Miért van az, hogy engem mindig jobban érdekel mi van másokkal? Miért csak én figyelek oda mi van másokkal? Olyan nehéz csak úgy írni nekem? Amikor nincs szüksége senkinek semmire... miért nem tudnak megkeresni? Tudjátok, általában igyekszem erőt adni másoknak, de miért olyan nehéz belegondolni, hogy néha nekem is szükségem van erre? Néha az emberek természetesnek veszik, hogy én erős vagyok és csak azért vagyok ott, hogy segítsek. Nem. Én sem vagyok mindig erős csak azért mert nem kürtölöm világgá, hogy épp rosszul vagyok. Egy kis figyelemre lenne szükségem a "barátaimtől", akiket én nem nevezek annak, de ők mégis azt mondták a annak tartanak engem. Valamint mindenkitől, aki elvileg törődik velem. Elegem van, de ebből nem egy szomorú, depressziós bejegyzést akartam kihozni... aminek persze az lesz a vége, hogy megint nem veszik komolyan, amit az előbb írtam és megint csak én leszek aki másokat támogat. Ez a dolgom, mi? Nem ez a dolgom, csak jól érzem magam ha segíthetek. Azért megesik, hogy nekem is szükségem van a támogatásra. Örülnék, ha egyszerűen csak nem hagynának figyelmen kívül és legalább odafigyelnének már arra ha én írok, de még arra is alig. Nekem elég lenne egy egyszerű beszélgetés is, de míg én "mindig elérhető vagyok" és fordítok rájuk időt ha írnak, mindig csak akkor beszélgetünk, ha nekik jó. Van egy jó mondás miszerint: "Nem mindegy, hogy valaki a szabadidejében beszél veled, vagy szabadidőt csinál azért, hogy beszélhessen veled." Érzéketlen embernek tartom magam, ilyenkor mégis elgondolkozom, hogy akkor miért is foglalkozom ezekkel a dolgokkal.

Tegnap szerettem volna publikálni valamit, hogy a tanév első napján ösztönözzelek titeket, de nem ment. El sem tudjátok képzelni, mennyire rosszul éreztem magam... most testileg. Ez az egész ott kezdődött, hogy már 2 napja nem ettem semmit. Nem tehetek róla, de bűntudatom van, ha eszem. Ezt eredetileg nem akartam megosztani veletek, nehogy legyen véletlenül valaki, aki szintén jó ötletnek tartja. Nem az, de egyszer már "túléltem" úgy 5 napot, hogy akkor sem ettem semmit. Nem értem, hogy most ez akkor miért tett be 2 nap után. Talán nem csak annak tudható be. Úgy kezdődött a tegnapi napom, hogy reggel fél 5-kor felkeltem egy hülye szúnyog miatt. Egy ideig fent voltam, még arra is gondoltam, hogy biztos azért nem tudok aludni, mert szolidalitok a diákok miatt. Anyum elment valahova reggel, én pedig felkeltem. Mivel hideg volt, felvettem egy pulcsit. Lementem a konyhába és gondoltam, csinálok egy kávét. Szétszedtem a kávéfőzöt, hogy elmossam, már bele is öntöttem a vizet, de akkor hirtelen úgy éreztem muszáj leülnöm. Hirtelen minden elsötétült, aztán ahogy azt mondják, csillagokat láttam. Tényleg szinte nem is tudtam irányítani a testem, gyorsan - mivel nem láttam semmit - tapogatózva a zacskóból egy diós csigát, és haraptam belőle egyet, mert nekem is az jutott eszembe, hogy lehet az evéshiány okozza ezt. Mintha az az egy falat megoldana bármit is. A konyhában a székre rogytam és az asztalra dőltem. Ezután valahogy gondoltam jót tesz majd egy kis friss levegő, ezért valahogy kitámolyogtam az udvarra és ugyanúgy összeestem, de szerencsére még volt annyi erőm, hogy egy székre. Ott feküdtem egy ideig, az asztalnál és próbáltam összeszedni magam, de nem ment. Mégis arra gondoltam, hogy erősnek kell lennem, pedig mindenem fájt, egyben mégis olyan gyenge voltam, hogy mozogni is alig tudtam. Amikor úgy láttam, van elég erőm, feltápászkodtam, bevittem azt a diós csigát, amiből ettem egy falatot (se). Végül felbotorkáltam az ágyamhoz és ledőltem rá ahogy csak értem egyszerre majd meg sültem és borzasztóan fáztam. Aludthattam egy keveset, aztán amikor felkeltem, úgy fájt a medencémnek a bal oldala. Nem tudom pontosan miért, de néha enyhült, aztán megint beleszúrt és így folytatódott. Rosszabb volt, mint egy menstruációs görcs, esküszöm egy szülést tudnék így elképzelni, ezzel a fájdalommal. Nem szoktam fájdalom miatt sírni, de emiatt sikerült. Egyszerűen nem akart elműlni, ráadásul hányingerem is volt. Kétszer hánytam azon a reggelen, bár fogalmam sincs, hogy mit, mert a gyomromban nem volt semmi. Már bocs, hogy undorító vagyok, de mart is, mint az állat. Ezek között aludtam még egyszer, szenvedtem és esküszöm annyira rosszul voltam, olyan gyenge voltam, hogy még 3 lépést sem tudtam megtenni a fájdalomcsillapítóig. Amikor elég erőt vettem magamon, bevettem egy egész Algopyrint és visszafeküdtem az ágyba. Nem tudom hogyan, de valahogy sikerült elaludnom. Emlékszem, hogy többször gondoltam *rá* és amikor elaludtam, akkor is ő járt a fejemben. Miután felkeltem, továbbra is pihentem, lementem a konyhába és nagyjából 15 év után kakaót ittam. Valamiért megkívántam és úgy éreztem az jót tesz. Ezután anyum lejött és együtt ettünk egy keveset, közben beszélgettünk. Vagyis én elég keveset ettem, de legalább valami volt a gyomromban. Reméltem, hogy jobb lesz tőle. A nap folyamán Totally Spiest néztem a tévén és aludtam, majd felébredve a fejem fájt borzasztóan. Este megint kakaóztam, aztán bevettem egy fél Algopyrint megint és valahogy sikerült elaludnom. Egész nap nem tudtam semmit csinálni. Ma reggel is gyengének érzem magam és kicsit mintha a fejfájásom is a kezdő fázisban lenne, de azért jobb, mint tegnap.

Mostanában annyira igyekszem kiverni a fejemből és a SNUPER-nek, főleg Suhyunnak köszönhetően sikerül is, de ezzel legtöbbször csak azt érem el, hogy amikor megint belébotlok, még nagyobb erővel csap pofán az érzelem, a szerelem, amely hozzá köt. Ettől függetlenül a srácok tényleg segítenek és továbbra is hálás vagyok nekik.

Tegnapelőtt anyummal is sikerült összevesznem, tegnap viszont megoldódott a dolog, mégis szeretnék kitérni rá. Ami azt illeti, én nem teljesen nevezném összeveszésnek, csak ő ideges lett, amit elég gázosnak tartottam. Hogy miért? Az egyik múltkori bejegyzésemben említettem, hogy amikor mentem a szerzőségkötés miatt a céghez, voltam olyan ügyes és nem vittem az érettségimet. Anélkül viszont nem tudnak bejelenteni, ugyanis az a minimum, ami kell egy normális munka elvégzéséhez. Emiatt megbeszéltem a nővel, aki az ügyemet intézte, hogy szeptember 5-én, hétfőn megyek vissza és viszem az érettségimet. Erről a megbeszélésről anyum nem tudott semmit. Aznap szóba hozta, hogy másnap akkor megyek-e, ugyanis eredetileg úgy lett volna, hogy 1-jén kezdek. Mondtam, hogy nem, amire el is borult az agya. Megkérdezte, hogy megtaláltam-e az érettségim. Mondtam, hogy kerestem, de még nem. Nem mondtam semmi mást. Nem tud róla, hogy még van időm megtalálni az érettségim, valamint, hogy mindent lerendeztem, de rögtön támadt, nekem pedig érthető okokból nem volt kedvem vele beszélgetést folytatni. Azonnal idegesen hozzám vágta nagyjából, hogy gratulál, amiért itthon ülök majd és tévézek és hogy van-e elképzelésem, hogy mire akarom vinni, hogy mit akarok elérni egyáltalán. Illetve, hogy szégyent hozok rá. Mondom magamban: az szép, ilyenkor látszik ki mit gondol igazából. Én nem mondtam semmit, csak hallgattam és ahogy szokásom, nem figyeltem oda a szavakra. Ebből látszik mennyire hamar és előre is ítél az ember. Hogy mennyire könnyű támadni ahelyett, hogy megérteni próbálnánk a másikat, vagy azt, hogy mi is húzódhat a háttérben. Anyumnak azért sem válaszolok soha ha "veszekedünk", mert nem tudok jól kijönni belőle. Teljesen mindegy, mindig talál valamit, amiben még hibás vagyok, amiben úgyis neki van igaza. Feleslegesnek tartottam elkezdeni visszabeszélni és megértetni magam vele, mert úgyis csak én jöttem volna ki rosszul a dologból. Egyébként is már 20 éves vagyok, szóval intézkedhetek a tudta nélkül. Nem kell rögtön hülyének nézni, aki csak úgy eldob magától egy állást. Azt mondtam elsején nem megyek, nem azt, hogy egyáltalán nem. Mindig mondja, hogy viselkedjek felnőttként, de így kezel. Tegnap végül meglett az érettségim, szóval minden megoldódott és el is mondtam neki, hogy mi a helyzet, meg, hogy mit beszéltünk, de amikor elborul az agya, nem érdemes hozzászólni.

Az előző bejegyzésemben kitöltöttem ezt a kihívást, csak ott teljesen kiment a fejemből a szabályok második pontja és mivel már reagáltam két bloggerre akkor, nem szerettem volna kitörölni. Most, ha így is rendben van a dolog, Kira egyik bejegyzésére is sort kerítek, aki kihívott. Joesonghamnida, Kira!

Szabályok: Ha kihívnak téged, akkor vagy elfogadod vagy nem. Ha elfogadod akkor a következőket kell tenned:

1. Válassz egy bloggert és tőle egy bejegyzést, amire reagálnod kell. Nincs megszabva, hogy hány mondatot írsz. Ezt mindenki eldöntheti.
2. Aki kihívott téged, tőle is válassz egy bejegyzést és reagálj rá.
3. Végül, hogy ne szakadjon meg a sor taggelj további bloggereket.
4. Akinek a bejegyzésére reagáltál, dobd meg egy kommenttel, hogy értesüljön róla.

Kira - #80 Weak or Strong

Mivel az utóbbi bejegyzéseidre nem nagyon tudok reagálni, maximum annyit, hogy én is szeretem azokat a dalokat, egy régebbit elevenítettem fel, bár nem tudom mennyire aktuális már. ~ Blogot vezetni természetesen nem egyszerű és természetes, hogy a bloggerek is elfoglaltak, de szerintem ez így jó. Az a jó, ha egy bloggernek van mit csinálnia, amit persze aztán ha időhöz jut le is tud írni az olvasóinak. Az olvasók pedig boldogan olvassák kikapcsolóságként. Ez egy tök jó körforgás. ^^ Anyudnak jobbulást, bár nem tudom azóta hogy van, remélem sokat pihen. Te pedig nagyon aranyos vagy, hogy így odafigyelsz mindenre a ház körül. Persze, gondolom kénytelen vagy, de mégis benned van a felelősségérzet. Az új családtaghoz gratulálok! :3 Az nem gond, ha kicsit rivalizálnak, el kell dönteniük ki lesz a falkavezér. Aigoo! Én pont most megyek majd dolgozni, erre ilyet kell olvasnom. Tökre félek tőle, hogy majd nem jövök ki az emberekkel és a melóhelyen ugye muszáj lesz együtt dolgozni. Örülök neki, hogy azért vannak jófej munkatársak is. Persze, ez emberfüggő. Azért ijesztő, hogy én leszek az új, aki bekerül egy már összeszokott társaságba és nem ismer senkit. A fanfiction olvasáshoz sok sikert! Pontosabban ahhoz, hogy jókat találj! :D Ha már "weak or strong" a cím, akkor stay strong!

Elkezdődött a suli. Kinek milyenek voltak az első napok? Még nem vészes, igaz? Ne legyetek kétségbe esve, ez és a következő hét még csak nagyrészben arról fog szólni, hogy visszaszokjatok a korán kelésra, semmi extra nem fog történni. Nevetve túlélitek. Nem lesz nagy szám. Ezzel kapcsolatban, múltkor beszéltem anyummal a munkáról és mondtam, hogy nekem komolyan nem lenne semmi bajom, ha olyan lenne a meló, hogy felkelek, amikor akarok, aztán szépen bemegyek a munkába. Tetszene. A legrosszabb nekem az egészben, hogy abban a tudatban kell lefeküdnöm este, hogy másnap korán kell kelnem. Ezzel gondolom nem vagyok egyedül, éppen ezért, együtt túlesünk rajta. Minden diáknak sok-sok sikert kívánok az idei tanévhez! Biztos vagyok benne, hogy ügyesek lesztek és egy csomó ötöst szereztek majd. Az én olvasóim mind okosak, ez nem is kétséges. Mondjuk hozzátenném, hogy a tudást és az okosságot nem lehet jegyekkel értékelni. Az iskola leginkább a türelemről szól, hogy mennyire képes valaki leülni tanulni, de attól még mert valakinek nincsenek jó jegyei, nem azt jelenti, hogy hülye vagy egyáltalán nem okos. Lehet, hogy a legokosabb embernek van a legtöbb egyese. Persze, gondolom magasak az elvárások és fontosak a jó jegyek mindenféle szempontból, ezt csak azért mondom, hogy ha esetleg rossz értékeléseket kapnátok, ne szomorkodjatok! Egyáltalán nem vagytok buták! Mint azt már mondtam, én itt vagyok és hiszek bennetek! Innen mindig érezhetitek majd a támogatást! A fenti B.A.P dalt csak nektek küldöm, ezzel együtt pedig az erőt is! Gondoljatok erre suliba menet! You got the power! Fighting!

Honeys! Mézesmacik! Heyyy! Öhm... igen... a macik szeretik a mézet na, és amikor eszik akkor mézes-mázas kesszimacik. Oké, befogom. Ti szeretitek a mézet? Én nagyon... ami egyáltalán nem meglepő tőlem... egy medvétől. Még a gyémántból lévő macik is rajonganak a mézért... meg a chipsért. Bocsika, most eléggé "ami a szívemen, az a számon" pillanatom van... vagyis ami megfogalmazódik a fejemben, azt le is írom. Néha nem rossz dolog, ha egy kis spontán szöveget olvashattok, ami csak szimplán a bolondos hangulata miatt megmosolyogtat és felvidít titeket. El is gondolkozom gyorsan, hogy mi érdekelhet így gyorsan most titeket. Most a nagy Blackpink mániában írok egy keveset róluk, hogy én is menő legyek (lel, jk). Elég köztudott, hogy engem sosem lehetett nagy YG stannek nevezni. Sőt... egy bandáért sem vagyok oda attől a cégtól a BIGBANG szívemben betöltött első helyét leszámítva. Nem szeretnék most belemenni, hogy miért nem szeretem azt a céget, vagy abba, hogy én nem figyelem a cégeket ha az előadókról van szó és, hogy miért gondolom, hogy aki cég szerint ítél az hülye. Már írtam a debütálásukról és, hogy nekem annyira nem nyerte el akkor a tetszésem, de képzeljétek... a Boombayah-t megszerettem. A Whistle-ben még mindig Rosé része az egyetlen elviselhető részlet. A kedvenceimről is írtam, nem? Jisoo és Rosé. Rögtön ők váltak a legszimpatikusabbá számomra és a többiekkel annyira nem foglalkoztam, de megjelent valamilyen videó róluk az egyik show backstagében, ahol mindenki jófej volt. Előre látom itt a dolgokat, hogy a jövőben melyik lány sorsa hogyan fog alakulni a nagy YG-nak és a fanoknak köszönhetően, de inkább nem írok róla. Most nincs kedvem megbotránkoztatni senkit. xD Beszélek kicsit a többi kedvencemről is, akiket mostanában hallgatok. Kezdjük Kantoval. KANTO...! Emberek! Ébredjetek már fel! Az az ember akkora tehetséggel van megáldva, hogy aki nem szeret bele azonnal a rapjébe, süket, vak, hülye, idióta... öhm~ sorry (or not). Látszik is, hogy az emberek hülyék, ugyanis alulértékelt... nem kicsit! A TROY nevű bandának a (volt(?)) tagja. Nem tudom aktívak még, de az a banda a másik, amiről ugyanezen a véleményen vagyok. Annyira zseniálisak! Összetörik a szívem, ha veszni hagyják őket. Nem is értem miért nem kapták fel őket. SHINHWA~ eeegen~ az első generációs idolok, akik még mindig aktívak. Első generációs K-pop idolok? Csak jó lehet! Az első és második generáció tökéletes volt, aztán nagyjából a harmadik feléig tűrhető... véleményem szerint. Kivételek akadnak, mint mindenhol. Az egyik példa arra, hogy jobbak mentek régen a dolgok... maga a SHINHWA. Mióta is aktívak? 18 éve. How long have they been slaying everyone? For 18 years. (Bocsi, magyarul nem lehetett ennyire jól szemléltetni.) Jó dalaik vannak, tehetségesek és még mindig aktívak, jóval 30 fölött. Képesek voltak haladni a korral, úgy, hogy mégsem veszítették el a varázsukat. Nagyon tisztelem őket, ahogyan az összes 1-2. generationos idolt. Régen a K-pop minőséget adott a nagyérdeműnek, nem mennyiséget.

Most ennyi lett volna a rövidke banda-ajánlóm. Térjünk is ki a blogom kinézetére. Az a gond, hogy annyira szeretnék végre feltenni egy új kinézetet. Már napok óta ezzel szenvedek és csak erre tudok gondolni, ezért bejegyzést sem nagyon tudtam összehozni. Most azért megembereltem magam kicsit. Legalább valami friss legyen és utána jöhet az ihletgyűjtés. Én csak úgy tudok új kinézetet létrehozni, ha rámjön. Ha például reggel úgy kelek, hogy van is ihletem, vagy hirtelen beugrik valami. Ha csak úgy elkezdek gondolkozni, mit is kéne összehozni, nem megy. Tegnap összehoztam egy fejlcet, ami egészen jó és aranyos is lett, de valami mégsem elég jó benne. Túl "egyszerű", vagy nem tudom. Nem éreztem úgy, hogy illik a blogomhoz. Nem az a célom, hogy csicsásak, vagy nagyszabásúak legyenek a dizájnjaim, csak valamiben kreatív és különleges. Ezt kéne tehát elérnem.

Eljött az ideje, hogy megcsináljam a kihívást, amire Kira hívott ki, valamint ő indított el. 2 cuki blogger bejegyzésére fogok reagálni. Remélem nem zavar titeket, hogy csináltam egy képernyőfotót a blogotokról. Ha igen, akkor jelezzétek. ^^ Szerk.: Eredetileg a kihívó és egy másik blogger bejegyzésére kell reagálni. Mivel a szabály második pontja kiment a fejemből, Kira egyik bejegyzésére az én következő bejegyzésemben fogok reagálni, ha nem baj.~

Szabályok: Ha kihívnak téged, akkor vagy elfogadod vagy nem. Ha elfogadod akkor a következőket kell tenned:

1. Válassz egy bloggert és tőle egy bejegyzést, amire reagálnod kell. Nincs megszabva, hogy hány mondatot írsz. Ezt mindenki eldöntheti.
2. Aki kihívott téged, tőle is válassz egy bejegyzést és reagálj rá.
3. Végül, hogy ne szakadjon meg a sor taggelj további bloggereket.
4. Akinek a bejegyzésére reagáltál, dobd meg egy kommenttel, hogy értesüljön róla.

Jenna - #sűrű napok

Már ugyan írtam neked, de ne mondd, hogy semmi nem fog összejönni. Hidd el, hogy össze fog jönni, ha nagyon szeretnéd. Vannak ilyen napok, amikor az ember úgy érzi, hogy tényleg minden és mindenki ellene esküszik. Tudom, mert én is gyakran átélem. Néha úgy érzem, mintha az egész világ az ellenségem lenne, de ezek is mindig elmúlnak. Lehet mondani, hogy a jó sem tart örökké. Nem hát, de akkor a rossz sem. A panaszkodás pedig nem gond szerintem. Sosem volt az egy blogon. Az embernek azért van blogja - többek között -, hogy megossza az érzéseit. Ha valakiben ezek az érzelmek, gondolatok gyűlnek fel, a blog ott van. Ha valaki emiatt szól le bárkit is, tirpák f*sz, már bocs. Abból az egy szempontból negatív, hogy az olvasóid aggódni fognak. A te "világodban" azonban azt csinálsz, amit te szeretnél. Nemrég gratuláltál nekem a fordításomhoz. Eljött az én időm gratulálni a te fordításaidhoz. Ez a legjobb módja az angol, illetve más idegen nyelvek tanulásának. Az, ha valaki a hétköznapokban használja. Persze, az órákon, könyvekből is lehet tanulni, de ott inkább csak a felszínes dolgokat sajátítja el az ember. Ha napi szinten használod a hétköznapokban, azzal nagyon sokat lehet fejlődni. Ha még nincs, akkor nem rossz dolog külföldi barátokat is szerezni. Esetleg ha van Twittered, ott is lehet angolul írni. Másrészt ez az angolozás legalább elvonja a figyelmed a sok hülyeségről, amire nem is érdemes odafigyelni. Persze ezeket gondolom mind tudtad és nem szolgáltam túl sok új, érdekes infóval számodra, de gondoltam írok neked, hogy tudd, én innen támogatlak. Ha legközelebb nem sikerül valami, vond le a tanulságot és vágj bele újra! Nagyon drukkolok neked!

Rosé - Ask yourself about yourself - 25 kérdéses TAG

Nagyon érdekesek az ilyen tag-ek. Szeretem őket olvasni és töltögetni is. Ezzel jobban meg lehet ismerni egy bloggert akár egy bejegyzés alatt. Ha nem gond, egyszer majd "ellopom" ezt is. Svájccal és Dél-Koreával egyetértek~ én is nagyon szívesen elmennék ezekre a helyekre. Az unokatesóm egy ideig Svájcban dolgozott, nagyon szerencsés! Divattervező! De jó! Én is gondolkoztam ezen sokáig, de ahhoz minimális szinten azért rajzolni is tudni kell, az pedig nem megy valami jól. Az mondjuk érdekelne, hogy már miért nem szeretnél az lenni. Biztosan jól menne és én tuti viselném a ruháidat! Abból amit a blogodról eddig leszűrtem, kifinomult stílusú ruhákat terveznél. Ajánlom egyébként a polyvore című oldalt, ha még nem ismerted eddig. A zene az én boldogságom egyik forrása is! :3 A támogató személyiséged pedig csodálatra méltó. Egyedül az igazán erős emberek képesek másokat bíztatni, míg a leggyengébbek csak lehúzni és zaklatni tudnak másokat. Minden embernek van problémája és aki emellett még segít is, az csak jó ember lehet. Ne változz meg. Nyálas, meg minden, de a szeretet ereje akkor is nagyobb mindennél. A tanulmányaidhoz előre sok sikert kívánok! Értelmes vagy, biztosan menni fog. Ahhh! Nem mondooood? Én is a sárgáját szeretem a tojásnak! Lol~ ez egy nagyon izgi infó volt rólam, tudom. xD 22. kérdésednél már biztosra megállapítottam, hogy csodálatos vagy és soha ne higgy senkinek, aki az ellenkezőjét állítja! +24 - Same here! 25 - Nagyon helyes! Igyekszem mindenkit erre bíztatni. Örülök, hogy neked sikerül.

Kihívottaim: Jenna, Rosé - nem tudom eddig kit hívtak meg rá, szóval ha már reagáltam rátok, tovább is passzolom nektek~

Egy nap van hátra... meg egy kicsi. Ezt pedig nem azért emlegetem fel mindig ilyen gonosz módon, mert szadista vagyok és élvezem kínozni az olvasóimat, akik törődnek velem. Oké, még ha sokszor vagyok gonosz is az emberekkel, jelenleg nem ez a célom. Először is szeretném ha tudnátok, hogy szerencsések vagytok, hogy még iskolába jártok. Lehet, hogy nem mindig olyan fantasztikus, főleg a sok gyerekes és szánalmas osztálytárs miatt. Mint mindig, megint csak azt tudom erre mondani, hogy ne érdekeljen ki mit mond, jó? Azzal "vágtok vissza" a legjobban, ha elengeditek a negatív dolgokat magatok mellett. Az ilyen rohadékoknak az a célja, hogy mérgesek, szomorúak legyetek, azaz, hogy érdekeljen titeket. Ha nem figyeltek oda, nem tudnak ártani. Egyébként sem tud az ártani nektek, aki nem ismer. Kit érdekel, hogy a sok hülye mit gondol? Az a lényeg, hogy a szeretteitek mit gondolnak. Az energiáitokat mindig a jó emberekre fordítsátok, ők megérdemlik. Feleslegesen ne fárasszátok magatokat az idegeskedéssel. Az életben semmire ne fognak menni az undorító személyiségükkel, sem az ottani népszerűségükkel. Na, most, hogy ezt tisztáztuk, az a másik, hogy tényleg örüljetek neki, hogy még tanulhattok. Az embernek addig kell képeznie magát és tanulnia, amíg csak képes rá. A tudás az egyik legnagyobb érték. Másfelől azért "kínozlak" titeket akaratlanul is a sulis témával, hogy felkészüljetek rá. Fogjátok fel úgy, hogy ez egy új kezdet. Valami új, fantasztikus dolog kezdete. Annyi mindent ki lehet még hozni belőle és törekedjetek erre. Alkossatok valamit, amire én innen is büszke lehetek, aztán nyugodtan osszátok meg velem. Hiszek bennetek! Jó maradék-pihit! Bye-bye!

Aigoo! Látjátok ezt?! JR az övének nevezett és azt szeretné, hogy köszönjetek nekem!~ Remélem azért nem szomrítottalak el titeket ezzel a sulis képpel. Bizony, hamarosan itt van. Gyorsan elment ez a nyár is, mi? Még nincs veszve semmi. Ebben a pár napban is nyugodtan mehettek strandra és megcsinálhatjátok azokat a dolgokat, amiket a nyárra terveztetek, de nem jött össze. Sok ilyen van, igaz? Valószínűleg mindenkinek igen. Nekem is, amint láthatjátok az oldalmodulban. Semmi... aish... tényleg semmi nincs kipipálva. A ti listátok is hasonló, ha nem tévedek... ha ti nem vagytok olyan lusták, mint én. Nem baj az, ha igen. Nem ez volt az utolsó nyár... és nem csak a nyár a megvalósítások évszaka. Jön az ősz, és? Nincs veszve semmi. Én személy szerint nagyon szeretem az őszt és irritál is, ha valaki hisztizik miatta. Az elmúlás évszaka? A nagy ló... lovat, aha. Mi is múlik el pontosan? Semmi. Pihenni megy a fáradt természet. Ez neki is kijár... de nem azt jelenti, hogy elmúlik, aigoo. Úgy látszik ez az "elmúlás évszaka" szállóige mindenkiben mély nyomot hagyott az irodalomkönyvekből és a sok költő tollából. Attól még mert ők költők, nem feltétlenül kell a szavaikat visszhangként emlegetni. Lehetnek saját gondolataink. A művészetnek, költészetnek ez a lényege. Nem múlik el semmi. Nem csak a suli jellemzi az őszt és nem csak a fák leveleinek hullása, nem csak a hideg és nem csak a rossz idő. Számomra az ősz a színeket jelképezi, a sokszínűséget és a szépséget. Jaj, jön a suli ősszel... oh~ merre sírjak? Később nem csak ősszel jön a munka, nyáron is, bizony. Belegondolva az én helyzetembe, nekem a nyarak lesznek a legnehezebbek, ugyanis a reptéren fogok dolgozni, ami azt jelenti, hogy a nyári időszak kikészítő lesz. A sok nyaraló ember, valamint télen a telelő emberkék. Azt hiszem, számomra a tavasz és az ősz a megkönnyebbülés évszakai lesznek. Ráadásul ősszel még kevesebb pókkal is találkozom, kevesebb a szúnyog. Nem mindig csak szenvedni kell, nem árt a dolgokban meglátni a szépet és a jót. Vicces, hogy ezt pont én mondom, aki egyáltalán nem boldog, sőt sokszor pesszimista vagyok... de valahogy mégis igyekszem mindig a jót látni mindenben. Általában negatív dolgokat mondok, belül mégis a pozitívat várom, vagy... olykor fordítva. Mindennek a pozitív oldalát kell nézni. Múltkor anyummal kb. 20 percet álltunk a vasúti átjárónál és háromszor is meg kellett állnunk. Olyan hülyén van ott megoldva a dolog, hogy 2 autó átment, sorompó, újabb 2 autó, sorompó, újabb sorompó, aztán utána tudtunk átmenni. Anyum ott idegeskedett, pedig nem siettünk sehova, haza tartottunk. Mondtam neki, hogy legalább árnyékban vagyunk és légkondis kocsiban. Amikor előrébb jutottunk, már nem voltunk árnyékban sem, de épp K-popot hallgattunk a telefonomon, ezért mondtam, hogy legalább jó a zene és nem sietünk sehova. Jó, annyira anyum sem idegeskedett, de nevetséges volt a helyzet. Jót szórakoztunk rajta. Néha nehezebb a helyzet. Néha nehezebb a jót megtalálni, de mindenben van jó, így van egyensúly a világban. Amíg van miért köszönetet mondani, sosem szomorkodhatunk. A boldogságnak mindig van forrása, csak meg kell találni kinek mi az. Főleg az olvasóim nem adhatják fel, mert ők érdemlik a legjobbat. Sokat köszönhetek ám nektek. Fontosak vagytok nekem. Mind a hármótok. LOL. Let's move on.

 + INFO: Elkezdtem V appon lefordítgatni a SNUPER videókat. Eddig három kész is van és szép lassan a többivel is elkészülök. Élvezem, mert 1: szeretem a fiúkat, 2: segíthetek másoknak, 3: gyakorolhatom az angolt. Tök jó érzés az is, hogy mivel miután leforítottad, a V app csapata átnézi nagyjából és ők odaírták a Self Cam videókhoz, hogy "Fansubs by Cassie". Kellemes, hogy valahogy odafigyelnek a munkámra. A fordítgatást Self Camokkal fogom kezdeni, aztán jönnek az élő adások. Még kezdő vagyok feliratozás terén és néha kicsit nehéz értelmesen megfogalmazni magyarul, amiket mondanak, de azért remélem élvezhető és tudok segíteni az angulul kevésbé tudó, magyar Swingeknek! [ V Live Open, Self Cam 3. évad: 1. rész, 6. rész ]

Tegnap volt a munkahelyi megbeszélés. Azaz nem is éppen megbeszélés, hanem egyszerűen csak szerződésközés, ügyintézés. Nem éppen úgy ment, ahogy azt vártam. Azt gondoltam, hogy a nő majd tájékoztat pár dologról azért a munkával kapcsolatban. Kérdeztem volna én, csak előtte még egy kavarodás történt, aminek köszönhetően újra változtak a dolgok. Az elejéről kezdve a sztorit, kb. 1-2 órakor aludtam el, egészen addig álmatlanul forgolódtam. A szerelem miatt, oh... LOL, nem... amiatt a tipikus indok miatt nem tudtam aludni, hogy a szervezetem hozzászokott az éjjeli módhoz. Gondolom ezen majdnem mindenki átesik a nyáron. Éjszakákat virraszt át, aztán amikor elkezdődik a korán kelés időszaka, az szenvedéssel jár. A gáz az volt a dologban, hogy 6:30-ra volt állítva az órám. Végülis felkeltem miután legalább 10-szer nyomtam az ébresztőt szundi módba. Oh, és az egy elengedhetetlen információ, hogy Suhyun hangjára keltem, ami segített. Az egyik műsorban, amikor szerepeltek a fiúk, mindegyikük külön mondott valami cuki szöveget ébresztő gyanánt. Persze Suhyun lelkesen, hangosan, szinte kiabálja, hogy "IREONA" ("ébredj fel") többször is, ami annyira imádnivaló. Még jó, hogy energiával feltöltve indul a napom neki köszönhetően. Mondjuk az idegesít, hogy a többiek belenevetnek és csatlakoznak. Nem azért, mert nem szeretem őket, de ha már ez Suhyun "ébresztője", akkor legyen csak az övé, ha a többiek is beleénekelnek, akkor az már inkább SNUPER. Sebaj, ez a hang mindenhogy imádnivaló. Mire magamhoz tértem, fél órám maradt összekészülni. Megijedtem, mert csak akkor tudatosult bennem, hogy 8-kor indulnom kell. Gyorsan felöltöztem, kávéztam, aztán elindultam. Bérletem sem volt, szóval út közben megálltam venni. Akkor még egész jó idő volt reggel, nem volt meleg, szóval nem volt vészes a buszra várni. Visszafelé volt szenvedés. Szerencsére 9-re megérkeztem. Amikor bementem, mondtam a nőnek, hogy miért jöttem, aztán adott egy csomó papírt, hogy az iroda előtti asztalnál üljek le és töltsem ki. Én azt hittem, hogy ott az irodában kell és majd megbeszéljük a dolgokat, de tévedtem. Kitöltöttem a lapokat. Egy csomó hülyeség volt köztük és némelyik annyira hivatalosnak hatott. Az is volt. Ez már egy munkahely. Szinte minden cselekedetemnek következménye van. Annak is, hogy mikor megyek ki vécére. Miközben töltöttem, kijött, hogy elvigye a bizonyítványaimat és lefénymásolja. Valami azonban nem volt nálam, méghozzá a legfontosabb: az érettségim. Úristen, annyira lesüllyedtem, hogy ennyire hülye vagyok, hogy komolyan azt nem hozom el, ami a legfontosabb. Az az egy kell manapság egy munkához... és anélkül bejelenteni se tud. Remek. Ekkora idióta is csak én lehetek. Kérdezte, hogy aznap vissza tudom-e vinni. Felhíavtam anyumat, hátha tud valamit, de nem tudott, így biztos voltam benne, hogy aznap nem tudom visszavinni, mert fogalmam sincs merre van. Miután kitöltöttem a papírokat, megbeszéltük, hogy mivel ők szabadságon vannak a következő héten, csak szeptember 5-én tudom vinni. Először is, esküszöm mindig szabadságon vannak. Legutóbb, mikor oktatásra mentem is szabadságon voltak. Jó egy meló, elfogadnám. Pláne, hogy az irodában ülnek egész nap a gép előtt és amikor bementem is zenét hallgattak. Álommeló lenne nekem, ha már a zene is megengedett. Senki nem innen kezdi azért... csak aki naaagyon befolyásos anyuci-apucival rendelkezik. Emiatt tehát a munkába állásom is tolódni fog. Valószínűleg 6-án már kezdek. Persze majd több kérdést is felteszek neki, amiket nem biztos, hogy tud, de én még annyira se. Kicsit ijesztő azért, hogy bemegyek első nap, konkrétan fogalmam sincs mit kell majd csinálnom és hogyan... vagy hogy hova megyek egyáltalán. Azért persze örülök annak is, hogy pihenhetek még egy hetet. Ha elkezdek melózni, tuti nem fogok már ennyit enni, mint most, szóval ezen a héten még hízok 1-2 kilót. Hazafelé, mint mondtam nagyon melegem volt és egy csomót vártam a buszra, de legalább a zene ott volt nekem. Szerencsémre pont hazaértem a SNUPER élő közvetítésére is, szóval mindenki boldog volt. Főleg én, hogy láthatom a srácaimat. A közvetítés közben egyébként pont a kedvenc NU'EST tagom, Aron is jelentkezett ugyanúgy a V appon, ezért telefonról ment a SNUPER, gépről pedig kb. 20 percben Aron. Legalább Aront értettem is. xD

Mozi [ 8/10 ] Dunaújváros [ 8/11 ] Macipark [ 8/12 ] Tévé [ 8/13 ]

Volt egy hét még augusztus elején, amikor anyum itthon volt. Azon a héten sok kedves élményben volt részem és végre kimozdultam itthonról. 10-én, kedden együtt mentünk el moziba. Itthon ültünk, aztán kitaláltunk, hogy nem is lenne rossz, ha elmennénk. Azonnal lefoglaltam a jegyet az "Amikor kialszik a fény" című horrorfilmre. Itthon elvoltunk, aztán miután elkészültünk nekiindultunk az útnak kocsival. Persze akkor kezdett el szakadni, ami azt jelentette, hogy még lassabb volt a forgalom. A jegyet fél órával a film előtt átt kell venni, azaz 17:45-kor át kellett volna vennünk, de akkor még az autóban ültünk. Amikor megérkeztünk, anyum engem kitett a Lurdy bejáratánál, beszaladtam a magassarkúmban, hogy ne vigyék el előlünk a jegyeket, pontosabban megmaradjon a helyünk. Amikor felértem, elég ideges voltam, mert nagy volt a sor. Annyira hülyeség, hogy a jegyeket és a kaját ugyanott kell megvenni. Emiatt halad mindig olyan lassan a sor. Végül, mikor én következtem, a csaj azt mondta, hogy már törlődtek a foglalások, de megvannak még azok a helyek. Meg is vettem két jegyet a legutolsó sorba. Amint anyum megérkezett, vettünk popcornt és teát, aztán egy kis várakozás után beültünk a terembe. A filmet nagyon élveztem. A mini-spoilerrel annyit elárulok, hogy én akkor ugrottam egyet, amikor a kissrácot behúzza az ágy alá, de amúgy annyira nem volt vészes. Valószínűleg azért, mert én már annyi horrorfilmet láttam, hogy mindig tudom mik történhetnek, amelyeket nagy eséllyel el is találok. A mellettem ülő srác akkorákat ugrott. Aranyos volt. xD Másnap 8 körül keltem, aztán pár óra múlva elindultunk Dunaújvárosba (én a BIGBANG-es dzsekimben). A mamám ott született és nőtt fel. Szeretett volna lemenni még a temetőbe a szüleihez, valamint az egyetlen olyan testvéréhez, akit szerettünk. A többi mind... hát... én nem ítélkezek, de nem a legjobb a kapcsolatuk. Annál a testvérnél, aki már pár éve elhúnyt, sokat nyaraltam és nagyon szerettem én is. Nagyjából egy órát utaztunk, aztán amikor megérkeztünk, én rögtön "találtam" egy cicát. (<<kép) Annyira édes volt! Olyan szelíd és, amikor felvettem, meg simogattam egy darabig, követni is kezdett. Annyira haza szerettem volna hozni, csak ez sajnos nem feltétlenül rajtam múlik és úgy tűnt, hogy nincs ott rossz helye. Általában így a temetőknél adnak enni a cicáknak, a hozzánk közelinél is ez a helyzet. A mostani cicám, Lucifer onnan van. Annyira rossz érzés volt, de végül sikerült elválni a cicustól. Rendbe tettük a sírokat, aztán Dunaújvárosban kocsikáztunk kicsit. Ugyanúgy 1 óra volt az út vissza, majd rendeltünk sushit, amit természetesen egyedül én faltam fel. Még jó, hogy rajtam kívül senki nem szereti a családban. Csütörtökön, azaz 12-én anyummal a Veresegyházi Medveotthonba látogattunk el. (kép>>) Az odaút vicces, fárasztó, hosszú és zavaros volt. A GPS be akart minket rángatni az erdő közepére. Szinte oda se találtunk. Már meg is kellett egyszer állnunk, hogy vécézzek...~ nem szívesen, de megtettem egy pihenőnél. Végül nagy nehezen - el sem hittük -, de odataláltunk. Nem tudom meddig voltunk ott, de elsétálgattunk egy darabig. Beszélgettünk, nézegettük a macikat. Annyira édesek voltak! A medvék mindig aranyosak és ok nélkül biztosan nem bántanak senkit. Akár meg is ölelnék egyet. Olyan jó lenne! Lehetett őket etetni mézzel... csak mézzel... erre a sok hülye ott etette őket almával, meg keksszel, meg mindennel. Sok gyökér! Alma még oké, de keksz? Persze, azt a tartósítószeres sz*rt add neki. Mérgezd csak magad, de az állatokat ne. Anyum hála az égnek rá is szólt egyre, aki kekszet akart neki adni. Voltak a macikon kívül mósomedvék is, nyuszik, farkasok, stb. Amikor a rénszarvas mellett sétáltunk el anyummal, jött egy okos nő a férjével, meg a gyerekeivel. Voltak kis rénszarvasok is, amire mondta a gyerekeinek, hogy "kecske". Anyummal visszatartottuk a röhögést, amíg el nem sétáltunk onnan. Kecske? Komolyan? De még ha nem lett volna kiírva 100-as méretű betűkkel, hogy "rénszarvas". Valamint amikor jöttek, ugyanaz a nő: "milyen érdekes állatok". Jaaa~ nem lát a gyerek minden karácsonyi filmben rénszarvast. Miután végigjártuk a parkot, beültünk enni, ami elég nagy szenvedés volt az elején. Sok volt a hangos, hülye gyerek. Már bocs, de azok voltak és a szüleik sem voltak képesek rájuk szólni. Egyre sz*rabb szülők vannak, akik egy "nem"-et nem mernek odanyögni a gyereknek, pedig ha mindent megenged neki többet árt, mint használ. Sokáig tartott, míg készen lett az étel, de naaagyon finom volt! Hazafelé beugrottunk a Tescoba és vettünk pár dolgot. Többek között egy (eső)kabátot nekem. Végül, szombaton rávettem anyumat, hogy elmenjünk és vegyünk egy új tévét. Egy ideje már voltak jó csatornáink, szóval jól is jött egy új tévé. Mióta megvettük az új tévét, mindig YouTube videókat bambulok rajta. Legtöbbször SNUPER-t és mostanában NU'EST-et, de persze minden más K-pop klipet is, vagy akár showkat. Jó döntés volt megvenni, hasznos számomra.

 + Találkozó Ninával [ 8/19 ] 19-én, pénteken Ninaa Budapesten volt, ezért az életben először sikerült találkoznunk. Ott volt a barátja is. Jól éreztem magam és a bejegyzéséből leszűrve ő is. Megmutatta a PokémonGo-t, amit - vessetek meg -, de nem találtam akkora számnak. Szóba jöttek a zenék, meg úgy minden és Jiyong születésnapját - amit addig olyan szépen figyelmen kívül hagytam - is megemlítette. Thank you! xD A WestEndben ittunk bubisteát. Oh, mennyire hiányzott már! Emellett sétálgattunk, beszélgettünk és még ha nem is csináltunk olyan sok mindent, jól megvoltunk. Még képet is sikerült csinálni a gyönyörű aluljáróban, amit láthattok Ninaa blogján, ha felteszi. :D Jó volt tapasztalni, hogy ez ismét egy olyan internetes ismeretség, ami való életben is működik. Ezért vágok pofán mindenkit, aki azt mondja, hogy az interneten történő ismerkedés nem valós. Én eddig minden netes barátnőmmel a való életben is ugyanúgy kijöttem, mint írásban. Sőt, egyeseknek - köztük nekem is - az interneten könnyebb ismerkedni.

Hamarosan megcsinálom a kihívást, amit Kira indított el és amire aranyos módon meg is hívott, valamint egy újabb bias tag-et is hozok. Addig is élvezzétek ki a maradék nyári szünetet és semmi búslakodás, szomorkodás! Lehet, a következő tanév lesz a legjobb az életetekben, nem tudhatjátok. Bármi megtörténhet. Bármi. Kitartás! Mondanám, hogy ne adjátok fel, de van egy amolyan láncreakció, hogy~ ha valamit igazán szeretnél, kitartasz, ha valamit igazán szeretnél, nem tudod elengedni, akármilyen nehéz, küzdesz érte és el is éred. Kellemes pihit és maradék hétvégét mindenkinek! Továbbra is legyetek kedvesek mindenkihez! (But I know you will, you guys are the best!) Kiseu cassieteddys! ♥

Annyeong everyone! Hogy vagytoook? Én még mindig elég sz*rul, de semmi gond, még mindig magasan tartom a fejem. Rajtam nem fogja meglátni senki, hogy nem vagyok jól. Itt a blogomon sem szeretnék panaszkodni, mert úgy érzem pár emberre hatással vagyok. Többeteknek segíthettem már és nem szeretném hogy itt is azt kelljen látnotok, hogy bloggernimnek milyen keserűségesen borzadályos élete van. Mesélnivalóm viszont van egy pár, úgyhogy inkább térjünk rá arra ahelyett, hogy panaszkodni kezdenék. Mosolyogni fogok rátok, hátha átveszitek ezt a szokást ti is. Ren pedig még mindig perfect, oh my f*cking gooood... ahhh.

Ultimate bias. Ezt a jelzőt eddig senkire nem használtam. Nem is nagyon éltem vele, számomra a bias szó is kicsit furcsa volt. Van egy olyan "betegségem" - vagy minek nevezzem -, hogy én sokszor a felkapott dolgok ellen vagyok. Nem mindig, mert vannak olyan alkalmak, amikor elismerem olyankor is, hogy jó valami, de legtöbbször nagyon zavar, hogy mások ezzel szemben nem kapnak elég figyelmet. Ez most lehet egy banda is, de akár valamilyen öltözködési stílus, eszme, bármi, ami éppen "trendi" és "menő". Például a "bias" szó is számomra olyan volt, mint mondjuk a "swag", "yolo" és társai. Nem voltam oda érte, de most, hogy mégis találtam egy olyan idolt, akit első helyre sorolhatok ilyen szempontból, kénytelen voltam megbarátkozni ezzel a kifejezéssel. A BIGBANG ugye számomra több idoloknál. Rájuk nem igazán tudok ilyen szemmel tekinteni, úgyhogy még Seungrit, vagy Daesungot sem tudom ilyen szempontból kiemelni, pedig ők a kedvenc előadóim. Az ultimate biasom azonban nem más lett, mint... *dobpergés*... Choi Hyunggeun. Húúú~ gondolom ezzel most nem mondtam senkinek semmit... na jó, talán 1-2 embernek. Ő Suhyun a SNUPER-ből, akit mostanában nagyon megkedveltem. Iszonyúan fontos lett számomra, mint idol és mint ember. Egy szerethető, zabálnivaló kis drágaság. Minden alkalommal elmosolyodok és vele nevetek, amikor nevetni látom, vagy akár hallom azt az idióta kacajt. Nagyon szeretném, hogy a SNUPER végre megkapja a jól megérdemelt hírnevet. Én biztosan segítek, ahogy csak tudok. Ők képesek voltak elérni nálam, hogy megint rajongjak valakiért. Szeretem ezt a 6 bolondot és legfőképp Suhyunt, a csapat vokalistáját és legidősebb tagját, az ultimate biasomat. Suhyun állandóan mosolyog és az a mottója, hogy "Először mindig másokra gondolj". Egy igazi imádnivaló ember, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. Főleg Woosunggal. Egyszerűen odavagyok a barátságukért. Annyira össhangban vannak mindig, hogy le sem tagadhatnák, hogy mind a ketten Mérlegek. Szuperül kijönnek és állandóan mindent egyszerre mondanak. Imádom őket együtt, na. Valamint a drága leader, Taewoong is egyre jobban bias-wreckerkedik itt nekem.

A fenti srácok mellett pedig egy új bandát kedveltem meg, ez pedig nem más, mint a NU'EST. Többször hallottam már felőlük, de eddig nagyjából 3 dalukat hallottam. Nem tudom miért, de ezelőtt nem figyeltem fel rájuk annyira, pedig most újrahallgatva a dalaikat, nagyon hülye voltam! A Face című dalt mindig is imádtam, de eddig valamiért elveszett a feledés homályában. Most megint hallgatgattam a Face-t és a többit. Rájöttem, hogy mekkora hülye voltam egészen eddig, hogy nem merültem el a világukban jobban. Sebaj, ami késik nem múlik. Azt viszont meg kell említenem, hogy a Pledis egy óriási barom állat, amiért nem szentelt rájuk elég figyelmet. Ha egy kicsivel jobban promotálta volna őket, biztos, hogy már a legnagyobb K-pop bandák között lennének, ugyanis a NU'EST nem egy olyan csapat, ami nem lenne erre kiváló "alapanyag". 100%-os dalok, 100%-os MV-k, 100%-os tagok, 100%-os csapatmunka, 100%-os minden. El sem hiszem, hogy ezt hagyták így elúszni. Nem kis potenciál van bennük, de a Pledis elég hülye volt ahhoz, hogy ne tudja ezt kihasználni. A Seventeen debütálásával pedig ez a helyzet csak rosszabbodott. Azért remélem még lesz lehetőségük bizonyítani, bár ez tényleg semmiben nem rajtuk múlik, hanem a hülye cégen. Annak kéne összekapnia magát. Számomra még ennek ellenére sincs semmi akadálya, hogy megkedveljem őket. A napokban showkat is néztem velük és valami eszméletlen, hogy mennyire édes az összes tag. Amikor kísértetházban voltak, egyszerűen imádtam Ren reakcióit... meg amikor Baekhoval a hullámvasúton kellett kirúzsozniuk egymást. Fantasztikus volt! Jót szórakoztam, az biztos. A kedvenceim, azaz biasaim, ugyebár, Ren és Aron. Egyelőre legalábbis, mert nagyon nehéz még döntenem. Mindegyik srác levett a lábamról.

Nem tudom hányan vettétek észre, de egy ideje nem elérhető a Facebook, Twitter és Instagram oldalam. Csak gondoltam bejelentem, hogy ne érjen meglepetésként senkit. Azt hiszem jobb, ha egy időre legalábbis elzárom magamtól a közösségi média néhány formáját. Egy kicsit furcsa úgy ébredni, hogy nincsenek onnan értesítéseim, meg furcsa az is, hogy nem írok ki, vagy posztolok semmit, de egyáltalán nem rossz. Egy kicsit szerintem néha mindenkinek szüksége lenne szünetekre. Természetesen ahogy látjátok nem vagyok 100%-osan elzárva tőle, hiszen a blogom is hozzátartozhat akár, de mégis valamivel kellemesebb anélkül a szenny nélkül tengetni a napjaimat, ami sokszor ott fogad. Legszívesebben a személyes Facebookomat is felfüggeszteném, de ha azon a felületen tudnak elérni az ismerőseim a leginkább, szóval az üzenetek miatt hagyom csak, de erősen gondolkozok annak a felfüggesztésén is. Ha valaki szeretne velem kapcsolatba lépni, akkor itt megteheti. Akár a chatben, a vendégkönyvben, írhat e-mailt is, vagy akár a többi az elérhetőségeimen, amiket az oldalmodulban megtaláltok. Az a baj, hogy nagyon sok olyan dolgot nézek a médián keresztül amit nem kéne és ezzel magamnak okozok állandóan nagyobb és nagyobb fájdalmakat. Mazochista vagyok, gondolom. Mégis most úgy döntöttem, hogy jót fog tenni egy kis pihenés ezek nélkül. A Facebook pedig sajnos még mindig ott van, szóval tájékozódni mindig fogok, csak azt nem használom igazán. Felnézek esetleg ha írnak, vagy jön egy-egy értesítésem, néha-néha fellesek, de ennyi. Jobb lesz nekem így. Még nem tudom meddig (19-e előttig biztos nem). Majd kiderül.

Addig is, amíg nem a közösségi médián lógok, van időm doramát nézni. Többé-kevésbé befejeztem a Goodbye Dear Wife-ot, ami nekem nagyon nem tetszett. A karakterek benne vagy gonoszak voltak, vagy unalmasak. Az egésznek a története is az volt. Nem igazán kötött le. Nem szép dolog ugyan és nem is szoktam ilyet csinálni, de már nem bírtam nézni, szóval beletekergettem az utolsó részbe, hogy mégis megtudjam mi lesz a vége. Ezután pedig végre elkezdhettem egy újat. Először a Pastát akartam elkezdeni, de ahogy láttam az nincs magyar felirattal, szinkronnal viszont igen. Úgy valahogy most nem volt kedvem elkezdeni, meg én doramát az eredeti hangján szeretem élvezni. Egyszer majd azt is megnézem, de most mégis egy másikat választottam. Azt a doramát, aminek a SNUPER énekli a betétdalát - igazából kettő ilyen van, de tegnap az Oh My Venust kezdtem el nézni. Mennyivel másabb, jobb! Még csak a második résznél tartok, de eddig tetszik! So Jisub tökély minden szempontból, már a Master's Sunban imádtam (bár ott jobb volt a haja). Shin Minah nagyon tehetséges színésznő! Igazán összeillenek ketten, még úgy is, hogy a női főszereplő "kövér"... bár ez számomra még mindig érthetetlen. Kicsit gondolom Betty a csúnyalányos beütése lesz a dolognak, ugyanis lefogy, meg minden, de szerintem így is szép, nem értem mi ez a nagy hűhó körülötte. Persze a lényeg, hogy meg legyen elégedve magával. Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még számomra és előre sajnálom, hogy csak 16 részes. Eddig nem okozott csalódást, már most leköt.

Kivel találkozom a Block B koncerten? Gondolom a legtöbbetekkel igen. Mondjuk még abban sem vagyok biztos, hogy én megyek. Nagyon szeretnék, de pénz kérdése is, ugye, a másik pedig a munka. Akkor már 100%, hogy dolgozni fogok és ott nem úgy megy, hogy csak úgy bármikor bármerre. Azért remélem tudok majd menni, mert eddig még nem jött olyan K-pop banda Budapestre, akikért oda is voltam. A Block B-nek sem vagyok a legnagyobb rajongója, de szeretem a srácokat, mert eszméletlen nagy formák és tehetségek, a dalaik pedig egytől-egyig zseniálisak. Örülök, hogy megtisztelik majd októberben a jelenlétükkel kis országunkat. Szuper szülinapi ajándék lesz! Amikor megtudtam, hogy jönnek, sikítottam... annyira édesen mondták a Budapestet... ráadásul a második helyen, London után. Köszönettel tartozom azoknak, akik részt vettek a MyMusicTaste-s kampányban, én ugyanis végig szkeptikusan álltam a dologhoz. Én is csatlakoztam már valamikor, de nem nagyon figyeltem erre oda. Minden kpopper nevében, köszönöm azoknak, akik küzdöttek ezért! Ha hiszel benne, akkor küzdesz érte és akkor el is éred, hiszen semmi sem lehetetlen. Hehe.

Először is...
Még sok-sok boldog születésnapot a mamámnak! ♥ { 0809 }
Hétfőn anyummal elmentünk vásárolgatni. Vettünk tortát és ajándékot a mamámnak, aztán este megünnepeltük a születésnapját hárman. Pezsgőztünk és beszélgettünk.

Az oktatások végeztével az orvost kellett már csak letudnom. Tegnap, azaz 8. hó 9-én, kedden 10-re kellett mennem... tök jól jött így össze~ hehe. Reggel csináltam kávét! Bizooony! Ha ezt Lilith és Elisha olvasná, szerintem tuti szakadnának, mert tisztában vannak vele, mennyire ügyesen csinálom. Persze szarkasztikusan ügyesen. xD Viszont hétfőn, amikor ajándékot vettünk a mamámnak, vettünk egy új kávéfőzőt is, amivel már nekem is megy a kávékészítés. Kicsit vízízű lett, mert kevesebb kávét tettem bele, de a mai nagyon jó sikerült. Egy kis beszélgetés után elindultunk. Anyum elvitt kocsival, aztán meg is várt a rendelő várótermében. A doktornő nagyon kedves és szimpatikus volt. Leginkább csak kérdezgetett, hogy volt-e műtétem, ilyen-olyan betegségem, vagy esetleg van-e. Ilyen volt a nagyrésze, miközben el is beszélgettünk. Más nem volt ott, szóval nem tartottam fel senkit. Megmérte a vérnyomásom, pulzusom, aztán látásvizsgálat következett. Két papírt kaptam, aztán végeztem is. Arra figyeltem fel, hogy szinte végig nemmel feleltem. Nekem tényleg semmi komolyabb bajom nem volt soha. Oké, azon kívül, hogy majdnem megfulladtam kiskoromban az orrmandulám miatt, meg azon kívül, hogy allergiás vagyok, nem nagyon vannak komolyabb betegségeim. Legalábbis nem tudok róluk. Ezután anyummal beültünk a KFC-be, ahol szokásos módon ittunk egy-egy Mojitót, majd hazajöttünk. Itthon elég sz*ul éreztem magam, sokat sírtam és akkor döntöttem el, hogy nem fog ártani ha egy ideig nem leszek elérhető pár helyen... pontosabban én nem érek el különféle tartalmakat. Délután viszont hívtak a cégtől. Megbeszéltem a nővel, hogy mik a további teendőim, ugyanis pont végeztem az orvosnál is, szóval már csak az volt hátra, hogy felkeressem őt, de megelőzött. Kérdezte, hogy mikor tudnék bemenni, hogy megírjuk a szerződést és megbeszélünk mindent. Mivel a szerződés után már rögtön munkába kell állni, én pedig még szeretném kiélvezni legalább ezt a nyarat, ugyanis több ilyen már nem lesz, abban állapodtunk meg, hogy augusztus 26-án, pénteken megyek be 9 órára. Elvileg 11-kor végzek majd. Nem tudom mi fog 2 óráig tartani, de annyit tudok, hogy megbeszélés lesz, szerződéskötés, valamint kapok egy kártyát és azt is el kell intézni. Végül úgy lett megbeszélve a dolog, hogy habár 26-án meglesz minden, de szeptember 1-jén állok majd munkába. Izgulok és kicsit félek, de ez természetes. Egyelőre igyekszem kiélvezni ezt a pár hetet, ugyanis míg az iskolások sírnak, hogy mindjárt jön a suli - jaj de rossz lehet -, nekem több nyári szünetem nem lesz az életben.

Erre a hétre meg is vannak a terveim, ha már a nyári szünetről és annak kihasználásáról van szó. Kihasználása? Haha, persze. Ránézek a teendőim listájára az oldalmodulban és annyira szépen "pipátlan" az egész. xD Semmit nem csináltam, csak itthon ültem egész szünetben, de nem panaszkodom, ugyanis ezután nem biztos, hogy tudok majd ennyit "semmit csinálni". (Jaj de Hungarian volt ez a mondat.) Ezen a héten anyum szabadságon van, én meg kihasználom ezt, hogy végre elmenjünk valahova. Hétfőn együtt vásároltunk, kedden elvitt a dokihoz és együtt KFC-ztünk, ma pedig moziba fogunk menni este 18:15-re. Az "Amikor kialszik a fény" című horrot fogjuk megnézni. Elvileg jó film, én jókat hallottam róla. Pont a napokban akartam megnézni neten, ugyanis nem gondoltam, hogy lesz rá alkalmam moziban, de mivel mindegyik csak kamerás minőségben volt fent, ugy nem volt kedvem hozzá. Örülök, hogy nem tettem, mert ma este együtt fogjuk megnézni anyummal és ez tök szuper! Régen voltunk már együtt moziban, pedig kiskoromban sokat jártunk együtt a Lurdyba mozizni. Most is oda megyünk. Holnap leutazunk Dunaújvárosba, mert a mamám már régóta kérleli anyumat, hogy vigye le. Most eljött ez a pillanat is. Sokat voltam már ott is, mert a mamámnak az a szülővárosa... vagy faluja, mert akkor még falu volt, és Dunapentele, majd Sztálinváros, végül megkapta a mostani nevét. Sokat nyaraltam lent gyerekkoromban a mamám testvérénél. Sajnos pár éve elhúnyt, pedig csodálatos ember volt, csak a halál nem eszerint válogat. Holnap elmegyünk ott a temetőbe és még gondolom máshova is, de ha esetleg nem, nekem az is megfelel. Szeretek utazgatni és élvezni fogom, hogy kimozdulok végre itthonról. Pénteken pedig lehet, hogy elmegyünk a Maciparkba... vagyis a Veresegyházi Medveotthonba, szintén anyummal. Ez még nem 100%, de én nagyon szeretném ha összejönne, ami gondolom egyik olvasómat sem lepi meg. Imádom a medvéket és szerintem már többször voltam ott, de hogy tudnám megunni a drágáimat? Sehogy!

Erre a hétre ezek a terveim, a továbbiakban pedig valószínűleg leginkább itthon leszek és egy életre kipihenem magam, hogy aztán elkezdődhessen a felnőtt életem és minden azzal járó negatívum és... pozitívum, ha van. További kellemes nyári szünetet és nyarat kívánok! Remélem nektek szuperül és izgalmasan telt az eddigi része, vagy legalább egy jót tudtatok pihenni! Legyetek kellően rosszak, de mégis a legjobbak, ahogy mindig! Kiseu~!

Mielőtt elkezdenétek olvasni a 10 napos kihívást, muszáj meglesnetek ezt a videót. Az A.KOR Ahn Jiyoungja, azaz a csapat leadere nyűgözött le mindenkit az I Can See Your Voice-ban. Annyira csodálatos hangja van, hogy még a hideg is kirázott miközben hallgattam. Megérdemli a figyelmet, mert nem mindennapi tehetség! Nem véletlenül hangoztatom állandóan, hogy a tehetség nem hívnévtől függ!

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?) - 2. nap (Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?) - 3. nap (Szeret / Nem szeret lista) - 4. nap (Kedvenc idézet) - 5. nap (Gondolatok életről és halálról)

6. Kedvenc emlék?
Nagyon sok van, nem tudnék egyet kiemelni. A legjobbak azok, amikor még minden rendben volt. A 12. oszály körüli időszak volt a legjobb az eddigi életemben a sok fájdalom ellenére is, mert akármekkora fájdalmat okoz Ő, boldogságot is, ráadásul akkor voltak mellettem igazán az emberek. Akkor mindenkivel jóban voltam és sok-sok szuper emlékre tettem szert a barátaimmal. Most hirtelen az jut eszembe, amikor a 19. születésnapom alkalmával elmentünk a Horror Hotelbe és ott a Fürész témájú szobából kellett kijutnunk. Akkor lehettem talán a legboldogabb, ahogy körülvettek a számomra legfontosabb emberek (minusone). Akkor senkinek nem volt más fontosabb, minthogy az én születésnapomon megjelenjen és velem ünnepeljen. Ugyanez a 18. születésnapom, a limuzinozás a szeretteimmel, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel. Amikor lenn voltunk a Balatonon Yuna dongsaenggel, aztán Sabine dongsaenggel. A sok megunhatatlan, véget nem érő beszélgetés Mimivel. A Mayvilles szerepjátékozások, az emberek akiket ott megismertem: Jayna, Hachi. Az a sok ottalvás Elishánál, amikor rendeltük a pizzákat, órákat tököltünk mire kiválasztottunk egy horrorfilmet, de végül úgyis végigbeszélgettük az egészet. Az együtt ivások, amikor egyszer nála voltunk és véletlenül hozzám rendeltük a pizzát. Az a csodás emlék, amikor Lilithtel elmentünk a Cat Caféba, aztán a nyár közepén eleredt az eső, mi pedig elmondhatatlanul élveztük. A Deákon még be is ugrottunk abba a lábáztató medencébe, holott nem szabadott. Amikor Lilith itt aludt, napokat, heteket töltött itt, amikor állandóan egymást szívattuk a másik szerelmével. A bubisteázások. A banda Katievel, Lisával és Karennel, amikor 4-en elválaszthatatlanok voltunk. Mindannyian különbözőek, de mégis a legjobbak voltunk együtt. A környezetgyakorlat órák a bolondos osztályfőnökünkkel. Amikor Katie kisminkelt, Lisa meghallgatott, Karennel a Starbucksos hagyomány. Ahogy mindegyikük támogatott és mellettem állt, ahogy csak tudott. Amikor anyummal Győrben egy 4 csillagos hotelban tölthettünk el pár napot és együtt fel is ültünk egy hullámvasútra. Az olvasóim, amikor írnak nekem és megköszönik, hogy segítek nekik, az külön mindegyik egy jó emlék. Sorolhatnám még tovább mennyi embernek vagyok hálás, hogy megszépítették az eddigi életemet, de sosem érnék a végére. Ha bármelyik volt barátnőm azt hiszi én ezeket elfelejtettem, nagyot téved. Ha bármelyikük azt hiszi haragszom rájuk és őket okolom, nagyot tévednek. Még mindig a legnagyobb értékként örzöm ezeket az emlékeket a szívemben, és ez így is marad örökre. Köszönök nekik mindent!

Sziasztok! Bizony, megint megkaptam ezt a díjat, aminek örülök, mert ugyebár én örömömet lelem az ilyen kis tesztekben. Szeretek kérdésekre felelni... és akár egozmusnak tűnik, akár nem, leginkább magamról... viszont azt is csak itt. Személyesen nem szeretek magamról beszélni, itt a blogom viszont ezért van nekem, hogy többek között a saját gondjaimról és mindennapjaimról írjak. Az látogatóimat pedig jobb esetben ez még érdekli is. Ha szimpatikusnak találnak, akkor esetleg olvasni is elkezdenek. Remélem sokatoknál lejátszódott már ez a folyamat... bár azért annyira nem hiszem, hogy sokan kíváncsiak rám. Mindig így vagyok vele és tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok akkora szám, de néha körbenézek és rájövök, hogy azért engem elég sokan támogatnak. Vagy nem? Nem számít, jól esik a pozitív visszajelzés. Köszönöm mindenkinek, aki aktívan támogat és mellettem van, nem csak "melegedni" jár ide. Kirának pedig ezt a díjat köszönöm szépen! Én megjelöltem őt, ő pedig visszajelölt. Tack! (Köszönöm svédül.) Ha nem gond, nem írnám ki újra a szabályokat és egyebeket. Ha érdekel, kattints ide és olvasd el az előző bejegyzésnél. Nem írok új kérdéseket és eredetileg nem akartam megjelölni senkit. Hogy miért? Mert egy olyan érzésem van, hogy azzal egy végtelen körforgás indul el... márpedig a természet rendje, hogy egyszer mindennek vége kell, hogy legyen. A másik ok pedig, hogy csak pár embert akartam kihívni erre. A többiek még nem nyalták be magukat eléggé nálam. lol... Just kidding, időközben feltűnt két személy. Az egyik Sae, akiről tudom, hogy nem gyakran lesz bejegyzése, de így legalább eggyel több oka lesz írni. A másik személy A. Megjelölöm őket ugyanazokkal a kérdésekkel, amiket az előző bejegyzésemben leírtam. Éééés most még 11 tényt írok magamról, mert belőlem ugyebár soha nem elég.

  random tény: a svédeknél van egy "kávészünet" nevű kis szokás, ami náluk a "fika" megnevezést kapta. (sorry)

Kérdések

01. Mi vett rá a blogolásra?
Már nem igazán emlékszem. 2009-ben kezdtem el blogolni. Akkoriban még csak szórakozásból irogattam a blogspoton. Mindig szerettem volna naplót vezetni, hogy majd egyszer vissza tudjam olvasni. Sokszor próbálkoztam vele, de az annyira nem kötött le. Ötletem sincs miért. Talán jobban szeretem, ha meghallják a hangomat és van kinek beszélnem, nem csak a levegőbe írok. 2009-ben csináltam az első blogomat, aztán áttértem G-Portálra. Azután sem ezt azt oldalamat alkottam még meg. A Diamondteddy.gp csak 2011 nyarán született meg és ezzel meg is találtam önmagamat. Először nem sok olvasóm volt, sőt szinte senkit nem érdekelték az írásaim, de mégis kitartottam, mert szerettem ezt csinálni és szerintem valamilyen értelemben ez ki is fizetődött. Amikor rájöttem, hogy ezzel még sok embernek segíthetek is, vagy motivációt nyújthatok, akkor még jobban belehúztam, mert észrevettem, hogy itt már nem csak én vagyok a lényeg. Most a visszatérésem alkalmával a cassieteddyjeim vettek rá újra a blogolásra.

02. Ha csak egy személyt lehetne választani, ki lenne az a családodból? Ki áll hozzád legközelebb?
Anyum. Apámat nem ismerem és így a közeli családból ő az egyetlen, akivel a legtöbbet vagyok.

03. Melyiket részesíted előnyben, energiaital vagy kávé?
Nehéz választanom, mert... fú, most megkívántam az energiaitalt, de az nincs itthon, szóval lehet kávézni fogok. (Igen, ilyenkor. Nálam nem használ semmit. Múltkor olyan jót aludtam kávé után.) Szóval azért olyan nehéz választanom, mert úgy kezdem a reggeleket általában, hogy megiszom egy-két pohár kávét. Egyet itthon, aztán lehetséges, hogy veszek az automatából a suliban. Ha viszont nem kávét veszek, akkor energiaitalt iszom a suliban egész nap. Képes lennék azon élni, mert nagyon szeretem az ízét mind a kettőnek, csak sajnos nem valami egészségesek nagyobb adagban. Víz, kávé, energiaital, tea - szinte csak ezeket iszom.

04. Ha egy napig büntetlenül azt tehetnél, amit szeretnél, mit tennél?
Hú, ez egy jó kérdés. Elgondolkodtató. Egy csomó választási lehetőségem lenne, de magamat ismerve tuti kirabolnék egy gazdag köcsögöt, akit kicsit sem sajnálnék, hogy ezáltal sok pénzem legyen, amiből eljuthatok Jiyonghoz. Emellett azért ruhákat, meg jó cuccokat is lopnék. Nem csak magamnak. Robin Hoodosat játszanék kicsit. Ezután fegyvert szegeznék a kedves miniszt... oké, ezt nem írom le, mert valaki rátalál, aztán pártellenségnek nyilvánítanak és - jobb esetben - lecsuknak. (Lassan megint itt tartunk, igen.) Egyébként nem azért tenném azt, hogy lelőjem, csak egy csomó jogszabályt vezettetnék be és töröltetnék el általa.

05. Hiszel a lélekvándorlásban?
Igen, hiszek. Én mindig is abban hittem, nem a mennyországban vagy a pokolban. Annak nem látom túl sok értelmét, bocsi.

06. Sportolsz valamit? Ha igen, mit? Ha nem, miért?
Sajnos nem. Már ha az itthoni szobabiciklizés nem számít annak. Régen táncoltam... még jó régen és nagyon szerettem. Nem felvágni szeretnék, de én voltam a csapat legjobbja és állandóan elöl álltam, hogy a tanár mellett engem is tudjanak figyelni, ha nem tudnak valamit. Vezető voltam és mindenkinek segítettem. Többször fel is léptünk. Ezután a tanárom elment és igazából az ő lelkén szárad, hogy nem táncolok már. Amiatt még kiléptem és azóta nem is sikerült új helyet találom. Most nem tudom hova menjek, pedig nagyon szeretnék újra táncolni járni. Ha már sportról van szó, akkor kung fuzni is nagyon szeretnék, de azzal is úgy vagyok, hogy fogalmam sincs hol kezdjek neki. Egyébként más sport nem igazán érdekel.

07. Milyen műfajú bandákat kedvelsz?
Mindenfélét. A legtöbb banda, amit hallgatok és szeretek k-pop stílusú, de egyébként tényleg mindenfélét.

08. Mennyi könyvet olvastál életedben?
Nem tudom. Nem számoltam még, de nagyjából 10-15-öt. Régebben voltam az a nagy olvasós. Mostanában sajnos már nem nagyon van se hangulatom, se időm hozzá.

09. Fogadjunk, hogy neked is van/vannak plüssállataid. Mik azok?
Naná, hogy vannak. Omg. Soroljam fel? Nagyon sok van. Egy óriásmalaccal és Jiyongmacival alszom. Emellett van sok plüssmacim, van pár plüsscicám is, aztán... róka, tehén, répa, eper, brokkoli, borsó, nyuszi, zsiráf, kutyus, stb.

10. Milyen gyűjteményed van?
Már nem gyűjtöm egyiket sem, de a gyűjteményeim még megvannak: öngyújtók, LPS állatkák és bizsuk. Egyedül a bögréket szerzem be még előszeretettel, de azt sem direkt ebből a szándékból. Egyszerűen csak szeretem a bögréket.

11. Nézz körül a szobádban (ha épp ott vagy, ha nem akkor menj be :D) Írd le az első dolgot, ami eszedbejut róla.
Sz*r. Utálok itt lenni, ez nem az otthonom. Az otthon nem egy hely, hanem egy érzés, amely inkább személyekhez köthető. Nem akarok már itt lenni. Elegem van. Vele szeretnék lenni.

11 tény rólam

 ▪ Egyszer elvittem suliba a távirányítónkat véletlenül.
 ▪ Azt tervezem miután letettem az OKJ vizsgát, hogy egy ideig kimegyek Angliába dolgozni. (Van is ott ismerősöm. Remélem összejön.)
 ▪ Szeretem a régebbi zenéket. A Grease és a Hair dalaiért odavagyok.
 ▪ Egy műpóktól is képes vagyok sírva fakadni. Attól is félek.
 ▪ Jól bírom a fájdalmat. (Fizikailag.)
 ▪ Még régen volt, hogy anyum, nevelőapum és én elmentünk csak úgy autóval ide-oda. Például egyszer Ópusztaszerre. Nagyon hiányoznak azok az idők és szeretnék újra átélni ilyeneket, ezúttal Jiyonggal.
 ▪ Egyedül az állatokhoz vagyok képes feltétel nélkül kedvesen hozzáállni. Ez nem újdonság, mert minden állatot szeretek, de nagyon csípem a malacokat (nem csak a törpemalacokat) és az elefántokat. Mind a kettő okos és érzelmes.
 ▪ Imádom a vidámparkokat. (Legfőképp a durva hullámvasutakat.)
 ▪ Kiskoromban azt hittem, hogy a tévéből látnak engem az emberek.
 ▪ Továbbá azt, hogy minden nemzet külön bolygón él.
 ▪ Nem igazán vagyok oda a gyümölcsökért, viszont a zöldségeket imádom.