Az... a... szájtartás... XDD

Üdvözlök minden teddyt és látogatót!

Annyira fáradt vagyok mostanság és annyira nincs erőm semmihez. Tényleg elveszi minden erőmet ez a hülye meleg. Viszont most úgy döntöttem, összehozok valami kis bejegyzést, mert engem zavar, hogy semmi friss nincs az oldalon egy ideje. Ha képes lennék rá, naponta akár több bejegyzés is lenne. Annak én is örülnék, de sajnos most pláne nincs erőm. Egyrészt meleg van, másrészt valószínű, hogy azért vagyok ilyen fáradt, mert járok az autósiskolába. Igaz, hogy csak három óra, de reggel 10-től, ami azért olyan megterhelő, mert hozzászoktam, hogy nagyjából akkor kelek. Milyen könnyen meg lehet szokni a jó dolgot, aztán meg rázódjon vissza az ember a koránkeléshez például. Kicsit kellemetlen, de szerencsére hétvégén nincs óra, szóval most pihenhetek egy kicsit.

Nya de... túl vagyok három elméleti órán az autósiskolában. Hogy mit gondolok róla és hogy érzem magam? A legmeghatározóbb érzés, ami most bennem van ezzel kapcsolatban, hogy annyira messzinek és elérhetetlennek tűnik az egész. Oké, hogy eddig nagyjából mindent értek, egyértelmű, meg minden, de egyszerűen annyira félelmetes. Úgy érzem, hogy annyira zavaros most az egész. Minden zavaros. Nem is tudom pontosan mi, de a dolgok most nagyon össze-visszaságnak tűnnek a fejemben, még ha egy adott dolgot értek is. Így hirtelen, három nap alatt annyi információt nyomtak bele a fejembe, amit elég nehezen fogok megemészteni és kibogozni a szálakat. Az első órán, szerdán vezetéselmélet volt, ami nagyjából arról szólt, hogy hogyan vezess az úton, az autó felszerelései, autó-ember kapcsolata, műszerek, stb. Csütörtökön műszaki óra volt, azaz részletesen szétszedtük az autót. Oké, nem szó szerint, de átvettük, hogy mi hogyan működik, miből áll, stb. Ezen a két órán más-más tanár volt velünk. Mind a kettő férfi volt és tök normálisak. A mai órán fizikáztunk. Mármint olyan értelemben, hogy például részletesen vettük a kocsi és a föld találkozását, surlódás, kanyarodási szög, meg ilyesmi. Az volt ezzel a baj, hogy figyeltem volna, de a hasam úgy döntött, hogy spontán korgásokat produkál, ami a nagy csendben rohadtul ciki volt, így végig arra koncentráltam, hogy ne legyen hangos, hogy vissza tudjam fogni a hangosságát, vagy magát a korgást. Egyébként értettem a dolgokat. Oké, azért átnéznem át kell még, meg nyilván nem árt, de alapvetően nincs vele gondom. A fizikát valamiért mindig szerettem, pedig egyáltalán nem vagyok reál beállítottságú, azaz nekem ezek a matekos dolgok sosem mentek. A fizika mégis közel állt hozzám valamiért, pedig még csak a tanáraim sem játszottak közre ebben. Emlékszem, általánosban a hetedik félévtől volt talán fizikánk, de én már alid vártam, pedig még óránk sem volt. A tanárt nem szerettem, mert nagyon szivatós volt. El tudjátok képzelni milyen egy dobókockás feleltetési rendszer? Majd be szartunk az összes óráján. Egyszer, amikor még jó barátnő voltam még vállaltam is, hogy kimegyek felelni egy akkori barátnőm helyett. Ma már elgondolkoznék rajta, de magamat ismerve ugyanúgy megtenném, amilyen hülye vagyok. Na igen, tehát nagyon ijesztő még mindig ez a világ, amibe három napja belecsöppentem, de lassan csak kitisztulnak a dolgok. Eddig még a KRESZ-t nem vettük, de az lesz ám a jó mulatság, előre látom. Oh és a koreai tanfolyam... tegnapelőtt hívott a nő, hogy most július 4-én indul és, hogy jó lenne, ha arra mennék, mert augusztusban nem 100%, hogy indul, ugyanis a koreaira például nincs annyi jelentkező, mint például egy németre, franciára, spanyolra, stb. A minimum létszámnak pedig nyilván meg kell lennie. Mondtam, hogy nekem az nem jó, mert pont autósiskolába járok és a kettő ütközne. Nagyon ajánlotta, hogy mégis menjek, ha szeretném, mert az augusztusi nem biztos és esetleg az autósiskolával is megbeszélhetném, hogy járjak délutánira. Elgondolkoztam ezen és mondtam, hogy visszahívom. Ma visszahívtam, mert sikerült döntésre jutnom. Nem megyek most júliusban. Azt hiszem sokkal jobb lesz ez így. Most egyébként is olyan zavaros ez az egész, szeretnék csak erre koncentrálni és ezzel nyugiban végezni. Hozzátettem, hogy ha indul augusztusban, akkor feltétlenül írjon fel engem oda, de most ezt kihagyom. Egyértelműen jó döntést hoztam, akármennyire is szeretnék koreait tanulni. Mindennek megvan a maga ideje és nem kell siettetni. Ha esetleg augusztusban meg nem indul, jelentkezem egy másik nyelviskolába és probléma megoldva. Most csak a jogosítványomra fogok koncentrálni. A KRESZ vizsgára és az egészségügyre. A vezetés, azaz a gyakorlati oktatás pedig megy a koreai tanulása mellett is. A vicces, hogy még a személygépjármű, azaz "B" kategóriás jogsim sincs meg, de már tudom, hogy amint az meglesz és még a koreai tanfolyamnak is vége, elkezdem az "A" kategóriás jogsi megszerzését is, azaz elkezdek motorozni tanulni. Nagyon régóta szerettem volna már és a terveim még mindig meg vannak. Szépen lassan valóra váltom az összeset. Szépen... lassan... AZ ÖSSZESET.

Mivel ma elkezdődött a hétvége (fura, hogy ilyenre gondolok nyáron) anyummal elmentünk cipőt venni, ami elég érdekes mutatvány volt. A Deichmmanba mentünk be először. Abba, ami Vecsésen van. Vettünk is két cipőt. Tök jók. Mind a kettő ilyen bebújós, nyári cipő. Az egyik barna, a másik fekete és mind a kettő 36-os, ami olyan fura. Nem is értem. Eddig azt hittem, hogy határozottan 37-es a lábam, de már több cipőből is a 36-os volt jó, sportcipőből pedig a 38-as. Elég érdekes dolog számomra, de biztos pont a kettő között van a lábméretem és így váltakozik a fazon, vagy valami miatt. Volt egy harmadik cipő is, az fehér, de abból meg érdekes módon a 37-es volt jó, viszont az nem volt abban az üzletben. Onnan tudom, hogy a 37-es, mert volt más színűben is ugyanolyan és abból 7-es, csak nekem a fehér kellett belőle. Megnézte a csaj nekünk, hogy hol van abból a méretből, szóval anyummal átmentünk a Soroksári Auchanban lévőbe, ahol végül felpróbáltam abból egy heteset és végül mégis a 6-os illett a lábamra. Jól van, elmentünk a Kőbányán lévőbe, amit éppen felújítottak, de közben mivel a közelben voltunk, beugrottam a Family Centerben az egyik díszállatoshoz, ahol vettem Wangnak végre fagyasztott egeret. Remélem a mamám nem fog szívrohamot kapni, amikor benéz a hűtőbe és megpillantja a 10 db becsomagolt fagyasztott egeret. Gyorsan hazahoztuk, hogy a nagy melegben ne olvadjon el, aztán visszamentünk Vecsésre, ahol megvettük azt, amit eredetileg kinéztem. Igen, elvoltunk, de arra tökéletes volt, hogy közben végre nézegethessem a táblákat és arról beszélgessünk. Hasznos dolog volt, akárhogy is nézzük. Azután ettem egyet a KFC-ben, és ittunk egy-egy Mojitót.

Kellemes nap volt, csak kicsit hiányoltam a SNUPER-t, ugyanis ma nem kaptunk képet semelyikükről sem. DE... mióta megírtam a legutóbbi bejegyzést, három teaser fotó jelent meg: Sangil, Woosung és Sangho képe. Az eddigiek annyira jók! Az utolsó, azaz Sebin fotója majd 4-én (azaz itteni idő szerint 3-án 17:00-kor jelenik meg). Az mennyire durva lesz szegény gyenge szívemnek. Már egyre nehezebb várakozni. Valamint a SNUPER-rel kapcsolatban azt is szerettem volna elmondani, hogy lassan megnyit a fanoldal is, csak egyelőre legyünk túl a blogom születésnapján, aztán még egy kis szerkesztgetés után az az oldal is nyitásra készen áll majd. A honlapot a snuperhungary.gp címen érhetitek majd el a megfelelő - esetlegesen előre meghirdetett - időpontban.

LuLának és RiRinek, azaz a két manneQUEENnek pár napja 2 új dala jelent meg. Az én véleményem szerint nem elég FEMM-esek a dalok. Valamiért nem olyan művésziek, vagy nem illenek hozzájuk annyira az eddigi dalaikhoz / klipjeikhez képest. Szerintem ők kicsit jobbra is képesek. Ettől függetlenül, ha magában nézzük a két dalt, fantasztikusak! Nekem főleg a Neon Twilight tetszik (bár annak is kicsit furcsának tartom a refrénjét, legalábbis a "yeah yeah yeah yeah" dolgot), de nem befolyásolok senkit. Döntsétek el ti magatok, hogy nektek melyik jön be jobban.

[ június 24. - június 28. ] Szavazás lezárva! - Diamondteddy 5th Bday

Június 24-én indítottam egy szavazást, hogy szerintetek jó ötlet lenne-e ha pár régebbi történetemet megosztanám az olvasóimmal / látogatóimmal a blogom ötödik születésnapja alkalmából. Illetve ha valakinek volt valami jó ötlete, azt megoszthatta velem. Kaptam egy pár választ és jó ötletet, de egy különösen tetszett. (Van tippem, hogy kitől jöhetett, de nem vagyok benne 100%-ig biztos.) A lényege az volt az egésznek, hogy igazából jó ötlet a sztorimegosztás is, valamint rajzolhatnék valami kreatívat, ami illik a blogomhoz. Megjegyzésként az is ott volt, hogy nem baj ha pálcikaemberek lesznek... ennek örülök, mert több, mint valószínű, hogy olyan szintű lesz a rajz. Egyáltalán nem vagyok egy művész, de igyekszem valamit összekaparni és egy videóban bemutatni, hogy mégis mi, merre és miért. Ez nem biztos még, de valószínű. Valamint még egy tippet kaptam, méghozzá egy sztorival kapcsolatban. Az alapja egy fogadás lenne, amin kicsit meglepődtem, mert egy ilyesmit még régebben el is kezdtem, hogy fogadtunk, csak aztán szüneteltettem egy kis ideig. Ez az ötlet viszont nagyon aranyos volt és megtetszett. Szerintem megírom szépen lassan egy két részes történetben. Az már biztos, hogy ez a blog születésnapjára nem lesz készen, de ami késik, nem múlik. Oh és amit ez a (feltehetően) lány írt, az annyira meghatott, hogy amikor aznap éjfél körül olvastam az ágyban, eléggé megkönnyeztem a dolgot. Annyira jó érzés tapasztalni, hogy van még aki így vélekedik rólam és pár kedves szóval képes teljesen feldobni a kedvem. Köszönöm szépen!

Végeredmény:
 - 5 db általam választott sztori megosztása, amely olvasható lesz július 2-a estéjétől július 4 délutánjáig
 - 1 db rajz, a bloggal kapcsolatban, melyet videóban megmutatok (nem 100%)
 - valamint egy új történet publikálása hamarosan a regisztráltaknak (még nem tudok pontos dátumot mondani)

10 napos kihívás

 - 1. nap (Min gondolkodsz ebben a pillanatban?)

2. Egy dzsinn ad 5 kívánságot, mit kívánsz?
Fú, na... ez egy olyan dolog, amit nagyon jól és nagyon pontosan meg kell fogalmazni, mert mindannyian ismerjük szerintem a dzsinneket és azt, hogy mennyire kitolnak ez emberrel, ha nem pontosan fogalmazol. Ha tényleg kívánhatnék, akkor előtte tényleg mindent a legpontosabban fogalmaznék meg, de itt most egy kicsit lazábbra veszem a dolgokat.

1. Hadd legyen lehetőségünk megismerni egymást Kwon Jiyonggal (= G-Dragonnal, a dél-koreai előadóval, nem a többi Kwon Jiyong egyikével) - és igazából nekem ennyi elég is lenne, a többi eldőlne kettőnk között magától, soha nem kívánnám, hogy szeressen belém, hiszen az már mágia, erőltetett, nem természetes, nem igaz érzelem
2. Szeretnék egy olyan munkát, ami jól fizet, gazdaggá tesz és nagyon szeretem csinálni, de legyen mellette kellő mennyiségű szabadidőm is
3. Szeretném ha adódna lehetőségem utazgatni a Föld körül ameddig és amikor csak jól esik azzal az emberrel, akit a legjobban szeretek
4. Szeretném ha - az előbb említett - Jiyongnak boldog élete lenne és minden álmát valóra válthatná (akárhogy is alakulna a kettőnk viszonya)
5. Szeretném ha véget érne az állatkínzás örökre - húst ugyan ennünk kell, az rendben van, de végezzék azokat is humánusan és ne kelljen egy állatnak se szenvednie soha többé

Itt az önzőbbik felem győzedelmeskedett, de még annyi kívánságom lenne, mint például, hogy a jó emberek ne szenvedjenek. Mondanám, hogy a jó emberekkel csak jó dolgok történjenek, de az sem biztos, hogy pozitív kimenetelű lenne, hiszen nem véletlenül történnek a rossz dolgok is. Ha valakivel csak jó dolog történik, lehet, hogy teljesen megváltozik és már nem érdemli a jót többé. Továbbá szeretném, ha a jó embereknek valóra válnának az álmaik, ha véget érne a sok igazságtalanság, kivételezés a világon, vagy ne legyenek gonosz emberek, csak tudjátok, az már utópia lenne. Az pedig nem létezhet, csak egy fogalom. Sajnos mindig lesznek rossz napok, mindig lesz éhezés, szomjúság, igazságtalanság, gonoszság és a többi. Akármennyire kellemetlenül is érintenek minket ezek, egy dolgot nem felejthetünk el:

Rosszra mindig szükség van, hogy észrevegyük a jót.

Kellemes hétvégét!
(Mert van akinek számít, hogy az van-e épp.)

(Jól van, jól van, figyelj inkább biztonságos a vezetésre, mintsem ilyen hülyeségekre...)

~ Hey teddies! Wassuuup? ~ Hétfő van... holnap meg kedd... és szerdán, azaz 29-én kezdődik az elméleti oktatásom az autósiskolában. Kicsit izgulok, pedig nem hiszem, hogy akkora szám lesz. 10-kor kezdődik majd és háromórás lesz. Ami a pozitívum az egészben, hogy tök közel van az egész. Nagyjából 5 perc séta és ott is vagyok a helyszínen. Nem véletlenül oda jelentkeztem. A hátránya a dolognak, hogy közel van minden és mindenki, ezért nem lesz egyszerű dolog a dohányzás a szünetekben. Igen, 20 éves vagyok, de még nem tudja anyum, hogy cigizek. Legalábbis még szemtől szembe nem vallottam be neki, de szerintem ez amolyan nyílt titok, ugyanis írtam már neki például, hogy elszívok egy szálat, meg volt hogy látott is cigizni. Nem beszéltünk még róla, de szerintem tudja, csak próbál tudomást sem venni róla. Mondta még, hogy ha cigiznék, nem tiltaná meg, hiszen ha akarok valamit, akkor titokban úgyis megteszem. Tisztában van vele, hogy a tiltás csak hazugságot szül. Próbálok leszokni. Vagyis, félig próbálkozom. Egy részem szeretné abbahagyni, a másik viszont nem. Bonyolult. Na majd megoldom, nem egy nagy cucc. Amitől félek, hogy nem leszek képes megtanulni a táblákat, szabályokat, meg mindent. Én ugyanis nagyon nem vagyok képes a magolásra. A legnagyobb hülyeség. Azt pedig tudni kell szóról szóra. Majd meglátjuk mi lesz, előbb-utóbb csak átmegyek és szépen lassan meglesz az a jogsi. Az biztos, hogy nem elsőre, de nyolcadik próbálkozásra talán. Annyira furcsa belegondolni, hogy én vezetek. Többször álmodtam már ezt, és mindig rettegtem, hogy nekimegyek valaminek, vagy nem jól csinálok valamit. Volt amikor megesett az is, de sokszor ügyesen helyt álltam, pedig jogsim sem volt az álmomban. Bevallom, félelemmel tölt el a gondolat, hogy én vezessek és, hogy én irányítom azt a nagy szerkezetet, aminek a becses neve "autó". Egyszerűen elképzelhetetlen számomra. Vagy nagyon béna leszek, vagy nagyon ügyes. Elvileg örökletes, hogy ki milyen sofőr. Én két taxis lánya vagyok... na... azért csak átadtak valamit nekem a tudásukból. Amitől konkrétan f*sok, az az, hogy ismerem magam, tudom mennyire határozatlan vagyok és az nagy hátrány az utakon. Össze kell szednem magam, ha szeretnék vezetni. Ha szeretném megtapasztalni azt a fantasztikus érzést félelem nélkül.

Tudjátok mi jutott eszembe? Hogy még fel sem töltöttem a reakció videót, amit a Ladies' Code "Galaxy" című MV-jéről készítettem. Nagyon senki nem panaszkodott rá, hogy szeretné már látni, most viszont ennyi idő után nem tudom, hogy érdekelne-e még titeket. Rendesen elfelejtettem, mert a videó is elmerült valahol a többi között. Ha szeretnétek még látni, akkor megkeresem és feltöltöm, csak kérlek titeket, akkor kommentben írjatok a bejegyzéshez, hogy még kíváncsiak vagytok-e rá. Amellett egyébként még két MV-ről is készítettem egy reakció videót, amiket szintén felteszek akkor, ha van rá kereslet. Ez mind úgy jutott eszembe, hogy eldöntöttem, a SNUPER comebackjéről, a Compass-ről készítek majd egyet. Előre szólok, hogy lehetséges, hogy úgy láttok majd, ahogy még nem nagyon tettétek, mert értük tényleg nagyon odavagyok, szóval ha sikítok, vagy végigvihogom az egészet, ne lepődjetek meg. Ha már a SNUPER-nél tartunk, elkezdtem egy fanoldalt készíteni róluk, de annyira nincs ihletem a dizájnhoz, hogy az hihetetlen. Már rendesen idegesít, hogy nem tudok mit összehozni. Például szeretnék egy fejlécet készíteni, de egyetlen tagnak mindig ülnie, vagy guggolnia kell, hogy még véletlenül se férjen bele a képbe a feje. Szeretném megnyitni az oldalt még a comeback előtt, de nem biztos, hogy sok kerül rá. Szerintem az új képekből hozok majd össze egy dizit... valahogy. Ó és Hana segít az oldalban, azaz társszerkesztők leszünk, szóval végre ő is visszatér majd a G-Polgárok közé, ha már az előző oldalát sajnos "bezárta". Hanának egyébként Sebin és Woosung a kedvence, míg nekem Sebin, Suhyun és Woosung. Elég jól szót értünk. Jaaaj! Ma is megjelent egy teaser kép, méghozzá az én Suhyunomé. Talán az övét vártam a legjobban, hiszen ő az egyik kedvencem, aki egyre csak tör előre azon a bizonyos bias listámon. Imádom a bolondságát és ahogy kinéz ezen a képen, az hihetetlen. Nem is értem, hogy hogyan lehet valaki ennyire tökéletes. Ide vagy ide kattintva megnézhetitek a képet ti is. Ennél is ugyanúgy visszaszámláltunk Hanával és izgatottan vártuk a kép megjelenését, aztán amikor megláttuk, mind a ketten elkezdtünk haldokolni a sok tökéletességtől. A Facebook oldalamon minden nap meg fogom osztani ezeket a képeket és írni hozzá 10 tényt minden egyes fiúról. Eddig Taewoong és Suhyun van meg, de szépen lassan, ahogy mindennap sorban kapjuk a képeket, megismerhetitek a többi tagot is.

Gyorsan megemlíteném az EB-t, hiszen azt sem hagyhatom ki, ha már ennyire odavoltam érte. Sosem rajongtam a fociért. Amikor megtudtam, hogy kijtutottunk az EB-re, úgy voltam vele, hogy egyszeri szerencse volt az egész, de aztán végül bebizonyították nekem, hogy igenis van helyük ott. Amint megtudtam, hogy 2-0-ra győztünk Ausztria ellen, rögtön felfigyeltem rájuk és minden egyes meccs alkalmával értük dobogott a szívem. Már az nagy szó, hogy 44 év után idáig eljutottunk, de még a nyolcaddöntőbe is csoportelsőként kerültünk be. Ott sajnos kiestünk, de számomra akkor is ők a győztesek. Ezután sem leszek egy nagy drukker, de mindig támogatni fogom a válogatottat, ha kijutunk ezután is. Gratulálok a magyar válogatottnak! Ők a legjobbak nekünk, ők a győztesek és ezen semmi nem fog változtatni!

Jelentkeztem koreai tanfolyamra! Ma végre rászántam magam, hogy még egy teendőmnek nekilássak. Jelentkeztem és elvileg majd hamarosan felkeresnek és egyeztetünk. Ahogy néztem, én valószínűleg az augusztus 1-jén induló csoportban leszek. Legszívesebben már most elkezdeném júliusban, de 4-én kezdődik és pont üti egymást az autósiskolával. Mind a kettő reggel lesz. A koreai tanfolyam 9-től, az autósiskola pedig 10-től. Nem is baj, hogy nem csinálom egyszerre mind a kettőt. Júliusban igyekszem megcsinálni a kreszt és az egészségügyet, aztán jöhet a koreai, meg a vezetés. Végülis a koreai is csak 3 óra egy napból, a többi órában szabad vagyok és tudok vezetni. Nem hiszem, hogy gondot fog okozni. A tanfolyam egyébként - ha úgy lesz, ahogy írták - augusztus elsején indul és minden hétközben három óra lesz 9-től 12:15-ig. Kiszámoltam, hogy mivel összesen 40 óra lesz, augusztus 18-ig tart (ja...). Ez most csak egy kezdő tanfolyam, de tervezem, hogy tovább is megyek majd, ha ezzel megvagyok. 40.640 forintba kerül. Láttam máshol olcsóbban, 35 ezerért, de ott csak kb 25 óra volt, szóval ez jobban megéri így. Ah, már kíváncsi vagyok mik várnak rám. Olyan jó lesz azzal foglalkozni, amit szeretek. A rövidtávú terveim között ott van a koreai tanulása, a jogsi megszerzése, melyeknek hamarosan neki is kezdhetek. Ezek mellett a kung-funak is neki fogok kezdeni, ha úgy érzem majd jónak és épp lesz pénzem rá, valamint a tetoválásaim is meglesznek szépen lassan. Viszont ha már a tervekről van szó és arról, hogy miket szeretnék csinálni a közeljövőben, a munkára is ki kell térnem, mert sajnos azt sehogy nem lehet elkerülni. Ezt a sajnost most nem úgy mondom, hogy egy lusta dög vagyok. Az vagyok, oké, de nem azért nem szeretnék dolgozni, mert egy munkakerülő ember vagyok, hanem mert én tanulni szeretnék és utazgatni... csak az életben senki nem kérdezi, hogy mit szeretnél. Küzdened kell, ha azt szeretnéd csinálni, amire vágysz. Oh és a munka, igen, nos, úgy döntöttem, hogy egy ideig nem megyek sehova. Maradok itten és jelentkezni fogok a reptéren valamilyen munkára. Azért pont oda, mert a családban többen dolgoztak ott és ma már minden protekcióval működik. Gondolom nem rögtön, de akár stewardess is lehetek, szóval jobban nem is kezdhetném a világutazást. Az unokatesóm ajánlott egy munkát és majd beszélek vele erről. Nem hiszem, hogy végig ott maradok majd, mert nem az az álmom, de kezdetnek tökéletes lesz és addig véghezvihetek mindent az én kis "teendőim listájáról". Aztán utána vár rám például az Egyesült Államok, mert én mindenképp oda szeretnék menni. Fogok is!

10 napos kihívás (vagy valami olyasmi)

Ezt a kihívásszerűséget Raug blogján találtam. Szépen el is kértem tőle. Ő fordította le, majd egyben töltötte ki mind a 10 napot. Én szépen lassan fogom ezt megtenni. Ha kihagyok egy napot, itt nem fogok felzárkózni, hanem szépen a saját tempómban írom majd, amikor éppen tudok bejegyzést hozni. Na lássuk.

1. Min gondolkodsz ebben a pillanatban?
Most épp azon, hogy mennyire szeretem a FEMM-et és külön mind a két lányt is. Emily, azaz RiRi egy igazi sokoldalú tehetség. Egy csomó küzdősporthoz ért, emellett tehetséges színésznő, régebben modellkedett, aztán egy metál bandának a tagja volt, most pedig a FEMM-ben énekel. Ráadásul egy nagyon édes lány. El is gondolkoztam hogy lehet valaki ennyire sokoldalú, menő és érdekes személyiség. LuLa pedig az én személyes kedvencem. Biztos vagyok benne, hogy ő is ennyire fantasztikus, csak róla nagyon kevés infót lehet találni a neten, ami kissé elszomorít. Tudom, hogy régen szólóénekes volt, de ennél többet nem nagyon. Ettől függetlenül megfogott és odavagyok érte. Oh és most ami még belevésődött a fejembe, hogy rament fogok enni. (Ha már ilyen japános hangulatban vagyok.) Kaptok egy dalt is a FEMM-től így a végén, ami egyébként RiRi kedvenc FEMM dala. (RiRi a fekete ruhás, LuLa a kék ruhás.)

[ Ay~ hey ladies | Ay~ hey babies | Ay~ everybody ]

Mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen a koreai kaja. Még sosem ettem... azt hiszem. Talán ilyen instant koreai levest vettem a Tescoban, bár az sem hiszem, hogy koreai volt. Bevallom őszintén, kinézetre egyáltalán nem szimpatizáltem velük. Láttam több doramát, showt, képet, melyek(b)en koreai ételekkel találkozhattam így látásra, de számomra egyik sem jött be. Úgy voltam viszont vele, hogy még ha nem is néz ki jól, attól még finom lehet. Reménykedtem egy ideig, hogy biztos finom... ám amikor meghallottam a Pinocchio című doramában a béllevest, lefordultam a székemről. Nem ítélkezel előre, Cassie, nem! Nálunk is van a pacal, amit sugárban tudnék kihányni (bocsesz), viszont finom ételeink is vannak. Kizárt, hogy ott ne így legyen. A híres, szent és sérthetetlen kimchit is szerettem volna kipróbálni. Ha valaki nem tudná, a kimchi olyan étel Koreában, hogy szinte még a fagyihoz is azt eszik. Szentebb, mint isten és nagyobb sztár, mint... nos, mint G-Dragon, I guess. Kíváncsi voltam már nagyon rá, csak eddig nem tudtam, hol egyek igazi koreai kaját. Úgy voltam vele, hogy majd évek múlva talán ha eljutok Dél-Koreába, ott lesz rá lehetőségem, de elég kilátástalannak tűnt a helyzet. Csak van Budapesten is egy koreai étterem! - reménykedtem. Van hát! Szerdán böngészgettem a Facebookot - úgy látszik néha jó valamire - és rátaláltam egy hirdetésre. Egy koreai étterem hirdetése volt. Megnéztem a helyszínt, meg mindent és eldöntöttem, hogy el kell látogatnom oda amilyen hamar csak tudok. Írtam Chibinek, hogy eljönne-e velem azon a napon, vagy esetleg másnap, de azt válaszolta, hogy nincs pénze, szóval megkérdeztem Hachit. Ő azért volt "csak" a második, mert Szlovákiában él és legutóbb is balhé volt azzal, hogy az utolsó pillanatban szóltam neki, hogy jöjjön el velem valahova. Most viszont írtam neki és meg is beszéltük a dolgot. Csütörtökön reggel ugyan még volt dolga, de lebeszéltük, hogy amint végez, ír nekem, hogy melyik vonattal jön és elmegyünk kajálni egyet a koreai étterembe, a K pointba.

Csütörtök reggel elég korán ébredtem fel magamhoz képest. Úgy 7-8 körül, amiről a nap folyamán meg is állapítottam, hogy ha nem állítottuk volna át az órát 6-kor keltem volna... és ez durva. Mostanában elég korán fenn vagyok, bár mondjuk nem tudom ez minek köszönhető. Biztos annak, hogy nincs suli. Jövőhéten pedig szörnyen fáradt leszek. Ráadásul mi megyünk reggel, ami kissé kiábrándító... de... tudjátok mi a durva? Nekünk már csak ez az egy hónap van a suliból. Az április van már csak. 29-én vége a sulinak, aztán május 10-e után valamikor meg jönnek a vizsgák. Ijesztő! Főleg a szóbeli... meg a gyorsírás része az egésznek. Nem tudom hogyan fog átmenni az osztály, de valami csak lesz. Most viszont még ráérek egy picit pihenni ezen a héten. Miután felkeltem, kávézgattam, szokásosan morcos voltam, de azért anyum kibírta és elhívott engem az Auchanba magával. Addig ráértem, amíg arra vártam, hogy Hachi végezzen a terítéssel, vagy mivel. Mármint nem az volt az elfoglaltsága, hogy otthon terítgetett, hanem valami étteremben kellett dolgoznia. Leginkább az Update bolt miatt mentünk oda, mert anyum fogyózik. Én is, csak én inkább nem eszek még ilyet se. Igyekszem alig enni. Vettünk ott pár dolgot, én azért kaptam egy pizzás csigát későbbre. Utána bementünk egy ruhaboltba, ami meglepett. Anyum kérdezte meg, hogy bemenjünk-e. Kérdeztem tőle, hogy miért, szeretne nekem venni valamit? Erre azt válaszolta, hogy ha úgy gondolom, hogy valami nélkül nem tudok élni, akkor megveszi. Furcsa volt, mert nagyon régóta nem voltam ruhaboltban nézelődni, főleg nem magamnak. Yes!, vagy mi a neve az üzletnek és kicsit furcsálltam, hogy mindenből csak egy méret van, de szerencsére én pont az a méretű emberke vagyok, ami beleillik ebbe, sőt még az ázsiai átlagméretbe is. Szerencsém van. Felpróbáltam egy ruhát, ami szerintem nem állt nekem jól, de anyum szerint jó volt. Végül megegyeztünk, hogy ha nem érzem jól magam benne, akkor nem érdemes megvenni, viszont vett nekem anyum egy felsőt. Piros-fekete kockás mintája van, hosszított és meg lehet kötni a derekánál. Régebben szeretettem volna egy ilyet, de azóta nem is gondolkoztam rajta, hogy szerezzek. Most is, ha anyum nem erősködik, akkor nem hiszem, hogy "kérem". Mondta, hogy ezt megveszi nekem, mert nagyon jó és jól áll nekem. Ráadásul még az aznapi ruháimhoz is passzolt. Egy piros nadrág volt rajtam, egy fekete haspóló és egy piros-fehér BIGBANG-es pulcsi, a cipőm pedig fekete volt. Egészen jól felöltöztem, büszke is voltam magamra. Igazából én úgy vagyok vele, hogy a tél nem a divatozás időszaka, így akkor nem nagyon szoktam odafigyelni, hogy milyen ruhát veszek fel. Legalábbis nem ennyire, na. Ilyenkor, amikor jó idő van, pont itt az ideje, hogy divatozzanak az emberek... bár... van egy mondásom, ami nagyon is igaz: A ribancok sose fáznak. Oh, ha érdekel a felső, akkor képért kattints IDE. Muszáj voltam kivágni magam a háttérben lévő kupi miatt. Bocsika. Hihi~

Azt hittem, hogy anyumnak kell majd kidobnia a nyugatinál, mert Hachi hamar végez, de még elég sokáig vártam itthon. Addig egész nap két joghurtot ettem, mert végülis úgy beszéltük meg, hogy kajálni megyünk... de szerintem egyébként sem ettem volna sokkal többet egész nap. Viszont elég éhes voltam és szerettem volna már indulni. Én úgy tevreztem, hogy ebéd lesz belőle, de majdnem vacsi lett... inkább uzsi. A 13:51-es vonattal jött Esztergomból. 15:10-re ért a nyugatiba, én pedig nagyjából 10 perccel utána. Az úton végig BIGBANG videókat néztem és zenét hallgattam. Találkozás után sétáltunk kicsit a 78-as troliig, azzal a Bethlen Gábor térig mentünk, eggyel a végállomás előtt szálltunk. Pont a megállóval szemben helyezkedik el az étterem, aminek a teljes neve K point restaurant & café. Ha jól tudom, akkor a KPOP nevű büfé "továbbfejlesztése". Tudjátok, az, ami még a keleti aluljárójában volt. Vagy még meg van? Nem tudom, nem szoktam arra járni. Ezt olvastam is, hogy abból alakult, illetve a nap folyamán láttam, hogy a nőn egy KPOP feliratú kötény díszeleg, ezért 99%-ig biztosra is vettem a dolgot. Nem mintha annyira érdekelne. Maga az étteremre voltam kíváncsi. A KPOP büfé egy kisebb csalódás volt még számomra, de teljesen új lappal tekintettem erre az étteremre. Kíváncsi voltam mivel lephetnek meg. Emellett nagyon szerettem volna már koreai kaját enni egyszer az életben legalább... most először. Nem tudom miért voltam ilyen béna, de nem tudtam kinyitni az ajtót, szerencsére a koreai nő azonnal odasietett és bentről kinyitotta nekünk. Azonnal egy nagy mosollyal és egy annyeonghaseyoval köszöntött. Abban a pillanatban megvett magának a... nos, az étterem még nem, csak az a nő. Annyira aranyos volt végig, hogy legszívesebben megölelgettem volna távozáskor, de nem igazán volt rá alkalmam. Meghajoltunk mi is és az ő nyelvén visszaköszöntünk neki. Le is ültünk, majd megkaptuk az étlapokat. Kicsit leesett az állunk. Mi a legolcsóbb ételt választottuk 2800 forintért. Volt ott polip rizzsel 12 ezer forintért. El sem hittük, amit látunk. Gondoltam, hogy nem olcsó hely, de sejtésem sem volt róla, hogy ennyire nem olcsó hely. *LOL* A Facebookon láttam az étlap egy részét, ahol ki is néztem magamnak ezt az ételt. Mind a ketten ugyanazt kértük, kimchi bokkeumbapot, azaz kimchis rizst. Most ugrik a majom a vízbe... na lássuk milyen az a híres-neves kimchi - így voltam vele végig, míg az ételt vártuk. Az étlapon az volt, hogy enyhén csípős és csak egy darab pirospaprika-jelzés volt az ételnél. Nos, én tisztában vagyok, hogy az ázsiaiaknál mit tesz az az "enyhén csípős". Nagyjából olyan "csak kicsit sz*rsz be tőle". Azt néztük az étel után, hogy vajon milyen lehet az, ahol három jelzés is van. Én nem rajongok annyira a csípős kajákért, de van olyan, amiben megeszem, például a KFC Longerjében kifejezetten ízlik.

Először kihozta nekünk, még rendelés előtt az evőeszközöket, aztán inni Hachi gyömbért kért - jó kis szénsavasat a csípős mellé -, én pedig bubimentes vizet. Miután rendeltünk, először hozott négy kis tálat amikből háromban különféle savanyúság volt... legalábbis olyasmi. Amellé pedig egy fekete edényt, amiben volt a kimchi. Ezután elsétált a nő, mi pedig Hachival kukán ott ültünk. Fogalmunk sem volt, hogy mi jön még, hogy hozni fog-e még rizst, vagy, hogy esetleg a kimchi aljára van bezsúfolva. Olyan nyugiban elsétált, hogy nem tudtuk, hozni fog-e még rizst, vagy el is feledkezett rólunk. Odahívtuk egy kis gondolkozás után és megkérdeztük, hogy most mi van. Annyira feltűnő volt, hogy először eszünk koreai ételt. Hachi még a pálcikát se tudta megfogni. Alapvetően megy neki, de ez lapos volt és fémből készült. Más volt mint azok a fa evőpálcikák. Nekem sikerült azért. A koreai nő is már nagyon hülyének nézhetett minket, de végig mosolygott, meg imádnivaló módon nevetett a bénázásunkon. Mondta, hogy ezután hozza majd külön a rizst mind a kettőnknek, mi pedig megnyugodtunk. Amikor kihozott mindent, elkezdtünk enni. A rizs első ránézésre úgy nézett ki, mint a rizses hús, aztán áttanulmányozva is egészen hasonlított rá csak kevés hússal, sok rizzsel, zöldséggel és... kicsit csípősen. Az igazából egészen finom volt, főleg mellé a tojás, ami szerintem tükörtojás volt, biztos valami extrával. A rizs, azaz a kimchi bokkeumbap egészen jó volt, meg néhány kis tálas savanyúság is. Aztán jöjjön a lényeg... a kimchi. Mi a véleményem a kimchiről? Oké, felkészültem, a világ összes koreaija és elvakult Korea-fanja meg fog ölni, de két falatot bírtam belőle enni. KILL ME!... de nekem akkor sem ízlik. Csípős, savanyú, meg olyan rossz szerintem na. Ízlések és koreaiak. A rizst azért megettük mind a ketten, mert az fincsi volt, meg még egy kis tálban volt valami fehér bigyusz, amiről nem tudtuk, hogy micsoda, de lehet jobb is volt, mert így nem volt olyan rossz íze. A kimchit ott hagytuk, de legalább több maradt nekik. Jó, nem hiszem, hogy megették utána, de ki tudja... lehet, hogy amennyire szent dolog, nem dobják ki. Amíg ott ettünk, volt egy pár is, akik SHINee dalokat kértek és mivel a nő YouTuberől tette be, sorban ment a többi is. Amikor a Lucifer jött, azt énekeltem is halkan, meg a Ring Ding Dongot, meg a Dream Girlt, meg mindegyiket, amelyiket ismertem és tetszett.

Evés után elkezdtünk számolgatni, hogy mennyit fogunk fizetni. Mivel nálam egy tízezres volt, így Hachi odaadta az övét nekem és egybe fizettünk mindent. Akkor viszont még nem jött el a fizetés pillanata, mert egész végig azon gondolkoztam, hogy igyak-e sojut. Mindig meg szerettem volna kóstolni és úgy voltam vele, hogy ez egy megfelelő alkalom rá, azonban 3000 forint volt és nem is olyan nagy üvegben adták. Kb akkora volt, mint egy üveges sör. Végül csak amellett döntöttem, hogy veszek, mert ha már ott voltam, akkor miért ne? Ki tudja mikor lesz rá legközelebb megint alkalmam, szóval kértem. Ki is hozta nekünk, azután pedig kérdeztem tőle, hogy megmutassam-e a személyimet. Igennel felelt és odaadtam neki. Megnézte, hogy mikor születtem, aztán arra benyögött egy olyat, aminél azt hittem megzabálom desszertnek, olyan édes volt. Azt mondta, hogy "hú, ilyen régi vagy?" Régi vagyok. Awww~ Valószínűleg szarkasztikus volt, de így még jobban jött ki az egész. Hachit meggyőztem, hogy igyon velem. Öntöttem mind a kettőnknek, aztán meg is kóstoltuk. Ízlett. Illetve, nem volt túl sok íze, de nem volt olyan erős, mint amire számítottam. Hachi ahhoz képest eléggé fintorgott és alig bírta. 17,5%-os, ami egyáltalán nem durva. Ő két pohárral ivott csak, én viszont többel. Nem mondom, hogy berúgtam, de kicsit jobban éreztem magam utána azért. Például, képzeljétek... jött egy szőke csaj, aki egyáltalán nem volt odavaló. Sokkal jobb lenne, ha csak koreaiak dolgoznának, de még el is fogadtam volna, ha nem lett volna a modorával gond. Illetve egészen pontosan két lány jött dolgozni, akik felszolgálók voltak. A koreai nőt odahívtuk magunkhoz és kértünk tőle BIGBANG-et. Annyira imádnivaló volt ahogy a koreai kiejtésével kimondta, hogy "BIGBANG". Egész nap tudnám azt hallgatni... Jiyongtól pedig pláne. (Biztos, hogy megkérném, hogy meséljen nekem egy esti mesét koreaiul. Nem érdekelne, hogy nem értem, imádnám anélkül is.) Na és miután az a nő betette a Bang Bang Bang-et, a szőke r*banc megszólalt, hogy "aj, ne már", olyan tipikus flegmán. Jó hangosan le is hülye p*csáztam és végig gonosz tekintettel méregettem. Persze miután vége lett a dalnak, azonnal elkapcsolta, hogy nehogy a következőre menjen. Úgy felháborodtam. Tudtommal mi voltunk a vendégek, mi a f*sznak nyúlkál bele? Majdnem szépen elmondtam neki a véleményem, de ehelyett kapott még egy hülye p*csát. A legviccesebb az volt, amikor ezzel a szép jelzővel illettem ezt a csajt és a másik odajött hozzánk, hogy szóltunk-e. Tök normálisan jött oda, mert tényleg azt hitte, hogy akarunk valamit. Erre így megrázom a fejem és mondom neki: "ja nem, a hülye p*csa nem neked szólt". Hachi úgy elkezdett nevetni, nagyon aranyos volt. Az ivás közben a nőtől kaptunk még ajándékként valami desszert-félét is! Annyira elvarázsolt vele, olyan jól esett. Nem édes, hanem sós volt és inkább a tojásrántottára emlékeztetett. Kissé ízetlen volt, de maga a gesztus annyira jól esett, hogy muszáj voltam enni belőle, amennyit tudtam.

Legvégül odahívtuk magunkhoz az aranyos koreai nőt. Legszívesebben neki is elpanaszoltam volna, hogy milyen idióta az a csaj, de inkább nem szóltam semmit. Helyette fizettünk. Tudjátok mennyit hagytunk ott összesen? 9500 forintot, amiből 200 forint borravaló... és hozzátenném, hogy tényleg a legolcsóbb ételt ettük ott. Jó, azt be kell vallani, hogy laktató, de biztosan nem fogok gyakran oda járni. Annyira nem is ízlett az étel, hogy feltétlenül visszavágyjak oda és elég drága is. Annál olcsóbb már csak a sima rizs volt 1000 forintért. A sojut nem ittam ott meg és mivel nem fért be a táskámba, kézben vittem haza és azóta is van még. Az étterem után visszamentünk a nyugatiba, ittunk egy-egy bubisteát a Westendben és egy jót beszélgettünk, amíg volt időnk. Megbeszéltük, hogy majd ha egyszer kimegyek Dél-Koreába, ha találok egy mekit, biztos, hogy amellé költözöm. Csak egy valamit ettem, de maga az ízvilága a koreai ételeknek nekem nem hiszem, hogy bármikor a kedvencem lesz. Azzal is hülyéskedtünk, hogy ha a szerelmem szülei meghívnának enni magukhoz, valószínűleg jó nagy sz*rban lennék. Áh, egy idő után kénytelen lennék megszokni, bár őszintén szólva én sosem terveztem, hogy majd odaköltözöm, de érte természetesen megtenném. Mondtam is Hachinak még az étteremben, hogy érte képes lennék megenni az egész edény kimchit, az összes csípős cuccal együtt. Ez így van, érte olyan dolgokra is képes lennék, amire senki és semmi másért nem.

Értékelésem: Összességében nem volt rossz. A koreai nő nagyon édes volt, az az idióta szőke rontott az összképen. A hely tényleg drága és annyira nem puccos ahhoz képest. Az étel azok számára mindenképpen finom, akik szeretik a koreai konyhát. Akik nem, azok nyilván nem járnak ilyen éttermekbe. Akik pedig még nem ettek, úgy gondolom egyszer megéri kipróbálni. Ha szerencséje van az embernek, nincs ott a szőke, vagy ha mégis, a borravalót nem hiszem, hogy megérdemelné. A koreai nő azonban mellé még az ölelést is megkaphatja. 10-ből 8-at adnék, de az is csak a zavaró tényező miatt és mert nekem nem lett a kedvencem a koreai ízvilág, illetve egy kicsit még fel lehetett volna dobni a helyet valahogyan.

Megjegyzés: Tudom, április elseje van, bolondok napja, ám amit ebben a bejegyzésben leírtam, minden igaz. Gondoltam szólok.

Még egy dolog, mielőtt elkattintanátok innen. Néha benézhettek a Reklámkönyvbe és hirdethettek, vagy ellátogathattok az ott található oldalakra. Most is ajánlanék nektek kettőt.