Sziiiiiiiasztok! Éppen a laptopom előtt ülök és körmölöm ezt a bejegyzést. Ezzel egyidőben a tévén jutbobozok... azaz K-pop dalokat hallgatok, anyum társaságában. Volt már B.A.P, TWICE, Hyuna, Sistar, Beast, ZE:A, BTOB, BIGBANG, SNUPER, Blackpink, 2ne1, U-Kiss, SS501, 4minute, EvoL... sőt, még BTS is (ami nálam nagy szó, bár van 4 daluk, amit kedvelek). Ez a legjobb program amit a szabadnapomon el tudok képzelni. Fú, ne tudjátok meg mióta nem volt már egy nyugodt napom, amikor kiélvezhettem a semmittevést. Nagyon ritkán adatik meg mostanában. Annyira jól esik most. Még akkor is ha... öhm... holnap hajnali 3:30-ra megyek dolgozni. Ez vicces sztori, mondjuk... hivatalosan 4-tól szól a munkaidőm, de 3:55-re már kint kéne ülnöm az egyik check-in pultban. Nevetséges. Biztos, hogy előbb fogok bemenni. Ah whatever... Nem koncentrálok erre... inkább csak hallgatom a jó kis zenéket és lazítok. Csinálom a jóóóó nagy semmit! Ahhh... mondjuk ma még hajat is kéne mosnom. Maaajd~ Deee ami sokkal fontosabb~ nektek hogy telik / telt a szünet? Ez a nyár számomra... a leghosszabb volt, az biztos. Az első nyár volt, amit végigdolgoztam. Fura érzés, de ez van... ez a felnőtt élet, I guess. Utálom. Tervezem, hogy visszamegyek tanulni. Csak azzal az a gond, hogy pénz meg kell és amíg tanulok, nem igazán tudok dolgozni. Mindenesetre már 3 hónap munka után tervezgettem a sulit újra. Higgyétek el, jó az a diáklét. Képzeljétek, már nézegettem is iskolákat. Külföldön is. Az egyik eléggé megtetszett, ami Prágában van. Művészetis suli. Nagyon szívesen tanulnék külföldön. Ami azt illeti, ilyen szempontból engem Svédország vonz a legjobban. Egyébként is érdekel a nyelve, plusz maga az ország is. Nem tűnik rossz helynek. Ja és ott nem halok bele a nyári hőségbe. Nem szeretem a meleget. Nekem már a 28 fok is halál. Mindenesetre megyek oda, ahol találok jó helyet... csak Hollandia nem vonz a pókfóbiámmal, ahol minden emberre jut vagy 10... or több? Jujjjjj. Esetleg dolgozni megyek még külföldre, ami pénz szempontjából jobb is. Képzeljétek, van olyan lehetőség nyáron, hogy külföldiek kimehetnek Dél-Koreába. Több ilyen hely is van, ami szállást biztosít, plusz fizet, neked pedig csak a ház körül kell segítened. Akár az angol nyelvvel, takarítani, bármit. Szerintem szuper lehetőség. Jövőre lehetséges, hogy belevágok.

Ó... ha már a külföldön tanulásnál tartunk... megismerkedtem egy sráccal. Kínai és itt tanult Pécsen. Jó, igen, Pécsett, az helyesebb... asszem... de nekem olyan hülyén hangzik, nem jön be, szóval PÉCSEN. Pécs amúgy egy olyan város, ahol még sosem voltam, de nagyon szeretnék eljutni! Végre - azt hiszem - eljött ennek is az ideje. Majd Xin - mert hogy nagyon kreatív módon Xinnek hívom itt a blogomon - segítségével elmegyek oda. Ő körbe tud vezetni. Magyarul ugyan nem tud és elég viccesen néz ki, hogy egy kínai vezet körbe egy magyart Pécsen, de nem gond. Különleges. Kérdeztem és csak pár szót tud magyarul. Egy angol nyelvű osztályban tanult és egy magyar osztálytársa se volt. Ó bájdövéj, a találkozó. 14-én találkoztunk a reptéren. 7-re kimentem... pedig csak 11-kor kezdtem aznap, de én mégis voltam olyan cuksi, hogy miatta ilyen korán keljek. Bocsánatot is kért, és mondta, hogy nagyra értékeli ezt. Közöltem vele, hogy nem kell bocsánatot kérnie, mert én mondtam, hogy kimegyek, nem ő erősködött. Az én döntésem volt. Igaz, reggel 5-kor nem tűnt olyan jó ötletnek, de amikor találkoztunk, már sokkal inkább tűnt annak. Épp, amikor megérkeztem, akkor csekkolt be a pultnál... a kollégáimnál. Qatarral utazott Dohába, aztán Sydneybe. Azért ment Ausztráliába, mert most egy vállalkozásba fogott és azt fogja ott promotálni. Remélem sikerrel jár. Én drukkolok neki. Még csak 23 éves és már ilyeneket csinál. Interesting. Jaaa és október 14-én van a szülinapja, tehát Mérleg. A Mérleg-Mérleg párosok vagy nagyon jól kijönnek (ez a kisebb százalék), vagy kinyírják egymást. Mi egyelőre jól kijöttünk, majd meglátjuk mi lesz később. Mindenesetre nemrégiben találkoztam én egy másik Mérleggel is... na és az nem sűlt el valami jól. Remélem most minden rendben lesz. Whatever. Cigiztünk egyet, beszélgettünk. Ő narancslézett, én kávéztam. Meg akart hívni arra a kávéra, de - szokás szerint - nem engedtem. Elkísértem a B11-es kapuig és megbeszéltük, hogy majd 24-én jön vissza. Este iszunk egyet. Oh and... mikor elköszöntünk egymástól... nem tudom eldönteni, hogy megakart-e csókolni, vagy nem, de én pont úgy mozdultam, hogy csak egy ölelés lett belőle. Lehet - és remélem, hogy nem akart, csak úgy tűnt. Sh*t, nem szükséges tovább bonyolítani a "magánéletemet".

AJÁNLÁSAIM: #유성 @SNUPER: Úúúú SNUPEEER!! Megint fantasztikusat alkottak. Ti mit gondoltok? Nekem még mindig a Back:Hug az egyik kedvenc dalom (tőlük)... de ezt is imádom! Az angol címe The Star Of Stars és egyszerűen annyira dallamos. Anyummal mindig együtt táncolunk a refrénre. Ő is nagyon szereti őket, ami teljesen érthető. A tánca is tetszik, de valamiért úgy érzem, hogy itt inkább arra mentek rá, hogy aranyosra sikerüljön, mint profira. Nem mindig táncolnak annyira egyszerre itt, de nem bánom, mert a profizmus a Back:Hug-nál már előjött. Tudom róluk, hogy mennyire tehetségesek és én nagyra értékelem ezt a comebacket is. Számomra valamiért megható. Nézem, hallgatom és az jut eszembe róla, hogy mennyire szeretem őket és milyen büszke vagyok rájuk. Az MV-ben is annyira édesek együtt. Nem érdekel, hogy nem olyan ismertek, számomra akkor is a legjobbak. Egyszerűen csak ölelgetni akarom őket állandóan és kimutatni nekik mennyire csodálatosak, bátorítani őket, hogy mindig higgyenek magukban, mert számomra ők az elsők. | #IllBeYourMan @BTOB: A raprészek egyszerűen magukkal ragadtak, ahogy a rapperek is. Annyira zseniálisak! Ismertem eddig is a fiúkat, de nem tudtam, hogy ennyire jók. A dal végénél, amikor egyszerre énekelnek és rappelnek, mindig kiráz a hideg. Emiatt a dal miatt kezdtem el jobban kedvelni őket és egyre szimpatikusabbak, minél tobbet hallgatom a dalt. Főleg a két rapper nyert meg magának. Nem tudom eddig hogy nézhettem el mellettük így, amikor egy szuper csapatról beszélünk. Igencsak szimpik na. | #LONELY @SISTAR: Nem akarok sokat regélni erről, mert még mindig bőghetnékem van, ha arra gondolok, hogy már nem lesz több comebackjük, már soha nem térnek vissza. Még mindig nem emésztettem meg teljesen, hogy a kedvenc lánycsapatomnak ez lett a sorsa, ennyire hamar. Fantasztikus lett ez a comeback is, akár az összes, amit ők adtak ki. Nem is értem ezt a hirtelen feloszlást. Nagyon remélem azért, hogy mindegyikük boldog lesz a saját útján. Hyorint pedig még mindig támogatom szólóban - ugyanis szerintem csak ő lesz aktív. Az egyik női biasom. Mellette állok! | #LOVE @PSY @Taeyang: PSY-t nagyon kedvelem. Már ki is fejtettem, hogy az egyik nagy vágyam, hogy a háttértáncosa legyek. A klipjei egytől egyik olyan szórakoztatóak, hogy a felvétel is biztosan jó hangulatban telik. Na meg a táncai is királyak, ahogy ez is az! Imádom a táncosokat a klipben. Végig mosolyognak, látszik rajtuk, hogy jól érzik magukat és ettől másokat is jobb kedvre derítenek. A szám - PSY-tól megszokott módon - akkora sláger lett, amint meghallottam, csak ezt nyomattam jó ideig. Taeyang is jó benne, of course, de PSY rapje a kedvencem. What we need is love!

#10AUG #11AUG @Minaru {{ Strandolás }} Már vagy egy hónapja megbeszéltük Minaruval, hogy augusztus 10-én találkozunk. Az még nem volt tisztázott egy ideig, hogy Székesfehérváron, vagy Budapesten végre. Az anyukája végre felengedte Budapestre, szóval majd kihasználjuk egyszer azt is. Még valamikor augusztusban kéne, mertneki ugyebár elkezdődik a suli. Ő még sulizik, amit igazán megbecsülhetne - ez minden diáknak szól. Ja és a diákok közti zaklatás... ne higgyétek, hogy az csak az iskolában van. A munkahelyen "érett felnőttek" között is ugyanúgy jelen van. Szóval nem igazán tudok semmilyen pozitívumot felhozni a melóban a sulival szemben. Fizetnek - ennyi... de azért a ledolgozott óraszámért fizessenek is. Mellesleg azt sem tisztességesen teszik. Naaa de mindegy, nem ez a téma most. Végül én mentem hozzájuk megint. Megbeszéltük, hogy strandolni fogunk. Először azt hittem, hogy majd egy kiépített strandra megyünk és nem tóhoz. Csak a vonaton jutott eszembe, hogy Minaru háza közelében van egy szabadstrand egy tónál... én azonban félek az élővizekben. Meg is beszéltük, hogy máshova megyünk. Az anyukája egy gyógy- és termálfürdőben dolgozik, ezért be tudtunk oda menni ingyen és olyan részeit kiélvezni, amit csak azok, akik drágábban vesznek jegyet. Először anyukája vezetett körbe minket, ittunk kávét, majd beültünk az egyik medencébe. Beszélgettünk ott egy kis ideig, aztán koktéloztunk. Utólag jöttem csak rá, hogy Minarunak alkoholmenteset kellett volna venni, de sebaj. Szaunáztunk egyet. Az egyik 80 fokos volt és kellemes levendula illatú, a másik "csak" 45, ha jól emlékszem. Ezután jakuzzizunk, ahol nagyon sokat nevettünk, végül ettünk és Minaru teljesen kimerült a végére. Eléggé fel is cseszett vele, de mindegy már. Azanyukája is végzett, így elmentünk vásárolni. Este is jól elvoltunk. Kb 1-2 felé sikerült lefeküdni... 8-kor pedig felkeltünk. Az a nap is jól telt el... csak kicsit gyorsan. K-popos challenge-ket csináltunk Youtubeon, miután megnéztünk 2 horrort. Azaz... a megnézés annyiból állt, hogy az elsőn végig csikiztem őt, a másodikon pedig bealudtunk. Engem tényleg érdekelt, de tök fáradt voltam. Este, fél 9 körül indult a vonatom, amit majdnem sikerült lekésni, mert mindenki ott tökölt az automatánál. Végül az ellenőrtől akartam jegyet venni, de nem jött, szóval ingyen utaztam hazafelé. Úgy gondolom, megérdemlem, ugyanis nagyon sokszor vettem már jegyet feleslegesen, amit nem kértek el. Most ez pont kijárt már nekem. { Minaru bejegyzése }

#15AUG @anyum {{ Tropicarium }} Eredetileg úgy volt, hogy Miskolctapolcára megyünk anyummal a barlangfürdőbe, de máshogy alakult ez a nap. Mivel a munkámhoz szükséges évente az orvosi vizsgálat, be kellett jelentkeznem már mostanában. Hú... belegondolni, hogy egy éve volt az is. OMG. Az orvos 15-ére tudott időpontot adni 11:30-ra, azután pedig már késő lett volna elindulni Miskolctapolcára, így átvariáltuk kicsit a napot anyummal. Ettől függetlenül együtt töltöttük azt. Reggel tehát elvitt az orvoshoz. Míg vártunk, ott ültünk és pont arról volt szó, hogy egy éve is ott ültem, csak akkor még fogalmam sem volt, hogy mi vár rám. Annyira durva. Nyaaa és igazából a vizsgálat abból állt, hogy megkérdezte változott-e valami. Semmi nem volt különb, mint egy éve. Pulzusomat nézte meg, plusz egy látásvizsgálat volt. Az utóbbinál csaltam egy kicsit, megjegyezve pár számot... de na... a jobb szemem picit rosszabb. Csak az egyik számnál csaltam. T_T 5 perc se volt a "vizsgálat". Végeztem, aztán sushizni mentünk. Még gyereknapra kaptam egy kupont anyumtól, ami egy sushizásra jogosít. Aznap használtam fel. Később eszünkbe jutott, milyen jó lenne elmenni a Tropicariumba, mert már olyan régen voltunk. Legutóbb akkor, amikor én még piiiici gyermek voltam. Úgy döntöttünk elmegyünk, mert... why not? Naaagyon szép volt minden. Képeket is csináltunk. Nem tudom voltatok-e már, de mindenképp megéri egyszer eljutni oda. Olyan hangulatos, amikor a cápa konkrétan feletted úszik el. El tudnék ott ücsörögni egy napot is akár. Elképzeltem, ahogy Jiyonggal elmegyünk oda - mert ki lehet bérelni egy termet - és ott ülnénk egész nap. Nem is lenne rossz szülinapi ajándék... ha már témába vág, mert mostanában volt a születésnapja. Voltak egyébként gyönyörű kígyók is, mindenféle más állat. Amikor beléptem és megláttam a halakat úszkálni, rögtön megjegyeztem: "oké, most kissé bűntudatom van, hogy az előbb sushiztam." De ha egyszer olyan finoooom. Ja, kellemetlen érzés, hogy a hal a kedvenc ételem, de ha rajtam múlna, nekem okés lenne, hogy ne bántsák őket és nem eszek többet. Csak nem rajtam múlik, unfortunately. A végén vagy egy órán keresztül simogattam a rájákat. Volt jó pár idegesítő gyerek, de túléltem őket is, hősiesen. Kifelé menet anyummal vásároltunk pár szuvenírt, egy cápás hűtőmágnest és két fürdőbombát, vagy mit. Beleteszed és valamilyen alak formálódik ki belőle. Nagyon menőőő... kivárom a megfelelő pillanatot, amikor el tudok lazulni és felhasználom. Kettőt vettünk, mert az egyik az enyém, a másikat pedig majd Taesunnak adom, amikor jön. Sajnos nem tudni milyen alakot ölt majd, de van oroszlán és csak reménykedni tudok, hogy neki az lesz. Továbbá egy macis kulcstartót vettem, szintén neki... valamiért rá emlékeztetett.

#UTOIRAT01: Taesun már meg is vette a repülőjegyet ide, valamit lefoglalta a szállást. Jeee! Annyira örülök neki! Egészen pontosan szeptember 18-án ér majd ide 14:30-kor, ami azért tök jó, mert aznap pont fél háromkor végzek. Direkt egy olyan szállást foglalt, ami... apartman? Nem tudom ezeknek a pontos megnevezését, de van konyha, meg minden. Azért olyat foglalt, mert szeretne főzni nekem koreai kajáááát. Majd mondom neki, hogy a kimbap legyen az első, azt ugyanis már eredetileg is imádom, úgyhogy ha a többi nem ízlik, legalább abból be tudok majd zabálni. 20-án megy majd tovább Németországba, ugyanis ott tanul, ahogy azt már említettem is. Remélem nem fog majd megutálni, amikor közlöm vele, hogy a kimchi nem a kedvencem. Kíváncsi leszek a reakciójára azéééé... meg a kajcsikra is. Egyébként a szülinapja alkalmából sütni fogok muffint. Vettem 2 betűs gyertyát. A keresztnevének 2 betűje - mert a koreaiaknál úgy van ugye, hogy például J és Y, azaz Ji Yong... úgyhogy mondjuk, hogy egy T-t és egy S-t vettem, mert ő Tae Sun. Nálam egyébként nagyon nagy szó, hogy sütök, vagy bármit csinálok a konyhában. Ha éhes is vagyok, inkább éhezek, minthogy kimenjek és csináljak magamnak egy szendvicset. A konyha az a hely, amit én a legmesszebbről elkerülök. Kivéve, ha más főz... néha van kedvem besegíteni, mert közben az illetővel is eltölthetem az időmet. Valószínűleg így lesz, ha Taesun itt lesz és főzőcskézni kezd. Majd közlöm is vele, hogy érezze megtisztelve magát, hogy miatta sütöttem és, hogy akármilyen gusztustalan is az íze, meg kell ennie azt az egyet, legalább.

#UTOIRAT02: A napokban Trixy mutatott egy játékot. Mondjuk, előtte is hallottam már róla, de ahogy megmutatta, gondoltam letöltöm én is. A YG hivatalos játéka. Olyasmi, mint a guitar hero. Nagyon rákattantam, tegnap a munkában is azzal játszottam. A kedvenceim közül már megkaptam Jennie-t... és nagyjából ennyi is. Jaa, meg Taeyangot és Jiyongot is... bár GD az első, akit mindenki megkap, hogy a fangirlöknek megjöjjön a kedve a játékhoz. A lényeg, hogy egy marha jó játék szerintem és megéri kipróbálni mindenkinek. A neve BEATEVO YG. Hajrá! :3

#UTOIRAT03: Boldog augusztus 20-át minden magyar olvasómnak! Ezt most úgy írtam, mintha lenne más is... bár... elvileg van, én beszéltem már más nemzetiségűvel is: olasszal. Nekünk, magyaroknak jelent valamit az augusztus 20-a, de ettől függetlenül további szépséges vasárnapot mindenkinek és szuperjó jövő hetet!

Július közepén megismerkedtem egy sráccal. A neve Taesun - vagyis csak az a neve amit itt használok, na. Interpals-on kezdtünk el beszélgetni, egyébként. Nem sok emberrel beszélgetek ott, de felkeltette a figyelmem azzal, hogy írta Budapestre jön nemsokára. El is kezdtünk társalogni kakaotalkon. A születésnapja augusztus 16-án van - na, mondom egy Oroszlán... remek lesz. Eddig azonban egészen tűrhetően alakult minden. Így van ez a Mérleg-Oroszlán párosokkal. Eleinte minden szuper, hosszútávon jönnek csak ki a konfliktusok. Az első nap, amikor beszélgettünk, beközölte, hogy lehet, hogy megszakad a kapcsolatunk és nem beszélünk majd egy idő után. Ok, igazából már ott a cseszdmeg kategóriába soroltam, ha így kezdi az ismerkedést. Egy ideig aztán nem is kommunikáltunk - nagyjából egy hétig.

2017. július 26-án volt azon a héten az egyetlen szabadnapom. Egy szerdai nap. Átlagosan indult, bár a fejemben azért benne volt, hogy Taesun azt mondta aznap jön Budapestre. Nagyjából délutánig átlagos is volt, majd a semmiből rám írt, hogy hogy vagyok. Váltottunk pár szót, aztán megbeszéltük hogy 7-kor találkozunk az egyik metrómegállónál. Okay... nem izgultam túl a dolgot, elkezdtem gondolkozni mit vegyek fel. Felvettem egy egyberuhát, aztán megkérdeztem tőle, hogy ő miben jön. Na azon én úgy kiakadtam. Küldött egy képet magáról pólóban, egy pizsamanadrágnak kinéző dologban és egy papucsban. Tipikus koreai pasis öltözet volt. Én egy tök szép ruhában akartam menni, ő meg egy ilyennel riogat. Elküldtem én akkor mindenhova magamban. Írtam is neki, hogy fantasztikusan néz ki, mehetek-e én is a pizsimben. Erre közli, hogy bármiben megyek, jól fogok kinézni. Sh*tf*ck, ne mondjon már ilyeneket. Sh*tf*ck... elég sokszor használom mostanában ezt a kifejezést - ne kérdezzétek honnan jött. xD Naaa és... elindultam, persze késésben, 5 átöltözés után maradtam az elsőnél, ahogy ez lenni szokott. Írtam neki, hogy ne siesse el az elindulást, mert 15 percet késni fogok. Ami furcsa, hogy bennem volt az az érzés, hogy egy olyan emberrel találkozom, akit még nem is ismerek, se semmi, de valamiért nem is izgultam úgy igazán.

Amint megérkeztem, szerintem gyönyörűen elmentem mellette, pedig nem volt sok ember az aluljáróban - sok koreai pedig pláne nem. Egy fél fejjel volt magasabb nálam és rögtön megállapította, hogy milyen vékony vagyok. Typical - felületesség. Én rögtön megállapítottam, hogy az tényleg egy pizsamanadrág - jó amúgy not srsly. Viszont nagyon cuki macskák voltak a nadrágon, amit mellesleg az anyukájától kapott. Onnantól kezdve nem cseszegettem vele (olyan sokat). Eleinte kicsit awkwardnak éreztem, hogy most hogyan is menjünk, simán egymás mellett, egymásba karolva, kézenfogva, vagy most mi van... és hogy igazából most mit is művelünk. Az első 5 perc volt kicsit kínos, amíg megtaláltuk az éttermet, ahova beültünk. Onnantól... nem is tudom, mintha már évek óta ismernénk egymást, úgy viselkedtünk. Az éttermet egyébként csak ajánlani tudom. Bridges Food Bar a neve - és ezzel el is árultam merrefelé jártunk. Nagyon jó volt az étel, aranyos volt a személyzet... jaaaa és annyira kreatív volt, hogy az asztalon volt egy lap, aminek a közepe üres volt, oda lehetett rajzolni, a szélén pedig minták voltak. Lehetett rajzolni és színezni. Az első, amit kreáltunk... egy... répa volt. Vagyis én répát csináltam belőle. Elkezdtünk beszélgetni egy zöldségről... valami koreai zöldség - elkezdte lerajzolni, de teljesen úgy nézett ki, mint egy répa, szóval alkottam mellé egy nyuszit is és hivatalosan carrot-ot csináltam belőle. Annyi hülyeséget összefirkáltunk egyébként. Lerajzolt engem, meg magát. Én csináltam egy cicát, aminek sörényt rajzolt, így oroszlán lett belőle. Írkáltunk koreaiul, én tanítottam pár egyszerű magyar szót. Jaj meg a plafonon láttam valami nagy fekete bogarat. Mondom neki: nagyon remélem, hogy az nem pók, vagy sikítva rohanok haza. Megnézte és egy óriási légy volt, amit le is rajzolt. Mellesleg neki pláne pozitívum lehetett, hogy alkothatott, ugyanis dizájnokat tervez cégeknek, ilyen logókat, meg mindent. Ez a munkája, de közben Németországban tanul. Mesélte, hogy augusztusban Jeju szigeten fog dolgozni - a legjobb barátja egyébként a főnöke. Szeptembertől pedig elkezdődik a tanév Németországban. (Ez lesz az utolsó éve.) Ebből adódóan tehát gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy beszél németül is az angol mellett. Menő. Megbeszéltük, hogy szeptemberben megint jön Budapestre.

Volt olyan, amikor csak mi ketten voltunk az étteremnek azon részében. Tök jó volt. Ő egyébként gulyáslevest evett. Tipikus. Hehe. Minden koreai, illetve más külföldiek számára is az az első, amit ki szeretnének próbálni. Szeretik egyébként a magyar kajákat. Ez is ízlett neki. Én citromos csirkeragu levest ettem. Naaaaagyon finom volt! A gulyásleveshez még kenyeret is hoztak, az is szuper volt. Persze megkóstolruk egymásét is. Kérdezte, hogy én milyennek látom a levest. Mondtam, hogy finom, de a mamám jobbat csinál. Jajjjj volt egy olyan aranyos pillanat, amin olyan jót nevettem. Megettük a leveseket - az enyémet is ő fejezte be. A kenyérből maradt egy kicsi és amikor a pincérnő megfogta, hogy elviszi a tányérokat, azonnal megállította és lekapta róla a kenyeret. Annyira aranyos volt, jót derültem rajta. Mindent elpusztított. Ah~ az ajándékok. Nem nagy dolgok, de - nem is az a lényeg... Kaptam tőle egy német csokit és egy koreai körömdísz szettet. Már mikor beközölte, hogy készült nekem valamivel, I was like: nope. nope. nope... de végül elfogadtam (és azóta már meg is ettem a csokit. hehe). Később ittunk meggyes pálinkát. Azt hittem, hogy majd neki fog betenni, de rajtam jobban kifogott. Jó, csak 40%-os volt, de utálom a pálinkát. Mindenesetre sikerült leküzdenem. Utána ittunk egy kevés vörösbort. Részeg ugyan nem voltam, de a fejembe szállt a pia. Tudtam, hogy többet akar vacsinál. A vacsi közben is ahogy nézett rám, mintha valami istennő lennék, vagy nem tudom. Simogatta a kezemet is. Mielőtt elindultam, mondtam neki, hogy másnap hajnali 5-re megyek dolgozni. Azt válaszolta rá, hogy ó, akkor tényleg csak egy vacsora lesz. Az hát!

Fizettünk... vagyis ő fizetett a kártyájával, én pedig a számlán kiszámoltam, hogy mennyit zabáltam, piáltam én és kifizettem neki készpénzben. Rám senki nem fogja költeni a pénzét! Persze mondta, hogy ő fizet, de nem engedtem. Ha szét kell verjem, akkor is kifizetem a saját részemet. Szerencsére nem kellett szétvernem érte. Beleegyezett.

Kaja után elindultunk sétálni. Eleinte még talán furcsa volt kézenfogva sétálni, de az este további részében volt, hogy én kutattam a keze után. Nem volt meleg az idő, esett is mielőtt találkozunk. Volt rajtam egy dzseki, rajta viszont csak egy póló, mert nem hozott semmi hosszúujjút az útra. Forgattam is a szemeimet, hogy hogy lehetett ilyen hülye. Kérdeztem is tőle, hogy odaadjam-e neki a dzsekimet. Persze poénnak szántam, nem hiszem, hogy jól festett volna rajta. Túlságosan büszke nő vagyok ahhoz, hogy engem kis elesett lánykaként lehessen kezelni. Sőt... igazi gentlelady vagyok. Lol. Leértünk a Dunapartig, aztán ott sétálgattunk tovább. Imádom Budapestet. Annyira gyönyörű volt minden kivilágítva. Mindig is szerettem volna a szerelmemmel sétálgatni a Dunaparton, és még mindig az a vágyam, hogy ez összejöjjön. Taesunnal is élveztem, mert jó társaság volt. Jókat beszélgettünk és - amint azt már említettem is - annyira úgy viselkedtünk egymással, mintha már régebb óta ismernénk egymást. Azért a tipikus koreai pasi jellemzők aranyosak voltak. Például, mikor egy pocsolya elől elhúzott, mert juj vizes ne legyen a VÍZÁLLÓ CIPŐM. Az egyik padot le is törölte a pólójával. Az alkotásunkat egyébként eltette és mondta, hogy majd kiteszi Szöulban, az otthonában. Eléggé álmos voltam egész este, szóval volt, hogy csak a vállára döntve a fejem bámultam a Dunát. Ó igen... jópárszor megcsókoltuk egymást, ráadásul az este további részében, amikor tudtuk megöleltük egymást. Valamint kezdett hideg lenni, nagyon hideg volt a karja, így igyekeztem belekarolni és minél jobban melegíteni. A kezünket összekulcsoltuk és a pizsamanadrágjának zsebébe tettük, miközben odabújtam a karjához. Trixynek amikor meséltem, kérdezte, hogy változtak-e az érzéseim. Semmi nem változott. Tudok különbséget tenni szerelem és vonzalom között. Felé tartva a 6-oson nagyon sok volt az ellenőr, szóval inkább úgy döntöttem, szálljunk le. Nem szerettem volna, ha megbüntetik, ezért sétáltunk egy megállót, közben vettünk jegyet - amit fel se használt, de sebaj, nyugodtabb voltam. Mivel én voltam hazai terepen, így azt gondoltam nem gáz, ha én kísérem haza. Mondta, hogy nem kell, de nem érdekelt. Mire megérkeztünk már 27-e volt. Kicsit necces volt a dolog az 5 órás kezdéssel, de én mindent kézben tartottam. Ittunk a szobájában egy keveset, aztán amikor jelzett a telefonom, kikísért a buszmegállóba. Már anyum is írt, hogy haza fogok-e érni, mire jön a taxi, de én tökéletesen kiszámoltam mindent. Tudtam mikor megy az utolsó busz, amivel időben hazaérek. Megbeszéltük Taesunnal, hogy 27-én 10 óra körül kijön a reptérre és ott is találkozunk. Segítek neki ott és legalább lesz még egy kis időnk együtt.

A busszal 4 óra 20-ra értem haza, a taxi pedig 4:40-re érkezett meg. Pont volt annyi időm, hogy összeszedjem magam. Alvásból 0 volt, de nem is számítottam többre. A taxiban ülve, bámultam ki az ablakon és arra gondoltam milyen jó lesz megint találkozni pár óra múlva. Emiatt könnyebben is ment a munka, még ha minden egyes órában volt valami gond. A British késett 1 órát, az Elalt pedig egész jól túléltem és hála az égnek ennyi volt aznap a meló. 10:30-ig dolgoztam. Amikor végeztem, írt is, hogy megérkezett, mire én átsiettem a B oldalra. Azonnal a karjaiba ugrottam. Visszasétáltunk az A-ra, ahol beültünk a kávézóba, miután átvedlettem civilbe. Volt ott egy aranyos jelenet. Méghozzá az, hogy mutatott a szívószállal valami koreai dolgot és így mondja: "Korean style". Egy középkorú koreai nő mellettünk azonnal odakapta a fejét: "huh? Korean style??" - azzal váltottak pár szót koreaiul. Nagyon aranyosak voltak, hogy így "egymásra találtak". Sok minden szóbajött akkor, mint úgy végig azalatt a nagyjából egy nap alatt, amit együtt töltöttünk. Kint dohányoztam egyet, majd lementünk a Sparba, ahol vettem neki Túró Rudit és Sportcsokit. A Túró Rudit azóta meg is ette és nagyon ízlett neki, ami furcsa, mert a külföldieknek inkább fura benyomást kelt a túró a csokiban. Egy kicsit még ültünk, én a vállára dőlve aludtam nagyjából 10-15 percet. Persze csak ilyen mini alvásnak minősült, de kellemes volt. Ezután felmentünk az induló szintre és míg vártunk a check-in pultokra, nézegettem a koreai alkalmazásomat a telefonomon és volt egy olyan kérdés, hogy "melyik tantárgyból vagy a legjobb?". Feltettem neki ezt a kérdést, erre azt válaszolja, hogy "I love you". Ahaaaa... a koreai pasik I love you-inak semennyire nem hiszek. Mondom neki: this is not the right answer, mire egy sorry volt a válasz. De volt egy olyan jelenet is, míg lent ültünk, hogy állandóan megjegyezte milyen helyesek a pasik. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért a pasikat jegyzi meg és, hogy meleg-e, hogy miért nem a csajokat nézi. Aszongya: mert te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam. Well... látnotok kellett volna azt a megvető és kétkedő pillantást, amivel hosszú másodperceken keresztül bámultam. Arra is sorryzott egyet. Nálam nem működnek az ilyenek, szóval én is sorry. Mindenesetre nagyon kedvelem a hülyét. Gyorsan becsekkolták, amikor kinyitott a checkin. Megnéztem az útlevelét és annnnyira jól nézett ki ott a képen. Ott ájulgattam és mondtam, hogy mennyire jó. Olyan jól esett, hogy igazából bármelyik cuccához szabadon értem hozzá és nem zavarta, ha mondjuk kivettem a kezéből az útlevelét, hogy megnézzem, vagy elvettem a bankkártyáját, stb. Ő átment az utasbiztonságin... és igazából én is, csak én a személyzetin, azzal bent egy kicsit keresgéltem, mert nagy volt a tömeg. Kicsit zavart, hogy nem találtam meg rögtön, de aztán meglett. Fent még evett egy szendvicset, aztán addig bámultuk egymást, míg majdnem lekéste a gépét. Nem tudtam mit mondjak. Azt akartam mondani, hogy maradjon, de én aztán nem leszek ilyen. Úgyis hülyén jött volna ki a dolog. Hogy maradt volna? Kievbe repült egyébként ahol pár napig tartózkodott, azóta már Koreában van. Miután átmentünk az útlevélellenőrzésen, odasiettünk a kapuhoz. Azonnal megölelt, én meg gyorsan megkérdeztem a személyzettől, hogy ő-e az utolsó, mert már lassan közeledett a kapu zárása. Mondták, hogy nem, még nyugodtan ölelgethetjük egymást. Sz*r érzés volt a búcsú, de az mindig sz*r. We kissed each other one more time és lesétált a csőben a géphez. Egy kicsit még ott voltam, majd tök kedvetlenné váltam. A munkatársaimmal a reptér előtt cigiztem még, aztán hazamentem, amint láttam a Flightradar-on, hogy felszállt a gép.

Azóta is beszélgetünk, bár azt mondta még először, hogy lehet megszakad a kapcsolatunk. Ki tudja meddig leszünk jóban. Senkiben nem bízok, hogy kitart majd mellettem. Szerintem egyszer mindenki el fog hagyni. Ő is, de ez így van rendjén az én életemben, úgy látszik. Amikor Kievben volt, vett nekem csokit, bár nem tudom hogy szándékozik majd eljuttatni hozzám épségben. Ja meg a bőröndjén volt olyan... hmm... nem tudom mi a neve, de az a medve, vagy egér amin mindenféle minta szokott lenni és Koreában nagyon népszerű. Mondtam neki, hogy szeretnék olyat. Majd kifizetem, csak szerezzen nekem. Tegnap vásárolgatott és küldött képet olyanokról, kiválasztottam egyet és ma megszerzi nekem... én pedig úgyis kifizetem, akármennyire is mondta, hogy nem szeretné. Jaj azt pedig nem is mondtam, hogy mutatott az anyukájáról képeket. Nagyon bájos anyukája van - közöltem is vele, mire úgy reagált, hogy csak azért mondom ezt, mert nem láttam smink nélkül. LOL. Az anyukája azonban nem csak külsőleg bájos, de nagyon kedves is. Tegnap küldtem pár képet, amit csináltunk és megmutatta neki. Ő is nevetett rajtuk és amikor üdvözöltem, azt mondta nekem, hogy küldi nekem a sütit. Persze nem szó szerint, csak akkor is jól esett, és a legjobb értelemben fura is, hogy egy koreai anyuka így áll egy külföldi lányhoz, aki jóban van a fiával. Taesunnal arról is szó esett, hogy megyek hozzá Németországba és aludhatok nála, valamint főz majd nekem - szerencsére nagyon szeret főzni. Mostanában pedig azon gondolkozom, hogy mit vegyek neki, ugyanis nemsokára itt a születésnapja. Remélem sokszor találkozunk még és minden tervünket sikerül kivitelezni.

Fú... hát történt velem egy s más, amíg nem írtam nektek. *lecsekkolja mikori az utolsó bejegyzés* Well... 3 hónap telt el azóta, mialatt főként dolgoztam, dolgoztam és dolgoztam. Mondhatni elég frusztrált vagyok mostanában. Megint kissé a régihez hasonló letargikus állapotomat élem meg. Több szempontból kifolyólag is. Például ugyebár az a k*csög meló, felettesek és utasok. A napokban például az egyik barátnőmnek, Janenek szólt be az egyik utas. Valamit meg kellett beszélnie a check-in pultban ülő kollégával és odajön az utas, aki ugye be szeretett volna csekkolni. Elkezdi: "who's the client here?" Ezt én nem hallottam, de mikor mesélte, rávágtam, hogy "who decides if you are travelling or not?" Annyira kár, hogy nem tudtam ezt a költői kérdést az utasnak is feltenni. Nagyon sokat képzel magáról egy-kettő... és a truth az, hogy eléggé meguntam, hogy mosolyogjak a bunkóságukon. Múltkor jön a nő oda, akiből semmi tisztelet nem áradt. Ugyan nem ennyi volt az egész sztori, de közi, hogy már 20 perce ott vár a csoportjával. Ezt nagyon "bírom". Mire számítanak az emberek? Őszintén. Kijönnek a reptérre és semennyit nem kell majd várnijuk? El vannak kényelmesedve és bunkósodva. Mondtam neki, hogy "jó, lesz az több is" és elfordultam tőle, mert míg ő ott hisztizett, más szeretett volna kérdezni valamit. Végül addig jutottunk ezzel, hogy a nevemet is elkérte, hogy panaszt tegyen a Lufthansánál. Mondom magamban: ott aztán tehet, kár hogy nem a Lufthansának dolgozom. Fel is ajánlottam neki, hogy szemben van a panaszkönyv, el lehet kérni. Ez mind azért volt, mert elállta a helyem, ahol nekem kellett volna lennem, ezért ő szólt az utasnak, hogy mehet, majd odaszólt nekem, hogy végzem is a munkámat, vagy csak ott állok. Mondom: ahogy látom maga elvégzi, szóval elálldogálok én itt. Na hagyjuk is. Mellesleg a reptéri panaszkönyvek jobbak, mint a vicckönyvek. Azokon szoktak a jegyisek röhögni. Olyanokat tudnak produkálni az utasok, hogy azon csak nevetni lehet.

Áprilisi események... na... Iberia tanfolyamon voltam. Az ugyebár egy légitársaság és azt a programot tanították ott, amiben csekkoljuk a járatot. Nem titok: utálom. Kezdjük ott, hogy spanyol és én a spanyolok 99%-ával nem akarok kontaktusba kerülni. Fel vannak háborodva, hogy TE ott Magyarországon nem beszélsz spanyolul. Egykutya a francia nép is. Az orosz meg csak szimplán jön és ontja neked az orosz szöveget. Na de visszatérve a spanyolokra. Csekkoltam egy párszor azóta az Iberiát és ezek komolyan meg vanak győződve róla, hogy értem amit akarnak. Még kaptunk is szószedetet spanyolul, hogy megértsük amit akarnak. NEM! Már csak azért sem vagyok hajlandó megtanulni semmit spanyolul. Komolyan ott magyaráznak nekem, én meg határozottam bólogatok rá, hogy "okay" és elégedetten nyugtázzák, hogy én tudom mit akarnak. Nem is érdekel, úgysem lesznek hajlandóak megeröltetni magukat, hogy angolul kinyögjenek egy szót is, én sem fogom megeröltetni magam miattuk. Az is kellemes, mikor az összes nevüket be kell próbálgatni a rendszerben, mert nem tudni melyiket használták jegyvásárláskor - a Gomezt, a Lopezt, vagy a Perezt és hogy a 20 ugyanolyan nevű utasból éppen a jót választom-e ki. 22-én viszont le tudtam menni Székesfehérvárra és találkozhattam Minaruval. Azt hiszem a hónapom fénypontja az volt.

A májusom úgy telt, hogy az elején és a végén is szabit kaptam. A végére én kértem pár napot, viszont az elején ők küldtek kényszerszabira. Valószínűleg azért volt, hogy gyorsan kihasználjam minden szabimat és ne kelljen többet adniuk. Undorító, de nem is várok többet. Ebben a hónapban tehát leginkább itthon pihiztem és amikor kellett, dolgoztam. 29-én pedig... képzeljétek... nagyjából 5 év után fodrászhoz mentem és vágattam a hajamból. Pár barátom látta már milyen lett. Nem lett annyira rövid, csak már nagyon csúnya és töredezett volt, így kénytelen voltam vágatni belőle. Mindent a fodrászra bíztam. Ismerem már évek óta, szóval rá merem bízni a hajamat. Be is lett színezve "fekete cseresznyére". Nagyon szép színe volt. Még mindig szép, csak már kopott belőle. Bevallom, így sokkal egyszerűbb bánni a hajammal, nem akkora szenvedés, mint az előtte volt. Ja és itt egy kép az új hajamról. XD

Június. Most lett vége. 11-én megint lementem Székesfehérvárra és találkoztam Minaruval... aztán semmi nagyobb dolog nem történt velem. Vagy mégis? Nem, még nem történt meg, de akkor is nagy híreim vannak, amiket júniusban tudtam elintézni, így neki is látok a mesélésnek. A Twitteren, akik követnek, biztos tudják, vagy csak részben. Itt viszont nekilátok és részletesen kifejtem minden pontját. ... Nagyon szeretem az Egyesült Királyságot! (Arról nem beszélve, hogy ott többnyire tisztelettudó emberek élnek.)

London ♦ coming soon ♦ július 7-9

Még soha nem repültem. Most nemsokára fogok. Annyira furcsa lesz. Biztos félni fogok először... vagy ha nem is félni, csak izgulni. Már most izgulok! Ez viszont jó értelemben vett idegesség. Várom már 6-át. Igen, 6-át, mert akkor kezdődik a mi kis kalandunk, túránk, városnézésünk, programunk. Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem beszélgetni Trixy. Mellékes, hogy hogyan ismertem meg (egyébként az internetről - mint mindenkit. lol). Először nem voltak annyira tartalmasak a beszélgetések, legalábbis én úgy érzem, viszont mára már eléggé jóban lettünk. Ahogy azt mindig mondom: könnyen szerzek barátokat, csak megtartani nem tudom őket. Remélem most végre sikerül. Valamikor május végefelé, vagy június elején megláttam egy képet... talán Facebookon. Sok SNUPER-es dolgot követek, így nem volt nehéz rábukkannom. Egy plakát volt, egy K-pop / koreai fesztivál plakátja... Londonban. Nagyjából hasonló kaliberű lehet, mint itt egy Mondocon. Lesznek nappali programok, mint például tánc-, küzdősportbemutatók, ételkóstolás, mindenféle koreai tradicionális dologra sor kerül na. Ez a nappali program, azt hiszem 11 órától - ez ingyenes. Estefelé pedig 4 K-pop csapat fog fellépni, amire a jegy fejenként volt 30 font. Nagyjából 10ezer forint. Egyáltalán nem találom soknak. A négy csapat, ami fellép: HIGHLIGHT (Trixy ultimate csapata, volt Beast, ugye), EXID, KNK, valamint az én kedvenc csapatom, a SNUPER. Azonnal eldöntöttem, hogy erre megyek! A kedvenc városomban lesz a ledvenc csapatom koncertje. Elküldtem Trixynek ezt és természetesen ő is nagyon örült a hírnek. Eredtileg Minarut is meghívtam, de nem engedték el. Sajnos nem volt könnyű dolgom kiharcolni az egészet, de mégis mindent elintéztem szépen. Az első volt a szabadnap, hiszen azon a szemét munkán múlik minden. Június elején kértem szabadságot erre a pár napra. Mindig előző hónap 15-én derül ki a következő hónap beosztása, de persze most nem voltak képesek megírni időben, így 16-án lett meg, amikor nem dolgoztam. Legalább 3 munkatársamat zaklattam, hogy ha van ideje nézze meg, hogy megkaptam-e a szabit. Nagyon féltem, hogy elfognak a jegyek, míg én a beosztásra várok és nem tudom megvenni. Persze, mikor meglett a beosztás, kiderült, hogy nem kaptam meg. Miért kaptam volna? Annyira mérges lettem. Mióta itt dolgozom, egyetlen nyomorult kérésem sem volt a cégtől, ellenben én minden kis sz*rt megcsinálok nekik, még a szabadnapomon is dolgoztam, ráadásul. 17-én behívtak dolgozni és persze rohadt ideges voltam. Vettem el 3 cserelapot és sikerült megbeszélnem már előző nap 3 kollégámmal, hogy cseréljen velem. Csak az sem biztos, ugyebár és nem olyan egyszerű cserélni, mert ugye nem mindenki ugyanazt a légitársaságot csekkolja. 18-án amikor bementem, megláttam, hogy jóváhagyták a cseréket. Azonnal megvettem a jegyeket telefonon, miközben úton voltunk British-t csekkolni pár kollégámmal. El is küldtem Trixynek azonnal. Annyira megörült neki, már csak a repülőjegyek és a szállás hiányzott, de az jobban ráért, mint a jegyek. Egész nap boldog és izgatott voltam. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz lehetőségem látni a SNUPER-t, hogy majd erre járnak valaha. Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Hazaérve megvettem a repülőjegyeket London Stanstedbe. Jó lesz, mert az Ryanair, ami a mi járatunk. Remélem olyan fog beszállítani minket, akivel jóban vagyok. Vissza Wizzairrel jövünk London Lutonból... amit kissé nehéz volt megszerezni. Egy ideig úgy volt, hogy nem is jövünk vissza. Persze ez csak vicc, de aznap nem engedte, hogy megvegyem a jegyeket. Nem fogadta el a kártyámat. Megpróbálkozam vele másnap és sikerrel jártam. Minden összejött, csak egy valamivel volt gond. Trixy nem budapesti, ezért messzebbről kéne felérnie nagyjából 4 órára Pestre, de az nem olyan egyszerű, mert nem jár úgy vonata. Ezért már 6-án este találkozunk Ferihegyen és nálunk alszik. Nagyon korán elindulunk másnap és 6:30-kor felszáll a repülő... ha minden rendben megy és nem késik órákat a járat. Nem véletlenül vettem egy nappal előbbre jegyet. Tudom hogy mennek a dolgok, pláne egy fapados járat esetén. Nagyjából 2 és fél óra alatt ott vagyunk. Elfoglaljuk a szállást, ami szintén egy fantasztikus helyen van, közel az Olympia stadionhoz, ahol lesz a rendezvény. A szálláshoz kaptunk egy olyan lehetőséget, hogy egy QR kódot használva ingyen megnézhetjük London pár nevezetességét. Teljesen ingyen van. Első nap így várost fogunk nézni, 8-án nem hiszem, hogy egész nap bent leszünk a fesztiválon, szerintem csak benézünk... vagy... ki tudja. Este viszont jöhetnek a koncertek! Már alig várom. Tanulgatom is a fanchantokat a SNUPER dalaihoz, hogy tudják, támogatom őket. Úgy fogom kiabálni a dalokat... szerintem mindenkit idegesíteni fog, de nem érdekel. Tervezek egy táblát is vinni, amin rajta lenne, hogy Magyarországról is támogatjuk őket. 9-én pedig jövünk haza. Belegondolni is rossz, hogy vége lesz, így erről nem is beszélek sokat. 17:20-kor száll fel a gépünk visszafelé.

Birmingham ♦ coming soon ♦ szeptember 22-24

I'm totally speechless. Nem tudom mit mondjak, tényleg. Elkezdem a mesélést, de annyira sokk hatása alatt vagyok még mindig. A gyomrom görcsben van és ez az érzés nem akar szünni. Trixynek köszönhetem, hogy tudok róla. Valószínűleg ti is tudtok róla már, hogy Jiyong 5 európai városba jön koncertezni. Éppen anyummal mentünk el cipőt venni nekem, amikor Trixy küldött egy képet erről, hogy úristen, látnom kell. A kocsiban ülve, már ott le voltam sokkolva és annyi minden járt az agyamban. Menjek, vagy ne? A koncert nem érdekel alapvetően, de minden lehetőséget meg kell ragadnom, nem? Már akkor tudtam, hogy ha megyek, akkor a legnagyobb VIP csomagot veszem. Nem tagadom, szép összeget sikerült összeszednem mióta dolgozom... és egyrészt azért, hogy elmenjek Koreába, de... nem az az elsődleges. Végig azért gyűjtöttem, hogy így, vagy úgy lehessen lehetőségem találkozni vele. Ezt anyumnak is elmondtam és mosolyogva azt válaszolta, hogy akkor ne is gondolkozzak ezen, menjek és találkozzak vele! A jegyvásárlás nagyon macerás volt. Először kiderült, hogy a VIP jegyekben nincs találkozási lehetőség vele, így eldöntöttem, hogy nem megyek, azonnal újra összetört bennem minden remény. Még a boltba is utálok egyedül menni, de miatta egy másik országba repültem volna el egyedül. Volna... hmm... végül eldöntöttem egy napra rá, hogy nem érdekel engem, én megyek és így vagy úgy, de legalább lehetőség adódik. Több, mintha itthon ülök tétlenül. Először Berlinre gondoltam, mert az van a legközelebb és az a legolcsóbb, de megtudtam, hogy az a stadion a legnagyobb, így még jobban elvesznék benne. London mellett maradtam. Július 28-án már egy oldalon lehetett elővétellel jegyeket venni... itteni idő szerint 11 órától. A gond az volt vele, hogy én akkor dolgoztam és épp akkor kellett volna mennem csekkolni. Aznap telefonon, mikor megnyílt a vásárlás, rá is mentem, de valahogy sehogy nem volt jó. Sehol nem írta ki, hogy VIP jegyekről van szó, nekem azonban mindenféleképp az kellett. Végül aznap nem vettem semmit. Másnap, 29-én még a laptopomat is bevittem a munkahelyemre. 10:40-kor már ott ültem a pihenőben a laptoppal az ölemben. Nagy szerencsémre Melissa is tudja a British rendszert és 11-kor épp nem volt dolga. Megbeszéltük, hogy ő elkezdi a csekkolást és amikor én végeztem ezzel, leváltom. Megbeszéltük a járatfelelőssel is. Szerencsére egy olyan lány volt az, akit nagyoooon kedvelek. 11-kor megnyílt a vásárlás és azok voltak életem leghosszabb percei és másodpercei. Legalább háromnegyed órát töltöttem el azzal, hogy meg tudjam venni a jegyeket. Nem engedte sehogyan. Pont 11 óra 00 perckor nyitottam meg, de már a londonira nem írt ki semmit. Rákattintottam, hogy Londonba szeretnék és Gold VIP jegyet, de nem talált egyezést. Közben folyamatosan, amikor újra és újra próbáltam ki kellett tölteni azokat a hülye "nem vagyok robot" szarságokat. Olyan ideges voltam, hogy azt leírni se tudom. Fel is adtam teljesen. Végül gondoltam teszek egy próbát és ugyanígy megpróbálkoztam Birminghamnél. Végre volt találat! Mindent kitöltöttem, végigmentem mindenen, de a legvégén... nem fogadta el a kártyámat. Megpróbáltam többször, de nem sikerült és már mennem kellett csekkolni, ugyanis Melissának 12-kor lejárt a munkaideje. Csak addig tudott beülni helyettem. Teljesen reménytvesztve futottam csekkolni, aztán pár utast felvettem és mivel nekem kellett maradnom zárni a járatot. A telefonom is majdnem lemerült, de tovább próbálkoztunk Trixyvel, ugyanis ő segített nekem végig. Otthonról a gépén próbálkozott. Minden kártyaadatomat megadtam neki, amit nem szabadna pedig, de ez olyan dolog, amiért mindent megteszek. Nem véletlenül mondják, hogy aki szerelmes, az megbolondul. Bízom Trixyben, az a másik dolog. Ő is már annyira izgult és annyira próbálkozott. Amikor tudtunk, telefonon is beszéltünk. Neki sem engedte, ráadásul egyszer el is ment az áram náluk. Nehéz volt az az időszak számomra. Amikor végeztem és visszasétáltam a pihenőbe, azért megpróbáltam még egyszer. Már csak Birminghamre koncentráltam. Újbóli próbálkozás alkalmával sem engedte. Nagyon gyanús volt már nekem egy valami... már a Wizzaires jegyvásárláskor is. Már régen csináltattam ezt a számlát, de úgy rémlett, hogy megadtunk egy napi limitet, ami felett nem költhetek - mintha 100ezer forint lett volna. Beléptem az ebankomba és az volt. Nem is számítottam rá, hogy ott majd át tudom állítani, de sikerült és azokkal, már sokkal nagyobb bizalommal megpróbáltam. Újra végigmentem a folyamaton. Sikerült! Amikor kiírta, hogy sikeresen megvettem a jegyet, nagyjából 5 percig ugyanúgy ültem a kanapén és bámultam magam elé teljesen üres fejjel, üres tekintettel, később 45 percen keresztül az asztalnál folytattam ugyanezt. Megírtam Trixynek, hogy sikerült, de írni is alig tudtam, így röviden közöltem vele. Olyan megfogalmazhatatlanul hálás voltam és vagyok neki. Mindig segíteni próbál, jó érzés, hogy ennyire foglalkozik velem valaki és odafigyel rám. Miután eltettem a laptopom, pont jött egy munkatársam, akivel jóban vagyok és neki ugottam a nyakába, amikor kérdezte, hogy sikerült-e. Minimum 5 percig öleltem és majdnem elsírtam magam, de ott inkább visszatartottam. Ráadásul még mindig nem sikerült felfognom. Ahogy hazaértem, befeküdtem az ágyba és akkor sem tudtam semmire gondolni. Ahogy anyumnak írtam: olyan vagyok, mint egy zombi, arra megyek, amerre a lábam visz. Estefelé, amikor kissé magamhoz tértem, megvettem a repülőjegyeket. A Wizzair megy Birminghambe, de csak bizonyos napokon, amikor nekem nem jó, tovább kéne maradnom. Ezért néztem máshol és a legjobb a Lufthansa volt. Ugyan ez Frankfurton keresztül van, de az átszállásos egyetlen megoldás. Úgy vagyok vele, hogy nem érdekel mennyibe kerül ez az út. Végül 68ezerért vettem meg a jegyeket oda-vissza, ami egyáltalán nem vészes. Ja és... ahogy mondtam, már nem foglalkoztat, hogy mennyit költök az útra. Ezt már kiélvezem, nem számít semmi. A repülőtér, ahova majd érkezem, nagyjából 10 percre van a stadiontól, ahol lesz és a legközelebbi hotel a Hilton. Legyen. A Hiltonban fogok tehát megszállni. Szerencsére van reptéri transzfer ingyenesen, szóval ha megyek haza, még csak nem is kell gyalog megtennem az utat. Egy franciaágyas szobát vettem ki magamnak, amin majd szét fogok terülni... és fetrengek rajta, mert nem gondolom, hogy sokat alszom majd. Első este az idegességtől, második este pedig a könnyeimtől. Biztos újra, mélyebb depresszióba zuhanok majd, ha végetér... de a lehetőséget meg kell adni neki.

By the way: Ugye milyen szép a kinézet? Ninaa felelős azért, hogy ilyen esztétikus az oldal kinézete. Nagyon szépen köszönöm, amiért megcsináltad nekem ezt a fantasztikus dizájnt!

Drága olvasóim, remélem azért drukkoltok nekem és örültök a sikeremnek. Jelenleg nagyon elvarázsoltnak érzem magam. Görcsben van a gyomrom és ez egészen így is marad... a koncert másnapjáig biztosan. Persze tudom, hogy nem sok minden fog változni, csak annyi, hogy elmondhatom: láttam élőben. Mégis... a remény hal meg utoljára, nem? A "mi lett volna ha" érzés a legrosszabb a világon. Szeretnék mindent, a legkisebb lehetőséget is jó szorosan megragadni és élni vele. A pénzt egyáltalán nem sajnálom erre, hiszen éppen Jiyong az oka annak, hogy gyűjtöm azt. Lenne jobb ok rá, hogy elköltsem? Nem hát. Remélem élveztétek ezt a kis bejegyzést, ha lesz rá esélyem, mindenképpen elmesélem majd nektek, hogyan és éltem át a két utazást. Mindenképpen szeretnélek titeket is arra buzdítani, hogy merjetek nagyot álmodni és azért szintén ugyanakkorákat cselekedni, hiszen azok tesznek majd boldoggá egy szép nap.

안녕하세요 캐시테디스! / Sziasztok cassieteddyk!

Hogy vagytok manapság? Remélem, hogy a mindennapi bíztatásom nélkül is jól telnek a napjaitok! Hú... igazából eléggé eseménydús lett az életem és mesélnem lenne mit, csak pont emiatt nincs időm lekörmölni ide nektek. Mindig a megoldáson gondolkozom, hogy hogyan tudnám így tartani veletek a kapcsolatot és beszámolni minden hülyeségről, ami velem történik és egyben lépést tartani minden mással is. Még mindig a megoldáson töröm a fejem. Ha van valami jó ötletetek, szívesen meghallgatok bármilyen tippet. Tényleg örülnék neki, ha gyakrabban tudnék írni. El sem tudjátok képzelni, mennyire hiányzik ez a világ... az én blogom, az én 3 darab drága olvasóm. Hehehe~ csak viccelek, tudom azért, hogy többen felnéztek ide és én ezt nagyon értékelem is. Remélem azért még mindig nem feledkeztetek meg rólam 100%-osan és miközben olvassátok et a bejegyzést, mosolyogtok. Cheeeese! Jajjj.. erről jut eszembe... képzeljétek, most frissített valamit a telefonom, az androidot, ugye~ és most beállítottam, hogy hangvezérlésre is csináljon képet. Elég ha azt mondom, hogy "shoot", vagy "cheese", vagy épp "record video" és fotózni, videózni kezd. Naaagyon menő! Szeretem az én telefonom. Ráadásul most a frissítés után olyan designos és ízléses lett az egész kinézete. Nem mintha eddig nem lett volna az. Drága Samsung Galaxy S6 - ingyen reklám.

ᴅᴇsɪɢɴ. sɴuᴘᴇʀ. }} Oh.. ha már a designnál tartunk.. még nem is beszéltem a jelenlegi kinézetről, ami az oldalt díszíti. Nos, nem lett egy nagy szám, de ha esetleg nektek tetszik, annak nagyon örülök. Eléggé kifogásszagú lesz, amit most írok, de komolyan volt olyan, hogy a dizájn miatt nem tudtam írni. Az a gond, hogy a dizi nálam segít abban, hogy megjöjjön az ihlet és le is tudjam firkálni nektek. Ha egyáltalán nem vagyok megelégedve a dizájnnal, vagy már úgymond "kimerítettem" az összes ihletet a jelenleginél, akkor nem fog menni. Ezért kellenek újak. Viszont a dizihez is idő kell. Gondoltam rá, hogy a Facebookon posztolgathatnék, de akkoriban azért töröltem le, mert belájkoltak, aztán ki és meguntam, hogy ezzel szórakoznak. Inkább hagytam az egészet, le van sz*rva. Ahhh whatever. A jelenlegi kinézetre még visszatérve... Jo Sangho ékeskedik rajta... miközben épp egy telefonfülkében kamutelefonál. Az It's Raining klipjéből van kivágva a pikcsör, ami gondolom nem szolgál túl nagy meglepetéssel az esőcseppes üveg láttán. Még egy ingyen reklám: annnnyira jó az a klip és dal! Ha még valaki nem hallotta, akkor muszáj sort kerítenie rá! Nagyon ajánlom mindenkinek, bár én egyébként is imádom a csapatot. A Snuper a kedvenc csapatom - ha még nem mondtam volna kismilliószor - és az egyik tagja, névszerint Choi Hyunggeun, azaz Suhyun az én "ultimate biasom". Iiiiiimádom! Bár erről az előző bejegyzésemben is írtam, mert - úristen, mikor volt az... - a születésnapján felköszöntöttem, október elsején. Sangho, aki a dizin van, pedig a második kedvencem, a harmadik pedig Woosung, akivel egyébként imádom együtt Suhyunt. Ők hárman vannak az baloldalt látható gifen. Ők egyébként sokat is hülyéskednek együtt. / Ma fave trio / Bár ez most olyan hülyén jött ki, mert nincs olyan tagja a Snupernek, akit ne szeretnék. Utolsót még választani se tudok. Annyira fantasztikus az egész csapatban, hogy mind a hatan olyan összetartóak, hogy mindenki mindenkivel tökéletesen kijön. Nem tudnék olyan párost mondani, akik ne lennének jóban. Például amikor a csapat nem annyira rég Japánban promotálta magát, Sangho nem tudott menni. Elvileg a vízumával volt gond. De a srácok közben annyira édesek voltak, hogy az hihetetlen! Egy pillanat nem telt el anélkül, hogy ne lett volna valamelyiküknél egy kis tábla "Sangho" felirattal, vagy a képével. Ilyen számomra egy igazi csapat. Sosem feledkeznek meg egymásról és mindig kiállnak a másik mellett. Jó érzés látnom, hogy ennyire közel állnak egymáshoz és szeretik egymást!

Őőő, blablabla, izé, aaaaahhhh... most szedjem össze mi történt velem október óta? Úristen, már más évet is írunk. Durva. Ne haragudjatok fogalmam sincs, hogy sorrendben mik történtek, de minden fontosra megpróbálok kitérni a mese közben. Valamint... egy kis tesztet is kitöltök a bejegyzés végén, mert az a minimum. Szerintem talán a munkával kéne kezdenem. Hol is fejeztem be? Ott, amikor még csak a meló elején voltam, igaz? Húú... azóta már nyakig vagyok benne. Nyakig vagyok mindenben. A lósz*rban is. Na jó, abban még csak derékig, de ha így folytatom, lassan még jobban elmerülök benne. Hogy minek a metaforája a lókaksi? Gondolkozzatok kicsit. Bárminek lehet, ha jobban belegondolunk. Számomra annyit tesz, hogy egyre zűrösebbé válik az életem. Sokkal több minden történik velem, mint azt eddig sejteni mertem volna... így 21 évesen "végre". Nem mondom, hogy egy koreai srác lett az egyik legjobb barátom, akit már semmilyen körülmények között nem szeretnék elengedni... ja, de, ez tényleg így van. Akkor... lássuk, mi nem történt meg. Nem húztam még be senkinek, pedig voltam már a határán annak is. Ja igen, Jiyongot még mindig szeretem, még akkor is ha keresek magamnak valakit, aki segít őt elfelejteni. Eddig nem jártam valami nagy sikerrel. Találni találtam srácokat, akikkel összehaverkodtam, de nem érzek egyik iránt se semmit. Annyira béna vagyok a "kiheverésében", hogy már a közös életünk miatt dolgozom. LOL, ezt inkább felejtsétek el. Mániákusabbnak hangzik, mint ahogy a fejemben elhangzott (és nem is igaz). Jelenleg arra gyűjtök pénzt, azért dolgozok, hogy legyen pénzem találkozni vele. Az azutánin már nem kell törnöm a fejem, majd úgyis összejövünk és eltart életem végéig. (Hogy én mennyire imádom a megbotránkoztatni az embereket. xD) Már olyan régen kaptam utálkozó üzetetet egyébként is. Épp itt az ideje. x3 Jelenleg nem olyan nagy ügy, de ha történne valami és tegyük fel összeismerkednék Jiyonggal, ez lenne az első amit kiragadnának a mondandómból, amit az előbb mondtam arról, hogy mi lesz ha összejövünk. Mindig a negatív dolgokat fogják észrevenni az emberek, még ha nem is igaz. Éppen ezért mondom az olvasóimnak, hogy ne törődjenek azokkal, akik nem ismerik őket, mert úgyis mindenki csak a rosszat veszi észre abban, akivel nem szimpatizál. Van egy fantasztikus mondás: if they don't know you personally, don't take it personally. Jegyezzétek meg és csak azokra a személyekre fókuszáljatok, akik szeretnek titeket. Ha ők mondanak valami negatívat rólatok, azt se vegyétek a szívetekre. Beszéljétek meg és próbáljátok megérteni a másik nézőpontját. A vitáknak ez a megoldása. Megéri az egód miatt elveszíteni egy számodra fontos embert? Na ugye, hogy nem. (Mondom ezt én... hahaha... Mindenesetre, ti ne essetek bele azokba a hibákba, mint én.)

ᴍuɴκᴀ. }} Let's start. Még mindig a reptéren dolgozom, ugyanúgy, ahogy eddig. Szeptember elején kezdtem ott dolgozni, szóval most vagyok 7 hónapos. Milyen gyorsan eltelt, hiheteten. El sem hiszem mennyire száguldanak az évek 20 felett, majd ti is megtapasztaljátok egyszer - vagy már tapasztaljátok is, I don't know. Annyira furcsa volt, amikor először mondták nekem, hogy segítsek egy új munkatársnak. Én? Én, aki még mindig újnak érzi magát. Valamiért még mindig nem vagyok magabiztos... de ahogy ismerem magam, soha nem is leszek. Ez nem feltétlenül baj, hiszen amíg él az ember, addig tanul, fejlődik. Nem szabad szégyenkezni, ha nem tudunk valamit. Senki nem úgy születik, hogy mindent tud. Van a munkahelyen pár ember, akikkel jól összeismerkedtünk és vannak olyanok, akikkel jól el tudok beszélgetni, valamint akikkel nem nagyon kommunikálok, bajom viszont nincs senkivel. Őszinte leszek: különösebben nem foglalkozom velük, mindenkivel rendes vagyok. Jaj... viszont van egy srác... ah istenem. Tényleg nem utálom, meg semmi, el tudunk beszélgetni, de azt hiszi, hogy mindent jobban tud és mindenről kioktat mindenkit és beleszól a dolgokba. Kezdjük ott, hogy beszéltünk Janenel a K-popról. Janeről nem tudom beszéltem-e már. A munkatársam, aki szintén szereti a K-popot és tök jól összebarátkoztunk. Jelenleg szabin van, kapja be. Szóval társalogtunk, aztán beleszól a csávó, hogy voltam-e már Koreában. Mondom nem. Erre elkezdi, hogy ha elmegyek majd, akkor úgyis megutálom a K-popot, mert mindenhonnan az szól. Oké, most is mindenhonnan az szól nekem. És nem lehet neki azt mondani, hogy az nem úgy van. Egyszer együtt zártuk az egyik British Airways járatot, ami annyit tesz, hogy megvárjuk az indulás előtti 30 percet és akkor lehet elhagyni a pultot. Na és akkor megtudtam, hogy egy koreai csaj iránt érez valamit. Elvileg - mert még ő sem tudja pontosan. De nem ez a lényeg, hanem hogy szóba jött, hogy a koreaiak márhogy számolják, hogy hány évesek. Mondtam neki, hogy egyet már pluszban hozzáadnak az európaihoz, valamint január elsején is mindenki egy évvel idősebb lesz. Erre ő: nem, az nem úgy, van, ez a lány akkor is csak egy évvel idősebb, meg hogy csak egyet adnak hozzá. I was like O.K, én nem állok le ezen vitatkozni, okos enged, szamár szenved alapon, elengedtem a dolgot. Úgyse fogja elhinni, mert ő "mindent jobban tud". Néha tud idegesíteni, de mindegy is, ennyi bőven elég volt róla. Egy új sráccal is elég jól összehaverkodtunk, plusz egy másik nekem adta a túrórudiját az egyik nap. Többnyire jófejek... bár nem találkoztam még olyannal, aki kifejezetten ne lett volna szimpatikus. Pl ez a srác, aki múltkor megajándékozott a túrórudijával, eleinte kissé nárcisztikusnak tűnt nekem. Oké, még mindig nem zártam ki ezt az opciót, de attól függetlenül rendes volt tőle. Azt is felajánlotta, hogy elvisz egy darabig hazafelé, mert már későn végeztünk egy járat késése miatt. Rendes volt tőle, de a taxit választottam, az ugyanis egyenesen hazavisz és ingyen van este 11 után - a cég fizeti.

κoʀᴇᴀɴ. }} Aztán... meséltem azt is még, hogy elkezdtem tanulni koreaiul. Nos, még összebarátkoztam a koreai tanárommal, aztán lehet nem kellett volna, mert ő is csatlakozott azokhoz a személyekhez, akik kisétáltak az életemből. Nagyon könnyű engem elhagyni egyébként. Szerintem lehetne ebből szervezni egy olimpiai sportágat, mert sok a versenyző és erős a mezőny. Na és emiatt, meg azért mert amúgy is elfoglalt lett a munkája miatt - a tanulmányom megszakadt. Most magamtól próbálok ráállni, csak azért kell nekem tanár a magyarázás mellett, mert az ad egyfajta motivációt is. Volt még egy másik tanár is, akit találtam a neten, szóval lehet felveszem vele a kapcsolatot. Nem tudok mást tenni. Ha már Tamsin nem ír vissza, akkor tényleg kénytelen vagyok.

ᴍʏ κ-ᴅʀᴀᴍᴀ. }} A koreai nyelv gyakorlása miatt letöltöttem egy alkalmazást a telefonomra. Mármint egy ismerkedős alkalmazást. Regisztráltam is rá. Az volt a célom vele, hogy koreai chatpartnereket szerezzek és így is használjam a nyelvet, valamint ők is segítsenek egy bizonyos értelemben. Jó sok hülye van ott is, bár ezt szerintem mondanom sem kell. Viszont alig látom őket, szerencsére. Ez abból adódik, hogy nagyon sokan írnak és nagyképűen hangzik, de kb 5 másodpercenként egy ember és nem tudok mindenkinek visszaírni. Kissé zavar, mert így azt a lehetőséget is elhalaszthatom, hogy a normális emberekkel társalogjak. Mindenesetre megismertem jó pár koreai emberkét. Innen kezdődtek a bonyodalmak. Pontosabban onnan, hogy megismertem Woohant. Oh maaan, azt sem tudom hol kezdjem. Még január végefelé kezdtem el beszélgetni vele. Wow... mennyi idő telt el azóta... és mennyi minden történt. Btw, a Woohan is olyan álnév, mint mindegyik ismerősömnél. Twitteren egyébként csak "WH"-ként szoktam emlegetni. Aki követ ott és látta már pár tweetemet, az biztos tájékozott már pár ügyben vele kapcsolatosan. Well... rögtön tök jól el tudtunk beszélgetni, az első perctől kezdve. Felvettük egymást kakaotalkon. Azóta nem telik el egy olyan nap se, hogy ne beszéljünk. Ez eddig a kellemes, cuki része a dolognak. Olyan hirtelen megismertük egymást. Már egy hónap után jó barátok lettünk. Már akkor majdnem annyit tudott rólam, mint a többi barátom, ugyanis állandóan tartalmas témákról esett szó, valamint regényeket írogattunk egymásnak. Nem is húzom az időt. I feel like I'm in a k-drama. Szerelmes belém és tudja, hogy én mást szeretek. A horoszkópja Kos, tudjátok, nekem ez fontos. Mind a ketten makacs személyiségek vagyunk. Antiszociális típus - akárcsak én. Nagyon fontos személlyé vált ő az életemben. Először nagyon jó barátomnak tartottam, de mára már a legjobbnak. Hiába van messze tőlem, sokat jelent nekem... viszont sokszor megharagszom rá, vagy ő rám, vannak nézeteltéréseink. Szoktunk vitatkozni, de ez normális ha valakivel sokat kommunikálsz. Elvileg azzal veszekszel a legtöbbet, akit a legjobban kedvelsz. Ez logikus, hiszen azzal beszélsz sokat, akit kedvelsz, így több esély van vitázni is. Vannak olyan dolgai, amiket kicsit nehéz megértenem, de elfogadom. Magyarország eddig nem vonzotta különösképpen, viszont amikor elkezdtünk beszélgetni, épp szünete volt a suliban, de elkezdett dolgozni egy könyvtárban. Azért kezdett dolgozni, hogy pénzt gyűjtsön egy utazásra ide... miattam. Jelenleg sulizik, edzeni jár és egészen éjfélig dolgozik is egy edzőteremben. Még mindig azért dolgozik, hogy ide tudjon jönni. Vett egy magyar tankönyvet is, amire mondtam is, hogy rossz döntésnek tartom. Egy angollal sokkal többre ment volna. A magyar az egyik legnehezebb nyelv, valamint elkezdeni tanulni egy nyelvet... miattam? Meg fogja bánni - ezt vele is közöltem. Amikor meséltem neki, hogy szerelmes vagyok egy koreai srácba, még mondta is, hogy segít majd vele találkozni, ha egyszer ellátogatok Koreába. Háááát mondom, inkább hagyjuk, nem lesz az olyan könnyű dolog. Nehéz erről beszélnem vele, mert nem tudom hogyan kezelné, hogy jaj hát amúgy Kwon Jiyong, G-Dragon az a személy. Nem hiszem, hogy megértené, de majd eldől augusztusban. Akkor ugyanis ideutazik. Megígérte, hogy ez év augusztusában jön és itt tölt pár napot. Megmutatom neki majd Budapestet, valamint mivel szeretné látni a Balatont, egyik nap Tihanyba elvonatozunk. Meséltem neki, hogy Magyarország egy viszonylag - Koreához képest legalábbis mindenképpen - szegény ország és, hogy itt nem lehet túl sokat keresni. Erre azonnal képes lett volna pénzt küldeni. HÜLYE VAGY? - ez volt a reakcióm azonnal. Koreai nasit viszont küldött - ami el is fogyott azóta. Csoda, hogy elfogyott... nem is egyedül pusztítottam el... nagyon sokat küldött. Akkora doboz volt teletömve nasival, hogy alig bírtam el, megfogni is alig lehetett. Hihetetlen ez a gyerek, mert miután mondtam, hogy ne küldjön több kaját, az volt a kérdése, hogy akkor mi mást akarok, "esetleg cipőt?"... I was like~ I. WANT. NOTHING. A születésnapja egyébként a napokban volt, március 28-án (3 évvel idősebb nálam) és én is küldtem neki egy csomagot magyar nasikkal, valamint egy szép díszes tollal, sőt még egy 10, 20 és 50 forintost is küldtem neki, hogy lássa milyen, továbbá egy kis cuki levelet írtam. Jaj... a postán az a nő, akinek átadtam a csomagot. Kissé felcseszett. Nem csak a hülyesége miatt, de az is vót neki~ megkérdezte, hogy Észak-, vagy Dél-Koreába szeretném-e küldeni, valamint miután mondtam, hogy "délre, légyszike. nem igazán szeretném hogy északon megtudják a címem és levadásszanak, köszcsi"~ lol... A további kérdései pl: "a koreai demokratikus köztársaság?" Őőőőőő~ nem. Viszont még a hülyeségét is elnéztem volna, ha a hülye nyanya nem teszi hozzá nagyon poénosnak gondolva magát, hogy hehe, igen, két Korea van, nem is érti miért nem válnak eggyé, pedig egy is elég lenne, sőt sok is. He-He-He-He.. én így magamban: *ne mondj rá semmit, nála van a csomag, az ő kezében van, tőle függ a sorsa, csak mosolyogj, a ku-, CASSIE, csak mosolyogj* Anyámmal néztünk is és megbeszéltük, hogy ez nem normális. Mármint oké, egy tirpák, ez le van tudva, de hogy annyira agyhalott is legyen, hogy ezt egy olyan előtt mondja, aki NYILVÁNVALÓAN egy koreai embernek küld egy csomagot, akit kedvel. Ez volt 21-én és Woohan még mindig nem kapta meg a csomagot. Még mindig Magyarországon rohad - ami annyira rohadtul idegessé tesz. Magyar ügyintézés, gratulálok. Illetve "remélem" mégis északra küldte a gyökér.

Woohanra visszatérve... múltkor volt egy nagyobb veszekedésünk, amikor majdnem befejeztük a beszélgetést. Úgy éreztem, majd' megszakad a szívem. Bőgtem is rendesen. Ez mind pedig nagyon zavar, mert csak azok tudnak bántani, akik fontosak számomra és pont ezért félek megkedvelni bárkit. Nem élném túl ha megint elhagyna valaki. Már nem. Már túl sokszor történt meg. Woohan pedig a legjobb barátommá vált, bár már nem tudom ő mit érez pontosan, annyi dolgot mondott a veszekedés alatt. Azt, hogy nem tud szeretni egy olyan embert, aki mindig megkérdőjelezi. Mondtam is neki ezerszer, hogy ne szeressen. Végül addig fajúlt a vita, hogy azt mondta "időt akar, hogy átgondolja a dolgokat és ne beszéljünk". Eskü úgy nézett ki az egész, mint egy szakítás. Emiatt kissé furán is éreztem magam, de közben bőgtem. Végül mondtam neki, hogy velem így ne játsszon, engem el fog veszíteni, ha ezt csinálja. Nem megyek bele abba, hogy összetör lelkileg, majd megint elkezdünk beszélgetni és újra eljátssza ezt és újra összetör. Nem. Akkor legyen vége egyszer s mindenkorra, így legalább csak egyszer kell átélnem. El is köszöntem tőle végleg, majd pár órával később felhívott. Ott már nagyon késő volt, így ment is aludni, de kérdezte, hogy másnap délben tudunk-e beszélni, meg tudjuk-e beszélni. Persze a telefonálás közben is sírásban törtem ki. Közölte velem, hogy nem akar elveszíteni és hogy meló közben kiment a mosdóba és ő is sírt. Ah, de megoldódott utána a dolog, csak most sokkal tartózkodóbbnak tűnik, szóval fogalmam sincs mit érez. Kicsit azért még mindig kellemetlenül érint az egész dolog, mert egy olyan dolgot tett, amit emésztenem kell. Olyan ember vagyok, aki mindig megbocsát, de... nem tudom elfelejteni, amit tett és a tüske attól még szúrja a szívem. Túl sok tüske szúrja már így is.

Ezen az alkalmazáson egyébként több emberrel megismerkedtem. Például Jinhyunnal. Ő fiatalabb nálam 4 évvel, de mégis érettebb a koránál. Mesélte, hogy szeretett volna egy éttermet nyitni Magyarországon. Mondtam neki, hogy nem éri meg, de persze azt csinál amit szeretne. Én mindenképpen örülnék neki, ha idejönne és itt dolgozna, vagy épp tanulna. Tervezi, hogy Dániába megy tanulni és azzal is közelebb lesz. Akárcsak én, ő is szeretne utazgatni és bizonytalan a jövőjével kapcsolatosan, szóval megértjük egymást. Továbbá Jaeho és Changho is nagyon jó haverjaim lettek. Mindegyikükkel értelmes beszélgetéseket tudok folytatni, amellett nagyon jófejek. Félreértés ne essék, koreai lánnyal is beszélgettem, de valamiért nem jöttem ki velük túlságosan. Számomra egyébként is - általánosságban - túl felületesek a koreai lányok. Jajjj, a reptéren még össze is vesztem egy nővel valamelyik nap.

ᴛwɪᴛᴛᴇʀ. }} Mivel nem nagyon volt időm eddig bejegyzést írni, twitteren veséztem ki egy-egy eseményt. Azt azonban nem biztos, hogy mindenki látta - bár, tessék bekövetni twitteren, ha érdekelnek a hülye dolgaim. Ott ugyanis egyszerűbben tudok nektek mesélni. Emellett ott bármikor el tudtok érni. Naaa tehát~ vegyünk sorra pár tweetet. és elemezzük ki. Valószínűleg visszafelé fogok haladni időrendben. [ no.1 ] Nem nagy cucc, de a napokban motorversenyt néztem vééégre. Annyira régen láttam már, pedig nagyon szeretem és egy nap én is motorozni fogok. Rajta van a bakancslistámon. [ no.2 | no.3 | no.4 | no.5 | no.6 | no.7 | no.8 | no.9 | no.10 | no.11 | no.12 | no.13 | no.14 ]

1. Mi szerettél volna lenni gyermekként? Fúú~ mi nem? Nagyon sok minden értekelt gyerekként és még mindig sok dolog érdekel, csak sajnos már kiveszett belőlem minden lelkesedés. Kutya szerettem volna lenni egyszer. LOL. Karrierek közül pedig ügyvéd, csillagász, színésznő, énekesnő, állatorvos, régész.
2. Melyik Jóbarátok karakterrel tudsz a legjobban azonosulni? Phoebe. Hehe~ komolyabb szemmel vizsgálva a dolgot, viszont inkább Rachellel.
3. Szereted a neved? Miért? Szeretem, csak a becenevét utálom, mert ugyanaz, mint a Gábornak.
4. Rendetlen, vagy rendmániás ember vagy? Mindkettő és egyik sem. A kettő közé sorolnám magam. Néha rámjön, hogy rendet tegyek és olyankor tök jó "új" dolgokat találni, amikről már el is feledkezdtem. Viszont kicsit kellemetlen nekem, mert allergiás vagyok a porra és hasonló dolgokra, szóval csak valamilyen maszkban megy. Az íróasztalom viszont 99%-ban kupis.
5. Milyen magas vagy? 163 cm, ami számomra tökéletes.
6. Milyen magas voltál 10 évesen? Honnan a jó fran- na várj... szerintem 140 cm körül lehettem~ inkább alatta, mert mindig nagyon alacsonynak számítottam. 11 évesen mentem Disneylandbe, ahol nem engedtek fel egy hullámvasútra, mert nem voltam meg 140 cm.
7. Mi számodra a bűnös élvezet? Leginkább semmi. Se bűn, se élvezet nincs az életemben. x'3
8. Jelenleg mire gyűjtesz? Dél-Koreára... és nagyon jól megy, mert szinte egyáltalán nem költök semennyit. Már jó sok pénz összegyűlt.
9. Mennyi Pringles-t tudsz egyszerre megenni? Nem szoktam Pringles-t enni.
10. Tea vagy kávé? Both, de mostanában inkább kávé.
11. Extrovertált vagy introvertált vagy? Abszolút introvertált. Nem is szeretem az embereket.
12. Minek öltözöl idén Halloweenkor? Cassienek. Hatásos lesz a jelmezem.
13. Édes vagy sós? Sós! Nem rajongom az édes dolgokért.
14. Kedvenc közösségi oldalad? Twitter és Weheartit.
15. Ki az utolsó ember, akit megcsókoltál? Jaj, fogalmam sincs. Szerintem még az a helyes csávó Görögországban.
16. Mi a kedvenc reggelid? Talán a cereal~ de amúgy mikor mi...
17. Mikor van a születésnapod? 6 hónap és 14 nap múlva. Juj de rosszul esett leírni.
18. Mikor kezdted a blogolást? 2009-ben.
19. Mi a véleményed a Kardashian családról? Sz*rok én rájuk.
20. Hogyan írnád le a stílusod? Deponmafkinmood "DOMFM" - saját márka, levédetve.
21. Milyen színű a hajad? Maciként~ milyen színű lenne? És nem panda, nem jeges.
22. Milyen színű zoknit viselsz? Olyan~ nincsrajtamzokni árnyalatút.
23. Mi az álomkarriered? Nincsen má' sajnos. Annyira céltalan az életem. Tiszta szánalmas. Egyébként csillagász lennék naaagyon szívesen, csak a matektudásom jóindulattal 0,00001%-os. Viszont még ügyész szívesen lennék, de a jogszabályok magolása nem az én műfajom. Rapper lennék a legszívesebben.
24. Kutya vagy macska? A macska a kedvenc állatom.
25. Mi tesz furcsává? Minden. Nagyon cringy vagyok.
26. Híres álompasi? Hehehehehehehehehehehehe. Ezt ki nem tudja, most seriously...?
27. Véleményed a cigiről? Fúj, le kéne szoknom 100%-ig. De azé' néha jó.
28. Szeretnél gyereket? Mennyit? Hááááát ez még mindig nem tisztázódott le a fejemben teljesen, de én egyet szeretnék CSAK tőle, mástól nem. Emellett egyet örökbe szeretnék fogadni.
29. 3 kedvenc férfi név? Milyen nyelven? Jiyong, Ádám, Attila.
30. 3 kedvenc női név? Gaeul, Hannah. Harmadik most nem jut eszembe.
31. Kedvenc növény? Rózsa.
32. Kedvenc művészeti ág? Előadóművészet, zene.
33. Mekkora a cipőméreted? Elég bizonytalan, mert mindig más méretű cipő kell, de átlagosan 36, 37, esetleg 38.
34. Pénz vagy ész? Nekem pénzem legyen, a pasinak esze.
35. Melyik szín áll neked a legjobban? Kék? I have no idea.
36. Melyik furcsa fázison estél át fiatalabb korodban? Emo. Jó, hagyjatok. Ha '90-es gyermekek vagytok, valszeg ti is átestetek rajta.
37. Kedvenc sampon és kondicionáló márka? Legyen alkalmas a hajtisztításra. Édesmindegy milyen feliratot nyomnak rá.
38. Kedvenc pizza feltétek? Szalámi, SOK kukorica, sajt, sonka.
39. Vélemény a veganizmusról? NEM VAGYOK VEGÁN. Gondoltam közlöm. Lol. A természet rendje, hogy a gyengébb marad alul. Amíg egészséges, jó, természetes körülmények között élnek az állatok, addig nincs ellenemre, hogy megesszük öket. Akár tetszik, akár nem, az ember is a természethez tartozik, ugyanúgy kifejlődtünk mi, csak több dologra vagyunk képesek használni az agyunkat. Ha egy medve megeszi az embert, ez van, a medve erősebb és a természet rendje, hogy mi maradtunk alul. Nem kéne ezért egy állatot se bántani. Pár állat sajnos gyengébb nálunk. Ha "boldogan él", akkor TÖBBNYIRE rendben van a dolog részemről. Ezt úgy mondom, hogy a malac az egyik kedvenc állatom. Én az állatkínzást ítélem el, de hihetetlen módon. Nagyon hivatalos voltam most. Ha kicsit szubjektívebb akarok lenni, azt mondom, hogy nyugodtan haljanak ki az emberek és az állatok éljenek tovább boldogan. A hülye vegánoknak üzenném: a növény is élőlény. Ők meghalhatnak azért, hogy te megzabáld? Jájj micsoda egyenjogúság van itten.~ Én sem szeretem túlságosan amúgy a húst és nem érzem jó magam az állatok miatt. Nem eszek sokat és válogatós vagyok, de nem fogok leszólni senkit, aki sok húst eszik.
40. Örök-kedvenc könyved? Confessions, A lány hét névvel.
41. Kedvenc színész? Hyun Bin, Tobin Bell, Jared Padalecki, Jensen Ackles.
42. Kedvenc színésznő? Sigourney Weaver, Ha Jiwon, Milla Jovovich.
43. Kedvenc desszert? Nem igazán van. Nem vagyok édesség-fan.
44. Kedvenc étel? Krumpli, bárhogy. Zöldségek.
45. Utolsó üzenet, amit küldtél? Woohannak írtam, hogy maradjon otthon és pihenjen végre.
46. Utolsó ember, akit hívtál? Woohan.
47. Melyik a kedvenc üzleted? Nincs.
48. Kedvenc modell? Oh, hát kettő van. Kiko és Nana. Hogyan is tudnék választani közülük? XDDDD
49. Melyik nyelvet szeretnéd megtanulni? Koreai, olasz, svéd, orosz, cseh. Egyelőre ezek vannak tervbe véve.
50. Melyik a kedvenc sminkmárkád? Húúúú nem is tudok választani, olyan sok sminkmárkát használok. *sarcasm vót* De legyen a Catrice, mert van egy nagyon jó vízálló szemhéjtusuk.

Saját fordítás! | Forrás: Tumblr

Most gondolkozom hogyan zárjam le a mondandómat. Valószínűleg maradok a szokásos jókívánságaimnál és bölcsebbnél bölcsebb tanácsaimnál. Be happy, don't give up, stay strong, stb. Lol. Naaa, jóóó~ most őszintén... naaagyon remélem, hogy hamarosan tudok írni még bejegyzést, mert higgyétek el, borzasztóan hiányzik a blogom és az összes olvasóm. Fogalmam sincs a látogatottságomról, nem néztem már mióta megírtam a legutóbbi bejegyzésemet 2016. októberében. Nem is érdekel. Én azt remélem, hogy akik őszintén, tényleg az én cassieteddyjeim, azok kitartanak mellettem. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy én mindig itt leszek, amíg van egyetlen ember is, akinek megéri írni és akinek segíthetek. Talán nem tudok gyakran írni, de itt vagyok. A legjobbakat kívánom minden hű olvasómnak! Remélem hosszú kihagyás után legalább élvezetes volt olvasni az én drámázásomat, meg baromságaimat. Amint tudok, írok nektek! Addig is elértek twitteren, illetve egyéb elérhetőségeimen. Bai bai! *sends lots of kisses*

Fú~ már nagyon régen írtam igazi szülinapi köszöntéses bejegyzést, de úgy érzem ez egy olyan alkalom, amikor nem hagyhatom ki. Meg kell említenem az én angyalomnak a születésnapját. (Valószínűleg a nagy részét már százszor elmondtam a mostani mondanivalómnak, de nem számít.) Naaa~ kitaláltátok kinek a születésnapja van ma, október elsején? ...

Édesem! Drága Choi Hyunggeun! Nagyon messze élsz tőlem és még csak angolul sem tudsz eléggé, hogy bármikor megértsd majd azt, amikor kifejezem az érzéseimet irántad. Ez az egyik oka, hogy tanulok koreaiul. Te nagyon sok mindennek vagy az oka az életemben. Pont annak is, hogy még élek és tudok tovább küzdeni. Valószínűleg fogalmad sincs róla, hogy ekkora hatással van valakire a puszta létezésed, pedig így van. Egy nap biztosan eléd fogok állni és elmondani neked ezt egy nagy, végtelenbe nyúló ölelés mellett. El fogom mondani neked a gyönyörű koreai nyelven azt, amit most még csak magyarul írok itt le. Egy mosolyod megér annyit, hogy felkeljek és elkezdjem a napot. A hangodat amikor meghallom, olyan kifejezhetetlen kellemes, jó érzés költözik a szívembe, amit már nagyon rég nem éreztem. Ez az érzés eloszlatja az összes rosszat, a kételyt, a fájdalmat és minden negatívumot. Az, ha rád nézek és meglátlak mosolyogni, ha meghallom azt a bolondos, egyedi és utánozhatatlan nevetésed, amit ezer közül is felismerek, elég erőt ad, hogy elhiggyem, bírom még. Te segítesz abban, hogy kibírjam, hogy tovább másszak. Mintha fentről nyújtanád nekem a kezed és húznál magaddal. Hogy is hálálhatnám meg mindezt? Ha tehetném, az egész világot megadnám neked, mert megérdemled. Nagyon fontos vagy nekem és elképzelhetetlen lenne nélküled az életem. Ha nem láthatnálak legalább képen minden nap, ha nem hallhatnám a hangod, nem tudom hogyan viselném a mindennapokat. Napról napra elkapsz, amikor zuhanok. Egy csodálatos ember vagy, aki mások boldogságát tartja szemelőtt. (Bár... tessék megszeretni a galambokat! xP) Én csak azt szeretném, hogy mindig egészséges és boldog legyél. Soha ne hagyd abba a nevetést! Legyél mindig ennyire fantasztikus, amilyen most vagy! Teljes szívemből kívánom, hogy legyél te és a SNUPER nagyon sikeres! Érd el minden kitűzött célodat és váltsd valóra az álmodat! Nagyon szeretlek és boldog születésnapot kívánok neked! Egy óóóriási ölelést küldök innen, csak neked! Addig is, oszd be, amíg nem találkozunk! ♥

Hááááát sziasztok teddik! Hiányoztam? Tudom, egy ideje nem írtam és ez engem idegesít baromira, de fáradt vagyok és zajlik az élet. Dolgozom és nem tudom mikor és hogy írjak. Ennyi idő után eléggé nehéz újra visszarázódni a mesélésbe, ráadásul azt sem tudom mit lenne érdemes leírni, vagy hol kezdjem az egészet. Most aztán tényleg van mit mesélnem. *gondolkozik* Na de hol is kezdődött az egész, és mégis miket kell elmesélnem? Elkezdtem dolgozni, összeismerkedtem új emberekkel, sok ember unszimpatikus is lett emellett, hivatalosan magántanárnál tanulom a koreai nyelvet, a tanárommal is egész jól kijövünk, lett egy új cicánk, stb. Vágjunk hát bele a történetekbe. Igyekszem érthetően összefoglalni a fontosabb dolgokat és a lehető legpontosabban visszaemlékezni rájuk. Mindenki kééész?

[ Szeptember 5. ] Délelőtt 10-re mentem vissza a D portához. Mivel az első alkalommal voltam olyan fantasztikusan ügyes és pont az érettségimet, a legfontosabb iratomat hagytam otthon. Aznap pont esett az eső, de őszintén szólva, megkönnyebbülés volt számomra a nagy meleg után. Vettünk a nyáron egy szuper esőkabátot anyummal, szóval már semmi nem állhatja utamat az esőben sem. A nő lemásolta az érettségimet, aztán elküldött a polaroidba. Mondanom sem kell, hogy rögtön a SNUPER jutott róla eszembe. "Gyengébbek" kedvéért, a SNUPER-nek van egy ilyen című dala, amit nem mellesleg imádok is. Itt pedig azt a helyet jelentette, ahol a kártyámat elkészítik, valamint képet is készítenek hozzá. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy senki nem szólt nekem, hogy most ez lesz, mert akkor nyilván alakítok is a fejemen, de így ez lett életem legrosszabb igazolványképe. Kíváncsi vagyok fogja-e bármi űberelni ezt a csodás képet. Tök morci volt ott a nő, még csak meg se mutatta volna, hogy jó lesz-e. Még csak a kamerát se láttam, nagyon rossz volt. Olyan óriási lámpák világítottak az arcomba, hogy komolyan nem láttam semmit... és akkor még azt mondja a nő, hogy nézzek a kamerába. Mondom: oké, de hol a kamera? Amikor elkészült az a fantasztikus fotó, már csak arra vártam, hogy az egész kártya meglegyen. Ameddig ott ültem, végig orosz pasik voltak ott. Például amikor megkérdeztem a csávót, hogy leülhetek-e mellé a kanapéra, akkor tudtam csak meg, hogy orosz és nem értett semmit, de azért beleegyezett a dologba. Szeretem amúgy azt a nyelvet. Rajta van ám a megtanulandó nyelvek listámon, eléggé elöl. A végefelé megjelent egy lány. Akkor találkoztam először Lorival. Az első kommunikációnk annyi volt, hogy megkérdezte mit kell vinni a pulthoz, amikor hívják, én pedig mondtam neki, hogy a személyit és a lapot, amit az irodában kapott. Akkor végeztem is a polaroidban és visszaindultam. Egyébként tök messze volt ez a két épület egymástól, így amikor a polaroid felé tartottam, szokásomhoz híven kételkedni is kezdtem magamban, hogy jól csinálom a dolgokat, azaz jó felé tartok, de végül csak eltaláltam oda. Miután visszamentem az irodába, megkötöttük a szerződéseket és a nő megmutatta hogyan kell használni a kártyát, azaz hogyan kell becsekkolni, valamint ki. Legvégül pedig azt árulta el kit keressek másnap, akkor már a repülőtéren, a terminálon, egészen pontosan az 2A terminálon.

[ Szeptember 6. ] Kedden 12-re kellett mennem és az ottani fejest kellett keresnem, azaz a managert. Előző nap leírtam a nő nevét, mert a névmemóriám olyan mint a egy aranyhal memóriája. Persze azt a kis lapot, amin minden fontos információ rajta volt, én kipakoltam a táskámból véletlenül. Amikor megérkeztem a terminálra, akkor hívtam fel anyumat, hogy a papírkupac között keresse már meg azt a kis sárga cetlit és árulja el, hogy kit kell keresnem. Szerencsére összejött minden és anyum is meg tudta mondani. Egy kis gyomorgörccsel azért, de elindultam és megálltam az irodája előtt, mert az ajtó nem volt nyitva. Pár perccel később Lori is megérkezett és el is kezdtünk beszélgetni amíg arra vártunk, hogy megérkezzen a manager. Azt már rögtön az elején kiderítettem, hogy Nyilas. Amikor megérkezett a nő, pár infót elmondott, aztán adtak nekünk feladatot. Oké, túloztam. Az egész napunk abból állt, hogy egész végig a check-in pultokban álltunk a check-inesek mögött és néztük mit csinálnak. Akkor annyira érthetetlennek tűnt minden. Teljesen össze voltam zavarodva, minden új volt. Ilyenkor még minden olyan furcsa. Minden kezdet nehéz ugyebár. Az ember azt se tudja hol van, mit csináljon. Nagyjából 18-ig ezzel voltunk elfoglalva. Közben beszélgettünk, ismerkedtünk és kimentünk cigizni. Nagyjából ebből állt a nap. Nézegettem a cimkéket és igyekeztem a programot is, de arról tényleg semmi gőzöm nem volt. Én British Airways check-ines leszek és majd október 4-én indul a képzés. Addig fogalmam sem volt mihez kezdjek ott, de végül csak alakultak a dolgok ebben az egy hónapban. Eleinte tényleg nagyon rossz volt, hogy nem volt dolgom. Este, amikor hazaértem, úgy döntöttem a munka mellett, amit nagyon nem fogok várni, kell valami, aminek örülhetek a hétköznapokban és örömmel csinálom majd. Ideje elkezdeni tanulni ténylegesen a koreai nyelvet! Be is írtam a Google-be, hogy koreai nyelvtanárok és kiadott egy lányt, Tamsint, akinek még azon az estén írtam egy SMS-t, hogy mikor tudnánk megbeszélni a részleteket. Nem sokkal később válaszolt is, hogy reggel lenne neki jó, vagy este. El is döntöttem, hogy másnap reggel felhívom.

[ Szeptember 7-9. ] 7-én reggel fel is hívtam Tamsint, hogy egyeztessünk a koreai órákkal kapcsolatban. Muszáj voltam magántanárt találni, mert csak az tud alkalmazkodni az én hülye folyton változó beosztásomhoz. Ezt tartottam szemelőtt akkor is, amikor mondta, hogy 3ezer lenne az egész. Belementem természetesen, számomra nem is volt kérdés. Szeretnék megtanulni koreaiul bármi áron és most ha a pénz az akadálya, soha nem fogok megtanulni. Felvettük egymást KakaoTalkon és ott folytattuk a beszélgetést. Ami a poén az egészben, hogy azonnal tök közvetlenül, napi szinten kezdtünk beszélgetni (이야기하다! HA! Fejből! xD). Tehát már az első pillanattól jól megvoltunk egymással. (Kos, egyébként~ a koreai párja pedig Mérleg. ^^) Az számomra nagyon szimpatikus volt, hogy nem kpopper és nem azért tanult meg ilyen szinten koreaiul. Végre valaki, akit nem csak azért érdekel ez a nyelv, meg az egész ország. Megbeszéltük, hogy szombaton (10-én) találkozunk 13-kor, amikor még nem tanulunk csak megbeszélünk pár dolgot és elvagyunk.
Szerdától egy 3 napos képzésen vettem részt. Az volt az alapképzés, amit mindenki elvégez, aki ott dolgozik. 10 órakor kezdődött és elvileg 17-ig tartott volna, de egyik nap sem tartott addig, mert rendes volt nagyon, aki tartotta. Egy lead-agent tartotta, aki egyébként a terminálon is mindig bent van a lead irodában. A PowerPointos diákat is szerencsére megkaptuk előre kinyomtatva. Mily' ironikus, hogy mindenki augusztus 25-én nyomtatottat kapott, én viszont egy 18-án nyomtatottat. Hah, whatever. Lorival egy képzésen voltunk, valamint még csoporttársak voltunk ott egy lánnyal, akivel akkor még ott nem beszélgettünk, de a munkahelyen végül egész jól megtaláltuk a közös hangot. Mi Lorival leghátul ültünk és egészen jól megvoltunk végig, úgy tűnt a lead-agent is bírja a fejünket, mert végig kérdezgettünk (normális kérdéseket), érdeklődtünk és felfogtuk a dolgokat, amiket mondott. 3 napon keresztül ment ez. Nagyon élveztem, az az igazság. Úgy éreztem magam, mintha megint iskolás lennék, ami annyira hiányzik. Ráadásul az "osztálytársak" is mind jófejek voltak. Aki iskolás, az el se tudja ezt képzelni, de én elég ijesztő dologként éltem meg a munkába állást. Igazi kikapcsolódásként szolgált ez a tréning, de még a vizsga is.

[ Szeptember 10. ] 8-ra kellett mennem és 12-ig dolgoztam. Elég sokat voltam először a pihenőben. Az egyik lead-agent beosztott egy nőhöz, aki cseszett szólni, hogy elindul, én pedig új voltam nagyon, ilyenkor ki az, akiből sugárzik a magabiztosság? Ha van is ilyen, az biztos, hogy nem én vagyok. Egy ideig ültem ott, aztán végül megkérdeztem valaki mást, hogy merre menjek és végül elmentem egy lánnyal ismét egy check-in pultba és ott nézelődtem. A pihenőben egyébként, amíg vártam, szemben ült velem egy srác, Chris. Ő volt az első, aki megszólított. Megkérdezte, hogy új vagyok-e és váltottunk pár szót. Nagyon jól esett, hogy végre valaki nem nézett levegőnek. A check-in pultos figyelgetésem után részt vettem életem első beszállításán. Az az, amikor ugye ellenőrizzük az utasok beszállókártyájáit, útiokmányait és felengedjük a gépre őket. Annel voltam azon a beszállításon és egy férfival. Ann aranyos volt végig és azután a beszállítás után együtt sétálgattunk kicsit a terminálon, megmutatott pár dolgot, hogy mi hol van, végül letelt mind a kettőnk munkaideje, így együtt mentünk el a Kökibe, ahol beszélgettünk és sétálgattunk. Elmentem vele a postára és éppen cipőt nézett, amikor írt nekem Tamsin, hogy ő ott van, ahova megbeszéltük a találkozót. Mármint a Kökin belül, nyilván. Odasiettem, aztán a találkozónk igazából olyan sikeres volt, mint a beszélgetéseink, tehát szerencsére élőben is ugyanúgy tudtunk beszélgetni. Először elmentünk a KFC-be. Én ott ettem egy keveset. Azután kint a tetőteraszon ültünk le egy padra és beszélgettünk az ABC-ről is. Tesztelte, hogy mennyire tudom. Sikeresen "levizsgáztam" szóban. Kint iszogattuk a kávénkat, amit még bent vettünk és közben cigiztünk és beszélgettünk. Persze, előjött az a téma is, amiről nem szeretek annyira beszélni új ismerősöknek: a szerelmem. Megállapodtunk, hogy én elmesélem neki, de csak részegen, tehát majd egyszer együtt fogunk inni. Húú... előre látom milyen szép lesz az. Azután még sétálgattunk egy keveset, aztán betérve ott a kínai boltba, vettünk peperot. Egyet meg is kajoltunk, majd álltunk egy keveset a mozgólépcsőknél és jót beszélgettünk. Mesélt róla, hogy milyen volt, amikor Koreában tanult, mesélt a barátjáról is, hogy hogyan jöttek össze, stb. Én is meséltem ezt-azt, tehát jól telt el az a pár óra, amit együtt töltöttünk.

[ Szeptember 11-14. ] 11-én szabadnapom volt, szóval végig tanultam. Szerencsére a vizsga utáni napon is, azaz 13-án is tudtam kicsit pihenni. 12-én viszont ugyanúgy a D portán, ahol a tréning is volt, lezajlott egy 3 órás vizsga 10-től. 3 részből állt. Az első rész elején lehetett használni minden anyagot, amit az órákon megkaptunk, jegyzeteltünk. Azután az első rész nagyobb részéhez már nem lehetett semmit használni. Az volt a leghosszabb az egészben, minden benne volt. A második rész a vízumokkal volt kapcsolatos, meg az utazási okmányokkal, amihez egy napot szintén lehetett használni. A harmadik pedig a rendvédelmi rész volt a repülőtéren, aminél ugyanúgy volt egy anyag, ugyanis szerencsére senki nem várta el tőlünk, hogy az összes jogszabályt bemagoljuk. Az utolsónál csak az volt a rossz, hogy leszakadt a kezem, mire mindent kimásoltam.
14-én már dolgoztam 8-tól 12-ig. Cindyvel beszéltem egy keveset a nap elején, aki szintén csoporttársam volt a tréningen és ő is új még itt. Ezután voltam kicsit a check-in pultban, majd 2 beszállításom volt, amin csinálhattam is valamit. Végre én is beszállítottam és nem csak álltam ott. Sokkal jobb, ha gyakorol az ember, úgy lehet igazán tanulni.