... Úgy gondolom, épp itt az ideje, hogy meséljek egy kicsit Zenről. Ezelőtt is szerettem volna már megtenni. Twitteren egyébként is jó sokat emlegettem már... csak bejegyzésre nem túl sok időm akad. Fáj is, hogy már nem tudok olyan aktív lenni... de mit is mondhatnék? Elért engem is a felnőtt élet. 22 éves vagyok. Elhiszitek? Én sajnos nem tudok belenyugodni, de hivatalosan ez az igazság, még ha nem is érzem magam annyinak. Egyre jobban közeledik az, amikor már lassan el kell gondolkozni az elöteleződésen. Vagy... nem? Csak én érzem így?

Zen és én épp filmet kerestünk angol nyelven... vagy kínaiul, angol felirattal. Eközben beszélgettünk és mesélte, hogy ő a "kis csillag" a családban. A bátyja a nagy csillag. Miért? Azért, mert a neve első szótagjának jelentése csillag, a testvéréé is ugyanaz és mivel ő a kistesó, teljesen jogosan kapta ezt a jelzőt. Nagyon aranyosnak találom a dolgot. Elég sokat mesélt már a családjáról. Mondjuk volt is rá épp elég ideje. Pont ma ismerjük egymást négy hónapja.

 ♡ Lássuk, ki is ő...

Tudjátok, bizalmi problémáim vannak. Nem szeretek senkit közel engedni magamhoz. Vele megtettem. Sokkal közelebb is, mint azt előre elterveztem. Ha követitek a naptáramat az oldalmenüben, vagy engem a Twitteren, akkor biztos olvastátok már a nevét. Mit is kell tudni róla? Zen egy kínai fiú. Mint később kiderült, félig koreai - anyukája részéről -, ezzel a tudattal azonban nincs kibékülve. Jó, azt tudom, hogy ott nem igazán kedvelik egymást a különféle népek. Egy alapszintű rivalizálás mindig jelen van a hétköznapokban. Több koreaitól hallottam már, hogy "hülye kínaiak" és fordítva is. Mindenesetre, ha félig koreai, akkor törődjön bele és ne legyen ellene, én így vagyok vele. Szerintem ez a vérvonal elég különlegessé teszi, de inkább nem emlegetem neki, mert így is állandóan azt mondogatja, hogy biztos csak azért kedvelem, mert félig koreai. Ilyenkor kap egy jól irányzott pofont, közlöm vele, hogy egy nagy idióta és we can move on. Oké, csak vicceltem, MÉG nem pofoztam meg (komolyan). (Bár volt már olyan, hogy szívesen megajándékoztam volna eggyel.) Szeretem a koreai zenét, nyelvet, kultúrát és elsősorban az az ország vonz, de engem Kína is érdekel és nem az lesz a mérvadó, ha kedvelek valakit, hogy honnan származik. Pláne, hogy amikor megkedveltem, nem is tudtam, hogy félig koreai. Ő is állandóan emlegeti, hogy a szeme koreai kinézetűre sikerült. Ez igaz. Elég bolond, amiben lehet az is közrejátszik, hogy 21 éves... majdnem mint én... csak fél évvel fiatalabb nálam. Heh heh heh... well... a csillagjegye Bika. Emiatt elég érzékeny és érzelmes... valamint... makacs. Makacs, akárcsak én, tehát általában nem könnyen jutunk dűlőre. Bár mondhatni én kicsit többször "győzők". Elég bevetnem a "baba arcomat" és a zöld... azaz kék boci szemeimet. Ja, mindig zöldet mond, pedig már ezerszer mondtam, hogy kék. Színvak, biztos... or just stupid. Oké, mostanában már megjegyezte, hogy kék.

Bonyolódik a k*rva életem - ez lenne a bejegyzés egyik alcíme, remélem tetszik

Sose volt túl egyszerű. Senkinek nem egyszerű az élete, I guess. Mindenki kerül döntéshelyzetbe élete során. Olyan döntéseket kell meghoznunk, amikre úgy érezzük nem állunk készen, vagy talán sosem fogunk. A Mérlegeknél talán ez még fel is erősödik, hiszen az egyik - ha nem a LEGdöntésképtelenebb jegy az összes közül.

- MUNKA - Nagy általánosságban dolgozom, egyébként. Ott nem történik semmi különleges. Vagyis, vannak légitársaságok, amire becsekkolom az utasokat. Ezek a: British Airways, Iberia és a charter járatok (főként nyáron). Most, januárban lesz egy újabb képzésem. A Turkish Airlines-t fogom csekkolni. Amikor megtudtam, hogy elküldtek arra a tréningre, el sem hittem. Nagy falatnak tartom... legalábbis nekem. Nem maga a rendszer a nehéz - abba már volt betekintésem az online tréningnek köszönhetően. Ami a nehézséget jelenti számomra, az a sok nemzet ami utazik vele. Eskü, olyan útlevelek, nemzetiségek vannak, amikről még nem is hallottam és ugyanilyen kategóriájú végállomások. A Turkish Airlines tényleg olyan helyekre repül, ahova mások alig, vagy egyáltalán nem. Ezek miatt pedig különbnél különbebb vízumokat is kell nézni. Na, de... újabb kihívások. Jöhetnek.

 ♡ Lássuk, hogy is kezdődött...

Még augusztus végén volt 4 nap szabim. Sokat voltak itt a rokonok, mert elkezdtük ugye felújítani a házunkat, az unokatesóm és a nagybátyám pedig segítettek. Illetve ők csinálták. Őket szeretem is, de az unokatesóm gyerekeit nem bírom elviselni. Attól nem is beszélve, hogy az áramot is ki-be kapcsolgatták a környéken, mert a köztéri világítást is csinálták. Na, de el nem hiszitek, hogy MINDEN EGYES ALKALOMMAL akkor kapcsolták ki egy napra az áramot, amikor itthon voltam. Olyan még nem volt, hogy dolgoztam éppen. Az egyik ilyen volt augusztus 29-e, szóval gondoltam gyorsan tervezek valami programot. Sikerült is. Megbeszéltem Trixyvel egy találkozót. Egy spontán elhatározást követően tehát leugrottam a városkájába vonattal, ami több, mint 100 km-re van Budapesttől. Nem tudom zavarná-e, ha leírnám melyik városról van szó, szóval inkább úgy döntöttem nem hozom nyilvánosságra. Augusztus 29-e... ejj... reggel szokás szerint késett a buszom, így kicsit aggódtam, hogy elérem-e a vonatot és, hogy előtte lesz-e időm jegyet venni. Hát volt. Ráadásul még viszonylag sokat is vártam a vonatomra a Ferihegyen - egyébként. Nem vagyok finnyás, ha nem új vonat jön, de nem élveztem az utat. Azt hittem megfulladok az úton. Annyira dohos, poros és fullasztó volt a kabinban ülni. A zenehallgatás legalább elvonta valamennyire a figyelmem. Amikor megérkeztem, Trixy ott várt már rám. Először sétálgattunk kicsit - igaz, nem volt más választásunk. Elmentünk a Lidl-be Somersbyt venni, közben mutogatta a városa "látványosságait", tehát pár szobrot és egy parkot, kb. Ezután átmentünk hozzá és ott hülyéskedtünk. Rendeltünk pizzát, beszélgettünk és videókat néztünk. Elkezdtük nézni a Death Note amerikai változatát, de talán 20 percig sikerült eljutnunk. Onnantól nem bírtuk tovább. Olyan unalmas és... nem is értem. Az amcsik fognak valamit, ami jó és mindenképp muszáj egy gagyi feldolgozást csinálniuk belőle. Lásd: Oldboy. A nap sajnos nagyon gyorsan eltelt, pedig az utolsó vonattal jöttem haza. Aranyos volt az anyukájától nagyon, hogy marasztalni akart, aludjak náluk. Mondtam, hogy legközelebb nem ússzák meg akkor. Nem is úszták! Azóta... pont 3 hónappal erre, novemberben a 28-át és 29-ét náluk töltöttem. Igazából szerettem volna ott aludni akkor is... de... véletlenek nincsenek. Ennek így kellett alakulnia. A legfurcsább, hogy egy ilyen apró döntés is lényegesen kihathat a jövőre. Azért mondom ezt, mert ha ott alszom, valószínűleg nem nagyon kezdeményezek beszélgetést Zennel egy alkalmazáson keresztül. A vonaton hazafelé kezdtem el vele társalogni. Már akkor tök jó fej volt...

Augusztus utolsó napján szintén jöttek a rokonok a kedves kis neveletlen kölkökkel. Muszáj voltam újfent valami találkozót összehozni. Sikerült. Egy nappal előtte írtam Zennek, hogy találkozzunk. Így utólag visszanézve, lehet, hogy ez a találkozó túl gyorsan történt a megismerkedésunk után. Lehet kicsit még húzni kellett volna a dolgot. Vagy ki tudja... minden okkal történik. Elég gyorsan csöppentünk bele a dolgokba. Esetleg... ha nem csókol meg olyan hamar, kicsit tovább játszhattuk volna a "nem vallom be az érzéseimet" játékot. Játszottuk azért egy kis ideig, bár bevallom... nekem szimpatikusabb lett volna tovább húzni. Dráma azonban így is van elég a kapcsolatunkban. Amikor először találkoztunk, még csak gyakornok volt a cégénél, mert közben egyetemen is tanult. Azóta lediplomázott a Szegedi Tudományegyetemen. Csodálom érte. Én itt, a saját országomban nem vagyok képes megszerezni egy diplomát, ő viszont angol nyelven, egy másik kontinensen megtette azt. Büszke is vagyok rá. Ebből gondolom egyértelmű, hogy jól beszél angolul. Ez mondjuk elengedhetetlen is, mert a világnyelven beszélgetünk egymással. Egy bankban dolgozik, by the way... és hivatalosan déltől van két óra kajaszünete, amit azon a napon együtt töltöttünk. 1 órát utaztam odáig, de nem bántam, addig is telt az idő, amit nem kellett otthon töltenem. Vele is nagyon jól... túl gyorsan eltelt az idő. Még mindig emlékszem rá, amikor először láttam. Fekete ruhában volt, öltönyben, én pedig vajszínű, virágos szoknyában. Beültünk kávézni, aztán sétáltunk egyet és leültünk beszélgetni egy parkba, a Deáknál. A kávét akkor ő fizette, azzal a feltétellel, hogy a következő találkozó alkalmával a piát én fizetem. Tehát lesz következő találkozó - állapítottam meg. Élőben is jól megértettük egymást. Sok minden jött szóba: barátok, kultúrák, kedvencek, munka. Nagyjából ennyi fért bele 2 órába. Azt azért hozzá kell tenni, hogy aznap este még sikerült összeveszni azon, hogy közli velem, hogy 99%-os benyomást tettem rá. Ha sminkkel megyek 100%-os lett volna. Ott úgy kiakadtam. Leginkább tudjátok miért? Egész fiatalkoromban utáltam magam, ahogy kinézek. Nagyon sokáig viszonylag erősen sminkeltem magam, hogy elfogadjam magam, mert azt hittem az segít, úgy szebb vagyok. Mára sikerült elfogadnom azt, ahogy kinézek smink nélkül is, és ez már nem befolyásolja az életem. Nem vonz ez a világ. Párszor kisminkelem magam, de nem vagyok úgy oda érte, nem is értek hozzá. Ha összehozok valamit, akkor is csak maximum spirál, tus, vagy szemceruza. (Azt azonban elismerem, hogy van aki művészeti szintre képes fejleszteni, tud gyönyörű lenni.) Ezzel a kijelentéssel újra azt éreztem, hogy nem lehetek 100%-os smink nélkül. Beközölte, hogy ez az ő kultúrájának része, hogy a lány sminkkel megy a találkozóra. Nem tud érdekelni. Ő jött ide, alkalmazkodjon ő. Nyilván ha én megyek Kínába, majd én fogok. Ami a legviccesebb volt akkor, hogy ő állapította meg rólam, hogy érzékeny vagyok. Az vagyok, na, de az ő szájából a legviccesebb ez.

Szeptember harmadikától hatodikáig a mamám kórházban volt, mert rosszul lett és anyum kihívta a mentőket. Aznap nem sokat aludtam. Mondta anyum, hogy nem komoly, úgyhogy ne aggódjak, de ez nem így megy. Amikor megérkeztem a házunkhoz, már ott voltak a mentők és éppen vitték be a kórházba. Anyum velük tartott. 6 órát voltak bent anyumék a sürgősségin. Másnap meglátogattuk és megtudtuk, hogy az éjszaka folyamán a vakbelével megműtötték. Szerencsére minden rendben ment. Ötödikén is voltunk bent, az utolsó nap azonban dolgoztam, de akkor már jött is haza. Nem sokat kellett bent lennie, de már ezt is alig bírta. Én pedig az infúzió látványától voltam rosszul. Mindenesetre anyummal még megbeszéltük, hogy negyedikén elmegyünk Miskolctapolcára barlangfürdőzni. Azóta is tervezzük, mert nem sikerült eljutni. Pont úgy dolgozunk, hogy nem jön ki jól. Azon a napon helyette Zennel találkoztam a munkája után. Beültünk inni és nagyon jókat beszélgettünk. Mivel az első találkozó alkalmával ő vette nekem a kávét, így most az első kört én álltam, azután ő a másodikat és a harmadikat szintén én. Kvittek voltunk. Teljesen önfeledten el tudtunk hülyéskedni. Volt olyan hülye, hogy nem a hely mosdóját használja, hanem elmegy a mekibe inkább 200 forintért vécére. Nem mondanám, hogy annyira részegek voltunk, de már megvolt a hangulat. Csak pár órát voltunk együtt, mert neki dolgoznia kellett másnap reggel. Mindenesetre pár csók még belefért a dologba... az első csók akkor volt vele és azóta is mosolyogva gondolok vissza rá. Romantikus volt. A Nyugatinál voltunk egy helyen. Még jó idő volt, bár amikor lement a Nap, kissé hűvös lett. Mindenféléről beszélgettünk, aztán egy kisebb szünet következett. Az asztalra könyököltem, ő pedig megragadva az alkalmat, közelebb hajolt és megcsókolt. A kedvenc emlékeim egyike. Később lekísért a metrómegállóig, aztán valahogy felszálltam rá és koncentráltam, hogy ne aludjak el hazafelé.

Megbeszéltük, hogy nyolcadikán elmegyünk majd valahova együtt bulizni. Ő szeret bulizni, én meg már régen voltam, szóval belementem a dologba. Üzengettünk közben végig egymásnak... egészen addig, amíg hetedikén is eljutottunk addig, hogy találkozzunk. Kiválasztottunk egy filmet, amit a Westendben adtak angolul. Nem volt nagy a választék, ezért valami akciót néztünk. Renegátok, vagy mi. Nem volt túl jó, de mégis jól éreztük magunkat. Mondta, hogy felőle magyarul is megnézhetünk bármit, a lényeg az, hogy velem legyen. A vicces az volt, hogy a filmben voltak jelenetek, amikor nem angolul, hanem más nyelven beszéltek... amit nagyon jófej módon magyarul feliratoztak, akárcsak az egész filmet... na de az emberek szerintem sokszor azért választják angol nyelven, mert külföldiek és nem beszélnek magyarul. Bár igaz, hogy nem bánnám, ha minden film így menne a mozikban. Elég későn lett vége, amikor már hideg volt, de megvárta velem az éjszakai buszomat. Még aznap akadt ki az Instagramom miatt, ugyanis meglátta a képemet Taesunnal. Semmi oka nem lett volna kiakadni, de talán ez a csillagjegyéből is adódik... még ha nem is volt konkrét kapcsolat köztünk, igyekezett már akkor kisajátítani magának, ami utána még jobban megnyilvánult az egyik nagyobb nézeteltérésünk alkalmával. Az elkövetkező napokat együtt töltöttük. 8-án munka után találkoztunk és elmentünk piát venni. Nála kezdtünk inni és akkor már tökéletesen tisztában voltam vele, hogy nem megyünk sehova. Egyrészt, mert ismerem a pasikat. Tudtam mit tervez azzal, hogyha beközli, hogy először igyunk nála, aztán menjünk bulizni. Őszintén szólva, amúgy sem volt sok kedvem hozzá. Végül nála maradtunk és én mondhatni kicsit gyorsan ittam, gyorsan lerészegedtem, ezért ki is jött belőlem. Abban a pillanatban nem foglalkoztam vele, de utólag elszégyelltem magam, hogy az első alkalommal összehányom a vécéjét. Csodás bemutatkozás volt. (Meg is értem, hogy belém szeretett. LOL) Mindenesetre ő vigyázott rám közben, az azért megmaradt. Hozott nekem meleg teát, rágót, meg amikor a vécénél "imádkoztam", ott volt és ha jól emlékszem, a hajamat is fogta, valamint támogatott, hogy adjam csak ki. Ez szerencsére nem volt hatással a későbbiekre. Maximum annyiban, hogy azóta is jót nevetünk rajta.

No boyfriend, no problem - but at least we don't have to watch dramas, we live in one

Amikor először ittunk nála, nem feküdtünk le. Utána nagyon sokáig továbbra sem. Ettől függetlenül jó párszor nála aludtam. Az ismerkedésünk elején nagyobb összeveszések voltak, mint a későbbiekben. Szerintem szépen lassan megtanultuk, hogyan fejezzük ki magunkat és fogadjuk el egymás hülyeségeit. Akad jó pár ellentétes tulajdonságunk, vagy éppen pont hasonló, melyek nem jó kombinációi egymásnak... mégis mindig megoldjuk a nézeteltéréseket. Eddig sikerült ügyesen felülkerekedni minden negatív pillanaton. A múltamban történt pár dolog, amiket neki nehéz elfogadnia, én azonban nem titkolok semmit. Morális ember. Ez nem tudom annak tudható-e be, hogy kínai, vagy, hogy jó nevelést kapott. A múltam pár részével nincs kibékülve, azonban eléggé szeret ahhoz, hogy elfogadja és továbblépjen. Remélem igaz lesz, amit mindig mond: hogy 2018 egy új, tiszta lap. Csak négy hónapja van köztünk valami és hivatalosan december 15-én mondtuk ki, amit ki kell. Vicces volt, hogy az összes kedves ismerősöm, barátom, jó kollégám mennyire szurkolt már nekünk, hogy jöjjünk össze. Melissa például állandóan kérdezgette, hogy együtt vagyunk-e már végre.

Szeptember 9-én elmentünk az Itoshi nevű japán étterembe. Nem igazán vált be. Nem az étel miatt - az fantasztikus volt. A gond azzal van, hogy nem tudok sokat enni és az egy olyan hely, hogy befizetsz nem kevés összeget, amiből annyit eszel, amennyit tudsz. Ha nem fejezed be az ételt, akkor is ráfizetsz és elvinni nyilván nem lehet. Nagyjából akkor volt az első komolyabb vitánk. Akkor még úgy volt, hogy szeptember végén Taesun jön Budapestre miattam. Ez neki nem tetszett, én viszont még a barátomnak tartottam. Azóta megszakadt a kapcsolatunk... amit sajnálok. Illetve azt sajnálom, hogy ki kellett derülnie pár dolognak. Akkoriban viszont idegesített, hogy Zen ennyire ki akar sajátítani... alig egy hét után. A csillagjegye Bika, így amellett, hogy érzékeny, elég birtokolni vágyó is. (Ez így értelmes, nem?) Amióta ismerjük egymást, minden héten legalább egyszer találkoztunk... átlagban. Igazából összességében csak 2 hét maradhatott ki, ebből az egyik az volt, amikor a vizsgájára készült, december elején. Még akkor is úgy volt, hogy két hétig nem találkozunk, mert készülnie kell, azonban volt egy vitánk, ami után én elmentem inni a barátnőmmel. Belle a barátnőm neve, aki egyben a munkatársam is - a születésnapja december 16-án van (Nyilas) - azt mentünk ünnepelni, pár nappal előtte. Egy kicsit ittas állapotba kerültem, aminek köszönhetően írtam is Zennek, hogy b*ssza meg és nem is szeret. Rögtön felhívott és végül nála kötöttem ki. A vizsgája előtt volt két nappal. A nagy nap pedig december 15-e volt. A vizsga és azután az, hogy megkért, legyek a barátnője.

I am a girlfriend. How to do that? - Sosem voltam még barátnő. Oké, volt már valamiféle izém, meg bohóckodásom, de normális kapcsolatom még nem. Nem is szerettem volna. Félek barátnővé válni. Nem éreztem még teljesen késznek magam rá eddig, most mégis belevetettem magam a mély vízbe. A kapcsolat hivatalos kimondásához képest elég hamar közölte velem, hogy kedvel, aztán később, hogy szeret. Én később mondtam ki ezeket... főleg az I love you-t. Ezzel kapcsolatban... előttem már volt három barátnője, egy magyar, egy kínai és egy japán. Ezért tehát minden ilyen nyelven mondta már másnak, hogy "i love you". Közöltem vele, hogy nekem nem kellenek tucatszövegek, nekem olyat mondjon amit másnak még nem. A szeretleket végül olasz nyelven kezdtük mondani egymásnak, mivel szeretem a nyelvet és úgy még nem mondta senkinek.

Többször voltunk bulizni, valamint a születésnapomat és a karácsonyt is együtt ünnepeltük. Ahhoz képest, hogy nem tűnik olyan soknak ez az idő, sokat tapasztaltunk és éltünk át együtt. Néha eléggé tud fájni egy-egy szava, amit szerintem ő észre sem vesz, de én akkor is úgy vagyok vele, hogy amíg tudunk kommunikálni és meg tudjuk beszélni a nézeteltéréseket, nincs gond. Egyszer már megfogalmaztam, hogy amíg jobban szeretjük egymást a viták komolyságánál, addig minden rendben lesz. Ahogy a karácsonnyal tettük, a szilvesztert is együtt töltjük majd. Már foglalt is helyet egy étteremben. Nem mondja el melyikbe, viszont azt tudom, hogy elegáns ruhát kell majd vennem. Éppen ezért, holnap eljön velem vásárolni, nézni valami szépet.

UTAZGATÁSI TERVEK - 2018

 - KÍNA - Tudjátok, elég nagy dolognak számít Ázsiában, ha egy fiú hazavisz egy lányt... mármint ha bemutatja a családjának. Nos, Zen az "I love you"-val nagyjából egyidőben közölte azt is, hogy szeretné, ha elmennék Kínába a családjához. Először nem hittem, hogy teljesen komolyan gondolja, de mint később kiderült, mégiscsak így van. Nem olyan régen, a vízumigénylő lapot is kitöltöttük együtt. Már csak el kell vele menni leadni. Azt mondta elkísér, úgyhogy valamikor január elején el fogjuk intézni. Eddig útlevelem sem volt, de november 13-án, emiatt azt is elintéztem. Én leszek az első lány, akit Zen bemutat a családjának. Lassan már négy éve itt él és február végefelé hazamegy két hétre. Beijing közelében lakik. Először úgy volt, hogy egy hónapra megy, és én utána megyek az utolsó héten. Pár napot Beijingben töltünk, megnézzük a Nagy falat, de a (köcsög) cége csak 2 hét szabit at neki. Ezért tehát kimegy két hétre és a második héten csatlakozom hozzá. Beijingre sajnos nincs idő, de megigértettem vele, hogy egyszer elmegyünk oda is. A családjának egyébként sokat mesél rólam és már nagyon izgatottak a találkozó miatt. Mesélte, hogy a nagyszülei még nem is láttak európait, szóval biztos meglepődnek majd a kék szemeimen és a "3D-s" arcomon. Az ázsiaiak arca ugyanis "2D-s", a "fehér embereké" pedig "3D-s". Ezt ő mondta! Apukája részéről egyébként nincs semmi gond... és hát... az anyukája részéről sincs semmi komoly, de azért meg-meg jegyzi, hogy jobban örülne egy kínai barátnőnek. Elég sztereotíp hozzáállás, de az anyja szemében minden európai lány megcsalja a párját. Nem igazán értem ezt a felfogást, de mindenképp kedvesen állok majd hozzá. Tisztelettudó ember vagyok. Aranyos volt egyébként, mert mondta, hogy ha megyek, aludjak vele, ne Zennel. Most nem azéééé, de gondolja, hogy itt nem csinálunk semmit a fiával? Most az az egy hét nem oszt, nem szoroz. Kedves ember, csak mindent nagyon komolyan vesz - ezt mondta róla. Emellett Zen állandóan emlegeti, hogy az édesanyja kedvelni fog, mert van pár olyan tulajdonságom, amit ő méltányol. Akkor meg? Áh, anyway, egy szavam sem lehet, mert már most készülnek rá, hogy megyek. Ágyneművel, étellel. Izgulok. Egy európai lány belecsöppen az ázsiai kultúrába. - EU: Párizs, London - Ami még tervbe van véve a 2018-as évre, az Párizs anyummal. Már régóta beszéljük, hogy muszáj elmennünk Disneylandbe. Tavasz környékére gondoltunk, amikor még suli van, így annyira sok gyerek nincs, emellett meleg sem. Én gyermekkoromban voltam egyszer, de egy alkalom semmire nem elég. Londont pedig Zennel tervezem, csak neki viszonylag nehéz a vízumügyek miatt. nekem azért a kedvenc városomba muszáj eljutnom jövő évben is. - PLUSZ - Dél-Korea ugye mindig aktuális nálam. Amint lesz elég időm és pénzem, biztos belevágok. Az egyik jó barátnőm chilei és mindenképp szeretnék eljutni hozzá. Szerintem az 2019-re marad, de Korea után a második opció, pénz és szabadidő függvényében. A harmadik pedig nem más, mint aaaaaazzzz Egyesült Államok. Még nem tudom azon belül pontosan hova, de még egy éve úgy volt Dallasba megyek dolgozni. Azóta vonz a város. Továbbá Washington DC és Los Angeles érdekel. Végül, de nem utolsósorban Kanada, Svájc, Róma (vagy bármely olasz város), valamint az én nagy kedvencem: Svédország. Stbstb...

Good morning~~ mire publikálom ezt a bejegyzést, már úgyse morning lesz, de legalább tisztában lesztel vele, hogy mióta írom. Ami azt illeti, már napok óta, de jelen pillanatban 9 óra van, itten, Budapesten. Direkt választottam ki ezt a gifet... amit jobbra láthattok. Egyrészt a reggel és az azzal járó kávézgatás miatt, ugyanis Kwon úr egy csészét tart a kezében. Másrészt pedig... AZ A KÉZTARTÁS! Oké, már szétnevettem magam ezen, de PLEASE... olyan férfias! Ugye? Ugye. (Mint mindig.) Oké, már régebben is láttam, de mindig jó rajta derülni egyet, ahányszor csak szembe jön velem az interneten. A második gifet egyébként azért választottam, mert nevet és az én szívemnek az esik a legjobban. *nyáltenger indul* Oké, azé' nem terveztem annyira nyálasan cukimukizni itt. Mindenki tudja már, hogy nem szoktam Jiyongot dicsérni. Most sem teszem majd. Mindenesetre csak azt akartam elmondani, hogy mostanában elég keveset látni mosolyogni. Ha mosolyog is, az sem őszinte. Erről tudnék regélni, de nem szeretnék, nincs hozzá hangulatom, még ha a véleményem meg is van róla. Csak az jutott eszembe, hogy augusztus vége van. Nagyon örülök neki, mert van 4 nap szabim. (Ja, megerőltették magukat rendesen.) Amin még jobban görcsölök, az, hogy már egy hónap sincs Jiyong koncertjéig. Izgulok... nem mintha bármi is történne, de tudom, hogy utána teljesen megváltozik az életem és talán már a koncert közben is bőgni fogok. Jaj és mivel anyum a rajongója, azt szeretné, hogy azért csináljak videókat, meg képeket... nekem azonban semmi kedvem hozzá. Nem szeretném azt játszani ott mint mindenki más, és tényleg... nem szeretnék videót készíteni. Majd készít más. Bizonyára nagyon sok lesz róla az enyém nélkül is. 22-én indulok reggel Lufthansával Frankfurtba, ahonnan tovább Birminghambe. Előtte legalább kicsit ki tudok kapcsolni, mert 18-án meg Taesun jön Budapestre és 3 napot együtt töltünk. Egyedül a 21-ét kell túlélnem "egyedül", de aznap dolgozok majd, szóval nem lesz vészes. Bízom a hülye utasokban, majd ők elterelik a figyelmemet. Ah, nem is az előtte lesz a vészes, hanem ami utána vár rám. Ha összejön, akkor 25-én Trixy feljön Budapestre és együtt bubisteázunk. 26-ától pedig megint meló. Leszmivel elütnöm az időt is. Csak nem készít majd ki annyira. Óóó~ ha már Taesunnál járunk~ jelenleg a Jeju-szigeten dolgozik, ahonnan küldött nekem egy szép képeslapot. Annnnnnyira elolvadtam tőle. Írt is rá nekem szép dolgokat. Például, hogy milyen meleg van és csak arra vágyik, hogy megfürödhessen velem a tengerben. Meg, hogy a tenger egyébként szép kék és tiszta, akárcsak a szemem. Továbbá, hogy mesélt a főnökének, azaz a legjobb barátjának a találkozásunkról, aki nem hitt neki. Nem is értem mit nem hitt el azon. Majd kifaggatom, de szerintem minden tök hihető volt. Kicsit talán filmesre és meseszerűre sikeredett, de pont azért volt annyira jó... attól még lehet igaz! Oh és azt is említette, hogy mennyire várja a szeptembert, amikor idejön és főz nekem, meg együtt filmezünk. Horrort nézünk majd, természetesen!

#érzelmihuuuulllámvasút #wtfamidoinganyway [ AUGUSZTUS 22 - 25 ] Egy hete - nagyjából - elkezdtem beszélgetni Gisunggal. Augusztus 20-a körül, vagy pár nappal előtte. Írta, hogy nemsokára Budapestre utazik a munkája miatt és nagyjából egy hetet marad. A munkája... igen... egy modellügynökségnél dolgozik. Ő válogatja össze a p*csákat, magyarán. Váltottunk pár szót Kakaotalkon, megbeszéltük, hogy 22-én - amikor jön - találkozunk. 14:30-kor szállt le a gépe, én pedig 13-kor végeztem volna... csak a kedves brüsszeli rakodók úgy döntöttek, hogy sztrájkba kezdenek, ezért 13 helyett 15:15-kor végeztem. Az egyik járatra rá voltam osztva, ami késve szállt fel innen, mivel eredetileg is későn érkezett a sztrájk miatt. Ő azért megvárt a repülőtéren az egyik kávézóban. Gyorsan átöltöztem a normál ruhámba és odasiettem hozzá. Nagyon fáradt voltam, de azért igyekeztem ébren maradni. Beszélgettünk egy keveset a kávézóban, cigiztünk, aztán lementünk a 200-as buszhoz. Vettünk neki egy heti jegyet és közölte velem, hogy ő engem követ, csak menjek amerre szeretnék. Jó, rendben. Elbuszoztunk a Kökire. Volt egy elég érdekes pillanat a buszon. Megkérdeztem, hogy mikor született, ugyanis a csillagjegye érdekelt... mint mindig, mindenkinél. Mondott egy dátumot, tudomásul is vettem: február 30. Ah, mondom magamban: az nem jó, akkor már Halak, a Halakkal nem jövök ki. Ezt vele is tudattam, aztán ha nem javít ki, hogy ő nem Halak, hanem Vízöntő, akkor a büdös életben nem esett volna le, hogy február 13-án született és, hogy február 30 amúgy nincs is. Azután azon nevettem, ő pedig azzal szívatott, hogy nem tudok számolni, nem ismerem a számokat. Pláne azután, hogy szó esett a magasságomról. Érdeklődött felőle, hogy 168-e, esetleg 169 cm? Büszkélkedett, hogy ő mivel modelleket válogat, ránézésre meg tudja állapítani, hogy ki milyen magas... maximum 1-2 cm eltéréssel. Hááát mondom, ez most nem jött össze, ugyanis 163 vagyok. Nem tudta elfogadni, ami csak erősítette benne azt a hitet, hogy én ugyan nem ismerem a számokat. Persze poénkodtunk ezzel végig, nem kell komolyan venni, bár az tény, hogy a matek sosem volt az erősségem. Mármint a matek sem, meg úgy igazából semmi. LOL. A Kökibe érve, felsétáltam az emeletre, ahol megkérdezte, hogy hova megyek. Válaszként emlékeztettem, hogy azt ígérte nekem, hogy menjek, amerre csak akarok, ő követni fog. Azért megkérdeztem, hogy a mosdóba ugye nem. Nem mentem végül sehova, rögtön a 3-as metrót vettük be. Azt mondta szeretne a belvárosba menni, így oda vezettem. A Deák Ferenc térig metróztunk. Én egyszer átadtam a helyem egy néninek a metrón, mire felpattan ő is és mondja nekem erősködve, hogy álmos vagyok, üljek le inkább én, majd ő állni fog. Addig vitatkoztunk azon, hogy nem ülök le, míg felszabadult két hely. Oda is rángatott. (Nem erősen, nyilván.) Miután leszálltunk, sétálgatni kezdtünk a Dunapart felé, egészen a Ferenciek teréig eljutottunk, ahol eszébe jutott, hogy venni szeretne egy olyan simkártyát, amivel tud ittléte alatt telefonálni és netezni. A repülőtéren is megpróbáltuk, de drágának találta, szóval egy másikat próbáltunk nézni. Párszor eltévedtünk, de csak megtaláltuk a Telenort. Egy keveset vártunk ott, aztán szólítottak. Kicsit idegesített végig, hogy sokat nézte a telefonját, de mindig emlékeztettem magam, hogy nincs jogom rá, hogy emiatt mérges legyek, hiszen nem miattam van itt, hanem a munka miatt. Megvett egyet, de mivel elromlott valami a Telenornál, a nő közölte, hogy nem tudja mikor tudják aktiválni a kártyát. Mindenesetre bele tette a telefonba. Nagyon sokáig nem aktiválták... amikor bent voltunk délután 4 óra volt, aztán talán este 11-kor került erre sor. Jaj meg... azt mondta nekem először, hogy 28 éves. Amikor megírta a szerződést a Telenorral, kellett hozzá az útlevele. A lapon rajta volt a születése. Fel is "kiáltott", hogy basszus, látom az igazi születési idejét. Nem tűnt azért 28 évesnek, éreztem, hogy több, de ha nem hívja fel rá a figyelmem, szerintem nem nézem a lapon. 35 éves, na. Kakálok rá. Haragudni nem haragudtam, de megjegyeztem. Én aztán pláne nem foglalkozom a korral, ha valakivel megtalálom a közös hangot. Beültünk kávézni, aztán sétálgattunk egy keveset a Dunaparton. Először ő kérte, hogy csináljak róla pár képet. Kicsivel később odajött hozzánk egy nagyon aranyos külföldi család. Tényleg naaaagyon szimpatikusak voltak. Anyuka, apuka, egy kisgyerek és az anyuka ölében egy cuki kisbaba. Az apa megkérte őt, hogy csináljon róluk pár képet. Az a képkészítés... hát mondom, a legjobb embert találták meg erre. Szuper képeket csinált és ő irányítgatta a családot, hogy ebből a szögből is,meg abból is, hogy az az épület legyen benne. Tök jól össze is spanoltak az apukával. Annyira jó érzés volt nézni őket, az ilyen spontán cuki pillanatokat imádom átélni. Sétáltunk még tovább, le is ültünk párszor, meg beszélgettünk. Nagyjából 1 órával később újra összefutottunk velük egy másik helyszínen, már a Lánchídnál. Ott is csinált róluk képet, ugyanabban a stílusban. Akkor is jót nevettem, annyira zabálnivaló volt az egész jelenet. Gisung meg is jegyezte, hogy ők a barátai lettek. Elsétáltunk a metrómegállóig, mire feljöttünk egy másik megállónál, be is sötétedett. Nagyon éhes volt, úgyhogy célirányosan egy étterem felé indultunk el. Végig azért győzködött, hogy egyek már vele, de esküszöm, egyáltalán nem voltam éhes. Csak nem tágítottam, de sajnos ő sem. Beültünk egy török étterembe. Vett magának húst, rizst, meg minden jót, plusz egy külön tányéron egy húst nekem... a beleegyezésem nélkül. Fel is vágta nekem és továbbra is csak mondogatta, hogy egyek már. Egymás mellett ültünk. Pár falatot azért sikerült az ő szájába nyomnom, így is. Ettem belőle 5 kis falatot, nagyjából, hogy megnyugodjon a kis lelke. A nagyját akkor is ő ette meg. Ezután elindultunk gyalog a Deáktól a Puskás Ferenc stadionig. Valahol arrafelé volt a hotel. Azt beszéltük, hogy mivel nehéz a táskája, leteszi, aztán megyünk tovább. Akár sétálni, akár inni. Mondta is, hogy felmehetek pihenni. Ha hozzám ér, hívhatom a rendőrséget. Végül nem is mentünk tovább. Nagyjából 20 percenként ki-be jártunk a szobájából cigizni. Egyszer mentünk csak el a hotelból. Amikor vizet szerettünk volna venni valahol. Neki pedig fagyit, ugyanis azt akart enni hirtelen. Először egy Burger King felé indultunk, mert arra emlékeztünk, hogy van a közelben, de kiderült, hogy egy benzinkút is, szóval oda mentünk be. Vettünk vizet, pékárút és neki valami fagyit. Végig kérdezgette, hogy én mit kérek, de tovább hajtogattam, hogy semmit. Megláttam egy óriási plüssunikornist, úgyhogy poénból, gondoltam, rábökök, hogy azt kérem. Meg is ragadta, hogy megveszi nekem. Úgy kellett kirángatnom a karjából, hogy csak vicceltem, nem kérem. Nagyon aranyos és vicces volt. Jaj, nem is említettem még, hogy imádja a gyerekeket és mindig annyira örült, amikor látott egyet. Jó, amiket látott, azok tényleg cukik voltak. Na meg a kávézóban még volt egy ázsiai kisgyerek. Az aztán tényleg zabálnivaló volt. Visszamentünk a szobába. Sajnos van egy elég rossz bőrbetegsége, ami miatt alig tudott aludni egész éjszaka, szóval én se nagyon aludtam. 10 percenként: lefeküdt, felállt, kiment a mosdóba, lefeküdt, kiment a mosdóba, lefeküdt, kiment cigizni, lefeküdt, telefonozott, lefeküdt, felállt, lefeküdt. Félig talán álomban voltam egyszer-kétszer, de nem aludtam el. Mindig mikor felnéztem: "sorry, just sleep". Hát kösz, ooooké, máris. Fájt és viszketett a bőre. Sajnáltam, ráadásul szolidalítottam is, mert felültem az ágyon, törölgetve, dörzsölve a szemeimet. Mégis, ne legyen már egyedül. Ki is mentünk együtt cigizni. Mondta, hogy furcsa, hogy ilyen vagyok, hogy semmit nem kérek. Nagyon aranyos vagyok és szimpatikus neki. Koreában állandóan csak követelőznek a csajok és mindent a pasitól várnak el. Mástól is hallottam már ezt. Nem véletlenül utálom a koreai lányokat. Mindent a pasitól várnak el, ezzel szemben úgy beszélnek velük, mintha a szájukból rángatták volna ki őket. Mondhatni, nem szimpatizálok velük. Visszamentünk a szobába, aztán még beszélgettünk kicsit, végül 1-2 körül nekem sikerült elaludni. Ő nem tudom mikor aludt el, de nekem 23-án 10-tól dolgoznom kellett, így 7-kor szólt is az ébresztőm. Vagyis... előtte már felkeltem és kikapcsoltam, hogy ne ébresszem fel. Így is tök nehezen sikerült elaludnia, nem szerettem volna felébreszteni. 8 körül azért megkértem, hogy engedjen ki. Megbeszéltük, hogy elkísér az állomásig, de mondtam reggel, hogy nem kell, végre elaludt, pihenjen csak. Egy valamit kérek csak: engedjen ki. Magához is ölelt az ágyban egy "thank you" mellett. Egyedül tehát elindultam haza vonattal a Ferihegyig. Onnan busszal haza. Megbeszéltem anyummal, hogy 9:40-re küld egy taxit hozzánk. Te... ne tudjátok meg... soha az életben nem voltam szerintem még ennyire gyors. 40 perc alatt kitakarítottam a táskám, lezuhanyoztam, hajat mostam, megszárítottam, felöltöztem és megkávéztam. Leírni hosszabb, basszus. El sem tudom képzelni, hogy csináltam. 10-re pont bent is voltam. Megbeszéltük, hogy aznap is találkozunk, de végül még egy meetingje volt az este, ezért nem tudtunk aznap már.

24-én, csütörtökön 13-ra mentem dolgozni. Írta, hogy jó lenne, ha munka után találkoznánk, mert látni szeretne. Mivel több meetingje már nem lesz itt, 25-én haza is utazik, Koreába, addigra megvette a repülőjegyet. Ezzel az volt a gond, hogy a munkaidőm, ami 24-én kezdődött, 25-én éjjeli fél 1-kor ért véget. Ez nem zavarta, így is ragaszkodott hozzá. Nagyon hosszú napom volt akkor a munkahelyen, de amikor végeztem, legalább taxival mehettem. Addigra egy másik hotelba költözött, ami a Corvinnál van. Mondtam a taxisnak, hogy oda vigyen. Találkoztunk és nagyjából ugyanaz volt a program, mint azelőtt, csak dohányozni nehezebb volt lejárni. Az volt a gond vele, hogy két különálló ágy volt, így az éjszaka ezzel a párbeszéddel aludtunk el:

Gisung: You can sleep here if you want to.
Cassie: Well, the bed is too small.
...
Cassie: You can sleep here if you want to.
Gisung: Well, the bed is too small.

Éjszaka nem tudom mi lelt, de valamiért rám jött a sírás. Annyira hiányzott Jiyong, hogy nem nagyon tudtam visszatartani. Csak pár csepp könnyet ejtettem, mégis fájt a hiánya. Egy ideig fent is voltam, belebonyolódva a gondolataimba, végül sikerült valahogy elaludnom. Aznap szerencsére nem kellett dolgoznom. Fél 11 körül kelt fel. Én nagyjából egy órával előtte. Kénytelen voltam felébreszteni, mert 11-ig ki kellett jelentkezni. Összekészültünk. Valamiért azon a napon már kicsit ridegebb volt a hangulat. Elsétáltunk a Corvin plázába, ahol ittunk egy bubisteát. Persze ő fizette azt is, ami nekem kicsit azért kínos volt. Nem szeretek lehúzni senkit. Lesétáltunk a 3-as metróhoz, amivel ő elment a Kökiig, én pedig eggyel azelőtt leszálltam. Egy gyors öleléssel elköszöntünk egymástól. Na ő pont az a személy az életemben, akivel szuperül elmúlattam az időmet, de, nem fogok többet beszélni, úgy érzem.

Nekiláttunk a házunk felújításának. Annyira feldob ez az egész! Imádom a változatosságot és a megújulást - jó értelemben, persze. Ez nagyon jó értelem. Az a gond a házunkkal, hogy nem csak a miénk. Kertes ház, csak a papám, amikor elhúnyt, anyumra és a nővérére hagyta. Csak mi hárman élünk benne anyummal és mamámmal. Anyum nővérének már van lakása, máshol él évtizedek óta, de nem akar lemondani erről a házról. Ahhoz, hogy csak a miénk legyen, ki kéne neki fizetni a felét, ugyebár. Nos, ha teljesen felújítjuk növekszik az ára, tehát többet kell kifizetnünk neki. Eddig ezért nem vágtunk bele, de már sajnos elég rossz állapotban volt, szóval nem tudtuk tovább húzni. Ha minden igaz, lesz egy saját részem, ha elkészül. Nagyon remélem, hogy így lesz!

A köztéri világítást is csinálják most a környékünkön. Emiatt holnap 8-tól 16-ig nem lesz áram, amire nem olyan régen hívta fel a figyelmem anyum. Nem tudom mit csinálnék itthon, szóval gyorsan beiktattam egy programot, ami az lesz, hogy holnap meglátogatom Trixyt. Csak úgy leruccanok az innen 100 km-re lévő városkába. Nem lesz olcsó mulatság, de csak jól fogunk szórakozni. Ééééés~ mire befejeztem este 10 van. Hehe. Mindenkinek jó pihenést kívánok az elkövetkezendő napokra!

Sziiiiiiiasztok! Éppen a laptopom előtt ülök és körmölöm ezt a bejegyzést. Ezzel egyidőben a tévén jutbobozok... azaz K-pop dalokat hallgatok, anyum társaságában. Volt már B.A.P, TWICE, Hyuna, Sistar, Beast, ZE:A, BTOB, BIGBANG, SNUPER, Blackpink, 2ne1, U-Kiss, SS501, 4minute, EvoL... sőt, még BTS is (ami nálam nagy szó, bár van 4 daluk, amit kedvelek). Ez a legjobb program amit a szabadnapomon el tudok képzelni. Fú, ne tudjátok meg mióta nem volt már egy nyugodt napom, amikor kiélvezhettem a semmittevést. Nagyon ritkán adatik meg mostanában. Annyira jól esik most. Még akkor is ha... öhm... holnap hajnali 3:30-ra megyek dolgozni. Ez vicces sztori, mondjuk... hivatalosan 4-tól szól a munkaidőm, de 3:55-re már kint kéne ülnöm az egyik check-in pultban. Nevetséges. Biztos, hogy előbb fogok bemenni. Ah whatever... Nem koncentrálok erre... inkább csak hallgatom a jó kis zenéket és lazítok. Csinálom a jóóóó nagy semmit! Ahhh... mondjuk ma még hajat is kéne mosnom. Maaajd~ Deee ami sokkal fontosabb~ nektek hogy telik / telt a szünet? Ez a nyár számomra... a leghosszabb volt, az biztos. Az első nyár volt, amit végigdolgoztam. Fura érzés, de ez van... ez a felnőtt élet, I guess. Utálom. Tervezem, hogy visszamegyek tanulni. Csak azzal az a gond, hogy pénz meg kell és amíg tanulok, nem igazán tudok dolgozni. Mindenesetre már 3 hónap munka után tervezgettem a sulit újra. Higgyétek el, jó az a diáklét. Képzeljétek, már nézegettem is iskolákat. Külföldön is. Az egyik eléggé megtetszett, ami Prágában van. Művészetis suli. Nagyon szívesen tanulnék külföldön. Ami azt illeti, ilyen szempontból engem Svédország vonz a legjobban. Egyébként is érdekel a nyelve, plusz maga az ország is. Nem tűnik rossz helynek. Ja és ott nem halok bele a nyári hőségbe. Nem szeretem a meleget. Nekem már a 28 fok is halál. Mindenesetre megyek oda, ahol találok jó helyet... csak Hollandia nem vonz a pókfóbiámmal, ahol minden emberre jut vagy 10... or több? Jujjjjj. Esetleg dolgozni megyek még külföldre, ami pénz szempontjából jobb is. Képzeljétek, van olyan lehetőség nyáron, hogy külföldiek kimehetnek Dél-Koreába. Több ilyen hely is van, ami szállást biztosít, plusz fizet, neked pedig csak a ház körül kell segítened. Akár az angol nyelvvel, takarítani, bármit. Szerintem szuper lehetőség. Jövőre lehetséges, hogy belevágok.

Ó... ha már a külföldön tanulásnál tartunk... megismerkedtem egy sráccal. Kínai és itt tanult Pécsen. Jó, igen, Pécsett, az helyesebb... asszem... de nekem olyan hülyén hangzik, nem jön be, szóval PÉCSEN. Pécs amúgy egy olyan város, ahol még sosem voltam, de nagyon szeretnék eljutni! Végre - azt hiszem - eljött ennek is az ideje. Majd Xin - mert hogy nagyon kreatív módon Xinnek hívom itt a blogomon - segítségével elmegyek oda. Ő körbe tud vezetni. Magyarul ugyan nem tud és elég viccesen néz ki, hogy egy kínai vezet körbe egy magyart Pécsen, de nem gond. Különleges. Kérdeztem és csak pár szót tud magyarul. Egy angol nyelvű osztályban tanult és egy magyar osztálytársa se volt. Ó bájdövéj, a találkozó. 14-én találkoztunk a reptéren. 7-re kimentem... pedig csak 11-kor kezdtem aznap, de én mégis voltam olyan cuksi, hogy miatta ilyen korán keljek. Bocsánatot is kért, és mondta, hogy nagyra értékeli ezt. Közöltem vele, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mert én mondtam, hogy kimegyek, nem ő erősködött. Az én döntésem volt. Igaz, reggel 5-kor nem tűnt olyan jó ötletnek, de amikor találkoztunk, már sokkal inkább tűnt annak. Épp, amikor megérkeztem, akkor csekkolt be a pultnál... a kollégáimnál. Qatarral utazott Dohába, aztán Sydneybe. Azért ment Ausztráliába, mert most egy vállalkozásba fogott és azt fogja ott promotálni. Remélem sikerrel jár. Én drukkolok neki. Még csak 23 éves és már ilyeneket csinál. Interesting. Jaaa és október 14-én van a szülinapja, tehát Mérleg. A Mérleg-Mérleg párosok vagy nagyon jól kijönnek (ez a kisebb százalék), vagy kinyírják egymást. Mi egyelőre jól kijöttünk, majd meglátjuk mi lesz később. Mindenesetre nemrégiben találkoztam én egy másik Mérleggel is... na és az nem sűlt el valami jól. Remélem most minden rendben lesz. Whatever. Cigiztünk egyet, beszélgettünk. Ő narancslézett, én kávéztam. Meg akart hívni arra a kávéra, de - szokás szerint - nem engedtem. Elkísértem a B11-es kapuig és megbeszéltük, hogy majd 24-én jön vissza. Este iszunk egyet. Oh and... mikor elköszöntünk egymástól... nem tudom eldönteni, hogy megakart-e csókolni, vagy nem, de én pont úgy mozdultam, hogy csak egy ölelés lett belőle. Lehet - és remélem, hogy nem akart, csak úgy tűnt. Sh*t, nem szükséges tovább bonyolítani a "magánéletemet".

AJÁNLÁSAIM: #유성 @SNUPER: Úúúú SNUPEEER!! Megint fantasztikusat alkottak. Ti mit gondoltok? Nekem még mindig a Back:Hug az egyik kedvenc dalom (tőlük)... de ezt is imádom! Az angol címe The Star Of Stars és egyszerűen annyira dallamos. Anyummal mindig együtt táncolunk a refrénre. Ő is nagyon szereti őket, ami teljesen érthető. A tánca is tetszik, de valamiért úgy érzem, hogy itt inkább arra mentek rá, hogy aranyosra sikerüljön, mint profira. Nem mindig táncolnak annyira egyszerre itt, de nem bánom, mert a profizmus a Back:Hug-nál már előjött. Tudom róluk, hogy mennyire tehetségesek és én nagyra értékelem ezt a comebacket is. Számomra valamiért megható. Nézem, hallgatom és az jut eszembe róla, hogy mennyire szeretem őket és milyen büszke vagyok rájuk. Az MV-ben is annyira édesek együtt. Nem érdekel, hogy nem olyan ismertek, számomra akkor is a legjobbak. Egyszerűen csak ölelgetni akarom őket állandóan és kimutatni nekik mennyire csodálatosak, bátorítani őket, hogy mindig higgyenek magukban, mert számomra ők az elsők. | #IllBeYourMan @BTOB: A raprészek egyszerűen magukkal ragadtak, ahogy a rapperek is. Annyira zseniálisak! Ismertem eddig is a fiúkat, de nem tudtam, hogy ennyire jók. A dal végénél, amikor egyszerre énekelnek és rappelnek, mindig kiráz a hideg. Emiatt a dal miatt kezdtem el jobban kedvelni őket és egyre szimpatikusabbak, minél tobbet hallgatom a dalt. Főleg a két rapper nyert meg magának. Nem tudom eddig hogy nézhettem el mellettük így, amikor egy szuper csapatról beszélünk. Igencsak szimpik na. | #LONELY @SISTAR: Nem akarok sokat regélni erről, mert még mindig bőghetnékem van, ha arra gondolok, hogy már nem lesz több comebackjük, már soha nem térnek vissza. Még mindig nem emésztettem meg teljesen, hogy a kedvenc lánycsapatomnak ez lett a sorsa, ennyire hamar. Fantasztikus lett ez a comeback is, akár az összes, amit ők adtak ki. Nem is értem ezt a hirtelen feloszlást. Nagyon remélem azért, hogy mindegyikük boldog lesz a saját útján. Hyorint pedig még mindig támogatom szólóban - ugyanis szerintem csak ő lesz aktív. Az egyik női biasom. Mellette állok! | #LOVE @PSY @Taeyang: PSY-t nagyon kedvelem. Már ki is fejtettem, hogy az egyik nagy vágyam, hogy a háttértáncosa legyek. A klipjei egytől egyik olyan szórakoztatóak, hogy a felvétel is biztosan jó hangulatban telik. Na meg a táncai is királyak, ahogy ez is az! Imádom a táncosokat a klipben. Végig mosolyognak, látszik rajtuk, hogy jól érzik magukat és ettől másokat is jobb kedvre derítenek. A szám - PSY-tól megszokott módon - akkora sláger lett, amint meghallottam, csak ezt nyomattam jó ideig. Taeyang is jó benne, of course, de PSY rapje a kedvencem. What we need is love!

#10AUG #11AUG @Minaru {{ Strandolás }} Már vagy egy hónapja megbeszéltük Minaruval, hogy augusztus 10-én találkozunk. Az még nem volt tisztázott egy ideig, hogy Székesfehérváron, vagy Budapesten végre. Az anyukája végre felengedte Budapestre, szóval majd kihasználjuk egyszer azt is. Még valamikor augusztusban kéne, mertneki ugyebár elkezdődik a suli. Ő még sulizik, amit igazán megbecsülhetne - ez minden diáknak szól. Ja és a diákok közti zaklatás... ne higgyétek, hogy az csak az iskolában van. A munkahelyen "érett felnőttek" között is ugyanúgy jelen van. Szóval nem igazán tudok semmilyen pozitívumot felhozni a melóban a sulival szemben. Fizetnek - ennyi... de azért a ledolgozott óraszámért fizessenek is. Mellesleg azt sem tisztességesen teszik. Naaa de mindegy, nem ez a téma most. Végül én mentem hozzájuk megint. Megbeszéltük, hogy strandolni fogunk. Először azt hittem, hogy majd egy kiépített strandra megyünk és nem tóhoz. Csak a vonaton jutott eszembe, hogy Minaru háza közelében van egy szabadstrand egy tónál... én azonban félek az élővizekben. Meg is beszéltük, hogy máshova megyünk. Az anyukája egy gyógy- és termálfürdőben dolgozik, ezért be tudtunk oda menni ingyen és olyan részeit kiélvezni, amit csak azok, akik drágábban vesznek jegyet. Először anyukája vezetett körbe minket, ittunk kávét, majd beültünk az egyik medencébe. Beszélgettünk ott egy kis ideig, aztán koktéloztunk. Utólag jöttem csak rá, hogy Minarunak alkoholmenteset kellett volna venni, de sebaj. Szaunáztunk egyet. Az egyik 80 fokos volt és kellemes levendula illatú, a másik "csak" 45, ha jól emlékszem. Ezután jakuzzizunk, ahol nagyon sokat nevettünk, végül ettünk és Minaru teljesen kimerült a végére. Eléggé fel is cseszett vele, de mindegy már. Azanyukája is végzett, így elmentünk vásárolni. Este is jól elvoltunk. Kb 1-2 felé sikerült lefeküdni... 8-kor pedig felkeltünk. Az a nap is jól telt el... csak kicsit gyorsan. K-popos challenge-ket csináltunk Youtubeon, miután megnéztünk 2 horrort. Azaz... a megnézés annyiból állt, hogy az elsőn végig csikiztem őt, a másodikon pedig bealudtunk. Engem tényleg érdekelt, de tök fáradt voltam. Este, fél 9 körül indult a vonatom, amit majdnem sikerült lekésni, mert mindenki ott tökölt az automatánál. Végül az ellenőrtől akartam jegyet venni, de nem jött, szóval ingyen utaztam hazafelé. Úgy gondolom, megérdemlem, ugyanis nagyon sokszor vettem már jegyet feleslegesen, amit nem kértek el. Most ez pont kijárt már nekem. { Minaru bejegyzése }

#15AUG @anyum {{ Tropicarium }} Eredetileg úgy volt, hogy Miskolctapolcára megyünk anyummal a barlangfürdőbe, de máshogy alakult ez a nap. Mivel a munkámhoz szükséges évente az orvosi vizsgálat, be kellett jelentkeznem már mostanában. Hú... belegondolni, hogy egy éve volt az is. OMG. Az orvos 15-ére tudott időpontot adni 11:30-ra, azután pedig már késő lett volna elindulni Miskolctapolcára, így átvariáltuk kicsit a napot anyummal. Ettől függetlenül együtt töltöttük azt. Reggel tehát elvitt az orvoshoz. Míg vártunk, ott ültünk és pont arról volt szó, hogy egy éve is ott ültem, csak akkor még fogalmam sem volt, hogy mi vár rám. Annyira durva. Nyaaa és igazából a vizsgálat abból állt, hogy megkérdezte változott-e valami. Semmi nem volt különb, mint egy éve. Pulzusomat nézte meg, plusz egy látásvizsgálat volt. Az utóbbinál csaltam egy kicsit, megjegyezve pár számot... de na... a jobb szemem picit rosszabb. Csak az egyik számnál csaltam. T_T 5 perc se volt a "vizsgálat". Végeztem, aztán sushizni mentünk. Még gyereknapra kaptam egy kupont anyumtól, ami egy sushizásra jogosít. Aznap használtam fel. Később eszünkbe jutott, milyen jó lenne elmenni a Tropicariumba, mert már olyan régen voltunk. Legutóbb akkor, amikor én még piiiici gyermek voltam. Úgy döntöttünk elmegyünk, mert... why not? Naaagyon szép volt minden. Képeket is csináltunk. Nem tudom voltatok-e már, de mindenképp megéri egyszer eljutni oda. Olyan hangulatos, amikor a cápa konkrétan feletted úszik el. El tudnék ott ücsörögni egy napot is akár. Elképzeltem, ahogy Jiyonggal elmegyünk oda - mert ki lehet bérelni egy termet - és ott ülnénk egész nap. Nem is lenne rossz szülinapi ajándék... ha már témába vág, mert mostanában volt a születésnapja. Voltak egyébként gyönyörű kígyók is, mindenféle más állat. Amikor beléptem és megláttam a halakat úszkálni, rögtön megjegyeztem: "oké, most kissé bűntudatom van, hogy az előbb sushiztam." De ha egyszer olyan finoooom. Ja, kellemetlen érzés, hogy a hal a kedvenc ételem, de ha rajtam múlna, nekem okés lenne, hogy ne bántsák őket és nem eszek többet. Csak nem rajtam múlik, unfortunately. A végén vagy egy órán keresztül simogattam a rájákat. Volt jó pár idegesítő gyerek, de túléltem őket is, hősiesen. Kifelé menet anyummal vásároltunk pár szuvenírt, egy cápás hűtőmágnest és két fürdőbombát, vagy mit. Beleteszed és valamilyen alak formálódik ki belőle. Nagyon menőőő... kivárom a megfelelő pillanatot, amikor el tudok lazulni és felhasználom. Kettőt vettünk, mert az egyik az enyém, a másikat pedig majd Taesunnak adom, amikor jön. Sajnos nem tudni milyen alakot ölt majd, de van oroszlán és csak reménykedni tudok, hogy neki az lesz. Továbbá egy macis kulcstartót vettem, szintén neki... valamiért rá emlékeztetett.

#UTOIRAT01: Taesun már meg is vette a repülőjegyet ide, valamit lefoglalta a szállást. Jeee! Annyira örülök neki! Egészen pontosan szeptember 18-án ér majd ide 14:30-kor, ami azért tök jó, mert aznap pont fél háromkor végzek. Direkt egy olyan szállást foglalt, ami... apartman? Nem tudom ezeknek a pontos megnevezését, de van konyha, meg minden. Azért olyat foglalt, mert szeretne főzni nekem koreai kajáááát. Majd mondom neki, hogy a kimbap legyen az első, azt ugyanis már eredetileg is imádom, úgyhogy ha a többi nem ízlik, legalább abból be tudok majd zabálni. 20-án megy majd tovább Németországba, ugyanis ott tanul, ahogy azt már említettem is. Remélem nem fog majd megutálni, amikor közlöm vele, hogy a kimchi nem a kedvencem. Kíváncsi leszek a reakciójára azéééé... meg a kajcsikra is. Egyébként a szülinapja alkalmából sütni fogok muffint. Vettem 2 betűs gyertyát. A keresztnevének 2 betűje - mert a koreaiaknál úgy van ugye, hogy például J és Y, azaz Ji Yong... úgyhogy mondjuk, hogy egy T-t és egy S-t vettem, mert ő Tae Sun. Nálam egyébként nagyon nagy szó, hogy sütök, vagy bármit csinálok a konyhában. Ha éhes is vagyok, inkább éhezek, minthogy kimenjek és csináljak magamnak egy szendvicset. A konyha az a hely, amit én a legmesszebbről elkerülök. Kivéve, ha más főz... néha van kedvem besegíteni, mert közben az illetővel is eltölthetem az időmet. Valószínűleg így lesz, ha Taesun itt lesz és főzőcskézni kezd. Majd közlöm is vele, hogy érezze megtisztelve magát, hogy miatta sütöttem és, hogy akármilyen gusztustalan is az íze, meg kell ennie azt az egyet, legalább.

#UTOIRAT02: A napokban Trixy mutatott egy játékot. Mondjuk, előtte is hallottam már róla, de ahogy megmutatta, gondoltam letöltöm én is. A YG hivatalos játéka. Olyasmi, mint a guitar hero. Nagyon rákattantam, tegnap a munkában is azzal játszottam. A kedvenceim közül már megkaptam Jennie-t... és nagyjából ennyi is. Jaa, meg Taeyangot és Jiyongot is... bár GD az első, akit mindenki megkap, hogy a fangirlöknek megjöjjön a kedve a játékhoz. A lényeg, hogy egy marha jó játék szerintem és megéri kipróbálni mindenkinek. A neve BEATEVO YG. Hajrá! :3

#UTOIRAT03: Boldog augusztus 20-át minden magyar olvasómnak! Ezt most úgy írtam, mintha lenne más is... bár... elvileg van, én beszéltem már más nemzetiségűvel is: olasszal. Nekünk, magyaroknak jelent valamit az augusztus 20-a, de ettől függetlenül további szépséges vasárnapot mindenkinek és szuperjó jövő hetet!

Fú... hát történt velem egy s más, amíg nem írtam nektek. *lecsekkolja mikori az utolsó bejegyzés* Well... 3 hónap telt el azóta, mialatt főként dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam. Mondhatni elég frusztrált vagyok mostanában. Megint kissé a régihez hasonló letargikus állapotomat élem meg. Több szempontból kifolyólag is. Például ugyebár az a k*csög meló, felettesek és utasok. A napokban például az egyik barátnőmnek, Janenek szólt be az egyik utas. Valamit meg kellett beszélnie a check-in pultban ülő kollégával és odajön az utas, aki ugye be szeretett volna csekkolni. Elkezdi: "who's the client here?" Ezt én nem hallottam, de mikor mesélte, rávágtam, hogy "who decides if you are travelling or not?" Annyira kár, hogy nem tudtam ezt a költői kérdést az utasnak is feltenni. Nagyon sokat képzel magáról egy-kettő... és a truth az, hogy eléggé meguntam, hogy mosolyogjak a bunkóságukon. Múltkor jön a nő oda, akiből semmi tisztelet nem áradt. Ugyan nem ennyi volt az egész sztori, de közi, hogy már 20 perce ott vár a csoportjával. Ezt nagyon "bírom". Mire számítanak az emberek? Őszintén. Kijönnek a reptérre és semennyit nem kell majd várnijuk? El vannak kényelmesedve és bunkósodva. Mondtam neki, hogy "jó, lesz az több is" és elfordultam tőle, mert míg ő ott hisztizett, más szeretett volna kérdezni valamit. Végül addig jutottunk ezzel, hogy a nevemet is elkérte, hogy panaszt tegyen a Lufthansánál. Mondom magamban: ott aztán tehet, kár hogy nem a Lufthansának dolgozom. Fel is ajánlottam neki, hogy szemben van a panaszkönyv, el lehet kérni. Ez mind azért volt, mert elállta a helyem, ahol nekem kellett volna lennem, ezért ő szólt az utasnak, hogy mehet, majd odaszólt nekem, hogy végzem is a munkámat, vagy csak ott állok. Mondom: ahogy látom maga elvégzi, szóval elálldogálok én itt. Na hagyjuk is. Mellesleg a reptéri panaszkönyvek jobbak, mint a vicckönyvek. Azokon szoktak a jegyisek röhögni. Olyanokat tudnak produkálni az utasok, hogy azon csak nevetni lehet.

Áprilisi események... na... Iberia tanfolyamon voltam. Az ugyebár egy légitársaság és azt a programot tanították ott, amiben csekkoljuk a járatot. Nem titok: utálom. Kezdjük ott, hogy spanyol és én a spanyolok 99%-ával nem akarok kontaktusba kerülni. Fel vannak háborodva, hogy TE ott Magyarországon nem beszélsz spanyolul. Egykutya a francia nép is. Az orosz meg csak szimplán jön és ontja neked az orosz szöveget. Na de visszatérve a spanyolokra. Csekkoltam egy párszor azóta az Iberiát és ezek komolyan meg vanak győződve róla, hogy értem amit akarnak. Még kaptunk is szószedetet spanyolul, hogy megértsük amit akarnak. NEM! Már csak azért sem vagyok hajlandó megtanulni semmit spanyolul. Komolyan ott magyaráznak nekem, én meg határozottam bólogatok rá, hogy "okay" és elégedetten nyugtázzák, hogy én tudom mit akarnak. Nem is érdekel, úgysem lesznek hajlandóak megeröltetni magukat, hogy angolul kinyögjenek egy szót is, én sem fogom megeröltetni magam miattuk. Az is kellemes, mikor az összes nevüket be kell próbálgatni a rendszerben, mert nem tudni melyiket használták jegyvásárláskor - a Gomezt, a Lopezt, vagy a Perezt és hogy a 20 ugyanolyan nevű utasból éppen a jót választom-e ki. 22-én viszont le tudtam menni Székesfehérvárra és találkozhattam Minaruval. Azt hiszem a hónapom fénypontja az volt.

A májusom úgy telt, hogy az elején és a végén is szabit kaptam. A végére én kértem pár napot, viszont az elején ők küldtek kényszerszabira. Valószínűleg azért volt, hogy gyorsan kihasználjam minden szabimat és ne kelljen többet adniuk. Undorító, de nem is várok többet. Ebben a hónapban tehát leginkább itthon pihiztem és amikor kellett, dolgoztam. 29-én pedig... képzeljétek... nagyjából 5 év után fodrászhoz mentem és vágattam a hajamból. Pár barátom látta már milyen lett. Nem lett annyira rövid, csak már nagyon csúnya és töredezett volt, így kénytelen voltam vágatni belőle. Mindent a fodrászra bíztam. Ismerem már évek óta, szóval rá merem bízni a hajamat. Be is lett színezve "fekete cseresznyére". Nagyon szép színe volt. Még mindig szép, csak már kopott belőle. Bevallom, így sokkal egyszerűbb bánni a hajammal, nem akkora szenvedés, mint az előtte volt. Ja és itt egy kép az új hajamról. XD

Június. Most lett vége. 11-én megint lementem Székesfehérvárra és találkoztam Minaruval... aztán semmi nagyobb dolog nem történt velem. Vagy mégis? Nem, még nem történt meg, de akkor is nagy híreim vannak, amiket júniusban tudtam elintézni, így neki is látok a mesélésnek. A Twitteren, akik követnek, biztos tudják, vagy csak részben. Itt viszont nekilátok és részletesen kifejtem minden pontját. ... Nagyon szeretem az Egyesült Királyságot! (Arról nem beszélve, hogy ott többnyire tisztelettudó emberek élnek.)

London ♦ coming soon ♦ július 7-9

Még soha nem repültem. Most nemsokára fogok. Annyira furcsa lesz. Biztos félni fogok először... vagy ha nem is félni, csak izgulni. Már most izgulok! Ez viszont jó értelemben vett idegesség. Várom már 6-át. Igen, 6-át, mert akkor kezdődik a mi kis kalandunk, túránk, városnézésünk, programunk. Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem beszélgetni Trixy. Mellékes, hogy hogyan ismertem meg (egyébként az internetről - mint mindenkit. lol). Először nem voltak annyira tartalmasak a beszélgetések, legalábbis én úgy érzem, viszont mára már eléggé jóban lettünk. Ahogy azt mindig mondom: könnyen szerzek barátokat, csak megtartani nem tudom őket. Remélem most végre sikerül. Valamikor május végefelé, vagy június elején megláttam egy képet... talán Facebookon. Sok SNUPER-es dolgot követek, így nem volt nehéz rábukkannom. Egy plakát volt, egy K-pop / koreai fesztivál plakátja... Londonban. Nagyjából hasonló kaliberű lehet, mint itt egy Mondocon. Lesznek nappali programok, mint például tánc-, küzdősportbemutatók, ételkóstolás, mindenféle koreai tradicionális dologra sor kerül na. Ez a nappali program, azt hiszem 11 órától - ez ingyenes. Estefelé pedig 4 K-pop csapat fog fellépni, amire a jegy fejenként volt 30 font. Nagyjából 10ezer forint. Egyáltalán nem találom soknak. A négy csapat, ami fellép: HIGHLIGHT (Trixy ultimate csapata, volt Beast, ugye), EXID, KNK, valamint az én kedvenc csapatom, a SNUPER. Azonnal eldöntöttem, hogy erre megyek! A kedvenc városomban lesz a ledvenc csapatom koncertje. Elküldtem Trixynek ezt és természetesen ő is nagyon örült a hírnek. Eredtileg Minarut is meghívtam, de nem engedték el. Sajnos nem volt könnyű dolgom kiharcolni az egészet, de mégis mindent elintéztem szépen. Az első volt a szabadnap, hiszen azon a szemét munkán múlik minden. Június elején kértem szabadságot erre a pár napra. Mindig előző hónap 15-én derül ki a következő hónap beosztása, de persze most nem voltak képesek megírni időben, így 16-án lett meg, amikor nem dolgoztam. Legalább 3 munkatársamat zaklattam, hogy ha van ideje nézze meg, hogy megkaptam-e a szabit. Nagyon féltem, hogy elfognak a jegyek, míg én a beosztásra várok és nem tudom megvenni. Persze, mikor meglett a beosztás, kiderült, hogy nem kaptam meg. Miért kaptam volna? Annyira mérges lettem. Mióta itt dolgozom, egyetlen nyomorult kérésem sem volt a cégtől, ellenben én minden kis sz*rt megcsinálok nekik, még a szabadnapomon is dolgoztam, ráadásul. 17-én behívtak dolgozni és persze rohadt ideges voltam. Vettem el 3 cserelapot és sikerült megbeszélnem már előző nap 3 kollégámmal, hogy cseréljen velem. Csak az sem biztos, ugyebár és nem olyan egyszerű cserélni, mert ugye nem mindenki ugyanazt a légitársaságot csekkolja. 18-án amikor bementem, megláttam, hogy jóváhagyták a cseréket. Azonnal megvettem a jegyeket telefonon, miközben úton voltunk British-t csekkolni pár kollégámmal. El is küldtem Trixynek azonnal. Annyira megörült neki, már csak a repülőjegyek és a szállás hiányzott, de az jobban ráért, mint a jegyek. Egész nap boldog és izgatott voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz lehetőségem látni a SNUPER-t, hogy majd erre járnak valaha. Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Hazaérve megvettem a repülőjegyeket London Stanstedbe. Jó lesz, mert az Ryanair, ami a mi járatunk. Remélem olyan fog beszállítani minket, akivel jóban vagyok. Vissza Wizzairrel jövünk London Lutonból... amit kissé nehéz volt megszerezni. Egy ideig úgy volt, hogy nem is jövünk vissza. Persze ez csak vicc, de aznap nem engedte, hogy megvegyem a jegyeket. Nem fogadta el a kártyámat. Megpróbálkozam vele másnap és sikerrel jártam. Minden összejött, csak egy valamivel volt gond. Trixy nem budapesti, ezért messzebbről kéne felérnie nagyjából 4 órára Pestre, de az nem olyan egyszerű, mert nem jár úgy vonata. Ezért már 6-án este találkozunk Ferihegyen és nálunk alszik. Nagyon korán elindulunk másnap és 6:30-kor felszáll a repülő... ha minden rendben megy és nem késik órákat a járat. Nem véletlenül vettem egy nappal előbbre jegyet. Tudom hogy mennek a dolgok, pláne egy fapados járat esetén. Nagyjából 2 és fél óra alatt ott vagyunk. Elfoglaljuk a szállást, ami szintén egy fantasztikus helyen van, közel az Olympia stadionhoz, ahol lesz a rendezvény. A szálláshoz kaptunk egy olyan lehetőséget, hogy egy QR kódot használva ingyen megnézhetjük London pár nevezetességét. Teljesen ingyen van. Első nap így várost fogunk nézni, 8-án nem hiszem, hogy egész nap bent leszünk a fesztiválon, szerintem csak benézünk... vagy... ki tudja. Este viszont jöhetnek a koncertek! Már alig várom. Tanulgatom is a fanchantokat a SNUPER dalaihoz, hogy tudják, támogatom őket. Úgy fogom kiabálni a dalokat... szerintem mindenkit idegesíteni fog, de nem érdekel. Tervezek egy táblát is vinni, amin rajta lenne, hogy Magyarországról is támogatjuk őket. 9-én pedig jövünk haza. Belegondolni is rossz, hogy vége lesz, így erről nem is beszélek sokat. 17:20-kor száll fel a gépünk visszafelé.

Birmingham ♦ coming soon ♦ szeptember 22-24

I'm totally speechless. Nem tudom mit mondjak, tényleg. Elkezdem a mesélést, de annyira sokk hatása alatt vagyok még mindig. A gyomrom görcsben van és ez az érzés nem akar szünni. Trixynek köszönhetem, hogy tudok róla. Valószínűleg ti is tudtok róla már, hogy Jiyong 5 európai városba jön koncertezni. Éppen anyummal mentünk el cipőt venni nekem, amikor Trixy küldött egy képet erről, hogy úristen, látnom kell. A kocsiban ülve, már ott le voltam sokkolva és annyi minden járt az agyamban. Menjek, vagy ne? A koncert nem érdekel alapvetően, de minden lehetőséget meg kell ragadnom, nem? Már akkor tudtam, hogy ha megyek, akkor a legnagyobb VIP csomagot veszem. Nem tagadom, szép összeget sikerült összeszednem mióta dolgozom... és egyrészt azért, hogy elmenjek Koreába, de... nem az az elsődleges. Végig azért gyűjtöttem, hogy így, vagy úgy lehessen lehetőségem találkozni vele. Ezt anyumnak is elmondtam és mosolyogva azt válaszolta, hogy akkor ne is gondolkozzak ezen, menjek és találkozzak vele! A jegyvásárlás nagyon macerás volt. Először kiderült, hogy a VIP jegyekben nincs találkozási lehetőség vele, így eldöntöttem, hogy nem megyek, azonnal újra összetört bennem minden remény. Még a boltba is utálok egyedül menni, de miatta egy másik országba repültem volna el egyedül. Volna... hmm... végül eldöntöttem egy napra rá, hogy nem érdekel engem, én megyek és így vagy úgy, de legalább lehetőség adódik. Több, mintha itthon ülök tétlenül. Először Berlinre gondoltam, mert az van a legközelebb és az a legolcsóbb, de megtudtam, hogy az a stadion a legnagyobb, így még jobban elvesznék benne. London mellett maradtam. Július 28-án már egy oldalon lehetett elővétellel jegyeket venni... itteni idő szerint 11 órától. A gond az volt vele, hogy én akkor dolgoztam és épp akkor kellett volna mennem csekkolni. Aznap telefonon, mikor megnyílt a vásárlás, rá is mentem, de valahogy sehogy nem volt jó. Sehol nem írta ki, hogy VIP jegyekről van szó, nekem azonban mindenféleképp az kellett. Végül aznap nem vettem semmit. Másnap, 29-én még a laptopomat is bevittem a munkahelyemre. 10:40-kor már ott ültem a pihenőben a laptoppal az ölemben. Nagy szerencsémre Melissa is tudja a British rendszert és 11-kor épp nem volt dolga. Megbeszéltük, hogy ő elkezdi a csekkolást és amikor én végeztem ezzel, leváltom. Megbeszéltük a járatfelelőssel is. Szerencsére egy olyan lány volt az, akit nagyoooon kedvelek. 11-kor megnyílt a vásárlás és azok voltak életem leghosszabb percei és másodpercei. Legalább háromnegyed órát töltöttem el azzal, hogy meg tudjam venni a jegyeket. Nem engedte sehogyan. Pont 11 óra 00 perckor nyitottam meg, de már a londonira nem írt ki semmit. Rákattintottam, hogy Londonba szeretnék és Gold VIP jegyet, de nem talált egyezést. Közben folyamatosan, amikor újra és újra próbáltam ki kellett tölteni azokat a hülye "nem vagyok robot" szarságokat. Olyan ideges voltam, hogy azt leírni se tudom. Fel is adtam teljesen. Végül gondoltam teszek egy próbát és ugyanígy megpróbálkoztam Birminghamnél. Végre volt találat! Mindent kitöltöttem, végigmentem mindenen, de a legvégén... nem fogadta el a kártyámat. Megpróbáltam többször, de nem sikerült és már mennem kellett csekkolni, ugyanis Melissának 12-kor lejárt a munkaideje. Csak addig tudott beülni helyettem. Teljesen reménytvesztve futottam csekkolni, aztán pár utast felvettem és mivel nekem kellett maradnom zárni a járatot. A telefonom is majdnem lemerült, de tovább próbálkoztunk Trixyvel, ugyanis ő segített nekem végig. Otthonról a gépén próbálkozott. Minden kártyaadatomat megadtam neki, amit nem szabadna pedig, de ez olyan dolog, amiért mindent megteszek. Nem véletlenül mondják, hogy aki szerelmes, az megbolondul. Bízom Trixyben, az a másik dolog. Ő is már annyira izgult és annyira próbálkozott. Amikor tudtunk, telefonon is beszéltünk. Neki sem engedte, ráadásul egyszer el is ment az áram náluk. Nehéz volt az az időszak számomra. Amikor végeztem és visszasétáltam a pihenőbe, azért megpróbáltam még egyszer. Már csak Birminghamre koncentráltam. Újbóli próbálkozás alkalmával sem engedte. Nagyon gyanús volt már nekem egy valami... már a Wizzaires jegyvásárláskor is. Már régen csináltattam ezt a számlát, de úgy rémlett, hogy megadtunk egy napi limitet, ami felett nem költhetek - mintha 100ezer forint lett volna. Beléptem az ebankomba és az volt. Nem is számítottam rá, hogy ott majd át tudom állítani, de sikerült és azokkal, már sokkal nagyobb bizalommal megpróbáltam. Újra végigmentem a folyamaton. Sikerült! Amikor kiírta, hogy sikeresen megvettem a jegyet, nagyjából 5 percig ugyanúgy ültem a kanapén és bámultam magam elé teljesen üres fejjel, üres tekintettel, később 45 percen keresztül az asztalnál folytattam ugyanezt. Megírtam Trixynek, hogy sikerült, de írni is alig tudtam, így röviden közöltem vele. Olyan megfogalmazhatatlanul hálás voltam és vagyok neki. Mindig segíteni próbál, jó érzés, hogy ennyire foglalkozik velem valaki és odafigyel rám. Miután eltettem a laptopom, pont jött egy munkatársam, akivel jóban vagyok és neki ugottam a nyakába, amikor kérdezte, hogy sikerült-e. Minimum 5 percig öleltem és majdnem elsírtam magam, de ott inkább visszatartottam. Ráadásul még mindig nem sikerült felfognom. Ahogy hazaértem, befeküdtem az ágyba és akkor sem tudtam semmire gondolni. Ahogy anyumnak írtam: olyan vagyok, mint egy zombi, arra megyek, amerre a lábam visz. Estefelé, amikor kissé magamhoz tértem, megvettem a repülőjegyeket. A Wizzair megy Birminghambe, de csak bizonyos napokon, amikor nekem nem jó, tovább kéne maradnom. Ezért néztem máshol és a legjobb a Lufthansa volt. Ugyan ez Frankfurton keresztül van, de az átszállásos egyetlen megoldás. Úgy vagyok vele, hogy nem érdekel mennyibe kerül ez az út. Végül 68ezerért vettem meg a jegyeket oda-vissza, ami egyáltalán nem vészes. Ja és... ahogy mondtam, már nem foglalkoztat, hogy mennyit költök az útra. Ezt már kiélvezem, nem számít semmi. A repülőtér, ahova majd érkezem, nagyjából 10 percre van a stadiontól, ahol lesz és a legközelebbi hotel a Hilton. Legyen. A Hiltonban fogok tehát megszállni. Szerencsére van reptéri transzfer ingyenesen, szóval ha megyek haza, még csak nem is kell gyalog megtennem az utat. Egy franciaágyas szobát vettem ki magamnak, amin majd szét fogok terülni... és fetrengek rajta, mert nem gondolom, hogy sokat alszom majd. Első este az idegességtől, második este pedig a könnyeimtől. Biztos újra, mélyebb depresszióba zuhanok majd, ha végetér... de a lehetőséget meg kell adni neki.

By the way: Ugye milyen szép a kinézet? Ninaa felelős azért, hogy ilyen esztétikus az oldal kinézete. Nagyon szépen köszönöm, amiért megcsináltad nekem ezt a fantasztikus dizájnt!

Drága olvasóim, remélem azért drukkoltok nekem és örültök a sikeremnek. Jelenleg nagyon elvarázsoltnak érzem magam. Görcsben van a gyomrom és ez egészen így is marad... a koncert másnapjáig biztosan. Persze tudom, hogy nem sok minden fog változni, csak annyi, hogy elmondhatom: láttam élőben. Mégis... a remény hal meg utoljára, nem? A "mi lett volna ha" érzés a legrosszabb a világon. Szeretnék mindent, a legkisebb lehetőséget is jó szorosan megragadni és élni vele. A pénzt egyáltalán nem sajnálom erre, hiszen éppen Jiyong az oka annak, hogy gyűjtöm azt. Lenne jobb ok rá, hogy elköltsem? Nem hát. Remélem élveztétek ezt a kis bejegyzést, ha lesz rá esélyem, mindenképpen elmesélem majd nektek, hogyan és éltem át a két utazást. Mindenképpen szeretnélek titeket is arra buzdítani, hogy merjetek nagyot álmodni és azért szintén ugyanakkorákat cselekedni, hiszen azok tesznek majd boldoggá egy szép nap.