel rám. Miután eltettem a laptopom, pont jött egy munkatársam, akivel jóban vagyok és neki ugottam a nyakába, amikor kérdezte, hogy sikerült-e. Minimum 5 percig öleltem és majdnem elsírtam magam, de ott inkább visszatartottam. Ráadásul még mindig nem sikerült felfognom. Ahogy hazaértem, befeküdtem az ágyba és akkor sem tudtam semmire gondolni. Ahogy anyumnak írtam: olyan vagyok, mint egy zombi, arra megyek, amerre a lábam visz. Estefelé, amikor kissé magamhoz tértem, megvettem a repülőjegyeket. A Wizzair megy Birminghambe, de csak bizonyos napokon, amikor nekem nem jó, tovább kéne maradnom. Ezért néztem máshol és a legjobb a Lufthansa volt. Ugyan ez Frankfurton keresztül van, de az átszállásos egyetlen megoldás. Úgy vagyok vele, hogy nem érdekel mennyibe kerül ez az út. Végül 68ezerért vettem meg a jegyeket oda-vissza, ami egyáltalán nem vészes. Ja és... ahogy mondtam, már nem foglalkoztat, hogy mennyit költök az útra. Ezt már kiélvezem, nem számít semmi. A repülőtér, ahova majd érkezem, nagyjából 10 percre van a stadiontól, ahol lesz és a legközelebbi hotel a Hilton. Legyen. A Hiltonban fogok tehát megszállni. Szerencsére van reptéri transzfer ingyenesen, szóval ha megyek haza, még csak nem is kell gyalog megtennem az utat. Egy franciaágyas szobát vettem ki magamnak, amin majd szét fogok terülni... és fetrengek rajta, mert nem gondolom, hogy sokat alszom majd. Első este az idegességtől, második este pedig a könnyeimtől. Biztos újra, mélyebb depresszióba zuhanok majd, ha végetér... de a lehetőséget meg kell adni neki.

By the way: Ugye milyen szép a kinézet? Ninaa felelős azért, hogy ilyen esztétikus az oldal kinézete. Nagyon szépen köszönöm, amiért megcsináltad nekem ezt a fantasztikus dizájnt!

Drága olvasóim, remélem azért drukkoltok nekem és örültök a sikeremnek. Jelenleg nagyon elvarázsoltnak érzem magam. Görcsben van a gyomrom és ez egészen így is marad... a koncert másnapjáig biztosan. Persze tudom, hogy nem sok minden fog változni, csak annyi, hogy elmondhatom: láttam élőben. Mégis... a remény hal meg utoljára, nem? A "mi lett volna ha" érzés a legrosszabb a világon. Szeretnék mindent, a legkisebb lehetőséget is jó szorosan megragadni és élni vele. A pénzt egyáltalán nem sajnálom erre, hiszen éppen Jiyong az oka annak, hogy gyűjtöm azt. Lenne jobb ok rá, hogy elköltsem? Nem hát. Remélem élveztétek ezt a kis bejegyzést, ha lesz rá esélyem, mindenképpen elmesélem majd nektek, hogyan és éltem át a két utazást. Mindenképpen szeretnélek titeket is arra buzdítani, hogy merjetek nagyot álmodni és azért szintén ugyanakkorákat cselekedni, hiszen azok tesznek majd boldoggá egy szép nap.

안녕하세요 캐시테디스! / Sziasztok cassieteddyk!

Hogy vagytok manapság? Remélem, hogy a mindennapi bíztatásom nélkül is jól telnek a napjaitok! Hú... igazából eléggé eseménydús lett az életem és mesélnem lenne mit, csak pont emiatt nincs időm lekörmölni ide nektek. Mindig a megoldáson gondolkozom, hogy hogyan tudnám így tartani veletek a kapcsolatot és beszámolni minden hülyeségről, ami velem történik és egyben lépést tartani minden mással is. Még mindig a megoldáson töröm a fejem. Ha van valami jó ötletetek, szívesen meghallgatok bármilyen tippet. Tényleg örülnék neki, ha gyakrabban tudnék írni. El sem tudjátok képzelni, mennyire hiányzik ez a világ... az én blogom, az én 3 darab drága olvasóm. Hehehe~ csak viccelek, tudom azért, hogy többen felnéztek ide és én ezt nagyon értékelem is. Remélem azért még mindig nem feledkeztetek meg rólam 100%-osan és miközben olvassátok et a bejegyzést, mosolyogtok. Cheeeese! Jajjj.. erről jut eszembe... képzeljétek, most frissített valamit a telefonom, az androidot, ugye~ és most beállítottam, hogy hangvezérlésre is csináljon képet. Elég ha azt mondom, hogy "shoot", vagy "cheese", vagy épp "record video" és fotózni, videózni kezd. Naaagyon menő! Szeretem az én telefonom. Ráadásul most a frissítés után olyan designos és ízléses lett az egész kinézete. Nem mintha eddig nem lett volna az. Drága Samsung Galaxy S6 - ingyen reklám.

ᴅᴇsɪɢɴ. sɴuᴘᴇʀ. }} Oh.. ha már a designnál tartunk.. még nem is beszéltem a jelenlegi kinézetről, ami az oldalt díszíti. Nos, nem lett egy nagy szám, de ha esetleg nektek tetszik, annak nagyon örülök. Eléggé kifogásszagú lesz, amit most írok, de komolyan volt olyan, hogy a dizájn miatt nem tudtam írni. Az a gond, hogy a dizi nálam segít abban, hogy megjöjjön az ihlet és le is tudjam firkálni nektek. Ha egyáltalán nem vagyok megelégedve a dizájnnal, vagy már úgymond "kimerítettem" az összes ihletet a jelenleginél, akkor nem fog menni. Ezért kellenek újak. Viszont a dizihez is idő kell. Gondoltam rá, hogy a Facebookon posztolgathatnék, de akkoriban azért töröltem le, mert belájkoltak, aztán ki és meguntam, hogy ezzel szórakoznak. Inkább hagytam az egészet, le van sz*rva. Ahhh whatever. A jelenlegi kinézetre még visszatérve... Jo Sangho ékeskedik rajta... miközben épp egy telefonfülkében kamutelefonál. Az It's Raining klipjéből van kivágva a pikcsör, ami gondolom nem szolgál túl nagy meglepetéssel az esőcseppes üveg láttán. Még egy ingyen reklám: annnnyira jó az a klip és dal! Ha még valaki nem hallotta, akkor muszáj sort kerítenie rá! Nagyon ajánlom mindenkinek, bár én egyébként is imádom a csapatot. A Snuper a kedvenc csapatom - ha még nem mondtam volna kismilliószor - és az egyik tagja, névszerint Choi Hyunggeun, azaz Suhyun az én "ultimate biasom". Iiiiiimádom! Bár erről az előző bejegyzésemben is írtam, mert - úristen, mikor volt az... - a születésnapján felköszöntöttem, október elsején. Sangho, aki a dizin van, pedig a második kedvencem, a harmadik pedig Woosung, akivel egyébként imádom együtt Suhyunt. Ők hárman vannak az baloldalt látható gifen. Ők egyébként sokat is hülyéskednek együtt. / Ma fave trio / Bár ez most olyan hülyén jött ki, mert nincs olyan tagja a Snupernek, akit ne szeretnék. Utolsót még választani se tudok. Annyira fantasztikus az egész csapatban, hogy mind a hatan olyan összetartóak, hogy mindenki mindenkivel tökéletesen kijön. Nem tudnék olyan párost mondani, akik ne lennének jóban. Például amikor a csapat nem annyira rég Japánban promotálta magát, Sangho nem tudott menni. Elvileg a vízumával volt gond. De a srácok közben annyira édesek voltak, hogy az hihetetlen! Egy pillanat nem telt el anélkül, hogy ne lett volna valamelyiküknél egy kis tábla "Sangho" felirattal, vagy a képével. Ilyen számomra egy igazi csapat. Sosem feledkeznek meg egymásról és mindig kiállnak a másik mellett. Jó érzés látnom, hogy ennyire közel állnak egymáshoz és szeretik egymást!

Őőő, blablabla, izé, aaaaahhhh... most szedjem össze mi történt velem október óta? Úristen, már más évet is írunk. Durva. Ne haragudjatok fogalmam sincs, hogy sorrendben mik történtek, de minden fontosra megpróbálok kitérni a mese közben. Valamint... egy kis tesztet is kitöltök a bejegyzés végén, mert az a minimum. Szerintem talán a munkával kéne kezdenem. Hol is fejeztem be? Ott, amikor még csak a meló elején voltam, igaz? Húú... azóta már nyakig vagyok benne. Nyakig vagyok mindenben. A lósz*rban is. Na jó, abban még csak derékig, de ha így folytatom, lassan még jobban elmerülök benne. Hogy minek a metaforája a lókaksi? Gondolkozzatok kicsit. Bárminek lehet, ha jobban belegondolunk. Számomra annyit tesz, hogy egyre zűrösebbé válik az életem. Sokkal több minden történik velem, mint azt eddig sejteni mertem volna... így 21 évesen "végre". Nem mondom, hogy egy koreai srác lett az egyik legjobb barátom, akit már semmilyen körülmények között nem szeretnék elengedni... ja, de, ez tényleg így van. Akkor... lássuk, mi nem történt meg. Nem húztam még be senkinek, pedig voltam már a határán annak is. Ja igen, Jiyongot még mindig szeretem, még akkor is ha keresek magamnak valakit, aki segít őt elfelejteni. Eddig nem jártam valami nagy sikerrel. Találni találtam srácokat, akikkel összehaverkodtam, de nem érzek egyik iránt se semmit. Annyira béna vagyok a "kiheverésében", hogy már a közös életünk miatt dolgozom. LOL, ezt inkább felejtsétek el. Mániákusabbnak hangzik, mint ahogy a fejemben elhangzott (és nem is igaz). Jelenleg arra gyűjtök pénzt, azért dolgozok, hogy legyen pénzem találkozni vele. Az azutánin már nem kell törnöm a fejem, majd úgyis összejövünk és eltart életem végéig. (Hogy én mennyire imádom a megbotránkoztatni az embereket. xD) Már olyan régen kaptam utálkozó üzetetet egyébként is. Épp itt az ideje. x3 Jelenleg nem olyan nagy ügy, de ha történne valami és tegyük fel összeismerkednék Jiyonggal, ez lenne az első amit kiragadnának a mondandómból, amit az előbb mondtam arról, hogy mi lesz ha összejövünk. Mindig a negatív dolgokat fogják észrevenni az emberek, még ha nem is igaz. Éppen ezért mondom az olvasóimnak, hogy ne törődjenek azokkal, akik nem ismerik őket, mert úgyis mindenki csak a rosszat veszi észre abban, akivel nem szimpatizál. Van egy fantasztikus mondás: if they don't know you personally, don't take it personally. Jegyezzétek meg és csak azokra a személyekre fókuszáljatok, akik szeretnek titeket. Ha ők mondanak valami negatívat rólatok, azt se vegyétek a szívetekre. Beszéljétek meg és próbáljátok megérteni a másik nézőpontját. A vitáknak ez a megoldása. Megéri az egód miatt elveszíteni egy számodra fontos embert? Na ugye, hogy nem. (Mondom ezt én... hahaha... Mindenesetre, ti ne essetek bele azokba a hibákba, mint én.)

ᴍuɴκᴀ. }} Let's start. Még mindig a reptéren dolgozom, ugyanúgy, ahogy eddig. Szeptember elején kezdtem ott dolgozni, szóval most vagyok 7 hónapos. Milyen gyorsan eltelt, hiheteten. El sem hiszem mennyire száguldanak az évek 20 felett, majd ti is megtapasztaljátok egyszer - vagy már tapasztaljátok is, I don't know. Annyira furcsa volt, amikor először mondták nekem, hogy segítsek egy új munkatársnak. Én? Én, aki még mindig újnak érzi magát. Valamiért még mindig nem vagyok magabiztos... de ahogy ismerem magam, soha nem is leszek. Ez nem feltétlenül baj, hiszen amíg él az ember, addig tanul, fejlődik. Nem szabad szégyenkezni, ha nem tudunk valamit. Senki nem úgy születik, hogy mindent tud. Van a munkahelyen pár ember, akikkel jól összeismerkedtünk és vannak olyanok, akikkel jól el tudok beszélgetni, valamint akikkel nem nagyon kommunikálok, bajom viszont nincs senkivel. Őszinte leszek: különösebben nem foglalkozom velük, mindenkivel rendes vagyok. Jaj... viszont van egy srác... ah istenem. Tényleg nem utálom, meg semmi, el tudunk beszélgetni, de azt hiszi, hogy mindent jobban tud és mindenről kioktat mindenkit és beleszól a dolgokba. Kezdjük ott, hogy beszéltünk Janenel a K-popról. Janeről nem tudom beszéltem-e már. A munkatársam, aki szintén szereti a K-popot és tök jól összebarátkoztunk. Jelenleg szabin van, kapja be. Szóval társalogtunk, aztán beleszól a csávó, hogy voltam-e már Koreában. Mondom nem. Erre elkezdi, hogy ha elmegyek majd, akkor úgyis megutálom a K-popot, mert mindenhonnan az szól. Oké, most is mindenhonnan az szól nekem. És nem lehet neki azt mondani, hogy az nem úgy van. Egyszer együtt zártuk az egyik British Airways járatot, ami annyit tesz, hogy megvárjuk az indulás előtti 30 percet és akkor lehet elhagyni a pultot. Na és akkor megtudtam, hogy egy koreai csaj iránt érez valamit. Elvileg - mert még ő sem tudja pontosan. De nem ez a lényeg, hanem hogy szóba jött, hogy a koreaiak márhogy számolják, hogy hány évesek. Mondtam neki, hogy egyet már pluszban hozzáadnak az európaihoz, valamint január elsején is mindenki egy évvel idősebb lesz. Erre ő: nem, az nem úgy, van, ez a lány akkor is csak egy évvel idősebb, meg hogy csak egyet adnak hozzá. I was like O.K, én nem állok le ezen vitatkozni, okos enged, szamár szenved alapon, elengedtem a dolgot. Úgyse fogja elhinni, mert ő "mindent jobban tud". Néha tud idegesíteni, de mindegy is, ennyi bőven elég volt róla. Egy új sráccal is elég jól összehaverkodtunk, plusz egy másik nekem adta a túrórudiját az egyik nap. Többnyire jófejek... bár nem találkoztam még olyannal, aki kifejezetten ne lett volna szimpatikus. Pl ez a srác, aki múltkor megajándékozott a túrórudijával, eleinte kissé nárcisztikusnak tűnt nekem. Oké, még mindig nem zártam ki ezt az opciót, de attól függetlenül rendes volt tőle. Azt is felajánlotta, hogy elvisz egy darabig hazafelé, mert már későn végeztünk egy járat késése miatt. Rendes volt tőle, de a taxit választottam, az ugyanis egyenesen hazavisz és ingyen van este 11 után - a cég fizeti.

κoʀᴇᴀɴ. }} Aztán... meséltem azt is még, hogy elkezdtem tanulni koreaiul. Nos, még összebarátkoztam a koreai tanárommal, aztán lehet nem kellett volna, mert ő is csatlakozott azokhoz a személyekhez, akik kisétáltak az életemből. Nagyon könnyű engem elhagyni egyébként. Szerintem lehetne ebből szervezni egy olimpiai sportágat, mert sok a versenyző és erős a mezőny. Na és emiatt, meg azért mert amúgy is elfoglalt lett a munkája miatt - a tanulmányom megszakadt. Most magamtól próbálok ráállni, csak azért kell nekem tanár a magyarázás mellett, mert az ad egyfajta motivációt is. Volt még egy másik tanár is, akit találtam a neten, szóval lehet felveszem vele a kapcsolatot. Nem tudok mást tenni. Ha már Tamsin nem ír vissza, akkor tényleg kénytelen vagyok.

ᴍʏ κ-ᴅʀᴀᴍᴀ. }} A koreai nyelv gyakorlása miatt letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra. Mármint egy ismerkedős alkalmazást. Regisztráltam is rá. Az volt a célom vele, hogy koreai chatpartnereket szerezzek és így is használjam a nyelvet, valamint ők is segítsenek egy bizonyos értelemben. Jó sok hülye van ott is, bár ezt szerintem mondanom sem kell. Viszont alig látom őket, szerencsére. Ez abból adódik, hogy nagyon sokan írnak és nagyképűen hangzik, de kb 5 másodpercenként egy ember és nem tudok mindenkinek visszaírni. Kissé zavar, mert így azt a lehetőséget is elhalaszthatom, hogy a normális emberekkel társalogjak. Mindenesetre megismertem jó pár koreai emberkét. Innen kezdődtek a bonyodalmak. Pontosabban onnan, hogy megismertem Woohant. Oh maaan, azt sem tudom hol kezdjem. Még január végefelé kezdtem el beszélgetni vele. Wow... mennyi idő telt el azóta... és mennyi minden történt. Btw, a Woohan is olyan álnév, mint mindegyik ismerősömnél. Twitteren egyébként csak "WH"-ként szoktam emlegetni. Aki követ ott és látta már pár tweetemet, az biztos tájékozott már pár ügyben vele kapcsolatosan. Well... rögtön tök jól el tudtunk beszélgetni, az első perctől kezdve. Felvettük egymást kakaotalkon. Azóta nem telik el egy olyan nap se, hogy ne beszéljünk. Ez eddig a kellemes, cuki része a dolognak. Olyan hirtelen megismertük egymást. Már egy hónap után jó barátok lettünk. Már akkor majdnem annyit tudott rólam, mint a többi barátom, ugyanis állandóan tartalmas témákról esett szó, valamint regényeket írogattunk egymásnak. Nem is húzom az időt. I feel like I'm in a k-drama. Szerelmes belém és tudja, hogy én mást szeretek. A horoszkópja Kos, tudjátok, nekem ez fontos. Mind a ketten makacs személyiségek vagyunk. Antiszociális típus - akárcsak én. Nagyon fontos személlyé vált ő az életemben. Először nagyon jó barátomnak tartottam, de mára már a legjobbnak. Hiába van messze tőlem, sokat jelent nekem... viszont sokszor megharagszom rá, vagy ő rám, vannak nézeteltéréseink. Szoktunk vitatkozni, de ez normális ha valakivel sokat kommunikálsz. Elvileg azzal veszekszel a legtöbbet, akit a legjobban kedvelsz. Ez logikus, hiszen azzal beszélsz sokat, akit kedvelsz, így több esély van vitázni is. Vannak olyan dolgai, amiket kicsit nehéz megértenem, de elfogadom. Magyarország eddig nem vonzotta különösképpen, viszont amikor elkezdtünk beszélgetni, épp szünete volt a suliban, de elkezdett dolgozni egy könyvtárban. Azért kezdett dolgozni, hogy pénzt gyűjtsön egy utazásra ide... miattam. Jelenleg sulizik, edzeni jár és egészen éjfélig dolgozik is egy edzőteremben. Még mindig azért dolgozik, hogy ide tudjon jönni. Vett egy magyar tankönyvet is, amire mondtam is, hogy rossz döntésnek tartom. Egy angollal sokkal többre ment volna. A magyar az egyik legnehezebb nyelv, valamint elkezdeni tanulni egy nyelvet... miattam? Meg fogja bánni - ezt vele is közöltem. Amikor meséltem neki, hogy szerelmes vagyok egy koreai srácba, még mondta is, hogy segít majd vele találkozni, ha egyszer ellátogatok Koreába. Háááát mondom, inkább hagyjuk, nem lesz az olyan könnyű dolog. Nehéz erről beszélnem vele, mert nem tudom hogyan kezelné, hogy jaj hát amúgy Kwon Jiyong, G-Dragon az a személy. Nem hiszem, hogy megértené, de majd eldől augusztusban. Akkor ugyanis ideutazik. Megígérte, hogy ez év augusztusában jön és itt tölt pár napot. Megmutatom neki majd Budapestet, valamint mivel szeretné látni a Balatont, egyik nap Tihanyba elvonatozunk. Meséltem neki, hogy Magyarország egy viszonylag - Koreához képest legalábbis mindenképpen - szegény ország és, hogy itt nem lehet túl sokat keresni. Erre azonnal képes lett volna pénzt küldeni. HÜLYE VAGY? - ez volt a reakcióm azonnal. Koreai nasit viszont küldött - ami el is fogyott azóta. Csoda, hogy elfogyott... nem is egyedül pusztítottam el... nagyon sokat küldött. Akkora doboz volt teletömve nasival, hogy alig bírtam el, megfogni is alig lehetett. Hihetetlen ez a gyerek, mert miután mondtam, hogy ne küldjön több kaját, az volt a kérdése, hogy akkor mi mást akarok, "esetleg cipőt?"... I was like~ I. WANT. NOTHING. A születésnapja egyébként a napokban volt, március 28-án (3 évvel idősebb nálam) és én is küldtem neki egy csomagot magyar nasikkal, valamint egy szép díszes tollal, sőt még egy 10, 20 és 50 forintost is küldtem neki, hogy lássa milyen, továbbá egy kis cuki levelet írtam. Jaj... a postán az a nő, akinek átadtam a csomagot. Kissé felcseszett. Nem csak a hülyesége miatt, de az is vót neki~ megkérdezte, hogy Észak-, vagy Dél-Koreába szeretném-e küldeni, valamint miután mondtam, hogy "délre, légyszike. nem igazán szeretném hogy északon megtudják a címem és levadásszanak, köszcsi"~ lol... A további kérdései pl: "a koreai demokratikus köztársaság?" Őőőőőő~ nem. Viszont még a hülyeségét is elnéztem volna, ha a hülye nyanya nem teszi hozzá nagyon poénosnak gondolva magát, hogy hehe, igen, két Korea van, nem is érti miért nem válnak eggyé, pedig egy is elég lenne, sőt sok is. He-He-He-He.. én így magamban: *ne mondj rá semmit, nála van a csomag, az ő kezében van, tőle függ a sorsa, csak mosolyogj, a ku-, CASSIE, csak mosolyogj* Anyámmal néztünk is és megbeszéltük, hogy ez nem normális. Mármint oké, egy tirpák, ez le van tudva, de hogy annyira agyhalott is legyen, hogy ezt egy olyan előtt mondja, aki NYILVÁNVALÓAN egy koreai embernek küld egy csomagot, akit kedvel. Ez volt 21-én és Woohan még mindig nem kapta meg a csomagot. Még mindig Magyarországon rohad - ami annyira rohadtul idegessé tesz. Magyar ügyintézés, gratulálok. Illetve "remélem" mégis északra küldte a gyökér.

Woohanra visszatérve... múltkor volt egy nagyobb veszekedésünk, amikor majdnem befejeztük a beszélgetést. Úgy éreztem, majd' megszakad a szívem. Bőgtem is rendesen. Ez mind pedig nagyon zavar, mert csak azok tudnak bántani, akik fontosak számomra és pont ezért félek megkedvelni bárkit. Nem élném túl ha megint elhagyna valaki. Már nem. Már túl sokszor történt meg. Woohan pedig a legjobb barátommá vált, bár már nem tudom ő mit érez pontosan, annyi dolgot mondott a veszekedés alatt. Azt, hogy nem tud szeretni egy olyan embert, aki mindig megkérdőjelezi. Mondtam is neki ezerszer, hogy ne szeressen. Végül addig fajúlt a vita, hogy azt mondta "időt akar, hogy átgondolja a dolgokat és ne beszéljünk". Eskü úgy nézett ki az egész, mint egy szakítás. Emiatt kissé furán is éreztem magam, de közben bőgtem. Végül mondtam neki, hogy velem így ne játsszon, engem el fog veszíteni, ha ezt csinálja. Nem megyek bele abba, hogy összetör lelkileg, majd megint elkezdünk beszélgetni és újra eljátssza ezt és újra összetör. Nem. Akkor legyen vége egyszer s mindenkorra, így legalább csak egyszer kell átélnem. El is köszöntem tőle végleg, majd pár órával később felhívott. Ott már nagyon késő volt, így ment is aludni, de kérdezte, hogy másnap délben tudunk-e beszélni, meg tudjuk-e beszélni. Persze a telefonálás közben is sírásban törtem ki. Közölte velem, hogy nem akar elveszíteni és hogy meló közben kiment a mosdóba és ő is sírt. Ah, de megoldódott utána a dolog, csak most sokkal tartózkodóbbnak tűnik, szóval fogalmam sincs mit érez. Kicsit azért még mindig kellemetlenül érint az egész dolog, mert egy olyan dolgot tett, amit emésztenem kell. Olyan ember vagyok, aki mindig megbocsát, de... nem tudom elfelejteni, amit tett és a tüske attól még szúrja a szívem. Túl sok tüske szúrja már így is.

Ezen az alkalmazáson egyébként több emberrel megismerkedtem. Például Jinhyunnal. Ő fiatalabb nálam 4 évvel, de mégis érettebb a koránál. Mesélte, hogy szeretett volna egy éttermet nyitni Magyarországon. Mondtam neki, hogy nem éri meg, de persze azt csinál amit szeretne. Én mindenképpen örülnék neki, ha idejönne és itt dolgozna, vagy épp tanulna. Tervezi, hogy Dániába megy tanulni és azzal is közelebb lesz. Akárcsak én, ő is szeretne utazgatni és bizonytalan a jövőjével kapcsolatosan, szóval megértjük egymást. Továbbá Jaeho és Changho is nagyon jó haverjaim lettek. Mindegyikükkel értelmes beszélgetéseket tudok folytatni, amellett nagyon jófejek. Félreértés ne essék, koreai lánnyal is beszélgettem, de valamiért nem jöttem ki velük túlságosan. Számomra egyébként is - általánosságban - túl felületesek a koreai lányok. Jajjj, a reptéren még össze is vesztem egy nővel valamelyik nap.

ᴛwɪᴛᴛᴇʀ. }} Mivel nem nagyon volt időm eddig bejegyzést írni, twitteren veséztem ki egy-egy eseményt. Azt azonban nem biztos, hogy mindenki látta - bár, tessék bekövetni twitteren, ha érdekelnek a hülye dolgaim. Ott ugyanis egyszerűbben tudok nektek mesélni. Emellett ott bármikor el tudtok érni. Naaa tehát~ vegyünk sorra pár tweetet. és elemezzük ki. Valószínűleg visszafelé fogok haladni időrendben. [ no.1 ] Nem nagy cucc, de a napokban motorversenyt néztem vééégre. Annyira régen láttam már, pedig nagyon szeretem és egy nap én is motorozni fogok. Rajta van a bakancslistámon. [ no.2 | no.3 | no.4 | no.5 | no.6 | no.7 | no.8 | no.9 | no.10 | no.11 | no.12 | no.13 | no.14 ]

1. Mi szerettél volna lenni gyermekként? Fúú~ mi nem? Nagyon sok minden értekelt gyerekként és még mindig sok dolog érdekel, csak sajnos már kiveszett belőlem minden lelkesedés. Kutya szerettem volna lenni egyszer. LOL. Karrierek közül pedig ügyvéd, csillagász, színésznő, énekesnő, állatorvos, régész.
2. Melyik Jóbarátok karakterrel tudsz a legjobban azonosulni? Phoebe. Hehe~ komolyabb szemmel vizsgálva a dolgot, viszont inkább Rachellel.
3. Szereted a neved? Miért? Szeretem, csak a becenevét utálom, mert ugyanaz, mint a Gábornak.
4. Rendetlen, vagy rendmániás ember vagy? Mindkettő és egyik sem. A kettő közé sorolnám magam. Néha rámjön, hogy rendet tegyek és olyankor tök jó "új" dolgokat találni, amikről már el is feledkezdtem. Viszont kicsit kellemetlen nekem, mert allergiás vagyok a porra és hasonló dolgokra, szóval csak valamilyen maszkban megy. Az íróasztalom viszont 99%-ban kupis.
5. Milyen magas vagy? 163 cm, ami számomra tökéletes.
6. Milyen magas voltál 10 évesen? Honnan a jó fran- na várj... szerintem 140 cm körül lehettem~ inkább alatta, mert mindig nagyon alacsonynak számítottam. 11 évesen mentem Disneylandbe, ahol nem engedtek fel egy hullámvasútra, mert nem voltam meg 140 cm.
7. Mi számodra a bűnös élvezet? Leginkább semmi. Se bűn, se élvezet nincs az életemben. x'3
8. Jelenleg mire gyűjtesz? Dél-Koreára... és nagyon jól megy, mert szinte egyáltalán nem költök semennyit. Már jó sok pénz összegyűlt.
9. Mennyi Pringles-t tudsz egyszerre megenni? Nem szoktam Pringles-t enni.
10. Tea vagy kávé? Both, de mostanában inkább kávé.
11. Extrovertált vagy introvertált vagy? Abszolút introvertált. Nem is szeretem az embereket.
12. Minek öltözöl idén Halloweenkor? Cassienek. Hatásos lesz a jelmezem.
13. Édes vagy sós? Sós! Nem rajongom az édes dolgokért.
14. Kedvenc közösségi oldalad? Twitter és Weheartit.
15. Ki az utolsó ember, akit megcsókoltál? Jaj, fogalmam sincs. Szerintem még az a helyes csávó Görögországban.
16. Mi a kedvenc reggelid? Talán a cereal~ de amúgy mikor mi...
17. Mikor van a születésnapod? 6 hónap és 14 nap múlva. Juj de rosszul esett leírni.
18. Mikor kezdted a blogolást? 2009-ben.
19. Mi a véleményed a Kardashian családról? Sz*rok én rájuk.
20. Hogyan írnád le a stílusod? Deponmafkinmood "DOMFM" - saját márka, levédetve.
21. Milyen színű a hajad? Maciként~ milyen színű lenne? És nem panda, nem jeges.
22. Milyen színű zoknit viselsz? Olyan~ nincsrajtamzokni árnyalatút.
23. Mi az álomkarriered? Nincsen má' sajnos. Annyira céltalan az életem. Tiszta szánalmas. Egyébként csillagász lennék naaagyon szívesen, csak a matektudásom jóindulattal 0,00001%-os. Viszont még ügyész szívesen lennék, de a jogszabályok magolása nem az én műfajom. Rapper lennék a legszívesebben.
24. Kutya vagy macska? A macska a kedvenc állatom.
25. Mi tesz furcsává? Minden. Nagyon cringy vagyok.
26. Híres álompasi? Hehehehehehehehehehehehe. Ezt ki nem tudja, most seriously...?
27. Véleményed a cigiről? Fúj, le kéne szoknom 100%-ig. De azé' néha jó.
28. Szeretnél gyereket? Mennyit? Hááááát ez még mindig nem tisztázódott le a fejemben teljesen, de én egyet szeretnék CSAK tőle, mástól nem. Emellett egyet örökbe szeretnék fogadni.
29. 3 kedvenc férfi név? Milyen nyelven? Jiyong, Ádám, Attila.
30. 3 kedvenc női név? Gaeul, Hannah. Harmadik most nem jut eszembe.
31. Kedvenc növény? Rózsa.
32. Kedvenc művészeti ág? Előadóművészet, zene.
33. Mekkora a cipőméreted? Elég bizonytalan, mert mindig más méretű cipő kell, de átlagosan 36, 37, esetleg 38.
34. Pénz vagy ész? Nekem pénzem legyen, a pasinak esze.
35. Melyik szín áll neked a legjobban? Kék? I have no idea.
36. Melyik furcsa fázison estél át fiatalabb korodban? Emo. Jó, hagyjatok. Ha '90-es gyermekek vagytok, valszeg ti is átestetek rajta.
37. Kedvenc sampon és kondicionáló márka? Legyen alkalmas a hajtisztításra. Édesmindegy milyen feliratot nyomnak rá.
38. Kedvenc pizza feltétek? Szalámi, SOK kukorica, sajt, sonka.
39. Vélemény a veganizmusról? NEM VAGYOK VEGÁN. Gondoltam közlöm. Lol. A természet rendje, hogy a gyengébb marad alul. Amíg egészséges, jó, természetes körülmények között élnek az állatok, addig nincs ellenemre, hogy megesszük öket. Akár tetszik, akár nem, az ember is a természethez tartozik, ugyanúgy kifejlődtünk mi, csak több dologra vagyunk képesek használni az agyunkat. Ha egy medve megeszi az embert, ez van, a medve erősebb és a természet rendje, hogy mi maradtunk alul. Nem kéne ezért egy állatot se bántani. Pár állat sajnos gyengébb nálunk. Ha "boldogan él", akkor TÖBBNYIRE rendben van a dolog részemről. Ezt úgy mondom, hogy a malac az egyik kedvenc állatom. Én az állatkínzást ítélem el, de hihetetlen módon. Nagyon hivatalos voltam most. Ha kicsit szubjektívebb akarok lenni, azt mondom, hogy nyugodtan haljanak ki az emberek és az állatok éljenek tovább boldogan. A hülye vegánoknak üzenném: a növény is élőlény. Ők meghalhatnak azért, hogy te megzabáld? Jájj micsoda egyenjogúság van itten.~ Én sem szeretem túlságosan amúgy a húst és nem érzem jó magam az állatok miatt. Nem eszek sokat és válogatós vagyok, de nem fogok leszólni senkit, aki sok húst eszik.
40. Örök-kedvenc könyved? Confessions, A lány hét névvel.
41. Kedvenc színész? Hyun Bin, Tobin Bell, Jared Padalecki, Jensen Ackles.
42. Kedvenc színésznő? Sigourney Weaver, Ha Jiwon, Milla Jovovich.
43. Kedvenc desszert? Nem igazán van. Nem vagyok édesség-fan.
44. Kedvenc étel? Krumpli, bárhogy. Zöldségek.
45. Utolsó üzenet, amit küldtél? Woohannak írtam, hogy maradjon otthon és pihenjen végre.
46. Utolsó ember, akit hívtál? Woohan.
47. Melyik a kedvenc üzleted? Nincs.
48. Kedvenc modell? Oh, hát kettő van. Kiko és Nana. Hogyan is tudnék választani közülük? XDDDD
49. Melyik nyelvet szeretnéd megtanulni? Koreai, olasz, svéd, orosz, cseh. Egyelőre ezek vannak tervbe véve.
50. Melyik a kedvenc sminkmárkád? Húúúú nem is tudok választani, olyan sok sminkmárkát használok. *sarcasm vót* De legyen a Catrice, mert van egy nagyon jó vízálló szemhéjtusuk.

Saját fordítás! | Forrás: Tumblr

Most gondolkozom hogyan zárjam le a mondandómat. Valószínűleg maradok a szokásos jókívánságaimnál és bölcsebbnél bölcsebb tanácsaimnál. Be happy, don't give up, stay strong, stb. Lol. Naaa, jóóó~ most őszintén... naaagyon remélem, hogy hamarosan tudok írni még bejegyzést, mert higgyétek el, borzasztóan hiányzik a blogom és az összes olvasóm. Fogalmam sincs a látogatottságomról, nem néztem már mióta megírtam a legutóbbi bejegyzésemet 2016. októberében. Nem is érdekel. Én azt remélem, hogy akik őszintén, tényleg az én cassieteddyjeim, azok kitartanak mellettem. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy én mindig itt leszek, amíg van egyetlen ember is, akinek megéri írni és akinek segíthetek. Talán nem tudok gyakran írni, de itt vagyok. A legjobbakat kívánom minden hű olvasómnak! Remélem hosszú kihagyás után legalább élvezetes volt olvasni az én drámázásomat, meg baromságaimat. Amint tudok, írok nektek! Addig is elértek twitteren, illetve egyéb elérhetőségeimen. Bai bai! *sends lots of kisses*

Honeys! Mézesmacik! Heyyy! Öhm... igen... a macik szeretik a mézet na, és amikor eszik akkor mézes-mázas kesszimacik. Oké, befogom. Ti szeretitek a mézet? Én nagyon... ami egyáltalán nem meglepő tőlem... egy medvétől. Még a gyémántból lévő macik is rajonganak a mézért... meg a chipsért. Bocsika, most eléggé "ami a szívemen, az a számon" pillanatom van... vagyis ami megfogalmazódik a fejemben, azt le is írom. Néha nem rossz dolog, ha egy kis spontán szöveget olvashattok, ami csak szimplán a bolondos hangulata miatt megmosolyogtat és felvidít titeket. El is gondolkozom gyorsan, hogy mi érdekelhet így gyorsan most titeket. Most a nagy Blackpink mániában írok egy keveset róluk, hogy én is menő legyek (lel, jk). Elég köztudott, hogy engem sosem lehetett nagy YG stannek nevezni. Sőt... egy bandáért sem vagyok oda attől a cégtól a BIGBANG szívemben betöltött első helyét leszámítva. Nem szeretnék most belemenni, hogy miért nem szeretem azt a céget, vagy abba, hogy én nem figyelem a cégeket ha az előadókról van szó és, hogy miért gondolom, hogy aki cég szerint ítél az hülye. Már írtam a debütálásukról és, hogy nekem annyira nem nyerte el akkor a tetszésem, de képzeljétek... a Boombayah-t megszerettem. A Whistle-ben még mindig Rosé része az egyetlen elviselhető részlet. A kedvenceimről is írtam, nem? Jisoo és Rosé. Rögtön ők váltak a legszimpatikusabbá számomra és a többiekkel annyira nem foglalkoztam, de megjelent valamilyen videó róluk az egyik show backstagében, ahol mindenki jófej volt. Előre látom itt a dolgokat, hogy a jövőben melyik lány sorsa hogyan fog alakulni a nagy YG-nak és a fanoknak köszönhetően, de inkább nem írok róla. Most nincs kedvem megbotránkoztatni senkit. xD Beszélek kicsit a többi kedvencemről is, akiket mostanában hallgatok. Kezdjük Kantoval. KANTO...! Emberek! Ébredjetek már fel! Az az ember akkora tehetséggel van megáldva, hogy aki nem szeret bele azonnal a rapjébe, süket, vak, hülye, idióta... öhm~ sorry (or not). Látszik is, hogy az emberek hülyék, ugyanis alulértékelt... nem kicsit! A TROY nevű bandának a (volt(?)) tagja. Nem tudom aktívak még, de az a banda a másik, amiről ugyanezen a véleményen vagyok. Annyira zseniálisak! Összetörik a szívem, ha veszni hagyják őket. Nem is értem miért nem kapták fel őket. SHINHWA~ eeegen~ az első generációs idolok, akik még mindig aktívak. Első generációs K-pop idolok? Csak jó lehet! Az első és második generáció tökéletes volt, aztán nagyjából a harmadik feléig tűrhető... véleményem szerint. Kivételek akadnak, mint mindenhol. Az egyik példa arra, hogy jobbak mentek régen a dolgok... maga a SHINHWA. Mióta is aktívak? 18 éve. How long have they been slaying everyone? For 18 years. (Bocsi, magyarul nem lehetett ennyire jól szemléltetni.) Jó dalaik vannak, tehetségesek és még mindig aktívak, jóval 30 fölött. Képesek voltak haladni a korral, úgy, hogy mégsem veszítették el a varázsukat. Nagyon tisztelem őket, ahogyan az összes 1-2. generationos idolt. Régen a K-pop minőséget adott a nagyérdeműnek, nem mennyiséget.

Most ennyi lett volna a rövidke banda-ajánlóm. Térjünk is ki a blogom kinézetére. Az a gond, hogy annyira szeretnék végre feltenni egy új kinézetet. Már napok óta ezzel szenvedek és csak erre tudok gondolni, ezért bejegyzést sem nagyon tudtam összehozni. Most azért megembereltem magam kicsit. Legalább valami friss legyen és utána jöhet az ihletgyűjtés. Én csak úgy tudok új kinézetet létrehozni, ha rámjön. Ha például reggel úgy kelek, hogy van is ihletem, vagy hirtelen beugrik valami. Ha csak úgy elkezdek gondolkozni, mit is kéne összehozni, nem megy. Tegnap összehoztam egy fejlcet, ami egészen jó és aranyos is lett, de valami mégsem elég jó benne. Túl "egyszerű", vagy nem tudom. Nem éreztem úgy, hogy illik a blogomhoz. Nem az a célom, hogy csicsásak, vagy nagyszabásúak legyenek a dizájnjaim, csak valamiben kreatív és különleges. Ezt kéne tehát elérnem.

Eljött az ideje, hogy megcsináljam a kihívást, amire Kira hívott ki, valamint ő indított el. 2 cuki blogger bejegyzésére fogok reagálni. Remélem nem zavar titeket, hogy csináltam egy képernyőfotót a blogotokról. Ha igen, akkor jelezzétek. ^^ Szerk.: Eredetileg a kihívó és egy másik blogger bejegyzésére kell reagálni. Mivel a szabály második pontja kiment a fejemből, Kira egyik bejegyzésére az én következő bejegyzésemben fogok reagálni, ha nem baj.~

Szabályok: Ha kihívnak téged, akkor vagy elfogadod vagy nem. Ha elfogadod akkor a következőket kell tenned:

1. Válassz egy bloggert és tőle egy bejegyzést, amire reagálnod kell. Nincs megszabva, hogy hány mondatot írsz. Ezt mindenki eldöntheti.
2. Aki kihívott téged, tőle is válassz egy bejegyzést és reagálj rá.
3. Végül, hogy ne szakadjon meg a sor taggelj további bloggereket.
4. Akinek a bejegyzésére reagáltál, dobd meg egy kommenttel, hogy értesüljön róla.

Jenna - #sűrű napok

Már ugyan írtam neked, de ne mondd, hogy semmi nem fog összejönni. Hidd el, hogy össze fog jönni, ha nagyon szeretnéd. Vannak ilyen napok, amikor az ember úgy érzi, hogy tényleg minden és mindenki ellene esküszik. Tudom, mert én is gyakran átélem. Néha úgy érzem, mintha az egész világ az ellenségem lenne, de ezek is mindig elmúlnak. Lehet mondani, hogy a jó sem tart örökké. Nem hát, de akkor a rossz sem. A panaszkodás pedig nem gond szerintem. Sosem volt az egy blogon. Az embernek azért van blogja - többek között -, hogy megossza az érzéseit. Ha valakiben ezek az érzelmek, gondolatok gyűlnek fel, a blog ott van. Ha valaki emiatt szól le bárkit is, tirpák f*sz, már bocs. Abból az egy szempontból negatív, hogy az olvasóid aggódni fognak. A te "világodban" azonban azt csinálsz, amit te szeretnél. Nemrég gratuláltál nekem a fordításomhoz. Eljött az én időm gratulálni a te fordításaidhoz. Ez a legjobb módja az angol, illetve más idegen nyelvek tanulásának. Az, ha valaki a hétköznapokban használja. Persze, az órákon, könyvekből is lehet tanulni, de ott inkább csak a felszínes dolgokat sajátítja el az ember. Ha napi szinten használod a hétköznapokban, azzal nagyon sokat lehet fejlődni. Ha még nincs, akkor nem rossz dolog külföldi barátokat is szerezni. Esetleg ha van Twittered, ott is lehet angolul írni. Másrészt ez az angolozás legalább elvonja a figyelmed a sok hülyeségről, amire nem is érdemes odafigyelni. Persze ezeket gondolom mind tudtad és nem szolgáltam túl sok új, érdekes infóval számodra, de gondoltam írok neked, hogy tudd, én innen támogatlak. Ha legközelebb nem sikerül valami, vond le a tanulságot és vágj bele újra! Nagyon drukkolok neked!

Rosé - Ask yourself about yourself - 25 kérdéses TAG

Nagyon érdekesek az ilyen tag-ek. Szeretem őket olvasni és töltögetni is. Ezzel jobban meg lehet ismerni egy bloggert akár egy bejegyzés alatt. Ha nem gond, egyszer majd "ellopom" ezt is. Svájccal és Dél-Koreával egyetértek~ én is nagyon szívesen elmennék ezekre a helyekre. Az unokatesóm egy ideig Svájcban dolgozott, nagyon szerencsés! Divattervező! De jó! Én is gondolkoztam ezen sokáig, de ahhoz minimális szinten azért rajzolni is tudni kell, az pedig nem megy valami jól. Az mondjuk érdekelne, hogy már miért nem szeretnél az lenni. Biztosan jól menne és én tuti viselném a ruháidat! Abból amit a blogodról eddig leszűrtem, kifinomult stílusú ruhákat terveznél. Ajánlom egyébként a polyvore című oldalt, ha még nem ismerted eddig. A zene az én boldogságom egyik forrása is! :3 A támogató személyiséged pedig csodálatra méltó. Egyedül az igazán erős emberek képesek másokat bíztatni, míg a leggyengébbek csak lehúzni és zaklatni tudnak másokat. Minden embernek van problémája és aki emellett még segít is, az csak jó ember lehet. Ne változz meg. Nyálas, meg minden, de a szeretet ereje akkor is nagyobb mindennél. A tanulmányaidhoz előre sok sikert kívánok! Értelmes vagy, biztosan menni fog. Ahhh! Nem mondooood? Én is a sárgáját szeretem a tojásnak! Lol~ ez egy nagyon izgi infó volt rólam, tudom. xD 22. kérdésednél már biztosra megállapítottam, hogy csodálatos vagy és soha ne higgy senkinek, aki az ellenkezőjét állítja! +24 - Same here! 25 - Nagyon helyes! Igyekszem mindenkit erre bíztatni. Örülök, hogy neked sikerül.

Kihívottaim: Jenna, Rosé - nem tudom eddig kit hívtak meg rá, szóval ha már reagáltam rátok, tovább is passzolom nektek~

Egy nap van hátra... meg egy kicsi. Ezt pedig nem azért emlegetem fel mindig ilyen gonosz módon, mert szadista vagyok és élvezem kínozni az olvasóimat, akik törődnek velem. Oké, még ha sokszor vagyok gonosz is az emberekkel, jelenleg nem ez a célom. Először is szeretném ha tudnátok, hogy szerencsések vagytok, hogy még iskolába jártok. Lehet, hogy nem mindig olyan fantasztikus, főleg a sok gyerekes és szánalmas osztálytárs miatt. Mint mindig, megint csak azt tudom erre mondani, hogy ne érdekeljen ki mit mond, jó? Azzal "vágtok vissza" a legjobban, ha elengeditek a negatív dolgokat magatok mellett. Az ilyen rohadékoknak az a célja, hogy mérgesek, szomorúak legyetek, azaz, hogy érdekeljen titeket. Ha nem figyeltek oda, nem tudnak ártani. Egyébként sem tud az ártani nektek, aki nem ismer. Kit érdekel, hogy a sok hülye mit gondol? Az a lényeg, hogy a szeretteitek mit gondolnak. Az energiáitokat mindig a jó emberekre fordítsátok, ők megérdemlik. Feleslegesen ne fárasszátok magatokat az idegeskedéssel. Az életben semmire ne fognak menni az undorító személyiségükkel, sem az ottani népszerűségükkel. Na, most, hogy ezt tisztáztuk, az a másik, hogy tényleg örüljetek neki, hogy még tanulhattok. Az embernek addig kell képeznie magát és tanulnia, amíg csak képes rá. A tudás az egyik legnagyobb érték. Másfelől azért "kínozlak" titeket akaratlanul is a sulis témával, hogy felkészüljetek rá. Fogjátok fel úgy, hogy ez egy új kezdet. Valami új, fantasztikus dolog kezdete. Annyi mindent ki lehet még hozni belőle és törekedjetek erre. Alkossatok valamit, amire én innen is büszke lehetek, aztán nyugodtan osszátok meg velem. Hiszek bennetek! Jó maradék-pihit! Bye-bye!

Eljött a blogom ötödik születésnapja, aminek alkalmából összedobtam egy dizájnt és új zenelejétszót is feltettem. Ma láttam neki, amikor 10-kor felkeltem és kb. délután 2-ig csináltam... látszik is rajta, de szerettem volna a blogom ötödik születésnapját így is megünnepelni, hogy egy új kinézettel látom el. Egészen eddig nem volt ihletem, aztán reggel gondoltam ebből a képből összedobok egy dizájt. A zenék közül egy mini ajánló jelleggel kiemelném a kedvenceimet.

After School - Bang
BIGBANG - With U
Big Time Rush - 24/Seven
Dal Shabet - Someone Like U
Demi Lovato - Heart Attack
EXID - Only One
FEMM - Countdown
GFRIEND - Me Gustas Tu
Kisum - No Jam
Miley Cyrus - Obsessed (imádom a szövegét... annyira igaz...)
Orange Caramel - Abing Abing
SISTAR - I Like That
SNUPER - Yes Or No

Nem szeretném sokáig húzni ezt az egészet, mert már úgyis mindent elmondtam. A videóban is megemlítettem mennyire hálás vagyok nektek ezért az öt évért. Folytassuk egymás támogatását és minden rendben lesz ezután is. A videóért kattintsatok az alábbi képre. Nem akartam beágyazni a videót, mert már ott a videóból kiragadott kép miatt lelőttem volna a "poént"... a gyönyörű rajzomat... >_>

Art never comes from happiness - mondják a bölcsek, akiket nem véletlenül nevezünk bölcseknek. Ez a mondás tökéletesen igaz. Bármi inspirálhatja az embert, de a legnagyobb műveket mindig a lelki fájdalom ihleti meg, mely a legtöbbször szívtörés.

Először a legújabb kedvenceimről, a drágáimról, tehát a SNUPER-ről szerettem volna csinálni a következő dizimet és el is kezdtem többször, de valamiért nem sikerült sosem úgy, ahogy szerettem volna. Ez nem azért van, mert ők nem fontosak számomra. Dehogynem! Ha bele is pusztulok, egyszer ők lesznek az oldal dizájnján. Ez egyrészt azért van, mert béna vagyok, másrészt pedig, mert soha senki és semmi nem fog annyira megihletni, mint Kwon Jiyong. Számomra az ihletet egy személy adja, méghozzá Kwon Jiyong. Az előző designomon is ő szerepelt, mely a "You melt my heart" címet kapta. Ezt "Pieces of my heart"-nak neveztem el. Múzsa? Olyan hülye szó, főleg egy fiúra, de most minek nevezzem? Az. A történeteimet is csak róla tudom megírni és a dizájnokat is leginkább róla tudom elkészíteni. Számomra a dizájnok legtöbbször tényleg művészetnek nevezhetők. Nem azért, mert annyira gyönyörű, mint egy festmény, hanem mert én mindig igyekszem azokat az életemhez, kedvemhez, lelki állapotomhoz igazítani és kifejezni vele azokat, nem csak betenni egy semmitmondó tucat képet. Hát nem erről szól egy műalkotás is?

Elemezzük tehát a "művemet". A fejlécen természetesen Jiyong található és a "You will always be mine" felirat. Ez nem egoizmus és több féle módon lehet értelmezni. Számomra mindig is az enyém lesz olyan értelemben, hogy a szívemben rabként fog sínylődni az idők végezetéig... vagy ha megfordítjuk a szemszögeket, Jiyong is mondhatja azzal az üzenettel, hogy sosem fogok szabadulni az érzés elől. Ez a sötétebb rózsaszín, vagy lila(?)... sötét magenta(?)... nem tudom, ennyire nem értek a színárnyalatokhoz, de szerintem illik ehhez a témához. A fejlécen még megtalálhatóak a szívem darabkái is, melyek aprók és nagyon sok van belőlük. Végezetül a linkek felett és alatt két mondat található, melyek spontán jöttek egészen a szívecskémből: "You taught me what love is" és "You're worth every teardrop". Ezt annyira nem vesézném ki, szerintem érthető. Ha valaki még lát benne valamit, nyugodtan írja meg. A többi értelmezését rátok bízom, ha felfedeztek még valamit. Ezt hoztam ma. Azt mondanom is felesleges, hogy amellett, hogy ennyi mindent rejt a dizájn és egyenesen szívemből jön - ahogy soha -, most sem vagyok kibékülve vele. Magával azzal ahogy kinéz, nem az üzenetével. Remélem azért nektek tetszik az új kinézet. Annyit még hozzátennék, hogy kicsit talán melankólikusnak hat, de én ezt mégsem szomorú szívvel csináltam.

Hogy ne csak ennyiből álljon a bejegyzés, gondoltam hozok nektek egy kis zeneajánlót. Ezt a Tumblr-ön találtam, mint szinte az összes tesztet. A lényege, hogy véletlenszerű lejátszásra kell állítani a telefont, vagy bármit és leírni az első 10-et, ami kijön. Nem nagy dolog, de gondoltam így is tudok nektek mutatni pár dalt, amit én szeretek. Hátha nektek is megtetszenek majd.

Shuffle Tagging Game

Aki megjelölt: Saját magam (forever alone... lol)
Jelöltjeim: Minden kedves cserém, akinek kedve van hozzá.
Szabályok: Állítsd a zenelejátszódat véletlenszerű lejátszásra és írd le az első 10 dalt, ami kijön, aztán jelölj meg 10 embert.
01. BIGBANG - Wrong Number
02. Hello Venus - Wiggle Wiggle
03. Seungri - Come To My
04. 9MUSES - News
05. CNBLUE - Intuition
06. Daesung - Look At Me Gwisun
07. Sistar19 - Gone Not Around Any Longer
08. After School - Dressing Room
09. Orange Caramel - The Gangnam Avenue
10. Jang Woo Young - Sexy Lady

Saját fordítás!
Forrás: Tumblr