IT'S MA BDAY ! Oké... már nem, de pár napja az volt. Október 16-án. Már jó ideje nem írtam bejegyzést, ami annak köszönhető, hogy az életem nagyon bonyolult lett és manapság a legnehezebb dolog számomra, hogy összeszedjem a gondolataimat. Whatever... elmesélem most gyorsan, hogy kik fordultak meg az életemben... úgy mostanában. Kezdeném azzal, hogy vannak kollégáim, akikkel jobban kijövök, mint a többivel, bár még barátnak nem sorolom be őket. Amúgy is nehéz nálam elérni azt, hogy barátként tekintsek valakire, azok után, ahányszor már elhagytak. Szóval van pár jófej kollégám, akiket szintén nem szeretnék név szerint emlegetni, mert túl sok van ahhoz. Alapvetően amúgy is mindenkivel kijövök, akivel ki szeretnék. Akivel pedig nem, az számomra nem több a O₂-nél... azaz a levegőnél. Oké, amúgy a levegő több mindenből áll össze, de AH~ whatever. Trixi a legjobb barátnőm. Nagyjából egy éve ismerem már, de nagyon sok mindent éltünk már át együtt. Elég szomorú, hogy egy másik városban él, vonattal nagyjából 2 órára Budapesttől... de általában minden hónapban találunk legalább egy napot, amikor vagy ő jön fel, vagy én látogatok le hozzá. Ilyennek látok én egy igaz barátságot. Nem kell állandóan egymás seggében lógni, meg... igazából nem tudunk... de mégis megmarad ugyanolyannak a kapcsolatunk. Az ő kedvenc bandája a Beast / Highlight, a drágája Yoseob. Az enyém ugye - a Bigbang mellett - a Snuper... és tavaly nyáron még jöttek Londonba. Egészen pontosan egy koreai fesztivál volt, ahol fellépett az Exid, a Knk, a Highlight és a Snuper. Mind a kettőnk kedvence! Na... ott kezdődött igazán a barátságunk. Amikor megtudtuk ezt a hírt, még nem voltunk jóban olyan régóta, de mégis eldöntöttük, hogy együtt megyünk. Igazi élmény volt számunkra. A mai napig fel sem tudjuk fogni, hogy igazából megtörtént. Most pedig... megyünk vissza Londonba... egészen pontosan 5 nap múlva. Anyum is jön. Nekem ugye a kedvenc városom London és bármikor szívesen megyek oda. Október végére kaptam szabit, úgyhogy azt gondoltam, hogy ott is ünneplem a szülinapomat két olyan személlyel, akik a legfontosabbak számomra: anyum és Trixi. Így hát hárman utazunk is pár nap múlva. Az Instagramomon egyébként, ha bekövettek, majd teszek is ki képeket, amiket láthattok. Uh... na a barátokra... azaz a mindenféle emberi kapcsolatokra visszatérve. A srácok... meg egyebek...

Lesznek olyan témák, amikre lehet, hogy majd pár későbbi bejegyzésemben részletesebben is kitérek, vagy még beszélek róla, egyelőre azonban csak említéseket teszek azokról, akikkel találkoztam, vagy amik történtek velem. Pár személy annyira nem tett rám mély benyomást... némelyikük azonban örök életemre megmarad az emlékezetemben. Zennel szakítottam... június 30-án. Hivatalosan azon a napon váltunk el egymástól, amikor élőben is megbeszéltük és jeleztem neki, hogy én biztosan nem akarom újra kezdeni. Viszont üzenetben ő vetett véget a dolgoknak (amit aztán később meg is bánt). Június elején megismertem egy koreai srácot. Sungeunnek hívják (legalábbis a blogomon) és ő egy olyan személy, akire örökké emlékezni fogok. Rengeteg szebbnél szebb emlékem van vele. Három hónapot töltöttünk együtt - az egész nyarat. Ő éreztette velem mi is az a fogalom, hogy "nyár", amiről annyit beszélnek az emberek. Az eddigi nyaraim nem voltak túl emlékezetesek, legalábbis semmi különleges nem történt. 2018 nyara ellenben mindig meglesz a kis buksimban. Nem csaltam meg Zent. Írtam neki június elején, hogy van egy koreai srác, akivel találkozhatok-e. Mondtam neki, hogy barátok vagyunk és eszemben sem volt vele csinálni semmit, amíg párkapcsolatban éltem. Zen egyszerűen csak besértődött és annyit írt flegmán, hogy "go". El is mentem találkozni vele. Az első alkalommal a Deákon találkoztunk, ittunk egy-egy limonádét, majd a Cat Cafe-ban kötöttünk ki. Neki is a macskák a kedvencei, így mind a ketten jól éreztük ott magunkat. Egyébként számomra annyira vonzó egy férfi aki imádja a macskákat. Visszakanyarodva... semmi nem volt köztünk. Egymáshoz sem értünk, még egy kézfogás sem volt. Azt hittem többet már nem találkozunk, ám nem így lett. Aznap este írt Zen, hogy csalódott bennem és kezdte a szokásos szövegét arról, hogy mennyire nem támogatom, dráma dráma dráma dráma... hisztizett össze-vissza, hogy megint mennyire gonosz vagyok. Végül írta, hogy "we are done". Egyáltalán nem válaszoltam a regényére. Elkönyveltem magamnak... és őszintén szólva meg is könnyebbültem. Teljes mértékig uralkodni akart felettem, kisajátítani... még a barátaimra is, Trixire is... nem... mondok jobbat: anyumra is féltékeny volt szinte. Nem. Ha egy párkapcsolatban vagyok, én nem csalok meg senkit, ez 100%, de nekem kell egy bizonyos mértékű szabadság. Nem bírom azt elviselni, ha valaki uralkodni, rendelkezni akar minden mozdulatom felett. Arról nem beszélve, hogy ő... neki nem lehetett nemet mondani. 18+ // Sokszor azért feküdtem le vele, mert nem fogadta el, hogyha én nem akartam, úgyhogy inkább belementem, mert sokkal hamarabb túlléphettem a dolgon és "mehettem a dolgomra". Nem is emlékszem olyanra, hogy bármikor én akartam volna és nem ő. // Mindenesetre, amikor elváltak útjaink és ezt megbeszéltük, ő visszakozni akart, újrakezdeni, de én egyértelműen nem. Az az igazság, hogy az én hülye személyiségemmel mindenkit boldoggá akarok tenni és nekem elviselhetetlen, ha megbántok valakit. Nagyon kellett küzdenem, hogy erős maradjak és nemet mondjak. Rosszul esett és sírtam is miatta, mert nem szerettem volna, hogy szomorú legyen. Mondtam is neki, hogy mind a ketten jó emberek vagyunk, de párként nem vagyunk jók. Részemről békében történt az elválás... majd egy hónapra rá írt instagramon egy elég negatív hangvételű üzenetet, hogy én tényleg csak időpocsékolás voltam és hogy köszöni istennek, hogy időben vége lett. Nyugtáztam. Nem válaszoltam rá. Én még mindig követem őt instagramon például, ő engem már nem, bár abban is biztos vagyok, hogy a barátai akik még mindig követnek, megmutatják neki a posztjaimat és a sztorijaimat. Reménykedem azért, hogy nem, mert én nekem a szép emlékek megmaradnak, de ő már O₂ számomra.

Na de ezután jött ugye Sungeun, akivel szintén sok mindenen mentünk keresztül. Az a három hónap - még ha nem is mondtuk ki konkrétan -, kapcsolat volt. Ő is érezte ezt, biztos vagyok benne... ettől meg is rémült. Voltak veszekedéseink. Némelyik intenzívre is sikerült. Emellett azonban rengeteg volt a csodás pillanat. Együtt utaztunk el például Olaszországba. Először Milánóba, majd onnan vonattal Rómába. Legszebb emlékeim egyike az az utazás... akárcsak még jópár vele töltött pillanat. Azonban egy nagyon nagy gond az volt, amit nem mondok ki, páran tudják, az éppen elég is... csak úgy fejezem ki magam, hogy három a magyar igazság. Really? Lol... sebaj, mondjuk így. Emiatt el lehet ítélni engem, bár aki eddig utált, ezután is fog, aki meg kedvel, hát... who knows. Mindenesetre nekem nincsenek titkaim. Tettem pár rossz dolgot, soha nem voltam szent és nem is szeretnék az lenni. Mégis... a nagyobb felelősség az ő oldalán van. Augusztus 31-én visszament Koreába. Azóta csak kakaon szoktunk párszor beszélgetni... onnantól pedig az ő dolga minden. Jövőre viszont, ha megyek ki Koreába, az biztos, hogy találkozni fogok vele. Megígért valamit, amit mindenképp be kell tartania. Volt már a katonaságban és egy viszonylag felettesi poziciót látott el. Ott megismert egy férfit, aki most ott valamilyen vezető, ahol Jiyong katona. Nyilván nem biztos semmi... azt viszont megígértettem vele, hogy bevisz legalább arra a helyre... és jelenleg ez a legnagyobb reménysugár számomra.

Augusztusának közepén elég csúnyán összevesztünk Sungeunnel és úgy is volt, hogy megszakad a kapcsolatunk. Akkor nagyon kivoltam. Még a munkában is sírtam, mert nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Eredetileg akkor 8-9 körül végeztem, de éjfélig ott ültem a pihenőben és alkalmazásokon próbáltam találni egy srácot, akivel találkozhatok. Sikerült. Egy kínai sráccal kezdtem beszélni. Semmiképp nem akartam hazamenni, ezért megbeszéltem vele, hogy találkozzunk a Deákon. Kérdezte, hogy mi van ha találkozunk és elad az indiaiaknak szexrabszolgaként. Azt válaszoltam rá, hogy még az sem érdekel. Másnap egy srác utazott Budapestre. Ő koreai és szintén mély benyomást tett rám. Három napot töltöttünk együtt, ami alatt sokat beszélgettünk és sétálgattunk a városban. Elmentünk magyar étterembe, sétáltunk a várban és a Szabadág-hídon söröztünk. Nagyon jófej, marhára helyes (amit anyum is kijelentett, amikor meglátta) és megbeszéltük, hogy továbbra is ápolni fogjuk a barátságot. Ez azonban nem így történt. Miután tovább utazott - mert éppen világkörüli expediciót tartott, vagy mittomén -, Vietnamban újra összejött az exével. Amikor ezt megtudtam, közöltem vele, hogy ne keressen többé. Majd talán akkor írjon nekem újra, ha valami nagyon SOS dolog történik, illetve amennyiben szakított azzal a p*csával. Egyébként hagyjon békén. Valamit még írt instán, de azóta sem néztem meg. Nem. Én nem fogom megint átélni azt, amit Sungeunnel. Elég fájdalmas volt egyszer is. Ettől függetlenül viszont jól éreztem magam vele, amit azért nem felejtek el, vagy törlök ki.

Ezek után... lassan eltelik két hónap. Beszélgettem más srácokkal is. Illetve az egyik kollégám elkezdett kedvelni, ami szomorú, mert én nem érzem ugyanazt. Azért is rossz, mert kedveltem, mint barát, csak egy kissé elrontott mindent ezzel. Párszor iszogattam a jófej kollégáimmal, a szülinapomat is megünnepeltem velük október 12-én. Oda szerencsére pár olyan kollégám is jött, akikhez közelebb állok - akár barátok is. Annak például nagyon örültem. Az egyik k-pop buliban - ahova egy barátnőmmel mentem - még megismerkedtünk négy koreaival. Átmentünk hozzájuk. Ők csak utazgattak erre és kivettek egy egész házat négyen. Az szintén egy nagyon szép emlék. Nem történt semmi, de egészen reggel nyolcig beszélgettünk kettőjükkel. Ittunk sojut is, majd olyan 11-ig aludtunk. Reggel főztek nekünk, beszélgettünk, hülyéskedünk. Azután pedig elvittek egy kávézóba. Szuperül telt az a két nap.

/// Wassup nowadays ///

Október 14-én Trixivel, Minaruval és az ő anyukájával egy Koreai családi fesztiválon vettünk részt. A fesztivál nem volt jó... mégis örülök, hogy elmentem rá. Az egész napom úgy kezdődött, hogy felkeltem... ő... jó korán. Hogy miért? Mert van Koreában egy srác. Gondoltam itt teszek róla említést gyorsan. Vele megbeszéltük, hogy amikor megyek ki Koreába, akkor pár hetet nála fogok tölteni, mielőtt elkezdek dolgozni Szöulban. Ő Szöultól nagyjából 2 órára lakik egy másik városban. Nagyon sokat beszéltünk, szinte mindennap videótelefonáltunk, vagy csak sima hívásban beszélgettünk. Nagyon megkedveltem, ám az a probléma - amit az elejétől fogva megpróbálok ignorálni, hátha változik -, hogy úgy érzem részben ugyanaz a helyzet nála, mint Zennél. Ki szeretne sajátítani kicsit. Tegnap mikor anyummal beszélgettem a magánéletemről, mielőtt említettem volna, hogy ezt érzem, ő is rávilágított. Nem maradtak kétségeim. Kedvelem, azonban mondtam neki, hogy nem szeretnék kapcsolatot addig, amíg nem találkozunk. Élőben majd meglátjuk, hogy hogy működnek a dolgok. Ezt ő nem igazán érti meg, sajnos. Ő már most úgy érzi, hogy szeret és van, amikor barátnőjének szólít. Az a baj velem, hogy - mint már említettem - én senkit nem akarok megbántani, szóval csak írom neki, hogy nem hivatalosan. Bár már többször mondtam, hogy majd csak személyesen próbáljuk meg a dolgokat komolyabbra fordítani, nem fogadja el. A napokban pedig, hogy nem írtam vissza neki rögtön, azonnal kiakadt és írta, hogy pedig ő bízott bennem, változtam, satöbbi. Tényleg fontos nekem, de én nekem lehet, hogy ez sok. Pár napja, hete még többet beszélgettünk, viszont ahogy neki is mondtam... nagyjából egy év alatt, amíg nem találkozunk, sok minden történhet. Velem történt is.

Aznap először Trixivel találkoztam. Átjött hozzám és hozta magával az ajándékomat is, amit egészen a szülinapomig ki se bontottam. Addig a napig egyiket se... van olyan amit a mai napig nem. Például a srác ajándékát, aki Koreában van. Ő is küldött nekem. Nincs pofám kinyitni, egyszerűen csak bűntudatom lenne, hogy megbántottam... még ha nem is szándékosan. Trixi ajándéka egyébként... olyan cukiiiiiii. Örültem neki, tekintve, hogy oda és még vissza is vagyok a Kakao friendses Ryanért. Biztos ismeritek. Ha nem, akkor kattints ide. Igen, mint mindenki más, én is azt hittem először, hogy egy maci... pedig... bocsika, ha én közlöm először... ő bizony egy oroszlán. Kaptam tőle egy nagy Ryan plüsst. Y A Y ! Nyaaaa... de... nálam beszélgettünk még egy keveset, aztán 10 után valamikor erőt vettünk magunkon és elindultunk. A Kökiből mentünk vonattal, majd egy kis séta után megérkeztünk. Alig lézengett ott bárki. Persze pár k-pop fan már a bejárat előtt táncolt akkor is... egészen az esemény végéig. Nem akarok gonosz lenni, de nevetséges volt egy kicsit, ahogy ki-be járkáltunk párszor és még mindig, még mindig nyomja... sose fejezte be kb. Minaru rögtön jött is ki az ajtón. Megöleltük egymást, aztán beszélgettünk, sétálgattunk... csak nem tudtuk merre. Be is mentünk, ahol Minaru anyukájával is ölelkeztem egyet. Nagyon bírom, tök jófej, fiatalos és lehet vele szórakozni. Ő is szereti az ázsiai, főleg koreai dolgokat, mint Trixi anyukája... és mint az enyém. Szerencsénk van, hogy ilyen anyákkal áldott meg minket a sors, mert hallottam már jó pár kellemetlen szituációt, amikor a szülők nem tudják elfogadni ezt az érdeklődési kört. Az esemény egyébként semmi izgalmat nem tartogatott. Arra számítottam (a legnagyobb csalódásom aznap), hogy legalább koreai kaja lesz. Hát nem volt. Egy fellépőterem volt, ahol egyedül egy taekwondo előadás tetszett. Volt tradicionális koreai tánc is, amiből egy másodpercet láttam. Azon kívül k-popra táncoltak, meg vernyogtak. Azon a fesztiválon - mint mindegyiken, mondjuk -, ahogy beléptem, a k-poppal kellett szembesülnöm. Szeretem hallgatni, de ami a legjobban fel tud idegesíteni, hogy mintha a koreai kultúra csak a k-popról szólna, pedig sokkal több annál. Mindig az a lényeg az ilyen helyeken és ez kicsit sem szimpatikus. Nem azt mondom, hogy ha meghallok egy jó zenét, akkor azt nem kezdem el dúdolgatni. Nem azt mondom, hogy nem lehet belecsempészni a koreai popot az ilyenekbe. Én csak azt mondom, hogy a koreai kultúra nem egyenlő k-pop. Kész.

Legnagyobb csalódásomra tehát koreai kaja nem volt, így mivel éhes voltam, vettem egy szendvicset. A büféknél leültünk Trixivel és Minaruval, míg én egyedül zabáltam azt a nyamvadt MAGYAR szendvicset. Egy kicsit távolabb, az egyik asztalhoz leült egy koreai srác. Szőke hajjal, nagyon jó stílussal. Rögtön kiszúrtuk. Én a szemébe is néztem egy ideig, majd miután megettem a hülye szendvicset, kimentünk az épület elé cigizni. Egészen pontosan csak Minaru anyukája és én cigiztunk, de mind a négyen beszélgettünk, amikor éppen jött ki a srác. Szomorúan voltunk, mert elsétált. Azt hittük elmegy, szóval onnantól nem is igazán foglalkoztunk vele, pláne, hogy láttuk, hogy egy lány utánamegy, aztán beszélgetnek is. A csaj utána mondjuk visszajött, majd még kint voltunk egy ideig... amikor újra láttuk a csávót kisétálni. WTF mikor jött ez vissza? Mivel arról volt szó, hogy kár, hogy nem szólítottuk meg... ráadásul ha ilyenről van szó, én nem p*csölök. Elég bevállalós, nyílt és őszinte vagyok. Ha valamit akarok, akkor teszek is érte. Ismét elkezdett ugyanabba az irányba sétálni, aztán amikor kellő távolságra volt, és átkelt a zebrán... utánakiáltottam, hogy "annyeonghaseyo". Megállt és leült a padra, ami pont a közelben volt és telefonált. A többiek amúgy jöttek utánam. Megálltunk a padnál és beszélgettünk négyen. Igazából vártuk, hogy letegye a telefont. Trixi egyébként jó megfigyelő és kiszúrta, hogy ökölben van a keze. Igazából a hívásból nem sok mindent értettünk, mert nem angolul beszélt, hanem koreaiul... viszont úgy gondoltuk, hogy nyilván ideges, hogy ott állunk - ám, mint később kiderült, nem miattunk volt ideges. Közben persze ott nevetgéltünk, valamint róla beszéltünk. Kijelentettük, hogy durva lenne, ha beszélne magyarul és mindent értene... ugyanis én meg azt állapítottam meg, hogy valószínüleg hosszú távra van itt, mert a telefonjának a tokjában volt egy havi bkk bérlet, ráadásul diák kedvezménnyel. Tiszta Sherlockok vagyunk, amúgy. LOL. Miután letette a telefont, odafordultam hozzá.

 - Do you speak Hungarian?
 - Oh... nem - válaszolt mosolyogva, magyarul.

Igazán sok mindenre már nem emlékszem a beszélgetésből, de sok minden szóba került. Mi ketten beszélgettünk jó ideig, a többiek pedig megismerték egymást. Minaruék ls Trixi jóban is lettek egymással, ami nekem jó érzés. A srácról közben megtudtam pár dolgot. A neve Minki (a blogomon). A szülei koreaiak, de Amerikában nőtt fel, úgyhogy perfekt beszéli az angolt, ami elég szimpatikus. Taekwondozott pár évig. A horoszkópja Nyilas... valamint most szeptembertől még három évig itt fog tanulni az ELTE-n. Még valamit megtudtam... van egy zaklatója. Amikor akkor mesélte, még nem tűnt olyan komolynak a dolog, mégis elég félelmetes belegondolni. Oké, helyes, de azért ennyire hogy lehet valaki elszánt, vagy nem is tudom... elvetemült, hogy kövesse? Csak azért maradt ott, mert egy barátjával megbeszélte, hogy ott találkoznak. Minaruék sajnos közben hazamentek, így Trixi, ő, meg én visszamentünk... és ott elváltunk egy időre. Én megigazítottam a sminkemet az egyik tükörnél, amikor elment mellettem, végül kb azonnal visszafordult, hogy kimegyünk-e cigizni. A büféknél akkor ott ült a csaj, aki még utána futott nem sokkal előtte, így össze is állt a kép. Akkor is megkérdeztem tőle, hogy az-e az a lány és igennel válaszolt. Megálltunk az épület előtt, de jött utána ő is, szóval sétálni kezdtünk. Belékaroltam, hátha akkor úgy gondolja, hogy foglalt és lekopik, de nem tette. Így utólag, szerintem az se zavarná. Sikerült leráznunk, aztán visszasétálva a helyszínre, elváltak útjaink. Én Trixivel sétálgattam arrafelé egy darabig, majd elmentünk a Westendbe bubisteázni. Sok időt töltöttünk ott együtt és nagyon élveztem, hogy végre találkoztunk. [ ... ]

... Úgy gondolom, épp itt az ideje, hogy meséljek egy kicsit Zenről. Ezelőtt is szerettem volna már megtenni. Twitteren egyébként is jó sokat emlegettem már... csak bejegyzésre nem túl sok időm akad. Fáj is, hogy már nem tudok olyan aktív lenni... de mit is mondhatnék? Elért engem is a felnőtt élet. 22 éves vagyok. Elhiszitek? Én sajnos nem tudok belenyugodni, de hivatalosan ez az igazság, még ha nem is érzem magam annyinak. Egyre jobban közeledik az, amikor már lassan el kell gondolkozni az elöteleződésen. Vagy... nem? Csak én érzem így?

Zen és én épp filmet kerestünk angol nyelven... vagy kínaiul, angol felirattal. Eközben beszélgettünk és mesélte, hogy ő a "kis csillag" a családban. A bátyja a nagy csillag. Miért? Azért, mert a neve első szótagjának jelentése csillag, a testvéréé is ugyanaz és mivel ő a kistesó, teljesen jogosan kapta ezt a jelzőt. Nagyon aranyosnak találom a dolgot. Elég sokat mesélt már a családjáról. Mondjuk volt is rá épp elég ideje. Pont ma ismerjük egymást négy hónapja.

 ♡ Lássuk, ki is ő...

Tudjátok, bizalmi problémáim vannak. Nem szeretek senkit közel engedni magamhoz. Vele megtettem. Sokkal közelebb is, mint azt előre elterveztem. Ha követitek a naptáramat az oldalmenüben, vagy engem a Twitteren, akkor biztos olvastátok már a nevét. Mit is kell tudni róla? Zen egy kínai fiú. Mint később kiderült, félig koreai - anyukája részéről -, ezzel a tudattal azonban nincs kibékülve. Jó, azt tudom, hogy ott nem igazán kedvelik egymást a különféle népek. Egy alapszintű rivalizálás mindig jelen van a hétköznapokban. Több koreaitól hallottam már, hogy "hülye kínaiak" és fordítva is. Mindenesetre, ha félig koreai, akkor törődjön bele és ne legyen ellene, én így vagyok vele. Szerintem ez a vérvonal elég különlegessé teszi, de inkább nem emlegetem neki, mert így is állandóan azt mondogatja, hogy biztos csak azért kedvelem, mert félig koreai. Ilyenkor kap egy jól irányzott pofont, közlöm vele, hogy egy nagy idióta és we can move on. Oké, csak vicceltem, MÉG nem pofoztam meg (komolyan). (Bár volt már olyan, hogy szívesen megajándékoztam volna eggyel.) Szeretem a koreai zenét, nyelvet, kultúrát és elsősorban az az ország vonz, de engem Kína is érdekel és nem az lesz a mérvadó, ha kedvelek valakit, hogy honnan származik. Pláne, hogy amikor megkedveltem, nem is tudtam, hogy félig koreai. Ő is állandóan emlegeti, hogy a szeme koreai kinézetűre sikerült. Ez igaz. Elég bolond, amiben lehet az is közrejátszik, hogy 21 éves... majdnem mint én... csak fél évvel fiatalabb nálam. Heh heh heh... well... a csillagjegye Bika. Emiatt elég érzékeny és érzelmes... valamint... makacs. Makacs, akárcsak én, tehát általában nem könnyen jutunk dűlőre. Bár mondhatni én kicsit többször "győzők". Elég bevetnem a "baba arcomat" és a zöld... azaz kék boci szemeimet. Ja, mindig zöldet mond, pedig már ezerszer mondtam, hogy kék. Színvak, biztos... or just stupid. Oké, mostanában már megjegyezte, hogy kék.

Bonyolódik a k*rva életem - ez lenne a bejegyzés egyik alcíme, remélem tetszik

Sose volt túl egyszerű. Senkinek nem egyszerű az élete, I guess. Mindenki kerül döntéshelyzetbe élete során. Olyan döntéseket kell meghoznunk, amikre úgy érezzük nem állunk készen, vagy talán sosem fogunk. A Mérlegeknél talán ez még fel is erősödik, hiszen az egyik - ha nem a LEGdöntésképtelenebb jegy az összes közül.

- MUNKA - Nagy általánosságban dolgozom, egyébként. Ott nem történik semmi különleges. Vagyis, vannak légitársaságok, amire becsekkolom az utasokat. Ezek a: British Airways, Iberia és a charter járatok (főként nyáron). Most, januárban lesz egy újabb képzésem. A Turkish Airlines-t fogom csekkolni. Amikor megtudtam, hogy elküldtek arra a tréningre, el sem hittem. Nagy falatnak tartom... legalábbis nekem. Nem maga a rendszer a nehéz - abba már volt betekintésem az online tréningnek köszönhetően. Ami a nehézséget jelenti számomra, az a sok nemzet ami utazik vele. Eskü, olyan útlevelek, nemzetiségek vannak, amikről még nem is hallottam és ugyanilyen kategóriájú végállomások. A Turkish Airlines tényleg olyan helyekre repül, ahova mások alig, vagy egyáltalán nem. Ezek miatt pedig különbnél különbebb vízumokat is kell nézni. Na, de... újabb kihívások. Jöhetnek.

 ♡ Lássuk, hogy is kezdődött...

Még augusztus végén volt 4 nap szabim. Sokat voltak itt a rokonok, mert elkezdtük ugye felújítani a házunkat, az unokatesóm és a nagybátyám pedig segítettek. Illetve ők csinálták. Őket szeretem is, de az unokatesóm gyerekeit nem bírom elviselni. Attól nem is beszélve, hogy az áramot is ki-be kapcsolgatták a környéken, mert a köztéri világítást is csinálták. Na, de el nem hiszitek, hogy MINDEN EGYES ALKALOMMAL akkor kapcsolták ki egy napra az áramot, amikor itthon voltam. Olyan még nem volt, hogy dolgoztam éppen. Az egyik ilyen volt augusztus 29-e, szóval gondoltam gyorsan tervezek valami programot. Sikerült is. Megbeszéltem Trixyvel egy találkozót. Egy spontán elhatározást követően tehát leugrottam a városkájába vonattal, ami több, mint 100 km-re van Budapesttől. Nem tudom zavarná-e, ha leírnám melyik városról van szó, szóval inkább úgy döntöttem nem hozom nyilvánosságra. Augusztus 29-e... ejj... reggel szokás szerint késett a buszom, így kicsit aggódtam, hogy elérem-e a vonatot és, hogy előtte lesz-e időm jegyet venni. Hát volt. Ráadásul még viszonylag sokat is vártam a vonatomra a Ferihegyen - egyébként. Nem vagyok finnyás, ha nem új vonat jön, de nem élveztem az utat. Azt hittem megfulladok az úton. Annyira dohos, poros és fullasztó volt a kabinban ülni. A zenehallgatás legalább elvonta valamennyire a figyelmem. Amikor megérkeztem, Trixy ott várt már rám. Először sétálgattunk kicsit - igaz, nem volt más választásunk. Elmentünk a Lidl-be Somersbyt venni, közben mutogatta a városa "látványosságait", tehát pár szobrot és egy parkot, kb. Ezután átmentünk hozzá és ott hülyéskedtünk. Rendeltünk pizzát, beszélgettünk és videókat néztünk. Elkezdtük nézni a Death Note amerikai változatát, de talán 20 percig sikerült eljutnunk. Onnantól nem bírtuk tovább. Olyan unalmas és... nem is értem. Az amcsik fognak valamit, ami jó és mindenképp muszáj egy gagyi feldolgozást csinálniuk belőle. Lásd: Oldboy. A nap sajnos nagyon gyorsan eltelt, pedig az utolsó vonattal jöttem haza. Aranyos volt az anyukájától nagyon, hogy marasztalni akart, aludjak náluk. Mondtam, hogy legközelebb nem ússzák meg akkor. Nem is úszták! Azóta... pont 3 hónappal erre, novemberben a 28-át és 29-ét náluk töltöttem. Igazából szerettem volna ott aludni akkor is... de... véletlenek nincsenek. Ennek így kellett alakulnia. A legfurcsább, hogy egy ilyen apró döntés is lényegesen kihathat a jövőre. Azért mondom ezt, mert ha ott alszom, valószínűleg nem nagyon kezdeményezek beszélgetést Zennel egy alkalmazáson keresztül. A vonaton hazafelé kezdtem el vele társalogni. Már akkor tök jó fej volt...

Augusztus utolsó napján szintén jöttek a rokonok a kedves kis neveletlen kölkökkel. Muszáj voltam újfent valami találkozót összehozni. Sikerült. Egy nappal előtte írtam Zennek, hogy találkozzunk. Így utólag visszanézve, lehet, hogy ez a találkozó túl gyorsan történt a megismerkedésunk után. Lehet kicsit még húzni kellett volna a dolgot. Vagy ki tudja... minden okkal történik. Elég gyorsan csöppentünk bele a dolgokba. Esetleg... ha nem csókol meg olyan hamar, kicsit tovább játszhattuk volna a "nem vallom be az érzéseimet" játékot. Játszottuk azért egy kis ideig, bár bevallom... nekem szimpatikusabb lett volna tovább húzni. Dráma azonban így is van elég a kapcsolatunkban. Amikor először találkoztunk, még csak gyakornok volt a cégénél, mert közben egyetemen is tanult. Azóta lediplomázott a Szegedi Tudományegyetemen. Csodálom érte. Én itt, a saját országomban nem vagyok képes megszerezni egy diplomát, ő viszont angol nyelven, egy másik kontinensen megtette azt. Büszke is vagyok rá. Ebből gondolom egyértelmű, hogy jól beszél angolul. Ez mondjuk elengedhetetlen is, mert a világnyelven beszélgetünk egymással. Egy bankban dolgozik, by the way... és hivatalosan déltől van két óra kajaszünete, amit azon a napon együtt töltöttünk. 1 órát utaztam odáig, de nem bántam, addig is telt az idő, amit nem kellett otthon töltenem. Vele is nagyon jól... túl gyorsan eltelt az idő. Még mindig emlékszem rá, amikor először láttam. Fekete ruhában volt, öltönyben, én pedig vajszínű, virágos szoknyában. Beültünk kávézni, aztán sétáltunk egyet és leültünk beszélgetni egy parkba, a Deáknál. A kávét akkor ő fizette, azzal a feltétellel, hogy a következő találkozó alkalmával a piát én fizetem. Tehát lesz következő találkozó - állapítottam meg. Élőben is jól megértettük egymást. Sok minden jött szóba: barátok, kultúrák, kedvencek, munka. Nagyjából ennyi fért bele 2 órába. Azt azért hozzá kell tenni, hogy aznap este még sikerült összeveszni azon, hogy közli velem, hogy 99%-os benyomást tettem rá. Ha sminkkel megyek 100%-os lett volna. Ott úgy kiakadtam. Leginkább tudjátok miért? Egész fiatalkoromban utáltam magam, ahogy kinézek. Nagyon sokáig viszonylag erősen sminkeltem magam, hogy elfogadjam magam, mert azt hittem az segít, úgy szebb vagyok. Mára sikerült elfogadnom azt, ahogy kinézek smink nélkül is, és ez már nem befolyásolja az életem. Nem vonz ez a világ. Párszor kisminkelem magam, de nem vagyok úgy oda érte, nem is értek hozzá. Ha összehozok valamit, akkor is csak maximum spirál, tus, vagy szemceruza. (Azt azonban elismerem, hogy van aki művészeti szintre képes fejleszteni, tud gyönyörű lenni.) Ezzel a kijelentéssel újra azt éreztem, hogy nem lehetek 100%-os smink nélkül. Beközölte, hogy ez az ő kultúrájának része, hogy a lány sminkkel megy a találkozóra. Nem tud érdekelni. Ő jött ide, alkalmazkodjon ő. Nyilván ha én megyek Kínába, majd én fogok. Ami a legviccesebb volt akkor, hogy ő állapította meg rólam, hogy érzékeny vagyok. Az vagyok, na, de az ő szájából a legviccesebb ez.

Szeptember harmadikától hatodikáig a mamám kórházban volt, mert rosszul lett és anyum kihívta a mentőket. Aznap nem sokat aludtam. Mondta anyum, hogy nem komoly, úgyhogy ne aggódjak, de ez nem így megy. Amikor megérkeztem a házunkhoz, már ott voltak a mentők és éppen vitték be a kórházba. Anyum velük tartott. 6 órát voltak bent anyumék a sürgősségin. Másnap meglátogattuk és megtudtuk, hogy az éjszaka folyamán a vakbelével megműtötték. Szerencsére minden rendben ment. Ötödikén is voltunk bent, az utolsó nap azonban dolgoztam, de akkor már jött is haza. Nem sokat kellett bent lennie, de már ezt is alig bírta. Én pedig az infúzió látványától voltam rosszul. Mindenesetre anyummal még megbeszéltük, hogy negyedikén elmegyünk Miskolctapolcára barlangfürdőzni. Azóta is tervezzük, mert nem sikerült eljutni. Pont úgy dolgozunk, hogy nem jön ki jól. Azon a napon helyette Zennel találkoztam a munkája után. Beültünk inni és nagyon jókat beszélgettünk. Mivel az első találkozó alkalmával ő vette nekem a kávét, így most az első kört én álltam, azután ő a másodikat és a harmadikat szintén én. Kvittek voltunk. Teljesen önfeledten el tudtunk hülyéskedni. Volt olyan hülye, hogy nem a hely mosdóját használja, hanem elmegy a mekibe inkább 200 forintért vécére. Nem mondanám, hogy annyira részegek voltunk, de már megvolt a hangulat. Csak pár órát voltunk együtt, mert neki dolgoznia kellett másnap reggel. Mindenesetre pár csók még belefért a dologba... az első csók akkor volt vele és azóta is mosolyogva gondolok vissza rá. Romantikus volt. A Nyugatinál voltunk egy helyen. Még jó idő volt, bár amikor lement a Nap, kissé hűvös lett. Mindenféléről beszélgettünk, aztán egy kisebb szünet következett. Az asztalra könyököltem, ő pedig megragadva az alkalmat, közelebb hajolt és megcsókolt. A kedvenc emlékeim egyike. Később lekísért a metrómegállóig, aztán valahogy felszálltam rá és koncentráltam, hogy ne aludjak el hazafelé.

Megbeszéltük, hogy nyolcadikán elmegyünk majd valahova együtt bulizni. Ő szeret bulizni, én meg már régen voltam, szóval belementem a dologba. Üzengettünk közben végig egymásnak... egészen addig, amíg hetedikén is eljutottunk addig, hogy találkozzunk. Kiválasztottunk egy filmet, amit a Westendben adtak angolul. Nem volt nagy a választék, ezért valami akciót néztünk. Renegátok, vagy mi. Nem volt túl jó, de mégis jól éreztük magunkat. Mondta, hogy felőle magyarul is megnézhetünk bármit, a lényeg az, hogy velem legyen. A vicces az volt, hogy a filmben voltak jelenetek, amikor nem angolul, hanem más nyelven beszéltek... amit nagyon jófej módon magyarul feliratoztak, akárcsak az egész filmet... na de az emberek szerintem sokszor azért választják angol nyelven, mert külföldiek és nem beszélnek magyarul. Bár igaz, hogy nem bánnám, ha minden film így menne a mozikban. Elég későn lett vége, amikor már hideg volt, de megvárta velem az éjszakai buszomat. Még aznap akadt ki az Instagramom miatt, ugyanis meglátta a képemet Taesunnal. Semmi oka nem lett volna kiakadni, de talán ez a csillagjegyéből is adódik... még ha nem is volt konkrét kapcsolat köztünk, igyekezett már akkor kisajátítani magának, ami utána még jobban megnyilvánult az egyik nagyobb nézeteltérésünk alkalmával. Az elkövetkező napokat együtt töltöttük. 8-án munka után találkoztunk és elmentünk piát venni. Nála kezdtünk inni és akkor már tökéletesen tisztában voltam vele, hogy nem megyünk sehova. Egyrészt, mert ismerem a pasikat. Tudtam mit tervez azzal, hogyha beközli, hogy először igyunk nála, aztán menjünk bulizni. Őszintén szólva, amúgy sem volt sok kedvem hozzá. Végül nála maradtunk és én mondhatni kicsit gyorsan ittam, gyorsan lerészegedtem, ezért ki is jött belőlem. Abban a pillanatban nem foglalkoztam vele, de utólag elszégyelltem magam, hogy az első alkalommal összehányom a vécéjét. Csodás bemutatkozás volt. (Meg is értem, hogy belém szeretett. LOL) Mindenesetre ő vigyázott rám közben, az azért megmaradt. Hozott nekem meleg teát, rágót, meg amikor a vécénél "imádkoztam", ott volt és ha jól emlékszem, a hajamat is fogta, valamint támogatott, hogy adjam csak ki. Ez szerencsére nem volt hatással a későbbiekre. Maximum annyiban, hogy azóta is jót nevetünk rajta.

No boyfriend, no problem - but at least we don't have to watch dramas, we live in one

Amikor először ittunk nála, nem feküdtünk le. Utána nagyon sokáig továbbra sem. Ettől függetlenül jó párszor nála aludtam. Az ismerkedésünk elején nagyobb összeveszések voltak, mint a későbbiekben. Szerintem szépen lassan megtanultuk, hogyan fejezzük ki magunkat és fogadjuk el egymás hülyeségeit. Akad jó pár ellentétes tulajdonságunk, vagy éppen pont hasonló, melyek nem jó kombinációi egymásnak... mégis mindig megoldjuk a nézeteltéréseket. Eddig sikerült ügyesen felülkerekedni minden negatív pillanaton. A múltamban történt pár dolog, amiket neki nehéz elfogadnia, én azonban nem titkolok semmit. Morális ember. Ez nem tudom annak tudható-e be, hogy kínai, vagy, hogy jó nevelést kapott. A múltam pár részével nincs kibékülve, azonban eléggé szeret ahhoz, hogy elfogadja és továbblépjen. Remélem igaz lesz, amit mindig mond: hogy 2018 egy új, tiszta lap. Csak négy hónapja van köztünk valami és hivatalosan december 15-én mondtuk ki, amit ki kell. Vicces volt, hogy az összes kedves ismerősöm, barátom, jó kollégám mennyire szurkolt már nekünk, hogy jöjjünk össze. Melissa például állandóan kérdezgette, hogy együtt vagyunk-e már végre.

Szeptember 9-én elmentünk az Itoshi nevű japán étterembe. Nem igazán vált be. Nem az étel miatt - az fantasztikus volt. A gond azzal van, hogy nem tudok sokat enni és az egy olyan hely, hogy befizetsz nem kevés összeget, amiből annyit eszel, amennyit tudsz. Ha nem fejezed be az ételt, akkor is ráfizetsz és elvinni nyilván nem lehet. Nagyjából akkor volt az első komolyabb vitánk. Akkor még úgy volt, hogy szeptember végén Taesun jön Budapestre miattam. Ez neki nem tetszett, én viszont még a barátomnak tartottam. Azóta megszakadt a kapcsolatunk... amit sajnálok. Illetve azt sajnálom, hogy ki kellett derülnie pár dolognak. Akkoriban viszont idegesített, hogy Zen ennyire ki akar sajátítani... alig egy hét után. A csillagjegye Bika, így amellett, hogy érzékeny, elég birtokolni vágyó is. (Ez így értelmes, nem?) Amióta ismerjük egymást, minden héten legalább egyszer találkoztunk... átlagban. Igazából összességében csak 2 hét maradhatott ki, ebből az egyik az volt, amikor a vizsgájára készült, december elején. Még akkor is úgy volt, hogy két hétig nem találkozunk, mert készülnie kell, azonban volt egy vitánk, ami után én elmentem inni a barátnőmmel. Belle a barátnőm neve, aki egyben a munkatársam is - a születésnapja december 16-án van (Nyilas) - azt mentünk ünnepelni, pár nappal előtte. Egy kicsit ittas állapotba kerültem, aminek köszönhetően írtam is Zennek, hogy b*ssza meg és nem is szeret. Rögtön felhívott és végül nála kötöttem ki. A vizsgája előtt volt két nappal. A nagy nap pedig december 15-e volt. A vizsga és azután az, hogy megkért, legyek a barátnője.

I am a girlfriend. How to do that? - Sosem voltam még barátnő. Oké, volt már valamiféle izém, meg bohóckodásom, de normális kapcsolatom még nem. Nem is szerettem volna. Félek barátnővé válni. Nem éreztem még teljesen késznek magam rá eddig, most mégis belevetettem magam a mély vízbe. A kapcsolat hivatalos kimondásához képest elég hamar közölte velem, hogy kedvel, aztán később, hogy szeret. Én később mondtam ki ezeket... főleg az I love you-t. Ezzel kapcsolatban... előttem már volt három barátnője, egy magyar, egy kínai és egy japán. Ezért tehát minden ilyen nyelven mondta már másnak, hogy "i love you". Közöltem vele, hogy nekem nem kellenek tucatszövegek, nekem olyat mondjon amit másnak még nem. A szeretleket végül olasz nyelven kezdtük mondani egymásnak, mivel szeretem a nyelvet és úgy még nem mondta senkinek.

Többször voltunk bulizni, valamint a születésnapomat és a karácsonyt is együtt ünnepeltük. Ahhoz képest, hogy nem tűnik olyan soknak ez az idő, sokat tapasztaltunk és éltünk át együtt. Néha eléggé tud fájni egy-egy szava, amit szerintem ő észre sem vesz, de én akkor is úgy vagyok vele, hogy amíg tudunk kommunikálni és meg tudjuk beszélni a nézeteltéréseket, nincs gond. Egyszer már megfogalmaztam, hogy amíg jobban szeretjük egymást a viták komolyságánál, addig minden rendben lesz. Ahogy a karácsonnyal tettük, a szilvesztert is együtt töltjük majd. Már foglalt is helyet egy étteremben. Nem mondja el melyikbe, viszont azt tudom, hogy elegáns ruhát kell majd vennem. Éppen ezért, holnap eljön velem vásárolni, nézni valami szépet.

UTAZGATÁSI TERVEK - 2018

 - KÍNA - Tudjátok, elég nagy dolognak számít Ázsiában, ha egy fiú hazavisz egy lányt... mármint ha bemutatja a családjának. Nos, Zen az "I love you"-val nagyjából egyidőben közölte azt is, hogy szeretné, ha elmennék Kínába a családjához. Először nem hittem, hogy teljesen komolyan gondolja, de mint később kiderült, mégiscsak így van. Nem olyan régen, a vízumigénylő lapot is kitöltöttük együtt. Már csak el kell vele menni leadni. Azt mondta elkísér, úgyhogy valamikor január elején el fogjuk intézni. Eddig útlevelem sem volt, de november 13-án, emiatt azt is elintéztem. Én leszek az első lány, akit Zen bemutat a családjának. Lassan már négy éve itt él és február végefelé hazamegy két hétre. Beijing közelében lakik. Először úgy volt, hogy egy hónapra megy, és én utána megyek az utolsó héten. Pár napot Beijingben töltünk, megnézzük a Nagy falat, de a (köcsög) cége csak 2 hét szabit at neki. Ezért tehát kimegy két hétre és a második héten csatlakozom hozzá. Beijingre sajnos nincs idő, de megigértettem vele, hogy egyszer elmegyünk oda is. A családjának egyébként sokat mesél rólam és már nagyon izgatottak a találkozó miatt. Mesélte, hogy a nagyszülei még nem is láttak európait, szóval biztos meglepődnek majd a kék szemeimen és a "3D-s" arcomon. Az ázsiaiak arca ugyanis "2D-s", a "fehér embereké" pedig "3D-s". Ezt ő mondta! Apukája részéről egyébként nincs semmi gond... és hát... az anyukája részéről sincs semmi komoly, de azért meg-meg jegyzi, hogy jobban örülne egy kínai barátnőnek. Elég sztereotíp hozzáállás, de az anyja szemében minden európai lány megcsalja a párját. Nem igazán értem ezt a felfogást, de mindenképp kedvesen állok majd hozzá. Tisztelettudó ember vagyok. Aranyos volt egyébként, mert mondta, hogy ha megyek, aludjak vele, ne Zennel. Most nem azéééé, de gondolja, hogy itt nem csinálunk semmit a fiával? Most az az egy hét nem oszt, nem szoroz. Kedves ember, csak mindent nagyon komolyan vesz - ezt mondta róla. Emellett Zen állandóan emlegeti, hogy az édesanyja kedvelni fog, mert van pár olyan tulajdonságom, amit ő méltányol. Akkor meg? Áh, anyway, egy szavam sem lehet, mert már most készülnek rá, hogy megyek. Ágyneművel, étellel. Izgulok. Egy európai lány belecsöppen az ázsiai kultúrába. - EU: Párizs, London - Ami még tervbe van véve a 2018-as évre, az Párizs anyummal. Már régóta beszéljük, hogy muszáj elmennünk Disneylandbe. Tavasz környékére gondoltunk, amikor még suli van, így annyira sok gyerek nincs, emellett meleg sem. Én gyermekkoromban voltam egyszer, de egy alkalom semmire nem elég. Londont pedig Zennel tervezem, csak neki viszonylag nehéz a vízumügyek miatt. nekem azért a kedvenc városomba muszáj eljutnom jövő évben is. - PLUSZ - Dél-Korea ugye mindig aktuális nálam. Amint lesz elég időm és pénzem, biztos belevágok. Az egyik jó barátnőm chilei és mindenképp szeretnék eljutni hozzá. Szerintem az 2019-re marad, de Korea után a második opció, pénz és szabadidő függvényében. A harmadik pedig nem más, mint aaaaaazzzz Egyesült Államok. Még nem tudom azon belül pontosan hova, de még egy éve úgy volt Dallasba megyek dolgozni. Azóta vonz a város. Továbbá Washington DC és Los Angeles érdekel. Végül, de nem utolsósorban Kanada, Svájc, Róma (vagy bármely olasz város), valamint az én nagy kedvencem: Svédország. Stbstb...

Sziiiiiiiasztok! Éppen a laptopom előtt ülök és körmölöm ezt a bejegyzést. Ezzel egyidőben a tévén jutbobozok... azaz K-pop dalokat hallgatok, anyum társaságában. Volt már B.A.P, TWICE, Hyuna, Sistar, Beast, ZE:A, BTOB, BIGBANG, SNUPER, Blackpink, 2ne1, U-Kiss, SS501, 4minute, EvoL... sőt, még BTS is (ami nálam nagy szó, bár van 4 daluk, amit kedvelek). Ez a legjobb program amit a szabadnapomon el tudok képzelni. Fú, ne tudjátok meg mióta nem volt már egy nyugodt napom, amikor kiélvezhettem a semmittevést. Nagyon ritkán adatik meg mostanában. Annyira jól esik most. Még akkor is ha... öhm... holnap hajnali 3:30-ra megyek dolgozni. Ez vicces sztori, mondjuk... hivatalosan 4-tól szól a munkaidőm, de 3:55-re már kint kéne ülnöm az egyik check-in pultban. Nevetséges. Biztos, hogy előbb fogok bemenni. Ah whatever... Nem koncentrálok erre... inkább csak hallgatom a jó kis zenéket és lazítok. Csinálom a jóóóó nagy semmit! Ahhh... mondjuk ma még hajat is kéne mosnom. Maaajd~ Deee ami sokkal fontosabb~ nektek hogy telik / telt a szünet? Ez a nyár számomra... a leghosszabb volt, az biztos. Az első nyár volt, amit végigdolgoztam. Fura érzés, de ez van... ez a felnőtt élet, I guess. Utálom. Tervezem, hogy visszamegyek tanulni. Csak azzal az a gond, hogy pénz meg kell és amíg tanulok, nem igazán tudok dolgozni. Mindenesetre már 3 hónap munka után tervezgettem a sulit újra. Higgyétek el, jó az a diáklét. Képzeljétek, már nézegettem is iskolákat. Külföldön is. Az egyik eléggé megtetszett, ami Prágában van. Művészetis suli. Nagyon szívesen tanulnék külföldön. Ami azt illeti, ilyen szempontból engem Svédország vonz a legjobban. Egyébként is érdekel a nyelve, plusz maga az ország is. Nem tűnik rossz helynek. Ja és ott nem halok bele a nyári hőségbe. Nem szeretem a meleget. Nekem már a 28 fok is halál. Mindenesetre megyek oda, ahol találok jó helyet... csak Hollandia nem vonz a pókfóbiámmal, ahol minden emberre jut vagy 10... or több? Jujjjjj. Esetleg dolgozni megyek még külföldre, ami pénz szempontjából jobb is. Képzeljétek, van olyan lehetőség nyáron, hogy külföldiek kimehetnek Dél-Koreába. Több ilyen hely is van, ami szállást biztosít, plusz fizet, neked pedig csak a ház körül kell segítened. Akár az angol nyelvvel, takarítani, bármit. Szerintem szuper lehetőség. Jövőre lehetséges, hogy belevágok.

Ó... ha már a külföldön tanulásnál tartunk... megismerkedtem egy sráccal. Kínai és itt tanult Pécsen. Jó, igen, Pécsett, az helyesebb... asszem... de nekem olyan hülyén hangzik, nem jön be, szóval PÉCSEN. Pécs amúgy egy olyan város, ahol még sosem voltam, de nagyon szeretnék eljutni! Végre - azt hiszem - eljött ennek is az ideje. Majd Xin - mert hogy nagyon kreatív módon Xinnek hívom itt a blogomon - segítségével elmegyek oda. Ő körbe tud vezetni. Magyarul ugyan nem tud és elég viccesen néz ki, hogy egy kínai vezet körbe egy magyart Pécsen, de nem gond. Különleges. Kérdeztem és csak pár szót tud magyarul. Egy angol nyelvű osztályban tanult és egy magyar osztálytársa se volt. Ó bájdövéj, a találkozó. 14-én találkoztunk a reptéren. 7-re kimentem... pedig csak 11-kor kezdtem aznap, de én mégis voltam olyan cuksi, hogy miatta ilyen korán keljek. Bocsánatot is kért, és mondta, hogy nagyra értékeli ezt. Közöltem vele, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mert én mondtam, hogy kimegyek, nem ő erősködött. Az én döntésem volt. Igaz, reggel 5-kor nem tűnt olyan jó ötletnek, de amikor találkoztunk, már sokkal inkább tűnt annak. Épp, amikor megérkeztem, akkor csekkolt be a pultnál... a kollégáimnál. Qatarral utazott Dohába, aztán Sydneybe. Azért ment Ausztráliába, mert most egy vállalkozásba fogott és azt fogja ott promotálni. Remélem sikerrel jár. Én drukkolok neki. Még csak 23 éves és már ilyeneket csinál. Interesting. Jaaa és október 14-én van a szülinapja, tehát Mérleg. A Mérleg-Mérleg párosok vagy nagyon jól kijönnek (ez a kisebb százalék), vagy kinyírják egymást. Mi egyelőre jól kijöttünk, majd meglátjuk mi lesz később. Mindenesetre nemrégiben találkoztam én egy másik Mérleggel is... na és az nem sűlt el valami jól. Remélem most minden rendben lesz. Whatever. Cigiztünk egyet, beszélgettünk. Ő narancslézett, én kávéztam. Meg akart hívni arra a kávéra, de - szokás szerint - nem engedtem. Elkísértem a B11-es kapuig és megbeszéltük, hogy majd 24-én jön vissza. Este iszunk egyet. Oh and... mikor elköszöntünk egymástól... nem tudom eldönteni, hogy megakart-e csókolni, vagy nem, de én pont úgy mozdultam, hogy csak egy ölelés lett belőle. Lehet - és remélem, hogy nem akart, csak úgy tűnt. Sh*t, nem szükséges tovább bonyolítani a "magánéletemet".

AJÁNLÁSAIM: #유성 @SNUPER: Úúúú SNUPEEER!! Megint fantasztikusat alkottak. Ti mit gondoltok? Nekem még mindig a Back:Hug az egyik kedvenc dalom (tőlük)... de ezt is imádom! Az angol címe The Star Of Stars és egyszerűen annyira dallamos. Anyummal mindig együtt táncolunk a refrénre. Ő is nagyon szereti őket, ami teljesen érthető. A tánca is tetszik, de valamiért úgy érzem, hogy itt inkább arra mentek rá, hogy aranyosra sikerüljön, mint profira. Nem mindig táncolnak annyira egyszerre itt, de nem bánom, mert a profizmus a Back:Hug-nál már előjött. Tudom róluk, hogy mennyire tehetségesek és én nagyra értékelem ezt a comebacket is. Számomra valamiért megható. Nézem, hallgatom és az jut eszembe róla, hogy mennyire szeretem őket és milyen büszke vagyok rájuk. Az MV-ben is annyira édesek együtt. Nem érdekel, hogy nem olyan ismertek, számomra akkor is a legjobbak. Egyszerűen csak ölelgetni akarom őket állandóan és kimutatni nekik mennyire csodálatosak, bátorítani őket, hogy mindig higgyenek magukban, mert számomra ők az elsők. | #IllBeYourMan @BTOB: A raprészek egyszerűen magukkal ragadtak, ahogy a rapperek is. Annyira zseniálisak! Ismertem eddig is a fiúkat, de nem tudtam, hogy ennyire jók. A dal végénél, amikor egyszerre énekelnek és rappelnek, mindig kiráz a hideg. Emiatt a dal miatt kezdtem el jobban kedvelni őket és egyre szimpatikusabbak, minél tobbet hallgatom a dalt. Főleg a két rapper nyert meg magának. Nem tudom eddig hogy nézhettem el mellettük így, amikor egy szuper csapatról beszélünk. Igencsak szimpik na. | #LONELY @SISTAR: Nem akarok sokat regélni erről, mert még mindig bőghetnékem van, ha arra gondolok, hogy már nem lesz több comebackjük, már soha nem térnek vissza. Még mindig nem emésztettem meg teljesen, hogy a kedvenc lánycsapatomnak ez lett a sorsa, ennyire hamar. Fantasztikus lett ez a comeback is, akár az összes, amit ők adtak ki. Nem is értem ezt a hirtelen feloszlást. Nagyon remélem azért, hogy mindegyikük boldog lesz a saját útján. Hyorint pedig még mindig támogatom szólóban - ugyanis szerintem csak ő lesz aktív. Az egyik női biasom. Mellette állok! | #LOVE @PSY @Taeyang: PSY-t nagyon kedvelem. Már ki is fejtettem, hogy az egyik nagy vágyam, hogy a háttértáncosa legyek. A klipjei egytől egyik olyan szórakoztatóak, hogy a felvétel is biztosan jó hangulatban telik. Na meg a táncai is királyak, ahogy ez is az! Imádom a táncosokat a klipben. Végig mosolyognak, látszik rajtuk, hogy jól érzik magukat és ettől másokat is jobb kedvre derítenek. A szám - PSY-tól megszokott módon - akkora sláger lett, amint meghallottam, csak ezt nyomattam jó ideig. Taeyang is jó benne, of course, de PSY rapje a kedvencem. What we need is love!

#10AUG #11AUG @Minaru {{ Strandolás }} Már vagy egy hónapja megbeszéltük Minaruval, hogy augusztus 10-én találkozunk. Az még nem volt tisztázott egy ideig, hogy Székesfehérváron, vagy Budapesten végre. Az anyukája végre felengedte Budapestre, szóval majd kihasználjuk egyszer azt is. Még valamikor augusztusban kéne, mertneki ugyebár elkezdődik a suli. Ő még sulizik, amit igazán megbecsülhetne - ez minden diáknak szól. Ja és a diákok közti zaklatás... ne higgyétek, hogy az csak az iskolában van. A munkahelyen "érett felnőttek" között is ugyanúgy jelen van. Szóval nem igazán tudok semmilyen pozitívumot felhozni a melóban a sulival szemben. Fizetnek - ennyi... de azért a ledolgozott óraszámért fizessenek is. Mellesleg azt sem tisztességesen teszik. Naaa de mindegy, nem ez a téma most. Végül én mentem hozzájuk megint. Megbeszéltük, hogy strandolni fogunk. Először azt hittem, hogy majd egy kiépített strandra megyünk és nem tóhoz. Csak a vonaton jutott eszembe, hogy Minaru háza közelében van egy szabadstrand egy tónál... én azonban félek az élővizekben. Meg is beszéltük, hogy máshova megyünk. Az anyukája egy gyógy- és termálfürdőben dolgozik, ezért be tudtunk oda menni ingyen és olyan részeit kiélvezni, amit csak azok, akik drágábban vesznek jegyet. Először anyukája vezetett körbe minket, ittunk kávét, majd beültünk az egyik medencébe. Beszélgettünk ott egy kis ideig, aztán koktéloztunk. Utólag jöttem csak rá, hogy Minarunak alkoholmenteset kellett volna venni, de sebaj. Szaunáztunk egyet. Az egyik 80 fokos volt és kellemes levendula illatú, a másik "csak" 45, ha jól emlékszem. Ezután jakuzzizunk, ahol nagyon sokat nevettünk, végül ettünk és Minaru teljesen kimerült a végére. Eléggé fel is cseszett vele, de mindegy már. Azanyukája is végzett, így elmentünk vásárolni. Este is jól elvoltunk. Kb 1-2 felé sikerült lefeküdni... 8-kor pedig felkeltünk. Az a nap is jól telt el... csak kicsit gyorsan. K-popos challenge-ket csináltunk Youtubeon, miután megnéztünk 2 horrort. Azaz... a megnézés annyiból állt, hogy az elsőn végig csikiztem őt, a másodikon pedig bealudtunk. Engem tényleg érdekelt, de tök fáradt voltam. Este, fél 9 körül indult a vonatom, amit majdnem sikerült lekésni, mert mindenki ott tökölt az automatánál. Végül az ellenőrtől akartam jegyet venni, de nem jött, szóval ingyen utaztam hazafelé. Úgy gondolom, megérdemlem, ugyanis nagyon sokszor vettem már jegyet feleslegesen, amit nem kértek el. Most ez pont kijárt már nekem. { Minaru bejegyzése }

#15AUG @anyum {{ Tropicarium }} Eredetileg úgy volt, hogy Miskolctapolcára megyünk anyummal a barlangfürdőbe, de máshogy alakult ez a nap. Mivel a munkámhoz szükséges évente az orvosi vizsgálat, be kellett jelentkeznem már mostanában. Hú... belegondolni, hogy egy éve volt az is. OMG. Az orvos 15-ére tudott időpontot adni 11:30-ra, azután pedig már késő lett volna elindulni Miskolctapolcára, így átvariáltuk kicsit a napot anyummal. Ettől függetlenül együtt töltöttük azt. Reggel tehát elvitt az orvoshoz. Míg vártunk, ott ültünk és pont arról volt szó, hogy egy éve is ott ültem, csak akkor még fogalmam sem volt, hogy mi vár rám. Annyira durva. Nyaaa és igazából a vizsgálat abból állt, hogy megkérdezte változott-e valami. Semmi nem volt különb, mint egy éve. Pulzusomat nézte meg, plusz egy látásvizsgálat volt. Az utóbbinál csaltam egy kicsit, megjegyezve pár számot... de na... a jobb szemem picit rosszabb. Csak az egyik számnál csaltam. T_T 5 perc se volt a "vizsgálat". Végeztem, aztán sushizni mentünk. Még gyereknapra kaptam egy kupont anyumtól, ami egy sushizásra jogosít. Aznap használtam fel. Később eszünkbe jutott, milyen jó lenne elmenni a Tropicariumba, mert már olyan régen voltunk. Legutóbb akkor, amikor én még piiiici gyermek voltam. Úgy döntöttünk elmegyünk, mert... why not? Naaagyon szép volt minden. Képeket is csináltunk. Nem tudom voltatok-e már, de mindenképp megéri egyszer eljutni oda. Olyan hangulatos, amikor a cápa konkrétan feletted úszik el. El tudnék ott ücsörögni egy napot is akár. Elképzeltem, ahogy Jiyonggal elmegyünk oda - mert ki lehet bérelni egy termet - és ott ülnénk egész nap. Nem is lenne rossz szülinapi ajándék... ha már témába vág, mert mostanában volt a születésnapja. Voltak egyébként gyönyörű kígyók is, mindenféle más állat. Amikor beléptem és megláttam a halakat úszkálni, rögtön megjegyeztem: "oké, most kissé bűntudatom van, hogy az előbb sushiztam." De ha egyszer olyan finoooom. Ja, kellemetlen érzés, hogy a hal a kedvenc ételem, de ha rajtam múlna, nekem okés lenne, hogy ne bántsák őket és nem eszek többet. Csak nem rajtam múlik, unfortunately. A végén vagy egy órán keresztül simogattam a rájákat. Volt jó pár idegesítő gyerek, de túléltem őket is, hősiesen. Kifelé menet anyummal vásároltunk pár szuvenírt, egy cápás hűtőmágnest és két fürdőbombát, vagy mit. Beleteszed és valamilyen alak formálódik ki belőle. Nagyon menőőő... kivárom a megfelelő pillanatot, amikor el tudok lazulni és felhasználom. Kettőt vettünk, mert az egyik az enyém, a másikat pedig majd Taesunnak adom, amikor jön. Sajnos nem tudni milyen alakot ölt majd, de van oroszlán és csak reménykedni tudok, hogy neki az lesz. Továbbá egy macis kulcstartót vettem, szintén neki... valamiért rá emlékeztetett.

#UTOIRAT01: Taesun már meg is vette a repülőjegyet ide, valamit lefoglalta a szállást. Jeee! Annyira örülök neki! Egészen pontosan szeptember 18-án ér majd ide 14:30-kor, ami azért tök jó, mert aznap pont fél háromkor végzek. Direkt egy olyan szállást foglalt, ami... apartman? Nem tudom ezeknek a pontos megnevezését, de van konyha, meg minden. Azért olyat foglalt, mert szeretne főzni nekem koreai kajáááát. Majd mondom neki, hogy a kimbap legyen az első, azt ugyanis már eredetileg is imádom, úgyhogy ha a többi nem ízlik, legalább abból be tudok majd zabálni. 20-án megy majd tovább Németországba, ugyanis ott tanul, ahogy azt már említettem is. Remélem nem fog majd megutálni, amikor közlöm vele, hogy a kimchi nem a kedvencem. Kíváncsi leszek a reakciójára azéééé... meg a kajcsikra is. Egyébként a szülinapja alkalmából sütni fogok muffint. Vettem 2 betűs gyertyát. A keresztnevének 2 betűje - mert a koreaiaknál úgy van ugye, hogy például J és Y, azaz Ji Yong... úgyhogy mondjuk, hogy egy T-t és egy S-t vettem, mert ő Tae Sun. Nálam egyébként nagyon nagy szó, hogy sütök, vagy bármit csinálok a konyhában. Ha éhes is vagyok, inkább éhezek, minthogy kimenjek és csináljak magamnak egy szendvicset. A konyha az a hely, amit én a legmesszebbről elkerülök. Kivéve, ha más főz... néha van kedvem besegíteni, mert közben az illetővel is eltölthetem az időmet. Valószínűleg így lesz, ha Taesun itt lesz és főzőcskézni kezd. Majd közlöm is vele, hogy érezze megtisztelve magát, hogy miatta sütöttem és, hogy akármilyen gusztustalan is az íze, meg kell ennie azt az egyet, legalább.

#UTOIRAT02: A napokban Trixy mutatott egy játékot. Mondjuk, előtte is hallottam már róla, de ahogy megmutatta, gondoltam letöltöm én is. A YG hivatalos játéka. Olyasmi, mint a guitar hero. Nagyon rákattantam, tegnap a munkában is azzal játszottam. A kedvenceim közül már megkaptam Jennie-t... és nagyjából ennyi is. Jaa, meg Taeyangot és Jiyongot is... bár GD az első, akit mindenki megkap, hogy a fangirlöknek megjöjjön a kedve a játékhoz. A lényeg, hogy egy marha jó játék szerintem és megéri kipróbálni mindenkinek. A neve BEATEVO YG. Hajrá! :3

#UTOIRAT03: Boldog augusztus 20-át minden magyar olvasómnak! Ezt most úgy írtam, mintha lenne más is... bár... elvileg van, én beszéltem már más nemzetiségűvel is: olasszal. Nekünk, magyaroknak jelent valamit az augusztus 20-a, de ettől függetlenül további szépséges vasárnapot mindenkinek és szuperjó jövő hetet!

Sziasztok! Ez a zeneajánlós bejegyzés-sorozatom első része, aminek Songs For You címet adtam. A cimkék között is ott lesz a rövidítése, a SFY, szóval ha arra kattintotok, bármikor megtalálhatjátok majd az eddigi ajánlatokat. Ha ez tetszeni fog nektek, akkor lesz belőle több is. Sorrend nincs a dalok között, csupán olyan zenéket teszek be itt nektek, amiket én nagyon szeretek és úgy gondolom megérdemlik, hogy megemlítsem őket legalább egy bejegyzésrészlet erejéig. Leginkább K-popra számítsatok, de mindenféle stílusú zene lesz benne, amiket én hallgatok. Mivel engem (és igazából minden embert) leginkább az érzelmeim vezérelnek, nem mindenhol leszek tárgyilagos.

▶ FEMM - Astroboy feat. Honey-B & W-Trouble [ Play ]

Még a zárás alatt ismertem meg ezeket a lányokat, de azonnal megszerettem őket. Először a Pow! című dalukat hallottam. Eleinte furcsálltam, de végül mégis hallgattam, mert különlegesnek találtam és belopta magát a szívembe. Ezután rájöttem, hogy a többi daluk is ugyanolyan zseniális, vagy esetleg még jobb is. Nagyjáből az összes alkotásukért odavagyok, de most nem akarom itt felsorolni őket, majd szépen sorjában beteszem még pár dalukat, amiket nagyon kedvelek. Ez az Astroboy az egyik kedvencem, amit az ügynökeikkel énekelnek. A duó alapvető koncepciója az, hogy ők ketten manökenek, ezért van robot mozgásuk. Az egyikük, RiRi félig amerikai, félig japán, a másik lány, LuLa pedig japán származású. Mind a ketten tökéletesen beszélnek angolul és ezen a nyelven is énekelnek, szóval aki nincs oda a "csingcsang" hallgatásáért, de nem veti meg az elektro zenét sem, annak ajánlom! Meg úgy mindenkinek, mert dallamos és fülbemészó dalaik vannak ezeknek a tündéreknek, emellett teljesen egyedinek mondható az összes klipjük, illetve koreográfiájuk is.

▶ Super Junior - Mamacita [ Play ]

A Super Juniorral sosem volt bajom, viszont rajongójuk sem voltam eddig soha. Valamiért nem tetszettek a dalaik. Egyet sikerült megkedvelnem még régebben, a Mr Simple-t. Habár nem voltam oda a munkásságukért, azért azt mindig is elismertem, hogy jók és a BIGBANG méltó ellenfeleinek tartottam őket. Mármint, ez még mindig így van. Nem olyan régen szonban megkedveltem őket. Még mindig nem mondom magam ELF-nek, azaz SuJu rajongónak, mert még szinte semmit nem tudok róluk. Pár tag nevével tisztában vagyok és kedvelem is őket, azonban számomra idő kell egy csapat megismeréséhez. A BIGBANG-en és az A.KOR-on kívül nincs olyan banda, amiről mindent tudok, illetve nagyon sokat. A Mamacita sem tetszett annyira régen, de már le is töltöttem és rengeteget hallgatom. A kedvencem benne persze az a - sajnos - rövidke raprész, azaz Eunhyuk része és Shindong 2 értelmetlen mondata. Erről nem ő tehet, de a "shut your tongue" elég érdekesen hangzik. Csapd be a nyelved! Nem is ez a lényeg, maga a dal nagyon tetszik és bár nem hiszem, hogy ezzel a kpoppereknek újat fogok ajánlani, azért meg lehet hallgatni újra, illetve ha van olyan, aki még nem ismerné, akkor hajrá!

▶ BIGBANG - Bang Bang Bang [ Play ]

Bang Bang Bang! (Hajrá Cassie, menni fog elfogultság nélkül írni róluk pár sort.) Úúúúúristen! BIGBANG!! Na ők a legjobbak! A királyok! Az istenek! (A francba... xD) Most, nem olyan régen érték el a 100 millió megtekintést, ezért is gondoltam, hogy a dalajánló bejegyzés-sorozatomba most őket is beteszem, bár ez is olyan dal, amit szerintem minden kpopper ismer. Ha pedig egy olyan ember olvas, aki nem jártas ebben a világban, akkor nagyon ajánlom neki ezt a dalt, a klipet és az egész BIGBANG-et. Először furcsa volt nekem ez a dal, de egész hamar hozzászoktam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nonstop ezt hallgatom és már a szövegét is kívülről fújom. Szerintem a BIGBANG mindig meg tudja lepni a tömeget az egyediségével és ez itt is feltűnik. Engem Daesung része fogott meg leginkább. Mindig azt csinálom, hogy azt full hangerőn hallgatom és állandóan visszatekerem. Annyira gyönyörű a hangja! Akárki akármit mond, ő a legjobb énekes a BIGBANG-ben. Felesleges igazából regényeket írni a dalról, mert ha meghallgatja valaki, tudni fogja mi olyan nagyszerű benne. Gratulálok a 100 millió megtekintéshez! Megérdemlitek!

▶ Stellar - Sting [ Play ]

Stellar? Bevallom őszintén, amikor megjelent a Vibrato című daluk / klipjük, nagyon nagy ellenszenvet váltottak ki belőlem. Mindenki odavolt érte, de nekem valamiért annyira nem jött be az a sok vagina-szimbólum... már bocs az éles megfogalmazásért. Maga a szexuális töltete nem nyerte el a tetszésemet. Emellett van két tag, akik valamiért nem túl szimpatikusak. Még mindig nem lett nagyon kedvencem, de amikor megjelent a Sting című daluk, és azt meghallgattam, pozitívan csalódtam. Ugyan csak ez az egy comebackjük fogott meg eddig igazán, de láttam élő fellépést is és egyáltalán nem tehetségtelenek. Kedvesnek tűnnek. Ebben a dalban is biztos van valamilyen utalás, mert a klipből nekem úgy szűírődik le, de nem érdekel, mert jónak tartom annak ellenére is. A Vibrato egyszerűen csak túl sok volt nekem. Ez egy kicsit nyugisabb és lazább dal, de mégis fülbemászó. Ezzel is volt olyan időszakom, hogy állandóan hallgattam. Ajánlom mindenkinek!

▶ Red Velvet - Dumb Dumb [ Play ]

Őket is mindenki ismeri, oké. Ebben nem hiszem, hogy sok új dallal fogok nektek szolgálni, de nem is feltétlenül az lenne itt a lényeg. Inkább, hogy én bemutatom nektek azokat a számokat / előadókat, amiket / akiket hallgatok és szeretek. A Dumb Dumb-ot sokáig nem hallgattam meg, amikor megjelent, de egyszer rászántam magam és majdnem azonnal megtetszett. Erről csak gyorsan ejtenék szót, hogy én nem látom értelmét Yerinek a bandában és nem is szimpatizálok vele túlságosan. Aranyos, tehetséges, meg minden, de nagyon felesleges volt betenni még egy tagot. Nem kell oda. Nem tudom tagnak tekinteni. Számomra sajnos mindig 4 tagú lesz a Red Velvet. Úgy szerettem meg őket még a Happiness dalukkal, amiről bejegyzést is írtam régen és kissé elment a kedvem "tőlük" amikor 5-en lettek. Seulgi attól még mindig az én gyönyörűségem. Ezzel együtt jelent mega ze slő albumuk, amit le is töltöttem és a Dumb Dumb mellett ajánlom a Don't U Wait No More című dalukat, mert szintén nagyon jó.

▶ B.A.P - Young, Wild & Free [ Play ]

Úgy örülök, hogy visszatértek a nyuszijaim! Jó, nem most, de azért egy elég nagy és zűrös kihagyás után boldog vagyok, hogy végül minden rendbejött és továbbra is gyárthatják nekünk a szuperebbnél szuperebb dalaikat. Nagyon kár lenne értük, az biztos. A Young, Wild & Free-t nem tartom a legjobb daluknak, viszont szegény ember egy falat kenyérnek is örül. Hú, de bölcs vagyok. (xD) Arra akartam ezzel kilyukadni, hogy habár mondjuk az Angel című daluk szerintem sokkal jobban sikerült, mivel ennyi ideig kellett őket nélkülözni, így természetesen tetszik. Nem mondom, hogy amúgy nem tetszene, de lehet, hogy nem lennék érte oda ennyire. Maga a klip nagyon szuper lett, tényleg visszatükrözi, amiről énekelnek és a végén borzasztó édesek, amikor együtt hülyéskednek. Nem vagyok yaoi rajongó, szerintem kicsit gáz már néha, de DaeJae-ért oda meg vissza vagyok. Nem is épp "yaoi értelemben", még ha barátként is, imádom a köztük lévő kapcsolatot. Annyira édesek együtt. Youngjae a legnagyobb kedvencem, a drágaságom, meg mindenem, de a második a képzeletbeli listámon Daehyun és a csodás hangja. Amikor ebben a dalban együtt énekelnek, ott szinte összeesek. Nézzétek csak meg a fellépéseket! Úgy nagyjából a dal háromnegyedénél én mindig sikítozok a cukiságtól, amit DaeJae produkál. Himchan, Jongup, Yongguk, Zelo~ ti is perfectek vagytok! Fiatalok, vadak és szabadok! A legjobbak mind a hatan! I know we better together! (Kicsit Engrish, de sebaj.)

▶ Big Time Rush - Til I Forget About You [ Play ]

A Big Time Rush-t már nagyon régóta szeretem. A K-pop előtt ők voltak a kedvenc fiúcsapatom. Lilith mutatta még jó régen. A kedvenc tagom azonnal James lett és ez így ment elég sokáig. Annyira durva, hogy Carlosnak már felesége is van. Hogy elment az idő, néha félelmetes belegondolni. Én még mindig nagyon szeretném, ha visszatérnének, mert jelenleg mindegyikük a saját dolgára koncenrtál, de nagyon tudnék örülni egy új Big Time Rush albumnak. Ez a dal, a Til i Forget About You mindig is nagyon közel állt a szívemhez... bár nem tudom melyik nem, mert egy olyan daluk sincs, ami nem tetszik. Szerintem a BTR többször fel fog tűnni ebben a bejegyzés-sorozatban, mert van még mit mutatnom tőlük. A klipje nagyon édes és az üzenete is. Néha engedd el és önfeledten érezd jól magad. Ennek a dalnak egyetlen óriási hibája van, méghozzá, hogy Jamesnek nincsen benne szólója.

Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Neked melyik tetszik a legjobban?
Melyik a kedvenced?
Van olyan dal köztük amit eddig nem ismertél?
Van olyan előadó köztük akit eddig nem ismertél?
Írd meg kommentben!